“Ön”ismeret Kiddotól – avagy a kommentből lett post

Date: 2009.03.07 | Category: it's my life! | Tags:

“Azt gondolom, hogy az ember általában azzal tartja a jó néhány lépés távolságot, akit nem ismer. Aztán amikor két ember elkezd ismerkedni, akkor vagy elkezdenek haladni egymás felé, vagy úgy látják jobbnak, hogy nem lépnek semerre.
A Te esetedben viszont, amikor megismersz valakit, és az a valaki lép feléd egyet, te is totyogsz közelebb, aztán amikor már túl közel érzed magadhoz, hanyatt-homlok menekülsz – igen, mert félsz. Miután elmenekültél, rájössz, hogy hát lehet, hogy ezt nem kellett volna, és kezdődik elölről a közelebb totyogás.

Ha valakivel elégszer lefutottad ezt a “közelérek-jólelfutok” kört, akkor az illető már nem lepődik meg rajta – vagy marad egy helyben, vagy apránként mégiscsak lépked utánad.
Ez szép és jó, ha olyan barátot találsz, aki erre hajlandó, és nem unja meg ezeket a köröket (mint ahogy azt hiszem nagyon sok ember). Viszont a hanyatt-homlok menekülős rész általában egy nagy pofonnal kezdődik, amit Te adsz a másiknak, és az bizony legtöbb esetben bántó. Ergo azoknak az emberek, akik hajlandóak lennének lefutni ezeket a köröket, még egy fokkal nehezebb dolguk van, mert még a pofontól is el kell tekinteniük.”