aboutme!

Név: SViktor

Kép rólam: itt, alul, 59 db szigorúan válogatott kép rólam, azokkal, akik fontosak az életemben.

Mail: sviktor [kukac] sviktor [pont] hu

About me:

És igen, igen, végre felém rohan, látom, hogy szemében csillan a fény, ahogy karjait ölelésre tárja, ahogy ajkát csókra formálja, ahogy…

„A LÁBSZŐRÖM, te köcsög!”- ordította Captain. Hiába, nem kellemes dolog arra ébredni, hogy kitépik az ember lábszőrét, pláne akkor nem, ha azt több is követi. Még az álombeli angyalarc sem tűnt el, de máris látta a kisfiús csínyen elvetemülten kacagó és a helyzetet láthatóan élvező Viktort, aki újabb támadásra készül.

Captain megragad egy párnát, és egy jól irányzott lendítéssel Viktor arcába vágja, majd ugyanazzal a mozdulattal ellentámadásba lendül át, és gyorsan lekap pár szőrszálat Viktor lábáról, aki viszont élve fizikai fölényével legyűri Kapitányt és fiatal bloggertársának lábán módszeres szőrtelenítőkúrát hajt végre.

Tíz perccel később, kimerülve és szőrtelenebbül, mint borotválkozás után, Captain egyszemélyes vert seregként támolyog ki a konyhába, hogy pótolja a védekezés, támadás és Viktort ordítva szidás során vesztett folyadékmennyiségét. Nem kell sokáig várnia, és szőrszálainak gaz gyilkosa is csatlakozik hozzá, arcán talán még szélesebb mosollyal, mint valaha.

Captain azonban mégis arra gondol, hogy szereti Viktort- a lábában lüktető fájdalom leghevesebb tiltakozása ellenére. Emlékezetében egymást gyorsan váltó képkockák sorozataként villannak fel a közös élmények: az első találkozás, a világmegváltó beszélgetések a szülőkről, pasikról, társadalomról, a közös, nagy port kavart blogbejegyzések, Viktor önzetlen munkája a Papírhajó blogért, a megalázó Rizikózások, a közösen végigsírt és végignevetett hétvégék… az új emberek, akiket Viktornak köszönhetően ismert meg…

-          Mit somolyogsz? – kérdezi Viktor, szemében a gyerekes fénnyel.

-          Tudod… csak a szokásos… ha leírnám, úgyis érthetetlen lenne.

Születésnap: szeptember 15.

Névnap: május 12.

Szín: barna-narancssárga [és Iguazu miatt a fekete alapon kék-fehér!]

Könyv: Hugh Laurie – Balek; Lance Armstrong – Bicikli életre-halálra; Dan Brown – Angyalok és Démonok, Jeffery Deaver – Majomkirály, Olen Steinhauer – A turista, Stieg Larsson – A tetovált lány,

Sorozatok [kizárólag gépen]: 24, QAF, Szökés, Dr. House, Dexter, SKINS, Life, The Unit, Kyle XY, The Amazing Race, Rescue Me, The Glades, Az elnök emberei, Damages

Film: V for Vendetta, Fülke, Golyózápor, Holiday, Fűrész, Tetovált lány, Valami Amerika 2, Unthinkable,

Étel: Roston csirkemell sonkával, sajttal pirítva, póréhagymamártással, rizzsel (a la Caffe Zappa) VAAAAGY Mátrai Borzaska [rántott csirke szelet, reszelt burgonyás franciapanírban, tejföllel, sajttal borítva] rizibizivel, VAAAAGY Részeges csirkemell (konyakban,sörben párolva hagymakarikákkal, sajttal töltött palacsintával) steakburgonyával

Ital: Coke (sajna tiltolistán), ActiveO2 család [de főleg a citromos], szentkirályi szénsavmentes, apenta málnaszörp, LIMONÁDÉ!

Alkoholos ital: nem kérdés… Malibu-Cola;)

Zene: Ákos, Vad Fruttik, Vámpírok Bálja, Mika, Jazzekiel, Colorstar, Irie Maffia, Napra, Sam Sparro, Kispál, Cimbaliband, Pet Shop Boys, Belmondo, REMark, 30Y, Röyksopp, Toy Dolls, Havasi Balázs

Idézet: Könyvekből szoktam kimásolni azokat a részeket, amik megérintettek:

“… nem mozdultam ki többé otthonról… körberajzoltam egy penészfoltot a konyhafalon- rájöttem, hogy a mennyország térképe… írni akartam istennek, de nem tudtam megcímezni… gondoltam, találok valami útmutatást a bibliában… de kiújult régi szokásom, hogy számolom a parkettacsíkokat, a szőnyegmintákat, a tapéta vonalkáit, és órákba telt míg a szentírást megközelítettem…
… borzasztó kiáltozások közepette az előszobába vonultam, az ablakban állva bejelentettem a lent várakozó tömegnek, hogy én, mint az elemek ura, el fogom pusztítani a földet, és a romhalmazt zsámolynak használom, fölállok rá, megérintem a napot és a holdat, és belekiáltom a végtelen űrbe: reszkessetek!”…
(garaczi lászló:
csodálatos vadállatok)

“Egy idos asszony látogatását azonban megkönnyeztem. Szabolcsban jártam, s a dedikálásra odatévedt egy madárcsontú nyugdíjas nénike. Mint mondta, kevesebb a nyugdíja, mint a rezsije, és csak a piaci hentesnek köszönheti, hogy néha jut az asztalára csirkeláb. Szabadkozott, hogy nem is a könyvbemutatóra jött, csupán azért tért be az üzletbe, mert ott legalább futenek. Néztem a fagytól vöröslo kezeit, a remego ajkát, és megmarkolta a gyomrom valami. Pénzt akartam adni, de nem fogadta el. Akkor kezdte fojtogatni a torkom a sírás. Azt mondta, ha tényleg adni akarok neki valamit, ajándékozzak oda egy könyvet.
-Olvasok, az az egyetlen örömöm – árulta el -, addig se kell a valósággal foglalkoznom.
-De ezel javarészt szomorú történetek – figyelmeztettem. Keseru mosoly ült az arcára. Persze, hisz mi is lehet annál szomorúbb, mint ha az ember sorsa kilátástalan?”

“Egyszer, éppen a szobámban hallgatom a német esot és kezdek tisztulni az anyagtól, amikor anyám felhív. Beszélgetésünk közben hirtelen valami megmozdul az agyamban. Felteszem neki azt a kérdést, ami annyira hétköznapi, hogy nem jut eszembe hamarabb, hogy anyámtól megkérdézzem. Most, hogy pörgeti az agyam a fu, foglalkoztatni kezd a legapróbb részlet is.
- Hogy vagy? – ezt kérdeztem tole és ez nem a hogy-vagy-köszjól-és-te-klisé. Kíváncsi vagyok, hogy az anyám, az ember, aki nem ismer, aki el sem tudja képzelni, hogy ki lehetek, hogy érzi magát. Erre elmeséli, hogy szarul. Hallgatom és életemben eloször tudatosul bennem, hogy meghallom, amit mond. Végre nem azt hiszem, amit én, hanem amit egy másik hisz magáról.”

Végre visszaloptam Normantól a Rajomat [Frank Schätzing], és megkerestem belőle, amit ki akartam írni:

“- Tudod, egyszer foglalkoztam a Bibliával. Tele van magasztos bölcsességekkel. Ha megkérdezel egy keresztényt, hogy miért gyulladt ki az erdő, azt fogja válaszolni, hogy isten lángokban öltött testet? Mert ha utánanézel, találsz benne egy égő csipkebokrot. Mit gondolsz, egy keresztény így magyarázna egy erdőtüzet?”

Ugyanneki van egy másik könyve is, HangTalan:

” – Csak tudnám, hogy jutnak eszébe ilyen dolgok! El sem tudom képzelni, milyen lehet megírni egy könyvet.
- Valahogy úgy vagyok vele, nagyságos asszonyom, mint a híres makedón kőfaragó.
- Na ne mondja!
- De igen. Arra a kérdésre, hogyan képes kifaragni egy tökéletes oroszlánt egy masszív márványtömbből, rövid gondolkodás után azt válaszolta: – Nagyon egyszerű. Magam elé veszem ezt a kőtömböt és mindent lefaragok róla, ami nem hasonlít oroszlánra.”