Posts Tagged ‘apa’

• ez nem álom – végre CO!

  Date: 2009.11.21 | Category: gay!, stories! | Response: 16

  Itt figyel a Windoes Live Writeremben a következő, nagy port kavaró bejegyzésem, de nem tudom publikálni, mert mindig vagy eszembe jut vagy történik valami, ami fontosabb, és azonnal a blogomon akarom tudni:) Amúgy nekem is jobb úgy ránézni a webnaplómra, hogy van is rajta valami tartalom, ami ráadásul még frissülni is szokott:D Jó, persze, nem leszek olyan, mint Rion (még van 10 nap az ő hónapjából, addig neki szól a reklám:D Utána már megvan a következő kiválasztott:P), nem fogom a végletekig húzni annak a történetét, hogy leszálltam a metróról – de persze ilyenek is kellenek;)

  Nah, nem szaporítom tovább a szót:

  Emlékeztek erre a bejegyzésre? Tudjátok… ami miatt  egykori olvasóm, Petitprince “száni plagizélés”-sel vádolt? Nos, nem álom többé!

  Egyszerűen muszáj volt… Amúgy is gyűlölök hazudozni, titkolózni, de a szakdolgozat címe miatt (Melegek a turizmusban – most kicsit para van ezzel, majd lesz bejegyzés) egész egyszerűen muszáj volt beavatnom. Ő ugyanis egyetemi tanárként is dolgozott, mielőtt pénzt akart keresni, és nem jön rosszul, ha valaki, aki ért hozzá, elolvassa, mielőtt beadom (A lektorokat – christof-m, m., Rion, SPF, CB leszámítva:P).

  Eredetileg holnap akartam megejteni, mivel felújítás zajlik otthon, és mentem volna át bútort pakolni, és utána, de anyu ma mondta, hogy ha akarok, átmehetek ebédelni – úgyhogy megvolt a nyugodt délután, amire szükségem volt ehhez. Azért rákérdeztem arra, hogy milyen a hangulat otthon, mert apu hangulata erősen hullámzó (“Mint a tied” – tette hozzá telefonban CrazyBoy:P), valamint jeleztem anyunak, hogy mire készülök, kvázi engedélyt kértem tőle.

  Aztán fürdés közben átgondoltam, hogy hogyan fogalmazom meg, mit fog válaszolni, mik lesznek a lehetséges irányok (elfogad vs. nem fogad el), és hogy ha nagy a gáz, kivel fogok karácsonyozni:P Pont délben csengettem otthon, virítottam az új notebookom, majd leültünk ebédelni:) Mesélt mindenki, nevetgéltünk, jó volt a hangulat. Megnéztem a hugom [NEM, nem, nem és nem! Nem fogom hosszú ú-val írni!] szobáját, végül rászántam magam, és szóltam apunak, hogy akarok a szakdogámról beszélgetni vele négyszemközt. Öcsémmel összeöklöztem – drukkolt – anyura rákacsintottam, és mentem a vágóhídra:P

  Kezdtem a szakdogával, mert arról is akartam beszélni, adott okos tanácsokat, majd rátértem a címre: Melegek a turizmusban.

  “Biztos sejtetted az évek során, hogy nem véletlen a címválasztás, ugyanis közöm van ehhez a csoporthoz” Nah, kimondtam, nagy kő esett le, innentől jöhet a rizsa (emlékeztem a tapasztalatokból, hogy mikre kell kitérni):

  “Diplomásként biztos tudod, hogy ez nem egy olyan dolog, ami az én elhatározásom miatt alakult, nem tudok és nem is akarok rajta változtatni, és az sem rajtam múlik, hogy lehet-e gyerekem. 8 hónapja van barátom, aki nagyon sokat jelent nekem, majd, ha ő is rászánja magát, szívesen bemutatom nektek” Ekkor mondta, hogy sejtette a dolgot, de amíg én nem hoztam fel, ő nem akarta erőltetni: “Tudod, apa, egy fiúnak a legnehezebb a saját apját beavatnia” – és ezzel lezártam azt is, hogy miért mindent ő tud meg utoljára. Kérdezte, hogy tesóim, anyu mit tud.

  “Öcsém előtt csúnyán lebuktam a gépen tárolt tartalom miatt” – erre kis mosollyal a szája sarkában csak ennyit mondott: “Informatikus vagyok”:)

  Elmondta, hogy félt engem, mert szerinte nem érett meg az ország az elfogadásra. Beszéltünk magyar gárdáról, jobbikról, választásról, pártokról, felvonulásról, én elmondtam neki a coming outos tapasztalataimat, ő pedig elmesélt egy történetet az egyik volt kollégájáról, akit huszonévvel korábban azért öltek meg, mert meleg volt.

  Mondtam ugye azt is, hogy nem fog változni ez a dolog, erre csak annyit mondott: “Nem lehet tudni, mit hoz a jövő!”

  Öleléssel búcsúztam, amire azért rég volt példa… Kijöttem a szobájából, öcsémhez be, elmeséltem neki, nagyon örült, anyunak meg egy feltartott hüvelykujjal jeleztem: minden okés. Jó hangulatban jöttem el, remélem, semmi nem fog változni. Holnap kiderül – megyek bútort pakolni:P

  Egy dolgot megtanultam az évek során: dühből nem szabad coming outolni, az nem vezet semmi jóra. Keressétek meg a megfelelő alkalmat – mert van megfelelő alkalom!

• “Coming out”

  Date: 2009.01.21 | Category: gay! | Response: 12

  Egy coming out van, amivel igazán adós voltam. Eddig. Anyum és öcsém tudja, hogy meleg vagyok. Apu nem tudta. Húgom sem, de ő még túl fiatal ezek szerintem [amíg a megasztáros videókon ahányszor feltűnik B. Imre, ő buziimizik, biztosan].

  Szóval ültünk egymás mellett és nagyon mesélni akartam a magánéletemről. Aztán mondtam, hogy á, úgysem értenéd, és felálltam – volna, de ő visszahúzott. És mondta, hogy sejti, hogy meleg vagyok, és ha erről van szó, akkor ő mellettem áll és nyugodjak meg, semmi nem fog változni a kapcsolatunkban. Ekkor egyszerűen az ölébe borultam és sírtam, közben meg azt mormoltam, hogy szeretem. [ugye, mekkora egy buzi vagyok?:S:D]

  Szóval ezen is túl vagyok. Álmomban. Merthogy ezt álmodtam tegnap:]

• [múlt] Heti vegyes

  Date: 2008.08.25 | Category: mixed! | Response: 2

  • Mivel öcsém Lengyelbe’ van, családi összefogással nekünk kellett kitakarítanunk a gekkó terráriumát. Én megfogtam, annak ellenére, hogy öcsém meg volt győződve róla, hogy nem merem, aztán… innentől anyu e-mailes beszámolója, mert el kellett mennem moziba: “Kész. Kitakarítottuk, aztán apa fogta a dobozt, odatartotta a terrárium ajtajához, és egy fakanállal próbálta ösztökélni hogy másszon be. Nem volt egyszerű. Aztán egy kicsit furcsának érezte az új környezetet. Azért gondolom így mert addig egyfolytában a terrárium oldalán próbált felmászni. De 9-re már megbékélt, és megette az összes kaját.” Hát, ez is megvan.

  

  • Ígértem, hogy írok a szigetről, meg arról, hogyan támadták meg a színpadot, de gondolkoztam, hogy hogyan épülne fel egy olyan bejegyzés [mert - ezt már írtam egyszer, de nem az van, hogy leülök ide, és elkezdem írni, és ami jön, az felkerül a netre, hanem fekszem, vezetek, vagy valami monoton cselekvést végzek, és közben elképzelem, megtervezem, megfogalmazom, hogy ne maradjon ki semmi], és arra jutottam, hogy bizony csak én élvezném, meg baromi unalmas lenne, úgyhogy le sem írom [hogy hogyan hugyozták le először a technikát a biztonsági őrök szeme láttára, aztán meg [[vagyis ez volt előbb]] hogyan támadta meg két fiatal a színpadot nap közben].
  • Aztán arról is akartam már írni, sőt, tuti írtam is pár szót, hogy mennyire szar a sulim. De ez csak általánosság volt. Azt sem tudtam alátámasztani, hogy az oktatóink egy kalap szart nem érnek. És aztán a HGVben megjelent egy rangsor, ami részben a tanárok alapján teszi sorba az iskolákat. Nem mondom, hogy a diákok villogtak, de a tanárok… majdnem utolsók lettek. Grat nekik. Éljen a BGF! 49 intézményből a 35. hely. Erre méltán lehetünk büszkék.
  • végre lezártam magamban ezt a Görögország dolgot – vagyis már nem kell semmit csinálnom vele kapcsolatban, amit magamnak megígértem. Ugye végig írtam a naplót, amit a vége kivételével itt is lehetett olvasni, és elkészült az a powerpoint prezentáció, ami a kinti dolgokat foglalja össze, és navigál végig pár helyen. A napló itt (docx), a prezentáció itt (pptx) érhető el.
  • Voltunk esküvőn Sopronban, unokatesóm és K. Tamás nagykorú, és istennek hála, itt sem volt az, amire már sok esküvő óta várok – hogy valaki nemet mond:) Szar idő volt, meg az unokatesóm is kórházból szökött meg, hogy igent mondhasson, de hát… minden jó, ha jó a vége. Még a suzukim is ünnepi díszbe burkolózott:)
  • Ide kapcsolódik, hogy valaki beletolatott az egyes számú családi autóba. Aput idézem: “belémszállt egy őrült”. Öcsémmel elképzeltük – hiányzik a kocsi teljes hátulja, totálkár, roncstelep. Ehhez képest, odaérkezünk, és amikor háromszor körbejárva sem találtam a sérülést, kihívtam aput, hogy mutassa meg. Hát igen… belészálltak:S

  

  • Nekem kell ilyen póló. Kétszer láttam a batmant, és már biztos, hogy kell.