a nem-megkönnyebbülés

Dear m.,

Nagyon örültél a múltkor, hogy személyes hangvételű volt a bejegyzésem. Emlékszel? Azt mondtad, hogy “Végre egy kis Svikó. =)”. Nem volt olyan rég, és mégis rengeteg dolog történt azóta, amiket mégsem mesélhettem el itt kötetlenül, mert túl sokan tudják, hogy ki vagyok. És ezeket bizony nem akartam megosztani. Épp ezért komolyan gondolkoztam azon, hogy egy közblogszerveren indítok egy Svikó érzései blogot, valami olyasmi néven, hogy nemtudom, fosv.blog.hu. Mi a véleményed róla?

Durva nap volt a hétfő… Sok negatív élmény ért, de kicsit meg is könnyebbültem. Túl vagyok rajta. Régóta tudtam, hogy el fog jönni. Készültem is rá sokat. Najó, nem sokat:P Reggel 9-kor kezdődött, de már 8-kor bent voltam. A záróvizsga napja. Mindenki tanul, én meg csak ülök, bámulok magam elé, és próbálok nem elaludni. Aztán rákérdeznek, hogy mi az a BCG mátrix, és én el tudtam magyarázni. Tök mindegy volt, hogy mikor menjek be, ezért nem erőlködtem a sorrendet illetően. Majdnem az utolsó voltam. Magabiztosan mentem be. 21-es tétel. Kihúztam. A fele az volt, amit tudtam elég jól, mert azt tartottam a legszopatósabbnak, ezért sok időt szántam rá. A másik feléről viszont fogalmam sem volt. Ültem, bámultam magam elé, és próbáltam megint nem elaludni:) Sorra kerültem, elhadartam az elejét, majd néztem. Őszintén megmondtam: nem tudom, ehhez a tételhez mi tartozik, miről kéne beszélnem. Elmondták, majd ezzel még jobban összezavartak:( Ültem, és azon gondolkoztam, hogy hogyan szabadulhatnék mihamarabb. Megjött a megváltó mondat: “írt még valamit a papírjára?”. Kijöttem. Szomorúan. Éreztem, hogy ez nem volt az igazi. Azon gondolkoztam amúgy, hogy – mivel ezt a jegyet írják rá, nem ér ugyanannyit a diplománk. Nekem is volt olyan tétel, amiből még dicséretet kaptam volna, de most talán megbuktattak. ÁÁÁ:( Szomorú sétálgatás. Lefelelt mindenki, lehet bemenni. Mindenki mehet szakdolgozatot védeni – EZAZ! Nem buktattak meg:P Hatalmas megkönnyebbülés. Bementem védeni. Beszéltem, beszéltem. Kérdeztek. Miért ezt a témát választotta? Szerencsére megkerültem a választ. Nem akartam coming outolni. Elégedettek voltak, kijöttem. Eredményhirdetés. Salfer Viktor – 2-es, 5-ös (szakdolgozat pedig 4,5 és 5), összesen 4-es. Gratulálunk.

Hétfő óta diplomás közgazdász vagyok idegenforgalmi és szálloda szakon.

De semmi megkönnyebbülés:( Utána egyetemistához méltatlanul nem inni mentem, hanem dolgozni. Munka közben először megbeszéltem egy találkozót CrazyBoyyal, utána meg lemondtam. Nem tudom miért, pihenni volt kedvem.

Érezte, hogy valami nincs rendben, mert azt írta, hogy beszélnünk kéne. Találkoztunk, leültünk egymással szemben. Elmondtam neki, hogy mi a helyzet, hogy mit érzek. Ő is elmondta, hogy mit érez. Bakker, könnyes a szemem megint. Az a baj, hogy nagyon nehéz elmagyarázni egy embernek, hogy szereted, meg fontos neked, csak nem működtök párként. Nehéz elmagyarázni, hogy azért húztad a dolgot, mert nem akartad megbántani, nem akartad szomorúnak látni. Az ő szeme is könnyes volt. Legszívesebben odamentem volna, megöleltem volna, mert a szívem ezt diktálta, de ésszel tudtam, hogy ezzel csak rontanék a dolgon. Aztán az egyik válaszára rosszul reagáltam (“Akkor akár be is fejezhetjük a beszélgetést”), és felpattant, majd elment. Én meg ott ültem, könnyes szemmel, kicsit sírdogáltam is. Ő azt várta, hogy utána menjek, de nem akartam. Én pedig mindenképpen meg akartam ölelni, mielőtt elmegy. Nagyon nehéz ez, de így lesz jobb mindkettőnknek. Írtam neki egy sms-t, hogy Vigyázzon magára, mint minden alkalommal, amikor elbúcsúztunk. Azt írta vissza, hogy kabbe, meg hogy egy gyáva pöcs vagyok:( Ekkor elsírtam magam. PaPe azt mondta, hogy ha én szakítottam, nincs jogom szomorkodni. Dehogy nincs. Senki nem érti meg, mit érzek. Tudom, hogy pont az én számból ez hülyeségnek hangzik, de nem minden fekete vagy fehér.

Este felhívott. Nevetve mondta, hogy mennyire utál. Beszélgettünk vagy 10 percet. Tök jó volt a hangulat. Én így akartam tőle elválni:(

Kedden indul a 2 hónap, 4 ország világjáró turném, de nem tudom, mi legyen a 4. helyszínnel:(

Nos, m., ezek járnak a fejemben. Nomeg az, hogy még sosem voltam nemegyedül valentin napon…:(

Üdvözletemet küldöm a messzi Németországból a hasonlóan havas Magyarországra.

Sok puszi!

Viktor