• A hatalmas szívem:(

    Date: 2010.01.05 | Category: stories! | Tags: ,,,,,

    [Szolgálati közlemény: ezt a bejegyzést szombaton kezdtem el írni. Ma kedd van:D:D:D]

    Üdv idén is! Jéjzus, lassan 4 éve blogolok… Na mindegy:) Szerintem lassan végre nem csak nekem, hanem mindenkinek egyértelmű lesz: CrazyBoy nem csak a barátom, hanem nagyon komolyan az életem része, ezért nem véletlen, hogy minden bejegyzésben felüti a fejét:P Van egy téma, ami időről időre szóba kerül közöttünk. Mégpedig az, amit CB így fogalmazott meg: “Tök nagy szíved van, de csak annak adj belőle, akitől vissza is kapsz majd.” És most egy “szomorú történet” apropót is adott a bejegyzéshez. Biztos írtam már a témában, de faszom fogja kikeresni, inkább leírom újra a véleményem:)

    Egy kis előzmény: Nyáron idióta voltam. Szakítottam CrazyBoyyal pár napra. 4-re. Nagy hiba volt, de visszacsináltam. Abban az időben megismerkedtem egy sráccal. Beszélgettünk, jól megvoltunk. Madonna koncert alatt még arra is rávett, hogy megvegyek egy határozottan nőknek szóló újságot, mert benne szerepelt egy képen. Aztán volt olyan is, hogy elmentünk együtt Capellába egy hétköznap este. Alig volt valaki, csak egy szánalmas travi show, meg néhány roma kurva. Elvoltunk, beszélgettünk, iszogattunk, majd eltűnt. 1 órára. Szó nélkül, úgyhogy otthagytam, csak kurva jófej voltam, és visszamentem. Mindegy.

    A történet: nem is tudom, pontosan mikor, december elején, vagy november végén volt… Kért tőlem 5e forintot, hogy 5 nap múlva, hétfőn kap pénzt, akkor visszaadja. Egyetlen kikötésem volt: ne nekem kelljen utánajárnom, hogy visszakapjam a pénzem – mert megbíztam benne (bár már az előzmény alapján sem volt túl sok okom rá… Viszont… ciki, vagy nem, de egy kockás hassal bármikor le lehet venni a lábamról:) ). Aztán sokáig nem volt msnen. December 21-én felhívtam, mert baszta a csőröm a dolog. Nem vette fel, de mikorra hazaértem, várt tőle msnen egy kis magyarázat. Bocsánatot kért, meg mondta, hogy szakított a barátjával, meg másnak is tartozik, de igyekszik rendezni a dolgot. Aztán felhívtam 28-án, hogy mi a helyzet. Hívtam mindkét 20-as számomról, majd egy 30asról. Nem vette fel. Szám elrejtése, felvette. Egy nő. “Kivel beszélek?” Illedelmesen bemutatkoztam, majd mondtam, hogy a sráccal szeretnék beszélni. “Ez nem az ő telefonja” – majd letette. Nagyot néztem. Irány facebook, nem vagyok ott az ismerőse. Írtam neki egy rövid levelet:

    “BASZDMEG.
    Egész egyszerűen csak ennyit hagy mondjak.
    Megbíztam benned. Tényleg, jó szívvel adtam.
    Te meg ilyen kétszínű módon baszol ki velem?
    szerinted normális viselkedés ez?
    áááá…
    neked is nagyon boldog kibaszott újévet.”

    Átverve éreztem magam. Felhívtam utána január 2án, rejtett számról, és ő vette fel. Elmondtam neki szebben, hogy bánt a dolog, és ha nem kapom meg a pénzt, bizisten hallani fog még rólam. Tegnap megjött az átutalás. Kicsit szégyelltem magam. Felhívtam, és félig bocsánatot kértem. Úgyhogy végülis hepienddel zárult a történet.

    Meséltem pár embernek a történetet, és mindenki azt hozta fel, hogy mennyire meglepődött, hogy a múltkor odaadtam két idegennek a lakásomat. De az tök más szituáció volt, szerintem. Nem ők kérték, akkor eszembe nem jutott volna. Mert az más, ha én ajánlok fel dolgot. Ezt bizti mindenki hülyeségnek gondolja, de így van. Ha valakinek nincs pénze, és felajánlom, hogy kölcsönadok egy 5, vagy 10 ezrest, hogy kilábaljon a hirtelen szarból, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy visszakapom. Ha viszont kérnek tőlem pénzt – hát, mivel ez nem az első eset volt, szerintem nem fogok adni. De nem feltétlenül rossz az sem, ha valaki kér. Csak meg kell válogatni, hogy kinek mondok igent. Például sokszor ajánlottam már fel embereknek, hogy elviszem őket erre-arra, de ez mindig csak Budapest határain belül történt. Január elsején viszont Captain arra kért, hogy vigyem haza vidékre. És igent mondtam, mert tudom, ha nem is pénz formájában, de vissza fogom kapni tőle ezt a dolgot.

    Ide kívánkozik még egy másik szál is. Sokszor ajánlom fel embereknek a segítségem, amit mindenki fél elfogadni. Félnek, mert azt hiszik, hogy illemből ajánlom fel. Jó, néha biztos így van, de akkor sem mutatom ki! Szívesen elviszek bárkit bárhova, szívesen ajánlom fel a hálószobám, ha egy fiatal meleg pár nem tudja hol kielégíteni egymást… De senki nem fogadja el. Miért? Ki tudja… Man_is_madman kivétel:) Meg még páran. De mindenkinek segíteni akarok. Tényleg túl jó szívem van, csak figyelni kell arra, hogy ne használjanak ki.

    Hát, ez van. Sokan mondják, hogy nagy szívem van. Majd burkot vonok köré, és vigyázok! Ehhez a bejegyzéshez nem járt szexi pasi, komoly a téma:) A hét vége felé újra jelentkezem, egy sokkal könnyedebb hangvételű kis bejegyzéssel:) Vagy kettővel:)