blog=terápia

Viktor vs. Világ

Svityó — Fri, 03 Sep 2010 20:25:00 +0000

Na:) Már megírtam egy ilyen postot, és még tervezek párat, de – mivel túl jó vagyok ahhoz, hogy publikáljam – ezeket nem sokan láthatták:)

Először egy példa: vegyük azt az elképzelt helyzetet, hogy a földön mindenkinek a fekete-fehér-szürke hármas valamelyikére festett kocsija van. Először jön egy ember, majd 100, utána 10000, majd milliók, akik színes autót akarnak, és megjelennek az utcán a piros, a lila, a citromsárga, a zöld, az égszínkék és egyéb színes autók. És végül az lesz a kuriózum, amikor valakinek fekete-szürke-fehér az autója.

Csak annyit akartam mondani, hogy fárasztó és unalmas minden tininél azt olvasni, hogy ő érettebb társainál, hogy ő többet élt, mint bárki, hogy ő mekkora tudással rendelkezik, hogy ő mennyire különleges, hogy tattara. Lassan az lesz a különleges, ha valaki ezt nem jelenti ki magáról.

ELÉG VOLT.

Én a helyedben nem hagynám ki a képes blogomat, http://ilikethesethings.tumblr.com/ sem!

Post tags: különleges, viktor vs. világ

ami mostanában nem jó

Svityó — Wed, 01 Sep 2010 20:40:58 +0000

jelen – part 2.

Gayromeo, annak ellenére, hogy szerintem magasan a legjobb meleg ismerkedős site, tele van olyanokkal, akik másnak adják ki magukat, mint amik. És így az egész elveszti értelmét. :( Dudesnude-on legalább van ilyen izé, hogy kell küldeni egy fotót magadról a profilod sorszámát egy papíron magad előtt tartva, hogy igazold magad. És azokról, akik akkora királyok, hogy nem válaszolnak, ne is beszéljünk.

Gábor szerin messziről lerí rólam, hogy buzi vagyok. Ez csak azért nem jó, mert meg voltam győződve az ellenkezőjéről, és büszke is voltam rá.

Kristóf újra E/3. személy lett, ami várható volt, de hát szar ez így.

82 kg vagyok. pf… szánalmas.

Kezdem teljesen elhagyni magam. Fekszem itthon, kilógó hassal, pizzás doboz mellettem a kanapén, lábam az asztalon, és tespedek. Szennyes mindenhol, kosz, rendetlenség, borosta.

Nincs kedvem megosztani senkivel semmit, mert mindenki csak magával foglalkozik: Ha van valami, ami a szívemet nyomja, egyedül kell feldolgoznom. Ha véletlenül segítségre van szükségem, akkor oldjam meg egyedül.

Én a helyedben nem hagynám ki a képes blogomat, http://ilikethesethings.tumblr.com/ sem!

Post tags: rinya

Victor napjai

Svityó — Sat, 28 Aug 2010 14:59:42 +0000

“Egy charter járattal jöttem egy DC-10-esen Londonig, ami leszállt a Heathrow-n. Fogtam egy taxit a központba. Ne hagyd becsapni magad, az ifjúsági szállókban csak csúnyák laknak. A Home House-ban szállok meg, a leggyönyörűbb hotel. Felhívtam egy barátom a suliból, aki füvet árul, de nem volt bent. Megismerkedtem egy brit párral, akik elvittek mindenhová, a Camden Street-en. Egy kicsit flörtöltem a Virgin Megastore-nál, vettem néhány CD-t, aztám követtem egy pár rózsaszín hajú lányt. Körbenéztem, aztán próbáltam dugni, de elkezdett esni és visszamentem a Home House-ba. "Ministry of Sound" halott, így megnézem "Rem Forum"-át, de "buzi est" van. Találok egy hetero lányt és baszást imitálva táncolunk. Visszataxizunk a Home House-ba, levetkőztetem, lesmárolom és dugunk. Együtt lógunk 4-5 napig, találkozok a világ legjobb DJ-jével, Paul Oakenfold-dal. Még mindig nem láttam az őrségváltást. Írtam egy levelet anyámnak, amit sosem küldtem el, SPEED-et vettem egy olasz tolvajtól, aki egy lopott bringát akart eladni nekem. Egy csomó füvet szívtam, amiben túl sok dohány volt. Láttam a Tate-et. Láttam a Big Ben-t. Egy csomó furcsa angol kaját ettem. Sokat esett az eső. Drága volt és rajongom ezért — aztán átugrottam Amsterdam-ba. Minden holland beszél angolul, így nem kellett hollandul beszélnem, ami megkönnyebülés volt. Sétáltam a piros lámpás negyedben, megnéztem egy szex show-t, egy szex múzeumot, és egy csomót füveztem.

Megismerkedtem egy holland TV-színésznővel és absinthe-et ittunk egy "Absinthe" nevű bárban. A múzeumok nagyon szuperek voltak. Jellemzően sok Van Gogh és Vermeers volt látható . Körbejártam mindent, vettem egy csomó süteményt, és sok palacsintát ettem. Vettem egy kevés kokaint és elmentem a piros lámpás negyedbe Találtam néhány nagymellű szőkét, akik Lara-ra emlékeztettek. 100 guildert adtam neki. A végén, kihúzza a farkam magából, a mellei közé élvezek annak ellenére, hogy gumit viselek. Egy kicsit beszélgettünk az AIDS-ről, a marokkói stricijéről és őmagáról. Arra ébredek, hogy egy részeg énekel. Reggel 8 van, és forróság van odakint. Úgy döntök, hogy körbekorcsolyázom a Central Station-t. Dalokat cserélgettem egy Kiwi lánnyal, aztán Párizsba húztam. Megcsodáltam a Champs-Elysées, felmásztam az Eiffel Toronyba csak hét frankért – mert a jegyautomata nem működött. Metróval mentem mindenhová… Ford modell parti, felszedtem egy Karina nevű modell csajt. Leszopott a Marriott-ban, ami jólesett. Billiárdoztunk, elmentünk vásárolni és szerintem belémzúgott. A szaudi királyi család Ferrariját vezettem. Szeretkeztem egy holland modell csajjal a Louvre előtt. Láttam az Arc de Triomphe-ot – majdnem elgázoltak. "Oakie" meghív Dublin-ba, pont elkapok egy Aer Lingus járatot, megszállok a Morrison-ban – Dublin olyan hatással van rám, amit el sem tudtam képzelni. Oakenfold megengedi, hogy én is pörgessem a CD-ket vele együtt. Az ír lányok nagyon kicsik. Társalgok egy részeg nővel, aki megtapogatta a farkamat, és "Mr. LA."-nek hív. Levetkőzik nekem a klub vécéjében. Beosonok a Guinness gyárba és rőt gyűjtök, így kezd felállni a farkam.

Barcelona-ba repülök, ami egy csőd. Túl sok dagadt amerikai diák, túl sok szar húspiac. Kokóztam a Sagrada Familia épületénél, ami legalább elment egynek. Eljutottam a Museo Gala Dali-ba, de már nem volt kokóm, ezért szarul éreztem magam. Valami csaj Kanadából felhív a mobilomon, és hagytam, hogy meghallgassa a harangkongást. Canta Cruz gyönyörű, de nincsenek lányok, csak öreg hippik. Így elmentem Svájcba, ahol, úgymond, nem tudtam megdugni senkit. Elmentem a Glacier Express-szel Shiltone-ba ami olyan gyönyörű, hogy elmondani sem tudom. EuroPass –szal átmentem Olaszországba, Velencéig egészen, Megismertem egy dögös csajt, aki úgy néz ki, mint Rachel Leigh Cook, és jobban beszél angolul, mint én. Már egy éve csak $5.00-t költ el naponta. Körbegondoláztunk, vettünk füvet. Azt hiszi, gazdag vagyok – a szobám egy éjszakára többe kerül, mint az ő egész utazása. Nem nagyon zavarta, hogy mindig én fizetek. Így hát otthagytam a szarban, és ööszejöttem egy párral, akik épp hármasban akarták csinálni. Sok élményt szereztem, de ez a tuskó azt akarja, hogy vezessek Rómáig, ahol kiszállok. A forgalom szörnyű, megálltunk egy pár órára. A felesége nem normális. A pali berág rám. Akár egy Polanski film. Megállunk Florence-ben, ahol megnézek néhány nagy dómot. Egy bomba felrobban elszakadok a furcsa pártól, ami talán a lehető legjobb dolog. Rómába érek, ami nagy, forró és koszos. Akárcsak LA, csak romok is vannak. Elmentem Vatikánba, ami hihetetlenül pazar. Két órát álltam sorba, hogy bemehessek a Sistine kápolnába, ami így megtisztítva, hamisnak tűnik. Megismerkedek két kiskorú olasz lánnyal, akiket megpróbálok rábeszélni, hogy dugjanak egymással, és én kiverem rájuk. Meguntam, inkább vettem nekik jégkrémet helyette. A hotelban van konditerem, ezért edzek egy kicsit.

Összefutok egy Camden-i sráccal, aki állítólag ismer engem, de biztos vagyok benne, hogy buzi, ezért lerázom. Fingani próbálok, ehelyett viszont beszarok. Maszturbálok a szobámban és fáj az ágyékom. Egy gyönyörű lányról álmodom, aki félig kilátszik a vízből, és ez megnyújtja a vékony testét. Megkérdezi, hogy tetszik-e nekem? Azt mondom neki, hogy halat tisztíthatna vele. Nem tudom, ez mit jelent, de jól kipihenten ébredek, maszturbálok a fürdőben, és kijelentkezek. Visszamegyek London-ba, elmegyek a Piccadilly Circus-re. Pólót cserélek valami Cambridge-i tyúkkal. Az övé Agnes B. volt; az én Chanel-emért cserébe. Nagyon visszafogott és prűd, de igazából egy vadmacska. Éppen csak ránéz a farkamra, és már akarja is. Másnap drogozok és eltévedek a földalattibanegy teljes napra és nem találom a kiutat. Megismerek egy helyes lányt, aki megengedi, hogy kiverjem rá ha nem megy a Paul Smith kabátjára. Beszívunk, miközben Michael Jackson lemezeket hallgatunk. Másnap reggel, magamba beszélve ébredek. Van egy nagy dudor a fejemen, amikor hadonásztam az álmomban. Szerzek anyagot és éppen csak, hogy elérem a gépet vissza az Egyesült Államokba. Aztán már azt sem tudom, ki vagyok És úgy érzem, egy teljesen idegen ember szelleme vagyok.”

Vittem haza Gábort, aki majd érdemel egy külön bejegyzést, mert mellettem van mindig, amikor szükségem van rá. Kicsit csönd lett, és akkor indult a hét mesterlövésze a radiocafé 98.6-on. Van Barátod. Nekem is van:) Filmes műsor, és tavaly októberi adást ismételtek, amikor is a filmtörténet 10 legjobb jelenetét mutatták be, 5-5-5-5 percben. A lista utolsó helyén, az első bemutatott jelenet a 2002-es A vonzás szabályaiból van.

A teljes műsort meghallgathatjátok/letölthetitek innen. a 2. percnél indul ez az izé, szóval megéri klikkelni;) Élőben még jobb is, mint olvasva. A 9. helyezett ugye rögtön ezt követte, azt is hallgassátok meg, az is egy durvajó jelenet!!! Ajánlást hallottak.

Én a helyedben nem hagynám ki a képes blogomat, http://ilikethesethings.tumblr.com/ sem!

Post tags: film, idézet, jelenet, radiocafé

aggódás:’(

Svityó — Thu, 26 Aug 2010 21:18:38 +0000

jelen – part 1.

Nem is tudom, talán alapvető emberi tulajdonság, hogy aggódunk folyton. De az is lehet, hogy ez a magyarok sajátossága. Vagy esetleg egy meleg vonás. Ezt most így, a szabadságomat élvezve nem fogom tudni megszülni, viszont tény, hogy folyamatosan aggódom. Nézzük a közelmúltat, 24 órában:

A napot rögtön aggódással kezdem, hogy “Úristen, elkéstem!” Aztán szépen lassan magamhoz térek, rájövök, hogy nem kell mennem sehova, vagy még pont van 2 percem a telefonom csörgéséig. Utána jön a következő dolog, ami miatt aggódhatom: huh, ma egész nap nem leszek itthon, és bolt meg étterem sem lesz a közelben, valamit ennem kéne. Gyorsan feloldom a problémát: majd a boltban rögtönözök valamit. Beülök a kocsiba, van 20 percem odaérni, mert a szüleim arra tanítottak: sose késsek. Elindulok, hatalmas dugó, áll a forgalom, ami aggódást szül: el fogok késni! De szerencsére elég jól ismerem az útvonalat, kikerülöm a dugót, és még pár perccel korábban is érkezem.

Beérek az irodába. Leülök, tervezek. Összeáll a dolog, de rengeteg a sötét folt, válaszokra van szükségem. Hívom, 20 csörgés, nem veszi fel. Hívom egy óra múlva. Kinyom, majd jön az sms: “Láttam, hogy kerestél, majd hívlak!”. Aggódom, hogy nem tudom majd elvégezni a munkát. 5 órával később írok egy mailt, amiben hangot adok az aggodalmamnak. Eredménytelenül zárult a nap, de én mindent megtettem a siker érdekében. Hazamegyek. Csikar a hasam, de messze a wc. Aggódom, hogy kitart-e a záróizmom. Jön az ajtó, és a 20 kulcsból pont az akad bele a karikába, és minden másba, ami az ajtót nyitja, és a lift is a 11-en van. Sikerült, épp hogy, de elértem.

Leülök a gép elé. Jön egy árajánlat kérés. Muszáj foglalkoznom vele, mert a főnököm nem ér rá. Pedig szabadságon vagyok. Aggódom, hogy sosem tudom kizárni a munkát, még egy is időre sem. Meg fogok kattanni. Felhívom az arcot, hogy gyűjtsek még infót. Eszembe jut még egy kérdés, megint hívom. És megint és megint. 5x egymás után, és már a negyediknél aggódtam, hogy elhajt a picsába, hát még az ötödiknél. De ez is megoldódott, nevetett. És akkor jött a kék halál. Ma már harmadszor. Pedig tegnap lett újrarakva a gép. Szétvet az ideg, kis híján földhöz vágom. Frissítettem drivert, nem oldotta meg. Aggódom, hogy az alig 10 hónapos gépnek hardver-baja van. Felhívtam az informatikai partnerünket, és bíztatott, hogy a gyári partícióról telepítsek újra. Megoldotta – persze nem akarom elkiabálni.

Este koncert. Ott állok mögötte, néha megfogom a testét. Megszólal a Relax. De jóóó, ezt ismerem, kezdem kurvajól érezni magam. És csörög a telefonom… Aggódom, hogy “ugye nem kell itt hagynom”. De. Menni kell. Kiérek a tömegből. Visszanézek. Ott hagytam egyedül. Ugye nem esik baja? Vele akarok lenni. Már megint aggódom:( Lassan vége a napnak.

Éjjel van időm gondolkozni egy picit. Persze ki jár a fejemben? Kristóf. Hosszú lesz ez a két év, de nem magam miatt aggódom. Neki új ez az egész. Képes lesz várni? Együtt vajon végig tudjuk-e csinálni? Felhívom. Beszélgetünk. Rögtön felvidít, imádom a hangját. Mellette semmi ilyesminek nincs helye. Aggódás: bíztat. Hiszti: rám mosolyog. Sértődés: bújik. Nincs értelme. Beszélgetünk, a családi telefonomon. A másikra pedig jön egy sms. Bankkártyás fizetés: x forint. Mondom ez belefér mindenféle állandó kiadásnak. 10x forint – jön a következő sms: hűha, ez hasonlit a legutolsó vásárlásomra, de azt mintha már levonták volna. Aggódás, itt valami para van. Rohanás a nappaliba, K&H telecenter telefonszám keresés, közben jön a következő sms: 150x forint. Baszki! Hívom őket, tiltom le a kártyát, de közben jön egy utolsó, 100x forintos terhelés is. Bíztat az ember, nyugodjak meg, visszaadják a pénzem. Leteszem, visszahívom Kristófot, elköszönök. Lámpa lekapcsol, lefekvés, miközben szét aggódom magam, hogy hol használtam felelőtlenül az adataimat. Lassan elnyom az álom, és másnap kezdődik minden elölről.

De itt van ez az ember. No arms, no legs, no worries – zárja a mottó a videót. Kicsit rémisztő, de… nézzetek magatokra! Ha ő nem aggódik, nektek, nekünk, NEKEM sincs miért.

Én a helyedben nem hagynám ki a képes blogomat, http://ilikethesethings.tumblr.com/ sem!

Post tags: aggódás, bankkártya, dugó, késés, koncert, kristóf, Mika, notebook, rinya, szabadság, sziget, video

Hell’s Kitchen S18E01

Svityó — Wed, 25 Aug 2010 19:25:08 +0000

“Ez az amire mindannyian vártunk. Ez lesz a legnehezebb… Legádázabb… Legvadabb… Legdögösebb… Legjobb jutalmak az évadok során.”

Lement a promóció, és mivel élő-szerűen rögzítik a műsort a későbbi vágómunka minimálisra csökkentésének az érdekében (nem hiába, ezt a műsort is elérte a kötelező költséglefaragás), már gördülnek is be a luxus-terepjárók a Pokol Konyhájának helyt adó stúdió elé. A műsort jelképező tüzek kigyulladnak, és megszólal a narrátor:

“Most, reményekkel tele, készek behatolni Ramsay főnök területére. Bizakodva jönnek. És arról álmodoznak, hogy ők lesznek a következő nyertese a Pokol Konyhájának. Ma, a média képviselői eljöttek, hogy először láthassák azokat, akik között ott rejtőzik a következő kulináris szupersztár.”

A Viasaton futó magyar nyelvű promóciókból már tudjuk: a 2015-ös Hell’s Kitchen a magyarok szempontjából is különleges lesz, ezért a csatorna az amerikai adással egyszerre adja le az epizódokat.

A versenyzők belépnek a stúdióba, és a rengeteg embertől, a villogó vakuktól és a minden mozdulatukat követő kameráktól rögtön világsztárnak, sőt, celebnek képzelhetik magukat. A sajtónak tartott bemutatkozásból megismerhettünk néhány séfet, akik ebben a kivételes évadban nem csak Amerikából, hanem a Föld több másik országából érkeztek:

“Súja vagyok, Japánból, cukrászként dolgozom egy híres cukrászdában”

“Jeffery vagyok, Egyesült Államok, étterem-vezető kisiparos”

“Markus vagyok, Németországból, személyi szakács”

“Susan vagyok, Washington, gyorséttermi kisegítő”

“Kristóf vagyok, Magyarországról, tanuló, és minden álmom, hogy megnyerjem ezt a megmérettetést!”

Miután mind a 16-an bemutatkoztak, Gordon ismerteti a játék fődíját [“Az idei év Pokol konyhájának nyertese lesz a vezető séfje egyik éttermemnek, a legcsodásabb történelmi Savoy Hotelben, Londonban, ahol tiszteletüket tették már a világ legjobb séfjei is”], majd váratlan bejelentést tesz: “Hivatalosan garantálom, hogy teljesítjük a nyitó estét a Pokol konyháján” (ergo az összes vendéget ki fogják szolgálni). Mielőtt azonban élesben menne a főzés, mindenkit beküld a konyhába, hogy készítsék el egyenként a saját specialitásukat. Amikor elkészültek, a 8 fiúból álló fiúcsapat, és az ugyanennyi lányt egymásba foglaló lány csapat egymás ellen küzd, mégpedig párokban: 1 fiú áll ki egy lánnyal szemben, akinek étele jobban elnyeri Gordon Ramsay tetszését, azé a pont.

Mennek sorban a párok, volt étel, amit a főszakács kihányt, volt, amit egy benne talált fogpiszkáló miatt meg sem kóstolt, de voltak egész jó próbálkozások is:

“Ez mi?” “Brie sajtos szuflé, homárral.” “Elég szarul néz ki. […] De az íze remek.”

“Sült ahi tonhal, mentalevélbe göngyölve.” “Bátor tett, tonhalat mentalevélbe tekerni, […] de működik.”

“A steak fűszerezése remek.”

7 pár után 4:3 az állás a fiúk javára, amikor Susan, a gyorséttermi tapasztalatokkal rendelkező fiatal anyuka és Kristóf, a magabiztos magyar tanuló járul ételével Gordon elé. A szőke hajú szakácsisten megigazítja az elengedhetetlen ceruzát a füle mögött, majd a lányhoz fordul:

“Mit készített, Rebecca?”

“Lepényhal banánlevélbe tekerve. Ez egy… hagyományos indiai étel.”

“Voltam Indiában, nem láttam ilyen ételt”

“Pfujjj!!! Holly, ez katasztrófális. Kristóf, nézzük a te ételed!”

“Ez az én specialitásom, a páromnak csináltam először: sült csirkemell póréhagymamártással és rántott cukkinivel” – mondta dagadó mellel, és miközben Gordon kostolt, látszott az arcán, hogy ő ebbe a játékba győzni jött.

“Hát…” – félrefordul, elfintorodik – “… a maga párja nagyon szerencsés fickó! Ez isteni! Gratulálok, a pont a fiúké, így a mai párbaj nyertese a kék csapat. Lányok, a büntetést később tudjátok meg!”

Narrátor: a reklám után kiderül, hogy Chef Ramsay beváltotta-e ígéretét!

Én a helyedben nem hagynám ki a képes blogomat, http://ilikethesethings.tumblr.com/ sem!

Post tags: győzelem, Hell's Kitchen, kristóf

Ital 2.0

Svityó — Sun, 22 Aug 2010 23:04:13 +0000

Tavaly márciusban éreztem késztetést arra, hogy alkossak valamit a konyhában. Nem, persze, nem étel, azt meghagyom Kristófnak;) Akkor fejlesztettem ki hosszas kisérletezéssel a banánturmix hibátlan receptjét.

Balatonsoundon kollégám elment sétálni, és egy gyümölcsökkel, jéggel, mentalevéllel és átlátszó folyadékkal teli pohárból szürcsölgetett valamit szívószállal. Nem csak gondoltuk, hanem egyenesen tudtuk, hogy koktél. Miután végiglőttük a standard és nem standard koktélok teljes palettáját, mondta, hogy limonádé, ott lehet kapni, 550 Ft. Rohantam venni. Megittam, és hihetetlenül jól esett, úgyhogy a maradék napokon azt szürcsölgettem.

Jött a Heted7 vígasság Kemence környékén, ahol szintén volt a limonádés cég, ezért szinte állandó programmá vált, hogy a műsorszámok között mentünk limonádét venni. A szigeten is voltak, de a gyümölcsökkel teli pohárból maradt az átlátszó folyadék, és 1-2 gerezd citrom. Pont lófasz. Viszont a VIP-ben olyan volt, amilyennek szerettem. El is beszélgettem az ottaniakkal, hogy hogyan csinálják:

citrusfélék feldarabol, bele a pohárba
gyümölcszúzóval kinyomja a levet
felönti cukorsziruppal
rá jég
és a maradék helyet kitölti szénsavas ásványvízzel
szívószállal megkavar
kiszolgál

Ez így sokkal-sokkal jobban tetszett, mint azok a verziók, hogy citromlé, cukor, víz. Eldöntöttem, hogy ez kivitelezhető, ezért kedden neki is álltam a beszerzésnek.

Első utam a zöldséges konténerbe vezetett, vettem narancsot, citromot, limeot.

Következő lépésben kikerestem a neten a cukorszirup rém bonyolult receptjét, és lefőztem egy adagot.

Vettem szénsavas vizet, mert itthon csak menteset tartottam.

Lényegében minden megvolt, kivéve a gyümölcszúzót. Persze a nevét nem tudtam, ezért mindenhol el kellett magyaráznom, hogy mit keresek: Egy olyan dolog, mint amivel a mozsárban összetörik a cuccokat, csak fából, és recés az alja. Legtöbb embernek átjött, hogy mit keresek, de a többiek próbáltak eladni nekem mézcsurgatót, és olyan is volt, aki közölte, hogy nincs fa mozsárjuk. Anyád. Körbejártam az Alleet, bementem 3 konyhafelszerelés boltba a Mammutban, jártam Vasedény boltban (ami kívülről sokkal menőbbnek nézett ki:S), IKEA-ban, Kikában. Semmi. Hiánycikk, úgyhogy az első adagból egy pohár aljának a segítségével préseltem levet. Nem volt az igazi. Felmentem az internetre, és találtam egy boltot, 990 Ft-ért enyém lehetett álmaim gyümölcsalázója. Még a kocsiban kicsomagoltam, és annyira ráizgultam, hogy végig a kezemben fogtam, még váltani is azzal váltottam:D:D:D

Itthon rögtön nekiláttam. Gyümölcs felvág, bele a pohárba. Gyümölcszúzóval kiprésel, rá cukorszirup, jég, szénsavas víz, szívószállal felkavar, belekortyol. Jobb volt, mint a VIP-es. Áááá. Még aznap vettem 2 kiló porcukrot, és nekiláttam nagyüzemben cukorszirupot gyártani: annyi lett, hogy ki kellett öntenem, mert nem fért bele a csatos tetejű üvegbe:)

Akik kóstolták, mind kértek repetát:) Tesztivásra jelentkezni lehet az ismert elérhetőségeken;)

Ja, így néz ki:

Én a helyedben nem hagynám ki a képes blogomat, http://ilikethesethings.tumblr.com/ sem!

Post tags: ital, limonádé, recept

bash! bash! bash!

Svityó — Sat, 21 Aug 2010 21:59:00 +0000

Én: Hát ha gyerekem lesz és lány,akkor a neve
v emerencia v galaxia lesz.ha fiú akkor rambo v tyson
Boglárka: hmm…hát nem hiszem h tőled lesz gyerekem :D:D
Én: hát ki kell ábrándítsalak,nekem nem lehet gyerekem :S
Boglárka: ha nem lehetne nem it mondanád :D:D
Én: dede…jó,nagyon kicsi az esélye,vmi 5%.ezért használok óvszert,am az is felesleges lenne.gyerekkoromban volt egy csúnya balesetem,még edzésen
Boglárka ahham
Én: sérültek a golyszik,ezért nem nőttem pl magasra sem mert még a hormonháztartásomra is hatással volt később az a sérülés
Boglárka: és hogyan volt hatással a sérülés?
Én: hát ha versenyen úgy tökönrúgnak h felszáll a golyód,az elég negatív hatással van
Boglárka: hát ez szomorú
Én: később a személyiségemre is kihatott…nem tudom észrevetted-e,de álmomban nyerítek,mert skizofrénia lépett fel és a második énem egy tenyészcsődör…szerencsére cask alváskor és szex közben jön elő néha
Boglárka: úristen ádám te annyira hülye vagy :D:D

Én a helyedben nem hagynám ki a képes blogomat, http://ilikethesethings.tumblr.com/ sem!

Post tags: bash.hu, here

az új sablon margójára.

Svityó — Wed, 18 Aug 2010 22:26:37 +0000

Mint azt bizonyára észrevettétek, új a sablon:) Azoknak, akik feedolvasóval trükköznek, javasolnék egy kattintást az sviktor.hu-ra. Megéri! Iguazunak örök hála, hogy időt és energiát nem sajnálva terelgette a saját ötleteit, és egészítette ki mindig az én hülyeségeimmel. És köszi tamásnak is, mert he is the one who saved my ass all the time;) (Lásd az impresszumban:D)

Kékfehérfekete, pasis, új mottóval, csodás headerrel és üzenetet hordozó footerrel. Nem, PaPe, nem vagyok roma, hanem…

… meleg vagyok, és bizony nem ritkán fordul elő, hogy faszt szopok. Ez így most kicsit nyers, de ez az igazság. A faszszopás az teljesen a magánügyem, viszont a meleg létemet szeretném sokkal nyiltabban élni, mint amennyire most teszem. Félreértés ne essék, nem élek titkokba zárva. Akik szeretnek, vagy akik valaha fontosak voltak az életemben, mind-mind képben vannak arról, hogy az én szívem csak egy másik srác tudja megdobogtatni. Szóval ezen a lépésen túl vagyok, valami mégis hiányzik. Hogy mi? Nem csak őszinte akartam lenni mindig is, hanem szeretném nyíltan élni az életem, nem pedig aggódva, hogy mikor ki támad azért, ami vagyok.

Jó, jó, persze, tudom sajnos, hogy ez olyan messze van, mint talán eddig sosem volt, és egyre csak távolodunk attól a világtól, amit mi, melegek, optimálisnak tartanánk, és már-már utópia, de … a lepényhal elsőre… Viszont most is, mint mindig, vannak bíztató jelek. Persze az utóbbi időben két dolgot csináltam: vagy sajnáltattam magam, vagy pedig dolgoztam, úgyhogy logikus, hogy ezekkel a jelekkel a munkám közben találkoztam:P De nézzük:

Melegként természetesen nem most kezdtem el ilyesmin gondolkozni, a bejegyzés gondolata mégis a CEU tavaszi bálján fogant meg bennem. A kinti helyszínnel voltam elfoglalva, de a helyi srácokon kifogott a saját technikájuk, úgyhogy egy ideig ki-be rohangáltam, hogy megoldjam a problémát. Aztán bent elindult a táncműsor, én pedig nagyot néztem: fiú-lány, fiú-lány, fiú-fiú, lány-lány. :O :O:O mi ez itt? Ezt itt szabad? és én nem ide jártam! Hééé! Kérem vissza a pénzem! Álltam, leesett állal, de körülöttem álló tömeg ezt simán természetesnek vette. Kimentem, tettem-vette, egyszer csak mit látok? Két srác egymásba karolva beszélget egy lánnyal. Huhh. Mostantól minden CEU-s bulit bevállalok:)

Ezután egy táncműsorban dolgoztam, ahol improvizáció volt a lényeg. Már a próbán beleszerettem egy hasba:) Aztán ez a has elkezdett egy másik fiúval improvizatív táncot produkálni, ölelkezni, harcolni, egymáson forgolódni… Laptop teteje lecsuk, nyálat csorgat, irigykedik. Lement a próba, a két előadás, vége a történetnek, itthon nézegettem romeot. Kit találok rajta? Hát nem ott van has?:) Csak aztán ő látott engem, látta, hogy csúnya vagyok, bukó:D

Végül… július elején egy hetet töltöttem a Balaton partján, így a Balatonsoundot a legelejétől a bontás majdnem legvégéig végigélveztem. Hát emberek, már most szóltam, hogy jövőre is akarok menni! Akármennyire is hihetetlen, de az összes elektronikus zenét szerető fiatal egytől egyig hihetetlenül jól néz ki! És hát igen, nem egy meleg közöttük:) Például az a pár, aki a keverőállásunkban szemben ült le annyira közel egymáshoz, hogy egy a4-es lapot tuti még jobban kilapítottak volna, és a kezük végig összeért, pedig nagyonnagyon meleg volt:) Utána este odajött három napbarnított kockás hasú, félmeztelen, nagyon helyes nyunyú, hogy vigyázzak a csomagjaikra – ki mondott volna nekik nemet?:);) Nem vág szorosan a témába, de azért leírom: pár éve én úgy gondoltam, hogy a Balatonba sosem fogok belemenni, mert blőe. Belementem, mert munka volt, de utána bele mentem szórakozásból is, és… é l v e z t e m!:)

Szóval meleg vagyok. És boldog. Egy fiúval. Majdnem napra pontosan fél évvel CrazyBoy után újra megtaláltam a számításaimat. Nehéz lesz, de mindenképp kitartok mellette. majd egyszer talán mesélek róla:D

Ha valaki nem lenne képben az érzésről, akkor annak gyűjtöttem pár képet:) Ezzel búcsúzom.

És ne feledjétek: S A Y N O T O R A C I S M !

persze, a játék továbbra is megy!

Én a helyedben nem hagynám ki a képes blogomat, http://ilikethesethings.tumblr.com/ sem!

Post tags: balaton, Balatonsound, boldog, CEU, fasz, képek, kristóf, meleg, munka, őszinte, school of life!, tánc

nemnevet, agyal!

Svityó — Wed, 18 Aug 2010 14:10:19 +0000

Nem akarom elvenni az előző post hangulatát, mert ugye boldogság van, de sokat gondolkoztam valamin, úgyhogy játékra invitállak titeket. De mielőtt játszanánk, találjátok ki, mi lehet a játék. Igazából a második nem is játék lesz, hanem tényfeltáró riport, de befogom, mert belezavarodok.

aki fikázni meri a rajztudásom, s ezáltal ezt a mértani pontosságú testet, hát azt kérem szépen elevenen megnyúzom.

Várom az ötleteket, és utána a lelkes jelentkezőket (persze azokat is, akik jobb testet rajzolnak a játékhoz:])

Én a helyedben nem hagynám ki a képes blogomat, http://ilikethesethings.tumblr.com/ sem!

Post tags: játék, rajz, test

romeo

Svityó — Wed, 18 Aug 2010 11:01:34 +0000

Én a helyedben nem hagynám ki a képes blogomat, http://ilikethesethings.tumblr.com/ sem!

Post tags: gayromeo