• Beszámoló Veszprémből [testor.blogol.hu-ról]

    Date: 2006.08.15 | Category: it's my life!, school of life!, testőr.blogol | Tags: ,,,,,,,

    Érdekesen kezdődött a nap, reggel mentem dolgozni a változatosság kedvéért:) Aludni az éjszaka folyamán semmit nem tudtam, járt az agyam, és mint az előző bejegyzés időpontjából is látszik, egy idő után meguntam a forgolódást, és felkeltem. Fürödtem, blogoltam, egyéb. Hétre kellett teherautóstul kiérnem a szigetre. Mivel út közben vissza kellett fordulnom valamiért, késtem 10 percet, de nem maradtam le semmiről. Összeraktunk egy kis világítást, a többiek elkezdték építeni a maradékot, engem meg Ákos ‘hazaküldött’, mivel papíron nem kellett volna kimennem, csak azért mentem, mert megkért rá vasárnap. Beértem a raktárba, találkoztam főnökékkel, adtak pénzt, majd leműtötték a kezemről a karszalagot. Vagyis megpróbálták. Nem véletlen, hogy valaki sok pénzt kap azért, hogy a karszalagot ne lehessen csak úgy cserélgetni. Hát nem is lehet. Vagyis… leszedni sikerült, de felrakni nem lehet már normálisan:D Közben pedig kiderült, hogy hihetetlen a memóriám: Miss balcsin eltört egy robotlámpában a lencse, de nem lett megjelölve, csak visszakerült a konténerébe. Mindenki tippelgetett, hogy ‘asszem a 9-10es konténerből az egyik’, meg: ‘Tuti az ötös az’. Zolifőnök nekiállt kiszedni őket, de szóltam neki, hogy 100%, hogy a 3-4es egyike, felálltam, és láss csodát, tényleg az volt. Aztán elköszöntem és hazaautóztam. Fürdés, szépítkezés, és készülődés, mivel fél kettőkor találkoztam egy szupermodellel. Aranyos srác, tökre élveztem vele lenni, vele enni. Vannak vicces dolgai, de kinek nincsenek. Furcsa volt, az egyetlen ember, akivel valaha találkoztam, aki ennyire ragaszkodik a gyorskajákhoz. Kerestünk megfelelő helyet, ahol ehetünk. Betévedtünk a mammutba, meki felé mozdultunk, de el volt ‘barikádozva’: felújítják. De ez messziről nem látszott, mondtam, hogy fogadjunk hogy nyitva van. Abban fogadtunk, hogy a vesztes fizeti az ebédet. Hát… Julien tudja, ha fogadok, vesztek. Vesztettem:D Végül Burger Kingben ettünk… hát… tök ugyanaz mint a meki:D Najó… mindegy. Csak az ‘bánt kicsit’, hogy valami izgibb dologban akart fogadni, amihez köze van a hasának – és a hasa váááááÁÁÁÁÁÁ, de nem mondja el mi volt az:D Mindegy, felszállt a buszra, mert késésben volt a munkahelye felé, én meg visszasétáltam a kocsihoz. És k*********** életbe, elfelejtettem parkoló jegyet venni: kék mikuláscsomag… mindegy, nem bántott a dolog. Leautóztam veszprémbe, szoba elfoglal, közben tali egy meleg sráccal, aki ott aludt a szobában (nem volt semmi. SEMMI!), és fél egyig beszélgettünk. Igaz, picit ott kellett hagynom, mert részt kellett vennem a fél órás – papíron, gyakorlatilag másfél órás szenvedés volt:S – officials meetingen. Éjszaka szarul aludtam. Ma reggel kilenctől egyig dolgoztam a pénzemért, azóta vásároltam, megcsináltam még a szobában azt, amit papíron az esti meetingen kellett volna, így remélem, nem lesz hosszú. Aztán megéheztem, meg netelni is akartam, úgyhogy most itt ülök egy pizzériában, ahol van net. Nagyon hangulatos hely, majd lefotózom, ha még jövök.

    Még egy dolog van, amiről akartam beszélni: az első siketek vb-n dolgozom, és szinte csak siket emberek vesznek körül. Tegnap este még nagyon kétségbe voltam esve, hogy hogyan fogok így kommunikálni, egy tolmácstól reméltem segítséget. Aztán este rákényszerültem, hogy megértessem magam. Este. Tudtam hogy olvasnak a számról, úgyhogy arra nagyon figyeltem, hogy feléjük fordulva beszéljek. De így is rám lett szólva, hogy gyorsan beszélek. Azóta a magyarokkal lassan, artikulálva beszélek. Még volt valami: Tudtam hogy állnak mögöttem hárman, de nem hallottam beszélgetést. Azt hittem, engem beszélnek ki, vagy attól tartanak, hogy kihallgatom őket, aztán hátra fordultam, és láttam, hogy élénk gesztikulálás folyik  – a kezeikkel. Ekkor éreztem először vágyat arra, hogy megtanuljak pár kézjelet. Ma már tudok köszönni, és megköszönni is:) meg megpróbálok mindent elmutatni:) Vááá nagyon finomat eszek:D Sajttal grillezett pulykamell steakburgonyával:) isteni finom:) Nah… most msnezek rég nem látott barátokkal. majd írok máskor is:D Páááááá