-          Szia! Merre jársz? – próbálom nem kurvásan megnyújtani a hangom.

-          Helló! Dugó van, de öt perc és ott vagyok.

Na fasza. Várok. Legalább a zene szól. Ez az ő autója? Nem, azt mondta, hogy fehér… Ez nem fehér. Ó, itt van. Beszállok.

-          Szia! Ede vagyok. – kezet nyújtok, igen, férfias kézfogás, jól van.

-          Helló! Áron. Látom, nem gyakran szállsz be kocsiba. – ez de paraszt. Hogy mondhat ilyet.

-          Miért is?

-          Először a feneked tedd be, aztán a buksid. Na menjünk.

Még msn-en megbeszéltük, hogy moziba megyünk, bár nem tudom, mit nézünk meg. Jó ez az autó. Aranyosan mosolyog. Oké, minden rendben.

Megérkezünk, bár én még sosem jöttem fel így a parkolóba… Na rohanjunk fel a mozihoz.

-          Á, nincs olyan film, ami érdekelne minket.

Dönti el. Oké, de akkor most mi lesz? Jó, vissza a kocsihoz. Nem kell fizetni, alig voltunk bent a plázában. De most merre? Jééé, még sosem jártam a városnak ezen a részén. Meki? Ne már! Utálom. Na jó. Ő vesz valamit… Megállunk a ház előtt, berobogunk a kisboltba. Vesz teát, meg rágcsálnivalót. Hm… Szűk a lift. Le fogunk szakadni. Kiszállunk. Szóval itt lakik. Egyedül… Bejön a falak színe. Tévézünk. Közel ül le. Mosolyog. Mért mosolyog így? Valami nem oké… Hm… Végülis. Egész kedves a mosolya. Ez bíztató.

-          Akkor én most elmegyek fürdeni, oké? – nem lepődik meg a kérdésemen.

Bemászok a fürdőszobába, viszem a táskám… Akkor borotva elő, mert figyelmeztetett, hogy mindenféleképp borotválkozzak meg. Mindenhol. Oké. Kád. Nice! Akkor most szépen póló le, oké, nadrág, gatya, kád. Magamra engedem a forróvizet. Jó érzés, ahogy körbeér a víz, vajon milyen tusfürdője van. Pasiillatú. Oké, egyre jobb. Akkor borotva elő és szépen. Nem kell itt olyan sokat dolgozni magamon… Oké, már csak megmosom szépen a testem. Gatya és póló fel. Tükör. Nem is nézek ki olyan szarul. Igen, ide kéne még egy kis izom, de a többivel nincs sok gond. Szép, vékony felsőtest, kerek popsi, zsír sehol. Mi kell még?

-          Kész vagyok! Jöhetsz, ha akarsz!

Nem reagál, akkor inkább fogat mosok… Miez? Ő. Ki más? Átölel hátulról. Így nehéz fogat mosni. Mi történik ott lent… Nem szabadna… Nem. Befejezem a fogmosást… Megfordulok. Megcsókol. Igen, csináld. Ez jó. Bejön. Na akkor most kicsit letapizzuk, hogy tudjuk, mit kapunk. Hm. Nem is rossz. Ölelve-csókolva elindul velem a szoba felé. A falnak tapaszt. Durvábban csókol. Ez az. Erősebben. Fogd meg a farkam. Ügyes. Jó a segged. Csókolj még. Megfordulunk. Most én nyomom neki a falnak. Rádőlünk az ágyra, levetkőztetjük egymást. Olyan a farka, mint nekem. Igazán szép a farka. Vastag, 18 cm körül. Bekapom. A kezét finoman a fejemre teszi és irányítja. Aztán kicsit bedurvul. Alig kapok levegőt. Most te jössz. Igen, finom, nyálas. Nem irányítom, csinálja, ahogy szeretné. Ahhh. Ez jó. Még. Még.

-          Még!

Oké, gyorsan pózt váltok és most egyszerre csinálhatjuk. Közben simogatom a testét. Bejön ez a finom szőrtelenség. Megfordul. Mit csinál ez? Jaaa, hogy popsi. Értem. Ha szeretnéd, azonnal. Miközben a farkát verem, finoman nyalogatom a nyílást. Élvezi.

-          Ez jó, én is.

És most megint ő. Ez isteni. Nekem még nem is… Ahh.

Fáradtan ledőlünk egymás mellé és ugyanúgy smárolunk tovább… Durva. Gyengéd. Durva. Gyengéd. Közben verjük egymás farkát. Vajon mikor megy el? Még verjük. Csókolj még! Verd. Csókolj! Verd!

Jó, egyikünk sem fog elmenni. Ez így elég rossz…

-          Nem alszunk?

Remek kérdés, aludjunk… Átölel. Nagyon kedves… Majd reggel… Majd reggel.

xxx

Csókkal keltem. Így jó. Érzem, hogy kell. Kimegyünk a nappaliba, iszunk szilvás teát, mutat pár videót. Fúj. Ez gusztustalan. Na jó. Mindegy. Nem megyünk inkább vissza szobába? De, visszamegyünk. Újból smárolunk.

Érzem, hogy többet akar. Érzi, hogy többet akarok. Hátradöntöm az ágyon és szép lassan belecsúszok a farkába. Két kezével megfogja a vékony csípőmet és segít a mozgásban. Lassan indítunk, nagyon remegek. Kezd begörcsölni a vádlim, de azért is folytatom. Ez bejön. Jó érezni, hogy bennem van. És hogy tetszik neki. Közben veri a farkam… Ez az! Csináld. Lovagolok. Veri. Lovagolok. Hullámzom és remegek. Veri. Ahhh.

Hirtelen elmentem. Ajj, ez biztos ciki.

-          De jó!

Hm tehát tetszik neki. Kicsit elkenem a hasán. És ráfekszem. Megcsókolom. Mellékucorodom.

-          Nem megyünk fürdeni?

-          Megyünk – megnyomja az -ünköt.

-          Igen, együtt.

Kimegyünk, majd együtt lezuhanyozunk. Segít lemosni a hasamról a spermát. Én meg lemosom a hátát. Nagyon jó érzés. Így együtt. De tudom, hogy most mennem kell.

-          Hazaviszel vagy menjek busszal?

-          Hazaviszlek.

Gyorsan felöltözök, még adok neki egy csókot és beszállunk a liftbe… Hazavisz.

Felértünk, fél 9 volt, és kukk sötét. De semmi gond, elmeséltem neki, hogy edzőm mit mondott hasonló helyzetben: "Most mit izéltek? Világít a hold". Ebben a szellemben indultunk neki. Cél a kilátó, majd vissza. Odafelé kétszer majdnem kiment a bokám, úgyhogy egy óvatosabb sebességre váltottunk. Elértünk a libegőhöz, amikor is jött a nagy emelkedő a rekortán pályával. ő megállt sétálni, én csak miatta;)… mindegy:D A kilátónál megálltunk, leültünk a sötétben, és beszélgettünk. Nagyon bejön még mindig, de nem akartam elriasztani, úgyhogy megtartottam a távolságot.

Rövid versennyel a végén visszaértünk a kocsikhoz, de nem a sajátomba ültem, hanem be mellé [anyatej:D:D], mert mondta, hogy elvisz rallizni. Bíztam és most is bízom a vezetési képességeiben, de intő jel volt, amikor bekapcsolta az övét:P Jó móka volt mindenesetre, repkedtem volna jobbra-balra, ha nincs az öv:D Picit mutogattam valamit úgy, hogy átnyúltam előtte, és ekkor összekulcsolta az ujjainkat, és egy picit így vezetett, tök csöndben. Meg sem mertem nyikkanni, a torkomban dobogott a szívem. Megálltunk, megfogtam a sebességváltót… nem volt semmi tervbe véve, csak játszottam… erre megfogta a kezem, és elindultunk úgy, hogy a kezemmel együtt váltott:P Mókáztunk. Az erdei utak rengetegén egyszer csak eljutottunk egy helyre, ahonnan csodás volt a kilátás. Álltunk, és megint a kezemet fogta.

-Szó volt arról, hogy valamikor együtt kéne aludni, nem? – kérdezte.
-Jaja, emlékszem én is ilyesmire. Mikor?
-Például ma is, akár.
-Őőő okké, én benne vagyok, csak kell egy kis idő, míg összeszedem a cuccom holnapra.

Így történt hát, hogy visszavitt a kocsihoz, és megbeszéltük, hogy fél óra múlva találkozunk nála. Siettem, fürödtem, felöltöztem, fogat mostam, összepakoltam, és kis késéssel be is futottam. Egy szál fürdőköppenyben várt. Mint egy szatír, gondoltam magamban. Helyezkedtünk, helyezkedtünk, és ott feküdtünk egymás mellett az ágyban. Majd rámnézett vigyorogva, és elkezdett az időjárásról beszélni. Idióta ez:D Aztán megfogtam a mellizmát, majd a bicepszét, és hmmm… kibaszott szexi:D Tiszta izom a srác:$

Rám feküdt, és dugást imitált. Erősebb nálam, és nem is rejtette véka alá. Pakolgatott jobbra-balra, közben bőszen próbálkozott, hogy farok kerüljön a fenekembe. De nem hagytam magam… Mondjuk… ha folytatódik ez a tendencia, akkor rövidesen nagyon meg leszek baszva:) Helyezkedtem, kicsit hisztiztem, mert nem tudtam megcsókolni sem, mert lefogott… begubóztam, és vártam, mi következik. Becsuktam a szemem, és vártam. Éreztem arcomon a lehelletét. Éreztem, ahogy egyre közelebb jött.

Majd megcsókolt. VÉGRE. Átdugta a nyelvét, és smároltunk, hosszan, mélyen. Közben pedig két kézzel simogatta a testemet. Hallottam, hogy egyre sűrűbben veszi a levegőt, majd egy nagy nyögés, és mosolyog: -Leélveztem a lábad. Néztem rá, azt hittem, szórakozik, de odanyúltam, és tiszta geci voltam.

-Ez a te hibád! – mondta lihegve.
-??? ??? ???
-Kibaszott szexi vagy!

Elolvadtam:) Az ágyon egy hatalmas folt mutatta, hogy tényleg nagyon tele volt a srác:P bár… ha már rámélvezett, jöhetett volna az egész, mert szeretem az arcomon, hasamon:P:P:P

Két kézzel közrefogta a kezem, ráfeküdt, és így aludt el. A bongyor srác:P

2010. április 21. Szerda. Csak pár percet lehet fent msnen, mert kolis, fiatal, és mindenkire csak 45 perc jut. Mondta, hogy unatkozik, találkozzunk, de nem tudta, mit csináljunk, nekem meg nem volt ötletem, ezért hanyagolni akartam az egész találkozás-dolgot, annak ellenére is, hogy megadtam neki a számom. Eltűnt msnről, örültem, hogy nem lesz tali. Aztán jött tőle egy t-mobile-os visszahívós sms. Felhívtam. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve mondtam neki, hogy aludjon nálam. "De hát nem is ismerlek" – jött a válasz csuklóból. Erre csak annyit mondtam, hogy spontenaitás, és rögtön igent mondott:P Furcsa, nem vagyok jó pasi, de egy "ártatlan" együtt alvásra bármikor bárkit rábeszélek;):P

Érte mentem, majd elmentünk vacsorázni. Meglepően jól éreztem magam a társaságában, szóval buli volt az egész. Feljöttünk hozzám, és rövid úton arra jutottunk, hogy menni kéne aludni, mert másnap reggel 6 óra előtt keltünk.

Fekszünk az ágyban, és baszogatott, aminek bírkózás lett a vége:P Így utólag belegondolva nagyon óvodásan kezdtük a közeledést: "Fáj a hasam" – mondta. Én próbáltam segíteni rajta: "Nekem az exem azt mondta, hogy tegyem rá a kezem a hasamra, és elmúlik". Rátette, majd szólt, hogy nem múlt el, tegyem én is rá a kezem. Mondta, hogy rögtön jobb lett:P Majd azt, hogy egy kicsit lejjebb is fáj;) 
 

Odébb csúsztattam a kezem, és éreztem, hogy rendesen merev a farka a kissrácnak – és a kissrác kis farka nem is olyan kicsi! Megkezdtük a közeledést, és rövid úton lekerültek a ruhák. Az a kevés is. Meztelenül húzott magára, és miközben egymáshoz dörgöltük altestünket, hatalmasat smároltunk. Megcsókoltam a nyakát, majd a mellbimbóit nyalogattam, amikor is hatalmas röhögést hallottam – nagyon csikis a srác:P Mosolyogva folytattam az utamat a – még csak tapintással szemrevételezett – hatalmas farkához. 

[...]

Gumit húzott, és farkát a fenekemhez irányította… De annak ellenére, hogy benne voltam a dologban, ő is nagyon akarta, a fenekemnek nem tetszett a dolog, így kuki kint maradt, a szüzességem pedig bent:P

[...]

A herémet nyaldosta, és néha odahajolt, hogy harapdálja a mellbimbóm. Ááá, szadista kisköcsög:P De nagyon jó volt. Felé térdeltem, és miközben folytatta a szopást, mondta, hogy ő mindjárt elélvez. Szoptam, szoptam, és telelőtte a számat. De nem nyeltem le. Odahajoltam hozzá, és lesmároltam. Meglepődött, de jól fogadta, így elfeleztük az adagot:P Ez annyira felizgatott, hogy szinte rögtön elélveztem én is, a hasára. 

Kellemesen fáradtan, de egymáshoz nagyon közel szenderedtünk álomba. Azon gondolkoztam még elalvás előtt, hogy meglepően kurvajó este volt ez. Úgy mindenestül volt rendben. Azt hittem, lesz folytatása. Ma [2010. április 24] is találkoztunk, de… 3 perc után hazavittem. Idegesített. Date Over.

Írtam sms-t (mert edzésen volt), hogy jön-e akkor. Nem, bocsi. Hát jó, akkor úgy érzem, kihasználtál – ment a válasz. Semmi reakció. Majd 11 óra után írt, hogy mégis jönne. Höh. Ne érdekeljen titeket, mi volt az indok… Ha nem jönne be ennyire, automatikus elutasítást kapott volna…:) “Adj 15 percet, és ott vagyok!”"Jó, csak siess, mert nagyon fázom”. Fogmosás, felöltözés, lakás rendbeszedése 1 perc alatt, kocsiba pattantam, 17 perccel később már mellettem ült. Nem emlékszem, hogy volt, de egyszer elkezdtem mondani, hogy nem meri elővenni a farkát. “De merem”… háh, szájhős vagy, meg hasonlók – adtam alá a lovat, és végül a mcdriveban elkezdte gombolni a nadrágját, majd ott figylet a kezében a lankadt, de így is szép hosszú fallosza:) Meglepődtem: nem szarral gurigázik a kissrác:P Innentől kicsit jegyzetszerűen, időrendben. Vagy nemtom. Ahogy jön:)

Fél egyre értünk haza hozzám. Gyors vetkőzés, majd adtam neki egy trikót, mert láttam rajtam, kényelmetlenül érzi magát félmeztelenül. felvette, tapadt a testére, és kibaszott szexin nézett ki. Szép mellizmok, lapos has, formás váll. Ő a tükörben nézegette magát, én meg észrevétlenül próbáltam feltörölni a nyálat a padlóról. Lekerült a farmerja is, majd megegyeztünk az ágy felosztásáról: középvonaltól a fal felé én, kifelé ő. Jajj, majd’ elfelejtettem: kikötötte, amikor beszállt a kocsiba, hogy barátosan alszik csak itt:) Úgyhogy kicsit átöleltem, becsuktam a szemem, és már aludtam is. Fél órával később arra ébredtem, hogy szinte hozzápréseli a csodás fenekét a falloszomhoz. Bedugtam a kezem a felső alá, és menthetetlenül merevedésem lett. Tetszett neki – gondolom, mert még jobban hozzámszorította magát. Mosolygok, de tartom magam a megállapodáshoz, visszaalszom. 02:30 – még mindig forgolódik. Levette a pólóját, biztos melege van. Erre persze felébredtem. Kezemmel végigmértem a felsőtestét, és – bűnbe estem – végigsimítottam a boxerén is. Tyűha. Kemény! De aludtam tovább. Jófiú vagyok! 4 óra. Jézusom! Utálni fog! Még mindig nem tudott elaludni! De hé! HÉKÁS! Hol van a keze? Vagy könyig a nadrágomban, és a fakramat masszírozza. Hm. Gyorsan felébredtem, és vártam a folytatást. Egyszer csak abbahagyta. Áááááááá. Magamhoz húztam, és a fülébe súgtam: aludj!

8:10: csörgött az ébresztő. Mennie kell, hogy odaérjen edzésre. Balra nézek, rögtön felébredt. Csodásan csillogott a teste a reggeli napfényben. De ha nézegettem volna még, nem ér oda. Átmásztam rajta, összekaptam magam, majd ráztam egy kicsit, hogy felébredjen. Kiélveztem az utolsó érintést:) Kijött, rámnézett: ki ez a macsó?:) És közben ott volt az arcán az a kisfiúsan ártatlan mosoly. Gyönyörködtem benne. Kocsiban rákérdeztem, miért nem tudott aludni… Idegen hely… melege volt… És miért hagytad abba, amit elkezdtél? Mert nem voltam biztos benne, hogy szeretném, de már ott tartottam, hogy odairányítom a farkad a fenekemhez, csak aztán valamiért mégsem. Pacsi, ment edzésre.

Msn utána, csak hogy keretes legyen a történet. “te is aranyos srác vagy nagyon, de nem érzem úgy, hogy többre lennék képes:(” Hát én is erre vártam… Akármennyire helyes is, nem éreztem, hogy mi egy pár lehetnénk valaha… “én sem. Egész egyszerűen meg akartalak dugni.” Kis ferdítés, mert az elején még máshogy gondoltam Sorry, Maxen, nem tanultam a véletlenül kimoderált kommentedből:P], de tegnap este már csak ez a szándék vezérelt.  A beszélgetés végével zárom:

úgyhogy… egy dugás még;)
megbeszélhetjük:)
nem túl vastag?:P
majdnem odatettem a seggemhez, de aztán nem tudom
nem túl vastag?:P
de kicsit:D
szét foglak baszni:D
ajaj:D

Elkezdtem simogatni, de már azelőtt állt a farka. Úgyhogy szépen lassan megnyugodott. Közel hajoltam hozzá, összeért az orrunk, és nem csak hallottam, de éreztem is, ahogy lélegzik. Majd visszatartotta a levegőt, és még közelebb hajolt. Összeért a szánk. Először egy kis csók, majd a nyelvem is behatolt – először csak a szájába. Hosszú előjáték vette kezdetét, viszont végig tartottam magam ahhoz, hogy alvás=nem nyúlok a farkához:) Simogattam, ölelgettem, de amikor a lábával elkezdte verni boxeren keresztül a farkam, nem volt megállás. Magamra húztam. Elkezdte dörgölni a farkát az enyémhez, úgyhogy levettem a boxerét, szabad volt az út. Felhúzódott herék, sima bőr. Egy élmény volt a számba venni. Szoptam is becsülettel. Megint egymás mellé kerültünk. Levette a boxerem. Mondtam, és végigpuszilta a testem. Majd a farkam. Úgy bánt vele, mintha rajta múlna az élete. Óvatosan, mégis teljes odafigyeléssel. Bekapta a makkom, majd a feléig, végül tövig a szájában volt (nem esett túl jól: vastag a farkam, a szája meg kicsi, szóval eléggé vágtak már a fogai… de nem szóltam semmit). Elkezdtem dugni a száját:) Mosolygott:) Majd mondtam: most lehet megfordulni 180-nal, hogy én se unatkozzam:) Benyúltam a lába közé, másik kezemmel meg a vékony kis pociját simogattam. Elélveztem, rá a hasamra. Ő is rám verte. Pihegtünk picit, majd letörölgette rólam a testnedveket:) Gyorsan betakaróztunk, hozzá bújtam. Hat óra. Ideje aludni.

Már találkoztunk előtte is. De nem tudom, hány éves. Sőt, a nevében sem vagyok biztos – mivel két alkalommal két különböző néven mutatkozott be… Kérdezte másnap, hogy hogyan tovább. Mondtam, hogy nagyon meg akarom baszni. Akkor tiltott le msnről.

Fiatal a srác. A haja a szemébe lóg, és vannak benne ezüst hajszálak. Mintha ősz lenne. De természetes. És nagyon szexi. Az arca szögletes, és nagy barna szemei vannak (folyton kifésültem belőle a haját, ő meg vissza:P). Fogszabályzó. Kit érdekel? A test szőrtelen, vékony, kicsit izmos. Nálam csillagos ötös. A végtagok vékonyak, de erőtől duzzadó mindegyik.

Adta magát a bírkózás. Én kerültem fel, de néha lenyomott, vagy úgy megfogott, hogy nem tudtam szabadulni:) Akkor jöttek az aljas trükkök, de végül én nyertem. Elmentem fürdeni, majd elkezdtünk iszogatni. Megtanítottam koccintani, és kézfogás közben a másik szemébe nézni, ezután pedig zenét kerestünk. Az én zenéimet leszólta, úgyhogy maradt a youtube. Fények lekapcs, a másik testének magadhoz húzása, és olyan erotikus táncot nyomtunk, mint már nagyon régen. Teljesen felizgultam. És mi történt? szokás szerint vége lett a számnak. Gyorsan új szám keresés, majd megint ez. De a csókig eljutottunk. Még egy szám, és menekülnöm kellett: bár nem vagyok egy csókkirály, de az, hogy valaki a gégémet nyaldossa, kicsit durva:) Alig múlt 18, és teljesen átvette az irányítást. Furcsa volt, de érdekes élmény. Kezem járt le a hátán, fel a pólója alatt, elől is minden felé – és azért éreztem: nem csak én élvezem a helyzetet.

Sebességből visszavesz, hátrébb lép egy lépést, ruhát megigazít, mosolyog egy nagyot – majd vacsorát rendel. Pizzáztunk egyet gyorsan, hogy ne éhgyomorre igyunk tovább. Még egy pár pohár sötétszínű alkoholos itóka, és hívtam a taxit. Egy két méteres, kopasz izomkolosszus vezeti, úgyhogy ott megvolt az 1 méter távolság nem csak tőle, de egymás között is.

Kiszálltunk, kis séta. Nem tudom, miért, de megszoktam, hogy nem a Dessewgffy-Nagymező sarkon szállok ki, hanem pár sarokkal arrébb, az Andrássynál. Sétáltunk, majd a célhely előtt találkoztunk a srác egy pajtásával. Bementünk. Én magabiztosan, de belül kis tartással, ő szó szerint remegett. Karszalag, szexi ruhatáros pasi, életveszélyes lépcső, és bent vagyunk. Nagy nehezen szereztem italt…

…show… ritkaszar. Én nagyon utálom. Előttem egy hetero pár falta egymást, vergődve, 2 méteres körből mindenkit elüldözve. Még az is érdekesebb volt. A srác meg a haverja eltűntek. Nem is baj: odajött hozzám egy srác, akivel addig csak neten beszéltem… Magasabb nálam, részeg, de nagyon szexi. A nevemre sem emlékezett, csak rám. Kedves, de legalább volt újra okom mosolyogni.

Tánc… hárman… én és a szögletesarcú egymás felé fordulva, a srác a kisfiú mögött. Utáltam az egész helyzetet, de megígértem: jól fogok viselkedni, úgyhogy akkor sem basztam le egyet, amikor a 25 éves srác a fülemet harapdálta… blőeee… Arrébb táncoltak, úgyhogy kimehettem meginni egy jägert pár rég nem látott cimborával, amikor is szólt a srác: mehetünk. Hatalmas megkönnyebbülés, rövid séta, majd taxi haza.

Ruhák le, fogmosás, irány az ágy. Először külön takaró, majd rögtön bemászott az enyém alá. Megmondtam, hogy csak alvás lesz, és így is lett. Reggel arra ébredtem, hogy teljes kis testével hozzám bújik, és erővel szorít magához. Állt a farkam. Nagyon. Neki is. Boxerunkon 1-1 kis folt jelezte: nem kéne véget vetni a pillanatnak. Simogattuk egymást, dörgölőztünk, kerülgettük a forró kását:) Mennie kellett. felöltöztünk. Ment. Többet nem fog visszajönni. Tudom. Érzem. Sajnálom. Csak barátkozni akart. Nekem az kevés. Tudtam, de reménykedtem. Viszont nem akartam magam hamis fényben ringatni – ezért maradtak a fehérneműk fent, és a csomagok a helyükön.

Pedig még fogkefét is vettem neki…

Kár, biztos imádná, ha kúrják.

voltam szokás szerint a gyalogló meleg szobájában (ami “már 9 éve a melegek ismerkedőhelye”). Érdekes nick, rákatt. A beszélgetés eleje:

<Futóbolond22> szia
<kicsi fiúcska> sya [Ez milyen nyelven van?:O]
<Futóbolond22> hány éves vagy?
<kicsi fiúcska> 15
<Futóbolond22> nem kéne neked iskolában lenned?:)
<kicsi fiúcska> hát de, de betegnek tettemnek magam anyunál hogy tudjak ma még szopni, holnap már megyek:)

félelmetes. 15 évesen még azt sem tudtam, mi az a szopás:) Aztán: a nyár utolsó hétvégén szokás szerint:

óóóóessssgéééé – ki lesz a bajnokok bajnoka???? óóóóóóóssssssgéééé – ki lesz a legjobbak legjava? Jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó – idén is lement az OSG, a nagyszínpadon hallottuk a tavalyról megismert hatalmas igazságot – „a valósággal csak az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene”, sőt, új igazságot is gyűjtöttünk magunknak: „Én nem vagyok a slicced! Rajtam keresztül nem veszed elő a faszt”.
Aztán hazaértem, 25 órai munka után, vasárnap reggel 8-ra. Jövök fel a lifttel, és mi van kiírva: “Tisztelt lakók! nincs víz. Intéző bizottság” – úgyhogy úgy, ahogy voltam, alváshiányosan, négerkoszosan, befeküdtem az ágyba. Aztán este, amikor felkeltem, még mindig semmi, úgyhogy papucsban, törölközővel és váltásruhával hazabattyogtam anyuékhoz mosakodni. Hétfő reggel lett víz. Semmi bocsánat, semmi info, semmi “ekkorésekkorleszvíz”. Ma lebasztam őket.

Szeptember 1-5-ig van regisztrációs hét a suliban. Beiratkozás, tárgyfelvétel véglegesítése.

Fel akartam venni egy tárgyat. Ilyen még sosem volt:) Nem kell kreditben sem, a tanrend sem teszi kötelezővé; amúgy is választható tárgy, és már választottam helyette, anno, mást. Nem kell sehogy se nem. Mégis érdekelt, hogy mi van a melegekkel, a cigányokkal, a nőkkel, a mozgássérültekkel, ezért fel akartam venni az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőséget. Nem indul ebben a félévben…

És még egyetlen dolog: álmodtam. Kimerült voltam, mégis emlékeztem az álomra. Déltől este hatig tartott, és ez volt életem egyik legfélelmetesebb álma. Rémálom volt a javából. Egy olyan sorozatgyilkos vuszli akart kicsinálni a saját lakásomban, akinek nincsenek idegei… És az én összes idegemet is ki akarta vágni, hogy olyan legyek, mint ő. És akármit csináltam, egy lépéssel előttem járt. Aztán meghaltam…:’( Ezt nem akarom többet álmodni. Remélem jön valaki mosssmá, aki vigyáz rám éjszakánként.

• Folyton egyedül érezzük magunkat, mióta hazajöttünk, nem találjuk a helyünket
• Nem tudunk mit kezdeni magunkkal
• Hajnalig ébren vagyunk, mert nem tudunk aludni
• És aztán reggel 10-kor meg már ébren
• és esténként mennék a Dream-be…

Ma volt a 13. szabadnapom, de szerencsére semmi rossz dolog nem történt a baljós szám ellenére (Biztos azért, mert nem vagyok babonás). A nap úgy elrepült, mint a fene. Délelőtt aludtam, kb. fél 1-ig, aztán Orsival beszélgettem és együtt nem csináltunk semmit. Aztán fürdés, taxi – bementünk a városba netezni két órát. Utána hazajöttünk, rendbe szedtük magunkat, és jobb híján lementünk a Dreambe megnézni a német-osztrák meccset. Az utóbbinak drukkoltunk, de már a statisztikák alapján sem volt esélyük nyerni, végül ki is kaptak. Remélem, holnap a holland-román meccset adja a görög tv…

T-15 2008. június 17. kedd [111] büfé1

Korán keltem, hogy beérjek sétálva 7:30-ra. A büfé tök rendben volt, úgyhogy felkészültem a rohamra, sok tálca pohár és teás megoldás. Mindig volt mint csinálni. Utána, mivel Nicola végzett 10-kor, és Dominiknak szabadnapja volt, nem volt senki a trolin, engem raktak át. Kiürítettem az összes stationt, majd folytattam a büfét. Mindenféle rohanás nélkül végeztem 12-re, úgyhogy a délelőtti munkaidőm utolsó 30 percét egyhelyben ülve, a perceket számolva töltöttem.

Majd a hazaséta következett, énekelve. Dög meleg van kint, pólóban és rövidgatyában megpusztultam. Utána próbáltam aludni, de a Cosmin nem tud halkan beszélni, aztán meg a zenét is ordítva hallgatta, ezért ezt elvetettem. Csináltam szendvicseket, ettem, néztem egy Amazing Race-t (mivel tegnap nem sikerült új Dexter részeket letölteni…), most kicsit naplót írok (ugye milyen furcsa, hogy megint napokra van bontva?:P), fürdés, hajmosás, séta vissza, és következik a második része a mai napnak.

Vacsora alatt sétálgattam a büfésor mögötti folyosón, és valami nagyon finomra lettem figyelmes. Imádom a sörbundás csirkét, és ilyet találtam. Aztán annyira belefeledkeztem az ízébe, hogy csak a felénél jöttem rá, hogy ez bizony hal:) Különben a vacsora nem volt túl pörgős a büfében (sztem szinte sosem az:D), ezért néha troliztam, meg hordtam be a koszos evőeszközöket a stationökből. 9-kor végeztem, de nem volt kedvem várni fél órát a buszra, úgyhogy inkább hazasétáltam.

Sokat kellett várni Orsira, mert nem érte el a korábbi buszt, úgyhogy csak a meccsek utolsó 20 percére értünk oda. Mindkettő meccset adta a tv, úgyhogy az egyik plazmán a franciaolasz ment, a másikon a hollandromán. Mi ez utóbbi előtt foglaltunk helyet, aztán a tulaj elkezdett kapcsolgatni, úgyhogy felváltva néztük a meccseket, egyikből sem látva semmi fontosat. Viszont ma már rutinosan mentünk, hosszúnadrágban, és pulcsiban, ami a meleg ellenére kellemes felüdülés volt, mert nem csíptek halálra a szúnyogok:)

T-14 2008. június 18. szerda [112] két útlevél

A délelőtt hamar elszállt, és azon kívül, hogy a 17 éves Dominikkal azzal szórakoztunk, hogy egymásra kenegettük a kezünkön lévő nutellát, semmi érdekes nem történt. A hazaséta után rögtön csörgött a mobilom: a futár hívott, hogy itt a csomagom a TBkonzultól. Leegyeztettük a címet, majd ledőltem aludni. Szokás szerint a Cosminra keltem, aztán kis szenvedés az ágyban, amit egy lódarázs majdnem gyilkos megjelenése szakított félbe, majd fürdés, taxi, a futárszolgálat irodájának megkeresése, útlevél átvétel 12 € fejében, aztán rövid netezés, majd séta vissza a hotelbe: következett a vacsora. Hamar megcsináltam a büfét, aztán egészen fél kilencig nyugis este volt, akkor hirtelen sok mindent kellett csinálni, meg még a szarás is rám jött, de az utolsó félóra is pikkpakk elszállt.

Mivel tegnap elmagyarázta az egyik biztonsági őr, hogy nem használhatja a staff a tengerparti bejáratot, ezért ilyen kerítésen átmászós-csalánnal benőtt lépcsős megoldással jutottam le a tengerparti útra, ahol rögtön találkoztam Dominikkal meg a többi cseh fiúval és lánnyal. Iszogattak és éjszakai fürdőztek (9kor:P), úgyhogy meginvitáltam őket a dreambe, mert Orsiék csak 11-kor végeznek.

Hazajövet rászántam arra, hogy felkeressem az apartman tulaját, és minden görögtudásomat összeszedve ezzel a már jól begyakorolt mondattal álljak elő: Kali spera, gia sas! Signomi, ohi fos toaleta. Rögtön leesett neki, hogy miről hadoválok, és rögtön két égővel is meglepett, aminek köszönhetően két nap után újra világosban lehet szarni és zuhanyozni.

Most megírom gyorsan a naplót, aztán útra kelek meccset nézni. Görög-spanyol – és a kedvenc tulajunk nem tudja, hogy katasztrófa lesz-e.
Amikor odaértem, még egész jól állt a görögök szénája – mivel 1-0-ra vezettek, aztán hirtelen 1-2 lett a spanyoloknak – újabb katasztrófa. Közben Dominik is megérkezett, matt részegen, és ami a dolog külön szépsége volt, hogy a spanyoloknak drukkolt – az egész Dreamben egyedül:) Ettünk, ittunk, megjött Orsi is, beszélgettünk, aztán negyed egy körül hazasétáltunk, én Dominikkal vártam a buszra. Ekkor megjelent Bobby, az eb, ami Dominiknak eszébe juttatta a kutyáját, aki egy hete halt meg, úgyhogy kb. 20 percig vigasztalgattam, majd leintettem neki egy kocsit, ami visszavitte a hotelbe. Aztán még vagy fél óra beszélgetés Orsival, és végre nagy nehezen alvás.

T-13 2008. június 20. csütörtök [113]

A hét egyetlen napja szervizben jól indult, mert Orsival raktak minket egy stationbe. Minden jól is ment egészen fél 11-ig. Nem volt nagy hajtás, a vendégek sem voltak faszok, szóval minden okés volt. Aztán Orsi kijelentette, hogy nem hajlandó azokkal a vendégekkel foglalkozni, akik mostantól jönnek. Naremek, onnantól az összes új vendéggel nekem kellett foglalkozni, mellette meg asztalokat tisztítani és souplatekat takarítani. Ezen kicsit megorroltam, és jól össze is vesztünk (kb. 15 perc erejéig). Utána már minden okés volt, csak Grigori hülyeségei mentek az agyamra.

Délután próbáltam aludni – sikerült is 40 percet, aztán hazajött Cosmin. No comment. Utána inkább sudokuztam egyet a telefonomon, majd folytattam a tegnap este elkezdett prezentáció készítését. Aztán végre eljött a hat óra, zuhanyzás, készülődés, busz, vacsora. Grigori megint beszólt, meg parancsolgatott, most már rá is ordítottam, mert tele van a tököm azzal, hogy mindig megszívat. A vacsora különben nem volt nagy hajtás, mindenkinek megvolt a saját feladata, ami sokkal eredményesebb működést eredményez. Ez szóismétlésnek számít?:S A reggeli terítéssel is hamar végeztünk, úgyhogy kis rohanással pont elcsíptem a 22:15-ös buszt (istennek hála, mert a következő az új menetrend szerint csak 23:15-kor indul.

Amik még ma történtek:

Cseréltem Daviddal, mivel ő a büfé2-t preferálja, én meg az 1-et, de pont fordítva voltunk beosztva péntekre és szombatra, szóval büfé 1 leszek.

Andreas egyre kiborítóbban viselkedik. Ma ő volt egyedül az egyes stationben, és közölte, hogy nekem át KELL mennem oda segíteni (a hatosból, ami a legnehezebb, az egyes pedig messze a legkönnyebb). Ezzel csak annyi probléma volt, hogy nem volt rajta ez a beosztáson, és egy supervisor sem mondta. Jeleztem is neki, hogy ő nem az az ember, aki megmondja nekem, hogy mikor hol kell dolgoznom. Mondta, hogy nem baj, ha nem megyek át, akkor meg fog baszni… Nem mentem, viszont vacsora után bementem, pont jött egy troli, vettem róla kaját, erre mondta Andreas a trolis gyereknek, hogy ne adjon nekem enni, mert én nem vagyok jó gyerek… Ez teljesen bolond… Este beszélgettünk róla a Dreamben, és hát mindenkinek ki van vele mindene…

Na, nem sokat írtam ezen a héten. Nem is történt sok minden, de ha mégis történt valami említésre méltó, akkor is lusta voltam arra, hogy erőt vegyek magamon, és leírjam, vagy éppen találtam más csinálni valót az íráson kívül. Ez a más csinálni való leginkább alvás, vagy strandolás volt [le is vagyok égve kb. mindenhol], úgyhogy erről sem nagyon akarok írni. Akkor nézzük, mire emlékszem még:

• A munka mostanában szánalmas, hasonlatképpen azt hoztam fel egy beszélgetésben, hogy úgy dolgozunk, mintha a cukrásznak liszt nélkül kéne sütnie [vagy egy másik hasonlat: a tűzoltónak víz nélkül tüzet oltania]. Nincs annyi pohár [vizes és boros], hogy megterítsünk a teljes étteremben [azóta a for staff dobozból vettek 300 darabot…], van kb. 100 db. kóláspohár, ami 1 órával nyitás után azt eredményezi, hogy harc megy a kólás poharakért, és aki alulmarad, az bizony mosogathat. Nincs elég carafe, mert 1/ amúgy sem volt; 2/ a múltkor a konyhás néni összetört 16 darabot… Tehát egy rendelés kivitele annyi ideig tart, hogy sok:) Mosogatni kell, keresgélni cuccokat, amit mosogathatunk, aztán polisholás, aztán lehet elkészíteni a rendelést, majd kivinni. És közben folyamatosan ott a Mogyi, mondja a fülünkbe, hogy faster, faster, faster.

• Éjszakánként mostanában nagyon rosszul alszom. Vagy azért nem tudok aludni, mert lehetetlen helyeken viszket a testem [leégés és a szúnyogok], vagy mert valaki éppen hangosan hallgat zenét, vagy mert fáj valamim.

• Ja, a beosztás, amit még vasárnap kaptam meg: H: dayoff; K-P: 8-13:30, 18:30-22:00, sz: Buffe1; v: buffe2

  • Ide kapcsolódik, hogy gyantás szólt, hogy neki nem kell a vasárnapi szabadnapja, én meg mondtam, hogy OK, akkor adja nekem:) Úgyhogy, ha minden igaz, vasárnap buffe 2 helyett szabadnapom van

• Kaptunk új pincéreket az étterembe. Ötöt Csehországból és kettőt Moldovából [ha minden igaz, ez utóbbi még meg nem erősített hír]. Jól dolgoznak, már voltak 3 hónapig Görögországban szállodai gyakorlaton, annak ellenére, hogy csak 17-18 évesek. Most a teljes régi staff elkezdett újra reménykedni a két szabadnapban. Vasárnap kiderül, hogy volt-e alapja.

  • A 17 éves cseh srác annyira, de annyira aranyosan néz ki, hogy elmondhatatlan. És még jófej is. A lányok a tanúim, mennyire boldog voltam, hogy az étteremben fog dolgozni. Aztán az első munkanapja végén Mogyi szólt neki, hogy holnaptól minibárban lesz. Jeee…:S Legalább reggelente láthatom, mert jön az étterembe trolizni.

    • UPDATE: A kis buzi ma ugy bamulta Suzana feneket, hogy majdnem levertem. Pedig meg a neve is szepseges: d o m i n i c . . .

• Pénteken kibeszéltük Tinával, hogy a menedzsereink mennyire hülyék. Folyamatosan ellent mondanak maguknak, és csodálkoznak, ha értetlenkedünk. A legújabb az volt, hogy Mogyi folyamatosan mondja ugye, hogy faster, faster, ma meg reggelinél kicsit pörgés volt, és gyorsan haladtam az étteremben, erre mondta, hogy nyugi, lassan, ebben az étteremben senkinek nem kell rohannia. Fasza.

• Pénteken ebédre beesett 200 vendég rögtön nyitáskor. Ez egyébként is gáz lenne, főleg úgy, hogy azt szoktuk meg, hogy ebédkor 2 óra alatt jön összesen ennyi vendég.

• Orsi beteg volt a héten. Én próbáltam kinyalni a seggét, de ennek a lánynak semmi nem jó. Hoztam neki rizspudingot, nem kért éppen [pedig az a kedvence], hoztam neki „gyümölcskosarat”, azon kiakadt, mert nem szereti a banánt, a körtétől fosott, az egyik narancsnak volt egy kis ’bőrhibája’, a nektarinokat meg a Beával ettük meg… Ma meg, ez mindennek a teteje, átjött a szobámba, mert chipset akart enni. Az egyetlen nyitott zacskóból evett, aztán pár falat után rájött, hogy nem ízlik neki, nyissunk ki egy másikat. Adtam neki egy másikat, azon talált egy kis lyukat, és ő nem eszik olyanból, amit nem tudja, ki nyitott ki. Végül kinyitott egy harmadik zacskót, és abból evett két szemet, aztán közölte, hogy nem kér többet, mert hányingere van… Szeretem az Orsit:)

Hogy ez miben nyilvánul meg? Hát folyton átvág… Tegnap este épp terítettem egy asztalt (a szokásos 3 főre), amikor hozott embereket, és mondta, hogy 15-re terítsek. Akkor lehervadt a mosoly az arcomról, aztán elmosolyodott, és mondta, hogy csak 4:) Ma délelőtt meg… behívtak az irodába, sokáig nézték a beosztást a többi menedzserrel, aztán mondta Mogyi, hogy sajnos nemhogy nem fél dayoff, hanem többet is kell dolgoznom, 8-15:00 és utána 18-23:00-ig. Mondtam, hogy OK, mert mi mást mondhattam. Erre ő: dehogy Ok, malaka, visszakapsz egy fél day offot.

Különben a csávó valahogy nagyon képben van a dolgokról, mindig mindent tud. Renáta haza akar menni, és nem is az egy hónapos felmondási idővel, hanem már megvan a repjegye is jövőhét csütörtökre, de még egy menedzsernek sem szólt. Én viszont nem akarom, hogy miatta vegyék el a szabadnapom megint, vagy hogy egyáltalán ne legyen, ezért azt tartottam jó lépésnek az összes többi magyarral egyetértésben, hogy szólunk Mogyinak. Ma reggel behívtam az irodájába, és elmondtam neki, amire a válasz: „Köszönöm, de már egy hete tudom. Minden benne van a számítógépemben. Nehogy azt hidd, hogy most jöttem le az égből:D”. Azért megnyugodtam, hogy végül nem az én lelkemen szárad a dolog, és kíváncsian várom a jövő hét fejleményeit…

A héten ma először aludtam délután – majd’ 4 órát, aminek az lett a következménye, hogy kis híján lekéstem a buszt is:) 18:45-kor indul, és én 18:26-kor keltem, fürödtem, hajat mostam, fogat mostam – és lent még várnom is kellett rá:)

A vacsora mostanában nagyon könnyű, a német és angol vendégek százszor jobbak, mint a bulgárok vagy akár a görögök: az asztal utánuk, ha lehet, még tisztább, mint mielőtt odaültek, és ha véletlenül egy kajafolt kerül a terítőre, akkor nem győznek bocsánatot kérni.

Vacsi után Reninek meetingje volt. Amit utólag megtudtunk róla: Mogyi kérdezte, hogy mi a baj, miért akar hazamenni. Reni: „mert nem tanulok itt semmit, nem tetszik a munka, és nem is bírom, és egy bárban vagy a la carte étteremben akarok dolgozni”. Mogyi: miért nem szólták eddig??? ÉS ÁTRAKTÁK AZ OLASZ ÉTTEREMBE. A csuda vigye el. Én voltam szerintem az egyetlen, aki szólt, hogy át akar menni egy alacarteba, erre a Dejan-t berakták a Tavernába, ezt meg az olaszba… Kurvajó…

Alvás délig, aztán szar idő lévén elmentem netezni – még ez is jobb volt, mint a szobában ülni. Beszélgettem, levelezgettem, neteztem – szóval eltöltöttem az időt. Közben betoppant a netezdébe Tina, Goran és Renáta is. Tőlük megkaptam az infot, hogy ebédkor minden stationben 1-1 ember dolgozott – és mivel Vancho kiakadt, hogy neki egyedül kellett csinálni a hatost, a legnagyobbat, kirúgták, mondván, hogy nincs szükségük lusta emberekre. Ez két dolog miatt gáz: 1/ mert jó pincér volt; 2/ mert a hatost minden nap én kapom meg – és én sem tudom egyedül megcsinálni…

Utána együtt elmentünk palacsintázni, majd épp elértük a Moudaniaból Dionisiousba tartó járatot. Ez után már csak a pihenés maradt, meg Amazing Race nézés ezerrel:) Este a munkából hazatérő többiek azzal fogadtak, hogy a kirúgás miatt megváltoztatták a beosztást, és holnap nem büfézek, hanem service, rendes P/A-ben. No mindegy, legalább aludhatok másfél órával tovább:)

T-58 2008. május 6. kedd [69] egy easy nap

A tegnapi hírek alapján kicsit félve mentem be dolgozni reggel, de Ekaterinával jó csapatot alkottunk, és zökkenő nélkül vettük a reggeli és az ebédre terítés akadályát – igaz, csak 5 percre tudtam kimenni szünetre. Az ebéd sem volt nagy durranás, kicsit hajtani kellett, de azért kezelni tudtuk a dolgokat. Délután esett az eső, de azért beültünk enni a Dreambe Fecivel, majd visszajöttem a szobába feküdni, filmezni, és jött az este. Hát arra is azt mondta mindenki, hogy az utóbbi hónapban nagyon nem volt ennyire könnyű esténk.

Hát, remélem a hét többi napja is ilyen lesz. Még megnézek egy Amazing Race-t és alvás.

T-57 2008. május 7. szerda [70] nem emlékszem…

semmi említésre méltóra így két nap távlatából. Vagyis van pár emlék, de mivel minden nap ugyanolyan, és ezzel a puttó hellyel álmodok folyamatosan, így nem tudom, mi igaz, mi valós, és mi melyik nap történt:)

T-56 2008. május 8. csütörtök [71] köcsög vezetők

A délelőttre ugyanazt tudnám írni, mint a tegnapra, de este történt valami, amit nem nagyon fogok elfelejteni:

Miközben egyszerre csináltam 3 daily cleaninget és közben felügyeltem a stationöm felkészítését, Grigoris [egy supervisor] odapattant elém, és közölte, hogy mivel problémáik vannak – csak kérdem, ki nem szarja le??? Ezt hallgatom 70 napja, hogy a jövő héten minden jobb lesz… – elveszik az én két fél szabadnapom szombaton és vasárnap [másokét is elvették, de az nem bosszant]. Gondolom egyáltalán nem meglepő, engem ismerve, hogy elkezdtem csapkodni, meg ideges fejet vágni, aztán két perccel később leültem egy székre, mert nem voltam hajlandó így tovább dolgozni.

Az a baj, hogy mindenki szarik ránk, és mivel senki nem akad ki soha, megcsinálnak velünk mindent…

Na, szóval: aztán megjelent a a szállodaigazgató, és elkezdte kérdezni, hogy mi bajom van. Én nem vagyok árulkodós – annyira:D, úgyhogy felpattantam, mondtam, hogy semmi, és mentem vissza dolgozni, de jött és kérdezgetett – és akkor kifejtettem neki, és szólt, hogy meg fogja oldani.

És most először szóltam a supervisornak is, hogy a szerződésem alapján nekem nem heti egy, hanem heti KÉT szabadnap jár. Azt mondta, hogy erről Timossal kéne beszélnem [ő az F&B manager…], mert ő nem tud erre mit mondani… Hát, ha így mennek tovább a dolgok, még erre is sort kerítek.

T-55 2008. május 9. péntek [72] vicces pap

Az ebédterítés közben Grigoris mindenkit összegyűjtött és felküldött a hatodikra a Helios bárba. Ott volt a hotel teljes személyzete [kivéve persze azok, akiknek muszáj volt a helyükön maradniuk], valamint a teljes vezetőség [alulról felfelé: a supervisorok, Mogyi, Timos, a hoteligazgató és a szállodacsoport vezérigazgatója], valamint egy pap. Tippek hangoztak el temetésről, esküvőről, végül egy közel 15 perces misét hallgatunk végig, ami az utólagos magyarázat szerint arról szólt, hogy legyen jó szezonunk, sok vendégünk és mindenkinek legyenek személyes sikerei.

Magát a misét két dolog tette nagyon viccessé: kb. a felénél megszólalt a pap mobilja, utána meg egy virággal szórt körbe szentelt vizet, és a harmadik szórásnál a vízzel együtt repült a virág is. Ekkor már a főszakács, egy csomó pincér meg egyéb alkalmazott úgy röhögött, hogy könnyes volt a szeme, a menedzserek meg ilyen nem hiszem el fejet vágtak:D

Közben Mogyi megkérdezte, hogy akarok-e mégis szabadnapot a hétvégére. Mikor mondtam, hogy igen, legalább egy felet, akkor mondta, hogy ok, csinál új terveket. Hát, megnézzük, mi lesz belőle. De azért értékelem, hogy ezt meglépte [biztos rászólt a szállodaigazgató:D:D]

A szabadnapokat leszámítva március 16-a volt az utolsó nap, amikor nem kellett reggeliztetnem. És ma megint, hála az égnek:) Úgyhogy aludhattam – volna, mivel elfelejtettem kikapcsolni a negyed 8-as ébresztést, és onnantól már nem tudtam visszaaludni. Vergődtem az ágyban fél 10-ig, aztán fürdés, majd taxirendelés, városbataxizás, internetezés, palacsintaevés, piacvégigjárásmajdharisnyavevés, séta a városban, angolulbeszélőemberkeresés, postamegtalálás, csomagtáskábatevés. Kb. ennyi volt a délelőttöm, utána munka.

Ebéd a kantinban is, egy animátor sráccal ültünk egy asztalnál, aki ki volt akadva, hogy mennyire unalmasak az animátorok:) Meg irigyelt minket, hogy nekünk milyen jó a társaságunk. Aztán egy undorító dolgot csinált: kiakadt azon, hogy egy meleg a szobatársa, és elmondta mindenkinek, hogy ki ő:S Szerintem ez egy tirpák dolog volt… Pedig nyugatabbról jött, mint mi. Aztán mondta, hogy semmi baja a melegekkel, de együtt lakni velük:S Például öltözködés közben folyamatosan úgy érzi, hogy bámulja őt… Pedig először jó fejnek tűnt a srác…

Az ebéd nem volt nehéz, aztán pikkpakk megterítettünk vacsorára, ami még lightosabb volt. Aztán szokás szerint jöttek a fasz éppeneszükbejutott feladatokkal a menedzserek, szóval a biztonság kedvéért azért csak ott voltunk 11-ig este.

T-70 2008. április 24. csütörtök [57] a legkönnyebb nap – 174 vendég vacsorára

Az utóbbi 30 nap legkönnyebb napjának ígérkezett a mai – és az is lett belőle. A reggeli… Gorannal a verandán, és annyira nem volt dolgunk, hogy majd’ egy órát bent polisholtam – készültem az ebédre terítésre. Az ebéd első fél órája is hamar elment, aztán már mehettünk is haza.

Itthon bementem gyógyszertárba, mert a talpam már annyira sebes, hogy minden lépés hihetetlen fájdalom. Kaptam egy sprayt, remélem elmulasztja. Utána alvás, majd a legnehezebb itteni felébredéseim egyike, gyors fürdés, majd munka.

Úgy indult a vacsora, hogy öten hazajöhetünk. Hogy miért? Mert mindenki kivétel nélkül dolgozott, és kevesebb vendégünk volt, mint eddig bármikor – konkrétan 174. [Ja, vacsorakor láttam azt a srácot, akiről tegnap az a fasz animátor elmondta mindenkinek, hogy meleg. Kicsit borostás, de azért nem rossz pasi. A bökkenő az, hogy a Saniban dolgozik a barátja…] Aztán kitalálták, hogy mégse, mert majd találnak munkát mindenkinek. Hát, találtak. Elpolisholt poharakat polisholtak a többiek, pakolgattak nem létező dolgokat, aztán a hab a tortára az volt, amikor 22:00-kor megszülték, hogy OK, akkor most az étterem összes asztala alatt fel kell söpörni – és ez csak azért gáz, mert egy 50*50-es tömör talpuk van, ami 1/ baromi nehéz; 2/ minden arrébb kellett pakolni, majd vissza a helyére. 7-kor ígéretet kaptunk arra, hogy 10-kor haza mehetünk. Hát, nem mehettünk… De legalább a 11-es buszt elértük. Aztán elnéztünk a focimeccsre, de nem volt meg a ’normál’ konyha-felszolgálók két csapat, úgyhogy csak kicsit néztük őket, majd jöttünk haza. Közben eleredt az eső is… Végül beültünk egy tengerparti bárba, ahol koktéloztam, többiek söröztek, majd vacsoráztunk [éjjel 1 után], aztán beszélgettünk a tulajjal, majd – mivel még esett – Tinával hazafutottam,végül 2-re értem haza.

A bár tulaja érdekes dolgokat mesélt. Hogy ide főleg osztrákok, szerbek, románok és magyarok jönnek nyaralni, meg néhány német és angol, hogy nyáron neki 21 pincér dolgozik [a vicc az, hogy nálunk 12 pincér van…], és hogy nem 2€ – mint nekünk, hanem 4€ a bérük óránként… Erről ennyit.

Istennek hála ma is meg akart verni valaki – ma épp a büféboy. Az a vicc, hogy már mindenből indokot csinál arra, hogy fenyegessen. A legújabb, hogy csak akkor szólhatok hozzá, ha kérdez. Ilyeneket mond például a szobatársamnak, hogy seprűnyéllel fog szétverni, hogy nehéz estém lesz, hogy kirakja az ágyam az erkélyre és negyed óránként leellenőrzi, hogy nem vagyok-e a szobában… Elment az a maradék kis esze is, az biztos… És a legrosszabb az egészben az, hogy összejött a Beával:S Ő meg azt szeretné, hogy legyek jóban vele. De hát ez nem fog menni… Ja igen:D Ma azon akadt ki végleg, hogy a Beára azt monda, hogy „Ő a feleségem” és én meg mondtam, hogy nem az:D [Orsi meg azt, hogy álmodban:D]

T-70 2008. április 25. péntek [58] harang – This week is köcsög[…]

Ma – mivel délben kezdtem – aludhattam volna akár 11-ig is, de nem hagytak. 09:30-kor arra ébredtem, hogy harangoznak, és 11-ig egy ideig folyamatosan, majd utána kb. 10 percenként kapta el őket a roham. Közben meg ez a rohadt eső is esett, és folyamatosan érkeztek a szállodába az új vendégek, szóval szar napnak néztem elébe. Délre mentünk dolgozni, de a Bea kitalálta, hogy a 12:00-kor induló busszal menjünk… persze lekéstük [igaz, hogy korábban ment, sokkal!], úgyhogy maradt a taxi. Beértünk, pikkpakk átöltözés, aztán gyorsan sok evőeszköz polisholás, végül a station feltöltése italokkal, és kezdődött a roham: 500 görög és bulgár, és még 100 német és angol… Végeláthatatlan rohanás, terítés, takarítás, és csak jöttek és jöttek. A végére mindenki kikészült idegileg, én csak majdnem, de a Tina például frankón sírt. Még fél 4 után is voltak vendégek az étteremben, pedig akkorra a terítés nagy részével el szoktunk készülni – én akkor kezdtem el asztalokat takarítani. Viszont valami isteni csoda [és például Tina és nagyseggű segítsége!] folytán készen lettünk öt óra előtt, még polisholtunk evőeszközt, és szünetre is ki tudtunk menni.

Nagyseggű Paschalis különben vázolta, hogy „This week is köcsög, but the next week is csúcs!” [ezen kívül még azt tudja magyarul, hogy hülyegyerek:D:D]:)

Telepakoltuk a stationt vízzel és borral, ami fél óra alatt elfogyott. Viszont 5 supervisor végig a verandán segített, és így nem volt nagyon halál a dolog, sőt, még élveztük is Orsival – merthogy vele voltam végig. A terítéssel meg természetesen mi lettünk kész először – még 11 előtt. De a daily cleaningek és a többi station miatt csak az eggyel későbbi busszal jöttünk haza – 23:45-kor. Most mindenki próbál gyorsan sokat aludni, aztán holnap jön a kinek 16, kinek 15 óra munka.

T-69 2008. április 26. szombat [59] Hronya Pola

Reggeliztetés miatti korai kelésre virradt a nap ma. A reggeli nem volt para, Gorannal voltam, vele nagyon jól együtt lehet dolgozni, ma is sikerült, úgyhogy mi lettünk kész először a terítéssel utána. Ő elment szünetre, én nem, mert a többi station nem volt kész, és a büfé sem – ami nem is csoda, mert 11-kor még vendégek voltak… Nem is értem, h mi hogy lettünk kész délre… Polisholtam poharat a többieknek, hajtogattam virágokat, szeleteltem citromot – mindezt kajálás helyett, úgyhogy pikkpakk eljött az ebéd, ami lassan indult, aztán elkezdtek szállingózni a görögök – onnantól katasztrófa volt minden – főleg, hogy a két leglassabb srácot osztották be mellém [Próbáltam rávenni a főnököt, hogy változtassa meg a beosztást, de az volt az indok, hogy valakinek lenni kell velük – és mondjam meg, ha nem akarok velük lenni, beosztja melléjük a Beát… Tehát maradtam velük – még azt nem értem, hogy miért a verandára rakja be őket, ami a legnehezebb… De hát ő profi, mi meg szar kis gyakornokok vagyunk…]. Aztán istennek hála eljött a három óra, leléphettünk. Mivel ’állítólag’ nem volt ma shuttle bus [volt…], sétáltunk végig a parton, ami a fájós lábaim miatt nagyon lassan ment.

Mivel egy óra alvásnak nem láttuk értelmét, Beával beültünk ebédelni oda, ahol ittunk csütörtökön. Egy pincér volt, felvette a rendelést, de az angoltudása addig nem terjedt, hogy Coca Cola és nescafé… Nem is tudom, miért hittük azt, hogy a Cordon Bleu-t meg fogja érteni… [Pedig nagyon helyes bumbi srác volt, aki izgult, mikor a tálcát fogta, izgult, mikor velünk beszélt – annyira, hogy zsebre dugta mindkét kezét és kb. vízszintesig előre dőlt:D] Nem is értette. Fél óra után már gyanús volt, hogy nem kapunk semmit, ezért odamentem reklamálni. Akkor mondta, hogy várjak öt percet. Vártunk még fél órát, amikor is megjött az angolul beszélő pincér, és mondta, hogy nincs nekik, csak csirkefalatkájuk… Kapjátok be, köszi, már jöttünk is el, mert a zuhanyzásra is alig maradt időnk.

A vacsora érdekes volt. Mindenki zombi, és a sörök dőltek ki a tálcán sorban. Pl. volt egy olyan, hogy Boris kiöntött három sört az ajtóban, röhögtem rajta, aztán kimentem és a vendégek előtt kiöntöttem két sört meg egy colát, és mentem a mosodába ruhát cserélni, és Boris kb. két perccel előttem érkezett, ugyanúgy talpig sörösen – na akkor néztek már a mosónők és mondták, hogy vigyázzatok fiúk:)

Az éjféli vacsora előtt volt egy fél órás meetingünk, amikor megtanultuk, hogyan kell felszolgálni a maigiricát, azt a speciális levest, amit a görögök húsvét szombat este esznek, a böjt lezárásaként. Ez a leves növényekből és báránybelsőségekből áll, zöld a színe, és büdös, de mindenki szerint isteni, és meg kellett volna kóstolnom. Én nem kóstoltam. Éjfélivacsora előtt még mindenki kapott egy pohár vodka-Redbull-t, hogy jobban menjen a munka.

Utána nekem annyi volt a dolgom, hogy a bal kezemen egy hatalmas leveses tállal szaladgáltam, ami emiatt majd’ leszakadt 1 óra után, közben pedig minden asztalnál elmondtam, hogy „Hronya Pola” [élj sokáig] vagy „Hristos anesto” [passz] – vagy ha ők mondták, hogy H.a., akkor Alithios volt a válasz rá.

Aztán 4-kor végeztünk, mindenki halott, és próbált gyorsan sokat aludni, főleg azok, akiknek vasárnap reggeliztetniük kell – nekem szerencsére csak délben kezdődik újra a hajtás.

T-68 2008. április 27. vasárnap [60], T-67 2008. április 28. hétfő [61]

Megint elkezdtek összefolyni a napok… Az alváson és a munkán kívül mostanában már semmit nem csinálunk. Az összes terítés rohanássá vált, mivel a görög és bolgár vendégek eleve zárás után érkeznek [és a drága menedzsereink beengedik őket…], és addig maradnak, ameddig akarnak… hétfő délelőtt például még délben is bent ültek, amikor ki kell nyitni az újraterített éttermet fél egykor. Vasárnap már a front office menedzser, recepciósok, a spa és a maintenance főnöke, bárosok, rokonok, groomeok – szóval mindenki azon munkálkodott, hogy újra ki tudjunk nyitni. Hétfőn ugyanúgy szükség lett volna rájuk, de nem jött senki… Vagy például hétfő délután 17:30-kor még nem voltak terítők a verandán – amikor máskor ilyenkor már fél órája szüneten van mindenki úgy, hogy legrosszabb esetben 16:30-ra meg van terítve az étterem összes asztala… És éjfél előtt nem tudunk hazajönni, mert a vendégek este sem húznak haza…

Emellett még annyi van, hogy hétfőn voltunk kajálni ugyanott a parton Dionisiousban, a Dream nevű helyen, és mondta a tulaj, hogy a kirúgta miattunk a múltkori pincért:D Sajtos húst ettünk hasábbal, végre újra jóllakottan mentünk dolgozni este.

Ja igen, és úgy fáj a lábam, hogy csak sántítva tudok járni… mindkét sarkam, a lábujjaim, a lábfejem, a bokám, a vádlim – nagyon kéne már egy hosszabb pihenő…

El akartam menni netezni, de ahhoz is erőt kell gyűjtenem, hogy a vécéig elmásszak…

Még a telefonom is tönkre ment: a gombok felét nem lehet benyomni.

Vasárnap, amikor megláttam, hogy ezen a héten csak vasárnap lesz szabadnapom, és addig megint ilyen 8-15&18-22:30 és 12-22:30 beosztás váltakozik, akkor majdnem elsírtam magam. Tinával együtt ott tartottunk, hogy hazamegyünk – és nem a szállásra. És ezen felül Mogyitól egy jó szót nem kapunk [kapok]… Folyamatosan a hibákat találja meg bennem. Például tegnap lebaszott azért, mert fél 11-kor még vendégek voltak, és csak délben tudtam kivinni a trolin a koszos tányérokat…

T-66 2008. április 29. kedd [62]

Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt62]

Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt, úgyhogy hamar elkezdtünk teríteni a vacsorához, és még arra is volt időnk, hogy evőeszközzel feltöltsük a stationöket. A vacsora is hasonlóképpen telt, úgyhogy már az elején meg voltunk róla győződve, hogy kizárt, hogy ne érjük el a 11-es buszt. Hát, futnom kellett…

Este megint moziztunk FERI[csaknekinagybetűvel,mertfolytonrákeresanevére]vel, ma a szem című horrort néztük. Vélemény a filmekről majd egy külön postban a hét vége felé…

2 dolgot tartok említésre érdemesnek… különben egy újabb piramisjátékos céggel ‘ismerkedtem meg’… szóval shit volt az egész:)

A neckermannom – a kollégáim így nevezik a szépséges leathermanem – miközben szereltem egy projektort fel a falra, beleesett kinyitva számba, ami hála a jó égnek, szépen feldagadt. juppí:S Legalább a fogaim megmaradtak… Ez igazából vicces, csak baromira fájt:S

A másik meg… az egyik előadó felolvasta ezt a kis történetet, és tök jó, úgyhogy megosztom itt [kb egy órán keresztül kerestem a neten:D]. Ha minden igaz, Hanoch McCarty [de ha nem ő, az sem baj, mert nem ő a lényeg:P] szavai Pöti szerzőjének egyik művéről:D Olvassátok mosolyogva!!!

“Saint-Exupéry vadászpilótaként harcolt a nácik ellen, és bevetés közben vesztette életét. A második világháború előtt a spanyol polgárháborúban is részt vett a köztársaságiak oldalán. Ez az időszak ihlette A mosoly (Le sourire) című elbeszélését. Ezt szeretném most megosztani olvasóimmal. Nem tudni, hogy saját életéből merített eseményt dolgoz-e fel, vagy a képzelet szüleménye. A történet szerint ellenséges fogságba esett és börtönbe zárták. Őrei rideg tekintetéből és a durva bánásmódból biztosra vette, hogy másnap kivégzik. Innen kezdve a saját szavaimmal mesélem el a történetet, amennyire emlékszem rá. Nem volt kétséges, hogy halálra szánnak. Remegtem az idegességtől. A zsebeimben kutattam, hátha maradt valahol egy cigaretta motozás után. Találtam is egyet, de reszkető ujjaimmal alig tudtam az ajkamhoz emelni. Ekkor ráeszméltem, hogy gyufám sincs, elvették tőlem. Cellám rácsán át az őrre néztem. Ügyet sem vetett rám. Végtére is ki törődik egy senkivel, egy hullajelölttel? Spanyolul kiszóltam neki:
- Nem tudna tüzet adni kérem?
Felém pillantott, vállat vont, és odajött, hogy meggyújtsa a cigarettámat. Eközben a tekintetünk óhatatlanul találkozott. Ebben a pillanatban elmosolyodtam. Nem tudom, miért tettem. Talán az idegességem miatt, talán azért, mert amikor testközelbe kerülünk valakivel, nehéz megállni a mosolygást. Akárhogy is, mosolyogtam. Ebben a másodpercben mintha egy szikra húzott volna ívet a két szív között. Nyilván az őr is viszonozta mosolyomat a rácson túlról. Már felparázslott a cigarettám, de ő ott maradt a közelemben, egyenesen a szemembe nézett, és egyre mosolygott. Én is tovább mosolyogtam, most már abban a tudatban, hogy nem egyszerűen egy börtönőrt, hanem egy embert látok magam előtt. A tekintete mintha új távlatokat nyitott volna.
- Van gyereke? – kérdezte.
- Igen, nézze! – vettem elő a tárcámat, és idegesen kotorásztam benne a családi fotók után. Ő is előhúzta a gyerekei képét, és arról beszélt, hogy milyen jövőt tervez nekik. A szemem megtelt könnyel. Elmondtam neki, menynyire félek, hogy nem láthatom többé a családomat, nem láthatom felnőni a gyerekeimet. Az ő szemébe is könnyek szöktek. Hirtelen egy szó nélkül kinyitotta a zárka ajtaját, és némán kiengedett. Kivezetett az épületből, nesztelenül, a kertek alatt kikísért a városból. A település szélén elengedett, s továbbra is szótlanul sarkon fordult és otthagyott.
Egy mosoly mentette meg az életemet.”