Archive for február, 2008
-
12:50
Tizenkét óra negyvenkilenc perc ötvenöt másodperc
Tizenkét óra negyvenkilenc perc ötvenhat másodperc
Tizenkét óra negyvenkilenc perc ötvenhét másodperc
Tizenkét óra negyvenkilenc perc ötvennyolc másodperc
Tizenkét óra negyvenkilenc perc ötvenkilenc másodperc
Tizenkét óra ötven perc
És a gép felszállt, Vityó útban van Görögországba Beával és Orsival! -
Utolsó pillanatok
Végéhez ér a készülődés… A héten még elszaladtam fodrászhoz, manikűröshöz, pedikűröshöz és kozmetikushoz… a végén már teljesen díszbuzinak éreztem magam – főleg, hogy vásárolni is elmentem. Vettem pár zoknit még, meg csíkos boxereket, és szépséges pólókat. Úgyhogy most már mondhatjuk, hogy minden bent van. Annyira minden, hogy a bőrönd csak úgy csukódik be, hogy ráülök, és picit ugrálok:D:D A súlya pedig… 21 kiló körül van, de ennél kevesebb egyszerűen nem tud lenni. Aztán a lakásajtó bezáródik, irány a repülőtér. Furcsa, hogy nem azon izgulok, hogy mi lesz Görögországban, hanem olyan apróságokon/közeli problémákon, hogy Bea és Orsi szülei ne szólják el magukat, mert még nem jött el annak az ideje, hogy apumnak coming outoljak, vagy például azon, hogy hogyan fogok beférni a kézipoggyászba…
Még fontos info, hogy 76,8 kiló vagyok most, megnézzük, hogy alakul a súlyom kint:)
Ha keresnétek, mostantól itt vagyok megtalálható:
-
gondolatok elutazás előtt
Jó hogy elmegyek. Hogy miért?
Mert muszáj kizökkennem a mostani állapotomból. Az utóbbi időben minden elromlott. Az étkezésem, a súlyom, a barátságaim, párkapcsolatok, sport – minden. És minden miattam. Nem volt semmi, ami motiváljon, csak távoli célok vannak, de azok eléréséhez egyelőre semmit nem tudok tenni.
Most, Görögországban új lappal indulok. Még sosem laktam együtt két lánnyal, nemhogy négy hónapig. Új ízek jönnek, melyektől először valószínűleg undorodni fogok, de egy idő után megszokom őket. Egy új nyelv – van még mit tanulni. Az állandó internet hiánya miatt nem lesz okom [már az is szánalmas, hogy ez egy ok:D] egész nap a szobában kuksolni.
Futás, kondi, úszás, buli, séta, világlátás, ismerkedés, jól végzett munka, elismerés, boldogság.
Remélem a mostaninál sokkal jobb passzban, és nem csak majdnem mindig boldogan térek haza:)Jó utat, Vityó!
-
csak a jó dolgok [meg egy kis sérülésmustra]
Annyi mindenen felhúztam magam ez alatt a 4 nap alatt, amit Debrecenben töltöttem, hogy órákon keresztül szidhatnám a kollégáimat, meg a szervezést, de nem teszem. Csak a jó dolgokkal akarok foglalkozni, ugyanis most ránéztem a visszaszámlálóra: 2 nap és 22 óra múlva már a levegőben leszek. Az összepakolással nem állok túl jól, mert igazából sok kedvem nincs hozzá, meg még vásárolnom is kell pár dolgot, úgyhogy ezt a projektet most szüneteltetem, viszont megvan minden papírom már, tehát kb készen állok a 4 hónapra. Tegnap jöttem rá, hogy ez tök sok idő igazából. Na, elég volt az elkalandozásból, térjünk a tárgyra:)
Egy tök jó 4 csillagos szállodában lakott az egész stáb, és ami még egy kis plusz: egybe van építve a konferenciaközponttal, így akár papucsban és fürdőköppenyben is átsétálhattam volna a vezérlőbe:)
Kollégák a budapesti rendezvényen találtak egy lábszár-méretű műfaszt, amit az egyikük berakott a kocsiba, úgyhogy most a raktár dísze. Amikor visszaértünk vidékről, ezzel szórakoztunk, miközben a teherautóra vártunk. Két kép is született, az egyik itt van alul, a másik nincs, mivel az sokkal perverzebb:D
Aztán: kollégám gépén, és az előadók álltal hozott anyagban is találtam vicces videókat, szerencsére fent vannak a youtube-on, úgyhogy nem kell körülményesen megoldani, hogy megmutathassam őket, hát íme. Az első a Blur studio alkotása, egy aranyos-humoros történet egy ősemberről:) A második nem rajzfilm, hanem egy őrült kakadu – hógolyónak hívják – [vagymi, cockatoo] táncol és énekel a BSB – Everybody c. számára. Annyira kemény, főleg a meghajlás a végén a tapsnál;P A végére egy klipp, szerintem nagyon kis aranyos a szám, meg a klipp is. Sub Bass Monster – Ragga a csodaszarvasról. “Akinek hónalja van, az nem lehet hontalan”
Összeszedtem pár sérülést is a napok alatt, ez csak azért, hogy sajnáljatok:) Rögtön elinduláskor úgy meghúztam a hátam, hogy a járásom olyan volt, mintha balnehéz lenne a fejem és ez elhúzná a testem oldalra. Aztán – ez már debrecen – bevertem a térdem. Majd a srácok rámragasztottak valami vignettát vagymit, ami után alig maradt szőr az alkaromon. Utána a főnököm beleharapott a fülembe. [ki érti ezt?:S] Bontás közben ráejtettem egy betápszekrényt a jobb gyűrűs ujjamra. A szekrény kb 60 kilo, és ráadásul egy csavar volt az ujjam alatt, szóval emiatt, ha lehet, még sokkal jobban fájt. Végül tegnap este kipakolásnál meghúztam a karom és megfáztam. Lehet, hogy vigyázni kéne magamra:)
-
kommentár nélkül
User’s manual
Problem: No power
Cause: Power is not connected
Solution: Time to have a coffee break
-
elutazom pár napra debrecenbe, hétfőn jövök
-
szinkron
Ezen annyit gondolkoztam, de most a Doktor House-t nézve, és közben Mágenheim Kulkára figyelve megint felmerült bennem. HOGY szinkronizálnak? Múlt héten volt asszem a jég és föld között az rtlklubon… Ott hallottam alatta az eredeti hangot, de eddig ez volt kb az egyetlen. Gáznak is tartottam. De mégis hogy? Azt az eredetit kapják meg, ami lemegy a külföldi csatornán? Vagy kapnak egy beszédek nélküli hangsávót? Magyarázza ezt el valaki, pls!
-
az utóbbi idők legszarabb napja
- Felkeltem, és nem ment a freeblog… csak nekem nem, úgyhogy ez előre vetítette, hogy szar nap lesz.
- Kinyomtam a fogkrémet a fogkefémre, és akkor jöttem rá, hogy nincs víz. Ekkor mondtam Petitprincenek, hogy nem merek kocsiba ülni, mert tuti össze fogom törni.
- Hazafelé megállt előttem egy bmw, és én is fékeztem. Telom a fékezéstől lecsúszott a pedálok közé, követtem szememmel, aztán már csak arra kaptam fel a fejem, hogy belementem.
ááááááááááááááááááá
-
132
az iq-m [lájell hozott colstokkot és megmérte]
-
IWIW szív Hóbelevanc
A Hóbelevancon olvastam most egy postot az iwiw adatlap megfelelő kitöltéséről. Szerintem sokan értünk egyet vele, úgyhogy, aki úgy érzi, valamiért róla is szólhat, vagy csak egy jót akar nevetni, ajánlom!!!!
-
fejlesztések
A blogon nemrégiben coming outolt karas segítségével elkészült az utolsó olyan funkciója a blognak, amit a görögországi “kiruccanás” előtt szándékoztam megvalósítani, így a blog joggal viselheti a 3.1-es verziószámot:-P Ez pedig nem más, mint a költözéskor már beharangozott galéria, ami a technika – és a mysql – ördögének köszönhetően mostanra fejeződött be. A jobb oldali menüsoron érhető el mától, de egyelőre csak teszt jelleggel töltöttem fel pár képet a szállodáról, ahova megyek, valamint rajzocskáimat, az igazi nagyüzem, képáradat, ilyesmi remélem jövőhéten indul be. Remélem elnyeri a tetszéseteket, és azt is legalább olyan gyakran fogjátok böngészni, mint a blogot. Megváltozott a fejlécben található blognév is, El Grecora. Nemnem, még mindig Victor van Gogh vagyok – höhö – csak… kap egy tábla csokit, aki megmondja, miért El Greco, no:D Karas: nem játszhatsz!!!!!!!!!
De most megyek olvasni, mivel megjött a Battle Royal – update: ami ráadásul Battle Royale – és végezni akarok vele, mielőtt körülöttem mindenki lehagy, és kiddo megírja, ki a gyilkos:P
-
Befagy a ….ám!
Ez hihetetlen… Igaz, hogy még tél van, de akkor is… Egész nap ment az olajradcsi. És az ember azt hinné, hogy majd megy Görögországba, és ott meleg lesz. Bea is rávilágított – ő az origot mutatta, de az indexen is láttam, hogy ott bizony nincs meleg, sőt, egész konkrétan Athénban pl fél méteres hó esett. Hm.
Gyorsan kattantam msnre, megkérdeztem görög pajtásom a helyzet súlyosságáról, és szerencsére megnyugtatott, hogy ott nem esett, csak athén környékén. Petitprince segítségével közben a neten kerestem időjárási adatokat, ezek alapján nincs olyan nagyon rossz idő Thessalonikiben, de azért gatyarohasztó hőség sincs: 0 fok körül van most, de azt írja, hogy szombatig folyamatosan melegszik az idő. Szóval csak egy gyors pánik volt:) Végére pasis kép, megnyugtatásul;P
-
dialóg
Én: Jöttem haza, összevesztem egy autóssal. A kereszteződés közepén állt, és nem ment semerre…
Apu: Egy nő?
Én: Nem, egy volvo xc90es.
Erre hugom meghalt a röhögéstől a szobában, azóta is ki van írva msnjére:)
-
Viktor vs világ
Ma rájöttem ismét arra, hogy nem teljesen hibátlan a tudásom a világról:) Például meg voltam győződve arról, hogy mindenki hülye, aki azt írja, hogy kultúra, merthogy helyesen kultura, ezért volt az egyik kategória neve is rosszul írva. Ma konfrontálódtam is emiatt egy sráccal, aki mondta, hogy nézzek utána. Utánanéztem, és… ciki, na. Egy haszna azért volt: a muszájt is valami hasonló vita után tanultam meg helyesen:) Viszont találtam egy tök érdekes bejegyzést a wikipedián, hátha segít másnak is, nézzétek meg – a leggyakoribb helyesírási hibákról szól.
Mostanában gyakran lehet hallani hírekben, valamint több blog is folyamatosan foglalkozik a mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyet nem jogosultan használókkal. És itt írtam is, hogy ez az egyik dolog, amit kiemelten fontosnak tartok a kreszből. Anyuék háza előtt is van egy ilyen parkoló. Mentem tegnap haza hozzájuk, és amikor kiszálltam a kocsimból, akkor parkolt le egy a6os audi arra a helyre. Szóvátettem, mutattam neki a többi szabad helyet, és erre az volt a reakciója, hogy még sosem parkolt ott mozgássérült autó [én többször is láttam, pedig nem is lakom ott]… Aztán elküldtem az anyjába, s láss csodát, amikor káromkodva elvonultam, visszaszállt a kocsijába, és átparkolt. Tehát megérte. A szomorú az, hogy ma egy zöld toyota parkolt ott, amikor mentem ebédelni. Vittem a fotógépet, de siettem ebédelni, mert késésben voltam, úgyhogy majd legközelebb. És felrakom a szégyenfalra. Ezt pedig nyugodtan veheti fenyegetésnek is mindenki:)
Végül: Ma sofőrködtem, elvittem tesóimat és öcsém barátnőjét az aréna plázába vásárolni. Amikor odaértem, kis zöld ledek segítettek leparkolni, aminek sikerességét öcsém a sipitozása ellenére sem tudta megváltoztatni:D HHHÁ Szóval bementem, de kb rögtön rámtört a pisilhetnék. Szó szerint körbejártam az áruházat, először az alsó, majd a felső szintet is, kerestem a wc. Sehol semmi tábla, vagy legalább egy piszoár a folyosón. Semmi. Megkérdeztem utolsó elkeseredésemben egy securityst, hogy ugyanmár, hol van, mert bepis van, és rámutatott egy sarokra, hogy ott. Jelöletlen ajtó, bizalmatlanul benyitottam, folyosó. És a folyosón belül már volt tábla nyilakkal, hogy ki hol végezheti dolgát, de kint semmi. Ez szánalmas. Megkönnyebülve jöttem ki, aztán vettem egy inget meg egy nadrágot – hiába, már csak 11,5 nap…
-
Továbbá
arra is kíváncsi lennék, hogy ezek a fejjellefeléjópasik mit és miért csinálnak itt a képen?!
-
Budapest – kérem
Ezt a képet nemrég láttam romeon, egy srác profiljában. Szerintem hihetetlen jó kép, de sajnálom, hogy csak 320x213as a felbontása. Kérdeztem tőle, neki sincs meg nagyobban. Szóval, ha valakinek megvan, ne rejtegesse, tegye közkincsé [vagy legalább küldje el nekem!]
-
A nagy lopás S02E01 Könyves.post II.
Folytassuk akkor hát a YshouldIBaSaint és Gus ötlete nyomán létrejott postot a könyvekről. A hátborzongató könyvajánló után most nézzük meg a könyvespolcaimat, beszéljünk a kedvencekről, és a tervekről.
Amikor először kezdtem el olvasni olyan könyvet, ami igazán érdekelt, tizenpár éves voltam. Jó, most nem fogok mesekönyvekről, meg színezőkről írni. Anyut kértem, hogy adjon valamit, ami jó lesz. Robert Merle – Védett férfiak – ami igazából legjobb tudásom szerint egy másolás, a Védett nők másik verziója. Csak arra emlékszem, hogy nagyon vontatottan olvastam el, több részletben, éppúgy, mint Merlétől az Állati elméket. Ezután igazi éles váltás következett, megtaláltam otthon valamelyik régi kiadású Robin Cook orvoskrimit. Ezek voltak azok a könyvek, amik úgy igazán elindítottak az olvasás szerete felé vezető úton.
Mert ezeket én egyszerűen nem bírtam letenni. Együtt vettem mély levegőt Laurie Montgomeryvel, amikor valami veszélyes dologra készült, de éppúgy izgultam Jack Staplaton vakmerő tettei közben is. Egy éjszaka, és megvolt egy könyv. Nem olyan krimik voltak, hogy együtt lehetett nyomozni a főhősökkel, de talán épp ezért volt végig izgalmas, mert láttuk mind a két ‘szál’ cselekedeteit. Aztán jött a derült égből villámcsapás – kiolvastam az összeset. Akkor jöttek a próbálkozások, keressünk más orvoskrimi-szerzőt. Próbálkoztam Martha Tailorral, meg volt egy Új Orvosregények címet viselő sorozat is, de ezek nem voltak még egy lapon említhetőek sem Cookkal, úgyhogy új irányt kellett vennem:) Akkoriban a mountexes öltözködési stílusomat éltem, ilyen hegymászós és outdoor cuccok, és ott láttam meg egy könyvet, Joe Simsontól A végtelen érintését. Rövid kis könyv, de minden másodpercében érezhetjük, amit a hegymászó érzett, miközben a hegy tetején eltört a térde, és megpróbált lejutni. Amennyire én tudom, ezt meg is filmesítették, és láttam is a filmet, de nem nagyon ugrik be a címe. Innen és a National Geographicos hegymászóbalesetes filmekből szinte egyenes út vezetett a “Veszélyes Övezet” könyvsorozathoz, melynek minden kötetét Robin Cookéhoz hasonló izgalommal fogtam a kezembe.
Közben persze a kötelezőket mindig rövidítve olvastam el, de hát ez is az én alulműveltségem:S Hazai pályáról Tvrtko és Havas mellett két nagy kedvenc Kárpáti Andor Kurvajó és Kánya Kata Testőrök című könyve. Utóbbi a gyerekkori álmom miatt, hogy én testőr akarok lenni, volt nagy élmény, az előző meg a következőhöz hasonló gondolatok miatt:
“Mielott elaludna, pihegve a mellemre hajtja a fejét és azt mondja>
- Szeretlek.
Én csak fekszem és a mennyezetet nézem. Érzem, ahogy teste álmában megrázkódik és tudom hogy szépet álmodik. De mit mondott? – hallgatózok a sötétben – mit mondott ez a lány?
Az erdo felol tücsökciripelést, lombsuhogást hoz felém a szél, Hallom, ahogy végigszalad a dombokon, simogatja a fák leveleit és játszik a vízzel a medencében.
Az ablak felé fordítom arcom.
A Holdat látom és csak nézem fehér tükrét. Lassan megértem, mire gondolhat ez a lány, aki a mellemen álmodik és szinte megbomlik az agyam. Remegni kezdek, széthullik a testem, összehúzódik a lelkem, mert ömlik belolem egész életem összes horadt gecisége, áramlik szemembol a könny és ráz a sírás.
Zokogok, mert azt hiszem, megtanultam szeretni.”és ez is az még:
“Egyszer, éppen a szobámban hallgatom a német esot és kezdek tisztulni az anyagtól, amikor anyám felhív. Beszélgetésünk közben hirtelen valami megmozdul az agyamban. Felteszem neki azt a kérdést, ami annyira hétköznapi, hogy nem jut eszembe hamarabb, hogy anyámtól megkérdézzem. Most, hogy pörgeti az agyam a fu, foglalkoztatni kezd a legapróbb részlet is.
- Hogy vagy? – ezt kérdeztem tole és ez nem a hogy-vagy-köszjól-és-te-klisé. Kíváncsi vagyok, hogy az anyám, az ember, aki nem ismer, aki el sem tudja képzelni, hogy ki lehetek, hogy érzi magát. Erre elmeséli, hogy szarul. Hallgatom és életemben eloször tudatosul bennem, hogy meghallom, amit mond. Végre nem azt hiszem, amit én, hanem amit egy másik hisz magáról.”Volt egy rövid fantasys korszakom is, Shadowrun címen futottak, mindenféle hülye lények, orkok, meg a szokásos felhozatal, az egyetlen különbség az volt, ami vonzóvá tette számomra őket, az az volt, hogy a múlt helyett a jövőben játszódnak. Érdekes ötlet így a valóságsók kora után, amit Ben Elton gondolt át a Halál egyenes adásban című könyvben, amikor is arról szól a történet, hogy egy valóságshowban meghal vki – úgy, hogy közben soksok kamera veszi – és nem találják a gyilkost.
Aztán az én életemben is eljött Dan Brown, akinek mindenki a Da Vinci-kódját élteti, pedig szerintem az Angyalok és Démonok százszor jobb könyv. Sokkal élvezhetőbb a nyomozás, jobb a történet, minden jobb. Volt még kt másik próbálkozás is tőle, azok nem jöttek be annyira. Amit viszont rögtön utánuk olvastam, az a Raj volt. 1000 oldal – ilyen hosszú könyvet eddig még talán a kezembe sem vettem:D Egészen a végéig nagyon jó könyv katasztrófákkal, kutatással, de a vége kaksi:S Szerintem. Viszont addig megérte… szóval ennek ott a helye a polcomon [ha Norman visszaadná...].
Akiről még mindenképpen szót kell ejtenem… Imádom és imádtam nézni az országúti kerékpárt… És a titkos favoritom mellett mindig drukkoltam Lance Armstrongnak, aki a hererákja után megnyert már annyi Tour-t, mint még soha senki. Az ő könyve – Bicikli életre-halálra – az első győzelmét és a rák legyőzését mutatja be. Az egyik nagy kedvencem ez. Idézet belőle:
“Az emberi szó egyik meghatározása így hanzik: “az emberre jellemzo, szemben Istennel vagy az állatokkal, vagy gépekkel, különösen hajlamos a gyengeségre, és ezáltal az emberi nem tulajdonságait mutatja.” A sportolók általában nem így gondolkoznak önmagukról; túlságosan el vannak foglalva a legyozhetetlenség képének kialakításával ahhoz, hogy bevallják félelmeiket, gyengeségüket, védtelenségüket, sebezheto vagy esendo voltukat, és épp ezért nem is kedvesek, körültekintoek, irgalmasok, jóindulatúak, engedékenyek, megbocsátóak se magukkal, se a környezetükkel szemben.”
És ezzel el is érkeztünk a jelenhez, amit főleg az útkereséssel tudnék jellemezni. Az útkeresés pedig abban nyilvánul meg, hogy tele van a tv feletti polcom [felső kép] be nem fejezett könyvekkel:
- Robin Cook – Szfinx: Cook könyvei addig jöttek be, amíg orvoskrimiket írt. Vannak másfajta könyve, de azok annyira unalmasak, hogy vááá:S
- Steven Hall – CápaCa vagy cáPAca vagy tökömtudja cáPACA nemtom az is lehet, hogy CÁPAca: Láttam a metroban a könyvet, és tényleg azt hittem, hogy izgalmas lesz… aztán… Lyall, ez neked való könyv.
- Jeffery Deaver – Kék halál: ezt egyszerűen meguntam… De több esély van arra, hogy ezt befejezem, mint az első kettőnél együttvéve.
Ez az utóbbi könyv azért is izgalmas, mert most rendeltem még egy könyvet tőle, és már kettőt el is olvastam, szóval a jelenlegi toplistámon ő mindenképpen rajta van. Jó könyveket ír, úgyhogy a kék halált egyelőre biztos csak nem a mostani állapotomra találták ki:D De Az üres szék, vagy akár Az Igazak törvénye mind izgalmas és lebilincselő olvasmány.
Aztán van még nekünk egy olyanunk, hogy John Grisham. Ő egy másik krimis alműfaj, az igazságügyi krimik legalább akkora mestere, mint Cook az orvoskrimikben. Hosszú könyveket ír, melyben a legapróbb részletekig mindent megismerhetünk. Nem az elejétől pörgős könyvek, de ha túljutott valaki a bemutató részen, akkor mind nagyon izgalmas. Nem véletlenül filmesítették meg annyi könyvét… Csak hogy párat említsek, ő jegyzi a Pelikán ügyirat és a Cég, továbbá Az ítélet eladó című darabokat.
Balek. Erről már annyi felé mondtam jót… Nem véletlenül van rajta a dobogó közelében az alexandra eladási listáján… Idézzek ebből itt – és tényleg végig ilyen!!! tízből húsz pontos – ugye, Ricsi, tőled tanultam, hogy így kell pontozni:D Abszolút kedvenc!
És akkor a tervek meg amit most olvasok:
Most esténként Michael Connelly Halálszoros című könyvével bújok ágyba, és sokszor reggelente is olvasok belőle pár oldalt. Tetszik, ahogy ír. Nyomozós könyv, izgulok rajta, na.
A következő könyv pedig – már valószínűleg görögországban – a tegnap megemlített Battle Royale lesz.
YshouldIBaSaint – ennyire kifejtősre gondoltál?:P Megszakítom a láncot, mint a továbbküldős leveleknél:) De szívesen elolvasom mindenki könyvajánlóját – szeretek olvasni!!!
-
A nagy lopás S02E01 Könyves.post I.
Yshould felkért pár napja, írjak a kedvenc könyveimről. Vagy valami hasonló… Képek a könyvespolcról – és a kedvencek. Ígérem, még mielőtt lelécelek, megírom ezt is, de ma:
Anyum felhívott, hogy rendelnek könyveket, nyújtsam be az én igényeimet… Kértem egy könyvet őőő Jeffery Deavertől és John Greshamtől – róluk is a Könyves.post II.-ben. Közben beszélgettem hugommal msnen, és mutatott egy könyvet, mert mostanában az van, hogy ő kitalálja milyen filmeket akar megnézni/milyen könyveket akar elolvasni, és megkérdezi TŐLEM, hogy megnézheti/elolvashatja-e. Jóban van anyuékkal, de én vagyok képben ilyen téren. Ez tök jól esik, de most ennyit a családi vonalról. Mutatott egy könyvet, amit el akar olvasni, de mondtam, elolvasom előtte én, mert elég brutális. A tartalom az alexandra.hu-ról:
BATTLE ROYALE
“van rosszabb az iskolánál”
Takami Kósun – Ulpius-ház Könyvkiadó [Irodalom>Regény>Horror]
Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből való villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll. A Battle Royale Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes!
Én elég szadista vagyok, de az, hogy a Légy-ben feltüntetett dolgot lesarkítva szándékosan előidézze… Ilyen perverzet még én sem tudok álmodni… Kíváncsi vagyok a véleményekre – ha kell, még akár kölcsön is adom.
Ps: Norman, kérem vissza a Raj-t:)
Ps2: rákerestem kép miatt a címre googleön, és ezt találtam. Ezt meg is filmesítették. Kész…
Ps3: tovább bóklászva találtam róle egy kritikát egy másik blogon, “Kézenfogva a pokolba” címmel.
-
hát ezt megkaptam…
“It means errrrr no, have you actually seen your face. Its repulsive, now shoo.
like cya” -
közérdekű
van ez az új parázson sült burgonya ízű lays burgonyachips. Az ize nem valami egetrengető, úgyhogy nehezen fogy, és emiatt már kb 2 órája itt van mellettem nyitva, de csak most jöttem rá, mi ez a kurva büdös, mert beleszagoltam a zacskóba. Gyerekek, olyan szaga van:S Böe:S Berakom a képét, hátha valaki erre gerjed…Beszúrok egy másik képet, hányingercsökkentőnek:
-
E111 – balkán
Voltam az OEPnél E111-es nyomtatványtEurópai Egészségbiztosítási Kártyát csináltatni. Először rossz helyre mentem be, de a kedves securitys hölgy útbaigazított. Átkocsikáztam a két házzal arrébb lévő épület elé [ha a lustaság fájna:D]. Kétszer lefulladtam, szerencsétlenkedtem, majd sikerült leparkolnom:) Ajtón belép, néz bután. Aztán felfedezi az A4es papírra nyomtatott, celluxxal felragaszott feliratot, hogy arra kell mennem, meg sorszámot is arra osztanak [nyilak]. Odaértem, ahol összeszűkült a folyosó, kerestem a sorszámautomatát, de csak két biztonsági őrt találtam egy asztalnál, előttük jegyek. Tudjátok, az a piroshullámos gagyi, amit iskolai tombolákon, rosszabb esetben ruhatárakban osztogatnak. Elkönyveltem, hogy ők a ruhatár, esetleg meg lehet nyerni a szolgálati gázsprayt, de azért rákérdeztem. Ők osztották a sorszámot. Kezdtem kíváncsi lenni, hogy hogy működik a rendszer. Leültem, izgatottan figyeltem. És – nem vicc!! – frankón az egyik biztonsági őr ordítja, hogy 30, és mutatja, hogy melyik pulthoz kell menni… Ilyet nem szoktam mondani, de most komolyan azt éreztem, hogy balkán ez, baszdmeg! -
paprikaágyú
az igazi zöldségvetési indítvány
-
megszavazták
az egészségbiztosítás reformjáról szóló törvényt. Amit én nem értek, az az, hogy miért kell hisztizni, meg tüntetni ellene. Őszintén megmondom, fingom sincs, hogy megoldja-e ez a problémákat. Sőt, arről sincs, hogy egyáltalán találnak-e befektetőket a pénztárakhoz. És tudom azt, hogy azok, akik ágálnak ellene, hasonlóan felkészültek a témában, mint én. Miért nem lehet megvárni, amíg kiderül, jó-e ez vagy rossz? Akkor lehet hisztizni, megpróbálni tenni ellene. [mondom én, akinek órákig tartó könyörgés kell, hogy kipróbáljak vmi új ételt:D] De addig felesleges. Azt látja mindenki, hogy ami most van az egészségügyben, az nem jó. Gimis osztályfőnököm megmondta, hogy akkor lehet megszólalni, ha valakinek építő jellegű javaslata van. Az egyetlen javaslat jelenleg a rossz egészségügy jobbátételére a mostani több pénztáros megoldás. Emberek, várjuk ki a végét!
Még annyi talán, hogy én nem néztem a vitát a tévében, csak az indexes közvetítést olvastam/olvasom, amiből kitűnt, hogy a riporter is kurvára unta az egészet. És hogy ez miből látszik? Hát ebből:
“Szünet febr. 11. 15:04
A képviselők egy ideje már csak önmagukat és egymást ismételgetik, ezt viszont mi nem közvetítjük. Ha bármi érdekes történik, visszatérünk!
Megszakítjuk febr. 11. 15:17
Szünetünket megszakítjuk, Lamperth Mónikának ugyanis új frizurája van!
-
gondolatok a hűtőből
[najó, Schönbrunnból, vagyis a kastély mellől... na: tegnap déltől ma este 9ig a bécsi Parkhotel Schönbrunnban tengettem az időt, dolgoztam. A következő gondolatok az ez idő alatti beszélgetések során születtek. Punkt. Es gibt. Ja.]
#1 többen [zoli és spring, pl] írtak arról, hogy mennyire kulturáltak vagyunk. Schönbrunn, parkhotel, 4 csillag. 300 fő egyszerre rámozdul a büféebédre. Minden nemzet sorbaáll, szépen, kulturáltan. A díszmagyarja nem, könyököl jobbra, balra, “bocs-bocs”, és egy kis krumplit tesz a tányérra, majd két csévinggel később ugyanaz a húsért, majd kicsit arrébb a saliért is. Gratulálok.
#2 Kollégám szerint a schönbrunni kastély kertje akkora, hogy nem lehet megkerülni. Meg lehet. Csak több ora feszített tempójú séta fel a hegyre, le a hegyről. És akármennyit mész, ott van melletted. Megkerültük.
#3 Mondjuk itt meg az volt a furcsa, hogy be akartunk menni a kertbe, kb fél hatkor, de ki volt írva, hogy ötkor zár, ergo nem mentünk – pedig nyitva volt a kapu. De két japó turista még csak rá se nézett a táblára, ment előre.
Remélem rájuk zárták a kaput és megfagytak:P#4 Mindenki beszél magyarul. Kollégák meséltek egy rendezvényhelyszín villanyszerelőjéről, akihez odament a külföldi megrendelő: “szia, kéne betáp [külföldiül]” – helyi ‘kolléga’: “Nem kapsz, most pedig elmész a jó kurva anyádba” ['kolléga' 140 kilós kopasz állat]. Megrendelő pedig elkullogott. A srác ránézett a mesélőre, és mondta: “Ugyehogy mindenki beszél magyarul?” Na, ezt a szösszenetet meg csak azért, mert a hosszú séta után akartunk enni. Találtunk is egy kedves kis éttermet. Beültünk, kaptunk étlapot, majd jött a ki mit iszik kérdés. ‘Cola’, ‘Cola’, ‘őőőő Ginger’ – pincér bután néz. ‘Srácok, mi a gyömbér? – kolléga kérdezi’. Pincér: “Ja, az nincs” [magyarul]. Kiderült, hogy a srác 20 éve kiment két hónapra dolgozni, csak ott ragadt – azóta már családja is ott van. Aztán néztük az étlapot, másik kolléga borsos húst akart kérni, de a pincérnek fogalma nem volt, hogy mi az – jah, mert közben hozott csak nekünk valahonan hátulról két magyar nyelvű étlapot. Szóval, a borsos húst megnézte angolul. Reakció: “Ki fordította ezt, baszdmeg?”:D
#5 bontás közben találtam kirakva egy csomó Vienna GayGuide-ot. Ez tök jól esett, hoztam is egyet. Majd egyszer biztos hasznos lesz:P
#6 Hazafelé úton szóba került a hosszú élet. Mármint, konkrétabban az örökké élet. Erre az volt a kollégám válasza, hogy: “Mit tett a bakelittel a cd? Mit tett az analóg fotózással a digitális fényképezés? Elértéktelenedtek. Az örökké éléssel az élet is elértéktelenedne. Mert az egyetlen dolog, amitől az emberek félnek, az az elmúlás. Aki mástól fél, az hazudik.” Mi erről a véleményetek?:O
-
Gordon – öcsém gekkoja
Treen: majd te megmondod a típusszámát, én ehhez nem értek:D
-
újabb közös [blog]projekt
Új blogos projektbe kezdtem, a részletek megtalálhatóak jobb oldalt a menüsor tetején, “Írjunk e
gyütt szlengszótárat” cím alatt. Csatlakozzatok, ha ti is kerültetek olyan helyzetbe, hogy a beszélgetőpartner olyan szót használt, amit nem tudtatok hova tenni – vagy épp akkor, ha úgy érzitek, minden furcsa szót ismertek, és ezt a tudást a közösség javára akarjátok fordítani!!!!!!!![Gyengébbek kedvéért: aki magától nem talált oda, a "szótár" elérhető itt is]
-
Fog
Felkeltem, mert felugattak szokás szerint a szomszéd kutyái. Ittam, pisiltem, majd kinéztem az ablakon. Vagyis próbáltam, mert ez a kép fogadott:
Csak hogy érzékeltessem, mekkora köd volt:
-
kresz – mozaikszó.
Mielőtt akármi is: Régen tök sokat gondolkoztam a KRESZ mozaikszó jelentésén, de semmi értelmeset nem sikerült kiszülnöm magamtól. Most rákerestem wikin, és ezt leltem – hátha mást is érdekelt:
“A KRESZ egy, a Közlekedési REndSZabályok szavakból összeállított mozaikszó. A KRESZ voltaképpen egy rendeletbe foglalt szabálygyűjtemény, jogi nevén az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet, mely „a Magyar Köztársaság területén levő közutakon és közforgalom elől el nem zárt magánutakon folyó közlekedést szabályozza.” (1. §) 1988 óta a közlekedés legalapvetőbb szabályait a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény tartalmazza.”
Egy újabb szabály felkerült arra a listámra, amit kötelező jelleggel betartok. Nem azt mondom, hogy a kresz azért van, hogy legyen mit megszegni, de van benne néhány tényleg felesleges szabály. Viszont ezeket fontosnak tartom:
- Ugye elvették a jogosítványom, így a gyorshajtásra azért igyekszem nagyon odafigyelni.
- Biztonsági öv alap – az, hogy egyszer megbüntettek érte… akkor indultam el, és készültem bekapcsolni. Esküszöm.
- Ittas vezetés – egyszer ültem életemben úgy autóba, akkor is kb 100 métert mentem, de már bánom. A legnagyobb felelőtlenség, mind magaddal, mind a veled utazókkal, mind a többi, közlekedésben résztvevővel szemben.
- Piros lámpa – ezt csak néha, véletlenül hagyom figyelmen kívül. Például ilyen a Margit körúton, a kanyarban, a fa mögött lévő lámpa – azt rendszeresen csak akkor veszem észre, ha már utazó sebességgel melléértem – és akkor már nem kezdek satufékezni…
- Mozgássérült parkolóhelyre amúgy sem állnék… Pl múltkor jöttem haza, találtam végre egy helyet. Tök álmos voltam, leparkoltam, és kb csak arra volt erőm, hogy hazavonszoljam magam. Aztán kiszálltam, bezártam az autót, és akkor láttam meg a felfestért a földön. Káromkodva visszaszáltam, és átálltam máshova [akkor szabadult fel egy hely közvetlenül a bejárati ajtóm előtt:D][nem, Treen, nem a tizediken:D]. Másik meg: A vamdesignban dolgoztunk 2006 karácsonyakor, amikor is leparkoltunk, és elkezdtük becipelni az alagsorba a nem kevés technikát, amit az esti rendezvény igényelt. És sajna csak mozgássértült helyre tudtunk megállni – mert különben vagy elálljuk az egysávos utat, vagy kilométerekről kéne becuccolni a motyót. És jött egy mozgássérült kocsi, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Próbáltuk meggyőzni, hogy álljon meg máshol, és láttam rajta, ő sem akar kibaszni velünk, de kb 10 perc múlva odajött, és megkérte, hogy álljunk el, mert ő nem tud máshol kiszállni – és felszabadított nekünk [máig nem tudom, hogyan] egy helyet pár kocsival arrébb. Rögtön átálltam. És még egyszer: nem azért van külön parkolóhelyük, hogy valahogy kárpótolja őket a társadalom a korlátozottságukért, hanem mert “NEM TUDOK MÁSHOL KISZÁLLNI”!!!!!!
- És ha parkolás, akkor jöjjön a lista új eleme is: Többet nem állok meg járdán, meg egyáltalán, olyan helyen, ahol ezt tábla kifejezetten nem engedi. És ennek nincsenek ilyen össztársadalmi okai, nem balesetvédelmi szempontok motiválnak… Egyszerűen megbasztak a fővárosi közterületfelügyelők:) Úgyhogy ezzel együtt jó hetet zártam: ugye elhagytam egy tízezrest, meg most ez a büntetés is ugyanennyi… Úgyhogy egy nap full feleslegesen dolgoztam múlt héten:S Még jó, h kerékbilincset nem kaptam. Mellesleg teljesen jogosan büntettek meg, kint van a megállni tilos tábla… De amióta űzöm ezt a szakmát, amikor az iparművészeti múzeumba megyünk, mindig az előtte levő járdaszakaszon parkoltunk, mert az elég széles, hogy elférjen a kocsi, meg akár két babakocsi egymás mellett, és amúgy sincs nagy gyalogosforgalom ott. De next time inkább vmelyik fizetős kis utca. Az mégsem 10000:S
-
jobb híján dolgoztam
pénteken egy mlm cégnek a rendezvényén. Dögunalom volt, de legalább viszonylah hamar vége lett:) Viszont volt egy ember, az elnök úr, akit mindenki elnök úrnak hívott, nem lehetett ránézni, nevetni rajta, gesztikulálni a jelenlétében, mindenki full öltönyben volt… a csávó csak piros szőnyegen hajlandó járkálni… teljesen kész volt. Kollégám szerint az a csávó még önmagával sem beszél:)
Tegnap egy szalagavatón tevékenykedtem… Odamentünk, elkezdtük összerakni a zeigot, és közben néztem a ‘felhozatalt’:) És felfedeztem egy ismeretlen arcot. Már ott voltam, hogy odamegyek, és a nyakába ugrom, amikor lebeszéltem magam: “áááá, biztos nem ő az”. Elfordultam, molyoltam tovább. Majd visszanézve már ott állt vigyorogva mellettem:) Gergő, az egyik legjobb arc volt a futóegyesületemben, kb 6 évig futottunk együtt. A véletlen úgy hozta, hogy az ő szalagaggatóján dolgoztam:) A próbák alatt sokat beszélgettünk, de nézve a próbákat én kétségesnek találtam, hogy királyság lesz az esti műsor. És minden előadás… annyira felspannolták magukat, hogy kb hiba nélkül mentek le a táncok, és teljesen magával ragadt a hangulat…
Ma még egy hosszú bontás, és erre a hétre nincs több munka:)
velem, de picit máshol!
ha nagyon akarod…
- 2011. / június
- 2011. / május
- 2011. / április
- 2011. / március
- 2011. / február
- 2011. / január
- 2010. / december
- 2010. / november
- 2010. / október
- 2010. / szeptember
- 2010. / augusztus
- 2010. / július
- 2010. / június
- 2010. / május
- 2010. / április
- 2010. / március
- 2010. / február
- 2010. / január
- 2009. / december
- 2009. / november
- 2009. / október
- 2009. / szeptember
- 2009. / augusztus
- 2009. / július
- 2009. / június
- 2009. / május
- 2009. / április
- 2009. / március
- 2009. / február
- 2009. / január
- 2008. / december
- 2008. / november
- 2008. / október
- 2008. / szeptember
- 2008. / augusztus
- 2008. / július
- 2008. / június
- 2008. / május
- 2008. / április
- 2008. / március
- 2008. / február
- 2008. / január
- 2007. / december
- 2007. / november
- 2007. / október
- 2007. / szeptember
- 2007. / augusztus
- 2007. / július
- 2007. / június
- 2007. / május
- 2007. / április
- 2007. / március
- 2007. / február
- 2007. / január
- 2006. / december
- 2006. / november
- 2006. / október
- 2006. / szeptember
- 2006. / augusztus
- 2006. / július
- 2006. / június
- 2006. / május
- 2006. / április
Kategóriák
- be up-to-date! (224)
- blog! (68)
- date (9)
- gay! (188)
- i need answer! (57)
- it's my life! (217)
- laugh! (73)
- mixed! (183)
- school of life! (121)
- sexdate (27)
- stories! (63)
- testőr.blogol (236)
- Uncategorized (1)
- wiko.freeblog.hu (4)