• Croatia [testor.blogol.hu-ról]

    Date: 2006.07.11 | Category: stories!, testőr.blogol | Tags: ,,,,,,,

    Péntek reggel fél nyolcra volt megbeszélve a találkozó a Bah csomópontnál lévő benzinkúthoz. Amikor én odaértem (asszem pont időre), alig 1-2 ember volt ott. Negyed kilenc lett, mire a népes csapat minden tagja a helyszínre ért (két mikrobusz, két személyautó, kb. 23 ember). Irány a TESCO, ahol újabb egy órát elbasztunk (piavásárlás, kajálás, kávézás), így fél 10kor indultunk el, irány a tenger. Vagyis csak így hittük, mert délután fél háromkor Delnice előtt 10 km-rel kifogyott a benzin. Segond, pénz van bőven, tankoljunk. De 95össel kezdtük tölteni DIESEL helyett. Ez 40 liter után jutott vkinek eszébe, akkor gyorsan kikaptam a csövet, de már így is késő volt. Ott álltunk egy kocsival, amit nem lehet elindítani, és agyaltunk a megoldáson. Én a Danival egy órán keresztül kérdezgettem a parkolóban álló autósokat, kamionosokat, buszosokat, hogy nincs-e véletlenül csövük – mert a kúton nem lehetett kapni – mondanom sem kell, nem sok sikerrel. Aztán az egyik külön utazó pár hozott nekünk egy 3 méteres csövet (110 kunáért, összességében így már 350 (benzin) + 110 = 460 kuna plusz költségnél járunk). Vettünk hozzá egy kannát, hogy azért mégse locsoljuk szét a benzint, és elkezdtünk benzint lopni a saját kocsinkból. Három órán keresztül szívták az önként vállalkozók, közben én telefonálgattam ide-oda, és mindenki egyöntetűen azt mondta, hogy meg ne próbáljuk elindítani a kocsit, mert akár több százezres kár is keletkezhet, szóval inkább hívjunk egy szerelőt. Hívtunk is egyet, aki egy óra alatt odaért, és 200 kunáért eltávolította a bent maradt benzint, így majdnem üressé vált a tank (mindennel együtt ez 780 kuna volt.). Irány a szállás, ahol a szakadó eső miatt nem a sátrazást választottam, inkább egyszerűen befeküdtem többedmagammal együtt a tornaterembe.
    Kedden egy fárasztó futás után irány a tenger. A víz nagyon-nagyon hideg volt (23°C), és nagyon-nagyon sós:S Nem tom, nem ilyenre emlékeztem. Amikor közeledett a focivébé harmadik helyéért folyó mérkőzésének a kezdése, célbavettük a kocsit, hogy mégse táskával menjünk étterembe. Amikor már nagyon közel voltunk, a Zsebe felordított: nincs itt a kocsi:S Szerintem senki nem hitt neki, de amikor a saját szemünkkel is meggyőződtünk arról, hogy a kocsinak hűlt helye, szerintem mindenki csak nevetni bírt:S Aztán jött a szitkozódás, mert többek között minden papírom benne volt. Szerencsére jött egy rendőr, aki tájékoztatott, hogy nem szabályosan parkoltunk, ezért elszállították a kocsit:S Nem túl vidám hangulatban elsétáltunk a telephelyig, ahol újabb 300 kuna ellenében átvehettük a kicsi kocsit:) elmentünk szabályosan parkolni, majd rohantunk hogy lássuk a mérkőzés (németország � portugália) második félidejét. Visszamenve a kocsihoz ezt a szerintem nem rossz képet csináltam:

    Vasárnapnak már félve vágtunk neki, mert eddig nem telt el nap ‘szopás’ nélkül. Aznapra két futás jutott: a délelőttin csak egy pontra hibáztam, és a futás is viszonylag jól ment – hála egy kis pécsi srácnak; a délutáni Crikveniai etap viszont halál volt, nagyon elfáradtam. Este az első félidőt egy bárban néztük meg gintonic iszogatása közben, majd célba vettük azt az éttermet, ahol már tegnap is ettünk. Odaérve szomorúan tapasztaltuk, hogy minden asztal, ahonnan látni a tv-t, foglalt. Ballagtunk tovább, amikor a főpincér megkérdezte, mit is szeretnénk? Á, csak vacsizni, meg megnézni a döntőt. Erre odament a tv előtti legjobb asztalhoz, mondott valamit az ott ülő vendégeknek és azok felálltak és elmentek egy másik asztalhoz, tök jó gesztus volt, értékeltük:) A döntő egyetlen említésre méltó pillanata az volt, hogy Zidane lefejelte Materazzit, a mai hírösszefoglalókból idézve példátlan brutalitással:)
    A mai versenyen haltam meg igazán, nagyon elfáradtam fizikailag, szellemileg egyaránt, ezért hibázgattam is, rossz útvonalat választottam, szóval szar volt. Viszont megnyertük a legjobb csapatnak járó kupát:

    A hazaúton a lényeg a határ horvát oldalán történt: A horvát határőr elvette minden papírunkat, és utaslistát követelt, amiről fogalmunk nem volt, hogy mi (a magyar határőrt megkérdezve ők sem nagyon érették utólag:)) az. AZtán nagy kegyesen visszaadta azokat azzal a fenyegetéssel, hogy legközelebb anélkül nem enged át:) A kocsiban vettük észre, hogy a Dani személyije nem került vissza, azért újabb könyörgés volt az ár.
    Este 9-kor értem ma haza a Tesco parkolójába életem egyik leg’izgalmasabb’ utazásáról:)
    Ja és Julien, csak hogy örülj, nem éltem antialkoholista életet, itt a bizonyíték, csak neked: