Szomorúan konstatálom, hogy jöttek be az aduim – a youtube video és a cikis bejegyzés, úgyhogy valami mással próbálkozom most, hogy hétvégén meginduljon a kommentáradat:D

Mindig is büszke voltam arra, hogy a legtöbb ember meglelődött: te annyira heterosan viselkedsz, tuti nem vagy meleg – és arra vártak, hogy majd fél év után hátba csapom őket: “Te marha! Bevetted?! Csak vicceltem!” Hát nem. Nem vicc, meleg vagyok. Ha hetero lennék, raknék be olyan videókat a blogba, mint EZEK? Ugyenem.

Viszont változnak az idők, és én az idő előre haladtával egyre gyakrabban jut eszembe: én nem meleg vagyok, hanem lassan-lassan, már-már buzi. Jó, persze ez nem így van, de.

Gond nélkül írok alá a főnökömnek szóló levelet úgy, hogy puszi – és csak az utolsó pillanatban írom át valami konszolidált aláírásra; vagy amikor felhív egy kollégám, és csípőből úgy köszönök el tőle, hogy “Szia, szeretlek”:)

De ez nem csak a nem közvetlen kommunikációban van jelen. Teljesen levetkőztem a gátlásaimat… Kezdődött ez a ballagásomkor, akkor csak véletlenül puszit adtam az edzőmnek:D Nézett is, de nagyon:D Azóta viszont az ölelgetés már szinte mindennapos, és puszit adni sem félek:) Na jó, azért az meglepő, amikor egy fiú nekem akar puszit adni:D Mindig nagyot nézek:D De CB, Captain, Kyle és man_is_madman mindenképpen megérdemli:)

Aztán itt vannak azok a dolgok, hogy megfordulok pasik után, és megőrülök, hogy nem tudom, mi van a gatyájában:D És ez igaz az online ismerősökre is:D Mindenki azt hiszi, hogy le akarok feküdni vele, pedig erről szó sincs, csak egyszerűen érdekel a tartalom:P Tudod, srác, biztos ez is egy a perverzióim közül:)

Maxen azt írta, hogy nem akarja, hogy a melegsége határozza meg az életét. Ez gecire nem kéne, hogy így legyen(szerintem). Ez nem egy rossz szokás, ami negatívan befolyásolja a személyiségünket (pl. a dohányzó emberek többet lógnak). Viszont ez része a mindennapoknak, része az életünknek. Tudatosan ignorálni legalább annyira rossz lehet, mint elküldeni a meleg, tehát “beteg” gyerekedet pszichológushoz. Ezért nem is akarok ezeken változtatni:D Bár a tüllszoknya erős lenne:P

Az a szerencse, hogy még nem affektálok. MÉG!

Annyira imádok itt lakni! Szép lakás! Úgy néz ki, ahogy szerettem volna. A 10. en van. Szép a kilátás. A TIZEDIKEN VAN – ÉS NEM JÓ A LIFT!!!!! Én meg fellépcsőztem, de a pulzusom 200 körül van. Pötinek igaza van, hurka vagyok:(

Először az ígért nagyonrövid évértékelés, amit tegnap akartam, de erről majd később:)

Január: a harmadik vizsgaidőszakom, életem első olyan meleg bulija, ahova nem csak benéztem, viszont ekkor szakítottam Sebivel, soksok szomorúság volt, aztán egy fűvelfával lefekvős időszak következett, továbbá kiderült, hogy gasztroenterológiailag teljesen egészséges vagyok, és lisztérzékényes se vagyok.

Februárban végre kiköltözött az előző tulajdonos a lakásomból, elkezdődtek a felújítások, és elhatároztam, hogy újra sportolni fogok.

Márciusban nagyon jól haladtak a felújítások, már átszineződtek a falak, alakultak a padlóburkolatok, és közben rájöttem, hogy álomvilágban élek. Elkezdődött a bebútorozás, beépült a konyhabútor, és új képekkel gazdagodott a kiállítási anyag:) Azok számára, akik később kapcsolódtak be, Viktor van Gogh egyik első kibontakozása:

Áprilisban elkezdtem a mixertanfolyamot, részt vettem egy netes boxer”szépségversenyen”, kétszer voltam színházban, és írtam egy kedves barátomról is, aki azóta eltűnt:(

Májusban beköltöztem végre a lakásba, egy ideig együtt voltam még Sebivel, megcsináltam életem első koktélját, felraktam az egyetlen étel receptjét, amit meg tudok csinálni. És még az történt… hogy azért izgult az egész évfolyam, hogy ne neki kelljen szeptembertől gyakorlatra mennie. Én is izgultam, ugye, de végül szerencsére nem lettem kiválasztott. Ami a vicc, hogy most februártól már mindenképpen menni kell, de még mindig nincs gyakorlati helyem, és ebből kb egyedül vagyok az egész csoportból:S

Júniusban elkezdtem tervezgetni a dekorációt a lakásban. Nagy kép a nappaliba, 30*30as kisképek az előszobába, naaagykép a hálószobába, hát, eddig 0, azaz nulla valósult meg ebből:S Még talán annyi volt, hogy elkezdtem az utazásirodai gyakorlatot. Unalmas napok az irodában:S

Júliusban sikeresen teljesítettem a BMA tanfolyamát, az utazási irodában egy telefonáló szólt, hogy KISS MINI EBB VAN, és írtam a panelprogram közbeszerzéséről is, amely bejegyzést viszonylag kis érdeklődés követett:( És voltam színházban, megnéztem az azóta is örömmel hallgatott Vámpírok bálját, és a régóta várt Jekyll és Hydeot.

Augusztusban befejeztem a testor.blogol.hu írását. Nem tudom miért, hirtelen úgy éreztem, hogy váltani akarok, és azóta ide, a freeblogosok táborába tartozom. 246 bejegyzést írtam oda és 370szer gondolta úgy valaki, hogy hozzászól. Szépvolt, jóvolt, de mostmár itt. Mivel augusztus a munka hónapja volt (ugye fesztiválok, borfalu, missbalaton…), a bejegyzések is e körül a téma körül csoportosultak. Írtam vicceset, de éppúgy érintettem komoly témát is.

Szeptember – ugye elkezdődött a suli, harmadéves vagyok, hihetetlen. Rájöttem, hogy odavagyok a göndör pasikért, aztán készültek rólam új képek, karasnak köszönhetően és nem utolsó sorban, 22 éves lettem.

Októberben indult világmegváltó útjára a nagylopás sorozat, összekevertek az október 23-i blokád egyik résztvevőjével, kinyomoztam a lakásszámom okát, Lyall segítségével rájöttem, hogy mérleg az aszcendensem, és egy ilyen fizetős oldal segítségével az erre jellemző tulajdonságokkal is szembesültem, és elkezdtem, amit már egy ideje tervezek: rávettem magam az úszásra. És még… a tanáraimon is nagyon kiakadtam.

Novemberben voltam életem első blogtalálkozóján, folytatódott a nagy lopás, kiddoval nagyon sokat voltunk együtt moziban, az iskolában és a blogon is kiakadtam a sztrájkkal kapcsolatban és kiddo és a TI segítségetekkel elkészült a megnézendő filmek listája, továbbá megírtam az összes beadandómat, rengeteget tanulva az utolsó hetekben.

December a karácsony, az ünnepek, a szeretet hónapja, amit én nagoyn nem éltem át egészen szentestéig. Sikerült a számvitel1 vizsgám, L megincsinálta velem az interjút a szakdolgozatához a comingoutról, voltam többször korizni, és elkezdtem behozni a lemaradásom a filmes műveltség terén:)

Meg év közben sok-sok pasival randiztam, szexeltem, szereztem új barátokat, kaptam soksok szeretetet, belekerültem egy új blogos meleg közösségbe, írtam 100 bejegyzést, és már majdnem 500 kommentet kaptam hozzá, sokat tanultam, mégtöbbet dolgoztam, de egyszercsak ennek az évnek is vége lett:) Jövőre (Vagyis már idénre, vááá) megvannak a tervek, fogadalmak, el kell kezdeni a megvalósítást!

Azaz szilveszter. Idén életem első fullegyedül töltött szilveszterére készültem. Nem volt olyan, aki tényleg szerette volna, hogy együtt szilveszterezzünk. Volt 1-2 illemmeghívás, de ahhoz nem volt sok kedvem, úgyhogy maradt a szgép, meg a meleg ágyam. Aztán 31-én reggel társam telefonjára ébredtem 07:28-kor. A párbeszéd kb így zajlott:

- Szia társam! mit csinálsz ma?

- szia, most keltem, mit szeretnél?

- Nincs kedved dolgozni ma?

- Mennyiért?

- Mennyit kérsz?

- *nagyösszeg*

- Mindjárt visszahívlak!

Ekkor ágyból kipattanás, pisi, anyatelefon, hogy legyen készenlétben. Jön a hívás, hogy akkor fél óra múlva legyél ezen és ezen a benzinkúton, ott felvesz egy kocsi, megyünk Győrbe. Melegruha, indulás. CSak hangot vittünk, elég az hozzá, hogy kurvahideg volt. Unokatesóm hozott nekünk meleg ebédet, meg innit, meg szendvicset, úgyhogy semmiben nem szenvedtem hiánytz, csak a melegből. Hajnali egykor, a hosszú, bp-szintű tüzijáték alatt már nagyon fáztam. Még talán annyi, hogy Győrnek nagyon szép a polgármesteri hivatala! 11 körül értem haza. Hát, legalább nem voltam egyedül.

Végül az idei fogadalmak-tervek:

• idén mindenképpen szeretném véghezvinni a feljebb említett lakásdekorációt
• nem akarom abbahagyni a rendszeres testmozgást, és szeretném, hogy végre olyan testem legyen, amivel 100%ig elégedett vagyok
• Összerakom újra az életem, hogy ne kelljen többet a magánnyal foglalkoznom
• és baromira örülnék, ha végre az életem is megoszthatnám vkivel!!!

És így kuriózumként szeretném megosztani a szélesebb nyilvánossággal Teo egyik fogadalmát: ”
Nem pisilek többet a csapba. Jó hát előfordult.. ”

Pénteken vizsgáztam, aztán átadtam kiddonak és pumernek, amit jézuska nálam hagyott, hogy adjam oda, blabla… Nagyon boldogok voltak, és a suli előtt lelkesen fedezték fel kreatív kis ajándékom minden részletét:) Aztán beültünk a zónába, karácsonyiélménymeséltünk, majd az én kis ötletem nyomán elkezdtünk moziműsort keresgélni. Nem találtunk, de így is célbavettük a közeli westendet [mivel mással, kocsival]. Vacsora a mekiben, mozibasorbaállás, közben folyamatosnevetés, aztán, miközben én sorbaálltam, kitaláltuk, hogy mit nézzünk:D Ügyesen rábeszéltük Vikidruszanőmet egy 18as karikás filmre, de látnotok kellett volna az arcát, szerintem nagyon élvezte! Nah, hogy mit is néztünk:

A GOLYÓZÁPOR-t, csak így, nagybetűkkel. [az eredeti plakát sokkal szebb, mint ez, amit alkottam belőle, de jónak indult, csak nem vagyok még photoshopvirtuóz:), úgyhogy belinkeltem alá!!!] Még az eredeti címről annyit [idézet a mozinet.hu-ról], hogy “Shoot ‘Em Up-nak a nyolcvanas évek közepén felbukkanó, oldalsó
irányba scrollozó komputer- és videojátékokat nevezték, amelyekben azon
kívül, hogy el kellett kerülni az ellenségekkel való összeütközést és
le kellett lőni a gonoszokat, másra nem nagyon kellett ügyelni (maga a
kifejezés is csak ennyi: „lődd szét őket!”).” Már ahogy a film elkezdődik, az is egy nagy komikum, lövöldözik a főszereplő egy kis fegyverből, miközben levezet egy szülést, aminek a végén a köldökzsinórt is átlövi. Több embert pedig répával öl meg, amit otthon termeszt, és az egész film alatt majszolgat:D SZóval, kb ez a film alaphangulata. A történet kb 0, nem is értettem egy csavart benne, de alap film lesz belőle, én mondom. Ilyen jelenetek vannak benne, hogy leszorít egy autót, mert az nem indexelt… és még előtte el is magyarázza a mellette ülőnek, hogy hihhetetlen… ott van 1 centire a kezétől, nem lehet vki ennyire lusta [szolgálati közlemény: fosok, úgyhogy ma újra elkezdtem indexelni:D] Na, nem lövöm le a többi poént, hihhetetlen egy film, aminek semmi köze a valósághoz, ez mégsem válik zavaróvá. A gúny kedvelőinek kötelező. [újabb szolgálati közlemény: bocs a csillagszületikes hihetetlen-fantasztikus-egyedülálló jelzősorozatért, de ez a film tényleg kibszott jó:)]

Na, filmeslista, mert igazából amiatt kezdtem bele a bejegyzésbe:) Sebi passzív közreműködésének köszönhetően több filmmel is gazdagodott a gyűjteményem (nem, most kivételesen nem pornó, így is átlépte a nagyon durva 90 gigát az itthon lévő mennyiség:S), amiből tegnap a 300 című, listán szereplő alkotást választottam ki. Azt meg kell említenem, hogy kiddonak a film után valami ilyesmit írtam msnen, hogy “ennyi jó pasi egy filmen”:)

Sokan a királyt emelik ki, de hát ?köztudottan? én nyunyó-párti vagyok, úgyhogy az én kis kedvencem a Tom Wisdom játszotta Astinos volt:)[lent, bal oldalt], és szomorú voltam, mikor a filmben elvesztette a fejét:’(

Amelyik karakterről még mindenképp szólni akartam, az Xerxész. Szerintem el volt túlozva. Hogy kb óriásnak mutatták a filmben. Hogy a hangja olyan mély volt, amilyen mély hang nincs is, és úgy tűnt, hogy csak rámondták egy lakásban a ’szalagra’. És hogy úgy nézett ki, mint egy rossz transzvesztita. Nekem nagyon nem volt szimpatikus, és nála viszont azért drukkoltam, hogy találja ez a rohadt dárda. Meg az is vicces, hogy kb egy fél palotát cipeltetett a rabszolgái hátán… Meg hogy istennek képzelte magát:D

A film… szerintem ritkán készül ilyen jó kis történelmi film. Én azokat rendszerint unni szoktam, de most izgultam végig, még akkor is, ha tudtam, hogy “ki a gyilkos” [Kb. mintha a passión azért drukkolnék, hogy ne feszítsék keresztre jézust:)]. Jó film, bár kicsit látványcentrikus lett ez a rövidke iromány, méltó helye van a listán!

Karácsonyi bulidömping, dolgoztam éjjel-nappal, de ettől függetlenül egész sokat aludtam. Na mindegy, ez unalmas, erről nem fogok mesélni. Tegnap egy borházban voltam céges rendezvényen, és volt egy cucc. Nem tudtam mi az, volt egy monitor, rajta egy piros gomb. Kíváncsi fából faragtak, megnyomtam, és vártam. Ez lett az eredmény. Ugye nem hasonlít rám???:O:’(:P

Msnes beszélgetés N-nel velem-rólam, ami nem kicsit dobta meg az önbizalmam:)

Kicsit a ‘régmúltról’: októberben a szokásos napi rutint végeztem blogolvasás terén, és találtam egy felkérést (ezt), hogy a blogger barátnőjénél jelentkezzünk, aki a szakdogájához akar interjúkat csinálni melegekkel. Én – gondolom már mindannyian tudjátok – a hatalmas szívemmel rögtön írtam Dave-nek, hogy feláldozom magam. Kiemelném, hogy fél órás interjúról beszélt, úgyhogy biztos voltam benne, tudok rá időt szánni. L-lel leleveleztem a dolgot, aztán kis szünet, egy hónapig bekerült a fiókba a téma, majdnem el is felejtettem. Aztán november végén jött egy levél, konkrét időponttervvel. És végül ma reggel – a már-már szokásos telefononnavigálás után – betoppant a magas interviewer – ‘L’. A technikai akadályok lekűzdése után elkezdtük a beszélgetés. Dőlt belőlem a szó, elmondtam mindenről a véleményem, és elmondtam mindent magamról, ami eszembe jutott. Sokat beszéltem, annyira, hogy azóta fáj a torkom. De jól esett. Élveztem, hogy egy jó ügyért elmondhatok mindent a melegségemről egy kívülállónak/ismeretlennek is. Mindent bele, L, várjuk az eredményt!

Ps.: Másfél óra lett kb, de 1h biztos volt:D

Ma érdekesen néztek kb egész nap az emberek… Dolgoztam, egy konferencián. Bent ültem végig az egyik szekcióterem végében, és kezeltem a technikát. Közben fél füllel a kollégák ökörködését hallgattam intercomon, meg írtam az egyik házidogám (az ellenőrzés rád vár, nonCredam;P), és akkor rájöttem:D Olyan izmos a kezem, hogy öröm nézni:) Tehát megéri úszni. Végig ebben gyönyörködtem utána:)

[Gyk.: nem kell egy bodybuilder izmos karjára gondolni, az én mércémmel mérjetek:D]

A blogomat is elérte az amerikai forgatókönyvírók sztrájkja, ezért késett mostanig a negyedik rész. Meg hát időm sem nagyon volt arra, hogy foglalkozzak vele, suli van ezerrel, meg rengeteg munka. Tegnap este befejeztem egy házidogát, 33 oldal lett a 25-30 helyett, és képekkel, meg hasonló jellegű, illusztációkkal nagyon faszás lett:) Ha valakit érdekel, itt elolvashatja. Mellesleg januárig ‘elég’ alváshiányt halmoztam fel, és most is dolgozom. Közben wifin gyűjtöm az adatokat a másik házidogámhoz, amit egy harmadik ablakban írom:D És körülöttem 200 ember várja az előadás elkezdését:D

Jöjjenek azok a dolgok, amiket sokan tévesen gondolnak rólam, vagy még nem is tudnak róla. Rangsort nem nagyon kívánok felállítani közöttük… Van, amire nem vagyok büszke, van, ami nem is biztos, hogy sok mindenkire tartozik, mindegy, megírom.

1. Tévhit, hogy nekem sok barátom van. Mert nincs. Sőt, igazi legjobb barátom sosem volt. Sokszor ülök egyedül este, és várom, hogy történjen valami. És ez gáz. De nem tudom, mit kéne változtatnom ezen…

2. Több pasival feküdtem le meleg pályafutásom során, mint kellett volna… Néhányat megbántam, viszont a legtöbb hatalmas élvezetet okozott…

3. … viszont ‘csak’ egy barátom (boyfriend) volt eddigi rövidke életem során. Meg egy srác, akibe nagyon szerelmes voltam, de volt barátja, és innentől tabu volt… Igaz, több sráccal volt 1-2-3-4 randis megoldás, de mindig volt valami, amivel elásták magukat, vagy éppen én magam (az utóbbiból azért jóval kevesebb:D)

4. Majdnem Balázs lettem. Hogy miért nem az, lényegtelen, de azért örülök, hogy végül a testvéremnek jutott ez a név, mert a Viktor halál jó név:D

5. Kevesen tudják, de engem az érettségi után (még a 120 pontos rendszerben) kemény 88 megszerzett ponttal a Közgázra vettek fel, azon belül is gazdinfó szakra. Aztán meglovagoltam amit meg lehetett, és az új érettségi pontrendszer-hullámot is, és hüphüphüp barbatrükk – rögtön 144 pontom lett. Ugye max pontos érettségi, amihez írtam egy 33 százalékos szintemelőt, meg nyelvvizsgák, meg sport:D És rögtön oda járok, ahova már érettségi után is akartam.

6. 11 éves voltam, mikor először szexeltem – fiúval. 12 évesen lánnyal is, de abból semmi jó nem maradt meg. Fiúval jó csak – szerintem.

7. Végül talán arról beszélnék, hogy mennyire utálom a külsőm. Nagy fejem van, szerintem ha a testem merev lenne, és vízszintesen feküdnék úgy, hogy csak a nyakamnál vagyok alátámasztva libikóka-szerűen, akkor tuti a fejem felé dőlnék. Gázak a fogaim, széles a csípőm. Nagyok a füleim. Igazából alig van pár dolog, amit szeretek:) Az egyik a lábam, azon még mindig látszik a 10 év futás. A másik meg… a kukim;P Az nagyon szép.

Na, ezzel az intim infoval zárom a mai részt. Folytatás mikulás körül várható;P A titok már nem titok többé…

“A fejlett humorérzék – megfizethetetlen kincs. Nemcsak attól óv meg,
veszélyesen komolyan végy ügyeket és embereket – beleértve önmagadat is
-, de jelentősen hozzájárul, hogy tárgyilagosan ítélj meg dolgokat.
Segít abban is, hogy higgadtan fogadj csapásokat, amelyek egyébként a
kétségbeesésbe kergetnének.” (Whiting, Percy H.)