Újabb könyvajánló a 66. oldalról

Date: 2009.06.24 | Category: be up-to-date! | Tags: gay,idézet,könyv,meleg,szégyentelen

Még nem olvastam ki, és kölcsönkérni se tessék egyelőre, mert hosszú a lista [1: CB; 2: Captain; 3: Cube], de mindenképp tessék felvenni könyvkolónián a “szeretném, ha meglenne” polcra! Ja, hogy mit is? Névnapomra rendeltem könyveket magamnak, és benne volt egy meleg könyv is a csomagban:

Paul Burston – Szégyentelen

Hogy melyik kiadó adja ki? Szerintem lassan mondani sem kell… Szinte minden könyvet, ami olyan, hogy ha meglátom, rögtön meg is akarom venni, az Ulpius-ház adja ki… A hátul olvasható rövid tartalom itt !

Az az igazán durva, hogy még nem tartok a könyv negyedénél, de ugyanazt érzem, mint a fiúk a klubból-t nézve éreztem: hogy ez rólam szól. Oké-oké, ez szarul hangzik, de az ottani karaktereket is simán rá lehetett húzni az ismerőseimre, a történetek is megtörténhetnek… És itt még közelebbi élményeimet olvashattam viszont. Nézzünk egy párat:

Az egyetlen alibi-s élményem úgy ért véget, hogy pisiltem, majd, amikor észrevettem, hogy egy tag arra veri a farkát, hogy ott pisilek mellette, kézen ragadtam a barátomat, és kimenekültünk a helyről. Ő még maradt volna, de már értem, miért a női vécébe járt pisilni…

Utálta ezt az érzést, amikor túl részeg ahhoz, hogy bármit is csináljon, és bármit is csinált, egy fikarcnyit sem változott a helyzet. Elvánszorgott a vécébe, és tíz teljes percig mélázott a piszoár fölött azon tépelődve, hogy vajon kell-e hánynia, vagy sem. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki álldogál mellette. Mikor oldalra nézett, észrevett egy hátrafésült, fekete hajú vén tagot, kezében a farkával, ahogy finoman rejszolgatva az ő ágyékát bámulja.

Internetes ismerkedés 1:

Johnnak tetszettek ugyan ezek a maximák, de az infólapból hiányzott egy-két fontosabb részlet. Csak hosszadalmas üzenetváltások után derült ki, hogy IzmosHelyes korántsem annyira izmos és helyes, mint állítja. Valójában erősen közel áll a negyvenhez, kopaszodik, és valószínűleg csak azért gyötörte magát az elmúlt húsz évben a mellizmai fejlesztésével, hogy ne legyen olyan szembetűnő egyre növekvő pocakja.

Aztán ír olyanról is, mint a netes ismerkedős adatlapokon található jeligék [Kúsztósz figyelmébe ajánlom, hamár:D]

A neten található adatlapján a nézeteiből is adott némi ízelítőt, amivel elárulta, hogy bár a végletekig el van telve magával, azért némi filozofálgató hajlam is szorult belé. “Ha az élet időpocsékolás, és az idő az élet pazarlása, akkor jöjjünk össze, és pazaroljuk egymást.” “Fontos, hogy mindig mindenben a legjobb légy. A második helyezett csak az első vesztes.”

Vagy pl. itt van az a dolog, hogy vannak emberek, akik azt mondják, hogy genetikailag beléjük van kódolva a késés, de szerintem késni nemes egyszerűséggel parasztság, és nincs rá mentség.

Megnézte az óráját – nyolc múlt. Kezdett nagyon idétlen lenni a helyzet. Miért késik el valaki mindig mindenhonnan? Vajon erről sem tehet az ember, mint a diszlexiáról? Lehet, hogy amikor a Christopherhez hasonló emberek az órájukra néznek, hirtelen összekeverednek a számok? Vagy csak nagyképűen meg akarják mutatni a világnak, hogy rájuk érdemes várakozni?