• hangTalan

    Date: 2009.05.21 | Category: be up-to-date! | Tags: ,,,,

    Olvasok, nincs jobb annál [és nincs is más dolgom:D]. Most éppen frank shätzing – hangTalan című izé, politikai thrillerét:) Az a durva, hogy tökre leköt; és az utóbbi pár oldalon több olyan dolgot találtam, amiről eszembe jutott valaki, úgyhogy ezeket idézgetem ide most:

    " – Csak tudnám, hogy jutnak eszébe ilyen dolgok! El sem tudom képzelni, milyen lehet megírni egy könyvet.
    - Valahogy úgy vagyok vele, nagyságos asszonyom, mint a híres makedón kőfaragó.
    - Na ne mondja!
    - De igen. Arra a kérdésre, hogyan képes kifaragni egy tökéletes oroszlánt egy masszív márványtömbből, rövid gondolkodás után azt válaszolta: – Nagyon egyszerű. Magam elé veszem ezt a kőtömböt és mindent lefaragok róla, ami nem hasonlít oroszlánra."

    Jó, ebben senkire nincs utalás, de tök jó kis történet:) Aztán itt van a Dublint megjárt Kyle, ezeket neki gyűjtöttem:

    “Olyan vibrációk áradtak belőle, amikor zümmögött, amilyet csak Shannonbridge-ben és más hasonlóan elvarázsolt helyeken lehet hallani, miután az embert besodorta az ár a pult mögül az élelmiszerboltba, ahol a falu rendőrével találkozhatunk – aki történetesen a pultos sógora, és egyszersmind a nagybátyja az üzlet tulajdonosa, akiknek van egy legjobb közös barátjuk, és annak van egy csónakja – akivel egy kései órán elfogyasztott Guinness mellett erősen fontolóra vétetik, hogy szemrevételezni kellene azt a kis pontyot a kicsi tóban Shannon szigetén, aki már akkor is ott volt, amikor az óriás a parittyájával anno megölte a feleségét és a szeretőjét, mert azok madár képében bujálkodtak, és az óriást varázsital segítségével kábították el, ami egyszer nem sikerült, és akkor hirtelen vége szakadt a paráználkodásnak, és így tovább. “

    meg még neki van ez is:

    “Dublinban volt egy ember, akit Yuppnak neveztek. Ha valaki gyalogosan kelt át az O’Connel hídon, úgy hátulról odasettenkedett, és olyan hangosan “leyuppolta” a polgárt, hogy majd’ megállt a szíve. Mindenkit “leyuppolt”! Zseniális köröző volt.”

    [köröző: “-[…] Vannak vadludak, amelyek jönnek, és olyanok, amelyek elmennek. Viszont olyanok is vannak, amelyek csak köröznek.
    - És miért teszik?
    - Ha kiválasztanák az irányt, a többiek követnék őket.”

    Az utolsó pedig Captainnek szól, hogy tudja, nincs egyedül:

    “-Nem találod úgy, hogy eléggé elvontak kezdünk lenni?
    - Ez az iszákosok előjoga. Elvontnak lenni kötelező. Joyce már olyan elvont volt, hogy könyvei révén jutott el a világhírnévhez, amit egyetlen ember sem tud felfogni igazán. […]”

    A 182. oldalon tartok a 600+-ból, és eddig csillagos ötös. Kérjétek kölcsön, vegyétek meg, megéri!