Archive for the ‘mixed!’ Category

• voros

  Date: 2008.06.28 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  Ezt mar leirtam ket beszelgetesben is ma, de: Mivel nem kell dolgoznom, viszont rajtam kivul mindenki dolgozik, marad a strandolas, kozben olvasas es zenehallgatas – mivel nem akartam ugy hazamenni egy 4 honapos gorog tortenetbol, hogy nincs semmi szinem. Szoval tegnap es ma is lent voltam 3-4 orat. Lett szinem. Voros.

• bufes het – ujra napi naplo

  Date: 2008.06.20 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-16 2008. Június 16. Hétfő [110] A 13.

  Ma volt a 13. szabadnapom, de szerencsére semmi rossz dolog nem történt a baljós szám ellenére (Biztos azért, mert nem vagyok babonás). A nap úgy elrepült, mint a fene. Délelőtt aludtam, kb. fél 1-ig, aztán Orsival beszélgettem és együtt nem csináltunk semmit. Aztán fürdés, taxi – bementünk a városba netezni két órát. Utána hazajöttünk, rendbe szedtük magunkat, és jobb híján lementünk a Dreambe megnézni a német-osztrák meccset. Az utóbbinak drukkoltunk, de már a statisztikák alapján sem volt esélyük nyerni, végül ki is kaptak. Remélem, holnap a holland-román meccset adja a görög tv…

  T-15 2008. június 17. kedd [111] büfé1

  Korán keltem, hogy beérjek sétálva 7:30-ra. A büfé tök rendben volt, úgyhogy felkészültem a rohamra, sok tálca pohár és teás megoldás. Mindig volt mint csinálni. Utána, mivel Nicola végzett 10-kor, és Dominiknak szabadnapja volt, nem volt senki a trolin, engem raktak át. Kiürítettem az összes stationt, majd folytattam a büfét. Mindenféle rohanás nélkül végeztem 12-re, úgyhogy a délelőtti munkaidőm utolsó 30 percét egyhelyben ülve, a perceket számolva töltöttem.

  Majd a hazaséta következett, énekelve. Dög meleg van kint, pólóban és rövidgatyában megpusztultam. Utána próbáltam aludni, de a Cosmin nem tud halkan beszélni, aztán meg a zenét is ordítva hallgatta, ezért ezt elvetettem. Csináltam szendvicseket, ettem, néztem egy Amazing Race-t (mivel tegnap nem sikerült új Dexter részeket letölteni…), most kicsit naplót írok (ugye milyen furcsa, hogy megint napokra van bontva?:P), fürdés, hajmosás, séta vissza, és következik a második része a mai napnak.

  Vacsora alatt sétálgattam a büfésor mögötti folyosón, és valami nagyon finomra lettem figyelmes. Imádom a sörbundás csirkét, és ilyet találtam. Aztán annyira belefeledkeztem az ízébe, hogy csak a felénél jöttem rá, hogy ez bizony hal:) Különben a vacsora nem volt túl pörgős a büfében (sztem szinte sosem az:D), ezért néha troliztam, meg hordtam be a koszos evőeszközöket a stationökből. 9-kor végeztem, de nem volt kedvem várni fél órát a buszra, úgyhogy inkább hazasétáltam.

  Sokat kellett várni Orsira, mert nem érte el a korábbi buszt, úgyhogy csak a meccsek utolsó 20 percére értünk oda. Mindkettő meccset adta a tv, úgyhogy az egyik plazmán a franciaolasz ment, a másikon a hollandromán. Mi ez utóbbi előtt foglaltunk helyet, aztán a tulaj elkezdett kapcsolgatni, úgyhogy felváltva néztük a meccseket, egyikből sem látva semmi fontosat. Viszont ma már rutinosan mentünk, hosszúnadrágban, és pulcsiban, ami a meleg ellenére kellemes felüdülés volt, mert nem csíptek halálra a szúnyogok:)

  T-14 2008. június 18. szerda [112] két útlevél

  A délelőtt hamar elszállt, és azon kívül, hogy a 17 éves Dominikkal azzal szórakoztunk, hogy egymásra kenegettük a kezünkön lévő nutellát, semmi érdekes nem történt. A hazaséta után rögtön csörgött a mobilom: a futár hívott, hogy itt a csomagom a TBkonzultól. Leegyeztettük a címet, majd ledőltem aludni. Szokás szerint a Cosminra keltem, aztán kis szenvedés az ágyban, amit egy lódarázs majdnem gyilkos megjelenése szakított félbe, majd fürdés, taxi, a futárszolgálat irodájának megkeresése, útlevél átvétel 12 € fejében, aztán rövid netezés, majd séta vissza a hotelbe: következett a vacsora. Hamar megcsináltam a büfét, aztán egészen fél kilencig nyugis este volt, akkor hirtelen sok mindent kellett csinálni, meg még a szarás is rám jött, de az utolsó félóra is pikkpakk elszállt.

  Mivel tegnap elmagyarázta az egyik biztonsági őr, hogy nem használhatja a staff a tengerparti bejáratot, ezért ilyen kerítésen átmászós-csalánnal benőtt lépcsős megoldással jutottam le a tengerparti útra, ahol rögtön találkoztam Dominikkal meg a többi cseh fiúval és lánnyal. Iszogattak és éjszakai fürdőztek (9kor:P), úgyhogy meginvitáltam őket a dreambe, mert Orsiék csak 11-kor végeznek.

  Hazajövet rászántam arra, hogy felkeressem az apartman tulaját, és minden görögtudásomat összeszedve ezzel a már jól begyakorolt mondattal álljak elő: Kali spera, gia sas! Signomi, ohi fos toaleta. Rögtön leesett neki, hogy miről hadoválok, és rögtön két égővel is meglepett, aminek köszönhetően két nap után újra világosban lehet szarni és zuhanyozni.

  Most megírom gyorsan a naplót, aztán útra kelek meccset nézni. Görög-spanyol – és a kedvenc tulajunk nem tudja, hogy katasztrófa lesz-e.
  Amikor odaértem, még egész jól állt a görögök szénája – mivel 1-0-ra vezettek, aztán hirtelen 1-2 lett a spanyoloknak – újabb katasztrófa. Közben Dominik is megérkezett, matt részegen, és ami a dolog külön szépsége volt, hogy a spanyoloknak drukkolt – az egész Dreamben egyedül:) Ettünk, ittunk, megjött Orsi is, beszélgettünk, aztán negyed egy körül hazasétáltunk, én Dominikkal vártam a buszra. Ekkor megjelent Bobby, az eb, ami Dominiknak eszébe juttatta a kutyáját, aki egy hete halt meg, úgyhogy kb. 20 percig vigasztalgattam, majd leintettem neki egy kocsit, ami visszavitte a hotelbe. Aztán még vagy fél óra beszélgetés Orsival, és végre nagy nehezen alvás.

  T-13 2008. június 20. csütörtök [113]

  A hét egyetlen napja szervizben jól indult, mert Orsival raktak minket egy stationbe. Minden jól is ment egészen fél 11-ig. Nem volt nagy hajtás, a vendégek sem voltak faszok, szóval minden okés volt. Aztán Orsi kijelentette, hogy nem hajlandó azokkal a vendégekkel foglalkozni, akik mostantól jönnek. Naremek, onnantól az összes új vendéggel nekem kellett foglalkozni, mellette meg asztalokat tisztítani és souplatekat takarítani. Ezen kicsit megorroltam, és jól össze is vesztünk (kb. 15 perc erejéig). Utána már minden okés volt, csak Grigori hülyeségei mentek az agyamra.

  Délután próbáltam aludni – sikerült is 40 percet, aztán hazajött Cosmin. No comment. Utána inkább sudokuztam egyet a telefonomon, majd folytattam a tegnap este elkezdett prezentáció készítését. Aztán végre eljött a hat óra, zuhanyzás, készülődés, busz, vacsora. Grigori megint beszólt, meg parancsolgatott, most már rá is ordítottam, mert tele van a tököm azzal, hogy mindig megszívat. A vacsora különben nem volt nagy hajtás, mindenkinek megvolt a saját feladata, ami sokkal eredményesebb működést eredményez. Ez szóismétlésnek számít?:S A reggeli terítéssel is hamar végeztünk, úgyhogy kis rohanással pont elcsíptem a 22:15-ös buszt (istennek hála, mert a következő az új menetrend szerint csak 23:15-kor indul.

  Amik még ma történtek:

  Cseréltem Daviddal, mivel ő a büfé2-t preferálja, én meg az 1-et, de pont fordítva voltunk beosztva péntekre és szombatra, szóval büfé 1 leszek.

  Andreas egyre kiborítóbban viselkedik. Ma ő volt egyedül az egyes stationben, és közölte, hogy nekem át KELL mennem oda segíteni (a hatosból, ami a legnehezebb, az egyes pedig messze a legkönnyebb). Ezzel csak annyi probléma volt, hogy nem volt rajta ez a beosztáson, és egy supervisor sem mondta. Jeleztem is neki, hogy ő nem az az ember, aki megmondja nekem, hogy mikor hol kell dolgoznom. Mondta, hogy nem baj, ha nem megyek át, akkor meg fog baszni… Nem mentem, viszont vacsora után bementem, pont jött egy troli, vettem róla kaját, erre mondta Andreas a trolis gyereknek, hogy ne adjon nekem enni, mert én nem vagyok jó gyerek… Ez teljesen bolond… Este beszélgettünk róla a Dreamben, és hát mindenkinek ki van vele mindene…

• Meglett (102-109)

  Date: 2008.06.16 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-24 2008. június 8. vasárnap [102] – T-17 2008. június 15. vasárnap [109] Meglett.

  Már nem írom le a szokásos szöveget arról, hogy miért nem írtam, mostanra már teljesen elment a kedvem a naplóírástól:) De… tavaly nyáron, amikor még az utazási irodás gyakorlatomat töltöttem, elloptam egy számomra teljesen idegen srác naplóját, aki hat hónapig volt egy hajón, mert ugye először én is hajóra akartam menni. Az elején naponta leírt mindent, kb. azt is, hogy hogyan fogta meg a tányérokat, hány kg-mal nyomott fekve a konditeremben esténként, miként lett személyi edző és milyen programokat tartott, hogy hol milyen zenére táncoltak, mindent. Aztán folyamatosan egyre ritkábban születtek az újabb történetek, míg végül azelőtt befejeződött a napló, hogy hazajött volna. Én – igaz, csak a saját négy hónapommal – de elég jól bírom eddig, most már biztos vagyok benne, hogy meglesz végig a napló, már biztos vagyok benne, hogy ez alapján a file alapján mindenre emlékezni fogok majd.

  Akkor vegyük sorra ennek a hétnek a nem szokványos eseményeit:

  Vasárnap megkaptuk az új beosztást (ugye, milyen meglepő?:P): H: fél szabadnap; K: P/A, Sz: szabadnap, Cs: P/A, P: P/A, Sz: Buffe 2, V: P/A. Ide kapcsolódik, hogy szombaton (14-én) este Mogyi mondott valami olyat, hogy „ugye tudod, hogy holnap büfében leszel?!”. Mondtam, hogy nem, a beosztás szerint P/A – igen, mert nem cseréltem még le. Amikor végeztem a reggeli büfé előkészítésével, bementem az irodába, hogy kiderítsem, mi a tök van, mert a beosztásban még semmi változás. Már csak Grigori volt ott, ő azt mondta, hogy Dávid büfé, Viktor P/A (Mivel Dávid kért vasárnapra még egy szabadnapot, de közben meggondolta magát). Vasárnap meg bemegyek, szólok Mogyinak, hogy nem vagyok rajta a beosztáson, melyik stationbe menjek. Csodálkozva nézett rám, és mondta, h büfé, a Dávidot meg hazaküldte, hogy ne szórakozzon vele… Úgyhogy ez a vasárnap két órával rövidebb volt munka szempontjából:) Legalább kialudtam magam:P
  Maradva továbbra is a beosztás-témánál: Ugye ma kaptunk egy újabb beosztást. Majd Orsi lefotózza nekem, de amikor leléptem, a számítógépben vetettem rá egy pillantást. Két szabadnapom van (H és V), kedden, szerdán, pénteken és szombaton pedig büfében vagyok (Nem tudom, mikor melyikben), csütörtökön pedig egyetlen alkalommal pincérként, P/A-ban, ami nem is gáz, mert látva ma mekkora rohanás és szenvedés volt, jó nekem a laza büfé:)

  Volt egy olyan nap a héten (Nem nagyon emlékszem, hogy melyik), amikor is mindent összetörtem, kis híján a bokámat is. Reggel kezdtem egy tányérral a stationben, ami mint a filmekben, kicsúszott a kezemből, aztán egy kicsit megállt a station szélén, majd a lábammal tartottam picit, végül a földre esett és kettétört. Aztán jött egy csésze, majd mikor Mogyi is épp az én stationömben segített, elejtettem kb. mindent, ami a kezemben volt, és csak álltam és néztem bután. Akkor kérdezte, hogy drogozok-e vagy épp részeg vagyok, de sajnos semmi nem szólt a mentségemre. Ebéd előtt húztam a kancsókkal teli trolit, és nekihúztam a sarkamnak, aminek következtében megugrott a troli, és egy bor a földön landolt, a sarkam meg annyira fájt, hogy több napig:) A nap csúcspontja pedig az volt, amikor este terítettünk reggelihez, és egy csészét ráejtettem a csészealjra, így mindkettő atomjaira hullott:). Hát, erre a napra nem vagyok büszke:) Bár mindegyiknél nevettem – kivéve a sarkamnál.

  Az estéinket most diszkó helyett a Dreamben töltjük, ahol végigizguljuk az EB-n naponta a második meccs második félidejének a második felét, mert általában akkorra érünk haza. Az egyik alkalommal hazafelé elkapott minket az eső, hideg lett eléggé, és aztán meg egész éjszaka zuhogott, hangosan kopogva a szomszéd ház tetején. Nézve az eddigi meccseket az egyértelmű favoritunk a végső győzelemre Hollandia csapata.

  Aztán életemben először voltam Lidlben vásárolni. Hát, ugyanolyan szar raklapos áruház, mint a Penny Market, nem lehet szinte semmi normális márkás cuccot kapni… Azért vettünk pár kaját, felvágottat, ilyesmit, és találtam egy nagy zacskónyi kis zacskós gumicukrot, amit nem tudtam otthagyni. Amikor kiborítottam az ágyamra, ami tele lett gumicukorral, Orsi azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy kisgyerek… Imádom a gumicukrot:)

  Timoval dolgoztam együtt múlthét vasárnap (ez túlzás… az én stationömben segített sokat, úgyhogy érdekes dolgokat mondott).
  A terítőnek mindig feszesnek kell lenni az asztalon, mint a farkadon a bőr, amikor készen áll a dugásra:) Aztán, amikor már a harmadik terítőt igazította meg utánam, mondtam, hogy sorry, ez van, az én farkamon ilyen a bőr. Erre ő: akkor az egy rossz farok:P
  Egy asztalhoz két irányból tök egyszerre érkeztünk meg terítőt cserélni, erre mondta, hogy tök ugyanúgy gondolkozunk, úgyhogy belőled is F&B menedzser lesz egyszer:) Mondtam neki, hogy annál többre akarom vinni, de azért köszi:)

  A végére hagytam a legizgalmasabb történetet, ami szerdán esett meg. Ugye szabadnapom volt, úgyhogy ráparancsoltam a lusta énemre, hogy márpedig muszáj bemásznom a TBkonzulhoz Szalonikibe. Hajnalban kelés, telefon, hogy ott vannak-e, és amikor megjött a megerősítés, gyors séta a buszhoz, buszozás a városba, majd taxi, Frangon street. Megérkeztem, megtaláltam a keresett 3-as számot, bementem, de sehol egy ismerős magyar nyelvű felirat, úgyhogy érdeklődtem. Egy hölgy beszélt angolul, és mondta, hogy nem tudja, hol a konzulátus, de ebben az épületben biztos nincs. Hittem neki (attól függetlenül, hogy a lányok útikönyvében olvastunk arról, hogy a görögök rendkívül segítőkészek, de sokszor fogalmuk sincs arról, amit kérdezünk, mégis útba igazítanak:P), úgyhogy sarkon fordultam, és hívtam a konzulátust, hogy hol a rákban vannak. Megnyugtatott, hogy jó helyen járok, menjek fel az ötödikre, és ott fog várni. És tényleg, az ötödiken az egyik ajtón rajta van a magyar címer, és a tiszteletbeli konzulátus felirat. Bementem, egy órán keresztül papírokat töltögettem, majd végeztem és eljöhettem.
  Délután strand, majd netezés Ferivel a menny nevű helyen:) Aztán hazajöttünk, és elkezdtünk nagytakarítást csinálni így, több, mint 2 hónap után a 10 nm-es kis lakásunkban:) Aztán, amikor az ágy alatt is elkezdtem takarítani, mondtam Ferinek, hogy milyen szar lenne, ha megtalálnám az útlevelem. Szedtem ki a zacskókat sorban, és nem egész egy perccel később egy kis füzetet vettem észre az ágy alatt, a falnál. Nem esett le, hogy mi az, aztán elkezdtem káromkodni, mert nem kis füzet volt, hanem bizony az útlevelem, és alatta meg az egész pénztárcám, amit nem elloptak. Elmeséltem pár embernek a dolgot, aztán nem csodálkoztam, hogy másnap mindenki malakázott engem:)
  Másnap hívtam a nagykövetséget, hogy akkor ne csináljanak még egy útlevelet, mert meglett, de mondták, hogy ha bejelentettem a rendőrségen, akkor újat kell csináltatni. Mindegy, max. még egyszer bemegyek majd Szalonikibe.

  Hát, röviden ennyi történt a héten. Még 9 napot kell dolgoznom az étteremben, aztán még 6 nap pihenés, meg a két szabadnapom, összesen 17 nap, és megyek haza!

• „Néha elmerengünk, hogy vajon ma kedd van?”

  Date: 2008.06.08 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-32 2008. május 31. szombat [94] – T-25 2008. június 7. szombat [101]

  Eljött egy újabb hét – no nem naptári, csak amolyan hét. Felesleges is figyelni a naptári heteket, egyszer úgyis vége lesz a gyakorlatnak, addig meg még az sem számít, hogy milyen nap van. Néha elmerengünk, hogy ma vajon kedd van? Vagy szombat? De az sem sokat változtat a dolgokon, amikor végül kiderül, hogy még csak péntek. A napok ugyanolyanok, ezért sok ok továbbra sincs arra, hogy írjak. Nomeg, sok időm sincs. Próbálok nem antiszociális lenni, úgyhogy bármire kapható vagyok, legyen az csak egy kis kajálás a Dreamben vagy a gyrososnál, diszkó este a szállodában, vagy sorozatnézés az ágyamban.
  Igaz, hogy nem írtam megint egy hétig semmit, de jegyzeteltem, hogy semmilyen említésre méltó történetet ne hagyjak ki. Az, hogy a hét melyik napján történtek, nagyjából lényegtelen [és persze már fogalmam sincs:D].

  • Az étterem kicsit átalakult, mert a pezsgősvödrökbe képtelenek voltunk halkan beletenni az evőeszközöket. Nem tudom, hogy volt az előző években, de nem nagyon hiszem, hogy sokkal halkabban ment nekik – mert ugye lehetetlen belerakni egy fém cuccba valami fémet halkan. Meg amúgy is, azok a vödrök nagyon hamar megteltek szeméttel, és ki-be rohangáltunk velük. Most kivágták a stationöket, így mindegyikben van egy több száz literes szemeteszsáknak hely, meg egy másik lyuk az evőeszközöknek. Sokkal halkabb és esztétikusabb, mert nem kell velük percenként kirohangálni.

    • Az utóbbi 1 hét valamelyik napján készült el az utolsó station. Gregorinak amúgy is hülye ötletei szoktak lenni, de most arra kényszerültem, hogy konkrétan az arcába mondtam: nem, nem csinálom. Az volt az ötlete, hogy 4en cipeljük be a stationt az utcáról az étterembe. Előtte arrébb vittük 5en 3 métert, és majd beszartam, úgyhogy, amikor mondta, hogy akkor most béka nélkül be fogjuk cipelni, én feltettem a kezem, és megköszöntem a lehetőséget, mert én nem bírom el. Akkor kicsit ideges volt, majd bement Mogyiért, akivel 8an!!! szenvedve vittük be. Erről ennyit.

      • Amúgy is mindenkinek ki van a fasza azzal a törpe supervisorrel, mert folyton hülye ötletei vannak. Megváltoztat valamit, amit csomó munka alkalmazni minden stationben, aztán másnap jön, hogy az mégsem jó ötlet, csináljuk vissza. És közben meg folyamatosan azt mondogatja, hogy si senor, ami szerintem már az agyára ment…

  • Vasárnap ugye megkaptuk az új beosztást. Alig hittük el, amit látunk: kivétel nélkül (Orsi kivétel, de ő 5 napig beteg volt múlt héten) mindenki megkapta a két szabadnapot a következő hétre. Továbbá még egy dolgot kértem Mogyitól: hogy ne rakjon többet büfébe, és ez is teljesült, úgyhogy eléggé egyhangúra sikerült az én hetem: H-K: szabadnap, Sz-V: 8-13:30; 18:30-22:00. Ez utóbbi a legjobb, mert igaz, hogy minden étkezésre kicsit korábban kell bemenni, de sokkal jobb eljönni a szopatós daily cleaningek és polisholás előtt este:)

    • Ugye a hét elején két szabadnapom volt, amit sok pihenéssel töltöttem, meg neteztem pár órát Moudaniaban, és esténként elmentem a hotelbe, diszkoba, iszogatni picit a többiekkel. Befejeztem olyan sorozatokat, amiket otthon nem volt kedvem [24(6), Dexter(1), Fiúk a klubból(4)], megnéztem a Cloverfield c. filmet, ami csak rossz minőségben volt meg, ezért eddig nem nagyon vettem rá magam, ja igen, és megjött a szépséges új napszemüvegem postán.

    

    • Erre a hétre nem jutott már büfézésből, úgyhogy megint reménykedem picit, hogy szombat vasárnap volt az utolsó két nap, hogy büfébe osztottak be. Továbbra is könnyűnek ítélem a büfés munkát, nem is érdemes róla sokat beszélni. Szombaton mégis történt valami, ami szokatlan, ezért ezt leírom: Reggelente különböző shakeeket készítenek a hostesek az ajtóban. Legtöbbször van benne eper, szeder, vagy szamóca. Ezek után a shakek után a poharakat nem tudja elmosogatni a gép, ezért az összes coláspoharunk úgy néz ki, mint a hányás, függetlenül attól, hogy hányszor mosogatták el egymás után. Szombat este tele lett ezzel a faszom, úgyhogy kértem egy sapkát a mosogatós néniktől, és elkezdtem tüntetőleg mosogatni. Mindenki jól szórakozott [és persze hálás volt, mert magamtól kezdtem el – a pincérek helyett!!!], de remélem, eljutott az üzenet a vezetőinkig. Gyantásnak köszönhetően persze kép is van rólam, jó szórakozást:)

    

  • Cosmin megint bekattant.

    • Ők is, mi is ott szoktuk felejteni az üres wcpapírgurigákat a wc-ben. Mi sosem panaszkodtunk azért, mert valaki folyton beledobja őket a csészébe, Cosmin mégis kiakadt, hogy „hihetetlen, hogy nem bírjuk kidobni őket magunk után”, ezért, amikor nem voltunk itthon, beledobálta őket az ágyunkba.

    • Kiakadt azon is, hogy miért vannak női bugyik a szárítóján. Felvilágosítottuk arról, hogy mivel együtt mosunk a lányokkal, akaratlanul is összekeverednek a cuccaink, ezért előfordul néha, hogy női holmi kerül a szárítóra. Őt ez nem nagyon érdekelte, közölte, hogy ha nem tűntetjük el őket, akkor le fogja dobálni a földre… Nomeg, az is furcsa, hogy még mindig azt hiszi, hogy a szárító és az apartman is az övé… Lassan ráébredhetne, hogy kurvára nem.

    • Valamelyik nap fent voltam a main bárban mosogatni, és ő is mosogatásra volt beosztva. Felosztottuk a feladatokat: én mosogatok, és pakolom ilyen rekeszekbe a poharakat, ő meg pakolja ki őket a bárba. Baromi gyorsan dolgoztunk, pár perc alatt ledolgoztuk az előző két lány által felhalmozott rengetek lemaradást, ezért rögtön meg is állapítottuk, hogy nagyon jó csapat vagyunk így, együtt.

    • Ennek ellenére én nem szeretem a Cosmint.

  • Egyik pillanatról a másikra gyantás elhatározta, hogy ő bizony hazamegy. Vasárnap eldöntötte, aznap már nem is jött be dolgozni, hétfőn leadta az egyenruháját, és elkezdte összegyűjteni az aláírásokat a részlegvezetőktől. Meg is lepődtem. Közben mondta, hogy ő nem olyan, mint a Reni, nem érdekli, ha felajánlanak neki valami más pozíciót, mindenképpen megy. Ferivel megkönnyebbültünk, Bea pedig nagyon sírt. Aztán kedden jött a hír: átrakták a bárosok közé, a diszkóban dolgozhat esténként [otthon DJ-ként dolgozik] – úgyhogy marad. Már van két Renátánk.

  

  • Az utolsó story az utóbbi 1 hétből: pénteken leszakadt az ég Moudaniaban és a környékén. A hegyről folyóban folyt le a víz, az étterem szokás szerint beázott – és a vendégek mit csináltak délben? Bejöttek ebédelni. Az összes. Egyszerre. Ebédkor az étteremben kb. 200-250 vendég szokott megjelenni, így ez 700 fő kicsit sokk-ként ért mindenkit. Rohanás-rohanás-rohanás – és másfél óra soha ki nem fizetett túlóra maradt meg emlékül.

  Nem köthető egyik naphoz sem, de ide tartozik. Április elején, amikor Cristina mondogatta, hogy már csak tizenpár napja van hátra, soha nem gondoltam, hogy végre nekem is eljön az idő, amikor elmondhatom, hogy már látom a végét. Látom a végét, és furcsa, de elkezdtek hiányozni az emberek, akikkel együtt dolgozom. Mindenkiből haza akarok vinni egy kicsit, kirakni a falra, és amikor rossz kedvem van, csak elővenni, eljátszani velük, mint a Legoimmal otthon, majd visszarakni. Haza akarok menni, de van egy részem, ami szívesen maradna.

• thegreekstory chapter 88-93.

  Date: 2008.05.31 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-38 2008. május 25. vasárnap [88] – T-33 2008. május 30. péntek [93]

  Na, nem sokat írtam ezen a héten. Nem is történt sok minden, de ha mégis történt valami említésre méltó, akkor is lusta voltam arra, hogy erőt vegyek magamon, és leírjam, vagy éppen találtam más csinálni valót az íráson kívül. Ez a más csinálni való leginkább alvás, vagy strandolás volt [le is vagyok égve kb. mindenhol], úgyhogy erről sem nagyon akarok írni. Akkor nézzük, mire emlékszem még:

  • A munka mostanában szánalmas, hasonlatképpen azt hoztam fel egy beszélgetésben, hogy úgy dolgozunk, mintha a cukrásznak liszt nélkül kéne sütnie [vagy egy másik hasonlat: a tűzoltónak víz nélkül tüzet oltania]. Nincs annyi pohár [vizes és boros], hogy megterítsünk a teljes étteremben [azóta a for staff dobozból vettek 300 darabot…], van kb. 100 db. kóláspohár, ami 1 órával nyitás után azt eredményezi, hogy harc megy a kólás poharakért, és aki alulmarad, az bizony mosogathat. Nincs elég carafe, mert 1/ amúgy sem volt; 2/ a múltkor a konyhás néni összetört 16 darabot… Tehát egy rendelés kivitele annyi ideig tart, hogy sok:) Mosogatni kell, keresgélni cuccokat, amit mosogathatunk, aztán polisholás, aztán lehet elkészíteni a rendelést, majd kivinni. És közben folyamatosan ott a Mogyi, mondja a fülünkbe, hogy faster, faster, faster.

  • Éjszakánként mostanában nagyon rosszul alszom. Vagy azért nem tudok aludni, mert lehetetlen helyeken viszket a testem [leégés és a szúnyogok], vagy mert valaki éppen hangosan hallgat zenét, vagy mert fáj valamim.

  • Ja, a beosztás, amit még vasárnap kaptam meg: H: dayoff; K-P: 8-13:30, 18:30-22:00, sz: Buffe1; v: buffe2

    • Ide kapcsolódik, hogy gyantás szólt, hogy neki nem kell a vasárnapi szabadnapja, én meg mondtam, hogy OK, akkor adja nekem:) Úgyhogy, ha minden igaz, vasárnap buffe 2 helyett szabadnapom van

  • Kaptunk új pincéreket az étterembe. Ötöt Csehországból és kettőt Moldovából [ha minden igaz, ez utóbbi még meg nem erősített hír]. Jól dolgoznak, már voltak 3 hónapig Görögországban szállodai gyakorlaton, annak ellenére, hogy csak 17-18 évesek. Most a teljes régi staff elkezdett újra reménykedni a két szabadnapban. Vasárnap kiderül, hogy volt-e alapja.

    • A 17 éves cseh srác annyira, de annyira aranyosan néz ki, hogy elmondhatatlan. És még jófej is. A lányok a tanúim, mennyire boldog voltam, hogy az étteremben fog dolgozni. Aztán az első munkanapja végén Mogyi szólt neki, hogy holnaptól minibárban lesz. Jeee…:S Legalább reggelente láthatom, mert jön az étterembe trolizni.

      • UPDATE: A kis buzi ma ugy bamulta Suzana feneket, hogy majdnem levertem. Pedig meg a neve is szepseges: d o m i n i c . . .

  • Pénteken kibeszéltük Tinával, hogy a menedzsereink mennyire hülyék. Folyamatosan ellent mondanak maguknak, és csodálkoznak, ha értetlenkedünk. A legújabb az volt, hogy Mogyi folyamatosan mondja ugye, hogy faster, faster, ma meg reggelinél kicsit pörgés volt, és gyorsan haladtam az étteremben, erre mondta, hogy nyugi, lassan, ebben az étteremben senkinek nem kell rohannia. Fasza.

  • Pénteken ebédre beesett 200 vendég rögtön nyitáskor. Ez egyébként is gáz lenne, főleg úgy, hogy azt szoktuk meg, hogy ebédkor 2 óra alatt jön összesen ennyi vendég.

  • Orsi beteg volt a héten. Én próbáltam kinyalni a seggét, de ennek a lánynak semmi nem jó. Hoztam neki rizspudingot, nem kért éppen [pedig az a kedvence], hoztam neki „gyümölcskosarat”, azon kiakadt, mert nem szereti a banánt, a körtétől fosott, az egyik narancsnak volt egy kis ’bőrhibája’, a nektarinokat meg a Beával ettük meg… Ma meg, ez mindennek a teteje, átjött a szobámba, mert chipset akart enni. Az egyetlen nyitott zacskóból evett, aztán pár falat után rájött, hogy nem ízlik neki, nyissunk ki egy másikat. Adtam neki egy másikat, azon talált egy kis lyukat, és ő nem eszik olyanból, amit nem tudja, ki nyitott ki. Végül kinyitott egy harmadik zacskót, és abból evett két szemet, aztán közölte, hogy nem kér többet, mert hányingere van… Szeretem az Orsit:)

• újabb vendégpanasz rám; Toma születésnap, Viktor névnap, meeting; semmi; Úristen – itt maradok örökre?!; Mi más – Thessaloniki; B E J E L E N T É S; egy változatos nap; Megyek-maradok/mennek-maradnak; Szabadnap – nem Thessaloniki

  Date: 2008.05.22 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 1

  T-53 2008. május 11. vasárnap [74] újabb vendégpanasz rám

  Reggeli közben szólt Jelena, az egyik hostess, akivel pincérként együtt dolgoztam még az elején, hogy érkezett rám egy újabb vendégpanasz. Rögtön megkerestem Mogyit, és kérdeztem, hogy mi a tök van… Kb. fél órán keresztül mondta, hogy egy vendég panaszkodott az utazási referensnek [ő meg a Mogyinak], hogy nem voltam elég udvarias, és nem mosolyogtam. Fogalmam sincs, ki lehetett, mert minden asztalhoz úgy megyek oda – mosolyogva!!! – hogy „jó napot kívánok! Hogy vannak ma? Hozhatok valamit inni?” és a végén mindig megkérdezem, hogy milyennek találták az ebédet. És ezt végig mosolyogva. Szóval passz:S És kicsit rosszul esik, hogy mindig csak a rosszat kapom vissza felülről, mert a jó az alap.

  Délután fél szabadnapom volt, egy órát bent maradtam netezni a hotelben, utána hazajöttem, megnéztem sok amazingrace-t, fürödtem, és aludtam/pihentem sokat.

  T-52 2008. május 12. hétfő [75] Toma születésnap, Viktor névnap, meeting

  Ma délelőtt döbbenten vettem észre valamit, mégpedig azt, ahogy Julia, „this small thing” terít az étteremben, amikor vendégek vannak. Történt ebédkor, hogy új set upra volt szükség, mert már ültek a vendégek az asztalnál. Akkor odatopogott, lerakta a szomszéd asztalra a tálcát, és egyesével átpakolta az evőeszközöket, és mihez terített? Hát nem reggelihez?:P

  Délután [vagyis este] együtt akartunk visszamenni busszal a hotelbe, ami késett vagy tíz percet, ezért mi is késtünk. Míg átöltöztem, bejöttek ők is a fiúöltözőbe, és kifejtették [Tina, Gill, Romana], hogy szerintük és a General Manager szerint is én vagyok a legjobb pincér itt:) Utána együtt odamentünk Timoshoz [F&B manager], hogy nem nagyon érdekel minket, hogy hogyan, csak oldja meg, hogy megkapjuk a heti két szabadnapunkat, amit már 60x napja ígérgetnek nekünk. Erre az volt a válasza, hogy lesz egy meeting este 11-kor, szóljunk akkor Mogyinak, hogy nekünk bizony kell a heti két nap.

  Az esti meeting szokásos asztalcsapkodással és a tiszteletről való papolással kezdődött – mert az új pincérek felhívták az iskoláikat, és elkezdtek panaszkodni, hogy a hotel baszik a szerződésre. Mondta, hogy nem gáz, hogy egyedül ő lesz pincérként az étteremben, mondjuk meg, ki akar 2-3-4-5 szabadnapot, és jövő héten megadja. Azon kívül még szóba került, hogy az utóbbi kérdőívekben 13 db nullás, és 7 db 5 pontos volt, ami katasztrófa. Ja, meg mindenki előtt elordította, hogy már KÉTSZER panaszkodtak rám a vendégek, szóval húzzam meg magam…

  Aztán rohanás haza, gyors beszélgetés a lányokkal a meetingről, aztán Toma születésnapi buli a szomszéd szobában – rengeteg emberrel [és a névnapomról is megemlékeztünk:)]. Iszogattunk, beszélgettünk, közben Feri – csöppet sem csendesen – berúgott mellettünk:) Ezt abból vettük észre, hogy egy bizonyos pont után hangosan röhögött mindenen:P Aztán végighányta az éjszakát…

  T-51 2008. május 13. kedd [76] semmi

  Mai napról röviden: az étkezések nagyon könnyűek voltak, minden terítéssel hamar végeztünk, és az esti hazabuszt is rohanás nélkül elértük. Utána átmentem a 102-es szobába, Tinához és Romanához, és beszélgettünk az élet dolgairól kb. 1 órát, aztán csicsi. Lépa Ziza Slovenska.

  T-50 2008. május 14. szerda [77]

  Este az étteremben olyan hajtás volt, mint eddig, 77 nap alatt még egyszer sem. A második legjobb pincérrel, Tinával voltam a hatosban, de kirohantuk a belünket, nem mosolyogtunk, nem beszélgettünk, mindenki tudta a dolgát, de halál volt. A végén meg szokás szerint egy jó szót sem kaptunk…

  Az új daily cleaning feladatsorból én azt nyertem meg, hogy polishold el az összes juice glasst. Kb. végeztem a felével 11:10-ig, amikor is mindenki lelépett, de mivel az én stationöm még üres volt evőeszközökből, ott kellett maradnom polisholni. Az már kicsit bosszantó volt, amikor az utolsó supervisor is elköszönt:S

  De a nap legjobb része: Egy vendég azt mondta, hogy én vagyok itt a legjobb és legkedvesebb pincér, ezért szeretne úgy borravalót adni nekem, hogy azt senkivel ne kelljen megosztanom, de problémám se származzon belőle, és hogyan tudja ezt megoldani:) Ez után persze végigmosolyogtam az estét:) Najó, nem, csak egy picit, de azt fültől fülig mosollyal:)

  T.49 2008. május 15. csütörtök [78] Úristen – itt maradok örökre?!

  Ma nagyon sok minden történt:

  Reggel megdöbbenve vettem tudomásul, hogy az útlevelem és a pénztárcám szőrén-szálán eltűnt… Kerestem mindenhol, gatyákban, táskákban, ágyban, ágy alatt, szekrényekben – és bizony sehol. Fasza. Reggel munka, megnéztem az irodában, a szekrényemben, a buszon – sehol. Munka után a dreamben [emlékeim szerint ott használtam utoljára], ott sem volt.

  Aztán Csiklóssal átkutattuk a szobám még egyszer: semmi. Akkor elkezdtük kutatni a helyi magyar követség telefonszámát, amihez végül a magyarországi görög követségen keresztül sikerült is hozzájutni. Ők már zárva voltak, de sürgős esetre megadtak egy ügyeleti telefonszámot. Én az enyémet sürgős esetnek ítéltem meg, úgyhogy hívtam azt, ahol egy kedves nő megadta a nagykövet közvetlen számát:P Ő tájékoztatott, hogy rendőrség, aztán a thessalonikii tiszteletbeli konzul [aki csak angolul beszél], ők elküldik az igényemet Athénba, ott kiállítanak egy ideiglenes útlevelet, azt visszaküldik Thessalonikibe, és megkapom, és mehetek haza. Ami jó hír, mert délután végig azzal poénkodtam, hogy itt maradok örökre. Különben mindenki meglepődött, hogy miért viselem nevetve a dolgot.

  Anyuval közben letiltattam a bankkártyám, még senki nem használta szerencsére. Közben meg beszélt Pill Orsival, és ő mondta, hogy elég 600 órát dolgozni, akkor is megvan a gyakorlat. Folyamatosan számolom, ennek a hétnek a végén már 664,5-nél fogok járni, amin Orsi jót mulattott, hogy hogyan van meg már két hónap alatt… Hát úgy, Kedves Tanárnő, hogy nem 40, hanem 60-70 órát dolgozom hetente… Tehát hivatalosan is megcsináltam:P

  Este megkértem Paschalist, hogy a következő napok egyikén jöjjön el velem a rendőrsége, hogy megcsináltassunk egy jegyzőkönyvet, mert útlevél nélkül nem tudok hazamenni. Ekkor neki is eszébe jutott a hatalmas ötlet: maradjak itt:)

  Különben megbeszéltem mindenkivel, aki fontos: június elején hazamegyek. És ez már tuti. Szombaton szólok a Mogyinak. Holnap szabadnap, mi más – Thessaloniki, és kis netezés este.

  T-48 2008. május 16. péntek [79] Mi más – Thessaloniki

  Reggel 7-kor keltem, mert – nagyon azon kattogtam, hogy vééégre hazamehetek. Aztán ezen rágódtam 8-ig, amikor vissza tudtam aludni. A következő kelés 10:30 körül következett be, amikor is „kedves” szomszédunk csutkára felcsavarva hallgatta a vadi új hangcuccát. Amikor meg kimentem megkérni, hogy ’be tudnád csukni az ajtód, kérlek’, a válasz az volt, hogy nem. Great. Nem baj, már csak két hét.

  Úgy volt, hogy Tinával és Ferivel megyek, de mivel Tina este berúgott és hányt, ő úgy döntött ma reggel, hogy inkább kimarad a buliból. Céges busszal elmentünk a hotelig, onnan meg sétáltunk a buszállomásra, és nemzetközi diák híján teljes árú jeggyel a zsebünkben, sós palacsintával a kezünkben vártunk a buszra, ami hamarosan meg is jött. Én végig olvastam, Feri nintendozott, amit csak akkor szakítottunk meg mindketten, amikor megmutattam neki a templomboltot az út mellett. Nem tévedés, sok templom van kiállítva eladásra, mint mondjuk egy dísznövény-kereskedésben a növények:P

  Az ottani buszállomáson rögtön lerohantak minket a taxisofőrök. Be is szálltunk az egyikhez, aki konkrétan meg volt sértődve, amikor meg mertük mondani, hogy a Kamarába szeretnénk menni. Ott sétálgattunk keresztbe kasul az utcákon, mert minden sarkon megláttam egy boltot, ahova be akarok menni. Pénztárcát kerestünk – pótlandó az elveszettet, azon kívül végül még egy övet vettem, immár a negyediket Görögországban:P És persze ittam facsart narancslevet a starbucksban, ettünk mekiben és fagyiztunk a cosmosban.

  Aztán még neteztünk két órát Moudaniaban, vártunk fél órát egy taxira, és azóta itthon vagyunk.

  Aztán megjött Cosmin. Üvölt a zene. Kimentem pisilni, megálltam váltani két szót Luciannal, erre Cosmin rám szólt, hogy menjek be a szobámba, amikor nem mozdultam, csak néztem rá, akkor meg belém rúgott…. Egy igazi címeres faszkalap. Ő elég sokat nyom mérlegen a hazamenetel oldalán…

  T-47 2008. május 17. szombat [80] B E J E L E N T É S

  Ma jött el a nagy nap – szóltam Mogyinak, hogy én márpedig haza megyek a hónap végén. Erre egy közel másfél órás meetinget tartott nekem ebédeltetés közben, amikor elmondta a már jól ismert storyikat, meg a rizsát, hogy az én érdekemben maradjak… De másfél óra alatt sem sikerült megváltoztatnia a véleményem, viszont legalább az ebédeltetés nagy részéről lemaradtam – és kaptam 1 nap gondolkodási időt. Amikor a többiek nagy örömére kimentem az étterembe, rögtön le is küldtek a tavernába, hogy segítsem ott az ebédeltetést. Kb. 15 percig asztalleszedés, utána polisholás, majd eljött a fél 3 – irány haza.

  Délután még annyi történt, hogy tök sokan összejöttünk a dreamben. Csomó pincér, hostess, supervisor – jó kis móka volt.

  És csak most, naplóíráskor jut eszembe – ma újabb kerek napot, a nyolcvanadikat hagytam magam mögött.

  T-46 HELYETT T-tizenpár:) 2008. május 18. vasárnap [81] egy változatos nap

  Ma délelőtt bementem Mogyihoz, és szóltam neki, hogy végiggondoltam minden nézőpontból a dolgot, de nem változtatom meg, amit mondtam: mennék haza továbbra is. Délután – miután vártam a tűző napon nagyseggűre majd’ fél órát – elmentem vele a rendőrségre, ahol azt mondták, hogy jöjjünk vissza fél óra múlva [ami legalább 40 perc:)]. A fennmaradó időben nagyseggű lakásán játszottunk a tegnap megismert, Artur nevű kutyával, aki egy pötty eb, és nagyon aranyos. Amikor visszamentünk, még várni kellett, majd megjött a nő, aki azt mondta, hogy csak akkor tudom bejelenteni a papírjaim eltűnését, ha tudom minden papíromnak a számát, úgyhogy menjek vissza majd ezekkel az információkkal. Ez után nagyseggű még hazavitt, ahonnan rövid pihenés után bementem a szállodába lopni egy kis wifit:)

  Majd netezés után munka. Alapból hárman voltunk a hatos stationbe beosztva, majd egy idő után hozzánk tették Gillt is az ilyen piszkos feladatokra [tányérleszedés, nagy poharas tálca bevitele a konyhába, evőeszközök, szemét bevitele, terítés], aztán gyantást is, és végig velünk volt egy supervisor is segíteni, és mégis rohanás volt, csak azt nem értették meg, hogy azért, mert már annyian voltunk, hogy egymást akadályoztuk. Aztán Mogyi beküldött inni, hogy pihenjek kicsit – erre sem volt még példa eddig.

  Gyantás hivatalosan ugyan ma még a büfében volt, de holnaptól service, ezért már most is berakták segíteni. Beával volt szerencsém végignézni, ahogy kivitt egy rendelést: Lerakott az asztalra egy pohár rosét és egy kancsó vörösbort meg egy kancsó vizet – és odajött a stationbe, megkérdezni, hogy mit rontott el. Hát ő – semmit, csak vigyél ki poharakat a vörösborhoz:) Kivitte, és – ekkor már Bea mögé bújva röhögtem – letette úgy az asztalra, hogy nem a pohár talpát fogta, hanem teljes tenyérrel a felső részét. Na, amikor meglátta, hogy rajta nevetünk, úgy besértődött, hogy át is ment egy másik stationbe segíteni:)

  Ez után jött Mogyi értem, és nagyseggűvel hármasban rohantunk fel a Helios bárba, közben meg mondta, hogy mi vagyunk a vészhelyzetben bevetendő szuperkommandó. Mivel a szokásos heti színházi előadás volt, rengeteg ember várt ott italra, és a srác, aki egyedül volt oda beosztva, finoman szólva nem bírta az iramot. Szóval beálltunk segíteni. Nagyseggű gyártotta ezerrel a piákat, én meg a nem a pultnál állóknak szolgáltam fel a rendeléseiket, és gyűjtöttem a koszos poharakat. Jó kis móka volt, legalább még egy kis változatosság.

  Végül este megkaptuk az új beosztást, ami kiborítóan – a megígért kettővel szemben – megint csak 1 szabadnapot tartogat mindenkinek… [H: büfé2 {9-14:30; 19-22:30}; K: szabadnap; Sz: P/A {8-13:30; 18:30-22:00}; Cs: P/A {8-13:30; 18:30-22:00}; P: büfé1 {07:30-12:30; 17:00-21:00}; Sz: P/A {9-14:30; 19-22:30}; V: A {13:30-22:30}]

  T-45 2008. május 19. hétfő [82] Megyek-maradok/mennek-maradnak

  Ma ebéd helyett megint meetinggeltem – ma Timo, Mogyi és Grigori voltak jelen. Timo nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem szakíthatom meg a szerződésem. Meg különben is, ha hazamegyek, nem írják alá a papírom, amit le kell adnom a suliban, és az nem indok, hogy letelt a 600 óra, úgyhogy mondjam meg, miért akarok haza menni. Mondtam, hogy vannak személyes problémáim is, de ez sem volt nekik elég. Aztán Mogyival kettesben maradtam, és „barátként” elmondta, hogy ha most itt maradok még erre a pár hétre, bebizonyítom mindenkinek, hogy erős vagyok és mindenre képes leszek ez után. Ha hazamegyek, azzal meg csak azt érem el, hogy a mostani jó véleményük helyére az az egy infó kerül rólam, hogy felbontottam a szerződésem, és ha felhívja majd őket egy leendő munkaadóm, akkor csak ezt fogják mondani rólam. Szerintem nem is kell mondani, hogy mennyire idegesen, minden mosoly nélkül, sírás közeli hangulatban tologattam a tányérokkal teli trolit az étteremben – merthogy büfében voltam, ha ezt nem mondtam volna:)

  Ma délután Grigorival mentem a rendőrségre, ahol most azt mondták, hogy 1 óra múlva menjek vissza. De kiderült, hogy beszélnek angolul, úgyhogy Grigori megadta nagyseggű és a hotel számát, ha mégis nyelvi problémám lenne, és elköszönt, én meg kerestem egy közeli netkávézót, hogy el tudjam valahogy ütni az időt. Egy órával később visszamentem, és a csávó mondta, hogy még nincs itt, akit várok. Kikönyörögtem, hogy hívja fel, hogy megtudjam, mikorra jön vissza – este 10 után jöjjek. Mondtam, hogy köszönöm, nem, majd akkor holnap délelőtt. A rendőrség Moudania másik végén van, úgyhogy egy jó 45 perces sétával értem haza – zene nélkül, mert elfelejtettem visszarakni a memóriakártyát a telefonomba. Egy ideig próbálkoztam ugyan görög rádiót hallgatni, de ettől hamar elment a kedvem:P

  Este 18:43-kor vártam a két perccel későbbi buszra az apartman előtt, amikor is csörgött a telefonom. Ismeretlen görög szám. „Haló [én]”; „Viktor?”; „Igen”; „őőő I am Cosmin blablabla”. Igen, Cosmin, a szobatársam. Most kedd este van, de máig nem tudom, honnan a tökömből tudja a számom, ugyanis végigkérdezgettem mindenkit, aki tudja, és senki nem adta meg neki. Mondta, hogy beszélni akar velem, menjek a szállodában a bár személyzeti bejáratához, ha ugye tudom, hol van. Végigizgultam a pár perces busz utat, és odabaktattam a megbeszélt helyre. Beköszöntem, jött is Cosmin. Kérdezte, hogy tudom-e, mi történt. A legőszintébben feleltem, hogy nem. Akkor beszámolt róla. [Mivel Feri szólt Juliának, a F.O. menedzsernek, ő meg Timonak] Timo elővette őket, hogy mi az, hogy hajnali háromkor felébresztenek minket, hogy miért hagytunk tusfürdőt a fürdőszobában, üvöltve hallgatnak zenét, rugdalnak és terrorizálnak minket [Timohoz már kis túlzásokkal jutott el a történet]. Igazából csak annyit akart tudni, hogy én mondtam-e el a főnököknek, és hogy este 11 körül beszéljük meg a dolgokat a szobában.

  Vacsora közben trolira voltam beosztva, amit tök lelkesen csináltam – mivel nem volt más feladatom, amit e miatt hanyagolnom kellett, és szerintem elég jól pörögtem, egy station sem volt olyan, hogy tele lett volna piszkos cuccokkal. Közben azt is megtudtam, hogy a főnökök válaszút elé állították a szobatársaim: vagy költöznek vissza a szállodába egy itteni staff szobába, vagy mennek haza:P Aztán visszatérve a szállásra Bea már azzal várt, hogy mégsem költöznek, mert megmondták Timonak, hogy ha vissza kell költözniük a szállodába úgy, hogy minden más stafftag itt lakik Dionisiousban, akkor ők hazamennek, mert ez így nem fair… Mivel este Cosmin diszkóba ment, elmaradt a meeting, ami miatt Feri pl. rettegett visszajönni a szobába:P

  Este, mivel holnap szabadnap, felmentem a lengyel kollégákhoz kicsit metaxázni:P Tök jól elbeszélgettem velük, és nagyokat röhögtünk. Egykor jöttem el lefeküdni – vagyis filmezni, de Feri már aludt… Gondolkoztam, és elkezdett érlelődni a gondolat, hogy maradok.

  T-44 2008. május 20. kedd [83] Szabadnap – nem Thessaloniki

  Ma 11-ig aludtam, majd elkészültem, vártam a deles buszt. A nyitott erkélyajtómon át benézett Cosmin, és kérdezte, hogy van-e egy kis időm beszélgetni, mert be kéne pótolni az elmaradt meetinget. Elmondta, hogy szerinte Orsi szólt a menedzsereknek, mert kölcsönösen nem kedvelik egymást, meg hogy ő igazából két dolgot vár el, hogy együtt tudjunk élni: mindenki takarítson maga után, és senki ne jöjjön be kopogás nélkül az apartmanba. Továbbá elmondta azt is, hogy a menedzserek szerint ő az indoka annak, hogy én haza akarok menni, és ha ez valóban így van, akkor haza megy ő. Mondtam, hogy bizonyára ők is közrejátszanak a menni szándékozásomban, de akkor is csak 1-2% erejéig. Továbbá mondtam azt is, hogy mi meg azt várjuk el, hogy ha aludni akarunk, akkor ne az legyen a válasz, hogy nem halkítja le a zenét, nem csukja be az ajtót, meg hasonlók. Aztán kezet ráztunk, és mindenki folytatta a készülődést. Én azért akartam mindenképpen elérni a buszt, mert a rendőr bácsi azt mondta tegnap, hogy reggel 9-10 körül menjek:D:D:D Sétáltam a hotelből, így fél 1 körül érkeztem meg a kapitányságra.

  Találtam valakit, aki beszél angolul, vázoltam neki a problémám, amire az volt a válasza, hogy itt ez a telefonszám, őt és őt kell keresnem, hívjam fel, és utána jöjjek vissza este 10:30-kor. Ekkor elkezdtem hisztizni, hogy most vagyok itt harmadszor, dolgozom és nem nyaralok, úgyhogy jó lenne, ha történne már végre valami, erre 45 perc után nagy nehezen nekiláttunk a papírok kitöltésének. Az is eltartott még fél óráig, hogy megértessem vele angolul, hogy mi az a személyi, a tajkártya, az európai egészségbiztosítási kártya, meg úgy egyáltalán, az összes papírom, amit elloptak, végül az is, hogy kikönyörögjem, írja bele a rohadt jegyzőkönyvbe, hogy nem elhagytam, hanem ellopták.

  Utána beültem netezni a tegnapi helyre, majd – ma már zenével – séta vissza a szállásra. Itt először Beáéknál meséltem el, hogy mi történt a rendőrségen, aztán a Tináéknál, aztán mentünk dreambe kajolni. És sorban mondtam mindenkinek, hogy maradok. Feri meg mondta, hogy Julia [ő a Feri főnöke egyébként] nem hagyja annyiban a dolgot, hogy nem költöznek, „engem nem érdekel a Timo, mármedig kötözni fognak”. Kíváncsian várom a folytatást. A Dreamben egy igazán vicces momentum volt: Gyantás ezt mondta Beának: „Azt vágom, hogy a fejed kisebb, mint a segged, de azért próbálj gondolkozni”:D:D

  Hat körül értem haza a szállásra, naplóírás, egy kis amazingrace, két óra alvás, most 10 óra van, várom a többieket, hogy ehessek vmit:)

• T-54 2008. május 10. szombat [73] Mogyinak jó kedve van

  Date: 2008.05.11 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 1

  T-54 2008. május 10. szombat [73] Mogyinak jó kedve van

  Hogy ez miben nyilvánul meg? Hát folyton átvág… Tegnap este épp terítettem egy asztalt (a szokásos 3 főre), amikor hozott embereket, és mondta, hogy 15-re terítsek. Akkor lehervadt a mosoly az arcomról, aztán elmosolyodott, és mondta, hogy csak 4:) Ma délelőtt meg… behívtak az irodába, sokáig nézték a beosztást a többi menedzserrel, aztán mondta Mogyi, hogy sajnos nemhogy nem fél dayoff, hanem többet is kell dolgoznom, 8-15:00 és utána 18-23:00-ig. Mondtam, hogy OK, mert mi mást mondhattam. Erre ő: dehogy Ok, malaka, visszakapsz egy fél day offot.

  Különben a csávó valahogy nagyon képben van a dolgokról, mindig mindent tud. Renáta haza akar menni, és nem is az egy hónapos felmondási idővel, hanem már megvan a repjegye is jövőhét csütörtökre, de még egy menedzsernek sem szólt. Én viszont nem akarom, hogy miatta vegyék el a szabadnapom megint, vagy hogy egyáltalán ne legyen, ezért azt tartottam jó lépésnek az összes többi magyarral egyetértésben, hogy szólunk Mogyinak. Ma reggel behívtam az irodájába, és elmondtam neki, amire a válasz: „Köszönöm, de már egy hete tudom. Minden benne van a számítógépemben. Nehogy azt hidd, hogy most jöttem le az égből:D”. Azért megnyugodtam, hogy végül nem az én lelkemen szárad a dolog, és kíváncsian várom a jövő hét fejleményeit…

  A héten ma először aludtam délután – majd’ 4 órát, aminek az lett a következménye, hogy kis híján lekéstem a buszt is:) 18:45-kor indul, és én 18:26-kor keltem, fürödtem, hajat mostam, fogat mostam – és lent még várnom is kellett rá:)

  A vacsora mostanában nagyon könnyű, a német és angol vendégek százszor jobbak, mint a bulgárok vagy akár a görögök: az asztal utánuk, ha lehet, még tisztább, mint mielőtt odaültek, és ha véletlenül egy kajafolt kerül a terítőre, akkor nem győznek bocsánatot kérni.

  Vacsi után Reninek meetingje volt. Amit utólag megtudtunk róla: Mogyi kérdezte, hogy mi a baj, miért akar hazamenni. Reni: „mert nem tanulok itt semmit, nem tetszik a munka, és nem is bírom, és egy bárban vagy a la carte étteremben akarok dolgozni”. Mogyi: miért nem szólták eddig??? ÉS ÁTRAKTÁK AZ OLASZ ÉTTEREMBE. A csuda vigye el. Én voltam szerintem az egyetlen, aki szólt, hogy át akar menni egy alacarteba, erre a Dejan-t berakták a Tavernába, ezt meg az olaszba… Kurvajó…

• .gr68-72 kirúgás – és nem a hámból; egy easy nap; nem emlékszem…; köcsög vezetők; vicces pap

  Date: 2008.05.09 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-59 2008. május 5. hétfő [68] kirúgás – és nem a hámból

  Alvás délig, aztán szar idő lévén elmentem netezni – még ez is jobb volt, mint a szobában ülni. Beszélgettem, levelezgettem, neteztem – szóval eltöltöttem az időt. Közben betoppant a netezdébe Tina, Goran és Renáta is. Tőlük megkaptam az infot, hogy ebédkor minden stationben 1-1 ember dolgozott – és mivel Vancho kiakadt, hogy neki egyedül kellett csinálni a hatost, a legnagyobbat, kirúgták, mondván, hogy nincs szükségük lusta emberekre. Ez két dolog miatt gáz: 1/ mert jó pincér volt; 2/ mert a hatost minden nap én kapom meg – és én sem tudom egyedül megcsinálni…

  Utána együtt elmentünk palacsintázni, majd épp elértük a Moudaniaból Dionisiousba tartó járatot. Ez után már csak a pihenés maradt, meg Amazing Race nézés ezerrel:) Este a munkából hazatérő többiek azzal fogadtak, hogy a kirúgás miatt megváltoztatták a beosztást, és holnap nem büfézek, hanem service, rendes P/A-ben. No mindegy, legalább aludhatok másfél órával tovább:)

  T-58 2008. május 6. kedd [69] egy easy nap

  A tegnapi hírek alapján kicsit félve mentem be dolgozni reggel, de Ekaterinával jó csapatot alkottunk, és zökkenő nélkül vettük a reggeli és az ebédre terítés akadályát – igaz, csak 5 percre tudtam kimenni szünetre. Az ebéd sem volt nagy durranás, kicsit hajtani kellett, de azért kezelni tudtuk a dolgokat. Délután esett az eső, de azért beültünk enni a Dreambe Fecivel, majd visszajöttem a szobába feküdni, filmezni, és jött az este. Hát arra is azt mondta mindenki, hogy az utóbbi hónapban nagyon nem volt ennyire könnyű esténk.

  Hát, remélem a hét többi napja is ilyen lesz. Még megnézek egy Amazing Race-t és alvás.

  T-57 2008. május 7. szerda [70] nem emlékszem…

  semmi említésre méltóra így két nap távlatából. Vagyis van pár emlék, de mivel minden nap ugyanolyan, és ezzel a puttó hellyel álmodok folyamatosan, így nem tudom, mi igaz, mi valós, és mi melyik nap történt:)

  T-56 2008. május 8. csütörtök [71] köcsög vezetők

  A délelőttre ugyanazt tudnám írni, mint a tegnapra, de este történt valami, amit nem nagyon fogok elfelejteni:

  Miközben egyszerre csináltam 3 daily cleaninget és közben felügyeltem a stationöm felkészítését, Grigoris [egy supervisor] odapattant elém, és közölte, hogy mivel problémáik vannak – csak kérdem, ki nem szarja le??? Ezt hallgatom 70 napja, hogy a jövő héten minden jobb lesz… – elveszik az én két fél szabadnapom szombaton és vasárnap [másokét is elvették, de az nem bosszant]. Gondolom egyáltalán nem meglepő, engem ismerve, hogy elkezdtem csapkodni, meg ideges fejet vágni, aztán két perccel később leültem egy székre, mert nem voltam hajlandó így tovább dolgozni.

  Az a baj, hogy mindenki szarik ránk, és mivel senki nem akad ki soha, megcsinálnak velünk mindent…

  Na, szóval: aztán megjelent a a szállodaigazgató, és elkezdte kérdezni, hogy mi bajom van. Én nem vagyok árulkodós – annyira:D, úgyhogy felpattantam, mondtam, hogy semmi, és mentem vissza dolgozni, de jött és kérdezgetett – és akkor kifejtettem neki, és szólt, hogy meg fogja oldani.

  És most először szóltam a supervisornak is, hogy a szerződésem alapján nekem nem heti egy, hanem heti KÉT szabadnap jár. Azt mondta, hogy erről Timossal kéne beszélnem [ő az F&B manager…], mert ő nem tud erre mit mondani… Hát, ha így mennek tovább a dolgok, még erre is sort kerítek.

  T-55 2008. május 9. péntek [72] vicces pap

  Az ebédterítés közben Grigoris mindenkit összegyűjtött és felküldött a hatodikra a Helios bárba. Ott volt a hotel teljes személyzete [kivéve persze azok, akiknek muszáj volt a helyükön maradniuk], valamint a teljes vezetőség [alulról felfelé: a supervisorok, Mogyi, Timos, a hoteligazgató és a szállodacsoport vezérigazgatója], valamint egy pap. Tippek hangoztak el temetésről, esküvőről, végül egy közel 15 perces misét hallgatunk végig, ami az utólagos magyarázat szerint arról szólt, hogy legyen jó szezonunk, sok vendégünk és mindenkinek legyenek személyes sikerei.

  Magát a misét két dolog tette nagyon viccessé: kb. a felénél megszólalt a pap mobilja, utána meg egy virággal szórt körbe szentelt vizet, és a harmadik szórásnál a vízzel együtt repült a virág is. Ekkor már a főszakács, egy csomó pincér meg egyéb alkalmazott úgy röhögött, hogy könnyes volt a szeme, a menedzserek meg ilyen nem hiszem el fejet vágtak:D

  Közben Mogyi megkérdezte, hogy akarok-e mégis szabadnapot a hétvégére. Mikor mondtam, hogy igen, legalább egy felet, akkor mondta, hogy ok, csinál új terveket. Hát, megnézzük, mi lesz belőle. De azért értékelem, hogy ezt meglépte [biztos rászólt a szállodaigazgató:D:D]

• ta-ta-ta-tanár úr, Thessaloniki No. 2., megnyitott a terasz

  Date: 2008.05.05 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-65 2008. április 30. szerda [63] ta-ta-ta-tanár úr

  A mai volt az utolsó nap, amikor még több nap van előttem, mint mögöttem itt, Görögországban, mivel a mai a 63. nap, és még 64 van hátra:P

  Szerintem a mai volt az utolsó alkalom, hogy a büfében voltam, ugyanis jött egy új srác. Ultragáz. Még azt sem mondanám róla, hogy lelkes, de nem is ez a legnagyobb probléma: hanem az, hogy nem beszél angolul, és németül is csak gügyög, szóval neki a lengyel [mert lengyel a srác] a világnyelv, és utána nyista. És a dolog szépsége, hogy nekem kellett [volna] betanítanom büfésnek… Én mindent megpróbáltam, de úgy, hogy csak mutogatni lehet, hát hogy’ is mondjam – lehetetlen. Szóltam a menedzsereknek, hogy ez így nem fog menni, de hát ők is csak a mutogatást javasolták. Fasza. Amúgy nem volt pörgős nap, mindenki unta magát, én – ha lehet – még jobban, mert ketten voltunk a büfében 400 vendégre, ami nem annyira sok, sőt. Holnap délben és este már 700 fölötti vendégünk lesz:S

  Boris el akarta cserélni a szabadnapját, ezért elcseréltük, pénteken lesz az enyém, és így Orsival és Ferivel be tudok menni Thessalonikibe egy kicsit együtt lenni.

  Délután még voltam a városban netelni Beával, beszélgettem pár barátommal, meg elolvastam a leveleket, írtam blogot, és vége is lett a szünetnek. Még beültünk egy gyors palacsintára, aztán én igyekeztem vissza dolgozni, ők [merthogy kb. egy hete összejött a büfésfiúval, akinek szabadnapja volt ma, és ő is odajött enni] elmentek még bevásárolni.

  T-64 2008. május 1. csütörtök [64]

  Ma délre mentem, és megint 3 új ember fogadott, aztán nem sokkal később megláttam az ebédbeosztást, és a BALEKszen kívül senki régi staff nem volt a csapatomban. 1 fő egy napos új, és két fő vadonat új:S:S Az ebéd – amire vártuk a 700 embert, nagyon lightos volt, és hamar vége is lett, úgyhogy gyors terítés, és még evőeszköz-polisholásra is volt bőven időm, úgyhogy az én stationöm volt a legjobban felkészítve az esti rohamra.

  Az este is lassan indult, aztán volt egy pörgősebb rész, de a rutin és az évek átsegített minket a nehezén. Aztán, amikor kifogytunk minden evőeszközből, beszaladtam polisholni, és mire kijöttem, már csak 50 embert vártunk. Ennek örömére bementem inni, mire kijöttem, már lehetett leszedni a terítékeket és teríteni reggelihez.

  Elértük volna a 11-es buszt simán, de Grigoris még 11 előtt pár perccel [Ferenc, remélem örülsz.] kitalálta, hogy töltsük meg a sótartókat, meg ilyesmi, úgyhogy a mai buszelérésből is rohanás lett.

  Az új staff… botrányos:S Annyi tányér és pohár eltört ma, mint eddig még soha [én nem törtem], de folyamatosan ejtett el mindenki mindent. Great… Az egyik új lány majd’ egy órán keresztül sírt pár eltört pohár miatt:) Volt egy kisgyerek, aki meg valahogy szétszedte a gyerekszéket, és a rajta lévő tányért törte emiatt darabokra… De mind közül a legdurvább talán az lehetett, hogy a mosogatóban összetört egy basketnyi kiscarafe, amiből így is alig volt:D

  Mindegy, holnap remélem jó idő, pihenés, gyógyító vásárlás, irány a city:)

  T-62 2008. május 2. péntek [65] Thessaloniki No. 2.

  Naszal: mivel ugye Boris cserélni akart szabadnapot, Orsinak ma lett volna amúgy is, és Fecó is megoldotta, hogy mára essen a szabadnapja, fél 12-kor hárman együtt vágtunk neki az országútnak – a shuttle busszal a szállodáig, onnan meg taxival a buszállomásig. Vettünk jegyet és ennivalót, majd felszálltunk a buszra, ami rengeteg ideig ment Thessalonikiig, de legalább kialudtuk magunkat valamennyire. Mivel az ottani állomáson rossz irányba menő buszra szálltunk fel, 10 perc helyett 1 óráig tartott, míg elértük legfontosabb úti célunkat, a Cosmos nevű bevásárlóközpontot.

  Orsi rögtön be is szabadult, és úúúú – vele halál vásárolni:) De én igaz barát vagyok ám, pl. a Bershkaban… 20 percig álltam a próbafülke előtt, mert vártam rá, aztán hívott, hogy hol a tökben vagyok – kiderült, hogy valahogy kiosont, és már fizetett is, és kint vár a bolt előtt… No comment. Vettem ott egy újabb atlétát, egy oldaltáskát, mert a másikat a Beának adtam, valamint egy fehér alapon kék csíkos pólót, amilyet már régóta akartam. Aztán a Zara következett, ott egy pólóval gazdagodtam.

  Végül a legfontosabb dolgot szereztem be: vettem telefont magamnak, ami kicsit körülményesre sikerült:D Hogy miért is kellett új telefon? Mert a másik szépen lassan kimúlt végelgyengülésben. Először csak a 4-es és 6-os gombokat nem lehetett használni rajta, de mára a joystickon és a csillagon kívül egyik sem működik… Szóval muszáj volt vennem valamit. Igaz, hogy garanciás, de még két hónap, mire eljutok vele a szervizbe… A második boltban volt is olyan, amilyet szívből szerettem volna – az elsőben szerencsére Orsi lebeszélt valami olyanról, ami igazán nem is tetszett… Szóval volt olyan – de csak az utolsó darab, amit mindenki végigfogdosott már. Nem baj, mondtam, hogy megveszem azt – erre előszedtek valahonnan egy másik zsír újat:) Sony Ericsson W-910. Közösen kipróbáltuk, hogy működik-e, aztán irány a pénztár. Mivel megjött ugye az ERASMUS pénz, gondoltam fizetek kártyával [mert megkérdeztem még otthon, hogy UGYE nem kell új kártyát csináltatnom, mert UGYE lehet fizetni ezzel külföldön és mert UGYE lehet ezzel pénzt felvenni külföldön]. Lehúzza egyszer, neki kijött egy papír, hogy nem sikerült, nekem meg jött egy sms – amit nem olvastam végig, és emiatt azt hittem, hogy olyan jött, hogy enyni és ennyi pénzt levontak a kártyámról. Aztán lehúzta még egyszer, jött még egy sms, akkor kezdtem kiakadni, és szóltam, hogy ne húzogassa, meg minden. Végül kifizettem készpénzben, és elolvastam újra az sms-t, amiben pont az olyan hülyék miatt, mint én, csupa nagy betűvel szerepel, hogy SIKERTELEN vásárlás:) Ettől függetlenül, ha hazamegyek, bankot váltok és dombornyomatos kártyát csináltatok magamnak [mert pénzt felvenni sem lehetett vele:S]

  Ekkorra már kellőképpen megéheztünk, úgyhogy taxi [nem akartunk megint órákat buszozni] – a mekihez legyen szíves:) Big Mac menü Colával, super size:) Én tele lettem tőle, mint a mekis kajáktól mindig, Feri viszont benyomott még egyet:) Utána Orsi és Feri kedvéért még elnéztünk [akarom mondani, elsétáltunk] a Starbucksba, kávézni. Orsi javaslatára facsart narancslevet ittam, amiről rögtön anyu facsart narancsleve jutott eszembe, ezért fel is hívtam őket, beszéltem mindenkivel, és megnyugtattam őket, hogy a vasárnapi hiszti csak egy pillanatnyi kiborulás volt, rendben vannak az idegeim.

  Séta a főútig, ahol láttunk egy öreg nénit, aki szó szerint a hóna alá csapta a járókeretét. [kép külön postban:D] Annyira megérintett a pillanat, hogy rögtön le is fotóztam:) Aztán megint taxi, egy nagyon jó arc taxisofőrrel, aki végig németül magyarázott, irány újra a busstation, jöttünk haza. Többek között megtudtuk tőle, hogy ha egy nőt le akarunk malakázni, akkor az nem malaka, hanem malako, és közben folyamatosan stresszelt, hogy autók vannak körülötte. A vérnyomása nem kicsit lehetett magas…

  A napot este a strandon közös metaxázással zártuk, ahol fél háromig voltam jelen, tök jó volt a hangulat, meg minden, de akkorra elálmosodtam, meg be is rúgtam pöttyet, úgyhogy nyugovót fújtam.

  T-61 2008. május 3. szombat [66] megnyitott a terasz

  Alvás 11-ig, fürdés, készülődés, levélírás, majd munka. Nem volt pörgős az ebéd, hamar meg is terítettünk, az egyetlen dolog, ami kicsit megnyújtotta a dolgot, az volt, hogy kaptam még 6 asztalt, mert megnyitottunk egy kis teraszt vacsorához, ami – kihez máshoz – az én stationömhöz tartozik mostantól. Viszont nagyon jó volt a szabad ég alatt felszolgálni… Igazából más nem is történt ma, talán még annyi, hogy a büféboy és a csak németül beszélő új büfésfiú egész nap ordibáltak egymással, a végén már Mogyinak kellett rendet tennie közöttük – nem is egyszer, hanem rögtön kétszer:)

  T-60 2008. május 4. vasárnap [67]

  Nem is tudom, hol is kezdjem a napot… Éjfél körül nem nagyon volt már kedvem elmenni bulizni a többiekkel, úgyhogy bevágtam a szunyát. Először arra keltem fel, hogy dög meleg van, aztán arra, hogy Feri kikapcsolta a melegítőt, aztán arra, hogy hazajöttek a lakótársaink… Ordibáltak nyitott ajtónál, aztán a zenét is bekapcsolták, na akkor már kimentem rendet tenni.

  Utána szerencsére kuss lett, tehát tudtam aludni. Fél 11 körül keltem, kicsit még pihentem az ágyban, majd fürdés, hajmosás, borotva – 11: 56-ra le is értem a ház elé, várni a deles buszt. Csak nem jött, ellenben az egyik báros srác igen, aki mondta, hogy hallotta elmenni, úgyhogy hiába várom. Maradt a stoppolás, szerencsére az autósok hozták az átlagot, a negyedik autó meg is állt, és bevitt minket dolgozni.

  Mivel az Orsival és a Renivel [meg egy harmadik csajjal, akit nem nagyon tudok a hozzátett érték alapján egész főnek számolni] osztottak be egy stationbe, különösebb rohanás nélkül teltek az étkezések. Csak terítéskor voltam kicsit meglőve, mert ezzel az orosz csajjal kettesben kellett volna terítenem, de ő olyan, hogy mondtam neki, hogy mit csináljon, és amikor végzett vele, eltűnt, és ha azt akartam, hogy újra segítsen, meg kellett megint keresnem… Egy idő után feladtam és inkább nem mentem ki szünetre – aztán még is, mert nagyseggű kizavart:) A vacsora utáni terítés villámsebesen ment, a mi stationünk [28 asztal van benne, a többiben átlag 14 körül:D] lett kész legelőször, úgyhogy hárman együtt rengeteg daily cleaninget megcsináltunk.

  Megkaptuk az új beosztást, ami az eddigi 10 dolgozós hét leglightosabb beosztása lett – mindegyikünk számára:

  Hetfo: Day Off

  Kedd: 7:30-12:30; 17-21 (büfé)

  Szerda: 9-14:30; 19-22:30

  Csutortok: 9-14:30; 19-22:30

  Pentek: 8-13:30; 19-22:30

  Szombat: 8-13:30

  Vasarnap: 9-14:30

  Változott tehát a P/A beosztás, későbbre kell menni mindkétszer [az A is változott, ott is egy órával későbbre kell menni, de az ezen a héten nem érint]. Van két szabadnapom [egy egész, és két fél], az egyetlen dolog, ami kicsit gáz, hogy minden nap korán kell kelnem [nem gond, DU. van időm mindenre most:)].

• … fasz éppeneszükbejutott …; a legkönnyebb nap – 174 vendég vacsorára; harang – This week is köcsög[…];Hronya Pola; szürke hétköznapok

  Date: 2008.04.30 | Category: gay!, it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-71 2008. április 23. szerda [56] … fasz éppeneszükbejutott …

  A szabadnapokat leszámítva március 16-a volt az utolsó nap, amikor nem kellett reggeliztetnem. És ma megint, hála az égnek:) Úgyhogy aludhattam – volna, mivel elfelejtettem kikapcsolni a negyed 8-as ébresztést, és onnantól már nem tudtam visszaaludni. Vergődtem az ágyban fél 10-ig, aztán fürdés, majd taxirendelés, városbataxizás, internetezés, palacsintaevés, piacvégigjárásmajdharisnyavevés, séta a városban, angolulbeszélőemberkeresés, postamegtalálás, csomagtáskábatevés. Kb. ennyi volt a délelőttöm, utána munka.

  Ebéd a kantinban is, egy animátor sráccal ültünk egy asztalnál, aki ki volt akadva, hogy mennyire unalmasak az animátorok:) Meg irigyelt minket, hogy nekünk milyen jó a társaságunk. Aztán egy undorító dolgot csinált: kiakadt azon, hogy egy meleg a szobatársa, és elmondta mindenkinek, hogy ki ő:S Szerintem ez egy tirpák dolog volt… Pedig nyugatabbról jött, mint mi. Aztán mondta, hogy semmi baja a melegekkel, de együtt lakni velük:S Például öltözködés közben folyamatosan úgy érzi, hogy bámulja őt… Pedig először jó fejnek tűnt a srác…

  Az ebéd nem volt nehéz, aztán pikkpakk megterítettünk vacsorára, ami még lightosabb volt. Aztán szokás szerint jöttek a fasz éppeneszükbejutott feladatokkal a menedzserek, szóval a biztonság kedvéért azért csak ott voltunk 11-ig este.

  T-70 2008. április 24. csütörtök [57] a legkönnyebb nap – 174 vendég vacsorára

  Az utóbbi 30 nap legkönnyebb napjának ígérkezett a mai – és az is lett belőle. A reggeli… Gorannal a verandán, és annyira nem volt dolgunk, hogy majd’ egy órát bent polisholtam – készültem az ebédre terítésre. Az ebéd első fél órája is hamar elment, aztán már mehettünk is haza.

  Itthon bementem gyógyszertárba, mert a talpam már annyira sebes, hogy minden lépés hihetetlen fájdalom. Kaptam egy sprayt, remélem elmulasztja. Utána alvás, majd a legnehezebb itteni felébredéseim egyike, gyors fürdés, majd munka.

  Úgy indult a vacsora, hogy öten hazajöhetünk. Hogy miért? Mert mindenki kivétel nélkül dolgozott, és kevesebb vendégünk volt, mint eddig bármikor – konkrétan 174. [Ja, vacsorakor láttam azt a srácot, akiről tegnap az a fasz animátor elmondta mindenkinek, hogy meleg. Kicsit borostás, de azért nem rossz pasi. A bökkenő az, hogy a Saniban dolgozik a barátja…] Aztán kitalálták, hogy mégse, mert majd találnak munkát mindenkinek. Hát, találtak. Elpolisholt poharakat polisholtak a többiek, pakolgattak nem létező dolgokat, aztán a hab a tortára az volt, amikor 22:00-kor megszülték, hogy OK, akkor most az étterem összes asztala alatt fel kell söpörni – és ez csak azért gáz, mert egy 50*50-es tömör talpuk van, ami 1/ baromi nehéz; 2/ minden arrébb kellett pakolni, majd vissza a helyére. 7-kor ígéretet kaptunk arra, hogy 10-kor haza mehetünk. Hát, nem mehettünk… De legalább a 11-es buszt elértük. Aztán elnéztünk a focimeccsre, de nem volt meg a ’normál’ konyha-felszolgálók két csapat, úgyhogy csak kicsit néztük őket, majd jöttünk haza. Közben eleredt az eső is… Végül beültünk egy tengerparti bárba, ahol koktéloztam, többiek söröztek, majd vacsoráztunk [éjjel 1 után], aztán beszélgettünk a tulajjal, majd – mivel még esett – Tinával hazafutottam,végül 2-re értem haza.

  A bár tulaja érdekes dolgokat mesélt. Hogy ide főleg osztrákok, szerbek, románok és magyarok jönnek nyaralni, meg néhány német és angol, hogy nyáron neki 21 pincér dolgozik [a vicc az, hogy nálunk 12 pincér van…], és hogy nem 2€ – mint nekünk, hanem 4€ a bérük óránként… Erről ennyit.

  Istennek hála ma is meg akart verni valaki – ma épp a büféboy. Az a vicc, hogy már mindenből indokot csinál arra, hogy fenyegessen. A legújabb, hogy csak akkor szólhatok hozzá, ha kérdez. Ilyeneket mond például a szobatársamnak, hogy seprűnyéllel fog szétverni, hogy nehéz estém lesz, hogy kirakja az ágyam az erkélyre és negyed óránként leellenőrzi, hogy nem vagyok-e a szobában… Elment az a maradék kis esze is, az biztos… És a legrosszabb az egészben az, hogy összejött a Beával:S Ő meg azt szeretné, hogy legyek jóban vele. De hát ez nem fog menni… Ja igen:D Ma azon akadt ki végleg, hogy a Beára azt monda, hogy „Ő a feleségem” és én meg mondtam, hogy nem az:D [Orsi meg azt, hogy álmodban:D]

  T-70 2008. április 25. péntek [58] harang – This week is köcsög[…]

  Ma – mivel délben kezdtem – aludhattam volna akár 11-ig is, de nem hagytak. 09:30-kor arra ébredtem, hogy harangoznak, és 11-ig egy ideig folyamatosan, majd utána kb. 10 percenként kapta el őket a roham. Közben meg ez a rohadt eső is esett, és folyamatosan érkeztek a szállodába az új vendégek, szóval szar napnak néztem elébe. Délre mentünk dolgozni, de a Bea kitalálta, hogy a 12:00-kor induló busszal menjünk… persze lekéstük [igaz, hogy korábban ment, sokkal!], úgyhogy maradt a taxi. Beértünk, pikkpakk átöltözés, aztán gyorsan sok evőeszköz polisholás, végül a station feltöltése italokkal, és kezdődött a roham: 500 görög és bulgár, és még 100 német és angol… Végeláthatatlan rohanás, terítés, takarítás, és csak jöttek és jöttek. A végére mindenki kikészült idegileg, én csak majdnem, de a Tina például frankón sírt. Még fél 4 után is voltak vendégek az étteremben, pedig akkorra a terítés nagy részével el szoktunk készülni – én akkor kezdtem el asztalokat takarítani. Viszont valami isteni csoda [és például Tina és nagyseggű segítsége!] folytán készen lettünk öt óra előtt, még polisholtunk evőeszközt, és szünetre is ki tudtunk menni.

  Nagyseggű Paschalis különben vázolta, hogy „This week is köcsög, but the next week is csúcs!” [ezen kívül még azt tudja magyarul, hogy hülyegyerek:D:D]:)

  Telepakoltuk a stationt vízzel és borral, ami fél óra alatt elfogyott. Viszont 5 supervisor végig a verandán segített, és így nem volt nagyon halál a dolog, sőt, még élveztük is Orsival – merthogy vele voltam végig. A terítéssel meg természetesen mi lettünk kész először – még 11 előtt. De a daily cleaningek és a többi station miatt csak az eggyel későbbi busszal jöttünk haza – 23:45-kor. Most mindenki próbál gyorsan sokat aludni, aztán holnap jön a kinek 16, kinek 15 óra munka.

  T-69 2008. április 26. szombat [59] Hronya Pola

  Reggeliztetés miatti korai kelésre virradt a nap ma. A reggeli nem volt para, Gorannal voltam, vele nagyon jól együtt lehet dolgozni, ma is sikerült, úgyhogy mi lettünk kész először a terítéssel utána. Ő elment szünetre, én nem, mert a többi station nem volt kész, és a büfé sem – ami nem is csoda, mert 11-kor még vendégek voltak… Nem is értem, h mi hogy lettünk kész délre… Polisholtam poharat a többieknek, hajtogattam virágokat, szeleteltem citromot – mindezt kajálás helyett, úgyhogy pikkpakk eljött az ebéd, ami lassan indult, aztán elkezdtek szállingózni a görögök – onnantól katasztrófa volt minden – főleg, hogy a két leglassabb srácot osztották be mellém [Próbáltam rávenni a főnököt, hogy változtassa meg a beosztást, de az volt az indok, hogy valakinek lenni kell velük – és mondjam meg, ha nem akarok velük lenni, beosztja melléjük a Beát… Tehát maradtam velük – még azt nem értem, hogy miért a verandára rakja be őket, ami a legnehezebb… De hát ő profi, mi meg szar kis gyakornokok vagyunk…]. Aztán istennek hála eljött a három óra, leléphettünk. Mivel ’állítólag’ nem volt ma shuttle bus [volt…], sétáltunk végig a parton, ami a fájós lábaim miatt nagyon lassan ment.

  Mivel egy óra alvásnak nem láttuk értelmét, Beával beültünk ebédelni oda, ahol ittunk csütörtökön. Egy pincér volt, felvette a rendelést, de az angoltudása addig nem terjedt, hogy Coca Cola és nescafé… Nem is tudom, miért hittük azt, hogy a Cordon Bleu-t meg fogja érteni… [Pedig nagyon helyes bumbi srác volt, aki izgult, mikor a tálcát fogta, izgult, mikor velünk beszélt – annyira, hogy zsebre dugta mindkét kezét és kb. vízszintesig előre dőlt:D] Nem is értette. Fél óra után már gyanús volt, hogy nem kapunk semmit, ezért odamentem reklamálni. Akkor mondta, hogy várjak öt percet. Vártunk még fél órát, amikor is megjött az angolul beszélő pincér, és mondta, hogy nincs nekik, csak csirkefalatkájuk… Kapjátok be, köszi, már jöttünk is el, mert a zuhanyzásra is alig maradt időnk.

  A vacsora érdekes volt. Mindenki zombi, és a sörök dőltek ki a tálcán sorban. Pl. volt egy olyan, hogy Boris kiöntött három sört az ajtóban, röhögtem rajta, aztán kimentem és a vendégek előtt kiöntöttem két sört meg egy colát, és mentem a mosodába ruhát cserélni, és Boris kb. két perccel előttem érkezett, ugyanúgy talpig sörösen – na akkor néztek már a mosónők és mondták, hogy vigyázzatok fiúk:)

  Az éjféli vacsora előtt volt egy fél órás meetingünk, amikor megtanultuk, hogyan kell felszolgálni a maigiricát, azt a speciális levest, amit a görögök húsvét szombat este esznek, a böjt lezárásaként. Ez a leves növényekből és báránybelsőségekből áll, zöld a színe, és büdös, de mindenki szerint isteni, és meg kellett volna kóstolnom. Én nem kóstoltam. Éjfélivacsora előtt még mindenki kapott egy pohár vodka-Redbull-t, hogy jobban menjen a munka.

  Utána nekem annyi volt a dolgom, hogy a bal kezemen egy hatalmas leveses tállal szaladgáltam, ami emiatt majd’ leszakadt 1 óra után, közben pedig minden asztalnál elmondtam, hogy „Hronya Pola” [élj sokáig] vagy „Hristos anesto” [passz] – vagy ha ők mondták, hogy H.a., akkor Alithios volt a válasz rá.

  Aztán 4-kor végeztünk, mindenki halott, és próbált gyorsan sokat aludni, főleg azok, akiknek vasárnap reggeliztetniük kell – nekem szerencsére csak délben kezdődik újra a hajtás.

  T-68 2008. április 27. vasárnap [60], T-67 2008. április 28. hétfő [61]

  Megint elkezdtek összefolyni a napok… Az alváson és a munkán kívül mostanában már semmit nem csinálunk. Az összes terítés rohanássá vált, mivel a görög és bolgár vendégek eleve zárás után érkeznek [és a drága menedzsereink beengedik őket…], és addig maradnak, ameddig akarnak… hétfő délelőtt például még délben is bent ültek, amikor ki kell nyitni az újraterített éttermet fél egykor. Vasárnap már a front office menedzser, recepciósok, a spa és a maintenance főnöke, bárosok, rokonok, groomeok – szóval mindenki azon munkálkodott, hogy újra ki tudjunk nyitni. Hétfőn ugyanúgy szükség lett volna rájuk, de nem jött senki… Vagy például hétfő délután 17:30-kor még nem voltak terítők a verandán – amikor máskor ilyenkor már fél órája szüneten van mindenki úgy, hogy legrosszabb esetben 16:30-ra meg van terítve az étterem összes asztala… És éjfél előtt nem tudunk hazajönni, mert a vendégek este sem húznak haza…

  Emellett még annyi van, hogy hétfőn voltunk kajálni ugyanott a parton Dionisiousban, a Dream nevű helyen, és mondta a tulaj, hogy a kirúgta miattunk a múltkori pincért:D Sajtos húst ettünk hasábbal, végre újra jóllakottan mentünk dolgozni este.

  Ja igen, és úgy fáj a lábam, hogy csak sántítva tudok járni… mindkét sarkam, a lábujjaim, a lábfejem, a bokám, a vádlim – nagyon kéne már egy hosszabb pihenő…

  El akartam menni netezni, de ahhoz is erőt kell gyűjtenem, hogy a vécéig elmásszak…

  Még a telefonom is tönkre ment: a gombok felét nem lehet benyomni.

  Vasárnap, amikor megláttam, hogy ezen a héten csak vasárnap lesz szabadnapom, és addig megint ilyen 8-15&18-22:30 és 12-22:30 beosztás váltakozik, akkor majdnem elsírtam magam. Tinával együtt ott tartottunk, hogy hazamegyünk – és nem a szállásra. És ezen felül Mogyitól egy jó szót nem kapunk [kapok]… Folyamatosan a hibákat találja meg bennem. Például tegnap lebaszott azért, mert fél 11-kor még vendégek voltak, és csak délben tudtam kivinni a trolin a koszos tányérokat…

  T-66 2008. április 29. kedd [62]

  Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt62]

  Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt, úgyhogy hamar elkezdtünk teríteni a vacsorához, és még arra is volt időnk, hogy evőeszközzel feltöltsük a stationöket. A vacsora is hasonlóképpen telt, úgyhogy már az elején meg voltunk róla győződve, hogy kizárt, hogy ne érjük el a 11-es buszt. Hát, futnom kellett…

  Este megint moziztunk FERI[csaknekinagybetűvel,mertfolytonrákeresanevére]vel, ma a szem című horrort néztük. Vélemény a filmekről majd egy külön postban a hét vége felé…

• .gr52-55 Sós palacsinta, Tip nélkül, alvás, minden bajom van már – tipözön

  Date: 2008.04.23 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-75 2008. április 19. szombat [52] sós palacsinta

  A tegnapi nap egyedül a reggeli volt pörgős nekem, mert akkor a verandán voltam, de az ebéd meg a vacsora az egyesben ért. Este meg tök hamar kész lettem mindennel, takarítással is, úgyhogy segítettem a többieknek is.

  Délután voltunk a városban netezni: pikk-pakk elszállt az a két óra, amit erre szántunk. Hazafelé még beugrottunk palacsintázni a netcafé melletti helyre. Igaz, hogy minden nap palacsintát reggelizek [eper, barack, vagy a csodálatos narancs lekvárral], de sós palacsintát utoljára Magyarországon ettem. Amikor a múltkor megláttam, tudtam, hogy ilyet kell ennem. Raktam bele sós krumplirudacskákat [fogpiszkáló méretűeket], sajtot és csirkehúst. Nagyon-nagyon finom volt. Bea nem akarta megkóstolni, de rábeszéltem:) Úgy telepakolta, hogy alig bírta megenni:D De az eredmény pozitív: azt mondta, hogy minden nap itt fog enni mostantól!:)

  T-74 2008. április 20. vasárnap [53] tip nélkül

  Mivel van egy 60 fős csoportunk, akik mindig együtt jelennek meg, annak, aki a verandának a 7-es station felöli oldalán dolgozik, minden étkezés nagyon pörgős. És én ma egész nap ott voltam. Próbáltam mindenki előtt üresen tartani az asztalt, megakadályozni, hogy a nem a csoporthoz tartozó vendégek ne üljenek a foglalt asztalokhoz, őket is kiszolgálni, több-kevesebb sikerrel. Különben nem tudom, mi van az emberekkel, de mostanában nem kapok borravalót, pedig mindenkivel sok-sok időt beszélgetek [persze csak azokkal, akik beszélnek angolul]… Remélem vacsoránál megtörik a jég.

  Hát minden kívánságom így váljon valóra:) A német biztosítós csoport egyik tagja rendelt két sört, és amikor kivittem neki, mondta, hogy „You are my sunshine” és adott 2€-t:P A vacsora végére teljesen elhagyott minden erőm, pl a terítés közben elaludtam egy széken:D

  Aztán 22:40-től meetingeltünk. Nem ordibálós, hanem borozgatós meeting volt. Arról, hogy jövő héten 12-en leszünk pincérek. Hogy nem lesz szabadnap. Hogy mennyire jó lesz, hogy bele tudjuk írni az önéletrajzunkba, hogy tudunk 14 féleképpen szalvétát hajtogatni. Meg ilyesmi. és nem is volt hosszú, csak éjfélig voltunk ott. Aztán séta haza a parton Beával, Lukassal és Andreassal, majd gyors alvás, mert reggel a szokásos reggeliztetés.

  Ja, majd elfelejtettem: megkaptuk a jövő heti beosztást:

  H: 8-15:00
  K: 8-15:00 és 18-22:30
  Sz: 12-22:30
  Cs: 8-13:00 és 18-22:30
  P: 12-22:30
  Sz: 8-15:00 és 18-03:00
  V: 12-22:30

  A szombati nap külön jó lesz, mert éjfélkor újra kinyitjuk az éttermet egy vacsoráztatáshoz az összes vendég számára. Ez valami helyi húsvéti hagyomány… Még szerencse, hogy vasárnap reggel nem kell reggeliztetnem. Különben Mogyi most végre nem azt csinálta, hogy valakit berakott minden reggelre, valakit meg minden estére, hanem így felváltva, mert így legalább tudunk aludni. Összeszámoltam, ezen a héten 16,5 fizetett túlórám van, összesen 75,5 órát dolgozom.

  T-73 2008. április 21. hétfő [54] alvás

  A reggeliztetés hamar elment, röviddel nyitás után ránéztem az órámra, és már csak 15 perc volt hátra. Aztán letakarítottuk az összes asztalt, terítettünk, dolgoztunk a maximumon, és délre épp, hogy kész lettünk. Szünetelés, napi spagetti evés, majd vissza az étterembe. Kinyitottunk pont időben, és konkrétan egyszerre bejött 300 ember, ami eddig még sosem fordult elő, és mindennek tetejébe több, mint a fele a verandára ült le, ahol ketten voltunk összesen. Kb. 20 perc alatt minden asztalt kiszolgáltunk itallal, aztán kaptunk segítséget a main bárból, utána már elég jól ment az együttműködés egészen kettőig, amikor is mindenkinek elment a munkakedve, és megint belassult az egész bagázs. Mondjuk az is közrejátszott abban, hogy felbasztuk magunkat, hogy ahhoz képest, hogy a büfé 14:00-kor zár, negyed háromkor még jött 4 asztalnyi vendég hozzánk a verandára, akik egészen 3-ig ott voltak… De én akkor leléptem.

  Hazafelé stoppoltunk 4-en. Amíg kiraktuk az ujjunkat, egy autó sem állt meg, aztán elkezdtünk sétálni, már-már feladtuk, amikor egymás után két autó is megállt, és pont befértünk, és hazahoztak minket. Nekem és Beának kisebb szerencsén múlott, hogy nem ez volt az utolsó autós utunk: egy szembejövő autó előzött, és le kellett mennünk kicsit az útról, hogy ne karambolozzunk. Szerencsére jó sofőrünk volt, de én azért beparáztam…

  Ma szerencsére egy ilyen hosszított half dayem volt, úgyhogy délután tudtam aludni. Aztán este jött a Bea, hogy menjünk enni. Dionisiouban találtunk egy gyrosozót, először azzal ettük tele magunkat, aztán meg egy fagyizót, ami este 10-kor még nyitva volt, úgyhogy utána fagyival vágtuk taccsra magunkat.

  T-72 2008. április 22. kedd [55] minden bajom van már – tipözön

  Reggeli közben Andreassal áldott meg a beosztás, aminek annyira örültem, mint… ekkora kibaszást, de komolyan:S Nem is írom le többet a nevét. Mivel a görögök nem ejtik a szó végi s-t, ezért lánynevűnek hívjuk egymás között. Szóval az a srác csak sétálgat, meg ilyesmi, és semmi hasznosat nem csinál… Még jó, hogy a Bea is ott volt, mert nélküle megbaszhattam volna az egészet [mostanában sok a káromkodás, mert kezd telelenni a tököm ezzel a hotellel…]. Az ebédet Gillel éltem meg, aki be volt szívva [szó szerint], szóval vele is hatalmas élmény volt dolgozni. Mindennek tetejébe Sakist egyik pillanatról a másikra áthívták a Saniba dolgozni, úgyhogy megint 1-gyel kevesebben lettünk. Sőt, még eggyel, mert Claudia, a román-magyar lány holnap hazamegy, mert kapott egy jobb állást Olaszországban. Great.

  Délután abban a kicsinyke kis időben, amit itthon tudtam tölteni, tisztálkodtam, meg kicsit olvasgattam, aztán buszozás vissza. Mivel 4-en terítették az egész éttermet, rögtön beálltunk segíteni, hogy időben készen legyünk. A vacsora különben nem volt hajtás, és a következő két napban sem lesz, szóval ki lehetett bírni. Csináltam 11€-nyi tippet, amivel már 100€ felett vagyok összességében:) Aztán a Gillt elhívták valahova máshova valami mást csinálni [passz, hogy mit], és akkor jött meg egy csomó disznó módra evő bulgár, na, akkor elúszott az egész veranda… Mindenhol üres tányérok, és rendelésre váró asztalok, és akkor jött egy születésnapi éneklés… ekkor akadtam ki végleg. Közben meg kaptunk 600 új csészét, amire már igen nagy szükségünk volt. Legalább most van elég:) Végül épp, hogy készen lettünk úgy, hogy elérjük a 11-es buszt. Holnap meg nem kell hétkor kelni, szóval kicsit tovább alhatok végre.

• .gr47-50 Újabb balhé, végre, elment minden közmű, day off – az ÖTVENedik nap, Station One

  Date: 2008.04.19 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 1

  T-80 2008. április 14. hétfő [47] újabb balhé

  Ma volt az első olyan nap, amikor végig csináltam mindhárom étkezést. El is fáradtam rendesen. Ez az új hosszított P/A nagyon rossz nekünk, de azok, akik az ebéd maradékát csinálták, végig azt mondták, hogy ez mennyivel jobb így, mert nem halnak meg [az eddigi 6 helyett 10-12-en vagyunk végig ebédkor].

  Reggel megkaptuk az új supervisort [igen, már négyen vannak:D], aki tök fiatal, és normális, és nagyon szépen beszél angolul [és nagyon-nagyon helyes:D]. Ja igen, és reggeli és ebéd között két meetingünk is volt [aztán este még 1], mert az újak nagyon beleszarnak mindenbe, és emiatt sosincs semmi megcsinálva, amit Mogyi mond. Nomeg, megint kiértékeltük a vendégkérdőíveket, most 88 darabot, az utóbbi két hétből [amióta itt vannak az újak], és volt benne 11 darab 5 pontos, és két darab 0-s, ami Mogyi szerint [én is egyetértek] katasztrófa, és jobb, ha mindannyian most rögtön hazamegyünk. És tény, ha kidolgozzuk a beleinket, jobb lenne az ilyen meetingeken azt hallani, hogy mindenki elégedett velünk. De tény az is, hogy ha 9-en kidolgozzuk a belünket, és 10*-os szolgáltatást nyújtunk, és van egy, aki béna meg szar, akkor a vendég bizony azt fogja írni a megjegyzés rovatba, ha épp őt kapja, hogy „The service in the main restaurant is not good” [a kiszolgálás a fő étteremben nem jó]…

  Délután lementem a városba netezni, beszélgettem tesóimmal msnen, meg gyűjtöttem olvasnivalót itthonra, megírtam pár levelet, majd nagybevásárlás a boltban, és vissza meló.

  Este Sakissal, az angolul is beszélő görög pincérrel voltam egy stationben. Tök jól összedolgoztunk, és egészen addig nem volt semmi gond, amíg be nem mentem polisholni [mert Mogyi azt mondta, hogy ha ketten vagyunk egy stationben a vacsora alatt, akkor fél 9-kor az egyiknek külön szólás nélkül be kell mennie polisholni]. Sakis kiakadt, hogy mi az, hogy egyedül hagyom kint, és a végén már olyan ideges volt, hogy vörös, kidagadt eres fejjel ordítozott velem, meg Orsival… Aztán megbeszéltük a dolgot, de az ijesztő, hogy két nap alatt már másodszor éreztem úgy, hogy közel van az a pont, hogy beverjék az arcom, és a ’legszebb’ az egészben az, hogy mindkétszer azért, mert azt csináltam, amit a főnökeim mondtak. Még mindig tartom magam, hogy nem akarok megfutamodni és feladni, főleg nem közel 50 nap után, de akkor is: ha valaki megüt [nem pajkosságból, persze], akkor én bizony 1 órán belül felmondok és hazamegyek… Nem fogom agyonveretni magam…

  Éjszaka olyan vihar volt, hogy csak na:D Fútt a szél, esett az eső, csuda világ volt…

  T-79 2008. április 15. kedd [48] végre

  …, de szerintem ennek köszönhető, hogy ma végre kisütött a nap. Kisütött… mi az, hogy kisütött… Tűz a nap, felhőtlen az ég, nem fúj a szél sem, a tenger durvábban kék, mint eddig bármikor, nagyon meleg van, és 20 nap után végre újra lehet látni a Mount Olympust [a szembeparton lévő hegyet]. Sokkal-sokkal jobb így dolgozni, mint úgy, hogy kinézel az ablakon, és annyira szürke az ég, meg a víz is, hogy nagyon mereszteni kell a szemed, hogy meglásd a határt az ég és a víz között. Most azt láttam, ha kinéztem, hogy nap, napozó emberek, kék tenger, hegy – szóval csupa vidám dolgot.

  Viszont ebéd közben megint fájt a lábam, a lábszáram közepe, ugyanott, mint kb. két hete. És nem nagyon múlik el semmitől, az ebéd végére már lábujjhegyen jártam, mert ha letettem a sarkam is, azt nem lehetett kibírni. Ebéd után gyors átöltözés, majd végre újra rövidnadrágban és trikóban, végig hangosan énekelve hazasétáltam a beachen. Itthon zuhanyzás, naplóírás, borotválkozás, majd újra munka este.

  A vacsoráztatás közben nem történt semmi említésre méltó… Este befejeztük a filmet Ferivel, amit elkezdtünk vasárnap. A Copycat – A tökéletes másolatot néztük, amiben tök jó ötletek vannak, nem nagyon találtam benne logikai hibát, de Ferivel ellentétben nekem ez bizony nem lesz a kedvenc filmem – nálam ez az egyszer megnézem kategória – mondjuk éppúgy, mint a legtöbb film:D

  T-78 2008. április 16. szerda [49] elment minden közmű

  Most megelőztem a múlt heti sokkot, amikor megláttam, hogy a büfét nem annyira készítette fel reggelre – ja, mert megint én helyettesítettem: Este polisholtam egy csomó kanalat reggelre, és este megnéztem, hogy mit csinált a jóember. Igazából csak egy helyről felejtette le a kanalakat, különben egész pofás munkát végzett. Hajtás amúgy sem volt, aztán 9 után, amikor is elment az áram, már tányér sem volt, amit ki lehetett volna rakni [éppúgy, ahogy nem volt kávé, csésze, evőeszköz, lekváros edény, semmi:D]. Aztán Bea és a konyhásnők elkezdtek kézzel mosogatni, de ez már egy másik story:)

  Jajj, azt nem írtam, hogy egy hét alatt most már a második vendég talált gilisztát a kajájában, ami 5* ide vagy oda, kurvagáz. Kb. egy hete csirkében volt, tegnap egy salátában, aminek biztos fejhullás lesz az oka – nekem legalábbis ez lenne logikus.

  Aztán átépítettem a büfét ebédre, ettem szokás szerint palacsintát, amihez ma narancslekvárt választottam, ami egyszerűen isteni. Azt hittem, hogy az itteni eperjamet nem lehet felülmúlni, de most megkövetem magam. Narancslekvárt mindenkinek. Ebédre csak egy fél narancsot ettem, ami viszont annyira édes volt, hogy mmmmmm nyami:) 12:30 után egy picivel pedig elment a víz, ergo a colagép, és a juicegép nem tudta felhígítani a sűrítményeket, emiatt ilyen geil lé jött elő belőlük, úgyhogy feladatul kaptam, hogy palackos vízzel keverjek gyümölcsleveket sűrítményből:) Igen izgalmas volt ott próbálgatni az arányokat.

  Délután nem értem el a hazajövő buszt, úgyhogy séta – zene nélkül, mert a telefonom is lemerült:S A megbeszéltek alapján átmentem a lányok szobájába, ahol csináltunk pár szendvicset, és lementünk mind az öten magyarok a partra punnyadni. Beával fotózgattam – hol egymást, hol a többieket, hol magunkat, hol csak a tájat, aztán mi is lefeküdtünk, és próbáltunk nem megfagyni, amikor egy kisebb felhő eltakarta a napot.

  Az utóbbi napok érdekes párbeszédei még ide tartoznak:

  Feri: „Miért van bicikli a konyhában?”
  Reni: „Mert ez a szobám, baszdmeg!”

  és:

  Viktor [Én]: „Hello, how are you today?”
  Vendég: „Orange Juice.”

  ennyi.

  A buszra várva bemutatkozott nekem az új munkaerő, Claudia. Ő is román, vagyis csak félig, mert félig magyar, úgyhogy beszél magyarul, de mondjuk egy jó középszinten, mert csak az apjával szokott. Ha valami nem jut eszébe, gond nélkül belemondja románul – ’tudod, itt van a város, ami körül itt van a munci…’ [hegy], vagy angolul, ha épp úgy jut eszébe. De tök aranyos, meg minden. Azt hittük – ő is – hogy pincér lesz, de végül hostessnek osztották be. Csoda, de a vacsora alatt volt víz és áram is, úgyhogy zökkenőmentesen lement, én elkészültem mindennel, és el tudtam jönni a 22:15-ös busszal. Ez az új büfésfiúnak úgy szokott sikerülni, ha félig készíti fel, különben a 23:00-sat is csak rohanva éri el – ha eléri. Gill szerint sosem lesz gyorsabb, mert látszik rajta, hogy lassú:D

  Este a shortbust néztük Ferenccel – mert próbáltam rábeszélni a Ken Parkra, de azt már mindketten láttuk, és ezt meg én még nem, és mondta, hogy hasonlóan nem prűd film ez sem:D Hát, tényleg nem az. Bár érdekes problémákat feszeget, tetszik a romantikus oldala is a filmnek. Sok okosságot nem tudok írni róla, de hm attól hogy tele van fasszal, szerintem megéri megnézni.

  T-77 2008. április 17. szerda [50] day off – az ÖTVENedik nap

  Na, ma day off, Beával. Úgy volt, hogy kirándulni megyünk. Kelés, fürdés, egy kis rendrakás, majd amazing race, amíg a Bea fürdött és készülődött, aztán hívtuk a taxit – és megbeszéltük, hogy igazából egyikünknek sincs kedve menni. Úgyhogy taxival elmentünk a buszállomásra, ebédeltünk, majd Bea desszertezett, aztán neteztünk 2 órát, aztán séta, bolt, séta vissza a szállodába, vacsi, busz haza, vacsi itt is, majd nassolás filmnézés [a tolmácsot néztük, amit már láttam – a Bea meg jól bealudt:D] közben – egy zacskó chips és két banán:D Szóval ma rendesen telezabáltam magam, és mivel szinte semmit sem mozogtam, durván ki fog lengeni holnap a mérleg nyelve:)

  T-76 2008. április 18. csütörtök [51] Station One

  Ma mégsem reszkíroztam meg a mérlegre állást:) Mivel Darko nem jött reggel dolgozni, és én amúgy is 3 stationben segítettem volna reggel [ergo saját nélkül], én kaptam meg az 1-es stationt. Mivel ez van a legközelebb a bejárathoz és a konyha bejáratához, nem tengerre néző, és nincs közel a buffet sem, valamint ez a legkisebb minden állás közül, ez a legkönnyebb. Nincs hajtás, hamar végez az ember, nem para. Nem is fáradtam el nagyon, bár most már értem, hogy általában miért a gyengébb/lassabb embereket rakják be ide… Úgyhogy nem jósolok hosszú időt magamnak az egyes stationben. Egy biztos, ma egész nap ott voltam.

  A vacsora hasonlóan unalmas volt, mint a másik két étkezés… Alig volt pár vendégem, de őket 100%-ig kiszolgáltam:) 21:30-ra mindennel kész voltam, akkor áthívtak, hogy terítsek meg a verandán is, mert Sakis hisztizett, hogy egyedül kell terítenie. Azt is megcsináltam, aztán rendbe raktam a rekeszeket, ami a Bea dolga lett volna [felhívták a main bárba], aztán 22:30-kor nekikezdtem a daily cleaningemnek: takarítsd fel a padlót [söprés, felmosás]. 22:52-re végeztem is, amikor is Grigory, az új supervisor szólt, hogy mától a folyosó felmosása is a 8. számú daily cleaning része… 22:58-kor rohantam fel az öltözőbe, és fullra átöltözve elértem a 23:00-s buszt. Hhhhhá király vagyok:) Megérte annó a Vöcsökkel versenyeznem átöltözésben:)

• Egy kis hazai, új beosztás, majdnem balhé, 28 héttel később

  Date: 2008.04.14 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 2

  T-84 2008. április 10. csütörtök [43] és T-83 2008. április 11. péntek [44] Egy kis hazai

  Igazából mostanában két részre lehet bontani a napokat [félreértés ne essék, mindkettő a munkáról szól:D]: reggel és ebéd közben nem történik semmi, aztán délután vagy alvás vagy mosás, vagy netezés, és este van mindig valami, amiről mesélni lehet.

  Csütörtök este például Orsival elpolisholtunk 10 láda evőeszközt, miközben a többiek puccparádéztak:D Fényesre sikálták a padlót, rendbe raktak mindent, szóval szép rend lett, csak mert Mogyi menstruált, vagy valami hasonló:D Este meg – mivel szerdán mondta, hogy tegyünk így – leadtam, hogy mikor és kivel akarok együtt szabadnapot:D Jövő hét csütörtökön vagy pénteken, a Beával együtt.

  Ma estére beharangozásra került [így, magyarosan], hogy jönnek magyar vendégek! Erre vártunk már, mióta itt vagyunk. Mindannyian füleltünk, hogy mikor hallunk magyar beszédet, és közben figyeltünk, nőt kerestünk, legalább egy gyerekkel. Reni egyszer be is szivatott, hogy hallotta, hogy ők úgy beszélnek – és közben egy német pár volt… Kicsit hülyén néztek, amikor egy hatalmas „jóestét kívánokkal” köszöntem:D De aztán végül felbukkantak, és én voltam a szerencsés, aki megtalálta őket. DE. Bizony, nagybetűs de. Mert nem volt semmi nyakbaborulás, összepacsizás, ’dejóhogymindenholmagyarokbabotlokozás’, semmi. Egy ’köszönöm’ és egy ’csak buborékmentes vizet kérünk’-ön kívül nem beszéltünk semmit. És amikor megmutattuk mindenkinek, hogy bizony ők

  Egy ’komolyabb’ étel van, amit el tudok [tudtam, most nem ugrik be a recept] készíteni: a töltött burgonya. És ma az volt vacsorára az étteremben, és még az illata is olyan volt, mint az enyémnek szokott lenni. Ez a két dolog elég volt ahhoz, hogy kicsit honvágyam legyen. No de sebaj, majdcsak túlteszem magam rajta.

  T-82 2008. április 12. szombat [45] új beosztás

  Reggeli szokás szerint unalmas volt, ebéd meg hamar eltelt. Az egyetlen dolog, ami felpörgette az eseményeket az volt, hogy ebéd alatt kikerült a jövő heti beosztás:

  • van szabadnapom, csütörtökön, Beával.

  • minden nap P/A-ban dolgozom

  • A P/A, mely eddig úgy nézett ki, hogy 8-13 & 18-22, nekem [és még pár arcnak] úgy változott, hogy 8-14:30 és 18-22, tehát ez napi + 1,5 órát jelent, hat nappal számolva ez 9 plusz óra, amit viszont kifizetnek!

  • szerdán büfé, mert a buffetboynak szabadnapja van.

  • vasárnap egy olyan feladatom van, amit még eddig soha, senki nem csinált: össze kell gyűjtenem a koszos edényeket az épületekből reggel és este. Még nem tudom, mi ez, de majd beszámolok róla.

  Hé Ke Sze Csütörtök Pé Szo Vasárnap

  P/A P/A büfé szabadnap P/A P/A P/A CLBU

  Este megkaptam életem első és második papír borravalóját, két öteuróst [meg még kaptam egy egy euróst is:D], valamint most fordult elő először az, hogy odajöttek hozzám ketten is a vacsi elején, hogy mutassam meg, melyek az én asztalaim, mert mindenképpen hozzám akarnak ülni. Ez kicsit megdobogtatta a szívem:D

  Utána a main bárban hívtak, mosogattam 75 percig, meg gyümölcsöt szeleteltem, sört cseréltem. Majd szólni fogok, hogy minden este szeretnék menni, mert ha ott dolgozom, akkor végzek pontosan 22:00-kor, és így elérem az eggyel korábbi buszt, ami bizony 45 perc plusz, ugyanazért a pénzért.

  Este Ferivel megnéztük a 28 héttel később c. filmet, ami egy érdekes ötvözete volt a blair witch projektnek és a 28 nappal későbbnek. Folyamatosan rángatták a kamerát, és a zombiknak ugyan folyt a szemük a filmben, de többször azt hittem, hogy ha így folytatják, az én szemem is ki fog folyni:D Amúgy alapvetően jó film, csak most már kicsit unalmasak a kihalt nagyvárosos filmek:S:$

  T-81 2008. április 13. vasárnap [46] majdnem-balhé

  Ma már a délelőtti műszakban is több érdekes [najó, ez szürrealista túlzás, max. említésre méltó] dolog történt:

  • húztam magam után a trolit, és ráhúztam a sarkamra, amitől baromira fáj, nehezen megy a járás.

  • Reggelikor és ebédkor is kaptam borravalót, amit eddig még sosenem.

  • Majdnem megvert Zoran:D Teljesen bekattant, ordibált, hogy miért nem hoztam el a maradék poharakat a stationjéből, amikor ’minden más stésönt üresre pakoltam’.

    1. ez utóbbi nem igaz

    2. ő maga mondta, hogy hagyjam ott őket, csak a tányérokat vigyem el.

  Ordibált, hogy bravo, meg nagyon okosnak hiszem magam, én erre mondtam, hogy bravo, éppenséggel elég okos vagyok, aztán mondta, hogy nem, hülye vagyok, egy nagyon hülye gyerek, és közben ököllel ütötte a mellettem lévő ajtót, mert mosolyogva leültem enni, miközben ordított velem… Nagyon gáz a srác. Biztos, hogy jó pincér, de most már értem, mire mondja mindenki, hogy elgurult a gyógyszere. Az mondjuk megrémített, hogy attól függetlenül, hogy elég sokan látták, senki nem jött oda leállítani…

  Délután fodrásznál jártam, a szállodában. A vendégeknek 25€ egy hajvágás, a staffnak kevesebb, mint a fele, 12 €. Nem nagyon akartam menni, de Mogyi rám szólt, hogy le kell vágatnom a hajam, úgyhogy muszáj volt. Stella, a fodrász egy nagyon aranyos, 27 éves görög lány. Végig beszélt, kérdezett, beszélgettünk az asztrológiától kezdve a mosolygásig mindenről. A hajam… rövid lett, de nekem nagyon tetszik:P Hazafelé a parton jöttem, sütött a nap, énekeltem, táncikáltam, tök jó volt. A szálláson meg… Gill kinevetett a hajam miatt:D

  Este laza vacsoráztatás volt, mivel egy betegség, majd hirtelen felépülés miatt 3-an voltunk egy stationben, úgyhogy sokat beszélgettünk. Utána kis main bár, majd rohanás a korábbi buszhoz, hazaút, fél óra filmezés, majd alvás.

• Eső, kényszerdéjoff, a krimi folytatódik, az igazi férfi

  Date: 2008.04.10 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

   

  T-88 2008. április 6. vasárnap [39] még mindig esik

  Az ég szürke, kb. percenként változik, hogy esik-e az eső… Én meg egyre betegebb vagyok. Tegnap még csak folyamatosan fújtam az orrom, ma már gyengeség és fejfájás is erőt vett rajtam. Reggeliztetés közben mondtam nagyseggű Pasxalisnak, hogy nem érzem jól magam, amire a válasza az volt, hogy őőő őőő „most jól érzed magad! majd 10 óra után lehetsz rosszul”:D Közben teázgattam, amikor volt időm kijönni, de ilyen kevésszer volt, mert a 10 emberből 4en késtek majd’ 1 órát… Terítés gyorsan ment – asszem, mert mondtam, hogy én bemegyek, és elpolisholom a poharakat, akkor legalább ülhetek. Aztán délben beraktuk a mosást a Beával, ami pont kész lett, mire végeztünk. Akkor buszozás vissza a szállásra, teregetés, levélírás, taxi rendelés, betaxizás Moudaniaba, netezés, gyrosozás, majd vissza munkába.

  Estére még szarabbul lettem, úgyhogy szóltam Tinának, akivel egy stationben voltam, hogy ne számítson túl nagy aktivitásra tőlem, de megteszek minden tőlem telhetőt. 7 körül bementem, elpolisholtam a teáscsészéket, aztán polisholtam evőeszközöket is. Amikor kikerült az új beosztás [P/A, Buffe P/A, P/A, P/A, Dayoff, P/A, P/A], szóltam szépórásnak, hogy beteg vagyok, nem jövök holnap. Erre elcserélte Orsival a szabadnapom, úgyhogy holnap nem betegszabin vagyok, hanem a szabadnapom töltöm ágyban fekve… Aztán lemostam a tálcákat, mert ez volt a napi takarítás feladatom Tinaval, amin kiakadt, merthogy miért csináltam meg, ha beteg vagyok:) Aztán eljöttem a negyed 11-es busszal.

  Este Bea főzött nekem forró levest és teát, majd 1 körül lefeküdtem aludni…

  T-87 2008. április 7. hétfő [40] kényszerdayoff

  … és délig aludtam, úgyhogy a negyven nap alatt végre egyszer kialudtam magam. Hát, ez is valami. Nem folyik folyamatosan az orrom, és a torkom is csak kicsit kapar már, úgyhogy mondhatjuk, hogy jól vagyok, de ha már így alakult, ezt a napot mindenképpen a pihenésnek fogom szentelni. Lustálkodok az ágyban, filmezek, sorozatozok, alszom, majd kezdem az egészet elölről:)

  Este főztem a lányoknak levest, mire hazaértek a munkából, megnéztem 5 Amazing Race epizódot, és aludtam, végre kialudtam magam így a 40. napon… A betegség meg elmúlt, már csak az 1-2 óránkénti orrfújás emlékeztet keserű mivoltára.

  T-86 2008. április 8. kedd [41] krimi sok

  Az új büféboyt helyettesítettem, mert neki ma van a szabadnapja. Reggel beérve sajnos az a látvány fogadott, amire számítottam: annyira készítette fel a büfét, hogy este, ha valaki végignézi, ne szólhassa meg, de semmi nem volt előkészítve reggelre, amikor már fel kell tölteni poharakkal, kanalakkal, miegyébbel. Tehát gyorsan feltöltöttem, aztán segítettem a konyhásoknak: hajtogattam egy csomó virágot szalvétából, lefényeztem az alumínium felületeket a konyhában, aztán elléptem. Eljöttem korábban, mert valaki mondta, hogy van busz 14:30-kor. 20-ra kiértem, nem volt ott. Bementem a boltba [az ablakból végig figyeltem a buszt], kerestem angol nyelvű útikönyvet a környékről, nem volt. Kimentem, fél. Busz még mindig sehol, ergo – séta. Hazasétáltam, hajat mostam, és aludtam egy órácskát.

  Este vissza, 20 perc alatt feltöltöttem maxra a büfét, aztán előkészültem reggelre amennyire lehet, aztán takarítottam, és vártam, mivel nem volt sok vendég. 9-kor elkezdtem átállni reggelre, és 21:45-kor, amikor épp elkezdtem fagyizni, Mogyi behívott, hogy meeting. Megint meetingeltünk, mert az újak – és nagyon sok régi – képtelen úgy végezni a munkáját, ahogy Mogyi megköveteli, ráadásul valamelyik lány [mivel a lány öltözőben találták] elvitt két bevásárlószatyornyi cuccot az étteremből: pezsgős poharak, sörös poharak, kólás poharak, feles poharak, teáscsészék, evőeszközök, minden. Emiatt meg megkaptuk azt, hogy mennyire hülyék vagyunk. A mosoda kocsijában feküdtem a meeting alatt, amit Mogyi egyszer úgy megrángatott, hogy azt hittem 1/ meghalok, 2/ szétesik a kocsi, úgyhogy arrébb mentem rögtön utána 3 méterrel:) Pár perccel később [akkor nagyon a mondat hevében volt] megkérdezte, hogy ugye nem ütött meg:D:D A lényeg a lényeg: nem értük el a 23:00-ás buszt, tehát ott maradtunk még 45 percet. Htx.

  T-85 2008. április 9. szerda [42] az igazi férfi

  Ma egy alig pár fős reggeliztetés után gyorsan megterítettünk, kis szokásos palacsintás ebéd, majd az egyik új srác hazahozott minket kocsival, alvás, zuhanyzás, bejegyzés-gyártás, majd buszozás vissza, felkészülés a vacsorára, laza vacsora, aztán terítés, polisholás, beszólás Lukasnak, majd buszozás haza, és itthon meeting Lukassal.

  Ja igen, délután, buszra várás közben egy olyan jó pasi festegette itt a falat, hogy alig bírtam a nyelvem a számban tartani, és visszaszívni a mellette folyamatosan kiszivárogni akaró nyálamat. Vékony, magas, széparcú, göndörhajú, nagyonhelyes:)

  Amiért beszóltam neki: Bea Tinaval vagy Romanaval próbált felemelni egy dobozt tele evőeszközzel az asztalra, közben nyögtek [a rosszakaróknak: akkor értem be, amikor felrakták], és torzult az arcuk. És az egészet kb. 1 méterről végignézte Lukas, az új büfésfiú, szeretett apartmantársam. Aztán meg megcsinálta, amit minden este: Bea szokta vinni a banánjaimat, ő meg odamegy hozzá és kérdés nélkül elvesz tőle egyet, merthogy „az a Viktoré, és tőle akkor veszek, amikor akarok”. Itthon kihívott az erkélyre, és közölte, hogy többet ne poénkodjak ilyennel, hogy ő milyen férfi, mert a következő után többet nem jöhetek be a szobába, nem szarhatok a wc-be, és a házi kutyával fogok aludni [mellesleg Bobby a neve:D]. Ekkor én is elmondtam a banános storyt, majd otthagytam. Kezd kilenni vele a faszom. Nem kicsit, hanem nagyon. És Ferinek is, aki mondta, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, a következő után lépéseket fog tenni az ügyben [erre kíváncsi vagyok:D].

• Ujra service, Thessaloniki, krimi, szar ido

  Date: 2008.04.06 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 3

  T-92 2008. április 2. szerda [35] séta, újra service

  Reggel gyalog indultam el a szállásról a szállodába… Azt terveztem, hogy a tengerparton sétálgatva, zenét hallgatva, boldogan jutok el munkába. Ehhez képest a román srác lekéste a buszt, úgyhogy csatlakozott hozzám, ergo végig beszélgetnünk kellett. Valahogy végig szenvedtem, átöltöztem Gill szobájában, és elkezdődött csodás visszatérésem a pincérek világába. Egy laza reggeliztetés volt, aminél alig kell pár dologra figyelni: legyenek mindig tiszták az asztalok, és legyen mindig kávéskannád, kiskanalad és bögréd:) A terítés az ebédre – a veranda szokás szerint együtt terített, rám és Gillre a pohárpolisholás jutott, de kb. két rekesz után Mogyi elvitt minket, hogy az egyik bárból [Y] a másikba [main] cipeljünk át egy fagyigépet. Az ebédeltetés meetinggel kezdődött, már nem is emlékszem miről papolt Mogyi, de szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a rendről, meg ilyesmiről beszélt:D

  Munka után két projektet tűztem ki magam elé: szerezni öltözőszekrényt és melegítőt a szobába, mert anélkül itt bizony nem lehet megmaradni [elég annyi, hogy este már mindenkinél láttam, szóval nem csak én fáztam nagyon éjszaka:P]. Öltözőszekrényt a nő csak hosszas rábeszélés után volt hajlandó adni, a heatert elintézte Feri, szóval projektek teljesítve, irány a netezde. Előtte még vettem Ferinek görög számot, meg kértem kis ajánlót, hogy mit érdemes megnézni Thessalonikiben, aztán leültem. Neteztem vagy 3 órát, olvasgattam az otthoni koalíciós problémákról, írtam leveleket, elvoltam. Szükség is volt egy kis netre, mivel nem voltam már majd’ egy hete.

  Visszaértem, átöltözés, majd egy újabb meetingbe csöppentem bele. „Ez koszos, ezek nincsenek elpolisholva, ezek miért itt vannak” – kb. ez volt a téma, ergo semmi új. A vacsora pörgős volt, ki-be jártam az italokkal, megállás nélkül, és csak nem fogytak a vendégek. Aztán 9 körül Mogyi beküldött polisholni, onnantól pihi volt:) Aztán 10 után még egy meeting, mert őőő nemtom már miről szólt. Aztán addig ott tartott minket, hogy futottunk, hogy elérjük a 11 órás buszt.

  Este vacsi a szálláson [lásd: galéria ], majd a másnapi indulás leegyeztetése, és végül alvás.

  T-91 2008. április 3. kedd [36] Az első szabadnap: Thessaloniki

  Beával ugye elcseréltük a szabadnapot, hogy együtt mehessünk; este megbeszéltük, hogy akkor a 10:30-as buszt célozzuk meg gyalog, úgyhogy minden készen állt az első, nem a szállodában töltött görögországi napra.

  Reggel kinéztem az ablakon, és napot láttam, úgyhogy a pulcsit csak begyűrtem a táskába [az első képen, induláskor még pólóban vagyok, utána végig csak pulcsiban:)], és 09:40-kor elindultunk itthonról. Séta végig a tengerparton, láttunk embert, aki botozott a vízben [kép], és 10:20-kor oda is értünk az állomásra. Bea vett reggelit, én gondoskodtam a buszjegyről, ami a nemzetközi diáknak köszönhetően olcsóbb volt, csak 4,1 €. Már a buszból láttuk, hogy bizony nem fog sütni a nap, sőt, Thessaloniki felé nagyon sötét az égbolt. Odaértünk, lógott az eső lába. Az újságos útbaigazított, 36-os busszal a Vulgari állomásig. Jött a 36-os, megkérdeztük, hova megy, és mondta, hogy a Cosmosba [Mediterranean Cosmos – helyi pláza]. Vettünk jegyet, és pár perc alatt meg is érkeztünk.

  Mivel Orsi az első napokon kiverte a kezemből a fotógépem, az első dolgunk volt, hogy ezt pótoljuk. Most ugyan nem fekete, hanem a szürke verzió van, de tök ugyanaz a gép, és jujj csináltunk vele sok képet is! Aztán vásároltunk a Bershkaban – amire a Bea azt mondta, hogy jól állna nekem, megvettem:) Egy pulcsi, egy póló. És Bea névnapjára egy ajándék felső, Orsinak meg meglepiből egy – felső:D Vásároltunk a Zarában – egy papucsot és egy pólót nekem, aztán a Mangoban a Beának nadrágot és pólót. Elmentünk ebédelni, „német étterem”, viszont volt rántott hús, amire mindketten vágytunk, úgyhogy oda ültünk le. Aztán kis nézelődés, és elnyaltunk egy-egy hatalmas adag fagyit [banán, pisztácia, eper – mmmmmmmm nagyon finom volt!].

  4 óra után úgy éreztük, eleget plázáztunk mára, irány a városnézés:) 36-ossal a vulgarihoz. A buszon leszólított minket egy nő, mert látta, hogy külföldiek vagyunk, és elmagyarázta, hogy hogyan kell menni a fehér torony nevű nevezetességhez. Átszálláskor elmagyarázta a jegyrendszer lényegét, miszerint egy 60 centes jegy egy óra 10 percig érvényes, és addig akár az összes buszra is felszállhatsz… Aztán a célhoz közeledve leszállt velünk, elmondta a múzeumok nyitva tartását, megmutatta, hogy merre menjünk, és elváltak útjaink.

  A fehér torony nem valami nagy durranás, meg körbe is van kerítve ilyen építkezős kerítéssel, úgyhogy csak kívülről tekintettük meg. Láttunk még egy szál damillal horgászó embert [kép], nagy konténerszállító hajókat, rakodós kikötőt, és láttuk kívülről az egységes képet mutató kamara nevű városrészt. Erre vettük az irányt, és sétáltunk, nézelődtünk, beszélgettünk és nagyokat nevetgéltünk. Láttunk rengeteg, a legszebb téren alvó kóbor kutyát, virágágyásórát, Riska ruhaboltot [kép], Snoopy gyrosozót, kis templomot a házak között, nevezetességnek kinéző romokat [Thessaloniki szép óvárosa először egy tűzvész, majd egy földrengés miatt elpusztult a 20. században], kék húst a szupermarketben, és annak ellenére, hogy az összes munkatársunk teljesen biztosra állította, hogy nincs meki Thessalonikiben, Bea talált egyet [megkérdeztem, összesen 4 van:D] a Budapest Tours feliratú házban:) Mindketten tele voltunk, de úgy éreztük, ennünk kell itt is, hát benyomtunk egy menüt. Vettem még egy övet egy deszkás boltban, és közeledett a hazaút ideje. Mivel sok időt töltöttünk el a boltban, taxival mentünk a buszállomásra.

  Na, ez a taxi-kérdés elég viccesen működik itt. Ha leintesz egy taxit, ne lepődj meg, ha felvesz mást is. Vannak helyek, ahol állnak az emberek, és minden taxis lassít, és kiordítja, hogy merre felé megy. És persze mindenkivel kifizetteti éppen a taxióra állását.

  Este buszozás, majd rövid netezés már Moudaniaban, aztán, amikor kitaláltuk, hogy most akkor induljunk, hogy elérjük a buszt [hotelből a szállásra], rájöttünk, hogy esik az eső. Ezért 10 perc telefonálgatás után a netcafé alkalmazottja szerzett nekünk egy taxit, ami újabb 4 €-ért hazavitt.

  Ez volt eddig a legjobb napom Görögországban – és a Beának is!

  T-90 2008. április 4. péntek [37] Krimi E03.

  Hát, kifogyott a tinta a pennámból, vagymi, délelőtt nem történt semmi. Ja, talán annyi, hogy mivel Tina megkért, hogy várjam meg, nem volt időnk már besétálni munkába, ezért stoppoltunk, és a negyedik autó meg is állt, és kérdés nélkül tudta, hogy hova megyünk:D Munka után megkaptuk a március havi borravalót, nekem 31 € jutott, ami a legtöbb, amennyire hallottam. Délután alvás a szobában, majd munka. Este meg 1 órás meeting főbiztonságiakkal, menedzserekkel, mivel valaki délután ellopott 250€-t a kasszából… Akik délután bent voltak, megmotozták őket, akinek kocsija van, azt átkutatták, szóval elég kemény volt… De szerintem esélyük nincs megtalálni:S, úgyhogy levonás lesz a vége – mindenkitől… Sakisnak például éjfélig kutatták a kocsiját, a testét és a szobáját. Ultragáz:S

  T-89 2008. április 5. szombat [38] Szar idő

  Amikor ideértem Görögországba, örültem, mert rövidgatyás idő volt, sütött a nap, és igaz, hogy fújt a szél, de dög meleg volt. Az utóbbi egy hétben viszont a nap alig-alig bújik elő, folyamatosan szürke az ég, és két napja az eső is esik folyamatosan, ma már szakad. Ez, ha lehet, még jobban bezár minket a szobába… Például mára netezést és városban kajálást terveztünk, ehhez képest aludtunk délután. És ennek örömére meg is fáztam. Délelőtt még csak 1-2-szer kellett kifújnom az orrom, délután [vagyis este, a vacsoráztatás alatt] már láncorrfújó lettem: egyik zsepi [vagy szalvéta] követte a másikat.

  Bea ma kétszer lekéste a buszt:) Ami bizony 66%, mivel reggel sétáltunk. Délután beültünk teázni a kantinba, hogy elteljen a 35 perc, aztán 13:35-kor [akkor indul a busz] szólt a Bea, hogy most megy a busz, futás. Futottunk, még csak nem is láttuk már a hátulját sem. Szóval irány a recepció, szereztünk taxi telefonszámot, és taxiztunk a szállásra. Vissza a 17:15-ös busszal mentünk [vagyis csak én], mert Bea elaludt:) Úgyhogy este, munka után már alig mertem együtt menni vele a buszhoz – vajon miért?!:)

  Vacsoráztatásra olyan beosztást kaptunk, mint eddig még egyszer sem: együtt voltam a lányokkal az ötös stationben [ők az ötösben, én a hatosban, de annak az állása ugyanaz, mint az ötösé], és nagyon jó kis csapatot alkottunk [csak a reggelis terítés húzódott el picit], egyszer sem segítettek a menedzserek, mindig volt megterített asztalunk az új vendégeknek, koszos tányér szinte senki előtt nem volt, szóval összességében én büszke vagyok a teljesítményünkre. Ha meg azt vesszük, hogy én meg vagyok fázva, Orsi meg még nem heverte ki a lázas betegségét, akkor ez egész jó ’eredmény’!

• Date: 2008.04.02 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-98 2008. március 27. Csütörtök [29] T-6

  Ma valami hihhhhhetetlen csoda történt: Beával besétáltam a délutáni szünetemben a cipőbolthoz. Belül felkészültem már rá, hogy megint zárva lesz, de én nem adtam fel – és megérte, mert nyitva volt. Kiválasztottam egy fekete bőr cipőt, ami nagyon királyul nézett ki, 50 € volt, és így munka után mondhatom, hogy viszonylag kényelmes is, szóval megérte.

  Egyébként kezdem teljesen szétbarmolni a kezeim… A jobb kézfejemen már kb. 10 vágás van, míg a balt ma leöntöttem forróvízzel, és közben meg mindkét kezemen 1-1 körmömmel csináltam ma valamit, amitől vérzett……

  Este a büfében nem volt nagy hajtás, egészen addig,míg Mogyi valami hirtelen ötlettől elkezdett grenadinszirupos pezsgőt osztogatni a vendégeknek. És ez bizony azt jelentette, hogy kb. 200 ilyet pikkpakk le kellett gyártani. Pezsgőnyitás, pohárpolish, töltés, beleaszirup – és a kész tálca már ment is ki az étterembe. Közben Mogyi olyan volt, mint egy nagy gyerek: egyszer ellőtte a fejem mellett a pezsgődugót, utána az egyik lány mögött szánt szándékkal leejtett egy fémtálcát, ami hatalmas robajjal ért földet – és ilyen megszeppent arccal közölte, hogy túl nehéz volt… De aztán – miközben elküldött egy újabb üveg szirupért – azt mondta a lánynak, hogy bír engem… Ez igen jól esett.

  T-97 2008. március 28. péntek [30] T-5

  Annyira kimerült és ingerült régen voltam, mint ma reggeliztetés közben. Alig volt annyi erőm, hogy felemeljem a tányérokat a troliról a pultra. Emiatt még kevesebb időm volt mindenre, és a szünetet megint végig kellett dolgoznom, hogy elkészüljek. És még az is felbosszantott, hogy a menedzserek magasról tesznek arra, hogy mennyi időm van a dolgokra… Ha találnak valami ad-hoc feladatot, akkor ki csinálja meg? Na ki? Hát persze, hogy én:S Így is két órával többet dolgozom naponta, mint a többiek, és legalább másféllel többet, mint amennyit papíron kéne, és legalább 2,5-3-mal többet, mint ami a szerződésben van…

  Nap közben Mr. Timos [ő az F&B manager] megkérdezte, hogy jobb-e a buffet, mint amilyennek először gondoltam. Mondtam, hogy nem annyira, és amiatt csak még rosszabb, hogy ez a 30. napom szünnap vagy legalább fél nap nélkül, és erre még csak rátett, hogy minden nap kvázi reggel 07:45-től 22:45-ig dolgozom azzal a 3 óra szünettel. Kétszer visszakérdezett, hogy jól értette-e a 30-at, rákérdezett Mogyinál, aki csak mosolygott, és aztán mondta, hogy jövő héten kapok 2 vagy 3 szabadnapot. Aztán amikor Mogyi újra kijelölt a munkám mellé még trolizni is, ő már egy hét szabadnapról beszélt:D Funny. Igazából elég lenne 1 nap is, vagy legalább az, hogy ne kelljen hajnalban kelnem. Majd kiderül, holnap új beosztás.

  Vacsora előtt Mogyi rákérdezett Gillnél, hogy ő a fiúkat vagy a lányokat szereti:) hát, az utóbbi időben kevés viccesebb dolgot éltem meg:) Látnotok kellett volna Gill döbbent arcát… Akkorát röhögtem, hogy nem lehet elmondani… Ez jobb volt annál, mikor nagysegg kérdezgette az embereket, hogy mikor szexeltek utoljára:P

  Este beszélgettünk sokakkal az előtérben, és többek között megtudtuk, hogy valószínűleg kedden költözünk Dionysiosba. Vagy hogy írják. That’s all.

  T-96 2008. március 29. szombat [31] Újra service? újra service! T-4

  A mai nap igazából 3 nem szokványos – polisholás, rohanás, lábfájás, délutánialvás – dolog történt:

  • Pasxalis – alias nagyseggű – kijelentette, hogy nem pincérek, hanem munkások vagyunk:)

  • mivel Mogyinak holnap szabadnapja van, ma kaptuk meg a jövő heti beosztást, aminek két érdekessége van:

    1. elkerülök a buffetből: kedden már ketten leszünk a másik sráccal, hogy betanítsam, utána pedig visszakerülök a pincérek egyre népesebb csapatába!

    2. Mindenki kapott, így én is kaptam végre szabadnapot, csütörtökre. Még nem tuti, hogy akkor lesz, mert lehet, hogy elcserélem, de a lényeg, hogy lesz:)

  • Este lementem a discoba picit. Szokás szerint fél kettőkor kidobták a teljes személyzetet, én ekkor fújtam takarodót. A többiek lementek a Beachre inni. Maybe next time csatlakozom, de egyelőre most hulla fáradt vagyok.

  Megjött újabb két pincér. Ők görögök, és a Saniból jöttek, és az egyikükről szól ’Az álom mostantól 1 hónapig valóság’ című post!

  Ennyi volt a mese mára. Gyors óraátállítás [köszi anyu a segítséget:) Többieknek magyarázat: sosem tudom, hogy mikor merre kell mozgatni a telefonom képzeletbeli mutatóit. Itt ugyan ki volt rakva, hogy véletlenül se felejtse el senki, de csak annyi, hogy 3-kor [[itt ugye nem kettő, mert itt GMT+2 óra van]] 1 órával előre állítjuk. De ez, hogy „előre” nekem teljesen kétértelmű… ]

  Este Orsi újra összejött szépfiúval. Durvább, mint egy teniszmeccs, komolyan. Csak úgy kapkodom a fejem:) Egy fél napig nem beszélünk, és máris annyi minden történik, hogy órákig mesélhetnék:)

  T-95 2008. március 30. vasárnap [32] T-3 2 új roommate, aztán mégse…?!:S

  A maival együtt már csak 3 napom van a buffetben. Ja igen, nem is itt kezdődött a nap, hanem az óraátállítással: reggel alig lézengtek az emberek az étteremben, mivel 1 órával ’korábban’ nyitottunk. Aztán volt olyan, aki megkérdezte tőlem, hogy most hány óra van, és a kedvenceim azok voltak, akik 10 óra után [akkor zár a büfé] estek be, majd felháborodva vették tudomásul, hogy nincs már kint kaja. Na, nekik egyenként elmagyarázni, hogy miért, az volt vicces:) Szokás szerint kicsivel 2 óra után, de még jóval fél három előtt leléptem a munkából, alvást terveztem be [mi mást?:S].

  Aztán 16:40 körül [45-re volt beállítva az ébresztés] megtörtént az, amitől kicsit tartottam: kulcscsörgés az ajtóm előtt, majd kopogás, mert benne volt a kulcsom a zárban: két román srác jött be, miután kinyitottam az ajtót. Az első párbeszéd legérdekesebb momentuma az volt, amikor megkérdezte [ismétlem, ROMÁNIÁBÓL jött] az egyik srác, hogy „ugye az angol a hivatalos nyelv nálatok?”:S Aztakurva, ezek nem lehetnek ennyire buták:S Aztán közölte, hogy az ágyában fekszem, aztán hogy ez az ő szekrénye, ezt meg ezt meg ezt ő vette, hol vannak a vállfái, ilyesmi. Kicsit hamar az idegeimre mentek:S Mindegy, nem volt sok időm beszélgetni velük, mert gyors fürdés, és irány a meló. Előtte még megkérdeztem a front office managert, hogy lehetséges-e két lánnyal közös szobát kapni ott, ahova költözünk, de nemet mondott.

  A vacsi nagyon lassú volt, semmi pörgés, semmi… Tökre untam… Estére szó volt arról, hogy megkapjuk a staffos dobozba bedobott borravalóból a részünket, de ez valamiért elmaradt. Munka közben először Cristinaval próbáltam lepaktálni day off cserével kapcsolatban, aztán róla kiderült, hogy „igaz barát”, mert valami kamu indokkal elutasított. De Liliya hajlik a dologra, csak meg kell kérdeznie a pasiját, hogy neki jó-e a másik nap. Most ebben bízom/bízunk a Beával [mert Orsi is akart cserélni, aztán mondta, hogy én többet vagyok egyedül, menjek el én Beával [[Ezúton is hála neki!]]]

  Aztán munka után visszajöttem a szobába, és eltűntek a bőröndök… Kicsit furcsán néztem a lányokra, aztán pár perccel később berontott a srác, elvitt az üres szekrényből pár dolgot, meg még párat, ami itt volt a szobában, és kijelentette, hogy az övé, és kiviharzott. Később megtudtam, hogy a költözésig a mellettem lévő szobában fognak lakni. Ez csak azért zavar egy kicsit, mert van kulcsuk a szobámhoz, és hát nem sok jót hallottam eddig róluk. Elég annyi, hogy az egyikük azt hiszi magáról, hogy a helyi basszájba, viszont a másik fogja csinálni ’helyettem’ a büfét, úgyhogy rá egy szavam sem lehet:) De az pl. tök vicces, hogy amint megjelentek itt az előtérben beszélgetni, Gill és Darko is behúzott a szobájába:)

  T-94 2008. március 31. hétfő T-2 [33] megint két új szobatárs, pesszimizmus, aggódás

  Reggeli közben szokás szerint semmi, délután alvás, aztán arra ébredtem, hogy megint bejött Toma egy új sráccal, akiről kiderült, hogy magyar, és tök jó fej. Aztán gyors zuhanyzás, ami közben kaptam még egy új szobatársat, aki szlovén, és nem túl jól beszél angolul, de normálisnak tűnik.

  És a lényeg, hogy rájöttem, tök pesszimistán állok a dolgokhoz, pedig semmi okom nincs rá:S Aggódtam a büfé miatt, és két hét után visszaraktak servicebe. Aggódtam, hogy egyedül leszek a szabadnapomon, és Liliya végül rászánta magát, hogy cserél a Beával, úgyhogy a csütörtököm vele töltöm, megyünk Thessalonikibe shoppingolni, városnézni, nemittlenni. És végül aggódtam a szobatársak miatt, hogy a románokat kapom meg, és most ezzel a két sráccal úgy érzem, hogy meg vagyok áldva:)

  T-93 2008. április 1. kedd [34] az utolsó büfés nap, költözés

  Ma csak annyi volt a dolgom, hogy betanítsam az egyik román srácot büféboynak, és aztán holnaptól hawaii dizsi napfény:) A srác eléggé flegmán állt hozzá a dolgokhoz, de miután összetört 3 tányért, és csak negyedszerre sikerült lemásolnia egy hajtogatást, visszavett az arcából, de őszintén: nem nagyon hiszem, hogy menni fog neki holnap egyedül:S

  Munka után irány Julia [Front Office manager], hogy megtudjam, mi a tök lesz az új helyen. Ő felküldött összepakolni, majd vissza hozzá. Kiderült, hogy a pesszimizmusomnak részben helye volt, mivel a románokkal vagyok egy szobában:S Najó, ez nem igaz. Egy apartmanban, a szobát meg Ferivel, a tök nagy arc magyar sráccal osztom meg [Pl. ő sztorizta el tegnap, hogy felbomlott a koalíció:D]. A költözés pörgősen zajlott, mert a groom srácnak, aki hivatalból költöztetett minket, sietnie kellett [a Beát például majdnem otthagyta a hotelben:D]…

  Az új hely zsír, tiszta fürdőszoba, nagy konyha, és két kis szoba – így néz ki egy apartman. És most, másnap reggel, elmondhatom, hogy az egyetlen hátránya, hogy éjszaka kurvahideg van:S Melegítőben és pulcsiban aludtam, és azt hittem, megfagyok.

  T-92 2008. április 2. szerda [35] séta, újra service

  Reggel gyalog indultam el a szállásról a szállodába…

• faszert van itt mindig minden zarva????

  Date: 2008.03.27 | Category: i need answer!, it's my life!, mixed! | Response: 2

  T-100 2008. március 25. kedd T-8

  Reggeliztetés után Mogyi elkezdett Ouzot tölteni poharakba, emiatt az egész konyhát undorító Ouzo-szag lengte be. Közben meg nagysegg átrendezte a boros részt, ami sokkal szarabb lett. Ez a délelőtt. Délután elléptem, megint cipőt venni indultam. Mint a netcaféban megtudtam, ma éppen azért van zárva minden, mert valami nemzeti ünnep. Hihetetlen, hogy kivétel nélkül minden napra kitalálnak valamit, hogy ma miért ne kelljen dolgozni. Nem egyszer sétáltam már be a ’városba’, ami igazából falu, csak városnak hívják, és az eddigi huszonx nap alatt nem láttam egy boltot sem nyitva. Nem gond, elvagyok, csak baromira sürgető lenne már cipőt venni.

  Estére meeting volt beígérve, majd a faliújságon hirdetve is. Jó pár pohár sörrel és borral indultunk neki, mert Mogyi felkészült:) Azzal kezdte, hogy elmondta, mit ünnepelnek ma [1821. március 25-én szabadult fel Görögország a 400 éves török megszállás alól], aztán ilyeneket, hogy mosolyogjunk, meg legyen tiszta a ruhánk, meg hogy majd jön új staff is… Tehát konkrétan semmiről nem beszélt, de azt 2 órán keresztül. Közben borozgattunk [én rosé boutarit ittam], és néha rám tört a röhögő görcs, mert Gill felhívta a figyelmem arra, hogy Darko milyen arcokat vág. Nomeg azért, mert Mogyi hihhhhhetetlen effekteket használt beszéd közben: „egy nagy tálcával összegyűjtöd a koszos tányérokat, és ’ZING’ kiviszed a konyhába. De ami számomra a legfontosabb, megígérte mindenki előtt, hogy április 2-3-tól visszarak servicebe. Már tényleg nagyon várom. Éjjel 1 van, alvás.

  T-99 2008. március 27. szerda [28]

  Ma is hallottam Mogyitól a legnagyobb igazságot: „az élet szép, de néha nehéz”, mikor letakaríttatta velem az igen koszos felmosó vödröt… Délután zuhanyzás után beleejtettem a kulcsom a lefolyóba, és semmim nem volt, hogy kiszedjem, mert a szobám zárva volt. Aztán átmentem Gillhez kérni egy kést, de ő megoldotta a helyzetet: csavart, megfigyelt, megint csavart, és szétszedte a cuccot, kiszedte a kulcsom és újra összerakta. És csak 18 éves. Tényleg nem egy hülye srác!!! Ezen kívül talán még annyi említésre méltó történt ma, hogy Gill kapott 5 € borravalót trolizás közben, amit eddig a pillanatig alig hiszek el… Ma az esténkénti 500hoz képest sétagalopp volt, mivel csak 370 vendégünk volt, és jött egy új srác is segíteni, aki itt lesz húsvétig egy másik hotelből. Vacsora közben meg telezabáltam magam valami süteménnyel:) Ja igen, vacsi után meg megkérdeztem Mogyit, hogy mi az az ok, amiről a meetingen beszélt, hogy miért engem rakott be a büfébe. Erre mondta, hogy millió oka volt, és beszélt arról, hogy nehéz döntés volt, meg minden, mert az igazgató szerint is jó pincér vagyok, meg gyors, és szerette, ahogy dolgozom, mert folyton mosolyogtam. Aztán még azt is mondta, hogy kevés olyan embere van, mint én, akire bármilyen feladatot rá lehet bízni, mert 100%osan fogom végrehajtani őket. Végül beszélt arról, hogy ha nem változik a hozzáállásom a munkához, akkor még sokra fogom vinni:) Az a baj, hogy nem tudom, ebből mit gondolt komolyan, és mi az, amit azért mondott, mert le akart rázni, de ez dobott az önbizalmamon. Fél 11-kor végeztünk, akkor még vacsora, és onnantól fél kettőig beszélgettem a Beával [pasikról, munkáról, szerelemről, sírásról, problémákról]. Ideje lenne aludni megint, mert holnap délután Beával megyek be a városba, megpróbálok megint venni cipőt.

• ujabb visszaszamlalas

  Date: 2008.03.25 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  Galériába felraktam képet szépfiúról, és Ivanról!

  T-103; T-102 2008. március 22-23. Szombat-Vasárnap

  Munka-munka-munka. Tegnap voltam netezni a rövid szünetemben, kaptam leveleket, sikerült elintézni az Erasmust, már utalják a pénzt. Mentettem olvasnivalót a netről, majd megint munka. Este nem a tengerparton iszogattunk, hanem a lányok szobájában, mert fújt a szél [napközben rövidgatyás idő volt]. Megittunk két üveg bort, aztán ők lementek a discoba, én meg elhúztam aludni, mert mért ne.

  Ma is munka, aztán a szünetet [14:30-17:30] is végig dolgoztam, mert Orsinak migrénje volt, és én igaz barát vagyok. Estére teljesen tönkrement a cipőm, úgyhogy a sötétbarna lévisz cipőmben dolgoztam, holnap délután megpróbálok újat venni, remélem, nyitva lesznek a boltok. Estére kilett a faszom az egész munkával. Mindenki megmondta nekem, hogy mit csináljak, és mindennek tetejébe megkaptuk az új beosztást, amiben mindenkinek jutott kis pihenő, kivéve nekem. És Mogyi ezt jól csinálja: kirakja a beosztást, és aztán rögtön lelép, nehogy esélyünk legyen panaszkodni. Nem gond, holnap fogok. Most sokkal jobban fáj a sarkam, mint általában. Dejó. Naplóírás után pedig alvás.

  T-101 2008. március 24. hétfő; T-9

  Mint láthatjátok, új visszaszámlálás kezdődött, mivel… de ne rohanjunk ennyire előre. Reggel ismét korai kelés, reggeliztetés, ebédeltetés, majd korábban lelépés, mert cipőt venni indultam. Beáék szerint eleve feleslegesen, mert Görögországban [de legalábbis Moudaniaban] hétfő és szerda délután minden zárva van [2-5-ig amúgy is…]. De én azért bizakodtam, mert nagyseggű, aki helyi lakos, mondta, hogy tuti nyitva lesz a bolt. Sétáltam, még napsütésben indultam el, ezért rövidgatya, de egyre erősödött a szél, aztán megérkeztem a helyre, zárva. Fasza. Az internetkávézóban a cipőbolt mellett megláttam Alexet [azt,akivel együtt ittunk egyik este a Prideban], rögtön segítséget is kértem tőle, hol vehetek cipőt? Ő nem tudta – és nem is akarta elmagyarázni, úgyhogy [Baszki, Gill már megint részeg, és ki-be járkál a szobámba, és mondja a faszságait…:S] kocsiba pattantunk, és körbenéztük a város összes cipőboltját, de – és ezen már meg sem lepődök – mind zárva volt. Közben láttam a tengert, hatalmas hullámok… Bementem a boxba, neteztem pár percet, aztán kajoltam a többiekkel, Gyrost, mi mást, és futás vissza, mert közben eleredt az eső is a nagy szél mellé [volt egy rész, ahol a tenger az utcát is elöntötte picit:D]. Munka este, a szokásos, laza kezdés, aztán kicsit pörgősebb folytatás, majd a végére beleerősítés… Csak egy pár perc volt, amikor minden elfogyott egyszerre, de megoldottam, kaptam is érte pár ’bravo’-t Mogyitól. Vége a vacsorának, akkor Mogyiék [mogyi, nagysegg, timos, dimitris] odahívtak az asztalukhoz, és mondták, hogy [idézem szó szerint]: „You have 8 more days in buffet”:D:D:D:D értitek??? még 8 nap és mehetek vissza teríteni és felszolgálni. Azért vannak kétségeim, de legalább kicsit boldogabbá tette a napomat. Mit kicsit… azóta vigyorgok… Orsi meg pont most szakított szépfiúval. Szomorú:S Viszont nagyon fáj a sarkam:S Aztán átmentem a lányok szobájába, ahova betoppant Gill, és leitatott RAKIÁval, ami az elmondása alapján Macedón nemzeti ital, és Zoki, a konyhai Zoran hozta otthonról. Nagyon szar íze van, de muszáj volt innom vele, mert folyton azt mondogatta, hogy „Ha férfi vagy, megiszod”:D:D nem baj, ittam a buffetből való elkerülésre:D

• napok

  Date: 2008.03.22 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-109 2008. március 16. vasárnap [18] sörnyakba

  Ma először öntöttem ki italt vendég asztalánál: egy 3 decis sört, miközben a vizet öntöttem pohárba. Az egész kiborult, rá az asztalra, és a hölgyre. Rögtön mondtam nekik, hogy üljenek át egy másik asztalhoz. Miközben az új italokat vittem ki nekik, Goran és Bale letakarították az előző asztalt és újra megterítettek. És hogy még jobb vége legyen a történetnek: mivel a férfi látta rajtam, hogy izgulok, miközben a második vizet vittem ki, meg a második sört, meg folyamatosan bocsánatot kértem, adott 2 € borravalót:)

  Ezenkívül még annyi említésre méltó dolog történt, hogy megkaptuk a jövő heti beosztást: megkaptam a buffet:S Szabadnapja senkinek nincs, úgyhogy azért nem rinyálok… Este átmentem Ivan szobájába, hogy kifaggassam [Ő csinálta eddig, csak a sulija miatt most haza kell mennie…]. A buffet napi 10-11 óra munkát jelent [az állandó beosztás: 08:00-14:30, 17:30-21:00, de a srác szerint ő hat hónap után is igen ritkán végez 10 előtt, Gill 11-ig csinálta…], igen, egy-két órával több, mint a felszolgálás, és ugyanaz a fizetés, valamint annyi különbség van még, hogy itt már elvileg sem jár a heti két szabadnap, hanem csak 1. Továbbá vendégekkel sem beszélsz, és nem kapsz borravalót, mert csak annyi a dolgod, hogy tányérokkal és poharakkal folyamatosan feltöltsd a buffetsort… Baromi izgalmas, mindent meg fogok tenni, hogy elkerüljek innen, mert ezért tök felesleges lenne itt maradni. Dimitris/j szerint két dolog járhat Mogyi fejében: vagy rámsózta a buffet-t egészen addig, amíg haza nem megyek, vagy csak a taverna nyitásáig. Ma nincs bent Mogyi, de ha bejön, tuti beszélek vele, mert ezt egyszerűen nem akarom csinálni.

  T-108 2008. március 17. Hétfő [19] Buffetnyitas

  A mai volt az első nap a buffetben – nekem. 6 órát dolgoztam [eljöttünk 2-kor] eddig, amiből kb. 5 polisholással telt – mert a kint lévő gépekhez mi fényezzük a poharakat, kellettek csészék, és kellettek kanalak is. Meg kb 1 óra alatt megtanultam mindent, amit ehhez a munkához tudni kell. És baromi unalmas. De tényleg.

  Utána próbáltam aludni, de a mellettem lévő szobában dübörgött a néger zene, és hozzá még ordibáltak is, úgyhogy másfél óra forgolódás után inkább megnéztem egy Amazing Race részt, most meg negyed hat van, a vacsit majd pótolom az étteremben, felöltöztem, megyek vissza.

  Hát tényleg nem végeztem 10 előtt, de csak azért nem, mert Dimitris/j berakott trolihoz. Ittam hozzá 3 deci bort, úgyhogy kis mosoly volt az arcomon végig, egészen addig, amíg találtam rekeszeket a poharaknak. Utána már csak bosszúság volt az egész, és ez ki is ült az arcomra, úgyhogy gondolom Dimitris/j nem véletlenül kérdezte meg, hogy minden rendben van-e. Mondtam, hogy nem, nincs, kérdezte, hogy mi a gáz, és megmondtam a frankót: nem akarok buffetzni. Mondta, hogy megérti, meg minden, de nem ő dönt, de mindenképp szóljak Mogyinak. Szólni fogok, de csak szerdán lesz legközelebb. Addig még kibírom vhogy

  Este megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova inni. A kantinban Alex asztalához ültünk le [ő macedóniából való, 22 éves, londiner], és a rövid beszélgetés végén úgy köszöntünk el tőle, hogy akkor 20 perc múlva a főbejáratnál, jöjjön el velünk. Kocsival volt, elvitt, és beszélgettünk két órát egymásról, a munkájáról, a vendégekről, a macedón-görög viszályról, Magyarországról, … aztán ránk zárták majdnem az éttermet, ergo 1-kor eljöttünk. Most próbálok aludni, de a két új szlovén lány visítva röhög Harmónikással az ajtóm előtt, ergo esélytelen. Ááááá felcsillant a fény az alagút végén: Darko kijött a szobájából és lebaszta őket – legalábbis a hangok alapján. És tényleg, csönd van! Váááá alvás!

  T-107 2008. március 18. Kedd [20]

  Megint hajnali kelés, majd pohárfényezés szinte egész nap. Viszont reggelire ettem palacsintát, talán az volt a nap fénypontja. Aztán este kaptuk a hírt, hogy 480 vendég van, úgyhogy, mivel ketten voltunk a buffet-n, engem visszaraktak service-be. Az ázsiai étteremben is folyt a vacsoráztatás, úgyhogy oda kerültem. Nagyon kis hangulatos az egész, csak nagyon messze van a konyhától, és mivel minden italért oda kellett visszamásznom, eléggé elfáradtam.

  Még csak két napja vagyok buffet-n, de már mindkét jelenlévő menedzser megkérdezte, hogy mi a baj, mert nem mosolygok úgy, ahogy felszolgálás közben szoktam. Én pedig nem kerteltem, és ma már a Food and Beverages managernek is elmondtam, hogy nem jön be ez a része a munkának. Ő arra kért, hogy amíg új staff érkezik, adjak bele mindent ebbe a munkába is, és akkor majd lecserél valakivel. Hát, meglássuk. Este kértem pár banánt az egyik konyhai munkástól, erre adott 7 darabot. Amikor meglátott Alex szobatársa, rögtön lemajmozott:) De már csak három van belőle. És 78 kilo vagyok. Egyre távolabb az áhított hatvanvalamennyitől:(

  Vasárnap este még nem tartottam esélytelennek azt sem, hogy hazamenjek, de közben ezen gondolkoztam, és most már hiszem, hogy gyávaság lenne ’megfutamodni’, és akármilyen szar munkát is kapjak, meg fogom csinálni a legjobb tudásom szerint. Megint éjfél van. Az ajtó előtt ordibálva beszélgetnek öten, a szomszédban ordít a zene és a tv, szóval nem tudom, hogy fogok így elaludni…

  T-106 2008. március 19. Szerda

  Délelőtt fényezés, először poharak, sok, majd evőeszköz. Aztán ebédeltetés, ami nagyon lightos volt, és már majdnem ott tartottam, hogy 14:00 van, le lehet lépni, amikor is szólt Mogyi, hogy megváltoztatta a mai beosztásom, és maradjak ötig, segítsek teríteni, aztán már nem kell visszajönnöm – hitte ezt ő, mert még nem láttam, hogy hogyan kell átalakítani a buffet-t vacsorából reggelire, úgyhogy vissza kellett jönnöm. A terítés gyorsan ment, először feldobtuk az összes asztalra a terítőket, ami furcsán gyorsan ment – lévén, hogy volt mindenből elég. Aztán még szétraktam a szalvétákat, és visszamentem evőeszközt fényezni, mert kellettek az ázsiaiba – jut eszembe, arról csinálok majd képeket, mert nagyon jól néz ki:) És a cukrász sráctól [szépfiúúúú] megkaptam az egyik sütemény receptjét, amit tuti el fogok készíteni otthon, mert minden, csak nem bonyolult. [itt a blogon nemsokára megjelenik majd képekkel illusztrálva] Ja igen, holnap meg valami krémnek a receptjét mondja el majd, hogy a másik kedvencem is el tudjam készíteni! A lányok beszámolója alapján lemaradtam a szokásos hat órai ordibálós meetingről, és próbáltam aludni a szobámban. Aztán fél nyolckor arra keltem, hogy vadászgépek rallyznak [képzavar] az ablakom alatt… Nem tudtam visszaaludni → Amazing Race. Aztán ugye lementem este megtanulni a reggeli felállást, és közben találkoztam Carryvel, a hongkongi – de Svájcban tanuló – dagadt fiatal masszőr lánnyal a Spa részlegből, és poénból felhoztam neki a masszázs kérdést, és mondta, hogy akár most rögtön is, úgyhogy feljött a szobába, és egy órán keresztül gyúrta a lábam. Fájt:) És szerintem ezt ő élvezte! Ez most egy félig sport félig relaxációs masszázs volt, viszont pár nap múlvára beígért egy sima relaxot is:) és mindezt bármilyen ellenszolgáltatás nélkül – mert azt mondta, hogy élvezni, hogy megkönnyíti az emberek mozgását:)

  T-105 2008. március 20. Csütörtök [22]

  Az első nap egyedül a buffe-ben úgy kezdődött, hogy – miközben a teából visszamaradt szemetet akartam bevinni a pult mögé kidobni – megcsúsztam, és fejjel nekicsúsztam a falnak – igen, kint a vendégtérben!!! – úgy, hogy még egy kép is leesett róla. Rögtön ezután elindultam kifelé egy tálca kispohárral, amin a poharak két lépés megtétele után elkezdtek eldőlni, és csak egy odapattanó vendég miatt nem estek le. No comment. Itt éreztem azt, hogy most le kell ülnöm egy kicsit. Ezt leszámítva rendben ment a nap, egyszer maradtam el kicsit, akkor Mogyi besegített, de az sem az én hibám volt: megjelent egyszerre több száz vendég.

  A rövid 3 órás szünetem netezéssel akartam tölteni, 3 előtt el is indultam a városba, de jött szembe a parton Ivan, az exbüfésfiú, és szomorú hírt hozott: egész Moudaniaban áramszünet van, és természetesen a netcafénak sincs generátora… Úgyhogy visszaballagtam vele a hotelba, és jobb híján aludtam egy órát. Este a szokásos rohanás, és kicsivel 22 óra után mindennel készen voltam – esküszöm én sem hittem el, hogy nem tartott 11-ig, mint Gillnek.

  Kb. 6 teli tányér ételt mentettünk magunknak a vacsorából, azzal ballagtunk át a kantinba enni, de én csak egy minihotdogot gyűrtem le, mert nem éreztem éhesnek magam. Amikor kivittük a tányérokat, a szomszéd asztalnál a szintén a mentett kaja körül csoportosuló Jelena, bároscsajakineknemjuteszembeaneve, két új szlovén csaj, Goran és Bale megkínált az étteremből lopott borral [náluk volt egy teljes 25 literes doboz(-ba való zacskó, tele borral)]. Beával megittunk kb. 1-1 litert, a többiek is eléggé megfáradtak már, úgyhogy 1-kor lefeküdtünk csicsikálni…

  T-104 2008. március 21. Péntek [23]

  … vagyis csak én, mert Bea fél ötig Metaxázott Gillel, aminek az lett a következménye, hogy a szerencsére nem túl pörgős reggeli közben többször felküldött Mogyi Gill szobájába, hogy ébresszem már fel végre… Nem jártam sok sikerrel, végül negyed 10-kor ballagott le, még mindig részegen. Én már szerencsére nem voltam, de kis fejfájás azért megvolt. Amit tegnap eljátszottam a poharakkal, azt ma is sikerült, úgyhogy végül Mogyi vitte ki a tálcát.

  Időben elkészültem mindennel ebédhez is – időben, 12:30 előtt, de szünetre már nem tudtam kimenni. Az ebéd annyira laza volt a büfében [igazából ők buffe-nek írják, angol-franciául meg buffet, de így fogom leírni, mert 1/ így mondjuk; 2/ így nem lehetetlen ragozni], hogy végig troliztam, aztán 14:15-kor leléptem. Délutánra alvást terveztem, össze is jött. Munka előtt még egy zuhany-hajmosás-kaksi-borotválkozás-fogmosás kombó, és közel 600 emberes vacsora. Estére meg hívtak minket valami discoba, de aludni is kéne valamikor, mert holnap este pl. a Bea névnapja miatt fogunk iszogatni a tengerparton. Ezért inkább maradt az alvás. A vacsoráztatás nagyon lightos volt, úgyhogy 10-re elkészültem mindennel, kivéve a colagép takarítását, mert ahhoz baromira nem füllött a fogam. Inkább ettem egy kis darált húsos tésztát, meg pár szemet a kedvenc süteményemből [majd leírom annak is a receptjét], leöltem egy darazsat a lányok szobájában, elköszöntem a lakótársamtól, mert elutazott [lásd: enyém a szoba c. bejegyzés], és most itt vagyok, tök egyedül:):(

• Ya sas

  Date: 2008.03.01 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 5

  Az elso gorogorszagi post, plusz uj kepek a galeriakban /katt a kepre!!/!

  

  Tovabbi kepek itt!

  T-127 nap

  Furcsa dolog a repülés… hatalmas gyorsulás, kvázi folyamatos emelkedés, majd amikor észrevettem, hogy végre nem csak felhők vannak alattunk, hanem elláttunk lefelé 10000 métert is akár, már be is kapcsolódott az övek bekapcsolását jelző led, készülődtünk a leszálláshoz. A reptér nagyon kicsi, de ahhoz képest, hogy nem a főváros reptere, nagyon igényes, bár nincs sok ember. A buszra is utolsónak szálltunk fel, és rögtön jött a gondolat a lányok részéről, hogy öt (én 4) hónap múlva fogom látni legközelebb. Jött a futószalagon a poggyász, természetesen a miénk volt a legutolsó 3 bőrönd. Kilépve a főbejáraton elkapott az Amazing Race feeling, taxit szerezni, elmagyarázni angolul nem beszélő embereknek, hogy hova akarok menni, aztán rájönni, hogy tök rosszul ejtem ki a dolgokat.

  A közlekedés egy vicc, a taxi a 80-as táblánál simán jött 150-nel, és a sávokat sem nagyon tartotta be. A 2×2 sávos út közepén ment, és nem nagyon zavartatta magát, majd néha minden előjel nélkül nyomott egy padlóféket, és egy kicsit ment lassan, majd szépen egyenletesen újra felgyorsított. De a repülőtértől 47 km-re lévő Nea Moudania-t így pik-pak elértük. Viszont – gondolom, mivel angolul szólaltunk meg – a taxis rendesen átvágott minket kb. 15 €-val. Mert a taxiórát elfelejtette bekapcsolni… Ahogy számoltam a kis árlista alapján maximum negyvenet kellett volna kérnie, de 55-öt mondott. Mindegy, még ez is kevesebb, mint a hatvan, amit a HR-es csaj mondott.

  Megérkeztünk a szállodába, ami csodálatosan néz ki, nagyon kedvesen fogadtak minket. Minden staff-tag, akivel találkoztunk, mosolygott, bemutatkozott, megkérdezte, hogy honnan jöttünk, mennyi ideig leszünk itt, és hogy melyik részlegen fogunk dolgozni. Aztán jött a szobakiosztás, kicsit [nagyon!] szomorúan vettem tudomásul, hogy nem lehet megoldani, hogy a lányokkal egy szobában legyek. Egy román srácot kaptam, még másfél hónapig marad. Átjött egy másik román srác is, ő Erdély közepéből származik, egy félig magyar, félig román faluból. Ő tud magyarul, de azt mondta, hogy fél éve csak angolul szólal meg, úgyhogy eltart neki egy ideig, míg eszébe jut. De mindegy is, holnap megy haza. Van még itt egy ferdeszemű lány is, ő a lányok szobatársa lesz, de eddig csak láttuk, még nem beszéltünk vele. A nevekkel gondban vagyok. Egyedül a Darko nevű srác nevére emlékszem, de rá is csak a film miatt.

  A feketeleves viszont akkor ért minket, amikor megláttuk a szobákat, és a környékét. Hát, ez a része a szállodának már nem öt csillagos, sőt… Szemét mindenfelé, a fürdőszobáról inkább nem is írok semmit. Ultragáz. Bea nagyon kivan, ő – amikor először meglátta – haza akart menni:S Ők egy öt ágyas szobában vannak hárman. Nekik van saját zuhanyzójuk, de a szekrényük kettejüknek van egy, és az is leszakadt polcokkal. [Ezt este megszereltem]. Nekem legalább a szobám normális. A román srác is az, megbeszéltük, hogy bízhatunk-e egymásban, mert mindkettőnknek vannak értékeink. Cigizik, de megígérte, hogy a szobában nem fog.

  Most megyek, jelenésünk van a maitre de restaurant-nál, eligazitás, vagy mi a fene, aztán román srác körbevisz a városban minket.

  Eligazítás… furis a főnök kiejtése… De aranyos. Jött a sablon szöveg, hogy mi egy nagy család vagyunk, ahol mindenki boldog és szereti egymást. Amikor ezt elmondtuk a többi alkalmazottnak, kinevettek minket. Kaptunk vizet, meg két szendvicset és egy banánt, mert ő is volt már így külföldön, tudja, hogy milyen úgy elmenni valahova, hogy nincsenek ott a barátai, a kedvenc ízei, az ágya, stb.

  Városnézés: Hát, körbevitt. Végigsétáltunk a tengerparton, megmutatta a szupermarketeket, az internetszalont, a fast foodot. Aztán bevásároltunk, vettünk mindent, ami kell, és most itt ülünk a lányokkal a szobájukban, beszélgetünk, videókat néztünk, majd betoppant a magyarul beszélő román szakács srác, belekezdett a 67-es úton c. Republic nótába, majd elkezdte firtatni, miért van C a végén. Mivel neki ma van az utolsó napja, bejött Darko elbúcsúzni tőle. Kapott ajándékot is, erre Orsi mondta, hogy reméli, hogy nem fognak sírni. Sokat mesélt a szállodáról, ami külön érdekes volt, mert ugye egyre inkább előjön a passzív magyar szókincse, úgyhogy ilyeneket mond: fake magyar passport. Ebben a storyban, az útlevelesben úgy bukott le a főhős, hogy a spanyol határőr megkérdezte a román sráctól, akinek magyar útlevele volt [fake magyar passport, ahogy már írtam], hogy hány híd van Budapesten a Duna felett. Egy másik érdekes story, hogy szerinte ebben a szállodában két hét után vagy őrült lesz valaki, vagy „gay”. És ami még vicces, hogy a lányok szobatársáról, Christináról úgy beszél, hogy Mappet girl:D Jajj, az tök rossz, hogy ő elmegy holnap. Itt ül két órája, és csak mesél és mesél. Uff, mindjárt éjfél… Reggeli 8:15-kor a lányokkal. Most lassan alvás.

  T-126 nap

  Hajnalban reggeliztünk. Hozzá kell szoknunk, – és a tapasztalat megerősítette a beszámolókat – hogy a napi reggeli jam, sajt és valami felvágott, amiről lemaradtunk, mivel a reggeli vége felé toppantunk be. Aztán mire végeztünk, a ’kedves’ konyhás néni megjött a friss kenyérrel és a felvágottal. Hát… köszi.

  Utána kis pihenés a szobában, zuhanyzás, fogmosás, felöltözés, 10-re jelenés Mogyinál, ami az étteremvezető fedőneve lesz mostantól Odamentünk, mosolyogtunk, mentünk volna az ’uniformisért’ – de a nő, akinek oda kellett volna adnia, nem volt a helyén. Nem baj, menjünk vissza 11-re. 11-kor már Mogyi sem volt ott, meg a nő sem, úgyhogy menjünk holnap… Kíváncsi leszek, meddig akarják ezt játszani

  Tengersok szabadidőnk lévén a lányokkal kiléptünk az ablakomon – asszem nekem van a legnagyobb balkonom a szállóban, csak nem ajtó vezet oda, hanem az ablakon kell átmászni. De [most nézzétek meg a képeket] szerintem a kilátás kárpótol. A szobatársam szerint itt szoktak lenni a staff partyk… vajh miért? Viszont megértettük azt is, hogy miért mondja mindenki azt, hogy a szállodánk a ’middle of nowhere’ közepén fekszik Mindenfelé új házak, amik a szállodából élőknek adnak otthont, mellettük meg szántóföldek, és tényleg semmi. A miénk az egyetlen szálloda a környéken…

  Megkértük a szobatársam [a Harmonikás], hogy mutassa meg, hol lehet simkártyát venni. Előtte beugrottunk ebédelni, színes tészta volt darált hússal [vagyis én ezt választottam], és esküszöm finom volt! A srácnak különben fogalma nem volt, hova menjünk simkártya ügyben, viszont végigjártuk a környék összes elektronikai-cikk boltját, mert 17€-s mp3 lejátszót akart venni. Aztán két órával az elindulás után találtunk egy telefonost, aranyos volt, segítőkész, és kb. 1 perc alatt a kezünkbe nyomta a simkártyákat. Nem kérdezett semmit, se nevet, se semmit, adta a kártyát. Nem értem, otthon miért csinálnak ebből személyi-fénymásolós-sokpercigtartüó procedúrát… Fel is töltöttük, így legalább nem 210, hanem csak 30 forintért tudjuk hívni egymást.

  Aztán két internetszalonban is próbáltam nethez jutni. Az egyikben ugyan megengedték, hogy használjam a notebookom, de nem volt net a kábelben [két géppel is leellenőriztem], a másikban volt [igaz, hogy ott csak a pc-n nyomulhattam], de olyan lassú, hogy 10 perc alatt nem töltődött be egy oldal. Hagytam a fenébe, majd holnap. Hazafelé megkóstoltuk az itteni gyrost, ami tocsogott az olajban [ez minden ételükről elmondható], úgyhogy gyenge gyomorpanasszal indultunk vissza a hotelbe – a tengerparton! Ami még a gyrososnál vicces volt, hogy a csajt először megrázta egy hatalmas szikrával a gyrossütő, aztán a gyrosvágó késsel elvágta a kezét, úgyhogy nem volt meglepő, hogy utána már csapkodott. Leültünk, beszélgettünk, néztük, hogy csillog a napfény a vízen, és közben megszólított minket egy magyar család. 20 éve élnek itt, van pár pékségük, és ők sem értették, hogy miért pont Görögországba jöttünk. Aztán Bea mesélt arról is, hogy több pasi is rászólt már, hogy szex közben ne szorongassa a heréjüket. No comment – de amikor átmegyek hozzájuk legközelebb, viszem a suspensort:D

  Apropó, ’nem értették’. Egyik munkatársunk sem. Hozzájuk képest mi nagyon Nyugat-Európaiak vagyunk, nekik ez jó pénz, nekünk nem. És tényleg, kicsit munkásszálló/menekülttábor feelingje van a helynek. Van köztük még pár, aki az önéletrajz miatt jött ide, de többségüknek ez a havi 100e forint annyira jó pénz, hogy vagy nem először vannak itt, vagy tervezik visszajönni. Szomorú. Ez például a magunkkal hozott ruhák mennyiségén is látszik. Nagy, teli bőrönd, sok ruha, cipők, minden, míg az ő szekrényeikben lóg egy nadrág, pár felső, és ennyi. Vagy mi izgultuk túl a dolgot, vagy ők tényleg nem a legjobb anyagi körülmények közül jöttek. És ezzel szemben állunk mi, akik beültük három notebookkal a lányok szobájába, naplót írni. Szánalmasak vagyunk mi is.

  Visszazökkenve: délután délutánialvás, majd vacsora, majd egy órát át superbombereztünk telefonon, aztán amazing race-t néztünk, majd kimentünk a iszogatni a többiekhez a lányok balkonjára. Ott volt a mappet girl, aki tök aranyos, és honfitársa, Ivan, meg még két srác a faluból. Csak úgy dölt belőlük a szó, jó társaság voltak, de szerintem mi sem maradtunk alul mesélésben, egészen addig, míg valahogy Magyarország történelmére terelődött a téma. Akkor kínos csend, majd bevallottuk, hogy nem tudjuk röviden elmondani. Azt még mindenképp el kell mondanom így a nap vége felé, hogy az egyik srác a faluból álomszépen néz ki:$ Majd igyekszem lefotózni, és megmutatni őt is. Most alvás, lassan 1 óra…

  T-125 nap

  Szép kezdet… megbeszéltük a lányokkal, hogy fél kilenckor találkozunk, hogy menjünk enni. Most negyed 10 van, és még alszanak:S Úgyhogy miattuk én is lemaradtam a reggeliről… Nemsokára uniformispróba, aztán megnézzük a nagy templomot a városban, meg feltöltjük a képeinket a netre.

  Kaptunk egyenruhát. Mindegyikünknek jól áll, bár az állapotával kapcsolatban azért nem lenne alaptalan, ha kifogásokat emelnénk… Beára még vár egy kis varrás is pl…

• csak a jó dolgok [meg egy kis sérülésmustra]

  Date: 2008.02.25 | Category: mixed!, school of life! | Response: 6

  Annyi mindenen felhúztam magam ez alatt a 4 nap alatt, amit Debrecenben töltöttem, hogy órákon keresztül szidhatnám a kollégáimat, meg a szervezést, de nem teszem. Csak a jó dolgokkal akarok foglalkozni, ugyanis most ránéztem a visszaszámlálóra: 2 nap és 22 óra múlva már a levegőben leszek. Az összepakolással nem állok túl jól, mert igazából sok kedvem nincs hozzá, meg még vásárolnom is kell pár dolgot, úgyhogy ezt a projektet most szüneteltetem, viszont megvan minden papírom már, tehát kb készen állok a 4 hónapra. Tegnap jöttem rá, hogy ez tök sok idő igazából. Na, elég volt az elkalandozásból, térjünk a tárgyra:)

  Egy tök jó 4 csillagos szállodában lakott az egész stáb, és ami még egy kis plusz: egybe van építve a konferenciaközponttal, így akár papucsban és fürdőköppenyben is átsétálhattam volna a vezérlőbe:)

  Kollégák a budapesti rendezvényen találtak egy lábszár-méretű műfaszt, amit az egyikük berakott a kocsiba, úgyhogy most a raktár dísze. Amikor visszaértünk vidékről, ezzel szórakoztunk, miközben a teherautóra vártunk. Két kép is született, az egyik itt van alul, a másik nincs, mivel az sokkal perverzebb:D

  

  Aztán: kollégám gépén, és az előadók álltal hozott anyagban is találtam vicces videókat, szerencsére fent vannak a youtube-on, úgyhogy nem kell körülményesen megoldani, hogy megmutathassam őket, hát íme. Az első a Blur studio alkotása, egy aranyos-humoros történet egy ősemberről:) A második nem rajzfilm, hanem egy őrült kakadu – hógolyónak hívják – [vagymi, cockatoo] táncol és énekel a BSB – Everybody c. számára. Annyira kemény, főleg a meghajlás a végén a tapsnál;P A végére egy klipp, szerintem nagyon kis aranyos a szám, meg a klipp is. Sub Bass Monster – Ragga a csodaszarvasról. “Akinek hónalja van, az nem lehet hontalan”

  Összeszedtem pár sérülést is a napok alatt, ez csak azért, hogy sajnáljatok:) Rögtön elinduláskor úgy meghúztam a hátam, hogy a járásom olyan volt, mintha balnehéz lenne a fejem és ez elhúzná a testem oldalra. Aztán – ez már debrecen – bevertem a térdem. Majd a srácok rámragasztottak valami vignettát vagymit, ami után alig maradt szőr az alkaromon. Utána a főnököm beleharapott a fülembe. [ki érti ezt?:S] Bontás közben ráejtettem egy betápszekrényt a jobb gyűrűs ujjamra. A szekrény kb 60 kilo, és ráadásul egy csavar volt az ujjam alatt, szóval emiatt, ha lehet, még sokkal jobban fájt. Végül tegnap este kipakolásnál meghúztam a karom és megfáztam. Lehet, hogy vigyázni kéne magamra:)

• Befagy a ….ám!

  Date: 2008.02.19 | Category: mixed! | Response: 5

  Ez hihetetlen… Igaz, hogy még tél van, de akkor is… Egész nap ment az olajradcsi. És az ember azt hinné, hogy majd megy Görögországba, és ott meleg lesz. Bea is rávilágított – ő az origot mutatta, de az indexen is láttam, hogy ott bizony nincs meleg, sőt, egész konkrétan Athénban pl fél méteres hó esett. Hm.

  

  Gyorsan kattantam msnre, megkérdeztem görög pajtásom a helyzet súlyosságáról, és szerencsére megnyugtatott, hogy ott nem esett, csak athén környékén. Petitprince segítségével közben a neten kerestem időjárási adatokat, ezek alapján nincs olyan nagyon rossz idő Thessalonikiben, de azért gatyarohasztó hőség sincs: 0 fok körül van most, de azt írja, hogy szombatig folyamatosan melegszik az idő. Szóval csak egy gyors pánik volt:) Végére pasis kép, megnyugtatásul;P

  

• Viktor vs világ

  Date: 2008.02.17 | Category: be up-to-date!, mixed! | Response: 1

  Ma rájöttem ismét arra, hogy nem teljesen hibátlan a tudásom a világról:) Például meg voltam győződve arról, hogy mindenki hülye, aki azt írja, hogy kultúra, merthogy helyesen kultura, ezért volt az egyik kategória neve is rosszul írva. Ma konfrontálódtam is emiatt egy sráccal, aki mondta, hogy nézzek utána. Utánanéztem, és… ciki, na. Egy haszna azért volt: a muszájt is valami hasonló vita után tanultam meg helyesen:) Viszont találtam egy tök érdekes bejegyzést a wikipedián, hátha segít másnak is, nézzétek meg – a leggyakoribb helyesírási hibákról szól.

  Mostanában gyakran lehet hallani hírekben, valamint több blog is folyamatosan foglalkozik a mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyet nem jogosultan használókkal. És itt írtam is, hogy ez az egyik dolog, amit kiemelten fontosnak tartok a kreszből. Anyuék háza előtt is van egy ilyen parkoló. Mentem tegnap haza hozzájuk, és amikor kiszálltam a kocsimból, akkor parkolt le egy a6os audi arra a helyre. Szóvátettem, mutattam neki a többi szabad helyet, és erre az volt a reakciója, hogy még sosem parkolt ott mozgássérült autó [én többször is láttam, pedig nem is lakom ott]… Aztán elküldtem az anyjába, s láss csodát, amikor káromkodva elvonultam, visszaszállt a kocsijába, és átparkolt. Tehát megérte. A szomorú az, hogy ma egy zöld toyota parkolt ott, amikor mentem ebédelni. Vittem a fotógépet, de siettem ebédelni, mert késésben voltam, úgyhogy majd legközelebb. És felrakom a szégyenfalra. Ezt pedig nyugodtan veheti fenyegetésnek is mindenki:)

  Végül: Ma sofőrködtem, elvittem tesóimat és öcsém barátnőjét az aréna plázába vásárolni. Amikor odaértem, kis zöld ledek segítettek leparkolni, aminek sikerességét öcsém a sipitozása ellenére sem tudta megváltoztatni:D HHHÁ Szóval bementem, de kb rögtön rámtört a pisilhetnék. Szó szerint körbejártam az áruházat, először az alsó, majd a felső szintet is, kerestem a wc. Sehol semmi tábla, vagy legalább egy piszoár a folyosón. Semmi. Megkérdeztem utolsó elkeseredésemben egy securityst, hogy ugyanmár, hol van, mert bepis van, és rámutatott egy sarokra, hogy ott. Jelöletlen ajtó, bizalmatlanul benyitottam, folyosó. És a folyosón belül már volt tábla nyilakkal, hogy ki hol végezheti dolgát, de kint semmi. Ez szánalmas. Megkönnyebülve jöttem ki, aztán vettem egy inget meg egy nadrágot – hiába, már csak 11,5 nap…

• A nagy lopás S02E01 Könyves.post II.

  Date: 2008.02.15 | Category: mixed! | Response: 4

  Folytassuk akkor hát a YshouldIBaSaint és Gus ötlete nyomán létrejott postot a könyvekről. A hátborzongató könyvajánló után most nézzük meg a könyvespolcaimat, beszéljünk a kedvencekről, és a tervekről.

  Amikor először kezdtem el olvasni olyan könyvet, ami igazán érdekelt, tizenpár éves voltam. Jó, most nem fogok mesekönyvekről, meg színezőkről írni. Anyut kértem, hogy adjon valamit, ami jó lesz. Robert Merle – Védett férfiak – ami igazából legjobb tudásom szerint egy másolás, a Védett nők másik verziója. Csak arra emlékszem, hogy nagyon vontatottan olvastam el, több részletben, éppúgy, mint Merlétől az Állati elméket. Ezután igazi éles váltás következett, megtaláltam otthon valamelyik régi kiadású Robin Cook orvoskrimit. Ezek voltak azok a könyvek, amik úgy igazán elindítottak az olvasás szerete felé vezető úton.

  

  Mert ezeket én egyszerűen nem bírtam letenni. Együtt vettem mély levegőt Laurie Montgomeryvel, amikor valami veszélyes dologra készült, de éppúgy izgultam Jack Staplaton vakmerő tettei közben is. Egy éjszaka, és megvolt egy könyv. Nem olyan krimik voltak, hogy együtt lehetett nyomozni a főhősökkel, de talán épp ezért volt végig izgalmas, mert láttuk mind a két ‘szál’ cselekedeteit. Aztán jött a derült égből villámcsapás – kiolvastam az összeset. Akkor jöttek a próbálkozások, keressünk más orvoskrimi-szerzőt. Próbálkoztam Martha Tailorral, meg volt egy Új Orvosregények címet viselő sorozat is, de ezek nem voltak még egy lapon említhetőek sem Cookkal, úgyhogy új irányt kellett vennem:) Akkoriban a mountexes öltözködési stílusomat éltem, ilyen hegymászós és outdoor cuccok, és ott láttam meg egy könyvet, Joe Simsontól A végtelen érintését. Rövid kis könyv, de minden másodpercében érezhetjük, amit a hegymászó érzett, miközben a hegy tetején eltört a térde, és megpróbált lejutni. Amennyire én tudom, ezt meg is filmesítették, és láttam is a filmet, de nem nagyon ugrik be a címe. Innen és a National Geographicos hegymászóbalesetes filmekből szinte egyenes út vezetett a “Veszélyes Övezet” könyvsorozathoz, melynek minden kötetét Robin Cookéhoz hasonló izgalommal fogtam a kezembe.

  

  Közben persze a kötelezőket mindig rövidítve olvastam el, de hát ez is az én alulműveltségem:S Hazai pályáról Tvrtko és Havas mellett két nagy kedvenc Kárpáti Andor Kurvajó és Kánya Kata Testőrök című könyve. Utóbbi a gyerekkori álmom miatt, hogy én testőr akarok lenni, volt nagy élmény, az előző meg a következőhöz hasonló gondolatok miatt:

  “Mielott elaludna, pihegve a mellemre hajtja a fejét és azt mondja>
  - Szeretlek.
  Én csak fekszem és a mennyezetet nézem. Érzem, ahogy teste álmában megrázkódik és tudom hogy szépet álmodik. De mit mondott? – hallgatózok a sötétben – mit mondott ez a lány?
  Az erdo felol tücsökciripelést, lombsuhogást hoz felém a szél, Hallom, ahogy végigszalad a dombokon, simogatja a fák leveleit és játszik a vízzel a medencében.
  Az ablak felé fordítom arcom.
  A Holdat látom és csak nézem fehér tükrét. Lassan megértem, mire gondolhat ez a lány, aki a mellemen álmodik és szinte megbomlik az agyam. Remegni kezdek, széthullik a testem, összehúzódik a lelkem, mert ömlik belolem egész életem összes horadt gecisége, áramlik szemembol a könny és ráz a sírás.
  Zokogok, mert azt hiszem, megtanultam szeretni.”

  és ez is az még:

  “Egyszer, éppen a szobámban hallgatom a német esot és kezdek tisztulni az anyagtól, amikor anyám felhív. Beszélgetésünk közben hirtelen valami megmozdul az agyamban. Felteszem neki azt a kérdést, ami annyira hétköznapi, hogy nem jut eszembe hamarabb, hogy anyámtól megkérdézzem. Most, hogy pörgeti az agyam a fu, foglalkoztatni kezd a legapróbb részlet is.
  - Hogy vagy? – ezt kérdeztem tole és ez nem a hogy-vagy-köszjól-és-te-klisé. Kíváncsi vagyok, hogy az anyám, az ember, aki nem ismer, aki el sem tudja képzelni, hogy ki lehetek, hogy érzi magát. Erre elmeséli, hogy szarul. Hallgatom és életemben eloször tudatosul bennem, hogy meghallom, amit mond. Végre nem azt hiszem, amit én, hanem amit egy másik hisz magáról.”

  Volt egy rövid fantasys korszakom is, Shadowrun címen futottak, mindenféle hülye lények, orkok, meg a szokásos felhozatal, az egyetlen különbség az volt, ami vonzóvá tette számomra őket, az az volt, hogy a múlt helyett a jövőben játszódnak. Érdekes ötlet így a valóságsók kora után, amit Ben Elton gondolt át a Halál egyenes adásban című könyvben, amikor is arról szól a történet, hogy egy valóságshowban meghal vki – úgy, hogy közben soksok kamera veszi – és nem találják a gyilkost.

  Aztán az én életemben is eljött Dan Brown, akinek mindenki a Da Vinci-kódját élteti, pedig szerintem az Angyalok és Démonok százszor jobb könyv. Sokkal élvezhetőbb a nyomozás, jobb a történet, minden jobb. Volt még kt másik próbálkozás is tőle, azok nem jöttek be annyira. Amit viszont rögtön utánuk olvastam, az a Raj volt. 1000 oldal – ilyen hosszú könyvet eddig még talán a kezembe sem vettem:D Egészen a végéig nagyon jó könyv katasztrófákkal, kutatással, de a vége kaksi:S Szerintem. Viszont addig megérte… szóval ennek ott a helye a polcomon [ha Norman visszaadná...].

  Akiről még mindenképpen szót kell ejtenem… Imádom és imádtam nézni az országúti kerékpárt… És a titkos favoritom mellett mindig drukkoltam Lance Armstrongnak, aki a hererákja után megnyert már annyi Tour-t, mint még soha senki. Az ő könyve – Bicikli életre-halálra – az első győzelmét és a rák legyőzését mutatja be. Az egyik nagy kedvencem ez. Idézet belőle:

  “Az emberi szó egyik meghatározása így hanzik: “az emberre jellemzo, szemben Istennel vagy az állatokkal, vagy gépekkel, különösen hajlamos a gyengeségre, és ezáltal az emberi nem tulajdonságait mutatja.” A sportolók általában nem így gondolkoznak önmagukról; túlságosan el vannak foglalva a legyozhetetlenség képének kialakításával ahhoz, hogy bevallják félelmeiket, gyengeségüket, védtelenségüket, sebezheto vagy esendo voltukat, és épp ezért nem is kedvesek, körültekintoek, irgalmasok, jóindulatúak, engedékenyek, megbocsátóak se magukkal, se a környezetükkel szemben.”

  És ezzel el is érkeztünk a jelenhez, amit főleg az útkereséssel tudnék jellemezni. Az útkeresés pedig abban nyilvánul meg, hogy tele van a tv feletti polcom [felső kép] be nem fejezett könyvekkel:

  • Robin Cook – Szfinx: Cook könyvei addig jöttek be, amíg orvoskrimiket írt. Vannak másfajta könyve, de azok annyira unalmasak, hogy vááá:S
  • Steven Hall – CápaCa vagy cáPAca vagy tökömtudja cáPACA nemtom az is lehet, hogy CÁPAca: Láttam a metroban a könyvet, és tényleg azt hittem, hogy izgalmas lesz… aztán… Lyall, ez neked való könyv.
  • Jeffery Deaver – Kék halál: ezt egyszerűen meguntam… De több esély van arra, hogy ezt befejezem, mint az első kettőnél együttvéve.

  Ez az utóbbi könyv azért is izgalmas, mert most rendeltem még egy könyvet tőle, és már kettőt el is olvastam, szóval a jelenlegi toplistámon ő mindenképpen rajta van. Jó könyveket ír, úgyhogy a kék halált egyelőre biztos csak nem a mostani állapotomra találták ki:D De Az üres szék, vagy akár Az Igazak törvénye mind izgalmas és lebilincselő olvasmány.

  Aztán van még nekünk egy olyanunk, hogy John Grisham. Ő egy másik krimis alműfaj, az igazságügyi krimik legalább akkora mestere, mint Cook az orvoskrimikben. Hosszú könyveket ír, melyben a legapróbb részletekig mindent megismerhetünk. Nem az elejétől pörgős könyvek, de ha túljutott valaki a bemutató részen, akkor mind nagyon izgalmas. Nem véletlenül filmesítették meg annyi könyvét… Csak hogy párat említsek, ő jegyzi a Pelikán ügyirat és a Cég, továbbá Az ítélet eladó című darabokat.

  Balek. Erről már annyi felé mondtam jót… Nem véletlenül van rajta a dobogó közelében az alexandra eladási listáján… Idézzek ebből itt – és tényleg végig ilyen!!! tízből húsz pontos – ugye, Ricsi, tőled tanultam, hogy így kell pontozni:D Abszolút kedvenc!

  És akkor a tervek meg amit most olvasok:

  Most esténként Michael Connelly Halálszoros című könyvével bújok ágyba, és sokszor reggelente is olvasok belőle pár oldalt. Tetszik, ahogy ír. Nyomozós könyv, izgulok rajta, na.

  A következő könyv pedig – már valószínűleg görögországban – a tegnap megemlített Battle Royale lesz.

  YshouldIBaSaint – ennyire kifejtősre gondoltál?:P Megszakítom a láncot, mint a továbbküldős leveleknél:) De szívesen elolvasom mindenki könyvajánlóját – szeretek olvasni!!!

• Fog

  Date: 2008.02.06 | Category: mixed! | Response: 5

  Felkeltem, mert felugattak szokás szerint a szomszéd kutyái. Ittam, pisiltem, majd kinéztem az ablakon. Vagyis próbáltam, mert ez a kép fogadott:

  

  Csak hogy érzékeltessem, mekkora köd volt:

  

• napi vegyes – kiegészítve/befejezve

  Date: 2008.01.31 | Category: be up-to-date!, mixed! | Response: 2

  #1: Útlevél – hát nem tudom, vmelyik nap hallottam a rádióban, hogy épp szidják az okmányirodákat. Nem tudom mi alapján… Én ugye múlthét kedden csináltattam az útlevelet. 6e-t fizettem, 30 nap alatt kellett volna elkészülnie. Ha 12e-t fizetsz, akkor 5 nap asszem. Na, nekem kedden már jött az értesítés, hogy átvehetem a postán. 5 munkanap, hatezerért. Szép. Thx állambácsi.

  #2a: Pénz – elhagytam egy szent istvánt tegnap:S Egy munkatársam megadta tartozását, begyűrtem a zsebembe, és szerintem valahogy kirántottam, vagy valaki kirántotta a zsebemből, nem tudom. De a lényeg, hogy este, mikor vettem elő a pénztárcám, hogy kifizessem a donpepét, nem volt sehol. Áttúrtam az összes nadrágomat vagy háromszor, a táskáimat is kb ennyiszer, pénztárcám minden rekeszét kiürítettem, kabátzsebek áttúrva, kocsi átfésülve, sehol semmi. Fasza. “könnyen jött könnyen ment” – vagy mi.

  #2b: Tehát kifizettem a donpepét, adtam borravalót, és nekiláttam a fogyasztásnak. Ezt vettem:

  1 db BUNDÁZOTT CSIRKERUDAK SAJTOS RIZZSEL Ár: 1840 Ft

  Kezdjük a körettel. Sajtos rizs (mozzarella sajt volt benne) – én arra számítottam, hogy kb olyan lesz, mintha sajtszószt összekevertek volna rizzsel. Most lehet, hogy én vagyok béna, és nem kellett volna hanyagolnom a melegítést az amúgy is forró ételnél, de ez a rész úgy nézett ki, hogy rizs, és benne sajtkockák:) Na mindegy, nekem ízlett, csak másra számítottam. Ha lesz legközelebb, majd megmelegítem, hátha. A bundázott csirkerudak viszont isteni volt. Sörbundába voltak bebugyolálva (szakszóval:) ), de valami isteni finom volt. Ha donpepétől rendeltek, és nem pizzára vágytok, ezt nyugodtan merem ajánlani.

  #3: Pénz #2: Megkaptam az ERASMUS ösztöndíjat a gyakorlatra!!! 400€/ hó – a kinti fizetésem mellé. Ma jött a levél, hogy ennyit (a maximumot) ítéltek oda nekem. Danke sehr. [Update: azért rákérdeztem, hogy ugye nem 400€/4 hónap - és most jött meg a megnyugtató válasz, hogy nem, 400/hó:D:D]

  #4: Voltam ma a volt sulimban szalagavató bálon. Vagyis csak a főpróbáján, mert ez… mindegy, ez egy elég bonyolult rendszer. Idén ballag az utolsó két osztály, akiket ismertem a suliból:’( Andriska, az álompasim is. Tök furcsa érzés, hogy tizenéves kora óta ismerem, most meg már felnőtt. A volt osztályfőnököm meg… mondtam neki, hogy mindjárt végzek a sulival, erre úgy reagált, persze, én már öreg vagyok. Hát szép:S:D De azért kicsit büszke is voltam arra, hogy ismerem őket. Én, a nagy öreg, és kb minden második végzős köszön nekem:’(:) Hiányoznak a gimis évek kurvára:S A táncok… volt köztük nagyon gagyi, meg kicsit jobb, de konzultálva a koreográfusokkal, azt mondták, hogy az osztály kérte gagyira:) Szóval bekussolok:) Meg volt egy furisan kinéző srác. Feketére festett körmök… hosszú haj, de nem ilyen emooooos, hanem mansonos… Sőt, inkább vámpírokbáljás:) Ilyen fekete copfba fogott haj, meg botja is volt… Hát, szerintem botrány… Azt hittem, ennyire azért bele lehet szólni az öltözködésbe. Bezzeg a mi időnkben… [VÁÁÁ tényleg öreg vagyok ennyire?:S]

  #5 Filmek – Kiddo:gus – 2:2

  kicsit el vagyok maradva filmes bejegyzéssel, úgyhogy gyorsan pótolom, röviden:)

  

  Kiddo tanácsára megnéztem az ember gyermeke című alkotást. Egy képzeletbeli katasztrófára épül a film, miszerint a nők elvesztik termékenységüket. A híradókban sztárként mutatják a Föld legfiatalabb gyerekét, halálakor az emberek sírnak.. Félelmetesen jó. Jah,a jövőben játszódik. És még van az is, hogy a bevándorlókat elkülönítik, ez egy érdekes szál, nem teljesen volt megmagyarázva szerintem. De a film legjobb jelenete kétségkívül az, amikor a film vége felé katonák lőnek egy házat, és amikor meglátják, hogy jön ki a nő, aki megszült egy gyereket újra, vagymi, akkor van, aki elmond egy imát, van, aki letérdel, de ordítják, hogy tüzet szüntess… csodás jelenet. A film szerintem végig élvezhető, és ajánlandó/ajánlható alkotás. 8/10 [amit megnéztem újra, mert kiddo felhívta rá a figyelmem: van egy jelenet, ami kb 8 perc hosszú, és nincs benne vágás, pedig kb akkor történik a legtöbb minden. Aki szereti a különlegességeket, annak külön ajánlom!][Mellesleg a film eredeti címe - Children of men - szerintem sokkal többet mond, mint a szokásosan kaksi magyar cím!!!!!:S]

  

  Figyeld a kezem, mert csalok!!!!!!

  Gusnál, és még egy blogon [noel] olvastam a tökéletes trükk – The prestige c. filmről, két bűvész versengéséről, rögtön kedvet is kaptam hozzá. Érdekes a történet, jó belátni a trükkök mögé egy kicsit. És ahogy ők sem, én sem akarom előre lelőni a poént, de a végéig folyamatosan tartogat meglepetéseket a film. Szerintem esélyetek sincs rájönni:P Kíváncsian várom, hogy hátha vki:P 9/10 – azért jobb eggyel, mint az előző, mert a végéig voltak meglepetések:)

  

  [ennek a plakátját nem vagdostam össze, szerintem így tökéletes:P] A törökfürdőből és a Mysterious skinből álló gyűjteményem mellé begyűjtöttem még két darabot, a Summerstorm/sommersturm (vicces, hogy a két nyelvben csak felcseréled a magánhangzókat, és kész:D] című német filmet, amit még nem láttam, de rövidesen pótolom, és a Get real-t. Ez utóbbi egy kamasz vívódásait mutatja be az elfogadásról, a coming outról, a bújkálásról, a szerelemről, és a család hozzá fűződő viszonyán keresztül. Nem lövöm le a végét, de itt sem az lett, mint amire számítottam. Kicsit felfedeztem ugyanazokat a problémákat, amivel én is szembesültem meleg életem elején. Kicsit olyan ez a film, amit meg kéne mutatni olyanoknak, akik nem tudják, hogy ‘mi a baj velük’ (kb így érzi a többség az elején), hogy megtudják, ez nem baj, és nincsenek egyedül. Szerintem. 7/10

  

  Végül horrorfronton is találtam egy gyöngyszemet, a – mivel magyar címet eddig nem nagyon leltem hozzá – 30 days of night-ot. Ehhez is gusnál kaptam ötletet [a képet is tőle lopta, de pssssssszt!!!!:)]. Előzetes. Nekem nagyon tetszett a film. Érezni lehetett a bújkálást, a mindenhol ott leselkedő veszélyt, a gonosz mindenregondolását [abban, ahogy módszeresen elvágta őket a külvilágtól], a mumusok hihetetlen erejét. És jó volt látni, hogy mi történik velük, ha nap [vagyis uv sugárzás] éri őket. És hát nem sokan maradtak. Ez egy nagyon jó film. Pl kicsit előjöttek a régi játékok, amiket csak felülről nézhettünk 2D-ben, amikor a kamera felülről mutatta a városban folyó hihetetlen és módszeres mészárlást. Mindenhol vér… Na mindegy, nekem ez a film nagyon bejött, 10/10 [littleearthquakesesricsi kedvéért: 20/10:P].

  

  [a kép a wikipediaról!] Kis kultura a végül utánra: a 30 days of night az alaszkai Barrow településen játszódik, ami az USA legészakibb települése, és egyben az egyik legészakabban fekvő település a Földön. 2006-ban kicsit több, mint 4000-en lakták. És a film precízen adta vissza a sötétségben eltöltött napok számát, ami a hasonló című [és a film alapjául szolgáló] képregényben is megtalálható ugye.

• olvasok [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2008.01.17 | Category: mixed!, school of life! | Response: 0

  Nappal suli, este könyv. Olvasok. Nem valami fergeteges tempóban, de haladok a Balekkel végre. Már a könyvespolcról beköltözött az ágyamba, amit – jobb híján – most épp vele osztok meg. Holnap vizsga, utána remélhetően sűrűbben jelentkezem. Addig is, az eddigi legjobb rész a könyvből:

  “- Elmondaná, kérem, hogy mit
  tud Alexander Woolfról? – kérdezte O’Neal, majd könyökével az asztalon
  támaszkodva előrehajolt, és én megpillantottam egy felcsillanó aranyórát.
  Túlságosan aranyszínű volt ahhoz, hogy valódi arany legyen.

  -Melyikről?

  Elkomorult.

  – Hogy érti azt, hogy melyikről?
  Hány Alexander Woolfot ismer?

  Némán mozgattam a számat, magamban
  számolva.

  – Ötöt – böktem ki végül.

  Ingerülten felsóhajtott.

  – Annak az Alexander Woolfnak,
  akire az imént utaltam, volt… van egy háza a Lyall utcában, Belgraviában -
  magyarázta a szarkasztikus okoskodásának abban az egyedi hangnemében, amit
  előbb-utóbb minden íróasztal mögé szorult angol elsajátít.

  – Lyall utca. Hát persze! – Hitetlenül
  ráztam a fejem – Akkor hatot.

  O’Neal Solomon felé lövellt egy
  pillantást, de onnan nem kapott segítséget. Visszafordult felém, arcán
  hátborzongató mosollyal.

  – Magától szeretném megtudni, Mr.
  Lang, mit tud róla?

  – Van egy háza a Lyall utcában, Belgraviaban – mondtam
  ártatlanul. – Ez segít?”

  

  [Ez a háttérképem - a kép blograméretezésében köszönet illeti kiddot!] De közben aztán eszembe jutott még egy vicces – remélem, tényleg az – bekezdés. Olvastam a könyvben, megmosolyogtam, továbbhaladtam rajta. Aztán romeon olvastam valakinek az adatlapján. Tudtam, hogy már hallottam valahol. És most kicsit jobban elgondolkoztam rajta:

  “Az a helyzet, hogy voltam már börtönben. Csak három hetet, és csak vizsgálati fogságban, de amikor az embernek napi két sakkpartit kell lenyomnia egy tőszavakban beszélő West Ham focidrukkerrel, akinek az egyik kezére a HALÁL szó van tetoválva, a másikra pedig az, hogy HALÁL – mindezt olyan sakk-készlettel, amiből hiányzik hat gyalog, az összes bástya és két futó – akkor hirtelen azon kapja magát, hogy elkezdi igen nagyra becsülni az élet apró örömeit. [...]”

  És igen. Ezért vagyok boldog. Majdnem mindig. “[...] elkezdi nagyra becsülni az élet apró örömeit.” Amikor sírnék az iskolában, mert ott vannak a barátaim. Itthon, mert épp Magdi anyus összejött Vili bácsival, amikor félévente egyszer belenézek a Barátok köztbe. A buszon, mert látok egy nevető öreg nénit. Az utcán, amikor átengedek valakit az utcán, és integetve megköszöni. Amikor a barátaim boldogok. Hogy elsőre eltalálok, felismerek minden bp-i helyet Spring játékblogján. Hogy már gond nélkül meg tudok csinálni 3*20 fekvőtámaszt. Hogy – végre – rászóltam magamra, hogy fejezzem be a belső karácsonyt: egér, táska, fotógép, nod32 – ez ea vége – Premium elfogyott. Hjaj.

  [És annak is örülnék, ha Lyall újrakezdené a blogolást. Ha sikerülne a holnapi vizsgám. Ha mindenki velem örülne, hogy megyek görögországba. Ha mindenkit boldognak látnék, akit ismerek. Hjaj. Mert - bár nem szeretek jobban magamnál mindenkit, mint Ricsi, de legalább annyira szeretek mindenkit]

  Meg akartam osztani egy zenét is, amit LOLÁtól kaptam, és ma kb egész nap ezt hallgattam. Na, teszek még egy próbát! Mr. Brooks filmzene.

• napi baszdmegek (isi, közlekedés) [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2008.01.04 | Category: mixed! | Response: 0

  Nah, ha minden igaz, akkora mai életem utolsó előtti bejegyzése, melyben cimkeként a számvitel szerepel:) Ma ugyanis végre levizsgáztam, de hatalmas harc volt ez a nap. Az ellenfelek:

  1/ a tél

  Úristendetélvan:S Nem tudom, emberek, hogy mit szerettek a télben. Mint Pöti is írta, sötét van, pl egészen tegnapig, amikor is végre kisütött a nap, ha itthon tovább akartam látni, mint az orrom hegye, akkor bizony lámpát kellett kapcsolnom, pedig két bazi ablakom van, amit nyáron egész nap süt a nap. Hideg van, ma reggel zB -7°C…Ez nem embernek való… Szilveszterkor is majd’ megfagytam, de hát ami ma reggel volt… két kabát kesztyű sapka pulcsi ing – és remegtem a hidegtől. Még az sem tudta elterelni a figyelmem, hogy a buszmegállóban rajtam kívül két jópasi volt:D Tehát három jó pasi. haha::D Mondjuk az nem esett túl jól, hogy két busz áll meg a megállóban, és ők “richtig” a másikra szálltak:( [észrevettétek a német vonalat?:P]

  2/ a vén fasz, aki fellökött

  Délipu, leszálltam a buszról, haladok a metrofelé [el kell sétálnom az egész busz mellett, ha leghátul szállok le], és egy másik ajtóból kirobban egy tatter [saját szóalkotás a nyannyer mintájára UD: tévedtem... ], és kis híján elestem, úgy nekemjött, majd szó nélkül továbbrobogott. Nyugati mintára mosolyogva továbbsétáltam, gondoltam rohan, de amikor sétatempóval és a mozgólépcsőn állással is utolértem még a metro előtt, akkkor kinyilt a zsebemben a bicska, és “véletlenül” nekimentem. Mert érted, ha rohan, lelkem rajta, de ha nem siet, csak fasz… akkor kapja be. Viszont, hogy lássa, nem vagyok egy szívtelen kis dög, visszanéztem rá és rámosolyogtam:)

  [Idevágó történet, amit már élőben többször elmeséltem, barátaim és családom nagy-nagy örömére, mert előszeretettel illusztrálom a történést:D 4-6tuja, széna tér megálló, ahol kb az utasok 89,481 százaléka leszáll, főleg karácsony előtt. Közöttük én is. Szépen az ajtó felé fordultam, haladtam, ahogy a tömeg engedte, de a mögöttem leszállni szándékozó nyannyer az alatt az öt méter alatt négyszer rálépett a lábamra és kétszer nekem jött... Aztán csodálkozott, hogy úgy lebasztam, hogy már én szégyelltem magam - majdnem:D. [Idevágó2: értem én, hogy tisztelni kell a kort, csak nem értek egyet. Ha valaki fasz, azt akkor sem fogom tisztelni, ha 88 évesen egykézen áll és ugrál rajta, közben meg visszafelé énekli a boci boci tarkát]]

  3/ Cé

  -vel kellett beszélgetnem… Érdekes, nem szeret, de ha info kell neki, még én is jó vagyok:) Kegyet gyakoroltam, kivettem a fülemből a fülhallgatót, és válaszotlam: “Nem tudom”:D

  4/ a lista

  Ugye a módszertani intézet mindig bonyolít. Rengetegen vizsgázunk egyszerre, és azok, akik nem kutakodtak az x lehetőség között a neten, hogy mégis, melyik előadóban írnak, azok bizony rohannak egyik listától a másikig, és keresik a nevüket. Rögtön az első megtekintett lista kétharmadánál ott figyel kicsiwiko neve. Igenám, de valami “számvitel II (70 pont)” szerepel mellette. Gyenge pánik. [info: 100 pontos vizsgamaximumot két féle képpen lehet megszerezni: 100 pontos vizsgát írsz és akkor nem számít bele a zh, vagy beleszámítod az évközi zéhán megszerezhető max 30 pontot, és 70 pontos vizsgát írsz. Mivel én a zh-n 0 pontot hoztam, így értelemszerűen száz pontosat akartam írni:D]

  5/ az ajtó

  Mert a módszertanis tanárok megközelíthetetlenek. Egy ajtó állja útját a kíváncsi hallgatónak, ami csak nagyritkán, nagy keggyel nyílik ki. 07:50kor mentem oda, a vizsga 8kor kezdődött. Az ajtó, amin keresztül a tanárok is mennek vizsgáztatni, 08:10kor nyílt ki. Vázoltam, hogy mi van, 100 pontosat akarok írni. Nem lehet. Mert valamit a neptunban máshogy kellett volna felvenni [jelzem, a különbség annyi, hogy az egyik vizsga 08:00-09:30ig, a másik 10ig tart… aki ezt észreveszi vizsgajelentkezésnél… hát le a kalappal előtte. Én nem vettem. Aztán veszekedés ordítva a katedránál a tárgyfelelőssel, sírós hangulat, mondjuk azon meglepődtem, amikor elcsuklott a hangom… Aztán egy tanárt meggyőztem az igazamról a neptunt böngészve, és megengedték, hogy írjam. 25-kor.

  6/ a feladatsor

  Ez igazából barát volt, mintsem ellenség. Remélem ez is négyes vagy ötös lesz, mivel csak az elhatározások okoztak fejtörést. Egy helyen felhívtam a tárgyfelelős figyelmét arra, hogy kétféle adat van megadva ott, ahol egyfélének kéne lennie:D:D Egy másiknál pedig szóltam, hogy a mondat értelmetlen: “váltókötelezettség után járó kamat” Namármost. Ez vagy váltókötelezettség után FIZETENDŐ kamat, vagy pedig váltóKÖVETELÉS után járó kamat. Az, ami szerepelt, ellentét, nem feloldható:D No.

  7/ szomszédlány

  böködött, kérdezgetett… nem tudott még másolni sem szegény, diktálni kellett. Mondjuk egy 25 pontosból 15pontynit lediktáltam neki, úgyhogy ha nem lesz legalább kettes, így ismeretlenül is nagyon meg fogom verni:D Ott állt előttünk a tanár, ő még akkor is a dolgozatom fölé hajolva másolt… A tanár: “miért hagyja? máshol ezért pénzt kérnek:)” Biztos látta a lányon, hogy reménytelen:D Azt, mikor kimentem, majd vissza lemásolni a jegybeírás időpontját, mellette álltam meg full véletlenül, erre ilyet szól: “nem diktálod még le a kilencest?” Nagyon kész volt….

  Hát, ennyi:) Szerdán jövök az eredménnyel!

• MI az? a jézuska tojta és nem KULÁS? [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.12.27 | Category: mixed! | Response: 0

  A.K.A. kitől mit kaptam ajándékba idén karácsonyra? Menjünk időrendi sorrendben! [Minden képre rákattintva ott van eredeti méretben, csak hát ugye, valahogy ki kell néznie a blognak:P]

  1/ Ugye csütörtökön voltam korizni Bejával és Orsival. Még előtte, szerdán meg voltunk együtt könyvesboltban, ahol láttak egy hatalmas naptárat (A3as volt, asszem), amin nagyon szexuális pasik voltak:) Ott – mert én akkor még azt hittem, hogy vicc – azzal viccelődtek, hogy majd csinálnak nekem egy ilyet. És mit kaptam tőlük? egy lapozgatós naptárat. Pasis képekkel. Ők csinálták!!! Hazafelé minden piroslámpánál ezt nézegettem:) Van apróbb hiányossága, aki elsőnek észreveszi, az kap egy tábla csokit:D

  2/ Miután kimenekültünk pénteken az utazásszervezés óráról a tanárnéni “Akinek megy a vonata, menjen” felszólítására, és miután a lepontozott közös házidolgozatunk lapjaiból egyenként papírgalacsint gyúrtunk és azzal háborúztunk az iskola folyosóján, kiddo és pumer is meglepett egy karácsonyi csomaggal, amire – férfiasan bevallom – kurvára nem számítottam ez után. Megszenvedtem a kicsomagolással, próbáltam valamennyire ötvözni a két módszert – az egyiket, amit a szüleimtől lestem el, hogy ragasztó óvatosan lefejt, papír összehajtogat, a másik meg saját fejlesztés, mondván, hogy a papír úgysem kell, a kiváncsiság meg nagy úr… de ezt mindenki ismeri. Vegyük sorra, először, amire a kísérőkártyán bukkantam: a szokásos karácsonyi dolgokon kívül volt rajta egy személyre szóló idézet nekem: “Ha az ember nem veszekedhet valakivel, magányosnak érzi magát.” [ehhez NEM kérek kommentet!!!:D] És amikre belül bukkantam: egy már-már kötelező dvd a filmeslistáról [Kutyaszórítóban]; pasis egéralátét (szőröshasúpasis!!!, de sexy:D) és ilyen őőő matyuska babaként külön csomagolva két kitűző. Az egyiket szeretném, ha meg is magyaráznátok, mert sem én, sem a csajok nem nagyon értették;P [a smiley-sat!].

  [Azért... a múltkor csak két dolgot kellett elrejtenem, amikor jöttek civilek, most már 4re duzzadt a szám hirtelenjében (nem viccet csinálni, nem a szám, hanem az elrejtendő cuccok szááááma)(lehet, hogy ez a szar vicc csak nekem ugrott be?????:O)]

  3/ Haladunk tovább időben a szenteste felé. Vasárnap ugye a fizikai fejlődés napja volt, vagymi:D Úszásra menet belefutottam Lyallbe, ahogy az ajándékomon dolgozott. Igyekeztem úgy csinálni, hogy elhigyje, hogy nem látott, de nehéz volt, és nem is sikerült túl jól. Úszás közben végig azon járt az agyam, hogy vajh’ mi lehet az. Minden megfordult már a fejemben. Aztán hazaérve ez a felirat fogadott az ajtón: “Kérem ne (!!! nyúljon hozzá, kiv. ha ön wiko. köszönöm” Mögötte pedig az elmaradhatatlan karácsonyi kísérőkártya, ami egy régi ígéretemre emlékeztet, és ez a kis kutyusos szépség. Csináltam róla egy képet, csak nektek;P [Ez a kép annyira kis intim, hogy nem kaptok belőle nagyot:D

  4/ Szenteste, ajándékozás a családdal. Én, mivel magamnak vettem meg az ajándékaim, igazából azért izgultam, hogy a többiek örüljenek a 'tényleg-meglepetéseknek'. És hát ez össze is jött, volt nagy meglepődés, öröm, boldogság, csak úgy áradt a szeretet mindenkiből. Amiket kaptam: Nagyon szép üveg mérleg, mert anyum kidobta a régit:) Egy memóriakártya-pendrive kombó, mert elhagytam az mp3lejátszóm, és a telefonom 60 megája nagyon szűkös volt:D Valamint egy nagyon szép ing, 'slim fit', barna, csíkos. Kaptam meglepiből egy már-már szokásos unicum nextet (lehet szólnom kéne szüleimnek, hogy tényleg nem iszom alkoholt?!:D) és öcséméktől egy nagyon "szexi" pólót:D

  
  5/ Végül két és fél nap Sopron, rokonlátogatás, egész nap ételek mindenhol, de tartottam (és persze mérleggel folyamatosan kontrolláltam) magam. Volt pár ajándékozás, de sajnos a reggeltől estig tanulás [számvitelvizsgasorok] volt, ami végigkísérte az ünnepet. Amiket itt kaptam, könyvek [ezeknek vicces a 'története': apa mondta, hogy rendel könyveket a neten, szóljak, hogy nekem mi kell, mert úgy akkor olcsóbb lehet, vagymi. Elküldtem a címeket, meg is jöttek a könyvek, és hoztam volna el otthonról, mert ugye azért rendeltem őket, hogy olvassam. Ekkor mondta anya, hogy nem vihetem, ajándék lesz:) Úgyhogy így sikerült megrendelnem a saját ajándékom úgy, hogy még én sem tudtam róla:P] A címek: Robin Cook – Szfinx; Hugh Laurie – A balek; Michael Connelly – Halálszoros. Aztán, kaptam még egy cd-t. A vámpírok bálja előadás soundtrackje. Írtam nekik egy levelet még szeptemberben, hogy lesz-e cd. Azt mondták, hogy decemberben, 12 számmal. Ekkor kicsit elkenődtem, aztán kijött a cd, amin 41 szám volt (vagyis két cd). Boldogság, szóval ezt kaptam még. Továbbá egy ikeás cd (és kacat;P)-tartót, és a vidéki rokonoknak sem szólt senki, hogy nem iszom, úgyhogy egy mézesvilmost is:) Hát, ennyi. És, persze egy kép az itthoni fáról, próbálom felvenni a versenyt petitprince fájával, hátha:D

  

  De természetesen a karácsony nem erről szól. Hatalmas mennyiségű szeretetet kaptam egész évben a barátaimtól és a szeretteimtől, amiért nem tudok eléggé hálás lenni. Szeressétek egymást, barátaim és olvasóim, mert a szeretet nagy kincs ám!!!

  

• interview [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.12.08 | Category: gay!, mixed! | Response: 0

  Kicsit a ‘régmúltról’: októberben a szokásos napi rutint végeztem blogolvasás terén, és találtam egy felkérést (ezt), hogy a blogger barátnőjénél jelentkezzünk, aki a szakdogájához akar interjúkat csinálni melegekkel. Én – gondolom már mindannyian tudjátok – a hatalmas szívemmel rögtön írtam Dave-nek, hogy feláldozom magam. Kiemelném, hogy fél órás interjúról beszélt, úgyhogy biztos voltam benne, tudok rá időt szánni. L-lel leleveleztem a dolgot, aztán kis szünet, egy hónapig bekerült a fiókba a téma, majdnem el is felejtettem. Aztán november végén jött egy levél, konkrét időponttervvel. És végül ma reggel – a már-már szokásos telefononnavigálás után – betoppant a magas interviewer – ‘L’. A technikai akadályok lekűzdése után elkezdtük a beszélgetés. Dőlt belőlem a szó, elmondtam mindenről a véleményem, és elmondtam mindent magamról, ami eszembe jutott. Sokat beszéltem, annyira, hogy azóta fáj a torkom. De jól esett. Élveztem, hogy egy jó ügyért elmondhatok mindent a melegségemről egy kívülállónak/ismeretlennek is. Mindent bele, L, várjuk az eredményt!

  Ps.: Másfél óra lett kb, de 1h biztos volt:D

• behatások [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.12.07 | Category: mixed! | Response: 0

  Nincs év vége hangulatom, a karácsonyi hangulatot is csak félve merem felhozni. Pedig folyton érnek behatások. Például, hogy gus már nem is fűt, de ezzel szemben pl itt van vgx, akinek a blogja is télies díszben pompázik, vagy a csoporttársaim – pl zsófi, akik közül minden nap mástól hallom, hogy épp mit csinált a karácsonyi vásárban. Vagy az egész város karácsonyi díszítését (ma a váci utcát, a zrínyi utcát, a roosevelt és a clark ádám tereket láttam, kocsiból) és a mindenhol fellelhető karácsonyi vásárokat, amik közül soknak nincs is köze már a télhez. A parlamentre vetített hatalmas adventi naptárról és az ország karácsonyáról már nem is beszélek. Sőt, még a suliban a büfében is ilyen tűlevelű dísz van körbe… Itt a karácsony. juppí. És az évvégi rohanás, a még nagyobb dugók, a még bénább vezetők, és az egész napos tanulás. Mert hogy egész nap tanulok. Esküszöm. nap közben suli, kis pihenés majd éjjelig házidoga írás vagy épp készülés a másnapi zh-ra. Utálom. Nembaj. Ha ez megvan, már csak egy félév (+2 gyakorlat, de az pihi:D)

  

  És mire rájöttem múltkor suliból hazafelé tartva? Hogy én mennyire szeretem Budapestet. Sétáltam a metro felé a Kossuth téren. Jobbra a Parlament csodáscsicsás épülete, rajta az adventi naptár, előtte karácsonyi vásár, bazi fenyőfa, szemben velem a kivilágított vár és a Duna. ÓÓÓÓóóóó az én városom:) Emellett persze tök irigy vagyok petitprincere, aki megint világjár, és új élmények érik – például a müncheni metron.

  Mai napot is viccesre sikerült:) Reggel úgy van beállítva a telefonomon az ébresztés, mióta elaludtam a számvitelórámat, hogy ébresztés, és egy percel később még egy, majd még egy perc után még egy. Ma reggel megvolt az első ébresztés, és olyan gyorsan jöttek az események, hogy mire letelt az egy perc, már felkeltem, bekapcsoltam a gépet, ittam, megengedtem a fürdővizet és beültem a wécére:) Na ezt csináljátok utánam:) Aztán prezentáltam hadarva egyet, mindegy, hogy hogy sikerült, nem értékelte a tanár, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy találtam egy új betűtípust, aminek brown bear funk a neve, és azzal írtam a kezdő diát, és nem olyan lett a prezentációs laptopon:’(, nembaj, beszúrok egy azzal írt sort ide, mert szépséges;P

  

  Tudjátok, ezzel írtam a mikulásos megoldást is:D Szóval prezi, aztán újabb felesleges menetrendhasználatot-tanulunk óra. Aztán jött az elhatározás kiddoval, moziba kell menni. Felhívtuk a mozit. 10 perc kezdésig. Rohanás a wcc-be, jegyvétel, pisi, közben megkértem, hogy vegyen nekem egy nagy colát kis popcornnal. Kaptam egy nagy popcorn kis colával. Hát thx:D Igaz, vettem hozzá még egy nagy colát, de ahhoz szinte hozzá sem nyúltam. A film… Hitman. Pörgős, nem túl hosszú, végig izgalmas, szóval nekem tetszett. Játékadaptáció, és nem nagyon játszottam a játékkal, de a kedvem nem hozta meg hozzá:) Ez így volt jó, nekem tetszett, no.

  

  Aztán rohanás haza busszal, majd vissza kocsival a suliba, hogy jövőhéten pénteken tudjak dolgozni. Unalmas óra, veszekedés a tanárral. Hogy miért? mert írtunk egy zh-t, ami a vizsga előfeltétele. IGaz, hogy nekem sikerült, de épp hogy. És hogy ez miért? mert 60ból 30 pont olyan kérdés volt a zh-n amiről nem is beszéltünk órán:S Úgyhogy most elértük, hogy beszéljünk róla. Kimerülés, irány haza, azóta tanulás, most meg blogolás. Merthogy van még két beadandóm, és lesz még 3 zh… Holnap is koránkelés, mert vizsgafelvétel, interjú, jajj, legyen már vége, és pihi picit.

  Amúgy igyekszem visszafogni a colafogyasztásom… Régen napi 2-3 litert simán megittam, ezen a héten eddig nem ittam összesen két üveggel. Tök büszke vagyok magamra. Helyette viszont töménytelen mennyiségben iszom zöldteás nestea-t, mert az mégiscsak egészségesebb valamivel. A végső cél persze az, hogy a cukorzabáló gombáim kiöljem, és vizet igyak, mint sokan. Szerintem az a követendő mindenkinek a részéről.

  

  Apropó karácsonyi vásár. Gábor barátommal szerettünk volna forraltbort árulni az egyik vásáron. Már megvolt minden engedély, összeszedtük azokat a barátainkat, akik árultak volna, volt szerződés, fizettünk előleget, tehát kb annyi kellett volna, hogy odamegyünk, feldíszítjük a kis standunkat és árulunk. De nem. RA kiskorú fővárosi képviselő és polgármester (tudjátok, a sztárpolitikus, akiről cikkeznek a bulvárlapok, és őt választották meg a megyo-feri-viki-RA-demszky mezőnyből a ‘legszexisebb’ politikusnak – haha…) volt olyan drága, hogy megfellebbezte a területkiadási engedélyt vagymit, HÁROM nappal a vásár kezdete előtt. És végül neki adott igazat a fővárosi közgyűlés, ergo hoppon maradtunk, nincs vásár, ugrottak az eddigi kiadások, és nem mellesleg a nagyon kecsegtető bevétel és nyereség is:( Ergo az új notebookom is:( Faszba. Pedig már mindannyian beleéltük magunkat:S Na mindegy:( Vagyis nem mindegy, k*rvára nem, hogy baszná meg.

  Hosszúra nyúlt, befogom;P

  

• jókedv:) [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.12.06 | Category: gay!, mixed! | Response: 1

  Most mindenkitmegölelős boldogságban vagyok épp, mert lyall tök aranyos dolgot készített nekem mikulásra. Sajnos én nem vagyok elég kreatív, hogy viszonozzam, viszont sugárzom felé a szeretetemet:) Neki és a többieknek is ezzel a képpel boldog mikulást:)

  Ápdét: amit elfelejtettem: este hazacsempésztem a mikulásokat, csokikat:) Halk ajtónyitás – belopózás – halkan zacskócsörgés-szidás – a cuccok elrendezése V-alakban – kirohanás – ajtónyikorgás – öcsémmeltalálkozás (vele lepaktáltam:D tőle tudtam, hogy tiszta a terep) – táncikálás-énekelés haza:) Remélem volt nagy örömjuppéminden:D

  

• napi vegyes [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.12.03 | Category: mixed! | Response: 0

  Legyetek ti is legalább annyira büszkék rám, mint én magamra! Hogy miért? Porque hosszú idő után sikerült úgy megborotválkoznom, hogy nem vágtam cafatokra az állkapcsom rendezői bal oldalán a bőrt:)

  Más: Szombaton feljöttek anyu barátnői megnézni a lakásom. Kitakarítottam, meg minden, puccparádé volt. Kaptam tőlük virágot is, aminek elfelejtettem a nevét, de leírom hogy néz ki:) Vannak körbe középről induló zöld levelek, középen meg egy kemény szár, a végén egy piros cuccal. És a kemény szár tövébe kell locsolni. Ennyi. Nagyon szép, megy a fal színéhez:) De nem is ez a durva… beléptek az ajtón, és akkor rájöttem, hogy meleg mivoltomra egy csomó utalás van (kettő:D), úgyhogy gyorsan azokat is megszűntettem, de hugom meglátta az egyiket. Mindegy, remélem sikerült leszerelnem:)

• Fuel for life [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.11.19 | Category: mixed! | Response: 0

  Sok blogot olvasok, és az utóbbi időben közte van zoli(régenjekyll) blogja is. Tegnap írt egy parfümről, amitől magába is szerelmes lesz az ember, az enyém meg úgyis elfogyott, hát, gondoltam, meg is nézem magamnak:) Betoppantam Pumerrel a parfümériába, megtaláltam, szerencsétlenkedtem a kártyával (aminek az előző példányát vásárlás előtt elnyelte az automata:D), szórakoztattam a pénztárost, aztán egy parfümmel gazdagabban, sok pénzzel viszont szegényebben jöttünk ki:) Örültem neki, néztem a zacskót, volt benne egy szerintem szokásos termékminta, nekem épp egy R.Cavalli parfüm jutott. És hogy milyen szerencsétlen is vagyok: fura kézgyakorlatokkal, rövid kűzdéssel sikerült kiszednem a kis üvegcsét a papírból, és azzal a mozdulattal kiesett a kezemből, és szarrátört a westend padlóján. Pedig kíváncsi voltam a szagára:( Na mindegy:) Fuel for life (Diesel) – ilyen kis kulacstartószerűségben csodás illat – akivel találkozom, biztos érezni fogja:) Aki még esélyes volt, de végül meg sem illatoztam, annyira bejött a másik:

  

  és a győztes plakátja:

  

• Cimkedömping a bejegyzésdömping után [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.11.18 | Category: mixed! | Response: 0

  Hm most nem kicsit basz szét az ideg… A bejegyzés utolsó mondatait készítettem, és eszembeugrott, hogy meg akarok nézni egy videót, erre hol nyitottam meg? Na hol? Hát nem ebben az ablakban, ahol a bejegyzést írom? Dehogynem. Vááááááá “faszomöccse”:)

  

  Najó, van egyetlen előnye is ennek, mégpedig eszembe jutott valami, amivel fényezni tudom magam:) Péntek esti programként billentyűzetet takarítottam, kiszedegettem a gombokat, kisöpörtem a kb fél kiló morzsát a gombok közül, meg a mindenféle testszőrszálakat, meg hajszálakat, aztán elkezdtem gomvisszarakosgatni, de nem ment:) Vagyis minden ment, a space is elfoglalta a helyét, de nem az előírtaknak megfelelően működött:( Aztán kiszedtem, és ezzel eltöltöttem újabb fél órát, hogy próbáltam rájönni, hogy is működhet:) de most a helyén van, és kb ‘jobb, mint újkorában’:D

  Nem írtam kedd óta. Bár többször is megnyitottam az új bejegyzés ablakot, nem ‘jött ki hang a torkomon’, nem tudtam miről írni. Mára azért összejött egy szép csokor dolog, ami megbotránkoztatott, amit csak úgy elmesélek, ami pozitív élmény volt, és újra megcsillogtattam photoshopos tudásom legjavát, így arról is egy kép fog árulkodni:)

  Csütörtökön meguntam, hogy fáj a torkom, és bár még mindig köhécselek, azóta már kétszer voltam úszni. Csütörtökön egy gimnáziumi barátommal, ma meg egyedül. Bokafájás megint előjött, és nagyon utálom emiatt a bal lábam:S Két alkalommal összesen 70 hosszt úsztam, de azért megéreztem magamon a kihagyást… Remélem hamar visszanyerem a formám… Nem valami kiemelkedő, de azért már bennem van pár ‘edzés’:) És igen, már szárítok hajat úszás után, ma például hat kerek percig:)

  Következő pozitív élmény, véééégre visszaírtak egy szállodából, az egyik kedvenc városomból, ráadásul. Nem az a fő cél, mert Petitprince tanácsára még mindig Vancouver lebeg a szemem előtt, de ott nincs internet, vagy nemtom, de onnan nem írnak vissza. Na mindegy, Prágába ajánlottak báros munkát egy négycsillagos szállodaláncnál, és most épp a lehetőségekről és feltételekről vagyunk nagy levelezésben.

  A dolog, ami kiakasztott, szállodainemtommicsoda órán történt. Már akkor éreztem, hogy nem lesz vidámság, amikor a tanár prezentációjának első képkockáinak az egyikén ötödmagammal ki voltam emelve. Azok voltak így, akik a legtöbbet hiányoztak. Én KETTŐT!!! Na mindegy. Ráadásul nem is a ‘saját’ nevemet láttam a preziben, mert a vezetéknevemet annyi helyen elgépelte, hogy kb egy betű sem stimmelt: Schafler :S A következő dián mindegyikünk neve mellett szerepelt egy kifejtendő kérdés. Félhangosan kérdeztük, hogy ‘mi a szar ez?’ Aztán elkezdett sorba menni. Nehéz kérdések voltak, de felkészületlenségünk ellenére mindenki próbált válaszolni, én is. Sőt, a tanár bevallása szerint is jót mondtam. Aztán, mivel egyikünk válasza sem volt kielégítő, különösen az enyém nem, mindegyikünknek előadást kell tartani az Új Magyarország Fejlesztési Tervnek az egyik statisztikai régióra vonatkozó részéből december hetedikén, amikorra már amúgy is 16 prezentációt ütemezett be, így most huszonkettőnél járunk 80 perc alatt. Izgis óra lesz. Még nemtom hogy, de csakazért is felkészülök, és legalább egy 5-10 percig fogok beszélni. Vicces, hogy megint felhúztam magam:)

  Végére két gushoz kötődő dolog maradt:) Az egyik egy blogajánló, de én csak egy blogról fogok írni:) Spring új blogján trükkös kis rejtvényekkel szórakoztatja olvasóit, vannak könnyebbek, és nehezebbek, úgyhogy csak ajánlani tudom a SprinGame-et, hogy szegény pára ne csak két emberért szenvedjen annyit:) A másik meg, tegnap végre én is részt vettem/vehettem/ egy blog(GER)találkozón, amit ismét a Tandem hátsó részébe szerveztek.

  Az új alkotás pedig, amit psben szerkesztgettem, álljon alább:) Kicsit ilyen gyilkosos-újságbólbetűkivágós, de ezt álmodtam meg fürdés közben, ma meg két órai kemény munkával meg is valósítottam:) És Lyall blogjának betűje azért került fel ide, mert legközelebb ott kell lennie. Spring meg… vele akartam beszélni, de behuppantunk kb az elején két, egymással szemben lévő sarokba, és onnan alig mozdultunk, mindegy, rá kíváncsi vagyok még!

  

  Fél órával korábban értem oda Yshouldibesaint-tel, de meglepetésemre már volt ott valaki, aki fel is ismert:) Little - a durva az, hogy nekem lövésem sem volt arról, hogy ő hogy néz ki:) Arra, hogy vele fogok beszélgetni, még csak nem is számítottam:) De volt más meglepetés is:) Virág, a gyermekes anyuka, aki olyan természetességel kérdezett mindenkit a legbelsőbb dolgairől, mintha mindig is ismerték volna egymást:) De ezzel együtt is egy nagyon aranyos leányzó, és remélem, még fogunk találkozni:) 979, Virág, Wiko – jó kis társaságot alkottunk, és bebizonyítottam,
  hogy a gyerekes pofi felnőttes belsőt takar (rájátszottam inggel, meg a
  felnőttes bőrkesztyűmmel) Nem akarom az egész estét legépelni, de egy nagyon humnoros dolog: valamiért épp a fenékbeélvezés került szóba, és ezt Virág drága (L) úgy fordította le magának, hogy szájbaszarás:) Hát, Littlelel majd’ meghaltam a röhögéstől, de zslatko is nagyott nézett erre:) Gussal (meg Virággal és Littlelel) azon veszekedtem, hogy milyen színű a kék felső, ami rajta van, ő most kb szavazást indított erről a blogján, de én tudom, hogy kék:) Az este (számomra) végét Kyan és Mike tette emlékezetessé. Férfiasan bevallom, nem nagyon volt kedvem elmenni, de egyáltalán nem bántam meg, sőt:) Hosszú ideje ez volt az egyik legjobb estém. Thx mindenkinek!

• csak bírd ki [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.11.11 | Category: mixed! | Response: 0

  Nah, négy nap, távol mindenkitől, akivel nap mint nap szoktam beszélgetni, sőt, internetmentesen is, úgyhogy igaz, hogy testileg nagyon fáradt vagyok, de szellemileg viszont tök kipihent. Najó, a netmentesség nem teljesen volt igaz, mert egy 20 percet olvasgattam Lyall blogját, meg egyet kommenteltem, és néztünk jópár videót a youtube-on, köztük vicceseket, megdöbbentőeket is, ezekből a legsokkolóbb, ami egy komoly problémára hívja fel a figyelmet: [vulgáris!!!!]

  Egyik este, főműsor után néztük maradéksütemény-eszegetés közben. Mivel gondolom a kislány ezt ‘elleste’ valahonnan, abban a családban nagy gáz lehet:S Persze volt nagyon sok pozitív pillanata is ennek a négy napnak (ja, Tihanyban voltam, dolgozni, egy teljesen új stábbal; és már az is hatalmas élményt jelentett, hogy nem egy három fős bulin dolgoztunk, hanem egy 2600 fős rendezvényen, kb 40 technikussal). Kezdve azzal, hogy sokat fejlődtem videotechnika terén, lévén, hogy négy napig mással nemigen volt időm foglalkozni:) Megismertem sok (nekem) új technikust, köztük a történetkirály T-t, a jóseggű-mindigvidám R-t (eddig ne érdekeltek nagyon a fenekek, mármint nem jegyeztem meg senkiről, hogy igen, ez fenék, de neki tényleg helyes:), az álompasi G-t és a nyunyó P-t:) Végigtomboltam egy EDDA-koncertet, [és közben szerelmes lettem egy srácba a tömegből:D] és ez a szám maradt meg legjobban bennem:

  REFRÉN:

  Mert a szerelem keresi a szerelmet.
  Hidd el, téged is valaki úgy szerethet,
  Ahogy szeretnéd, hogy szeressen egy lány.
  
  Vagy épp egy sráááááác.

  Jah, meg a hely, ahol kajáltunk 4 szer, étterem a komp mellett… A pincér volt a legnagyobb szám, nemtom hogy került a vendéglátásba, de… ááá ezt nem lehet elmesélni, szakadtunk a röhögéstől mind a négy alkalommal.

  Lyall sorozatos bejegyzéséről jut eszembe, láttam két sorozatot is, ami érdekelhet, és lehet, hogy elkezdem nézni, valahogy ‘megszerzem’ a részeit;P Az egyik A Degrassi Gimi, melyben épp a ma reggeli részben comingoutolt az egyik fiatal szereplő, a másik pedig Dexter, melynek főszereplője, Dexter Morgan (Michael C. Hall) a miami rendőrség
  vérnyom elemzője, aki a valóságban azonban egy vérengző pszichopata, ki az
  éj leple alatt oltja ki sorozatgyilkosok életét, akik után egész nap
  nyomoz. Szóval van néznivaló, csak bírjam szusszal meg szabadidővel:D
  

  Végezetül még egy pár (gyk. kettő) video a youtuberól, ami rengeteg vidám pillanatot okozott az unalmas pillanatokban: Az ifju Skywalker Lajos kalandjai és egy mucsis szösszenet:) jó szórakozást:D

  Nekem most a bőség zavara áll fenn:D Tanulni tuti nem fogok, majd szerdától – talán;) Viszont vár még rám két szökés-rész, egy dr. House, meg a Bourne Ultimátum, szóval maholnap filmes napok jönnek:D

• megérett [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.10.24 | Category: mixed! | Response: 0

   

  Hát, agyaltam rajta, hogy mi legyen ennek a milesstones dolognak a ‘vége’, mert ugye másoknál azt láttam, hogy a végén ‘továbbadták’ a dolgot, és újabb és újabb bloggereket vontak be a játékba:) De hát ugye engem sem vont be senki, így nem gondoltam, hogy nekem is be kéne másokat:) Aztán rájöttem, hogy engem PÖTI nagyon érdekelne, mármint az élete, meg hát Kiddo kislány kedves is, szóval… ha gondoljátok… mindegy:)

  Pöti, meg mások unszolására – hogy az 50 helyett 33 méter-történet nem is olyan nagy tragédia – lementem, “letoltam a seggem” az uszodába:) 31 hosszt úsztam, ami az újkori számítások szerint 1020 méter. Ennyi, elfáradtam, elég volt. De megyek még, mert rájöttem, hogy szeretem:) Ez vagyok én, S P O R T O L Ó – Colaszerető sportoló;P

  

  És még két ajánló:) Megnéztem a High School Musical – Szerelmes Hangjegyek második részét:) Sírós volt a vége, tök szép ‘képek’ voltak benne, és a főszereplő még mindig jó pasi jó hanggal:) A történet… az nem túl eredeti, meg kb nem szól semmi újról, de a film aranyos, zenés, összebújós, mosolygós film, egy hideg téli estére egyszer jó;P Meg hát azért a főszereplő, Zac sem rossz pasi ám:P Vagyis nem rossz pasika, mert még fiatal ám:) Thx Sebastiannak a filmért, merthogy tőle kaptam ám;P
  A másik, amiről beszélni akarok, az zenei téma. Mostanában musicalek mellett Dolhai szerelmes dalait hallgatom, és minél többet, annál több szám kezd nagyon tetszeni:) Jójó, tudom, hogy nem ő írta őket, de a szövegfordítások nagyon jók, és hát dolhai hangja is:) Meg én már csak ilyen vagyok, nekem tetszenek a magyar számok. Ennyi. Ha valakinek kell, esetleg megmutatom a többit is ám:) Most hunyok majd nemsokára, mert holnap reggel 04:30-tól meló…

  

• napi vegyes (sírás, okt23, munka) [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.10.23 | Category: mixed! | Response: 0

  Tök furcsa… Olvasgatom más emberek blogjait, és amiről azt gondolom, hogy velem úgysem fog megtörténni, hát nem megtörténik?:) Vagy pl… csinálok valamit, és egy másik blogon megtalálom. Baszki. Tucatgyerek vagyok egy tucatbloggal:S Például olvastam Kevin írását az élvezeti cikkekről, és hát aznap nem elhagytam az mp3 lejátszóm? Biztos csak azért, mert elgondolkoztam rajta, hogy nekem is nagyon bejön az a Sony futós modell, és lecserélem az enyémet. Vagy, Például2, A NAGY LOPÁS miatt tegnap kutakodtam otthon, találtam egy csomó gyerekkori képet, be is szkenneltem őket, készül belőle a bejegyzés, és erre most… valami komment miatt olvasgatom Miért lennék szent blogját, és erre nem nála is van ilyen??? Elsírom magam:( El is ment a kedvem mindentől:S Pedig már kész A Nagy Lopás első része…

  Aztán kis politika… Ugye Október 23-a van, nemzeti ünnep a zavargások és világmegváltó beszédek napja. És van nekünk egy rendőrségünk. Akiknek az a dolga, hogy őrizzék meg a rendet. És van nekünk egy Szijjártónk is, aki bölcsen “rendkívüli sajtótájékoztatóján felszólította a rendőrséget, hogy
  tegyenek meg mindent a rendbontások elkerülése érdekében.
  Emlékeztetett, hogy a rendőrség azt mondja, a békés rendezvények
  megzavarására lehet felkészülni. Az ellenzéki politikus azt kérte, hogy
  ha valóban így van, akkor a rendőrség tegye a dolgát, akadályozza meg
  ezt, és ne riogasson.” (index.hu) Én ezennel felszólítom, hogy politikusként politizáljon, és ne rabolja értelmetlen faszságokkal az újságírók és a híreket követők idejét.

  Ha már politika… Van egy értelmes srác is ám a fideszben… meg egy leleményes:) Rogán egy kis balfasz, de az, hogy sztárként írnak róla a bulvárlapok… hát le a kalappal:) Ő a modern kor mátyás királya:) Az értelmes pedig Kósa. Ugyanabban az indexes eseménysor-követésben ez a beszédrészlet olvasható tőle: “Nem tüntetéssel, lázongással kell a fennálló kormányt megbuktatni,
  hangoztatta Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke kedden Debrecenben, a
  nagyerdei ,56-os emlékműnél, több mint ezer fős hallgatósága előtt.
  Kósa Lajos, Debrecen polgármestere szerint ma nem áll jogában senkinek
  erőszakoskodni, hamis párhuzamot vonni az 56-os pesti srácokkal, mert
  akkor diktatúra volt, ma pedig demokrácia van és nincs az országban
  idegen hatalom. Azt mondta, aki nem tud tenni az országért, csak
  hablatyol, annak mennie kell, legyen bármelyik oldalon.” Szóval azért abban az emberben van kurázsi, hogy nem ellenségeskedik, ahogy az összes jófej fideszes, hanem menne előre, és húzza magával az egész pártot, akik a másik irányba haladnak – ‘mert mi ha törik ha szakad megszüntetjük a többbiztosítós rendszert’:S

  

  Nya mindegy:) Számvitelt kéne tanulnom, de meguntam:S Teleírtam kisbetűkkel 9 A/4-es oldalt – ez a házinak kb a fele – jó esetben. Úgyhogy mesélek tovább (ez a post már három órája készül:D). Szóval múlt héten voltam dolgozni, kétszer is:) Az építés nagyon lassan ment, bontásra mentem még, de akkor már ‘a kezembe vettem az irányítást’. Első körben megkérdeztem attól, aki a bontást vezeti, hogy miért azokra a feladatokra küldte el az embereket, amik 1-2 emberesek, és miért nem a nagyszínpadot, riggelést kezdtük bontani… Akkor megkérdezte, hogy mit kéne csinálni szerintem, és végül az én elképzeléseim szerint, de az ő irányításával dolgoztunk. Éjfélre értem haza… Hát, 10re számítottam, de hát ez van:S Jah, még az építéshez annyi, hogy nagyon-nagyon szép dolgot hoztunk össze, amit Cshangtechnikuslány a hozzáértésével valami csodává állított össze. Ne ragozzuk tovább, beszéljen helyettem az a két kép, ami ezt a bekezdést keretezi:)

  

  [a képekhez még annyit, hogy többek szerint rám hasonlít:S Nagy kerek fej + két bazi fül:) UGYE NEM?:O]

  Az első leütött karakter óta már közel hat óra telt el:) De hősiesen kűzdök; most értem haza számvitelről, és már itt is ülök:D Hazafelé druszám beszédét hallottam, aminek a ‘legszebb’ képe a “népszavazás-kérdések útjáról felszedett sínek” volt… Hát nemtom… lehet, így volt, de ők meg pont a kurva kérdéseikkel szedik fel az sineket a reformok vonatja elől:S Váááá, igazából kinevettem érte. A 300 000 aláírás tényleg szép teljesítmény, de hát ilyen elvakult emberekkel, akik a szakadó eső ellenére hallgatják vezérüket… hát nem volt nehéz:)

  Reggel kutyát sétáltattam:) Mert hogy itt aludt drága gazdijával együtt, és hozott nekem filmet:) Az éneklős amcsi film, a High School Musical második részét:) Most jutottam el oda, hogy megkuksizzam, épp másolom fel a gépre:) Úgyhogy ma megint dalolósan folytatódik a nap:) És a következő bejegyzés a NAGY LOPÁS lesz képekkel, úgy éljek:P

• Ugye nem? – 2. [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.10.20 | Category: mixed! | Response: 0

  Gondolom mindenki a titokra kíváncsi, így azt hagyom a végére:) Kezdjük inkább a traumával, aminek a hatására belekezdtem a mai bejegyzésbe. Egy tök helyes sráccal ismerkedek épp, és azt mondta, hogy hasonlítok egy színészre, akiért meg volt halva. Ugye nem igaz????? Ugye nem így nézek ki????

  

  Tegnap hazajöttem suliból (hihetetlen 8 órát töltöttem bent:S), nem volt net… Kiakadtam,lehet, hogy függő vagyok, de kiakadtam. Kihívtam a szerelőt, de ma délután háromig nem volt netem. Nem is volt gond:) Felkeltem, lustálkodtam az ágyban [ezt mondjuk jobb lett volna nem egyedül...], takarítottam, majd kiolvastam a könyvet, amit a héten kezdtem. Ezt kicsit sajnálom, mert jó volt olvasni a suliban (kell vennem könyvet!!). Pörgős, fordulatos könyv volt, és volt benne olyan romantikus – szexuális rész, ami annyira tetszett, hogy megint nagyon hiányozni kezdett egy társ. Nah, vissza a témához, jó volt végre nem átnetezni az egész napot. Majd szólok, hogy máskor is basszanak el valamit:)

  És ahogy ígértem, végül álljon itt a titok: elkezdtem dolgozni a nagy lopáson. Hogy mi az, lehet agyalni, megírni a tippeket:) Ez kicsit olyan, mint valamelyik kereskedelmi rádióban a Timi titka rovat:) Majd csepegtetek infokat, de remélem, hamarosan lekerül a lepel itt, a wiko.freeblogon:)

• vásárlás [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.10.14 | Category: mixed! | Response: 0

  Voltam tegnap vásárolni… Egy órája azzal hm szórakozok, hogy próbálom valami montázsba összerakni, amiket vettem, de feladtam-meguntam, mert nem tetszett az eredmény. Ez az egy kép mara

  

  d, a többit majd meglátjátok rajtam egyszer:) Alapvetően ajándékot venni mentem Sebastiannak, a többi csak ilyen ‘hamár ott vagyok benézek’ alapon jött. Kellett kabát, meg cipő, azt úgyis venni akartam vmikor, ez a mellény itt jobbra csak úgy megtetszett, meg egy öv is, meg három zokni is:) Meg persze vettem ajándékot is, aminek úgy örült a drágám, hogy hm ilyet még nem láttam:D Aztán elkezdtünk szórakozni, egy ideig egy sokkolóval, aztán meg egymást arcon fújtuk gázspray-vel:) Hogy az hogy csíp, te jó isten:S A bőrömön, a szememben, az orromban és a torkomban éreztem ‘csak’ a hatását:) Nembaj, vicces volt:) Úgy volt, hogy este bulizni is elmegyek velük, alterego műintézmény, aztán nem volt kedvem, meg egy idő után több problémát szült, mint örömöt, úgyhogy inkább itthon maradtam, majd egyszer, kettesben vele, talán:) Szereztem új könyvet is (értsd: elvettem hugomtól:D), (Jeffery Deaver: Az igazak törvénye), ez is ilyen pszichothriller, mint a CáPAca, de remélem ez jobb lesz, mert én azt nagyon unom… Mondjuk még így is jobb, mint az utszerv óra mondjuk, de hát… váltani kell:D Egyszer majd befejezem.

  Ma meg a délelőtti semmittevés és takarítás után voltam otthon ebédelni, aztán kis ülepesztés, és a mármár megszokott úszás, ma EZERHÉTSZÁZÖTVEN méter. Igazából ma gondolkodtam rajta, 2000 méterig fokozatosan növelem, és ott fog stagnálni, így a heti adag 6000 méter lesz. Most nem fogok függőlegesenúszó, másratekintettelnemlevő öreg tatákról írni, mert volt valami, ami tökre tetszett ma: Kiszenvedtem magam a medencéből, és az úszómester azt mondta, egészségedre:) Ettől végig mosolyogtam öltözés közben. Ez szerintem egy tök figyelmes gesztus volt.

• napi vegyes [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.10.10 | Category: mixed! | Response: 0

  Nah, jön a mai napi vegyes. Napi vegyes – ez annyira tetszik, lehetne vmi beszélgetős reggeli rádióműsor címe is:D:D, de nem, ez most a blogomban egy új kategória, a ‘dayz’ típusú bejegyzések gyűjtőneve lesz:D Szóval ma, meg egy kis tegnap is:) Najó, legyen kronológiai a sorrend:D

  Amit hétfőn láttam, eléggé elkeserített:S A suli mellett van ugye a mentőállomás, és hát benézve egy kívülről elég pofás mentő ablakán, ez a kép fogadott. Remélem nem itt tart a budapesti betegellátás. Vagy ha igen, mi lehet Kelet-Magyarországon? Jézusúristen. [Nem, nem vagyok fotós. Igen, telóval készült. Igen, ablakon keresztül. Béna vagyok, ez van:D A lényeg látszik...]

  

  A napokban lezajlott nálunk is az évi lomtalanítás. Szeméthegyek
  (Nem kupacok, HEGYEK), kisebbség. Karassal beszélgetve rájöttem, hogy
  ez nem is gáz. Nem ártanak a légynek sem. Ami viszont engem tökre
  elszomorított, hogy nagyon sok fiatal és gyerek volt velük nap közben
  is… Se iskola, se óvoda, lomkupacokat túrnak. Hát, így nehéz lesz a
  lomtúráknál feljebb lépni életszínvonalban:S

  Tegnap. Meló, aztán számvitelóra, erről sokat nemtok mondani. Najó, mégis:) A számvitel hihetetlen.. A többiek a suliban fél évig tanulják, én eddig négyszer voltam, és kb tudom az egész félévi anyagot. És nem, nem tanították, hanem tudom. Orsi, a tanárnénike mindent tud, de tényleg, baromi okos, elmondja, mire figyeljek, mi tök felesleges, és értem. Lehet, hogy ha erre egy éve több figyelmet fordítok, most ennyivel előrébb tartanék:D na mindegy, szinte 100 százalékosan hiszem, hogy sikerülni fognak a vizsgáim. Mert ugye 1, 2, 3 eszköz a tartozik oldalon nő, a követel oldalon csökken:P

  

  Aztán este jött az, ami miatt már egy ideje hatalmas emberek még hatalmasabb óriásplakátjával van tele az egész város, a tv2 új valóságshowja, a nagy fogyás:) Mielőtt saját véleményt írnék, elég furi, hogy milyen alpári szavakkal illették egyesek a dagikat:) Kisherceg pl, akinek a véleményével amúgy egyet értek, bejegyzésében ‘zsírosdisznóknak’; az index egyik blogja meg bejegyzésében az “Úgy mázsálják őket, mint a hízósertéseket” hasonlattal élt. Szóval azért… Én tökre meghatódtam azon pl, hogy ki miért akar fogyni. Ezek az emberek érzik, hogy kurvanagy gáz van velük, és persze abban is van valami, hogy egy ideig lustaságból nem tudnak lefogyni, meg hibáztak is, meg blabla, de egy bizonyos súly felett már nem tudnak önmaguktól fogyni. Szerintem. Mert azért 200 kilót mozgatni az kurvára megterhel minden izületet… meg vááá. Nehéz dolog ez. De az a történet, hogy nem tudott lehajolni a haldokló apjához, szerintem elég kemény volt. Nomeg az is, hogy – a mérleg szerint – volt olyan, aki egy hét alatt TIZENNÉGY kilót fogyott. Az rengeteg. A fél testem annyi kb:) Viszont, mint petitprince-nél lezajlott sok-sok kommentváltásban láttuk, azért ezt nem biztos, hogy mutogatni kéne, viszont remélem sok-sok gyereket elrettent, és ráállít arra az útra, hogy bizony sportolni kell, mert elhízol, és a kutyának sem fogsz kelleni. Nah, zagyva lett:( mindegy, tegnap akartam írni, csak kb ahogy vége lett a műsornak, mentem vissza bontani.

  Ma is munka volt, aztán 10:00kor mentem a raktár felé, mert… ez majd mindjárt:D De a raktár felé menet két olyan jó pasi ült egy, a dugóban mellettem álló kocsiban, hogy amikor megindult a sor, szabályosan üldöztem őket, hogy még egyszer láthassam őket (szóismétlés:S):D:D Ekkora buzi lennék?:S:D Utólag kár, hogy nem fotóztam le őket… Szóval amiért a raktárba mentem, az az, hogy kaptam új kesztyűt:D AAAAnnyira szép:D Fekete citromsárga csíikokkal és mintákkal, tök kényelmes, és van hozzá ilyen tartó is, hogy az övön lehessen hordani:) Tök büszke vagyok rá. Mondjuk, amikor rajtam lóg a kesztyű, a ziazsák, a szerszám, a zseblámpa, a karabíner, a szigetelőszalag, előggé balnehéz vagyok, és karácsonyfa-jelleget veszek fel:D

  Az a baj, hogy már most igen álmos vagyok (kitöröltem egy káromkodást, tessék büszkének lenni rám:)), és éjfélre mehetek vissza bontani. Remélem azért reggel hatra végzünk, mert valamikor most már kéne aludni is. Délután negyed kettőig van ugyanis idő csicsikálásra, a gyorsan sokat tipikus esete, aztán suli, majd úszás anyuval, majd mozi kiddoval (Kiddo drága: Ígérem, nem mondom le:P:P) Meg el kéne mennem ajándékot vásárolni, meg headsetet meg webcamet a géphez, de hát lehet, hogy ez már péntekre marad.

  Végezetül zárja a sort egy kis történelem, mégpedig a céges kesztyűim közül az utolsó három (köztük a legújabb, képekben:D) [Bal oldalt... szövet anyagból van, megerősítés nélkü, szóval, ha leengedtem egy kötelet, rögtön szétjött négy ujjon legalább:D Mellette a legújabb, a tartóval:D Hát nem szépség?:P ÉS végül az időrendben középső. Az első drágább munkáskesztyűm, amíg tiszta volt, az is nagyon jól nézett ám ki:)]

  

• Végre rávettem magam [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.10.06 | Category: mixed! | Response: 0

  Nos, eljött a nagy nap, ráléptem a heti három úszáshoz vezető legjobb útra, elmentem az uszodába, úszni. A lépcsőn furcsa bizsergető érzés fogott el, aztán a pénztárnál szembesültem a jegyárral. 1050 Ft, és ez sem jó egész napra… Basszus, így nem fogják sportra szoktatni a gyerekeket, ha olcsóbb moziba menni, mint úszni:D Úgyhogy elhatároztam, hogy minden forintomért úszom legalább 1-1 métert. Vetkőzés, öltözés, zuhany, majd fel a medencetérbe. Próbáltam grimaszok nélkül bemászni a vízbe, de hát bekövetkezett az, amitől Danival való beszélgetés közben is tartottam:S Kurva hideg volt a víz. Beszenvedtem magam, és 25 hosszig (IGEN, 25 hossz az HIHETETLEN 1250 m!!!!:D) meg sem álltam – azaz megálltam kb 2-4 hosszonként kifújni magam, mert félő volt, hogy olyan gyorsan ver a szívem, hogy meghalok:) Különben sikerült megszerezni az uszodából a víz alatti kamera felvételét rólam, ha lehet, ne terjesszétek:

  

  És a közhiedelemmel ellentétben, nincsenek jó pasik:S Öreg bácsik, meg nénik szenvednek a vízben, meg egy-két dagadt fiatal, meg én:) Tökre kívülállónak éreztem magam a kidolgozott alakommal:) viszont a kulcsosbácsinak megígértem, hogy megyek legközelebb is:D

  Akartam írni suliról is, hogy mi volt pénteken, de kiddo megtette már az október 5-i bejegyzésében, idézek tőle, remélem nem haragszik.:

  “Szünetre már jó kedvem lett. Az egyébként unalmas utszerv óra viszont
  nem volt unalmas, mert Zsófia drága és Viktorka valamit nagyon
  viccesnek találtak rajtam, szóval ők jól elnevetgéltek. (Megbeszéltük,
  hogy jövő héten Zsófival nevetünk a Viktoron, és így tovább
  körforgásban.)
  

  Ezután jött egy lyukas óra, amit Zsófi, Viktor, az
  elején még Viki, később Ádám társaságában töltöttem az iskola
  “éttermében”. Élmény volt.
  

  Az utolsó óra (a héten a leges legunalmasabb – ha
  akarná se tudná unalmasabban tartani a nő) katasztrófa volt. Ránk szól
  a nő, hogy nem középiskolában vagyunk, ehhez képest végrehajtott egy
  szétültetést, és egy táblán feladat megoldást is. Azt vártuk mikor kéri
  el valakinek az ellenőrzőjét. Vagy mikor kapunk fekete pontot. Vagy
  valami ilyesmi.”

  Pénteken blázzsal megnéztem a Planet terrort. Két dolgot róla: Hűen ahhoz, hogy igazi grindhouse movie volt, nem szólt semmiről:D meg eléggé b kategóriásra vették a figurát, furis maszkok, hullák mindenhol, balfasz rendőrök, mégbalfaszabb barbeque árus, vicces beszólások (kottonszökevény, annyira jó mint a pápa pöcse):) Úgyhogy… nem fogom megnézni a halálbiztost, mert közben rájöttem, azért erőlteti ennyire kiddo, mert ennek az ‘első része’:D Következő film a kaptár három lesz:) Hentelésre vagyok kiéhezve:P:P

  

  Lyall gay guy mindenképp kíváncsi volt az aszcendensemre. Fogalmam nincs mi az, de adott egy oldalt, ahol legalább azt megmondták, hogy mi az aszcendensem:D

  Mint azt bizonyára tudta, ön a szűz jegyében született, újdonságként eláruljuk, hogy az ön által megadott adatok alapján aszcendense mérleg.

  Volt egy emeltdíjas smses lehetőség egy bővített aszcendens-elemzéshez. Beruháztam azt a közel 500 forintot, és ehhez jutottam:

  Önuralma irigylésre méltó. Ez a záloga annak a belső békének, amivel
  szemléli a világot. Semmilyen változás nem tudja kizökkenteni
  nyugalmából.

  Körülötte rend és tisztaság uralkodik, szigorú szabályok szerint
  él, mert csak így érzi biztonságban magát. Nagyon odafigyel a
  részletekre, általában még a kákán is talál csomót, és minden apró
  eltérés miatt megjegyzést tesz, igaz, sokkal kedvesebben kritizál, mint
  ahogy a Szűz jegyűek általában.

  Viszont az aprólékossága egyben kellemetlen helyzetbe is
  sodorhatja, mert elvész a részletekben és így gyakran épp a lényeg
  sikkad el. Törvénytisztelő, de sok esetben nem a törvény szelleméhez,
  mint inkább a betűjéhez ragaszkodik. Vonzzák a művészetek, adottságai
  is vannak ahhoz, hogy tehetségét kibontakoztassa, de általában olyan
  műfajban tud nagyot alkotni, ahol az aprólékos kidolgozás, a részletek
  kiemelése a legfontosabb.

  A nagy társasági élet, a zajos környezet riasztja, szívesebben
  beszélget egyszerre csak két-három emberrel, mert akkor mindenkire oda
  tud figyelni.

  A szerelemben olyan társra van szüksége, aki nem akarja irányítani, és aki mellett megőrizheti szuverenitását.
  

  Remélem mindenkinek tanulságos volt:D

• héhóhé [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.10.05 | Category: mixed! | Response: 0

  Egy szép leány az mindig áldás, meghalni oly morbid, héhóhé – ma tök sok ember arcába énekeltem bele ezeket mondatokat:D Mert tegnap este a srác, aki a múltkor még nem akart megismerni a mozgólépcsőn, aztán találkoztam vele jekyllen, szóval a srác tegnap megjelent msnen:D Beszélgettünk egy csomót róla, rólam, a barátjáról, a jövőről, és közben volt olyan nagylelkű, hogy átküldte a Vámpírok bálja kalózfelvételét:D Úgyhogy éjjel ma reggel végig ezt hallgattam:D Héhóhéééééééééé hová tűnt el professzor:) Upsza, most elhívtak lányok a sulikocsmábavagymiaz, Alma Mater, még sosem voltam:D Folyt. köv.

• Takarítás (zavar miatt:D) [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.10.02 | Category: mixed! | Response: 0

  Próbáltam valami hangzatos címet összehozni ehhez a bejegyzéshez, aztán végül ez maradt… Ma hatalmas önértékelési ‘én-nem-kellek-senkinek’ napot tartottam:D Az ok… hm… mindenki fasz, akimeg véletlenül nem, annak nem fér bele egy kapcsolat az életébe:D Ez jutott nekem:( Mindegy, nem töltöttem önmarcangolással, meg ivással, meg nemtom tévéelőttönmagamcsipszbefojtásával az időt, hanem takarítottam. Elmosogattam, felsöpörtem, felporszívóztam, felmostam, kimostam a wc-t, rendet raktam mindenhol a lakásban, bútorápolóval áttöröltem a bútorokat, így most szépen csillognak. Úgyhogy anyu most remélem büszke rám:)

  És amit még csináltam, az nem az én dolgom lett volna… Mert ugye van nekünk egy gondnokunk, és nem hiszem, hogy azért kap lakást meg fizetést, hogy hetente kétszer kitolja a kukát az utcára… A folyosónkon kb egy hónapja nem volt még felsöpörve sem:S Már készülök kinyomozni, hogy nálunk miért nem működik – többek között – a gondnoki munka sem rendesen, de erről majd talán egy másik bejegyzésben. Szóval nem csak a lakáson belül takarítottam… Lesöpörtem a lépcsőt a környékemen, felsöpörtem és felmostam a liftben, felsöpörtem a folyosón, és fel is mostam, lemostam a lábtörlőmet, szóval most minden nagyon csili-vili:)

  Amin még kicsit javítani kell, az a sorrend:D Mert kitakarítottam a lakást, meg a Wc-t, aztán összetrappoltam, miközben a folyosót takarítottam, majd végül a koszos felmosóvizet beleöntöttem a Wc-be, úgyhogy kezdhettem egy csomó dolgot elölről:D De legalább szép rend van:D

• Ugye nem? [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.09.25 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 4

  Sopronban volt, ugye, mivel a nagyim szülinapja volt. Kis család vagyunk, ‘csak’ öt unokája van:) Mi öten egy olyan képet akartunk adni, vagyis több képet… vááá. Szóval van egy olyan nagy ikeás képkeret, amibe 5 kép fér. Ezt szándékoztuk adni, vagyis ezt is adtuk, csak a mi képeinkkel akartuk, de probléma lépett közbe az előhívásban… vááá de nehéz ezt megfogalmazni. Szóval a keret végül öt képet fog tartalmazni, de amikor átadtuk, rajzok helyettesítették azokat. Bemásolom az enyémet, de mondjátok, hogy nem így nézek ki:$

  

• én+MÁSok és simán mások [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.09.10 | Category: mixed!, wiko.freeblog.hu | Response: 5

  Hm hm így napok alatt annyi mindenről elhatároztam hogy írni fogok, hogy nem is tudom hol kezdjem… Hopsza tüsszentettem:S Rohadt hideg van… Egyre inkább úgy érzem, hogy valami nagyon nem úgy működik a házban, ahol lakom, ahogy kéne… Anyuéknál már régóta megy a központi fűtés, én meg itthon melegítő, meg takaróban ülök a gép előtt, és így is belémfagy a szar:S Tél van??? Lehet teát kéne innom… Az pénteken bejött, legalább nem fáztam annyira… Két szabadtéri rendezvényünk volt egymás után két egymáshoz közeli városban, és hát ott sem volt banánérlelő hőség:) Szombaton viszont tök nagyot pörögtem a keverőpult mögött a két kollégámmal, Marót Vikiék léptek fel, és elnyomták kedvenc számaimat:) csokoládé és a tranzisztorkor hajnalán:):) Mostanában nagyon bejönnek ezek a retros-alteros számok (nemrég írtam a szeplős vállról, és most itt van ez a másik, amit Sebastianexem mutatott:

  
  Péterfy Bori – Hajojl bele a hajamba – fúú:D nagyon királyságos.

  Aztán még amiről gondoltam szólni, imádom öcsémet:) Amellett, hogy ahányszor szóba kerülnek a melegek a társaságában, a másoktól kapott visszajelzések alapján mindig kiállt mellettem, teljesen bolond dolgokat mond:) Mostanában pl egyre több embertől kapok ilyen msn-tmegszálló és küldözgető dolgot, és tőle is, és ilyeneket mondott: “aztabüdoskurva életbe, megszállta a gépemet vmi:D”, utána meg ezt írta ki msnen: ‘öhhh, amiket küldök ne nyissa meg senki, mert a gépem fölött vmi átvette az irányítást’:D Szerintem nagyon kemény.

  Kollégáimmal arra jutottam, hogy körülményes középső ujjal bemutatni… Feszül össze-vissza, nyomin néz ki, és megegyeztünk abban, hogy mennyivel praktikusabb mutatóujjal beinteni:):)

  Még a másik blogon írtam arról, hogy mennyire nem tartom magam átlagos melegnek… Vagy hogy mondjam… Ugye nem sminkelem magam, nem baszakszok egy órát a külsőmmel, mielőtt lemennék boltba, nem hallgatok madonnát, és uuuutálok vásárolni. De amit még jobban utálok, ha van velem valaki vásárlás közben. És ez nem szól senki ellen, csak így érzem. De még a kísérőkön kívül is jobban zavarnak a bolti eladók… Flusztrál, ha megkérdi valaki, hogy ‘segíthetek’?:D

  És még egy dolog. Nem vagyok senkinek a lelki szemetese. Nekem is vannak bajaim, és hihetetlenül fárasztó, hogy egyszerre 3-4 ember sírja el a baját nekem, aztán én vagyok a bunkó, hogy nem tudom megoldani őket. Az más persze, ha valakiből én szedem ki, hogy mi a baja, de – igazából nem is az a baj, hogy elmondják nekem, mert általában megtisztelő, hanem sokkal inkább az, hogy felidegesít, hogy nem tudom megoldani. És ettől teljesen ki tudok készülni..

  Nah, és a legfontosabb téma: hihetetlenül hisztis vagyok… Nem ilyen hisztérika, mint amiről a boxermagazin írt, hanem csak úgy hisztis. Főleg, ha elfáradok. Nem sírok, meg toporzékolok, de egy szar poénon is felhúzom magam, pedig ha valaki, én aztán értem a viccet. Munkatársaim szerint fürdőskurva vagyok. Na, ez pl egy olyan dolog, amin változtatni kéne. Ma is hisztis nap volt, kb 10 embert töröltem msnről:D Majdnem msnessrácot is, de vele olyan jó beszélgetni… Jah igen, hamar felhúzom magam az egyoldalú dolgokon is. Pedig nem kéne. Hagyni kéne a faszba, csak hát én nehezen mondok le dolgokról, emberekről, ‘kapcsolatokról’… Fene a büszkeségbe:) Tegnap itt aludt egy srác. Törpe. Tetkós. Piercinges. Ma mégis majdnem lerohantam hozzá vidékre. Egyszer találkoztunk, mégis hiányzik:(

  Szakad az eső. Tuti még hidegebb lesz. Ruhában alszom.

  Hm, kicsit csapongósra sikerült ez a bejegyzés, sebaj, vége:)

• csak azért sem [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.09.02 | Category: mixed! | Response: 2

  Dolgoztam egész héten, azért nem írtam, de most CSAK AZÉRT SEM fogok arról írni, hogy milyen volt a munka. Ami fontos: annyira fáj a derekam, hogy sírok:S Nincs ez így jól. Most muszáj pihennem, mert különben 10-én nem fogok tudni elmászni a suliig sem:(

  Más: A lakásomnak ugye, mint már meséltem róla, csak a fürdőszoba az a része, ami még hátra van a felújításból. A fészek klubban megláttam milyen burkolat és mosdó kell nekem. Váááá, ilyen fürdőszobában akár aludni is tudnék:) (A piszoárokat természetesen nem kell nézni:D) Azok ott alul, a kis mozaikcsempék alatt nem nagy csempék, hanem fényes sötétbarna falapok.

  

  

  Megint más: A wcc tetején az alábbi dolgokat hallottam ‘neves’ fellépőktől és műsorvezetőktől. Érdemes elmerengeni rajtuk. Szerintem ‘viccesek’:S

  “A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. A kérdés, hogy átérzed-e”

  és:

  “Ettől sokkal többet hoz ki belőletek az életérzés, ami megfogott”

  A keverőállásban nagyokat néztünk ezek hallatán:) Kíváncsi vagyok a véleményekre.

  Jah, és:

  UGYE MILYEN SZÉP KÉPET CSINÁL A TELÓM?:P:P

• párbeszéd [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.08.27 | Category: mixed! | Response: 0

  Öcsémmel beszélgettem msnen (ugye nem egy helyen lakunk), és hát még mindig bármikor meg tud nevettetni:

  Én (17:31):
  megvettem amit anyuéktól fogok kapni születésnapomra
  Öcsém üzenete (17:31):
  mit?
  Én (17:31):
  adok linket mindjárt
  http://www.leatherman.hu/chargetti.htm
  Öcsém (17:32):
  gyorsan mert megyek
  Én (17:32):
  ott van már:D
  Öcsém (17:32):
  te tudod….
  Én (17:32):
  most ezzel mi a baj?:S kell a munkámhoz
  Öcsém (17:32):
  akkor nincs baj
  nem tudtam h mihez kel
  azt hittem majd nomád leszel:D

• balesetek [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.08.25 | Category: mixed! | Response: 5

  Hát, a mai meg a tegnapi nem elég balesetesnek sikerült…

  Tegnap este beszélgettem egy sráccal (tudjátok, chat, full idegen..). Mondta hogy unatkozik, és hát nekem sem volt épp túl sok teendőm, úgyhogy megkérdeztem, hogy van-e kedve mozizni. Mondta, hogy őt a Törés érdekelné egyedül, és én is csak arra mentem volna el, úgyhogy egyeztettünk egy mozit, időpontot, és elkezdtünk készülődni. Nekem ez elég döcögősre sikerült, mert egy másik msnes beszélgetőpartnerrel beszélgettünk a sorozatokról, majd benyögte, hogy most megy az okosabb vagyok, mint egy 5.-es, amiről eddig két dolgot hallottam. Hogy mi a játék lényege, és hogy sok ‘vihart kavart’ a játék nevének helyes leírása, ami eredetileg így nézett ki: okosabb vagyok mint egy 5-es… Na mindegy, legalább ezen túllendült az index is, és rávették a tv2-t, hogy kirakja a vesszőt. A kérdésekről csak annyit, hogy a kissrácok vagy műsor előtt átveszik a kérdéseket, vagy tényleg nagyon okosak… Én egy kérdésre próbáltam meg választ adni, valami harmadikos helyesírási kérdés volt:) Vagy ötödikes… tök mindegy:)

  Hogy írjuk helyesen:

  a) edzen

  b) edzzen

  c) eddzen

  d) edzdzen

  Én magamból kikelve ordítottam itthon egy betűt, és hogy ez a jó. Amikor megjelölte, amit megjelölt, elkönyveltem, hogy kiesett. És én estem ki. Az msnessrác szerint “sokkal hülyébb vagyok, mint egy ötödikes”.:( Kíváncsi vagyok, szerintetek melyik a helyes…

  Szóval elkészültem, elindultam. Állok a ltp alján a lámpánál, bambulok a közlekedési lámpa felé, várom, hogy zöldre váltson végre. Aztán jobbról egy autó vagy 100al át mindenen, csattanás, kidöntötte a teljes forgalomirányító dobozt (vagy 30 méterrel arrébb volt a földön), majd egy bokorban megállt egy domboldal aljában. Odagurultam (én először, de még többen is jöttek utánam), öreg bácsi zokniban szandálban kikászálódik a kocsiból. Kérdem: jól van? “nem emlékszem semmire. Azt sem tudom hogy ki vagyok” “akkor hívok rendőrt, mentőt” “igen, az jó ötletnek tűnik”. Telefonáltam. A 112-n 3 perc alatt nem vették fel:S A 107en újabb 2 perc után igen. Kíváncsi vagyok mi lenne, ha tényleg baj lenne:S Ez az EU-s norma?:S Na mindegy. A bácsi szerintem (a többi ‘tanú’, rendőrök szerint is) örüljön, hogy életben van. Mert két oszlop között száguldott át, és azok nem adták volna meg magukat, mint a forgalomirányítós doboz. Adatokat felvették, meg elmondtam mindent, amit láttam, de a mozit természetesen lekéstem:S

  Másik baleset ma ért munka közben:) Két óra üresjárat volt, mert a pultozó technikus még máshol ügyködött, és addig Dáviddal szórakoztunk. Kitalálta, hogy ráállok egy kis rackfedélre, és tol rajta, és az hűdejólesz. Én mondtam, hogy ne toljon, mert úgyis el fogok esni. Ő mondta, hogy bízzak benne. Én bíztam. Ráálltam, megfogott, és elkezdett tolni. Aztán iqból ráestem a térdemre:S :@

  Úgyhogy óvatosan, biztos szarul állnak a csillagok. Jah, és nagyon remélem, hogy megfáztam, mert baromi ideges lennék, ha allergia lenne:S

• szavak [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.08.24 | Category: mixed! | Response: 5

  Nah végre teljesen kész lett a kis odum:) Vagyis a lakásom. Nemsokára elmegy az utolsó csemperagasztó is, és akkor legközelebbmár csak a vizesblokk felújításáról tudok majd beszámolni – remélem:) A magukat sminkelő, hajukkal sokat baszakodók nagy örömére mondom, van már tükröm a fürdőszobában:) Igaz, a tükör alja az államnál kezdődik, szóval egy bizonyos magasság alatt még mindig az előszobai megoldás áll csak rendelkezésre. Apunak köszönhetőenkerült fel, éppúgy, mint még sok-sok egyéb a lakásban. Örök hála neki, és anyunak is, hogy itt lakhatok, ebben a csodaszép lakásban. Most már ide járok haza, ez az otthonom.

  Rájöttem mit akarok születésnapomra:) Egy leatherman tool-t:) Annyira rákattantam:) tegnap egy órán keresztül fogdostam egyet, mig a David kábelére vártam. Segítek neki, mert a barátom. Egy 20 méteres kisjack-kisjack kábelt akart:D Aztán majd ő is segít nekem… Fel kell építeni egy új marketingstratégiát a saját ‘eladásomra’:) Ezért fordultam hozzá;P okosügyessrác…

  Meséltem ma egy srácnak hogy mit dolgozom. Ugye fénytechnikuskodom egy cégnél, legtöbbször egy nagyon ügyes vezető fénytechnikus lány mellé beosztva, problémákat megoldva, látványt tervezve. És erre mondta, hogy akkor mi fényűzők vagyunk:) Ez annyira aranyos volt, hogy muszáj megörökítenem. És hogy mit is csinálunk?:P

  Itt egy kép az egyik tavalyi rendezvényünkről:

  Egy kedves kollégámmal új elfoglaltságba kezdtünk. Ő egyébként hangűző;P Olyan összetett szavakat ‘gyűjtünk’, amiben valami szó duplán szerepel… vááá de nehéz ezt elmagyarázni:D Inkább mondok példákat:) Szóval olyanokat, hogy Leddióda, internethálózat, tapeszalag, iq-hányados. Hűűű le kellett volna jegyeznem a többit is:) Ha valakinek van ötlete, várom:) Remélem egyértelmű a listára kerülés feltétele:)