Archive for május, 2008
-
mar uton van
felem az uj napszemuvegem. Szepseges, nemde?!
-
és még…
engem rohognek ki a lovaspornom miatt a tobbiek, amikor a Feri kapott egy ilyen zacskot az Orsitol. A helyesiras gyenge, meg hianyzik az eleje, de azert ra lehet ismerni:P
Apropo, ha valakinek megvan az az ominozus lovasporno, kerem.
-
thegreekstory chapter 88-93.
T-38 2008. május 25. vasárnap [88] – T-33 2008. május 30. péntek [93]
Na, nem sokat írtam ezen a héten. Nem is történt sok minden, de ha mégis történt valami említésre méltó, akkor is lusta voltam arra, hogy erőt vegyek magamon, és leírjam, vagy éppen találtam más csinálni valót az íráson kívül. Ez a más csinálni való leginkább alvás, vagy strandolás volt [le is vagyok égve kb. mindenhol], úgyhogy erről sem nagyon akarok írni. Akkor nézzük, mire emlékszem még:
-
A munka mostanában szánalmas, hasonlatképpen azt hoztam fel egy beszélgetésben, hogy úgy dolgozunk, mintha a cukrásznak liszt nélkül kéne sütnie [vagy egy másik hasonlat: a tűzoltónak víz nélkül tüzet oltania]. Nincs annyi pohár [vizes és boros], hogy megterítsünk a teljes étteremben [azóta a for staff dobozból vettek 300 darabot…], van kb. 100 db. kóláspohár, ami 1 órával nyitás után azt eredményezi, hogy harc megy a kólás poharakért, és aki alulmarad, az bizony mosogathat. Nincs elég carafe, mert 1/ amúgy sem volt; 2/ a múltkor a konyhás néni összetört 16 darabot… Tehát egy rendelés kivitele annyi ideig tart, hogy sok:) Mosogatni kell, keresgélni cuccokat, amit mosogathatunk, aztán polisholás, aztán lehet elkészíteni a rendelést, majd kivinni. És közben folyamatosan ott a Mogyi, mondja a fülünkbe, hogy faster, faster, faster.
-
Éjszakánként mostanában nagyon rosszul alszom. Vagy azért nem tudok aludni, mert lehetetlen helyeken viszket a testem [leégés és a szúnyogok], vagy mert valaki éppen hangosan hallgat zenét, vagy mert fáj valamim.
-
Ja, a beosztás, amit még vasárnap kaptam meg: H: dayoff; K-P: 8-13:30, 18:30-22:00, sz: Buffe1; v: buffe2
-
Ide kapcsolódik, hogy gyantás szólt, hogy neki nem kell a vasárnapi szabadnapja, én meg mondtam, hogy OK, akkor adja nekem:) Úgyhogy, ha minden igaz, vasárnap buffe 2 helyett szabadnapom van
-
-
Kaptunk új pincéreket az étterembe. Ötöt Csehországból és kettőt Moldovából [ha minden igaz, ez utóbbi még meg nem erősített hír]. Jól dolgoznak, már voltak 3 hónapig Görögországban szállodai gyakorlaton, annak ellenére, hogy csak 17-18 évesek. Most a teljes régi staff elkezdett újra reménykedni a két szabadnapban. Vasárnap kiderül, hogy volt-e alapja.
-
A 17 éves cseh srác annyira, de annyira aranyosan néz ki, hogy elmondhatatlan. És még jófej is. A lányok a tanúim, mennyire boldog voltam, hogy az étteremben fog dolgozni. Aztán az első munkanapja végén Mogyi szólt neki, hogy holnaptól minibárban lesz. Jeee…:S Legalább reggelente láthatom, mert jön az étterembe trolizni.
- UPDATE: A kis buzi ma ugy bamulta Suzana feneket, hogy majdnem levertem. Pedig meg a neve is szepseges: d o m i n i c . . .
-
-
Pénteken kibeszéltük Tinával, hogy a menedzsereink mennyire hülyék. Folyamatosan ellent mondanak maguknak, és csodálkoznak, ha értetlenkedünk. A legújabb az volt, hogy Mogyi folyamatosan mondja ugye, hogy faster, faster, ma meg reggelinél kicsit pörgés volt, és gyorsan haladtam az étteremben, erre mondta, hogy nyugi, lassan, ebben az étteremben senkinek nem kell rohannia. Fasza.
-
Pénteken ebédre beesett 200 vendég rögtön nyitáskor. Ez egyébként is gáz lenne, főleg úgy, hogy azt szoktuk meg, hogy ebédkor 2 óra alatt jön összesen ennyi vendég.
-
Orsi beteg volt a héten. Én próbáltam kinyalni a seggét, de ennek a lánynak semmi nem jó. Hoztam neki rizspudingot, nem kért éppen [pedig az a kedvence], hoztam neki „gyümölcskosarat”, azon kiakadt, mert nem szereti a banánt, a körtétől fosott, az egyik narancsnak volt egy kis ’bőrhibája’, a nektarinokat meg a Beával ettük meg… Ma meg, ez mindennek a teteje, átjött a szobámba, mert chipset akart enni. Az egyetlen nyitott zacskóból evett, aztán pár falat után rájött, hogy nem ízlik neki, nyissunk ki egy másikat. Adtam neki egy másikat, azon talált egy kis lyukat, és ő nem eszik olyanból, amit nem tudja, ki nyitott ki. Végül kinyitott egy harmadik zacskót, és abból evett két szemet, aztán közölte, hogy nem kér többet, mert hányingere van… Szeretem az Orsit:)
-
-
gorog zene
ami tetszik:
-
a botranyos bejegyzes ujra a blogon
Az eddigi egyetlen bejegyzes, amivel valakit annyira megbantottam, hogy meg en is rosszul ereztem magam utana, es meg a blog is szunetelt, a bejegyzes meg lekerult. Viszont most messze vagyok mindenkitol, meg mar amugy sem aktualis semmi, mert… strategiat valtottam:)
Kis életem utóbbi egy hónapjába, és viszonzatlan érzéseibe tekintünk be öt pasin keresztül. Szolgálati közlemény: A kép csak illusztráció!! kicsit pornósra sikerült, bocs:D:D
[Szolgálati közlemény2: a számozás csak megkülönböztetés, nem rangsor.]
#1 Menjünk összevissza, úgy a vicces. Törpe. Mármint, ilyen fedőnéven fog futni:) 168 centi magas, vékony bi srác. Bi. BI. Neten ismertem meg, hol máshol:D [szolgálati közlemény: mind az ötöt:S] Az első másodperctől fogva izgatott, amit láttam belőle, aztán a találkozáskor csak még pozitívabb lett az élmény – azt leszámítva, hogy kisebb, mint nagy:D Ámde a farka… Jah, vele háromszor szexeltem három egymás utáni napon. Jó volt. Nagyon. Imádtam vele dugni. És hogy mi volt vele a baj? Miért nincs most mellettem? Nem tudom. A szexen kívül nem sok közös témánk volt… Megpróbáltam elvinni valahova, de nem mentünk, mert nem volt kedve. Úgyhogy dugtunk. Közben belémszeretett. Én nem belé. Szerintem a farkamat szerette. [Szolgálati közlemény: ügyeletes takarítót kérünk a hentespulthoz]
#2 Róla már sokan hallottak, legyen mondjuk steward. Egyszer randiztam vele. Tök különleges volt… vagyis nemtom… szóval nem ilyen beülős, vagy sétálós, vagy korizós vagy tökömtudja milyen randi, hanem… repülőgépeket néztünk. Tök furcsa volt, ott álltunk kocsival a leszállópálya mellett, összeért a lábunk, és beszélgettünk. Sokat. Volt barátja, akivel mosolyszünet volt éppen. És talán még mindig bánom, hogy nincs most mellettem. 2006 eleje óta ismerem, azóta van, hogy sokat beszélgetünk, van, hogy keveset, de valahogy mindig megtaláljuk egymás társaságát. Vagy nemtom (ilyen már volt egyszer most:S), lehet hogy csak azt képzelem, de jó vele beszélgetni. Plátói szerelem a javából. A nagy ő. Álompasi, kívülbelül. Ambíciózus, szép, okos, tudja, mit akar.
#3 Csikis, aki nem hagy aludni. Magasabb, mint én. 184 centi körül vagyok, és egyelőre nagyon szokatlan, hogy felfelé kell néznem, lábujjhegyre kell állnom, esküszöm törpének érzem magam mellette. Hívhatnám Toronynak is. Csak az nem olyan stílszerű:D Szóval értelmes. Vannak céljai. Tanul. Nem érzem azt, hogy ha meg kéne jelennem vele valahol, legszívesebben zsebredugnám. Sőt. Azt érzem, hogy szeretnék vele megjelenni. Jön ma is. Vonalat húzok az ágyba, megfogom a kezét, új próba az alvásra:P
#4 Nagyonvékony. Újabbplátói. Neki nem is egy pasija van:P És neki sem kellek még többediknek sem. Van közös érdeklődés, egy korosztály vagyunk, jó vele beszélgetni. Nagyon jó pasi. Mondjuk szerintem a [szépséges] farkam vastagabb, mint a karja, de hát istenem. Mindjárt befejezi a sulit. És nekem ez fontos. Semmi előítélet, de azért jó az, ha nem [csak] én vagyok az ész a családban. Sőt, őt ismeri az egyik volt osztálytársam is. És tőle kaptam a vámpírokbálja első kalózváltozatát:D Örök hála érte.
#5 Zöldséges. Tényleg az, de még csak nem is saját zöldségesnél, hanem egy áruházban ő a zöldségosztály. 0 ambíció. De érdeklődő. Viszont sört iszik – hogy én hogy gyűlölöm a sör szagát… Attól még büdösebb lesz az ember, mint a cigitől. Pfúj. Mondjuk az dícsérendő, hogy pikkpakk lefogyott 30 kilót, mert legalább vékony, és ugye Wiko ezt szereti. Vele is jó a szex. De neki is van pasija. Mondjuk azt nemtom, minek, ha én is kellek. És vele sincs téma… de, a szex. Meg a pasija. Remekséges.
Hát, ez az utóbbi idők termése. Most tanulás, aztán rádolgozok #3-ra, és majd talán egy hónap múlva ugyanitt – ugyan velem.
-
ocsem
Hat o az en kis ocsem:
[16:59] Balázs: olvastam a blogodat mert láttam h kurva hosszú és most volt időm
[16:59] Balázs: vegyél gázspért az legális és fújd le azt aki megrugott… ne pöcsölj
-
ervek es ellenervek
Hogy miért maradok mégis?
-
csak három hét pluszt jelent a maradás
-
plusz 200e Ft.
-
diploma a szállodától
-
100%, hogy aláírják a papírt a sulinak
-
írnak egy ajánlólevelet
-
megvan az esélye annak, hogy ha egy leendő munkaadóm referenciát akar, őket jelöljem meg, és tuti, hogy a legjobbakat fogják mondani.
-
Rengeteg ember van itt is, aki nagyon hiányozna
ÉS ezzel szemben mik szólnak a hazamenetel mellett?
-
szarnak a szerződésre
-
megcsináltam a 600 órát a sulinak
-
teljesen kivan a lábam
-
faszok az apartmantársaim
-
idegesít, hogy az étteremben én vagyok az, aki mindenkinél jobban hajt, és mégis mindig másokat raknak át jobb pozíciókba.
Na, hát kb. ennyi. Maradok, most ez végleges. Nem fogok többet hisztizni, már csak pár nap:)
-
-
TBK
Ja, és még annyi, hogy a nagykövet csak lazán TBkonzulnak hívta a szalonikii tiszteletbeli konzult. Ez alapján akkor majd a TBKonzulnak odaadom a feljelentést és az FK-t, ő elküldi azt az athéni NK-ra, ahonnan visszaküldenek neki egy IÚL-t, amit odaadnak nekem, hogy haza tudjak menni.
-
Hiszi a piszi
Arra már nem emlékszem, hogyan került szóba, de a kedd délelőtti kétszemélyes meetingen a nagy nőcsábász Cosmin közölte, hogy ő igazából szereti a melegeket, mert olyan jó szűk a lukuk. Ekkor elkerekedett szemmel kérdeztem: „Már próbáltad?”. Erre ő: „Ne aggódj, nem vagyok meleeeeg”:D:D:D Hiszi a piszi.
-
újabb vendégpanasz rám; Toma születésnap, Viktor névnap, meeting; semmi; Úristen – itt maradok örökre?!; Mi más – Thessaloniki; B E J E L E N T É S; egy változatos nap; Megyek-maradok/mennek-maradnak; Szabadnap – nem Thessaloniki
T-53 2008. május 11. vasárnap [74] újabb vendégpanasz rám
Reggeli közben szólt Jelena, az egyik hostess, akivel pincérként együtt dolgoztam még az elején, hogy érkezett rám egy újabb vendégpanasz. Rögtön megkerestem Mogyit, és kérdeztem, hogy mi a tök van… Kb. fél órán keresztül mondta, hogy egy vendég panaszkodott az utazási referensnek [ő meg a Mogyinak], hogy nem voltam elég udvarias, és nem mosolyogtam. Fogalmam sincs, ki lehetett, mert minden asztalhoz úgy megyek oda – mosolyogva!!! – hogy „jó napot kívánok! Hogy vannak ma? Hozhatok valamit inni?” és a végén mindig megkérdezem, hogy milyennek találták az ebédet. És ezt végig mosolyogva. Szóval passz:S És kicsit rosszul esik, hogy mindig csak a rosszat kapom vissza felülről, mert a jó az alap.
Délután fél szabadnapom volt, egy órát bent maradtam netezni a hotelben, utána hazajöttem, megnéztem sok amazingrace-t, fürödtem, és aludtam/pihentem sokat.
T-52 2008. május 12. hétfő [75] Toma születésnap, Viktor névnap, meeting
Ma délelőtt döbbenten vettem észre valamit, mégpedig azt, ahogy Julia, „this small thing” terít az étteremben, amikor vendégek vannak. Történt ebédkor, hogy új set upra volt szükség, mert már ültek a vendégek az asztalnál. Akkor odatopogott, lerakta a szomszéd asztalra a tálcát, és egyesével átpakolta az evőeszközöket, és mihez terített? Hát nem reggelihez?:P
Délután [vagyis este] együtt akartunk visszamenni busszal a hotelbe, ami késett vagy tíz percet, ezért mi is késtünk. Míg átöltöztem, bejöttek ők is a fiúöltözőbe, és kifejtették [Tina, Gill, Romana], hogy szerintük és a General Manager szerint is én vagyok a legjobb pincér itt:) Utána együtt odamentünk Timoshoz [F&B manager], hogy nem nagyon érdekel minket, hogy hogyan, csak oldja meg, hogy megkapjuk a heti két szabadnapunkat, amit már 60x napja ígérgetnek nekünk. Erre az volt a válasza, hogy lesz egy meeting este 11-kor, szóljunk akkor Mogyinak, hogy nekünk bizony kell a heti két nap.
Az esti meeting szokásos asztalcsapkodással és a tiszteletről való papolással kezdődött – mert az új pincérek felhívták az iskoláikat, és elkezdtek panaszkodni, hogy a hotel baszik a szerződésre. Mondta, hogy nem gáz, hogy egyedül ő lesz pincérként az étteremben, mondjuk meg, ki akar 2-3-4-5 szabadnapot, és jövő héten megadja. Azon kívül még szóba került, hogy az utóbbi kérdőívekben 13 db nullás, és 7 db 5 pontos volt, ami katasztrófa. Ja, meg mindenki előtt elordította, hogy már KÉTSZER panaszkodtak rám a vendégek, szóval húzzam meg magam…
Aztán rohanás haza, gyors beszélgetés a lányokkal a meetingről, aztán Toma születésnapi buli a szomszéd szobában – rengeteg emberrel [és a névnapomról is megemlékeztünk:)]. Iszogattunk, beszélgettünk, közben Feri – csöppet sem csendesen – berúgott mellettünk:) Ezt abból vettük észre, hogy egy bizonyos pont után hangosan röhögött mindenen:P Aztán végighányta az éjszakát…
T-51 2008. május 13. kedd [76] semmi
Mai napról röviden: az étkezések nagyon könnyűek voltak, minden terítéssel hamar végeztünk, és az esti hazabuszt is rohanás nélkül elértük. Utána átmentem a 102-es szobába, Tinához és Romanához, és beszélgettünk az élet dolgairól kb. 1 órát, aztán csicsi. Lépa Ziza Slovenska.
T-50 2008. május 14. szerda [77]
Este az étteremben olyan hajtás volt, mint eddig, 77 nap alatt még egyszer sem. A második legjobb pincérrel, Tinával voltam a hatosban, de kirohantuk a belünket, nem mosolyogtunk, nem beszélgettünk, mindenki tudta a dolgát, de halál volt. A végén meg szokás szerint egy jó szót sem kaptunk…
Az új daily cleaning feladatsorból én azt nyertem meg, hogy polishold el az összes juice glasst. Kb. végeztem a felével 11:10-ig, amikor is mindenki lelépett, de mivel az én stationöm még üres volt evőeszközökből, ott kellett maradnom polisholni. Az már kicsit bosszantó volt, amikor az utolsó supervisor is elköszönt:S
De a nap legjobb része: Egy vendég azt mondta, hogy én vagyok itt a legjobb és legkedvesebb pincér, ezért szeretne úgy borravalót adni nekem, hogy azt senkivel ne kelljen megosztanom, de problémám se származzon belőle, és hogyan tudja ezt megoldani:) Ez után persze végigmosolyogtam az estét:) Najó, nem, csak egy picit, de azt fültől fülig mosollyal:)
T.49 2008. május 15. csütörtök [78] Úristen – itt maradok örökre?!
Ma nagyon sok minden történt:
Reggel megdöbbenve vettem tudomásul, hogy az útlevelem és a pénztárcám szőrén-szálán eltűnt… Kerestem mindenhol, gatyákban, táskákban, ágyban, ágy alatt, szekrényekben – és bizony sehol. Fasza. Reggel munka, megnéztem az irodában, a szekrényemben, a buszon – sehol. Munka után a dreamben [emlékeim szerint ott használtam utoljára], ott sem volt.
Aztán Csiklóssal átkutattuk a szobám még egyszer: semmi. Akkor elkezdtük kutatni a helyi magyar követség telefonszámát, amihez végül a magyarországi görög követségen keresztül sikerült is hozzájutni. Ők már zárva voltak, de sürgős esetre megadtak egy ügyeleti telefonszámot. Én az enyémet sürgős esetnek ítéltem meg, úgyhogy hívtam azt, ahol egy kedves nő megadta a nagykövet közvetlen számát:P Ő tájékoztatott, hogy rendőrség, aztán a thessalonikii tiszteletbeli konzul [aki csak angolul beszél], ők elküldik az igényemet Athénba, ott kiállítanak egy ideiglenes útlevelet, azt visszaküldik Thessalonikibe, és megkapom, és mehetek haza. Ami jó hír, mert délután végig azzal poénkodtam, hogy itt maradok örökre. Különben mindenki meglepődött, hogy miért viselem nevetve a dolgot.
Anyuval közben letiltattam a bankkártyám, még senki nem használta szerencsére. Közben meg beszélt Pill Orsival, és ő mondta, hogy elég 600 órát dolgozni, akkor is megvan a gyakorlat. Folyamatosan számolom, ennek a hétnek a végén már 664,5-nél fogok járni, amin Orsi jót mulattott, hogy hogyan van meg már két hónap alatt… Hát úgy, Kedves Tanárnő, hogy nem 40, hanem 60-70 órát dolgozom hetente… Tehát hivatalosan is megcsináltam:P
Este megkértem Paschalist, hogy a következő napok egyikén jöjjön el velem a rendőrsége, hogy megcsináltassunk egy jegyzőkönyvet, mert útlevél nélkül nem tudok hazamenni. Ekkor neki is eszébe jutott a hatalmas ötlet: maradjak itt:)
Különben megbeszéltem mindenkivel, aki fontos: június elején hazamegyek. És ez már tuti. Szombaton szólok a Mogyinak. Holnap szabadnap, mi más – Thessaloniki, és kis netezés este.
T-48 2008. május 16. péntek [79] Mi más – Thessaloniki
Reggel 7-kor keltem, mert – nagyon azon kattogtam, hogy vééégre hazamehetek. Aztán ezen rágódtam 8-ig, amikor vissza tudtam aludni. A következő kelés 10:30 körül következett be, amikor is „kedves” szomszédunk csutkára felcsavarva hallgatta a vadi új hangcuccát. Amikor meg kimentem megkérni, hogy ’be tudnád csukni az ajtód, kérlek’, a válasz az volt, hogy nem. Great. Nem baj, már csak két hét.
Úgy volt, hogy Tinával és Ferivel megyek, de mivel Tina este berúgott és hányt, ő úgy döntött ma reggel, hogy inkább kimarad a buliból. Céges busszal elmentünk a hotelig, onnan meg sétáltunk a buszállomásra, és nemzetközi diák híján teljes árú jeggyel a zsebünkben, sós palacsintával a kezünkben vártunk a buszra, ami hamarosan meg is jött. Én végig olvastam, Feri nintendozott, amit csak akkor szakítottunk meg mindketten, amikor megmutattam neki a templomboltot az út mellett. Nem tévedés, sok templom van kiállítva eladásra, mint mondjuk egy dísznövény-kereskedésben a növények:P
Az ottani buszállomáson rögtön lerohantak minket a taxisofőrök. Be is szálltunk az egyikhez, aki konkrétan meg volt sértődve, amikor meg mertük mondani, hogy a Kamarába szeretnénk menni. Ott sétálgattunk keresztbe kasul az utcákon, mert minden sarkon megláttam egy boltot, ahova be akarok menni. Pénztárcát kerestünk – pótlandó az elveszettet, azon kívül végül még egy övet vettem, immár a negyediket Görögországban:P És persze ittam facsart narancslevet a starbucksban, ettünk mekiben és fagyiztunk a cosmosban.
Aztán még neteztünk két órát Moudaniaban, vártunk fél órát egy taxira, és azóta itthon vagyunk.
Aztán megjött Cosmin. Üvölt a zene. Kimentem pisilni, megálltam váltani két szót Luciannal, erre Cosmin rám szólt, hogy menjek be a szobámba, amikor nem mozdultam, csak néztem rá, akkor meg belém rúgott…. Egy igazi címeres faszkalap. Ő elég sokat nyom mérlegen a hazamenetel oldalán…
T-47 2008. május 17. szombat [80] B E J E L E N T É S
Ma jött el a nagy nap – szóltam Mogyinak, hogy én márpedig haza megyek a hónap végén. Erre egy közel másfél órás meetinget tartott nekem ebédeltetés közben, amikor elmondta a már jól ismert storyikat, meg a rizsát, hogy az én érdekemben maradjak… De másfél óra alatt sem sikerült megváltoztatnia a véleményem, viszont legalább az ebédeltetés nagy részéről lemaradtam – és kaptam 1 nap gondolkodási időt. Amikor a többiek nagy örömére kimentem az étterembe, rögtön le is küldtek a tavernába, hogy segítsem ott az ebédeltetést. Kb. 15 percig asztalleszedés, utána polisholás, majd eljött a fél 3 – irány haza.
Délután még annyi történt, hogy tök sokan összejöttünk a dreamben. Csomó pincér, hostess, supervisor – jó kis móka volt.
És csak most, naplóíráskor jut eszembe – ma újabb kerek napot, a nyolcvanadikat hagytam magam mögött.
T-46 HELYETT T-tizenpár:) 2008. május 18. vasárnap [81] egy változatos nap
Ma délelőtt bementem Mogyihoz, és szóltam neki, hogy végiggondoltam minden nézőpontból a dolgot, de nem változtatom meg, amit mondtam: mennék haza továbbra is. Délután – miután vártam a tűző napon nagyseggűre majd’ fél órát – elmentem vele a rendőrségre, ahol azt mondták, hogy jöjjünk vissza fél óra múlva [ami legalább 40 perc:)]. A fennmaradó időben nagyseggű lakásán játszottunk a tegnap megismert, Artur nevű kutyával, aki egy pötty eb, és nagyon aranyos. Amikor visszamentünk, még várni kellett, majd megjött a nő, aki azt mondta, hogy csak akkor tudom bejelenteni a papírjaim eltűnését, ha tudom minden papíromnak a számát, úgyhogy menjek vissza majd ezekkel az információkkal. Ez után nagyseggű még hazavitt, ahonnan rövid pihenés után bementem a szállodába lopni egy kis wifit:)
Majd netezés után munka. Alapból hárman voltunk a hatos stationbe beosztva, majd egy idő után hozzánk tették Gillt is az ilyen piszkos feladatokra [tányérleszedés, nagy poharas tálca bevitele a konyhába, evőeszközök, szemét bevitele, terítés], aztán gyantást is, és végig velünk volt egy supervisor is segíteni, és mégis rohanás volt, csak azt nem értették meg, hogy azért, mert már annyian voltunk, hogy egymást akadályoztuk. Aztán Mogyi beküldött inni, hogy pihenjek kicsit – erre sem volt még példa eddig.
Gyantás hivatalosan ugyan ma még a büfében volt, de holnaptól service, ezért már most is berakták segíteni. Beával volt szerencsém végignézni, ahogy kivitt egy rendelést: Lerakott az asztalra egy pohár rosét és egy kancsó vörösbort meg egy kancsó vizet – és odajött a stationbe, megkérdezni, hogy mit rontott el. Hát ő – semmit, csak vigyél ki poharakat a vörösborhoz:) Kivitte, és – ekkor már Bea mögé bújva röhögtem – letette úgy az asztalra, hogy nem a pohár talpát fogta, hanem teljes tenyérrel a felső részét. Na, amikor meglátta, hogy rajta nevetünk, úgy besértődött, hogy át is ment egy másik stationbe segíteni:)
Ez után jött Mogyi értem, és nagyseggűvel hármasban rohantunk fel a Helios bárba, közben meg mondta, hogy mi vagyunk a vészhelyzetben bevetendő szuperkommandó. Mivel a szokásos heti színházi előadás volt, rengeteg ember várt ott italra, és a srác, aki egyedül volt oda beosztva, finoman szólva nem bírta az iramot. Szóval beálltunk segíteni. Nagyseggű gyártotta ezerrel a piákat, én meg a nem a pultnál állóknak szolgáltam fel a rendeléseiket, és gyűjtöttem a koszos poharakat. Jó kis móka volt, legalább még egy kis változatosság.
Végül este megkaptuk az új beosztást, ami kiborítóan – a megígért kettővel szemben – megint csak 1 szabadnapot tartogat mindenkinek… [H: büfé2 {9-14:30; 19-22:30}; K: szabadnap; Sz: P/A {8-13:30; 18:30-22:00}; Cs: P/A {8-13:30; 18:30-22:00}; P: büfé1 {07:30-12:30; 17:00-21:00}; Sz: P/A {9-14:30; 19-22:30}; V: A {13:30-22:30}]
T-45 2008. május 19. hétfő [82] Megyek-maradok/mennek-maradnak
Ma ebéd helyett megint meetinggeltem – ma Timo, Mogyi és Grigori voltak jelen. Timo nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem szakíthatom meg a szerződésem. Meg különben is, ha hazamegyek, nem írják alá a papírom, amit le kell adnom a suliban, és az nem indok, hogy letelt a 600 óra, úgyhogy mondjam meg, miért akarok haza menni. Mondtam, hogy vannak személyes problémáim is, de ez sem volt nekik elég. Aztán Mogyival kettesben maradtam, és „barátként” elmondta, hogy ha most itt maradok még erre a pár hétre, bebizonyítom mindenkinek, hogy erős vagyok és mindenre képes leszek ez után. Ha hazamegyek, azzal meg csak azt érem el, hogy a mostani jó véleményük helyére az az egy infó kerül rólam, hogy felbontottam a szerződésem, és ha felhívja majd őket egy leendő munkaadóm, akkor csak ezt fogják mondani rólam. Szerintem nem is kell mondani, hogy mennyire idegesen, minden mosoly nélkül, sírás közeli hangulatban tologattam a tányérokkal teli trolit az étteremben – merthogy büfében voltam, ha ezt nem mondtam volna:)
Ma délután Grigorival mentem a rendőrségre, ahol most azt mondták, hogy 1 óra múlva menjek vissza. De kiderült, hogy beszélnek angolul, úgyhogy Grigori megadta nagyseggű és a hotel számát, ha mégis nyelvi problémám lenne, és elköszönt, én meg kerestem egy közeli netkávézót, hogy el tudjam valahogy ütni az időt. Egy órával később visszamentem, és a csávó mondta, hogy még nincs itt, akit várok. Kikönyörögtem, hogy hívja fel, hogy megtudjam, mikorra jön vissza – este 10 után jöjjek. Mondtam, hogy köszönöm, nem, majd akkor holnap délelőtt. A rendőrség Moudania másik végén van, úgyhogy egy jó 45 perces sétával értem haza – zene nélkül, mert elfelejtettem visszarakni a memóriakártyát a telefonomba. Egy ideig próbálkoztam ugyan görög rádiót hallgatni, de ettől hamar elment a kedvem:P
Este 18:43-kor vártam a két perccel későbbi buszra az apartman előtt, amikor is csörgött a telefonom. Ismeretlen görög szám. „Haló [én]”; „Viktor?”; „Igen”; „őőő I am Cosmin blablabla”. Igen, Cosmin, a szobatársam. Most kedd este van, de máig nem tudom, honnan a tökömből tudja a számom, ugyanis végigkérdezgettem mindenkit, aki tudja, és senki nem adta meg neki. Mondta, hogy beszélni akar velem, menjek a szállodában a bár személyzeti bejáratához, ha ugye tudom, hol van. Végigizgultam a pár perces busz utat, és odabaktattam a megbeszélt helyre. Beköszöntem, jött is Cosmin. Kérdezte, hogy tudom-e, mi történt. A legőszintébben feleltem, hogy nem. Akkor beszámolt róla. [Mivel Feri szólt Juliának, a F.O. menedzsernek, ő meg Timonak] Timo elővette őket, hogy mi az, hogy hajnali háromkor felébresztenek minket, hogy miért hagytunk tusfürdőt a fürdőszobában, üvöltve hallgatnak zenét, rugdalnak és terrorizálnak minket [Timohoz már kis túlzásokkal jutott el a történet]. Igazából csak annyit akart tudni, hogy én mondtam-e el a főnököknek, és hogy este 11 körül beszéljük meg a dolgokat a szobában.
Vacsora közben trolira voltam beosztva, amit tök lelkesen csináltam – mivel nem volt más feladatom, amit e miatt hanyagolnom kellett, és szerintem elég jól pörögtem, egy station sem volt olyan, hogy tele lett volna piszkos cuccokkal. Közben azt is megtudtam, hogy a főnökök válaszút elé állították a szobatársaim: vagy költöznek vissza a szállodába egy itteni staff szobába, vagy mennek haza:P Aztán visszatérve a szállásra Bea már azzal várt, hogy mégsem költöznek, mert megmondták Timonak, hogy ha vissza kell költözniük a szállodába úgy, hogy minden más stafftag itt lakik Dionisiousban, akkor ők hazamennek, mert ez így nem fair… Mivel este Cosmin diszkóba ment, elmaradt a meeting, ami miatt Feri pl. rettegett visszajönni a szobába:P
Este, mivel holnap szabadnap, felmentem a lengyel kollégákhoz kicsit metaxázni:P Tök jól elbeszélgettem velük, és nagyokat röhögtünk. Egykor jöttem el lefeküdni – vagyis filmezni, de Feri már aludt… Gondolkoztam, és elkezdett érlelődni a gondolat, hogy maradok.
T-44 2008. május 20. kedd [83] Szabadnap – nem Thessaloniki
Ma 11-ig aludtam, majd elkészültem, vártam a deles buszt. A nyitott erkélyajtómon át benézett Cosmin, és kérdezte, hogy van-e egy kis időm beszélgetni, mert be kéne pótolni az elmaradt meetinget. Elmondta, hogy szerinte Orsi szólt a menedzsereknek, mert kölcsönösen nem kedvelik egymást, meg hogy ő igazából két dolgot vár el, hogy együtt tudjunk élni: mindenki takarítson maga után, és senki ne jöjjön be kopogás nélkül az apartmanba. Továbbá elmondta azt is, hogy a menedzserek szerint ő az indoka annak, hogy én haza akarok menni, és ha ez valóban így van, akkor haza megy ő. Mondtam, hogy bizonyára ők is közrejátszanak a menni szándékozásomban, de akkor is csak 1-2% erejéig. Továbbá mondtam azt is, hogy mi meg azt várjuk el, hogy ha aludni akarunk, akkor ne az legyen a válasz, hogy nem halkítja le a zenét, nem csukja be az ajtót, meg hasonlók. Aztán kezet ráztunk, és mindenki folytatta a készülődést. Én azért akartam mindenképpen elérni a buszt, mert a rendőr bácsi azt mondta tegnap, hogy reggel 9-10 körül menjek:D:D:D Sétáltam a hotelből, így fél 1 körül érkeztem meg a kapitányságra.
Találtam valakit, aki beszél angolul, vázoltam neki a problémám, amire az volt a válasza, hogy itt ez a telefonszám, őt és őt kell keresnem, hívjam fel, és utána jöjjek vissza este 10:30-kor. Ekkor elkezdtem hisztizni, hogy most vagyok itt harmadszor, dolgozom és nem nyaralok, úgyhogy jó lenne, ha történne már végre valami, erre 45 perc után nagy nehezen nekiláttunk a papírok kitöltésének. Az is eltartott még fél óráig, hogy megértessem vele angolul, hogy mi az a személyi, a tajkártya, az európai egészségbiztosítási kártya, meg úgy egyáltalán, az összes papírom, amit elloptak, végül az is, hogy kikönyörögjem, írja bele a rohadt jegyzőkönyvbe, hogy nem elhagytam, hanem ellopták.
Utána beültem netezni a tegnapi helyre, majd – ma már zenével – séta vissza a szállásra. Itt először Beáéknál meséltem el, hogy mi történt a rendőrségen, aztán a Tináéknál, aztán mentünk dreambe kajolni. És sorban mondtam mindenkinek, hogy maradok. Feri meg mondta, hogy Julia [ő a Feri főnöke egyébként] nem hagyja annyiban a dolgot, hogy nem költöznek, „engem nem érdekel a Timo, mármedig kötözni fognak”. Kíváncsian várom a folytatást. A Dreamben egy igazán vicces momentum volt: Gyantás ezt mondta Beának: „Azt vágom, hogy a fejed kisebb, mint a segged, de azért próbálj gondolkozni”:D:D
Hat körül értem haza a szállásra, naplóírás, egy kis amazingrace, két óra alvás, most 10 óra van, várom a többieket, hogy ehessek vmit:)
-
a lényeg:
mégis maradok.
-
1 honap 16 nap 5 ora HELYETT
17 nap, 22 ora. 1 honap minusz.
-
Azert vicces
esterol estere a kovetkezot hallgatni a szomszed szobabol:
nyikorgas – nyikorgas – nyikorgas – nyikorgas – rohoges – beszelgetes – nyikorgas – nyikorgas – nyik – nyik – nyik – liheges – csend:)
De ketsegkivul a legviccesebb az volt, amikor a Feri meghallotta a nyikorgast, es majd’ meghalt a rohogestol:) Aztan meg erre is ratett egy lapattal, amikor megprobalt hangosabban nyikorogni a sajat agyan:)
-
T-54 2008. május 10. szombat [73] Mogyinak jó kedve van
T-54 2008. május 10. szombat [73] Mogyinak jó kedve van
Hogy ez miben nyilvánul meg? Hát folyton átvág… Tegnap este épp terítettem egy asztalt (a szokásos 3 főre), amikor hozott embereket, és mondta, hogy 15-re terítsek. Akkor lehervadt a mosoly az arcomról, aztán elmosolyodott, és mondta, hogy csak 4:) Ma délelőtt meg… behívtak az irodába, sokáig nézték a beosztást a többi menedzserrel, aztán mondta Mogyi, hogy sajnos nemhogy nem fél dayoff, hanem többet is kell dolgoznom, 8-15:00 és utána 18-23:00-ig. Mondtam, hogy OK, mert mi mást mondhattam. Erre ő: dehogy Ok, malaka, visszakapsz egy fél day offot.
Különben a csávó valahogy nagyon képben van a dolgokról, mindig mindent tud. Renáta haza akar menni, és nem is az egy hónapos felmondási idővel, hanem már megvan a repjegye is jövőhét csütörtökre, de még egy menedzsernek sem szólt. Én viszont nem akarom, hogy miatta vegyék el a szabadnapom megint, vagy hogy egyáltalán ne legyen, ezért azt tartottam jó lépésnek az összes többi magyarral egyetértésben, hogy szólunk Mogyinak. Ma reggel behívtam az irodájába, és elmondtam neki, amire a válasz: „Köszönöm, de már egy hete tudom. Minden benne van a számítógépemben. Nehogy azt hidd, hogy most jöttem le az égből:D”. Azért megnyugodtam, hogy végül nem az én lelkemen szárad a dolog, és kíváncsian várom a jövő hét fejleményeit…
A héten ma először aludtam délután – majd’ 4 órát, aminek az lett a következménye, hogy kis híján lekéstem a buszt is:) 18:45-kor indul, és én 18:26-kor keltem, fürödtem, hajat mostam, fogat mostam – és lent még várnom is kellett rá:)
A vacsora mostanában nagyon könnyű, a német és angol vendégek százszor jobbak, mint a bulgárok vagy akár a görögök: az asztal utánuk, ha lehet, még tisztább, mint mielőtt odaültek, és ha véletlenül egy kajafolt kerül a terítőre, akkor nem győznek bocsánatot kérni.
Vacsi után Reninek meetingje volt. Amit utólag megtudtunk róla: Mogyi kérdezte, hogy mi a baj, miért akar hazamenni. Reni: „mert nem tanulok itt semmit, nem tetszik a munka, és nem is bírom, és egy bárban vagy a la carte étteremben akarok dolgozni”. Mogyi: miért nem szólták eddig??? ÉS ÁTRAKTÁK AZ OLASZ ÉTTEREMBE. A csuda vigye el. Én voltam szerintem az egyetlen, aki szólt, hogy át akar menni egy alacarteba, erre a Dejan-t berakták a Tavernába, ezt meg az olaszba… Kurvajó…
-
Hát, Thessaloniki … [Egy G.A.Y. story]
… sem egy nagy város. Vagy hogy is mondják? Ja, megvan: milyen kicsi a világ:
Még Magyarországon elkezdtem a gayromeo nevű ’közösségi’ portálon görög fiatal melegekkel levelezni, de azok, akik jól néztek ki, egy kivétellel nem beszéltek angolul:) Szóval maradt ő. Tök sok hasznos infoval ellátott az időjárástól kezdve az ünnepeken át az itteni meleg életig, közben meg sokat beszélgettünk egymásról és az élet egyéb dolgairól is. Jó fej srác, fiatal, helyes, és nem volt rossz egy kicsit gyakorolni az angolt kijövetel előtt.
Aztán pénteken ugye voltunk a ’lányokkal’ a cityben, és a meki és a Starbucks között láttunk egy srácot. Kék felsőben és farmerban állt egy templom előtt. Rögtön kiszúrtam, nem sokkal később a többiek is. Nagyon helyes srác volt, és a többiek megállapították, hogy valszeg kuncsaftra vár. Talán még egyet is értettem, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nagyon ismerős volt az arca. Ezen agyaltam két napig, majd hétfőn, szabadnap és a szokásos szabadnapi szaridő révén mit volt mit tenni, egész napos alvás után bementem netezni, fent volt ő is msnen. Elbeszélgettünk arról, hogy merre járt pénteken, milyen ruhában volt, majd egyetértettünk abban, hogy őt láttuk:)
Csak a faszom… gyáva vagyok én ilyenkor odamenni és leszólítani:’(
[Különben egy barátjára várt, és nem A barátjára… szóval még esélyem is lett volna…] -
.gr68-72 kirúgás – és nem a hámból; egy easy nap; nem emlékszem…; köcsög vezetők; vicces pap
T-59 2008. május 5. hétfő [68] kirúgás – és nem a hámból
Alvás délig, aztán szar idő lévén elmentem netezni – még ez is jobb volt, mint a szobában ülni. Beszélgettem, levelezgettem, neteztem – szóval eltöltöttem az időt. Közben betoppant a netezdébe Tina, Goran és Renáta is. Tőlük megkaptam az infot, hogy ebédkor minden stationben 1-1 ember dolgozott – és mivel Vancho kiakadt, hogy neki egyedül kellett csinálni a hatost, a legnagyobbat, kirúgták, mondván, hogy nincs szükségük lusta emberekre. Ez két dolog miatt gáz: 1/ mert jó pincér volt; 2/ mert a hatost minden nap én kapom meg – és én sem tudom egyedül megcsinálni…
Utána együtt elmentünk palacsintázni, majd épp elértük a Moudaniaból Dionisiousba tartó járatot. Ez után már csak a pihenés maradt, meg Amazing Race nézés ezerrel:) Este a munkából hazatérő többiek azzal fogadtak, hogy a kirúgás miatt megváltoztatták a beosztást, és holnap nem büfézek, hanem service, rendes P/A-ben. No mindegy, legalább aludhatok másfél órával tovább:)
T-58 2008. május 6. kedd [69] egy easy nap
A tegnapi hírek alapján kicsit félve mentem be dolgozni reggel, de Ekaterinával jó csapatot alkottunk, és zökkenő nélkül vettük a reggeli és az ebédre terítés akadályát – igaz, csak 5 percre tudtam kimenni szünetre. Az ebéd sem volt nagy durranás, kicsit hajtani kellett, de azért kezelni tudtuk a dolgokat. Délután esett az eső, de azért beültünk enni a Dreambe Fecivel, majd visszajöttem a szobába feküdni, filmezni, és jött az este. Hát arra is azt mondta mindenki, hogy az utóbbi hónapban nagyon nem volt ennyire könnyű esténk.
Hát, remélem a hét többi napja is ilyen lesz. Még megnézek egy Amazing Race-t és alvás.
T-57 2008. május 7. szerda [70] nem emlékszem…
semmi említésre méltóra így két nap távlatából. Vagyis van pár emlék, de mivel minden nap ugyanolyan, és ezzel a puttó hellyel álmodok folyamatosan, így nem tudom, mi igaz, mi valós, és mi melyik nap történt:)
T-56 2008. május 8. csütörtök [71] köcsög vezetők
A délelőttre ugyanazt tudnám írni, mint a tegnapra, de este történt valami, amit nem nagyon fogok elfelejteni:
Miközben egyszerre csináltam 3 daily cleaninget és közben felügyeltem a stationöm felkészítését, Grigoris [egy supervisor] odapattant elém, és közölte, hogy mivel problémáik vannak – csak kérdem, ki nem szarja le??? Ezt hallgatom 70 napja, hogy a jövő héten minden jobb lesz… – elveszik az én két fél szabadnapom szombaton és vasárnap [másokét is elvették, de az nem bosszant]. Gondolom egyáltalán nem meglepő, engem ismerve, hogy elkezdtem csapkodni, meg ideges fejet vágni, aztán két perccel később leültem egy székre, mert nem voltam hajlandó így tovább dolgozni.
Az a baj, hogy mindenki szarik ránk, és mivel senki nem akad ki soha, megcsinálnak velünk mindent…
Na, szóval: aztán megjelent a a szállodaigazgató, és elkezdte kérdezni, hogy mi bajom van. Én nem vagyok árulkodós – annyira:D, úgyhogy felpattantam, mondtam, hogy semmi, és mentem vissza dolgozni, de jött és kérdezgetett – és akkor kifejtettem neki, és szólt, hogy meg fogja oldani.
És most először szóltam a supervisornak is, hogy a szerződésem alapján nekem nem heti egy, hanem heti KÉT szabadnap jár. Azt mondta, hogy erről Timossal kéne beszélnem [ő az F&B manager…], mert ő nem tud erre mit mondani… Hát, ha így mennek tovább a dolgok, még erre is sort kerítek.
T-55 2008. május 9. péntek [72] vicces pap
Az ebédterítés közben Grigoris mindenkit összegyűjtött és felküldött a hatodikra a Helios bárba. Ott volt a hotel teljes személyzete [kivéve persze azok, akiknek muszáj volt a helyükön maradniuk], valamint a teljes vezetőség [alulról felfelé: a supervisorok, Mogyi, Timos, a hoteligazgató és a szállodacsoport vezérigazgatója], valamint egy pap. Tippek hangoztak el temetésről, esküvőről, végül egy közel 15 perces misét hallgatunk végig, ami az utólagos magyarázat szerint arról szólt, hogy legyen jó szezonunk, sok vendégünk és mindenkinek legyenek személyes sikerei.
Magát a misét két dolog tette nagyon viccessé: kb. a felénél megszólalt a pap mobilja, utána meg egy virággal szórt körbe szentelt vizet, és a harmadik szórásnál a vízzel együtt repült a virág is. Ekkor már a főszakács, egy csomó pincér meg egyéb alkalmazott úgy röhögött, hogy könnyes volt a szeme, a menedzserek meg ilyen nem hiszem el fejet vágtak:D
Közben Mogyi megkérdezte, hogy akarok-e mégis szabadnapot a hétvégére. Mikor mondtam, hogy igen, legalább egy felet, akkor mondta, hogy ok, csinál új terveket. Hát, megnézzük, mi lesz belőle. De azért értékelem, hogy ezt meglépte [biztos rászólt a szállodaigazgató:D:D]
-
Poharfasz
-
Filmek
Elefánt
Mivel SPF ajánlotta a blogjában, kedves kisöcsém meg elküldte nekem postán, megnéztem egyik este ezt a filmet is.
A film egy amerikai iskolai lövöldözést dolgoz fel, de a beharangozó után kicsit olyan érzésem volt, mint egy másik filmnél, amit a Művész moziban láttam: az egy dél-amerikai börtönlázadást dolgozott fel, de a 140 percből csak kb. az utolsó 10 perc szólt róla.
Az Elefánt elején megismertük a szereplőket, olyan formán, hogy egy jelenetet akár három szereplő szemszögéből is megnéztünk, ez a megoldás nagyon tetszett, valamint az is, hogy hosszú snittekből állt a film [Igen, Judit, erre miattad figyelek oda:D], amit gyerekszereplőkkel, ha lehet, még nehezebb lehet hiba nélkül felvenni. Viszont én úgy éreztem, hogy a szőke gyerek volt ’főszereplőként’ beállítva, aminek nem sok értelmét látom.
Amúgy szerintem az egész film döbbenetes, mármint… nem a film, hanem az, hogy az ilyesmi nem megy ritkaságszámba Amerikában…
A szem – The Eye – based on the Chinese Language Gin Gwai
Néztem a filmet, és akkor beugrott, hogy én ennek bizony láttam az eredetiét, amiből egy jelenetre konkrétan emlékeztem, és tudom, hogy akkor majd’ összeszartam magam – de az a jelenet itt nem volt annyira félelmetes [ a kórházban, a folyosón, a film elején]. Sőt, a film maga nem volt félelmetes. Ferivel egyet kell értenem abban, hogy az is gáz, hogy kb. ufónak ábrázolták a halált… De maga a történet elég félelmetes és gyatra. Félelmetes, mert én nem hiszem, hogy bírnám, hogy folyamatosan ilyen dolgokat álmodok… És gyatra, mert: az a történet, hogy van egy lány, aki lát egy látomást, de nem bírja megmenteni a benne szereplő embereket, és ezért megöli magát, és szemátültetéssel átkerül a látomás valakibe, aki emiatt lát, de szellemeket is, és látja ezt a látomást, ő megmenti a sok-sok embert, de közben újra megvakul…
Viszont az tetszett benne, hogy végig arra vártam, hogy a szereplő mikor akasztja fel magát. Ja, és Paul doki is tetszett:D
-
kommentar nelkul
-
az uj telefonom – csodaljatok:D
-
ta-ta-ta-tanár úr, Thessaloniki No. 2., megnyitott a terasz
T-65 2008. április 30. szerda [63] ta-ta-ta-tanár úr
A mai volt az utolsó nap, amikor még több nap van előttem, mint mögöttem itt, Görögországban, mivel a mai a 63. nap, és még 64 van hátra:P
Szerintem a mai volt az utolsó alkalom, hogy a büfében voltam, ugyanis jött egy új srác. Ultragáz. Még azt sem mondanám róla, hogy lelkes, de nem is ez a legnagyobb probléma: hanem az, hogy nem beszél angolul, és németül is csak gügyög, szóval neki a lengyel [mert lengyel a srác] a világnyelv, és utána nyista. És a dolog szépsége, hogy nekem kellett [volna] betanítanom büfésnek… Én mindent megpróbáltam, de úgy, hogy csak mutogatni lehet, hát hogy’ is mondjam – lehetetlen. Szóltam a menedzsereknek, hogy ez így nem fog menni, de hát ők is csak a mutogatást javasolták. Fasza. Amúgy nem volt pörgős nap, mindenki unta magát, én – ha lehet – még jobban, mert ketten voltunk a büfében 400 vendégre, ami nem annyira sok, sőt. Holnap délben és este már 700 fölötti vendégünk lesz:S
Boris el akarta cserélni a szabadnapját, ezért elcseréltük, pénteken lesz az enyém, és így Orsival és Ferivel be tudok menni Thessalonikibe egy kicsit együtt lenni.
Délután még voltam a városban netelni Beával, beszélgettem pár barátommal, meg elolvastam a leveleket, írtam blogot, és vége is lett a szünetnek. Még beültünk egy gyors palacsintára, aztán én igyekeztem vissza dolgozni, ők [merthogy kb. egy hete összejött a büfésfiúval, akinek szabadnapja volt ma, és ő is odajött enni] elmentek még bevásárolni.
T-64 2008. május 1. csütörtök [64]
Ma délre mentem, és megint 3 új ember fogadott, aztán nem sokkal később megláttam az ebédbeosztást, és a BALEKszen kívül senki régi staff nem volt a csapatomban. 1 fő egy napos új, és két fő vadonat új:S:S Az ebéd – amire vártuk a 700 embert, nagyon lightos volt, és hamar vége is lett, úgyhogy gyors terítés, és még evőeszköz-polisholásra is volt bőven időm, úgyhogy az én stationöm volt a legjobban felkészítve az esti rohamra.
Az este is lassan indult, aztán volt egy pörgősebb rész, de a rutin és az évek átsegített minket a nehezén. Aztán, amikor kifogytunk minden evőeszközből, beszaladtam polisholni, és mire kijöttem, már csak 50 embert vártunk. Ennek örömére bementem inni, mire kijöttem, már lehetett leszedni a terítékeket és teríteni reggelihez.
Elértük volna a 11-es buszt simán, de Grigoris még 11 előtt pár perccel [Ferenc, remélem örülsz.] kitalálta, hogy töltsük meg a sótartókat, meg ilyesmi, úgyhogy a mai buszelérésből is rohanás lett.
Az új staff… botrányos:S Annyi tányér és pohár eltört ma, mint eddig még soha [én nem törtem], de folyamatosan ejtett el mindenki mindent. Great… Az egyik új lány majd’ egy órán keresztül sírt pár eltört pohár miatt:) Volt egy kisgyerek, aki meg valahogy szétszedte a gyerekszéket, és a rajta lévő tányért törte emiatt darabokra… De mind közül a legdurvább talán az lehetett, hogy a mosogatóban összetört egy basketnyi kiscarafe, amiből így is alig volt:D
Mindegy, holnap remélem jó idő, pihenés, gyógyító vásárlás, irány a city:)
T-62 2008. május 2. péntek [65] Thessaloniki No. 2.
Naszal: mivel ugye Boris cserélni akart szabadnapot, Orsinak ma lett volna amúgy is, és Fecó is megoldotta, hogy mára essen a szabadnapja, fél 12-kor hárman együtt vágtunk neki az országútnak – a shuttle busszal a szállodáig, onnan meg taxival a buszállomásig. Vettünk jegyet és ennivalót, majd felszálltunk a buszra, ami rengeteg ideig ment Thessalonikiig, de legalább kialudtuk magunkat valamennyire. Mivel az ottani állomáson rossz irányba menő buszra szálltunk fel, 10 perc helyett 1 óráig tartott, míg elértük legfontosabb úti célunkat, a Cosmos nevű bevásárlóközpontot.
Orsi rögtön be is szabadult, és úúúú – vele halál vásárolni:) De én igaz barát vagyok ám, pl. a Bershkaban… 20 percig álltam a próbafülke előtt, mert vártam rá, aztán hívott, hogy hol a tökben vagyok – kiderült, hogy valahogy kiosont, és már fizetett is, és kint vár a bolt előtt… No comment. Vettem ott egy újabb atlétát, egy oldaltáskát, mert a másikat a Beának adtam, valamint egy fehér alapon kék csíkos pólót, amilyet már régóta akartam. Aztán a Zara következett, ott egy pólóval gazdagodtam.
Végül a legfontosabb dolgot szereztem be: vettem telefont magamnak, ami kicsit körülményesre sikerült:D Hogy miért is kellett új telefon? Mert a másik szépen lassan kimúlt végelgyengülésben. Először csak a 4-es és 6-os gombokat nem lehetett használni rajta, de mára a joystickon és a csillagon kívül egyik sem működik… Szóval muszáj volt vennem valamit. Igaz, hogy garanciás, de még két hónap, mire eljutok vele a szervizbe… A második boltban volt is olyan, amilyet szívből szerettem volna – az elsőben szerencsére Orsi lebeszélt valami olyanról, ami igazán nem is tetszett… Szóval volt olyan – de csak az utolsó darab, amit mindenki végigfogdosott már. Nem baj, mondtam, hogy megveszem azt – erre előszedtek valahonnan egy másik zsír újat:) Sony Ericsson W-910. Közösen kipróbáltuk, hogy működik-e, aztán irány a pénztár. Mivel megjött ugye az ERASMUS pénz, gondoltam fizetek kártyával [mert megkérdeztem még otthon, hogy UGYE nem kell új kártyát csináltatnom, mert UGYE lehet fizetni ezzel külföldön és mert UGYE lehet ezzel pénzt felvenni külföldön]. Lehúzza egyszer, neki kijött egy papír, hogy nem sikerült, nekem meg jött egy sms – amit nem olvastam végig, és emiatt azt hittem, hogy olyan jött, hogy enyni és ennyi pénzt levontak a kártyámról. Aztán lehúzta még egyszer, jött még egy sms, akkor kezdtem kiakadni, és szóltam, hogy ne húzogassa, meg minden. Végül kifizettem készpénzben, és elolvastam újra az sms-t, amiben pont az olyan hülyék miatt, mint én, csupa nagy betűvel szerepel, hogy SIKERTELEN vásárlás:) Ettől függetlenül, ha hazamegyek, bankot váltok és dombornyomatos kártyát csináltatok magamnak [mert pénzt felvenni sem lehetett vele:S]
Ekkorra már kellőképpen megéheztünk, úgyhogy taxi [nem akartunk megint órákat buszozni] – a mekihez legyen szíves:) Big Mac menü Colával, super size:) Én tele lettem tőle, mint a mekis kajáktól mindig, Feri viszont benyomott még egyet:) Utána Orsi és Feri kedvéért még elnéztünk [akarom mondani, elsétáltunk] a Starbucksba, kávézni. Orsi javaslatára facsart narancslevet ittam, amiről rögtön anyu facsart narancsleve jutott eszembe, ezért fel is hívtam őket, beszéltem mindenkivel, és megnyugtattam őket, hogy a vasárnapi hiszti csak egy pillanatnyi kiborulás volt, rendben vannak az idegeim.
Séta a főútig, ahol láttunk egy öreg nénit, aki szó szerint a hóna alá csapta a járókeretét. [kép külön postban:D] Annyira megérintett a pillanat, hogy rögtön le is fotóztam:) Aztán megint taxi, egy nagyon jó arc taxisofőrrel, aki végig németül magyarázott, irány újra a busstation, jöttünk haza. Többek között megtudtuk tőle, hogy ha egy nőt le akarunk malakázni, akkor az nem malaka, hanem malako, és közben folyamatosan stresszelt, hogy autók vannak körülötte. A vérnyomása nem kicsit lehetett magas…
A napot este a strandon közös metaxázással zártuk, ahol fél háromig voltam jelen, tök jó volt a hangulat, meg minden, de akkorra elálmosodtam, meg be is rúgtam pöttyet, úgyhogy nyugovót fújtam.
T-61 2008. május 3. szombat [66] megnyitott a terasz
Alvás 11-ig, fürdés, készülődés, levélírás, majd munka. Nem volt pörgős az ebéd, hamar meg is terítettünk, az egyetlen dolog, ami kicsit megnyújtotta a dolgot, az volt, hogy kaptam még 6 asztalt, mert megnyitottunk egy kis teraszt vacsorához, ami – kihez máshoz – az én stationömhöz tartozik mostantól. Viszont nagyon jó volt a szabad ég alatt felszolgálni… Igazából más nem is történt ma, talán még annyi, hogy a büféboy és a csak németül beszélő új büfésfiú egész nap ordibáltak egymással, a végén már Mogyinak kellett rendet tennie közöttük – nem is egyszer, hanem rögtön kétszer:)
T-60 2008. május 4. vasárnap [67]
Nem is tudom, hol is kezdjem a napot… Éjfél körül nem nagyon volt már kedvem elmenni bulizni a többiekkel, úgyhogy bevágtam a szunyát. Először arra keltem fel, hogy dög meleg van, aztán arra, hogy Feri kikapcsolta a melegítőt, aztán arra, hogy hazajöttek a lakótársaink… Ordibáltak nyitott ajtónál, aztán a zenét is bekapcsolták, na akkor már kimentem rendet tenni.
Utána szerencsére kuss lett, tehát tudtam aludni. Fél 11 körül keltem, kicsit még pihentem az ágyban, majd fürdés, hajmosás, borotva – 11: 56-ra le is értem a ház elé, várni a deles buszt. Csak nem jött, ellenben az egyik báros srác igen, aki mondta, hogy hallotta elmenni, úgyhogy hiába várom. Maradt a stoppolás, szerencsére az autósok hozták az átlagot, a negyedik autó meg is állt, és bevitt minket dolgozni.
Mivel az Orsival és a Renivel [meg egy harmadik csajjal, akit nem nagyon tudok a hozzátett érték alapján egész főnek számolni] osztottak be egy stationbe, különösebb rohanás nélkül teltek az étkezések. Csak terítéskor voltam kicsit meglőve, mert ezzel az orosz csajjal kettesben kellett volna terítenem, de ő olyan, hogy mondtam neki, hogy mit csináljon, és amikor végzett vele, eltűnt, és ha azt akartam, hogy újra segítsen, meg kellett megint keresnem… Egy idő után feladtam és inkább nem mentem ki szünetre – aztán még is, mert nagyseggű kizavart:) A vacsora utáni terítés villámsebesen ment, a mi stationünk [28 asztal van benne, a többiben átlag 14 körül:D] lett kész legelőször, úgyhogy hárman együtt rengeteg daily cleaninget megcsináltunk.
Megkaptuk az új beosztást, ami az eddigi 10 dolgozós hét leglightosabb beosztása lett – mindegyikünk számára:
Hetfo: Day Off
Kedd: 7:30-12:30; 17-21 (büfé)
Szerda: 9-14:30; 19-22:30
Csutortok: 9-14:30; 19-22:30
Pentek: 8-13:30; 19-22:30
Szombat: 8-13:30
Vasarnap: 9-14:30
Változott tehát a P/A beosztás, későbbre kell menni mindkétszer [az A is változott, ott is egy órával későbbre kell menni, de az ezen a héten nem érint]. Van két szabadnapom [egy egész, és két fél], az egyetlen dolog, ami kicsit gáz, hogy minden nap korán kell kelnem [nem gond, DU. van időm mindenre most:)].
velem, de picit máshol!
ha nagyon akarod…
- 2011. / június
- 2011. / május
- 2011. / április
- 2011. / március
- 2011. / február
- 2011. / január
- 2010. / december
- 2010. / november
- 2010. / október
- 2010. / szeptember
- 2010. / augusztus
- 2010. / július
- 2010. / június
- 2010. / május
- 2010. / április
- 2010. / március
- 2010. / február
- 2010. / január
- 2009. / december
- 2009. / november
- 2009. / október
- 2009. / szeptember
- 2009. / augusztus
- 2009. / július
- 2009. / június
- 2009. / május
- 2009. / április
- 2009. / március
- 2009. / február
- 2009. / január
- 2008. / december
- 2008. / november
- 2008. / október
- 2008. / szeptember
- 2008. / augusztus
- 2008. / július
- 2008. / június
- 2008. / május
- 2008. / április
- 2008. / március
- 2008. / február
- 2008. / január
- 2007. / december
- 2007. / november
- 2007. / október
- 2007. / szeptember
- 2007. / augusztus
- 2007. / július
- 2007. / június
- 2007. / május
- 2007. / április
- 2007. / március
- 2007. / február
- 2007. / január
- 2006. / december
- 2006. / november
- 2006. / október
- 2006. / szeptember
- 2006. / augusztus
- 2006. / július
- 2006. / június
- 2006. / május
- 2006. / április
Kategóriák
- be up-to-date! (224)
- blog! (68)
- date (9)
- gay! (188)
- i need answer! (57)
- it's my life! (217)
- laugh! (73)
- mixed! (183)
- school of life! (121)
- sexdate (27)
- stories! (63)
- testőr.blogol (236)
- Uncategorized (1)
- wiko.freeblog.hu (4)