Posts Tagged ‘eső’

• 018 date

  Date: 2010.06.25 | Category: date | Response: 0

  2010. június 22. 17:50 Rávettem magam a héten, hogy ismerkedjek… Se kedvem, se időm nem volt arra, hogy randizgassak. Viszont találtam magamnak a neten egy nagyon cuki srácot. Fiatal. Szőke. Helyes. Két diplomát készít egyszerre. Írtam neki, értelmesnek tűnt. Dolgozik, tehát megvan az elvárt anyagi függetlenség is. Írtam neki, hogy találkozzunk. Benne volt, számot cseréltünk. Másnap hívtam, hogy mikor és hol, de mondta, hogy este nem kellett volna elrohannom romeoról aludni (hulla voltam, és ezt mondtam is neki)… felhúztam magam, és elköszöntem, hogy akkor majd romeon megbeszéljük a részleteket. 17:02-kor csörgött a telefonom. Ő volt. „Most végeztem” – mondta, és azt is, hogy szeretne találkozni. Megbeszéltük a helyet, kicsit rohanni kellett, de 1-2 perc késéssel odaértem. Ő már ott ült a megállóban, és várt.

  Elővettem a legjobb formám, és próbálkoztam mindennel. Felidézni a romeos profiljából, hogy mit szeret, de nem esett le neki, hogy miről beszélek. Próbáltam beszélgetni, mindenről, tényleg mindenről… De 10 perc alatt 1 mondatot, ha kinyögött, azt is csak védekezésként. Egyszerűen nem lehetett vele beszélgetni:S Amikor épp eldöntöttem, hogy búcsúzom, elkezdett esni az eső.

  Az egyetlen pozitívumot a külsején kívül z jelentette, hogy kinyitott az ernyőjét, fölém tartotta, közel állt hozzám, és úgy tettük meg a villamosmegállójáig az utolsó métereket.

  Max 10 perces randi volt, de végig nagyon kínosan éreztem magam. Aztán megáztam a kocsi felé futás közben elég rendesen, úgyhogy bemenekültem egy Alexandra könyvesboltba, és megleptem magam egy könyvvel, aminek a címe már régóta benne van a telefonom elintézendő mappájábanJ A kemény, hogy a nevére sem emlékszem:S

• ES akkor mi van?:)

  Date: 2009.11.13 | Category: gay! | Response: 6

  Hogyhogy nem fagy be nekik?

  Meg nekik?

  És ők ráadásul önszántukból:D Ökrök:D

• Mindennapok

  Date: 2009.06.26 | Category: it's my life!, mixed!, school of life! | Response: 5

  Faszbúkon írtam már, de fontosnak tartom megjegyezni: VALAKI BAROMIRA ELNÉZTE A NAPTÁRT OTT FENN! NYÁÁÁÁÁÁÁÁR VAN! meleget akarok, napot, vidámságot. Nem éjszakai sötétséget, szelet, hideget és kib*szott esőt egész nap!

  Vannak dolgok, amikről az átfogóbb bejegyzések miatt nem írtam/nem fogok írni. Az az igazság, hogy most nem túl mozgalmas az életem, viszont, KÚSZTÓSZ [mert leírhatatlan a neved]: “Olvashattad nála, mennyire sok szabadideje van, valahogyan muszáj kiélnie magát.” Nos, nem olvaslak azóta, biztos örülsz:D viszont azt bizton [majdnem-szóismétlés] állíthatom, hogy most már nincs sok szabadidőm, alig vagyok itthon.

  Május végén-június elejét jött el az a pont, amikor úgy éreztem, beszélnem kell a főnökeimmel a “hogyantovábbról”. Kedden vagy szerdán szóltam, hogy akkor kéne ejteni egy beszélgetést, végül péntekre tudtuk összehozni. Bementem délután kettőre, úgy volt, hogy akkor ér rá, viszont beesett egy komoly megrendelő, aki ott tárgyalt este 6-ig. 4 órát vártam, majd 3 órát beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy mindketten a másikkal [na nem úgy!:D] képzeljük el a jövőnket. Úgyhogy akármennyire is keveset dolgoztam májusban, a lehető legpozitívabban jöttem ki a főnököm irodájából. És hogy mi lett a találkozó következménye? Szinte minden nap dolgozom, nem sokat alszom, ilyenek. És az egyetlen árnyoldala a dolgoknak: alig tudok CB-vel találkozni:( Mindegy, ezt is átvészeljük majd jól.

  Szóval dolgozom. Megbeszélésekre járok, bemutatókat tartok, megfejtek, kitalálok, vagy csak kivitelezek nappal, éjszaka, hétköznap, hétvégén, munkanapon és ünnepnapon – egyre megy. Megint ott tartok, hogy bárhol el tudok aludni: múlthéten a teherautónk platóján talált meg az álommanó, tegnap egy 1 méteres kanapén sikerült olyan pózt találnom, amiben egész tűrhetően tudok aludni.

  Régen büszke voltam arra, hogy minden héten többször kitakarítok itthon… Erre mostanában annyira nincs időm, hogy pl. múlt héten itt volt Captain, és őt kértem meg, hogy legalább mosson fel picit.

  Ja, igen, edzés: ugye futottam egyszer még a hónap elején m.-mel, ami jó móka volt, de nem nagyon tudtunk időpontot egyeztetni, úgyhogy egyelőre várat még magára a második alkalom. Viszont valami mozgás kell. Edzőteremnek esélye nincs, arra nem tudom rászánni magam, de még anno Petitprince bíztatott, hogy fekvőtámaszozzak itthon. Hát ezt büszkén állítom, sikerül tartanom. Naponta kétszer produkálok, és eddig csak pár alkalmat hagytam ki, de akkor hulla voltam a munkától, remélem ez mentségemre szolgál. Összedobtam egy kis grafikont, hogy lássuk, mennyire vagyok fejlődőképes. Nem, nem tudok egyben 70-et, ugye legtöbbször kettővel kell osztani. Amik ilyen 20-30 körül vannak, azok azt mutatják, hogy aznap csak 1x csináltam. Nincs messze az 50, valljuk be [egyelőre 35 megy egyben]! A súlyom sajna stabilizálódott 80 körül, ami tök gáz, de hát ez van… Srác… ha akarsz, edzhetnénk együtt, mert láthatóan egyedül nem megy!:$

  Van nekem egy aranyos kis puli kutyám [nincs], viszont amim tényleg van, az egy lista, blogra.txt, hogy miről is akarok írni mostanában. Vegyük sorra, kvázi ígéret christof-m-esen:

  • Lesznek vasárnapi fiús képek, a sorozat 4. része, Captain kérésére a … áááá, majd vasárnap meglátjátok:D
  • Tan lines c. film és a nyalásra tanítás
  • fürdőszoba-fétish – mindenféle szexualitás nélkül
  • akarok írni filmes beszámolót a másnaposokról, és ha összejön Kylelal a mozi, akkor a Transformersről is lesz.
  • Van pár meleg film a tarsolyomban a tan lines-on kívül [Prayers for Bobby, Cowboys and Angels, meg most találtam kettőt kúsztósznál, ami tetszik – Trick, Where the world mine], ezekről is akarok írni majd egy átfogó postot.
  • Aztán már lassan elérkezünk oda, hogy JÚLIUS 10 – ÖCSÉM SZÜLETÉSNAPJA [ÉS BLOGTALÁLKOZÓ! KYLE-é, és ott lesz többek között SPIKEY is!!! meg persze KYLE! ÉS ÉN! és remélem CB is! GYERTEK MINÉL TÖBBEN! és: NEM! TANDEM! nem. Hanem: EKLEKTIKA!], erről is repítek pár sort.

  Jah igen: és azt még mindenképpen meg akartam jegyezni, hogy IGENIS LEHET SZEXI A HÓNALJSZŐR! Persze jobb nélküle, de azért a merev elutasítás gáz. példa:

  

• csak röviden

  Date: 2008.08.13 | Category: mixed! | Response: 0

  Nagyon sok lenne ez az utóbbi pár nap elmesélve, szóval csak címszavakban, péntektől:

  Péntek: SMB, 100%-os buli, pultozás, bontás közben hatalmas felhőszakadás, szarráázás, pl. a ledcsíkokból literszámra vízkiöntés, 0 alvás.

  Szombat: VN, vihar hajnalban, szarráázás, esőbenépítés, 4órakésésselkészlevés, alvás a színpad alatt, délután újabb vihar, monitorállás-fedés kaszaként végig a színpadot, pánik, rohanás, kárelhárítás, zorall, rúzsamagdi, djelmaradt, alvás éjféltől.

  Vasárnap: VN – koraikelés, semmitnemcsinálás, tűzoltóbemutató, semmitnemcsinálás, zenehadtest-stagelés (mint a szardíniás dobozban: 80nm színpad – 31 fúvós [[székekkel!!!!]], 24 fős kórus,nagydob, gitárerősítők, szinti, karmester, énekesek – és úgy mikrofonozd be őket, h mindenki a színpadon van), zenehadtest-élvezés (legjobb zenekar:D), hooligans, áramprobléma-megoldás, bontás, alvajárás, ákoselkergetaludni, alvás a teherautóban az ágyon

  Hétfő: Sziget, még mindig munka (már csak 1 hét:D), világítással pikkpakk készlevés, semmitnemcsinálás, mégis hajnali négyig kint levés.

  Kedd: ugyanez, csak délután kettőtől… és itt már nemcsak az olaszokat kellett kiszolgálni, hanem egy teljes, angolul nem beszélő bábszínházat is (viccesek… 20 lámpával készültünk rájuk, és egy olyan rajzot raktak elénk, amin egy egész színház belseje szerepel, tele lámpával…), végül ők is összeálltak, fagyoskodás, “végre kész lettek”, irány haza.

  Most megint rohanásban vagyok, de még írok majd arról, hogy megtámadták a színpadunkat, meg a mai napi nemnagyonalvásokról is.

• „Néha elmerengünk, hogy vajon ma kedd van?”

  Date: 2008.06.08 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-32 2008. május 31. szombat [94] – T-25 2008. június 7. szombat [101]

  Eljött egy újabb hét – no nem naptári, csak amolyan hét. Felesleges is figyelni a naptári heteket, egyszer úgyis vége lesz a gyakorlatnak, addig meg még az sem számít, hogy milyen nap van. Néha elmerengünk, hogy ma vajon kedd van? Vagy szombat? De az sem sokat változtat a dolgokon, amikor végül kiderül, hogy még csak péntek. A napok ugyanolyanok, ezért sok ok továbbra sincs arra, hogy írjak. Nomeg, sok időm sincs. Próbálok nem antiszociális lenni, úgyhogy bármire kapható vagyok, legyen az csak egy kis kajálás a Dreamben vagy a gyrososnál, diszkó este a szállodában, vagy sorozatnézés az ágyamban.
  Igaz, hogy nem írtam megint egy hétig semmit, de jegyzeteltem, hogy semmilyen említésre méltó történetet ne hagyjak ki. Az, hogy a hét melyik napján történtek, nagyjából lényegtelen [és persze már fogalmam sincs:D].

  • Az étterem kicsit átalakult, mert a pezsgősvödrökbe képtelenek voltunk halkan beletenni az evőeszközöket. Nem tudom, hogy volt az előző években, de nem nagyon hiszem, hogy sokkal halkabban ment nekik – mert ugye lehetetlen belerakni egy fém cuccba valami fémet halkan. Meg amúgy is, azok a vödrök nagyon hamar megteltek szeméttel, és ki-be rohangáltunk velük. Most kivágták a stationöket, így mindegyikben van egy több száz literes szemeteszsáknak hely, meg egy másik lyuk az evőeszközöknek. Sokkal halkabb és esztétikusabb, mert nem kell velük percenként kirohangálni.

    • Az utóbbi 1 hét valamelyik napján készült el az utolsó station. Gregorinak amúgy is hülye ötletei szoktak lenni, de most arra kényszerültem, hogy konkrétan az arcába mondtam: nem, nem csinálom. Az volt az ötlete, hogy 4en cipeljük be a stationt az utcáról az étterembe. Előtte arrébb vittük 5en 3 métert, és majd beszartam, úgyhogy, amikor mondta, hogy akkor most béka nélkül be fogjuk cipelni, én feltettem a kezem, és megköszöntem a lehetőséget, mert én nem bírom el. Akkor kicsit ideges volt, majd bement Mogyiért, akivel 8an!!! szenvedve vittük be. Erről ennyit.

      • Amúgy is mindenkinek ki van a fasza azzal a törpe supervisorrel, mert folyton hülye ötletei vannak. Megváltoztat valamit, amit csomó munka alkalmazni minden stationben, aztán másnap jön, hogy az mégsem jó ötlet, csináljuk vissza. És közben meg folyamatosan azt mondogatja, hogy si senor, ami szerintem már az agyára ment…

  • Vasárnap ugye megkaptuk az új beosztást. Alig hittük el, amit látunk: kivétel nélkül (Orsi kivétel, de ő 5 napig beteg volt múlt héten) mindenki megkapta a két szabadnapot a következő hétre. Továbbá még egy dolgot kértem Mogyitól: hogy ne rakjon többet büfébe, és ez is teljesült, úgyhogy eléggé egyhangúra sikerült az én hetem: H-K: szabadnap, Sz-V: 8-13:30; 18:30-22:00. Ez utóbbi a legjobb, mert igaz, hogy minden étkezésre kicsit korábban kell bemenni, de sokkal jobb eljönni a szopatós daily cleaningek és polisholás előtt este:)

    • Ugye a hét elején két szabadnapom volt, amit sok pihenéssel töltöttem, meg neteztem pár órát Moudaniaban, és esténként elmentem a hotelbe, diszkoba, iszogatni picit a többiekkel. Befejeztem olyan sorozatokat, amiket otthon nem volt kedvem [24(6), Dexter(1), Fiúk a klubból(4)], megnéztem a Cloverfield c. filmet, ami csak rossz minőségben volt meg, ezért eddig nem nagyon vettem rá magam, ja igen, és megjött a szépséges új napszemüvegem postán.

    

    • Erre a hétre nem jutott már büfézésből, úgyhogy megint reménykedem picit, hogy szombat vasárnap volt az utolsó két nap, hogy büfébe osztottak be. Továbbra is könnyűnek ítélem a büfés munkát, nem is érdemes róla sokat beszélni. Szombaton mégis történt valami, ami szokatlan, ezért ezt leírom: Reggelente különböző shakeeket készítenek a hostesek az ajtóban. Legtöbbször van benne eper, szeder, vagy szamóca. Ezek után a shakek után a poharakat nem tudja elmosogatni a gép, ezért az összes coláspoharunk úgy néz ki, mint a hányás, függetlenül attól, hogy hányszor mosogatták el egymás után. Szombat este tele lett ezzel a faszom, úgyhogy kértem egy sapkát a mosogatós néniktől, és elkezdtem tüntetőleg mosogatni. Mindenki jól szórakozott [és persze hálás volt, mert magamtól kezdtem el – a pincérek helyett!!!], de remélem, eljutott az üzenet a vezetőinkig. Gyantásnak köszönhetően persze kép is van rólam, jó szórakozást:)

    

  • Cosmin megint bekattant.

    • Ők is, mi is ott szoktuk felejteni az üres wcpapírgurigákat a wc-ben. Mi sosem panaszkodtunk azért, mert valaki folyton beledobja őket a csészébe, Cosmin mégis kiakadt, hogy „hihetetlen, hogy nem bírjuk kidobni őket magunk után”, ezért, amikor nem voltunk itthon, beledobálta őket az ágyunkba.

    • Kiakadt azon is, hogy miért vannak női bugyik a szárítóján. Felvilágosítottuk arról, hogy mivel együtt mosunk a lányokkal, akaratlanul is összekeverednek a cuccaink, ezért előfordul néha, hogy női holmi kerül a szárítóra. Őt ez nem nagyon érdekelte, közölte, hogy ha nem tűntetjük el őket, akkor le fogja dobálni a földre… Nomeg, az is furcsa, hogy még mindig azt hiszi, hogy a szárító és az apartman is az övé… Lassan ráébredhetne, hogy kurvára nem.

    • Valamelyik nap fent voltam a main bárban mosogatni, és ő is mosogatásra volt beosztva. Felosztottuk a feladatokat: én mosogatok, és pakolom ilyen rekeszekbe a poharakat, ő meg pakolja ki őket a bárba. Baromi gyorsan dolgoztunk, pár perc alatt ledolgoztuk az előző két lány által felhalmozott rengetek lemaradást, ezért rögtön meg is állapítottuk, hogy nagyon jó csapat vagyunk így, együtt.

    • Ennek ellenére én nem szeretem a Cosmint.

  • Egyik pillanatról a másikra gyantás elhatározta, hogy ő bizony hazamegy. Vasárnap eldöntötte, aznap már nem is jött be dolgozni, hétfőn leadta az egyenruháját, és elkezdte összegyűjteni az aláírásokat a részlegvezetőktől. Meg is lepődtem. Közben mondta, hogy ő nem olyan, mint a Reni, nem érdekli, ha felajánlanak neki valami más pozíciót, mindenképpen megy. Ferivel megkönnyebbültünk, Bea pedig nagyon sírt. Aztán kedden jött a hír: átrakták a bárosok közé, a diszkóban dolgozhat esténként [otthon DJ-ként dolgozik] – úgyhogy marad. Már van két Renátánk.

  

  • Az utolsó story az utóbbi 1 hétből: pénteken leszakadt az ég Moudaniaban és a környékén. A hegyről folyóban folyt le a víz, az étterem szokás szerint beázott – és a vendégek mit csináltak délben? Bejöttek ebédelni. Az összes. Egyszerre. Ebédkor az étteremben kb. 200-250 vendég szokott megjelenni, így ez 700 fő kicsit sokk-ként ért mindenkit. Rohanás-rohanás-rohanás – és másfél óra soha ki nem fizetett túlóra maradt meg emlékül.

  Nem köthető egyik naphoz sem, de ide tartozik. Április elején, amikor Cristina mondogatta, hogy már csak tizenpár napja van hátra, soha nem gondoltam, hogy végre nekem is eljön az idő, amikor elmondhatom, hogy már látom a végét. Látom a végét, és furcsa, de elkezdtek hiányozni az emberek, akikkel együtt dolgozom. Mindenkiből haza akarok vinni egy kicsit, kirakni a falra, és amikor rossz kedvem van, csak elővenni, eljátszani velük, mint a Legoimmal otthon, majd visszarakni. Haza akarok menni, de van egy részem, ami szívesen maradna.

• Eső, kényszerdéjoff, a krimi folytatódik, az igazi férfi

  Date: 2008.04.10 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

   

  T-88 2008. április 6. vasárnap [39] még mindig esik

  Az ég szürke, kb. percenként változik, hogy esik-e az eső… Én meg egyre betegebb vagyok. Tegnap még csak folyamatosan fújtam az orrom, ma már gyengeség és fejfájás is erőt vett rajtam. Reggeliztetés közben mondtam nagyseggű Pasxalisnak, hogy nem érzem jól magam, amire a válasza az volt, hogy őőő őőő „most jól érzed magad! majd 10 óra után lehetsz rosszul”:D Közben teázgattam, amikor volt időm kijönni, de ilyen kevésszer volt, mert a 10 emberből 4en késtek majd’ 1 órát… Terítés gyorsan ment – asszem, mert mondtam, hogy én bemegyek, és elpolisholom a poharakat, akkor legalább ülhetek. Aztán délben beraktuk a mosást a Beával, ami pont kész lett, mire végeztünk. Akkor buszozás vissza a szállásra, teregetés, levélírás, taxi rendelés, betaxizás Moudaniaba, netezés, gyrosozás, majd vissza munkába.

  Estére még szarabbul lettem, úgyhogy szóltam Tinának, akivel egy stationben voltam, hogy ne számítson túl nagy aktivitásra tőlem, de megteszek minden tőlem telhetőt. 7 körül bementem, elpolisholtam a teáscsészéket, aztán polisholtam evőeszközöket is. Amikor kikerült az új beosztás [P/A, Buffe P/A, P/A, P/A, Dayoff, P/A, P/A], szóltam szépórásnak, hogy beteg vagyok, nem jövök holnap. Erre elcserélte Orsival a szabadnapom, úgyhogy holnap nem betegszabin vagyok, hanem a szabadnapom töltöm ágyban fekve… Aztán lemostam a tálcákat, mert ez volt a napi takarítás feladatom Tinaval, amin kiakadt, merthogy miért csináltam meg, ha beteg vagyok:) Aztán eljöttem a negyed 11-es busszal.

  Este Bea főzött nekem forró levest és teát, majd 1 körül lefeküdtem aludni…

  T-87 2008. április 7. hétfő [40] kényszerdayoff

  … és délig aludtam, úgyhogy a negyven nap alatt végre egyszer kialudtam magam. Hát, ez is valami. Nem folyik folyamatosan az orrom, és a torkom is csak kicsit kapar már, úgyhogy mondhatjuk, hogy jól vagyok, de ha már így alakult, ezt a napot mindenképpen a pihenésnek fogom szentelni. Lustálkodok az ágyban, filmezek, sorozatozok, alszom, majd kezdem az egészet elölről:)

  Este főztem a lányoknak levest, mire hazaértek a munkából, megnéztem 5 Amazing Race epizódot, és aludtam, végre kialudtam magam így a 40. napon… A betegség meg elmúlt, már csak az 1-2 óránkénti orrfújás emlékeztet keserű mivoltára.

  T-86 2008. április 8. kedd [41] krimi sok

  Az új büféboyt helyettesítettem, mert neki ma van a szabadnapja. Reggel beérve sajnos az a látvány fogadott, amire számítottam: annyira készítette fel a büfét, hogy este, ha valaki végignézi, ne szólhassa meg, de semmi nem volt előkészítve reggelre, amikor már fel kell tölteni poharakkal, kanalakkal, miegyébbel. Tehát gyorsan feltöltöttem, aztán segítettem a konyhásoknak: hajtogattam egy csomó virágot szalvétából, lefényeztem az alumínium felületeket a konyhában, aztán elléptem. Eljöttem korábban, mert valaki mondta, hogy van busz 14:30-kor. 20-ra kiértem, nem volt ott. Bementem a boltba [az ablakból végig figyeltem a buszt], kerestem angol nyelvű útikönyvet a környékről, nem volt. Kimentem, fél. Busz még mindig sehol, ergo – séta. Hazasétáltam, hajat mostam, és aludtam egy órácskát.

  Este vissza, 20 perc alatt feltöltöttem maxra a büfét, aztán előkészültem reggelre amennyire lehet, aztán takarítottam, és vártam, mivel nem volt sok vendég. 9-kor elkezdtem átállni reggelre, és 21:45-kor, amikor épp elkezdtem fagyizni, Mogyi behívott, hogy meeting. Megint meetingeltünk, mert az újak – és nagyon sok régi – képtelen úgy végezni a munkáját, ahogy Mogyi megköveteli, ráadásul valamelyik lány [mivel a lány öltözőben találták] elvitt két bevásárlószatyornyi cuccot az étteremből: pezsgős poharak, sörös poharak, kólás poharak, feles poharak, teáscsészék, evőeszközök, minden. Emiatt meg megkaptuk azt, hogy mennyire hülyék vagyunk. A mosoda kocsijában feküdtem a meeting alatt, amit Mogyi egyszer úgy megrángatott, hogy azt hittem 1/ meghalok, 2/ szétesik a kocsi, úgyhogy arrébb mentem rögtön utána 3 méterrel:) Pár perccel később [akkor nagyon a mondat hevében volt] megkérdezte, hogy ugye nem ütött meg:D:D A lényeg a lényeg: nem értük el a 23:00-ás buszt, tehát ott maradtunk még 45 percet. Htx.

  T-85 2008. április 9. szerda [42] az igazi férfi

  Ma egy alig pár fős reggeliztetés után gyorsan megterítettünk, kis szokásos palacsintás ebéd, majd az egyik új srác hazahozott minket kocsival, alvás, zuhanyzás, bejegyzés-gyártás, majd buszozás vissza, felkészülés a vacsorára, laza vacsora, aztán terítés, polisholás, beszólás Lukasnak, majd buszozás haza, és itthon meeting Lukassal.

  Ja igen, délután, buszra várás közben egy olyan jó pasi festegette itt a falat, hogy alig bírtam a nyelvem a számban tartani, és visszaszívni a mellette folyamatosan kiszivárogni akaró nyálamat. Vékony, magas, széparcú, göndörhajú, nagyonhelyes:)

  Amiért beszóltam neki: Bea Tinaval vagy Romanaval próbált felemelni egy dobozt tele evőeszközzel az asztalra, közben nyögtek [a rosszakaróknak: akkor értem be, amikor felrakták], és torzult az arcuk. És az egészet kb. 1 méterről végignézte Lukas, az új büfésfiú, szeretett apartmantársam. Aztán meg megcsinálta, amit minden este: Bea szokta vinni a banánjaimat, ő meg odamegy hozzá és kérdés nélkül elvesz tőle egyet, merthogy „az a Viktoré, és tőle akkor veszek, amikor akarok”. Itthon kihívott az erkélyre, és közölte, hogy többet ne poénkodjak ilyennel, hogy ő milyen férfi, mert a következő után többet nem jöhetek be a szobába, nem szarhatok a wc-be, és a házi kutyával fogok aludni [mellesleg Bobby a neve:D]. Ekkor én is elmondtam a banános storyt, majd otthagytam. Kezd kilenni vele a faszom. Nem kicsit, hanem nagyon. És Ferinek is, aki mondta, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, a következő után lépéseket fog tenni az ügyben [erre kíváncsi vagyok:D].

• Ujra service, Thessaloniki, krimi, szar ido

  Date: 2008.04.06 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 3

  T-92 2008. április 2. szerda [35] séta, újra service

  Reggel gyalog indultam el a szállásról a szállodába… Azt terveztem, hogy a tengerparton sétálgatva, zenét hallgatva, boldogan jutok el munkába. Ehhez képest a román srác lekéste a buszt, úgyhogy csatlakozott hozzám, ergo végig beszélgetnünk kellett. Valahogy végig szenvedtem, átöltöztem Gill szobájában, és elkezdődött csodás visszatérésem a pincérek világába. Egy laza reggeliztetés volt, aminél alig kell pár dologra figyelni: legyenek mindig tiszták az asztalok, és legyen mindig kávéskannád, kiskanalad és bögréd:) A terítés az ebédre – a veranda szokás szerint együtt terített, rám és Gillre a pohárpolisholás jutott, de kb. két rekesz után Mogyi elvitt minket, hogy az egyik bárból [Y] a másikba [main] cipeljünk át egy fagyigépet. Az ebédeltetés meetinggel kezdődött, már nem is emlékszem miről papolt Mogyi, de szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a rendről, meg ilyesmiről beszélt:D

  Munka után két projektet tűztem ki magam elé: szerezni öltözőszekrényt és melegítőt a szobába, mert anélkül itt bizony nem lehet megmaradni [elég annyi, hogy este már mindenkinél láttam, szóval nem csak én fáztam nagyon éjszaka:P]. Öltözőszekrényt a nő csak hosszas rábeszélés után volt hajlandó adni, a heatert elintézte Feri, szóval projektek teljesítve, irány a netezde. Előtte még vettem Ferinek görög számot, meg kértem kis ajánlót, hogy mit érdemes megnézni Thessalonikiben, aztán leültem. Neteztem vagy 3 órát, olvasgattam az otthoni koalíciós problémákról, írtam leveleket, elvoltam. Szükség is volt egy kis netre, mivel nem voltam már majd’ egy hete.

  Visszaértem, átöltözés, majd egy újabb meetingbe csöppentem bele. „Ez koszos, ezek nincsenek elpolisholva, ezek miért itt vannak” – kb. ez volt a téma, ergo semmi új. A vacsora pörgős volt, ki-be jártam az italokkal, megállás nélkül, és csak nem fogytak a vendégek. Aztán 9 körül Mogyi beküldött polisholni, onnantól pihi volt:) Aztán 10 után még egy meeting, mert őőő nemtom már miről szólt. Aztán addig ott tartott minket, hogy futottunk, hogy elérjük a 11 órás buszt.

  Este vacsi a szálláson [lásd: galéria ], majd a másnapi indulás leegyeztetése, és végül alvás.

  T-91 2008. április 3. kedd [36] Az első szabadnap: Thessaloniki

  Beával ugye elcseréltük a szabadnapot, hogy együtt mehessünk; este megbeszéltük, hogy akkor a 10:30-as buszt célozzuk meg gyalog, úgyhogy minden készen állt az első, nem a szállodában töltött görögországi napra.

  Reggel kinéztem az ablakon, és napot láttam, úgyhogy a pulcsit csak begyűrtem a táskába [az első képen, induláskor még pólóban vagyok, utána végig csak pulcsiban:)], és 09:40-kor elindultunk itthonról. Séta végig a tengerparton, láttunk embert, aki botozott a vízben [kép], és 10:20-kor oda is értünk az állomásra. Bea vett reggelit, én gondoskodtam a buszjegyről, ami a nemzetközi diáknak köszönhetően olcsóbb volt, csak 4,1 €. Már a buszból láttuk, hogy bizony nem fog sütni a nap, sőt, Thessaloniki felé nagyon sötét az égbolt. Odaértünk, lógott az eső lába. Az újságos útbaigazított, 36-os busszal a Vulgari állomásig. Jött a 36-os, megkérdeztük, hova megy, és mondta, hogy a Cosmosba [Mediterranean Cosmos – helyi pláza]. Vettünk jegyet, és pár perc alatt meg is érkeztünk.

  Mivel Orsi az első napokon kiverte a kezemből a fotógépem, az első dolgunk volt, hogy ezt pótoljuk. Most ugyan nem fekete, hanem a szürke verzió van, de tök ugyanaz a gép, és jujj csináltunk vele sok képet is! Aztán vásároltunk a Bershkaban – amire a Bea azt mondta, hogy jól állna nekem, megvettem:) Egy pulcsi, egy póló. És Bea névnapjára egy ajándék felső, Orsinak meg meglepiből egy – felső:D Vásároltunk a Zarában – egy papucsot és egy pólót nekem, aztán a Mangoban a Beának nadrágot és pólót. Elmentünk ebédelni, „német étterem”, viszont volt rántott hús, amire mindketten vágytunk, úgyhogy oda ültünk le. Aztán kis nézelődés, és elnyaltunk egy-egy hatalmas adag fagyit [banán, pisztácia, eper – mmmmmmmm nagyon finom volt!].

  4 óra után úgy éreztük, eleget plázáztunk mára, irány a városnézés:) 36-ossal a vulgarihoz. A buszon leszólított minket egy nő, mert látta, hogy külföldiek vagyunk, és elmagyarázta, hogy hogyan kell menni a fehér torony nevű nevezetességhez. Átszálláskor elmagyarázta a jegyrendszer lényegét, miszerint egy 60 centes jegy egy óra 10 percig érvényes, és addig akár az összes buszra is felszállhatsz… Aztán a célhoz közeledve leszállt velünk, elmondta a múzeumok nyitva tartását, megmutatta, hogy merre menjünk, és elváltak útjaink.

  A fehér torony nem valami nagy durranás, meg körbe is van kerítve ilyen építkezős kerítéssel, úgyhogy csak kívülről tekintettük meg. Láttunk még egy szál damillal horgászó embert [kép], nagy konténerszállító hajókat, rakodós kikötőt, és láttuk kívülről az egységes képet mutató kamara nevű városrészt. Erre vettük az irányt, és sétáltunk, nézelődtünk, beszélgettünk és nagyokat nevetgéltünk. Láttunk rengeteg, a legszebb téren alvó kóbor kutyát, virágágyásórát, Riska ruhaboltot [kép], Snoopy gyrosozót, kis templomot a házak között, nevezetességnek kinéző romokat [Thessaloniki szép óvárosa először egy tűzvész, majd egy földrengés miatt elpusztult a 20. században], kék húst a szupermarketben, és annak ellenére, hogy az összes munkatársunk teljesen biztosra állította, hogy nincs meki Thessalonikiben, Bea talált egyet [megkérdeztem, összesen 4 van:D] a Budapest Tours feliratú házban:) Mindketten tele voltunk, de úgy éreztük, ennünk kell itt is, hát benyomtunk egy menüt. Vettem még egy övet egy deszkás boltban, és közeledett a hazaút ideje. Mivel sok időt töltöttünk el a boltban, taxival mentünk a buszállomásra.

  Na, ez a taxi-kérdés elég viccesen működik itt. Ha leintesz egy taxit, ne lepődj meg, ha felvesz mást is. Vannak helyek, ahol állnak az emberek, és minden taxis lassít, és kiordítja, hogy merre felé megy. És persze mindenkivel kifizetteti éppen a taxióra állását.

  Este buszozás, majd rövid netezés már Moudaniaban, aztán, amikor kitaláltuk, hogy most akkor induljunk, hogy elérjük a buszt [hotelből a szállásra], rájöttünk, hogy esik az eső. Ezért 10 perc telefonálgatás után a netcafé alkalmazottja szerzett nekünk egy taxit, ami újabb 4 €-ért hazavitt.

  Ez volt eddig a legjobb napom Görögországban – és a Beának is!

  T-90 2008. április 4. péntek [37] Krimi E03.

  Hát, kifogyott a tinta a pennámból, vagymi, délelőtt nem történt semmi. Ja, talán annyi, hogy mivel Tina megkért, hogy várjam meg, nem volt időnk már besétálni munkába, ezért stoppoltunk, és a negyedik autó meg is állt, és kérdés nélkül tudta, hogy hova megyünk:D Munka után megkaptuk a március havi borravalót, nekem 31 € jutott, ami a legtöbb, amennyire hallottam. Délután alvás a szobában, majd munka. Este meg 1 órás meeting főbiztonságiakkal, menedzserekkel, mivel valaki délután ellopott 250€-t a kasszából… Akik délután bent voltak, megmotozták őket, akinek kocsija van, azt átkutatták, szóval elég kemény volt… De szerintem esélyük nincs megtalálni:S, úgyhogy levonás lesz a vége – mindenkitől… Sakisnak például éjfélig kutatták a kocsiját, a testét és a szobáját. Ultragáz:S

  T-89 2008. április 5. szombat [38] Szar idő

  Amikor ideértem Görögországba, örültem, mert rövidgatyás idő volt, sütött a nap, és igaz, hogy fújt a szél, de dög meleg volt. Az utóbbi egy hétben viszont a nap alig-alig bújik elő, folyamatosan szürke az ég, és két napja az eső is esik folyamatosan, ma már szakad. Ez, ha lehet, még jobban bezár minket a szobába… Például mára netezést és városban kajálást terveztünk, ehhez képest aludtunk délután. És ennek örömére meg is fáztam. Délelőtt még csak 1-2-szer kellett kifújnom az orrom, délután [vagyis este, a vacsoráztatás alatt] már láncorrfújó lettem: egyik zsepi [vagy szalvéta] követte a másikat.

  Bea ma kétszer lekéste a buszt:) Ami bizony 66%, mivel reggel sétáltunk. Délután beültünk teázni a kantinba, hogy elteljen a 35 perc, aztán 13:35-kor [akkor indul a busz] szólt a Bea, hogy most megy a busz, futás. Futottunk, még csak nem is láttuk már a hátulját sem. Szóval irány a recepció, szereztünk taxi telefonszámot, és taxiztunk a szállásra. Vissza a 17:15-ös busszal mentünk [vagyis csak én], mert Bea elaludt:) Úgyhogy este, munka után már alig mertem együtt menni vele a buszhoz – vajon miért?!:)

  Vacsoráztatásra olyan beosztást kaptunk, mint eddig még egyszer sem: együtt voltam a lányokkal az ötös stationben [ők az ötösben, én a hatosban, de annak az állása ugyanaz, mint az ötösé], és nagyon jó kis csapatot alkottunk [csak a reggelis terítés húzódott el picit], egyszer sem segítettek a menedzserek, mindig volt megterített asztalunk az új vendégeknek, koszos tányér szinte senki előtt nem volt, szóval összességében én büszke vagyok a teljesítményünkre. Ha meg azt vesszük, hogy én meg vagyok fázva, Orsi meg még nem heverte ki a lázas betegségét, akkor ez egész jó ’eredmény’!

• vegyesfelvágott [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.08.22 | Category: mixed! | Response: 1

  Nah, vége a ennek a rendezvénynek is. Négy nap alatt háromszor áztam ronggyá:) Egyszer bontás alatt, és kétszer azt kellett mondanunk, hogy vége a műsornak. Azért huszadikán, amikor megjött a nagy szél, és későn engedtük le a fedést, volt egy rohanás, hogy le legyen kötve… Aztán 8 óra bontás, abból 4 óra kettesben a – hm nevezzük vénfasz – vénfasszal… tocsogó cipőben, a viztől 8 kilóssá ‘hízott’ nadrágban… Ez így elég kimerítő volt… Jah, a legviccesebb az egészben az volt, hogy hazaküldtem a vénfasztt, aki bulifőnök volt:D Meg 36 éves, és belsős ember a cégben:) Minden mást csinált munka helyett… és amikor elvárta, hogy csináljam meg a munkáját, amíg ő csajozik, akkor betelt a pohár, és mondtam neki, hogy “Ha ennyire beleszarsz az egészben, akkor menj haza a gecibe”. Na erre nagyon nagyot nézett:) De utána mint a kisangyal ült a keverő mellett. Következő munka jövő hétvégén lesz, úgyhogy most van a nyáron az első hosszabb időszak, amit pihenéssel tölthetek. El kéne menni nyaralni, vagy ilyesmi, de hát nem nagyon van kivel:S

  Úgyhogy magányomban elkezdtem bepótolni a lemaradásomat film téren:) Disturbia, Step up – és még csak most kezdődött el a pihenés… Ma az elhagyott szoba vagymi, szóval a Vacancy van terítéken.

  Új zenével is megismerkedtem, vagyis új együttessel. Gus blogján találtam. Magashegyi Undergroundnak hívják őket, és egyelőre amennyire én tudom, egy maxijuk jelent meg eddig. Én a szeplős váll című számokért vagyok nagyon oda… Az a Bocskor Bíborka énekli, akiért már a megasztár harmadik szériájában is nagyon oda voltam:D Ahogy a tranzisztorkor hajnalánt énekli, kb 100x jobb, mint a Marót Vikis megoldás. Az együttesről itt lehet olvasni, a számot meg a youtube-on itt lehet meghallgatni. De ha kell vkinek a szám, szívesen átküldöm. Nyah, most ennyi.

  Jah nem:D Lecseréltem a banános headert cocacolásra:) Az mégiscsak stilszerűbb:) Mert ugye ha szeretet adsz, akkor szeret majd a nagy viláááááááááááááááááááááááááág:)

• eső [wiko.freeblog.hu-ról]

  Date: 2007.08.12 | Category: mixed! | Response: 0

  Jellemző… ma szinte csak szabadtéren van dolgom (értsd, kutyasétáltatás, meló, miegymás), és szakad az eső:S Sőt, mindennek tetejébe az eb még be is pisilt (csütörtök óta van nálam megint, és ma először:( ) Ide látom, hogy ez egy szar nap lesz:(

• Színház [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2007.07.19 | Category: be up-to-date!, testőr.blogol | Response: 0

  Hát alapvetően a színházról fog szólni a bejegyzés, de azért vannak dolgok, amiről mindenképp szólni akarok előtte:) Pl. Hogy kurva meleg van:S Eskü csak légkondival bírom… nemtom mi lesz holnap, amikor hosszú idő után végre malos munka megint. De hát szabadtéren vááávááávááá:) Ma az irodában… vááá nagyon kemény volt: átmentem beszélgetni a szomszéd utazási irodába (ott valahogy nekem sokkal jobbnak tűnik a hangulat) és elkezdtünk borozgatni (még mindig marja a gyomrom:S pedig finom bor volt):) Apropó iroda: Jómúltkor, mikor még esett az eső, olyat láttam, amiról megint csak akartam írni párszor:) kár hogy nem jutott eszembe lefotózni… az iroda bejárata előtt elkerekezett egy zenész… Mondom: kerékpáron ült, esernyő a kézben, hátán meg egy baszomnagy hegedű:D (Biztos valami nagybőgő volt, vagy ilyesmi). Hát eskü szólni nem bírtam… Itt volt az eb nálam megint:) Aranyos volt, meg minden, de valamitől bedepizett:S És a nap nagy részét az ágy alatt töltötte. Próbáltam játszogatni vele, meg ilyesmi, de semmi nem dobta fel:S Na mindegy, nemrég vitte el Sebastiangazdi, úgyhogy remélem visszatér belé az élet. (viszket a lábam:S)

  Szóval kedden voltam színházban. Hát szerintem a vámpírok bálja valami hihetetlen jó kis darab. Remélem mihamarabb kijön a cd, vagy valami kalózverzió, vagy akármi, mert nekem kellenek azok a dalok! Na ez volt a véleményem az egészről egyben, most haladjunk sorban a dolgokon, amik eszembe jutnak: A színház hát hogy is mondjam… Nincs valami látványos helyen… Egy kis utcából kell bekanyarodni egy mégkisebb térre. Furis, hogy valamikor ez volt a Nemzeti Színház ideiglenes helye… Bemenve ilyen tipikus művelődési ház feeling: Lekopott feliratok, kopott fa ajtók… És erre ráhúzták az előadás plakátjait… Érdekes összképe volt az egésznek. Kb olyan volt, mint amit mi a szociszabadtériszínpadból szoktunk csinálni a miss balaton idején:) Nem is tudtam elképzelni, hogyan fér be ide ez az előadás. A válasz: sehogy! Szünetben kimentünk sétálni, és láss csodát, egy nem kis díszlet a második felvonásból az utcán volt:) Innen tolták be, mert nem fért már el bent. Ami nem is csoda, mert Kentaur szinte minden jelenethez külön díszletet tervezett. Ilyen rajzfilmes vizualitással (mostanában sok ilyen jut eszembe:D) úgy képzelem az egészet, mintha így dagadni ki a színház oldala a sok-sok díszlettől, és egy kötéllel lenne összefogva, megakadályozandó az esetleges szétrobbanást:D A szereplők is nagyon jók! Krolock (Egyházi Géza) nagyon magas ember:D Furi, hogy a női főszereplő hogy eltörpült mellette:D (Őt Kovács Nikoletta játszotta, az ő hangja nem volt kiemelkedően jó:S A mély hangokat nagyon szépen énekelte, de magasnál inkább érthetetlen rikácsolásnak tűnt az egész:S) A profnak az összes dala nagyon vidám és nagyon bejövős volt. A csúcs mégis Alfred volt, akit Sánta László alakított. És rájöttem, hogy nekem nagyon bejönnek a göndörhajú fiúk;P Hűűűű aaannyi minden tetszett, napokig mesélhetném:) Tuti meg kell néznem még párszor!:D No, ennyi volt a mese mára;P

• Miss Balaton 2006 [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.08.06 | Category: school of life!, testőr.blogol | Response: 0

  Szóval kedd délután kettőre mentünk raktárba. Amikor odaértünk, láttuk, hogy tuti nem kevés cuccot viszünk, mert egy 80 köbméteres pótkocsis teherautó parkolt a raktár előtt. Bent molyoltunk vagy két órát, aztán elkezdtük rakni a gépet. Pakolás közben láttam, hogy setét fellegek gyülnek az égen, de próbáltam nem tudomást venni róluk. Aztán amikor az utolsó sort pakoltuk a kocsiba, leszakadt az ég. De a betápot még be kellett rakni, szóval szokás szerint szarrá áztam. Aztán mindenki bemenekült a rakiba. És az eső csak esett és esett:) A raktár előtt pár perc alatt bokáig érő víz gyűlt, szóval úgy döntöttünk, a pótot majd másnap reggel töltjük fel. Hazautaztunk, majd összeraktam a táskám, és alvás.
  Szerda reggel hét raktár. Bepakoltuk a pótot, meg jutott cucc az ivecoba is, aztán indultunk siófokra, a verseny állandó helyszínére. Én a póttal utaztam, egy élmény volt: még sosem ültem ekkora kocsiban. Odaértünk, az építő csapat már ott állt a bejáratnál, várva, hogy dolgozhasson. Még egy órát tolatgatott a kocsi. A kipaknál azt vettem észre, hogy én vagyok ott az egyetlen, aki már látta valaha a fedést: Istiék kocsijából kifogyott a benzin, zoli később indult, Ákos másik bulit épített. Szóval az én irányításommal kezdtük kirakni az alut. Így éjfél körül mentünk aludni, addigra kész volt a teljes fedés, már csak apróbb munkák voltak hátra.
  A csütörtök érdekes nap volt, csak ‘címszavakban’, hogy mit csináltunk: ittunk (sört), ittunk (sört), vacsoráztunk (fél ötkor mentünk egy családias étterembe, zoli fizetett), főpróbáltunk (a lányok akkor léptek rá először a színpadra, szóval inkább a koreográfia tanulásával voltak elfoglalva, némelyik jegyzetelt is még közben:D Én ültem, aztán elkezdett esni az eső. Nahurrá, rohanás, mindent letakar, elég gyors voltam, de a cipőm beázott, szóval a főpróbát álmosan remegve a hidegtől ültem végig.). Az utolsó pontot kifejtem, mert hihetetlen élmény volt. Ha címszóban akarnám, akkor jäger, de bővebben: Fél egykor lett vége a főpróbának, gondoltam hurrá, megyünk aludni. Zoli felvetette, hogy üljünk be valahova. Találtunk egy helyet, ahol – gondolom a szakadó eső miatt – mi voltunk az egyetlen vendégek. Én kértem egy sört, a többiek már jägerrel kezdtek; aztán volt egy kör, amikor sorba mindenki mondta, hogy jägert kér. Addig Ákossal tartottuk magunkat, de akkor titi felrakta ákos kezét, hogy ő is kér, isti meg – amikor hozzám értünk – mondta, hogy te is iszol:D Én nem ellenkeztem, innentől a többi körről nem tudom, hogy jött ki, de a lényeg, hogy egy óra alatt sok tízezres számlát csináltunk. Aztán kidobtak minket, mondván, hogy zár a hely. Ja még egy erről a helyről: Mariann, a pincérlány szerintem erre a pályára termett. Aranyos volt, és gond nélkül beszélt rá minket az italra. Szóval kidobtak, továbbálltunk. Találtunk egy helyet, ahol karaokeztak, ott vertünk tábort. Zoli, mint egy gyerek, úgy viselkedett. Nevetgélt, énekelt, táncolt, beszólt, piszkált, nyúlkált, és nagyon jól érezte magát, vele együtt persze mindenki. Az este csúcspontja talán az volt, hogy Omega néven felment a színpadra, és Ákos léggitározásával és üvegpohárba éneklésével kísérve elénekelte a Gyöngyhajú lányt:D:D Én hajnali négykor indultam vissza Ákossal szunyni egyett. Másnap kiderült, hogy a szobából csak én nem hánytam:D
  Péntek reggel fél kilenckor arra kelt a szoba, hogy Istinek csörög a telefonja. Bpen feltörték a kocsiját. Innentől 11ig csak telefonált, utána Zolival elindult megoldani a helyzetet. Ekkor kicsit aludtunk, majd délben jött egy nő, hogy lassan el kéne húznunk, mert 11ig fizették a szobát:D Fél egykor sikerült, de a szomszédban akkor kezdtek el csak kelni:D Kisétáltunk a helyszínre, összeraktuk a felszerelést, hogy a délutáni fő-főpróbára minden összeálljon. Megint ott volt a srác, akivel tavaly végigbeszélgettem a műsort, most is ez történt. Éjfélkor lett vége, az egyik szőke lány nyert. Sírás, világbéke, egészséges életmód, miegymás. Elkezdtünk bontani. Szombat délben értem haza.
  Szombat délután ötre viszont újra raktárba kellett menni, az Úszó EB záróbulijára vittünk technikát. Arról volt szó, hogy odavisszük, és ott van sok ember, segítenek összerakni. Hát ehhez képest ketten voltunk egész addig, amíg a Titike a hiányzó felszereléssel meg nem érkezett. Felvertük az alut, és 11 körül már sikerült is elhúznunk haza. Még fürdésre sem szakítottam időt, alvás ezerrel.
  Éjszaka lejött a Mysterious Skin című film, ami a leírása szerint egy több fesztiválon is díjnyertes dráma, ami szól a pedofiliáról, prostitúcióról, megalázásról, álmokról, mindez meleg oldalról megközelítve. valszeg ma ezt fogom nézni, és ha nem esik ez a kibaszott eső – most esik – akkor este megyek futni Dávid1dal. Na, fürdés…

• ‘színház’, Meló, Dávid [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.07.31 | Category: mixed!, testőr.blogol | Response: 0

  Csütörtök: Este színházba mentem – volna. De szegény Dávid1 nem érezte magát fényesen. Hányt meg hasonlók, úgyhogy abban maradtunk, hogy majd máskor megnézzük a darabot, inkább átmegyek hozzá ápolni:) 7 körül értem hozzá, rögtön célbavettünk egy dvd-tékát, mert filmezni akartunk. Hosszas válogatás után két filmet vettünk ki: Kabinláz (Motel rendezőjének egy régebbi filmje) és az Ütközéseket. Közben boroskóláztunk, majd éjfél után picivel lefeküdtünk egymás mellé aludni, de kettőig csak ‘forgolódtam’ az ágybam;).
  Nem túl hosszú alvás után péntek reggel 3:55-kor keltem Dávid1 mellett, majd pár perccel később már az autóban ültem, úton a raktár felé. háromnegyed ötre kellett beérni a raktárba, mert öt körül indult a 6 fős különítmény három teherautóval hévízre, az egyik négy csillagos szállodába, annak a 10 éves születésnapi bulijára nagyszínpadot építeni. Már kipaknál éreztem, hogy nem lesz egyszerű a dolog, mivel napon dolgoztunk végig, és kb 40 fok volt:D A hátam leégett, de a saját kis lightos tempónkban egyszer csak végeztünk:D Este megittunk egy sört a bárban, majd mentünk hajcsizni. A szobák tök kultúráltan néztek ki (nem hiána a 4 csillag). Én Ákossal voltam, de semmi rossz nem történt:D Bár izgi volt reggel arra kelni, hogy: – Viktor, Viktor, nem jössz reggelizni:D:D Ja itt jegyzem meg, ez az egyike azoknak a rendezvényeknek, amin hízni szoktam. Kb. Az a tendencia egész nap, hogy reggeli, két óra munka, ebéd, két óra munka, vacsora:D Tényleg szarrá zabáltam magam:D Na mindegy, szombaton alig csináltunk valamit egész nap… Fürdőruhában segítettem beállni a két zenekarnak (valami házibulizenekar meg egy abbautánzat). Ötkor végre elkezdődött a történet, bár rögtön egy nagy rohanással, mert az idő gyorsan romlott, és nem volt lekötve a fedés, mi meg nagy viharra számítottunk széllel, miegymás. Aztán a vihar nem jött meg, de az eső rendesen elkezdett esni. És hogy legyen még más gondunk is, Abbariginal közben elment a betáp:S nem volt se fény se hang:D Felpattantam, körülnéztem, felmértem a helyzetet, fényt csiholtam a telefonomból és elkezdtem rohanni végig a betápkábel mellett, hogy mi a gáz. Biztik a helyükön, egyiket sem verte le semmi. Agyalás, rohanás vissza. Amire nem számítottam: út közben volt egy lépcső. Mindegy, sietek, leugrok. Csak ebbe nem számoltam bele azt, hogy a fal is elkezd ereszkedni a lépcső felett. Ahogy ugrottam, annak rendje és módja szerint bekúrtam a fejem, majd seggre estem. Azt hittem, meghalok, úgy fájt mindenem. Pár pillanat alatt vagy nyolcan körbeálltak, hogy betörtem-e a fejem. Szerencsére nem, felpattantam, mentem tovább, de a megrendelő nem engedett el, jeget tett a fejemre és fél órát ülnöm kellett. Eközben szakadt az eső, éjfél után nem sokkal vége lett a bálnak, bontottunk, reggel 10-re értünk raktárba, és 12-re haza.
  Tegnap nagyjából végig aludtam egy kis szgépezést nem számolva. Ma elvben találkozok Gergővel, az ‘észt’ sráccal, meg utána Dávid1dal is. Ja és ami még fontos, ma lesz eredménye az aids-tesztemnek…

• napi vegyes [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.06.11 | Category: be up-to-date!, mixed!, school of life!, testőr.blogol | Response: 0

  Tök jól esik, hogy ahány emberrel beszéltem eddig erről a pénteki történetről, egy idő után mindenki nekem adott igazat. Ez két dolog miatt lehet: vagy tényleg igazam van, és ennek kétségkívül jobban örülnék, vagy pedig ‘úgy sikerült előadnom a történetet’, hogy abból az én igazam tűnjön ki…. no mindegy nem rágódok tovább ezen nyílvánosan:S
  Tegnap felmentem a neptunra megnézni, hogy sikerült a szociológia vizsgám. Hát… most nem jött be a rossz formám:D Négyes lett a vizsgám:) Asszem ebből nem megyek javítani…
  Továbbra is tegnap:
  Délután voltam a raiffeisen (Vagy hogy írják) napokon (fedőneve Via-dal volt:D) park-tájfutó eseményt csinálni. Általánosan elmondható, hogy a négy óra alatt amíg ott voltam, nem volt olyan szar idő, bár volt egy zuhé, amikor az egész sporttelep kiürült:D Nem volt sok induló, de én jól szórakoztam velük, látva, hogy még sosem csináltak ilyet, és mennyire élvezték. Remélem lesz 1-2 jövőbeli tájfutó közöttük:)
  Este színház, a muzsika hangja. Itthon aggódtam, hogy igénybe veszik az esőnap nyújtotta lehetőséget, de végül elkezdődött az előadás és végig is játszották. Ami ennél rosszabbul érintett az az volt, hogy az első felvonás közepén feltámadt a szél, ami csökkentette a hőérzetet, és nem sokkal később az eső is rákezdett, az egyik szereplő a szövegébe viccesen beleépítette a ‘jólesik’ vicces beszólást is. Az előadás kicsit amatőrös volt, amit a meghajlásnál jelentkező káosz mutatott a legjobban, de ennek ellenére nekem tetszett. A gyerekek bátran énekeltek és nem is volt rossz hangjuk, a kaszás művészúrnak van még javulnia éneklés terén, de ő is próbálkozott, nem is rosszul. Összességében tetszett az előadás, ebből az egyébként tök unalmas darabból kihozták a maximumot. Ennél jobban csak akkor élveztem volna, ha nem ázok szarrá:) A nézőtéren egyébként lincshangulat volt a kinyitott esernyők miatt, sokan ordibáltak, hogy nem látnak, meg ‘fogja be’-ztek:D
  Már ma:
  Reggel olvastam 150 oldalt, így elérhető közelségbe került az utolsó esküdt vége:) Utána a pénteki jelenetnek köszönhetően lementem kicsit autót takarítani, majd hazajövet anyu fogadott a jó hírrel, hogy az egyik érdeklődő megvenné az újpesti lakást, amiért annyit szenvedtem, hogy eladjuk végre:) Szóltunk az ingatlanos néninek, hogy nekünk okés a buli, mehetünk ügyvédhez, remélem most végre ez is összejön.
  Na nemsokára ebéd, majd írok még:)

  Az kell, hogy mindenki lássa, létezem…

• egy jó nap [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.04.21 | Category: mixed!, testőr.blogol | Response: 0

  Szakad az eső… nincs kedvem semmihez:( tök furcsa idő… végre hozzászoktam a napsütéshez, és jön ez a szutyok:(
  Még csak délután három van de máris annyi mesélni valóm van hogy úgy érzem sosem végzek:)
  Reggel suli… szokásos tökunalmas infó gyakorlat… Hazafelé viszont megint konfrontálódtam a bkvellenőrökkel… Szokásos volt a probléma: hogy én nem voltam hajlandó megmutatni egy utazás alkalmával kétszer a bérletem, ők meg kötötték az ebet a karóhoz. Amikor az egyik rájött, hogy már eljátszottam ezt velük párszor, le ‘kisköcsög’özött, azon viszont felhúztam magam és odaálltam elé, erre ő a metrosec-essel kidobatott:D Eljöttem, gondoltam nem húzom tovább az agyukat.
  Laci (Volt osztálytársam) délután megkérdezte, hogy nincs-e kedvem bulikat szervezni. Mesélt a dologról, és látom, hogy hosszú út végén lesz ebből pénz. Először nem akartam belemenni, de aztán gondoltam, hogy kockázat nélkül kicsi a nyereség, rögtön igent mondtam:D Kb egy hónap múlva lesz az első bulink.. Majd szólok róla.
  Beszéltem Istivel (volt pasim) és mondta hogy sokat gondol rám és megbeszéltük hogy talizunk és ez az a dolog amire február eleje óta várok. Elmondhatatlanul boldog vagyok. VÁááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá :) Ha kimennék az utcára, tuti megölelnék bárkit aki szembe jön:)
  Este 6kor taliztam a főnökömmel. Átmentem hozzá pénzért (jó biznisz volt, jóval többet adott mint számítottam rá), és ott marasztalt a feleségével vacsorára. Játszottam a gyerekeivel… a kutyával, a nyúllal, ettem rákot és egy tök jót beszélgettem velük… Közben egyeztettem a jövő hét végi munkákat… majd amikor a srácok fürdetésére került sor akkor angolosan távoztam:D Közben itthon végeztem a biztonsági mentés dvd-re írásával, úgyhogy boldogság van:D
  Az utóbbi időben közel s távol nem volt ilyen boldog napom mint ez a mostani:)

• fodrász után [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.04.20 | Category: mixed!, testőr.blogol | Response: 2

  Reggel úgy ébredtem, hogy ma el kéne mennem fodrászhoz… Délután az elhatározást tett követte, itt az eredmény:)
  A mai nap különben nagyon szar volt, végig esett az eső… A fodrászok meg tök jó arcok voltak, az egy órát, amit velük töltöttem, végig beszélgettük. Elhoztam a névjegyüket, legközelebb is hozzájuk megyek:)