a lényeg:

mégis maradok.

1 honap 16 nap 5 ora HELYETT

17 nap, 22 ora. 1 honap minusz.

Azert vicces

esterol estere a kovetkezot hallgatni a szomszed szobabol:

nyikorgas – nyikorgas – nyikorgas – nyikorgas – rohoges – beszelgetes – nyikorgas – nyikorgas  – nyik – nyik – nyik – liheges – csend:)

De ketsegkivul a legviccesebb az volt, amikor a Feri meghallotta a nyikorgast, es majd’ meghalt a rohogestol:) Aztan meg erre is ratett egy lapattal, amikor megprobalt hangosabban nyikorogni a sajat agyan:)

T-54 2008. május 10. szombat [73] Mogyinak jó kedve van

T-54 2008. május 10. szombat [73] Mogyinak jó kedve van

Hogy ez miben nyilvánul meg? Hát folyton átvág… Tegnap este épp terítettem egy asztalt (a szokásos 3 főre), amikor hozott embereket, és mondta, hogy 15-re terítsek. Akkor lehervadt a mosoly az arcomról, aztán elmosolyodott, és mondta, hogy csak 4:) Ma délelőtt meg… behívtak az irodába, sokáig nézték a beosztást a többi menedzserrel, aztán mondta Mogyi, hogy sajnos nemhogy nem fél dayoff, hanem többet is kell dolgoznom, 8-15:00 és utána 18-23:00-ig. Mondtam, hogy OK, mert mi mást mondhattam. Erre ő: dehogy Ok, malaka, visszakapsz egy fél day offot.

Különben a csávó valahogy nagyon képben van a dolgokról, mindig mindent tud. Renáta haza akar menni, és nem is az egy hónapos felmondási idővel, hanem már megvan a repjegye is jövőhét csütörtökre, de még egy menedzsernek sem szólt. Én viszont nem akarom, hogy miatta vegyék el a szabadnapom megint, vagy hogy egyáltalán ne legyen, ezért azt tartottam jó lépésnek az összes többi magyarral egyetértésben, hogy szólunk Mogyinak. Ma reggel behívtam az irodájába, és elmondtam neki, amire a válasz: „Köszönöm, de már egy hete tudom. Minden benne van a számítógépemben. Nehogy azt hidd, hogy most jöttem le az égből:D”. Azért megnyugodtam, hogy végül nem az én lelkemen szárad a dolog, és kíváncsian várom a jövő hét fejleményeit…

A héten ma először aludtam délután – majd’ 4 órát, aminek az lett a következménye, hogy kis híján lekéstem a buszt is:) 18:45-kor indul, és én 18:26-kor keltem, fürödtem, hajat mostam, fogat mostam – és lent még várnom is kellett rá:)

A vacsora mostanában nagyon könnyű, a német és angol vendégek százszor jobbak, mint a bulgárok vagy akár a görögök: az asztal utánuk, ha lehet, még tisztább, mint mielőtt odaültek, és ha véletlenül egy kajafolt kerül a terítőre, akkor nem győznek bocsánatot kérni.

Vacsi után Reninek meetingje volt. Amit utólag megtudtunk róla: Mogyi kérdezte, hogy mi a baj, miért akar hazamenni. Reni: „mert nem tanulok itt semmit, nem tetszik a munka, és nem is bírom, és egy bárban vagy a la carte étteremben akarok dolgozni”. Mogyi: miért nem szólták eddig??? ÉS ÁTRAKTÁK AZ OLASZ ÉTTEREMBE. A csuda vigye el. Én voltam szerintem az egyetlen, aki szólt, hogy át akar menni egy alacarteba, erre a Dejan-t berakták a Tavernába, ezt meg az olaszba… Kurvajó…

Hát, Thessaloniki … [Egy G.A.Y. story]

… sem egy nagy város. Vagy hogy is mondják? Ja, megvan: milyen kicsi a világ:

Még Magyarországon elkezdtem a gayromeo nevű ’közösségi’ portálon görög fiatal melegekkel levelezni, de azok, akik jól néztek ki, egy kivétellel nem beszéltek angolul:) Szóval maradt ő. Tök sok hasznos infoval ellátott az időjárástól kezdve az ünnepeken át az itteni meleg életig, közben meg sokat beszélgettünk egymásról és az élet egyéb dolgairól is. Jó fej srác, fiatal, helyes, és nem volt rossz egy kicsit gyakorolni az angolt kijövetel előtt.

Aztán pénteken ugye voltunk a ’lányokkal’ a cityben, és a meki és a Starbucks között láttunk egy srácot. Kék felsőben és farmerban állt egy templom előtt. Rögtön kiszúrtam, nem sokkal később a többiek is. Nagyon helyes srác volt, és a többiek megállapították, hogy valszeg kuncsaftra vár. Talán még egyet is értettem, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nagyon ismerős volt az arca. Ezen agyaltam két napig, majd hétfőn, szabadnap és a szokásos szabadnapi szaridő révén mit volt mit tenni, egész napos alvás után bementem netezni, fent volt ő is msnen. Elbeszélgettünk arról, hogy merre járt pénteken, milyen ruhában volt, majd egyetértettünk abban, hogy őt láttuk:)

Csak a faszom… gyáva vagyok én ilyenkor odamenni és leszólítani:’(
[Különben egy barátjára várt, és nem A barátjára… szóval még esélyem is lett volna…]

.gr68-72 kirúgás – és nem a hámból; egy easy nap; nem emlékszem…; köcsög vezetők; vicces pap

T-59 2008. május 5. hétfő [68] kirúgás – és nem a hámból

Alvás délig, aztán szar idő lévén elmentem netezni – még ez is jobb volt, mint a szobában ülni. Beszélgettem, levelezgettem, neteztem – szóval eltöltöttem az időt. Közben betoppant a netezdébe Tina, Goran és Renáta is. Tőlük megkaptam az infot, hogy ebédkor minden stationben 1-1 ember dolgozott – és mivel Vancho kiakadt, hogy neki egyedül kellett csinálni a hatost, a legnagyobbat, kirúgták, mondván, hogy nincs szükségük lusta emberekre. Ez két dolog miatt gáz: 1/ mert jó pincér volt; 2/ mert a hatost minden nap én kapom meg – és én sem tudom egyedül megcsinálni…

Utána együtt elmentünk palacsintázni, majd épp elértük a Moudaniaból Dionisiousba tartó járatot. Ez után már csak a pihenés maradt, meg Amazing Race nézés ezerrel:) Este a munkából hazatérő többiek azzal fogadtak, hogy a kirúgás miatt megváltoztatták a beosztást, és holnap nem büfézek, hanem service, rendes P/A-ben. No mindegy, legalább aludhatok másfél órával tovább:)

T-58 2008. május 6. kedd [69] egy easy nap

A tegnapi hírek alapján kicsit félve mentem be dolgozni reggel, de Ekaterinával jó csapatot alkottunk, és zökkenő nélkül vettük a reggeli és az ebédre terítés akadályát – igaz, csak 5 percre tudtam kimenni szünetre. Az ebéd sem volt nagy durranás, kicsit hajtani kellett, de azért kezelni tudtuk a dolgokat. Délután esett az eső, de azért beültünk enni a Dreambe Fecivel, majd visszajöttem a szobába feküdni, filmezni, és jött az este. Hát arra is azt mondta mindenki, hogy az utóbbi hónapban nagyon nem volt ennyire könnyű esténk.

Hát, remélem a hét többi napja is ilyen lesz. Még megnézek egy Amazing Race-t és alvás.

T-57 2008. május 7. szerda [70] nem emlékszem…

semmi említésre méltóra így két nap távlatából. Vagyis van pár emlék, de mivel minden nap ugyanolyan, és ezzel a puttó hellyel álmodok folyamatosan, így nem tudom, mi igaz, mi valós, és mi melyik nap történt:)

T-56 2008. május 8. csütörtök [71] köcsög vezetők

A délelőttre ugyanazt tudnám írni, mint a tegnapra, de este történt valami, amit nem nagyon fogok elfelejteni:

Miközben egyszerre csináltam 3 daily cleaninget és közben felügyeltem a stationöm felkészítését, Grigoris [egy supervisor] odapattant elém, és közölte, hogy mivel problémáik vannak – csak kérdem, ki nem szarja le??? Ezt hallgatom 70 napja, hogy a jövő héten minden jobb lesz… – elveszik az én két fél szabadnapom szombaton és vasárnap [másokét is elvették, de az nem bosszant]. Gondolom egyáltalán nem meglepő, engem ismerve, hogy elkezdtem csapkodni, meg ideges fejet vágni, aztán két perccel később leültem egy székre, mert nem voltam hajlandó így tovább dolgozni.

Az a baj, hogy mindenki szarik ránk, és mivel senki nem akad ki soha, megcsinálnak velünk mindent…

Na, szóval: aztán megjelent a a szállodaigazgató, és elkezdte kérdezni, hogy mi bajom van. Én nem vagyok árulkodós – annyira:D, úgyhogy felpattantam, mondtam, hogy semmi, és mentem vissza dolgozni, de jött és kérdezgetett – és akkor kifejtettem neki, és szólt, hogy meg fogja oldani.

És most először szóltam a supervisornak is, hogy a szerződésem alapján nekem nem heti egy, hanem heti KÉT szabadnap jár. Azt mondta, hogy erről Timossal kéne beszélnem [ő az F&B manager…], mert ő nem tud erre mit mondani… Hát, ha így mennek tovább a dolgok, még erre is sort kerítek.

T-55 2008. május 9. péntek [72] vicces pap

Az ebédterítés közben Grigoris mindenkit összegyűjtött és felküldött a hatodikra a Helios bárba. Ott volt a hotel teljes személyzete [kivéve persze azok, akiknek muszáj volt a helyükön maradniuk], valamint a teljes vezetőség [alulról felfelé: a supervisorok, Mogyi, Timos, a hoteligazgató és a szállodacsoport vezérigazgatója], valamint egy pap. Tippek hangoztak el temetésről, esküvőről, végül egy közel 15 perces misét hallgatunk végig, ami az utólagos magyarázat szerint arról szólt, hogy legyen jó szezonunk, sok vendégünk és mindenkinek legyenek személyes sikerei.

Magát a misét két dolog tette nagyon viccessé: kb. a felénél megszólalt a pap mobilja, utána meg egy virággal szórt körbe szentelt vizet, és a harmadik szórásnál a vízzel együtt repült a virág is. Ekkor már a főszakács, egy csomó pincér meg egyéb alkalmazott úgy röhögött, hogy könnyes volt a szeme, a menedzserek meg ilyen nem hiszem el fejet vágtak:D

Közben Mogyi megkérdezte, hogy akarok-e mégis szabadnapot a hétvégére. Mikor mondtam, hogy igen, legalább egy felet, akkor mondta, hogy ok, csinál új terveket. Hát, megnézzük, mi lesz belőle. De azért értékelem, hogy ezt meglépte [biztos rászólt a szállodaigazgató:D:D]

Poharfasz

Filmek

Elefánt

Mivel SPF ajánlotta a blogjában, kedves kisöcsém meg elküldte nekem postán, megnéztem egyik este ezt a filmet is.

A film egy amerikai iskolai lövöldözést dolgoz fel, de a beharangozó után kicsit olyan érzésem volt, mint egy másik filmnél, amit a Művész moziban láttam: az egy dél-amerikai börtönlázadást dolgozott fel, de a 140 percből csak kb. az utolsó 10 perc szólt róla.

Az Elefánt elején megismertük a szereplőket, olyan formán, hogy egy jelenetet akár három szereplő szemszögéből is megnéztünk, ez a megoldás nagyon tetszett, valamint az is, hogy hosszú snittekből állt a film [Igen, Judit, erre miattad figyelek oda:D], amit gyerekszereplőkkel, ha lehet, még nehezebb lehet hiba nélkül felvenni. Viszont én úgy éreztem, hogy a szőke gyerek volt ’főszereplőként’ beállítva, aminek nem sok értelmét látom.

Amúgy szerintem az egész film döbbenetes, mármint… nem a film, hanem az, hogy az ilyesmi nem megy ritkaságszámba Amerikában…

A szem – The Eye – based on the Chinese Language Gin Gwai

Néztem a filmet, és akkor beugrott, hogy én ennek bizony láttam az eredetiét, amiből egy jelenetre konkrétan emlékeztem, és tudom, hogy akkor majd’ összeszartam magam – de az a jelenet itt nem volt annyira félelmetes [ a kórházban, a folyosón, a film elején]. Sőt, a film maga nem volt félelmetes. Ferivel egyet kell értenem abban, hogy az is gáz, hogy kb. ufónak ábrázolták a halált… De maga a történet elég félelmetes és gyatra. Félelmetes, mert én nem hiszem, hogy bírnám, hogy folyamatosan ilyen dolgokat álmodok… És gyatra, mert: az a történet, hogy van egy lány, aki lát egy látomást, de nem bírja megmenteni a benne szereplő embereket, és ezért megöli magát, és szemátültetéssel átkerül a látomás valakibe, aki emiatt lát, de szellemeket is, és látja ezt a látomást, ő megmenti a sok-sok embert, de közben újra megvakul…

Viszont az tetszett benne, hogy végig arra vártam, hogy a szereplő mikor akasztja fel magát. Ja, és Paul doki is tetszett:D

kommentar nelkul

az uj telefonom – csodaljatok:D