Áldás rátok
Amikor társat gyűjtöttem arra [végül persze a legkézenfekvőbb emberrel, CB-vel tettem látogatást a moziteremben], hogy megnézzem a Jacko [koncertjének] emlékére szóló kulisszák mögötti dokumentumfilmet, mindenki azt kérdezte, hogy “ennyire szeretted?”,”ekkora rajongó vagy?”, vagy csak annyit mondott: “én nem szeretem különösebben Jackot”. Hát én sem, sőt! Ha megkérdeztetek volna a film előtt, akkor erőlködnöm kellett volna, hogy összegyűjtsek öt számcímet [és így, a film után is épphogy csak menne az öt][najó, megpróbálom:D Bidé, Thriller, Smooth Criminal, Heal the world, they don’t care about us, Billy Jean – tyűha, ez HAT! elszaladt velem a ló:P]
Akkor mégis miért néztem meg? Sok oka van…
-
világ életemben vágytam a kulisszák mögé, és mindig is érdekelt az ottani világ
-
van mit bepótolnom zeneileg, úgyhogy ez egy kis lépés:)
-
tetszett a trailer
Egy [két] kis ízelítő [részlet+trailer]:
És hogy mire jutottam? Szerintem nem kéne senkinek kihagynia ezt a filmet! Teljesen objektívnek gondolom a véleményemet, ami alapján ez a csávó egy zseni volt. Nem egy báb, akinek a rendező, az énektanár és a koreográfus megmond minden. [Sőt, inkább a rendező volt a báb, akitől két dolgot hallhattunk az egész film alatt: Igen, Michael; Egyetértek, Michael; Szerintem is, Michael; Valamint: Kapaszkodj!; Csak a biztonság kedvéért; Valaki legyen itt egy zseblámpával, amikor sötét lesz]. Nem. Ő pontosan tudta, hogy mikor mit akar hallani, hogyan akar mozogni. A táncosok pedig… nélküle is zseniálisak voltak, de együtt valami olyan lehengerlő volt az egész, hogy hihetetlen!!!!!
Jó, persze voltak gáz jelenetek is a filmben / lettek volna gáz jelenetek is a koncerten:) egyre nagyon emlékszem: Az egyik szám vége nagyon jól meg volt csinálva. Ugrott egyet Jacko [+ az összes táncos, természetesen], amire nyomott egy ütemet a zenekar [dob, basszus, szinti, szólógitár], aztán egyre sürübben, míg a végén már csak a lábukkal trappoltak – és ekkor?!?! Jacko hanyatt vágta magát, felment gyertyába és elkezdte rugdosni a levegőt, amivel az egészet elbaszta – szerintem.
Aztán futás a moziba, már csak 1,5 hét! És ne lepődjetek meg, ha emberek tapsolnak a számok végén… [Jaj, majd’ elfelejtettem: a mellettem ülő széken egy hatalmas csaj ült… akkora, hogy az egész ülést kitöltötte! És teljesen fel volt háborodva, hogy a helyemről el kellett pakolnia a cuccait… De nem is ez a lényeg: kétszer is felnevettem azon a gondolaton, hogy a film végén megkérdezem tőle: “Segítselek kiszállni a székből? Láthatóan beleszorultál”:D]
Szeretlek titeket.
L.
O.
V.
E.
na jó, picit agyamra ment:D de jó!