Posts Tagged ‘alvás’

• gyűjtögettem

  Date: 2008.09.01 | Category: mixed! | Response: 2

  Míg nem volt blog, szokásomhoz hűen folyamatosan gyűjtögettem mindent, amit meg akartam osztani. Íme:

  voltam szokás szerint a gyalogló meleg szobájában (ami “már 9 éve a melegek ismerkedőhelye”). Érdekes nick, rákatt. A beszélgetés eleje:

  <Futóbolond22> szia
  <kicsi fiúcska> sya [Ez milyen nyelven van?:O]
  <Futóbolond22> hány éves vagy?
  <kicsi fiúcska> 15
  <Futóbolond22> nem kéne neked iskolában lenned?:)
  <kicsi fiúcska> hát de, de betegnek tettemnek magam anyunál hogy tudjak ma még szopni, holnap már megyek:)

  félelmetes. 15 évesen még azt sem tudtam, mi az a szopás:) Aztán: a nyár utolsó hétvégén szokás szerint:

  óóóóessssgéééé – ki lesz a bajnokok bajnoka???? óóóóóóóssssssgéééé – ki lesz a legjobbak legjava? Jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó – idén is lement az OSG, a nagyszínpadon hallottuk a tavalyról megismert hatalmas igazságot – „a valósággal csak az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene”, sőt, új igazságot is gyűjtöttünk magunknak: „Én nem vagyok a slicced! Rajtam keresztül nem veszed elő a faszt”.
  Aztán hazaértem, 25 órai munka után, vasárnap reggel 8-ra. Jövök fel a lifttel, és mi van kiírva: “Tisztelt lakók! nincs víz. Intéző bizottság” – úgyhogy úgy, ahogy voltam, alváshiányosan, négerkoszosan, befeküdtem az ágyba. Aztán este, amikor felkeltem, még mindig semmi, úgyhogy papucsban, törölközővel és váltásruhával hazabattyogtam anyuékhoz mosakodni. Hétfő reggel lett víz. Semmi bocsánat, semmi info, semmi “ekkorésekkorleszvíz”. Ma lebasztam őket.

  Szeptember 1-5-ig van regisztrációs hét a suliban. Beiratkozás, tárgyfelvétel véglegesítése.

  Fel akartam venni egy tárgyat. Ilyen még sosem volt:) Nem kell kreditben sem, a tanrend sem teszi kötelezővé; amúgy is választható tárgy, és már választottam helyette, anno, mást. Nem kell sehogy se nem. Mégis érdekelt, hogy mi van a melegekkel, a cigányokkal, a nőkkel, a mozgássérültekkel, ezért fel akartam venni az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőséget. Nem indul ebben a félévben…

  És még egyetlen dolog: álmodtam. Kimerült voltam, mégis emlékeztem az álomra. Déltől este hatig tartott, és ez volt életem egyik legfélelmetesebb álma. Rémálom volt a javából. Egy olyan sorozatgyilkos vuszli akart kicsinálni a saját lakásomban, akinek nincsenek idegei… És az én összes idegemet is ki akarta vágni, hogy olyan legyek, mint ő. És akármit csináltam, egy lépéssel előttem járt. Aztán meghaltam…:’( Ezt nem akarom többet álmodni. Remélem jön valaki mosssmá, aki vigyáz rám éjszakánként.

• Görögország-szindróma

  Date: 2008.07.09 | Category: look! | Response: 0

  Orsival ebben szenvedünk.

  • Folyton egyedül érezzük magunkat, mióta hazajöttünk, nem találjuk a helyünket
  • Nem tudunk mit kezdeni magunkkal
  • Hajnalig ébren vagyunk, mert nem tudunk aludni
  • És aztán reggel 10-kor meg már ébren
  • és esténként mennék a Dream-be…

• bufes het – ujra napi naplo

  Date: 2008.06.20 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-16 2008. Június 16. Hétfő [110] A 13.

  Ma volt a 13. szabadnapom, de szerencsére semmi rossz dolog nem történt a baljós szám ellenére (Biztos azért, mert nem vagyok babonás). A nap úgy elrepült, mint a fene. Délelőtt aludtam, kb. fél 1-ig, aztán Orsival beszélgettem és együtt nem csináltunk semmit. Aztán fürdés, taxi – bementünk a városba netezni két órát. Utána hazajöttünk, rendbe szedtük magunkat, és jobb híján lementünk a Dreambe megnézni a német-osztrák meccset. Az utóbbinak drukkoltunk, de már a statisztikák alapján sem volt esélyük nyerni, végül ki is kaptak. Remélem, holnap a holland-román meccset adja a görög tv…

  T-15 2008. június 17. kedd [111] büfé1

  Korán keltem, hogy beérjek sétálva 7:30-ra. A büfé tök rendben volt, úgyhogy felkészültem a rohamra, sok tálca pohár és teás megoldás. Mindig volt mint csinálni. Utána, mivel Nicola végzett 10-kor, és Dominiknak szabadnapja volt, nem volt senki a trolin, engem raktak át. Kiürítettem az összes stationt, majd folytattam a büfét. Mindenféle rohanás nélkül végeztem 12-re, úgyhogy a délelőtti munkaidőm utolsó 30 percét egyhelyben ülve, a perceket számolva töltöttem.

  Majd a hazaséta következett, énekelve. Dög meleg van kint, pólóban és rövidgatyában megpusztultam. Utána próbáltam aludni, de a Cosmin nem tud halkan beszélni, aztán meg a zenét is ordítva hallgatta, ezért ezt elvetettem. Csináltam szendvicseket, ettem, néztem egy Amazing Race-t (mivel tegnap nem sikerült új Dexter részeket letölteni…), most kicsit naplót írok (ugye milyen furcsa, hogy megint napokra van bontva?:P), fürdés, hajmosás, séta vissza, és következik a második része a mai napnak.

  Vacsora alatt sétálgattam a büfésor mögötti folyosón, és valami nagyon finomra lettem figyelmes. Imádom a sörbundás csirkét, és ilyet találtam. Aztán annyira belefeledkeztem az ízébe, hogy csak a felénél jöttem rá, hogy ez bizony hal:) Különben a vacsora nem volt túl pörgős a büfében (sztem szinte sosem az:D), ezért néha troliztam, meg hordtam be a koszos evőeszközöket a stationökből. 9-kor végeztem, de nem volt kedvem várni fél órát a buszra, úgyhogy inkább hazasétáltam.

  Sokat kellett várni Orsira, mert nem érte el a korábbi buszt, úgyhogy csak a meccsek utolsó 20 percére értünk oda. Mindkettő meccset adta a tv, úgyhogy az egyik plazmán a franciaolasz ment, a másikon a hollandromán. Mi ez utóbbi előtt foglaltunk helyet, aztán a tulaj elkezdett kapcsolgatni, úgyhogy felváltva néztük a meccseket, egyikből sem látva semmi fontosat. Viszont ma már rutinosan mentünk, hosszúnadrágban, és pulcsiban, ami a meleg ellenére kellemes felüdülés volt, mert nem csíptek halálra a szúnyogok:)

  T-14 2008. június 18. szerda [112] két útlevél

  A délelőtt hamar elszállt, és azon kívül, hogy a 17 éves Dominikkal azzal szórakoztunk, hogy egymásra kenegettük a kezünkön lévő nutellát, semmi érdekes nem történt. A hazaséta után rögtön csörgött a mobilom: a futár hívott, hogy itt a csomagom a TBkonzultól. Leegyeztettük a címet, majd ledőltem aludni. Szokás szerint a Cosminra keltem, aztán kis szenvedés az ágyban, amit egy lódarázs majdnem gyilkos megjelenése szakított félbe, majd fürdés, taxi, a futárszolgálat irodájának megkeresése, útlevél átvétel 12 € fejében, aztán rövid netezés, majd séta vissza a hotelbe: következett a vacsora. Hamar megcsináltam a büfét, aztán egészen fél kilencig nyugis este volt, akkor hirtelen sok mindent kellett csinálni, meg még a szarás is rám jött, de az utolsó félóra is pikkpakk elszállt.

  Mivel tegnap elmagyarázta az egyik biztonsági őr, hogy nem használhatja a staff a tengerparti bejáratot, ezért ilyen kerítésen átmászós-csalánnal benőtt lépcsős megoldással jutottam le a tengerparti útra, ahol rögtön találkoztam Dominikkal meg a többi cseh fiúval és lánnyal. Iszogattak és éjszakai fürdőztek (9kor:P), úgyhogy meginvitáltam őket a dreambe, mert Orsiék csak 11-kor végeznek.

  Hazajövet rászántam arra, hogy felkeressem az apartman tulaját, és minden görögtudásomat összeszedve ezzel a már jól begyakorolt mondattal álljak elő: Kali spera, gia sas! Signomi, ohi fos toaleta. Rögtön leesett neki, hogy miről hadoválok, és rögtön két égővel is meglepett, aminek köszönhetően két nap után újra világosban lehet szarni és zuhanyozni.

  Most megírom gyorsan a naplót, aztán útra kelek meccset nézni. Görög-spanyol – és a kedvenc tulajunk nem tudja, hogy katasztrófa lesz-e.
  Amikor odaértem, még egész jól állt a görögök szénája – mivel 1-0-ra vezettek, aztán hirtelen 1-2 lett a spanyoloknak – újabb katasztrófa. Közben Dominik is megérkezett, matt részegen, és ami a dolog külön szépsége volt, hogy a spanyoloknak drukkolt – az egész Dreamben egyedül:) Ettünk, ittunk, megjött Orsi is, beszélgettünk, aztán negyed egy körül hazasétáltunk, én Dominikkal vártam a buszra. Ekkor megjelent Bobby, az eb, ami Dominiknak eszébe juttatta a kutyáját, aki egy hete halt meg, úgyhogy kb. 20 percig vigasztalgattam, majd leintettem neki egy kocsit, ami visszavitte a hotelbe. Aztán még vagy fél óra beszélgetés Orsival, és végre nagy nehezen alvás.

  T-13 2008. június 20. csütörtök [113]

  A hét egyetlen napja szervizben jól indult, mert Orsival raktak minket egy stationbe. Minden jól is ment egészen fél 11-ig. Nem volt nagy hajtás, a vendégek sem voltak faszok, szóval minden okés volt. Aztán Orsi kijelentette, hogy nem hajlandó azokkal a vendégekkel foglalkozni, akik mostantól jönnek. Naremek, onnantól az összes új vendéggel nekem kellett foglalkozni, mellette meg asztalokat tisztítani és souplatekat takarítani. Ezen kicsit megorroltam, és jól össze is vesztünk (kb. 15 perc erejéig). Utána már minden okés volt, csak Grigori hülyeségei mentek az agyamra.

  Délután próbáltam aludni – sikerült is 40 percet, aztán hazajött Cosmin. No comment. Utána inkább sudokuztam egyet a telefonomon, majd folytattam a tegnap este elkezdett prezentáció készítését. Aztán végre eljött a hat óra, zuhanyzás, készülődés, busz, vacsora. Grigori megint beszólt, meg parancsolgatott, most már rá is ordítottam, mert tele van a tököm azzal, hogy mindig megszívat. A vacsora különben nem volt nagy hajtás, mindenkinek megvolt a saját feladata, ami sokkal eredményesebb működést eredményez. Ez szóismétlésnek számít?:S A reggeli terítéssel is hamar végeztünk, úgyhogy kis rohanással pont elcsíptem a 22:15-ös buszt (istennek hála, mert a következő az új menetrend szerint csak 23:15-kor indul.

  Amik még ma történtek:

  Cseréltem Daviddal, mivel ő a büfé2-t preferálja, én meg az 1-et, de pont fordítva voltunk beosztva péntekre és szombatra, szóval büfé 1 leszek.

  Andreas egyre kiborítóbban viselkedik. Ma ő volt egyedül az egyes stationben, és közölte, hogy nekem át KELL mennem oda segíteni (a hatosból, ami a legnehezebb, az egyes pedig messze a legkönnyebb). Ezzel csak annyi probléma volt, hogy nem volt rajta ez a beosztáson, és egy supervisor sem mondta. Jeleztem is neki, hogy ő nem az az ember, aki megmondja nekem, hogy mikor hol kell dolgoznom. Mondta, hogy nem baj, ha nem megyek át, akkor meg fog baszni… Nem mentem, viszont vacsora után bementem, pont jött egy troli, vettem róla kaját, erre mondta Andreas a trolis gyereknek, hogy ne adjon nekem enni, mert én nem vagyok jó gyerek… Ez teljesen bolond… Este beszélgettünk róla a Dreamben, és hát mindenkinek ki van vele mindene…

• thegreekstory chapter 88-93.

  Date: 2008.05.31 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-38 2008. május 25. vasárnap [88] – T-33 2008. május 30. péntek [93]

  Na, nem sokat írtam ezen a héten. Nem is történt sok minden, de ha mégis történt valami említésre méltó, akkor is lusta voltam arra, hogy erőt vegyek magamon, és leírjam, vagy éppen találtam más csinálni valót az íráson kívül. Ez a más csinálni való leginkább alvás, vagy strandolás volt [le is vagyok égve kb. mindenhol], úgyhogy erről sem nagyon akarok írni. Akkor nézzük, mire emlékszem még:

  • A munka mostanában szánalmas, hasonlatképpen azt hoztam fel egy beszélgetésben, hogy úgy dolgozunk, mintha a cukrásznak liszt nélkül kéne sütnie [vagy egy másik hasonlat: a tűzoltónak víz nélkül tüzet oltania]. Nincs annyi pohár [vizes és boros], hogy megterítsünk a teljes étteremben [azóta a for staff dobozból vettek 300 darabot…], van kb. 100 db. kóláspohár, ami 1 órával nyitás után azt eredményezi, hogy harc megy a kólás poharakért, és aki alulmarad, az bizony mosogathat. Nincs elég carafe, mert 1/ amúgy sem volt; 2/ a múltkor a konyhás néni összetört 16 darabot… Tehát egy rendelés kivitele annyi ideig tart, hogy sok:) Mosogatni kell, keresgélni cuccokat, amit mosogathatunk, aztán polisholás, aztán lehet elkészíteni a rendelést, majd kivinni. És közben folyamatosan ott a Mogyi, mondja a fülünkbe, hogy faster, faster, faster.

  • Éjszakánként mostanában nagyon rosszul alszom. Vagy azért nem tudok aludni, mert lehetetlen helyeken viszket a testem [leégés és a szúnyogok], vagy mert valaki éppen hangosan hallgat zenét, vagy mert fáj valamim.

  • Ja, a beosztás, amit még vasárnap kaptam meg: H: dayoff; K-P: 8-13:30, 18:30-22:00, sz: Buffe1; v: buffe2

    • Ide kapcsolódik, hogy gyantás szólt, hogy neki nem kell a vasárnapi szabadnapja, én meg mondtam, hogy OK, akkor adja nekem:) Úgyhogy, ha minden igaz, vasárnap buffe 2 helyett szabadnapom van

  • Kaptunk új pincéreket az étterembe. Ötöt Csehországból és kettőt Moldovából [ha minden igaz, ez utóbbi még meg nem erősített hír]. Jól dolgoznak, már voltak 3 hónapig Görögországban szállodai gyakorlaton, annak ellenére, hogy csak 17-18 évesek. Most a teljes régi staff elkezdett újra reménykedni a két szabadnapban. Vasárnap kiderül, hogy volt-e alapja.

    • A 17 éves cseh srác annyira, de annyira aranyosan néz ki, hogy elmondhatatlan. És még jófej is. A lányok a tanúim, mennyire boldog voltam, hogy az étteremben fog dolgozni. Aztán az első munkanapja végén Mogyi szólt neki, hogy holnaptól minibárban lesz. Jeee…:S Legalább reggelente láthatom, mert jön az étterembe trolizni.

      • UPDATE: A kis buzi ma ugy bamulta Suzana feneket, hogy majdnem levertem. Pedig meg a neve is szepseges: d o m i n i c . . .

  • Pénteken kibeszéltük Tinával, hogy a menedzsereink mennyire hülyék. Folyamatosan ellent mondanak maguknak, és csodálkoznak, ha értetlenkedünk. A legújabb az volt, hogy Mogyi folyamatosan mondja ugye, hogy faster, faster, ma meg reggelinél kicsit pörgés volt, és gyorsan haladtam az étteremben, erre mondta, hogy nyugi, lassan, ebben az étteremben senkinek nem kell rohannia. Fasza.

  • Pénteken ebédre beesett 200 vendég rögtön nyitáskor. Ez egyébként is gáz lenne, főleg úgy, hogy azt szoktuk meg, hogy ebédkor 2 óra alatt jön összesen ennyi vendég.

  • Orsi beteg volt a héten. Én próbáltam kinyalni a seggét, de ennek a lánynak semmi nem jó. Hoztam neki rizspudingot, nem kért éppen [pedig az a kedvence], hoztam neki „gyümölcskosarat”, azon kiakadt, mert nem szereti a banánt, a körtétől fosott, az egyik narancsnak volt egy kis ’bőrhibája’, a nektarinokat meg a Beával ettük meg… Ma meg, ez mindennek a teteje, átjött a szobámba, mert chipset akart enni. Az egyetlen nyitott zacskóból evett, aztán pár falat után rájött, hogy nem ízlik neki, nyissunk ki egy másikat. Adtam neki egy másikat, azon talált egy kis lyukat, és ő nem eszik olyanból, amit nem tudja, ki nyitott ki. Végül kinyitott egy harmadik zacskót, és abból evett két szemet, aztán közölte, hogy nem kér többet, mert hányingere van… Szeretem az Orsit:)

• T-54 2008. május 10. szombat [73] Mogyinak jó kedve van

  Date: 2008.05.11 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 1

  T-54 2008. május 10. szombat [73] Mogyinak jó kedve van

  Hogy ez miben nyilvánul meg? Hát folyton átvág… Tegnap este épp terítettem egy asztalt (a szokásos 3 főre), amikor hozott embereket, és mondta, hogy 15-re terítsek. Akkor lehervadt a mosoly az arcomról, aztán elmosolyodott, és mondta, hogy csak 4:) Ma délelőtt meg… behívtak az irodába, sokáig nézték a beosztást a többi menedzserrel, aztán mondta Mogyi, hogy sajnos nemhogy nem fél dayoff, hanem többet is kell dolgoznom, 8-15:00 és utána 18-23:00-ig. Mondtam, hogy OK, mert mi mást mondhattam. Erre ő: dehogy Ok, malaka, visszakapsz egy fél day offot.

  Különben a csávó valahogy nagyon képben van a dolgokról, mindig mindent tud. Renáta haza akar menni, és nem is az egy hónapos felmondási idővel, hanem már megvan a repjegye is jövőhét csütörtökre, de még egy menedzsernek sem szólt. Én viszont nem akarom, hogy miatta vegyék el a szabadnapom megint, vagy hogy egyáltalán ne legyen, ezért azt tartottam jó lépésnek az összes többi magyarral egyetértésben, hogy szólunk Mogyinak. Ma reggel behívtam az irodájába, és elmondtam neki, amire a válasz: „Köszönöm, de már egy hete tudom. Minden benne van a számítógépemben. Nehogy azt hidd, hogy most jöttem le az égből:D”. Azért megnyugodtam, hogy végül nem az én lelkemen szárad a dolog, és kíváncsian várom a jövő hét fejleményeit…

  A héten ma először aludtam délután – majd’ 4 órát, aminek az lett a következménye, hogy kis híján lekéstem a buszt is:) 18:45-kor indul, és én 18:26-kor keltem, fürödtem, hajat mostam, fogat mostam – és lent még várnom is kellett rá:)

  A vacsora mostanában nagyon könnyű, a német és angol vendégek százszor jobbak, mint a bulgárok vagy akár a görögök: az asztal utánuk, ha lehet, még tisztább, mint mielőtt odaültek, és ha véletlenül egy kajafolt kerül a terítőre, akkor nem győznek bocsánatot kérni.

  Vacsi után Reninek meetingje volt. Amit utólag megtudtunk róla: Mogyi kérdezte, hogy mi a baj, miért akar hazamenni. Reni: „mert nem tanulok itt semmit, nem tetszik a munka, és nem is bírom, és egy bárban vagy a la carte étteremben akarok dolgozni”. Mogyi: miért nem szólták eddig??? ÉS ÁTRAKTÁK AZ OLASZ ÉTTEREMBE. A csuda vigye el. Én voltam szerintem az egyetlen, aki szólt, hogy át akar menni egy alacarteba, erre a Dejan-t berakták a Tavernába, ezt meg az olaszba… Kurvajó…

• .gr68-72 kirúgás – és nem a hámból; egy easy nap; nem emlékszem…; köcsög vezetők; vicces pap

  Date: 2008.05.09 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-59 2008. május 5. hétfő [68] kirúgás – és nem a hámból

  Alvás délig, aztán szar idő lévén elmentem netezni – még ez is jobb volt, mint a szobában ülni. Beszélgettem, levelezgettem, neteztem – szóval eltöltöttem az időt. Közben betoppant a netezdébe Tina, Goran és Renáta is. Tőlük megkaptam az infot, hogy ebédkor minden stationben 1-1 ember dolgozott – és mivel Vancho kiakadt, hogy neki egyedül kellett csinálni a hatost, a legnagyobbat, kirúgták, mondván, hogy nincs szükségük lusta emberekre. Ez két dolog miatt gáz: 1/ mert jó pincér volt; 2/ mert a hatost minden nap én kapom meg – és én sem tudom egyedül megcsinálni…

  Utána együtt elmentünk palacsintázni, majd épp elértük a Moudaniaból Dionisiousba tartó járatot. Ez után már csak a pihenés maradt, meg Amazing Race nézés ezerrel:) Este a munkából hazatérő többiek azzal fogadtak, hogy a kirúgás miatt megváltoztatták a beosztást, és holnap nem büfézek, hanem service, rendes P/A-ben. No mindegy, legalább aludhatok másfél órával tovább:)

  T-58 2008. május 6. kedd [69] egy easy nap

  A tegnapi hírek alapján kicsit félve mentem be dolgozni reggel, de Ekaterinával jó csapatot alkottunk, és zökkenő nélkül vettük a reggeli és az ebédre terítés akadályát – igaz, csak 5 percre tudtam kimenni szünetre. Az ebéd sem volt nagy durranás, kicsit hajtani kellett, de azért kezelni tudtuk a dolgokat. Délután esett az eső, de azért beültünk enni a Dreambe Fecivel, majd visszajöttem a szobába feküdni, filmezni, és jött az este. Hát arra is azt mondta mindenki, hogy az utóbbi hónapban nagyon nem volt ennyire könnyű esténk.

  Hát, remélem a hét többi napja is ilyen lesz. Még megnézek egy Amazing Race-t és alvás.

  T-57 2008. május 7. szerda [70] nem emlékszem…

  semmi említésre méltóra így két nap távlatából. Vagyis van pár emlék, de mivel minden nap ugyanolyan, és ezzel a puttó hellyel álmodok folyamatosan, így nem tudom, mi igaz, mi valós, és mi melyik nap történt:)

  T-56 2008. május 8. csütörtök [71] köcsög vezetők

  A délelőttre ugyanazt tudnám írni, mint a tegnapra, de este történt valami, amit nem nagyon fogok elfelejteni:

  Miközben egyszerre csináltam 3 daily cleaninget és közben felügyeltem a stationöm felkészítését, Grigoris [egy supervisor] odapattant elém, és közölte, hogy mivel problémáik vannak – csak kérdem, ki nem szarja le??? Ezt hallgatom 70 napja, hogy a jövő héten minden jobb lesz… – elveszik az én két fél szabadnapom szombaton és vasárnap [másokét is elvették, de az nem bosszant]. Gondolom egyáltalán nem meglepő, engem ismerve, hogy elkezdtem csapkodni, meg ideges fejet vágni, aztán két perccel később leültem egy székre, mert nem voltam hajlandó így tovább dolgozni.

  Az a baj, hogy mindenki szarik ránk, és mivel senki nem akad ki soha, megcsinálnak velünk mindent…

  Na, szóval: aztán megjelent a a szállodaigazgató, és elkezdte kérdezni, hogy mi bajom van. Én nem vagyok árulkodós – annyira:D, úgyhogy felpattantam, mondtam, hogy semmi, és mentem vissza dolgozni, de jött és kérdezgetett – és akkor kifejtettem neki, és szólt, hogy meg fogja oldani.

  És most először szóltam a supervisornak is, hogy a szerződésem alapján nekem nem heti egy, hanem heti KÉT szabadnap jár. Azt mondta, hogy erről Timossal kéne beszélnem [ő az F&B manager…], mert ő nem tud erre mit mondani… Hát, ha így mennek tovább a dolgok, még erre is sort kerítek.

  T-55 2008. május 9. péntek [72] vicces pap

  Az ebédterítés közben Grigoris mindenkit összegyűjtött és felküldött a hatodikra a Helios bárba. Ott volt a hotel teljes személyzete [kivéve persze azok, akiknek muszáj volt a helyükön maradniuk], valamint a teljes vezetőség [alulról felfelé: a supervisorok, Mogyi, Timos, a hoteligazgató és a szállodacsoport vezérigazgatója], valamint egy pap. Tippek hangoztak el temetésről, esküvőről, végül egy közel 15 perces misét hallgatunk végig, ami az utólagos magyarázat szerint arról szólt, hogy legyen jó szezonunk, sok vendégünk és mindenkinek legyenek személyes sikerei.

  Magát a misét két dolog tette nagyon viccessé: kb. a felénél megszólalt a pap mobilja, utána meg egy virággal szórt körbe szentelt vizet, és a harmadik szórásnál a vízzel együtt repült a virág is. Ekkor már a főszakács, egy csomó pincér meg egyéb alkalmazott úgy röhögött, hogy könnyes volt a szeme, a menedzserek meg ilyen nem hiszem el fejet vágtak:D

  Közben Mogyi megkérdezte, hogy akarok-e mégis szabadnapot a hétvégére. Mikor mondtam, hogy igen, legalább egy felet, akkor mondta, hogy ok, csinál új terveket. Hát, megnézzük, mi lesz belőle. De azért értékelem, hogy ezt meglépte [biztos rászólt a szállodaigazgató:D:D]

• … fasz éppeneszükbejutott …; a legkönnyebb nap – 174 vendég vacsorára; harang – This week is köcsög[…];Hronya Pola; szürke hétköznapok

  Date: 2008.04.30 | Category: gay!, it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-71 2008. április 23. szerda [56] … fasz éppeneszükbejutott …

  A szabadnapokat leszámítva március 16-a volt az utolsó nap, amikor nem kellett reggeliztetnem. És ma megint, hála az égnek:) Úgyhogy aludhattam – volna, mivel elfelejtettem kikapcsolni a negyed 8-as ébresztést, és onnantól már nem tudtam visszaaludni. Vergődtem az ágyban fél 10-ig, aztán fürdés, majd taxirendelés, városbataxizás, internetezés, palacsintaevés, piacvégigjárásmajdharisnyavevés, séta a városban, angolulbeszélőemberkeresés, postamegtalálás, csomagtáskábatevés. Kb. ennyi volt a délelőttöm, utána munka.

  Ebéd a kantinban is, egy animátor sráccal ültünk egy asztalnál, aki ki volt akadva, hogy mennyire unalmasak az animátorok:) Meg irigyelt minket, hogy nekünk milyen jó a társaságunk. Aztán egy undorító dolgot csinált: kiakadt azon, hogy egy meleg a szobatársa, és elmondta mindenkinek, hogy ki ő:S Szerintem ez egy tirpák dolog volt… Pedig nyugatabbról jött, mint mi. Aztán mondta, hogy semmi baja a melegekkel, de együtt lakni velük:S Például öltözködés közben folyamatosan úgy érzi, hogy bámulja őt… Pedig először jó fejnek tűnt a srác…

  Az ebéd nem volt nehéz, aztán pikkpakk megterítettünk vacsorára, ami még lightosabb volt. Aztán szokás szerint jöttek a fasz éppeneszükbejutott feladatokkal a menedzserek, szóval a biztonság kedvéért azért csak ott voltunk 11-ig este.

  T-70 2008. április 24. csütörtök [57] a legkönnyebb nap – 174 vendég vacsorára

  Az utóbbi 30 nap legkönnyebb napjának ígérkezett a mai – és az is lett belőle. A reggeli… Gorannal a verandán, és annyira nem volt dolgunk, hogy majd’ egy órát bent polisholtam – készültem az ebédre terítésre. Az ebéd első fél órája is hamar elment, aztán már mehettünk is haza.

  Itthon bementem gyógyszertárba, mert a talpam már annyira sebes, hogy minden lépés hihetetlen fájdalom. Kaptam egy sprayt, remélem elmulasztja. Utána alvás, majd a legnehezebb itteni felébredéseim egyike, gyors fürdés, majd munka.

  Úgy indult a vacsora, hogy öten hazajöhetünk. Hogy miért? Mert mindenki kivétel nélkül dolgozott, és kevesebb vendégünk volt, mint eddig bármikor – konkrétan 174. [Ja, vacsorakor láttam azt a srácot, akiről tegnap az a fasz animátor elmondta mindenkinek, hogy meleg. Kicsit borostás, de azért nem rossz pasi. A bökkenő az, hogy a Saniban dolgozik a barátja…] Aztán kitalálták, hogy mégse, mert majd találnak munkát mindenkinek. Hát, találtak. Elpolisholt poharakat polisholtak a többiek, pakolgattak nem létező dolgokat, aztán a hab a tortára az volt, amikor 22:00-kor megszülték, hogy OK, akkor most az étterem összes asztala alatt fel kell söpörni – és ez csak azért gáz, mert egy 50*50-es tömör talpuk van, ami 1/ baromi nehéz; 2/ minden arrébb kellett pakolni, majd vissza a helyére. 7-kor ígéretet kaptunk arra, hogy 10-kor haza mehetünk. Hát, nem mehettünk… De legalább a 11-es buszt elértük. Aztán elnéztünk a focimeccsre, de nem volt meg a ’normál’ konyha-felszolgálók két csapat, úgyhogy csak kicsit néztük őket, majd jöttünk haza. Közben eleredt az eső is… Végül beültünk egy tengerparti bárba, ahol koktéloztam, többiek söröztek, majd vacsoráztunk [éjjel 1 után], aztán beszélgettünk a tulajjal, majd – mivel még esett – Tinával hazafutottam,végül 2-re értem haza.

  A bár tulaja érdekes dolgokat mesélt. Hogy ide főleg osztrákok, szerbek, románok és magyarok jönnek nyaralni, meg néhány német és angol, hogy nyáron neki 21 pincér dolgozik [a vicc az, hogy nálunk 12 pincér van…], és hogy nem 2€ – mint nekünk, hanem 4€ a bérük óránként… Erről ennyit.

  Istennek hála ma is meg akart verni valaki – ma épp a büféboy. Az a vicc, hogy már mindenből indokot csinál arra, hogy fenyegessen. A legújabb, hogy csak akkor szólhatok hozzá, ha kérdez. Ilyeneket mond például a szobatársamnak, hogy seprűnyéllel fog szétverni, hogy nehéz estém lesz, hogy kirakja az ágyam az erkélyre és negyed óránként leellenőrzi, hogy nem vagyok-e a szobában… Elment az a maradék kis esze is, az biztos… És a legrosszabb az egészben az, hogy összejött a Beával:S Ő meg azt szeretné, hogy legyek jóban vele. De hát ez nem fog menni… Ja igen:D Ma azon akadt ki végleg, hogy a Beára azt monda, hogy „Ő a feleségem” és én meg mondtam, hogy nem az:D [Orsi meg azt, hogy álmodban:D]

  T-70 2008. április 25. péntek [58] harang – This week is köcsög[…]

  Ma – mivel délben kezdtem – aludhattam volna akár 11-ig is, de nem hagytak. 09:30-kor arra ébredtem, hogy harangoznak, és 11-ig egy ideig folyamatosan, majd utána kb. 10 percenként kapta el őket a roham. Közben meg ez a rohadt eső is esett, és folyamatosan érkeztek a szállodába az új vendégek, szóval szar napnak néztem elébe. Délre mentünk dolgozni, de a Bea kitalálta, hogy a 12:00-kor induló busszal menjünk… persze lekéstük [igaz, hogy korábban ment, sokkal!], úgyhogy maradt a taxi. Beértünk, pikkpakk átöltözés, aztán gyorsan sok evőeszköz polisholás, végül a station feltöltése italokkal, és kezdődött a roham: 500 görög és bulgár, és még 100 német és angol… Végeláthatatlan rohanás, terítés, takarítás, és csak jöttek és jöttek. A végére mindenki kikészült idegileg, én csak majdnem, de a Tina például frankón sírt. Még fél 4 után is voltak vendégek az étteremben, pedig akkorra a terítés nagy részével el szoktunk készülni – én akkor kezdtem el asztalokat takarítani. Viszont valami isteni csoda [és például Tina és nagyseggű segítsége!] folytán készen lettünk öt óra előtt, még polisholtunk evőeszközt, és szünetre is ki tudtunk menni.

  Nagyseggű Paschalis különben vázolta, hogy „This week is köcsög, but the next week is csúcs!” [ezen kívül még azt tudja magyarul, hogy hülyegyerek:D:D]:)

  Telepakoltuk a stationt vízzel és borral, ami fél óra alatt elfogyott. Viszont 5 supervisor végig a verandán segített, és így nem volt nagyon halál a dolog, sőt, még élveztük is Orsival – merthogy vele voltam végig. A terítéssel meg természetesen mi lettünk kész először – még 11 előtt. De a daily cleaningek és a többi station miatt csak az eggyel későbbi busszal jöttünk haza – 23:45-kor. Most mindenki próbál gyorsan sokat aludni, aztán holnap jön a kinek 16, kinek 15 óra munka.

  T-69 2008. április 26. szombat [59] Hronya Pola

  Reggeliztetés miatti korai kelésre virradt a nap ma. A reggeli nem volt para, Gorannal voltam, vele nagyon jól együtt lehet dolgozni, ma is sikerült, úgyhogy mi lettünk kész először a terítéssel utána. Ő elment szünetre, én nem, mert a többi station nem volt kész, és a büfé sem – ami nem is csoda, mert 11-kor még vendégek voltak… Nem is értem, h mi hogy lettünk kész délre… Polisholtam poharat a többieknek, hajtogattam virágokat, szeleteltem citromot – mindezt kajálás helyett, úgyhogy pikkpakk eljött az ebéd, ami lassan indult, aztán elkezdtek szállingózni a görögök – onnantól katasztrófa volt minden – főleg, hogy a két leglassabb srácot osztották be mellém [Próbáltam rávenni a főnököt, hogy változtassa meg a beosztást, de az volt az indok, hogy valakinek lenni kell velük – és mondjam meg, ha nem akarok velük lenni, beosztja melléjük a Beát… Tehát maradtam velük – még azt nem értem, hogy miért a verandára rakja be őket, ami a legnehezebb… De hát ő profi, mi meg szar kis gyakornokok vagyunk…]. Aztán istennek hála eljött a három óra, leléphettünk. Mivel ’állítólag’ nem volt ma shuttle bus [volt…], sétáltunk végig a parton, ami a fájós lábaim miatt nagyon lassan ment.

  Mivel egy óra alvásnak nem láttuk értelmét, Beával beültünk ebédelni oda, ahol ittunk csütörtökön. Egy pincér volt, felvette a rendelést, de az angoltudása addig nem terjedt, hogy Coca Cola és nescafé… Nem is tudom, miért hittük azt, hogy a Cordon Bleu-t meg fogja érteni… [Pedig nagyon helyes bumbi srác volt, aki izgult, mikor a tálcát fogta, izgult, mikor velünk beszélt – annyira, hogy zsebre dugta mindkét kezét és kb. vízszintesig előre dőlt:D] Nem is értette. Fél óra után már gyanús volt, hogy nem kapunk semmit, ezért odamentem reklamálni. Akkor mondta, hogy várjak öt percet. Vártunk még fél órát, amikor is megjött az angolul beszélő pincér, és mondta, hogy nincs nekik, csak csirkefalatkájuk… Kapjátok be, köszi, már jöttünk is el, mert a zuhanyzásra is alig maradt időnk.

  A vacsora érdekes volt. Mindenki zombi, és a sörök dőltek ki a tálcán sorban. Pl. volt egy olyan, hogy Boris kiöntött három sört az ajtóban, röhögtem rajta, aztán kimentem és a vendégek előtt kiöntöttem két sört meg egy colát, és mentem a mosodába ruhát cserélni, és Boris kb. két perccel előttem érkezett, ugyanúgy talpig sörösen – na akkor néztek már a mosónők és mondták, hogy vigyázzatok fiúk:)

  Az éjféli vacsora előtt volt egy fél órás meetingünk, amikor megtanultuk, hogyan kell felszolgálni a maigiricát, azt a speciális levest, amit a görögök húsvét szombat este esznek, a böjt lezárásaként. Ez a leves növényekből és báránybelsőségekből áll, zöld a színe, és büdös, de mindenki szerint isteni, és meg kellett volna kóstolnom. Én nem kóstoltam. Éjfélivacsora előtt még mindenki kapott egy pohár vodka-Redbull-t, hogy jobban menjen a munka.

  Utána nekem annyi volt a dolgom, hogy a bal kezemen egy hatalmas leveses tállal szaladgáltam, ami emiatt majd’ leszakadt 1 óra után, közben pedig minden asztalnál elmondtam, hogy „Hronya Pola” [élj sokáig] vagy „Hristos anesto” [passz] – vagy ha ők mondták, hogy H.a., akkor Alithios volt a válasz rá.

  Aztán 4-kor végeztünk, mindenki halott, és próbált gyorsan sokat aludni, főleg azok, akiknek vasárnap reggeliztetniük kell – nekem szerencsére csak délben kezdődik újra a hajtás.

  T-68 2008. április 27. vasárnap [60], T-67 2008. április 28. hétfő [61]

  Megint elkezdtek összefolyni a napok… Az alváson és a munkán kívül mostanában már semmit nem csinálunk. Az összes terítés rohanássá vált, mivel a görög és bolgár vendégek eleve zárás után érkeznek [és a drága menedzsereink beengedik őket…], és addig maradnak, ameddig akarnak… hétfő délelőtt például még délben is bent ültek, amikor ki kell nyitni az újraterített éttermet fél egykor. Vasárnap már a front office menedzser, recepciósok, a spa és a maintenance főnöke, bárosok, rokonok, groomeok – szóval mindenki azon munkálkodott, hogy újra ki tudjunk nyitni. Hétfőn ugyanúgy szükség lett volna rájuk, de nem jött senki… Vagy például hétfő délután 17:30-kor még nem voltak terítők a verandán – amikor máskor ilyenkor már fél órája szüneten van mindenki úgy, hogy legrosszabb esetben 16:30-ra meg van terítve az étterem összes asztala… És éjfél előtt nem tudunk hazajönni, mert a vendégek este sem húznak haza…

  Emellett még annyi van, hogy hétfőn voltunk kajálni ugyanott a parton Dionisiousban, a Dream nevű helyen, és mondta a tulaj, hogy a kirúgta miattunk a múltkori pincért:D Sajtos húst ettünk hasábbal, végre újra jóllakottan mentünk dolgozni este.

  Ja igen, és úgy fáj a lábam, hogy csak sántítva tudok járni… mindkét sarkam, a lábujjaim, a lábfejem, a bokám, a vádlim – nagyon kéne már egy hosszabb pihenő…

  El akartam menni netezni, de ahhoz is erőt kell gyűjtenem, hogy a vécéig elmásszak…

  Még a telefonom is tönkre ment: a gombok felét nem lehet benyomni.

  Vasárnap, amikor megláttam, hogy ezen a héten csak vasárnap lesz szabadnapom, és addig megint ilyen 8-15&18-22:30 és 12-22:30 beosztás váltakozik, akkor majdnem elsírtam magam. Tinával együtt ott tartottunk, hogy hazamegyünk – és nem a szállásra. És ezen felül Mogyitól egy jó szót nem kapunk [kapok]… Folyamatosan a hibákat találja meg bennem. Például tegnap lebaszott azért, mert fél 11-kor még vendégek voltak, és csak délben tudtam kivinni a trolin a koszos tányérokat…

  T-66 2008. április 29. kedd [62]

  Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt62]

  Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt, úgyhogy hamar elkezdtünk teríteni a vacsorához, és még arra is volt időnk, hogy evőeszközzel feltöltsük a stationöket. A vacsora is hasonlóképpen telt, úgyhogy már az elején meg voltunk róla győződve, hogy kizárt, hogy ne érjük el a 11-es buszt. Hát, futnom kellett…

  Este megint moziztunk FERI[csaknekinagybetűvel,mertfolytonrákeresanevére]vel, ma a szem című horrort néztük. Vélemény a filmekről majd egy külön postban a hét vége felé…

• Le sourire

  Date: 2008.01.27 | Category: look!, school of life!, stories! | Response: 9

  Ma voltam dolgozni. Megint előjött, ami koránkelésnél szokott. Egész éjszaka alig aludtam, mert kb óránként ránéztem a telefonomra, hogy nem késtem-e el. Hát nem, viszont alig aludtam.

  2 dolgot tartok említésre érdemesnek… különben egy újabb piramisjátékos céggel ‘ismerkedtem meg’… szóval shit volt az egész:)

  A neckermannom – a kollégáim így nevezik a szépséges leathermanem – miközben szereltem egy projektort fel a falra, beleesett kinyitva számba, ami hála a jó égnek, szépen feldagadt. juppí:S Legalább a fogaim megmaradtak… Ez igazából vicces, csak baromira fájt:S

  A másik meg… az egyik előadó felolvasta ezt a kis történetet, és tök jó, úgyhogy megosztom itt [kb egy órán keresztül kerestem a neten:D]. Ha minden igaz, Hanoch McCarty [de ha nem ő, az sem baj, mert nem ő a lényeg:P] szavai Pöti szerzőjének egyik művéről:D Olvassátok mosolyogva!!!

  “Saint-Exupéry vadászpilótaként harcolt a nácik ellen, és bevetés közben vesztette életét. A második világháború előtt a spanyol polgárháborúban is részt vett a köztársaságiak oldalán. Ez az időszak ihlette A mosoly (Le sourire) című elbeszélését. Ezt szeretném most megosztani olvasóimmal. Nem tudni, hogy saját életéből merített eseményt dolgoz-e fel, vagy a képzelet szüleménye. A történet szerint ellenséges fogságba esett és börtönbe zárták. Őrei rideg tekintetéből és a durva bánásmódból biztosra vette, hogy másnap kivégzik. Innen kezdve a saját szavaimmal mesélem el a történetet, amennyire emlékszem rá. Nem volt kétséges, hogy halálra szánnak. Remegtem az idegességtől. A zsebeimben kutattam, hátha maradt valahol egy cigaretta motozás után. Találtam is egyet, de reszkető ujjaimmal alig tudtam az ajkamhoz emelni. Ekkor ráeszméltem, hogy gyufám sincs, elvették tőlem. Cellám rácsán át az őrre néztem. Ügyet sem vetett rám. Végtére is ki törődik egy senkivel, egy hullajelölttel? Spanyolul kiszóltam neki:
  - Nem tudna tüzet adni kérem?
  Felém pillantott, vállat vont, és odajött, hogy meggyújtsa a cigarettámat. Eközben a tekintetünk óhatatlanul találkozott. Ebben a pillanatban elmosolyodtam. Nem tudom, miért tettem. Talán az idegességem miatt, talán azért, mert amikor testközelbe kerülünk valakivel, nehéz megállni a mosolygást. Akárhogy is, mosolyogtam. Ebben a másodpercben mintha egy szikra húzott volna ívet a két szív között. Nyilván az őr is viszonozta mosolyomat a rácson túlról. Már felparázslott a cigarettám, de ő ott maradt a közelemben, egyenesen a szemembe nézett, és egyre mosolygott. Én is tovább mosolyogtam, most már abban a tudatban, hogy nem egyszerűen egy börtönőrt, hanem egy embert látok magam előtt. A tekintete mintha új távlatokat nyitott volna.
  - Van gyereke? – kérdezte.
  - Igen, nézze! – vettem elő a tárcámat, és idegesen kotorásztam benne a családi fotók után. Ő is előhúzta a gyerekei képét, és arról beszélt, hogy milyen jövőt tervez nekik. A szemem megtelt könnyel. Elmondtam neki, menynyire félek, hogy nem láthatom többé a családomat, nem láthatom felnőni a gyerekeimet. Az ő szemébe is könnyek szöktek. Hirtelen egy szó nélkül kinyitotta a zárka ajtaját, és némán kiengedett. Kivezetett az épületből, nesztelenül, a kertek alatt kikísért a városból. A település szélén elengedett, s továbbra is szótlanul sarkon fordult és otthagyott.
  Egy mosoly mentette meg az életemet.”

• kétfilm [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.10.26 | Category: look!, mixed! | Response: 0

  Hétfőn családdal mentünk moziba. Okt 23… A Szabadság, Szerelem című, az aznap 50 éve történtekről szóló drámát néztük, és így legalább lemaradtunk az ‘igazi magyarok’ álltal okozott drámáról (tanklopás, barrikádépítés, egyéb). A film… két dolgot ‘fűznék hozzá’: 1: nem vagyok túl erős töriből, de ha ez a film tényleg a valóságot mutatja be, akkor itt durva világ volt:$ 2: nem tudom milyen rendezői fogás volt az, hogy Dobó Katának nincs ritmusérzéke: A Himnuszt elcsúszva énekelte, a ‘Ruszkik Haza’-t meg elcsúszva skandálta… bolond ez vagy béna vagy mi?:D A mai technikai eszközökkel máshogy is ki lehet emelni a hangját a tömegből… erről ennyit. Kedden is voltam moziban. Kivel: egyértelmű, Kicsimmel. Mit? Ördög Pradát visel-t. Hol? Mammut II. A reklámok és előzetesek végére foglaltuk el a helyünket, kb rögtön ‘hozzám bújt’, amennyire a lehetőségek engedték. A filmről: nekem kurvára bejött:D És egy rövid ideig én is szívesen része lennék ennek a hajtásnak is:P Ilyenek voltak a főszereplő asszisztens feladatai, hogy szerezze meg a még ki nem adott Harry Potter rész kéziratát, foglaljon asztalt abba az étterembe, amit mindenki dícsér, vegye meg azt az asztalt, amit látott, meg hasonlók. És a lekezelő stílus, amivel a film 95%-ban beszélt, vááá: That’s all, Go, meg hasonlók… Ja: Kabát, táska:D Meg ilyen: betűzné kérem hogy Gabbana (foglalt jelzés rögtön:D) meg hasonlók…
  Aztán együtt aludtunk, szép esténk volt:D

• filmek, tv:D [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.09.29 | Category: gay!, mixed! | Response: 0

  Hm kétszer aludtam nála, és két filmet is megnéztünk:P + láttam egy született feleségek epizódot:D
  Szerdán, mikor nála aludtam,először a Született feleségek egyik részét láttam (még nem láttam egyet sem, vicces kis történet, sokat nevettem rajta:D), aztán a Magasfeszültség c. francia hentesfilmet néztük meg. Egy skizo nőről szól, elég kemény film. Nem vicces, mint egy átlagos horror, de folyik benne annyi vég, mint egy ‘mész és ölsz’ számítógépes játékban:D
  Csütörtökön először moziban voltam (Juliennel), és a WTC emlékére készült történetet láttam. Igaz történet, mely két túlélő megmeneküléséről, a családjuk várakozás közbeni szenvedéséről, az újra találkozásról szól. Remélem Julien nem látta, de kétszer is sírtam a film alatt… Nézzétek meg, jó film, de nem biztos, hogy mindenkinek jó emlékezni…
  Aztán jött az sms, hogy találkozzunk. Vááá, nem mentem, hanem rohantam hozzá. Megint együtt aludtunk:) Ő a mellemen, míg megnéztem az Eszeveszett birodalmat. Hát, annyira vicces, hogy rég láttam ilyen mesét. Az összes főszereplő őrült. A király kicsit olyan, mint a kedvesem, S. Aztán Izma testőre nagyon durva, értem, miért róla szól a második  rész, szerintem tuti közönség kedvenc. Aki még nem látta, az animációs film-kedvelőknek kötelező darab:D

• bééélabá: sajnálom az E/3-at :(( de...
• 979: Én megerősítelek, szerintem sem...
• kpm: :-D, mindig is volt érzékem az...
• H.K.: Amazing Race-ben én is szívesen...
• Mariska: neked, szeretettel:...