Posts Tagged ‘büfé’

• bufes het – ujra napi naplo

  Date: 2008.06.20 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-16 2008. Június 16. Hétfő [110] A 13.

  Ma volt a 13. szabadnapom, de szerencsére semmi rossz dolog nem történt a baljós szám ellenére (Biztos azért, mert nem vagyok babonás). A nap úgy elrepült, mint a fene. Délelőtt aludtam, kb. fél 1-ig, aztán Orsival beszélgettem és együtt nem csináltunk semmit. Aztán fürdés, taxi – bementünk a városba netezni két órát. Utána hazajöttünk, rendbe szedtük magunkat, és jobb híján lementünk a Dreambe megnézni a német-osztrák meccset. Az utóbbinak drukkoltunk, de már a statisztikák alapján sem volt esélyük nyerni, végül ki is kaptak. Remélem, holnap a holland-román meccset adja a görög tv…

  T-15 2008. június 17. kedd [111] büfé1

  Korán keltem, hogy beérjek sétálva 7:30-ra. A büfé tök rendben volt, úgyhogy felkészültem a rohamra, sok tálca pohár és teás megoldás. Mindig volt mint csinálni. Utána, mivel Nicola végzett 10-kor, és Dominiknak szabadnapja volt, nem volt senki a trolin, engem raktak át. Kiürítettem az összes stationt, majd folytattam a büfét. Mindenféle rohanás nélkül végeztem 12-re, úgyhogy a délelőtti munkaidőm utolsó 30 percét egyhelyben ülve, a perceket számolva töltöttem.

  Majd a hazaséta következett, énekelve. Dög meleg van kint, pólóban és rövidgatyában megpusztultam. Utána próbáltam aludni, de a Cosmin nem tud halkan beszélni, aztán meg a zenét is ordítva hallgatta, ezért ezt elvetettem. Csináltam szendvicseket, ettem, néztem egy Amazing Race-t (mivel tegnap nem sikerült új Dexter részeket letölteni…), most kicsit naplót írok (ugye milyen furcsa, hogy megint napokra van bontva?:P), fürdés, hajmosás, séta vissza, és következik a második része a mai napnak.

  Vacsora alatt sétálgattam a büfésor mögötti folyosón, és valami nagyon finomra lettem figyelmes. Imádom a sörbundás csirkét, és ilyet találtam. Aztán annyira belefeledkeztem az ízébe, hogy csak a felénél jöttem rá, hogy ez bizony hal:) Különben a vacsora nem volt túl pörgős a büfében (sztem szinte sosem az:D), ezért néha troliztam, meg hordtam be a koszos evőeszközöket a stationökből. 9-kor végeztem, de nem volt kedvem várni fél órát a buszra, úgyhogy inkább hazasétáltam.

  Sokat kellett várni Orsira, mert nem érte el a korábbi buszt, úgyhogy csak a meccsek utolsó 20 percére értünk oda. Mindkettő meccset adta a tv, úgyhogy az egyik plazmán a franciaolasz ment, a másikon a hollandromán. Mi ez utóbbi előtt foglaltunk helyet, aztán a tulaj elkezdett kapcsolgatni, úgyhogy felváltva néztük a meccseket, egyikből sem látva semmi fontosat. Viszont ma már rutinosan mentünk, hosszúnadrágban, és pulcsiban, ami a meleg ellenére kellemes felüdülés volt, mert nem csíptek halálra a szúnyogok:)

  T-14 2008. június 18. szerda [112] két útlevél

  A délelőtt hamar elszállt, és azon kívül, hogy a 17 éves Dominikkal azzal szórakoztunk, hogy egymásra kenegettük a kezünkön lévő nutellát, semmi érdekes nem történt. A hazaséta után rögtön csörgött a mobilom: a futár hívott, hogy itt a csomagom a TBkonzultól. Leegyeztettük a címet, majd ledőltem aludni. Szokás szerint a Cosminra keltem, aztán kis szenvedés az ágyban, amit egy lódarázs majdnem gyilkos megjelenése szakított félbe, majd fürdés, taxi, a futárszolgálat irodájának megkeresése, útlevél átvétel 12 € fejében, aztán rövid netezés, majd séta vissza a hotelbe: következett a vacsora. Hamar megcsináltam a büfét, aztán egészen fél kilencig nyugis este volt, akkor hirtelen sok mindent kellett csinálni, meg még a szarás is rám jött, de az utolsó félóra is pikkpakk elszállt.

  Mivel tegnap elmagyarázta az egyik biztonsági őr, hogy nem használhatja a staff a tengerparti bejáratot, ezért ilyen kerítésen átmászós-csalánnal benőtt lépcsős megoldással jutottam le a tengerparti útra, ahol rögtön találkoztam Dominikkal meg a többi cseh fiúval és lánnyal. Iszogattak és éjszakai fürdőztek (9kor:P), úgyhogy meginvitáltam őket a dreambe, mert Orsiék csak 11-kor végeznek.

  Hazajövet rászántam arra, hogy felkeressem az apartman tulaját, és minden görögtudásomat összeszedve ezzel a már jól begyakorolt mondattal álljak elő: Kali spera, gia sas! Signomi, ohi fos toaleta. Rögtön leesett neki, hogy miről hadoválok, és rögtön két égővel is meglepett, aminek köszönhetően két nap után újra világosban lehet szarni és zuhanyozni.

  Most megírom gyorsan a naplót, aztán útra kelek meccset nézni. Görög-spanyol – és a kedvenc tulajunk nem tudja, hogy katasztrófa lesz-e.
  Amikor odaértem, még egész jól állt a görögök szénája – mivel 1-0-ra vezettek, aztán hirtelen 1-2 lett a spanyoloknak – újabb katasztrófa. Közben Dominik is megérkezett, matt részegen, és ami a dolog külön szépsége volt, hogy a spanyoloknak drukkolt – az egész Dreamben egyedül:) Ettünk, ittunk, megjött Orsi is, beszélgettünk, aztán negyed egy körül hazasétáltunk, én Dominikkal vártam a buszra. Ekkor megjelent Bobby, az eb, ami Dominiknak eszébe juttatta a kutyáját, aki egy hete halt meg, úgyhogy kb. 20 percig vigasztalgattam, majd leintettem neki egy kocsit, ami visszavitte a hotelbe. Aztán még vagy fél óra beszélgetés Orsival, és végre nagy nehezen alvás.

  T-13 2008. június 20. csütörtök [113]

  A hét egyetlen napja szervizben jól indult, mert Orsival raktak minket egy stationbe. Minden jól is ment egészen fél 11-ig. Nem volt nagy hajtás, a vendégek sem voltak faszok, szóval minden okés volt. Aztán Orsi kijelentette, hogy nem hajlandó azokkal a vendégekkel foglalkozni, akik mostantól jönnek. Naremek, onnantól az összes új vendéggel nekem kellett foglalkozni, mellette meg asztalokat tisztítani és souplatekat takarítani. Ezen kicsit megorroltam, és jól össze is vesztünk (kb. 15 perc erejéig). Utána már minden okés volt, csak Grigori hülyeségei mentek az agyamra.

  Délután próbáltam aludni – sikerült is 40 percet, aztán hazajött Cosmin. No comment. Utána inkább sudokuztam egyet a telefonomon, majd folytattam a tegnap este elkezdett prezentáció készítését. Aztán végre eljött a hat óra, zuhanyzás, készülődés, busz, vacsora. Grigori megint beszólt, meg parancsolgatott, most már rá is ordítottam, mert tele van a tököm azzal, hogy mindig megszívat. A vacsora különben nem volt nagy hajtás, mindenkinek megvolt a saját feladata, ami sokkal eredményesebb működést eredményez. Ez szóismétlésnek számít?:S A reggeli terítéssel is hamar végeztünk, úgyhogy kis rohanással pont elcsíptem a 22:15-ös buszt (istennek hála, mert a következő az új menetrend szerint csak 23:15-kor indul.

  Amik még ma történtek:

  Cseréltem Daviddal, mivel ő a büfé2-t preferálja, én meg az 1-et, de pont fordítva voltunk beosztva péntekre és szombatra, szóval büfé 1 leszek.

  Andreas egyre kiborítóbban viselkedik. Ma ő volt egyedül az egyes stationben, és közölte, hogy nekem át KELL mennem oda segíteni (a hatosból, ami a legnehezebb, az egyes pedig messze a legkönnyebb). Ezzel csak annyi probléma volt, hogy nem volt rajta ez a beosztáson, és egy supervisor sem mondta. Jeleztem is neki, hogy ő nem az az ember, aki megmondja nekem, hogy mikor hol kell dolgoznom. Mondta, hogy nem baj, ha nem megyek át, akkor meg fog baszni… Nem mentem, viszont vacsora után bementem, pont jött egy troli, vettem róla kaját, erre mondta Andreas a trolis gyereknek, hogy ne adjon nekem enni, mert én nem vagyok jó gyerek… Ez teljesen bolond… Este beszélgettünk róla a Dreamben, és hát mindenkinek ki van vele mindene…

• Meglett (102-109)

  Date: 2008.06.16 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-24 2008. június 8. vasárnap [102] – T-17 2008. június 15. vasárnap [109] Meglett.

  Már nem írom le a szokásos szöveget arról, hogy miért nem írtam, mostanra már teljesen elment a kedvem a naplóírástól:) De… tavaly nyáron, amikor még az utazási irodás gyakorlatomat töltöttem, elloptam egy számomra teljesen idegen srác naplóját, aki hat hónapig volt egy hajón, mert ugye először én is hajóra akartam menni. Az elején naponta leírt mindent, kb. azt is, hogy hogyan fogta meg a tányérokat, hány kg-mal nyomott fekve a konditeremben esténként, miként lett személyi edző és milyen programokat tartott, hogy hol milyen zenére táncoltak, mindent. Aztán folyamatosan egyre ritkábban születtek az újabb történetek, míg végül azelőtt befejeződött a napló, hogy hazajött volna. Én – igaz, csak a saját négy hónapommal – de elég jól bírom eddig, most már biztos vagyok benne, hogy meglesz végig a napló, már biztos vagyok benne, hogy ez alapján a file alapján mindenre emlékezni fogok majd.

  Akkor vegyük sorra ennek a hétnek a nem szokványos eseményeit:

  Vasárnap megkaptuk az új beosztást (ugye, milyen meglepő?:P): H: fél szabadnap; K: P/A, Sz: szabadnap, Cs: P/A, P: P/A, Sz: Buffe 2, V: P/A. Ide kapcsolódik, hogy szombaton (14-én) este Mogyi mondott valami olyat, hogy „ugye tudod, hogy holnap büfében leszel?!”. Mondtam, hogy nem, a beosztás szerint P/A – igen, mert nem cseréltem még le. Amikor végeztem a reggeli büfé előkészítésével, bementem az irodába, hogy kiderítsem, mi a tök van, mert a beosztásban még semmi változás. Már csak Grigori volt ott, ő azt mondta, hogy Dávid büfé, Viktor P/A (Mivel Dávid kért vasárnapra még egy szabadnapot, de közben meggondolta magát). Vasárnap meg bemegyek, szólok Mogyinak, hogy nem vagyok rajta a beosztáson, melyik stationbe menjek. Csodálkozva nézett rám, és mondta, h büfé, a Dávidot meg hazaküldte, hogy ne szórakozzon vele… Úgyhogy ez a vasárnap két órával rövidebb volt munka szempontjából:) Legalább kialudtam magam:P
  Maradva továbbra is a beosztás-témánál: Ugye ma kaptunk egy újabb beosztást. Majd Orsi lefotózza nekem, de amikor leléptem, a számítógépben vetettem rá egy pillantást. Két szabadnapom van (H és V), kedden, szerdán, pénteken és szombaton pedig büfében vagyok (Nem tudom, mikor melyikben), csütörtökön pedig egyetlen alkalommal pincérként, P/A-ban, ami nem is gáz, mert látva ma mekkora rohanás és szenvedés volt, jó nekem a laza büfé:)

  Volt egy olyan nap a héten (Nem nagyon emlékszem, hogy melyik), amikor is mindent összetörtem, kis híján a bokámat is. Reggel kezdtem egy tányérral a stationben, ami mint a filmekben, kicsúszott a kezemből, aztán egy kicsit megállt a station szélén, majd a lábammal tartottam picit, végül a földre esett és kettétört. Aztán jött egy csésze, majd mikor Mogyi is épp az én stationömben segített, elejtettem kb. mindent, ami a kezemben volt, és csak álltam és néztem bután. Akkor kérdezte, hogy drogozok-e vagy épp részeg vagyok, de sajnos semmi nem szólt a mentségemre. Ebéd előtt húztam a kancsókkal teli trolit, és nekihúztam a sarkamnak, aminek következtében megugrott a troli, és egy bor a földön landolt, a sarkam meg annyira fájt, hogy több napig:) A nap csúcspontja pedig az volt, amikor este terítettünk reggelihez, és egy csészét ráejtettem a csészealjra, így mindkettő atomjaira hullott:). Hát, erre a napra nem vagyok büszke:) Bár mindegyiknél nevettem – kivéve a sarkamnál.

  Az estéinket most diszkó helyett a Dreamben töltjük, ahol végigizguljuk az EB-n naponta a második meccs második félidejének a második felét, mert általában akkorra érünk haza. Az egyik alkalommal hazafelé elkapott minket az eső, hideg lett eléggé, és aztán meg egész éjszaka zuhogott, hangosan kopogva a szomszéd ház tetején. Nézve az eddigi meccseket az egyértelmű favoritunk a végső győzelemre Hollandia csapata.

  Aztán életemben először voltam Lidlben vásárolni. Hát, ugyanolyan szar raklapos áruház, mint a Penny Market, nem lehet szinte semmi normális márkás cuccot kapni… Azért vettünk pár kaját, felvágottat, ilyesmit, és találtam egy nagy zacskónyi kis zacskós gumicukrot, amit nem tudtam otthagyni. Amikor kiborítottam az ágyamra, ami tele lett gumicukorral, Orsi azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy kisgyerek… Imádom a gumicukrot:)

  Timoval dolgoztam együtt múlthét vasárnap (ez túlzás… az én stationömben segített sokat, úgyhogy érdekes dolgokat mondott).
  A terítőnek mindig feszesnek kell lenni az asztalon, mint a farkadon a bőr, amikor készen áll a dugásra:) Aztán, amikor már a harmadik terítőt igazította meg utánam, mondtam, hogy sorry, ez van, az én farkamon ilyen a bőr. Erre ő: akkor az egy rossz farok:P
  Egy asztalhoz két irányból tök egyszerre érkeztünk meg terítőt cserélni, erre mondta, hogy tök ugyanúgy gondolkozunk, úgyhogy belőled is F&B menedzser lesz egyszer:) Mondtam neki, hogy annál többre akarom vinni, de azért köszi:)

  A végére hagytam a legizgalmasabb történetet, ami szerdán esett meg. Ugye szabadnapom volt, úgyhogy ráparancsoltam a lusta énemre, hogy márpedig muszáj bemásznom a TBkonzulhoz Szalonikibe. Hajnalban kelés, telefon, hogy ott vannak-e, és amikor megjött a megerősítés, gyors séta a buszhoz, buszozás a városba, majd taxi, Frangon street. Megérkeztem, megtaláltam a keresett 3-as számot, bementem, de sehol egy ismerős magyar nyelvű felirat, úgyhogy érdeklődtem. Egy hölgy beszélt angolul, és mondta, hogy nem tudja, hol a konzulátus, de ebben az épületben biztos nincs. Hittem neki (attól függetlenül, hogy a lányok útikönyvében olvastunk arról, hogy a görögök rendkívül segítőkészek, de sokszor fogalmuk sincs arról, amit kérdezünk, mégis útba igazítanak:P), úgyhogy sarkon fordultam, és hívtam a konzulátust, hogy hol a rákban vannak. Megnyugtatott, hogy jó helyen járok, menjek fel az ötödikre, és ott fog várni. És tényleg, az ötödiken az egyik ajtón rajta van a magyar címer, és a tiszteletbeli konzulátus felirat. Bementem, egy órán keresztül papírokat töltögettem, majd végeztem és eljöhettem.
  Délután strand, majd netezés Ferivel a menny nevű helyen:) Aztán hazajöttünk, és elkezdtünk nagytakarítást csinálni így, több, mint 2 hónap után a 10 nm-es kis lakásunkban:) Aztán, amikor az ágy alatt is elkezdtem takarítani, mondtam Ferinek, hogy milyen szar lenne, ha megtalálnám az útlevelem. Szedtem ki a zacskókat sorban, és nem egész egy perccel később egy kis füzetet vettem észre az ágy alatt, a falnál. Nem esett le, hogy mi az, aztán elkezdtem káromkodni, mert nem kis füzet volt, hanem bizony az útlevelem, és alatta meg az egész pénztárcám, amit nem elloptak. Elmeséltem pár embernek a dolgot, aztán nem csodálkoztam, hogy másnap mindenki malakázott engem:)
  Másnap hívtam a nagykövetséget, hogy akkor ne csináljanak még egy útlevelet, mert meglett, de mondták, hogy ha bejelentettem a rendőrségen, akkor újat kell csináltatni. Mindegy, max. még egyszer bemegyek majd Szalonikibe.

  Hát, röviden ennyi történt a héten. Még 9 napot kell dolgoznom az étteremben, aztán még 6 nap pihenés, meg a két szabadnapom, összesen 17 nap, és megyek haza!

• ta-ta-ta-tanár úr, Thessaloniki No. 2., megnyitott a terasz

  Date: 2008.05.05 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-65 2008. április 30. szerda [63] ta-ta-ta-tanár úr

  A mai volt az utolsó nap, amikor még több nap van előttem, mint mögöttem itt, Görögországban, mivel a mai a 63. nap, és még 64 van hátra:P

  Szerintem a mai volt az utolsó alkalom, hogy a büfében voltam, ugyanis jött egy új srác. Ultragáz. Még azt sem mondanám róla, hogy lelkes, de nem is ez a legnagyobb probléma: hanem az, hogy nem beszél angolul, és németül is csak gügyög, szóval neki a lengyel [mert lengyel a srác] a világnyelv, és utána nyista. És a dolog szépsége, hogy nekem kellett [volna] betanítanom büfésnek… Én mindent megpróbáltam, de úgy, hogy csak mutogatni lehet, hát hogy’ is mondjam – lehetetlen. Szóltam a menedzsereknek, hogy ez így nem fog menni, de hát ők is csak a mutogatást javasolták. Fasza. Amúgy nem volt pörgős nap, mindenki unta magát, én – ha lehet – még jobban, mert ketten voltunk a büfében 400 vendégre, ami nem annyira sok, sőt. Holnap délben és este már 700 fölötti vendégünk lesz:S

  Boris el akarta cserélni a szabadnapját, ezért elcseréltük, pénteken lesz az enyém, és így Orsival és Ferivel be tudok menni Thessalonikibe egy kicsit együtt lenni.

  Délután még voltam a városban netelni Beával, beszélgettem pár barátommal, meg elolvastam a leveleket, írtam blogot, és vége is lett a szünetnek. Még beültünk egy gyors palacsintára, aztán én igyekeztem vissza dolgozni, ők [merthogy kb. egy hete összejött a büfésfiúval, akinek szabadnapja volt ma, és ő is odajött enni] elmentek még bevásárolni.

  T-64 2008. május 1. csütörtök [64]

  Ma délre mentem, és megint 3 új ember fogadott, aztán nem sokkal később megláttam az ebédbeosztást, és a BALEKszen kívül senki régi staff nem volt a csapatomban. 1 fő egy napos új, és két fő vadonat új:S:S Az ebéd – amire vártuk a 700 embert, nagyon lightos volt, és hamar vége is lett, úgyhogy gyors terítés, és még evőeszköz-polisholásra is volt bőven időm, úgyhogy az én stationöm volt a legjobban felkészítve az esti rohamra.

  Az este is lassan indult, aztán volt egy pörgősebb rész, de a rutin és az évek átsegített minket a nehezén. Aztán, amikor kifogytunk minden evőeszközből, beszaladtam polisholni, és mire kijöttem, már csak 50 embert vártunk. Ennek örömére bementem inni, mire kijöttem, már lehetett leszedni a terítékeket és teríteni reggelihez.

  Elértük volna a 11-es buszt simán, de Grigoris még 11 előtt pár perccel [Ferenc, remélem örülsz.] kitalálta, hogy töltsük meg a sótartókat, meg ilyesmi, úgyhogy a mai buszelérésből is rohanás lett.

  Az új staff… botrányos:S Annyi tányér és pohár eltört ma, mint eddig még soha [én nem törtem], de folyamatosan ejtett el mindenki mindent. Great… Az egyik új lány majd’ egy órán keresztül sírt pár eltört pohár miatt:) Volt egy kisgyerek, aki meg valahogy szétszedte a gyerekszéket, és a rajta lévő tányért törte emiatt darabokra… De mind közül a legdurvább talán az lehetett, hogy a mosogatóban összetört egy basketnyi kiscarafe, amiből így is alig volt:D

  Mindegy, holnap remélem jó idő, pihenés, gyógyító vásárlás, irány a city:)

  T-62 2008. május 2. péntek [65] Thessaloniki No. 2.

  Naszal: mivel ugye Boris cserélni akart szabadnapot, Orsinak ma lett volna amúgy is, és Fecó is megoldotta, hogy mára essen a szabadnapja, fél 12-kor hárman együtt vágtunk neki az országútnak – a shuttle busszal a szállodáig, onnan meg taxival a buszállomásig. Vettünk jegyet és ennivalót, majd felszálltunk a buszra, ami rengeteg ideig ment Thessalonikiig, de legalább kialudtuk magunkat valamennyire. Mivel az ottani állomáson rossz irányba menő buszra szálltunk fel, 10 perc helyett 1 óráig tartott, míg elértük legfontosabb úti célunkat, a Cosmos nevű bevásárlóközpontot.

  Orsi rögtön be is szabadult, és úúúú – vele halál vásárolni:) De én igaz barát vagyok ám, pl. a Bershkaban… 20 percig álltam a próbafülke előtt, mert vártam rá, aztán hívott, hogy hol a tökben vagyok – kiderült, hogy valahogy kiosont, és már fizetett is, és kint vár a bolt előtt… No comment. Vettem ott egy újabb atlétát, egy oldaltáskát, mert a másikat a Beának adtam, valamint egy fehér alapon kék csíkos pólót, amilyet már régóta akartam. Aztán a Zara következett, ott egy pólóval gazdagodtam.

  Végül a legfontosabb dolgot szereztem be: vettem telefont magamnak, ami kicsit körülményesre sikerült:D Hogy miért is kellett új telefon? Mert a másik szépen lassan kimúlt végelgyengülésben. Először csak a 4-es és 6-os gombokat nem lehetett használni rajta, de mára a joystickon és a csillagon kívül egyik sem működik… Szóval muszáj volt vennem valamit. Igaz, hogy garanciás, de még két hónap, mire eljutok vele a szervizbe… A második boltban volt is olyan, amilyet szívből szerettem volna – az elsőben szerencsére Orsi lebeszélt valami olyanról, ami igazán nem is tetszett… Szóval volt olyan – de csak az utolsó darab, amit mindenki végigfogdosott már. Nem baj, mondtam, hogy megveszem azt – erre előszedtek valahonnan egy másik zsír újat:) Sony Ericsson W-910. Közösen kipróbáltuk, hogy működik-e, aztán irány a pénztár. Mivel megjött ugye az ERASMUS pénz, gondoltam fizetek kártyával [mert megkérdeztem még otthon, hogy UGYE nem kell új kártyát csináltatnom, mert UGYE lehet fizetni ezzel külföldön és mert UGYE lehet ezzel pénzt felvenni külföldön]. Lehúzza egyszer, neki kijött egy papír, hogy nem sikerült, nekem meg jött egy sms – amit nem olvastam végig, és emiatt azt hittem, hogy olyan jött, hogy enyni és ennyi pénzt levontak a kártyámról. Aztán lehúzta még egyszer, jött még egy sms, akkor kezdtem kiakadni, és szóltam, hogy ne húzogassa, meg minden. Végül kifizettem készpénzben, és elolvastam újra az sms-t, amiben pont az olyan hülyék miatt, mint én, csupa nagy betűvel szerepel, hogy SIKERTELEN vásárlás:) Ettől függetlenül, ha hazamegyek, bankot váltok és dombornyomatos kártyát csináltatok magamnak [mert pénzt felvenni sem lehetett vele:S]

  Ekkorra már kellőképpen megéheztünk, úgyhogy taxi [nem akartunk megint órákat buszozni] – a mekihez legyen szíves:) Big Mac menü Colával, super size:) Én tele lettem tőle, mint a mekis kajáktól mindig, Feri viszont benyomott még egyet:) Utána Orsi és Feri kedvéért még elnéztünk [akarom mondani, elsétáltunk] a Starbucksba, kávézni. Orsi javaslatára facsart narancslevet ittam, amiről rögtön anyu facsart narancsleve jutott eszembe, ezért fel is hívtam őket, beszéltem mindenkivel, és megnyugtattam őket, hogy a vasárnapi hiszti csak egy pillanatnyi kiborulás volt, rendben vannak az idegeim.

  Séta a főútig, ahol láttunk egy öreg nénit, aki szó szerint a hóna alá csapta a járókeretét. [kép külön postban:D] Annyira megérintett a pillanat, hogy rögtön le is fotóztam:) Aztán megint taxi, egy nagyon jó arc taxisofőrrel, aki végig németül magyarázott, irány újra a busstation, jöttünk haza. Többek között megtudtuk tőle, hogy ha egy nőt le akarunk malakázni, akkor az nem malaka, hanem malako, és közben folyamatosan stresszelt, hogy autók vannak körülötte. A vérnyomása nem kicsit lehetett magas…

  A napot este a strandon közös metaxázással zártuk, ahol fél háromig voltam jelen, tök jó volt a hangulat, meg minden, de akkorra elálmosodtam, meg be is rúgtam pöttyet, úgyhogy nyugovót fújtam.

  T-61 2008. május 3. szombat [66] megnyitott a terasz

  Alvás 11-ig, fürdés, készülődés, levélírás, majd munka. Nem volt pörgős az ebéd, hamar meg is terítettünk, az egyetlen dolog, ami kicsit megnyújtotta a dolgot, az volt, hogy kaptam még 6 asztalt, mert megnyitottunk egy kis teraszt vacsorához, ami – kihez máshoz – az én stationömhöz tartozik mostantól. Viszont nagyon jó volt a szabad ég alatt felszolgálni… Igazából más nem is történt ma, talán még annyi, hogy a büféboy és a csak németül beszélő új büfésfiú egész nap ordibáltak egymással, a végén már Mogyinak kellett rendet tennie közöttük – nem is egyszer, hanem rögtön kétszer:)

  T-60 2008. május 4. vasárnap [67]

  Nem is tudom, hol is kezdjem a napot… Éjfél körül nem nagyon volt már kedvem elmenni bulizni a többiekkel, úgyhogy bevágtam a szunyát. Először arra keltem fel, hogy dög meleg van, aztán arra, hogy Feri kikapcsolta a melegítőt, aztán arra, hogy hazajöttek a lakótársaink… Ordibáltak nyitott ajtónál, aztán a zenét is bekapcsolták, na akkor már kimentem rendet tenni.

  Utána szerencsére kuss lett, tehát tudtam aludni. Fél 11 körül keltem, kicsit még pihentem az ágyban, majd fürdés, hajmosás, borotva – 11: 56-ra le is értem a ház elé, várni a deles buszt. Csak nem jött, ellenben az egyik báros srác igen, aki mondta, hogy hallotta elmenni, úgyhogy hiába várom. Maradt a stoppolás, szerencsére az autósok hozták az átlagot, a negyedik autó meg is állt, és bevitt minket dolgozni.

  Mivel az Orsival és a Renivel [meg egy harmadik csajjal, akit nem nagyon tudok a hozzátett érték alapján egész főnek számolni] osztottak be egy stationbe, különösebb rohanás nélkül teltek az étkezések. Csak terítéskor voltam kicsit meglőve, mert ezzel az orosz csajjal kettesben kellett volna terítenem, de ő olyan, hogy mondtam neki, hogy mit csináljon, és amikor végzett vele, eltűnt, és ha azt akartam, hogy újra segítsen, meg kellett megint keresnem… Egy idő után feladtam és inkább nem mentem ki szünetre – aztán még is, mert nagyseggű kizavart:) A vacsora utáni terítés villámsebesen ment, a mi stationünk [28 asztal van benne, a többiben átlag 14 körül:D] lett kész legelőször, úgyhogy hárman együtt rengeteg daily cleaninget megcsináltunk.

  Megkaptuk az új beosztást, ami az eddigi 10 dolgozós hét leglightosabb beosztása lett – mindegyikünk számára:

  Hetfo: Day Off

  Kedd: 7:30-12:30; 17-21 (büfé)

  Szerda: 9-14:30; 19-22:30

  Csutortok: 9-14:30; 19-22:30

  Pentek: 8-13:30; 19-22:30

  Szombat: 8-13:30

  Vasarnap: 9-14:30

  Változott tehát a P/A beosztás, későbbre kell menni mindkétszer [az A is változott, ott is egy órával későbbre kell menni, de az ezen a héten nem érint]. Van két szabadnapom [egy egész, és két fél], az egyetlen dolog, ami kicsit gáz, hogy minden nap korán kell kelnem [nem gond, DU. van időm mindenre most:)].

• .gr47-50 Újabb balhé, végre, elment minden közmű, day off – az ÖTVENedik nap, Station One

  Date: 2008.04.19 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 1

  T-80 2008. április 14. hétfő [47] újabb balhé

  Ma volt az első olyan nap, amikor végig csináltam mindhárom étkezést. El is fáradtam rendesen. Ez az új hosszított P/A nagyon rossz nekünk, de azok, akik az ebéd maradékát csinálták, végig azt mondták, hogy ez mennyivel jobb így, mert nem halnak meg [az eddigi 6 helyett 10-12-en vagyunk végig ebédkor].

  Reggel megkaptuk az új supervisort [igen, már négyen vannak:D], aki tök fiatal, és normális, és nagyon szépen beszél angolul [és nagyon-nagyon helyes:D]. Ja igen, és reggeli és ebéd között két meetingünk is volt [aztán este még 1], mert az újak nagyon beleszarnak mindenbe, és emiatt sosincs semmi megcsinálva, amit Mogyi mond. Nomeg, megint kiértékeltük a vendégkérdőíveket, most 88 darabot, az utóbbi két hétből [amióta itt vannak az újak], és volt benne 11 darab 5 pontos, és két darab 0-s, ami Mogyi szerint [én is egyetértek] katasztrófa, és jobb, ha mindannyian most rögtön hazamegyünk. És tény, ha kidolgozzuk a beleinket, jobb lenne az ilyen meetingeken azt hallani, hogy mindenki elégedett velünk. De tény az is, hogy ha 9-en kidolgozzuk a belünket, és 10*-os szolgáltatást nyújtunk, és van egy, aki béna meg szar, akkor a vendég bizony azt fogja írni a megjegyzés rovatba, ha épp őt kapja, hogy „The service in the main restaurant is not good” [a kiszolgálás a fő étteremben nem jó]…

  Délután lementem a városba netezni, beszélgettem tesóimmal msnen, meg gyűjtöttem olvasnivalót itthonra, megírtam pár levelet, majd nagybevásárlás a boltban, és vissza meló.

  Este Sakissal, az angolul is beszélő görög pincérrel voltam egy stationben. Tök jól összedolgoztunk, és egészen addig nem volt semmi gond, amíg be nem mentem polisholni [mert Mogyi azt mondta, hogy ha ketten vagyunk egy stationben a vacsora alatt, akkor fél 9-kor az egyiknek külön szólás nélkül be kell mennie polisholni]. Sakis kiakadt, hogy mi az, hogy egyedül hagyom kint, és a végén már olyan ideges volt, hogy vörös, kidagadt eres fejjel ordítozott velem, meg Orsival… Aztán megbeszéltük a dolgot, de az ijesztő, hogy két nap alatt már másodszor éreztem úgy, hogy közel van az a pont, hogy beverjék az arcom, és a ’legszebb’ az egészben az, hogy mindkétszer azért, mert azt csináltam, amit a főnökeim mondtak. Még mindig tartom magam, hogy nem akarok megfutamodni és feladni, főleg nem közel 50 nap után, de akkor is: ha valaki megüt [nem pajkosságból, persze], akkor én bizony 1 órán belül felmondok és hazamegyek… Nem fogom agyonveretni magam…

  Éjszaka olyan vihar volt, hogy csak na:D Fútt a szél, esett az eső, csuda világ volt…

  T-79 2008. április 15. kedd [48] végre

  …, de szerintem ennek köszönhető, hogy ma végre kisütött a nap. Kisütött… mi az, hogy kisütött… Tűz a nap, felhőtlen az ég, nem fúj a szél sem, a tenger durvábban kék, mint eddig bármikor, nagyon meleg van, és 20 nap után végre újra lehet látni a Mount Olympust [a szembeparton lévő hegyet]. Sokkal-sokkal jobb így dolgozni, mint úgy, hogy kinézel az ablakon, és annyira szürke az ég, meg a víz is, hogy nagyon mereszteni kell a szemed, hogy meglásd a határt az ég és a víz között. Most azt láttam, ha kinéztem, hogy nap, napozó emberek, kék tenger, hegy – szóval csupa vidám dolgot.

  Viszont ebéd közben megint fájt a lábam, a lábszáram közepe, ugyanott, mint kb. két hete. És nem nagyon múlik el semmitől, az ebéd végére már lábujjhegyen jártam, mert ha letettem a sarkam is, azt nem lehetett kibírni. Ebéd után gyors átöltözés, majd végre újra rövidnadrágban és trikóban, végig hangosan énekelve hazasétáltam a beachen. Itthon zuhanyzás, naplóírás, borotválkozás, majd újra munka este.

  A vacsoráztatás közben nem történt semmi említésre méltó… Este befejeztük a filmet Ferivel, amit elkezdtünk vasárnap. A Copycat – A tökéletes másolatot néztük, amiben tök jó ötletek vannak, nem nagyon találtam benne logikai hibát, de Ferivel ellentétben nekem ez bizony nem lesz a kedvenc filmem – nálam ez az egyszer megnézem kategória – mondjuk éppúgy, mint a legtöbb film:D

  T-78 2008. április 16. szerda [49] elment minden közmű

  Most megelőztem a múlt heti sokkot, amikor megláttam, hogy a büfét nem annyira készítette fel reggelre – ja, mert megint én helyettesítettem: Este polisholtam egy csomó kanalat reggelre, és este megnéztem, hogy mit csinált a jóember. Igazából csak egy helyről felejtette le a kanalakat, különben egész pofás munkát végzett. Hajtás amúgy sem volt, aztán 9 után, amikor is elment az áram, már tányér sem volt, amit ki lehetett volna rakni [éppúgy, ahogy nem volt kávé, csésze, evőeszköz, lekváros edény, semmi:D]. Aztán Bea és a konyhásnők elkezdtek kézzel mosogatni, de ez már egy másik story:)

  Jajj, azt nem írtam, hogy egy hét alatt most már a második vendég talált gilisztát a kajájában, ami 5* ide vagy oda, kurvagáz. Kb. egy hete csirkében volt, tegnap egy salátában, aminek biztos fejhullás lesz az oka – nekem legalábbis ez lenne logikus.

  Aztán átépítettem a büfét ebédre, ettem szokás szerint palacsintát, amihez ma narancslekvárt választottam, ami egyszerűen isteni. Azt hittem, hogy az itteni eperjamet nem lehet felülmúlni, de most megkövetem magam. Narancslekvárt mindenkinek. Ebédre csak egy fél narancsot ettem, ami viszont annyira édes volt, hogy mmmmmm nyami:) 12:30 után egy picivel pedig elment a víz, ergo a colagép, és a juicegép nem tudta felhígítani a sűrítményeket, emiatt ilyen geil lé jött elő belőlük, úgyhogy feladatul kaptam, hogy palackos vízzel keverjek gyümölcsleveket sűrítményből:) Igen izgalmas volt ott próbálgatni az arányokat.

  Délután nem értem el a hazajövő buszt, úgyhogy séta – zene nélkül, mert a telefonom is lemerült:S A megbeszéltek alapján átmentem a lányok szobájába, ahol csináltunk pár szendvicset, és lementünk mind az öten magyarok a partra punnyadni. Beával fotózgattam – hol egymást, hol a többieket, hol magunkat, hol csak a tájat, aztán mi is lefeküdtünk, és próbáltunk nem megfagyni, amikor egy kisebb felhő eltakarta a napot.

  Az utóbbi napok érdekes párbeszédei még ide tartoznak:

  Feri: „Miért van bicikli a konyhában?”
  Reni: „Mert ez a szobám, baszdmeg!”

  és:

  Viktor [Én]: „Hello, how are you today?”
  Vendég: „Orange Juice.”

  ennyi.

  A buszra várva bemutatkozott nekem az új munkaerő, Claudia. Ő is román, vagyis csak félig, mert félig magyar, úgyhogy beszél magyarul, de mondjuk egy jó középszinten, mert csak az apjával szokott. Ha valami nem jut eszébe, gond nélkül belemondja románul – ’tudod, itt van a város, ami körül itt van a munci…’ [hegy], vagy angolul, ha épp úgy jut eszébe. De tök aranyos, meg minden. Azt hittük – ő is – hogy pincér lesz, de végül hostessnek osztották be. Csoda, de a vacsora alatt volt víz és áram is, úgyhogy zökkenőmentesen lement, én elkészültem mindennel, és el tudtam jönni a 22:15-ös busszal. Ez az új büfésfiúnak úgy szokott sikerülni, ha félig készíti fel, különben a 23:00-sat is csak rohanva éri el – ha eléri. Gill szerint sosem lesz gyorsabb, mert látszik rajta, hogy lassú:D

  Este a shortbust néztük Ferenccel – mert próbáltam rábeszélni a Ken Parkra, de azt már mindketten láttuk, és ezt meg én még nem, és mondta, hogy hasonlóan nem prűd film ez sem:D Hát, tényleg nem az. Bár érdekes problémákat feszeget, tetszik a romantikus oldala is a filmnek. Sok okosságot nem tudok írni róla, de hm attól hogy tele van fasszal, szerintem megéri megnézni.

  T-77 2008. április 17. szerda [50] day off – az ÖTVENedik nap

  Na, ma day off, Beával. Úgy volt, hogy kirándulni megyünk. Kelés, fürdés, egy kis rendrakás, majd amazing race, amíg a Bea fürdött és készülődött, aztán hívtuk a taxit – és megbeszéltük, hogy igazából egyikünknek sincs kedve menni. Úgyhogy taxival elmentünk a buszállomásra, ebédeltünk, majd Bea desszertezett, aztán neteztünk 2 órát, aztán séta, bolt, séta vissza a szállodába, vacsi, busz haza, vacsi itt is, majd nassolás filmnézés [a tolmácsot néztük, amit már láttam – a Bea meg jól bealudt:D] közben – egy zacskó chips és két banán:D Szóval ma rendesen telezabáltam magam, és mivel szinte semmit sem mozogtam, durván ki fog lengeni holnap a mérleg nyelve:)

  T-76 2008. április 18. csütörtök [51] Station One

  Ma mégsem reszkíroztam meg a mérlegre állást:) Mivel Darko nem jött reggel dolgozni, és én amúgy is 3 stationben segítettem volna reggel [ergo saját nélkül], én kaptam meg az 1-es stationt. Mivel ez van a legközelebb a bejárathoz és a konyha bejáratához, nem tengerre néző, és nincs közel a buffet sem, valamint ez a legkisebb minden állás közül, ez a legkönnyebb. Nincs hajtás, hamar végez az ember, nem para. Nem is fáradtam el nagyon, bár most már értem, hogy általában miért a gyengébb/lassabb embereket rakják be ide… Úgyhogy nem jósolok hosszú időt magamnak az egyes stationben. Egy biztos, ma egész nap ott voltam.

  A vacsora hasonlóan unalmas volt, mint a másik két étkezés… Alig volt pár vendégem, de őket 100%-ig kiszolgáltam:) 21:30-ra mindennel kész voltam, akkor áthívtak, hogy terítsek meg a verandán is, mert Sakis hisztizett, hogy egyedül kell terítenie. Azt is megcsináltam, aztán rendbe raktam a rekeszeket, ami a Bea dolga lett volna [felhívták a main bárba], aztán 22:30-kor nekikezdtem a daily cleaningemnek: takarítsd fel a padlót [söprés, felmosás]. 22:52-re végeztem is, amikor is Grigory, az új supervisor szólt, hogy mától a folyosó felmosása is a 8. számú daily cleaning része… 22:58-kor rohantam fel az öltözőbe, és fullra átöltözve elértem a 23:00-s buszt. Hhhhhá király vagyok:) Megérte annó a Vöcsökkel versenyeznem átöltözésben:)

• Date: 2008.04.02 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-98 2008. március 27. Csütörtök [29] T-6

  Ma valami hihhhhhetetlen csoda történt: Beával besétáltam a délutáni szünetemben a cipőbolthoz. Belül felkészültem már rá, hogy megint zárva lesz, de én nem adtam fel – és megérte, mert nyitva volt. Kiválasztottam egy fekete bőr cipőt, ami nagyon királyul nézett ki, 50 € volt, és így munka után mondhatom, hogy viszonylag kényelmes is, szóval megérte.

  Egyébként kezdem teljesen szétbarmolni a kezeim… A jobb kézfejemen már kb. 10 vágás van, míg a balt ma leöntöttem forróvízzel, és közben meg mindkét kezemen 1-1 körmömmel csináltam ma valamit, amitől vérzett……

  Este a büfében nem volt nagy hajtás, egészen addig,míg Mogyi valami hirtelen ötlettől elkezdett grenadinszirupos pezsgőt osztogatni a vendégeknek. És ez bizony azt jelentette, hogy kb. 200 ilyet pikkpakk le kellett gyártani. Pezsgőnyitás, pohárpolish, töltés, beleaszirup – és a kész tálca már ment is ki az étterembe. Közben Mogyi olyan volt, mint egy nagy gyerek: egyszer ellőtte a fejem mellett a pezsgődugót, utána az egyik lány mögött szánt szándékkal leejtett egy fémtálcát, ami hatalmas robajjal ért földet – és ilyen megszeppent arccal közölte, hogy túl nehéz volt… De aztán – miközben elküldött egy újabb üveg szirupért – azt mondta a lánynak, hogy bír engem… Ez igen jól esett.

  T-97 2008. március 28. péntek [30] T-5

  Annyira kimerült és ingerült régen voltam, mint ma reggeliztetés közben. Alig volt annyi erőm, hogy felemeljem a tányérokat a troliról a pultra. Emiatt még kevesebb időm volt mindenre, és a szünetet megint végig kellett dolgoznom, hogy elkészüljek. És még az is felbosszantott, hogy a menedzserek magasról tesznek arra, hogy mennyi időm van a dolgokra… Ha találnak valami ad-hoc feladatot, akkor ki csinálja meg? Na ki? Hát persze, hogy én:S Így is két órával többet dolgozom naponta, mint a többiek, és legalább másféllel többet, mint amennyit papíron kéne, és legalább 2,5-3-mal többet, mint ami a szerződésben van…

  Nap közben Mr. Timos [ő az F&B manager] megkérdezte, hogy jobb-e a buffet, mint amilyennek először gondoltam. Mondtam, hogy nem annyira, és amiatt csak még rosszabb, hogy ez a 30. napom szünnap vagy legalább fél nap nélkül, és erre még csak rátett, hogy minden nap kvázi reggel 07:45-től 22:45-ig dolgozom azzal a 3 óra szünettel. Kétszer visszakérdezett, hogy jól értette-e a 30-at, rákérdezett Mogyinál, aki csak mosolygott, és aztán mondta, hogy jövő héten kapok 2 vagy 3 szabadnapot. Aztán amikor Mogyi újra kijelölt a munkám mellé még trolizni is, ő már egy hét szabadnapról beszélt:D Funny. Igazából elég lenne 1 nap is, vagy legalább az, hogy ne kelljen hajnalban kelnem. Majd kiderül, holnap új beosztás.

  Vacsora előtt Mogyi rákérdezett Gillnél, hogy ő a fiúkat vagy a lányokat szereti:) hát, az utóbbi időben kevés viccesebb dolgot éltem meg:) Látnotok kellett volna Gill döbbent arcát… Akkorát röhögtem, hogy nem lehet elmondani… Ez jobb volt annál, mikor nagysegg kérdezgette az embereket, hogy mikor szexeltek utoljára:P

  Este beszélgettünk sokakkal az előtérben, és többek között megtudtuk, hogy valószínűleg kedden költözünk Dionysiosba. Vagy hogy írják. That’s all.

  T-96 2008. március 29. szombat [31] Újra service? újra service! T-4

  A mai nap igazából 3 nem szokványos – polisholás, rohanás, lábfájás, délutánialvás – dolog történt:

  • Pasxalis – alias nagyseggű – kijelentette, hogy nem pincérek, hanem munkások vagyunk:)

  • mivel Mogyinak holnap szabadnapja van, ma kaptuk meg a jövő heti beosztást, aminek két érdekessége van:

    1. elkerülök a buffetből: kedden már ketten leszünk a másik sráccal, hogy betanítsam, utána pedig visszakerülök a pincérek egyre népesebb csapatába!

    2. Mindenki kapott, így én is kaptam végre szabadnapot, csütörtökre. Még nem tuti, hogy akkor lesz, mert lehet, hogy elcserélem, de a lényeg, hogy lesz:)

  • Este lementem a discoba picit. Szokás szerint fél kettőkor kidobták a teljes személyzetet, én ekkor fújtam takarodót. A többiek lementek a Beachre inni. Maybe next time csatlakozom, de egyelőre most hulla fáradt vagyok.

  Megjött újabb két pincér. Ők görögök, és a Saniból jöttek, és az egyikükről szól ’Az álom mostantól 1 hónapig valóság’ című post!

  Ennyi volt a mese mára. Gyors óraátállítás [köszi anyu a segítséget:) Többieknek magyarázat: sosem tudom, hogy mikor merre kell mozgatni a telefonom képzeletbeli mutatóit. Itt ugyan ki volt rakva, hogy véletlenül se felejtse el senki, de csak annyi, hogy 3-kor [[itt ugye nem kettő, mert itt GMT+2 óra van]] 1 órával előre állítjuk. De ez, hogy „előre” nekem teljesen kétértelmű… ]

  Este Orsi újra összejött szépfiúval. Durvább, mint egy teniszmeccs, komolyan. Csak úgy kapkodom a fejem:) Egy fél napig nem beszélünk, és máris annyi minden történik, hogy órákig mesélhetnék:)

  T-95 2008. március 30. vasárnap [32] T-3 2 új roommate, aztán mégse…?!:S

  A maival együtt már csak 3 napom van a buffetben. Ja igen, nem is itt kezdődött a nap, hanem az óraátállítással: reggel alig lézengtek az emberek az étteremben, mivel 1 órával ’korábban’ nyitottunk. Aztán volt olyan, aki megkérdezte tőlem, hogy most hány óra van, és a kedvenceim azok voltak, akik 10 óra után [akkor zár a büfé] estek be, majd felháborodva vették tudomásul, hogy nincs már kint kaja. Na, nekik egyenként elmagyarázni, hogy miért, az volt vicces:) Szokás szerint kicsivel 2 óra után, de még jóval fél három előtt leléptem a munkából, alvást terveztem be [mi mást?:S].

  Aztán 16:40 körül [45-re volt beállítva az ébresztés] megtörtént az, amitől kicsit tartottam: kulcscsörgés az ajtóm előtt, majd kopogás, mert benne volt a kulcsom a zárban: két román srác jött be, miután kinyitottam az ajtót. Az első párbeszéd legérdekesebb momentuma az volt, amikor megkérdezte [ismétlem, ROMÁNIÁBÓL jött] az egyik srác, hogy „ugye az angol a hivatalos nyelv nálatok?”:S Aztakurva, ezek nem lehetnek ennyire buták:S Aztán közölte, hogy az ágyában fekszem, aztán hogy ez az ő szekrénye, ezt meg ezt meg ezt ő vette, hol vannak a vállfái, ilyesmi. Kicsit hamar az idegeimre mentek:S Mindegy, nem volt sok időm beszélgetni velük, mert gyors fürdés, és irány a meló. Előtte még megkérdeztem a front office managert, hogy lehetséges-e két lánnyal közös szobát kapni ott, ahova költözünk, de nemet mondott.

  A vacsi nagyon lassú volt, semmi pörgés, semmi… Tökre untam… Estére szó volt arról, hogy megkapjuk a staffos dobozba bedobott borravalóból a részünket, de ez valamiért elmaradt. Munka közben először Cristinaval próbáltam lepaktálni day off cserével kapcsolatban, aztán róla kiderült, hogy „igaz barát”, mert valami kamu indokkal elutasított. De Liliya hajlik a dologra, csak meg kell kérdeznie a pasiját, hogy neki jó-e a másik nap. Most ebben bízom/bízunk a Beával [mert Orsi is akart cserélni, aztán mondta, hogy én többet vagyok egyedül, menjek el én Beával [[Ezúton is hála neki!]]]

  Aztán munka után visszajöttem a szobába, és eltűntek a bőröndök… Kicsit furcsán néztem a lányokra, aztán pár perccel később berontott a srác, elvitt az üres szekrényből pár dolgot, meg még párat, ami itt volt a szobában, és kijelentette, hogy az övé, és kiviharzott. Később megtudtam, hogy a költözésig a mellettem lévő szobában fognak lakni. Ez csak azért zavar egy kicsit, mert van kulcsuk a szobámhoz, és hát nem sok jót hallottam eddig róluk. Elég annyi, hogy az egyikük azt hiszi magáról, hogy a helyi basszájba, viszont a másik fogja csinálni ’helyettem’ a büfét, úgyhogy rá egy szavam sem lehet:) De az pl. tök vicces, hogy amint megjelentek itt az előtérben beszélgetni, Gill és Darko is behúzott a szobájába:)

  T-94 2008. március 31. hétfő T-2 [33] megint két új szobatárs, pesszimizmus, aggódás

  Reggeli közben szokás szerint semmi, délután alvás, aztán arra ébredtem, hogy megint bejött Toma egy új sráccal, akiről kiderült, hogy magyar, és tök jó fej. Aztán gyors zuhanyzás, ami közben kaptam még egy új szobatársat, aki szlovén, és nem túl jól beszél angolul, de normálisnak tűnik.

  És a lényeg, hogy rájöttem, tök pesszimistán állok a dolgokhoz, pedig semmi okom nincs rá:S Aggódtam a büfé miatt, és két hét után visszaraktak servicebe. Aggódtam, hogy egyedül leszek a szabadnapomon, és Liliya végül rászánta magát, hogy cserél a Beával, úgyhogy a csütörtököm vele töltöm, megyünk Thessalonikibe shoppingolni, városnézni, nemittlenni. És végül aggódtam a szobatársak miatt, hogy a románokat kapom meg, és most ezzel a két sráccal úgy érzem, hogy meg vagyok áldva:)

  T-93 2008. április 1. kedd [34] az utolsó büfés nap, költözés

  Ma csak annyi volt a dolgom, hogy betanítsam az egyik román srácot büféboynak, és aztán holnaptól hawaii dizsi napfény:) A srác eléggé flegmán állt hozzá a dolgokhoz, de miután összetört 3 tányért, és csak negyedszerre sikerült lemásolnia egy hajtogatást, visszavett az arcából, de őszintén: nem nagyon hiszem, hogy menni fog neki holnap egyedül:S

  Munka után irány Julia [Front Office manager], hogy megtudjam, mi a tök lesz az új helyen. Ő felküldött összepakolni, majd vissza hozzá. Kiderült, hogy a pesszimizmusomnak részben helye volt, mivel a románokkal vagyok egy szobában:S Najó, ez nem igaz. Egy apartmanban, a szobát meg Ferivel, a tök nagy arc magyar sráccal osztom meg [Pl. ő sztorizta el tegnap, hogy felbomlott a koalíció:D]. A költözés pörgősen zajlott, mert a groom srácnak, aki hivatalból költöztetett minket, sietnie kellett [a Beát például majdnem otthagyta a hotelben:D]…

  Az új hely zsír, tiszta fürdőszoba, nagy konyha, és két kis szoba – így néz ki egy apartman. És most, másnap reggel, elmondhatom, hogy az egyetlen hátránya, hogy éjszaka kurvahideg van:S Melegítőben és pulcsiban aludtam, és azt hittem, megfagyok.

  T-92 2008. április 2. szerda [35] séta, újra service

  Reggel gyalog indultam el a szállásról a szállodába…