film – az elhagyott telefon

Ez a bejegyzés alapvetően egy filmes bejegyzésnek indult, mert tegnap és tegnap előtt is moziban voltam, de… Együttérzően olvastam Kyle bejegyzését arról, hogy a munkahelyén hogyan kelt lába a telefonjának, meg iwiwen is nem egy ilyen levelet kaptam már, hogy ‘adjátok meg a számotokat, mert elhagytam a telefonom’. Amikor ezeket olvastam, annyira büszke voltam magamra, hogy már jópár éve van mobilom, de eddig mindig csak azért lett új, mert vagy 1/meguntam az előző készüléket, vagy 2/ olyan hiba keletkezett, ami nemcsak kényelmetlenné, hanem egyenesen bosszantóvá tette a telefonhasználatot. Sajnos most egy új okkal bővül a lista:S Tegnap elhagytam a telefonom. Valszeg akkor, mikor megpróbáltam kényelmesen ülni a multiplexes ‘fotelben’… Ma megpróbáltam mindent, hogy visszaszerezzem, telefonáltam, mailt írtam, de azt állítják, hogy nem találtak új telefont. Elkeseredés, számletiltás, szülőknek beszámolás, főnöktől pénz kérés, új simkártya készíttetés, és végül telefonvásárlás – az ezzel kapcsolatos bokros teendők listája. Nemrég értem a végére, a flotta egy Sony Ericsson Cybershot k800i-vel bővült:) AAAAANNYIRA SZÉP:)… A kijelzője full éles, kamera 3.2 megapixel, mutatom is az első vele készült képet:) Hugom csinálta az állomásról hazafelé. (Off.: Szerintem az egész családnak nagy kő esett le a szívéről, amikor kiderült, hogy a kis angyalt felvették abba a suliba, ahova én is meg a másik bátyja is jártunk – most jött gólyatáborból haza:) )

A filmek:

Hétfőn a hm mit is… ja igen:) A törést néztük. Nem akarok hosszú kritikát írni:) Inkább pár dolog, felsorolás szinten: AH nagyon nagy színész, nem véletlenül az egyik kedvenc. Az ügyész – hát, kedves msnessrác, abszolút nem néz ki jól… Nem is csúnya, de egyáltalán nem szép szerintem. Az első bírósági jelenetben, sőt, az összes jelenet, amiben AH az ügyésszel beszélt, tele volt a olyan szúrkálódásokkal, amiket csak az engedhet meg magának, aki nyeregben érzi magát. A végére ez a kép változik meg, mikor az addig önmagát védő AH-t egy csapat ügyvéd veszi körül a záróképben. Nekem bejön a film… Bár nem kellett volna a végére a ‘heppiend’.

A tegnapi telefonelhagyós napon a láthatatlant néztük… Hát, lehet, hogy én voltam túl fáradt, de nekem se a story nem tetszett, se a szereplők… Én baromira untam magam:) De azért ezt igyekeztem nem mutatni. A srác, akivel mindkét nap voltam – hát néha csukva volt a szeme:)

Mint tegnap egy levélben meg is írtam annak a srácnak, akit sosem láttam, nem tudom, mi van velem. Idézek a levélből: “Amióta beszéltünk, folyamatosan azokon kattogok, amiket mondasz. Hogy
először magamban kéne rendet raknom. És ma rájöttem, biztos gazad is van, mert egy ideje randizgatok pasikkal, és mindegyik egészen
addig a másodpercig érdekes, ameddig meg nem dugom. Pedig nem olt ez mindig így. A srác, akivel ugye januárban váltak el az útjaink,
attól a másodperctől, hogy kiléptem tőle az ajtón az újratalálkozás
pillanatáig hiányzott. Nem tudom mi van velem, és méginkább, hogy mit csináljak.
Tényleg el kéne mennem úszni… ” Úszást már annyiszor megígértem magamnak…Csak nyílna már meg az uszoda a momnál.. Pedig ez a srác is tök aranyos volt… tudom, hogy velem van baj:S