Posts Tagged ‘dugó’

• aggódás:’(

  Date: 2010.08.26 | Category: it's my life! | Response: 4

  jelen – part 1.

  Nem is tudom, talán alapvető emberi tulajdonság, hogy aggódunk folyton. De az is lehet, hogy ez a magyarok sajátossága. Vagy esetleg egy meleg vonás. Ezt most így, a szabadságomat élvezve nem fogom tudni megszülni, viszont tény, hogy folyamatosan aggódom. Nézzük a közelmúltat, 24 órában:

  A napot rögtön aggódással kezdem, hogy “Úristen, elkéstem!” Aztán szépen lassan magamhoz térek, rájövök, hogy nem kell mennem sehova, vagy még pont van 2 percem a telefonom csörgéséig. Utána jön a következő dolog, ami miatt aggódhatom: huh, ma egész nap nem leszek itthon, és bolt meg étterem sem lesz a közelben, valamit ennem kéne. Gyorsan feloldom a problémát: majd a boltban rögtönözök valamit. Beülök a kocsiba, van 20 percem odaérni, mert a szüleim arra tanítottak: sose késsek. Elindulok, hatalmas dugó, áll a forgalom, ami aggódást szül: el fogok késni! De szerencsére elég jól ismerem az útvonalat, kikerülöm a dugót, és még pár perccel korábban is érkezem.

  Beérek az irodába. Leülök, tervezek. Összeáll a dolog, de rengeteg a sötét folt, válaszokra van szükségem. Hívom, 20 csörgés, nem veszi fel. Hívom egy óra múlva. Kinyom, majd jön az sms: “Láttam, hogy kerestél, majd hívlak!”. Aggódom, hogy nem tudom majd elvégezni a munkát. 5 órával később írok egy mailt, amiben hangot adok az aggodalmamnak. Eredménytelenül zárult a nap, de én mindent megtettem a siker érdekében. Hazamegyek. Csikar a hasam, de messze a wc. Aggódom, hogy kitart-e a záróizmom. Jön az ajtó, és a 20 kulcsból pont az akad bele a karikába, és minden másba, ami az ajtót nyitja, és a lift is a 11-en van. Sikerült, épp hogy, de elértem.

  Leülök a gép elé. Jön egy árajánlat kérés. Muszáj foglalkoznom vele, mert a főnököm nem ér rá. Pedig szabadságon vagyok. Aggódom, hogy sosem tudom kizárni a munkát, még egy is időre sem. Meg fogok kattanni. Felhívom az arcot, hogy gyűjtsek még infót. Eszembe jut még egy kérdés, megint hívom. És megint és megint. 5x egymás után, és már a negyediknél aggódtam, hogy elhajt a picsába, hát még az ötödiknél. De ez is megoldódott, nevetett. És akkor jött a kék halál. Ma már harmadszor. Pedig tegnap lett újrarakva a gép. Szétvet az ideg, kis híján földhöz vágom. Frissítettem drivert, nem oldotta meg. Aggódom, hogy az alig 10 hónapos gépnek hardver-baja van. Felhívtam az informatikai partnerünket, és bíztatott, hogy a gyári partícióról telepítsek újra. Megoldotta – persze nem akarom elkiabálni.

  Este koncert. Ott állok mögötte, néha megfogom a testét. Megszólal a Relax. De jóóó, ezt ismerem, kezdem kurvajól érezni magam. És csörög a telefonom… Aggódom, hogy “ugye nem kell itt hagynom”. De. Menni kell. Kiérek a tömegből. Visszanézek. Ott hagytam egyedül. Ugye nem esik baja? Vele akarok lenni. Már megint aggódom:( Lassan vége a napnak.

  Éjjel van időm gondolkozni egy picit. Persze ki jár a fejemben? Kristóf. Hosszú lesz ez a két év, de nem magam miatt aggódom. Neki új ez az egész. Képes lesz várni? Együtt vajon végig tudjuk-e csinálni? Felhívom. Beszélgetünk. Rögtön felvidít, imádom a hangját. Mellette semmi ilyesminek nincs helye. Aggódás: bíztat. Hiszti: rám mosolyog. Sértődés: bújik. Nincs értelme. Beszélgetünk, a családi telefonomon. A másikra pedig jön egy sms. Bankkártyás fizetés: x forint. Mondom ez belefér mindenféle állandó kiadásnak. 10x forint – jön a következő sms: hűha, ez hasonlit a legutolsó vásárlásomra, de azt mintha már levonták volna. Aggódás, itt valami para van. Rohanás a nappaliba, K&H telecenter telefonszám keresés, közben jön a következő sms: 150x forint. Baszki! Hívom őket, tiltom le a kártyát, de közben jön egy utolsó, 100x forintos terhelés is. Bíztat az ember, nyugodjak meg, visszaadják a pénzem. Leteszem, visszahívom Kristófot, elköszönök. Lámpa lekapcsol, lefekvés, miközben szét aggódom magam, hogy hol használtam felelőtlenül az adataimat. Lassan elnyom az álom, és másnap kezdődik minden elölről.

  De itt van ez az ember. No arms, no legs, no worries – zárja a mottó a videót. Kicsit rémisztő, de… nézzetek magatokra! Ha ő nem aggódik, nektek, nekünk, NEKEM sincs miért.

• napi vegyes + hiányzik a suli [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.05.05 | Category: it's my life!, mixed!, testőr.blogol | Response: 0

  Teljesen kivagyok… Az előbb annyira fáradt voltam hogy majdnem sírtam. A nap tegnap reggel 4kor kezdődött egy építéssel a közgázon, aztán egy divatbemutató építés a Meridienben… Kis alvás majd átmentem OChoz véglegesíteni a térképet meg a pályákat. Ott már hívott Isti (főnököm) hogy mehetek bontani… bontás végén hazajöttem, itthon a szokásos esti másfél óra levelezésre válaszolás, majd kis alvás négyig, amikor jött a telo hogy mehetek bontani. 8ig bontottunk, majd kocsiba ültem és mentem Kerepesre az SIért. 2 óra volt az út odafelé a reggeli dugóban + 1 óra vissza. Hazaérve már jöttek sorra a rokonok-barátok, alvásra már nem volt idő, csak hajmosás-borotválkozás átöltözés, autótisztítás + vettem egy bőr tokot az új telóhoz, aztán jött a kedves öcsém ballagása… Kb fél óra menetelés után egy órányi beszéd majd vége lett:D Előtte beszélgettem egyik legkedvesebb barátommal, Andrissal… Tök jó volt újra közöttük lenni. Aztán vacsora… Grill Szűz volt annak az ételnek a fedőneve amit ettem.D hihetetlenül finom volt… Fokhagymás:D imádom a fokhagymát. És a gondolat, ami folyamatosan a fejemben volt, hogy de hiányzik nekem ez az iskola… hogy minden nap lássam a barátaimat… nem tudom az egész légkör hiányzik… Holnap reggel megint munka… már kezd telelenni a tököm…
  Viszont nem tudom elmondani mennyire boldoggá tett Andrissal beszélni… tök furcsa de így van:$
  Ja és tök sokat gondolkoztam és asszem rosszul döntöttem: gondolkoztam azon hogy vegyek-e mindenkinek akit ismerek valami virágot lufit egyéb akit ismerek… végül a nem mellett döntöttem de szerintem hiba volt. Rossz volt hogy nem adtam semmit ó én fasz:S

• Túl a barátságon [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.04.22 | Category: be up-to-date!, testőr.blogol | Response: 2

  Na megnéztem a filmet… és nézzétek meg ti is…
  Még pár szó előtte: a moziig eljutni kész tortúra volt: hétvége volt, ennek ellenére minden híd és úgy általában, az egész város bedugult a kerékpáros felvonulás miatt. A hihetetlen mennyiségű kerékpáros (32000 fő) a Föld Napja alkalmából gyűlt össze Budapest belvárosában. Évente egyszer kibírtam, hogy miattuk nem haladtam rendesen, de azért maradjanak csak a kerékpárutakon (bár ‘álmaimban’ szerepel hogy egyszer majd kerékpárral járok dolgozni)…

  Brokeback Mountain – Túl a barátságon

  Miután kijöttem a teremből, több gondolat is kavargott bennem. Először is az, hogy a film megmutatta a szerelem mindent elsöprő erejét, és ami a még fontosabb, mindezt két férfi szerelmén keresztül; megmutatta a bújkálást az emberek és önmaguk elől. Másodszor pedig az amit Dávid barátom mondott, hogy ez volt élete legunalmasabb filmje. Hát azért nem múlta felül az állomásfőnököt, de 134 percbe azért több minden belefért volna.
  A film a szerelem minden távolságon átívelő és örökké kitartó voltáról szól. Health Ledger (Ennis Del Mar) és Jake Gyllenhaal (Jack Twist) két birkapásztor életét ismerhetjük meg. Egy együtt a hegyekben, mindenkitől távól végigdolgozott nyárral kezdődik a film. Az egyetlen dátumot itt kapjuk, az idő múlását csak a szereplőket körülvevő tárgyak (legfőbbképpen a sátor és az autók) változása mutatja. Az egyetlen felesleges motívum a sátras szexjelenet volt, ezen kívül minden csóknak, ölelésnek és játszadozásnak megvolt a szerepe. Hihetetlen magával ragadó élményt nyújtott a két fiú négy évvel a közös nyár utáni találkozója, mikor már mindkettőjüknek gyereke és családja volt. Azután évente két-három alkalommal tudtak együtt lenni, de Ennis félt innen továbblépni, míg Jacknek ez kevés volt: Találkozgatott más fiúkkal, elment mexikóba kurvázni. Ennis teljesen kiborult. Már korábban tönkre ment a házassága Alma-val, a feleségével, egy másik nővel sem sikerült kapcsolatot kialakítania (mivel mást szeretett). Utolsó együtt töltött hetük veszekedéssel ért véget, ezután Ennis már csak egy – a címzett halála miatt visszaküldött levélből – értesül szerelme haláláról.
  A két színész hihetetlen játéka és Ang Lee rendezése vitte filmre azt a filmet, ami talán segít az amerikai társadalomnak (és persze szerte a világon) megérteni a homoszexualitás kérdését.

  Szóval nézzétek meg:D