Archive for március, 2008
-
faszert van itt mindig minden zarva????
T-100 2008. március 25. kedd T-8
Reggeliztetés után Mogyi elkezdett Ouzot tölteni poharakba, emiatt az egész konyhát undorító Ouzo-szag lengte be. Közben meg nagysegg átrendezte a boros részt, ami sokkal szarabb lett. Ez a délelőtt. Délután elléptem, megint cipőt venni indultam. Mint a netcaféban megtudtam, ma éppen azért van zárva minden, mert valami nemzeti ünnep. Hihetetlen, hogy kivétel nélkül minden napra kitalálnak valamit, hogy ma miért ne kelljen dolgozni. Nem egyszer sétáltam már be a ’városba’, ami igazából falu, csak városnak hívják, és az eddigi huszonx nap alatt nem láttam egy boltot sem nyitva. Nem gond, elvagyok, csak baromira sürgető lenne már cipőt venni.
Estére meeting volt beígérve, majd a faliújságon hirdetve is. Jó pár pohár sörrel és borral indultunk neki, mert Mogyi felkészült:) Azzal kezdte, hogy elmondta, mit ünnepelnek ma [1821. március 25-én szabadult fel Görögország a 400 éves török megszállás alól], aztán ilyeneket, hogy mosolyogjunk, meg legyen tiszta a ruhánk, meg hogy majd jön új staff is… Tehát konkrétan semmiről nem beszélt, de azt 2 órán keresztül. Közben borozgattunk [én rosé boutarit ittam], és néha rám tört a röhögő görcs, mert Gill felhívta a figyelmem arra, hogy Darko milyen arcokat vág. Nomeg azért, mert Mogyi hihhhhhetetlen effekteket használt beszéd közben: „egy nagy tálcával összegyűjtöd a koszos tányérokat, és ’ZING’ kiviszed a konyhába. De ami számomra a legfontosabb, megígérte mindenki előtt, hogy április 2-3-tól visszarak servicebe. Már tényleg nagyon várom. Éjjel 1 van, alvás.
T-99 2008. március 27. szerda [28]
Ma is hallottam Mogyitól a legnagyobb igazságot: „az élet szép, de néha nehéz”, mikor letakaríttatta velem az igen koszos felmosó vödröt… Délután zuhanyzás után beleejtettem a kulcsom a lefolyóba, és semmim nem volt, hogy kiszedjem, mert a szobám zárva volt. Aztán átmentem Gillhez kérni egy kést, de ő megoldotta a helyzetet: csavart, megfigyelt, megint csavart, és szétszedte a cuccot, kiszedte a kulcsom és újra összerakta. És csak 18 éves. Tényleg nem egy hülye srác!!! Ezen kívül talán még annyi említésre méltó történt ma, hogy Gill kapott 5 € borravalót trolizás közben, amit eddig a pillanatig alig hiszek el… Ma az esténkénti 500hoz képest sétagalopp volt, mivel csak 370 vendégünk volt, és jött egy új srác is segíteni, aki itt lesz húsvétig egy másik hotelből. Vacsora közben meg telezabáltam magam valami süteménnyel:) Ja igen, vacsi után meg megkérdeztem Mogyit, hogy mi az az ok, amiről a meetingen beszélt, hogy miért engem rakott be a büfébe. Erre mondta, hogy millió oka volt, és beszélt arról, hogy nehéz döntés volt, meg minden, mert az igazgató szerint is jó pincér vagyok, meg gyors, és szerette, ahogy dolgozom, mert folyton mosolyogtam. Aztán még azt is mondta, hogy kevés olyan embere van, mint én, akire bármilyen feladatot rá lehet bízni, mert 100%osan fogom végrehajtani őket. Végül beszélt arról, hogy ha nem változik a hozzáállásom a munkához, akkor még sokra fogom vinni:) Az a baj, hogy nem tudom, ebből mit gondolt komolyan, és mi az, amit azért mondott, mert le akart rázni, de ez dobott az önbizalmamon. Fél 11-kor végeztünk, akkor még vacsora, és onnantól fél kettőig beszélgettem a Beával [pasikról, munkáról, szerelemről, sírásról, problémákról]. Ideje lenne aludni megint, mert holnap délután Beával megyek be a városba, megpróbálok megint venni cipőt.
-
A krimi folytatódik
Tegnap este feküdtem a szobában, erre előre nem bejelentett módon benyitott a security, mert razziáztak [franc se tudja már, hogy miért:S]. Zseblámpa az arcba, aztán körbe a szobában, majd a szekrényekbe, ágy alá, ablakon ki, asztal alá, szóval mindenhova. Végül felcsillant a szemük, mert megláttak két üveg bort a kis asztalomon. Rácuppantak, vizsgálgatták őket, aztán rögtön alább hagyott a lelkesedésük, amikor 10 centire az arcukba nyomtam a számlát. Kimentek, és közölték, hogy maradjak a szobámba.
Én legalább itt voltam, de pl. Darko vagy Gill nem, amikor átvizsgálták a szobájukat, és nem kicsit háborít fel a gondolat, hogy van kulcsuk, és minden ok és indok nélkül, tanúk nélkül, nélkülem használják, mert itt van a szobában mindenem. A pénzem, a notebookom, a borotvám, a fényképezőm, az útlevelem, a ruháim, a pornóim, mindenem.
Halljátok, parasztok? HOZZÁM CSAK AKKOR GYERTEK, HA ITT VAGYOK!!!!!!!!!!
Faszomöccse.
-
ujabb visszaszamlalas
Galériába felraktam képet szépfiúról, és Ivanról!
T-103; T-102 2008. március 22-23. Szombat-Vasárnap
Munka-munka-munka. Tegnap voltam netezni a rövid szünetemben, kaptam leveleket, sikerült elintézni az Erasmust, már utalják a pénzt. Mentettem olvasnivalót a netről, majd megint munka. Este nem a tengerparton iszogattunk, hanem a lányok szobájában, mert fújt a szél [napközben rövidgatyás idő volt]. Megittunk két üveg bort, aztán ők lementek a discoba, én meg elhúztam aludni, mert mért ne.
Ma is munka, aztán a szünetet [14:30-17:30] is végig dolgoztam, mert Orsinak migrénje volt, és én igaz barát vagyok. Estére teljesen tönkrement a cipőm, úgyhogy a sötétbarna lévisz cipőmben dolgoztam, holnap délután megpróbálok újat venni, remélem, nyitva lesznek a boltok. Estére kilett a faszom az egész munkával. Mindenki megmondta nekem, hogy mit csináljak, és mindennek tetejébe megkaptuk az új beosztást, amiben mindenkinek jutott kis pihenő, kivéve nekem. És Mogyi ezt jól csinálja: kirakja a beosztást, és aztán rögtön lelép, nehogy esélyünk legyen panaszkodni. Nem gond, holnap fogok. Most sokkal jobban fáj a sarkam, mint általában. Dejó. Naplóírás után pedig alvás.
T-101 2008. március 24. hétfő; T-9
Mint láthatjátok, új visszaszámlálás kezdődött, mivel… de ne rohanjunk ennyire előre. Reggel ismét korai kelés, reggeliztetés, ebédeltetés, majd korábban lelépés, mert cipőt venni indultam. Beáék szerint eleve feleslegesen, mert Görögországban [de legalábbis Moudaniaban] hétfő és szerda délután minden zárva van [2-5-ig amúgy is…]. De én azért bizakodtam, mert nagyseggű, aki helyi lakos, mondta, hogy tuti nyitva lesz a bolt. Sétáltam, még napsütésben indultam el, ezért rövidgatya, de egyre erősödött a szél, aztán megérkeztem a helyre, zárva. Fasza. Az internetkávézóban a cipőbolt mellett megláttam Alexet [azt,akivel együtt ittunk egyik este a Prideban], rögtön segítséget is kértem tőle, hol vehetek cipőt? Ő nem tudta – és nem is akarta elmagyarázni, úgyhogy [Baszki, Gill már megint részeg, és ki-be járkál a szobámba, és mondja a faszságait…:S] kocsiba pattantunk, és körbenéztük a város összes cipőboltját, de – és ezen már meg sem lepődök – mind zárva volt. Közben láttam a tengert, hatalmas hullámok… Bementem a boxba, neteztem pár percet, aztán kajoltam a többiekkel, Gyrost, mi mást, és futás vissza, mert közben eleredt az eső is a nagy szél mellé [volt egy rész, ahol a tenger az utcát is elöntötte picit:D]. Munka este, a szokásos, laza kezdés, aztán kicsit pörgősebb folytatás, majd a végére beleerősítés… Csak egy pár perc volt, amikor minden elfogyott egyszerre, de megoldottam, kaptam is érte pár ’bravo’-t Mogyitól. Vége a vacsorának, akkor Mogyiék [mogyi, nagysegg, timos, dimitris] odahívtak az asztalukhoz, és mondták, hogy [idézem szó szerint]: „You have 8 more days in buffet”:D:D:D:D értitek??? még 8 nap és mehetek vissza teríteni és felszolgálni. Azért vannak kétségeim, de legalább kicsit boldogabbá tette a napomat. Mit kicsit… azóta vigyorgok… Orsi meg pont most szakított szépfiúval. Szomorú:S Viszont nagyon fáj a sarkam:S Aztán átmentem a lányok szobájába, ahova betoppant Gill, és leitatott RAKIÁval, ami az elmondása alapján Macedón nemzeti ital, és Zoki, a konyhai Zoran hozta otthonról. Nagyon szar íze van, de muszáj volt innom vele, mert folyton azt mondogatta, hogy „Ha férfi vagy, megiszod”:D:D nem baj, ittam a buffetből való elkerülésre:D
-
puszkisz
Görögül jelenti a meleget, buzit, ratyit, mást, bumbit, gayt, meg a hasonlókat:D [éppúgy, mint homár, köcsög, homoszexuális, stb…]
-
Enyem a szoba!!!!
Kb. fel oraja elutazott Harmonikas Marius [kepek a galeriaban], es most nincs lakotarsam, remelem aprilis elejeig, a koltozesig mar nem is kapok senkit. Mondta, hogy vigyazzak magamra, es a Beara is, mert latja a szemeben, hogy o bizony rendes lany.
Amiket szokott mondani, csak hogy maradjon valami belole az utokornak:
„This is the style, man”
„You will see”
„No souplas, no spoons”
„Now it is relax, man. At Summer, 800-1000 guests. You will see”
Es egesz nap hodol a gus altal is kifogasolt telefonnal hangosan zenehallgatasnak. Es egesz nap csak egy szamot hallgat, aminek az a refrenje, hogy „Ya sou Maria”, kozben pedig hatalmas rappernek kepzeli magat. Ebbol annyi igaz, hogy hatalmas, mert szerintem boven ket meter felett van. Csinaltam rola kepet, meg csinaltunk egy kozos kepet is, a galeriaba fel van toltve a munkatarsak, lakotarsak koze.
-
Szállodai krimi
Magyar rendőrös sorozatok kevés fantáziával megáldott forgatókönyvírói figyelem!
Még csak három hete dolgozom itt, de ma [2008. március 19-én] már a második olyan meeting volt, ami valami, a staff egyik tagja által elkövetett bűncselekményről szólt. Gill – ezt tőle tudom – megpróbált ellopni egy üveg bort és egy üveg pezsgőt, és belefutott a Mr. Timosba, az F and B menedzserbe. A meetingen – természetesen név nélkül – megkaptuk, hogy igaz, hogy ez egy all inclusive szálloda, de csak a vendégeknek, a staff tagjainak egyáltalán nem. Meg még beszélt arról, hogy milyen fontos a bizalom, hogy mi bízzunk benne, és hogy ő bízzon bennünk.
Különben itt tényleg nagyüzemben folyik a lopás… Ha például valaki sört akar vinni a szobájába, akkor csapol magának egy másfél literes üvegbe, közben az étterem felé, az irodák felé és a bejárat felé is egy-egy őrszem figyel és szól, ha jön valaki illetéktelen. Ugyanaz, aki ezt csinálja, esténként az étteremből mentett kaja mellé rendszeresen 1-2 üveg drága bort is elemel. A bort különben 25 literes dobozban kapjuk, asztali bor címen, és volt olyan is, aki ezt hozta fel a szobájába.
Ma kaptunk olyan bejelentést, hogy mostantól a security meglepetésszerűen, random időközönként fogja átkutatni a szobáinkat, amit én egyik oldalról megértek, másik oldalról viszont mélységesen felháborít, hogy a jelenlétem nélkül túrják át a cuccomat.
Végül, csak hogy felelevenítsem: Két hete, disco után pedig valaki betört az étterembe, fejbeverte az egyik nagyon kedves konyhai alkalmazottat, és ellopott egy üveg metaxát. Van tippjük, hogy ki lehetett, de megbízható forrásból tudom, hogy nem ő volt [azóta ugyanabból a forrásból: talán mégis ő:D].
És Gillt sem rúgták ki, szóval… 0 elrettentés, mindenki ugyanúgy borozgatott a meeting után is, mint előtte, annyi történt, hogy a söröshordókat elzárták:D
Jaj, és így végigolvasva: majdnem kihagytam a legmókásabb storyt: tavaly egy vendég halálra ette magát itt:) Ami mondjuk nem csoda, mert jó páran csinálják azt, hogy reggeliznek 8-11-ig, végigeszik háromszor az egész buffet-t balról jobbra, majd jobbról balra, aztán 12:30-kor .már ott toporzékolnak az ajtóban, hogy jöttünk enni…
-
aramgebasz
Van valakinek ötlete, hogy mi a szarért van itt minden nap áramszünet??? Csütörtökön még netezni sem tudtam elmenni, pedig már jó pár napja nem voltam… Ennyire szar Görögország áramellátása? vagy mi? És mi lesz itt nyáron, amikor mindenhol menni fognak a légkondik is?:O
-
Nem, Kyle
nincs rajtam laptop. Sőt, nem is húzom magam után, nincs beépítve sem, és még diktafonra sem veszem fel az ötleteim, hogy a titkárnőm legépelje. Egyszerűen csak sokat vagyok egyedül a gondolataimmal, és így, ha történik valami, akkor azt van időm fejben bejegyzéssé formálni. Most meg különösen, lévén, hogy a büfében tök egyedül dolgozom [ennek a következménye a mostanában felkerült 9 bejegyzés:D]… Viszont esténként ezzel az amúgy sem sok alvásidőből veszek el kb. 1 órát, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy mennyi időbe kerül felrakni őket:P
-
Malaka – idegen szavak
Megtudtam, hogy mit jelent a ’malaka’:D Kb. az összes görög használja, és emiatt a teljes staff is átvette, de sokan rosszul fordítják. Kaptunk olyan infokat, hogy azt jelenti, hogy ’srác’, olyat is, hogy ’hülye’, vagy épp ’seggfej’. Egyik este (hétfő) Alexszel [ilyen londinerszerű srác, 22 éves] ittunk a Pride [még mindig él bennem egy kicsit a szó meleg vonatkozása] nevű ’kávézóban’, a fiatalok körében legnépszerűbb helyen Nea Moudaniaban, és ő megmondta a frankót: konkrétan ’maszturbálást’ jelent, vagyis szó szerint, és olyan értelemben jelenti, hogy ’hülye’, hogy hülye vagy csajozni, ezért nem tudsz kivel dugni, ezért magadat kell kielégítened.
Ezen kívül nem sok mindent tanultam meg görögül… Tudom még, hogy ’endaxi’ jelenti azt, hogy OK, aztán, hogy ’kali orexi’ a jó étvágyat, ephariszto-parakalo a köszönöm-szívesen, Ya sas és Ya szu a két köszönési forma, meg a Ya a szia, érted? – katalaves?és ennyi:)
Továbbá hasznos infokat gyűjtöttem még…
… románul: Baszd meg = ’szetafut’
… panjabiul: Baszd meg = ’Bande mera’
… panjabiul: Egészségedre [Cheers, proszit] = ’Csakdi’ [szó szerint: fenékig]
… oroszul: Baszd meg = ’Idzi nahuj’
… oroszul: Egészségedre = Naszdravje
-
Fejezetek szépfiú szakácskönyvéből I.
Hogy mi is ez? Süteményreceptek lesznek majd, olyanoké, amiket könnyű elkészíteni, de nagyon kis finomak.Ez az egyik kedvencem: Van egy tök egyszerű alapja, és arra olyan feltétet raksz, aminek csak a kreativitásod szab határt.
Hozzávalók:
200 gr porcukor
330 gr vaj
2 tojás
650 gr lisztElkészítés: ezeket valahogy összegyúrod, aztán csinálsz belőle egy hengert, aminek kb. 2 centi az átmérője. Ezt berakod a hűtőbe, majd kicsit otthagyod. Aztán kiveszed, és felszeleteled vékony szeletekre, majd 180°-os sütőben sütöd kb. 10-15 percig.
A tetejére lehet kenni kis lekvárt, csoki öntetet, egyéb krémet, amibe pl. összetört pisztáciát, diót, mogyorót, csoki reszeléket, csoki tallérokat, apró cukrokat, kókuszdarabkákat, de tényleg kb. határtalan a dolog:) Én még a csoki kedvelőknél M&M’s-szel is el tudom képzelni…
Jó étvágyat – hogy valami stahljuditos fordulattal zárjam!
-
exbüfésfiú
Ivan szombaton elutazik, most, hogy kezdtem megszeretni:) Par dolgot róla:
- Tobbek szerint bumbi, es szerintem is sanszos, de vasarnap hazamegy:S
-
remélem én is olyan leszek, mint ő:) 55 kilósan érkezett, most 62, kockás has, mellizom, és azt mondta, hogy csak a munka miatt. Rám is rám férne, az biztos.
-
Tök vicces vele beszélgetni, mert egyszerre használ több nyelvet. Tegnap pl. az áramellátásról beszélgettünk [neki is meghiúsította a netes terveit az áramszünet], és valami ilyen párbeszéd zajlott le közöttünk:
-
(…) there are some conflict zwischen Moldavia [ő innen származik] and Ukraine.
-
It’s so funny, that you mix languages.
-
Da:D
-
-
5 csillag – Gill szerint
1*: nincs elég kiskanál
2*: nincs elég ’soupla’ – vagy mi… [ebédkor és reggelikor ezzel terítünk terítő helyett, egy ilyen téglalap alakú fonott valami.
3*: nincs elég kávéskanna
4*: nincs kávé
5*: nincs áram
+1: mostanra az ecet is elfogyott… -
All inclusive for staff
Ugye a legutolsó meetingen megkaptuk, hogy a szálloda csak a vendégeknek all inclusive, a személyzetnek nem az. Ehhez képest: nap közben folyamatosan ’ihatunk’ az üdítőautomatából, a bátrabbak bepróbálkoznak sörrel, borral is. Reggelinél majdhogynem a buffetből, ebédnél és vacsoránál a konyhából kaphatunk ételt, különben meg napi háromszor rendelkezésünkre áll a kantin:) Aztán itt van egy hatalmas homokos-kavicsos tengerpart, ma pedig munka után kaptam egy 1 órás masszázst Carrytől, a dagadt ferdeszemű hongkongi, de Svájcban tanuló fiatal masszőrlánytól. Ha lenne internet a szobában, most azt mondanám: Hát kell ennél több?!:)
-
napok
T-109 2008. március 16. vasárnap [18] sörnyakba
Ma először öntöttem ki italt vendég asztalánál: egy 3 decis sört, miközben a vizet öntöttem pohárba. Az egész kiborult, rá az asztalra, és a hölgyre. Rögtön mondtam nekik, hogy üljenek át egy másik asztalhoz. Miközben az új italokat vittem ki nekik, Goran és Bale letakarították az előző asztalt és újra megterítettek. És hogy még jobb vége legyen a történetnek: mivel a férfi látta rajtam, hogy izgulok, miközben a második vizet vittem ki, meg a második sört, meg folyamatosan bocsánatot kértem, adott 2 € borravalót:)
Ezenkívül még annyi említésre méltó dolog történt, hogy megkaptuk a jövő heti beosztást: megkaptam a buffet:S Szabadnapja senkinek nincs, úgyhogy azért nem rinyálok… Este átmentem Ivan szobájába, hogy kifaggassam [Ő csinálta eddig, csak a sulija miatt most haza kell mennie…]. A buffet napi 10-11 óra munkát jelent [az állandó beosztás: 08:00-14:30, 17:30-21:00, de a srác szerint ő hat hónap után is igen ritkán végez 10 előtt, Gill 11-ig csinálta…], igen, egy-két órával több, mint a felszolgálás, és ugyanaz a fizetés, valamint annyi különbség van még, hogy itt már elvileg sem jár a heti két szabadnap, hanem csak 1. Továbbá vendégekkel sem beszélsz, és nem kapsz borravalót, mert csak annyi a dolgod, hogy tányérokkal és poharakkal folyamatosan feltöltsd a buffetsort… Baromi izgalmas, mindent meg fogok tenni, hogy elkerüljek innen, mert ezért tök felesleges lenne itt maradni. Dimitris/j szerint két dolog járhat Mogyi fejében: vagy rámsózta a buffet-t egészen addig, amíg haza nem megyek, vagy csak a taverna nyitásáig. Ma nincs bent Mogyi, de ha bejön, tuti beszélek vele, mert ezt egyszerűen nem akarom csinálni.
T-108 2008. március 17. Hétfő [19] Buffetnyitas
A mai volt az első nap a buffetben – nekem. 6 órát dolgoztam [eljöttünk 2-kor] eddig, amiből kb. 5 polisholással telt – mert a kint lévő gépekhez mi fényezzük a poharakat, kellettek csészék, és kellettek kanalak is. Meg kb 1 óra alatt megtanultam mindent, amit ehhez a munkához tudni kell. És baromi unalmas. De tényleg.
Utána próbáltam aludni, de a mellettem lévő szobában dübörgött a néger zene, és hozzá még ordibáltak is, úgyhogy másfél óra forgolódás után inkább megnéztem egy Amazing Race részt, most meg negyed hat van, a vacsit majd pótolom az étteremben, felöltöztem, megyek vissza.
Hát tényleg nem végeztem 10 előtt, de csak azért nem, mert Dimitris/j berakott trolihoz. Ittam hozzá 3 deci bort, úgyhogy kis mosoly volt az arcomon végig, egészen addig, amíg találtam rekeszeket a poharaknak. Utána már csak bosszúság volt az egész, és ez ki is ült az arcomra, úgyhogy gondolom Dimitris/j nem véletlenül kérdezte meg, hogy minden rendben van-e. Mondtam, hogy nem, nincs, kérdezte, hogy mi a gáz, és megmondtam a frankót: nem akarok buffetzni. Mondta, hogy megérti, meg minden, de nem ő dönt, de mindenképp szóljak Mogyinak. Szólni fogok, de csak szerdán lesz legközelebb. Addig még kibírom vhogy
Este megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova inni. A kantinban Alex asztalához ültünk le [ő macedóniából való, 22 éves, londiner], és a rövid beszélgetés végén úgy köszöntünk el tőle, hogy akkor 20 perc múlva a főbejáratnál, jöjjön el velünk. Kocsival volt, elvitt, és beszélgettünk két órát egymásról, a munkájáról, a vendégekről, a macedón-görög viszályról, Magyarországról, … aztán ránk zárták majdnem az éttermet, ergo 1-kor eljöttünk. Most próbálok aludni, de a két új szlovén lány visítva röhög Harmónikással az ajtóm előtt, ergo esélytelen. Ááááá felcsillant a fény az alagút végén: Darko kijött a szobájából és lebaszta őket – legalábbis a hangok alapján. És tényleg, csönd van! Váááá alvás!
T-107 2008. március 18. Kedd [20]
Megint hajnali kelés, majd pohárfényezés szinte egész nap. Viszont reggelire ettem palacsintát, talán az volt a nap fénypontja. Aztán este kaptuk a hírt, hogy 480 vendég van, úgyhogy, mivel ketten voltunk a buffet-n, engem visszaraktak service-be. Az ázsiai étteremben is folyt a vacsoráztatás, úgyhogy oda kerültem. Nagyon kis hangulatos az egész, csak nagyon messze van a konyhától, és mivel minden italért oda kellett visszamásznom, eléggé elfáradtam.
Még csak két napja vagyok buffet-n, de már mindkét jelenlévő menedzser megkérdezte, hogy mi a baj, mert nem mosolygok úgy, ahogy felszolgálás közben szoktam. Én pedig nem kerteltem, és ma már a Food and Beverages managernek is elmondtam, hogy nem jön be ez a része a munkának. Ő arra kért, hogy amíg új staff érkezik, adjak bele mindent ebbe a munkába is, és akkor majd lecserél valakivel. Hát, meglássuk. Este kértem pár banánt az egyik konyhai munkástól, erre adott 7 darabot. Amikor meglátott Alex szobatársa, rögtön lemajmozott:) De már csak három van belőle. És 78 kilo vagyok. Egyre távolabb az áhított hatvanvalamennyitől:(
Vasárnap este még nem tartottam esélytelennek azt sem, hogy hazamenjek, de közben ezen gondolkoztam, és most már hiszem, hogy gyávaság lenne ’megfutamodni’, és akármilyen szar munkát is kapjak, meg fogom csinálni a legjobb tudásom szerint. Megint éjfél van. Az ajtó előtt ordibálva beszélgetnek öten, a szomszédban ordít a zene és a tv, szóval nem tudom, hogy fogok így elaludni…
T-106 2008. március 19. Szerda
Délelőtt fényezés, először poharak, sok, majd evőeszköz. Aztán ebédeltetés, ami nagyon lightos volt, és már majdnem ott tartottam, hogy 14:00 van, le lehet lépni, amikor is szólt Mogyi, hogy megváltoztatta a mai beosztásom, és maradjak ötig, segítsek teríteni, aztán már nem kell visszajönnöm – hitte ezt ő, mert még nem láttam, hogy hogyan kell átalakítani a buffet-t vacsorából reggelire, úgyhogy vissza kellett jönnöm. A terítés gyorsan ment, először feldobtuk az összes asztalra a terítőket, ami furcsán gyorsan ment – lévén, hogy volt mindenből elég. Aztán még szétraktam a szalvétákat, és visszamentem evőeszközt fényezni, mert kellettek az ázsiaiba – jut eszembe, arról csinálok majd képeket, mert nagyon jól néz ki:) És a cukrász sráctól [szépfiúúúú] megkaptam az egyik sütemény receptjét, amit tuti el fogok készíteni otthon, mert minden, csak nem bonyolult. [itt a blogon nemsokára megjelenik majd képekkel illusztrálva] Ja igen, holnap meg valami krémnek a receptjét mondja el majd, hogy a másik kedvencem is el tudjam készíteni! A lányok beszámolója alapján lemaradtam a szokásos hat órai ordibálós meetingről, és próbáltam aludni a szobámban. Aztán fél nyolckor arra keltem, hogy vadászgépek rallyznak [képzavar] az ablakom alatt… Nem tudtam visszaaludni → Amazing Race. Aztán ugye lementem este megtanulni a reggeli felállást, és közben találkoztam Carryvel, a hongkongi – de Svájcban tanuló – dagadt fiatal masszőr lánnyal a Spa részlegből, és poénból felhoztam neki a masszázs kérdést, és mondta, hogy akár most rögtön is, úgyhogy feljött a szobába, és egy órán keresztül gyúrta a lábam. Fájt:) És szerintem ezt ő élvezte! Ez most egy félig sport félig relaxációs masszázs volt, viszont pár nap múlvára beígért egy sima relaxot is:) és mindezt bármilyen ellenszolgáltatás nélkül – mert azt mondta, hogy élvezni, hogy megkönnyíti az emberek mozgását:)
T-105 2008. március 20. Csütörtök [22]
Az első nap egyedül a buffe-ben úgy kezdődött, hogy – miközben a teából visszamaradt szemetet akartam bevinni a pult mögé kidobni – megcsúsztam, és fejjel nekicsúsztam a falnak – igen, kint a vendégtérben!!! – úgy, hogy még egy kép is leesett róla. Rögtön ezután elindultam kifelé egy tálca kispohárral, amin a poharak két lépés megtétele után elkezdtek eldőlni, és csak egy odapattanó vendég miatt nem estek le. No comment. Itt éreztem azt, hogy most le kell ülnöm egy kicsit. Ezt leszámítva rendben ment a nap, egyszer maradtam el kicsit, akkor Mogyi besegített, de az sem az én hibám volt: megjelent egyszerre több száz vendég.
A rövid 3 órás szünetem netezéssel akartam tölteni, 3 előtt el is indultam a városba, de jött szembe a parton Ivan, az exbüfésfiú, és szomorú hírt hozott: egész Moudaniaban áramszünet van, és természetesen a netcafénak sincs generátora… Úgyhogy visszaballagtam vele a hotelba, és jobb híján aludtam egy órát. Este a szokásos rohanás, és kicsivel 22 óra után mindennel készen voltam – esküszöm én sem hittem el, hogy nem tartott 11-ig, mint Gillnek.
Kb. 6 teli tányér ételt mentettünk magunknak a vacsorából, azzal ballagtunk át a kantinba enni, de én csak egy minihotdogot gyűrtem le, mert nem éreztem éhesnek magam. Amikor kivittük a tányérokat, a szomszéd asztalnál a szintén a mentett kaja körül csoportosuló Jelena, bároscsajakineknemjuteszembeaneve, két új szlovén csaj, Goran és Bale megkínált az étteremből lopott borral [náluk volt egy teljes 25 literes doboz(-ba való zacskó, tele borral)]. Beával megittunk kb. 1-1 litert, a többiek is eléggé megfáradtak már, úgyhogy 1-kor lefeküdtünk csicsikálni…
T-104 2008. március 21. Péntek [23]
… vagyis csak én, mert Bea fél ötig Metaxázott Gillel, aminek az lett a következménye, hogy a szerencsére nem túl pörgős reggeli közben többször felküldött Mogyi Gill szobájába, hogy ébresszem már fel végre… Nem jártam sok sikerrel, végül negyed 10-kor ballagott le, még mindig részegen. Én már szerencsére nem voltam, de kis fejfájás azért megvolt. Amit tegnap eljátszottam a poharakkal, azt ma is sikerült, úgyhogy végül Mogyi vitte ki a tálcát.
Időben elkészültem mindennel ebédhez is – időben, 12:30 előtt, de szünetre már nem tudtam kimenni. Az ebéd annyira laza volt a büfében [igazából ők buffe-nek írják, angol-franciául meg buffet, de így fogom leírni, mert 1/ így mondjuk; 2/ így nem lehetetlen ragozni], hogy végig troliztam, aztán 14:15-kor leléptem. Délutánra alvást terveztem, össze is jött. Munka előtt még egy zuhany-hajmosás-kaksi-borotválkozás-fogmosás kombó, és közel 600 emberes vacsora. Estére meg hívtak minket valami discoba, de aludni is kéne valamikor, mert holnap este pl. a Bea névnapja miatt fogunk iszogatni a tengerparton. Ezért inkább maradt az alvás. A vacsoráztatás nagyon lightos volt, úgyhogy 10-re elkészültem mindennel, kivéve a colagép takarítását, mert ahhoz baromira nem füllött a fogam. Inkább ettem egy kis darált húsos tésztát, meg pár szemet a kedvenc süteményemből [majd leírom annak is a receptjét], leöltem egy darazsat a lányok szobájában, elköszöntem a lakótársamtól, mert elutazott [lásd: enyém a szoba c. bejegyzés], és most itt vagyok, tök egyedül:):(
-
Ha örökké bujdosol, egy nap teljesen elveszíted önmagad
- mondta az egyik meleg srác a Sommersturm/Summerstorm című filmben. Péntek éjjel néztem, alvás helyett. Még otthon
letöltöttemkikölcsönöztem a filmet, és csak azért nem néztem meg, mert 1/ németül van, 2/ volt hozzá feliratom, csak el volt csúszva. Itt kint meg codecproblémák voltak, de tegnap munka előtt megoldottam mindent, úgyhogy szabad volt az út.Hogy miről is szól a film? Van egy srác, akinek van „barátnője”, de közben a legjobb barátjával masztizik folyamatosan, akinek szintén van barátnője. És az első srác, Tobi fülig szerelmes a legjobb barátjába. Na, és ők ketten egy négypárevezős fiúcsapat tagjai, akik a lánycsapattal [akinek tagjai a barátnők] elmennek valami versenyre + edzőtáborba, ahova megérkezik a QueerSchlag nevű másik csapat, szintén csupa fiatal sráccal. Az elején még elviccelődnek rajta, hogy „hihi, el van írva a pólótok, a Quer csak egy e-vel van [[nem értem]], de aztán hamar kiderül az igazság. És miközben Tobi ugye Achimba szerelmes, a melegek társaságát keresi, és közben álkapcsolatot tart fenn a lánnyal.
Na, kb ennyi a story. Van benne minden, amivel a fiatal tudatlan bumbik találkozhatnak. Coming out, barátnő, aki le akar velünk feküdni, szerelem a legjobb barátba, közös masztik, meleggyűlölet, lányos melegek… Nekem tetszett, és bár tudtam belül, hogy túl szép lenne [Achim – Kostja Ulmann tényleg jól is néz ki!!!], ha összejönne Tobival, azért végig a Happy endért izgultam. És a film vége talán olyan lett, amilyen az élet is lenne – ez de szép befejezés volt, ugye?!:)
Kepek a filmbol (az elso kepen van Achim, a jolkinezo!)
-
Blue bar
Elkészült a jatthop, számlálja, hogy mennyi jattot kaptam eddig:) [gy.k.: megtalálható az oldalsáv felső részén!]
És felraktam sok-sok képet a galériába az étteremről, meg az étteremből kilátásról, meg rólunk.
Holnap, ha minden igaz, idozitett bejegyzes egy filmrol!
T-111 és T-110 2008. március 14-15. Péntek-szombat – unalmas ’hétköznapok’ – Blue bár
Mostanában semmi nem történik. Este alvás, reggel netezés vagy mosás, majd munka. Lábfájás. Mindennapborravaló. Ma kaptunk infot arról, hogy jövőhéten a mostani stabil 300-hoz képest 530-600 vendéget vár a szálloda.
Ja igen, és még annyi, hogy tegnap és ma is, a buffet bezárása után, tehát kb. fél kilenckor Dimitris/j felküldött a bárba segíteni. Ennek nagyon örülök, mert ugye kértem, hogy vigyen le a tavernába, de most felsőbb utasításra mindenki az étteremben marad, amíg megfelelő mennyiségű személyzet nem érkezik, szóval azért még reménykedem egy icipicit.
A bár nagyon jól néz ki, élőzene van, és – gondolom, mert all inclusive a hotel, és egyelőre Moudaniaban amúgy sem lehet sok mindet csinálni – konkrétan tele van, szóval nagy a pörgés. Nem akartam tolakodó lenni, ezért nem vagiztam a mixerdiplomámmal, megkérdezték, hogy mosogatok-e, mondtam, hogy ha azt kell, akkor igen, úgyhogy most napi másfél órát mosogatok, csutkára begombolt ingben és nyakkendőben. Vicces, mert általában könyökig vizes leszek utána. Itt is szívesen dolgoznék, csak hát nekem nagyon úgy tűnt, hogy a munkanyelv itt a szerb:(.
-
Nepszavazas 2008
Népszavazás 2008
Helyi eredmények [Görögország, Halkidiki, Nea Moudania]
100 % részvétel mellett:
„Eltöröljék-e a tandíjat?” Nem: 100% Igen: 0% Hibás szavazat: 0%
„Eltöröljék-e a kórházi napidíjat?” Nem: 75% Igen: 25% Hibás szavazat: 0%
„Eltöröljék-e a vizitdíjat?” Nem: 100% Igen: 0% Hibás szavazat: 0%
Igaz, hogy nem tükrözik az országos eredményeket, de a véleményünket mindenképp. Nekem kicsit bassza a csőröm, hogy a nem mindenkit érintő kérdésekben mindenkit megkérdeznek. Ez olyan, mintha a nyugdíjasoknak kéne szavazniuk arról, hogy délelőtt vagy délután legyen az iskola, és megszavaznák, hogy délután, mert délelőtt sokkal több friss áru van a piacon. És különben is, hagy aludjon szegény gyerek.
-
Az a kocsog takaritono
T-115 2008. március 10. hétfő [12]
Bea hívása keltett, hogy menjek át hozzá. Éreztem, hogy valami nem oké, de ennél azért nagyobb parára gondoltam. Lebetegedett, úgyhogy nem tudtunk együtt menni netezni. Csináltam neki teát, ápolgattam, átvittem hozzá a hősugárzót, és vártam, hogy jobban legyen. Aztán 11 körül elmentem netezni, mert el akartam küldeni a naplót, meg még megnézni pár dolgot. Visszaérve ránéztem a Beára, majd irány a meló.
Mivel a Beát nem nagyon helyettesítette senki, folyamatos volt a munka, de nem volt nagy rohanás – az most a hétvégéig nem is várható. Este még beszéltem Dimitrisszel vagy Dimitrijjel vagy hogy hívják. Ő most nálunk supervisorkodik, de áprilistól ő lesz a poolbár mellett található taverna – a la carte étterem vezetője. Megkérdeztem, hogy megvan-e a taverna személyzete, mert ha nincs, akkor csatlakoznék, van-e esélyem, ilyesmi. Mondta, hogy egyelőre két biztos ember van, de ez még közel sem a teljes gárda, tetszik neki, ahogy dolgozom, úgyhogy megkérdezi a Timost. Most bizakodok. Mindig mosolyogva dolgozom, de ez után, ha lehet, még szélesebb volt a szám. Terítés helyett este a karnevál miatti dekorációt bontottam le, aztán ránéztem Beára, raktam a fejére borogatást, meg vittem neki gyógyszert, már csak hőemelkedése van, úgyhogy lefekszem.
T-114 2008. március 11. kedd [13]
Délelőtt igazából semmit nem csináltam. Néztem kis Amazing Race-t, aztán Beába vertem egy kis életet, csináltam neki szendvicset, majd megkerestük Dimitris/j-t, hogy a Bea ma sem dolgozik. Még jó. Alig gyalogoltunk 200 métert, de már úgy kivolt, hogy alig bírt tovább menni. Aztán egy laza ebédeltetés, majd a terítés elején elhívott Dim [így fogom rövidíteni, mert ez a része biztos a nevének], hogy ad más munkát. Egy toronymagas szerb sráccal lementem, és 40 napágyat és kis asztalt lemostunk és áthordtunk a szálloda egyik végéből a másikba, a premium class szobákhoz tartozó külön medencéhez és bárhoz. Aztán, amikor visszaértem, láttam, hogy a veranda [ahol én dolgoztam] még sehogy nem áll terítésben… Elkezdtem poharakat fényezni az asztalokhoz, aztán csak kész lettünk 5 előtt 10 perccel. Akkor meg elkezdtem Gillel evőeszközt fényezni, mert azok sem voltak, a mi állásaink tök üresek voltak. Szóismétlés. Aztán ebéd… vacsi… vagymi. Igazából semmi. Ettem három szem krumplit, mert minden más kaja szar volt. Bementem az étterembe, elhoztam egy banánt, azzal kihúztam estig. Lightos vacsoráztatás volt. Most jöttek meg az új vendégek, úgyhogy egy párnak el kellett magyaráznom, hogy nem szolgálunk fel kaját, egy másiknak meg azt, hogy miért kell 36€-t fizetniük a vacsorához. És két asztalnál is hosszas német beszélgetést folytattam, amit akkor zártam le, amikor mondtak egy mondatot, amit nem értettem, és megkérdeztem, hogy beszélgethetünk-e angolul… A sok beszélgetés, amire most volt időm szerencsére, meglátszott a borravalókon is, bár nem azoktól, akikkel beszélgettem, de kaptam összesen 5,1 €-t
Este Gillel és a lányokkal lementünk a városba kajálni, mert nem kicsit korgott a gyomrunk, majd csatlakozott a két helyi barátunk is. Vacsiztunk, vissza a hotelbe, majd alvás.
T-113 2008. március 12. szerda [14]
Ma délelőtt Orsi átnézte a képzési megállapodásnak azt a részét, amit főleg Bea fogalmazott tegnap este. Erre az Erasmus támogatáshoz van szükség. Lementem, és a HR-es kislány kinyomtatta nekem, majd a recepción kértem borítékot, és a szépfiúval és Beával elmentem a postára. Ő tolmácsolt, hogy priority, meg minden, hogy minél hamarabb odaérjen. Hazafelé Bea megint rosszul lett, de már túl későn ahhoz, hogy le tudja mondani a munkát, szóval jött dolgozni.
Az ebéd nem volt nagyon pörgős, sőt. Alig voltak páran, a terítéssel a saját állásomban már végeztem 3 után picivel. Aztán Renivel befejeztem a Bea állását, mert akkorra már nagyon kivolt. Kaptam 4 € borravalót ma. Leszakadt a mellényem gombja. Fáj a lábam. Nagyon. A vacsora az ebéddel ellentétben nagyon pörgős volt. Nem volt senki a trolival, szóval a station tele piszkos edénnyel és pohárral. Sok vendég, szóval folyamatosan ’úszott a pálya’, a végén már annyira, hogy volt olyan vendég, aki a saját piszkos tányérját elhozta a stationbe, kiöntötte róla a moslékot, és betette a piszkosak közé. Még jó, hogy Mogyi nem látta. Gondolom mondanom sem kell, hogy tőlük nem kaptam borravalót
Estére Bea megint rosszul lett, szóval holnap reggel megy(ünk?) kórházba. Most lábpihentetés, és alvás.
T-112 2008. március 13. csütörtök [15] A ************* takarítónő
Kaptam ma 3 € borravalót. De nem is ez a lényeg. Hanem sokkal inkább az, hogy kivan a faszom a takarítónővel. A windows szerint ez durva, vagy obszcén, bántó szó, és nem illik a papírra vetni, de akkor is. Hihetetlen, hogy pont akkor mos fel mindig, amikor bent kell dolgoznunk az étteremben, és még az „attention – wet floor” táblát is képtelen kirakni. A padló folyamatosan életveszélyesen csúszós, mindig megcsúszok, és csoda, hogy eddig nem estem el. Eddig csak hangosan káromkodtam, amikor megcsúsztam, de ma egy tálca cukorszóróval csúsztam meg, amiből hat leesett a földre, és három darabokra tört. A kommunikációnk is vicces vele: ő görögül magyaráz, én meg magyarul neki. Szerintem arra próbál rábeszélni, hogy ne menjek arra, amerre felmosott, de a kis eszével nem bírja megérteni, hogy nem véletlenül megyek arra, hanem ott van dolgom.
Hasonlóan idegesítő nőszemély a nő, aki a szennyes edényeket mossa. Az is folyton magyaráz görögül, de a munkáját nem nagyon végzi. Folyton annyi cucc van ott, hogy nem férnek oda, amiket kívülről behozunk.
Lehet, hogy nem véletlen, hogy ezek ketten folyton együtt vannak…
Ma különben tök jó napos idő volt, úgyhogy ebédeltetésre nyitva volt az étterem összes tolóablaka, szóval ilyen szabadtéri érzés volt – a légkondit leszámítva. Majd mindenképpen csinálok képeket róla, mert hihetetlen ilyen helyen dolgozni.
Bea meg reggel egy görög alkalmazottal ment kórházba, kapott gyógyszert, már sokkal jobban van, most este már elmentünk service-kitchen focimeccset nézni.
Megkaptuk ma a kártyánkat, ami fényképes, és amivel minden munkanap elején és végén be kell csekkolnunk a bejáratnál. A fénykép szokás szerint szarul sikerült mindenkiről, majd igyekszem vigyázni rá, és megmutatni, mikor hazaértem.
-
Vendegeink I.
És akkor most nézzük, kik is esznek nálunk:
-
Először is kezdjük a kedvenceimmel – őket imádja az összes pincér: egy idős házaspár. 80 körül lehetnek korban, a bácsi csak tyúklépésben tud menni, összecsukható bottal jár, és hihetetlen, de folyton mosolyognak. Látszik rajtuk, hogy boldogok – és hogy boldogok együtt! Ennél szebb öreg kort nem kívánhat magának senki. A néni mosolya annyira aranyos, hogy leírni alig lehet. Összeszűkül a szeme, kis szája hatalmas mosolyra tágul… váááá. A lépcsőn csak úgy tudnak feljönni , hogy 3-4 lépcsőfokonként megállnak pihenni, de eközben is mosolyognak. A bácsinak mindig segítek odavinni az ételét a büfésortól, amiért látszik a szemében, hogy hálás, de már több vendég is megdicsért ezért.
-
Aztán van a másik típus, aki kb. 50 éves, és egyedül van. Az étteremben ül, és olvas. Mosolyog ugyan, de látszik rajta, hogy magányos. Ez az, amitől rettegek, hogy én is erre a sorsra jutok. Viszont azt tisztelem benne, hogy nem otthon sajnáltatja magát, hanem utazik.
-
Aztán vannak a folyton mosolygó, pincérrel beszélgető idős nénik, akik barátnőként utazgatnak egy 50 éven felülieknek utakat szervező utazási irodával.
-
És a másik fajta vendég, aki a pincérhez akkor szól, ha csak muszáj. Az ilyenekkel akárhogy próbálok kedves lenni, még egy köszönöm is ritkán csúszik ki a szájukon.
-
A bolgár és görög családok: ők úgy esznek, ahogy eddig azt hittem, hogy csak a magyarok: Mivel ’ingyen’ van, púposra szednek – nem viccelek – fejenként 4-5 tányért, és azokból felváltva eszegetnek, és a végén szerintem több kaja landol az asztalon, mint a szájukban. Nem beszélnek semmilyen idegen nyelven, szóval az egyetlen esély arra, hogy megtudd, mit akarnak, odahívni egy bolgár pincért, vagy görög menedzsert. Közben meg a gyerekeik sikongatva rohangálnak körbe-körbe. A lehető legrosszabb vendégek.
-
A pincérrel minden nap beszélgető házaspár-típussal zárom a sort. Őket érdekel minden: hogy honnan jöttem, miért, meddig, kivel, milyen nyelven, Magyarországon hol lakom, de szép város Budapest, mi már voltunk a Balatonnál, hogy hogy vagyok… Én is szeretek beszélgetni velük, de a maitre de restaurant folyton elrángat… Lehet, hogy ezért kapott az étterem 7 darab 5ös osztályzatot a 10-es skálán…
-
Animátorok: van köztük egy olyan jó pasi… Sokkal szebb, mint a szépfiú. Peer a neve, és valami gyönyörű. Németországból van, és nem tudom miért, de ők is ehetnek az étteremben.
-
Fiatal párok. Ők melegítőben jönnek le enni, de köztük is sok helyes srác van. És jó fejek a pincérekkel, vagyis velem biztos. Hálásak, ha segítek kávét tölteni a nem túl bonyolult kancsóból, ha viszek nekik szalvétát, amikor látom, hogy kínjukban valami papírral akarták megtörölni az arcukat. Az ilyen vendégeket is szeretem.
Egy hét tapasztalatai. És szerintem az alapján, hogy mennyire sok-sok ember megfordul nálunk, még folytatódni fog a lista.
-
-
elkeszultek az egyenruhas kepek!
A galériában sok-sok egyenruhás kép, meg pár együtt és külön a szobatársakkal, munkatársakkal, lakótársakkal.
Szomorúan tudatom, hogy elbuktam 11 nap után a 40 nap 40 éjszakás tervben. De ez is kb egyéni csúcs. Nem baj, majd próbálkozom tovább hősiesen!
T-118 péntek, 2008. március 7. [a kilencedik nap] folytatás
Nem mentünk, mert bealudtunk mindketten. Este a lányok 10-kor végeztek, kicsit beszélgettünk a szobájukban, majd elmentünk focimeccset nézni. Minden héten csütörtökön van egy focimeccs a konyha és a pincérek között, ami most valamiért péntekre tolódott. 21-7-re nyertünk, és ez az eredmény átlagosnak mondható, de csak a játék a lényeg. Mindenki játszik… nagyseggű a kapus, Mogyi, Gil, mindenki, és tök jó hangulatú. Talán egyszer ráveszem magam, de az én focitudásommal erősen kilógnék a sorból – és hát nem a Bajnokok Ligája felé
[Jah, és amiért azt válaszoltam az egyik kommentre, hogy a szépfiú-hajó elúszott: összejött Orsival]
T-117 szombat, 2008. március 8. [a 10. nap távol az otthontól] Már megint berúgtam
Split beosztásom volt ma [reggeliztettem, megterítettem ebédre, csináltam fél órányi ebédet, majd szünet, és aztán vacsoráztatás]. A munkában semmi érdekes nem volt.
Délután az öt órás szünetem nagy részét Gillel töltöttem. Bementünk Moudaniaba, kerestünk kb. 1 órán keresztül valami helyet, ahol pénzt lehet váltani, aztán megmutatta a kedvenc gyrososát, végül neteztünk, vettünk sört neki, és visszajöttünk, mert nekem dolgoznom kellett.
Este disco volt a szállodában, amin a staff is részt vehetett. Az első pia ingyen volt, aztán meg féláron [azaz 3€-ért] kaptunk mindent. Pöttyet nagyon berúgtam, Cristinaval [a lányok szobatársa][[az egyik szobatársa]] megmutattam, mennyire nem tudok táncolni, majd 2 körül lefeküdtem, mert kelnem kellett reggel.
Jaj, majd elfelejtettem, ma este is kaptam borravalót, 1 €-t, egy görög család hölgy tagjától. Csak görögül beszéltek, úgyhogy Mogyi segített lebonyolítani a rendelést. Aztán, amikor kivittem a számlát 4€-ról, nem hiszem, hogy nagyon értették, úgyhogy adtak 5 €-t. Amikor vittem a visszajárót, nem kellett nekik, ergo elraktam
De az is vicces volt kicsit, hogy light colát kértek, de az nem volt, úgyhogy Mogyi szó nélkül kivitette a 2 normált:S 5 *…
T-116 vasárnap, 2008. március 9. [11] gyorsétterem
A vasárnap reggelek a többiek beszámolói alapján mindig húzósak, de az 500 vendég, aki ma megjelent reggelizni, kicsit mindenkinek sok volt. Az étteremvezető és a supervisorok is rohanva szedték az asztalokat, meg terítettek, hát még mi. Ja, és megmutattuk, hogyan lehet megreggeliztetni ennyi embert 200 kiskanállal. Mert ez egy vicc, hogy alig van kiskanál. Konkrétan ahogy lejött egy asztalról a kiskanál, mi rohantunk be vele a konyhába, és mi mosogattuk el őket, hogy rögtön fel tudjuk használni.
11-re lett vége a reggelinek, akkor tartottunk egy 40 perces meetinget. Két téma volt. Az egyik a vendégek által kitöltött kérdőívek kiértékelése volt. 32-ből 25 db 7 vagy annál több pontos lett [csak az étteremre vonatkozó részt nézve], és 7 lett öt pont körüli, amit a menedzsment hatalmas tragédiának fogott fel. Viszont volt rész bővebb véleményt írni az étteremről, de ott meg csak dicséretek voltak… A másik téma az esti disco volt. Páran nagyon berúgtak, és volt valaki – egy konyhai alkalmazott, aki betört reggel a konyhába, lopott piákat, és valamivel fejbe verte az egyik alkalmazottat, aki a meeting alatt is még kórházban volt… Ez azért elég para, főleg, hogy a Bea vele táncolt kb. egész este [a bűnelkövetővel:D]. Szóval a meeting és az elhúzódó reggeli miatt akkor kezdtünk el reggeliztetni, amikor máskor már azon szenvedünk, hogy mit csináljunk, mert mindennel készen vagyunk. Ezért tehát szünet nélkül kezdtünk neki az ebédnek. Fél órát voltunk ott, aztán szünet.
Fel a szobába, gyors fürdés a lányoknál, ahol amikor beléptem, már ott figyelt a képeken megmutatott galamb, aztán alvás ötig. Majd a Bea csinált szendvicset, az volt a vacsora, és munka. Baromi hangos – engem konkrétan zavart már – élőzene volt, viszont jól játszottak, szóval alapból jó ötlet volt. Valami karnevál van megint itt, vagy mi, nemtom, de felső utasításra minden pincér kapott egy álarcot [csak ilyen zorrós], és abban kellett dolgozni. Jó móka volt, egészen addig, amíg rá nem jöttünk, hogy ebben nem látunk semmit. Nem tudtam italt tölteni, mert nem láttam, meg nekimentem egy vendégnek, akkor feltoltam a homlokomra, de hősiesen viseltem végig. fél 11-re végeztünk a terítéssel, és akkor Mogyi megint meetinget tartott, ahol bejelentette, hogy most nagytakarítás. Elhúztuk a bútorokat a fal mellől, mindent lemostunk, minden állást feltöltöttünk minden belevaló cuccal, kifényeztünk minden evőeszközt és a poharakat. Én már komolyan nem hittem el, hogy ezt most kell csinálni…
Előtte megkaptuk a beosztást, jövő héten minden nap A vagyok, vagyis 1-től 10-ig dolgozom, szabadnap nélkül. Csak az Orsi kapott közülünk szabadnapot. De legalább nem kell 7-kor kelnem, ez is haladás. Viszont abban megállapodtunk, hogy szólunk, hogy nekünk 2 nap jár, szóval azokat illene megadni, vagy legalább megkérdezni minket, hogy akarunk-e dolgozni…
Feljőve a szobába Csikis beígért sms-e fogadott a választási eredménnyel, amin minden ittlévő magyar kiakadt, aztán csináltunk egyenruhás képeket, meg pár képet a lakótársakról, munkatársakról, most naplót írok, aztán alvás.
-
Gorog hetkoznapok
T-122 Troli 2008. március 5. (kedd) [6. nap]
Délelőtt elindultunk netezni Moudaniaba, sétáltunk lefelé az úton, amikor megállt mellettünk egy sárga sportos autó. Mogyi volt az, és bevitt minket a városba. Arany szíve van:)Estére ’elromlott’ az idő. Neeeeem, itt nincs vihar, meg jégeső, meg vörös fokozatú időjárási vészhelyzet, egyszerűen nem süt a nap, de szerencsére nem lett sokkal hidegebb. Netezni még rövidnadrág/póló kombóban mentem, este viszont már kellett a hosszúnadrág és valami felülre is.
Az étteremben a munkát polishingolással kezdtük, aztán egy kis terítés, majd láb [fasz] lógatás, mert készen lettünk 4 körül, de csak 5-től van break. Nembaj, leültünk az étterem tengerre néző részében és beszélgettünk. Vacsoránál teleettem magam [eddig nem volt ilyen jó kaja: grillezett csirke, valami fasírt szerű, krumpli, tésztasaláta és a kedvenc kis süteményeim [amik annyira jól néznek ki, hogy biztos a szépfiú csinálja őket].A vacsoráztatás az étteremben nem volt gáz, csak másfélszáz vendég van a szállodában, és voltunk rájuk 8-an, szóval lightos volt nagyon. Aztán Mogyi egyik helyettese beállított a troli mögé. Ez annyit tesz, hogy egy kis kocsival össze kell szedni a poharakat, üvegeket és tányérokat az állásokból. Rohadt unalmas, bár nem túl megerőltető meló. Nem kell gondolkozni, csak mész, tolod, és csinálod. De ezt sem szeretném csinálni:S Majdnem olyan rossz lenne 4 hónapig ezt tologatni, mint a Büfé.
Este munka után Beával meg akartunk inni egy pohár bort, úgyhogy elindultunk ugyan kifelé az étteremből, de vissza is fordultunk. Odamentünk a borokhoz, ahol már ott volt a román szobatársam, és az indiai srác [aki július közepéig marad, szóval a legtovább a staff azon részéből, akik már itt voltak, mikor megérkeztünk]. Tanítgattuk egymást a saját nyelvünkön mondott ’Egészségedre’-re, és iszogattuk a száraz vörös bort. Jól szórakoztunk egészen addig, míg fekete-nagyseggű, Mogyi másik helyettese be nem jött. Akkor kicsit rejtegettük az üveget, és nagyon kellemetlenül éreztük magunkat. Persze átlátott a szitán, hogy ’ááá, mi csak Pepsit iszunk’, de nem kaptunk nagy lebaszást.
Apropó szépfiú Este elhívtak minket az Amazing Race elől, hogy menjünk csinálni valamit. Szépfiú megosztotta velünk, hogy szerinte én fogom átvenni a buffet. Vááááá de nem akarom:S Aztán DVD-ztünk. A szépfiúval választottam filmeket is: Aliens vs. Predators és valami Jack Blackes film. Az első [AVP] viszonylag izgalmas volt, de film közben rájöttem, hogy én ezt már láttam. A másik viszont nagyon unalmas volt, szerintem be is aludtam rajta picit. És mindenkitől azt kaptam, hogy szarul választottam, pedig közös döntés volt. Nem tudom a film címét, valami olyan cuccról szól, amitől eltűnik a kutyaszar. Közben meg majd megfagytam, mert a srác lakásában bizony nem volt meleg. [bár a gondolat, hogy mellettem feküdt, kicsit melegített, de sajna nem úgy néz ki, mintha meleg lenne ] Párnacsatáztam vele picit, meg borozgattunk és ettünk pizzát, majd 4 után értünk vissza a szállásra.
Jaj, majd elfelejtettem: Este, mielőtt elmentünk volna dvdzni, és néztük a filmet, bejött a lányok szobatársának a galambja a szobába. Nagyon kemény. Mozgatja a fejét, meg néz. Nem repked, csak kutat Orsi meg pánikrohamot kapott – utálja a madarakat Van kép a madárról, nézzétek meg
T-121 szerda, 2008. március 5. [a hetedik nap]
Késői [vagyis már korai] fekvés, korai kelés – kilencre mentünk regisztrálni, vagymi. Szokás szerint nem volt ott senki, de fél óra múlva megérkezett a hölgy. Megtudtam, hogy 2 €-val többet fogok keresni naponta. Jejejee – bár remélem ez nem befolyásolja az Erasmus támogatásom. Regisztráltunk, fotózkodtunk, és kitöltöttünk egy hosszabb iskolai tesztnek megfelelő regisztrációs ívet. Most kis pihi, aztán fürdés, ebéd, majd munka este 10-ig. Kíváncsi vagyok, hogy fogunk kinézni.
Nap közben megérkezett a lány, akiről szóltak – „ egy másik lány Magyarországról”. Hát ő a csoporttársunk a suliban. Nem nagyon ismerem, de tuti, hogy odajár. Renáta. Majd most biztos többet fogunk beszélgetni, lévén, hogy a lányok szobájába költözött be.
A munka átlagos volt, kivéve talán azt, hogy ma először beszélgettem egy vendéggel németül!! Kérdezgettek arról, hogy hol lakom, honnan jöttem, meg ilyesmi, én meg megpróbáltam pik-pak mondatokat gyártani. Tök aranyosak voltak.
Estére eléggé elfáradtunk, 11 körül már ágyban voltunk. 12 órát aludtam.
T-120 csütörtök, 2008. március 6. [a nyolcadik nap] Újabb első dolgok
11-kor kelés, úgyhogy az első igazán egyedül töltött nap nem ígért sok izgalmat. Igazán egyedül töltött – mert ma a lányok 1-ig, én 1-től 10ig dolgoztam. Ebédeltetés közben már saját stationöm volt [12 asztal, amiért én feleltem], de közben Mogyi kétszer is lebaszott. Egyszer azért, mert nem voltam elég gyors, vagy mi, másodszor meg azért, mert leszedtem egy tányért egy másik részről, holott az én részemen is lett volna munka. Ezután már csak hab volt a tortán, hogy magamra borítottam egy pohár vizet, miközben szedtem le egy asztalt, de ezt legalább nem látta senki.
Utána terítés, meg szokásos rendrakás, készülődés a vacsorához. Vacsora csak annyiban különbözött az ebédtől, hogy már a falra is ki volt írva, hogy saját részem van. Főleg idős párok ültek nálam, de tök jó fej volt mindegyik, úgyhogy sokat beszélgettem a vendégekkel, sőt, az egyiktől megkaptam ittlétem első borravalóját, kemény 1€-t. Ez a magyar viszonyokat nézve nem hangzik rosszul, de ha azt vesszük, hogy Gil, az indiai srác kétszer kapott borravalót, amióta itt vagyok, egyszer 20, egyszer 5€-t, akkor aprópénz. Hamar eljött a 10 óra, amikorra végeztünk mindennel. Hívtak a fiúk a szokásos heti pincér-szakács focimeccsre, de holnap korán kelés, mivel reggeliztetek, és kedvem sem volt sok. A lányok meg isznak két faluval arrébb, úgyhogy oda most nem sétálok át, ergo alvás.
Ja, amit folyton számolgatok: elhatároztam, hogy megpróbálom megdönteni a 40 nap 40 éjszaka „rekordját” Most 8 napnál tartok, és még nem remegek az elvonási tünetektől, úgyhogy nem voltam függő
T-118 péntek, 2008. március 7. [a kilencedik nap]
[szerintem elcsúsztam eggyel a visszaszámlálást tekintve, de nem írom át az előző napokat, szóval most 118 nap van hátra – szerintem. ]
Ma reggeliztettem először ittlétem során. Az első öt percben megtanultam kávét csinálni, utána meg ketten vittünk Gorannal 3 állást sok-sok vendéggel, mivel egyedül ennek a három állásnak van kilátása a tengerre. De nem volt semmi gond… Ja, és most először köszöntöttem születésnapost: pezsgő, gyertya és virágszirmok az asztalon, torta gyertyákkal és happy birthdayt éneklő pincérek kaja közben – szerintem meghatódott az Ingrid névre hallgató német hölgy:), mi pedig elég jól szórakoztunk. A reggeli vége hamar eljött, amikor is mindenki mentett magának valami kaját, aztán jött a már-már szokásos napi áramszünet. Ilyenkor a házi generátor termel ugyan áramot, de a kiszolgáló részen ezzel csak a világítás megy, semmilyen gép nem működik..
Amikor közeledett az egy óra, Gil szólt, hogy menni kell Mogyihoz, mert nem végeztünk mára. Mogyi szólt, hogy ma ötig dolgozom [háthx], mert ki kell takarítani a Tavernát a horizontmedence mellett [ez az a medence, aminek a szélén vízesés van, tehát olyan, mintha a tengerben ülnél]. Előpolisholtunk vagy 2000 evőeszközt, majd felmostunk, és közben nagyon berugtunk, mivel kicsit sok rosét ittunk Utána majd’ két nap után végre találkoztam és beszélgettem a lányokkal, megfürödtem a szobájukban, beszedtem a ruháinkat [mivel arany szívük van, és kimosták a ruháimat, és ki is teregették], most megírom ezt, aztán megyünk Gillel a városba netezni, meg benézünk a Vodafonehoz, mert valami olyanról beszélt, hogy havi 30 euróért lehet notebookhoz modemes netet venni. Majd kiderül.
-
First day in hell
HAROM UJ KEP A GALERIABAN!
T-125 folytatás
AZ ORSI KIVERTE… ha valakit érdekel, a részletek mailben – esetleg;P
Este kb 2 órán keresztül hallgattam a szobatársam papolását a bizalomról, meg hogy ’you will see’ [tök idegesítő, sokan elkezdenek történeteket, meg megpróbálják elmondani, hogy milyen itt a munka, majd a felénél abbahagyják a story-t, és ezzel a you will see fordulattal részükről le is van zárva…], aztán hajnali 2 körül rászóltam, hogy aludnék már, és aludtam
T-124 First day in the ’hell’, Vasárnap 2008. március 2.
Valami hihetetlen csoda folytán felkeltek a lányok reggelizni, úgyhogy megvolt a napi jam adag. Aztán Beával felkerekedtünk, és bementünk a szitibe. Akartunk venni kb. 1 karton vizet [mert itt nem lehet a csapból inni, vagymi:S], meg harisnyát [neeeem, nem nekem], de bele se gondoltunk abba, hogy itt vasárnap minden zárva lesz, úgyhogy mindössze két ásványvízért sétáltunk majd’ egy órát. Utána borotválkozás, majd ebéd [szokás szerint tészta, rizs, krumpli volt a választék], aztán felöltöttük csodás egyenruhánkat [itt már welcome to the army – a másik, amit a welcome to the hell mellett sokan mondanak], kis parfüm, kis nevetés azon, hogy a másikon hogy áll, és irány a munka.
Pohárfényezéssel [polish] kezdtünk, megcsináltunk rengeteg-rengeteget, és közben el is törtem egyet [nincs erős kezem, de ahogy áttöröltem, letört a fele:D], majd 20 perc szünet után – amit a szükségleteink kielégítésével töltöttünk – ecetes vízzel kifényeztünk olyan mennyiségű evőeszközt, ami számomra még most is hihetetlen. A tároló, amiben megkaptuk őket, olyan nehéz volt, hogy egyedül szinte nem is tudtam felemelni:S Utána Mogyi, az étteremvezető megmutatta a terítés és a tányércipelés trükkjeit, mondta, hogy jók vagyunk, gyorsan tanulunk, és hogy igazából tök könnyű a dolog – és tényleg az! Aztán, nem fogjátok kitalálni – megint poharat fényeztünk, legalább annyit, mint első alkalommal, és végül a korábbi adagnál is több evőeszköz megfényezésével tettük fel a napra a koronát. Viszont mindenki segítőkész volt, amikor pl. lehetett egy kis kaját csenni innen-onnan, mindig megkerestek, és szóltak nekünk, hogy mi is spájzoljunk, mert „ha minden nap a kantinban eszel, csak beteg leszel” – mondta az indiai srác.
Aztán megláttam a beosztást, ami elrontotta az egész estém. Az első három nap után a lányokkal tök más beosztásban dolgozunk, amik majdhogynem ütik egymást. Két lehetőség van: egyikünk 8-13, a másik 13-22 vagy 8-13 és 18-22, a másik pedig 13-22. Szóval a közös programoknak nagyjából lőttek, és emiatt – mivel kicsit [NAGYON!] egyedül éreztem magam hirtelen – el is kenődtem. Aztán hívtak a lányok [kicsivel éjfél előtt], hogy menjünk be [a szépfiúval - ő a cukrász] ötösben [egy volt szállodai munkaerő, egy cukrász srác, és mi hárman] Moudaniaba. Bementünk, iszogattunk, nevetgéltünk – innentől rögtön jobb lett a kedvem.
Még talán gyorsan a beosztásom: A tegnapot is beleértve, az első 4 nap ingyen dolgozunk betanulás címén, minden nap 13-22-ig. Aztán Csütörtökön, az első fizetős napon is 13-22, pénteken 8-13-ig, szombaton és vasárnap pedig ez a reggel és este munka felállás lesz. Igen, ezen a héten nincs Day off – szabadnap.
T-123 hétfő, 2008. március 3. [Az ötödik nap]
Megbeszéltük, hogy nincs reggeli, majd 11 körül megyünk netezni a városba, aztán meló. De reggel 8-kor felkeltette valaki a lányokat [ők meg engem], hogy le kell menni aláírni valami szerződést [ami szokás szerint végül szerdára halasztódott]. És találkoztunk Mariaval, a HResünkkel, aki egy nagyon mosolygós hölgy, és tök fiatal, meg érdeklődő. A legfontosabb info a szerdai szerződés- és biztosítás-aláíráson kívül az volt, hogy április elején átköltöztetnek minket egy faluval arrébb [gyalog 15-20 perc], mert [és itt zagyvált valami ködöset az indokokról] csak. Viszont a stafftól tudjuk, hogy ott minden szobához külön zuhany van. Ja, és persze van fél óránként kisbusz, ami viszi a népet ide-oda.
Különben nem indult túl jól ez a nap: Ugye felkeltettek a telefonnal, aztán beleejtettem a wc-be a tusfürdőm, végül pár perce leszakítottam a függönyt a szobában [amit nagy nehezen megoldottam egy kis átcsoportosítással]. Ennél már tényleg csak jobb lehet.
Délben ebéd, már uniformisban, aztán kis polishing, majd 4 és 5 között már bementünk az étterembe, és ott tettünk-vettünk. Terítettünk, állást tisztítottunk, és közben alig bírtunk betelni a páratlan kilátással. Aztán kis szünet, amiről mi értünk vissza először. Pihentünk még egy pöttyet, aztán 6-kor eligazítás, és megtudtuk, kit hova osztottak be az éttermen belül a vacsorához. Én egy aranyos középkorú hölgyhöz kerültem, aki ugyan érti az angolt, de többnyire csak németül beszél, szóval egy érdekes, mixelt nyelven szólt hozzám mindig. És mindent engedett csinálni. Rendelést vettem fel, fizettettem [vagyis ráírattam a fogyasztást a nem all inclusice vendégek szobájára], új terítékeket tettem fel, szóval pik-pak eltelt a maradék pár óra a napból. Aztán még megterítettünk reggelihez – és realizáltuk, hogy szinte nem érezzük a lábunkat és a csuklónkat, annyira fáj. A többiek szerint 1-2 héten belül el fog múlni. Hát, már nagyon jó lenne…
Felmerült Mogyi részéről, hogy csinálhatnám én a buffet-t, de… az egy szar munka. Nincs borravaló, egész nap csak rohangálni, nem beszélni senkivel, nem találkozni vendégekkel… Szóval szerintem nemet fogok mondani – mivel megkérdezte, hogy akarom-e csinálni. Hát, nem akarom. Most, hogy láttam a munkát az étteremben, és gyönyörködhettem a kilátásban, teljesen biztos vagyok ebben.
Most ennyi, majd folyt. köv.
-
Ya sas
Az elso gorogorszagi post, plusz uj kepek a galeriakban /katt a kepre!!/!
Tovabbi kepek itt!
T-127 nap
Furcsa dolog a repülés… hatalmas gyorsulás, kvázi folyamatos emelkedés, majd amikor észrevettem, hogy végre nem csak felhők vannak alattunk, hanem elláttunk lefelé 10000 métert is akár, már be is kapcsolódott az övek bekapcsolását jelző led, készülődtünk a leszálláshoz. A reptér nagyon kicsi, de ahhoz képest, hogy nem a főváros reptere, nagyon igényes, bár nincs sok ember. A buszra is utolsónak szálltunk fel, és rögtön jött a gondolat a lányok részéről, hogy öt (én 4) hónap múlva fogom látni legközelebb. Jött a futószalagon a poggyász, természetesen a miénk volt a legutolsó 3 bőrönd. Kilépve a főbejáraton elkapott az Amazing Race feeling, taxit szerezni, elmagyarázni angolul nem beszélő embereknek, hogy hova akarok menni, aztán rájönni, hogy tök rosszul ejtem ki a dolgokat.
A közlekedés egy vicc, a taxi a 80-as táblánál simán jött 150-nel, és a sávokat sem nagyon tartotta be. A 2×2 sávos út közepén ment, és nem nagyon zavartatta magát, majd néha minden előjel nélkül nyomott egy padlóféket, és egy kicsit ment lassan, majd szépen egyenletesen újra felgyorsított. De a repülőtértől 47 km-re lévő Nea Moudania-t így pik-pak elértük. Viszont – gondolom, mivel angolul szólaltunk meg – a taxis rendesen átvágott minket kb. 15 €-val. Mert a taxiórát elfelejtette bekapcsolni… Ahogy számoltam a kis árlista alapján maximum negyvenet kellett volna kérnie, de 55-öt mondott. Mindegy, még ez is kevesebb, mint a hatvan, amit a HR-es csaj mondott.
Megérkeztünk a szállodába, ami csodálatosan néz ki, nagyon kedvesen fogadtak minket. Minden staff-tag, akivel találkoztunk, mosolygott, bemutatkozott, megkérdezte, hogy honnan jöttünk, mennyi ideig leszünk itt, és hogy melyik részlegen fogunk dolgozni. Aztán jött a szobakiosztás, kicsit [nagyon!] szomorúan vettem tudomásul, hogy nem lehet megoldani, hogy a lányokkal egy szobában legyek. Egy román srácot kaptam, még másfél hónapig marad. Átjött egy másik román srác is, ő Erdély közepéből származik, egy félig magyar, félig román faluból. Ő tud magyarul, de azt mondta, hogy fél éve csak angolul szólal meg, úgyhogy eltart neki egy ideig, míg eszébe jut. De mindegy is, holnap megy haza. Van még itt egy ferdeszemű lány is, ő a lányok szobatársa lesz, de eddig csak láttuk, még nem beszéltünk vele. A nevekkel gondban vagyok. Egyedül a Darko nevű srác nevére emlékszem, de rá is csak a film miatt.
A feketeleves viszont akkor ért minket, amikor megláttuk a szobákat, és a környékét. Hát, ez a része a szállodának már nem öt csillagos, sőt… Szemét mindenfelé, a fürdőszobáról inkább nem is írok semmit. Ultragáz. Bea nagyon kivan, ő – amikor először meglátta – haza akart menni:S Ők egy öt ágyas szobában vannak hárman. Nekik van saját zuhanyzójuk, de a szekrényük kettejüknek van egy, és az is leszakadt polcokkal. [Ezt este megszereltem]. Nekem legalább a szobám normális. A román srác is az, megbeszéltük, hogy bízhatunk-e egymásban, mert mindkettőnknek vannak értékeink. Cigizik, de megígérte, hogy a szobában nem fog.
Most megyek, jelenésünk van a maitre de restaurant-nál, eligazitás, vagy mi a fene, aztán román srác körbevisz a városban minket.
Eligazítás… furis a főnök kiejtése… De aranyos. Jött a sablon szöveg, hogy mi egy nagy család vagyunk, ahol mindenki boldog és szereti egymást. Amikor ezt elmondtuk a többi alkalmazottnak, kinevettek minket. Kaptunk vizet, meg két szendvicset és egy banánt, mert ő is volt már így külföldön, tudja, hogy milyen úgy elmenni valahova, hogy nincsenek ott a barátai, a kedvenc ízei, az ágya, stb.
Városnézés: Hát, körbevitt. Végigsétáltunk a tengerparton, megmutatta a szupermarketeket, az internetszalont, a fast foodot. Aztán bevásároltunk, vettünk mindent, ami kell, és most itt ülünk a lányokkal a szobájukban, beszélgetünk, videókat néztünk, majd betoppant a magyarul beszélő román szakács srác, belekezdett a 67-es úton c. Republic nótába, majd elkezdte firtatni, miért van C a végén. Mivel neki ma van az utolsó napja, bejött Darko elbúcsúzni tőle. Kapott ajándékot is, erre Orsi mondta, hogy reméli, hogy nem fognak sírni. Sokat mesélt a szállodáról, ami külön érdekes volt, mert ugye egyre inkább előjön a passzív magyar szókincse, úgyhogy ilyeneket mond: fake magyar passport. Ebben a storyban, az útlevelesben úgy bukott le a főhős, hogy a spanyol határőr megkérdezte a román sráctól, akinek magyar útlevele volt [fake magyar passport, ahogy már írtam], hogy hány híd van Budapesten a Duna felett. Egy másik érdekes story, hogy szerinte ebben a szállodában két hét után vagy őrült lesz valaki, vagy „gay”. És ami még vicces, hogy a lányok szobatársáról, Christináról úgy beszél, hogy Mappet girl:D Jajj, az tök rossz, hogy ő elmegy holnap. Itt ül két órája, és csak mesél és mesél. Uff, mindjárt éjfél… Reggeli 8:15-kor a lányokkal. Most lassan alvás.
T-126 nap
Hajnalban reggeliztünk. Hozzá kell szoknunk, – és a tapasztalat megerősítette a beszámolókat – hogy a napi reggeli jam, sajt és valami felvágott, amiről lemaradtunk, mivel a reggeli vége felé toppantunk be. Aztán mire végeztünk, a ’kedves’ konyhás néni megjött a friss kenyérrel és a felvágottal. Hát… köszi.
Utána kis pihenés a szobában, zuhanyzás, fogmosás, felöltözés, 10-re jelenés Mogyinál, ami az étteremvezető fedőneve lesz mostantól Odamentünk, mosolyogtunk, mentünk volna az ’uniformisért’ – de a nő, akinek oda kellett volna adnia, nem volt a helyén. Nem baj, menjünk vissza 11-re. 11-kor már Mogyi sem volt ott, meg a nő sem, úgyhogy menjünk holnap… Kíváncsi leszek, meddig akarják ezt játszani
Tengersok szabadidőnk lévén a lányokkal kiléptünk az ablakomon – asszem nekem van a legnagyobb balkonom a szállóban, csak nem ajtó vezet oda, hanem az ablakon kell átmászni. De [most nézzétek meg a képeket] szerintem a kilátás kárpótol. A szobatársam szerint itt szoktak lenni a staff partyk… vajh miért? Viszont megértettük azt is, hogy miért mondja mindenki azt, hogy a szállodánk a ’middle of nowhere’ közepén fekszik Mindenfelé új házak, amik a szállodából élőknek adnak otthont, mellettük meg szántóföldek, és tényleg semmi. A miénk az egyetlen szálloda a környéken…
Megkértük a szobatársam [a Harmonikás], hogy mutassa meg, hol lehet simkártyát venni. Előtte beugrottunk ebédelni, színes tészta volt darált hússal [vagyis én ezt választottam], és esküszöm finom volt! A srácnak különben fogalma nem volt, hova menjünk simkártya ügyben, viszont végigjártuk a környék összes elektronikai-cikk boltját, mert 17€-s mp3 lejátszót akart venni. Aztán két órával az elindulás után találtunk egy telefonost, aranyos volt, segítőkész, és kb. 1 perc alatt a kezünkbe nyomta a simkártyákat. Nem kérdezett semmit, se nevet, se semmit, adta a kártyát. Nem értem, otthon miért csinálnak ebből személyi-fénymásolós-sokpercigtartüó procedúrát… Fel is töltöttük, így legalább nem 210, hanem csak 30 forintért tudjuk hívni egymást.
Aztán két internetszalonban is próbáltam nethez jutni. Az egyikben ugyan megengedték, hogy használjam a notebookom, de nem volt net a kábelben [két géppel is leellenőriztem], a másikban volt [igaz, hogy ott csak a pc-n nyomulhattam], de olyan lassú, hogy 10 perc alatt nem töltődött be egy oldal. Hagytam a fenébe, majd holnap. Hazafelé megkóstoltuk az itteni gyrost, ami tocsogott az olajban [ez minden ételükről elmondható], úgyhogy gyenge gyomorpanasszal indultunk vissza a hotelbe – a tengerparton! Ami még a gyrososnál vicces volt, hogy a csajt először megrázta egy hatalmas szikrával a gyrossütő, aztán a gyrosvágó késsel elvágta a kezét, úgyhogy nem volt meglepő, hogy utána már csapkodott. Leültünk, beszélgettünk, néztük, hogy csillog a napfény a vízen, és közben megszólított minket egy magyar család. 20 éve élnek itt, van pár pékségük, és ők sem értették, hogy miért pont Görögországba jöttünk. Aztán Bea mesélt arról is, hogy több pasi is rászólt már, hogy szex közben ne szorongassa a heréjüket. No comment – de amikor átmegyek hozzájuk legközelebb, viszem a suspensort:D
Apropó, ’nem értették’. Egyik munkatársunk sem. Hozzájuk képest mi nagyon Nyugat-Európaiak vagyunk, nekik ez jó pénz, nekünk nem. És tényleg, kicsit munkásszálló/menekülttábor feelingje van a helynek. Van köztük még pár, aki az önéletrajz miatt jött ide, de többségüknek ez a havi 100e forint annyira jó pénz, hogy vagy nem először vannak itt, vagy tervezik visszajönni. Szomorú. Ez például a magunkkal hozott ruhák mennyiségén is látszik. Nagy, teli bőrönd, sok ruha, cipők, minden, míg az ő szekrényeikben lóg egy nadrág, pár felső, és ennyi. Vagy mi izgultuk túl a dolgot, vagy ők tényleg nem a legjobb anyagi körülmények közül jöttek. És ezzel szemben állunk mi, akik beültük három notebookkal a lányok szobájába, naplót írni. Szánalmasak vagyunk mi is.
Visszazökkenve: délután délutánialvás, majd vacsora, majd egy órát át superbombereztünk telefonon, aztán amazing race-t néztünk, majd kimentünk a iszogatni a többiekhez a lányok balkonjára. Ott volt a mappet girl, aki tök aranyos, és honfitársa, Ivan, meg még két srác a faluból. Csak úgy dölt belőlük a szó, jó társaság voltak, de szerintem mi sem maradtunk alul mesélésben, egészen addig, míg valahogy Magyarország történelmére terelődött a téma. Akkor kínos csend, majd bevallottuk, hogy nem tudjuk röviden elmondani. Azt még mindenképp el kell mondanom így a nap vége felé, hogy az egyik srác a faluból álomszépen néz ki:$ Majd igyekszem lefotózni, és megmutatni őt is. Most alvás, lassan 1 óra…
T-125 nap
Szép kezdet… megbeszéltük a lányokkal, hogy fél kilenckor találkozunk, hogy menjünk enni. Most negyed 10 van, és még alszanak:S Úgyhogy miattuk én is lemaradtam a reggeliről… Nemsokára uniformispróba, aztán megnézzük a nagy templomot a városban, meg feltöltjük a képeinket a netre.
Kaptunk egyenruhát. Mindegyikünknek jól áll, bár az állapotával kapcsolatban azért nem lenne alaptalan, ha kifogásokat emelnénk… Beára még vár egy kis varrás is pl…
velem, de picit máshol!
keress rá
ha nagyon akarod…
- 2011. / június
- 2011. / május
- 2011. / április
- 2011. / március
- 2011. / február
- 2011. / január
- 2010. / december
- 2010. / november
- 2010. / október
- 2010. / szeptember
- 2010. / augusztus
- 2010. / július
- 2010. / június
- 2010. / május
- 2010. / április
- 2010. / március
- 2010. / február
- 2010. / január
- 2009. / december
- 2009. / november
- 2009. / október
- 2009. / szeptember
- 2009. / augusztus
- 2009. / július
- 2009. / június
- 2009. / május
- 2009. / április
- 2009. / március
- 2009. / február
- 2009. / január
- 2008. / december
- 2008. / november
- 2008. / október
- 2008. / szeptember
- 2008. / augusztus
- 2008. / július
- 2008. / június
- 2008. / május
- 2008. / április
- 2008. / március
- 2008. / február
- 2008. / január
- 2007. / december
- 2007. / november
- 2007. / október
- 2007. / szeptember
- 2007. / augusztus
- 2007. / július
- 2007. / június
- 2007. / május
- 2007. / április
- 2007. / március
- 2007. / február
- 2007. / január
- 2006. / december
- 2006. / november
- 2006. / október
- 2006. / szeptember
- 2006. / augusztus
- 2006. / július
- 2006. / június
- 2006. / május
- 2006. / április
Kategóriák
- be up-to-date! (224)
- blog! (68)
- date (9)
- gay! (188)
- i need answer! (57)
- it's my life! (217)
- laugh! (73)
- mixed! (183)
- school of life! (121)
- sexdate (27)
- stories! (63)
- testőr.blogol (236)
- Uncategorized (1)
- wiko.freeblog.hu (4)