• Fotózás 2 [testor.blogol.hu-ról]

    Date: 2006.07.27 | Category: mixed!, testőr.blogol | Tags: ,,,,,,,

    Hm első hibám: Dávid2 blogjának a címe nem davidian.blogol.hu hanem davidien.blogol.hu, asszem:D
    Következő félreértés: hosztesz csak lány lehet, ugyanúgy mint stewardes. Fiú csak host lehet!
    Ja és a viszont: egy jó élményt köt össze egy rosszal, tehát helytálló szó ott és abban a környezetben…
    Na most hogy így túlestünk ezeken:
    Kedd reggel hamar felpattantam és elkezdtem msnezni meg készülődni, mert 10kor el kellett indulnom itthonról, mentem sopronba, személyvonattal. Már az is zavart, hogy az állomásra ‘túl korán’ érkeztem, még volt vagy 10 perc a vonat menetrend szerinti indulásáig. Sétálok másfél percet, tüdüdüdüüdüdüd hangosbemondó: értesítjuk tisztelt utasainkat és a vonatra várakozókat, hogy a keletiből sopronba tartó fasztudja milyen vonat előreláthatóan 20 percet késik… Fasza még fel sem szálltam és 20 perc késés… Na mindegy elkezdtem sétálgatni, és közben mire lettem figyelmes? Egy roma kisfiú anyukája mellől a szemetet nem lebaszta a földre? Na ezt én nem hagyhattam:) Odasétáltam, ránéztem a szemétre, majd elkezdtem nézni a nőt és a gyereket. Egy perc múlva a nő megunta, leszidta a gyereket, és felszedte a szemetet majd kidobta:D Tök büszke voltam magamra. Vonaton próbáltam olvasni (végül sikerült is 118 oldalt) (John Grisham – Siralomház), a két néni, aki először bent volt, még hagyott is volna, de egy bácsi aki felszállt, be nem állt a szája sopronig… azt hittem fejberúgom… és még az mp3lejátszóm is beszart, szóval gáz volt:D No mindegy odaértem, leszálltam, elballagtam nagyiig (kb 5 perc séta), mázlimra végig egy szép felsőtestű, pólótlan srác ment előttem:D
    Jellemző a nyárra, hogy nem eszek sokat, mégis tartom a tömegem… na hát most ettem… odaértem, megettem egy jó nagy adag kaját. Ráadásul gyorsan is, mert anyuék (anyu meg eszti, a hugom) indulni akartak ausztriába. Valami élményfürdőbe mentünk… Az út tök buli volt, ilyen kanyargós fel-le dombok közötti út, és tök szép volt… Odaérve angolul kértem belépőt 4 órára, és amin meglepődtem, hogy hármunknak kereken 40 euró volt ez a négy óra… Bemenve végig rohangáltam hugommal… tök fárasztó volt… fel a csúszdára, sorbaállni, lecsúszni, fel… aztán hullámmedence, labdáztunk, alig álltam a lábamon, amikor elhagytuk a létesítményt. És este megint egy nagy adag kaja… mondtam is Dávid1nek, hogy kövér leszek, mire hazaérek:D
    Szerda reggel egy telefonra keltem, aztán készülődés, újabb ausztriai falu, újabb élményfürdő. Itt jegyezném meg, hogy beszarás, hogy kb. minden ausztriai falunak normális strandja és élményfürdője van, ami színvonalban sokkkal jobb bármelyik magyarországi ilyennél… Na mindegy… Mondtam anyunak, hogy nem fogok fürdeni, ezt be is tartottam, inkább olvastam, meg ilyen alternatív játékot játszottam a családdal (olyan mint a römi (nemtom hogy kell írni szépen) kártyajáték, csak számokkal…). Dél körül szerencsére hugom megunta a csúszdázást meg ugrálást a tornyokból, és kapott egy kis napszúrást is, szóval elhúztunk haza… Ekkor tudtam beszélni Dávid2-vel, és mondta, hogy ha a Dávid1 akar, bemehetünk hozzá fotózásra és szerződéskötésre. Na itt elkezdtem rohanni meg sürgetni a családot, így öt óra előtt nem sokkal hazaértünk, én meg mentem rögtön tovább találkozni Dávid1gyel.
    Már a kocsiból láttam, hogy lélekzetelállítóan néz ki. Fodrász, új felső, váááá:) Nagyon sexy volt:D Bementünk, szerencsére épp nem volt senki, úgyhogy kötetlen beszélgetésbe kezdtünk én, Dávid1-2 és a fotós srác, Gyuszimaci:) Az a csávó egy őrült, de hihetetlen jó arc. Meleg, 36 éves… na mindegy, furi dolgokat csináltunk mi ott együtt:D Aztán jött a fotózás, és amíg a Dávid1 ruhát cserélt, engem fotózott, és így rólam is lett egy sorozat, sőt, Dávid1dal közös képet is csináltunk hármat. Aki megérdemli, az az én képeimet megnézheti majd, ha jól viselkedik:D Öt-negyed hat körül értünk be, és nyolc óra után jöttünk ki, mert állatkodtunk a HMV irodájában. Hazavittem a Dávid1ot, beültünk egy koktélra, aztán beszélgettünk. Egyre több dolgot mondd el magáról, olyanokat, amiről én – ha velem történt volna – nem szívesen beszélnék. Tök jó érzés, hogy így bízik bennem… Aztán hazavittem. Szokásos mindennapi szomorú búcsú. Ami még nem volt: amikor kiszállt a kocsiból, elkezdett bizseregni a testem… vááááá:D na mindegy… Hazafelé beugrottam Gyuszimacihoz beszélgetni meg a képekért. Nagyon jó ember, remélem még találkozom vele:D