‘színház’, Meló, Dávid

Csütörtök: Este színházba mentem – volna. De szegény Dávid1 nem érezte magát fényesen. Hányt meg hasonlók, úgyhogy abban maradtunk, hogy majd máskor megnézzük a darabot, inkább átmegyek hozzá ápolni:) 7 körül értem hozzá, rögtön célbavettünk egy dvd-tékát, mert filmezni akartunk. Hosszas válogatás után két filmet vettünk ki: Kabinláz (Motel rendezőjének egy régebbi filmje) és az Ütközéseket. Közben boroskóláztunk, majd éjfél után picivel lefeküdtünk egymás mellé aludni, de kettőig csak ‘forgolódtam’ az ágybam;).
Nem túl hosszú alvás után péntek reggel 3:55-kor keltem Dávid1 mellett, majd pár perccel később már az autóban ültem, úton a raktár felé. háromnegyed ötre kellett beérni a raktárba, mert öt körül indult a 6 fős különítmény három teherautóval hévízre, az egyik négy csillagos szállodába, annak a 10 éves születésnapi bulijára nagyszínpadot építeni. Már kipaknál éreztem, hogy nem lesz egyszerű a dolog, mivel napon dolgoztunk végig, és kb 40 fok volt:D A hátam leégett, de a saját kis lightos tempónkban egyszer csak végeztünk:D Este megittunk egy sört a bárban, majd mentünk hajcsizni. A szobák tök kultúráltan néztek ki (nem hiána a 4 csillag). Én Ákossal voltam, de semmi rossz nem történt:D Bár izgi volt reggel arra kelni, hogy: – Viktor, Viktor, nem jössz reggelizni:D:D Ja itt jegyzem meg, ez az egyike azoknak a rendezvényeknek, amin hízni szoktam. Kb. Az a tendencia egész nap, hogy reggeli, két óra munka, ebéd, két óra munka, vacsora:D Tényleg szarrá zabáltam magam:D Na mindegy, szombaton alig csináltunk valamit egész nap… Fürdőruhában segítettem beállni a két zenekarnak (valami házibulizenekar meg egy abbautánzat). Ötkor végre elkezdődött a történet, bár rögtön egy nagy rohanással, mert az idő gyorsan romlott, és nem volt lekötve a fedés, mi meg nagy viharra számítottunk széllel, miegymás. Aztán a vihar nem jött meg, de az eső rendesen elkezdett esni. És hogy legyen még más gondunk is, Abbariginal közben elment a betáp:S nem volt se fény se hang:D Felpattantam, körülnéztem, felmértem a helyzetet, fényt csiholtam a telefonomból és elkezdtem rohanni végig a betápkábel mellett, hogy mi a gáz. Biztik a helyükön, egyiket sem verte le semmi. Agyalás, rohanás vissza. Amire nem számítottam: út közben volt egy lépcső. Mindegy, sietek, leugrok. Csak ebbe nem számoltam bele azt, hogy a fal is elkezd ereszkedni a lépcső felett. Ahogy ugrottam, annak rendje és módja szerint bekúrtam a fejem, majd seggre estem. Azt hittem, meghalok, úgy fájt mindenem. Pár pillanat alatt vagy nyolcan körbeálltak, hogy betörtem-e a fejem. Szerencsére nem, felpattantam, mentem tovább, de a megrendelő nem engedett el, jeget tett a fejemre és fél órát ülnöm kellett. Eközben szakadt az eső, éjfél után nem sokkal vége lett a bálnak, bontottunk, reggel 10-re értünk raktárba, és 12-re haza.
Tegnap nagyjából végig aludtam egy kis szgépezést nem számolva. Ma elvben találkozok Gergővel, az ‘észt’ sráccal, meg utána Dávid1dal is. Ja és ami még fontos, ma lesz eredménye az aids-tesztemnek…