• gyűjtés [Dildo, Biblia, Munka, Design]

    Date: 2008.10.07 | Category: mixed! | Tags: ,,,,,,,,,,,,,

    • Szombaton betoppant hozzám az – általam csak – ‘A 3 Generáció’-nak nevezett szervezet: Nagyi, unoka, és a középső, a leány/anyuka, aki szóvívőként is funkcionált [szerintem a kislány néma, a nagyi is valami ahhoz hasonló, 1x hagyta el hang a torkát. Na mindegy. Amúgy is, nem betoppantak, becsöngettek. Jött a rizsa, hogy ők a Bibliát elemzik, beszélgessünk róla. Mondtam érveket, meséltem az életfelfogásomról, és tuti, hogy nagyon szimpi voltam nekik, egészen addig, amig a Biblia és a vallások ellen azt hoztam fel, hogy meleg vagyok. Áll leesett, kínos csönd, Vityó mosolyog. Aztán jön azzal, hogy minden megváltoztatható, csak akarat kérdése. Erre mondtam neki, hogy "Ha Ön egy kicsit is művelt, akkor tudja, hogy ez olyan, mintha fiú létemre lány akarnék lenni, és teljesül..." Itt akadt meg a beszélgetés:) De én büszke voltam magamra...
    • A kíváncsiság nagy úr... elkezdtem műfaszt böngészni a neten, egyelőre Ő a befutó.
    • Ha már vásárlás: kisöcsém régen kitalálta, hogy a rengeteg érmünket milyen fasza lenne ilyen függönykarnisra felfűzni, és úgy kirakni a falra. Aztán ő elvetette, én meg pár napja felkaroltam az ötletet. Leleveleztem egy céggel, hogy 1 legkisebb, 1 méteres darabot méretre vágják nekem, rendelek hozzá két végződést, és lesz egy csodás kis éremtartóm. 6200 forint, és tuti siker.
    • Hogy ma milyen orbitális fasz volt az egyik megrendelő vagyis "rendezvényszervező"... Kértem tőlük egy üres cd-t, amire végül nem volt szükség, úgyhogy visszaszállítottam nekik. a következő párbeszéd zajlott le: "Visszahoztam az üres cd-t, amit a kollégáid adtak". R: "Én nem emlékszem arra, hogy adtam volna neked cd-t. Én: "Akkor mégegyszer: Visszahoztam az üres cd-t, amit a kollégáid adtak." R: "Kollégáim???" Ekkor rámutattam a pólóján lévő logóra: "Nekik is ez volt a pólójukra írva... ". R: "Jaaaaa, a kollégáim" - már ekkor úgy éreztem, hogy no komment, ez segghülye, és tuti, hogy most szabadult valami kényszergyógykezelésről. Ekkor odafordult a kolléganőjéhez: "Edit [nemtom a nevét], te tudod, mi van ezen a cd-n?” Azon agyaltam, benyögöm-e mégegyszer az este kulcsmondatát, miszerint: “Visszahoztam az ÜRES cd-t, amit a KOLLÉGÁID adtak”… Aztán mégsem tettem… Hogy valakihez a két kulcsinfóból egy se jusson el…
    • Unokatesómnak ellopták a pénztárcáját, benne sok pénzzel. Aztán ma este felhívott egy nő, aki rengeteget beszélt, hogy megtalálta, és nincs benne pénz, de minden kártya benne van, és ő KINYOMOZTA IWIWEN, hogy kit lehet értesíteni, és megtalálta a számom. Durva, hogy vannak ilyen emberek, akik pénzt sem akartak elfogadni ezért. Sőt. nem durva. Még ilyet.
    • Végül: voltam bent fizetésért (ma is túl lettem fizetve… 4x-re számítottam, titkon 5x-et reméltem, és 7x-et kaptam…), és megláttam ezt a képernyővédőt a főnök számítógépén. Egy ideig áhitattal néztem, aztán mesélt egy tokioflash nevű irányzatról, akik furcsa órát gyártanak, amiknek az a lényeg, hogy ne szokványos számlapon mutassák az idő múlását. Na, hát ez ilyen, és csodaszép. Kár, hogy nincs falra szerelhetőben:( Amúgy innen letölthető.