ez nem álom – végre CO!

Itt figyel a Windoes Live Writeremben a következő, nagy port kavaró bejegyzésem, de nem tudom publikálni, mert mindig vagy eszembe jut vagy történik valami, ami fontosabb, és azonnal a blogomon akarom tudni:) Amúgy nekem is jobb úgy ránézni a webnaplómra, hogy van is rajta valami tartalom, ami ráadásul még frissülni is szokott:D Jó, persze, nem leszek olyan, mint Rion (még van 10 nap az ő hónapjából, addig neki szól a reklám:D Utána már megvan a következő kiválasztott:P), nem fogom a végletekig húzni annak a történetét, hogy leszálltam a metróról – de persze ilyenek is kellenek;)

Nah, nem szaporítom tovább a szót:

Emlékeztek erre a bejegyzésre? Tudjátok… ami miatt  egykori olvasóm, Petitprince “száni plagizélés”-sel vádolt? Nos, nem álom többé!

Egyszerűen muszáj volt… Amúgy is gyűlölök hazudozni, titkolózni, de a szakdolgozat címe miatt (Melegek a turizmusban – most kicsit para van ezzel, majd lesz bejegyzés) egész egyszerűen muszáj volt beavatnom. Ő ugyanis egyetemi tanárként is dolgozott, mielőtt pénzt akart keresni, és nem jön rosszul, ha valaki, aki ért hozzá, elolvassa, mielőtt beadom (A lektorokat – christof-m, m., Rion, SPF, CB leszámítva:P).

Eredetileg holnap akartam megejteni, mivel felújítás zajlik otthon, és mentem volna át bútort pakolni, és utána, de anyu ma mondta, hogy ha akarok, átmehetek ebédelni – úgyhogy megvolt a nyugodt délután, amire szükségem volt ehhez. Azért rákérdeztem arra, hogy milyen a hangulat otthon, mert apu hangulata erősen hullámzó (“Mint a tied” – tette hozzá telefonban CrazyBoy:P), valamint jeleztem anyunak, hogy mire készülök, kvázi engedélyt kértem tőle.

Aztán fürdés közben átgondoltam, hogy hogyan fogalmazom meg, mit fog válaszolni, mik lesznek a lehetséges irányok (elfogad vs. nem fogad el), és hogy ha nagy a gáz, kivel fogok karácsonyozni:P Pont délben csengettem otthon, virítottam az új notebookom, majd leültünk ebédelni:) Mesélt mindenki, nevetgéltünk, jó volt a hangulat. Megnéztem a hugom [NEM, nem, nem és nem! Nem fogom hosszú ú-val írni!] szobáját, végül rászántam magam, és szóltam apunak, hogy akarok a szakdogámról beszélgetni vele négyszemközt. Öcsémmel összeöklöztem – drukkolt – anyura rákacsintottam, és mentem a vágóhídra:P

Kezdtem a szakdogával, mert arról is akartam beszélni, adott okos tanácsokat, majd rátértem a címre: Melegek a turizmusban.

“Biztos sejtetted az évek során, hogy nem véletlen a címválasztás, ugyanis közöm van ehhez a csoporthoz” Nah, kimondtam, nagy kő esett le, innentől jöhet a rizsa (emlékeztem a tapasztalatokból, hogy mikre kell kitérni):

“Diplomásként biztos tudod, hogy ez nem egy olyan dolog, ami az én elhatározásom miatt alakult, nem tudok és nem is akarok rajta változtatni, és az sem rajtam múlik, hogy lehet-e gyerekem. 8 hónapja van barátom, aki nagyon sokat jelent nekem, majd, ha ő is rászánja magát, szívesen bemutatom nektek” Ekkor mondta, hogy sejtette a dolgot, de amíg én nem hoztam fel, ő nem akarta erőltetni: “Tudod, apa, egy fiúnak a legnehezebb a saját apját beavatnia” – és ezzel lezártam azt is, hogy miért mindent ő tud meg utoljára. Kérdezte, hogy tesóim, anyu mit tud.

“Öcsém előtt csúnyán lebuktam a gépen tárolt tartalom miatt” – erre kis mosollyal a szája sarkában csak ennyit mondott: “Informatikus vagyok”:)

Elmondta, hogy félt engem, mert szerinte nem érett meg az ország az elfogadásra. Beszéltünk magyar gárdáról, jobbikról, választásról, pártokról, felvonulásról, én elmondtam neki a coming outos tapasztalataimat, ő pedig elmesélt egy történetet az egyik volt kollégájáról, akit huszonévvel korábban azért öltek meg, mert meleg volt.

Mondtam ugye azt is, hogy nem fog változni ez a dolog, erre csak annyit mondott: “Nem lehet tudni, mit hoz a jövő!”

Öleléssel búcsúztam, amire azért rég volt példa… Kijöttem a szobájából, öcsémhez be, elmeséltem neki, nagyon örült, anyunak meg egy feltartott hüvelykujjal jeleztem: minden okés. Jó hangulatban jöttem el, remélem, semmi nem fog változni. Holnap kiderül – megyek bútort pakolni:P

Egy dolgot megtanultam az évek során: dühből nem szabad coming outolni, az nem vezet semmi jóra. Keressétek meg a megfelelő alkalmat – mert van megfelelő alkalom!