Jótanács

Az életem meredeken zuhan lefelé.

Dolgok kártyavárként omlanak össze körülöttem…

… vagy már rég összeomlottak, csak én most eszmélek fel:(

Csak egy jó tanács: menekülj.

és még álmos is vagyok…

Durva dolgok

történnek a világban, mi meg inkább becsukjuk a szemünket – vagyis nem is kell becsukni, mert elég ritkán jutnak el a médiába a hasonló történetek, főleg ilyen részletességgel nem. Mostanában hétfő esténként volt időm egy kicsit punnyadni otthon, és pár hete mindig megnéztem a kékfényt, amiben volt/van/?lesz? egy riportsorozat a tököli fiatalkorúak börtönéről. Bemutattak pár elítéltet, meséltek erről-arról, néha megszólalt az igazgató és a pszichológus.  Eddig semmivel sem durvább, sőt, picit még unalmasabb is, mint a national geographicos börtönriportfilmek. Viszont most hétfőn valami olyan meséltek, ami után csak meredtem a képernyőre egy ideig és szörnyülködtem magamban:

elmondták, hogy hogyan ölte meg egy börtönmacsó az egyik kis hmmm csicskáját meg akarták leckéztetni, ezért felakasztották,de mondták neki, hogy ne féljen, leszedik, mielőtt meghalna… úgyhogy belebújtatta a nyakát a kötélbe, felállt a párkányra és lelépett. Amikor ott lógott, rácsimpaszkodott az egyik macsó, hogy letépje. Le is szedték, elvitték a vécébe és otthagyták. Még élt, de a nyakán látszott a vörös csík. Emiatt úgy döntöttek a keménylegények, hogy nem maradhat életben, mert ugye tanúskodna ellenük… Úgyhogy visszahívták még egy körre, megint ezzel a szöveggel: "ne aggódj, leszedünk" Az áldozat ismét belebújtatta a nyakát a kötélbe, fellépett az ablakpárkányra, ahova először is egyik lábával lelépett, de érezte, hogy baj lesz, ezért megpróbált visszamászni, de ekkor kirántották a másik lábát is, és megint húzták lefelé, de most nem azért, hogy leszedjék, hanem, hogy mielőbb meghaljon. A szomszéd cellából meg végighallgatták a halálhörgését:S Ez éjszaka volt, hagyták lógni reggelig, majd öngyilkosságnak próbálták beállítani, hogy "felakasztotta magát, míg aludtunk"

Akaratlanul is a szökéses nyunyó jut eszembe, akire rászállt T-bag, és öngyilkos lett…

Jó, persze, nem kellett volna odakerülnie, meg ilyesmi, de akkor is… Ezek szerint, aki oda bekerül, annak annyi, akár szó szerint is?

Ps: amúgy azért van kevés bejegyzés mostanában, mert 1: lófasznyi időm sincs, 2: amúgy is elment picit a kedvem az egésztől…

-1+1=0

Kiegyenlítődnek a dolgok…

Tök szar, hogy te mindig ott vagy valakinek, ha meg akarja osztani, ami a szívét nyomja, de amikor te gondolsz naívan arra, hogy esetleg őt is érdekled… –1.

Viszont “minden héten” találok egy bloggert, aki jobban érdekel, és meghalok, amíg nem derítem ki, hogy ő kicsoda… Így volt ez –1-gyel, Nathannel, múlt héten meztelencsiga kilétére voltam rákattanva, és most, az eheti szerencsés nyertes: MAXEN!!! Ki vagy teeeeeeeee?:P +1

Tehát most 0-n vagyok… aludni kéne, meg CB is, hogy újra pozitívba kerüljek.

“sad but true”

rémálomföld

Nem szoktam nagyon álmodni. Mostanában mégis van egy álmom. És ha be kéne sorolni, akkor ez bizony egy rémálom:( Neeem, nem a szokványos rémálom-fajta, nem kelek fel ordítva, nincs átizzadva a lepedő reggelre, sőt, be sem pisilek, de mindig rossz érzésem van közben/utána. Hogy mi is az álom?

Azt álmodom már vagy tizedszerre, hogy a nagy csapat fogta magát, visszament Görögországba. Ott van mindenki… Orsi, Bea, Tina, Gill, Romana, Dominic – és első este az étteremben elgondolkozom azon, hogy ‘bakker, még van négy hónap hátra’, és akkor mindig elsírom magam.

MIÉRT?:’(

Grégory Lemarchal

Igazából a saját szerencsétlenkedéseimről akartam írni, de pár napja mutattott egy srác egy videót. Grégory Lemarchal van rajta. Ő nyerte a Star Academy-t 2004-ben, a szavazatok 80%-ának megszerzésével. És a cisztikus fibrózis (nem altatók!!!!!!) elleni kűzdelembe, miközben szervátültetésre várt, 2007 áprilisában meghalt. 24 évesen. Itt egy videó róla:(

végigtaposás – rajtam:S

avagy majdnem sírtam a folyosón

Igen, ma. Szokványos napnak indult. Csikis miatt nemalvás, csikis el, alvás:P SMS-re ébredés, nagyonvékonnyal nagyonsokat beszélgetős (most este is)(nemismeriteknagyonvékonyt:D)(csikistse:D), közben tanulásimitálás, borotválkozás, készülődés, iskola.

És esküszöm nem akarok, de muszáj megint hisztiznem. Egyre inkább olyan lesz a blogom, mint amilyennek Lyall is képzeli a meleg blogokat: sírós, hisztizős, rinyálós. ÉN NEM ILYEN VAGYOK. De egyszerűen hihetetlen, hogy januárban már második alkalommal jutottam el oda a suliban, hogy a tanárok megalázó viselkedésének (effektíve könyörögnöm kell, hogy vizsgázhassak) köszönhetően majdnem elsírtam magam az iskolában. Vagyis most már könnyeztem is, csak az iskola olyan részén, ahol akkor éppen szerencsére kevesen voltak. És ez rossz. Mert Wiko nem ilyen. Wiko vidám, mosolygós, és másokat megnevettetős, nem pedig a folyosón falat támasztva arra szorulós, hogy mások vígasztalják ők. [Viszont hálás vagyok minden csoporttársamnak, aki erőt öntött belém. Egyedül tuti bőgés lett volna a nap megkoronázása!!!]

Hogy mi is történt?:O

Elterveztem, hogy lereagálom, hogy a gyógyturizmus házidolgozat, amit nonCredam végig is olvasott, és kijavított, de kettes lett. ŐŐŐ KETTES!!! De előtte humánmenedzsment (HM) vizsga. Terem teli, pedig szóbeli, gondoltam, ezek barmok:D Megjött a tanár, bemegy, közli, hogy fél órát tud maradni (közben kideült hogy van az 2,5 is), és azok, akik fent vannak az előző vizsga listáján, nem vizsgázhatnak most. Érthetőbben: eredetileg a hétfői HM-re jelentkeztem, de szombaton ugye halálos beteg lettem (37,1), és leadtam a hétfőit, felvettem azonnyomban mára. És azért nem vizsgázhattam elvben ma, mert voltam olyan pofátlan, és nem jöttem be a hétfői vizsgára (mert leadtam…) [a tanár még abba is belekötött, amikor mondtam - tök kultúráltan - hogy leadtam a vizsgát. Nem értette meg, hogy leadtam, aztán amikor valaki kimondta, hogy töröltem, akkor meg megkérdezte, hogy miért nem ezt mondtam, meg hogy ha magyarul mondom, akkor megérti...] Ergo ki lettem küldve… Ez után jött a veszekedés a gyógyturizmus tanárral, mert én követeltem tőle, hogy mutassa meg, mire kaptam kettest. Mondta, hogy megnézhetem, csak aztán nehogy rosszabb legyen a jegyem, mint egy kettes. Fenyeget? erre én is megkérdeztem, hogy neki ki a főnöke, kinek tartozik elszámolással, hogy képben legyen az erőviszonyokról. Aztán mondta, hogy hétfő délben megnézhetem a házidogám (jah, gondolom, hogy legyen ideje kijavítani). És közben az összes utánamjövő embernek elhordott mindenfélének, meg tanúkat gyűjtött (csoporttársaim személyében), hogy ők tanuskodjanak majd hétfőn. Mint valami tárgyalás. Vicces lesz. Jah, nem engedtem, hogy beírja a kettest az indexembe. Mert nem tudja megindokolni… Vissza HM… újabb próba, mi ma nem vizsgázhatunk. Irány a tanszék, adminisztrátort megkérdezni, hogy ugyan nyomtasson listát. Aranyosnehéznevű lány már sírt, mert ő ugyanúgy kettest kapott ok nélkül, és ugyanúgy nem engedték vizsgázni. Adminisztrátor nő leordította a fejem, amikor 10 perc hatásszünet után megkérdeztem, hogy fog-e valami történni, merthogy “különbenis, maguk meg csak ott nevetgélnek”.

[nyomtam egy entert tagolás gyanánt] Aztán nagykegyesen lejött velünk, HMtanárnak előadta, hogy a “két pimasz hallgató…” ígymegyúgy, de igazuk van, ugyanmár, engedd őket vizsgázni. Vizsgázhattunk, 1:45 perc kűzdelem után. EZ MI???? Úristen. Mondjuk tanár korrekt volt, beismerte, hogy a lista, ami alapján nem engedett minket, nem volt valami friss, úgyhogy hátrány nélkül megkaptuk mi is a lehetőséget. De akkoris. Hétfőn második kör.

Otthon meg… apa és anya szerint is én voltam a hibás. Ez volt az utolsó csepp… Remegés, sírás itthon.

És nem tudom, hogy az idegességtől-e, de a sulis behatás óta émelygek, hányingerem van (ez ugyanaz???), lázas vagyok és izomgyenge [haha...]:(

napi vegyes + hiányzik a suli

Teljesen kivagyok… Az előbb annyira fáradt voltam hogy majdnem sírtam. A nap tegnap reggel 4kor kezdődött egy építéssel a közgázon, aztán egy divatbemutató építés a Meridienben… Kis alvás majd átmentem OChoz véglegesíteni a térképet meg a pályákat. Ott már hívott Isti (főnököm) hogy mehetek bontani… bontás végén hazajöttem, itthon a szokásos esti másfél óra levelezésre válaszolás, majd kis alvás négyig, amikor jött a telo hogy mehetek bontani. 8ig bontottunk, majd kocsiba ültem és mentem Kerepesre az SIért. 2 óra volt az út odafelé a reggeli dugóban + 1 óra vissza. Hazaérve már jöttek sorra a rokonok-barátok, alvásra már nem volt idő, csak hajmosás-borotválkozás átöltözés, autótisztítás + vettem egy bőr tokot az új telóhoz, aztán jött a kedves öcsém ballagása… Kb fél óra menetelés után egy órányi beszéd majd vége lett:D Előtte beszélgettem egyik legkedvesebb barátommal, Andrissal… Tök jó volt újra közöttük lenni. Aztán vacsora… Grill Szűz volt annak az ételnek a fedőneve amit ettem.D hihetetlenül finom volt… Fokhagymás:D imádom a fokhagymát. És a gondolat, ami folyamatosan a fejemben volt, hogy de hiányzik nekem ez az iskola… hogy minden nap lássam a barátaimat… nem tudom az egész légkör hiányzik… Holnap reggel megint munka… már kezd telelenni a tököm…
Viszont nem tudom elmondani mennyire boldoggá tett Andrissal beszélni… tök furcsa de így van:$
Ja és tök sokat gondolkoztam és asszem rosszul döntöttem: gondolkoztam azon hogy vegyek-e mindenkinek akit ismerek valami virágot lufit egyéb akit ismerek… végül a nem mellett döntöttem de szerintem hiba volt. Rossz volt hogy nem adtam semmit ó én fasz:S