Archive for augusztus, 2010
-
Victor napjai
“Egy charter járattal jöttem egy DC-10-esen Londonig, ami leszállt a Heathrow-n. Fogtam egy taxit a központba. Ne hagyd becsapni magad, az ifjúsági szállókban csak csúnyák laknak. A Home House-ban szállok meg, a leggyönyörűbb hotel. Felhívtam egy barátom a suliból, aki füvet árul, de nem volt bent. Megismerkedtem egy brit párral, akik elvittek mindenhová, a Camden Street-en. Egy kicsit flörtöltem a Virgin Megastore-nál, vettem néhány CD-t, aztám követtem egy pár rózsaszín hajú lányt. Körbenéztem, aztán próbáltam dugni, de elkezdett esni és visszamentem a Home House-ba. "Ministry of Sound" halott, így megnézem "Rem Forum"-át, de "buzi est" van. Találok egy hetero lányt és baszást imitálva táncolunk. Visszataxizunk a Home House-ba, levetkőztetem, lesmárolom és dugunk. Együtt lógunk 4-5 napig, találkozok a világ legjobb DJ-jével, Paul Oakenfold-dal. Még mindig nem láttam az őrségváltást. Írtam egy levelet anyámnak, amit sosem küldtem el, SPEED-et vettem egy olasz tolvajtól, aki egy lopott bringát akart eladni nekem. Egy csomó füvet szívtam, amiben túl sok dohány volt. Láttam a Tate-et. Láttam a Big Ben-t. Egy csomó furcsa angol kaját ettem. Sokat esett az eső. Drága volt és rajongom ezért — aztán átugrottam Amsterdam-ba. Minden holland beszél angolul, így nem kellett hollandul beszélnem, ami megkönnyebülés volt. Sétáltam a piros lámpás negyedben, megnéztem egy szex show-t, egy szex múzeumot, és egy csomót füveztem.
Megismerkedtem egy holland TV-színésznővel és absinthe-et ittunk egy "Absinthe" nevű bárban. A múzeumok nagyon szuperek voltak. Jellemzően sok Van Gogh és Vermeers volt látható . Körbejártam mindent, vettem egy csomó süteményt, és sok palacsintát ettem. Vettem egy kevés kokaint és elmentem a piros lámpás negyedbe Találtam néhány nagymellű szőkét, akik Lara-ra emlékeztettek. 100 guildert adtam neki. A végén, kihúzza a farkam magából, a mellei közé élvezek annak ellenére, hogy gumit viselek. Egy kicsit beszélgettünk az AIDS-ről, a marokkói stricijéről és őmagáról. Arra ébredek, hogy egy részeg énekel. Reggel 8 van, és forróság van odakint. Úgy döntök, hogy körbekorcsolyázom a Central Station-t. Dalokat cserélgettem egy Kiwi lánnyal, aztán Párizsba húztam. Megcsodáltam a Champs-Elysées, felmásztam az Eiffel Toronyba csak hét frankért – mert a jegyautomata nem működött. Metróval mentem mindenhová… Ford modell parti, felszedtem egy Karina nevű modell csajt. Leszopott a Marriott-ban, ami jólesett. Billiárdoztunk, elmentünk vásárolni és szerintem belémzúgott. A szaudi királyi család Ferrariját vezettem. Szeretkeztem egy holland modell csajjal a Louvre előtt. Láttam az Arc de Triomphe-ot – majdnem elgázoltak. "Oakie" meghív Dublin-ba, pont elkapok egy Aer Lingus járatot, megszállok a Morrison-ban – Dublin olyan hatással van rám, amit el sem tudtam képzelni. Oakenfold megengedi, hogy én is pörgessem a CD-ket vele együtt. Az ír lányok nagyon kicsik. Társalgok egy részeg nővel, aki megtapogatta a farkamat, és "Mr. LA."-nek hív. Levetkőzik nekem a klub vécéjében. Beosonok a Guinness gyárba és rőt gyűjtök, így kezd felállni a farkam.
Barcelona-ba repülök, ami egy csőd. Túl sok dagadt amerikai diák, túl sok szar húspiac. Kokóztam a Sagrada Familia épületénél, ami legalább elment egynek. Eljutottam a Museo Gala Dali-ba, de már nem volt kokóm, ezért szarul éreztem magam. Valami csaj Kanadából felhív a mobilomon, és hagytam, hogy meghallgassa a harangkongást. Canta Cruz gyönyörű, de nincsenek lányok, csak öreg hippik. Így elmentem Svájcba, ahol, úgymond, nem tudtam megdugni senkit. Elmentem a Glacier Express-szel Shiltone-ba ami olyan gyönyörű, hogy elmondani sem tudom. EuroPass –szal átmentem Olaszországba, Velencéig egészen, Megismertem egy dögös csajt, aki úgy néz ki, mint Rachel Leigh Cook, és jobban beszél angolul, mint én. Már egy éve csak $5.00-t költ el naponta. Körbegondoláztunk, vettünk füvet. Azt hiszi, gazdag vagyok – a szobám egy éjszakára többe kerül, mint az ő egész utazása. Nem nagyon zavarta, hogy mindig én fizetek. Így hát otthagytam a szarban, és ööszejöttem egy párral, akik épp hármasban akarták csinálni. Sok élményt szereztem, de ez a tuskó azt akarja, hogy vezessek Rómáig, ahol kiszállok. A forgalom szörnyű, megálltunk egy pár órára. A felesége nem normális. A pali berág rám. Akár egy Polanski film. Megállunk Florence-ben, ahol megnézek néhány nagy dómot. Egy bomba felrobban elszakadok a furcsa pártól, ami talán a lehető legjobb dolog. Rómába érek, ami nagy, forró és koszos. Akárcsak LA, csak romok is vannak. Elmentem Vatikánba, ami hihetetlenül pazar. Két órát álltam sorba, hogy bemehessek a Sistine kápolnába, ami így megtisztítva, hamisnak tűnik. Megismerkedek két kiskorú olasz lánnyal, akiket megpróbálok rábeszélni, hogy dugjanak egymással, és én kiverem rájuk. Meguntam, inkább vettem nekik jégkrémet helyette. A hotelban van konditerem, ezért edzek egy kicsit.
Összefutok egy Camden-i sráccal, aki állítólag ismer engem, de biztos vagyok benne, hogy buzi, ezért lerázom. Fingani próbálok, ehelyett viszont beszarok. Maszturbálok a szobámban és fáj az ágyékom. Egy gyönyörű lányról álmodom, aki félig kilátszik a vízből, és ez megnyújtja a vékony testét. Megkérdezi, hogy tetszik-e nekem? Azt mondom neki, hogy halat tisztíthatna vele. Nem tudom, ez mit jelent, de jól kipihenten ébredek, maszturbálok a fürdőben, és kijelentkezek. Visszamegyek London-ba, elmegyek a Piccadilly Circus-re. Pólót cserélek valami Cambridge-i tyúkkal. Az övé Agnes B. volt; az én Chanel-emért cserébe. Nagyon visszafogott és prűd, de igazából egy vadmacska. Éppen csak ránéz a farkamra, és már akarja is. Másnap drogozok és eltévedek a földalattibanegy teljes napra és nem találom a kiutat. Megismerek egy helyes lányt, aki megengedi, hogy kiverjem rá ha nem megy a Paul Smith kabátjára. Beszívunk, miközben Michael Jackson lemezeket hallgatunk. Másnap reggel, magamba beszélve ébredek. Van egy nagy dudor a fejemen, amikor hadonásztam az álmomban. Szerzek anyagot és éppen csak, hogy elérem a gépet vissza az Egyesült Államokba. Aztán már azt sem tudom, ki vagyok És úgy érzem, egy teljesen idegen ember szelleme vagyok.”
Vittem haza Gábort, aki majd érdemel egy külön bejegyzést, mert mellettem van mindig, amikor szükségem van rá. Kicsit csönd lett, és akkor indult a hét mesterlövésze a radiocafé 98.6-on. Van Barátod. Nekem is van:) Filmes műsor, és tavaly októberi adást ismételtek, amikor is a filmtörténet 10 legjobb jelenetét mutatták be, 5-5-5-5 percben. A lista utolsó helyén, az első bemutatott jelenet a 2002-es A vonzás szabályaiból van.
A teljes műsort meghallgathatjátok/letölthetitek innen. a 2. percnél indul ez az izé, szóval megéri klikkelni;) Élőben még jobb is, mint olvasva. A 9. helyezett ugye rögtön ezt követte, azt is hallgassátok meg, az is egy durvajó jelenet!!! Ajánlást hallottak.
-
aggódás:’(
jelen – part 1.
Nem is tudom, talán alapvető emberi tulajdonság, hogy aggódunk folyton. De az is lehet, hogy ez a magyarok sajátossága. Vagy esetleg egy meleg vonás. Ezt most így, a szabadságomat élvezve nem fogom tudni megszülni, viszont tény, hogy folyamatosan aggódom. Nézzük a közelmúltat, 24 órában:
A napot rögtön aggódással kezdem, hogy “Úristen, elkéstem!” Aztán szépen lassan magamhoz térek, rájövök, hogy nem kell mennem sehova, vagy még pont van 2 percem a telefonom csörgéséig. Utána jön a következő dolog, ami miatt aggódhatom: huh, ma egész nap nem leszek itthon, és bolt meg étterem sem lesz a közelben, valamit ennem kéne. Gyorsan feloldom a problémát: majd a boltban rögtönözök valamit. Beülök a kocsiba, van 20 percem odaérni, mert a szüleim arra tanítottak: sose késsek. Elindulok, hatalmas dugó, áll a forgalom, ami aggódást szül: el fogok késni! De szerencsére elég jól ismerem az útvonalat, kikerülöm a dugót, és még pár perccel korábban is érkezem.
Beérek az irodába. Leülök, tervezek. Összeáll a dolog, de rengeteg a sötét folt, válaszokra van szükségem. Hívom, 20 csörgés, nem veszi fel. Hívom egy óra múlva. Kinyom, majd jön az sms: “Láttam, hogy kerestél, majd hívlak!”. Aggódom, hogy nem tudom majd elvégezni a munkát. 5 órával később írok egy mailt, amiben hangot adok az aggodalmamnak. Eredménytelenül zárult a nap, de én mindent megtettem a siker érdekében. Hazamegyek. Csikar a hasam, de messze a wc. Aggódom, hogy kitart-e a záróizmom. Jön az ajtó, és a 20 kulcsból pont az akad bele a karikába, és minden másba, ami az ajtót nyitja, és a lift is a 11-en van. Sikerült, épp hogy, de elértem.
Leülök a gép elé. Jön egy árajánlat kérés. Muszáj foglalkoznom vele, mert a főnököm nem ér rá. Pedig szabadságon vagyok. Aggódom, hogy sosem tudom kizárni a munkát, még egy is időre sem. Meg fogok kattanni. Felhívom az arcot, hogy gyűjtsek még infót. Eszembe jut még egy kérdés, megint hívom. És megint és megint. 5x egymás után, és már a negyediknél aggódtam, hogy elhajt a picsába, hát még az ötödiknél. De ez is megoldódott, nevetett. És akkor jött a kék halál. Ma már harmadszor. Pedig tegnap lett újrarakva a gép. Szétvet az ideg, kis híján földhöz vágom. Frissítettem drivert, nem oldotta meg. Aggódom, hogy az alig 10 hónapos gépnek hardver-baja van. Felhívtam az informatikai partnerünket, és bíztatott, hogy a gyári partícióról telepítsek újra. Megoldotta – persze nem akarom elkiabálni.
Este koncert. Ott állok mögötte, néha megfogom a testét. Megszólal a Relax. De jóóó, ezt ismerem, kezdem kurvajól érezni magam. És csörög a telefonom… Aggódom, hogy “ugye nem kell itt hagynom”. De. Menni kell. Kiérek a tömegből. Visszanézek. Ott hagytam egyedül. Ugye nem esik baja? Vele akarok lenni. Már megint aggódom:( Lassan vége a napnak.
Éjjel van időm gondolkozni egy picit. Persze ki jár a fejemben? Kristóf. Hosszú lesz ez a két év, de nem magam miatt aggódom. Neki új ez az egész. Képes lesz várni? Együtt vajon végig tudjuk-e csinálni? Felhívom. Beszélgetünk. Rögtön felvidít, imádom a hangját. Mellette semmi ilyesminek nincs helye. Aggódás: bíztat. Hiszti: rám mosolyog. Sértődés: bújik. Nincs értelme. Beszélgetünk, a családi telefonomon. A másikra pedig jön egy sms. Bankkártyás fizetés: x forint. Mondom ez belefér mindenféle állandó kiadásnak. 10x forint – jön a következő sms: hűha, ez hasonlit a legutolsó vásárlásomra, de azt mintha már levonták volna. Aggódás, itt valami para van. Rohanás a nappaliba, K&H telecenter telefonszám keresés, közben jön a következő sms: 150x forint. Baszki! Hívom őket, tiltom le a kártyát, de közben jön egy utolsó, 100x forintos terhelés is. Bíztat az ember, nyugodjak meg, visszaadják a pénzem. Leteszem, visszahívom Kristófot, elköszönök. Lámpa lekapcsol, lefekvés, miközben szét aggódom magam, hogy hol használtam felelőtlenül az adataimat. Lassan elnyom az álom, és másnap kezdődik minden elölről.
De itt van ez az ember. No arms, no legs, no worries – zárja a mottó a videót. Kicsit rémisztő, de… nézzetek magatokra! Ha ő nem aggódik, nektek, nekünk, NEKEM sincs miért.
-
Hell’s Kitchen S18E01
“Ez az amire mindannyian vártunk. Ez lesz a legnehezebb… Legádázabb… Legvadabb… Legdögösebb… Legjobb jutalmak az évadok során.”
Lement a promóció, és mivel élő-szerűen rögzítik a műsort a későbbi vágómunka minimálisra csökkentésének az érdekében (nem hiába, ezt a műsort is elérte a kötelező költséglefaragás), már gördülnek is be a luxus-terepjárók a Pokol Konyhájának helyt adó stúdió elé. A műsort jelképező tüzek kigyulladnak, és megszólal a narrátor:
“Most, reményekkel tele, készek behatolni Ramsay főnök területére. Bizakodva jönnek. És arról álmodoznak, hogy ők lesznek a következő nyertese a Pokol Konyhájának. Ma, a média képviselői eljöttek, hogy először láthassák azokat, akik között ott rejtőzik a következő kulináris szupersztár.”
A Viasaton futó magyar nyelvű promóciókból már tudjuk: a 2015-ös Hell’s Kitchen a magyarok szempontjából is különleges lesz, ezért a csatorna az amerikai adással egyszerre adja le az epizódokat.
A versenyzők belépnek a stúdióba, és a rengeteg embertől, a villogó vakuktól és a minden mozdulatukat követő kameráktól rögtön világsztárnak, sőt, celebnek képzelhetik magukat. A sajtónak tartott bemutatkozásból megismerhettünk néhány séfet, akik ebben a kivételes évadban nem csak Amerikából, hanem a Föld több másik országából érkeztek:
“Súja vagyok, Japánból, cukrászként dolgozom egy híres cukrászdában”
“Jeffery vagyok, Egyesült Államok, étterem-vezető kisiparos”
“Markus vagyok, Németországból, személyi szakács”
“Susan vagyok, Washington, gyorséttermi kisegítő”
“Kristóf vagyok, Magyarországról, tanuló, és minden álmom, hogy megnyerjem ezt a megmérettetést!”
Miután mind a 16-an bemutatkoztak, Gordon ismerteti a játék fődíját [“Az idei év Pokol konyhájának nyertese lesz a vezető séfje egyik éttermemnek, a legcsodásabb történelmi Savoy Hotelben, Londonban, ahol tiszteletüket tették már a világ legjobb séfjei is”], majd váratlan bejelentést tesz: “Hivatalosan garantálom, hogy teljesítjük a nyitó estét a Pokol konyháján” (ergo az összes vendéget ki fogják szolgálni). Mielőtt azonban élesben menne a főzés, mindenkit beküld a konyhába, hogy készítsék el egyenként a saját specialitásukat. Amikor elkészültek, a 8 fiúból álló fiúcsapat, és az ugyanennyi lányt egymásba foglaló lány csapat egymás ellen küzd, mégpedig párokban: 1 fiú áll ki egy lánnyal szemben, akinek étele jobban elnyeri Gordon Ramsay tetszését, azé a pont.
Mennek sorban a párok, volt étel, amit a főszakács kihányt, volt, amit egy benne talált fogpiszkáló miatt meg sem kóstolt, de voltak egész jó próbálkozások is:
“Ez mi?” “Brie sajtos szuflé, homárral.” “Elég szarul néz ki. […] De az íze remek.”
“Sült ahi tonhal, mentalevélbe göngyölve.” “Bátor tett, tonhalat mentalevélbe tekerni, […] de működik.”
“A steak fűszerezése remek.”
7 pár után 4:3 az állás a fiúk javára, amikor Susan, a gyorséttermi tapasztalatokkal rendelkező fiatal anyuka és Kristóf, a magabiztos magyar tanuló járul ételével Gordon elé. A szőke hajú szakácsisten megigazítja az elengedhetetlen ceruzát a füle mögött, majd a lányhoz fordul:
“Mit készített, Rebecca?”
“Lepényhal banánlevélbe tekerve. Ez egy… hagyományos indiai étel.”
“Voltam Indiában, nem láttam ilyen ételt”
“Pfujjj!!! Holly, ez katasztrófális. Kristóf, nézzük a te ételed!”
“Ez az én specialitásom, a páromnak csináltam először: sült csirkemell póréhagymamártással és rántott cukkinivel” – mondta dagadó mellel, és miközben Gordon kostolt, látszott az arcán, hogy ő ebbe a játékba győzni jött.
“Hát…” – félrefordul, elfintorodik – “… a maga párja nagyon szerencsés fickó! Ez isteni! Gratulálok, a pont a fiúké, így a mai párbaj nyertese a kék csapat. Lányok, a büntetést később tudjátok meg!”
Narrátor: a reklám után kiderül, hogy Chef Ramsay beváltotta-e ígéretét!
-
Ital 2.0
Tavaly márciusban éreztem késztetést arra, hogy alkossak valamit a konyhában. Nem, persze, nem étel, azt meghagyom Kristófnak;) Akkor fejlesztettem ki hosszas kisérletezéssel a banánturmix hibátlan receptjét.
Balatonsoundon kollégám elment sétálni, és egy gyümölcsökkel, jéggel, mentalevéllel és átlátszó folyadékkal teli pohárból szürcsölgetett valamit szívószállal. Nem csak gondoltuk, hanem egyenesen tudtuk, hogy koktél. Miután végiglőttük a standard és nem standard koktélok teljes palettáját, mondta, hogy limonádé, ott lehet kapni, 550 Ft. Rohantam venni. Megittam, és hihetetlenül jól esett, úgyhogy a maradék napokon azt szürcsölgettem.
Jött a Heted7 vígasság Kemence környékén, ahol szintén volt a limonádés cég, ezért szinte állandó programmá vált, hogy a műsorszámok között mentünk limonádét venni. A szigeten is voltak, de a gyümölcsökkel teli pohárból maradt az átlátszó folyadék, és 1-2 gerezd citrom. Pont lófasz. Viszont a VIP-ben olyan volt, amilyennek szerettem. El is beszélgettem az ottaniakkal, hogy hogyan csinálják:
- citrusfélék feldarabol, bele a pohárba
- gyümölcszúzóval kinyomja a levet
- felönti cukorsziruppal
- rá jég
- és a maradék helyet kitölti szénsavas ásványvízzel
- szívószállal megkavar
- kiszolgál
Ez így sokkal-sokkal jobban tetszett, mint azok a verziók, hogy citromlé, cukor, víz. Eldöntöttem, hogy ez kivitelezhető, ezért kedden neki is álltam a beszerzésnek.
Első utam a zöldséges konténerbe vezetett, vettem narancsot, citromot, limeot.
Következő lépésben kikerestem a neten a cukorszirup rém bonyolult receptjét, és lefőztem egy adagot.
Vettem szénsavas vizet, mert itthon csak menteset tartottam.
Lényegében minden megvolt, kivéve a gyümölcszúzót. Persze a nevét nem tudtam, ezért mindenhol el kellett magyaráznom, hogy mit keresek: Egy olyan dolog, mint amivel a mozsárban összetörik a cuccokat, csak fából, és recés az alja. Legtöbb embernek átjött, hogy mit keresek, de a többiek próbáltak eladni nekem mézcsurgatót, és olyan is volt, aki közölte, hogy nincs fa mozsárjuk. Anyád. Körbejártam az Alleet, bementem 3 konyhafelszerelés boltba a Mammutban, jártam Vasedény boltban (ami kívülről sokkal menőbbnek nézett ki:S), IKEA-ban, Kikában. Semmi. Hiánycikk, úgyhogy az első adagból egy pohár aljának a segítségével préseltem levet. Nem volt az igazi. Felmentem az internetre, és találtam egy boltot, 990 Ft-ért enyém lehetett álmaim gyümölcsalázója. Még a kocsiban kicsomagoltam, és annyira ráizgultam, hogy végig a kezemben fogtam, még váltani is azzal váltottam:D:D:D
Itthon rögtön nekiláttam. Gyümölcs felvág, bele a pohárba. Gyümölcszúzóval kiprésel, rá cukorszirup, jég, szénsavas víz, szívószállal felkavar, belekortyol. Jobb volt, mint a VIP-es. Áááá. Még aznap vettem 2 kiló porcukrot, és nekiláttam nagyüzemben cukorszirupot gyártani: annyi lett, hogy ki kellett öntenem, mert nem fért bele a csatos tetejű üvegbe:)
Akik kóstolták, mind kértek repetát:) Tesztivásra jelentkezni lehet az ismert elérhetőségeken;)
Ja, így néz ki:
-
bash! bash! bash!
Én: Hát ha gyerekem lesz és lány,akkor a neve
v emerencia v galaxia lesz.ha fiú akkor rambo v tyson
Boglárka: hmm…hát nem hiszem h tőled lesz gyerekem :D:D
Én: hát ki kell ábrándítsalak,nekem nem lehet gyerekem :S
Boglárka: ha nem lehetne nem it mondanád :D:D
Én: dede…jó,nagyon kicsi az esélye,vmi 5%.ezért használok óvszert,am az is felesleges lenne.gyerekkoromban volt egy csúnya balesetem,még edzésen
Boglárka ahham
Én: sérültek a golyszik,ezért nem nőttem pl magasra sem mert még a hormonháztartásomra is hatással volt később az a sérülés
Boglárka: és hogyan volt hatással a sérülés?
Én: hát ha versenyen úgy tökönrúgnak h felszáll a golyód,az elég negatív hatással van
Boglárka: hát ez szomorú
Én: később a személyiségemre is kihatott…nem tudom észrevetted-e,de álmomban nyerítek,mert skizofrénia lépett fel és a második énem egy tenyészcsődör…szerencsére cask alváskor és szex közben jön elő néha
Boglárka: úristen ádám te annyira hülye vagy :D:D -
az új sablon margójára.
Mint azt bizonyára észrevettétek, új a sablon:) Azoknak, akik feedolvasóval trükköznek, javasolnék egy kattintást az sviktor.hu-ra. Megéri! Iguazunak örök hála, hogy időt és energiát nem sajnálva terelgette a saját ötleteit, és egészítette ki mindig az én hülyeségeimmel. És köszi tamásnak is, mert he is the one who saved my ass all the time;) (Lásd az impresszumban:D)
Kékfehérfekete, pasis, új mottóval, csodás headerrel és üzenetet hordozó footerrel. Nem, PaPe, nem vagyok roma, hanem…
… meleg vagyok, és bizony nem ritkán fordul elő, hogy faszt szopok. Ez így most kicsit nyers, de ez az igazság. A faszszopás az teljesen a magánügyem, viszont a meleg létemet szeretném sokkal nyiltabban élni, mint amennyire most teszem. Félreértés ne essék, nem élek titkokba zárva. Akik szeretnek, vagy akik valaha fontosak voltak az életemben, mind-mind képben vannak arról, hogy az én szívem csak egy másik srác tudja megdobogtatni. Szóval ezen a lépésen túl vagyok, valami mégis hiányzik. Hogy mi? Nem csak őszinte akartam lenni mindig is, hanem szeretném nyíltan élni az életem, nem pedig aggódva, hogy mikor ki támad azért, ami vagyok.
Jó, jó, persze, tudom sajnos, hogy ez olyan messze van, mint talán eddig sosem volt, és egyre csak távolodunk attól a világtól, amit mi, melegek, optimálisnak tartanánk, és már-már utópia, de … a lepényhal elsőre… Viszont most is, mint mindig, vannak bíztató jelek. Persze az utóbbi időben két dolgot csináltam: vagy sajnáltattam magam, vagy pedig dolgoztam, úgyhogy logikus, hogy ezekkel a jelekkel a munkám közben találkoztam:P De nézzük:
Melegként természetesen nem most kezdtem el ilyesmin gondolkozni, a bejegyzés gondolata mégis a CEU tavaszi bálján fogant meg bennem. A kinti helyszínnel voltam elfoglalva, de a helyi srácokon kifogott a saját technikájuk, úgyhogy egy ideig ki-be rohangáltam, hogy megoldjam a problémát. Aztán bent elindult a táncműsor, én pedig nagyot néztem: fiú-lány, fiú-lány, fiú-fiú, lány-lány. :O :O:O mi ez itt? Ezt itt szabad? és én nem ide jártam! Hééé! Kérem vissza a pénzem! Álltam, leesett állal, de körülöttem álló tömeg ezt simán természetesnek vette. Kimentem, tettem-vette, egyszer csak mit látok? Két srác egymásba karolva beszélget egy lánnyal. Huhh. Mostantól minden CEU-s bulit bevállalok:)
Ezután egy táncműsorban dolgoztam, ahol improvizáció volt a lényeg. Már a próbán beleszerettem egy hasba:) Aztán ez a has elkezdett egy másik fiúval improvizatív táncot produkálni, ölelkezni, harcolni, egymáson forgolódni… Laptop teteje lecsuk, nyálat csorgat, irigykedik. Lement a próba, a két előadás, vége a történetnek, itthon nézegettem romeot. Kit találok rajta? Hát nem ott van has?:) Csak aztán ő látott engem, látta, hogy csúnya vagyok, bukó:D
Végül… július elején egy hetet töltöttem a Balaton partján, így a Balatonsoundot a legelejétől a bontás majdnem legvégéig végigélveztem. Hát emberek, már most szóltam, hogy jövőre is akarok menni! Akármennyire is hihetetlen, de az összes elektronikus zenét szerető fiatal egytől egyig hihetetlenül jól néz ki! És hát igen, nem egy meleg közöttük:) Például az a pár, aki a keverőállásunkban szemben ült le annyira közel egymáshoz, hogy egy a4-es lapot tuti még jobban kilapítottak volna, és a kezük végig összeért, pedig nagyonnagyon meleg volt:) Utána este odajött három napbarnított kockás hasú, félmeztelen, nagyon helyes nyunyú, hogy vigyázzak a csomagjaikra – ki mondott volna nekik nemet?:);) Nem vág szorosan a témába, de azért leírom: pár éve én úgy gondoltam, hogy a Balatonba sosem fogok belemenni, mert blőe. Belementem, mert munka volt, de utána bele mentem szórakozásból is, és… é l v e z t e m!:)
Szóval meleg vagyok. És boldog. Egy fiúval. Majdnem napra pontosan fél évvel CrazyBoy után újra megtaláltam a számításaimat. Nehéz lesz, de mindenképp kitartok mellette. majd egyszer talán mesélek róla:D
Ha valaki nem lenne képben az érzésről, akkor annak gyűjtöttem pár képet:) Ezzel búcsúzom.
És ne feledjétek: S A Y N O T O R A C I S M !
persze, a játék továbbra is megy!
-
nemnevet, agyal!
Nem akarom elvenni az előző post hangulatát, mert ugye boldogság van, de sokat gondolkoztam valamin, úgyhogy játékra invitállak titeket. De mielőtt játszanánk, találjátok ki, mi lehet a játék. Igazából a második nem is játék lesz, hanem tényfeltáró riport, de befogom, mert belezavarodok.
aki fikázni meri a rajztudásom, s ezáltal ezt a mértani pontosságú testet, hát azt kérem szépen elevenen megnyúzom.
Várom az ötleteket, és utána a lelkes jelentkezőket (persze azokat is, akik jobb testet rajzolnak a játékhoz:])
-
romeo
-
Hogy milyen…
… az igaz barát?
Elhagytam a fényképes sziget-passomat. Nincs már rá szükség, mert ugye vége a fesztiválnak, de el akartam rakni emlékbe. Tegnap még beraktam a táskámba, ma pedig fel akartam akasztani a többi közé, a sor elejére, de nem volt ott:(
Elsírtam neki a bánatom msnen.
S vi k k üzenete:
*nincs nálad?Gabe üzenete:
*MegnézemS v i k k üzenete:
*:) ari vagy
Gabe üzenete:
*Nem nincs :S
*x)Pedig nem is látta a passt, mert nem találkoztunk.
Hát ilyen.
-
022 hé… emberek!
Lassan vége a nyárnak, amikor kb. senki nem olvas, és senki nem ír blogot. Lassan visszatér a barátok közt, a jóban-rosszban, house, indul az x-factor és a megasztár, kezdődik az iskola, az egyetem, véget érnek a nyári szabadságok.
Viszont, hogy valami jó is történjen, visszatérünk mi is. Még szaftosabb, még izgalmasabb történetekkel.
Várjátok? Várjátok!
-
Coke Zero
Tavaly márciusban már javában tartott a féktelen Colaivós korszakom. Akkor összegyűjtöttem a költéseimet, amiből kiderült, hogy az élelmiszerre költött pénzem 24 százaléka kólára ment el.
Azóta csak durvult a helyzet. Júliusban már ott tartottunk, hogy napi 2 liternél bőven több Colát ittam. Colát ittam reggel. Colát ittam este. Hidegben, és melegben, szénsavas hidegtől a szénsavmentes melegig. Evés előtt, evés után. Mindig. Jól jellemezte a helyzetet, hogy amikor összeírtam a hűtőm tartalmát, épp “véletlenül” 2 db 2l-es Cola tartózkodott benne. Oda jutottam, hogy a végén úgy ébredtem, hogy minden reggel hányingerem volt. Ittam rá colát, attól picit elmúlt, aztán rosszabbodott. Július 26-án vettem 8 db 2 l-es Colát, hogy legyen otthonra.
Július 27-én pedig úgy döntöttem: elég volt. Aznap reggel egy teljes üveg, és egy háromnegyed üveg Cola volt a hűtőmben.
július 27: 1 pohár
július 28: 1 pohár
július 29: 2 korty
július 30: fél pohár
július 31: 0
augusztus 1: 2 dl
augusztus 2: 0
augusztus 3: 1l felvizetett gépi Pepsi – moziban voltam:$
augusztus 4: 0
augusztus 5: 0
augusztus 6: 0
augusztus 7: 2 dl
augusztus 8: 0
augusztus 9: 2 korty
augusztus 10: semmi
augusztus 11: 0
augusztus 12: 0,5l – már nagyon hiányzott az íze.Most augusztus 12-e van, és még mindig megvan a teljes üveg, és a másik üvegnek a fele. És már nem vagyok egész nap álmos:)
És az a legszebb az egészben, hogy nem egy másik cukros üdítőre cseréltem a colát, mint a korábbi próbálkozásaimnál. Mondjuk ma pont ittam baracklevet, de az alap az az ásványvíz:) Már majdnem megszerettem:) Pedig még ez a srác sincs rajta mostanában…
-
fúr
Folyamatosan fúrják a boldogságomat és irigyek a sikereimre. Olyanok, akiktől mást nem is vártam. Viszont olyanok is, akiktől, ha nem is számítottam arra, hogy amikor felhívom őket, hogy megöltem valakit, az első kérdésük az, hogy “Ásód van, vagy vigyek?”, de legalább együtt örülnek a boldogságomnak. Gondoltam, hogy valamit valamiért… Én jót tettem, akkor legalább ne akarjanak keresztbe tenni nekem. Hogy miről is van szó? Nem számít.
Amikor visszajutottak ezek az infok hozzám, először szomorú lettem, mert nem szolgáltam rá a támadásra. Utána napokig dühös voltam, hogy miért nem az arcomba mondják, hogy meg tudjam védeni magam. Utána pedig rájöttem két dologra:
- Azok, akiknek számít a véleménye, eddig csak és kizárólag jót mondtak rám, velem örültek, büszkék voltak rám, drukkoltak nekem. A többi ember meg egészen egyszerűen bekaphatja.
- Velem nem baszakodhat senki, főleg nem olyan, aki
- rosszabb nálam, csak álszentként fölém helyezi magát.
- ok nélkül támad, még jóval azelőtt, mielőtt kiderítené, hogy mi miért történt.
Amúgy boldog vagyok. Őszintén boldog. És boldoggá teszek valakit, aki engem boldoggá tesz. Ezt nem veheti el tőlem senki :)
-
türelem, majd írok:)
-
“szadista vagyok, és lányokat erőszakolok meg”
Voltam moziban, és ez rengeteg gondolatot indított el bennem. Megy már pár hete ez a tetovált lány c. történet. Akkor olvasgattam a kritikákat, és rögtön be is szereztem a könyvet, mert nagyon tetszett, amiket írtak róla. Ma a jó cél érdekében cselekedtem, és megpróbáltam kizökkenteni a letargiából azt, aki megígérte, hogy örökre mellettem lesz. Most neki van szüksége rám, úgyhogy szórakoztatásképpen elvittem moziba. Este 8-kor a tetovált lányt adták.
Későn érkeztünk, már csak az első sorokba volt hely, de belevágtunk. Svédül, magyar felirattal – de annyira közel ültünk, hogy vagy a feliratot, vagy a filmet néztük. Szerencsés nyelve a svéd, mert ugyanúgy épül fel, mint a holland: a szavak fele német, a másik fele angol, szóval majd’ mindent értettünk. És a vers svédül vers. Szerintem nem a finnekkel vagyunk rokonok. Majd írok erről egy tanulmányt. Vissza a filmhez, mert, mint írtam, elgondolkodtatott.
Egyik az alaptörténet. Szerencsére soha nem tűnt el egy közeli rokonom sem, de nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet még 40 évvel később is annak szentelni az életed, hogy kutass a 40 éve eltűnt rokonod után. Ez a kötődésnek egy olyan szintje, amire csak remélni tudom, hogy egyszer eljutok. Amikor a másik a mindenség, és nélküle üresség. Néha eszembe jut annak a meleg srácnak a története, aki elvesztette egy autóbalesetben a párját. Az az üresség, amiről írt… az is egy hasonló szint lehet.
A másik egy durvább dolog. A női főszereplő gyerekkori bűncselekménye miatt gyámság alatt áll, és új nevelőtisztet kap (24 évesen…), aki visszaélve a hatalmával megzsarolja a lányt, aminek először csak egy kötelező jellegű orális kielégülés lesz a következménye, majd egy kikötözős, elég kemény fenékberakós megerőszakolásig fajul a dolog. A lány hazamegy, nem tud leülni, de bosszúra esküszik – amihez van bizonyítéka: videóra vette az aktust. Visszamegy, egy sokkolóval elkábítja a csávót, aki meztelenül megkötözve ébred. Ekkor megerőszakolja egy dildoval, majd berakja a 2 órás filmet, amit előtte rögzített. A végén pedig beletetoválja a csávó hasába a fenti mondatot. Azt hiszem, ennél nagyobb büntetést nem nagyon lehet elképzelni… Napról napra szembesülni azzal, hogy mekkora egy szar vagy.
Szóval ez a megerőszakolás-dolog… Most tudom csak igazán elképzelni, hogy mekkora lelki törést okozhat. Gondoljatok csak bele… egy olyan ember csinálja, akivel valószínűleg nem jönnél össze… Nincs tekintettel arra, hogy milyen a nemi beállítottságod (még durvább lehet, ha a faroktól alapvetően irtózó leszbit megerőszakolja egy csávó, vagy ugyanez fordítva…)… és nem vigyáz rád. Az anális szex az elején fájhat ugye, és ha rögtön tövig beveri, akkor az egész egy szenvedés. Undorító dolog, aki ilyenre vetemedik. Volt egy ismerősöm, akivel ez megtörtént… Fiú volt, és megdugták az erdőszélen. Nem tudott ellenkezni, a másik fizikai fölényben volt. Gondolom egy idő után feladta, lélekben teljesen máshol járt, és várta, hogy vége legyen. Ha nem vergődik, biztos nem fáj annyira.
Ha valakinek tudomása van ilyenről, akkor tegyen feljelentést. Megalázó helyzet lehet, de megakadályozod vele azt, hogy más is ebbe a csapdába essen. A filmben szereplő lány leöntötte benzinnel, és szó nélkül felgyújtotta a (feltehetően) erőszakoskodó apját. Nem ez a megoldás.
Amúgy a film egy 40 évvel korábbi gyilkosság utáni nyomozást dolgoz fel érdekes szereplőkkel, indítékokkal, és egy nagyon jó kis nyomozással. Aki szereti a nyomozós regényeket, annak csak ajánlani tudom! Aki meg nem… Ha másért nem, a lány tetoválásáért mindenképpen érdemes megnézni.
velem, de picit máshol!
ha nagyon akarod…
- 2011. / június
- 2011. / május
- 2011. / április
- 2011. / március
- 2011. / február
- 2011. / január
- 2010. / december
- 2010. / november
- 2010. / október
- 2010. / szeptember
- 2010. / augusztus
- 2010. / július
- 2010. / június
- 2010. / május
- 2010. / április
- 2010. / március
- 2010. / február
- 2010. / január
- 2009. / december
- 2009. / november
- 2009. / október
- 2009. / szeptember
- 2009. / augusztus
- 2009. / július
- 2009. / június
- 2009. / május
- 2009. / április
- 2009. / március
- 2009. / február
- 2009. / január
- 2008. / december
- 2008. / november
- 2008. / október
- 2008. / szeptember
- 2008. / augusztus
- 2008. / július
- 2008. / június
- 2008. / május
- 2008. / április
- 2008. / március
- 2008. / február
- 2008. / január
- 2007. / december
- 2007. / november
- 2007. / október
- 2007. / szeptember
- 2007. / augusztus
- 2007. / július
- 2007. / június
- 2007. / május
- 2007. / április
- 2007. / március
- 2007. / február
- 2007. / január
- 2006. / december
- 2006. / november
- 2006. / október
- 2006. / szeptember
- 2006. / augusztus
- 2006. / július
- 2006. / június
- 2006. / május
- 2006. / április
Kategóriák
- be up-to-date! (224)
- blog! (68)
- date (9)
- gay! (188)
- i need answer! (57)
- it's my life! (217)
- laugh! (73)
- mixed! (183)
- school of life! (121)
- sexdate (27)
- stories! (63)
- testőr.blogol (236)
- Uncategorized (1)
- wiko.freeblog.hu (4)

