Svityó vs. madarak – csapó 2

Date: 2010.05.29 | Category: stories! | Tags: csicsergés,fénykép,fószer,kamera,madár,probléma,vásárlás,video

Eredetileg egy igen rövid bejegyzésben akartam összefoglalni, hogy egy igazi férfihoz méltóan megoldottam a madár-problémát. Ez az állítás nem változott, csak a hozzá vezető út volt egy kicsit hm… hosszú. A cím valami olyan lett volna, hogy “resultát”, vagy “solution”, és csak egy képet tartalmazott volna, mégpedig ezt:

Történt ugyanis, hogy autóztam a városban, és megláttam egy autót: kártevőirtás, rovarirtás, épületek madarak elleni védelme. Megyek tovább, majd bevillant: madarak. Gyorsan visszatolattam, és felírtam a telefonszámot, és szinte azonnal tárcsáztam is. Szó szót követett, és délután négy óra után nem sokkal csöngetnek: “heló, a szellőzősök vagyunk”, és már tartott is felfelé a két fószer. Két igazi szaki, hatalmas apparáttal. Nézték a lyukat.

Próbálgatták bele a kamerát, és hát kb. annyit láttak, mint ti az előző képen. Majd közölték, ide tuti nem megy be madár, hiszen alig tudják betuszkolni a miniatűr kamerájukat. Mondtam, hogy láttam, ahogy kijön, szóval próbálkozzanak még. Tolták, vonták, majd szóltak, hogy megvan a fészek, de nincs bent madár. Ötletként mondták, hogy valamivel szüntessük meg a bejáratot, így nem fog bemenni madár. Purhab, vagy rongy. Purhab, de el kell menniük érte, ha szeretném, hogy ők csinálják +6000 HUF-ért. Visszajöttek, porszívó, kamera, porszívó, kamera, purhab, purhab, fészek kész. Az eredményt lásd az első képen. Viktor megnyugodott, madarak élnek, de nem a lakásban, csipogás megszűnt:) Azért picit elkapott a kárörvendés, amikor láttam, hogy a madár, mint egy kolibri, egy helyben repülve bámulja, hogy mi történt a fészkével. Hiába, ilyen az illegális lakásfoglalók sorsa. Mint aki jól végezte dolgát, jártam a világot, és újságoltam az embereknek, hogy mennyire király vagyok már, mert ezt is elintéztem. –21000 forint, de a lakás-probléma megoldva.

ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ, de jött a fekete leves. Más téma, csak felületesen kapcsolódik, de jobban megrémített, mint a madarak… Gyalogló chat, épp a megálmodott napi nickkemmel voltam online (igen, ugyanazzal nagyon ritkán megyek fel), amikor is rám írt valaki. “Szia Viktor” :O Baszki. Beszartam. “Ki volt az az ember SAPKÁBAN, aki a légkondidat szerelte?” ki vagy? Remegek. “Itt lakom szemben, gyere az ablakhoz, integetek”. Nem mentem. Féltem. Valaki megfigyel. Nagyon szívás ez:S

Szerda este végre úgy mehettem aludni, hogy tudtam, reggel nem madárcsicsergésre fogok kelni. Csütörtök. 6:30. Csicsereg-csicsereg-csicsereg. Tuti álmodom – gondoltam, és visszafeküdtem, tudtam még aludni picit. Délután. Elmentem vásárolni. Csak egy (két) nadrágot szerettem volna, de végül otthagytam egy szerényebb havi fizetést a boltban:) Többek között vettem egy baromi ronda cipőt is… Nem azt, amelyikre a bevásárló listában vágytam, de szerintem jó vétel volt:) Hazaértem. Ülök. Mit hallok? Szárnyverdesés? Csipogás? Baszki. Nekiálltam hallgatózni, és hát nem a begipszezett szellőzőrészből jönnek a hangok? Bent maradt egy? Viktor izgatott lett, és kezdetét vette a megmentő hadművelet. A hanghoz a lehető legközelebb szétvágtam a gipszkartont, és vártam, mi lesz. Egy madárfej. De nem jön ki. Sőt. Visszafelé megy. Nem baj. Nem adom fel. Arrébb megyek, és vágok még egy nyílást. Nincs jelenés. Megnagyobbítom a nyílást, és vágok. Semmi. Szekrényajtó becsuk, várok. Szárnycsapkodás. Megjelenek. Madár kukkol, majd be az üregbe. Várok, majd kamerával visszatérve újra támadásba lendülök.

Ennek fele sem tréfa, ide férfi kell. Megjött a szexihasú volt némettanárom, és ráállítottam a témára. Megfogta, berakta egy dobozba, adott neki táplálékot, majd kiraktuk a franciaerkélyemre. Üldögélt még egy darabig a dobozban, majd rövid idő után, mivel természetesen nyitva volt a teteje, elrepült. A héten másodszor éreztem elégedettséget, hogy megoldottam A P R O B L É M Á T. Kis pihenés, közös főzőcskézés, majd nagyon belakva feküdtünk le aludni fél éjfél körül.

Reggel fél 7. Szokás szerint. Dobozzörgés a konyhából. “Baszki! Van egy egerem?!” Riadtam fel rémültem. A srác aludt tovább. Kimentem, és kinyomoztam, hogy a zaj továbbra is a madaras szekrényből jön. VAN MÉG EGY!!:O Tapasztalatból mondom, hogy a madarak 6:30-tól 20:00-ig vannak ébren. Szekrény kinyit, oknyomozó fotó elkészít.

Várok szépen csendben, míg felébred a némettanárom, majd elé tolom a fényképet: “Probléma van” – mondtam. Nyögött egyet, majd egy szál boxerben (és sajnos pólóban:P) elindult megoldást keresni. Benyúlt a szekrénybe, megpróbálta megfogni, az a kis geci meg berepült a tűzhely mögé. Hívogattam, nem jött ki, viszont nem volt mese, menni kellett dolgozni. Úgyhogy ablak résnyire nyitva, konyhaajtó becsukva, és reménykedtem, hogy 1: kirepül, 2: minimális lesz az okozott kár. Hazaértem éjjel, szar mindenfelé a földön:S Büdös, és a madár hallhatóan a tűzhely mögött. Úgy döntöttem, reggel intézem el a kis mocskot, és lefeküdtem aludni. 6:30 – a madár molyol. Viktor tovább alszik. 7:50 – madár megint molyol. Támadás. Bement a palackok mögé. Tálcával rögzítem, majd tök ügyesen megfogom. Annyira büszke vagyok magamra, hogy le akarom fotózni, de miközben a gép felé nyúltam, kicsúszott a kezemből, és berepült a tűzhely mögé. Anyját. Állok, várok, seprűvel a kezemben. Kibújt. seprűvel fixál. Nyúlok felé, megint kiszabadult, és be a tűzhely mögé. Trükkös, de meg kell hagyni, nem egy túl bátor jószág. Repdesett jobbra, repdesett balra, fel s alá, de amikor közel jártam hozzá, mindig visszamenekült a biztos helyre.

Megint állok, most már lesben. Morcosa nézek, erre valahogy mögém kerül, felreppen, és be a fürdőszobába. A Kádban ülve várt. Tudta a sorsát:) Ott legalább nem tud nagyon elbújni. Fogtam az eszközöket. Seprű. Ikeás táska. Törölköző. Készültem az utolsó rohamra.

Rádobtam egy törölközőt, óvatosan megfogtam, törölközővel együtt be az ikeás zacskóba, levittem a ház elé, és láttam elrepülni.

Kezdetét vette a legdurvább munka: Takarítás. Felsöpörni a bontásból származó törmeléket, felkaparni a madárszart, fertőtleníteni, felmosni, rendet rakni. Épp, hogy elkészültem, menni kellett, mert találkoztam apuval, mentünk a metroba, hogy kicsit javítsunk a fentebb említett bevásárló lista beszerzési mutatóin. Megvettük a széket, kicsit olcsóbban, mint az IKEA-ban tudtuk volna, de ugyanaz. És naaaagyonjóóóóóó:)

Büszkén jelentem, egy igazi férfihoz méltóan megoldottam a madár-problémát.

Ps: Szívből gratulálok mindenkinek (lásd: kpm), aki szerint vagyok olyan kegyetlen, hogy megöljek egy állatot. [Innentől kicsit személyesre  váltok:] Továbbiakban bátran tartózkodhatsz az ilyen jellegű kommentektől. Sőt. Úgy általában is.