Posts Tagged ‘buffet’

• Az utolso elotti

  Date: 2008.06.29 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 1

  T-12 2008. június 22. péntek [114]

  Ma egész nap tök fáradt voltam, végig ásítoztam a napot. A délutáni alvás internetezés miatt maradt ki. A büfé viszont szerencsére nem volt nagy hajtás ma, nagyjából elosztva jöttek az emberek, nem volt roham.

  Péntek lévén este Dreambe mentünk, de én fél egykor eljöttem, mert nyitott szemmel aludtam…

  Ezen kívül semmi érdekes nem történt ma…

  T-11 2008. június 21. szombat [115] Jota pende

  Ma a reggeli és a vacsora is 1 darab rohanás volt, az elejétől a végéig. Nem tudom, mi történt, de folyamatosan fogytunk ki mindenből, és a mosogatógépek sem bírták nagyon az iramot. És mindennek tetejébe kb. 50 fok volt ma is… Mindenkiből folyt a víz, és mégis rohantunk.

  Délután végre sikerült kialudnom magam, megszakítás nélkül aludtam három órát. Aztán felkeltem, tisztálkodás, séta vissza. Elkezdtem átöltözni, és akkor vettem észre, hogy a fekete cipőm baromira nincs ott:S Körbenéztem az egész öltözőben, beleértve a nyitható szekrényeket is, de sehol nem találtam. Úgyhogy – mit volt mit tenni – felvettem a fehér utcai cipőmet, és abban kezdtem el felkészíteni a büfét [közben meg vagy 30szor elmondtam, hogy miért van rajtam fehér cipő]. Kicsit rosszul éreztem magam, mert van egy orosz lány, aki az első napján fehér cipőben jött dolgozni, és őt azóta White Shoesnak hívom – és most én is ide süllyedtem. Nagyseggű közben folyamatosan kereste a megoldást, végül hazament egy pár fekete cipőért nekem. Egy kicsit nagy rám, de legalább tudok dolgozni – mert megmondtam, nem vagyok hajlandó új cipőt venni erre a három napra, mert többe kerül, mint amennyit keresni tudnék.
  Grigori viccet is csinált a dologból: elmesélte, hogy a görög hadseregben van öt valami, és abból az ötödikbe tartozók fehér cipőt hordanak, és nekik semmit nem kell csinálni:) Úgyhogy, mondta, én ilyen vagyok:P Azt az ötödik szakaszt vagy mit jota pendének hívják, aki meg abba tartozik, az jotas.

  T-10 2008. június 22. vasárnap [116] az utolsó szabadnap

  Ahogy a négy hónapnak az elején sok volt az „első”, most egyre több utolsó dolog fog jönni. Ma volt például az utolsó szabadnapom, amit Orsival töltöttem. Márciusban még hihetetlennek tűnt, hogy Gorannak az egyik hat hónapjában összesen 10 szabadnapja volt. Hát, nekünk 4 hónap alatt 14, ami nem sokkal több… És hogy mit is csináltunk?:) Ettünk, neteztünk, megnéztünk egy nagyon szar filmet, és jól éreztük magunkat.

  Ps: A Pathology-t senkinek nem ajánlom, 90 perces, de 60 percnél már annyira untuk, hogy ki kellett kapcsolni.

  Vicces kedvében volt a Mogyi, mikor a beosztást készítette, az egyszer biztos:) Aztán este a szálláson mondta Davidbuffe, hogy megváltoztatták a beosztást, és holnap nem leszek büfében, de azt ’elfelejtette’ megnézni, hogy akkor mégis mikor dolgozom, úgyhogy mit van mit tenni, bemegyek 8-ra:S

  T-9 2008. június 23. hétfő [117] Two days and today

  Ma annyi minden történt, hogy nem is tudom, hol is kezdjem, de az az egy biztos, rég volt már ennyire eseménydús napunk itt:)

  Reggel ugye korai kelés, majd bestoppoltam az Orsival, így már fél 8-kor bent voltunk. Természetesen az első dolgom az volt, hogy megnéztem a beosztást – és akkor elkezdtem káromkodni, ugyanis annyira megváltoztatták, hogy még csak nem is délelőtt, hanem délután dolgozom… Szóval 13:30-ra vissza kell jönnöm. Remek, elindulok sétálva haza, de félúton megállt mellettem nagyseggű, és kérdezte, hogy mi van, miért megyek haza, aztán hazavitt. Aztán – mivel nem tudtam visszaaludni – végignéztem a Skins első évadjának a maradékát (7 rész), majd fürdés, busz, és mentem vissza dolgozni.

  Rengetegen voltunk a hatos stationbe beosztva, úgyhogy az ebéd alatt egy darab vörösbort szolgáltam fel, különben troliztam, meg a tálcákat cipeltem ki a stationökből.

  Aztán kezdődött a terítés, és hívott Orsi: hazaengedik őket korábban, úgyhogy egy géppel repülünk haza – mert jött rengeteg új munkaerő megint az étterembe:) És közben megtudtam, hogy Tina és Romana is mennek haza, valamint valószínűleg mind az öt lengyel is:) Na, a vacsora emiatt nagyon királyságos volt: a konyhában ugráltunk, nevettünk, ölelkeztünk, az étteremben meg mindenkinek az arcán szívből jövő, full őszinte mosoly volt. Annyira jól esett ennyi boldog embert látni, hogy azt elmondani nem lehet:)

  Este vacsoráztunk a Dreamben, utána elmentünk a discoba, karaoke estet hallgattunk, meg folytattuk az örömködést ott is – miközben eléggé berúgtam:)

  T-8 2008. június 24. [118]

  Ma a tegnap este miatt – meg mert megtehettem – a délelőttöt alvással töltöttem. Kelés 12 körül, utána rendbe szedtem magam meg szenvedtem még egy kicsit az ágyamban és már jött is a busz. Szokás szerint station 6, Annával [meg Zari és Rodica]… Róla csak annyit kell tudni, hogy hát nem éppen egy villám a szentem:) Végül ügyesen megszerveztem a terítést, így kész lettünk időben, és volt mindenünk a terítéshez, valamint a lehető legjobban előkészültem a reggelihez is. A vacsora gyorsan lement, de amiatt nem volt túl jó, hogy Zarival versenytkummantottam, Anna pedig nem túl gyors ugye, szóval Rodica pl. egyedül csinálta a teljes setupot. Szegény. Én a saját daily cleaningemmel voltam elfoglalva, de így sem értem el a buszt, úgyhogy rohanás haza, mert el akartam érni a visszabuszt, mert ugye disco. Mivel felvettek [stoppoltam], el is értem, még zuhanyozni is maradt időm. És bár iszonyúan fájt a fejem, mentem discoba. Iszogattunk, elvoltunk, és csináltunk vagy 100 fényképet:) Ma is sikerült berúgni, úgyhogy próbálok gyorsan sokat aludni, mert negyed 8-kor kelés szigorúan:)

  T-7 2008. június 25. [119] Az utolsó munkanap

  Az utolsó munkanap. Tök furcsa volt leírni. Meg már az is furcsa volt, hogy bementem, és a beosztáson az egyes stationben találtam magam. Furcsa. Furcsa, mert mégis ugyanolyan nap, mint a többi [kb. mint a 18. születésnapom]…:) A reggeli lightos volt, még a szokásos egyes station-beli reggelinél is lightosabb. Aztán a terítéssel is kész lett hamar mindenki, szóval kitakarítottuk az office-t. Aztán rövid ebédszünet, és akkor már ott tartottunk, hogy megvolt az utolsó reggeli és az utolsó nagy terítés. Ebéd helyett az office-t súroltam Mogyival és Manolihhal, aztán fél órát beszélgettem még Jelenával és nagyseggűvel, majd busz haza. Délután alvással telt, aztán vacsi. Orsi meg a szabadnapja ellenére bejött, hogy együtt töltsük az utolsó munkanapom utolsó három és fél óráját. Az egyesbe kértem magam vacsorára [reggelinél nem kellett kérni], szóval Orsival együtt aztán kifejezetten untuk magunkat:) Aztán kb. 10 percenként mondta mindenki, mennyim van hátra. Mint egy elnyújtott visszaszámlálás [kicsit úgy éreztem magam, mint aki börtönből szabadul: gratulálások, hogy letöltöttem a büntetésem, visszaszámlálás… már csak a rabruhámat kell leadnom:)]. Aztán eljött a 10 óra, megcsináltuk a csoportképet, beszélgettem Timossal a jövőbeli terveinkről (megveszem a szállodát, és kirúgom, aztán veszek egy 7 csillagos szállodát Törökországban [ahol 1000 $ egy éjszaka] és odahívom F&B menedzsernek:P), csináltam vele is egy közös képet, és vége lett. Nem kell többet dolgozom. Este disco, aztán busz haza, alvás, ébresztőóra-beállítás nélkül:)

  T-6 2008. június 26. [120] – T-4 2008. június 28. [122] csütörtök – szombat

  Ha az utolsó munkával töltött hét lassan telt, akkor az a hét, amit pihenésre kaptam hazamenetel előtt maga az örökkévalóság. Mindenki dolgozik, szóval marad az alvás délig, utána kis napozás, olvasás, filmezés, megint alvás, evés, alvás, napozás, este dream és/vagy disco. Ez a napi program.

  És még valamit el lehet mondani általánosságban: halálra unom magam.

• faszert van itt mindig minden zarva????

  Date: 2008.03.27 | Category: i need answer!, it's my life!, mixed! | Response: 2

  T-100 2008. március 25. kedd T-8

  Reggeliztetés után Mogyi elkezdett Ouzot tölteni poharakba, emiatt az egész konyhát undorító Ouzo-szag lengte be. Közben meg nagysegg átrendezte a boros részt, ami sokkal szarabb lett. Ez a délelőtt. Délután elléptem, megint cipőt venni indultam. Mint a netcaféban megtudtam, ma éppen azért van zárva minden, mert valami nemzeti ünnep. Hihetetlen, hogy kivétel nélkül minden napra kitalálnak valamit, hogy ma miért ne kelljen dolgozni. Nem egyszer sétáltam már be a ’városba’, ami igazából falu, csak városnak hívják, és az eddigi huszonx nap alatt nem láttam egy boltot sem nyitva. Nem gond, elvagyok, csak baromira sürgető lenne már cipőt venni.

  Estére meeting volt beígérve, majd a faliújságon hirdetve is. Jó pár pohár sörrel és borral indultunk neki, mert Mogyi felkészült:) Azzal kezdte, hogy elmondta, mit ünnepelnek ma [1821. március 25-én szabadult fel Görögország a 400 éves török megszállás alól], aztán ilyeneket, hogy mosolyogjunk, meg legyen tiszta a ruhánk, meg hogy majd jön új staff is… Tehát konkrétan semmiről nem beszélt, de azt 2 órán keresztül. Közben borozgattunk [én rosé boutarit ittam], és néha rám tört a röhögő görcs, mert Gill felhívta a figyelmem arra, hogy Darko milyen arcokat vág. Nomeg azért, mert Mogyi hihhhhhetetlen effekteket használt beszéd közben: „egy nagy tálcával összegyűjtöd a koszos tányérokat, és ’ZING’ kiviszed a konyhába. De ami számomra a legfontosabb, megígérte mindenki előtt, hogy április 2-3-tól visszarak servicebe. Már tényleg nagyon várom. Éjjel 1 van, alvás.

  T-99 2008. március 27. szerda [28]

  Ma is hallottam Mogyitól a legnagyobb igazságot: „az élet szép, de néha nehéz”, mikor letakaríttatta velem az igen koszos felmosó vödröt… Délután zuhanyzás után beleejtettem a kulcsom a lefolyóba, és semmim nem volt, hogy kiszedjem, mert a szobám zárva volt. Aztán átmentem Gillhez kérni egy kést, de ő megoldotta a helyzetet: csavart, megfigyelt, megint csavart, és szétszedte a cuccot, kiszedte a kulcsom és újra összerakta. És csak 18 éves. Tényleg nem egy hülye srác!!! Ezen kívül talán még annyi említésre méltó történt ma, hogy Gill kapott 5 € borravalót trolizás közben, amit eddig a pillanatig alig hiszek el… Ma az esténkénti 500hoz képest sétagalopp volt, mivel csak 370 vendégünk volt, és jött egy új srác is segíteni, aki itt lesz húsvétig egy másik hotelből. Vacsora közben meg telezabáltam magam valami süteménnyel:) Ja igen, vacsi után meg megkérdeztem Mogyit, hogy mi az az ok, amiről a meetingen beszélt, hogy miért engem rakott be a büfébe. Erre mondta, hogy millió oka volt, és beszélt arról, hogy nehéz döntés volt, meg minden, mert az igazgató szerint is jó pincér vagyok, meg gyors, és szerette, ahogy dolgozom, mert folyton mosolyogtam. Aztán még azt is mondta, hogy kevés olyan embere van, mint én, akire bármilyen feladatot rá lehet bízni, mert 100%osan fogom végrehajtani őket. Végül beszélt arról, hogy ha nem változik a hozzáállásom a munkához, akkor még sokra fogom vinni:) Az a baj, hogy nem tudom, ebből mit gondolt komolyan, és mi az, amit azért mondott, mert le akart rázni, de ez dobott az önbizalmamon. Fél 11-kor végeztünk, akkor még vacsora, és onnantól fél kettőig beszélgettem a Beával [pasikról, munkáról, szerelemről, sírásról, problémákról]. Ideje lenne aludni megint, mert holnap délután Beával megyek be a városba, megpróbálok megint venni cipőt.

• Szállodai krimi

  Date: 2008.03.24 | Category: it's my life! | Response: 0

  Magyar rendőrös sorozatok kevés fantáziával megáldott forgatókönyvírói figyelem!

  Még csak három hete dolgozom itt, de ma [2008. március 19-én] már a második olyan meeting volt, ami valami, a staff egyik tagja által elkövetett bűncselekményről szólt. Gill – ezt tőle tudom – megpróbált ellopni egy üveg bort és egy üveg pezsgőt, és belefutott a Mr. Timosba, az F and B menedzserbe. A meetingen – természetesen név nélkül – megkaptuk, hogy igaz, hogy ez egy all inclusive szálloda, de csak a vendégeknek, a staff tagjainak egyáltalán nem. Meg még beszélt arról, hogy milyen fontos a bizalom, hogy mi bízzunk benne, és hogy ő bízzon bennünk.

  Különben itt tényleg nagyüzemben folyik a lopás… Ha például valaki sört akar vinni a szobájába, akkor csapol magának egy másfél literes üvegbe, közben az étterem felé, az irodák felé és a bejárat felé is egy-egy őrszem figyel és szól, ha jön valaki illetéktelen. Ugyanaz, aki ezt csinálja, esténként az étteremből mentett kaja mellé rendszeresen 1-2 üveg drága bort is elemel. A bort különben 25 literes dobozban kapjuk, asztali bor címen, és volt olyan is, aki ezt hozta fel a szobájába.

  Ma kaptunk olyan bejelentést, hogy mostantól a security meglepetésszerűen, random időközönként fogja átkutatni a szobáinkat, amit én egyik oldalról megértek, másik oldalról viszont mélységesen felháborít, hogy a jelenlétem nélkül túrják át a cuccomat.

  Végül, csak hogy felelevenítsem: Két hete, disco után pedig valaki betört az étterembe, fejbeverte az egyik nagyon kedves konyhai alkalmazottat, és ellopott egy üveg metaxát. Van tippjük, hogy ki lehetett, de megbízható forrásból tudom, hogy nem ő volt [azóta ugyanabból a forrásból: talán mégis ő:D].

  És Gillt sem rúgták ki, szóval… 0 elrettentés, mindenki ugyanúgy borozgatott a meeting után is, mint előtte, annyi történt, hogy a söröshordókat elzárták:D

  Jaj, és így végigolvasva: majdnem kihagytam a legmókásabb storyt: tavaly egy vendég halálra ette magát itt:) Ami mondjuk nem csoda, mert jó páran csinálják azt, hogy reggeliznek 8-11-ig, végigeszik háromszor az egész buffet-t balról jobbra, majd jobbról balra, aztán 12:30-kor .már ott toporzékolnak az ajtóban, hogy jöttünk enni…

• exbüfésfiú

  Date: 2008.03.23 | Category: gay!, it's my life! | Response: 2

  Ivan szombaton elutazik, most, hogy kezdtem megszeretni:) Par dolgot róla:

  • Tobbek szerint bumbi, es szerintem is sanszos, de vasarnap hazamegy:S

  • remélem én is olyan leszek, mint ő:) 55 kilósan érkezett, most 62, kockás has, mellizom, és azt mondta, hogy csak a munka miatt. Rám is rám férne, az biztos.

  • Tök vicces vele beszélgetni, mert egyszerre használ több nyelvet. Tegnap pl. az áramellátásról beszélgettünk [neki is meghiúsította a netes terveit az áramszünet], és valami ilyen párbeszéd zajlott le közöttünk:

    • (…) there are some conflict zwischen Moldavia [ő innen származik] and Ukraine.

    • It’s so funny, that you mix languages.

    • Da:D

• napok

  Date: 2008.03.22 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-109 2008. március 16. vasárnap [18] sörnyakba

  Ma először öntöttem ki italt vendég asztalánál: egy 3 decis sört, miközben a vizet öntöttem pohárba. Az egész kiborult, rá az asztalra, és a hölgyre. Rögtön mondtam nekik, hogy üljenek át egy másik asztalhoz. Miközben az új italokat vittem ki nekik, Goran és Bale letakarították az előző asztalt és újra megterítettek. És hogy még jobb vége legyen a történetnek: mivel a férfi látta rajtam, hogy izgulok, miközben a második vizet vittem ki, meg a második sört, meg folyamatosan bocsánatot kértem, adott 2 € borravalót:)

  Ezenkívül még annyi említésre méltó dolog történt, hogy megkaptuk a jövő heti beosztást: megkaptam a buffet:S Szabadnapja senkinek nincs, úgyhogy azért nem rinyálok… Este átmentem Ivan szobájába, hogy kifaggassam [Ő csinálta eddig, csak a sulija miatt most haza kell mennie…]. A buffet napi 10-11 óra munkát jelent [az állandó beosztás: 08:00-14:30, 17:30-21:00, de a srác szerint ő hat hónap után is igen ritkán végez 10 előtt, Gill 11-ig csinálta…], igen, egy-két órával több, mint a felszolgálás, és ugyanaz a fizetés, valamint annyi különbség van még, hogy itt már elvileg sem jár a heti két szabadnap, hanem csak 1. Továbbá vendégekkel sem beszélsz, és nem kapsz borravalót, mert csak annyi a dolgod, hogy tányérokkal és poharakkal folyamatosan feltöltsd a buffetsort… Baromi izgalmas, mindent meg fogok tenni, hogy elkerüljek innen, mert ezért tök felesleges lenne itt maradni. Dimitris/j szerint két dolog járhat Mogyi fejében: vagy rámsózta a buffet-t egészen addig, amíg haza nem megyek, vagy csak a taverna nyitásáig. Ma nincs bent Mogyi, de ha bejön, tuti beszélek vele, mert ezt egyszerűen nem akarom csinálni.

  T-108 2008. március 17. Hétfő [19] Buffetnyitas

  A mai volt az első nap a buffetben – nekem. 6 órát dolgoztam [eljöttünk 2-kor] eddig, amiből kb. 5 polisholással telt – mert a kint lévő gépekhez mi fényezzük a poharakat, kellettek csészék, és kellettek kanalak is. Meg kb 1 óra alatt megtanultam mindent, amit ehhez a munkához tudni kell. És baromi unalmas. De tényleg.

  Utána próbáltam aludni, de a mellettem lévő szobában dübörgött a néger zene, és hozzá még ordibáltak is, úgyhogy másfél óra forgolódás után inkább megnéztem egy Amazing Race részt, most meg negyed hat van, a vacsit majd pótolom az étteremben, felöltöztem, megyek vissza.

  Hát tényleg nem végeztem 10 előtt, de csak azért nem, mert Dimitris/j berakott trolihoz. Ittam hozzá 3 deci bort, úgyhogy kis mosoly volt az arcomon végig, egészen addig, amíg találtam rekeszeket a poharaknak. Utána már csak bosszúság volt az egész, és ez ki is ült az arcomra, úgyhogy gondolom Dimitris/j nem véletlenül kérdezte meg, hogy minden rendben van-e. Mondtam, hogy nem, nincs, kérdezte, hogy mi a gáz, és megmondtam a frankót: nem akarok buffetzni. Mondta, hogy megérti, meg minden, de nem ő dönt, de mindenképp szóljak Mogyinak. Szólni fogok, de csak szerdán lesz legközelebb. Addig még kibírom vhogy

  Este megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova inni. A kantinban Alex asztalához ültünk le [ő macedóniából való, 22 éves, londiner], és a rövid beszélgetés végén úgy köszöntünk el tőle, hogy akkor 20 perc múlva a főbejáratnál, jöjjön el velünk. Kocsival volt, elvitt, és beszélgettünk két órát egymásról, a munkájáról, a vendégekről, a macedón-görög viszályról, Magyarországról, … aztán ránk zárták majdnem az éttermet, ergo 1-kor eljöttünk. Most próbálok aludni, de a két új szlovén lány visítva röhög Harmónikással az ajtóm előtt, ergo esélytelen. Ááááá felcsillant a fény az alagút végén: Darko kijött a szobájából és lebaszta őket – legalábbis a hangok alapján. És tényleg, csönd van! Váááá alvás!

  T-107 2008. március 18. Kedd [20]

  Megint hajnali kelés, majd pohárfényezés szinte egész nap. Viszont reggelire ettem palacsintát, talán az volt a nap fénypontja. Aztán este kaptuk a hírt, hogy 480 vendég van, úgyhogy, mivel ketten voltunk a buffet-n, engem visszaraktak service-be. Az ázsiai étteremben is folyt a vacsoráztatás, úgyhogy oda kerültem. Nagyon kis hangulatos az egész, csak nagyon messze van a konyhától, és mivel minden italért oda kellett visszamásznom, eléggé elfáradtam.

  Még csak két napja vagyok buffet-n, de már mindkét jelenlévő menedzser megkérdezte, hogy mi a baj, mert nem mosolygok úgy, ahogy felszolgálás közben szoktam. Én pedig nem kerteltem, és ma már a Food and Beverages managernek is elmondtam, hogy nem jön be ez a része a munkának. Ő arra kért, hogy amíg új staff érkezik, adjak bele mindent ebbe a munkába is, és akkor majd lecserél valakivel. Hát, meglássuk. Este kértem pár banánt az egyik konyhai munkástól, erre adott 7 darabot. Amikor meglátott Alex szobatársa, rögtön lemajmozott:) De már csak három van belőle. És 78 kilo vagyok. Egyre távolabb az áhított hatvanvalamennyitől:(

  Vasárnap este még nem tartottam esélytelennek azt sem, hogy hazamenjek, de közben ezen gondolkoztam, és most már hiszem, hogy gyávaság lenne ’megfutamodni’, és akármilyen szar munkát is kapjak, meg fogom csinálni a legjobb tudásom szerint. Megint éjfél van. Az ajtó előtt ordibálva beszélgetnek öten, a szomszédban ordít a zene és a tv, szóval nem tudom, hogy fogok így elaludni…

  T-106 2008. március 19. Szerda

  Délelőtt fényezés, először poharak, sok, majd evőeszköz. Aztán ebédeltetés, ami nagyon lightos volt, és már majdnem ott tartottam, hogy 14:00 van, le lehet lépni, amikor is szólt Mogyi, hogy megváltoztatta a mai beosztásom, és maradjak ötig, segítsek teríteni, aztán már nem kell visszajönnöm – hitte ezt ő, mert még nem láttam, hogy hogyan kell átalakítani a buffet-t vacsorából reggelire, úgyhogy vissza kellett jönnöm. A terítés gyorsan ment, először feldobtuk az összes asztalra a terítőket, ami furcsán gyorsan ment – lévén, hogy volt mindenből elég. Aztán még szétraktam a szalvétákat, és visszamentem evőeszközt fényezni, mert kellettek az ázsiaiba – jut eszembe, arról csinálok majd képeket, mert nagyon jól néz ki:) És a cukrász sráctól [szépfiúúúú] megkaptam az egyik sütemény receptjét, amit tuti el fogok készíteni otthon, mert minden, csak nem bonyolult. [itt a blogon nemsokára megjelenik majd képekkel illusztrálva] Ja igen, holnap meg valami krémnek a receptjét mondja el majd, hogy a másik kedvencem is el tudjam készíteni! A lányok beszámolója alapján lemaradtam a szokásos hat órai ordibálós meetingről, és próbáltam aludni a szobámban. Aztán fél nyolckor arra keltem, hogy vadászgépek rallyznak [képzavar] az ablakom alatt… Nem tudtam visszaaludni → Amazing Race. Aztán ugye lementem este megtanulni a reggeli felállást, és közben találkoztam Carryvel, a hongkongi – de Svájcban tanuló – dagadt fiatal masszőr lánnyal a Spa részlegből, és poénból felhoztam neki a masszázs kérdést, és mondta, hogy akár most rögtön is, úgyhogy feljött a szobába, és egy órán keresztül gyúrta a lábam. Fájt:) És szerintem ezt ő élvezte! Ez most egy félig sport félig relaxációs masszázs volt, viszont pár nap múlvára beígért egy sima relaxot is:) és mindezt bármilyen ellenszolgáltatás nélkül – mert azt mondta, hogy élvezni, hogy megkönnyíti az emberek mozgását:)

  T-105 2008. március 20. Csütörtök [22]

  Az első nap egyedül a buffe-ben úgy kezdődött, hogy – miközben a teából visszamaradt szemetet akartam bevinni a pult mögé kidobni – megcsúsztam, és fejjel nekicsúsztam a falnak – igen, kint a vendégtérben!!! – úgy, hogy még egy kép is leesett róla. Rögtön ezután elindultam kifelé egy tálca kispohárral, amin a poharak két lépés megtétele után elkezdtek eldőlni, és csak egy odapattanó vendég miatt nem estek le. No comment. Itt éreztem azt, hogy most le kell ülnöm egy kicsit. Ezt leszámítva rendben ment a nap, egyszer maradtam el kicsit, akkor Mogyi besegített, de az sem az én hibám volt: megjelent egyszerre több száz vendég.

  A rövid 3 órás szünetem netezéssel akartam tölteni, 3 előtt el is indultam a városba, de jött szembe a parton Ivan, az exbüfésfiú, és szomorú hírt hozott: egész Moudaniaban áramszünet van, és természetesen a netcafénak sincs generátora… Úgyhogy visszaballagtam vele a hotelba, és jobb híján aludtam egy órát. Este a szokásos rohanás, és kicsivel 22 óra után mindennel készen voltam – esküszöm én sem hittem el, hogy nem tartott 11-ig, mint Gillnek.

  Kb. 6 teli tányér ételt mentettünk magunknak a vacsorából, azzal ballagtunk át a kantinba enni, de én csak egy minihotdogot gyűrtem le, mert nem éreztem éhesnek magam. Amikor kivittük a tányérokat, a szomszéd asztalnál a szintén a mentett kaja körül csoportosuló Jelena, bároscsajakineknemjuteszembeaneve, két új szlovén csaj, Goran és Bale megkínált az étteremből lopott borral [náluk volt egy teljes 25 literes doboz(-ba való zacskó, tele borral)]. Beával megittunk kb. 1-1 litert, a többiek is eléggé megfáradtak már, úgyhogy 1-kor lefeküdtünk csicsikálni…

  T-104 2008. március 21. Péntek [23]

  … vagyis csak én, mert Bea fél ötig Metaxázott Gillel, aminek az lett a következménye, hogy a szerencsére nem túl pörgős reggeli közben többször felküldött Mogyi Gill szobájába, hogy ébresszem már fel végre… Nem jártam sok sikerrel, végül negyed 10-kor ballagott le, még mindig részegen. Én már szerencsére nem voltam, de kis fejfájás azért megvolt. Amit tegnap eljátszottam a poharakkal, azt ma is sikerült, úgyhogy végül Mogyi vitte ki a tálcát.

  Időben elkészültem mindennel ebédhez is – időben, 12:30 előtt, de szünetre már nem tudtam kimenni. Az ebéd annyira laza volt a büfében [igazából ők buffe-nek írják, angol-franciául meg buffet, de így fogom leírni, mert 1/ így mondjuk; 2/ így nem lehetetlen ragozni], hogy végig troliztam, aztán 14:15-kor leléptem. Délutánra alvást terveztem, össze is jött. Munka előtt még egy zuhany-hajmosás-kaksi-borotválkozás-fogmosás kombó, és közel 600 emberes vacsora. Estére meg hívtak minket valami discoba, de aludni is kéne valamikor, mert holnap este pl. a Bea névnapja miatt fogunk iszogatni a tengerparton. Ezért inkább maradt az alvás. A vacsoráztatás nagyon lightos volt, úgyhogy 10-re elkészültem mindennel, kivéve a colagép takarítását, mert ahhoz baromira nem füllött a fogam. Inkább ettem egy kis darált húsos tésztát, meg pár szemet a kedvenc süteményemből [majd leírom annak is a receptjét], leöltem egy darazsat a lányok szobájában, elköszöntem a lakótársamtól, mert elutazott [lásd: enyém a szoba c. bejegyzés], és most itt vagyok, tök egyedül:):(