Archive for the rinya category.
Nekiindultam, szocializálódtam.
- délben megbeszélés
- délután jött captain, beszélgetés, iszogatás
- este blogtali
- tamás nagyonnagyon jófej!
- PaPe übersexy
- ‘Kristóf vagyok, Olvasó’ sem kutya:)
- SPF nem is fasz:)
- őszintesrácot kicsit zárkózott, de jó pályán mozog:)
- Mennyei Mandarin őrült picit, de aranyos:)
- Iguazu kicsit szótlan volt, de aztán itthon megnyílt a szája
- Rion idegeskedett, és nem volt jó kedve, bár még ez is jól állt neki.
- hiányzott Kevin
- hiányzott Maxen
- séta haza, majd taxizás
- reggel Captain törölközőbe csavart testének látványára ébredés
- munka közben beszélgetés a kétsráccal
- fuvarozásuk nyugatiba
- hazajövés
- moziprogramkitalálás
- egymásiksrác rábeszélése
- mozi
- hazafuvarozás, közben beszélgetés kicsit összeveszés, de jólérezés
- kocsiban véletlenül hozzáérés, de nem jelent semmit:)
- hazaérkezés
- romeon üzenet megkapás
Emiatt a végére minden elbaszódott, és a jókedv, amit két napig építgettem, kártyavárként omlott össze. Szar az egész. Sírok. Blőe.
Durva idők vannak… alig van időm pihenni, és akkor is dolgozom:P De már csak két és fél hét nagyon hajtásos:) Itt ülök a városligetben, és több vagonnyi nyugdíjas végez mögöttem látványgyaloglást. Megdöbbentőek.
Igazából általános kedvtelenség és padlónlét van rajtam:D Vidáman fogom fel a nap nagy részében, és csak néha kerülök magam alá:) [Ilyen még a durva szexfantáziáimban sincs:D Hogy magam alatt vagyok:P] Ezekben az időkben a szokásosnál kevésbé vagyok nyitott mások bajaira… elhallgatom egy darabig, de aztán rájövök, hogy az én problémáim nem érdekelnek senkit, akkor én miért figyeljek másokra?:)
Na király:S Idesütött a nap, és nem látok semmit a monitorból:S:S:S:S De legalább süt és nem esik. Szeretem a napsütést.
Ez az oka annak is, hogy kitaláltam tök menő témákat, hogy majd jól írok róluk, de a blogra2.txt-ből nem nagyon jutottak előbbre a megvalósítás útján.
Akartam reklámot is írni, két új blognak, de szerintem ez sem most lesz. Még a fejem is fáj:S
Több helyről is megerősítést nyert, hogy szar ember vagyok. És senki nem dühből mondta…
Hát, ezek mennek. Majd lesz happy bejegyzés is.
De addig is: csorgassátok a fiveboyseverydayre!:) Naponta új pasik, egy fotósorozat szombaton videóajánlásokkal, és egy téma kibontása vasárnap. Megéri!:)
Egy szó van erre: Benéztem. Nem szegény megboldogult szomszédom madarai csicseregnek. Nem is csicseregnek, hanem csipognak, mégpedig olyan hangerővel, hogy Guantanamoból kidobták azokat, akik a kínzásért felelnek, és ezeket a madarakat vették fel a helyükre, mivel a rabok nyelve egyből megeredt, majd utána folyamatosan kegyelemért könyörögtek.
Visszakanyarodva: meg voltam róla győződve, hogy a szomszéd madarai. Igaz, hogy a konyhában voltak a leghangosabbak, de bemagyaráztam magamnak, hogy az ablakon át szűrődik csak be. Ez így ment pár napig, de aztán éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért elkezdtem hallgatózni. A szekrényben találtam meg a zaj forrását. Beköltöztek a szellőzőmbe!!!
Mindenféle fondorlatos cselt eszeltem ki. Először bizonyítékot akartam szerezni a madarak létezésére. Érted, hogy nem csak a fejemben vannak. Kopogtattam a szellőzőt, nem kopogtak vissza. Próbáltam kinézni a konyhából, de nem láttam be. Kimásztam a franciaerkélyre, hogy lefotózzam őket, fejlámpa és iphone a kézben, életkockáztatás, kamikázefotókészítés, amin nem látszik semmi!!!! [jobbra]. Aztán egyik nap a szoba közepéről néztem ki az ablakon, amikor láttam: egy madár rárepül a fészekre. Startoltam, ajtó nyit, bámul, és igen! Ott figyelt a szellőző bejáratában, kajával a szájában. Észrevett. Azt hittem, megjegyezte az arcom, és támadásba lendült. De nem. Zuhanórepülés, mentsük az életünket-szindróma. Hm, ennek fele sem tréfa.
Támadás – akkor rajtam a sor, ha ő meghátrál. Eddig semmi nem bizonyult tartós megoldásnak, úgyhogy további ötleteket várok!
- Próbálkoztam ordítással. Reméltem, városi madarak révén ismerik azt, hogy KUSS LEGYEN MÁR BAZDMEG! De le se szartak.
- Ha erősen csapom be a konyhaszekrény ajtaját, átlag 30 másodpercig csönd van.
- Nagyon gáz megoldás, kicsit szégyellem is magam érte, de bebizonyosodott: nem bírják az ablakmosó folyadékot. Azzal 3 perc csendet is el tudtam már írni.
Ezeket leszámítva reggel hattó’ este nyolcig csiripcsiripcsiripcsirip… szétrobban a fejem tőle:S Hogy mik jöhetnek még számításba?
- Telenyomom purhabbal a dobozt.
- Megvárom, míg elutaznak télire, és kiöntöm betonnal a helyüket.
- Hívok vmi “fószert”, akinek ez a dolga, és eltávolíttatom őket hatóságilag.
Ez bizony háború. Kérem fószerek, és egyéb ötletgazdák jelentkezését!
Nem eszem olyan helyen, aminek az a neve, hogy kifőzde.
Nem iszom olyan italt, amit házipálinkának hívnak.
Nem bízok meg munkával olyan valakit, akiről úgy beszélnek: a fószer.
Nem megyek, ha beteg vagyok, SZTK-ba!
Nem vásárolok közértben.
kb. két éve kezdődött. Épp szexpartnert kerestem az interneten, lévén, hogy sohasem voltam egy élőben ismerkedős arc, amikor is “szembe találkoztam” egy olyan pasival, amilyenre szükségem volt. Szálkásan vékony, szép farokkal, helyes arc, és még viszonylag kommunikatív is volt – FIGYELEM! ez nem a fontossági sorrend.Szóóóval már ott tartottunk, hogy a tali helyét pontosítsuk, amikor benyögi, hogy neki bizony fizetni kell… “Egyszer élünk” – gondoltam, s találkoztunk. Alig adtam neki pénzt, de mégis kurva izgató volt az egész történet. Most, hogy így írom, lehet, hogy volt az 3 éve is:)
Rájöttem, hogy ez igen izgató dolog: fizetek neki, ezért szóról szóra azt csinálja, amit mondok. Nem azt mondom, hogy műszaki pontossággal megtervezett az egész aktus, csak azt, hogy nem történik semmi, ami nekem nem jó. Mondjuk sokukkal egy csomót beszélgettem, és mindegyiknek furcsa, hogy úgy állok a dologhoz: ne csak én élvezzem, hanem a másik is. Mintha érdekelne egy bolti eladó jó kedélyállapota:) Közben meg… pont ebből az okból kifolyólag aktusról aktusra finomítottam a módszeren – már előírom, hogy nem fizetek, ha nem áll a farka, vagy ha nem élvez el. Ezek rontják az illúziót, és ezzel együtt az én befektetésem értékét is.
Nem lettem függő, de szépen lassan a 2000-3000 HUF-ról felkúsztunk a 20000 HUF-ig – és akármilyen gáz, nem a legdrágább volt a legjobb.
A 3 év során nem egy alkalommal költöttem ilyenre, de volt, hogy hosszú hónapokig (CrazyBoyyal mégtöbb ideig ugye) nem kurváztam. Ellenük szól a spórolás, de minden más mellettük.
Jah igen. Kétszer átbasztak. Az elsőről nem írtam bejegyzést, mert ciki volt: Megbeszéltük, hogy találkozunk, valahol a Nagy Lajos Király útja környékén. Találkoztunk. Bélának nevezte magát. Így utólag furcsa, hogy semmire nem mondott nemet, de… Ez még belefért a kurvákról alkotott nézetembe. Aztán az is furis volt, hogy nem abból a kapuból jött ki, ahova bementünk, de biztos boltban volt. Fel az emeletre, majd: “Én előre szoktam elkérni a pénzt” – pénztárca elő, fizettem. 10000. Ok, mehetünk, csak lent hagytam a kulcsot. Na, itt esett le, hogy át lettem kúúúrva. Elkezdett rohanni. Én utána. Utól is értem, de nem állok le verekedni:S az milyen már. Buktam 10e-t, de legalább futottam egy jót:P
Szóval erről nem írtam, viszont a másik az sokkal lájtosabb volt:) Megbeszéltük a talit, és nem volt ott (csak egy másik kurva, akivel régebben voltam – gyanúúúús:P). De ez szinte lófaszsem, ilyet minden – számomra máig megfejthetetlen módon – előszeretettel játszanak a buzik…
Ami még furcsa, hogy minden kurvának bejövök. Utálom, hogy hazudnak, de nagyon jól esik:)
Ma este (0312) megint bebizonyosodott: másnak tényleg nincs értelme, csak kurvázni. De erről talán majd egyszer máskor.
Remélem, elég kimerítő volt. Péntek este van, és hétfő óta 15 órát aludtam. ÁLMOS VAGYOOOOOOK:(
dolgoztam ma, és azt éreztem, hogy semmi értelme nincs hazajönni, mert nincs itthon semmi, és senki, aki miatt hazajöjjek… Legszívesebben ott ledőltem volna, és reggel felkelve újból munkába állnék:(
elértem a pályám csúcsát. Átbaszott egy escort. Lehet, megérdemeltem?:S:S
Az életem meredeken zuhan lefelé.
Dolgok kártyavárként omlanak össze körülöttem…
… vagy már rég összeomlottak, csak én most eszmélek fel:(
Csak egy jó tanács: menekülj.
és még álmos is vagyok…
Nincs időm megfogalmazni szépen, mert holnap kell leadni ezt a kurva szakdogát, de…
Tökre zavar, hogy külföldre költözött cimboráim írásaiból azt érzem, hogy nekem rossz, mert Magyarországon élek…
ááá, ezt meg sem írtam.
bocsén.
Nem értem, hogy miért kell túlbonyolítani a dolgokat, és ugyanolyan dolgokat többféleképpen hívni.
Itt van például a csempe. Ha azt mondom, hogy csempe, mindenki tudja, hogy arra a kerámia cuccra gondolok, ami a legtöbb esetben négyszög alakú, többé-kevésbé párhuzamos oldalakkal, szimplán egyszínű vagy mintás felülettel, és burkolóanyagként használják. És akkor jönnek hozzánk ilyen lakásfelújító munkások, és elkezdenek metlachiról, vagy mi a faszomról beszélni [és hozzáteszem, tök hibás dolog egy 30*30-as járólapot CSEMPÉT!!!! metlachinak hívni, mert az valami Olaszországból származó 10*10cmes égetett agyag lap… és ráadásul egy márka…]… NEM! Megmondtam nekik, hogy hívják csempének, mert attól, hogy a földre rakják, az még csempe marad…
Vagy itt van az alma… Starking, Csillagkirály, Jonatán, Golden, Idared, Vista Bella, Téli Banánalma… Nem. Alma és kész…
Vagy a hús… dagadó, karaj, comb, mell, ezek is feleslegesek:D Kérek húst, és kapok húst. Ennyire egyszerűen kéne működnie a dolgoknak…
Kicsit a metlachihoz hasonló másik dolog is idegesít. Amikor valamire ráragad egy márkanév, és a márkanevet tulajdonnévként kezdjük használni. Mint ugye a metlachi, ami egy olasz gyártó… Vagy itt van a gyorskötöző, amit a főnököm – és ezáltal sajnos a kollégáim is – rendszeresen panduitnak hív:S [mondjuk, ahogy most ránéztem a honlapjukra, szerintem még mindig messze ők nyújtják a legszélesebb választékot:D]
Szóval, ezeket a dolgokat én annyira nem kedvelem.
