ez nem álom – végre CO!

Itt figyel a Windoes Live Writeremben a következő, nagy port kavaró bejegyzésem, de nem tudom publikálni, mert mindig vagy eszembe jut vagy történik valami, ami fontosabb, és azonnal a blogomon akarom tudni:) Amúgy nekem is jobb úgy ránézni a webnaplómra, hogy van is rajta valami tartalom, ami ráadásul még frissülni is szokott:D Jó, persze, nem leszek olyan, mint Rion (még van 10 nap az ő hónapjából, addig neki szól a reklám:D Utána már megvan a következő kiválasztott:P), nem fogom a végletekig húzni annak a történetét, hogy leszálltam a metróról – de persze ilyenek is kellenek;)

Nah, nem szaporítom tovább a szót:

Emlékeztek erre a bejegyzésre? Tudjátok… ami miatt  egykori olvasóm, Petitprince “száni plagizélés”-sel vádolt? Nos, nem álom többé!

Egyszerűen muszáj volt… Amúgy is gyűlölök hazudozni, titkolózni, de a szakdolgozat címe miatt (Melegek a turizmusban – most kicsit para van ezzel, majd lesz bejegyzés) egész egyszerűen muszáj volt beavatnom. Ő ugyanis egyetemi tanárként is dolgozott, mielőtt pénzt akart keresni, és nem jön rosszul, ha valaki, aki ért hozzá, elolvassa, mielőtt beadom (A lektorokat – christof-m, m., Rion, SPF, CB leszámítva:P).

Eredetileg holnap akartam megejteni, mivel felújítás zajlik otthon, és mentem volna át bútort pakolni, és utána, de anyu ma mondta, hogy ha akarok, átmehetek ebédelni – úgyhogy megvolt a nyugodt délután, amire szükségem volt ehhez. Azért rákérdeztem arra, hogy milyen a hangulat otthon, mert apu hangulata erősen hullámzó (“Mint a tied” – tette hozzá telefonban CrazyBoy:P), valamint jeleztem anyunak, hogy mire készülök, kvázi engedélyt kértem tőle.

Aztán fürdés közben átgondoltam, hogy hogyan fogalmazom meg, mit fog válaszolni, mik lesznek a lehetséges irányok (elfogad vs. nem fogad el), és hogy ha nagy a gáz, kivel fogok karácsonyozni:P Pont délben csengettem otthon, virítottam az új notebookom, majd leültünk ebédelni:) Mesélt mindenki, nevetgéltünk, jó volt a hangulat. Megnéztem a hugom [NEM, nem, nem és nem! Nem fogom hosszú ú-val írni!] szobáját, végül rászántam magam, és szóltam apunak, hogy akarok a szakdogámról beszélgetni vele négyszemközt. Öcsémmel összeöklöztem – drukkolt – anyura rákacsintottam, és mentem a vágóhídra:P

Kezdtem a szakdogával, mert arról is akartam beszélni, adott okos tanácsokat, majd rátértem a címre: Melegek a turizmusban.

“Biztos sejtetted az évek során, hogy nem véletlen a címválasztás, ugyanis közöm van ehhez a csoporthoz” Nah, kimondtam, nagy kő esett le, innentől jöhet a rizsa (emlékeztem a tapasztalatokból, hogy mikre kell kitérni):

“Diplomásként biztos tudod, hogy ez nem egy olyan dolog, ami az én elhatározásom miatt alakult, nem tudok és nem is akarok rajta változtatni, és az sem rajtam múlik, hogy lehet-e gyerekem. 8 hónapja van barátom, aki nagyon sokat jelent nekem, majd, ha ő is rászánja magát, szívesen bemutatom nektek” Ekkor mondta, hogy sejtette a dolgot, de amíg én nem hoztam fel, ő nem akarta erőltetni: “Tudod, apa, egy fiúnak a legnehezebb a saját apját beavatnia” – és ezzel lezártam azt is, hogy miért mindent ő tud meg utoljára. Kérdezte, hogy tesóim, anyu mit tud.

“Öcsém előtt csúnyán lebuktam a gépen tárolt tartalom miatt” – erre kis mosollyal a szája sarkában csak ennyit mondott: “Informatikus vagyok”:)

Elmondta, hogy félt engem, mert szerinte nem érett meg az ország az elfogadásra. Beszéltünk magyar gárdáról, jobbikról, választásról, pártokról, felvonulásról, én elmondtam neki a coming outos tapasztalataimat, ő pedig elmesélt egy történetet az egyik volt kollégájáról, akit huszonévvel korábban azért öltek meg, mert meleg volt.

Mondtam ugye azt is, hogy nem fog változni ez a dolog, erre csak annyit mondott: “Nem lehet tudni, mit hoz a jövő!”

Öleléssel búcsúztam, amire azért rég volt példa… Kijöttem a szobájából, öcsémhez be, elmeséltem neki, nagyon örült, anyunak meg egy feltartott hüvelykujjal jeleztem: minden okés. Jó hangulatban jöttem el, remélem, semmi nem fog változni. Holnap kiderül – megyek bútort pakolni:P

Egy dolgot megtanultam az évek során: dühből nem szabad coming outolni, az nem vezet semmi jóra. Keressétek meg a megfelelő alkalmat – mert van megfelelő alkalom!

Posted by Svityó under melegÉN, mesélőÉN Comments (16)

16 Responses to “ez nem álom – végre CO!”

  1. (azért ehhez nem kell diploma :) )

  2. de örülök nagyon!!

  3. :D Gratula (L)

  4. Jajjjjjjjjjjj Te!

    A végére rendesen bekönnyeztem!

    Mennyivel könnyebb, ha diplomázottak az ember szülei… :/

    Fene egy a nagy empátiámat! :D
    Örülök!
    Feldobta az estém ez a cikk! ;)

    Grat! ;)

    Ui: A helyedben ezt megünnepelném a barátommal az este…. ;) :P XD

  5. Am mire jutottatok a Jobbikkal és a Gárdával kapcsolatban?

  6. hé, gratula. ez azért tényleg király dolog, Apád jófej. meg nyilván az egész családod is. =))) (egyszer mostmár tényleg megszervezzük azt a k osztálytalálkozót, ha addig élek is. =) )

  7. Szívből örülök ennek, hogy erre jutottál és ilyen apud is. Bár nekem is ilyen lenne, de ehelyett a havi egyszeri találkozások alkalmával a téma 40%-át a lányok a többi 40%-át a gyűlölete teszi ki (más nemzetiségű csoportok és a melegek felé) ami kezd számomra rendkívül nyomasztóvá válni. Annyira elítél és gyűlöl, hogy példátlan. Hiába van több diplomája, és az IQ szintje kimagasló, mégis ő az az ember, akinek ha elmondanám, az életben nem látnám többet….

  8. Na ennek örülök,hogy végülis ilyen zökkenőmentes ment le a dolog.
    Csak drukkolni tudok a többieknek is hasonlókhoz.
    (nomeg magamnak is majd ) :D

  9. akkor most már mindenképpen jelezzük, hogy te leszel a következő blog, akinek egy hónapig szól a reklám:P De addig cssss:D

  10. Óóó, igazán grat! :] Nagyon örülök neki. Neked. Ennek. Na. Nem tudok írni.
    “Nem lehet tudni, mit hoz a jövő!” – nálam is ez volt. -.-’

    Am diplomával kapcsolatban: apámnak nincs diplomája (még érettségije sem btw., de mégis könnyen fogadta).

    P.s.: A “húgom”at még az én kedvemért sem írod hosszúval? :P

  11. Jó volt ezt olvasni. Gratulálok és irigykedem.

  12. Szintén grat! :)

  13. Én is örülök, ez azért nagy dolog!
    (Az is érdekelne, hogy a szüleid hogy beszélték ezt meg, de ezt nem fogjuk megtudni, kivéve ha nincs valamelyiküknek egy blogja.) :)
    - Életem, te tudtad?
    - Igen, az én fiam, szeretem, bármilyen.
    - Igen, a mi fiunk, szeressük nagyon.
    - Jó éjt, drágám.
    - Csók.
    Ez a szentimentális, a valósághűbb:
    Valósz. átbeszéltek egy fél éjszakát. :)

    A lektor jobban hangzik, bár túlzás. :)

  14. :) jójó, lektoooor:D amúgy mindjárt kész, és akkor ömlenek majd a szakdogás postok:)
    kösziköszi mindenkinek, de ez nem érdem… ennek kéne a normálisnak lennie. Max azért érdemlek gratulációt, mert normálisak a szüleim…:)

  15. Dejóóóó. Örülök neki, hogy ilyen jól ment. És kicsit irigykedek is. :P Milyen jó kedvem lett hirtelen… :D

  16. Hú, egy darab Kyle irigykedik! :) Na jó, azért én sem panaszkodom CO területen, de ez biztosan nagyon jó érzés! :)

Leave a Reply

különlegesen elmebeteg

Svikó jegyzetei a világról
Unchained fun designed by Dining Tables, Made free by Wooden Garden Furniture, Garden Furniture Covers, High Heel Shoes