Archive for the ‘it’s my life!’ Category
-
Jelentkezz!
CrazyBoyyal beszereznénk az első közös bútorokat, amihez önként jelentkezőket várunk! Jelentkezz! Itt a soha vissza nem térő alkalom!!!
-
-1+1=0
Kiegyenlítődnek a dolgok…
Tök szar, hogy te mindig ott vagy valakinek, ha meg akarja osztani, ami a szívét nyomja, de amikor te gondolsz naívan arra, hogy esetleg őt is érdekled… –1.
Viszont “minden héten” találok egy bloggert, aki jobban érdekel, és meghalok, amíg nem derítem ki, hogy ő kicsoda… Így volt ez –1-gyel, Nathannel, múlt héten meztelencsiga kilétére voltam rákattanva, és most, az eheti szerencsés nyertes: MAXEN!!! Ki vagy teeeeeeeee?:P +1
Tehát most 0-n vagyok… aludni kéne, meg CB is, hogy újra pozitívba kerüljek.
-
Túlbonyolítás
Nem értem, hogy miért kell túlbonyolítani a dolgokat, és ugyanolyan dolgokat többféleképpen hívni.
Itt van például a csempe. Ha azt mondom, hogy csempe, mindenki tudja, hogy arra a kerámia cuccra gondolok, ami a legtöbb esetben négyszög alakú, többé-kevésbé párhuzamos oldalakkal, szimplán egyszínű vagy mintás felülettel, és burkolóanyagként használják. És akkor jönnek hozzánk ilyen lakásfelújító munkások, és elkezdenek metlachiról, vagy mi a faszomról beszélni [és hozzáteszem, tök hibás dolog egy 30*30-as
járólapotCSEMPÉT!!!! metlachinak hívni, mert az valami Olaszországból származó 10*10cmes égetett agyag lap… és ráadásul egy márka…]… NEM! Megmondtam nekik, hogy hívják csempének, mert attól, hogy a földre rakják, az még csempe marad…Vagy itt van az alma… Starking, Csillagkirály, Jonatán, Golden, Idared, Vista Bella, Téli Banánalma… Nem. Alma és kész…
Vagy a hús… dagadó, karaj, comb, mell, ezek is feleslegesek:D Kérek húst, és kapok húst. Ennyire egyszerűen kéne működnie a dolgoknak…
Kicsit a metlachihoz hasonló másik dolog is idegesít. Amikor valamire ráragad egy márkanév, és a márkanevet tulajdonnévként kezdjük használni. Mint ugye a metlachi, ami egy olasz gyártó… Vagy itt van a gyorskötöző, amit a főnököm – és ezáltal sajnos a kollégáim is – rendszeresen panduitnak hív:S [mondjuk, ahogy most ránéztem a honlapjukra, szerintem még mindig messze ők nyújtják a legszélesebb választékot:D]
Szóval, ezeket a dolgokat én annyira nem kedvelem.
-
szar
Szar, hogy anyukámnak meg kell kérdeznie, hogy “ugye nem megyek holnap”, mert félt. Fosszar.
Update: “Aki viszont Balkánt akar ide Bécs helyett, az vizsgáltassa ki magát.”
-
“sad but true”
-
helyzetjelentés
Élek, csak kezdenek átcsapni a fejem felett a hullámok, és emellett néha még alukálnom is kéne… Ezért nem frissült a blog. Folyamatosan csörög a telefonom, közben próbálok maileket küldeni, táblázatokat gyártani, meg irányítani az embereket… Sírok:( CB-re meg szegényre 0 időm van. Ezért is sírok:(
Volt egy kis műtétem is egy mentőautóban a kincsem parkban…
Viszont, ha itt nem is, de azért tevékeny voltam, ugyanis… van egy mappa, amiben a legjobb, nekem legjobban tetsző fiús képeim vannak… és olyan sok volt már benne, hogy 3-4 vasárnapi fiús képek post is kijött volna belőle, ezért csináltam egy tumblr-t:D Biza, úgyhogy már hét közben is lesznek fiús képek:D Srác nem örül, többiek viszont igen;P
Holnap meg lesznek vasárnapi fiús képek, de egyelőre nincs jelentkező, úgyhogy nem tudom még, milyen témában…
ezek vannak, szorítsatok!:P
-
De hát… megbeszéltük!
Na, most jön valami, amit nem szeretek. Nem szeretem azt, ha… ááá, hogy magyarázzam el?!:)
Szóval, példaszituáció. Két ember, én és egy barátom, beszélgetünk mondjuk szombaton. Aztán arra jutunk [esküszöm először ly-nal írtam:D] beszélgetés közben, hogy elmegyünk moziba mondjuk következő hét szerdán. Viktor éli a kis életét. Jön a kedd, kedden beszél Viktor egy másik barátjával, aki szerdára elhívja futni. Viktor azt mondja a másik barátjának: Nem, szerdán nem érek rá, mert moziba megyek az egyik barátommal. Jön a szerda. Viktor kisminkeli magát, felveszi a mozibamenős ruháját, majd fogja a telefont, és hívja az egyik barátot, hogy akkor “mikorhol”. Egyik barát: Jah, ezt nem úgy beszéltük meg, hanem szó volt róla.
Na, ezt utálom.
Ugyanis – nem tudom, ki hogy van ezzel – de ami elhagyja a számat, azt vehetjük ígéretnek, sőt, adott szónak is. Ha én azt mondom, hogy találkozom valakivel, akkor sosincs olyan, hogy kibekkelem egy “hátha elfelejti” címszóval, hanem biza úgy készülök, hogy akkor ez a találkozó él. Ha megbeszélünk valamit, akkor nem attól lesz semmis, hogy nem beszélünk róla, hanem attól, hogy lemondjuk. ELŐRE! Viktor pénteki jó tanácsát hallották.
Nem, CB, ez nem rólad szól, te kitüntetett helyzetben vagy:P
-
szerencsétlenségem
Többen mondták, hogy azokat a postokat szeretik, amik nem a blognak a pornós jellegét, hanem sokkal inkább az ÉNblog mivoltát erősítik, úgyhogy most ilyen napi dolgoknak nézek elébe:P
Kylenak, gregnek, ádámnak és PaPenek üzenem: aranyosak, hogy akartak képeket, a kylenak ígért sorozattal érkezem jövő héten, úgyhogy ez a sztrájkos bejegyzés egy kis törés lesz a fiús képek sorozat fényes karrierjében:P De azt azért mindenképpen leírom, hogy miről szólt a sztrájk, és a bűnösös bejegyzések: egy blognak részei a kommentek éppúgy, mint a bejegyzések, ezért, ha csak itt vagytok, és olvasgattok, aztán msnen hisztiztek, hogy nincsenek képek… az nem viszi előre a történetet. Ha a kommenthiány a fiús képeknek szól, akkor inkább beszűntetem őket örökre [vagy elköltöztetem egy titkos helyre!]:P És ez nem fenyegetés. Ígéret.
Aztán jött múlthét végén a lehetőség, hogy megyünk a Félszigetre dolgozni Romániába. Mondtam jó… Aztán így szépen sorban beugrottak a következő gondolatok, ami miatt csökkent a dolog szépsége:
- Aznap jön haza CrazyBoy, amikor nekem mennem kéne… – megbeszéltem vele, hogy valahogy csak kibírjuk.
- “Egy hét internet NÉLKÜL?:O” – aztán letöltöttem gyorsan még 1 évad elnök embereit, meg kinéztem két könyvet, úgyhogy ezt a problémát megoldottnak tekintettem:)
- A következő gondolattól jeges rémület töltötte el az egész testem: “lejárt az útlevelem… mondjuk nem is volt nehéz… mert tavaly 4 hónapot voltam Görögországban, és ott széttéptem az útlevelem, a képem odaajándékoztam egy helyes pasinak [Dominic], a többit meg belebasztam a tengerbe:D aztán lett egy ideiglenes, azzal haza tudtam jönni, de csak decemberig volt érvényes… De aztán feldolgoztam, hogy EU, EGT, meg minden, és hogy jó a személyi is. Viktor megnyugodott. Kiderült az is, hogy nagyon valószínű, h csak szerdán kell menni, így az első két probléma is jóval kisebb lett!
- Hétfő reggel autózom a raktár felé, és a rádiót hallgatva bevillan, hogy ránézek, mégis mikor jár le:P Elképedve láttam a számokat: 2008!!!!!! június 03. Felnéztem az útra, majd vissza a kártyára: “Biztos elnéztem, és ott bújuk valamelyik sarokban, hogy igazából 2013-ig jó:P “ nem, sajna, akárhogy néztem, nem jött az isteni megváltás: Viktor, balfasz vagy, hogy nem vetted észre: több, mint 1 éve lejárt a forgalmid!! [Amúgy, a saját védelmemre legyen szólva: itthon nincs szükségem a személyire, mert az új típusú jogosítvány tökéletesen megfelel személyazonosság igazolására] Kollégák elzavartak okmányirodába, de nem találtam olyan megoldást, ami megnyugtatóan biztosította volna, hogy kijussak arra a fesztiválra, ezért kollégám ment külföldre, én meg levontam a tanulságot: olyan szakmában dolgozom, ahol bármikor előfordulhat, hogy menni kell vagy az országon belül, vagy külföldre, ezért folyamatosan kell útlevéllel, személyigazolvánnyal és jogosítvánnyal rendelkeznem!
Ez történt a hét elején:P De nézzük a jó oldalát: pénteken Brutkó! Addig meg akkor találkozom CB-vel, amikor akarok!
De a mai nap sem múlt el szerencsétlenség nélkül: nem ment a blogom egész délután… azt hittem, hogy csak egy pár perces szerverhiba, de amikor estig sem oldódott meg, elkezdtem a megoldást kutatni. Csekkoltam biztos, ami biztos alapon a szolgáltató oldalán a domainem elérhetőségét. Legnagyobb meglepetésemre ezt találtam: sviktor.hu elérhető, regisztrációs díj 4200 Ft/ 2 év. Mondom mi a fasz???? Na, hívom karast, hátha tud valamit. Kivételesen ő sem tudott segíteni, úgyhogy hívtam a szolgáltatót. Közölték, hogy náluk megy minden, a domain novemberig ki van fizetve, viszont a domain.hu nem megy, ezért írhatta azt az ő ellenőrzőbaszuk, hogy szabad a címem… Megnyugodtam, és akkor láttam, hogy azok a blogjaink nem mennek, amiken 2.8.1-es wordpress volt. Nem tudom, miért, el volt-e baszarintva, vagy akármi, de miután frissítettem 2.8.2-re, megy minden.
Ügyes vagyok vagy ügyes vagyok?
-
noszogat
Pape
basztatnoszogat, hogy írjak bejegyzést. Írnék én, mert tényleg jól indult ez a hét bejegyzések terén, és nem akartam letörni a trended, de sajna még mindig meg vagyok sértődve, annak ellenére is, hogy – mint írtam a hét elején – teszek rá.na mindegy. nincs jó kedvem. és még ráadásul izzadok is.
-
Kapjátok be
Azt várjátok, hogy írjak postot, mi? HAH! Hát kapjátok be, csak azért sem írok! Akartam, van egy tök hosszú listám, hogy miről írjak, van időm is, de elkeserít, hogy ilyen kicsi az érdeklődés a paintball iránt!
Ha így folytatjátok, kikötözlek titeket meztelenül, és a herétekre fogok lövöldözni, és akkor PAINBALL lesz a javából!
EMBEREEEEEEEEEEEEEEEEEEEEK! Mivaaaaaaaaaaaaaaaaan?????
[mellesleg harper’s islandből kijött az utolsó két rész, de a töketlen kanadaiak csak az utolsót tették fel!!! Felháborító! Várhatunk vasárnapig!]
Szerdán beszéltem Kylelal telefonon, és neki is mondtam: ma nagyon be fogok rúgni!
-
Elég tökös vagy?
Akármennyire is próbálom rávenni anyukámat, hogy süssön ilyet, vagy akármennyire is szeretném megtanulni, eddig nem került rá sor, így a Töki pompos egy olyan dolog, amiért hajlandó vagyok bebattyogni a Lánchíd közepéig.
Mindenki blogtalálkozókat szervez. Itt volt Captainé június elején; pár nap múlva pedig Kylelal múlathatjuk az időt az eklektikában, úgyhogy én sem akarok kimaradni a sorból! Ezért arra gondoltam, tartsunk egy eléggé speciális blogtalálkozót, ami ennélfogva remélem, hogy mindenkinek maradandó élmény marad, ugyanis nem csak az lesz a fontos, hogy legyünk együtt, hanem az is, hogy legyen valami közös élmény, ami összeköt.
Szóval menjünk, és lőjük szét egymás … [mindenki helyettesítse be a másiknak azt a testrészét, amire hm a foga fáj;)]! Elég tökösek vagytok? Persze, azért körbeérdeklődtem a piacon, hogy ki hogyan áll hozzá a dolgokhoz, nehogy beégjek annyira ezzel a dologgal, mint John a Szégyentelenből, amikor minden barátja előtt kérdezte meg Fernandót, hogy összeköltöznek-e:P Szaladjuk végig a reakciókon:
SPF: "bár amikor kint voltunk terepen és seggen lőttek az fájt";"ja, amúgy megnézem, ahogy a sok meleg a fegyverrel bánik :P";"ugye tisztában vagy azzal, ha valaha is paintbollozunk neked annyi?"[a legutolsót akkor mondta, amikor honfoglalóban az összes területe színt váltott – az én színemet vették fel:P]
Captain: "jaja:D én totál benne lennék"
m.: "igazi meleg sport"
979: [vele párbeszéd zajlott. két részlet:]
979: két éve voltam, és amikor picsán lőttek, az még vagy 1,5 hónapig lila volt :)
Én: :D
979: a hátamon is egy-két folt díszelgett, de azok hamarabb elmúltak
Én: akkor 1,5 hónapig lesz kifogásod, h miért te legyél az aktív;)
—————-ÉS————–
979: aznap estére viszont már ne nagyon tervezz magadnak programot :)
Én: ágyi progit se?:D
979: iszonyú fárasztó. max. egy oldalt fekvős 69-est
továbbá jelezte még szándékát 979en keresztül LEQRicsi, valamint redblek is! És persze ott leszek én is, nomeg CrazyBoy!Na, na, na? Miccóltok?:P
-
támadnak a herék
Elleptek a paranoia tünetei. Támadnak a herék. Jönnek a neten keresztül, ha híreket olvasok, ha telefonálok, vagy ha megpróbálok elbújni, és játszom egyet a pajtásaimmal. Ez nem normális. Üldöznek. Mintha csak felettem esne az eső.
2-3 napja hívott Captain a heréjével [vagyis a telefonjával, na], amiről majd lesz külön bejegyzés is.
Tegnap honfoglalóztunk a nagyokkal, mi volt az egyik kérdésben? HEREFOJTÓ ARANKA!!!
és akkor jön most a cikk indexen [vagyis totalcaron][vagyis2: totalbikeon]: Herelengető.
Vááááá. Kezdek megkattanni. Most megy a tour… és megint a herék… fanszőrtelenítés.
Rettegek minden új történéstől.
-
Mindennapok
Faszbúkon írtam már, de fontosnak tartom megjegyezni: VALAKI BAROMIRA ELNÉZTE A NAPTÁRT OTT FENN! NYÁÁÁÁÁÁÁÁR VAN! meleget akarok, napot, vidámságot. Nem éjszakai sötétséget, szelet, hideget és kib*szott esőt egész nap!
Vannak dolgok, amikről az átfogóbb bejegyzések miatt nem írtam/nem fogok írni. Az az igazság, hogy most nem túl mozgalmas az életem, viszont, KÚSZTÓSZ [mert leírhatatlan a neved]: “Olvashattad nála, mennyire sok szabadideje van, valahogyan muszáj kiélnie magát.” Nos, nem olvaslak azóta, biztos örülsz:D viszont azt bizton [majdnem-szóismétlés] állíthatom, hogy most már nincs sok szabadidőm, alig vagyok itthon.
Május végén-június elejét jött el az a pont, amikor úgy éreztem, beszélnem kell a főnökeimmel a “hogyantovábbról”. Kedden vagy szerdán szóltam, hogy akkor kéne ejteni egy beszélgetést, végül péntekre tudtuk összehozni. Bementem délután kettőre, úgy volt, hogy akkor ér rá, viszont beesett egy komoly megrendelő, aki ott tárgyalt este 6-ig. 4 órát vártam, majd 3 órát beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy mindketten a másikkal [na nem úgy!:D] képzeljük el a jövőnket. Úgyhogy akármennyire is keveset dolgoztam májusban, a lehető legpozitívabban jöttem ki a főnököm irodájából. És hogy mi lett a találkozó következménye? Szinte minden nap dolgozom, nem sokat alszom, ilyenek. És az egyetlen árnyoldala a dolgoknak: alig tudok CB-vel találkozni:( Mindegy, ezt is átvészeljük majd jól.
Szóval dolgozom. Megbeszélésekre járok, bemutatókat tartok, megfejtek, kitalálok, vagy csak kivitelezek nappal, éjszaka, hétköznap, hétvégén, munkanapon és ünnepnapon – egyre megy. Megint ott tartok, hogy bárhol el tudok aludni: múlthéten a teherautónk platóján talált meg az álommanó, tegnap egy 1 méteres kanapén sikerült olyan pózt találnom, amiben egész tűrhetően tudok aludni.
Régen büszke voltam arra, hogy minden héten többször kitakarítok itthon… Erre mostanában annyira nincs időm, hogy pl. múlt héten itt volt Captain, és őt kértem meg, hogy legalább mosson fel picit.
Ja, igen, edzés: ugye futottam egyszer még a hónap elején m.-mel, ami jó móka volt, de nem nagyon tudtunk időpontot egyeztetni, úgyhogy egyelőre várat még magára a második alkalom. Viszont valami mozgás kell. Edzőteremnek esélye nincs, arra nem tudom rászánni magam, de még anno Petitprince bíztatott, hogy fekvőtámaszozzak itthon. Hát ezt büszkén állítom, sikerül tartanom. Naponta kétszer produkálok, és eddig csak pár alkalmat hagytam ki, de akkor hulla voltam a munkától, remélem ez mentségemre szolgál. Összedobtam egy kis grafikont, hogy lássuk, mennyire vagyok fejlődőképes. Nem, nem tudok egyben 70-et, ugye legtöbbször kettővel kell osztani. Amik ilyen 20-30 körül vannak, azok azt mutatják, hogy aznap csak 1x csináltam. Nincs messze az 50, valljuk be [egyelőre 35 megy egyben]! A súlyom sajna stabilizálódott 80 körül, ami tök gáz, de hát ez van… Srác… ha akarsz, edzhetnénk együtt, mert láthatóan egyedül nem megy!:$
Van nekem egy aranyos kis puli kutyám [nincs], viszont amim tényleg van, az egy lista, blogra.txt, hogy miről is akarok írni mostanában. Vegyük sorra, kvázi ígéret christof-m-esen:- Lesznek vasárnapi fiús képek, a sorozat 4. része, Captain kérésére a … áááá, majd vasárnap meglátjátok:D
- Tan lines c. film és a nyalásra tanítás
- fürdőszoba-fétish – mindenféle szexualitás nélkül
- akarok írni filmes beszámolót a másnaposokról, és ha összejön Kylelal a mozi, akkor a Transformersről is lesz.
- Van pár meleg film a tarsolyomban a tan lines-on kívül [Prayers for Bobby, Cowboys and Angels, meg most találtam kettőt kúsztósznál, ami tetszik – Trick, Where the world mine], ezekről is akarok írni majd egy átfogó postot.
- Aztán már lassan elérkezünk oda, hogy JÚLIUS 10 – ÖCSÉM SZÜLETÉSNAPJA [ÉS BLOGTALÁLKOZÓ! KYLE-é, és ott lesz többek között SPIKEY is!!! meg persze KYLE! ÉS ÉN! és remélem CB is! GYERTEK MINÉL TÖBBEN! és: NEM! TANDEM! nem. Hanem: EKLEKTIKA!], erről is repítek pár sort.
Jah igen: és azt még mindenképpen meg akartam jegyezni, hogy IGENIS LEHET SZEXI A HÓNALJSZŐR! Persze jobb nélküle, de azért a merev elutasítás gáz. példa:
-
Különlegesen elmebeteg
Értékelő sorozatunk második része [egy Dél-Amerikában élő magyar srác tollából]:“Hát a különlegesen elmebeteg az amúgy nem pejoratív az én szóhasználatomban…Nézem a blogodat, olvasgatom, és egyrészt egy nagyon szenzitív mély érzésű srác vagy, ( meggyőződésem, hogy a családod a szüleid nagyon benne vannak ebben a dologban) ugyanakkor meg olyan mint aki a holdról jött: öntörvényű:) érdes, mégis érdekes…Nem tudom, fura, néha az az érzésem, hogy kompenzálsz, és azért vagy ilyen "elmebeteg" El tudnám képzelni simán, hogy ha úgy adódna nagyon szívesen élnél nyugiban, harmóniában majdnem konzervatív békességben valakivel a folyamatos pörgés helyett, ugyanakkor valami miatt kompenzálsz….és valami miatt igyekszel trendi vagabond lenni:) nehogy lemaradj:…. de lehet hogy pont magadról maradsz így le….
A felszopó arról jutott eszembe hogy van egy elmebeteg :) haverom aki azt mondta hogy két dolog lenne szívesen: aktivista a WADA-nal tudod dopping ellenőr az olimpiákon, akik 3 cm-ről nézi hogy az a sok helyes sportolófiú pisi mintát ad:) kora reggel a doppingteszhez:) Az unokatesóm ezt csinálja:) és nagyon vicces volt hallgatni miszerint a Michael Phelps lehet 13 aranyat úszott össze, de hogy a farka ebben nem akadályozta ( szerinte olyan piriynó van neki, hogy az már nagyok gáz:) Szóval a Béla barátom ezt meghallva beleborzongott és azt mondta IGEN felszopó vagy WADA ellenőr szeretne lenni:) “
[a levelet szó szerint idéztem.]
-
újra kell gondolnom az életem
Nem lesz hosszú bejegyzés, azokat én is gyűlölöm olvasni:) Csak megosztom, mi van a buksimban:Az van mostanában, hogy szinte csak a gond van. Ez most úgy hangozhat, mintha átmentem volna pesszimistába, de ezek tények:) Sok probléma van, és ezeket csak CrazyBoy tudja feledtetni, pedig neki is van elég gondja. Úgyhogy újra kell gondolnom az életem.
Ugye nem írtam meg a szakdolgozatomat, mert nem volt kedvem foglalkozni vele. Ezt kicsit bánom, de nem sokat nyom a latba. Láttam őket, hogy az utolsó hajrában írtak még 20 oldalt, vagy 50-et, ki mennyit. Meg tudtam volna írni, de amellett, hogy nem volt kedvem, nem akarok szart kiadni a kezemből. Ha megírom, legyen olyan, amiben megfelelő mennyiségű munka van, jól átgondolt, ilyesmi. Viszont ezzel kicsit szembemegyek azzal az elvemmel, amiért gimiben mindig is szót emeltem: mégpedig az, hogy nem fair az, hogy emberek ellógnak egy dolgozatot, majd egy héttel később [+1 hét tanulással] jobbat írnak, mint én. Nekik alapból 3assal kéne indulni, nem?:S Viszont egy dolgot már eldöntöttem: a Speciális közösségek a turizmusban címet lecserélem valami olyasmire, hogy gay tourism, mert arról még van is kedvem írni, de az allergiások igazából kurvára nem érdekelnek, a kutyával utazók bajai meg még annyira sem [Viszont ez jó téma, meg segítőkészek az emberek, szóval ha valakinek kell cím, ezt ajánlom!]:D
Szóval suli most nincs, viszont van egy fasza munkahelyem, aki elég munkát ad ahhoz, hogy jól éljek. Elméletben. Hogy Josep Mascarót idézzem: Válság van. És mit csináltak a cégek [de legalábbis a legtöbb partnerünk biztosan]? Legelőször a céges bulikat húzták le a palettájukról, úgyhogy ott tartottunk április elején, hogy lófasz munkánk sincs. Azóta persze bejött 1-2, meg múlt hónapban elég sokat dolgoztam, de most a táncshow-n kívül semmit nem csinálok. Ergo itthon ülök egész nap, és nincs semmi dolgom. Jöhetne az az igen nyerő ötlet, hogy menjek el edzeni. Igen, kéne, de ellustultam. Viszont az is csak 2-2,5 óra/nap, ezzel az ötlettel nem vagyok kisegítve. Dolgozni kéne. De mit? Imádok technikusként melózni, de nincs munka. Mihez értek még? Pp rávilágított, hogy konkrétan semmihez. Király. Úgyhogy ha valakinek van ötlete, sviktorkukac…;) Felmerült a külföld is, de CB nélkül nem mennék. Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá.
És mindehhez még hozzájön az is, hogy otthon sincs minden rendben. Apám nem szól hozzá senkihez a családban, mert nem megfelelően reagált öcsém dolgaira, viszont ezt nem ismeri el, ezért besértődik, és azt várja, hogy mindenki tőle kérjen bocsánatot. Úgyhogy a családot is össze kéne raknom újra, csak nálunk otthon mindenki makacs, úgyhogy ez is egy jó kis játék lesz. Igazából két dolog miatt haragszom csak apámra: Az egyik az, hogy ezt az egész sértődősdit/veszekedősdit anyák napján sikerült elkezdenie, ezzel jól elbaszva ezt a napot. A másik meg az, ami sokkal jobban idegesít, hogy elbaszta a család hangulatát. December óta imádtam hazajárni, és öcsém is ezt mondta. Igyekeztünk minél több családi ebédet összehozni, mert jó volt a hangulat, nevetgélés, mesélés, utána társasjáték… Mindenki irigy volt, hogy milyen idilli a családunk. Most meg?:S
Komolyan, én is csak azt tudom mondani, hogy CB az egyetlen jó dolog, ami mostanában történt velem:S
-
thx bloggerek
Ez az online énem?!:)- hisztis
- szívtelen
- gonosz
- hiperszenzitív
- furi
- nem klappol valami
- kisebbségi komplexusodat más embereken éled ki
-
Hiányzik
Változatosság kedvéért egy újabb CrazyBoyos bejegyzés, most nem kevés rinyálással vegyítve. Merthogy hétfőn találkoztunk utoljára, majd kedd hajnalban elutazott a világ másik felére. És most nem a szomszéd falura értem ezt, mint általában, vagy mondjuk szegedre, ami már a térképen sincs rajta:D, hanem szó szerint: a világ másik felén van, sok-sok időzónával arrébb.
Úgyhogy itt ülök begubózva, mert kurvára hiányzik:( Naponta hívom Captaint, hogy hisztizzek neki picit. Közben vannak más parák is [szakdolgozat - abbahagytam, munka - új ötlet kéne]… Mondjuk Kylenak egy spontán megoldással sikerült kimozdítania szerdán, aminek csütörtökön egy hatalmas másnaposság lett az eredménye, de ezt leszámítva itthon ülök, magamhoz szorított térdekkel, és nézem az órát, hogy legyen már jövő hét vége:(
Viszont mindig ugrálok, amikor hív, vagy kapok egy sms-t, esetleg egy mailt nagyritkán – mert tök drága ott az internet… Ez volt a legkedvesebb mondata eddig: nem érdekel, hogy mennyire leszek fáradt, nyűgös, szőrös, veled akarok lenni [dátum, amikor hazajön]… Koktélozik, vidámkodik, én meg szomorkodom nélküle:(
Siess haza!!!!!!!!!!!
pv
Ps: ne kezdjetek el 24-et nézni. Konkrétan függőséget okoz.
Ps2: Kérdés: legyen sorozatos bejegyzés?:O
-
szar
Elkezdtem írni ezt a szart. 5 oldalam van. Kis túlzással, amúgy 4,5. és 50 kell. Faszomat. Azt. Picsába.
-
Márciusi költések
Láttam 979 költési összefoglalóját, és kedvet kaptam hozzá. Elmondta, hogyan gyűjtsem össze a költéseket, és egy hónapon keresztül én is írtam forintra pontosan, hogy mire mennyit adok ki. Muszáj volt, mert válság van, spórolni kéne:) Meg eléggé bosszantó az a tudat, hogy elég sok pénzt keresek a korosztályomhoz képest, mégis mindig üres a bankszámlám a hónap végére. Szóval csináltam egy excel-táblát, az input oldalra beírtam a fizetésem, és figyeltem, hogyan fogy a pénzem:P Az eredménye két grafikon lett.
Az input mellett 7 oszlopra bontva kerültek felülre a kiadások csoportjai.
Az első csoportba az étkezéssel kapcsolatos kiadások kerültek. Itt vannak a CrazyBoyos randikon elfogyasztott vacsorák számlái, a neten rendelt kaják éppúgy, mint a popcorn a moziban, melegszendvics rendezvényeken, vagy akár a banán és tejadag megvétele a csodás banánturmixhoz. Hogy ezen a csoporton hogyan lehetne spórolni?:) Például úgy, hogy nem rendelek kaját/megyek étterembe minden nap, hanem záros határidőn belül megtanulok főzni. Vagy megint megpróbálok leszokni a Coláról, ugyanis tovább bontva az élelmiszer 29,6%-át, ezt a grafikont kaptam:
Akármennyire is jól néznek ki ezek a grafikonok ezekkel a körökkel, amiket – mint már oly sok mindent – szintén Spikeynak köszönhetek, nagyon durva, hogy az összes étkezésre, élelmiszerre elköltött pénzemnek a negyedét, vagy híradósan minden elköltött 100 forintból 24-et, tehát amióta nincs egy- és kétforintos, 25-öt Colára költök. Ezen [ismét] sürgősen változtatni kell.
A következő oszlopba – Háztartás – konkrétan 1 fillér sem került. Hogy miért? Gyorsan megmagyarázom. Ugye egyedül lakom, de anyuék fizetik a számlákat, és a háztartással kapcsolatos költségeket [pl. rovarirtás], valamint a bevásárlásokban is segítenek, ha időben leadom a listát. Szóval ez ugrott még egy pár hónapig. Viszont, ha vége a sulinak [rövidesen megvan a diploma, ha rá tudom szánni magam végre arra, hogy írjam a szakdogám…], akkor ezen nemhogy nem tudok majd spórolni, hanem az összes rezsi az én kis vállamat fogja nyomni.
Autó. Egy újabb kardinális kérdés. Szinte csak és kizárólag autóval közlekedem. Kib.szott lusta lettem. Többet költöttem benzinre az előző hónapban, mint szórakozásra és ruhára összesen. Beteges:S Ebben szinte csak és kizárólag benzinköltség van, meg pár száz forint parkolás.
A szórakozásnál vannak ilyenek, hogy óvszer, kocsmázások költségei, meg egyéb, amit mindenki idesorolna, had ne ecseteljem. Ezen nem akarok spórolni, nem jelentős összeg.
Ahogy az sem, amit ruhára költöttem, úgyhogy ezen sem fogok spórolni, hanem van 1-2 dolog, amit a következő hónapra tervezek [pl. egy nagyobb adag aussiebum-rendelés], cipő, andsoon.
Amennyit a testemre költöttem, az alapján legalább olyan kockás hassal és dagadó bicepsszel kéne rendelkeznem, mint amilyennek Spikey lerajzolt. Van ebben edzőterembérlet, a termi számlám feltöltése, hogy tudjam inni a fincsi banánturmixot, és van benne egy g.cidrága parfüm, de aaaannyira finom az illata, hogy tuti megérte. CrazyBoy imádja:P A testemre költött pénz viszont csökkenni fog, ha nem is sokkal, ezzel az egyszeri parfümre költött összeggel biztos.
Az egyébnél anyu és hugom születésnapi ajándéka van, ilyen most nem lesz a környékemen, úgyhogy ez az oszlop jó esetben 0,0% lesz következő hónapban.
Azaz lenne, mert most megnéztem a költségszerkezetet, látom, hogy hol kell változtatni, min kell és lehet spórolni, mi az, amire esetleg többet kéne költenem, ezért nem hiszem, hogy most 1-2 hónapig írnám ezt, mert nem kevés munka minden nap végén átrágni magam, hogy mennyi-mennyi helyen vettem elő a pénztárcám/bankkártyám. Köszönöm a figyelmet.
-
facebook, kiddo
Kiddo írt egy jegyzetet a facebookon, és betaggelt, hogy én is írjak vmi ilyesmi. Megírtam magyarul, hogy mindenki élvezhesse, aztán készül az angol is a facebookra [közreműködik: CrazyBoy – remélem:D]. Na, ne húzzuk az időt, lássuk a medvét!
Rules: Once you’ve been tagged, you are supposed to write a note with 25 random things, facts, habits, or goals about you. At the end, choose 25 people to be tagged. You have to tag the person who tagged you. If I tagged you, it’s because I want to know more about you.
……………………………………………………………………………………………………………………………………
1. Cola függő vagyok…
2. … és internetfüggő is. Van két net-előfizetésem, egy kábeles gyors, meg egy mobil, hogy sose legyek net nélkül. Gáz. Azt hittem, Görögország segít leszokni, holott a hiánya még jobban rászoktatott.
3. Közel 3 éve blogolok folyamatosan, most a harmadik, szerintem végső helyen, az sviktor.hu saját domainen.
4. Kevés csodálatosabb dolog van az életben az éneklésnél, bár közönség előtt maximum nagyon részegen vállalnám be [Péter: megyünk karaokezni!!]
5. Egyetlen darab csontom tört el, azzal is egy hétig jártam még edzésre. Aztán, amikor az egész bokám lila volt már, anyu elzavart orvoshoz.
6. Szerintem a csoki igenis undorító. Olyan a színe, mint a sz*rnak, akkor az íze milyen lehet?:S
7. Nincs szerencseszámom, de ha nagyon kéne választani egy számot, akkor legyen a 7. HÉTfejű sárkány, HÉT törpe, ali baba és a HÉT rabló, HÉTalvó, HETedHÉTország…
8. Meleg vagyok, és most különösen boldog a világ legszebb és legokosabb fiújával!
9. Ennek ellenére viszont hiszem, hogy csodás apuka lennék, és igen, SZERETNÉK gyereket [Ezt főleg a törvényhozóknak mondom!]
10. Nem szeretem, ha egy beszélgetésben a másik nem partner. A folyamatosn “aha” meg “ok” nem viszi előre a beszélgetést. Ilyenkor megunom és rövid úton lezárom a dolgot.
11. Rám igaz ez a vicc: Mi a különbség a sas és a szifilisz között [megfelelően módosítottam tripperről]? Nem tudom, sasom még nem volt!
12. Utttttálom, ha valaki pofázik film közben a moziban! Kivéve persze, ha valami kedveset súg a párom a fülembe;P
13. Majdnem leírtam, hogy semmi bajom a 13-assal, nem vagyok babonás, meg ilyesmi, erre, amikor elkezdtem írni, elkezdtett vibrálni a lámpa, és fura hangok jöttek a hangszóróból. Hé, hangok! Nem írtam le!!!
14. Hideg a lábam. mindig. És horkolok.
15. Egyedül lakom egy csodás kis lakásban Budán. Úgyhogy, ha valamelyik vidéki ismerős azt találja kérdezni, hogy pesti vagyok-e, egy nemmel fogom meghálálni. Egy “pesti vagy” kijelentésre meg egy heves tiltakozással fog szembetalálkozni!
16. Reggel nem bírok enni, pedig jó lenne, mert akkor felkelés után két órával nem kezdenék el szédülni, mint az állat.
17. A turmixgépemmel hihetetlen finom banánturmixot tudok csinálni!
18. Utálom, de sok embert kihasználok. Mármint nem, de kihasználom a segítőkészségüket, amiért cserébe a saját segítőkészségem tudom adni, de ezt kevesen fogadják el. Vagyis nem kevesen, de mások, nincs közös halmaz.
19. Az első gyerekkori álmom már beteljesült: mindig is vágytam a kulisszák mögé, és most én építem a kulisszákat. Ezért járok akár hajnali 3-kor is mosolyogva dolgozni:)
20. A következő álmom beteljesítésre vár: testőr szeretnék lenni, és kész vagyok elvégezni hozzá egy izraeli, világhírű testőrakadémiát.
21. A legújabb álmom pedig az, hogy leforgathassam a saját pornófilmem. Hogy szerepelnék-e? Igen, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy az enyém legyen, az én szereplőimmel, az én történetem. Össze fog jönni!
22. Gyűjtöm a fiús képeket az internetről, már kb. 1500 van a gépemen. Hogy miért? ki tudja? Izgatnak. Nem tűnnek el, megmaradnak nekem örökre. Amúgy, ha pornó, akkor elárulom, abból is van vagy 30 GB. És azokat is szeretem.
23. Szeretek olvasni, szeretem a sorozatokat [az Amazing Race-en mindenképp indulnom kell egyszer!] és szeretem a filmeket is. Egy kritériumnak kell megfelelniük: kössék le a figyelmemet, de szórakoztassanak, ne kelljen még három héttel a végigkövetésük után is gondolkoznom azon, hogy mi miért történt.
24. A lamantin a legnyomibb és legcukibb állat a világon, és imádom, akarok egyet itthonra. 2,5-4 méteresre nő meg, és mindehhez 200-600 kg párosul. Pont elférne az ágyam alá!
25. A hód igazi büszkeség és nemes állat! [A kedvenc színeim a barna és a narancssárga. Hogy mi az összefüggés a hód és a színek között? Semmi.]
Thanks for reading this. :)
-
Srác – lehet szidni:)
Kb. 1000 dolog van, amiről írhatnék, fogok is, csak szépen időzítem őket, viszont ami pár perce esett meg velem, azt muszáj leírnom, mert vááááááá….
Történt ugyanis, hogy elindultam boltba. Két bolt is van itt a környéken, egyik két háznyira, a másik 4:) És asszem mindkettő 21:00-ig van nyitva [a közelebbi 100%, és a story szempontjából ez a fontosabb]. Odaérek 20:51-re, zárva. Remek, irány a másik bolt. Zárva. Vissza a közelebbihez, és elkezdtem kopogni-dörömbölni az ajtón. Meg is jelent kis idő múlva a srác, kinyitotta, nézett rám. Mondtam neki, hogy még nincs 9 óra, és szeretnék venni egy kólát, és bementem. Kivettem a hűtőből, ekkor odabaszta a kulcsát az asztalra, és duzzogva bekapcsolta a pénztárgépet. Hagytam neki 140 Ft borravalót, hogy ne duzzogjon.
Az emberek miért háborodnak fel, ha dolgozni kell???
-
Ebihal v1.0
Behódolok én is az Iguazu és 979 által teremtett divatnak, itt az én EBIHALam, annak ellenére, hogy nem vagyok egyedülálló [és ezt tükrözni is fogja a rövid mondanivalóm]:P
Szóval, az én EBIHALAM: CrazyBoy;)
Mostanában lesz majd értékelhető bejegyzés is, de ugye egyelőre még minden az újdonság erejével hat, ami CrazyBoy, szóval kis türelmet kérek. Persze addig jó, amíg van ő, hogy írjak róla.
Kis rinya a végére:
tök hangos a laptopom, bekaksizott a ventillátor, és most keveri a szart, és ez a baj. Írtam egy cégnek, hogy mondják meg, mennyiért cserélik ki, de úgy néz ki, hogy most telefon helyett gépet fogok venni. Muszáj lesz amúgy is, ha lépni akarok valamit azon a téren, hogy még több pénzt keressek ilyesmi programokkal, hogy elvegyem más emberek kenyerét:D Van két ember ugyanis, aki eladná, ha tudnék ilyennel kreatívkodni.
-
SzárnyalóÉN
Amikor gondolkoztam a címen, akkor az a hülye Szarnyalo Pegazus-vicc jutott az eszembe:D De nem ugrott be, Pöti pedig nem írta le nekem, úgyhogy maradt a B terv: vagy negyed órán keresztül kerestem a neten. Így sem találtam meg, de végül volt egy post a Napi Borzasztó Szóvicc blogon, amiben hasonló témák voltak. Végül mégsem a szárnyalást emelném ki belőle, hanem ezt:
Kari Király 2008.10.02. 14:26:11
Régebben voltam még Erdélyben, egy kissebb település,asszem Gyergyószárhegy volt a falu neve (vagy valamiylen Szárhegy, nemtom :) )
Namost, a helyiek mesélték, hogy az ékezetre a legbüszkébbek a faluban. D::D:D:DD:Szóval a lényeg, hogy szárnyalok, mint egy bolond madár. Egész nap boldogabb vagyok, mint az általában sem szomorú lényem szokott, és a mosolyom is a nap egészében a dumbo füleimen is túllóg. Amúgy az van, amit itt is írtam kommentben: két fogkefe, két törölköző, két takaró [amiből az egyik szigorúan csak tartalék!!], egy ágy:) Most reggel két mosatlan tányér, két mosatlan pohár. Tyűha, gyorsan haladnak a dolgok, az bizti.
Jah igen, szóval jól sikerült, a harmadik, negyedik, ötödik, x-edik randi is, és minden a lehető legmenőbb! Viktor boldog. CrazyBoy boldog. Kell ennél több?:)
Tegnapelőtt pl. itt aludt:) Hozzám bújva, én hozzá bújva. A szúrós mellén:) Rendeltünk vacsit, megismerte a méltán világhírű mátrai borzaskát – és imádta!, és néztünk Skinst. Együtt, mert hogy ő is szereti, mint pár másik sorozatot is. A harmadik évad 8. része következett, ami kicsit nagyon horrorosra és texasi láncfűrészesesesre sikerült. Jó, Effy kicsit furcsa leány, meg jó, hogy dráma, de szerintünk ez egy szar rész volt:S
Aztán reggel korán kellett kelni, 07:15-kor, mert mennie kellett tanulni/dolgozni. Elkészültünk, kicsit szenvedtem. Azt hittem, hogy az, hogy 15 perc alatt elkészülök reggelente, az felülmúlhatatlan. Neki is 15 perc kellett, de belezsúfolt egy zuhanyzást is. Hihetetlen. Fürge! Kikísértem a buszmegállóba, busz után bámulás, hazaséta már egyedül, alvás délig már egyedül, de az ő illatával mindenen:)
ezt a videót CrazyBoy mutatta legelőször, amikor mondtam, h megyek edzésre: “Vigyázz magadra”:)Délután meg lenéztem edzésre. Ti, edzésre járó bloggelek, kérdés:
Nálatok is az van, hogy nehéz elindulni edzésre, de ahogy kitettétek a lábatokat a lakás ajtaján, már minden porcikátokban várjátok, és büszkén nyomjátok a súlyokat, hajtjátok a kardiot, izzadtok, majd isszátok a fehérjés banánturmixot?:)
Nálam full ez a helyzet. Most pl. nem érzem a vállam egy [2] hülye új gyakorlat miatt. De mégis ez is boldoggá tesz.
Szóval boldogság ezerrel. Ezek vannak!
-
“Ön”ismeret Kiddotól – avagy a kommentből lett post
“Azt gondolom, hogy az ember általában azzal tartja a jó néhány lépés távolságot, akit nem ismer. Aztán amikor két ember elkezd ismerkedni, akkor vagy elkezdenek haladni egymás felé, vagy úgy látják jobbnak, hogy nem lépnek semerre.
A Te esetedben viszont, amikor megismersz valakit, és az a valaki lép feléd egyet, te is totyogsz közelebb, aztán amikor már túl közel érzed magadhoz, hanyatt-homlok menekülsz – igen, mert félsz. Miután elmenekültél, rájössz, hogy hát lehet, hogy ezt nem kellett volna, és kezdődik elölről a közelebb totyogás.Ha valakivel elégszer lefutottad ezt a “közelérek-jólelfutok” kört, akkor az illető már nem lepődik meg rajta – vagy marad egy helyben, vagy apránként mégiscsak lépked utánad.
Ez szép és jó, ha olyan barátot találsz, aki erre hajlandó, és nem unja meg ezeket a köröket (mint ahogy azt hiszem nagyon sok ember). Viszont a hanyatt-homlok menekülős rész általában egy nagy pofonnal kezdődik, amit Te adsz a másiknak, és az bizony legtöbb esetben bántó. Ergo azoknak az emberek, akik hajlandóak lennének lefutni ezeket a köröket, még egy fokkal nehezebb dolguk van, mert még a pofontól is el kell tekinteniük.” -
Kompetisönsz
1/ Gusnál az x+1-edik fenyegető e-mailem után végre kikerültek a köldökszőr-competition férfi indulóinuak a képei, lehet szavazni [Vak, aki nem vetkőzősfiú [fors] hasára szavaz!!!!]
2/ Redblek ugye diétázik már egy ideje, és lesz nála valami teljestest-összemérés [itt ír róla]. Az én testem már nagyon jó úton halad, de nem hiszem, hogy be tudom hozni a lemaradást, szóval csak annyit tudok eltökélni, hogy a következő csatát megnyerem – redblek, ugye lesz még?:) [mellesleg ez olyan, mintha akkor lenne a tourdefrance, amikor armstrong a legjobb formában van:D]
3/ “Köszönjétek Wikónak, azaz SViktornak, hogy ez létrejöhet (már ha lesznek bátor jelentkezők, és tényleg létrejön), mert az ötlet az övé, de a megvalósítás az enyém – úgyhogy mégis csak köszönjétek nekem, hogy megrendezésre kerül a kézírásszépség- és kézírásfelismerő verseny.” olvashatjuk tegnap este óta –latens– blogján, a Még egy buzi!-n. Én, mint ötletgazda, rögtön küldtem is nevezést, és erre bíztatom minden kedves bloggertársamat is!
Miközben kerestem a megfelelő anyagot a kézírásversenyre, ilyen gyöngyszemekre bukkantam [amik, ha lesz felismerés-rész is, megkönnyíthetik a tippelők munkáját], amik azt bizonyítják, hogy bizony már gimiben sem tudtuk full komolyan végigülni az órákat, és ebben többször partnerek voltak a tanárok is: [Egy angol szódoga, és egy töri fogalmazás-doga – mindkettőre rengeteget tanultam:D]
-
jubileum
Ma egy éve, hogy Orsival [és Beával] nekiindultam életem talán eddigi legnagyobb kalandjának, Görögországnak.
Túlzás lenne azt mondani, hogy nem hiányzik, mégis azok az álmok, melyben újra munkába állok a méltán híres Oceania Clubban, rendre úgy végződnek, hogy arra gondolok: “Mi a faszt keresek én itt?” vagy így: “Kellett ez nekem?”
Időközben Timos visszahívott, többiekkel meg pár szót beszéltem csak.
Szép volt, jó volt, vége van, de már csak nyugatra mennék. Ha megyek egyáltalán [hosszabb időre, persze]…
-
Teszthalál/tecchalál/akármi
Ugye július óta járok edzeni. Ugye január eleje óta sokkal gyakrabban és elszántabban, mint eddig bármikor és [pöti akármennyire is nem fogja elhinni, de] sokkal jobb az alakom, mint akár csak két hónapja. Még nem ilyen, de már majdnem [-> kép jobbra] .De nem is ez a lényeg. Régen úgy jártam edzeni, hogy személyiedzőnéni minden alkalommal ott állt mellettem. Mostanában csak minden 3-4. alkalom van vele, mert – ugye írtam – spórolás van. Ezeken az alkalmakon sokszor csinálunk teszteket. Múltkor olvastam az egyik futós tesztnek a leírását. Ez a teszt olyan, hogy 5 percig a maximális pulzusod 60%-val futtat, utána 5 percig a 65%-val, utána 5 percig a 70%-val, utána pedig percenként növeli a sebességet. Ez nem is vészes, kibírható, simán be is vállaltam volna, egészen addig, amíg meg nem láttam az utolsó mondatot:
A tesztnek akkor van vége, ha a gép 100 mp-ig nem érzékel pulzust.
Mondtam is a dominaasszonynak, hogy a defit azért készítsük oda.
-
Fejpara
Nem elég, hogy bevertem a fejem a zsinórpadláson valamibe nagyon, és van rajta egy púp, de most meg ráadásul belefeküdtem a joghurtom koszos fóliájába, amitől tiszta joghurt a fejem, ragad. De legalább ott jól áll a hajam… [Álmos, sötétben ül, el lehet nézni neki!]
-
Visszaeső
Visszaeső idegbeteg, hisztis, sértődékeny faszkalap vagyok. Amikor már azt érzem, hogy végre mindenféle – jó, persze, egy BF-et leszámítva – emberi kommunikációk terén megfelelő mederbe tereltem magam, akkor megint jön valami apróság, amit félreértek, bántásnak veszek, és megsértődök.
Ez a legundorítóbb tulajdonságom. Gimiben még azzal nyugtattam magam, hogy poénból teszem, de már annyiszor tettem, hogy magam sem hiszem, hogy pusztán valami hülye poén lenne. Max. olyan értelemben poén, hogy valaki nagyobb hatalom – amiben nem hiszek – így szórakozik rajtam. [Hahó, ott fent: Nem vicces!!!] Hogy miért sértődök meg? Szerintem félelemből. Félek, mert nem ismerem fel azt a helyzetet, amikor valaki tényleg bántani akar.
Tényleg, miből lehet ezt észrevenni? Mert ha valaki tényleg bántani akar, azt sosem veszem fel, de egy poént meg mindig bántásnak veszek. Egyszerűen nyomjak magamra egy (-1)-es szorzót? Vagy mi?:O
Úgyhogy most büntetésképpen levakartam az olajréteget a tűzhelyről. Úgy csillog, mint régen.
Két kép a pozitív hangvételért alapítványtól. Az egyik azért, hogy lássam, nem felejtettem el a Valentin napot, csak nincs milyen apropóból észben tartani, a másik meg… gyengébbek kedvéért;) De csak nem prüdeknek;)
-
Olimpia kettő…
Először ez alapján a kép alapján csak annyit akartam írni a mai rendezvényről, hogy “Itt ülök, és mondják hogy van egy olyan program, hogy vízipipa Michael Phelpsszel”. Aztán rájöttem, hogy ez csak itt volt vicces, de már leírtam, a backspace meg kikopott:D Amúgy… miközben kutattam a fenti képet, ezt találtam. Vicces – megintcsak szerintem. Ez Ő is Phelps. Igaza lehet annak a standupkámedisnek, aki lénynek titulálta:) Kicsit olyan ez, mint a télen a parton, állványon tárolt hajók esete:P
Hamár egyszer belekezdtem, akkor leírom a bankos meglátásomat is [remélem egyik megrendelőnk sem olvassa:P]:
Sok bankkal dolgozunk együtt, és akármennyire válság van, csak röhögünk azon, hogy mindegyik azt mutatja be a saját grafikonjain, hogy “mi vagyunk a legjobbak az OTP mögött, de idén azt akarjuk, hogy rólunk szóljon a piac”… Legalább a saját fiókvezetőiknek vallanák be, hogy “Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”…
-
olimpia
Sok blogon pasis bejegyzések, én sem maradok el, főleg, mert szokás szerint Orsi megint mutatott egy érdekes egyedet. Rossz a kedvem, nem részletezném, de most ez vidított fel:
Matthew Mitcham (Brisbane, Ausztrália, 1988. március 2. – ) ausztrál műugró, a 2008. évi nyári olimpiai játékok olimpiai bajnoka 10 méteres toronyugrás számban. Mitcham a 2008-as olimpia egyetlen nyíltan meleg férfi résztvevője volt. [Wikipedia]
Fotók innen: Advocate.com
-
Elnöki tánc
Péntekenként igyekeztem úgy időzíteni az edzésre járást, hogy dél körül érkezzek-végezzek, mert akkor öltözött egy tánccsoport:D És annyira csodálatosan nézett ki mindegyik, és hát a testük… élmény volt velük zuhanyozni:D Megkérdeztem lent a teremben, hogy kik ők, és annyi volt a válasz, hogy táncosok, akik bérlik az egyik kistermet.
Másik szála a történetnek:
Van nekünk 120 db ledpanelünk, *60*60-as darabok. Mutatom is rögtön, hogy mire használjuk őket:
Na, itt a kék cucc a háttérben a ledrács. Kitalálták, hogy ennek az üzemeltetését is tanuljam meg, mert akkor még több munkát tudok csinálni. Volt egy 2 napos oktatás is pár hete, akkor megtanultam az egészet a szoftvertől a szervízelésig, és ez alatt a tanulási nap alatt közölte a cégtulajdonos, hogy van egy 40 előadásos táncműsor, amit jó lenne, ha én csinálnék.Két hete pénteken gyanús lett, hogy ezek a srácok az edzőteremben azok, akiknek a műsorát fogjuk csinálni, úgyhogy rákerestem a neten arra a szóra, amit mi cégileg tudunk, mint a társulat neve, és leesett az állam, amikor rájöttem, hogy ők azok.
Már pár napja próbálunk aktívan, és amellett, hogy próbálom megtanulni a darabot, hogy mikor milyen animációra van szükség, meg figyelek a ritmusra, és néha még msnezek is, arra is nagyon kell ügyelnem, hogy ne bambuljak nagyon, és néha visszaszívjam a tátott szájam sarkából kígyózó nyálcsíkot:)
-
Orsi
Höhö – Orsinak erről a képről én jutottam az eszébe. Pedig MÉG nincs ilyen jó testem…
-
Bújék
Életem második, kurvaunalmas, dolgozós szilvesztere. Nincs kedvem vidám bejegyzéshez:S Szebb jövőt mindenkinek…
-
rémálomföld
Nem szoktam nagyon álmodni. Mostanában mégis van egy álmom. És ha be kéne sorolni, akkor ez bizony egy rémálom:( Neeem, nem a szokványos rémálom-fajta, nem kelek fel ordítva, nincs átizzadva a lepedő reggelre, sőt, be sem pisilek, de mindig rossz érzésem van közben/utána. Hogy mi is az álom?
Azt álmodom már vagy tizedszerre, hogy a nagy csapat fogta magát, visszament Görögországba. Ott van mindenki… Orsi, Bea, Tina, Gill, Romana, Dominic – és első este az étteremben elgondolkozom azon, hogy ‘bakker, még van négy hónap hátra’, és akkor mindig elsírom magam.
MIÉRT?:’(
-
egesssegedre
Dominik added you as a friend on Facebook. We need to confirm that you know Dominik in order for you to be friends on Facebook.
ennyi.
-
Hogy a csütörtök mennyire nem az én napom volt…
Akár az is lehetett volna a cím, hogy “Hogy én mennyire nem tudok vezetni…”, de nem ez lett:) Hogy miért?
Lássuk, mit csináltam csütörtökön. Mit… nem is mit… MIKET?!
- mentem, haladtam rendes tempóban, miskolcig semmi gáz nem volt. Felvettem a hírös Tiszai pályaudvaron a srácot, akit vittem a versenyre. Az első öt percben három akkorát rántott a kocsi, amikor kettesbe váltottam, hogy nem kicsit égett a pofám:D Tehát a váltás nem ment, nézzük tovább:
- aztán mentünk Aggtelek felé, kanyargós alsórendű út, falvak, nem lehetett száguldozni. Aztán feltűnt előttem egy rendőr. Nem előztem meg, döcögtem mögötte előbb 90-nel, aztán falun belül 50-nel. Aztán kiértünk a faluból, villogó bekapcsol, félreáll, ‘közúti gépjármű ellenőrzés’-re. Én nyugodtan adtam a papírokat… 50nel mentem, öv bekapcsolva, papírok rendben, nem lehet gond. Tévedtem. Ugyanis, mint felvilágosítottak – persze amúgy is tudtam – “lakott területen kívül kötelező a tompított fényszórók használata”. Csak az a gáz, hogy Bpen bekapcsoltam, és azóta nem álltam meg, végig ment a motor:(, és a lámpát sem kapcsoltam le szándékosan, szóval nemtom, mi történhetett… “elfogadja az 5000, azaz ötezer forintos helyszíni bírságot?” – hát erre mit lehet mondani? elfogadtam.
- Odaértem, a késői indulás és a rendőraffér miatt fél óra késéssel. Köszönés, bemutatkozás, felmértem a helyzetet. Valakinek ki kellett mennie a rajtba – hát én önként vállalkoztam. A srác, akivel mentünk, nézte a térképet, hogy hol kell letérni a főútról, én meg vezettem. Aztán egy kanyarban rájött, hogy túlmentünk, forduljak meg. Épp nem jött senki, így hát elkezdtem a fordulót. balra előre, visszatolattam jobbra hátra… Aztán nyugtáztam, hogy jobbról jön egy autó, de lassít. Balról senki, úgyhogy – mivel a másik úgyis megáll, elindítottam a fordulás végét. Srác az anyósülésen ordít, hogy álljak meg… Akkor már késő volt. Az a fasz az út legszélén elkezdett megelőzni, én meg oldalról belementem:( A hab a tortán, hogy meg is akart verni az autó egyik részeges utasa, miután szóvátettem, hogy igazán megvárhatta volna, míg megfordulok…:S:(
-
fogyás, de mégis hízás – aussieBum
Múlthét hétfő óta napi max. fél liter colát iszom, és azon kívül meg kizárólag szénsavmentes ásványvíz… Normális kajákat eszem normális időben. Olyanokat, amiket Pöti javasolt, meg a body.builder.hu és montignac módszer:D Gondolná az ember, hogy legalább 1-2 kilót fogytam…
Közben persze járok az edzőterembe, megy az edzés, zsírégetés keményen, aztán meg kis szériázás, vagymi, a végén meg fehérjeturmix.
Meg is próbáltam mérni a változást. Először itthon: bekapcsolnám, semmi. Nézegetem, semmi. Aztán agyalok: múltkor beáztattam (digitális mérleg:D:D), azóta nem megy. Nafasza. Aztán a teremben: Rálakom egyik kis lábam, és nem letört?:S:S:S Hogy mi is történt? Van a mérleg, digitális, két üveglap között vmi kis test [1. ábra]. Bekapcsoltam, elkezdtem rálépni a 2. ábrán látható módon, erre elengedett valami ragasztó:S és a mérleg a 3. ábrán látható módon csinált:D
:S Kínos volt… 150 kilóig általában jók a mérlegek… Hát akkor le lehet vonni a következtetéseket:) [Vagy ez olyan, amire két lábbal, egyszerre kell felugrani?:O] Azóta amúgy megfejtettem, hogy remélem, elem-problémái vannak a mérlegnek, családi összefogással vettünk is két elemet, azóta megy.
ÉS EGY DEKÁT NEM FOGYTAM:S De szerintem amúgy izmosodtam, a kezem mindenképp. De bele kéne húzni, ha azt akarom, hogy így álljanak rajtam a cuccok [persze szörfözni nem fogok:D][Amúgy tud valaki valamit arról, hogy lehet-e itthon AussieBum gatyókat kapni?:O Meg felsőket? Vagy neten kő rendelnem mindenképp?:O]:
-
para van, én mondom.
Anyuék külföldön, főnök nem veszi fel a telefont, hogy adjon fizetést, így a rendelés kilőve, marad az, hogy magamnak kell kaját gyártanom. Meg is van minden, el is terveztem edzés előtt. Vettem 260 Ft-ért egy Bonduelle márkájú kukoricát, konzervben. Van itthon majonéz, meg sütök Sága krokettiniket, és jól lakok. Oké, nem vagyok akkora szakács, mint Petit, de hát baszki:) enni kell.
Aztán itt vagyok, elkezdeném csinálni. Csak az a baj, hogy én kint vagyok, a kukoricák meg bent, és köztünk van a konzerv. Keresem rajta a perforációt, nincs. Keresem a feltépőcuccost – nincs. Kérek ötletet az igaz barátoktól: mindenki a konzervnyitóig jut. De azt nem kalkulálják be, hogy addig éhen pusztulok:(
És amúgy is, annyit hisztizek, csináltam egy rinya kategóriát:)
UPDATE: felesleges volt hisztizni, szűk 8 perc alatt kezeltem a problémát. Orsi feldobta, hogy kés, nekem meg beugrott, hogy anno baromi drágáért vettem egy kést. Nyitogattam, és az egyik csavarhúzó mögött elbújva ott figyelt a konzervnyitó. Már megérte, megmentette az életem:)
-
az elmaradt utolsó bejegyzés, a “T”,
a visszaszámlálás vége, a napló utolsó darabja:
T-3 2008. június 29. vasárnap [123] – T 2008. július 2. [126] szerdaNézzük az utolsó 3,5 nap történetét. Sokat nem változott a program, úgyhogy csak nagy vonalakban: reggel alvás 11-12-ig. Utána kis szenvedés, evés, meg egy kis sorozat vagy beszélgetés, aztán vagy lehúztuk a belünket a strandra, vagy a városban tevékenykedtünk (vásárlás, net, ez-az), vagy intéztük a hazautazás papírjait (Diploma, exit checklist), valamint vérre menő küzdelmet folytattunk Mogyival, hogy végre gyártsa le az értékelést, ami a legfontosabb minden papírból. Adtunk neki rá 5 napot, aztán végül kedd este megkértem a Timost, hogy ugyanmár… neki csak 2 óra kellett hozzá… Ebből csak kicsit látszik, hogy ki az, aki igazán törődik velünk.
Az exit checklist egy aláírásgyűjtő lap. Az a lényege, hogy minden hely, ahol ’tartozhatunk’, felírja, hogy nekik bizony mi nem tartozunk semmivel. Kezdve a supervisorunktól (neki a ’nevünket’ kell leadni), a minimarketen át a karbantartók főnökéig mindenkitől be kellett gyűjteni. A legnehezebbnek mégis az apartman tulajdonosának, a vak bácsinak és a csak görögül beszélő nőnek az aláírása volt, de végül – miután meggyőztem, hogy nem vagyok román, hajlandó volt megnézni a szobám, majd mosolyogva aláírni. Innen már minden simán ment.
Még egy kegyetlen berúgás volt erre a pár napra, azt hétfő este sikerült megoldanom, sok-sok malibu colától, de hát ettől szép az élet:D Ebben az utolsó egy hétben annyiszor voltam részeg, hogy én azt elmondani nem tudom:D Csapatépítés ezerrel:)
Aztán eljött a szerda, a T, véget ért a visszaszámlálás a blogon, bőrönd becsukása (vagyis a próba, aztán pár dolog kidobása, próba kettő, pár dolog átpakol Orsihoz, végre becsuk:D), búcsú azoktól, akik az apartmanban tartózkodtak, taxi rendelés: „várj 10 percet, aztán hívj vissza”; taxi rendelés újra (10 perccel később): „5 minutes” – és megjött a taxi. Szálloda, pár aláírásgyűjtés, fizetésfelvétel, búcsú.
Grigori: „Ha meggondolnád magad, akkor holnap reggel 8-13:30, 18:30-22:00”
Mogyi: „Ó, jó, hogy jöttél – Troli!”
Persze mosoly, aztán már jött is az előre rendelt taxi, ami vitt a reptérre. Orsi erősködött, hogy induljunk 13:30-kor, mert 1 óra az út, és kell idő a reptéren… A taxival kevesebb, mint fél óra volt az út, szóval 2 órát kellett ott elbasznunk… Ettünk, becsekkoltunk, ettünk, megnéztük a boltokat, vásároltunk ezt-azt, aztán végre jött az idő, lemehettünk a buszhoz, az kivitt a géphez, beszálltunk. Orsi szokatlanul nyugodt volt, de ennek csak örülni lehetett (ugye fél a repüléstől…). Én végigolvastam, ő végigaludta a repülést.
Igazából a Görög határig tart a napló. Ami utána következett – az egy másik történet.
-
Holnap megyek haza…
Nem, meg nem csomagolok, egyelore csak buslakodas van, bucsu, es a papirok intezese. Nagyon sok minden es mindenki fog hianyozni, de az tuti, hogy a legjobban ez a kis hulye.
-
Az utolso elotti
T-12 2008. június 22. péntek [114]
Ma egész nap tök fáradt voltam, végig ásítoztam a napot. A délutáni alvás internetezés miatt maradt ki. A büfé viszont szerencsére nem volt nagy hajtás ma, nagyjából elosztva jöttek az emberek, nem volt roham.
Péntek lévén este Dreambe mentünk, de én fél egykor eljöttem, mert nyitott szemmel aludtam…
Ezen kívül semmi érdekes nem történt ma…
T-11 2008. június 21. szombat [115] Jota pende
Ma a reggeli és a vacsora is 1 darab rohanás volt, az elejétől a végéig. Nem tudom, mi történt, de folyamatosan fogytunk ki mindenből, és a mosogatógépek sem bírták nagyon az iramot. És mindennek tetejébe kb. 50 fok volt ma is… Mindenkiből folyt a víz, és mégis rohantunk.
Délután végre sikerült kialudnom magam, megszakítás nélkül aludtam három órát. Aztán felkeltem, tisztálkodás, séta vissza. Elkezdtem átöltözni, és akkor vettem észre, hogy a fekete cipőm baromira nincs ott:S Körbenéztem az egész öltözőben, beleértve a nyitható szekrényeket is, de sehol nem találtam. Úgyhogy – mit volt mit tenni – felvettem a fehér utcai cipőmet, és abban kezdtem el felkészíteni a büfét [közben meg vagy 30szor elmondtam, hogy miért van rajtam fehér cipő]. Kicsit rosszul éreztem magam, mert van egy orosz lány, aki az első napján fehér cipőben jött dolgozni, és őt azóta White Shoesnak hívom – és most én is ide süllyedtem. Nagyseggű közben folyamatosan kereste a megoldást, végül hazament egy pár fekete cipőért nekem. Egy kicsit nagy rám, de legalább tudok dolgozni – mert megmondtam, nem vagyok hajlandó új cipőt venni erre a három napra, mert többe kerül, mint amennyit keresni tudnék.
Grigori viccet is csinált a dologból: elmesélte, hogy a görög hadseregben van öt valami, és abból az ötödikbe tartozók fehér cipőt hordanak, és nekik semmit nem kell csinálni:) Úgyhogy, mondta, én ilyen vagyok:P Azt az ötödik szakaszt vagy mit jota pendének hívják, aki meg abba tartozik, az jotas.T-10 2008. június 22. vasárnap [116] az utolsó szabadnap
Ahogy a négy hónapnak az elején sok volt az „első”, most egyre több utolsó dolog fog jönni. Ma volt például az utolsó szabadnapom, amit Orsival töltöttem. Márciusban még hihetetlennek tűnt, hogy Gorannak az egyik hat hónapjában összesen 10 szabadnapja volt. Hát, nekünk 4 hónap alatt 14, ami nem sokkal több… És hogy mit is csináltunk?:) Ettünk, neteztünk, megnéztünk egy nagyon szar filmet, és jól éreztük magunkat.
Ps: A Pathology-t senkinek nem ajánlom, 90 perces, de 60 percnél már annyira untuk, hogy ki kellett kapcsolni.
Vicces kedvében volt a Mogyi, mikor a beosztást készítette, az egyszer biztos:) Aztán este a szálláson mondta Davidbuffe, hogy megváltoztatták a beosztást, és holnap nem leszek büfében, de azt ’elfelejtette’ megnézni, hogy akkor mégis mikor dolgozom, úgyhogy mit van mit tenni, bemegyek 8-ra:S
T-9 2008. június 23. hétfő [117] Two days and today
Ma annyi minden történt, hogy nem is tudom, hol is kezdjem, de az az egy biztos, rég volt már ennyire eseménydús napunk itt:)
Reggel ugye korai kelés, majd bestoppoltam az Orsival, így már fél 8-kor bent voltunk. Természetesen az első dolgom az volt, hogy megnéztem a beosztást – és akkor elkezdtem káromkodni, ugyanis annyira megváltoztatták, hogy még csak nem is délelőtt, hanem délután dolgozom… Szóval 13:30-ra vissza kell jönnöm. Remek, elindulok sétálva haza, de félúton megállt mellettem nagyseggű, és kérdezte, hogy mi van, miért megyek haza, aztán hazavitt. Aztán – mivel nem tudtam visszaaludni – végignéztem a Skins első évadjának a maradékát (7 rész), majd fürdés, busz, és mentem vissza dolgozni.
Rengetegen voltunk a hatos stationbe beosztva, úgyhogy az ebéd alatt egy darab vörösbort szolgáltam fel, különben troliztam, meg a tálcákat cipeltem ki a stationökből.
Aztán kezdődött a terítés, és hívott Orsi: hazaengedik őket korábban, úgyhogy egy géppel repülünk haza – mert jött rengeteg új munkaerő megint az étterembe:) És közben megtudtam, hogy Tina és Romana is mennek haza, valamint valószínűleg mind az öt lengyel is:) Na, a vacsora emiatt nagyon királyságos volt: a konyhában ugráltunk, nevettünk, ölelkeztünk, az étteremben meg mindenkinek az arcán szívből jövő, full őszinte mosoly volt. Annyira jól esett ennyi boldog embert látni, hogy azt elmondani nem lehet:)
Este vacsoráztunk a Dreamben, utána elmentünk a discoba, karaoke estet hallgattunk, meg folytattuk az örömködést ott is – miközben eléggé berúgtam:)
T-8 2008. június 24. [118]
Ma a tegnap este miatt – meg mert megtehettem – a délelőttöt alvással töltöttem. Kelés 12 körül, utána rendbe szedtem magam meg szenvedtem még egy kicsit az ágyamban és már jött is a busz. Szokás szerint station 6, Annával [meg Zari és Rodica]… Róla csak annyit kell tudni, hogy hát nem éppen egy villám a szentem:) Végül ügyesen megszerveztem a terítést, így kész lettünk időben, és volt mindenünk a terítéshez, valamint a lehető legjobban előkészültem a reggelihez is. A vacsora gyorsan lement, de amiatt nem volt túl jó, hogy Zarival versenytkummantottam, Anna pedig nem túl gyors ugye, szóval Rodica pl. egyedül csinálta a teljes setupot. Szegény. Én a saját daily cleaningemmel voltam elfoglalva, de így sem értem el a buszt, úgyhogy rohanás haza, mert el akartam érni a visszabuszt, mert ugye disco. Mivel felvettek [stoppoltam], el is értem, még zuhanyozni is maradt időm. És bár iszonyúan fájt a fejem, mentem discoba. Iszogattunk, elvoltunk, és csináltunk vagy 100 fényképet:) Ma is sikerült berúgni, úgyhogy próbálok gyorsan sokat aludni, mert negyed 8-kor kelés szigorúan:)
T-7 2008. június 25. [119] Az utolsó munkanap
Az utolsó munkanap. Tök furcsa volt leírni. Meg már az is furcsa volt, hogy bementem, és a beosztáson az egyes stationben találtam magam. Furcsa. Furcsa, mert mégis ugyanolyan nap, mint a többi [kb. mint a 18. születésnapom]…:) A reggeli lightos volt, még a szokásos egyes station-beli reggelinél is lightosabb. Aztán a terítéssel is kész lett hamar mindenki, szóval kitakarítottuk az office-t. Aztán rövid ebédszünet, és akkor már ott tartottunk, hogy megvolt az utolsó reggeli és az utolsó nagy terítés. Ebéd helyett az office-t súroltam Mogyival és Manolihhal, aztán fél órát beszélgettem még Jelenával és nagyseggűvel, majd busz haza. Délután alvással telt, aztán vacsi. Orsi meg a szabadnapja ellenére bejött, hogy együtt töltsük az utolsó munkanapom utolsó három és fél óráját. Az egyesbe kértem magam vacsorára [reggelinél nem kellett kérni], szóval Orsival együtt aztán kifejezetten untuk magunkat:) Aztán kb. 10 percenként mondta mindenki, mennyim van hátra. Mint egy elnyújtott visszaszámlálás [kicsit úgy éreztem magam, mint aki börtönből szabadul: gratulálások, hogy letöltöttem a büntetésem, visszaszámlálás… már csak a rabruhámat kell leadnom:)]. Aztán eljött a 10 óra, megcsináltuk a csoportképet, beszélgettem Timossal a jövőbeli terveinkről (megveszem a szállodát, és kirúgom, aztán veszek egy 7 csillagos szállodát Törökországban [ahol 1000 $ egy éjszaka] és odahívom F&B menedzsernek:P), csináltam vele is egy közös képet, és vége lett. Nem kell többet dolgozom. Este disco, aztán busz haza, alvás, ébresztőóra-beállítás nélkül:)
T-6 2008. június 26. [120] – T-4 2008. június 28. [122] csütörtök – szombat
Ha az utolsó munkával töltött hét lassan telt, akkor az a hét, amit pihenésre kaptam hazamenetel előtt maga az örökkévalóság. Mindenki dolgozik, szóval marad az alvás délig, utána kis napozás, olvasás, filmezés, megint alvás, evés, alvás, napozás, este dream és/vagy disco. Ez a napi program.
És még valamit el lehet mondani általánosságban: halálra unom magam.
-
voros
Ezt mar leirtam ket beszelgetesben is ma, de: Mivel nem kell dolgoznom, viszont rajtam kivul mindenki dolgozik, marad a strandolas, kozben olvasas es zenehallgatas – mivel nem akartam ugy hazamenni egy 4 honapos gorog tortenetbol, hogy nincs semmi szinem. Szoval tegnap es ma is lent voltam 3-4 orat. Lett szinem. Voros.
-
Tegnap vegeztem…
… es kaptam egy ilyet:
Certificate of Achievement
*****
This certificate is presented to Sviktor In recognition for the successful completion of his internship which was held in OCEANIA CLUB from 02/03/2008 to 25/06/2008, in the Food & Beverage Department.
-
Ciao viktor – az utolso schedule:)
Monday 23 Tuesday 24 Wednesday 25 Thursday 26 Friday 27 Saturday 28 Sunday 29 Viktor Salfer Buffe 1 Buffe 1 8-13:30 18:30-22 End ciaooooo End ciaooooo -
Orsi
Az Orsi süket és buta:) Ma a Dreamben, miközben a tulaj folyton elkapcsolt a Hollandia-Románia meccsről, a csillagjegyekről beszélgettünk egy öngyújtó kapcsán, mikor is Orsi kérdezte a csillagjegyem. Mondom virgin, erre ő: Hörcsög?!
Most őszintén: normális az ilyen?:P
-
Fejezetek szépfiú szakácskönyvéből II. – Gyümölcstortácska
Sokat váratott magára a 2. rész, de megéri, próbáljátok ki (Anyum már megcsinálta, és szerinte is isteni)(a kedvenc itteni süteményem receptje)! Ha minden igaz, még 2 recept lesz, de azért ebben ne bízzatok:)
Gyümölcstorácska:)
A torta – mint a képen is látszik – három részből áll. A tetejére rakhatsz mindenféle gyümölcsöt, itt szőlővel, barackkal, eperrel, szilvával, banánnal, kiwivel, naranccsal és ananásszal ettem eddig.
A középső réteg az egy ilyen pudingszerű történet, édes. Elkészítése:
Felforralsz 1 liter tejet 150 gramm cukorral (asszem por), utána hozzáadsz 200 gramm lisztet. Ha újra forrni kezd, hozzáadsz két tojást (fehérjét és sárgáját egybe összekeverve), és végül, ha újra forrni kezd, akkor 100 gramm vajat. Utána lehül és elvileg készen van:) Ja, a vajat és a tojást asszem el kell keverni:)
Az alsó részt elkészítve veszik, de könnyű megcsinálni, ilyen kekszszerű megoldás (ugyanaz, mint az előző recept alapja):
Hozzávalók:
200 gr porcukor
330 gr vaj
2 tojás
650 gr lisztElkészítés: ezeket valahogy összegyúrod, aztán ilyen kis kosárka-alakú kéne, hogy legyen, de nem tudom, ezt hogyan lehet kivitelezni…, majd 180°-os sütőben sütöd kb. 10-15 percig. Kész.
Kellemes ízeket!
-
bufes het – ujra napi naplo
T-16 2008. Június 16. Hétfő [110] A 13.
Ma volt a 13. szabadnapom, de szerencsére semmi rossz dolog nem történt a baljós szám ellenére (Biztos azért, mert nem vagyok babonás). A nap úgy elrepült, mint a fene. Délelőtt aludtam, kb. fél 1-ig, aztán Orsival beszélgettem és együtt nem csináltunk semmit. Aztán fürdés, taxi – bementünk a városba netezni két órát. Utána hazajöttünk, rendbe szedtük magunkat, és jobb híján lementünk a Dreambe megnézni a német-osztrák meccset. Az utóbbinak drukkoltunk, de már a statisztikák alapján sem volt esélyük nyerni, végül ki is kaptak. Remélem, holnap a holland-román meccset adja a görög tv…
T-15 2008. június 17. kedd [111] büfé1
Korán keltem, hogy beérjek sétálva 7:30-ra. A büfé tök rendben volt, úgyhogy felkészültem a rohamra, sok tálca pohár és teás megoldás. Mindig volt mint csinálni. Utána, mivel Nicola végzett 10-kor, és Dominiknak szabadnapja volt, nem volt senki a trolin, engem raktak át. Kiürítettem az összes stationt, majd folytattam a büfét. Mindenféle rohanás nélkül végeztem 12-re, úgyhogy a délelőtti munkaidőm utolsó 30 percét egyhelyben ülve, a perceket számolva töltöttem.
Majd a hazaséta következett, énekelve. Dög meleg van kint, pólóban és rövidgatyában megpusztultam. Utána próbáltam aludni, de a Cosmin nem tud halkan beszélni, aztán meg a zenét is ordítva hallgatta, ezért ezt elvetettem. Csináltam szendvicseket, ettem, néztem egy Amazing Race-t (mivel tegnap nem sikerült új Dexter részeket letölteni…), most kicsit naplót írok (ugye milyen furcsa, hogy megint napokra van bontva?:P), fürdés, hajmosás, séta vissza, és következik a második része a mai napnak.
Vacsora alatt sétálgattam a büfésor mögötti folyosón, és valami nagyon finomra lettem figyelmes. Imádom a sörbundás csirkét, és ilyet találtam. Aztán annyira belefeledkeztem az ízébe, hogy csak a felénél jöttem rá, hogy ez bizony hal:) Különben a vacsora nem volt túl pörgős a büfében (sztem szinte sosem az:D), ezért néha troliztam, meg hordtam be a koszos evőeszközöket a stationökből. 9-kor végeztem, de nem volt kedvem várni fél órát a buszra, úgyhogy inkább hazasétáltam.
Sokat kellett várni Orsira, mert nem érte el a korábbi buszt, úgyhogy csak a meccsek utolsó 20 percére értünk oda. Mindkettő meccset adta a tv, úgyhogy az egyik plazmán a franciaolasz ment, a másikon a hollandromán. Mi ez utóbbi előtt foglaltunk helyet, aztán a tulaj elkezdett kapcsolgatni, úgyhogy felváltva néztük a meccseket, egyikből sem látva semmi fontosat. Viszont ma már rutinosan mentünk, hosszúnadrágban, és pulcsiban, ami a meleg ellenére kellemes felüdülés volt, mert nem csíptek halálra a szúnyogok:)
T-14 2008. június 18. szerda [112] két útlevél
A délelőtt hamar elszállt, és azon kívül, hogy a 17 éves Dominikkal azzal szórakoztunk, hogy egymásra kenegettük a kezünkön lévő nutellát, semmi érdekes nem történt. A hazaséta után rögtön csörgött a mobilom: a futár hívott, hogy itt a csomagom a TBkonzultól. Leegyeztettük a címet, majd ledőltem aludni. Szokás szerint a Cosminra keltem, aztán kis szenvedés az ágyban, amit egy lódarázs majdnem gyilkos megjelenése szakított félbe, majd fürdés, taxi, a futárszolgálat irodájának megkeresése, útlevél átvétel 12 € fejében, aztán rövid netezés, majd séta vissza a hotelbe: következett a vacsora. Hamar megcsináltam a büfét, aztán egészen fél kilencig nyugis este volt, akkor hirtelen sok mindent kellett csinálni, meg még a szarás is rám jött, de az utolsó félóra is pikkpakk elszállt.
Mivel tegnap elmagyarázta az egyik biztonsági őr, hogy nem használhatja a staff a tengerparti bejáratot, ezért ilyen kerítésen átmászós-csalánnal benőtt lépcsős megoldással jutottam le a tengerparti útra, ahol rögtön találkoztam Dominikkal meg a többi cseh fiúval és lánnyal. Iszogattak és éjszakai fürdőztek (9kor:P), úgyhogy meginvitáltam őket a dreambe, mert Orsiék csak 11-kor végeznek.
Hazajövet rászántam arra, hogy felkeressem az apartman tulaját, és minden görögtudásomat összeszedve ezzel a már jól begyakorolt mondattal álljak elő: Kali spera, gia sas! Signomi, ohi fos toaleta. Rögtön leesett neki, hogy miről hadoválok, és rögtön két égővel is meglepett, aminek köszönhetően két nap után újra világosban lehet szarni és zuhanyozni.
Most megírom gyorsan a naplót, aztán útra kelek meccset nézni. Görög-spanyol – és a kedvenc tulajunk nem tudja, hogy katasztrófa lesz-e.
Amikor odaértem, még egész jól állt a görögök szénája – mivel 1-0-ra vezettek, aztán hirtelen 1-2 lett a spanyoloknak – újabb katasztrófa. Közben Dominik is megérkezett, matt részegen, és ami a dolog külön szépsége volt, hogy a spanyoloknak drukkolt – az egész Dreamben egyedül:) Ettünk, ittunk, megjött Orsi is, beszélgettünk, aztán negyed egy körül hazasétáltunk, én Dominikkal vártam a buszra. Ekkor megjelent Bobby, az eb, ami Dominiknak eszébe juttatta a kutyáját, aki egy hete halt meg, úgyhogy kb. 20 percig vigasztalgattam, majd leintettem neki egy kocsit, ami visszavitte a hotelbe. Aztán még vagy fél óra beszélgetés Orsival, és végre nagy nehezen alvás.T-13 2008. június 20. csütörtök [113]
A hét egyetlen napja szervizben jól indult, mert Orsival raktak minket egy stationbe. Minden jól is ment egészen fél 11-ig. Nem volt nagy hajtás, a vendégek sem voltak faszok, szóval minden okés volt. Aztán Orsi kijelentette, hogy nem hajlandó azokkal a vendégekkel foglalkozni, akik mostantól jönnek. Naremek, onnantól az összes új vendéggel nekem kellett foglalkozni, mellette meg asztalokat tisztítani és souplatekat takarítani. Ezen kicsit megorroltam, és jól össze is vesztünk (kb. 15 perc erejéig). Utána már minden okés volt, csak Grigori hülyeségei mentek az agyamra.
Délután próbáltam aludni – sikerült is 40 percet, aztán hazajött Cosmin. No comment. Utána inkább sudokuztam egyet a telefonomon, majd folytattam a tegnap este elkezdett prezentáció készítését. Aztán végre eljött a hat óra, zuhanyzás, készülődés, busz, vacsora. Grigori megint beszólt, meg parancsolgatott, most már rá is ordítottam, mert tele van a tököm azzal, hogy mindig megszívat. A vacsora különben nem volt nagy hajtás, mindenkinek megvolt a saját feladata, ami sokkal eredményesebb működést eredményez. Ez szóismétlésnek számít?:S A reggeli terítéssel is hamar végeztünk, úgyhogy kis rohanással pont elcsíptem a 22:15-ös buszt (istennek hála, mert a következő az új menetrend szerint csak 23:15-kor indul.
Amik még ma történtek:
Cseréltem Daviddal, mivel ő a büfé2-t preferálja, én meg az 1-et, de pont fordítva voltunk beosztva péntekre és szombatra, szóval büfé 1 leszek.
Andreas egyre kiborítóbban viselkedik. Ma ő volt egyedül az egyes stationben, és közölte, hogy nekem át KELL mennem oda segíteni (a hatosból, ami a legnehezebb, az egyes pedig messze a legkönnyebb). Ezzel csak annyi probléma volt, hogy nem volt rajta ez a beosztáson, és egy supervisor sem mondta. Jeleztem is neki, hogy ő nem az az ember, aki megmondja nekem, hogy mikor hol kell dolgoznom. Mondta, hogy nem baj, ha nem megyek át, akkor meg fog baszni… Nem mentem, viszont vacsora után bementem, pont jött egy troli, vettem róla kaját, erre mondta Andreas a trolis gyereknek, hogy ne adjon nekem enni, mert én nem vagyok jó gyerek… Ez teljesen bolond… Este beszélgettünk róla a Dreamben, és hát mindenkinek ki van vele mindene…
-
Meglett (102-109)
T-24 2008. június 8. vasárnap [102] – T-17 2008. június 15. vasárnap [109] Meglett.
Már nem írom le a szokásos szöveget arról, hogy miért nem írtam, mostanra már teljesen elment a kedvem a naplóírástól:) De… tavaly nyáron, amikor még az utazási irodás gyakorlatomat töltöttem, elloptam egy számomra teljesen idegen srác naplóját, aki hat hónapig volt egy hajón, mert ugye először én is hajóra akartam menni. Az elején naponta leírt mindent, kb. azt is, hogy hogyan fogta meg a tányérokat, hány kg-mal nyomott fekve a konditeremben esténként, miként lett személyi edző és milyen programokat tartott, hogy hol milyen zenére táncoltak, mindent. Aztán folyamatosan egyre ritkábban születtek az újabb történetek, míg végül azelőtt befejeződött a napló, hogy hazajött volna. Én – igaz, csak a saját négy hónapommal – de elég jól bírom eddig, most már biztos vagyok benne, hogy meglesz végig a napló, már biztos vagyok benne, hogy ez alapján a file alapján mindenre emlékezni fogok majd.
Akkor vegyük sorra ennek a hétnek a nem szokványos eseményeit:
Vasárnap megkaptuk az új beosztást (ugye, milyen meglepő?:P): H: fél szabadnap; K: P/A, Sz: szabadnap, Cs: P/A, P: P/A, Sz: Buffe 2, V: P/A. Ide kapcsolódik, hogy szombaton (14-én) este Mogyi mondott valami olyat, hogy „ugye tudod, hogy holnap büfében leszel?!”. Mondtam, hogy nem, a beosztás szerint P/A – igen, mert nem cseréltem még le. Amikor végeztem a reggeli büfé előkészítésével, bementem az irodába, hogy kiderítsem, mi a tök van, mert a beosztásban még semmi változás. Már csak Grigori volt ott, ő azt mondta, hogy Dávid büfé, Viktor P/A (Mivel Dávid kért vasárnapra még egy szabadnapot, de közben meggondolta magát). Vasárnap meg bemegyek, szólok Mogyinak, hogy nem vagyok rajta a beosztáson, melyik stationbe menjek. Csodálkozva nézett rám, és mondta, h büfé, a Dávidot meg hazaküldte, hogy ne szórakozzon vele… Úgyhogy ez a vasárnap két órával rövidebb volt munka szempontjából:) Legalább kialudtam magam:P
Maradva továbbra is a beosztás-témánál: Ugye ma kaptunk egy újabb beosztást. Majd Orsi lefotózza nekem, de amikor leléptem, a számítógépben vetettem rá egy pillantást. Két szabadnapom van (H és V), kedden, szerdán, pénteken és szombaton pedig büfében vagyok (Nem tudom, mikor melyikben), csütörtökön pedig egyetlen alkalommal pincérként, P/A-ban, ami nem is gáz, mert látva ma mekkora rohanás és szenvedés volt, jó nekem a laza büfé:)Volt egy olyan nap a héten (Nem nagyon emlékszem, hogy melyik), amikor is mindent összetörtem, kis híján a bokámat is. Reggel kezdtem egy tányérral a stationben, ami mint a filmekben, kicsúszott a kezemből, aztán egy kicsit megállt a station szélén, majd a lábammal tartottam picit, végül a földre esett és kettétört. Aztán jött egy csésze, majd mikor Mogyi is épp az én stationömben segített, elejtettem kb. mindent, ami a kezemben volt, és csak álltam és néztem bután. Akkor kérdezte, hogy drogozok-e vagy épp részeg vagyok, de sajnos semmi nem szólt a mentségemre. Ebéd előtt húztam a kancsókkal teli trolit, és nekihúztam a sarkamnak, aminek következtében megugrott a troli, és egy bor a földön landolt, a sarkam meg annyira fájt, hogy több napig:) A nap csúcspontja pedig az volt, amikor este terítettünk reggelihez, és egy csészét ráejtettem a csészealjra, így mindkettő atomjaira hullott:). Hát, erre a napra nem vagyok büszke:) Bár mindegyiknél nevettem – kivéve a sarkamnál.
Az estéinket most diszkó helyett a Dreamben töltjük, ahol végigizguljuk az EB-n naponta a második meccs második félidejének a második felét, mert általában akkorra érünk haza. Az egyik alkalommal hazafelé elkapott minket az eső, hideg lett eléggé, és aztán meg egész éjszaka zuhogott, hangosan kopogva a szomszéd ház tetején. Nézve az eddigi meccseket az egyértelmű favoritunk a végső győzelemre Hollandia csapata.
Aztán életemben először voltam Lidlben vásárolni. Hát, ugyanolyan szar raklapos áruház, mint a Penny Market, nem lehet szinte semmi normális márkás cuccot kapni… Azért vettünk pár kaját, felvágottat, ilyesmit, és találtam egy nagy zacskónyi kis zacskós gumicukrot, amit nem tudtam otthagyni. Amikor kiborítottam az ágyamra, ami tele lett gumicukorral, Orsi azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy kisgyerek… Imádom a gumicukrot:)
Timoval dolgoztam együtt múlthét vasárnap (ez túlzás… az én stationömben segített sokat, úgyhogy érdekes dolgokat mondott).
A terítőnek mindig feszesnek kell lenni az asztalon, mint a farkadon a bőr, amikor készen áll a dugásra:) Aztán, amikor már a harmadik terítőt igazította meg utánam, mondtam, hogy sorry, ez van, az én farkamon ilyen a bőr. Erre ő: akkor az egy rossz farok:P
Egy asztalhoz két irányból tök egyszerre érkeztünk meg terítőt cserélni, erre mondta, hogy tök ugyanúgy gondolkozunk, úgyhogy belőled is F&B menedzser lesz egyszer:) Mondtam neki, hogy annál többre akarom vinni, de azért köszi:)A végére hagytam a legizgalmasabb történetet, ami szerdán esett meg. Ugye szabadnapom volt, úgyhogy ráparancsoltam a lusta énemre, hogy márpedig muszáj bemásznom a TBkonzulhoz Szalonikibe. Hajnalban kelés, telefon, hogy ott vannak-e, és amikor megjött a megerősítés, gyors séta a buszhoz, buszozás a városba, majd taxi, Frangon street. Megérkeztem, megtaláltam a keresett 3-as számot, bementem, de sehol egy ismerős magyar nyelvű felirat, úgyhogy érdeklődtem. Egy hölgy beszélt angolul, és mondta, hogy nem tudja, hol a konzulátus, de ebben az épületben biztos nincs. Hittem neki (attól függetlenül, hogy a lányok útikönyvében olvastunk arról, hogy a görögök rendkívül segítőkészek, de sokszor fogalmuk sincs arról, amit kérdezünk, mégis útba igazítanak:P), úgyhogy sarkon fordultam, és hívtam a konzulátust, hogy hol a rákban vannak. Megnyugtatott, hogy jó helyen járok, menjek fel az ötödikre, és ott fog várni. És tényleg, az ötödiken az egyik ajtón rajta van a magyar címer, és a tiszteletbeli konzulátus felirat. Bementem, egy órán keresztül papírokat töltögettem, majd végeztem és eljöhettem.
Délután strand, majd netezés Ferivel a menny nevű helyen:) Aztán hazajöttünk, és elkezdtünk nagytakarítást csinálni így, több, mint 2 hónap után a 10 nm-es kis lakásunkban:) Aztán, amikor az ágy alatt is elkezdtem takarítani, mondtam Ferinek, hogy milyen szar lenne, ha megtalálnám az útlevelem. Szedtem ki a zacskókat sorban, és nem egész egy perccel később egy kis füzetet vettem észre az ágy alatt, a falnál. Nem esett le, hogy mi az, aztán elkezdtem káromkodni, mert nem kis füzet volt, hanem bizony az útlevelem, és alatta meg az egész pénztárcám, amit nem elloptak. Elmeséltem pár embernek a dolgot, aztán nem csodálkoztam, hogy másnap mindenki malakázott engem:)
Másnap hívtam a nagykövetséget, hogy akkor ne csináljanak még egy útlevelet, mert meglett, de mondták, hogy ha bejelentettem a rendőrségen, akkor újat kell csináltatni. Mindegy, max. még egyszer bemegyek majd Szalonikibe.Hát, röviden ennyi történt a héten. Még 9 napot kell dolgoznom az étteremben, aztán még 6 nap pihenés, meg a két szabadnapom, összesen 17 nap, és megyek haza!
-
„Néha elmerengünk, hogy vajon ma kedd van?”
T-32 2008. május 31. szombat [94] – T-25 2008. június 7. szombat [101]
Eljött egy újabb hét – no nem naptári, csak amolyan hét. Felesleges is figyelni a naptári heteket, egyszer úgyis vége lesz a gyakorlatnak, addig meg még az sem számít, hogy milyen nap van. Néha elmerengünk, hogy ma vajon kedd van? Vagy szombat? De az sem sokat változtat a dolgokon, amikor végül kiderül, hogy még csak péntek. A napok ugyanolyanok, ezért sok ok továbbra sincs arra, hogy írjak. Nomeg, sok időm sincs. Próbálok nem antiszociális lenni, úgyhogy bármire kapható vagyok, legyen az csak egy kis kajálás a Dreamben vagy a gyrososnál, diszkó este a szállodában, vagy sorozatnézés az ágyamban.
Igaz, hogy nem írtam megint egy hétig semmit, de jegyzeteltem, hogy semmilyen említésre méltó történetet ne hagyjak ki. Az, hogy a hét melyik napján történtek, nagyjából lényegtelen [és persze már fogalmam sincs:D].-
Az étterem kicsit átalakult, mert a pezsgősvödrökbe képtelenek voltunk halkan beletenni az evőeszközöket. Nem tudom, hogy volt az előző években, de nem nagyon hiszem, hogy sokkal halkabban ment nekik – mert ugye lehetetlen belerakni egy fém cuccba valami fémet halkan. Meg amúgy is, azok a vödrök nagyon hamar megteltek szeméttel, és ki-be rohangáltunk velük. Most kivágták a stationöket, így mindegyikben van egy több száz literes szemeteszsáknak hely, meg egy másik lyuk az evőeszközöknek. Sokkal halkabb és esztétikusabb, mert nem kell velük percenként kirohangálni.
-
Az utóbbi 1 hét valamelyik napján készült el az utolsó station. Gregorinak amúgy is hülye ötletei szoktak lenni, de most arra kényszerültem, hogy konkrétan az arcába mondtam: nem, nem csinálom. Az volt az ötlete, hogy 4en cipeljük be a stationt az utcáról az étterembe. Előtte arrébb vittük 5en 3 métert, és majd beszartam, úgyhogy, amikor mondta, hogy akkor most béka nélkül be fogjuk cipelni, én feltettem a kezem, és megköszöntem a lehetőséget, mert én nem bírom el. Akkor kicsit ideges volt, majd bement Mogyiért, akivel 8an!!! szenvedve vittük be. Erről ennyit.
-
Amúgy is mindenkinek ki van a fasza azzal a törpe supervisorrel, mert folyton hülye ötletei vannak. Megváltoztat valamit, amit csomó munka alkalmazni minden stationben, aztán másnap jön, hogy az mégsem jó ötlet, csináljuk vissza. És közben meg folyamatosan azt mondogatja, hogy si senor, ami szerintem már az agyára ment…
-
-
-
Vasárnap ugye megkaptuk az új beosztást. Alig hittük el, amit látunk: kivétel nélkül (Orsi kivétel, de ő 5 napig beteg volt múlt héten) mindenki megkapta a két szabadnapot a következő hétre. Továbbá még egy dolgot kértem Mogyitól: hogy ne rakjon többet büfébe, és ez is teljesült, úgyhogy eléggé egyhangúra sikerült az én hetem: H-K: szabadnap, Sz-V: 8-13:30; 18:30-22:00. Ez utóbbi a legjobb, mert igaz, hogy minden étkezésre kicsit korábban kell bemenni, de sokkal jobb eljönni a szopatós daily cleaningek és polisholás előtt este:)
-
Ugye a hét elején két szabadnapom volt, amit sok pihenéssel töltöttem, meg neteztem pár órát Moudaniaban, és esténként elmentem a hotelbe, diszkoba, iszogatni picit a többiekkel. Befejeztem olyan sorozatokat, amiket otthon nem volt kedvem [24(6), Dexter(1), Fiúk a klubból(4)], megnéztem a Cloverfield c. filmet, ami csak rossz minőségben volt meg, ezért eddig nem nagyon vettem rá magam, ja igen, és megjött a szépséges új napszemüvegem postán.
-
Erre a hétre nem jutott már büfézésből, úgyhogy megint reménykedem picit, hogy szombat vasárnap volt az utolsó két nap, hogy büfébe osztottak be. Továbbra is könnyűnek ítélem a büfés munkát, nem is érdemes róla sokat beszélni. Szombaton mégis történt valami, ami szokatlan, ezért ezt leírom: Reggelente különböző shakeeket készítenek a hostesek az ajtóban. Legtöbbször van benne eper, szeder, vagy szamóca. Ezek után a shakek után a poharakat nem tudja elmosogatni a gép, ezért az összes coláspoharunk úgy néz ki, mint a hányás, függetlenül attól, hogy hányszor mosogatták el egymás után. Szombat este tele lett ezzel a faszom, úgyhogy kértem egy sapkát a mosogatós néniktől, és elkezdtem tüntetőleg mosogatni. Mindenki jól szórakozott [és persze hálás volt, mert magamtól kezdtem el – a pincérek helyett!!!], de remélem, eljutott az üzenet a vezetőinkig. Gyantásnak köszönhetően persze kép is van rólam, jó szórakozást:)
-
-
Cosmin megint bekattant.
-
Ők is, mi is ott szoktuk felejteni az üres wcpapírgurigákat a wc-ben. Mi sosem panaszkodtunk azért, mert valaki folyton beledobja őket a csészébe, Cosmin mégis kiakadt, hogy „hihetetlen, hogy nem bírjuk kidobni őket magunk után”, ezért, amikor nem voltunk itthon, beledobálta őket az ágyunkba.
-
Kiakadt azon is, hogy miért vannak női bugyik a szárítóján. Felvilágosítottuk arról, hogy mivel együtt mosunk a lányokkal, akaratlanul is összekeverednek a cuccaink, ezért előfordul néha, hogy női holmi kerül a szárítóra. Őt ez nem nagyon érdekelte, közölte, hogy ha nem tűntetjük el őket, akkor le fogja dobálni a földre… Nomeg, az is furcsa, hogy még mindig azt hiszi, hogy a szárító és az apartman is az övé… Lassan ráébredhetne, hogy kurvára nem.
-
Valamelyik nap fent voltam a main bárban mosogatni, és ő is mosogatásra volt beosztva. Felosztottuk a feladatokat: én mosogatok, és pakolom ilyen rekeszekbe a poharakat, ő meg pakolja ki őket a bárba. Baromi gyorsan dolgoztunk, pár perc alatt ledolgoztuk az előző két lány által felhalmozott rengetek lemaradást, ezért rögtön meg is állapítottuk, hogy nagyon jó csapat vagyunk így, együtt.
-
Ennek ellenére én nem szeretem a Cosmint.
-
-
Egyik pillanatról a másikra gyantás elhatározta, hogy ő bizony hazamegy. Vasárnap eldöntötte, aznap már nem is jött be dolgozni, hétfőn leadta az egyenruháját, és elkezdte összegyűjteni az aláírásokat a részlegvezetőktől. Meg is lepődtem. Közben mondta, hogy ő nem olyan, mint a Reni, nem érdekli, ha felajánlanak neki valami más pozíciót, mindenképpen megy. Ferivel megkönnyebbültünk, Bea pedig nagyon sírt. Aztán kedden jött a hír: átrakták a bárosok közé, a diszkóban dolgozhat esténként [otthon DJ-ként dolgozik] – úgyhogy marad. Már van két Renátánk.
-
Az utolsó story az utóbbi 1 hétből: pénteken leszakadt az ég Moudaniaban és a környékén. A hegyről folyóban folyt le a víz, az étterem szokás szerint beázott – és a vendégek mit csináltak délben? Bejöttek ebédelni. Az összes. Egyszerre. Ebédkor az étteremben kb. 200-250 vendég szokott megjelenni, így ez 700 fő kicsit sokk-ként ért mindenkit. Rohanás-rohanás-rohanás – és másfél óra soha ki nem fizetett túlóra maradt meg emlékül.
Nem köthető egyik naphoz sem, de ide tartozik. Április elején, amikor Cristina mondogatta, hogy már csak tizenpár napja van hátra, soha nem gondoltam, hogy végre nekem is eljön az idő, amikor elmondhatom, hogy már látom a végét. Látom a végét, és furcsa, de elkezdtek hiányozni az emberek, akikkel együtt dolgozom. Mindenkiből haza akarok vinni egy kicsit, kirakni a falra, és amikor rossz kedvem van, csak elővenni, eljátszani velük, mint a Legoimmal otthon, majd visszarakni. Haza akarok menni, de van egy részem, ami szívesen maradna.
-
velem, de picit máshol!
keress rá
ha nagyon akarod…
- 2011. / június
- 2011. / május
- 2011. / április
- 2011. / március
- 2011. / február
- 2011. / január
- 2010. / december
- 2010. / november
- 2010. / október
- 2010. / szeptember
- 2010. / augusztus
- 2010. / július
- 2010. / június
- 2010. / május
- 2010. / április
- 2010. / március
- 2010. / február
- 2010. / január
- 2009. / december
- 2009. / november
- 2009. / október
- 2009. / szeptember
- 2009. / augusztus
- 2009. / július
- 2009. / június
- 2009. / május
- 2009. / április
- 2009. / március
- 2009. / február
- 2009. / január
- 2008. / december
- 2008. / november
- 2008. / október
- 2008. / szeptember
- 2008. / augusztus
- 2008. / július
- 2008. / június
- 2008. / május
- 2008. / április
- 2008. / március
- 2008. / február
- 2008. / január
- 2007. / december
- 2007. / november
- 2007. / október
- 2007. / szeptember
- 2007. / augusztus
- 2007. / július
- 2007. / június
- 2007. / május
- 2007. / április
- 2007. / március
- 2007. / február
- 2007. / január
- 2006. / december
- 2006. / november
- 2006. / október
- 2006. / szeptember
- 2006. / augusztus
- 2006. / július
- 2006. / június
- 2006. / május
- 2006. / április
Kategóriák
- be up-to-date! (224)
- blog! (68)
- date (9)
- gay! (188)
- i need answer! (57)
- it's my life! (217)
- laugh! (73)
- mixed! (183)
- school of life! (121)
- sexdate (27)
- stories! (63)
- testőr.blogol (236)
- Uncategorized (1)
- wiko.freeblog.hu (4)