boldogság

Posts Tagged ‘boldogság’

Mert az idő lohan!

Date: 2009.05.04 | Category: look! | Response: 2

A reklámfilmet a Coca-Cola Spanyolország készíttette. Hazánkban ez az első, „az élet Coke oldalán”-t váltó új, „Nyiss a boldogságra” szlogennel futó kampány. [Coca-Cola sajtóközlemény]

Reklámfilm Spanyolország legidősebb emberéről, a 102 éves Josep Mascaróról, aki majd kétszer addig élt, mint az átlagéletkor, de szerinte az élet túl lövid, az idő meg lohan… Viszont szerintem csodálatos a film, tökéletes boldogságot sugall. Én is 102 évig akarok élni [mert látnom kell a 2081-es napfogyatkozást! :D:D]
SzárnyalóÉN

Date: 2009.03.20 | Category: gay!, i need answer!, it's my life! | Response: 7

Amikor gondolkoztam a címen, akkor az a hülye Szarnyalo Pegazus-vicc jutott az eszembe:D De nem ugrott be, Pöti pedig nem írta le nekem, úgyhogy maradt a B terv: vagy negyed órán keresztül kerestem a neten. Így sem találtam meg, de végül volt egy post a Napi Borzasztó Szóvicc blogon, amiben hasonló témák voltak. Végül mégsem a szárnyalást emelném ki belőle, hanem ezt:

Kari Király 2008.10.02. 14:26:11

Régebben voltam még Erdélyben, egy kissebb település,asszem Gyergyószárhegy volt a falu neve (vagy valamiylen Szárhegy, nemtom :) )
Namost, a helyiek mesélték, hogy az ékezetre a legbüszkébbek a faluban. D::D:D:DD:

Szóval a lényeg, hogy szárnyalok, mint egy bolond madár. Egész nap boldogabb vagyok, mint az általában sem szomorú lényem szokott, és a mosolyom is a nap egészében a dumbo füleimen is túllóg. Amúgy az van, amit itt is írtam kommentben: két fogkefe, két törölköző, két takaró [amiből az egyik szigorúan csak tartalék!!], egy ágy:) Most reggel két mosatlan tányér, két mosatlan pohár. Tyűha, gyorsan haladnak a dolgok, az bizti.

Jah igen, szóval jól sikerült, a harmadik, negyedik, ötödik, x-edik randi is, és minden a lehető legmenőbb! Viktor boldog. CrazyBoy boldog. Kell ennél több?:)

Tegnapelőtt pl. itt aludt:) Hozzám bújva, én hozzá bújva. A szúrós mellén:) Rendeltünk vacsit, megismerte a méltán világhírű mátrai borzaskát – és imádta!, és néztünk Skinst. Együtt, mert hogy ő is szereti, mint pár másik sorozatot is. A harmadik évad 8. része következett, ami kicsit nagyon horrorosra és texasi láncfűrészesesesre sikerült. Jó, Effy kicsit furcsa leány, meg jó, hogy dráma, de szerintünk ez egy szar rész volt:S

Aztán reggel korán kellett kelni, 07:15-kor, mert mennie kellett tanulni/dolgozni. Elkészültünk, kicsit szenvedtem. Azt hittem, hogy az, hogy 15 perc alatt elkészülök reggelente, az felülmúlhatatlan. Neki is 15 perc kellett, de belezsúfolt egy zuhanyzást is. Hihetetlen. Fürge! Kikísértem a buszmegállóba, busz után bámulás, hazaséta már egyedül, alvás délig már egyedül, de az ő illatával mindenen:)

ezt a videót CrazyBoy mutatta legelőször, amikor mondtam, h megyek edzésre: “Vigyázz magadra”:)

Délután meg lenéztem edzésre. Ti, edzésre járó bloggelek, kérdés:

Nálatok is az van, hogy nehéz elindulni edzésre, de ahogy kitettétek a lábatokat a lakás ajtaján, már minden porcikátokban várjátok, és büszkén nyomjátok a súlyokat, hajtjátok a kardiot, izzadtok, majd isszátok a fehérjés banánturmixot?:)

Nálam full ez a helyzet. Most pl. nem érzem a vállam egy [2] hülye új gyakorlat miatt. De mégis ez is boldoggá tesz.

Szóval boldogság ezerrel. Ezek vannak!
második randi

Date: 2009.03.13 | Category: gay!, look!, stories! | Response: 10

Ma volt a második randim Crazy Boyjal. Délelőtt mindkettőnknek dolgozni kellett, úgyhogy egy ebéddel indítottunk kicsivel dél után, majd sétálgatás, beszélgetés, mozi, hazaút, búcsú, holnapi tali megbeszélése. Röviden ennyi volt. Kicsit bővebben:

Vááááá, meg vúúúú. Nem akarok semmit elkiabálni, de most végre van valaki, aki a lényének 100%-val levesz a lábamról. Egy olyan pasi, aki elég bölcs ahhoz, hogy felnézhessek rá, de emellé elég szerény is. Decemberig a másik kapura játszott, de kezdi megtalálni a helyét közöttünk. Idő kell hozzá, tudom, tudja, de abból meg van bőven. Most türelmes vagyok, türelmes leszek, semmit nem fogok siettetni.

Szóval találkoztunk. Ugyanolyan szexi, és mosolygós, és mókás, és bohém, mint legutóbb volt. Ebédeltünk a westend egyik gyorskajáldájában, én a nagy kedvencet, Mátrai Borzaskát, ő meg valami csirkecsíkokat evett, ami baromi jól nézett ki, de tele volt gombával, úgyhogy nálam kiesett. Amúgy kértem hozzá majonézt. Magát jófejnek gondoló pultos srác nagy arccal vette fel a rendeléseket. Párbeszéd:
- És kérek hozzá majonézt.
- Tartárt?
- NEEEEEEEEEM!!!! Majonézt!
CrazyBoy nekem adott igazat. A majonéz fincsi, a tartár savanyú, U-TÁ-LOM!!

Vásároltunk is picit, rossmanban és douglesben. Az előbbiben ő, az utóbbiban én: megvettem az itt említett parfümöt! Természetesen most is először aftershave került a kosárba, amit a kedves – és ilyen téren nagyon rutinos – hölgy felhívására cseréltem a megfelelő dobozra. Előfordul, csak gáz, hogy mindig:)

Aztán kis cigizés – merthogy néha elszív 1-1 szálat, de nagyon jól bírja a cigimentes időt is. És nem szív annyit, hogy olyan lenne, mintha egy hamutartóval beszélgetnék, érintkeznék, csókolóznék. [979: itt a példa! Tessék példát venni!] Közben megjelent egy helyifaszkalap. Kijött az ajtón a tetőteraszra úgy, hogy amikor kilépett, azzal a mozdulattal köpte is ki a szájában felhalmozott szotyidarabokat. Undorító – gondoltam túl hangosan, mivel megtalált minket magának.
- Sziasztok. Össze kell gyűjtenem két kavicsot.
- Hajrá – mutattam körbe a tetőteraszon. Buta nézés, meglepődött a válaszon. Viktorban megy fel az adrenalin, miközben ezerrel kattogtam azon, hogy mi az a kavics. És nagyon féltem, asszem kicsit túllőttem a célon a reakciómmal. De nem mozdultam, maradtam ugyanabban a semleges pozícióban, és nem röhögtem a pofájába. Próbáltam bátornak tűnni – bizonyítani kellett, és ez bejött. Mert ugye az állatok akkor támadnak, ha érzik a félelmet. Azért utána rögtön el kellett menni pisilni;)

Amúgy szerintetek mi az a kavics?

Aztán mozi. Ellenszenves néni adta el a jegyet. Vele nem vesztem össze , jófiú voltam:D Vettem popcornot, kékhalált, és beültünk. Volna. Mert ültek a helyünkön. Bennem nagyon ment fel a pumpa, úgyhogy kézbe vette a helyzetet, és finoman megkérdezte, hogy odaszól-e a jegyük. Mi nyertünk, aztán mégis átültünk, mert nagyon szem előtt voltunk. Hogy mit néztünk? Watchmen.

Végig ásítozós volt a film, sajnálom. Az eleje nagyon nem jött be:\ Meg nem is értettük, hogy mi történik. Ide-oda ugráltak az időben, és nem hiszem, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik nem értették, mi a szitu… Hogy miről szól a film, azt x+1 helyen elolvashatjátok. Csak pár gondolat:
- Nagyon-nagyon-nagyon hosszú! 168 perc!!!
- Volt egy rész [kb. a tetőpont az Antarktiszon], amikor szar volt a hangsávok keverése. Mivel Budapesten kb. alig van digitális mozigép, mindenhol szalagról megy a film, amiből következik, hogy szar szalagot vettek át a mozik, és adnak le nap, mint nap. Mert konkrétan ment a zene, de az angol szövegből semmit nem lehetett hallani. Az angoltanár CrazyBoyban még az is felmerült, hogy esetleg nem angolul beszélnek – de akkor ugye lett volna angol felirat is. Ült középen egy csapat külföldi kisdiák is, magyar kísérőkkel, akik annyira nem értették, hogy szóltak a kísérőknek, akik közül az egyik hátraordított: HANGOOOOT!
- Tél ellenére mínusz fokok voltak a teremben. Még szerencse, hogy volt valaki, aki legalább a kezemet melegen tartotta, különben tuti, hogy ott fagyok meg.
- Rorschach a legeslegtutibb karakter:D
- Dr. Manhattan végig egy szál faszban flangált:
Ha ez egy sms lenne, akkor CrazyBoy így köszönne el, legyen ez a végszó:

pb
boldogság

Date: 2009.02.02 | Category: school of life! | Response: 3

Teljesen ki voltam akadva pénteken, ugyanis opció volt az, hogy egy másik, unalmasabb munka miatt kivesznek engem az előzőekben említett produkcióból. Teljesen ki voltam akadva… Már akkor hiányzott az egész [persze most is hiányzik, már nem láttam a darabot két egész napja…] Ma voltam bent beszélgetni a tulajdonossal. Aztán történtek az események, én itthon kómáltam, délután meg jött ez a mail:

“[…] A vmi az az lenne,hogy a *** darabot Viktor fogja csinálni. Ha
egészségügyileg(reméljük nem),ha családilag (pláne reméljük nem) ill. ha
iskolailag úgy jönne ki a lépés,hogy nem tud menni, akkor *** lesz az
ember hiszen nem elég,hogy be is tanulta a darabot,de még szereti is…”

Repülni tudnék. Akit érdekel, mailben küldök róla tájékoztatást!
Date: 2008.04.02 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

T-98 2008. március 27. Csütörtök [29] T-6

Ma valami hihhhhhetetlen csoda történt: Beával besétáltam a délutáni szünetemben a cipőbolthoz. Belül felkészültem már rá, hogy megint zárva lesz, de én nem adtam fel – és megérte, mert nyitva volt. Kiválasztottam egy fekete bőr cipőt, ami nagyon királyul nézett ki, 50 € volt, és így munka után mondhatom, hogy viszonylag kényelmes is, szóval megérte.

Egyébként kezdem teljesen szétbarmolni a kezeim… A jobb kézfejemen már kb. 10 vágás van, míg a balt ma leöntöttem forróvízzel, és közben meg mindkét kezemen 1-1 körmömmel csináltam ma valamit, amitől vérzett……

Este a büfében nem volt nagy hajtás, egészen addig,míg Mogyi valami hirtelen ötlettől elkezdett grenadinszirupos pezsgőt osztogatni a vendégeknek. És ez bizony azt jelentette, hogy kb. 200 ilyet pikkpakk le kellett gyártani. Pezsgőnyitás, pohárpolish, töltés, beleaszirup – és a kész tálca már ment is ki az étterembe. Közben Mogyi olyan volt, mint egy nagy gyerek: egyszer ellőtte a fejem mellett a pezsgődugót, utána az egyik lány mögött szánt szándékkal leejtett egy fémtálcát, ami hatalmas robajjal ért földet – és ilyen megszeppent arccal közölte, hogy túl nehéz volt… De aztán – miközben elküldött egy újabb üveg szirupért – azt mondta a lánynak, hogy bír engem… Ez igen jól esett.

T-97 2008. március 28. péntek [30] T-5

Annyira kimerült és ingerült régen voltam, mint ma reggeliztetés közben. Alig volt annyi erőm, hogy felemeljem a tányérokat a troliról a pultra. Emiatt még kevesebb időm volt mindenre, és a szünetet megint végig kellett dolgoznom, hogy elkészüljek. És még az is felbosszantott, hogy a menedzserek magasról tesznek arra, hogy mennyi időm van a dolgokra… Ha találnak valami ad-hoc feladatot, akkor ki csinálja meg? Na ki? Hát persze, hogy én:S Így is két órával többet dolgozom naponta, mint a többiek, és legalább másféllel többet, mint amennyit papíron kéne, és legalább 2,5-3-mal többet, mint ami a szerződésben van…

Nap közben Mr. Timos [ő az F&B manager] megkérdezte, hogy jobb-e a buffet, mint amilyennek először gondoltam. Mondtam, hogy nem annyira, és amiatt csak még rosszabb, hogy ez a 30. napom szünnap vagy legalább fél nap nélkül, és erre még csak rátett, hogy minden nap kvázi reggel 07:45-től 22:45-ig dolgozom azzal a 3 óra szünettel. Kétszer visszakérdezett, hogy jól értette-e a 30-at, rákérdezett Mogyinál, aki csak mosolygott, és aztán mondta, hogy jövő héten kapok 2 vagy 3 szabadnapot. Aztán amikor Mogyi újra kijelölt a munkám mellé még trolizni is, ő már egy hét szabadnapról beszélt:D Funny. Igazából elég lenne 1 nap is, vagy legalább az, hogy ne kelljen hajnalban kelnem. Majd kiderül, holnap új beosztás.

Vacsora előtt Mogyi rákérdezett Gillnél, hogy ő a fiúkat vagy a lányokat szereti:) hát, az utóbbi időben kevés viccesebb dolgot éltem meg:) Látnotok kellett volna Gill döbbent arcát… Akkorát röhögtem, hogy nem lehet elmondani… Ez jobb volt annál, mikor nagysegg kérdezgette az embereket, hogy mikor szexeltek utoljára:P

Este beszélgettünk sokakkal az előtérben, és többek között megtudtuk, hogy valószínűleg kedden költözünk Dionysiosba. Vagy hogy írják. That’s all.

T-96 2008. március 29. szombat [31] Újra service? újra service! T-4

A mai nap igazából 3 nem szokványos – polisholás, rohanás, lábfájás, délutánialvás – dolog történt:
- Pasxalis – alias nagyseggű – kijelentette, hogy nem pincérek, hanem munkások vagyunk:)
- mivel Mogyinak holnap szabadnapja van, ma kaptuk meg a jövő heti beosztást, aminek két érdekessége van:
  1. elkerülök a buffetből: kedden már ketten leszünk a másik sráccal, hogy betanítsam, utána pedig visszakerülök a pincérek egyre népesebb csapatába!
  2. Mindenki kapott, így én is kaptam végre szabadnapot, csütörtökre. Még nem tuti, hogy akkor lesz, mert lehet, hogy elcserélem, de a lényeg, hogy lesz:)
- Este lementem a discoba picit. Szokás szerint fél kettőkor kidobták a teljes személyzetet, én ekkor fújtam takarodót. A többiek lementek a Beachre inni. Maybe next time csatlakozom, de egyelőre most hulla fáradt vagyok.
Megjött újabb két pincér. Ők görögök, és a Saniból jöttek, és az egyikükről szól ’Az álom mostantól 1 hónapig valóság’ című post!

Ennyi volt a mese mára. Gyors óraátállítás [köszi anyu a segítséget:) Többieknek magyarázat: sosem tudom, hogy mikor merre kell mozgatni a telefonom képzeletbeli mutatóit. Itt ugyan ki volt rakva, hogy véletlenül se felejtse el senki, de csak annyi, hogy 3-kor [[itt ugye nem kettő, mert itt GMT+2 óra van]] 1 órával előre állítjuk. De ez, hogy „előre” nekem teljesen kétértelmű… ]

Este Orsi újra összejött szépfiúval. Durvább, mint egy teniszmeccs, komolyan. Csak úgy kapkodom a fejem:) Egy fél napig nem beszélünk, és máris annyi minden történik, hogy órákig mesélhetnék:)

T-95 2008. március 30. vasárnap [32] T-3 2 új roommate, aztán mégse…?!:S

A maival együtt már csak 3 napom van a buffetben. Ja igen, nem is itt kezdődött a nap, hanem az óraátállítással: reggel alig lézengtek az emberek az étteremben, mivel 1 órával ’korábban’ nyitottunk. Aztán volt olyan, aki megkérdezte tőlem, hogy most hány óra van, és a kedvenceim azok voltak, akik 10 óra után [akkor zár a büfé] estek be, majd felháborodva vették tudomásul, hogy nincs már kint kaja. Na, nekik egyenként elmagyarázni, hogy miért, az volt vicces:) Szokás szerint kicsivel 2 óra után, de még jóval fél három előtt leléptem a munkából, alvást terveztem be [mi mást?:S].

Aztán 16:40 körül [45-re volt beállítva az ébresztés] megtörtént az, amitől kicsit tartottam: kulcscsörgés az ajtóm előtt, majd kopogás, mert benne volt a kulcsom a zárban: két román srác jött be, miután kinyitottam az ajtót. Az első párbeszéd legérdekesebb momentuma az volt, amikor megkérdezte [ismétlem, ROMÁNIÁBÓL jött] az egyik srác, hogy „ugye az angol a hivatalos nyelv nálatok?”:S Aztakurva, ezek nem lehetnek ennyire buták:S Aztán közölte, hogy az ágyában fekszem, aztán hogy ez az ő szekrénye, ezt meg ezt meg ezt ő vette, hol vannak a vállfái, ilyesmi. Kicsit hamar az idegeimre mentek:S Mindegy, nem volt sok időm beszélgetni velük, mert gyors fürdés, és irány a meló. Előtte még megkérdeztem a front office managert, hogy lehetséges-e két lánnyal közös szobát kapni ott, ahova költözünk, de nemet mondott.

A vacsi nagyon lassú volt, semmi pörgés, semmi… Tökre untam… Estére szó volt arról, hogy megkapjuk a staffos dobozba bedobott borravalóból a részünket, de ez valamiért elmaradt. Munka közben először Cristinaval próbáltam lepaktálni day off cserével kapcsolatban, aztán róla kiderült, hogy „igaz barát”, mert valami kamu indokkal elutasított. De Liliya hajlik a dologra, csak meg kell kérdeznie a pasiját, hogy neki jó-e a másik nap. Most ebben bízom/bízunk a Beával [mert Orsi is akart cserélni, aztán mondta, hogy én többet vagyok egyedül, menjek el én Beával [[Ezúton is hála neki!]]]

Aztán munka után visszajöttem a szobába, és eltűntek a bőröndök… Kicsit furcsán néztem a lányokra, aztán pár perccel később berontott a srác, elvitt az üres szekrényből pár dolgot, meg még párat, ami itt volt a szobában, és kijelentette, hogy az övé, és kiviharzott. Később megtudtam, hogy a költözésig a mellettem lévő szobában fognak lakni. Ez csak azért zavar egy kicsit, mert van kulcsuk a szobámhoz, és hát nem sok jót hallottam eddig róluk. Elég annyi, hogy az egyikük azt hiszi magáról, hogy a helyi basszájba, viszont a másik fogja csinálni ’helyettem’ a büfét, úgyhogy rá egy szavam sem lehet:) De az pl. tök vicces, hogy amint megjelentek itt az előtérben beszélgetni, Gill és Darko is behúzott a szobájába:)

T-94 2008. március 31. hétfő T-2 [33] megint két új szobatárs, pesszimizmus, aggódás

Reggeli közben szokás szerint semmi, délután alvás, aztán arra ébredtem, hogy megint bejött Toma egy új sráccal, akiről kiderült, hogy magyar, és tök jó fej. Aztán gyors zuhanyzás, ami közben kaptam még egy új szobatársat, aki szlovén, és nem túl jól beszél angolul, de normálisnak tűnik.

És a lényeg, hogy rájöttem, tök pesszimistán állok a dolgokhoz, pedig semmi okom nincs rá:S Aggódtam a büfé miatt, és két hét után visszaraktak servicebe. Aggódtam, hogy egyedül leszek a szabadnapomon, és Liliya végül rászánta magát, hogy cserél a Beával, úgyhogy a csütörtököm vele töltöm, megyünk Thessalonikibe shoppingolni, városnézni, nemittlenni. És végül aggódtam a szobatársak miatt, hogy a románokat kapom meg, és most ezzel a két sráccal úgy érzem, hogy meg vagyok áldva:)

T-93 2008. április 1. kedd [34] az utolsó büfés nap, költözés

Ma csak annyi volt a dolgom, hogy betanítsam az egyik román srácot büféboynak, és aztán holnaptól hawaii dizsi napfény:) A srác eléggé flegmán állt hozzá a dolgokhoz, de miután összetört 3 tányért, és csak negyedszerre sikerült lemásolnia egy hajtogatást, visszavett az arcából, de őszintén: nem nagyon hiszem, hogy menni fog neki holnap egyedül:S

Munka után irány Julia [Front Office manager], hogy megtudjam, mi a tök lesz az új helyen. Ő felküldött összepakolni, majd vissza hozzá. Kiderült, hogy a pesszimizmusomnak részben helye volt, mivel a románokkal vagyok egy szobában:S Najó, ez nem igaz. Egy apartmanban, a szobát meg Ferivel, a tök nagy arc magyar sráccal osztom meg [Pl. ő sztorizta el tegnap, hogy felbomlott a koalíció:D]. A költözés pörgősen zajlott, mert a groom srácnak, aki hivatalból költöztetett minket, sietnie kellett [a Beát például majdnem otthagyta a hotelben:D]…

Az új hely zsír, tiszta fürdőszoba, nagy konyha, és két kis szoba – így néz ki egy apartman. És most, másnap reggel, elmondhatom, hogy az egyetlen hátránya, hogy éjszaka kurvahideg van:S Melegítőben és pulcsiban aludtam, és azt hittem, megfagyok.

T-92 2008. április 2. szerda [35] séta, újra service

Reggel gyalog indultam el a szállásról a szállodába…
gondolatok elutazás előtt

Date: 2008.02.28 | Category: it's my life! | Response: 0

Jó hogy elmegyek. Hogy miért?

Mert muszáj kizökkennem a mostani állapotomból. Az utóbbi időben minden elromlott. Az étkezésem, a súlyom, a barátságaim, párkapcsolatok, sport – minden. És minden miattam. Nem volt semmi, ami motiváljon, csak távoli célok vannak, de azok eléréséhez egyelőre semmit nem tudok tenni.
Most, Görögországban új lappal indulok. Még sosem laktam együtt két lánnyal, nemhogy négy hónapig. Új ízek jönnek, melyektől először valószínűleg undorodni fogok, de egy idő után megszokom őket. Egy új nyelv – van még mit tanulni. Az állandó internet hiánya miatt nem lesz okom [már az is szánalmas, hogy ez egy ok:D] egész nap a szobában kuksolni.
Futás, kondi, úszás, buli, séta, világlátás, ismerkedés, jól végzett munka, elismerés, boldogság.
Remélem a mostaninál sokkal jobb passzban, és nem csak majdnem mindig boldogan térek haza:)

Jó utat, Vityó!
olvasok [wiko.freeblog.hu-ról]

Date: 2008.01.17 | Category: mixed!, school of life! | Response: 0

Nappal suli, este könyv. Olvasok. Nem valami fergeteges tempóban, de haladok a Balekkel végre. Már a könyvespolcról beköltözött az ágyamba, amit – jobb híján – most épp vele osztok meg. Holnap vizsga, utána remélhetően sűrűbben jelentkezem. Addig is, az eddigi legjobb rész a könyvből:

“- Elmondaná, kérem, hogy mit
tud Alexander Woolfról? – kérdezte O’Neal, majd könyökével az asztalon
támaszkodva előrehajolt, és én megpillantottam egy felcsillanó aranyórát.
Túlságosan aranyszínű volt ahhoz, hogy valódi arany legyen.

-Melyikről?

Elkomorult.

– Hogy érti azt, hogy melyikről?
Hány Alexander Woolfot ismer?

Némán mozgattam a számat, magamban
számolva.

– Ötöt – böktem ki végül.

Ingerülten felsóhajtott.

– Annak az Alexander Woolfnak,
akire az imént utaltam, volt… van egy háza a Lyall utcában, Belgraviában -
magyarázta a szarkasztikus okoskodásának abban az egyedi hangnemében, amit
előbb-utóbb minden íróasztal mögé szorult angol elsajátít.

– Lyall utca. Hát persze! – Hitetlenül
ráztam a fejem – Akkor hatot.

O’Neal Solomon felé lövellt egy
pillantást, de onnan nem kapott segítséget. Visszafordult felém, arcán
hátborzongató mosollyal.

– Magától szeretném megtudni, Mr.
Lang, mit tud róla?

– Van egy háza a Lyall utcában, Belgraviaban – mondtam
ártatlanul. – Ez segít?”

[Ez a háttérképem - a kép blograméretezésében köszönet illeti kiddot!] De közben aztán eszembe jutott még egy vicces – remélem, tényleg az – bekezdés. Olvastam a könyvben, megmosolyogtam, továbbhaladtam rajta. Aztán romeon olvastam valakinek az adatlapján. Tudtam, hogy már hallottam valahol. És most kicsit jobban elgondolkoztam rajta:

“Az a helyzet, hogy voltam már börtönben. Csak három hetet, és csak vizsgálati fogságban, de amikor az embernek napi két sakkpartit kell lenyomnia egy tőszavakban beszélő West Ham focidrukkerrel, akinek az egyik kezére a HALÁL szó van tetoválva, a másikra pedig az, hogy HALÁL – mindezt olyan sakk-készlettel, amiből hiányzik hat gyalog, az összes bástya és két futó – akkor hirtelen azon kapja magát, hogy elkezdi igen nagyra becsülni az élet apró örömeit. [...]”

És igen. Ezért vagyok boldog. Majdnem mindig. “[...] elkezdi nagyra becsülni az élet apró örömeit.” Amikor sírnék az iskolában, mert ott vannak a barátaim. Itthon, mert épp Magdi anyus összejött Vili bácsival, amikor félévente egyszer belenézek a Barátok köztbe. A buszon, mert látok egy nevető öreg nénit. Az utcán, amikor átengedek valakit az utcán, és integetve megköszöni. Amikor a barátaim boldogok. Hogy elsőre eltalálok, felismerek minden bp-i helyet Spring játékblogján. Hogy már gond nélkül meg tudok csinálni 3*20 fekvőtámaszt. Hogy – végre – rászóltam magamra, hogy fejezzem be a belső karácsonyt: egér, táska, fotógép, nod32 – ez ea vége – Premium elfogyott. Hjaj.

[És annak is örülnék, ha Lyall újrakezdené a blogolást. Ha sikerülne a holnapi vizsgám. Ha mindenki velem örülne, hogy megyek görögországba. Ha mindenkit boldognak látnék, akit ismerek. Hjaj. Mert - bár nem szeretek jobban magamnál mindenkit, mint Ricsi, de legalább annyira szeretek mindenkit]

Meg akartam osztani egy zenét is, amit LOLÁtól kaptam, és ma kb egész nap ezt hallgattam. Na, teszek még egy próbát! Mr. Brooks filmzene.
SÁLLÁLÁLLÁ örömség:) [wiko.freeblog.hu-ról]

Date: 2008.01.06 | Category: it's my life! | Response: 0

Már kezdtem feladni…

Én vagyok az utolsó, aki gyakorlati helyet lelt…

De…

Orsi ma 15:57kor ezzel támadott le msnen:

O: Te lúúúzer

O: “I have not received an
e-mail from your friend, but he is welcome to join you and us.Please tell him to
contact me.“

O: ezt írta a nő

O: úgyhogy nagyon gyorsan írjál neki még egy ímélt!!!!!!!

O: vagy szétrúgom azt a szép kis feneked

O: :)

Megijedtem, írtam nyomban, majd pár perc múlva jött is a válasz, MY DEAR VICTOR megszólítással, és hogy more than welcome to join us!!! VÁÁÁÁÁÁÁÁság! Még aláírva vissza kell küldenem a szerződést, de többi mint a valószínű 4 hónapig itt leszek megtalálható: http://www.oceaniaclub.gr/

VÁÁÁÁÁ
jókedv:) [wiko.freeblog.hu-ról]

Date: 2007.12.06 | Category: gay!, mixed! | Response: 1

Most mindenkitmegölelős boldogságban vagyok épp, mert lyall tök aranyos dolgot készített nekem mikulásra. Sajnos én nem vagyok elég kreatív, hogy viszonozzam, viszont sugárzom felé a szeretetemet:) Neki és a többieknek is ezzel a képpel boldog mikulást:)

Ápdét: amit elfelejtettem: este hazacsempésztem a mikulásokat, csokikat:) Halk ajtónyitás – belopózás – halkan zacskócsörgés-szidás – a cuccok elrendezése V-alakban – kirohanás – ajtónyikorgás – öcsémmeltalálkozás (vele lepaktáltam:D tőle tudtam, hogy tiszta a terep) – táncikálás-énekelés haza:) Remélem volt nagy örömjuppéminden:D
visszaösszejövés [testor.blogol.hu-ról]

Date: 2007.05.07 | Category: gay!, stories! | Response: 0

Rég volt már április vége – a legutóbbi blog bejegyzés óta ugyanis elég sok dolog történt velem. Sok mindent kéne kiemelni:D Kezdjük talán május elsején. A munka ünnepe, de nem ezért jeles az a nap. Romeo írt nekem egy sms-t, aminek a következtében megint moziztunk egyet (A nem túl lebilincselő – csodálom, hogy nem aludt el rajta ((hálám:) )) ), majd pedig felavattuk az új lakás franciaágyát – együtt aludtunk hosszú idő után újra. Aztán jött egy gondolkozós időszak, de pénteken újra találkoztunk, és már nem az exem többé:D Mondhatnám azt is, hogy újraösszejövés, vagy inkább visszaösszejövés. Azóta földöntúli boldogság van, annak ellenére is, hogy hosszú idő óta nem volt ilyen húzós időszakom, mint amit most élek. Nyelvvizsga, mixertanfolyam… Zh-k, beadandók, előadások, Fidelio, hogy csak a nagyján szaladjak át címszavakban. De legalább esténként van kihez odabújni. És az már csak a hab a tortán, hogy ez a valaki pont Romeo, akinél nem kívánhatok jobbat. Fáj a hasam – ez csak most jött:D Szóval ami még ezen a héten vár rám: további fidelio-szenvedés (úgymond:D), szállodaismeretből beadandó (nem hosszú szerencsére, de akkor is:S), horvátország előadás (60 perc pénteken), ükom zh pénteken, szombaton tárgyfelvétel, mixervizsga, próbaszóbeli. Holnap meg jönnek végre bekötni a netet meg a kábeltévét, úgyhogy ha nem szól közbe semmi, az új címem holnaptól – na ezt majd személyesen:D Vááááááááá pusz drágám:) Várlak holnap!!!!

Ps. Ami még eszembe jutott, köszi a szavazatokat mindenkinek, megnyertem a boxerkirály történetet, egy wellness-hétvége boldog tulajdonosa vagyok. ÉS VAN KIVEL ELMENNEM:D