• Hívójelem: Silver

    Date: 2009.08.27 | Category: school of life! | Tags: ,,,,,

    Véget ért a 21 folyamatos, ébredéstől elalvásig munkával teli nap, amit életemből az idei sziget fesztiválra és a sokak által szidott Kincsem parki koncertre áldoztam. Az egész olyan volt, mint egy három hetes nyaralás valami Balaton-party kempingben, mert a szomszéd irodakonténerből átszűrődő német telefonbeszélgetések ezt az érzést keltették bennem:)

    madonna budapest 4 025Kb. mindenki, akinek szerepe volt a magyarországi koncert lebonyolításában, figyelt rám. Jó, tudom, önös érdekből tették, mert ha kidőlök, rájuk szakad egy csomó munka, de akkor is:)

    • Karl pl. minden reggel megkérdezte, amikor meglátott, hogy bekentem-e az arcom naptejjel – mivel az első két nap nagyon leégtem!:) “Put some SLAP???!!! on” [angolosok - mi a faszom az a slap? vagyis szlep?:O]
    • Aztán itt volt Tomi, aki óránként rámszólt, hogy igyak, nehogy kiszáradjak;
    • Bálint nyugtatott, hogy pihenjek, mert még sokáig kell az erőm és nehogy megzuhanjak
    • Roy is erre figyelt, de ezt úgy adta elő, hogy FUCKING GO HOME!!!:)
    • Vagy a cateringes Peti és Tomi, akik a szar kaja mellett mindig sütöttek nekem külön rántott húst és/vagy rántott sajtot – ami miatt persze az egész főnökség irigykedett rám a külön kajáért:D:D

    Voltak járműves kalandjaim is. Életemben először quadoztam, ami a legjobb móka! Tövig nyomni a gázkart, és ugratni minden buckán, mégis stabilan állni a 4 keréken… móka! És vagány!:D Bár tavaly mentem 1x talán egy kis robogóval, mégis inkább azt mondanám, hogy idén tanultam meg, mire kell figyelni. Két hatalmasat buktam vele:D Mókás volt, mindig volt valaki, aki kiröhögött:D Először úgy indultam el, hogy a lábam a földön volt, de nem emeltem fel elég gyorsan, ezért a motor kiment alólam, de én fogtam a kormányt, aminek a következtében a gázkart húztam még jobban… elrepült a faszba:D De legalább senkinek nem lett baja. Másodszor fagyit nyaltam, és megcsúsztam [nem a fagyin!], így oldalra fektettem a gépet. Kis karcolódás, de hát bírja…

    • Elkezdtek SILVERnek hívni rádión, mert nem jutott eszükbe, hogy Viktor.
    • Az egyik német cég embere, aki a fotó gazdája is egyben, kijelentette, hogy Site Co. vagyok, akármennyire is nem az a beosztásom, mert amit csinálok, az a Site Co. dolga:)
    • Az egyik kamionos cégnek ez volt a mottója: You Rock – We Roll! Ez annyira megtetszett, hogy meg kellett osztanom:$

    A főnökömmel megbeszéltük bontás közben, hogy mennyire nehéz a szakmánk… “Az elmúlásnak dolgozunk” – mondta. Mert 10 napig éjt nappallá téve azon dolgoztunk, hogy kiszolgáljunk 50e embert, amiben több, mint 300 fő munkája van benne az elejétől fogva, és 4 nap alatt semmi nem maradt belőle, csak pár tonnányi petpalack… Nem vagyunk hídépítők, hogy rámutassunk a Colbert hídra: látod, kisunokám, ezt a nagypapi csinálta.

    Ezen a héten valami más is véget ért:(