• Az a kocsog takaritono

    Date: 2008.03.14 | Category: it's my life! | Tags: ,,

    T-115 2008. március 10. hétfő [12]

    Bea hívása keltett, hogy menjek át hozzá. Éreztem, hogy valami nem oké, de ennél azért nagyobb parára gondoltam. Lebetegedett, úgyhogy nem tudtunk együtt menni netezni. Csináltam neki teát, ápolgattam, átvittem hozzá a hősugárzót, és vártam, hogy jobban legyen. Aztán 11 körül elmentem netezni, mert el akartam küldeni a naplót, meg még megnézni pár dolgot. Visszaérve ránéztem a Beára, majd irány a meló.

    Mivel a Beát nem nagyon helyettesítette senki, folyamatos volt a munka, de nem volt nagy rohanás – az most a hétvégéig nem is várható. Este még beszéltem Dimitrisszel vagy Dimitrijjel vagy hogy hívják. Ő most nálunk supervisorkodik, de áprilistól ő lesz a poolbár mellett található taverna – a la carte étterem vezetője. Megkérdeztem, hogy megvan-e a taverna személyzete, mert ha nincs, akkor csatlakoznék, van-e esélyem, ilyesmi. Mondta, hogy egyelőre két biztos ember van, de ez még közel sem a teljes gárda, tetszik neki, ahogy dolgozom, úgyhogy megkérdezi a Timost. Most bizakodok. Mindig mosolyogva dolgozom, de ez után, ha lehet, még szélesebb volt a szám. Terítés helyett este a karnevál miatti dekorációt bontottam le, aztán ránéztem Beára, raktam a fejére borogatást, meg vittem neki gyógyszert, már csak hőemelkedése van, úgyhogy lefekszem.

    T-114 2008. március 11. kedd [13]

    Délelőtt igazából semmit nem csináltam. Néztem kis Amazing Race-t, aztán Beába vertem egy kis életet, csináltam neki szendvicset, majd megkerestük Dimitris/j-t, hogy a Bea ma sem dolgozik. Még jó. Alig gyalogoltunk 200 métert, de már úgy kivolt, hogy alig bírt tovább menni. Aztán egy laza ebédeltetés, majd a terítés elején elhívott Dim [így fogom rövidíteni, mert ez a része biztos a nevének], hogy ad más munkát. Egy toronymagas szerb sráccal lementem, és 40 napágyat és kis asztalt lemostunk és áthordtunk a szálloda egyik végéből a másikba, a premium class szobákhoz tartozó külön medencéhez és bárhoz. Aztán, amikor visszaértem, láttam, hogy a veranda [ahol én dolgoztam] még sehogy nem áll terítésben… Elkezdtem poharakat fényezni az asztalokhoz, aztán csak kész lettünk 5 előtt 10 perccel. Akkor meg elkezdtem Gillel evőeszközt fényezni, mert azok sem voltak, a mi állásaink tök üresek voltak. Szóismétlés. Aztán ebéd… vacsi… vagymi. Igazából semmi. Ettem három szem krumplit, mert minden más kaja szar volt. Bementem az étterembe, elhoztam egy banánt, azzal kihúztam estig. Lightos vacsoráztatás volt. Most jöttek meg az új vendégek, úgyhogy egy párnak el kellett magyaráznom, hogy nem szolgálunk fel kaját, egy másiknak meg azt, hogy miért kell 36€-t fizetniük a vacsorához. És két asztalnál is hosszas német beszélgetést folytattam, amit akkor zártam le, amikor mondtak egy mondatot, amit nem értettem, és megkérdeztem, hogy beszélgethetünk-e angolul… A sok beszélgetés, amire most volt időm szerencsére, meglátszott a borravalókon is, bár nem azoktól, akikkel beszélgettem, de kaptam összesen 5,1 €-t

    Este Gillel és a lányokkal lementünk a városba kajálni, mert nem kicsit korgott a gyomrunk, majd csatlakozott a két helyi barátunk is. Vacsiztunk, vissza a hotelbe, majd alvás.

    T-113 2008. március 12. szerda [14]

    Ma délelőtt Orsi átnézte a képzési megállapodásnak azt a részét, amit főleg Bea fogalmazott tegnap este. Erre az Erasmus támogatáshoz van szükség. Lementem, és a HR-es kislány kinyomtatta nekem, majd a recepción kértem borítékot, és a szépfiúval és Beával elmentem a postára. Ő tolmácsolt, hogy priority, meg minden, hogy minél hamarabb odaérjen. Hazafelé Bea megint rosszul lett, de már túl későn ahhoz, hogy le tudja mondani a munkát, szóval jött dolgozni.

    Az ebéd nem volt nagyon pörgős, sőt. Alig voltak páran, a terítéssel a saját állásomban már végeztem 3 után picivel. Aztán Renivel befejeztem a Bea állását, mert akkorra már nagyon kivolt. Kaptam 4 € borravalót ma. Leszakadt a mellényem gombja. Fáj a lábam. Nagyon. A vacsora az ebéddel ellentétben nagyon pörgős volt. Nem volt senki a trolival, szóval a station tele piszkos edénnyel és pohárral. Sok vendég, szóval folyamatosan ’úszott a pálya’, a végén már annyira, hogy volt olyan vendég, aki a saját piszkos tányérját elhozta a stationbe, kiöntötte róla a moslékot, és betette a piszkosak közé. Még jó, hogy Mogyi nem látta. Gondolom mondanom sem kell, hogy tőlük nem kaptam borravalót

    Estére Bea megint rosszul lett, szóval holnap reggel megy(ünk?) kórházba. Most lábpihentetés, és alvás.

    T-112 2008. március 13. csütörtök [15] A ************* takarítónő

    Kaptam ma 3 € borravalót. De nem is ez a lényeg. Hanem sokkal inkább az, hogy kivan a faszom a takarítónővel. A windows szerint ez durva, vagy obszcén, bántó szó, és nem illik a papírra vetni, de akkor is. Hihetetlen, hogy pont akkor mos fel mindig, amikor bent kell dolgoznunk az étteremben, és még az „attention – wet floor” táblát is képtelen kirakni. A padló folyamatosan életveszélyesen csúszós, mindig megcsúszok, és csoda, hogy eddig nem estem el. Eddig csak hangosan káromkodtam, amikor megcsúsztam, de ma egy tálca cukorszóróval csúsztam meg, amiből hat leesett a földre, és három darabokra tört. A kommunikációnk is vicces vele: ő görögül magyaráz, én meg magyarul neki. Szerintem arra próbál rábeszélni, hogy ne menjek arra, amerre felmosott, de a kis eszével nem bírja megérteni, hogy nem véletlenül megyek arra, hanem ott van dolgom.

    Hasonlóan idegesítő nőszemély a nő, aki a szennyes edényeket mossa. Az is folyton magyaráz görögül, de a munkáját nem nagyon végzi. Folyton annyi cucc van ott, hogy nem férnek oda, amiket kívülről behozunk.

    Lehet, hogy nem véletlen, hogy ezek ketten folyton együtt vannak…

    Ma különben tök jó napos idő volt, úgyhogy ebédeltetésre nyitva volt az étterem összes tolóablaka, szóval ilyen szabadtéri érzés volt – a légkondit leszámítva. Majd mindenképpen csinálok képeket róla, mert hihetetlen ilyen helyen dolgozni.

    Bea meg reggel egy görög alkalmazottal ment kórházba, kapott gyógyszert, már sokkal jobban van, most este már elmentünk service-kitchen focimeccset nézni.

    Megkaptuk ma a kártyánkat, ami fényképes, és amivel minden munkanap elején és végén be kell csekkolnunk a bejáratnál. A fénykép szokás szerint szarul sikerült mindenkiről, majd igyekszem vigyázni rá, és megmutatni, mikor hazaértem.