Archive for január, 2008

• napi vegyes – kiegészítve/befejezve

  Date: 2008.01.31 | Category: look!, mixed! | Response: 2

  #1: Útlevél – hát nem tudom, vmelyik nap hallottam a rádióban, hogy épp szidják az okmányirodákat. Nem tudom mi alapján… Én ugye múlthét kedden csináltattam az útlevelet. 6e-t fizettem, 30 nap alatt kellett volna elkészülnie. Ha 12e-t fizetsz, akkor 5 nap asszem. Na, nekem kedden már jött az értesítés, hogy átvehetem a postán. 5 munkanap, hatezerért. Szép. Thx állambácsi.

  #2a: Pénz – elhagytam egy szent istvánt tegnap:S Egy munkatársam megadta tartozását, begyűrtem a zsebembe, és szerintem valahogy kirántottam, vagy valaki kirántotta a zsebemből, nem tudom. De a lényeg, hogy este, mikor vettem elő a pénztárcám, hogy kifizessem a donpepét, nem volt sehol. Áttúrtam az összes nadrágomat vagy háromszor, a táskáimat is kb ennyiszer, pénztárcám minden rekeszét kiürítettem, kabátzsebek áttúrva, kocsi átfésülve, sehol semmi. Fasza. “könnyen jött könnyen ment” – vagy mi.

  #2b: Tehát kifizettem a donpepét, adtam borravalót, és nekiláttam a fogyasztásnak. Ezt vettem:

  1 db BUNDÁZOTT CSIRKERUDAK SAJTOS RIZZSEL Ár: 1840 Ft

  Kezdjük a körettel. Sajtos rizs (mozzarella sajt volt benne) – én arra számítottam, hogy kb olyan lesz, mintha sajtszószt összekevertek volna rizzsel. Most lehet, hogy én vagyok béna, és nem kellett volna hanyagolnom a melegítést az amúgy is forró ételnél, de ez a rész úgy nézett ki, hogy rizs, és benne sajtkockák:) Na mindegy, nekem ízlett, csak másra számítottam. Ha lesz legközelebb, majd megmelegítem, hátha. A bundázott csirkerudak viszont isteni volt. Sörbundába voltak bebugyolálva (szakszóval:) ), de valami isteni finom volt. Ha donpepétől rendeltek, és nem pizzára vágytok, ezt nyugodtan merem ajánlani.

  #3: Pénz #2: Megkaptam az ERASMUS ösztöndíjat a gyakorlatra!!! 400€/ hó – a kinti fizetésem mellé. Ma jött a levél, hogy ennyit (a maximumot) ítéltek oda nekem. Danke sehr. [Update: azért rákérdeztem, hogy ugye nem 400€/4 hónap - és most jött meg a megnyugtató válasz, hogy nem, 400/hó:D:D]

  #4: Voltam ma a volt sulimban szalagavató bálon. Vagyis csak a főpróbáján, mert ez… mindegy, ez egy elég bonyolult rendszer. Idén ballag az utolsó két osztály, akiket ismertem a suliból:’( Andriska, az álompasim is. Tök furcsa érzés, hogy tizenéves kora óta ismerem, most meg már felnőtt. A volt osztályfőnököm meg… mondtam neki, hogy mindjárt végzek a sulival, erre úgy reagált, persze, én már öreg vagyok. Hát szép:S:D De azért kicsit büszke is voltam arra, hogy ismerem őket. Én, a nagy öreg, és kb minden második végzős köszön nekem:’(:) Hiányoznak a gimis évek kurvára:S A táncok… volt köztük nagyon gagyi, meg kicsit jobb, de konzultálva a koreográfusokkal, azt mondták, hogy az osztály kérte gagyira:) Szóval bekussolok:) Meg volt egy furisan kinéző srác. Feketére festett körmök… hosszú haj, de nem ilyen emooooos, hanem mansonos… Sőt, inkább vámpírokbáljás:) Ilyen fekete copfba fogott haj, meg botja is volt… Hát, szerintem botrány… Azt hittem, ennyire azért bele lehet szólni az öltözködésbe. Bezzeg a mi időnkben… [VÁÁÁ tényleg öreg vagyok ennyire?:S]

  #5 Filmek – Kiddo:gus – 2:2

  kicsit el vagyok maradva filmes bejegyzéssel, úgyhogy gyorsan pótolom, röviden:)

  

  Kiddo tanácsára megnéztem az ember gyermeke című alkotást. Egy képzeletbeli katasztrófára épül a film, miszerint a nők elvesztik termékenységüket. A híradókban sztárként mutatják a Föld legfiatalabb gyerekét, halálakor az emberek sírnak.. Félelmetesen jó. Jah,a jövőben játszódik. És még van az is, hogy a bevándorlókat elkülönítik, ez egy érdekes szál, nem teljesen volt megmagyarázva szerintem. De a film legjobb jelenete kétségkívül az, amikor a film vége felé katonák lőnek egy házat, és amikor meglátják, hogy jön ki a nő, aki megszült egy gyereket újra, vagymi, akkor van, aki elmond egy imát, van, aki letérdel, de ordítják, hogy tüzet szüntess… csodás jelenet. A film szerintem végig élvezhető, és ajánlandó/ajánlható alkotás. 8/10 [amit megnéztem újra, mert kiddo felhívta rá a figyelmem: van egy jelenet, ami kb 8 perc hosszú, és nincs benne vágás, pedig kb akkor történik a legtöbb minden. Aki szereti a különlegességeket, annak külön ajánlom!][Mellesleg a film eredeti címe - Children of men - szerintem sokkal többet mond, mint a szokásosan kaksi magyar cím!!!!!:S]

  

  Figyeld a kezem, mert csalok!!!!!!

  Gusnál, és még egy blogon [noel] olvastam a tökéletes trükk – The prestige c. filmről, két bűvész versengéséről, rögtön kedvet is kaptam hozzá. Érdekes a történet, jó belátni a trükkök mögé egy kicsit. És ahogy ők sem, én sem akarom előre lelőni a poént, de a végéig folyamatosan tartogat meglepetéseket a film. Szerintem esélyetek sincs rájönni:P Kíváncsian várom, hogy hátha vki:P 9/10 – azért jobb eggyel, mint az előző, mert a végéig voltak meglepetések:)

  

  [ennek a plakátját nem vagdostam össze, szerintem így tökéletes:P] A törökfürdőből és a Mysterious skinből álló gyűjteményem mellé begyűjtöttem még két darabot, a Summerstorm/sommersturm (vicces, hogy a két nyelvben csak felcseréled a magánhangzókat, és kész:D] című német filmet, amit még nem láttam, de rövidesen pótolom, és a Get real-t. Ez utóbbi egy kamasz vívódásait mutatja be az elfogadásról, a coming outról, a bújkálásról, a szerelemről, és a család hozzá fűződő viszonyán keresztül. Nem lövöm le a végét, de itt sem az lett, mint amire számítottam. Kicsit felfedeztem ugyanazokat a problémákat, amivel én is szembesültem meleg életem elején. Kicsit olyan ez a film, amit meg kéne mutatni olyanoknak, akik nem tudják, hogy ‘mi a baj velük’ (kb így érzi a többség az elején), hogy megtudják, ez nem baj, és nincsenek egyedül. Szerintem. 7/10

  

  Végül horrorfronton is találtam egy gyöngyszemet, a – mivel magyar címet eddig nem nagyon leltem hozzá – 30 days of night-ot. Ehhez is gusnál kaptam ötletet [a képet is tőle lopta, de pssssssszt!!!!:)]. Előzetes. Nekem nagyon tetszett a film. Érezni lehetett a bújkálást, a mindenhol ott leselkedő veszélyt, a gonosz mindenregondolását [abban, ahogy módszeresen elvágta őket a külvilágtól], a mumusok hihetetlen erejét. És jó volt látni, hogy mi történik velük, ha nap [vagyis uv sugárzás] éri őket. És hát nem sokan maradtak. Ez egy nagyon jó film. Pl kicsit előjöttek a régi játékok, amiket csak felülről nézhettünk 2D-ben, amikor a kamera felülről mutatta a városban folyó hihetetlen és módszeres mészárlást. Mindenhol vér… Na mindegy, nekem ez a film nagyon bejött, 10/10 [littleearthquakesesricsi kedvéért: 20/10:P].

  

  [a kép a wikipediaról!] Kis kultura a végül utánra: a 30 days of night az alaszkai Barrow településen játszódik, ami az USA legészakibb települése, és egyben az egyik legészakabban fekvő település a Földön. 2006-ban kicsit több, mint 4000-en lakták. És a film precízen adta vissza a sötétségben eltöltött napok számát, ami a hasonló című [és a film alapjául szolgáló] képregényben is megtalálható ugye.

• Grégory Lemarchal

  Date: 2008.01.30 | Category: gay!, look! | Response: 5

  Igazából a saját szerencsétlenkedéseimről akartam írni, de pár napja mutattott egy srác egy videót. Grégory Lemarchal van rajta. Ő nyerte a Star Academy-t 2004-ben, a szavazatok 80%-ának megszerzésével. És a cisztikus fibrózis (nem altatók!!!!!!) elleni kűzdelembe, miközben szervátültetésre várt, 2007 áprilisában meghalt. 24 évesen. Itt egy videó róla:(

• Index

  Date: 2008.01.28 | Category: school of life! | Response: 10

  Felkerült a neptunra az utolsó jegyem is, hát, ilyen lett az indexem:

  

  Az ösztöndíjátlagom pedig: 4,23

• időjárás

  Date: 2008.01.28 | Category: look! | Response: 5

  Én nem tudom, mit csinálnak a meteorológiai szolgálatoknál, biztos a bent maradt szabadságokra küldik el a legjobb embereket, de az hihetetlen, hogy egy hét alatt kétszer ennyire melléfogtak:S

  Mindkétszer jött egy szar idő, aztán mondták, hogy ne is reménykedjünk, ennél ez csak rosszabb lesz a következő napokban. És másnap nem volt semmi az égen. Olyan kék volt, mint nyáron is ritkán, és tűzött a nap.

  Tegnap is. Szélvihar volt, azt hittem szétesik a ház – megyek is este közösképviselőhöz, mert ez nem állapot, hogy ha fúj a szél, akkor lebeg az ablakpárkány:) És ahányszor leér, úgy odacsapja, hogy meg kell néznem, nem esett-e le vmi törékeny… Ma meg: tűz a nap. Öcsém kedvéért azért fotoztam egyet, mert épp, mikor felkeltem, állt meg egy tűzoltó a ház előtt, hogy eltávolítson egy kocsira rádőlt fát:P

  

• [egyelőre végleges] design

  Date: 2008.01.27 | Category: blog! | Response: 15

  Színcsere kész, jelentem. Sokkal jobban olvasható, és szerintem sokkal vidámabb lett, mivel ebben már szinte semmi sem fekete. Remélem ezt mindenki tudja olvasni, és senkinek sem folyik ki a szeme:P Ha van valami, amit még javíthatnék, az most szóljon, vagy hallgasson örökre:)

  Azért a narifeketét is megörökítem, hogy meglegyen az utókornak:P

  Ez volt a legelső elképzelés:

  

  Majd jött egy kis szélesítés, és olvashatóbb lett a felirat, és leszedtem a szánalmas wiko alakú házakat a szabadságszobor körül. Az eredménye ilyen lett:

  

• Le sourire

  Date: 2008.01.27 | Category: look!, school of life!, stories! | Response: 9

  Ma voltam dolgozni. Megint előjött, ami koránkelésnél szokott. Egész éjszaka alig aludtam, mert kb óránként ránéztem a telefonomra, hogy nem késtem-e el. Hát nem, viszont alig aludtam.

  2 dolgot tartok említésre érdemesnek… különben egy újabb piramisjátékos céggel ‘ismerkedtem meg’… szóval shit volt az egész:)

  A neckermannom – a kollégáim így nevezik a szépséges leathermanem – miközben szereltem egy projektort fel a falra, beleesett kinyitva számba, ami hála a jó égnek, szépen feldagadt. juppí:S Legalább a fogaim megmaradtak… Ez igazából vicces, csak baromira fájt:S

  A másik meg… az egyik előadó felolvasta ezt a kis történetet, és tök jó, úgyhogy megosztom itt [kb egy órán keresztül kerestem a neten:D]. Ha minden igaz, Hanoch McCarty [de ha nem ő, az sem baj, mert nem ő a lényeg:P] szavai Pöti szerzőjének egyik művéről:D Olvassátok mosolyogva!!!

  “Saint-Exupéry vadászpilótaként harcolt a nácik ellen, és bevetés közben vesztette életét. A második világháború előtt a spanyol polgárháborúban is részt vett a köztársaságiak oldalán. Ez az időszak ihlette A mosoly (Le sourire) című elbeszélését. Ezt szeretném most megosztani olvasóimmal. Nem tudni, hogy saját életéből merített eseményt dolgoz-e fel, vagy a képzelet szüleménye. A történet szerint ellenséges fogságba esett és börtönbe zárták. Őrei rideg tekintetéből és a durva bánásmódból biztosra vette, hogy másnap kivégzik. Innen kezdve a saját szavaimmal mesélem el a történetet, amennyire emlékszem rá. Nem volt kétséges, hogy halálra szánnak. Remegtem az idegességtől. A zsebeimben kutattam, hátha maradt valahol egy cigaretta motozás után. Találtam is egyet, de reszkető ujjaimmal alig tudtam az ajkamhoz emelni. Ekkor ráeszméltem, hogy gyufám sincs, elvették tőlem. Cellám rácsán át az őrre néztem. Ügyet sem vetett rám. Végtére is ki törődik egy senkivel, egy hullajelölttel? Spanyolul kiszóltam neki:
  - Nem tudna tüzet adni kérem?
  Felém pillantott, vállat vont, és odajött, hogy meggyújtsa a cigarettámat. Eközben a tekintetünk óhatatlanul találkozott. Ebben a pillanatban elmosolyodtam. Nem tudom, miért tettem. Talán az idegességem miatt, talán azért, mert amikor testközelbe kerülünk valakivel, nehéz megállni a mosolygást. Akárhogy is, mosolyogtam. Ebben a másodpercben mintha egy szikra húzott volna ívet a két szív között. Nyilván az őr is viszonozta mosolyomat a rácson túlról. Már felparázslott a cigarettám, de ő ott maradt a közelemben, egyenesen a szemembe nézett, és egyre mosolygott. Én is tovább mosolyogtam, most már abban a tudatban, hogy nem egyszerűen egy börtönőrt, hanem egy embert látok magam előtt. A tekintete mintha új távlatokat nyitott volna.
  - Van gyereke? – kérdezte.
  - Igen, nézze! – vettem elő a tárcámat, és idegesen kotorásztam benne a családi fotók után. Ő is előhúzta a gyerekei képét, és arról beszélt, hogy milyen jövőt tervez nekik. A szemem megtelt könnyel. Elmondtam neki, menynyire félek, hogy nem láthatom többé a családomat, nem láthatom felnőni a gyerekeimet. Az ő szemébe is könnyek szöktek. Hirtelen egy szó nélkül kinyitotta a zárka ajtaját, és némán kiengedett. Kivezetett az épületből, nesztelenül, a kertek alatt kikísért a városból. A település szélén elengedett, s továbbra is szótlanul sarkon fordult és otthagyott.
  Egy mosoly mentette meg az életemet.”

• netes vásárlás: -1 pont.

  Date: 2008.01.25 | Category: blog! | Response: 13

  Hát… először is… kicsit szomorú vagyok több dolog miatt is:) Elveszett egy bejegyzésem – kukim se tudja hova lett:( Néztem az ágy alatt, néztem a zsebeimben, áttúrtam a táskáimat is, de nincs sehol. És az volt az első bejegyzés, szóval valamikor majd mindenképpen újragyártom meg odaírom hozzá a kommenteket is:D:D

  De ami még ennél is sokkal szomorúbb, az az, hogy alábbhagyott a kommentelési láz. Kezdem azt hinni, hogy rossz, amit csinálok. Nem is emlékszem, kinek, mikor, és hol magyaráztam meg, de a kommentelés az hm… egy bloggernek – mert aki blogot ír, az többnyire azért írja, hogy más is olvassa – olyan, mint a festőnek az elismerő szavak, a filmszínésznek az az eladott sok-sok mozijegy, a színésznek a taps, a zenészeknek az ováció és a soksok eladott lemez. Tehát szüksége van rá, visszajelzés, visszacsatolás. És jó volt látni, hogy amikor átjöttünk ide, jött mindenki, és mondta a magáét. Mondjátok most is, mert ezért nem tollal írom a naplóm. Karas, tudom, hiszti, meg hagyjamabba, meg nem erről szól. De.

  Na, szóval, a post témája ugye… Megyek gyakorlatra, és ehhez – nem mondom, hogy kellett, de – elhatároztam, hogy beszerzek pár új dolgot. Villanyborotva, laptop – ez csak két nagyobb beruházás. A harmadikat, ahogy az utóbbi pár hónapban jópár dolgot, az interneten terveztem megrendelni. Mert eddig csak jó tapasztalatom volt. Az e-digital minden történésről e-mailt küldött, kb arról is, hogy épp melyik sarkon fordul be a futár a csomaggal. Én mondhattam meg, hogy melyik nap melyik részében érkezzen, és ami még egy igen fontos dolog: a futárnak kellett fizetni, így, ha valami probléma lett volna az áruval, megtagadhattam volna. Hát nem volt. Szóval, az utolsó ‘nagy’ beruházásom az utazás előtt: Fényképezőgép. Pöti tanácsára a www.pixmania.com volt a szemlélődés elsődleges színtere. Rengeteg fotógép van itt, de tényleg. Szóval a ‘célszemély’ kiválasztásához ez a legjobb hely. Lehet összehasonlítani, az adatok nem csak ‘oda vannak baszva’, hanem meg is vannak magyarázva… Szóval egy laikus paradicsoma. Regisztráltam, mentegettem el a gépeket, amik tetszettek. Közben persze találtam rózsaszín málna színű gépet éppúgy, mint olyan ajánlatot, amit ők hihetetlen jó csomagnak hirdettek, de a darabjai külön-külön olcsóbbak… na mindegy:D Aztán megtaláltam az igényeimnek megfelelő ultra kompakt kis gépet [mert ugye már így is neccesen férek bele a repülőgépes 20+10 kilóba...], beraktam a kosárba. Aztán ők eldöntötték, hogy az ott is marad, mert én törölni meg semmi ilyesmit nem tudtam. Aztán megrendeltem, mert végülis ezt akartam. Kaptam egy mailt. Ennyi. Semmi többet. És átutalással kellett fizetni. Törlés gomb sehol nincs. Átutaltam a pénzt. 0 visszajelzés. Írtam nekik mailt. 0 visszajelzés. Telefonon csak vezetékes számról lehet elérni őket, és csak úgy, hogy megadod nekik a számod, és ők visszahívnak. Hol járunk, baszki? 60as évek??? Mi az, hogy nem lehet mobilról valamit csinálni manapság? Könyörgöm, nincs is vezetékes telefon a családban… “Európa legjobb teljesítményű online áruháza” – hangzik el a bemutatkozó kisfilmükben. Lehet, hogy igaz, nem látok bele a pénzügyekbe, de hogy a legszarabb szolgáltatásokkal rendelkezik, az is biztos. Szóval kifizettem. Vártam, hogy majd megjön. Semmi. Honlapon a megrendelésemnél ilyeneket írtak, hogy “kiszállítva” [jan. 18-i dátum]. Aztán egy link a futárszolgálathoz, csomagszámmal rákeresek – nincs ilyen csomag. Kezdtem ideges lenni. Jah, a futárszolgálat honlapja csak német nyelven megy… Úgyhogy bőszen szótáraztam, de azok a szavak szótárakban sem voltak benne. Aztán naponta újabb sorok jelentek meg, mindenféle szöveggel. Már majdnem feladtam. És tadam – ma megjött. Csodaszép. Fekete kis gyönyörűség. El is szállt minden haragom. Minden jó, ha a vége jó. De legközelebb inkább maradok az edigitalnél pár ezer forinttal drágábbért…

  

• kis móka:P

  Date: 2008.01.24 | Category: laugh! | Response: 2

  
  Wireless Headsets – A funny movie is a click away

• Prangstgrüp

  Date: 2008.01.22 | Category: look! | Response: 3

  Aki ezt a nevet kitalálta… biztos valami sok pénzért foglalkoztatott kreatívember. Van, akinek kifolyik a szeme, miközben a blogom nézni, nekem aközben folyt ki, miközben próbáltam kibetűzni ennek a csapatnak a nevét.

  P r a n g s t g r ü p

  Ők a New York-i Columbia Egyetem művészhallgatói, akik mindenféle nagyon szellemes dolgokat mívelnek, és ezeket bizony lelkiismeretesen videóra is rögzítik. Kerestem róluk infókat a neten, de a honlapjukon is elég szűkszavúan írnak, pl magukról egy szót sem:P És az is sokat elmond róluk, hogy a join us mailcím nemes egyszerűséggel fuckoff@prangstgrup.com …:P

  Ez volt az első mű, amit láttam tőlük. Kicsit talán azért is a szívemhez nőtt, mert ahányszor bemegyek egy előadóba, várom, hogy valaki felpattanjon, és elkezdjen énekelni [én csak néha a folyosón merek:P]… De ezen kívül csináltak könyvtármusicalt is, vagy akár olyan videót, amiben a csávó késésben van, és anélkül kel útra, hogy tisztálkodna, és az úton végzi el ezt. Fogselyem a metrón, fogmosás a megállóban, hajmosás a utcán, arcpakolás a taxiban… de a csattanóért – ami persze várható – megéri ezt megnézni éppúgy, mint a többi videót is, amik megtalálhatók a csoport honlapján. Jó böngészést:P
  ***
  http://www.prangstgrup.com

• útlevél

  Date: 2008.01.22 | Category: look! | Response: 8

  Igengyorsan útlevelet kellett csináltatnom, mert – ugye – ha nem akarok dupla árat fizetni, akkor bizony max 30 nap, amíg elkészül, és már nincs olyan messze febr. 28. Szóval, próbálkoztam múlt héten picit, de hamar feladtam, miután láttam, hogy szar a netes időpontfoglalási rendszer. Aztán hétvégén anyu rámszólt, hogy húzzam el a belem nagyongyorsan egy okmányirodába [és amikor anyu megmondja, akkor az bizony úgy is lesz!]. Tegnap elmentem egy ilyen kihelyezett one-ba. [Azt mindig utálom, amikor már az első mpben felhívom magamra a figyelmet... mert ugye először jön a helyzetfelmérés, kibontakozás csak utána jöhet!!!] Belépés előtt az ajtón valami olyan feliratot olvastam el, hogy a 4 órás nyitvatartás alatt 25 embert tudnak ellátni, úgyhogy, ha a gépből kijött már a 25ös sorszám, akkor be se gyere. Ezért meg is ijedtem, amikor kinyitottam az ajtót, és a biztonsági őr hangosan rám köszönt a terem másik széléről, majd le is támadott. Azt hittem, hogy már bebuktam, közvetlen nyitáskor, aztán kiderült, hogy csak túlbuzgó. Ez egyébként egy tök udvarias gesztus, de kicsit zavarba hozott. Meg.. mindig szerettem nyomkodni a gépet, amiből a sorszám jön, és ezt sem engedte. Viszont ellátott mindenféle infóval, amit eddig nem tudtam. Szóval végülis jó, hogy ott volt.

  De aztán 30 perc egyhelyben ülés után sem hívták a következő sorszámot, tudtam, éreztem, hogy dobbantanom kell. Hazafelé megértekeztem anyuval, aki mondta, hogy intezzem el “ma vagy holnap”. Remek – gondoltam, és kutattam a megoldást. Hazaérkezés, online időpontfoglalás értelmezése. Kétszer foglalás. Confirm error – valami ilyesmi. Telefon1: a nő, aki felvette, közölte, hogy feltartom, és annak ellenére, hogy ő felel az útlevelekért, rossz számot hívtam, meg mit képzelek magamról, a netes rendszer január eleje óta rossz. Alig hagyott szóhoz jutni, aztán rábasztam a telefont, szerintem még mindig mondja a magáét. Keresés tovább a neten, új próbálkozás. Confirm error. Új telefonszám, tárcsáz. A hölgy, aki felvette, végtelenül kedves volt, elmondta, hogy a visszajelzés nem megy csak, a netes rendszer JÓ [lehet fel kellett volna hívni az előző nőt, tájékoztatni, hogy ne mondjon faszságokat a következő páciensnek], és több időpontot is sikerült lefoglalnom, válasszak közülök. Hát…ezt lehet így is.

  Ma bementem a kerületi okmányirodába. Nagyon szép, modern belső, bőr ülések, plazmatévén ment a national geographic és az animal planet, rend van, tisztaság. Megkaptam a sorszámom is, rajta a lefoglalt időponttal, meg a nevemmel. Álltam, vártam, büszkén, hogy ééén előre foglaltam időpontot, nem kell idegeskedni, mindjárt hínak. Aztán elmúlt az időpont. 5 perc – semmi. 10 perc – semmi. 15 perc – semmi. Bepöccentem, odasétáltam a pulthoz, ahol kaptam, megérdeklődni, hogy mi a fasz. “Lenne egy gyors kérdésem: ez az időpont csak tájékoztató jellegű?” – tök kulturált voltam. Kaptam egy új időpontot, az eredeti után 20 perccel – és akkor bimbammoltak, hogy gyere. Mentem. Készült egy fénykép, aláírtam, hogy meglegyen nekik az is, bescannelték, újabb várakozás, megint 15 perc. Aztán elkészült az útlevél, biztosítottak afelől, hogy meg lesz február 28ig 100000%. Na, anyu, ez is megvan! [Az előző blogban volt olyan cimke, hogy ugye_nem_így (nézek ki)... gondoltam arra, hogy a kép miatt berakom ezt is, ide, csak hát... egy fényképről, ami legjobb tudomásom szerint rólam készült, badarság lenne. De az mindenképp megfigyelhető, hogy folyton jobbra tartom a nyakam:S mint egy strucc...:D]

• bééélabá: sajnálom az E/3-at :(( de...
• 979: Én megerősítelek, szerintem sem...
• kpm: :-D, mindig is volt érzékem az...
• H.K.: Amazing Race-ben én is szívesen...
• Mariska: neked, szeretettel:...