Eredetileg egy igen rövid bejegyzésben akartam összefoglalni, hogy egy igazi férfihoz méltóan megoldottam a madár-problémát. Ez az állítás nem változott, csak a hozzá vezető út volt egy kicsit hm… hosszú. A cím valami olyan lett volna, hogy “resultát”, vagy “solution”, és csak egy képet tartalmazott volna, mégpedig ezt:
Történt ugyanis, hogy autóztam a városban, és megláttam egy autót: kártevőirtás, rovarirtás, épületek madarak elleni védelme. Megyek tovább, majd bevillant: madarak. Gyorsan visszatolattam, és felírtam a telefonszámot, és szinte azonnal tárcsáztam is. Szó szót követett, és délután négy óra után nem sokkal csöngetnek: “heló, a szellőzősök vagyunk”, és már tartott is felfelé a két fószer. Két igazi szaki, hatalmas apparáttal. Nézték a lyukat.
Próbálgatták bele a kamerát, és hát kb. annyit láttak, mint ti az előző képen. Majd közölték, ide tuti nem megy be madár, hiszen alig tudják betuszkolni a miniatűr kamerájukat. Mondtam, hogy láttam, ahogy kijön, szóval próbálkozzanak még. Tolták, vonták, majd szóltak, hogy megvan a fészek, de nincs bent madár. Ötletként mondták, hogy valamivel szüntessük meg a bejáratot, így nem fog bemenni madár. Purhab, vagy rongy. Purhab, de el kell menniük érte, ha szeretném, hogy ők csinálják +6000 HUF-ért. Visszajöttek, porszívó, kamera, porszívó, kamera, purhab, purhab, fészek kész. Az eredményt lásd az első képen. Viktor megnyugodott, madarak élnek, de nem a lakásban, csipogás megszűnt:) Azért picit elkapott a kárörvendés, amikor láttam, hogy a madár, mint egy kolibri, egy helyben repülve bámulja, hogy mi történt a fészkével. Hiába, ilyen az illegális lakásfoglalók sorsa. Mint aki jól végezte dolgát, jártam a világot, és újságoltam az embereknek, hogy mennyire király vagyok már, mert ezt is elintéztem. –21000 forint, de a lakás-probléma megoldva.
ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ, de jött a fekete leves. Más téma, csak felületesen kapcsolódik, de jobban megrémített, mint a madarak… Gyalogló chat, épp a megálmodott napi nickkemmel voltam online (igen, ugyanazzal nagyon ritkán megyek fel), amikor is rám írt valaki. “Szia Viktor” :O Baszki. Beszartam. “Ki volt az az ember SAPKÁBAN, aki a légkondidat szerelte?” ki vagy? Remegek. “Itt lakom szemben, gyere az ablakhoz, integetek”. Nem mentem. Féltem. Valaki megfigyel. Nagyon szívás ez:S
Szerda este végre úgy mehettem aludni, hogy tudtam, reggel nem madárcsicsergésre fogok kelni. Csütörtök. 6:30. Csicsereg-csicsereg-csicsereg. Tuti álmodom – gondoltam, és visszafeküdtem, tudtam még aludni picit. Délután. Elmentem vásárolni. Csak egy (két) nadrágot szerettem volna, de végül otthagytam egy szerényebb havi fizetést a boltban:) Többek között vettem egy baromi ronda cipőt is… Nem azt, amelyikre a bevásárló listában vágytam, de szerintem jó vétel volt:) Hazaértem. Ülök. Mit hallok? Szárnyverdesés? Csipogás? Baszki. Nekiálltam hallgatózni, és hát nem a begipszezett szellőzőrészből jönnek a hangok? Bent maradt egy? Viktor izgatott lett, és kezdetét vette a megmentő hadművelet. A hanghoz a lehető legközelebb szétvágtam a gipszkartont, és vártam, mi lesz. Egy madárfej. De nem jön ki. Sőt. Visszafelé megy. Nem baj. Nem adom fel. Arrébb megyek, és vágok még egy nyílást. Nincs jelenés. Megnagyobbítom a nyílást, és vágok. Semmi. Szekrényajtó becsuk, várok. Szárnycsapkodás. Megjelenek. Madár kukkol, majd be az üregbe. Várok, majd kamerával visszatérve újra támadásba lendülök.
Ennek fele sem tréfa, ide férfi kell. Megjött a szexihasú volt némettanárom, és ráállítottam a témára. Megfogta, berakta egy dobozba, adott neki táplálékot, majd kiraktuk a franciaerkélyemre. Üldögélt még egy darabig a dobozban, majd rövid idő után, mivel természetesen nyitva volt a teteje, elrepült. A héten másodszor éreztem elégedettséget, hogy megoldottam A P R O B L É M Á T. Kis pihenés, közös főzőcskézés, majd nagyon belakva feküdtünk le aludni fél éjfél körül.
Reggel fél 7. Szokás szerint. Dobozzörgés a konyhából. “Baszki! Van egy egerem?!” Riadtam fel rémültem. A srác aludt tovább. Kimentem, és kinyomoztam, hogy a zaj továbbra is a madaras szekrényből jön. VAN MÉG EGY!!:O Tapasztalatból mondom, hogy a madarak 6:30-tól 20:00-ig vannak ébren. Szekrény kinyit, oknyomozó fotó elkészít.
Várok szépen csendben, míg felébred a némettanárom, majd elé tolom a fényképet: “Probléma van” – mondtam. Nyögött egyet, majd egy szál boxerben (és sajnos pólóban:P) elindult megoldást keresni. Benyúlt a szekrénybe, megpróbálta megfogni, az a kis geci meg berepült a tűzhely mögé. Hívogattam, nem jött ki, viszont nem volt mese, menni kellett dolgozni. Úgyhogy ablak résnyire nyitva, konyhaajtó becsukva, és reménykedtem, hogy 1: kirepül, 2: minimális lesz az okozott kár. Hazaértem éjjel, szar mindenfelé a földön:S Büdös, és a madár hallhatóan a tűzhely mögött. Úgy döntöttem, reggel intézem el a kis mocskot, és lefeküdtem aludni. 6:30 – a madár molyol. Viktor tovább alszik. 7:50 – madár megint molyol. Támadás. Bement a palackok mögé. Tálcával rögzítem, majd tök ügyesen megfogom. Annyira büszke vagyok magamra, hogy le akarom fotózni, de miközben a gép felé nyúltam, kicsúszott a kezemből, és berepült a tűzhely mögé. Anyját. Állok, várok, seprűvel a kezemben. Kibújt. seprűvel fixál. Nyúlok felé, megint kiszabadult, és be a tűzhely mögé. Trükkös, de meg kell hagyni, nem egy túl bátor jószág. Repdesett jobbra, repdesett balra, fel s alá, de amikor közel jártam hozzá, mindig visszamenekült a biztos helyre.
Megint állok, most már lesben. Morcosa nézek, erre valahogy mögém kerül, felreppen, és be a fürdőszobába. A Kádban ülve várt. Tudta a sorsát:) Ott legalább nem tud nagyon elbújni. Fogtam az eszközöket. Seprű. Ikeás táska. Törölköző. Készültem az utolsó rohamra.
Rádobtam egy törölközőt, óvatosan megfogtam, törölközővel együtt be az ikeás zacskóba, levittem a ház elé, és láttam elrepülni.
Kezdetét vette a legdurvább munka: Takarítás. Felsöpörni a bontásból származó törmeléket, felkaparni a madárszart, fertőtleníteni, felmosni, rendet rakni. Épp, hogy elkészültem, menni kellett, mert találkoztam apuval, mentünk a metroba, hogy kicsit javítsunk a fentebb említett bevásárló lista beszerzési mutatóin. Megvettük a széket, kicsit olcsóbban, mint az IKEA-ban tudtuk volna, de ugyanaz. És naaaagyonjóóóóóó:)
Büszkén jelentem, egy igazi férfihoz méltóan megoldottam a madár-problémát.
Ps: Szívből gratulálok mindenkinek (lásd: kpm), aki szerint vagyok olyan kegyetlen, hogy megöljek egy állatot. [Innentől kicsit személyesre váltok:] Továbbiakban bátran tartózkodhatsz az ilyen jellegű kommentektől. Sőt. Úgy általában is.
[Szolgálati közlemény: ezt a bejegyzést szombaton kezdtem el írni. Ma kedd van:D:D:D]
Üdv idén is! Jéjzus, lassan 4 éve blogolok… Na mindegy:) Szerintem lassan végre nem csak nekem, hanem mindenkinek egyértelmű lesz: CrazyBoy nem csak a barátom, hanem nagyon komolyan az életem része, ezért nem véletlen, hogy minden bejegyzésben felüti a fejét:P Van egy téma, ami időről időre szóba kerül közöttünk. Mégpedig az, amit CB így fogalmazott meg: “Tök nagy szíved van, de csak annak adj belőle, akitől vissza is kapsz majd.” És most egy “szomorú történet” apropót is adott a bejegyzéshez. Biztos írtam már a témában, de faszom fogja kikeresni, inkább leírom újra a véleményem:)
Egy kis előzmény: Nyáron idióta voltam. Szakítottam CrazyBoyyal pár napra. 4-re. Nagy hiba volt, de visszacsináltam. Abban az időben megismerkedtem egy sráccal. Beszélgettünk, jól megvoltunk. Madonna koncert alatt még arra is rávett, hogy megvegyek egy határozottan nőknek szóló újságot, mert benne szerepelt egy képen. Aztán volt olyan is, hogy elmentünk együtt Capellába egy hétköznap este. Alig volt valaki, csak egy szánalmas travi show, meg néhány roma kurva. Elvoltunk, beszélgettünk, iszogattunk, majd eltűnt. 1 órára. Szó nélkül, úgyhogy otthagytam, csak kurva jófej voltam, és visszamentem. Mindegy.
A történet: nem is tudom, pontosan mikor, december elején, vagy november végén volt… Kért tőlem 5e forintot, hogy 5 nap múlva, hétfőn kap pénzt, akkor visszaadja. Egyetlen kikötésem volt: ne nekem kelljen utánajárnom, hogy visszakapjam a pénzem – mert megbíztam benne (bár már az előzmény alapján sem volt túl sok okom rá… Viszont… ciki, vagy nem, de egy kockás hassal bármikor le lehet venni a lábamról:) ). Aztán sokáig nem volt msnen. December 21-én felhívtam, mert baszta a csőröm a dolog. Nem vette fel, de mikorra hazaértem, várt tőle msnen egy kis magyarázat. Bocsánatot kért, meg mondta, hogy szakított a barátjával, meg másnak is tartozik, de igyekszik rendezni a dolgot. Aztán felhívtam 28-án, hogy mi a helyzet. Hívtam mindkét 20-as számomról, majd egy 30asról. Nem vette fel. Szám elrejtése, felvette. Egy nő. “Kivel beszélek?” Illedelmesen bemutatkoztam, majd mondtam, hogy a sráccal szeretnék beszélni. “Ez nem az ő telefonja” – majd letette. Nagyot néztem. Irány facebook, nem vagyok ott az ismerőse. Írtam neki egy rövid levelet:
“BASZDMEG. Egész egyszerűen csak ennyit hagy mondjak. Megbíztam benned. Tényleg, jó szívvel adtam. Te meg ilyen kétszínű módon baszol ki velem? szerinted normális viselkedés ez? áááá… neked is nagyon boldog kibaszott újévet.”
Átverve éreztem magam. Felhívtam utána január 2án, rejtett számról, és ő vette fel. Elmondtam neki szebben, hogy bánt a dolog, és ha nem kapom meg a pénzt, bizisten hallani fog még rólam. Tegnap megjött az átutalás. Kicsit szégyelltem magam. Felhívtam, és félig bocsánatot kértem. Úgyhogy végülis hepienddel zárult a történet.
Meséltem pár embernek a történetet, és mindenki azt hozta fel, hogy mennyire meglepődött, hogy a múltkor odaadtam két idegennek a lakásomat. De az tök más szituáció volt, szerintem. Nem ők kérték, akkor eszembe nem jutott volna. Mert az más, ha én ajánlok fel dolgot. Ezt bizti mindenki hülyeségnek gondolja, de így van. Ha valakinek nincs pénze, és felajánlom, hogy kölcsönadok egy 5, vagy 10 ezrest, hogy kilábaljon a hirtelen szarból, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy visszakapom. Ha viszont kérnek tőlem pénzt – hát, mivel ez nem az első eset volt, szerintem nem fogok adni. De nem feltétlenül rossz az sem, ha valaki kér. Csak meg kell válogatni, hogy kinek mondok igent. Például sokszor ajánlottam már fel embereknek, hogy elviszem őket erre-arra, de ez mindig csak Budapest határain belül történt. Január elsején viszont Captain arra kért, hogy vigyem haza vidékre. És igent mondtam, mert tudom, ha nem is pénz formájában, de vissza fogom kapni tőle ezt a dolgot.
Ide kívánkozik még egy másik szál is. Sokszor ajánlom fel embereknek a segítségem, amit mindenki fél elfogadni. Félnek, mert azt hiszik, hogy illemből ajánlom fel. Jó, néha biztos így van, de akkor sem mutatom ki! Szívesen elviszek bárkit bárhova, szívesen ajánlom fel a hálószobám, ha egy fiatal meleg pár nem tudja hol kielégíteni egymást… De senki nem fogadja el. Miért? Ki tudja… Man_is_madman kivétel:) Meg még páran. De mindenkinek segíteni akarok. Tényleg túl jó szívem van, csak figyelni kell arra, hogy ne használjanak ki.
Hát, ez van. Sokan mondják, hogy nagy szívem van. Majd burkot vonok köré, és vigyázok! Ehhez a bejegyzéshez nem járt szexi pasi, komoly a téma:) A hét vége felé újra jelentkezem, egy sokkal könnyedebb hangvételű kis bejegyzéssel:) Vagy kettővel:)
Közeleg az év vége, ekkor szoktak emberek visszatekinteni, blabla:D Na, ez így leírva nagyon nyálas, de a lényeg, hogy erről az évről nem lehet nem írni egy összefoglalást. Igen, kihagyhatatlan, mert ebben az évben, úgy érzem, hogy minden összejött! És tudom, még van hátra 13 nap, majdnem 2 teljes hét az évből, de már nem nagyon hiszem, hogy akármi is elronthatja a véleményem:P
Már tavaly szeptemberben bekerültem egy új munkahelyre, ahol azóta folyamatosan fejlődök, és egyre több és nagyobb feladatot bíznak rám, aminek a megkoronázása a nyári Madonnakoncert megvalósításában nyújtott hathatós segítségem volt. Be vagyok jelentve, full legálisan dolgozom, és vasárnap óta már van céges telefonom is, ami egy csodálatos Iphone típusú készülék. Tudjátok… másolás és beillesztés. És ez csak egy az új Iphone 3GS lenyűgöző funkciói közül.
A melegségem az életem szerves része lett. Nem az határozza meg a mindennapjaimat, de mindenképpen kihatással van rá. És ez így van rendjén. Szeretek melegek között lenni, szeretek a melegségről beszélni, szeretek melegekről olvasni, szeretek a melegekről blogolni. Ezen nem akarok változtatni.
Comingoutoltamapukámnak, aki elfogad úgy, ahogy vagyok: “Ettől még a fiam maradsz!”
És végül, de nagyon-nagyon nem utolsó sorban, itt van nekem CrazyBoy. 283 napja vagyunk együtt. Jóban és rosszban, örömben és bánatban. Persze, minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de együtt mindenen túllendülünk. Szeretem, tiszta szívemből. Szeretem az illatát. Szeretem, hogy figyelmes. Szeretem, ahogy borostásan szúr. Szeretem, ahogy hozzám bújik. Szeretem, ahogy manósapkában jár-kel. Szeretem, hogy basztat, ha valamit kéne csinálni, de nem akarom. Szeretek beszélgetni vele. Szeretem a fenekét. És persze a pociját:) Szeretek táncolni vele az alteregoban. Szeretek bírkózni vele otthon. Szeretem, ha megcsikiz, és szeretem visszacsikizni. Szeretem titokban megfogni a kezét egy nyilvános helyen. Szeretem megpuszilni, és még jobban szeretem megcsókolni. Szeretem, amikor elmosogat. Szeretem, amikor orkánerejű szélben, fogcsikorgató hidegben birkanyugalommal molyol a cuccaival. Szeretem nézni, ahogy eszik. És úgy általában… szeretem nézni:)… Reggelig sorolhatnám:) Szeretem, tiszta szívemből. SZERETLEK, CRAZYBOY!!!
Persze, mindig vannak dolgok, amiken lehet javítani, de ezektől függetlenül mondom: tökéletes volt ez az év.
A sport sajnos év elején abbamaradt, és azóta felszedtem pár kilót. Igen, kéne a rendszeres testmozgás.
Bár freddie már adott táplálkozási tippeket, még mindig rendszertelenül, össze-vissza eszek mindent – bár már lényegesen több gyümölcsöt eszem! De ez még kevés, ezen is változtatni kell, az étkezésemen is változtatni fogok.
Idő. Emiatt sokat bosszankodom, sokat bosszankodunk. Én vallom, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, de most már látom, hogy ez sokszor nem igaz:( Sokat dolgozom, és senki másra nincs időm emellett, és ennek sok mindenki megitta már a levét. Valahogy időt kell szorítanom!
Ezzel szorosan összefügg, hogy nincsenek igazi barátaim. Ezen még azért dolgoznom kell. Tudom, hogy nem lesz valaki egyik napról a másikra mérföldes cimbora… De… tenni kell valamit az ügy érdekében. Barátok kellenek. Nem havarok, nem online cimborák, hanem barátok.
Aztán el kéne mennem pár orvoshoz… Sorban áll még az év elején betervezett allergológus, aztán egy fogcsiszolásos beavatkozás a fogorvosomnál, urulógushoz és bőrgyógyászhoz is kéne menni. Hini oltásról nem is beszélve – bár lehet, hogy arra már nem ebben a szezonban fog sor kerülni.
Szeretnék céges névjegykártyát, én, Svikó, kommunikációs manager, vagy én, Svikó, projekt manager, vagy én, Svikó, külkapcsolati megbízott felirattal!:)
Szeretném végre én fizetni a lakáshoz tartozó számlákat!
Végül lett egy kevés adósságom, azt törleszteni fogom még az év elején!
Jah igen: Március közepe, Párizs CrazyBoyyal!!!:)
Meg még van az, amit már nyárra beterveztem CrazyBoyyal: meg kéne tanulni főzni. Amióta egyedül lakom, nagyon rászoktam a rendelésre, és tényleg csak elvétve főztem. Az eredmény? Számolatlan számlamennyiség 2,5 év alatt, és mind házhozszállításból, vagyis ez: (kép). Ezért kell megtanulnom!
Jön a karácsony. A szeretet ünnepe. Engem úgy szeretnek, ahogy vagyok – és nem kell többet bujkálnom a szeretteim előtt. Ezt kívánom közületek mindenkinek – kevés ennél értékesebb dolog van!
Két nap, 2200 km – kiugrottunk Hannover mellé tegnap és ma:) Nem volt hó, csak baromi sokat autóztunk öten. Kényelmetlen semmiképp nem volt, mert béreltünk egy mikrobuszt, de elültem a seggem:D
Odaértünk, lecucc a szállodában, megkérdeztük a recepción: merre van étterem? Hát, van egy kínai a szomszédban, egy olasz két utcányira, de 10 perc sétával elérhető a belvárosi karácsonyi vásár. Több sem kellett a kollégáimnak – irány a vásár:) Kolbász, churros fahéjas cukorral, forraltbor – és megvolt a hangulat a tömeghez és a nézelődéshez. Vettem ezt-azt (titokban kell még maradjon:D), aztán megérkeztünk egy punchárushoz. Tojáslikőrös-fehérboros puncsot ittak a kollégák, nekem már a punch is sok lett volna, ez meg még extrémül is hangzott, kihagytam. Főnököm erre megszólal: Beállt a hátam. Erre én, Viktor segítőkészen: “fogjam a zacskódat?” Mondanom sem kell gondolom, mindenki előtt megjelent a kép, ahogy alányúlok, és megemelem… Dőltek a röhögéstől (azóta azzal baszogatnak:D) Utána még beültünk egy étterembe, ahol persze tudott magyarul a felszolgáló (szép a szemed, kislány:D). Rendeltünk, vega kaját, ami nagyon finom volt, csak két falat után elkapott a hányinger, ami miatt muszáj volt abbahagynom az evést. De fotóztam egy csomó német feliratot man_is_madman megbízásából:) (Beteg a srác, azokból akar németül tanulni:D)
Jó kis este volt, csak a fejfájás meg a hányinger rányomta a bélyegét. A szobába érve megfejtettük a Wifi kódot, és neteztem még két órát (miközben mellettem a Jégkorszak 3-at nézte a kollégám). Hát, ennyi volt az első nap.
8:00-kor reggeli. Összekapartam minden német tudásom, és kértem még egy terítéket, meg egy fekete teát, úgyhogy elégedetten költöttem el a reggelimet. Irány a városi stadion, aminek a megtekintéséért vágtunk neki az útnak. Kérdeztünk, fényképeztünk, én meg vagányan jegyzeteltem az ÚJ IPHONEomba, amihez vasárnap reggel jutottam hozzá – és rögtön a szívemhez nőtt:) (ha valaki ilyet használ esetleg, érdekelne, hogy milyen programokat telepített rá). 1 óráért ennyit utazni… 10-kor már tovább is álltunk. 2 óra autózás Lipcséig, ahol valami bevásárlóközpont volt a cél. Lapos volt és 1 szintes, de olyan hosszú, hogy 1 óra volt, amíg oda-vissza végigsétáltunk rajta. Akkor még élelmiszerbolt, aztán nekiláttam újságot hajkurászni man_is_madmannek (miután persze beszereztem a CrazyBoynak szánt cuccokat;) ).
1. bolt:
- Halo, guten Tag. Ich möchte ein Schwul-magazin kaufen. - Schuhe-magazin? - Schwul. Für gay menschen. - Wir haben kein. - Auf Wiedersehen.
2. bolt:
- Helo, dou you speak english, because my german is not so good… - A little bit. - Please, help me, I need a gay-magazin. - Game-magazin? - Nonono, GAY, schwul!!! - Oh! – és adta is.
Csak azt nem értem, hogy ennyire nem természetes dolog Berlin közelében ilyet kérni? Miért kell direkt félreérteni a kérdésemet??? Furis volt, meg 7,90€:D
Először 1 órát szántunk a bevásárlóközpontra, végül 4 órát töltöttünk ott… Sok, de megérte:) Vettem még fűszereket, narancsos-mangós Graninit:D ennyiiiiiiiiiiiiii.
Most Prágában vagyunk. Még 540 km van hátra… Éjfél lesz, mire hazaérünk:(
Rég volt ilyen…. igazi napi vegyes bejegyzés. Kell ez is:)
Tegnap dolgoztam egy pesti, Duna parti szállodában, Magyarország rendezvényeinek egyikén:) Aztán írt egy sms-t man_is_madman, akinek cikis bejegyzésével már találkozhattatok: a lényeg az volt, hogy a péntekre tervezett absinthozást hozzuk egy nappal korábbra. Telefont ragadtam, mert nem volt kedvem pötyögni (MAJD HOLNAPTÓL AZ ÚJ IPHONEOMMAL!!!), és egy lány vette fel… Beszélgettem vele, elmondtam, hogy mit dolgozom, van ingyen pia, erre rögtön kérte: vigyek ki nekik:) Mondtam, hogy azt nem lehet, viszont szívesen adok piát a hűtőmből, odaadom a lakáskulcsom. Ő(k) azt hitte, hogy szórakozom, én is azt hittem, hogy szórakoznak, de szó, ami szó, elindultak felém:) Taliztunk, lediktáltam a kapukódot, és a kezükbe nyomtam a lakáskulcsom:D
Sem a sráccal, sem a lánnyal nem találkoztam még előtte:D
lebontottunk mindent a helyszínen, kimentem, és az összes cuccunk ott volt a folyosón – két kollégám nem liftezett!!! *Svityó nagyon ideges* lerohan a lépcsőn, miafaszvan, Svityó elkéri a liftkulcsot, liftezik ezerrel, irányít, gyorsan megy a bontás. Utolsó előtti liftkanyar – én, Svityó úgy rávágtam a liftajtót az ujjamra, hogy nagyon nagy jajjjjj (még mindig fáj).
Na mindegy:D hazaértem 1:45-re, man_is_madman még ébren, várt rám (lévén, hogy nála volt a lakáskulcsom:D) leányzó már nagyon ******* alszik az ágyamban. Megittam még egy malibucolát, hogy ne érezze magát egyedül, beszélgettünk, aztán 2:45-kor elmentünk aludni (ők a hálószobába, én a hálózsákomba a földre…). Úgy volt, hogy a lánynak 5:30-kor kell kelnie, hogy beérjen dolgozni. Csörgött is az ébresztő, én is felkeltem, de aztán nem volt mozgás, visszaaludtam, majd 7:30-kor arra ébredtem, hogy hihetetlen kapkodással készülődnek:D Visszaaludtak ők is:D Kikísértem őket, elmondtam, merre, milyen busz, stb, majd be az ágyba, és aludtam hááát fél 12-ig kb, vagy ilyesmi:D
Írtam nekik sms-t, hogy hogy vannak, mert nagyon másnaposak voltak:D Leányzó visszahívott, beért, nem rúgták ki, jól van:D De man_is_madman írt neki sms-t, hogy hányt a HÉVen:D Még jó, hogy nem vittem őket haza, akkor most takaríthatnám az szgk-t:D
Aztán a srác is írt: “nem csak ott. soha. tobbet. nem . iszom.”
