Posts Tagged ‘gay’
-
how
Sometimes I wonder how my life could be when I’m not gay. But then I see a hot boy and I think boring :)
-
Töpi
Mivel senki nem olvas, arra fogom használni a blogom, hogy a neten talált dolgokat, amiket nem tudok megosztani a google readerből, itt tároljam el ínséges időkre:)
Ma voltam moziban:) Feláldozhatók. Majdnem olyan jó, mint a golyózápor:P Fáni, amikor egy jelenet elejéig feltűnik Arnold Schwarzenegger, majd amikor elment, Bruce Willis megkérdezi, hogy ez meg hova megy? Erre Stallone: “elnök akar lenni”:P Meg ilyesmi. Jet Lee-t pl Töpinek hívták a magassága miatt:D Két főhős pedig úgy mutatkozott be a kapcsolatuknak, hogy “Buda és Pest”:) Egy kis magyar vonatkozás.
Aztáááán…
Ezt pl Spf tette közzé facebookon: http://designpumpa.blog.hu/2010/10/01/cite_a_docks_100_lakas?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare És nem csak azért jön be, mert eléggé érdekel az építészet, hanem azért is, mert a konténerek a Madonna koncert óta amúgy is közel állnak a szívemhez:)
A Coláról való leszokás nem annyira sikerült:( Viszont van ez az üveg, aminek ott lenne helye – ha nem is minden bolt polcán, de az enyémen mindenképpen: http://www.jeromeolivet.com/theproduct.php?i=G308
Laza egy házibuli lehetett: http://index.hu/bulvar/2010/10/14/szulok_elzarva_600_reszeg_kamasz_a_nappaliban/
Nekünk is elvitték két céges laptopunkat a cégünk liftjéből:( Szegény kollégák meg fizethetik az árát… Nekünk bezzeg senki nem küldött vissza semmit:D http://index.hu/tech/blog/2010/10/20/visszakuldte_az_adatot_a_laptoptolvaj/
És végül: Melegként és Tumblr-felhasználóként büszkeséggel tölt el, hogy a tumblr megemlékezett azokról, akik melegségük miatt menekültek az öngyilkosságba. Bár szeretném hinni, hogy egyre kevesebben látják ebben az egyetlen kiutat:(
-
ennyi:)
buzi vagyok és szeretem a faszt:)
-
Napi 1 perc Svikóval 010
És a diszkriminációra is!
-
Útinapló
Két nap, 2200 km – kiugrottunk Hannover mellé tegnap és ma:) Nem volt hó, csak baromi sokat autóztunk öten. Kényelmetlen semmiképp nem volt, mert béreltünk egy mikrobuszt, de elültem a seggem:D
Odaértünk, lecucc a szállodában, megkérdeztük a recepción: merre van étterem? Hát, van egy kínai a szomszédban, egy olasz két utcányira, de 10 perc sétával elérhető a belvárosi karácsonyi vásár. Több sem kellett a kollégáimnak – irány a vásár:) Kolbász, churros fahéjas cukorral, forraltbor – és megvolt a hangulat a tömeghez és a nézelődéshez. Vettem ezt-azt (titokban kell még maradjon:D), aztán megérkeztünk egy punchárushoz. Tojáslikőrös-fehérboros puncsot ittak a kollégák, nekem már a punch is sok lett volna, ez meg még extrémül is hangzott, kihagytam. Főnököm erre megszólal: Beállt a hátam. Erre én, Viktor segítőkészen: “fogjam a zacskódat?” Mondanom sem kell gondolom, mindenki előtt megjelent a kép, ahogy alányúlok, és megemelem… Dőltek a röhögéstől (azóta azzal baszogatnak:D) Utána még beültünk egy étterembe, ahol persze tudott magyarul a felszolgáló (szép a szemed, kislány:D). Rendeltünk, vega kaját, ami nagyon finom volt, csak két falat után elkapott a hányinger, ami miatt muszáj volt abbahagynom az evést. De fotóztam egy csomó német feliratot man_is_madman megbízásából:) (Beteg a srác, azokból akar németül tanulni:D)
Jó kis este volt, csak a fejfájás meg a hányinger rányomta a bélyegét. A szobába érve megfejtettük a Wifi kódot, és neteztem még két órát (miközben mellettem a Jégkorszak 3-at nézte a kollégám). Hát, ennyi volt az első nap.
8:00-kor reggeli. Összekapartam minden német tudásom, és kértem még egy terítéket, meg egy fekete teát, úgyhogy elégedetten költöttem el a reggelimet. Irány a városi stadion, aminek a megtekintéséért vágtunk neki az útnak. Kérdeztünk, fényképeztünk, én meg vagányan jegyzeteltem az ÚJ IPHONEomba, amihez vasárnap reggel jutottam hozzá – és rögtön a szívemhez nőtt:) (ha valaki ilyet használ esetleg, érdekelne, hogy milyen programokat telepített rá). 1 óráért ennyit utazni… 10-kor már tovább is álltunk. 2 óra autózás Lipcséig, ahol valami bevásárlóközpont volt a cél. Lapos volt és 1 szintes, de olyan hosszú, hogy 1 óra volt, amíg oda-vissza végigsétáltunk rajta. Akkor még élelmiszerbolt, aztán nekiláttam újságot hajkurászni man_is_madmannek (miután persze beszereztem a CrazyBoynak szánt cuccokat;) ).
1. bolt:
- Halo, guten Tag. Ich möchte ein Schwul-magazin kaufen.
- Schuhe-magazin?
- Schwul. Für gay menschen.
- Wir haben kein.
- Auf Wiedersehen.2. bolt:
- Helo, dou you speak english, because my german is not so good…
- A little bit.
- Please, help me, I need a gay-magazin.
- Game-magazin?
- Nonono, GAY, schwul!!!
- Oh! – és adta is.Csak azt nem értem, hogy ennyire nem természetes dolog Berlin közelében ilyet kérni? Miért kell direkt félreérteni a kérdésemet??? Furis volt, meg 7,90€:D
Először 1 órát szántunk a bevásárlóközpontra, végül 4 órát töltöttünk ott… Sok, de megérte:) Vettem még fűszereket, narancsos-mangós Graninit:D ennyiiiiiiiiiiiiii.
Most Prágában vagyunk. Még 540 km van hátra… Éjfél lesz, mire hazaérünk:(
Rég volt ilyen…. igazi napi vegyes bejegyzés. Kell ez is:)
-
keresők
Szoktak olyat postolni a bloggerek, hogy milyen keresőkifejezésekkel találtak rá a blogjukra… nézzünk párat az enyémből, kommentár nélkül, mivel a saját hülyeségeim nélkül is jót szórakozhat rajtuk bárki:
felszopó- fiús képek
- magyar meleg pornó
- kicsi fasz
- napi szarvicc
- pénisz rajzok
- msn átbaszás
- kummantás [:D]
- hogyan tudnék szerepelni egy pornófilmben
- elmebetegek idézetei
- mekkora egy átlagos fasz kerülete
- elmebeteg bűvész
- meleg pornó
- nagyi picsája
- szeretnék jelentkezni gay filmbe telefonszámot kérek
- hogyan lehet a cóláról leszokni
- xxl faszok video
- hüvelygomba képek
- fasz papucs
- buzik a nyéki imre uszodában
- sracok maszti verseny
- cikis történetek a hónaljszőr
- lamantin fing receptje
És furis, de most tökre kedvet érzek bántani embereket:D Nem bírom megállni, hogy ne fűzzek hozzá pár dolgot. Sajnálom:(
De most komolyan… mit gondolt az, aki beírta, hogy telefonszámot kérek? Hogy kinyílik a cd-lejátszó egy névjegykártyával?:O Ezekkel az egész mondatos keresésekkel ki lehet kergetni a világból:P
Még két szolgálati jellegű közlemény ezzel kapcsolatban: annyira nem tervezem elpornósítani a blogot, hogy xxl faszok videót tegyek fel, és főleg nem a nagyi picsájával. Hónaljszőrös képsorozat meg lesz, de nem holnap.
Egy pár kérdés-kérés a végére:
- Ha valaki tudja a coláról való leszokás tuti receptjét, sviktor@…
- Ha valaki tudja, hogy mi az a fasz papucs, kommenteljen!:P
- Szerintetek mekkora egy átlagos fasz kerülete? tényleg érdekel:) Az enyém… csak átmérőt tudok:’( báááár… 2r*π…
És végül: szeretném, ha leírná valaki nekem egy maszti versenynek a szabályait [jöhetnek masztiversenyes élmények is ám!!!:P]
-
Újabb könyvajánló a 66. oldalról
Még nem olvastam ki, és kölcsönkérni se tessék egyelőre, mert hosszú a lista [1: CB; 2: Captain; 3: Cube], de mindenképp tessék felvenni könyvkolónián a “szeretném, ha meglenne” polcra! Ja, hogy mit is? Névnapomra rendeltem könyveket magamnak, és benne volt egy meleg könyv is a csomagban:Paul Burston – Szégyentelen
Hogy melyik kiadó adja ki? Szerintem lassan mondani sem kell… Szinte minden könyvet, ami olyan, hogy ha meglátom, rögtön meg is akarom venni, az Ulpius-ház adja ki… A hátul olvasható rövid tartalom itt !
Az az igazán durva, hogy még nem tartok a könyv negyedénél, de ugyanazt érzem, mint a fiúk a klubból-t nézve éreztem: hogy ez rólam szól. Oké-oké, ez szarul hangzik, de az ottani karaktereket is simán rá lehetett húzni az ismerőseimre, a történetek is megtörténhetnek… És itt még közelebbi élményeimet olvashattam viszont. Nézzünk egy párat:
Az egyetlen alibi-s élményem úgy ért véget, hogy pisiltem, majd, amikor észrevettem, hogy egy tag arra veri a farkát, hogy ott pisilek mellette, kézen ragadtam a barátomat, és kimenekültünk a helyről. Ő még maradt volna, de már értem, miért a női vécébe járt pisilni…
Utálta ezt az érzést, amikor túl részeg ahhoz, hogy bármit is csináljon, és bármit is csinált, egy fikarcnyit sem változott a helyzet. Elvánszorgott a vécébe, és tíz teljes percig mélázott a piszoár fölött azon tépelődve, hogy vajon kell-e hánynia, vagy sem. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki álldogál mellette. Mikor oldalra nézett, észrevett egy hátrafésült, fekete hajú vén tagot, kezében a farkával, ahogy finoman rejszolgatva az ő ágyékát bámulja.
Internetes ismerkedés 1:
Johnnak tetszettek ugyan ezek a maximák, de az infólapból hiányzott egy-két fontosabb részlet. Csak hosszadalmas üzenetváltások után derült ki, hogy IzmosHelyes korántsem annyira izmos és helyes, mint állítja. Valójában erősen közel áll a negyvenhez, kopaszodik, és valószínűleg csak azért gyötörte magát az elmúlt húsz évben a mellizmai fejlesztésével, hogy ne legyen olyan szembetűnő egyre növekvő pocakja.
Aztán ír olyanról is, mint a netes ismerkedős adatlapokon található jeligék [Kúsztósz figyelmébe ajánlom, hamár:D]
A neten található adatlapján a nézeteiből is adott némi ízelítőt, amivel elárulta, hogy bár a végletekig el van telve magával, azért némi filozofálgató hajlam is szorult belé. “Ha az élet időpocsékolás, és az idő az élet pazarlása, akkor jöjjünk össze, és pazaroljuk egymást.” “Fontos, hogy mindig mindenben a legjobb légy. A második helyezett csak az első vesztes.”
Vagy pl. itt van az a dolog, hogy vannak emberek, akik azt mondják, hogy genetikailag beléjük van kódolva a késés, de szerintem késni nemes egyszerűséggel parasztság, és nincs rá mentség.
Megnézte az óráját – nyolc múlt. Kezdett nagyon idétlen lenni a helyzet. Miért késik el valaki mindig mindenhonnan? Vajon erről sem tehet az ember, mint a diszlexiáról? Lehet, hogy amikor a Christopherhez hasonló emberek az órájukra néznek, hirtelen összekeverednek a számok? Vagy csak nagyképűen meg akarják mutatni a világnak, hogy rájuk érdemes várakozni?
-
Vasárnapi fiús képek – 003 – egy képsorozat.
Annak örömére, hogy nálam alszik Captain, ezen a héten andand választhatott a mappák közül, és nála ez a sorozat volt a nyerő. [jah, amúgy most 'rögtönzött' blogtali van nálam... captain... kyle... m... Nick [kyle barátja], CB, és én:D Rizikóóparty. majd lesz beszámoló is talán!!!:D]
-
-
Vasárnapi fiús képek – 002 – Ilyenképetakarokmagamról
001: múlt héten m. döntött, megfestett srácok kerültek fel.
002: ezen a héten Cube-nál volt a választás joga, de elökörködte ezt a rém komoly témát ;), úgyhogy Iguazu kérésére azok a képek, amilyeneket én mindenképpen szeretnék magamról:
-
-
Vasárnapi fiús képek – 001 – Painted
Amióta újraindultunk, elmaradtak a fiús képek a bejegyzések mellől:) Hiányoznak, mi?:D Kampánycsend ide, választások oda, ők bizony ideköltöznek a hét végére, egy nagyobb csokorba mindig. Nagyvonalúan 3 számjegyű sorszámmal kezdem, hátha lesz belőle valami. 1-2 kép óhatatlanul fel fog tűnni/feltűnt már több csokorban, erről nem kell tájékoztatni, tudok róla:P
001: m. kérésére a megfestett srácok:)
-
-
Koszos
Ismét a segítségeteket kérem. Koszos az autóm. Úgyhogy
- vagy mondjátok meg, hol van ez az autómosó
- vagy hasonló adottságú pasik jelentkezését várom mosásra:)
Elv: a menüt szabad nézni, de otthon eszel! :)
-
közpasik
A jobb oldali kis ikonok a google readeres feedlistámból készültek, és láthatóan [narancssárga háttérrel ezek szerepelnek] van köztük nem egy fiús;) blog. Ezekből gyűjtögetek képeket, tudja a f*sz, hogy minek, már van szerintem 1-2000 a gépemen biztos. Ezeknek meg van egy ilyen hm esszenciája, amiket külön gyűjtögettem, hogy majd mindenképpen megosztom veletek itt. Hát akkor nézzük a fiúkat. 45en vannak. Lehet, hogy valaki már volt közülük, akkor bocsi:) Lehet választani, le stipi-stopizni, TALÁN el tudom intézni a randit pl. Ricsinek vagy Custosnek:D;) [Hopp, az egyik képen lemaradt a cenzúra, na már mindegy:D]
-
második randi
Ma volt a második randim Crazy Boyjal. Délelőtt mindkettőnknek dolgozni kellett, úgyhogy egy ebéddel indítottunk kicsivel dél után, majd sétálgatás, beszélgetés, mozi, hazaút, búcsú, holnapi tali megbeszélése. Röviden ennyi volt. Kicsit bővebben:
Vááááá, meg vúúúú. Nem akarok semmit elkiabálni, de most végre van valaki, aki a lényének 100%-val levesz a lábamról. Egy olyan pasi, aki elég bölcs ahhoz, hogy felnézhessek rá, de emellé elég szerény is. Decemberig a másik kapura játszott, de kezdi megtalálni a helyét közöttünk. Idő kell hozzá, tudom, tudja, de abból meg van bőven. Most türelmes vagyok, türelmes leszek, semmit nem fogok siettetni.
Szóval találkoztunk. Ugyanolyan szexi, és mosolygós, és mókás, és bohém, mint legutóbb volt. Ebédeltünk a westend egyik gyorskajáldájában, én a nagy kedvencet, Mátrai Borzaskát, ő meg valami csirkecsíkokat evett, ami baromi jól nézett ki, de tele volt gombával, úgyhogy nálam kiesett. Amúgy kértem hozzá majonézt. Magát jófejnek gondoló pultos srác nagy arccal vette fel a rendeléseket. Párbeszéd:
- És kérek hozzá majonézt.
- Tartárt?
- NEEEEEEEEEM!!!! Majonézt!
CrazyBoy nekem adott igazat. A majonéz fincsi, a tartár savanyú, U-TÁ-LOM!!Vásároltunk is picit, rossmanban és douglesben. Az előbbiben ő, az utóbbiban én: megvettem az itt említett parfümöt! Természetesen most is először aftershave került a kosárba, amit a kedves – és ilyen téren nagyon rutinos – hölgy felhívására cseréltem a megfelelő dobozra. Előfordul, csak gáz, hogy mindig:)
Aztán kis cigizés – merthogy néha elszív 1-1 szálat, de nagyon jól bírja a cigimentes időt is. És nem szív annyit, hogy olyan lenne, mintha egy hamutartóval beszélgetnék, érintkeznék, csókolóznék. [979: itt a példa! Tessék példát venni!] Közben megjelent egy helyifaszkalap. Kijött az ajtón a tetőteraszra úgy, hogy amikor kilépett, azzal a mozdulattal köpte is ki a szájában felhalmozott szotyidarabokat. Undorító – gondoltam túl hangosan, mivel megtalált minket magának.
- Sziasztok. Össze kell gyűjtenem két kavicsot.
- Hajrá – mutattam körbe a tetőteraszon. Buta nézés, meglepődött a válaszon. Viktorban megy fel az adrenalin, miközben ezerrel kattogtam azon, hogy mi az a kavics. És nagyon féltem, asszem kicsit túllőttem a célon a reakciómmal. De nem mozdultam, maradtam ugyanabban a semleges pozícióban, és nem röhögtem a pofájába. Próbáltam bátornak tűnni – bizonyítani kellett, és ez bejött. Mert ugye az állatok akkor támadnak, ha érzik a félelmet. Azért utána rögtön el kellett menni pisilni;)Amúgy szerintetek mi az a kavics?
Aztán mozi. Ellenszenves néni adta el a jegyet. Vele nem vesztem össze , jófiú voltam:D Vettem popcornot, kékhalált, és beültünk. Volna. Mert ültek a helyünkön. Bennem nagyon ment fel a pumpa, úgyhogy kézbe vette a helyzetet, és finoman megkérdezte, hogy odaszól-e a jegyük. Mi nyertünk, aztán mégis átültünk, mert nagyon szem előtt voltunk. Hogy mit néztünk? Watchmen.
Végig ásítozós volt a film, sajnálom. Az eleje nagyon nem jött be:\ Meg nem is értettük, hogy mi történik. Ide-oda ugráltak az időben, és nem hiszem, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik nem értették, mi a szitu… Hogy miről szól a film, azt x+1 helyen elolvashatjátok. Csak pár gondolat:
- Nagyon-nagyon-nagyon hosszú! 168 perc!!!
- Volt egy rész [kb. a tetőpont az Antarktiszon], amikor szar volt a hangsávok keverése. Mivel Budapesten kb. alig van digitális mozigép, mindenhol szalagról megy a film, amiből következik, hogy szar szalagot vettek át a mozik, és adnak le nap, mint nap. Mert konkrétan ment a zene, de az angol szövegből semmit nem lehetett hallani. Az angoltanár CrazyBoyban még az is felmerült, hogy esetleg nem angolul beszélnek – de akkor ugye lett volna angol felirat is. Ült középen egy csapat külföldi kisdiák is, magyar kísérőkkel, akik annyira nem értették, hogy szóltak a kísérőknek, akik közül az egyik hátraordított: HANGOOOOT!
- Tél ellenére mínusz fokok voltak a teremben. Még szerencse, hogy volt valaki, aki legalább a kezemet melegen tartotta, különben tuti, hogy ott fagyok meg.
- Rorschach a legeslegtutibb karakter:D
- Dr. Manhattan végig egy szál faszban flangált:
Ha ez egy sms lenne, akkor CrazyBoy így köszönne el, legyen ez a végszó:
pb
-
Buzivicc
Egy buzi és egy szadista üzletet kötnek, hogy mindegyik kiélheti a másikon a szenvedélyét. Feldobnak egy érmét, hogy ki kezdi, lám a köcsögé lett a lehetőség, igyekszik rendesen helyben is hagyni a szadistát, de az csak felöltözik, egy szónélkül bekiséri a fészerbe, elmarja a buzi tökét, és beszorítja egy satuba, majd elővesz egy kést és megereszt egy irdatlan vigyort. Mire a buzi:
- Uristen, most lefogod vágni?!
-Neeem, levágod te magad ha rádgyújtom a pajtát!Tudooom, újszülöttnek minden vicc új, meg amúgy is kicsit fűrészes, de én majd’ meghaltam a nevetéstől:D
-
Pöti: “itthon szerinted…
“itthon szerinted hány hétre sötétülne el utána a képernyő?”
-
pontok megint – sok [előreláthatóan]
Majdnem az lett a cím, hogy sziasztok, köcsögök, csak mert lelkesen írogattam bejegyzéseket, hogy amíg Tihanyban űzöm az ipart, se legyetek bejegyzések nélkül, erre lófasz se kommentelt. Lefosom. De most nem káromkodom többet, nem szép dolog. Úgyhogy, most nem lesznek előrebejegyzések, viszont megint nem leszek jódarabig. Ezzel kell beérni. Lássuk:
- Ugye Tihany lásztvík, céges bál. Főszereplők: Viktor; Részegszőkepicsa. Kimentem pisilni, át az őrökön, mert a hely képtelen volt egy staffmosdót összehozni az 5-ből [értsd: kinyitni]. Jönnék vissza, őr engedne be, de az ajtó túloldalán ott a Részegszőkepicsa, és mondta az őrnek: “Őt ne engedd be, ő egy senki”… Teljesen ledöbbentem. Kimentem, forgolódtam, hirtelen nem tudtam, mit kezdjek. Aztán bementem, odaálltam elé, és megkérdeztem, hogy mi az, hogy senki vagyok. “Én a cégnél dolgozom, nem ismerlek, szóval egy senki vagy”… Erre kreatívan annyit bírtam még hozzávágni, hogy “Váltsál már stílust, baszdmeg”… csak hápogott, de órákig nem tértem magamhoz…
- Amúgy még Tihany: mentem lefelé, Mercedes Vito, én vezettem. Megyünk Füred előtt, látom, kollégáék ott állnak az út szélén, rendőrbácsi igazoltatja őket. Észbe kaptam “itt mindig van trafipax”, ezért lassítottam, 52 kmh. Aztán a város felénél “baszki, az előbb mentem el egy rendőr mellett [lásd: story "ott egy trafi, mennyivel mentél?!" Hát, szerintem eléggel egy következő 3 hónapos jogsimentes etaphoz:)
- Az a 'nickem' mostanában msnen, hogy Heartbeats... érdeklődik a jónép, h miért: láttam ezt a szót egy olyan szövegkörnyezetben [jelesül egy tájfutó időmérő szoftverben azt hívták így, hogy veszi-e a célszámítógép a kihelyezett eszközök jeleit - vagyis a kihelyezett eszközök voltak a szívdobbanások], ezért megakadt rajta a szemem, és nagyon megtetszett a szó, és hát ezért.
- Ma olvastam a metro metropolt, vagyis csak az utolsó oldala jutott el hozzám a nap végére, de ott is találtam két baromi érdekes dolgot. Kázmér és Hubával kezdtem szokás szerint, és németórán hangosan felnyerítettem, amikor elolvastam a mai kis képsor utolsó szövegét: “Talán, ha nagy mázlim van, akkor nem csúfolnak “Pincsiképű“-nek a hátralévő életemben”. Pincsiképű – brutál szó:) Erről jut eszembe… annó ‘elkezdtem-elkezdtünk’ egy szlenges dolgot szavakról, amiket nem értettem, nem ismertem. Itt van most a nagy testvér, ami kicsit profibb. Böngésszétek vidáman. [http://szleng.blog.hu/]
- A másik: ezen az oldalon mindig van ‘Posta’, ilyen rovat, ahova a jónép beküldi a meglátásait, problémáit, vagy épp örömeit. A mai első levél így kezdődik: “Az utcánkban, Tarnaleleszen a mai napig földút van.” Ezt is körbemutattam párszor, hogy mekkora problémái vannak az embereknek. De rögtön indokolja a következő bekezdésben: “Pétervásárán és más falvakban van útfelújítás [...]“… Teljesen készen van:) És hogy mit kéne tennie a települése vezetőinek: “Az ivádi polgármester ki mert állni Budapesten kéregetni a parlamentben”. Ez baszdmeg – íííííííííííííííí nem káromkodom… Tényleg egy országra tartozik, gratulálok, kedves K. K. Tarnalelesz.
- Ulipius-ház – szerintem több dolog miatt is a legjobb magyar könyvkiadó, és nem lepődnék meg, ha baromi gyorsan a legnagyobb is lenne. Folyamatosan érdekes könyveket jelentet meg [bestsellereket]. Hirdeti a könyveit – már ez is alig mondható el a kiadókról, méghozzá a metrokban, ahol többszáz?ezer ember fordul meg naponta. És a könyv úgy kezdődik, hogy a belső borítón van egy könyv, ami “ha tetszett, tetszenei fog a <könyvamitakezedbentartasz> is!” A végét pedig egy másik könyvajánlóval zárják: Ha tetszett a <könyvamitakezedbentartasz>, tetszeni fog ez is:”. Szerintem nagyon jó így könyvről könyvre haladni, és már nem egy remek élménnyel lettem gazdagabb. Most épp a Gigászok Harcát olvasom… vannak benne furis dolgok “A homoszexualitás bűn” – de hát… keresztények, meg republikánus párt… Ajánlom már 150 oldal után is nagyon.
-
gyűjtés [Dildo, Biblia, Munka, Design]
- Szombaton betoppant hozzám az – általam csak – ‘A 3 Generáció’-nak nevezett szervezet: Nagyi, unoka, és a középső, a leány/anyuka, aki szóvívőként is funkcionált [szerintem a kislány néma, a nagyi is valami ahhoz hasonló, 1x hagyta el hang a torkát. Na mindegy. Amúgy is, nem betoppantak, becsöngettek. Jött a rizsa, hogy ők a Bibliát elemzik, beszélgessünk róla. Mondtam érveket, meséltem az életfelfogásomról, és tuti, hogy nagyon szimpi voltam nekik, egészen addig, amig a Biblia és a vallások ellen azt hoztam fel, hogy meleg vagyok. Áll leesett, kínos csönd, Vityó mosolyog. Aztán jön azzal, hogy minden megváltoztatható, csak akarat kérdése. Erre mondtam neki, hogy "Ha Ön egy kicsit is művelt, akkor tudja, hogy ez olyan, mintha fiú létemre lány akarnék lenni, és teljesül..." Itt akadt meg a beszélgetés:) De én büszke voltam magamra...
- A kíváncsiság nagy úr... elkezdtem műfaszt böngészni a neten, egyelőre Ő a befutó.
- Ha már vásárlás: kisöcsém régen kitalálta, hogy a rengeteg érmünket milyen fasza lenne ilyen függönykarnisra felfűzni, és úgy kirakni a falra. Aztán ő elvetette, én meg pár napja felkaroltam az ötletet. Leleveleztem egy céggel, hogy 1 legkisebb, 1 méteres darabot méretre vágják nekem, rendelek hozzá két végződést, és lesz egy csodás kis éremtartóm. 6200 forint, és tuti siker.
- Hogy ma milyen orbitális fasz volt az egyik megrendelő vagyis "rendezvényszervező"... Kértem tőlük egy üres cd-t, amire végül nem volt szükség, úgyhogy visszaszállítottam nekik. a következő párbeszéd zajlott le: "Visszahoztam az üres cd-t, amit a kollégáid adtak". R: "Én nem emlékszem arra, hogy adtam volna neked cd-t. Én: "Akkor mégegyszer: Visszahoztam az üres cd-t, amit a kollégáid adtak." R: "Kollégáim???" Ekkor rámutattam a pólóján lévő logóra: "Nekik is ez volt a pólójukra írva... ". R: "Jaaaaa, a kollégáim" - már ekkor úgy éreztem, hogy no komment, ez segghülye, és tuti, hogy most szabadult valami kényszergyógykezelésről. Ekkor odafordult a kolléganőjéhez: "Edit [nemtom a nevét], te tudod, mi van ezen a cd-n?” Azon agyaltam, benyögöm-e mégegyszer az este kulcsmondatát, miszerint: “Visszahoztam az ÜRES cd-t, amit a KOLLÉGÁID adtak”… Aztán mégsem tettem… Hogy valakihez a két kulcsinfóból egy se jusson el…
- Unokatesómnak ellopták a pénztárcáját, benne sok pénzzel. Aztán ma este felhívott egy nő, aki rengeteget beszélt, hogy megtalálta, és nincs benne pénz, de minden kártya benne van, és ő KINYOMOZTA IWIWEN, hogy kit lehet értesíteni, és megtalálta a számom. Durva, hogy vannak ilyen emberek, akik pénzt sem akartak elfogadni ezért. Sőt. nem durva. Még ilyet.
- Végül: voltam bent fizetésért (ma is túl lettem fizetve… 4x-re számítottam, titkon 5x-et reméltem, és 7x-et kaptam…), és megláttam ezt a képernyővédőt a főnök számítógépén. Egy ideig áhitattal néztem, aztán mesélt egy tokioflash nevű irányzatról, akik furcsa órát gyártanak, amiknek az a lényeg, hogy ne szokványos számlapon mutassák az idő múlását. Na, hát ez ilyen, és csodaszép. Kár, hogy nincs falra szerelhetőben:( Amúgy innen letölthető.
-
World press photo
Kedden Pötivel megnéztük a worldpressphotot. Kábé ugyanazt gondoljuk róla, szóval… olvassátok az ő beszámolóját. A meleg kép – azon kívül, hogy tök jó dolog, hogy sok magyar fotós díjazott lett [davidnak biztos dagad a melle:)], ami csodás dolog – full ciki, hogy Magyarországon készült… Még pár, amihez rövid kommentet fűznék:
Ti tudtátok, hogy így néz ki a narvál?:D Én azt hittem, hogy szegény állatokat eltalálta sok-sok gerely… Mint ezt a nagyonügyes fotóst annó tavaly:D:D
Aztán volt egy kép, ami valami szabadvalamis síverseny ELŐDÖNTŐJÉN készült:) A döntőbe az jutott, aki túlélte?:)
És végül, de nem utolsó sorban, a nagy kedvencem, ez. Ha valakinek megvan nagyon nagyban, ezt pl. szívesen kitenném a falra:)
-
kínai
Hétfő, 4*45 perces óra, 20 fő + 1 tanár
A tanár egész órán a kínai és orosz csoporttársakkal poénkodott, nekik direkt angolul beszélt (pedig perfekt magyarok), meg ilyesmi. Aztán 300évesjátékmára sóhajtott egy hatalmasat, amire a tanár elkezdte faggatni:
T: Ki sóhajtott? Te voltál, 300évesjátékmára?
300: ééén nem sóhajtottam.
T: Hát pedig ezt így hívják magyarul!
Én úgy röhögtem, mint suliban még soha:D
Ja, ha már kínai, buzuljunk picit:) Egy olyan helyes ferdeszemű-európai keverék jár a suliba, hogy, mivel bement a könyvesboltba, rögtön vettem ma két tankönyvet, pedig már pár féléve nem szoktam:D
-
lépcső
Ismerkedtem valakivel a minap, és azt kérdezte a sűrűjében, hogy:
- Te hová vezetnél, ha lépcső lennél?
Már azt sem tudtam, hogy épp lányos vagy fiús zavaromban nem tudok semmi kreatívat kitalálni… Aztán elkezdtem hebegni valamit, ami az edzőteremről, az edzésről jutott eszembe:
- A nehezebb időkben felfelé, a könnyebbekben lefelé. – meg mondtam még pár hasonló baromságot, de nem loptam be magam a szívébe (bár azért párszor sikerült megnevettetnem, no de nem is ez a lényeg…)
Ti hova vezetnétek, ha lépcsők lennétek???
-
másolok kettő
Redblek születésnapja előtt benyújtotta a rendelését – egy műfaszt szeretett volna születésnapjára. [végül meg is kapta - kép].
Én is ilyen happy endet akarok!
Akkor amit kérek:
Daydream könyv – p239, amiben többek között ilyen képek vannak (ez most a hátterem).
A másik, amit szeretnék – azt TT kollégámnál láttam: egy kaméleont. Beszarás. A tömzsi kis nyomi teste és a külön mozgó deltoig szemei… a legflashebb állat.
-
?pride?
- Üzenem annak a két fogatlan öreg nőnek, hogy: Meleg vagyok. Néha idegesítő, néha túl kedves, Bókkirály, de mindenki szeret és semmiképpen SEM VAGYOK GENETIKAI SÖPREDÉK.
- Az a legszomorúbb az egészben, hogy öcsémnek fel kellett hívnia tegnap késő délután, hogy “Ugye nem vagy a Hősök terén?” – mert aggódott értem.
-
A buzi szó eredete
Forrás: index.hu (ők innen vették: Takács Judit: Homoszexualitás és társadalom) Kép: BelAmiOnline
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a ma leginkább szitokszóként ismert buzeráns szó – illetve későbbi rövidült, az argóban létrejött alakja, a buzi – a magyarba a 19. század végén került át a németből a homoszexuális jelentésű Buserant szó átvételével. A Buserant egy szócsaládba tartozik a ‘férfinak fiú szeretője’, illetve ‘kerülő lökés a biliárdban’ jelentésű régies Buseron, Busero szavakkal. Szótörténeti adatok alapján az is elmondható, hogy a magyar nyelvbe a németből először a biliárdjáték szavaiként a buzera, buzero kerültek át, melyekből a ‘fajtalankodik’ jelentést eredetileg nélkülöző buzerál ige létrejött (vö. Benkő 1967:399)13. Az említett német szavak az olaszból származnak; az olasz buggerone, illetve régies alakjában buzzerone, buggerare ‘szodomita’, ‘szodomiát űz’ jelentésű szavak pedig az ófrancia ‘eretnek, szodomita’ jelentésű bolgre szóhoz hasonlóan a latin Bulgari ‘bolgárok’ népnévből eredeztethetőek. A kutatások szerint “a jelentésváltozás a bolgárok között terjedő patarén eretnekséggel hozható kapcsolatba” (Benkő 1967: 399). A 18-19. században a magyar nyelvben szintén használatos volt a ‘megvetésre méltó személy, semmirekellő’ jelentésű, német eredetű buger szó, mely a németbe az – ófrancia bolgre ‘eretnek; szodomita’ szóból származó – francia bougre ‘pasas, fickó’ szó átvételével került (vö. Benkő 1967:379-380). A magyar buzi, buzeráns és buger szavak etimológiája tehát szintén a vallási és a szexuális elhajlások megnevezésének közös gyökerét mutatja.
-
a botranyos bejegyzes ujra a blogon
Az eddigi egyetlen bejegyzes, amivel valakit annyira megbantottam, hogy meg en is rosszul ereztem magam utana, es meg a blog is szunetelt, a bejegyzes meg lekerult. Viszont most messze vagyok mindenkitol, meg mar amugy sem aktualis semmi, mert… strategiat valtottam:)
Kis életem utóbbi egy hónapjába, és viszonzatlan érzéseibe tekintünk be öt pasin keresztül. Szolgálati közlemény: A kép csak illusztráció!! kicsit pornósra sikerült, bocs:D:D
[Szolgálati közlemény2: a számozás csak megkülönböztetés, nem rangsor.]
#1 Menjünk összevissza, úgy a vicces. Törpe. Mármint, ilyen fedőnéven fog futni:) 168 centi magas, vékony bi srác. Bi. BI. Neten ismertem meg, hol máshol:D [szolgálati közlemény: mind az ötöt:S] Az első másodperctől fogva izgatott, amit láttam belőle, aztán a találkozáskor csak még pozitívabb lett az élmény – azt leszámítva, hogy kisebb, mint nagy:D Ámde a farka… Jah, vele háromszor szexeltem három egymás utáni napon. Jó volt. Nagyon. Imádtam vele dugni. És hogy mi volt vele a baj? Miért nincs most mellettem? Nem tudom. A szexen kívül nem sok közös témánk volt… Megpróbáltam elvinni valahova, de nem mentünk, mert nem volt kedve. Úgyhogy dugtunk. Közben belémszeretett. Én nem belé. Szerintem a farkamat szerette. [Szolgálati közlemény: ügyeletes takarítót kérünk a hentespulthoz]
#2 Róla már sokan hallottak, legyen mondjuk steward. Egyszer randiztam vele. Tök különleges volt… vagyis nemtom… szóval nem ilyen beülős, vagy sétálós, vagy korizós vagy tökömtudja milyen randi, hanem… repülőgépeket néztünk. Tök furcsa volt, ott álltunk kocsival a leszállópálya mellett, összeért a lábunk, és beszélgettünk. Sokat. Volt barátja, akivel mosolyszünet volt éppen. És talán még mindig bánom, hogy nincs most mellettem. 2006 eleje óta ismerem, azóta van, hogy sokat beszélgetünk, van, hogy keveset, de valahogy mindig megtaláljuk egymás társaságát. Vagy nemtom (ilyen már volt egyszer most:S), lehet hogy csak azt képzelem, de jó vele beszélgetni. Plátói szerelem a javából. A nagy ő. Álompasi, kívülbelül. Ambíciózus, szép, okos, tudja, mit akar.
#3 Csikis, aki nem hagy aludni. Magasabb, mint én. 184 centi körül vagyok, és egyelőre nagyon szokatlan, hogy felfelé kell néznem, lábujjhegyre kell állnom, esküszöm törpének érzem magam mellette. Hívhatnám Toronynak is. Csak az nem olyan stílszerű:D Szóval értelmes. Vannak céljai. Tanul. Nem érzem azt, hogy ha meg kéne jelennem vele valahol, legszívesebben zsebredugnám. Sőt. Azt érzem, hogy szeretnék vele megjelenni. Jön ma is. Vonalat húzok az ágyba, megfogom a kezét, új próba az alvásra:P
#4 Nagyonvékony. Újabbplátói. Neki nem is egy pasija van:P És neki sem kellek még többediknek sem. Van közös érdeklődés, egy korosztály vagyunk, jó vele beszélgetni. Nagyon jó pasi. Mondjuk szerintem a [szépséges] farkam vastagabb, mint a karja, de hát istenem. Mindjárt befejezi a sulit. És nekem ez fontos. Semmi előítélet, de azért jó az, ha nem [csak] én vagyok az ész a családban. Sőt, őt ismeri az egyik volt osztálytársam is. És tőle kaptam a vámpírokbálja első kalózváltozatát:D Örök hála érte.
#5 Zöldséges. Tényleg az, de még csak nem is saját zöldségesnél, hanem egy áruházban ő a zöldségosztály. 0 ambíció. De érdeklődő. Viszont sört iszik – hogy én hogy gyűlölöm a sör szagát… Attól még büdösebb lesz az ember, mint a cigitől. Pfúj. Mondjuk az dícsérendő, hogy pikkpakk lefogyott 30 kilót, mert legalább vékony, és ugye Wiko ezt szereti. Vele is jó a szex. De neki is van pasija. Mondjuk azt nemtom, minek, ha én is kellek. És vele sincs téma… de, a szex. Meg a pasija. Remekséges.
Hát, ez az utóbbi idők termése. Most tanulás, aztán rádolgozok #3-ra, és majd talán egy hónap múlva ugyanitt – ugyan velem.
-
Hát, Thessaloniki … [Egy G.A.Y. story]
… sem egy nagy város. Vagy hogy is mondják? Ja, megvan: milyen kicsi a világ:
Még Magyarországon elkezdtem a gayromeo nevű ’közösségi’ portálon görög fiatal melegekkel levelezni, de azok, akik jól néztek ki, egy kivétellel nem beszéltek angolul:) Szóval maradt ő. Tök sok hasznos infoval ellátott az időjárástól kezdve az ünnepeken át az itteni meleg életig, közben meg sokat beszélgettünk egymásról és az élet egyéb dolgairól is. Jó fej srác, fiatal, helyes, és nem volt rossz egy kicsit gyakorolni az angolt kijövetel előtt.
Aztán pénteken ugye voltunk a ’lányokkal’ a cityben, és a meki és a Starbucks között láttunk egy srácot. Kék felsőben és farmerban állt egy templom előtt. Rögtön kiszúrtam, nem sokkal később a többiek is. Nagyon helyes srác volt, és a többiek megállapították, hogy valszeg kuncsaftra vár. Talán még egyet is értettem, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nagyon ismerős volt az arca. Ezen agyaltam két napig, majd hétfőn, szabadnap és a szokásos szabadnapi szaridő révén mit volt mit tenni, egész napos alvás után bementem netezni, fent volt ő is msnen. Elbeszélgettünk arról, hogy merre járt pénteken, milyen ruhában volt, majd egyetértettünk abban, hogy őt láttuk:)
Csak a faszom… gyáva vagyok én ilyenkor odamenni és leszólítani:’(
[Különben egy barátjára várt, és nem A barátjára… szóval még esélyem is lett volna…] -
… fasz éppeneszükbejutott …; a legkönnyebb nap – 174 vendég vacsorára; harang – This week is köcsög[…];Hronya Pola; szürke hétköznapok
T-71 2008. április 23. szerda [56] … fasz éppeneszükbejutott …
A szabadnapokat leszámítva március 16-a volt az utolsó nap, amikor nem kellett reggeliztetnem. És ma megint, hála az égnek:) Úgyhogy aludhattam – volna, mivel elfelejtettem kikapcsolni a negyed 8-as ébresztést, és onnantól már nem tudtam visszaaludni. Vergődtem az ágyban fél 10-ig, aztán fürdés, majd taxirendelés, városbataxizás, internetezés, palacsintaevés, piacvégigjárásmajdharisnyavevés, séta a városban, angolulbeszélőemberkeresés, postamegtalálás, csomagtáskábatevés. Kb. ennyi volt a délelőttöm, utána munka.
Ebéd a kantinban is, egy animátor sráccal ültünk egy asztalnál, aki ki volt akadva, hogy mennyire unalmasak az animátorok:) Meg irigyelt minket, hogy nekünk milyen jó a társaságunk. Aztán egy undorító dolgot csinált: kiakadt azon, hogy egy meleg a szobatársa, és elmondta mindenkinek, hogy ki ő:S Szerintem ez egy tirpák dolog volt… Pedig nyugatabbról jött, mint mi. Aztán mondta, hogy semmi baja a melegekkel, de együtt lakni velük:S Például öltözködés közben folyamatosan úgy érzi, hogy bámulja őt… Pedig először jó fejnek tűnt a srác…
Az ebéd nem volt nehéz, aztán pikkpakk megterítettünk vacsorára, ami még lightosabb volt. Aztán szokás szerint jöttek a fasz éppeneszükbejutott feladatokkal a menedzserek, szóval a biztonság kedvéért azért csak ott voltunk 11-ig este.
T-70 2008. április 24. csütörtök [57] a legkönnyebb nap – 174 vendég vacsorára
Az utóbbi 30 nap legkönnyebb napjának ígérkezett a mai – és az is lett belőle. A reggeli… Gorannal a verandán, és annyira nem volt dolgunk, hogy majd’ egy órát bent polisholtam – készültem az ebédre terítésre. Az ebéd első fél órája is hamar elment, aztán már mehettünk is haza.
Itthon bementem gyógyszertárba, mert a talpam már annyira sebes, hogy minden lépés hihetetlen fájdalom. Kaptam egy sprayt, remélem elmulasztja. Utána alvás, majd a legnehezebb itteni felébredéseim egyike, gyors fürdés, majd munka.
Úgy indult a vacsora, hogy öten hazajöhetünk. Hogy miért? Mert mindenki kivétel nélkül dolgozott, és kevesebb vendégünk volt, mint eddig bármikor – konkrétan 174. [Ja, vacsorakor láttam azt a srácot, akiről tegnap az a fasz animátor elmondta mindenkinek, hogy meleg. Kicsit borostás, de azért nem rossz pasi. A bökkenő az, hogy a Saniban dolgozik a barátja…] Aztán kitalálták, hogy mégse, mert majd találnak munkát mindenkinek. Hát, találtak. Elpolisholt poharakat polisholtak a többiek, pakolgattak nem létező dolgokat, aztán a hab a tortára az volt, amikor 22:00-kor megszülték, hogy OK, akkor most az étterem összes asztala alatt fel kell söpörni – és ez csak azért gáz, mert egy 50*50-es tömör talpuk van, ami 1/ baromi nehéz; 2/ minden arrébb kellett pakolni, majd vissza a helyére. 7-kor ígéretet kaptunk arra, hogy 10-kor haza mehetünk. Hát, nem mehettünk… De legalább a 11-es buszt elértük. Aztán elnéztünk a focimeccsre, de nem volt meg a ’normál’ konyha-felszolgálók két csapat, úgyhogy csak kicsit néztük őket, majd jöttünk haza. Közben eleredt az eső is… Végül beültünk egy tengerparti bárba, ahol koktéloztam, többiek söröztek, majd vacsoráztunk [éjjel 1 után], aztán beszélgettünk a tulajjal, majd – mivel még esett – Tinával hazafutottam,végül 2-re értem haza.
A bár tulaja érdekes dolgokat mesélt. Hogy ide főleg osztrákok, szerbek, románok és magyarok jönnek nyaralni, meg néhány német és angol, hogy nyáron neki 21 pincér dolgozik [a vicc az, hogy nálunk 12 pincér van…], és hogy nem 2€ – mint nekünk, hanem 4€ a bérük óránként… Erről ennyit.
Istennek hála ma is meg akart verni valaki – ma épp a büféboy. Az a vicc, hogy már mindenből indokot csinál arra, hogy fenyegessen. A legújabb, hogy csak akkor szólhatok hozzá, ha kérdez. Ilyeneket mond például a szobatársamnak, hogy seprűnyéllel fog szétverni, hogy nehéz estém lesz, hogy kirakja az ágyam az erkélyre és negyed óránként leellenőrzi, hogy nem vagyok-e a szobában… Elment az a maradék kis esze is, az biztos… És a legrosszabb az egészben az, hogy összejött a Beával:S Ő meg azt szeretné, hogy legyek jóban vele. De hát ez nem fog menni… Ja igen:D Ma azon akadt ki végleg, hogy a Beára azt monda, hogy „Ő a feleségem” és én meg mondtam, hogy nem az:D [Orsi meg azt, hogy álmodban:D]
T-70 2008. április 25. péntek [58] harang – This week is köcsög[…]
Ma – mivel délben kezdtem – aludhattam volna akár 11-ig is, de nem hagytak. 09:30-kor arra ébredtem, hogy harangoznak, és 11-ig egy ideig folyamatosan, majd utána kb. 10 percenként kapta el őket a roham. Közben meg ez a rohadt eső is esett, és folyamatosan érkeztek a szállodába az új vendégek, szóval szar napnak néztem elébe. Délre mentünk dolgozni, de a Bea kitalálta, hogy a 12:00-kor induló busszal menjünk… persze lekéstük [igaz, hogy korábban ment, sokkal!], úgyhogy maradt a taxi. Beértünk, pikkpakk átöltözés, aztán gyorsan sok evőeszköz polisholás, végül a station feltöltése italokkal, és kezdődött a roham: 500 görög és bulgár, és még 100 német és angol… Végeláthatatlan rohanás, terítés, takarítás, és csak jöttek és jöttek. A végére mindenki kikészült idegileg, én csak majdnem, de a Tina például frankón sírt. Még fél 4 után is voltak vendégek az étteremben, pedig akkorra a terítés nagy részével el szoktunk készülni – én akkor kezdtem el asztalokat takarítani. Viszont valami isteni csoda [és például Tina és nagyseggű segítsége!] folytán készen lettünk öt óra előtt, még polisholtunk evőeszközt, és szünetre is ki tudtunk menni.
Nagyseggű Paschalis különben vázolta, hogy „This week is köcsög, but the next week is csúcs!” [ezen kívül még azt tudja magyarul, hogy hülyegyerek:D:D]:)
Telepakoltuk a stationt vízzel és borral, ami fél óra alatt elfogyott. Viszont 5 supervisor végig a verandán segített, és így nem volt nagyon halál a dolog, sőt, még élveztük is Orsival – merthogy vele voltam végig. A terítéssel meg természetesen mi lettünk kész először – még 11 előtt. De a daily cleaningek és a többi station miatt csak az eggyel későbbi busszal jöttünk haza – 23:45-kor. Most mindenki próbál gyorsan sokat aludni, aztán holnap jön a kinek 16, kinek 15 óra munka.
T-69 2008. április 26. szombat [59] Hronya Pola
Reggeliztetés miatti korai kelésre virradt a nap ma. A reggeli nem volt para, Gorannal voltam, vele nagyon jól együtt lehet dolgozni, ma is sikerült, úgyhogy mi lettünk kész először a terítéssel utána. Ő elment szünetre, én nem, mert a többi station nem volt kész, és a büfé sem – ami nem is csoda, mert 11-kor még vendégek voltak… Nem is értem, h mi hogy lettünk kész délre… Polisholtam poharat a többieknek, hajtogattam virágokat, szeleteltem citromot – mindezt kajálás helyett, úgyhogy pikkpakk eljött az ebéd, ami lassan indult, aztán elkezdtek szállingózni a görögök – onnantól katasztrófa volt minden – főleg, hogy a két leglassabb srácot osztották be mellém [Próbáltam rávenni a főnököt, hogy változtassa meg a beosztást, de az volt az indok, hogy valakinek lenni kell velük – és mondjam meg, ha nem akarok velük lenni, beosztja melléjük a Beát… Tehát maradtam velük – még azt nem értem, hogy miért a verandára rakja be őket, ami a legnehezebb… De hát ő profi, mi meg szar kis gyakornokok vagyunk…]. Aztán istennek hála eljött a három óra, leléphettünk. Mivel ’állítólag’ nem volt ma shuttle bus [volt…], sétáltunk végig a parton, ami a fájós lábaim miatt nagyon lassan ment.
Mivel egy óra alvásnak nem láttuk értelmét, Beával beültünk ebédelni oda, ahol ittunk csütörtökön. Egy pincér volt, felvette a rendelést, de az angoltudása addig nem terjedt, hogy Coca Cola és nescafé… Nem is tudom, miért hittük azt, hogy a Cordon Bleu-t meg fogja érteni… [Pedig nagyon helyes bumbi srác volt, aki izgult, mikor a tálcát fogta, izgult, mikor velünk beszélt – annyira, hogy zsebre dugta mindkét kezét és kb. vízszintesig előre dőlt:D] Nem is értette. Fél óra után már gyanús volt, hogy nem kapunk semmit, ezért odamentem reklamálni. Akkor mondta, hogy várjak öt percet. Vártunk még fél órát, amikor is megjött az angolul beszélő pincér, és mondta, hogy nincs nekik, csak csirkefalatkájuk… Kapjátok be, köszi, már jöttünk is el, mert a zuhanyzásra is alig maradt időnk.
A vacsora érdekes volt. Mindenki zombi, és a sörök dőltek ki a tálcán sorban. Pl. volt egy olyan, hogy Boris kiöntött három sört az ajtóban, röhögtem rajta, aztán kimentem és a vendégek előtt kiöntöttem két sört meg egy colát, és mentem a mosodába ruhát cserélni, és Boris kb. két perccel előttem érkezett, ugyanúgy talpig sörösen – na akkor néztek már a mosónők és mondták, hogy vigyázzatok fiúk:)
Az éjféli vacsora előtt volt egy fél órás meetingünk, amikor megtanultuk, hogyan kell felszolgálni a maigiricát, azt a speciális levest, amit a görögök húsvét szombat este esznek, a böjt lezárásaként. Ez a leves növényekből és báránybelsőségekből áll, zöld a színe, és büdös, de mindenki szerint isteni, és meg kellett volna kóstolnom. Én nem kóstoltam. Éjfélivacsora előtt még mindenki kapott egy pohár vodka-Redbull-t, hogy jobban menjen a munka.
Utána nekem annyi volt a dolgom, hogy a bal kezemen egy hatalmas leveses tállal szaladgáltam, ami emiatt majd’ leszakadt 1 óra után, közben pedig minden asztalnál elmondtam, hogy „Hronya Pola” [élj sokáig] vagy „Hristos anesto” [passz] – vagy ha ők mondták, hogy H.a., akkor Alithios volt a válasz rá.
Aztán 4-kor végeztünk, mindenki halott, és próbált gyorsan sokat aludni, főleg azok, akiknek vasárnap reggeliztetniük kell – nekem szerencsére csak délben kezdődik újra a hajtás.
T-68 2008. április 27. vasárnap [60], T-67 2008. április 28. hétfő [61]
Megint elkezdtek összefolyni a napok… Az alváson és a munkán kívül mostanában már semmit nem csinálunk. Az összes terítés rohanássá vált, mivel a görög és bolgár vendégek eleve zárás után érkeznek [és a drága menedzsereink beengedik őket…], és addig maradnak, ameddig akarnak… hétfő délelőtt például még délben is bent ültek, amikor ki kell nyitni az újraterített éttermet fél egykor. Vasárnap már a front office menedzser, recepciósok, a spa és a maintenance főnöke, bárosok, rokonok, groomeok – szóval mindenki azon munkálkodott, hogy újra ki tudjunk nyitni. Hétfőn ugyanúgy szükség lett volna rájuk, de nem jött senki… Vagy például hétfő délután 17:30-kor még nem voltak terítők a verandán – amikor máskor ilyenkor már fél órája szüneten van mindenki úgy, hogy legrosszabb esetben 16:30-ra meg van terítve az étterem összes asztala… És éjfél előtt nem tudunk hazajönni, mert a vendégek este sem húznak haza…
Emellett még annyi van, hogy hétfőn voltunk kajálni ugyanott a parton Dionisiousban, a Dream nevű helyen, és mondta a tulaj, hogy a kirúgta miattunk a múltkori pincért:D Sajtos húst ettünk hasábbal, végre újra jóllakottan mentünk dolgozni este.
Ja igen, és úgy fáj a lábam, hogy csak sántítva tudok járni… mindkét sarkam, a lábujjaim, a lábfejem, a bokám, a vádlim – nagyon kéne már egy hosszabb pihenő…
El akartam menni netezni, de ahhoz is erőt kell gyűjtenem, hogy a vécéig elmásszak…
Még a telefonom is tönkre ment: a gombok felét nem lehet benyomni.
Vasárnap, amikor megláttam, hogy ezen a héten csak vasárnap lesz szabadnapom, és addig megint ilyen 8-15&18-22:30 és 12-22:30 beosztás váltakozik, akkor majdnem elsírtam magam. Tinával együtt ott tartottunk, hogy hazamegyünk – és nem a szállásra. És ezen felül Mogyitól egy jó szót nem kapunk [kapok]… Folyamatosan a hibákat találja meg bennem. Például tegnap lebaszott azért, mert fél 11-kor még vendégek voltak, és csak délben tudtam kivinni a trolin a koszos tányérokat…
T-66 2008. április 29. kedd [62]
Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt62]
Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt, úgyhogy hamar elkezdtünk teríteni a vacsorához, és még arra is volt időnk, hogy evőeszközzel feltöltsük a stationöket. A vacsora is hasonlóképpen telt, úgyhogy már az elején meg voltunk róla győződve, hogy kizárt, hogy ne érjük el a 11-es buszt. Hát, futnom kellett…
Este megint moziztunk FERI[csaknekinagybetűvel,mertfolytonrákeresanevére]vel, ma a szem című horrort néztük. Vélemény a filmekről majd egy külön postban a hét vége felé…
-
Az álom mostantól 1 hónapig valóság
Mostanában kezd általánossá válni, hogy álmodok, ami tök meglepő, mert nem nagyon szoktam emlékezni az álmaimra. Sőt, az is kezd nem szokatlan lenni, hogy angolul álmodok.
Pár napja az itteni munkámról álmodtam… Jött egy új lány és egy új fiú az álmomban. A lány magyarul beszélt, de a fiúval végig angolul beszélgettem. Fiatal volt, és jól nézett ki;P Aztán megkérdeztem a nevét, meg ilyesmi, hogy honnan jött, erre mondott egy magyar nevet, azt, hogy Magyarországról jött és hogy meleg:) És aztán megdobott egy hamiskás mosollyal és egy – itt abszolút nem szokatlan – kacsintással [kb. része a köszönésnek]. Idáig emlékszem rá, sajnos eljött a háromnegyed 8, és nagyon fel kellett kelni.
És ma mi történt? Az F&B menedzser bemutatta a két új görög pincért:) [ketten vannak, ez bejött; görögök – ez nem:D; egy fiú és még egy fiú – ez sem.] És hát a vékonyabbik fiú sokkal helyesebb, mint szépfiú és Peer egybegyúrva:D A csattanó pedig, Orsi szavait idézve: „van benne valami buzis” – tényleg van! vááááááááá egyszer úgy megbámultam, hogy nekem volt kínos:$ Ameddig nem tudom lefotózni, be kell érnetek ezzel a sráccal, aki a gépem buzis mappájában bujkált:D
-
puszkisz
Görögül jelenti a meleget, buzit, ratyit, mást, bumbit, gayt, meg a hasonlókat:D [éppúgy, mint homár, köcsög, homoszexuális, stb…]
-
exbüfésfiú
Ivan szombaton elutazik, most, hogy kezdtem megszeretni:) Par dolgot róla:
- Tobbek szerint bumbi, es szerintem is sanszos, de vasarnap hazamegy:S
-
remélem én is olyan leszek, mint ő:) 55 kilósan érkezett, most 62, kockás has, mellizom, és azt mondta, hogy csak a munka miatt. Rám is rám férne, az biztos.
-
Tök vicces vele beszélgetni, mert egyszerre használ több nyelvet. Tegnap pl. az áramellátásról beszélgettünk [neki is meghiúsította a netes terveit az áramszünet], és valami ilyen párbeszéd zajlott le közöttünk:
-
(…) there are some conflict zwischen Moldavia [ő innen származik] and Ukraine.
-
It’s so funny, that you mix languages.
-
Da:D
-
-
Ha örökké bujdosol, egy nap teljesen elveszíted önmagad
- mondta az egyik meleg srác a Sommersturm/Summerstorm című filmben. Péntek éjjel néztem, alvás helyett. Még otthon
letöltöttemkikölcsönöztem a filmet, és csak azért nem néztem meg, mert 1/ németül van, 2/ volt hozzá feliratom, csak el volt csúszva. Itt kint meg codecproblémák voltak, de tegnap munka előtt megoldottam mindent, úgyhogy szabad volt az út.Hogy miről is szól a film? Van egy srác, akinek van „barátnője”, de közben a legjobb barátjával masztizik folyamatosan, akinek szintén van barátnője. És az első srác, Tobi fülig szerelmes a legjobb barátjába. Na, és ők ketten egy négypárevezős fiúcsapat tagjai, akik a lánycsapattal [akinek tagjai a barátnők] elmennek valami versenyre + edzőtáborba, ahova megérkezik a QueerSchlag nevű másik csapat, szintén csupa fiatal sráccal. Az elején még elviccelődnek rajta, hogy „hihi, el van írva a pólótok, a Quer csak egy e-vel van [[nem értem]], de aztán hamar kiderül az igazság. És miközben Tobi ugye Achimba szerelmes, a melegek társaságát keresi, és közben álkapcsolatot tart fenn a lánnyal.
Na, kb ennyi a story. Van benne minden, amivel a fiatal tudatlan bumbik találkozhatnak. Coming out, barátnő, aki le akar velünk feküdni, szerelem a legjobb barátba, közös masztik, meleggyűlölet, lányos melegek… Nekem tetszett, és bár tudtam belül, hogy túl szép lenne [Achim – Kostja Ulmann tényleg jól is néz ki!!!], ha összejönne Tobival, azért végig a Happy endért izgultam. És a film vége talán olyan lett, amilyen az élet is lenne – ez de szép befejezés volt, ugye?!:)
Kepek a filmbol (az elso kepen van Achim, a jolkinezo!)
-
Gorog hetkoznapok
T-122 Troli 2008. március 5. (kedd) [6. nap]
Délelőtt elindultunk netezni Moudaniaba, sétáltunk lefelé az úton, amikor megállt mellettünk egy sárga sportos autó. Mogyi volt az, és bevitt minket a városba. Arany szíve van:)Estére ’elromlott’ az idő. Neeeeem, itt nincs vihar, meg jégeső, meg vörös fokozatú időjárási vészhelyzet, egyszerűen nem süt a nap, de szerencsére nem lett sokkal hidegebb. Netezni még rövidnadrág/póló kombóban mentem, este viszont már kellett a hosszúnadrág és valami felülre is.
Az étteremben a munkát polishingolással kezdtük, aztán egy kis terítés, majd láb [fasz] lógatás, mert készen lettünk 4 körül, de csak 5-től van break. Nembaj, leültünk az étterem tengerre néző részében és beszélgettünk. Vacsoránál teleettem magam [eddig nem volt ilyen jó kaja: grillezett csirke, valami fasírt szerű, krumpli, tésztasaláta és a kedvenc kis süteményeim [amik annyira jól néznek ki, hogy biztos a szépfiú csinálja őket].A vacsoráztatás az étteremben nem volt gáz, csak másfélszáz vendég van a szállodában, és voltunk rájuk 8-an, szóval lightos volt nagyon. Aztán Mogyi egyik helyettese beállított a troli mögé. Ez annyit tesz, hogy egy kis kocsival össze kell szedni a poharakat, üvegeket és tányérokat az állásokból. Rohadt unalmas, bár nem túl megerőltető meló. Nem kell gondolkozni, csak mész, tolod, és csinálod. De ezt sem szeretném csinálni:S Majdnem olyan rossz lenne 4 hónapig ezt tologatni, mint a Büfé.
Este munka után Beával meg akartunk inni egy pohár bort, úgyhogy elindultunk ugyan kifelé az étteremből, de vissza is fordultunk. Odamentünk a borokhoz, ahol már ott volt a román szobatársam, és az indiai srác [aki július közepéig marad, szóval a legtovább a staff azon részéből, akik már itt voltak, mikor megérkeztünk]. Tanítgattuk egymást a saját nyelvünkön mondott ’Egészségedre’-re, és iszogattuk a száraz vörös bort. Jól szórakoztunk egészen addig, míg fekete-nagyseggű, Mogyi másik helyettese be nem jött. Akkor kicsit rejtegettük az üveget, és nagyon kellemetlenül éreztük magunkat. Persze átlátott a szitán, hogy ’ááá, mi csak Pepsit iszunk’, de nem kaptunk nagy lebaszást.
Apropó szépfiú Este elhívtak minket az Amazing Race elől, hogy menjünk csinálni valamit. Szépfiú megosztotta velünk, hogy szerinte én fogom átvenni a buffet. Vááááá de nem akarom:S Aztán DVD-ztünk. A szépfiúval választottam filmeket is: Aliens vs. Predators és valami Jack Blackes film. Az első [AVP] viszonylag izgalmas volt, de film közben rájöttem, hogy én ezt már láttam. A másik viszont nagyon unalmas volt, szerintem be is aludtam rajta picit. És mindenkitől azt kaptam, hogy szarul választottam, pedig közös döntés volt. Nem tudom a film címét, valami olyan cuccról szól, amitől eltűnik a kutyaszar. Közben meg majd megfagytam, mert a srác lakásában bizony nem volt meleg. [bár a gondolat, hogy mellettem feküdt, kicsit melegített, de sajna nem úgy néz ki, mintha meleg lenne ] Párnacsatáztam vele picit, meg borozgattunk és ettünk pizzát, majd 4 után értünk vissza a szállásra.
Jaj, majd elfelejtettem: Este, mielőtt elmentünk volna dvdzni, és néztük a filmet, bejött a lányok szobatársának a galambja a szobába. Nagyon kemény. Mozgatja a fejét, meg néz. Nem repked, csak kutat Orsi meg pánikrohamot kapott – utálja a madarakat Van kép a madárról, nézzétek meg
T-121 szerda, 2008. március 5. [a hetedik nap]
Késői [vagyis már korai] fekvés, korai kelés – kilencre mentünk regisztrálni, vagymi. Szokás szerint nem volt ott senki, de fél óra múlva megérkezett a hölgy. Megtudtam, hogy 2 €-val többet fogok keresni naponta. Jejejee – bár remélem ez nem befolyásolja az Erasmus támogatásom. Regisztráltunk, fotózkodtunk, és kitöltöttünk egy hosszabb iskolai tesztnek megfelelő regisztrációs ívet. Most kis pihi, aztán fürdés, ebéd, majd munka este 10-ig. Kíváncsi vagyok, hogy fogunk kinézni.
Nap közben megérkezett a lány, akiről szóltak – „ egy másik lány Magyarországról”. Hát ő a csoporttársunk a suliban. Nem nagyon ismerem, de tuti, hogy odajár. Renáta. Majd most biztos többet fogunk beszélgetni, lévén, hogy a lányok szobájába költözött be.
A munka átlagos volt, kivéve talán azt, hogy ma először beszélgettem egy vendéggel németül!! Kérdezgettek arról, hogy hol lakom, honnan jöttem, meg ilyesmi, én meg megpróbáltam pik-pak mondatokat gyártani. Tök aranyosak voltak.
Estére eléggé elfáradtunk, 11 körül már ágyban voltunk. 12 órát aludtam.
T-120 csütörtök, 2008. március 6. [a nyolcadik nap] Újabb első dolgok
11-kor kelés, úgyhogy az első igazán egyedül töltött nap nem ígért sok izgalmat. Igazán egyedül töltött – mert ma a lányok 1-ig, én 1-től 10ig dolgoztam. Ebédeltetés közben már saját stationöm volt [12 asztal, amiért én feleltem], de közben Mogyi kétszer is lebaszott. Egyszer azért, mert nem voltam elég gyors, vagy mi, másodszor meg azért, mert leszedtem egy tányért egy másik részről, holott az én részemen is lett volna munka. Ezután már csak hab volt a tortán, hogy magamra borítottam egy pohár vizet, miközben szedtem le egy asztalt, de ezt legalább nem látta senki.
Utána terítés, meg szokásos rendrakás, készülődés a vacsorához. Vacsora csak annyiban különbözött az ebédtől, hogy már a falra is ki volt írva, hogy saját részem van. Főleg idős párok ültek nálam, de tök jó fej volt mindegyik, úgyhogy sokat beszélgettem a vendégekkel, sőt, az egyiktől megkaptam ittlétem első borravalóját, kemény 1€-t. Ez a magyar viszonyokat nézve nem hangzik rosszul, de ha azt vesszük, hogy Gil, az indiai srác kétszer kapott borravalót, amióta itt vagyok, egyszer 20, egyszer 5€-t, akkor aprópénz. Hamar eljött a 10 óra, amikorra végeztünk mindennel. Hívtak a fiúk a szokásos heti pincér-szakács focimeccsre, de holnap korán kelés, mivel reggeliztetek, és kedvem sem volt sok. A lányok meg isznak két faluval arrébb, úgyhogy oda most nem sétálok át, ergo alvás.
Ja, amit folyton számolgatok: elhatároztam, hogy megpróbálom megdönteni a 40 nap 40 éjszaka „rekordját” Most 8 napnál tartok, és még nem remegek az elvonási tünetektől, úgyhogy nem voltam függő
T-118 péntek, 2008. március 7. [a kilencedik nap]
[szerintem elcsúsztam eggyel a visszaszámlálást tekintve, de nem írom át az előző napokat, szóval most 118 nap van hátra – szerintem. ]
Ma reggeliztettem először ittlétem során. Az első öt percben megtanultam kávét csinálni, utána meg ketten vittünk Gorannal 3 állást sok-sok vendéggel, mivel egyedül ennek a három állásnak van kilátása a tengerre. De nem volt semmi gond… Ja, és most először köszöntöttem születésnapost: pezsgő, gyertya és virágszirmok az asztalon, torta gyertyákkal és happy birthdayt éneklő pincérek kaja közben – szerintem meghatódott az Ingrid névre hallgató német hölgy:), mi pedig elég jól szórakoztunk. A reggeli vége hamar eljött, amikor is mindenki mentett magának valami kaját, aztán jött a már-már szokásos napi áramszünet. Ilyenkor a házi generátor termel ugyan áramot, de a kiszolgáló részen ezzel csak a világítás megy, semmilyen gép nem működik..
Amikor közeledett az egy óra, Gil szólt, hogy menni kell Mogyihoz, mert nem végeztünk mára. Mogyi szólt, hogy ma ötig dolgozom [háthx], mert ki kell takarítani a Tavernát a horizontmedence mellett [ez az a medence, aminek a szélén vízesés van, tehát olyan, mintha a tengerben ülnél]. Előpolisholtunk vagy 2000 evőeszközt, majd felmostunk, és közben nagyon berugtunk, mivel kicsit sok rosét ittunk Utána majd’ két nap után végre találkoztam és beszélgettem a lányokkal, megfürödtem a szobájukban, beszedtem a ruháinkat [mivel arany szívük van, és kimosták a ruháimat, és ki is teregették], most megírom ezt, aztán megyünk Gillel a városba netezni, meg benézünk a Vodafonehoz, mert valami olyanról beszélt, hogy havi 30 euróért lehet notebookhoz modemes netet venni. Majd kiderül.
-
Ya sas
Az elso gorogorszagi post, plusz uj kepek a galeriakban /katt a kepre!!/!
Tovabbi kepek itt!
T-127 nap
Furcsa dolog a repülés… hatalmas gyorsulás, kvázi folyamatos emelkedés, majd amikor észrevettem, hogy végre nem csak felhők vannak alattunk, hanem elláttunk lefelé 10000 métert is akár, már be is kapcsolódott az övek bekapcsolását jelző led, készülődtünk a leszálláshoz. A reptér nagyon kicsi, de ahhoz képest, hogy nem a főváros reptere, nagyon igényes, bár nincs sok ember. A buszra is utolsónak szálltunk fel, és rögtön jött a gondolat a lányok részéről, hogy öt (én 4) hónap múlva fogom látni legközelebb. Jött a futószalagon a poggyász, természetesen a miénk volt a legutolsó 3 bőrönd. Kilépve a főbejáraton elkapott az Amazing Race feeling, taxit szerezni, elmagyarázni angolul nem beszélő embereknek, hogy hova akarok menni, aztán rájönni, hogy tök rosszul ejtem ki a dolgokat.
A közlekedés egy vicc, a taxi a 80-as táblánál simán jött 150-nel, és a sávokat sem nagyon tartotta be. A 2×2 sávos út közepén ment, és nem nagyon zavartatta magát, majd néha minden előjel nélkül nyomott egy padlóféket, és egy kicsit ment lassan, majd szépen egyenletesen újra felgyorsított. De a repülőtértől 47 km-re lévő Nea Moudania-t így pik-pak elértük. Viszont – gondolom, mivel angolul szólaltunk meg – a taxis rendesen átvágott minket kb. 15 €-val. Mert a taxiórát elfelejtette bekapcsolni… Ahogy számoltam a kis árlista alapján maximum negyvenet kellett volna kérnie, de 55-öt mondott. Mindegy, még ez is kevesebb, mint a hatvan, amit a HR-es csaj mondott.
Megérkeztünk a szállodába, ami csodálatosan néz ki, nagyon kedvesen fogadtak minket. Minden staff-tag, akivel találkoztunk, mosolygott, bemutatkozott, megkérdezte, hogy honnan jöttünk, mennyi ideig leszünk itt, és hogy melyik részlegen fogunk dolgozni. Aztán jött a szobakiosztás, kicsit [nagyon!] szomorúan vettem tudomásul, hogy nem lehet megoldani, hogy a lányokkal egy szobában legyek. Egy román srácot kaptam, még másfél hónapig marad. Átjött egy másik román srác is, ő Erdély közepéből származik, egy félig magyar, félig román faluból. Ő tud magyarul, de azt mondta, hogy fél éve csak angolul szólal meg, úgyhogy eltart neki egy ideig, míg eszébe jut. De mindegy is, holnap megy haza. Van még itt egy ferdeszemű lány is, ő a lányok szobatársa lesz, de eddig csak láttuk, még nem beszéltünk vele. A nevekkel gondban vagyok. Egyedül a Darko nevű srác nevére emlékszem, de rá is csak a film miatt.
A feketeleves viszont akkor ért minket, amikor megláttuk a szobákat, és a környékét. Hát, ez a része a szállodának már nem öt csillagos, sőt… Szemét mindenfelé, a fürdőszobáról inkább nem is írok semmit. Ultragáz. Bea nagyon kivan, ő – amikor először meglátta – haza akart menni:S Ők egy öt ágyas szobában vannak hárman. Nekik van saját zuhanyzójuk, de a szekrényük kettejüknek van egy, és az is leszakadt polcokkal. [Ezt este megszereltem]. Nekem legalább a szobám normális. A román srác is az, megbeszéltük, hogy bízhatunk-e egymásban, mert mindkettőnknek vannak értékeink. Cigizik, de megígérte, hogy a szobában nem fog.
Most megyek, jelenésünk van a maitre de restaurant-nál, eligazitás, vagy mi a fene, aztán román srác körbevisz a városban minket.
Eligazítás… furis a főnök kiejtése… De aranyos. Jött a sablon szöveg, hogy mi egy nagy család vagyunk, ahol mindenki boldog és szereti egymást. Amikor ezt elmondtuk a többi alkalmazottnak, kinevettek minket. Kaptunk vizet, meg két szendvicset és egy banánt, mert ő is volt már így külföldön, tudja, hogy milyen úgy elmenni valahova, hogy nincsenek ott a barátai, a kedvenc ízei, az ágya, stb.
Városnézés: Hát, körbevitt. Végigsétáltunk a tengerparton, megmutatta a szupermarketeket, az internetszalont, a fast foodot. Aztán bevásároltunk, vettünk mindent, ami kell, és most itt ülünk a lányokkal a szobájukban, beszélgetünk, videókat néztünk, majd betoppant a magyarul beszélő román szakács srác, belekezdett a 67-es úton c. Republic nótába, majd elkezdte firtatni, miért van C a végén. Mivel neki ma van az utolsó napja, bejött Darko elbúcsúzni tőle. Kapott ajándékot is, erre Orsi mondta, hogy reméli, hogy nem fognak sírni. Sokat mesélt a szállodáról, ami külön érdekes volt, mert ugye egyre inkább előjön a passzív magyar szókincse, úgyhogy ilyeneket mond: fake magyar passport. Ebben a storyban, az útlevelesben úgy bukott le a főhős, hogy a spanyol határőr megkérdezte a román sráctól, akinek magyar útlevele volt [fake magyar passport, ahogy már írtam], hogy hány híd van Budapesten a Duna felett. Egy másik érdekes story, hogy szerinte ebben a szállodában két hét után vagy őrült lesz valaki, vagy „gay”. És ami még vicces, hogy a lányok szobatársáról, Christináról úgy beszél, hogy Mappet girl:D Jajj, az tök rossz, hogy ő elmegy holnap. Itt ül két órája, és csak mesél és mesél. Uff, mindjárt éjfél… Reggeli 8:15-kor a lányokkal. Most lassan alvás.
T-126 nap
Hajnalban reggeliztünk. Hozzá kell szoknunk, – és a tapasztalat megerősítette a beszámolókat – hogy a napi reggeli jam, sajt és valami felvágott, amiről lemaradtunk, mivel a reggeli vége felé toppantunk be. Aztán mire végeztünk, a ’kedves’ konyhás néni megjött a friss kenyérrel és a felvágottal. Hát… köszi.
Utána kis pihenés a szobában, zuhanyzás, fogmosás, felöltözés, 10-re jelenés Mogyinál, ami az étteremvezető fedőneve lesz mostantól Odamentünk, mosolyogtunk, mentünk volna az ’uniformisért’ – de a nő, akinek oda kellett volna adnia, nem volt a helyén. Nem baj, menjünk vissza 11-re. 11-kor már Mogyi sem volt ott, meg a nő sem, úgyhogy menjünk holnap… Kíváncsi leszek, meddig akarják ezt játszani
Tengersok szabadidőnk lévén a lányokkal kiléptünk az ablakomon – asszem nekem van a legnagyobb balkonom a szállóban, csak nem ajtó vezet oda, hanem az ablakon kell átmászni. De [most nézzétek meg a képeket] szerintem a kilátás kárpótol. A szobatársam szerint itt szoktak lenni a staff partyk… vajh miért? Viszont megértettük azt is, hogy miért mondja mindenki azt, hogy a szállodánk a ’middle of nowhere’ közepén fekszik Mindenfelé új házak, amik a szállodából élőknek adnak otthont, mellettük meg szántóföldek, és tényleg semmi. A miénk az egyetlen szálloda a környéken…
Megkértük a szobatársam [a Harmonikás], hogy mutassa meg, hol lehet simkártyát venni. Előtte beugrottunk ebédelni, színes tészta volt darált hússal [vagyis én ezt választottam], és esküszöm finom volt! A srácnak különben fogalma nem volt, hova menjünk simkártya ügyben, viszont végigjártuk a környék összes elektronikai-cikk boltját, mert 17€-s mp3 lejátszót akart venni. Aztán két órával az elindulás után találtunk egy telefonost, aranyos volt, segítőkész, és kb. 1 perc alatt a kezünkbe nyomta a simkártyákat. Nem kérdezett semmit, se nevet, se semmit, adta a kártyát. Nem értem, otthon miért csinálnak ebből személyi-fénymásolós-sokpercigtartüó procedúrát… Fel is töltöttük, így legalább nem 210, hanem csak 30 forintért tudjuk hívni egymást.
Aztán két internetszalonban is próbáltam nethez jutni. Az egyikben ugyan megengedték, hogy használjam a notebookom, de nem volt net a kábelben [két géppel is leellenőriztem], a másikban volt [igaz, hogy ott csak a pc-n nyomulhattam], de olyan lassú, hogy 10 perc alatt nem töltődött be egy oldal. Hagytam a fenébe, majd holnap. Hazafelé megkóstoltuk az itteni gyrost, ami tocsogott az olajban [ez minden ételükről elmondható], úgyhogy gyenge gyomorpanasszal indultunk vissza a hotelbe – a tengerparton! Ami még a gyrososnál vicces volt, hogy a csajt először megrázta egy hatalmas szikrával a gyrossütő, aztán a gyrosvágó késsel elvágta a kezét, úgyhogy nem volt meglepő, hogy utána már csapkodott. Leültünk, beszélgettünk, néztük, hogy csillog a napfény a vízen, és közben megszólított minket egy magyar család. 20 éve élnek itt, van pár pékségük, és ők sem értették, hogy miért pont Görögországba jöttünk. Aztán Bea mesélt arról is, hogy több pasi is rászólt már, hogy szex közben ne szorongassa a heréjüket. No comment – de amikor átmegyek hozzájuk legközelebb, viszem a suspensort:D
Apropó, ’nem értették’. Egyik munkatársunk sem. Hozzájuk képest mi nagyon Nyugat-Európaiak vagyunk, nekik ez jó pénz, nekünk nem. És tényleg, kicsit munkásszálló/menekülttábor feelingje van a helynek. Van köztük még pár, aki az önéletrajz miatt jött ide, de többségüknek ez a havi 100e forint annyira jó pénz, hogy vagy nem először vannak itt, vagy tervezik visszajönni. Szomorú. Ez például a magunkkal hozott ruhák mennyiségén is látszik. Nagy, teli bőrönd, sok ruha, cipők, minden, míg az ő szekrényeikben lóg egy nadrág, pár felső, és ennyi. Vagy mi izgultuk túl a dolgot, vagy ők tényleg nem a legjobb anyagi körülmények közül jöttek. És ezzel szemben állunk mi, akik beültük három notebookkal a lányok szobájába, naplót írni. Szánalmasak vagyunk mi is.
Visszazökkenve: délután délutánialvás, majd vacsora, majd egy órát át superbombereztünk telefonon, aztán amazing race-t néztünk, majd kimentünk a iszogatni a többiekhez a lányok balkonjára. Ott volt a mappet girl, aki tök aranyos, és honfitársa, Ivan, meg még két srác a faluból. Csak úgy dölt belőlük a szó, jó társaság voltak, de szerintem mi sem maradtunk alul mesélésben, egészen addig, míg valahogy Magyarország történelmére terelődött a téma. Akkor kínos csend, majd bevallottuk, hogy nem tudjuk röviden elmondani. Azt még mindenképp el kell mondanom így a nap vége felé, hogy az egyik srác a faluból álomszépen néz ki:$ Majd igyekszem lefotózni, és megmutatni őt is. Most alvás, lassan 1 óra…
T-125 nap
Szép kezdet… megbeszéltük a lányokkal, hogy fél kilenckor találkozunk, hogy menjünk enni. Most negyed 10 van, és még alszanak:S Úgyhogy miattuk én is lemaradtam a reggeliről… Nemsokára uniformispróba, aztán megnézzük a nagy templomot a városban, meg feltöltjük a képeinket a netre.
Kaptunk egyenruhát. Mindegyikünknek jól áll, bár az állapotával kapcsolatban azért nem lenne alaptalan, ha kifogásokat emelnénk… Beára még vár egy kis varrás is pl…
-
fejlesztések
A blogon nemrégiben coming outolt karas segítségével elkészült az utolsó olyan funkciója a blognak, amit a görögországi “kiruccanás” előtt szándékoztam megvalósítani, így a blog joggal viselheti a 3.1-es verziószámot:-P Ez pedig nem más, mint a költözéskor már beharangozott galéria, ami a technika – és a mysql – ördögének köszönhetően mostanra fejeződött be. A jobb oldali menüsoron érhető el mától, de egyelőre csak teszt jelleggel töltöttem fel pár képet a szállodáról, ahova megyek, valamint rajzocskáimat, az igazi nagyüzem, képáradat, ilyesmi remélem jövőhéten indul be. Remélem elnyeri a tetszéseteket, és azt is legalább olyan gyakran fogjátok böngészni, mint a blogot. Megváltozott a fejlécben található blognév is, El Grecora. Nemnem, még mindig Victor van Gogh vagyok – höhö – csak… kap egy tábla csokit, aki megmondja, miért El Greco, no:D Karas: nem játszhatsz!!!!!!!!!
De most megyek olvasni, mivel megjött a Battle Royal – update: ami ráadásul Battle Royale – és végezni akarok vele, mielőtt körülöttem mindenki lehagy, és kiddo megírja, ki a gyilkos:P
-
hát ezt megkaptam…
“It means errrrr no, have you actually seen your face. Its repulsive, now shoo.
like cya” -
gondolatok a hűtőből
[najó, Schönbrunnból, vagyis a kastély mellől... na: tegnap déltől ma este 9ig a bécsi Parkhotel Schönbrunnban tengettem az időt, dolgoztam. A következő gondolatok az ez idő alatti beszélgetések során születtek. Punkt. Es gibt. Ja.]
#1 többen [zoli és spring, pl] írtak arról, hogy mennyire kulturáltak vagyunk. Schönbrunn, parkhotel, 4 csillag. 300 fő egyszerre rámozdul a büféebédre. Minden nemzet sorbaáll, szépen, kulturáltan. A díszmagyarja nem, könyököl jobbra, balra, “bocs-bocs”, és egy kis krumplit tesz a tányérra, majd két csévinggel később ugyanaz a húsért, majd kicsit arrébb a saliért is. Gratulálok.
#2 Kollégám szerint a schönbrunni kastély kertje akkora, hogy nem lehet megkerülni. Meg lehet. Csak több ora feszített tempójú séta fel a hegyre, le a hegyről. És akármennyit mész, ott van melletted. Megkerültük.
#3 Mondjuk itt meg az volt a furcsa, hogy be akartunk menni a kertbe, kb fél hatkor, de ki volt írva, hogy ötkor zár, ergo nem mentünk – pedig nyitva volt a kapu. De két japó turista még csak rá se nézett a táblára, ment előre.
Remélem rájuk zárták a kaput és megfagytak:P#4 Mindenki beszél magyarul. Kollégák meséltek egy rendezvényhelyszín villanyszerelőjéről, akihez odament a külföldi megrendelő: “szia, kéne betáp [külföldiül]” – helyi ‘kolléga’: “Nem kapsz, most pedig elmész a jó kurva anyádba” ['kolléga' 140 kilós kopasz állat]. Megrendelő pedig elkullogott. A srác ránézett a mesélőre, és mondta: “Ugyehogy mindenki beszél magyarul?” Na, ezt a szösszenetet meg csak azért, mert a hosszú séta után akartunk enni. Találtunk is egy kedves kis éttermet. Beültünk, kaptunk étlapot, majd jött a ki mit iszik kérdés. ‘Cola’, ‘Cola’, ‘őőőő Ginger’ – pincér bután néz. ‘Srácok, mi a gyömbér? – kolléga kérdezi’. Pincér: “Ja, az nincs” [magyarul]. Kiderült, hogy a srác 20 éve kiment két hónapra dolgozni, csak ott ragadt – azóta már családja is ott van. Aztán néztük az étlapot, másik kolléga borsos húst akart kérni, de a pincérnek fogalma nem volt, hogy mi az – jah, mert közben hozott csak nekünk valahonan hátulról két magyar nyelvű étlapot. Szóval, a borsos húst megnézte angolul. Reakció: “Ki fordította ezt, baszdmeg?”:D
#5 bontás közben találtam kirakva egy csomó Vienna GayGuide-ot. Ez tök jól esett, hoztam is egyet. Majd egyszer biztos hasznos lesz:P
#6 Hazafelé úton szóba került a hosszú élet. Mármint, konkrétabban az örökké élet. Erre az volt a kollégám válasza, hogy: “Mit tett a bakelittel a cd? Mit tett az analóg fotózással a digitális fényképezés? Elértéktelenedtek. Az örökké éléssel az élet is elértéktelenedne. Mert az egyetlen dolog, amitől az emberek félnek, az az elmúlás. Aki mástól fél, az hazudik.” Mi erről a véleményetek?:O
-
napi vegyes – kiegészítve/befejezve
#1: Útlevél – hát nem tudom, vmelyik nap hallottam a rádióban, hogy épp szidják az okmányirodákat. Nem tudom mi alapján… Én ugye múlthét kedden csináltattam az útlevelet. 6e-t fizettem, 30 nap alatt kellett volna elkészülnie. Ha 12e-t fizetsz, akkor 5 nap asszem. Na, nekem kedden már jött az értesítés, hogy átvehetem a postán. 5 munkanap, hatezerért. Szép. Thx állambácsi.
#2a: Pénz – elhagytam egy szent istvánt tegnap:S Egy munkatársam megadta tartozását, begyűrtem a zsebembe, és szerintem valahogy kirántottam, vagy valaki kirántotta a zsebemből, nem tudom. De a lényeg, hogy este, mikor vettem elő a pénztárcám, hogy kifizessem a donpepét, nem volt sehol. Áttúrtam az összes nadrágomat vagy háromszor, a táskáimat is kb ennyiszer, pénztárcám minden rekeszét kiürítettem, kabátzsebek áttúrva, kocsi átfésülve, sehol semmi. Fasza. “könnyen jött könnyen ment” – vagy mi.
#2b: Tehát kifizettem a donpepét, adtam borravalót, és nekiláttam a fogyasztásnak. Ezt vettem:
1 db BUNDÁZOTT CSIRKERUDAK SAJTOS RIZZSEL Ár: 1840 Ft
Kezdjük a körettel. Sajtos rizs (mozzarella sajt volt benne) – én arra számítottam, hogy kb olyan lesz, mintha sajtszószt összekevertek volna rizzsel. Most lehet, hogy én vagyok béna, és nem kellett volna hanyagolnom a melegítést az amúgy is forró ételnél, de ez a rész úgy nézett ki, hogy rizs, és benne sajtkockák:) Na mindegy, nekem ízlett, csak másra számítottam. Ha lesz legközelebb, majd megmelegítem, hátha. A bundázott csirkerudak viszont isteni volt. Sörbundába voltak bebugyolálva (szakszóval:) ), de valami isteni finom volt. Ha donpepétől rendeltek, és nem pizzára vágytok, ezt nyugodtan merem ajánlani.
#3: Pénz #2: Megkaptam az ERASMUS ösztöndíjat a gyakorlatra!!! 400€/ hó – a kinti fizetésem mellé. Ma jött a levél, hogy ennyit (a maximumot) ítéltek oda nekem. Danke sehr. [Update: azért rákérdeztem, hogy ugye nem 400€/4 hónap - és most jött meg a megnyugtató válasz, hogy nem, 400/hó:D:D]
#4: Voltam ma a volt sulimban szalagavató bálon. Vagyis csak a főpróbáján, mert ez… mindegy, ez egy elég bonyolult rendszer. Idén ballag az utolsó két osztály, akiket ismertem a suliból:’( Andriska, az álompasim is. Tök furcsa érzés, hogy tizenéves kora óta ismerem, most meg már felnőtt. A volt osztályfőnököm meg… mondtam neki, hogy mindjárt végzek a sulival, erre úgy reagált, persze, én már öreg vagyok. Hát szép:S:D De azért kicsit büszke is voltam arra, hogy ismerem őket. Én, a nagy öreg, és kb minden második végzős köszön nekem:’(:) Hiányoznak a gimis évek kurvára:S A táncok… volt köztük nagyon gagyi, meg kicsit jobb, de konzultálva a koreográfusokkal, azt mondták, hogy az osztály kérte gagyira:) Szóval bekussolok:) Meg volt egy furisan kinéző srác. Feketére festett körmök… hosszú haj, de nem ilyen emooooos, hanem mansonos… Sőt, inkább vámpírokbáljás:) Ilyen fekete copfba fogott haj, meg botja is volt… Hát, szerintem botrány… Azt hittem, ennyire azért bele lehet szólni az öltözködésbe. Bezzeg a mi időnkben… [VÁÁÁ tényleg öreg vagyok ennyire?:S]
#5 Filmek – Kiddo:gus – 2:2
kicsit el vagyok maradva filmes bejegyzéssel, úgyhogy gyorsan pótolom, röviden:)
Kiddo tanácsára megnéztem az ember gyermeke című alkotást. Egy képzeletbeli katasztrófára épül a film, miszerint a nők elvesztik termékenységüket. A híradókban sztárként mutatják a Föld legfiatalabb gyerekét, halálakor az emberek sírnak.. Félelmetesen jó. Jah,a jövőben játszódik. És még van az is, hogy a bevándorlókat elkülönítik, ez egy érdekes szál, nem teljesen volt megmagyarázva szerintem. De a film legjobb jelenete kétségkívül az, amikor a film vége felé katonák lőnek egy házat, és amikor meglátják, hogy jön ki a nő, aki megszült egy gyereket újra, vagymi, akkor van, aki elmond egy imát, van, aki letérdel, de ordítják, hogy tüzet szüntess… csodás jelenet. A film szerintem végig élvezhető, és ajánlandó/ajánlható alkotás. 8/10 [amit megnéztem újra, mert kiddo felhívta rá a figyelmem: van egy jelenet, ami kb 8 perc hosszú, és nincs benne vágás, pedig kb akkor történik a legtöbb minden. Aki szereti a különlegességeket, annak külön ajánlom!][Mellesleg a film eredeti címe - Children of men - szerintem sokkal többet mond, mint a szokásosan kaksi magyar cím!!!!!:S]
Figyeld a kezem, mert csalok!!!!!!
Gusnál, és még egy blogon [noel] olvastam a tökéletes trükk – The prestige c. filmről, két bűvész versengéséről, rögtön kedvet is kaptam hozzá. Érdekes a történet, jó belátni a trükkök mögé egy kicsit. És ahogy ők sem, én sem akarom előre lelőni a poént, de a végéig folyamatosan tartogat meglepetéseket a film. Szerintem esélyetek sincs rájönni:P Kíváncsian várom, hogy hátha vki:P 9/10 – azért jobb eggyel, mint az előző, mert a végéig voltak meglepetések:)
[ennek a plakátját nem vagdostam össze, szerintem így tökéletes:P] A törökfürdőből és a Mysterious skinből álló gyűjteményem mellé begyűjtöttem még két darabot, a Summerstorm/sommersturm (vicces, hogy a két nyelvben csak felcseréled a magánhangzókat, és kész:D] című német filmet, amit még nem láttam, de rövidesen pótolom, és a Get real-t. Ez utóbbi egy kamasz vívódásait mutatja be az elfogadásról, a coming outról, a bújkálásról, a szerelemről, és a család hozzá fűződő viszonyán keresztül. Nem lövöm le a végét, de itt sem az lett, mint amire számítottam. Kicsit felfedeztem ugyanazokat a problémákat, amivel én is szembesültem meleg életem elején. Kicsit olyan ez a film, amit meg kéne mutatni olyanoknak, akik nem tudják, hogy ‘mi a baj velük’ (kb így érzi a többség az elején), hogy megtudják, ez nem baj, és nincsenek egyedül. Szerintem. 7/10
Végül horrorfronton is találtam egy gyöngyszemet, a – mivel magyar címet eddig nem nagyon leltem hozzá – 30 days of night-ot. Ehhez is gusnál kaptam ötletet [a képet is tőle lopta, de pssssssszt!!!!:)]. Előzetes. Nekem nagyon tetszett a film. Érezni lehetett a bújkálást, a mindenhol ott leselkedő veszélyt, a gonosz mindenregondolását [abban, ahogy módszeresen elvágta őket a külvilágtól], a mumusok hihetetlen erejét. És jó volt látni, hogy mi történik velük, ha nap [vagyis uv sugárzás] éri őket. És hát nem sokan maradtak. Ez egy nagyon jó film. Pl kicsit előjöttek a régi játékok, amiket csak felülről nézhettünk 2D-ben, amikor a kamera felülről mutatta a városban folyó hihetetlen és módszeres mészárlást. Mindenhol vér… Na mindegy, nekem ez a film nagyon bejött, 10/10 [littleearthquakesesricsi kedvéért: 20/10:P].
[a kép a wikipediaról!] Kis kultura a végül utánra: a 30 days of night az alaszkai Barrow településen játszódik, ami az USA legészakibb települése, és egyben az egyik legészakabban fekvő település a Földön. 2006-ban kicsit több, mint 4000-en lakták. És a film precízen adta vissza a sötétségben eltöltött napok számát, ami a hasonló című [és a film alapjául szolgáló] képregényben is megtalálható ugye.
-
kis szünet – vége. [wiko.freeblog.hu-ról]
Hm… érdekes dolgok történtek ma. Aki olvas – ha van ilyen egyáltalán [előbújt a kis naív:P], biztos észrevette, hogy kis szünet állt be a blog rövid életében, töröltem egy bejegyzést, sokat szomorkodtam, nagyon elfáradtam, és képtelen vagyok tanulni. Kicsit kifejtve:
#1 – sok embert (legalább kettőt, és az több, mint amennyit akartam, pontosan kettővel több) megbántottam a tegnapi bejegyzéssel. És ez alapból nem is lenne gáz. Ha iskolai köcsögökről írok, vagy éppen arról az emberről, aki fellökött az utcán, vagy a kevésbé értelmiségi bkv-s kallerről, vaaaagy bolond bolti eladókról, vagy tökömtudja milyen vadidegenekről, akkor tennék rá magasról. De két olyan embert sikerült megbántanom, akiket nem akartam, és akik ennek köszönhetően nem is szólnak hozzám azóta. Juppí:S Vagyis.. az egyik nem ennek köszönhetően, de attól még az eredmény ugyanaz. :( Hiba volt, úgyhogy a bejegyzésből emlékül maradjon meg ez a kép, ha már dolgoztam vele. És megint hozzáteszem, hogy illusztráció, nem voltam és nem vagyok semmilyen kapcsolatban a rajta szereplőkkel, meg blabla:)
#2 Úgy gondoltam, hogy ki vagyok én, hogy megbántsak embereket, ezért szüneteltettem a blogot. Aztán rájöttem, hogy ez a szüneteltetés baromság, bocsánatot kértem attól, akitől kell, de nem fogom ilyen mértékben cenzúrázni magam. És nem fog változni az sem, hogy nem írok rosszat arról, akiről rossz véleményem van, attól függetlenül, hogy olvassal-e a blogot vagy sem. Ami változás lesz, hogy odafigyelek arra, hogy akiről jót akarok írni, az ne tudjon megsértődni a jón. És ezt tanácsolom mindenkinek! Ne bántsatok meg senkit akaratlanul.
#3 Ideig tartottak a szomorúbb témák. Mivel lenyugodtam csütörtöki gyógyturizmus-felháborodásom óta, így ez a mostani téma inkább semleges. Ma délben voltam bent a tanárnőnél, “baszatlan picsa” – egy régi ifo-st idézve. Kedves volt, meg minden, miután én is az voltam, de hát… Nem változtatott a jegyemen. Innen a rosszérzés. De kezdjük a pozitívval – vagyis folytassuk, mert a kedvesség is pozitív meglepetést okozott, szóval, azt mondta, hogy a házidolgozat borítója kiemelkedő, és megkérdezte, hogy “ki grafikus a családban”… Annyira tetszett neki, hogy nem hitte el, hogy Wiko műve:P Dagadt a mellem. Szóval nem változtatott a jegyen, de felsorolta a házidolgozat hiányosságait. [nonCredam-nak, mert ő elolvasta: Sopron és környékének gyógyászati adottságai /klimatikus, gyógynövények értelmezése/ {ez benne volt}; gyógyhelyi kezelések, egészsgées életműkődés bemutatása {félig benne volt}... na mindegy, nem is folytatom, mert csak ideges leszek. Igazából majd' minden benne volt a listájáról, de most mégis ott tartok, hogy hagyom az egészet, mert nem ér annyit ez a nő. A kedvencem azért kiemelném: "Kérdőíves értékelés" - Ezt mégis honnan kellett volna kiszopnom hogy kell ilyen??? SENKI nem írt ilyet a sajátjába, mert egyszer sem beszélt róla... Na mindegy...] Meg hát azért sem akarok pattogni, mert pénteken egy másik tárgyból vizsgázok – szintén nála. No comment.
#4 Jegyek, felsorolás jelleggel:
- Humánmenedzsment: végül négyest kaptam, de hozzátette, hogy erős négyes, és annak ellenére, hogy konfrontálódtunk vélemények tekintetében, értékesek voltak a hozzászólásaim.
- Szállgazd: 3 – ilyen is ritkán van a suliban… 3 órával a vizsga után már fent voltak az eredmények a neptunon. Azért hármas, mert… keveset tanultam (Egyszer átolvastam) és – bár igazából a puskagyártásra ment el sok idő – nem tudtam használni a puskám, mert egyszerűen nem voltak benne a válaszok. Neten kevés anyag volt fent – lehet.
- Rendezvényszervezésből még nem tudom a jegyet, mert az csávó, akinek a saját szavaival élve ‘kilóg a gatyamadzagja” – nem értem most sem, hogy jött oda… szóval van, hogy nem jön be jegybeírásra, van, hogy otthonhagyja a listát… Kíváncsi vagyok, next time mit fog kitalálni.
#5 Gus blogjában – vendégbloggerként – olvashattok két bejegyzést tőlem A nagy testvér [a szülő] figyel – e-naplóés Virtuális ismerkedés – rajtam keresztül témákban. Ezt csak érdekességként jegyeztem meg, mert ez utóbbiból kiderült, hogy aberrált állat vagyok, mert neten ismerkedek. Hát… legalább már tudom:P
#6/1 Mivel ma úgy volt dolgom, hogy 8-10; 12-12:15 és 14:00-14:10, volt több olyan luk is a mai napban, amit ki kellett tölteni. Az első hosszabb lyukban druszarinámmal sétáltam a városban, meg megmutatta az albérletét, meg elmentünk a westendbe pulcsit venni. Végül nem az lett, amit először kinéztem, mert egy fasz vevő miatt csak Ses és XLes maradt a polcon, és a raktárban sem volt más, de ez így utólag belegondolva sokkal jobb választás volt. Megmutattam otthon is, és kb el voltak ájulva tőle:D Najó, nem, de anyum szerint tök jó vétel volt.
#6/2 Második szünetben N-nel ebédeltem a suli éttermében, ami… nem tudom, mi alapon hívják étteremnek, de összesen hatféle meleg ételt lehetett rendelni. Szűzérmét ettem, nagyon finom volt, csak kibaszott sótlan:P Elég érdekes témák jöttek elő, a pisiszextől a gruppenen keresztül a farokvastagságik… Na, most már lehet mondani, hogy aberrált vagyok. Ez addig nem is volt gáz, amíg csak ketten voltunk, de amikor beültek mögénk még ketten, akkor már – N szerint – kaptunk elég furcsa pillantásokat:P De nagyon jól éreztem magam…
#7 Kaptam egy notebookot este. Apummal mentünk, mert megjött a boltba az, amilyet akartunk. Szépséges. Már újratelepítettem rajta a Vistát, mert hülyén volt partícionálva. És ahogy megkapom aputól a hordozható USB-s vinyóját, át is költözök rá. Jah, a típusa: Fujitsu-Siemens Pa 2510 – ha valakinek ez mond vmit:P Apropó vista… apum tök aranyosan “Viszta” helyett úgy mondja, hogy “Vista”:P Na mindegy:D
Hosszúra nyúlt. Ez van.
-
Filmek, Filmek százezerszám (3) filmek [wiko.freeblog.hu-ról]
Bevezetés helyett egy kép, hogy miről is fogok ma mesélni nektek:
Haladjunk időrendben sorban!
Szerda este itt aludt ugye megint csikis, és filmet néztünk. Vicces volt, ahogy a dvdtékában együtt kiválasztottunk egy szerelmes filmet, szerintem a csaj nem véletlenül bámult végig minket:D Aztán amikor csikis a kezébe vette a dvd-tokot, tizedmásodperceken belül már rá is vágta, hogy “az jó film”:D Remélem, neki is szép estéje volt:) 40 nap 40 éjszaka – a hugom ezt [is] kapta karácsonyra vkitől, és már akkor szemet szúrt Josh a borítón – nagyon helyes pasi! Na mindegy, szóval csak akkor ugrott be, hogy otthon is megvan ez a dvd, amikor már a kezemben volt a sárga dvdtékás tok, hátán vmi nagyon szar viccel. Buktam 500 Ft-ot. Szóval, 40 nap 40 éjszaka – egy “nagyon amerikai” (by csikis) film, ugye a már említett helyes főszereplővel, sok humoros mellékszereplővel és egy olyan nővel, akit heteroként magam mellett akarnék tudni – belevaló, tökös, férfias, beszédes, bohém, csinos, de néha nő! A főszereplő meg… a saját hibáján kívül elbukja a böjtjét, ami kb abból áll, hogy nincs elélvezés:D Még egy érintés sem. Ha neki összejött, …;P
A következő kép… csak… ugye gus blogján van pár külföldi meleg blog linkje… Mostanában sokszor böngészem azokat, és erre az oldalra, és ott pedig erre a sorozatra bukkantam, ami a HOMME férfi divatmagazinban jelent meg még annó. Szerintem szép képek, és végre nem vmi szokványos. Csak ajánlani tudom. És hogy hogy jött a filmek közé?:D Úgy, hogy én döntöm el, mi kerüljön a képre, bibibí.
Tegnap délelőtt letöltöttem a fűrész négyet, mert nézegetve a januári bemutatókat, reménytelennek tűnt, hogy bemutassák még idén:) Közben elkezdtem enni az anyuméktól hozott rántottsajtot, de kb az első jelenet alatt (boncolás) elment minden étvágyam. Nem volt rémisztő, hanem szerintem értelmetlen gusztustalankodás, kb felhentelték a csávót teljesen, tök valósághű volt. A csávót – Jigsaw-t, vagymi. Megint visszatértek helyszínek az előző részekből, voltak utalások, sőt, egy ideig nem is értettem, hogy most akkor ki van tényleg jelen a színen, és ki van ott az előző részből. Aztán volt olyan elsőrészes, az épp aktuális gonosz álcázza magát, érdekes önmegmentések, info a kezdetekről és az okokról, kicsit olyan lezárós hangulata volt az egésznek. Nem volt benne elvarratlan szál, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogyan tovább, hogy fogják belefűzni a fonálba az ötödik részt. Érdekesen összekapcsolt sorsokat, kb mindenki függött valakitől. Nézzétek meg, nem rosszabb, mint a három!
Végül… először SPF-nél olvastam róla, aztán Petitprince mondta el a véleményét Ferzan Özpetek Olaszországban dolgozó török filmrendező első filmjéről, az 1997-ben készült Törökfürdőről, mely, mint írtam róla, Il bagno turco, Hamam, Steam: the turkish bath – és még számtalan néven fut. Meleg film, de abszolút nem tolakodó a meleg szál, szexjelenet sincs benne, összvissz egy csók, szóval nem látványos, de a melegség végig jelen van a filmben. A zenék – mi más – török zenék, de abszolút illenek a filmhez. A szereplők – tipikus mtv-s szereplőgárda – vagyis nem amerika, művészfilmes az egész. Ami viszont nagyon zavart, hogy még a napos jelenetekben is sötét a film. Viszont – annak ellenére, hogy nem kedvelem ezt a stílust, tök jó volt. Jó volt látni a lelkesedést, a szeretetet, az emberek összetartását – Európához akarnak csatlakozni, de azért ez egy más világ.
-
szolgálati közlemények (3) [wiko.freeblog.hu-ról]
1. Négyes lett a számvitel II-m is. 88,7 5, tehát másfél pont és ötös. No comment.
2. Nagyon kéne a törökfürdő c. film Özpetektől. Hamam – Il bagno turco – Steam: The turkish bath – ilyen címeken fut még. Leírás róla itt és itt. Nem utasítom vissza, ha vki meg akar lepni vele mostanában!!! Sőt, akarjatok!!!
3. most HM vizsga, puskával teli telefon.
-
mostbújékgyorsba’ [wiko.freeblog.hu-ról]
TEgnap hirtelenelfoglaltságom támadt reggel fél nyolctól, úgyhogy nem tudtam akkor megírni a bejegyzést, amikor akartam. Most meg szakad a hó, én meg három zokniban fázom… Ez az a bizonyos belső fázás lesz, úgyhogy aludni térek mindjárt. Készültem fogadalmakkal, meg kis évértékeléssel, de az majd csak megébredés után:D Addig is:
Kíváncsi vagyok, kinél ki a favorit?:P
-
ilyet hogy lehet? [wiko.freeblog.hu-ról]
Amit most nem értek, az az, hogy hogy lehet szex közben beszélni?:O Olyan szinten ki tud zökkenteni a legjobb aktus közben is egy ilyen, hogy “jól csinálom” – “most mit szeretnél”, vagy egy egyszerű “Hallod, mit csinál a szomszéd”… Aki beszélgetni akar, az menjen el egy kávézóba, vagy egyszerűen üljön a tükör elé. De ha mégegyszer megszólal vki, miközben velem dug-szexel-szeretkezik-baszik, esküszöm nem állok jót magamért!!!!
-
kori [wiko.freeblog.hu-ról]
Igen. Tegnap este voltunk korcsolyázni, hosszú idő után először. Mert ugye… két éve tonyóék (be)hatására vettem korcsolyát:) Azon a télen összesen ötször volt rajtam, és most ünnepelhetjük a hatodik alkalmat! Hideg volt, fáztam, mert 20 percet kellett várnom Beára és Orsira, de aztán megjöttek. Terelem őket a bejárat felé, amikor is benyögi Orsi, hogy neki nincs korija. Sorbaállás a kölcsönzőnél, ahol közölték, hogy nincs kori. Akkor Beával úgy döntöttünk, hogy mi sem megyünk be. Beszaladtam még egy megígért rózsaszín élvédőért a kölcsönzőboltba, aztán odasúgtam a pultosnak, hogy nincs-e véletlenül még egy 38as kori dugiban. Volt, bementünk. Gyors átöltözés-melegáradat… És egy csomó más jó pasi is:) Látom már, ez lesz a téli törzshelyem:P Irány a jég. Azt hittem sokkal rosszabbul fog menni, mert soha nem is tudtam igazán, de egy-két bátortalan mozdulat után már olyan sebességgel szabtam a jeget, hogy én is meglepődtem. És esésem is csak egy volt, természetesen azután, miután közöltem, hogy dejó, még nem estem:) A végén meg megkaptam a karácsonyi ajándékomat:$ de erről majd egy másik bejegyzésben.
Ma sikerült befejeznem a karácsonyi bevásárlást, természetesen a magamnak vett ajándékokkal [tudniillik a szüleim jézuskája véletlenül engem bízott meg:D]. Kétszer is voltam bevásárlóközpontban a héten, sőőőőt, háromszor, de most egy jó fél évig megint elegem van a tömegből:) Viszont szép karácsony lesz, mert most úgy érzem, hogy a szereteten kívül, amit adok, mindenki tényleg örülni fog az ajándékának, mert ezek bizony nem “elfér ott még egy nyakkendő” típusú dolgok ám:) De nem lövöm le a poént… váááá:D de nehezen bírom:@;P
-
interview [wiko.freeblog.hu-ról]
Kicsit a ‘régmúltról’: októberben a szokásos napi rutint végeztem blogolvasás terén, és találtam egy felkérést (ezt), hogy a blogger barátnőjénél jelentkezzünk, aki a szakdogájához akar interjúkat csinálni melegekkel. Én – gondolom már mindannyian tudjátok – a hatalmas szívemmel rögtön írtam Dave-nek, hogy feláldozom magam. Kiemelném, hogy fél órás interjúról beszélt, úgyhogy biztos voltam benne, tudok rá időt szánni. L-lel leleveleztem a dolgot, aztán kis szünet, egy hónapig bekerült a fiókba a téma, majdnem el is felejtettem. Aztán november végén jött egy levél, konkrét időponttervvel. És végül ma reggel – a már-már szokásos telefononnavigálás után – betoppant a magas interviewer – ‘L’. A technikai akadályok lekűzdése után elkezdtük a beszélgetés. Dőlt belőlem a szó, elmondtam mindenről a véleményem, és elmondtam mindent magamról, ami eszembe jutott. Sokat beszéltem, annyira, hogy azóta fáj a torkom. De jól esett. Élveztem, hogy egy jó ügyért elmondhatok mindent a melegségemről egy kívülállónak/ismeretlennek is. Mindent bele, L, várjuk az eredményt!
Ps.: Másfél óra lett kb, de 1h biztos volt:D
-
Cimkedömping a bejegyzésdömping után [wiko.freeblog.hu-ról]
Hm most nem kicsit basz szét az ideg… A bejegyzés utolsó mondatait készítettem, és eszembeugrott, hogy meg akarok nézni egy videót, erre hol nyitottam meg? Na hol? Hát nem ebben az ablakban, ahol a bejegyzést írom? Dehogynem. Vááááááá “faszomöccse”:)
Najó, van egyetlen előnye is ennek, mégpedig eszembe jutott valami, amivel fényezni tudom magam:) Péntek esti programként billentyűzetet takarítottam, kiszedegettem a gombokat, kisöpörtem a kb fél kiló morzsát a gombok közül, meg a mindenféle testszőrszálakat, meg hajszálakat, aztán elkezdtem gomvisszarakosgatni, de nem ment:) Vagyis minden ment, a space is elfoglalta a helyét, de nem az előírtaknak megfelelően működött:( Aztán kiszedtem, és ezzel eltöltöttem újabb fél órát, hogy próbáltam rájönni, hogy is működhet:) de most a helyén van, és kb ‘jobb, mint újkorában’:D
Nem írtam kedd óta. Bár többször is megnyitottam az új bejegyzés ablakot, nem ‘jött ki hang a torkomon’, nem tudtam miről írni. Mára azért összejött egy szép csokor dolog, ami megbotránkoztatott, amit csak úgy elmesélek, ami pozitív élmény volt, és újra megcsillogtattam photoshopos tudásom legjavát, így arról is egy kép fog árulkodni:)
Csütörtökön meguntam, hogy fáj a torkom, és bár még mindig köhécselek, azóta már kétszer voltam úszni. Csütörtökön egy gimnáziumi barátommal, ma meg egyedül. Bokafájás megint előjött, és nagyon utálom emiatt a bal lábam:S Két alkalommal összesen 70 hosszt úsztam, de azért megéreztem magamon a kihagyást… Remélem hamar visszanyerem a formám… Nem valami kiemelkedő, de azért már bennem van pár ‘edzés’:) És igen, már szárítok hajat úszás után, ma például hat kerek percig:)
Következő pozitív élmény, véééégre visszaírtak egy szállodából, az egyik kedvenc városomból, ráadásul. Nem az a fő cél, mert Petitprince tanácsára még mindig Vancouver lebeg a szemem előtt, de ott nincs internet, vagy nemtom, de onnan nem írnak vissza. Na mindegy, Prágába ajánlottak báros munkát egy négycsillagos szállodaláncnál, és most épp a lehetőségekről és feltételekről vagyunk nagy levelezésben.
A dolog, ami kiakasztott, szállodainemtommicsoda órán történt. Már akkor éreztem, hogy nem lesz vidámság, amikor a tanár prezentációjának első képkockáinak az egyikén ötödmagammal ki voltam emelve. Azok voltak így, akik a legtöbbet hiányoztak. Én KETTŐT!!! Na mindegy. Ráadásul nem is a ‘saját’ nevemet láttam a preziben, mert a vezetéknevemet annyi helyen elgépelte, hogy kb egy betű sem stimmelt: Schafler :S A következő dián mindegyikünk neve mellett szerepelt egy kifejtendő kérdés. Félhangosan kérdeztük, hogy ‘mi a szar ez?’ Aztán elkezdett sorba menni. Nehéz kérdések voltak, de felkészületlenségünk ellenére mindenki próbált válaszolni, én is. Sőt, a tanár bevallása szerint is jót mondtam. Aztán, mivel egyikünk válasza sem volt kielégítő, különösen az enyém nem, mindegyikünknek előadást kell tartani az Új Magyarország Fejlesztési Tervnek az egyik statisztikai régióra vonatkozó részéből december hetedikén, amikorra már amúgy is 16 prezentációt ütemezett be, így most huszonkettőnél járunk 80 perc alatt. Izgis óra lesz. Még nemtom hogy, de csakazért is felkészülök, és legalább egy 5-10 percig fogok beszélni. Vicces, hogy megint felhúztam magam:)
Végére két gushoz kötődő dolog maradt:) Az egyik egy blogajánló, de én csak egy blogról fogok írni:) Spring új blogján trükkös kis rejtvényekkel szórakoztatja olvasóit, vannak könnyebbek, és nehezebbek, úgyhogy csak ajánlani tudom a SprinGame-et, hogy szegény pára ne csak két emberért szenvedjen annyit:) A másik meg, tegnap végre én is részt vettem/vehettem/ egy blog(GER)találkozón, amit ismét a Tandem hátsó részébe szerveztek.
Az új alkotás pedig, amit psben szerkesztgettem, álljon alább:) Kicsit ilyen gyilkosos-újságbólbetűkivágós, de ezt álmodtam meg fürdés közben, ma meg két órai kemény munkával meg is valósítottam:) És Lyall blogjának betűje azért került fel ide, mert legközelebb ott kell lennie. Spring meg… vele akartam beszélni, de behuppantunk kb az elején két, egymással szemben lévő sarokba, és onnan alig mozdultunk, mindegy, rá kíváncsi vagyok még!
Fél órával korábban értem oda Yshouldibesaint-tel, de meglepetésemre már volt ott valaki, aki fel is ismert:) Little - a durva az, hogy nekem lövésem sem volt arról, hogy ő hogy néz ki:) Arra, hogy vele fogok beszélgetni, még csak nem is számítottam:) De volt más meglepetés is:) Virág, a gyermekes anyuka, aki olyan természetességel kérdezett mindenkit a legbelsőbb dolgairől, mintha mindig is ismerték volna egymást:) De ezzel együtt is egy nagyon aranyos leányzó, és remélem, még fogunk találkozni:) 979, Virág, Wiko – jó kis társaságot alkottunk, és bebizonyítottam,
hogy a gyerekes pofi felnőttes belsőt takar (rájátszottam inggel, meg a
felnőttes bőrkesztyűmmel) Nem akarom az egész estét legépelni, de egy nagyon humnoros dolog: valamiért épp a fenékbeélvezés került szóba, és ezt Virág drága (L) úgy fordította le magának, hogy szájbaszarás:) Hát, Littlelel majd’ meghaltam a röhögéstől, de zslatko is nagyott nézett erre:) Gussal (meg Virággal és Littlelel) azon veszekedtem, hogy milyen színű a kék felső, ami rajta van, ő most kb szavazást indított erről a blogján, de én tudom, hogy kék:) Az este (számomra) végét Kyan és Mike tette emlékezetessé. Férfiasan bevallom, nem nagyon volt kedvem elmenni, de egyáltalán nem bántam meg, sőt:) Hosszú ideje ez volt az egyik legjobb estém. Thx mindenkinek! -
csak bírd ki [wiko.freeblog.hu-ról]
Nah, négy nap, távol mindenkitől, akivel nap mint nap szoktam beszélgetni, sőt, internetmentesen is, úgyhogy igaz, hogy testileg nagyon fáradt vagyok, de szellemileg viszont tök kipihent. Najó, a netmentesség nem teljesen volt igaz, mert egy 20 percet olvasgattam Lyall blogját, meg egyet kommenteltem, és néztünk jópár videót a youtube-on, köztük vicceseket, megdöbbentőeket is, ezekből a legsokkolóbb, ami egy komoly problémára hívja fel a figyelmet: [vulgáris!!!!]
Egyik este, főműsor után néztük maradéksütemény-eszegetés közben. Mivel gondolom a kislány ezt ‘elleste’ valahonnan, abban a családban nagy gáz lehet:S Persze volt nagyon sok pozitív pillanata is ennek a négy napnak (ja, Tihanyban voltam, dolgozni, egy teljesen új stábbal; és már az is hatalmas élményt jelentett, hogy nem egy három fős bulin dolgoztunk, hanem egy 2600 fős rendezvényen, kb 40 technikussal). Kezdve azzal, hogy sokat fejlődtem videotechnika terén, lévén, hogy négy napig mással nemigen volt időm foglalkozni:) Megismertem sok (nekem) új technikust, köztük a történetkirály T-t, a jóseggű-mindigvidám R-t (eddig ne érdekeltek nagyon a fenekek, mármint nem jegyeztem meg senkiről, hogy igen, ez fenék, de neki tényleg helyes:), az álompasi G-t és a nyunyó P-t:) Végigtomboltam egy EDDA-koncertet,
[és közben szerelmes lettem egy srácba a tömegből:D]és ez a szám maradt meg legjobban bennem:REFRÉN:
Mert a szerelem keresi a szerelmet.
Hidd el, téged is valaki úgy szerethet,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressen egy lány.
Vagy épp egy sráááááác.Jah, meg a hely, ahol kajáltunk 4 szer, étterem a komp mellett… A pincér volt a legnagyobb szám, nemtom hogy került a vendéglátásba, de… ááá ezt nem lehet elmesélni, szakadtunk a röhögéstől mind a négy alkalommal.
Lyall sorozatos bejegyzéséről jut eszembe, láttam két sorozatot is, ami érdekelhet, és lehet, hogy elkezdem nézni, valahogy ‘megszerzem’ a részeit;P Az egyik A Degrassi Gimi, melyben épp a ma reggeli részben comingoutolt az egyik fiatal szereplő, a másik pedig Dexter, melynek főszereplője, Dexter Morgan (Michael C. Hall) a miami rendőrség
vérnyom elemzője, aki a valóságban azonban egy vérengző pszichopata, ki az
éj leple alatt oltja ki sorozatgyilkosok életét, akik után egész nap
nyomoz. Szóval van néznivaló, csak bírjam szusszal meg szabadidővel:D
Végezetül még egy pár (gyk. kettő) video a youtuberól, ami rengeteg vidám pillanatot okozott az unalmas pillanatokban: Az ifju Skywalker Lajos kalandjai és egy mucsis szösszenet:) jó szórakozást:D
Nekem most a bőség zavara áll fenn:D Tanulni tuti nem fogok, majd szerdától – talán;) Viszont vár még rám két szökés-rész, egy dr. House, meg a Bourne Ultimátum, szóval maholnap filmes napok jönnek:D
-
AIDS [wiko.freeblog.hu-ról]
Sokáig agyaltam, hogy TEO 7+1 érv a monogámia mellett postjához kommenteljem be, ami ma történt velem, de aztán végül megírom ide, mert a sulimhoz kapcsolódik. [meg voltam moziban is, kiddoval, vasárnap, de arról majd holnap vagy holnapután írok].
Gyógyturizmus óra, épp a humánmenedzsment jegyzeteket olvasgattam, amikor felfigyeltem arra, hogy a tanár valamit mondott az aidsről. Aztán eljutott az agyamig, hogy mi hagyta el kicsi száját. Hogy 20 éve lezártak egy gyógyfürdőt, mert egy aids-es fürdött ott, és 5 hétig fertőtlenítették, meg hogy vmi kórházban az AIDSeseket elkülönítve tartják, mert fertőzőek. Nem bírtam magamban tartani, és jelentkeztem: “Elnézést, tanárnő, de ez nem így van”. Elmondtam neki hogy terjed a betegség (“anyatejjel, vérrel ill vaginális, anális és orális szexuális aktussal”), mi az oka az elkülönítésnek (legyengült immunrendszer), meg mondtam példát, hogy medencén keresztül megfertőződni olyan lenne, mint egy gecis pokróctól teherbe esni, és nem hitt nekem, pedig több csoporttársam is mellettem szólt, hozott fel érveket. Nem értem, hogy ha valaki tudatlan, miért beszél dolgokról?? Én sem beszélek a leszbikusokról, mert nem tudok róluk sokat, a női orgazmusról meg még kevesebbet, de ez valami orbitális volt. Kicsit felhúztam magam, hogy nem hitt nekünk:S váááááááááááááá
-
és hogy mi a bajom az anális szexxel?:) [wiko.freeblog.hu-ról]
hát ez:
Az allatok Istenhez fordulnak kerdeseikkel. Az elso az elefant:
- Nekem Miert van ilyen vastag borom?
- Azert, hogy megvedjen peldaul a bogarcsipesektol.
Jon a zsiraf:
- Nekem miert ilyen hosszu a nyakam?
- Hogy a magasabb leveleket is elerd.
Mire mergesen a tyuk:
- Nekem ne is probald megmagyarazni! Vagy a tojast csinald kisebbre, vagy a lukat nagyobbra!Remélem értitek, hogy ebben a ‘hasonviccben’ mi minek felel meg, vagyis hogy mi kerül a kérdőjel helyére;P
-
Ugye nem? – 2. [wiko.freeblog.hu-ról]
Gondolom mindenki a titokra kíváncsi, így azt hagyom a végére:) Kezdjük inkább a traumával, aminek a hatására belekezdtem a mai bejegyzésbe. Egy tök helyes sráccal ismerkedek épp, és azt mondta, hogy hasonlítok egy színészre, akiért meg volt halva. Ugye nem igaz????? Ugye nem így nézek ki????
Tegnap hazajöttem suliból (hihetetlen 8 órát töltöttem bent:S), nem volt net… Kiakadtam,lehet, hogy függő vagyok, de kiakadtam. Kihívtam a szerelőt, de ma délután háromig nem volt netem. Nem is volt gond:) Felkeltem, lustálkodtam az ágyban [ezt mondjuk jobb lett volna nem egyedül...], takarítottam, majd kiolvastam a könyvet, amit a héten kezdtem. Ezt kicsit sajnálom, mert jó volt olvasni a suliban (kell vennem könyvet!!). Pörgős, fordulatos könyv volt, és volt benne olyan romantikus – szexuális rész, ami annyira tetszett, hogy megint nagyon hiányozni kezdett egy társ. Nah, vissza a témához, jó volt végre nem átnetezni az egész napot. Majd szólok, hogy máskor is basszanak el valamit:)
És ahogy ígértem, végül álljon itt a titok: elkezdtem dolgozni a nagy lopáson. Hogy mi az, lehet agyalni, megírni a tippeket:) Ez kicsit olyan, mint valamelyik kereskedelmi rádióban a Timi titka rovat:) Majd csepegtetek infokat, de remélem, hamarosan lekerül a lepel itt, a wiko.freeblogon:)
-
vásárlás [wiko.freeblog.hu-ról]
Voltam tegnap vásárolni… Egy órája azzal hm szórakozok, hogy próbálom valami montázsba összerakni, amiket vettem, de feladtam-meguntam, mert nem tetszett az eredmény. Ez az egy kép mara
d, a többit majd meglátjátok rajtam egyszer:) Alapvetően ajándékot venni mentem Sebastiannak, a többi csak ilyen ‘hamár ott vagyok benézek’ alapon jött. Kellett kabát, meg cipő, azt úgyis venni akartam vmikor, ez a mellény itt jobbra csak úgy megtetszett, meg egy öv is, meg három zokni is:) Meg persze vettem ajándékot is, aminek úgy örült a drágám, hogy hm ilyet még nem láttam:D Aztán elkezdtünk szórakozni, egy ideig egy sokkolóval, aztán meg egymást arcon fújtuk gázspray-vel:) Hogy az hogy csíp, te jó isten:S A bőrömön, a szememben, az orromban és a torkomban éreztem ‘csak’ a hatását:) Nembaj, vicces volt:) Úgy volt, hogy este bulizni is elmegyek velük, alterego műintézmény, aztán nem volt kedvem, meg egy idő után több problémát szült, mint örömöt, úgyhogy inkább itthon maradtam, majd egyszer, kettesben vele, talán:) Szereztem új könyvet is (értsd: elvettem hugomtól:D), (Jeffery Deaver: Az igazak törvénye), ez is ilyen pszichothriller, mint a CáPAca, de remélem ez jobb lesz, mert én azt nagyon unom… Mondjuk még így is jobb, mint az utszerv óra mondjuk, de hát… váltani kell:D Egyszer majd befejezem.
Ma meg a délelőtti semmittevés és takarítás után voltam otthon ebédelni, aztán kis ülepesztés, és a mármár megszokott úszás, ma EZERHÉTSZÁZÖTVEN méter. Igazából ma gondolkodtam rajta, 2000 méterig fokozatosan növelem, és ott fog stagnálni, így a heti adag 6000 méter lesz. Most nem fogok függőlegesenúszó, másratekintettelnemlevő öreg tatákról írni, mert volt valami, ami tökre tetszett ma: Kiszenvedtem magam a medencéből, és az úszómester azt mondta, egészségedre:) Ettől végig mosolyogtam öltözés közben. Ez szerintem egy tök figyelmes gesztus volt.
-
napi vegyes [wiko.freeblog.hu-ról]
Nah, jön a mai napi vegyes. Napi vegyes – ez annyira tetszik, lehetne vmi beszélgetős reggeli rádióműsor címe is:D:D, de nem, ez most a blogomban egy új kategória, a ‘dayz’ típusú bejegyzések gyűjtőneve lesz:D Szóval ma, meg egy kis tegnap is:) Najó, legyen kronológiai a sorrend:D
Amit hétfőn láttam, eléggé elkeserített:S A suli mellett van ugye a mentőállomás, és hát benézve egy kívülről elég pofás mentő ablakán, ez a kép fogadott. Remélem nem itt tart a budapesti betegellátás. Vagy ha igen, mi lehet Kelet-Magyarországon? Jézusúristen. [Nem, nem vagyok fotós. Igen, telóval készült. Igen, ablakon keresztül. Béna vagyok, ez van:D A lényeg látszik...]
A napokban lezajlott nálunk is az évi lomtalanítás. Szeméthegyek
(Nem kupacok, HEGYEK), kisebbség. Karassal beszélgetve rájöttem, hogy
ez nem is gáz. Nem ártanak a légynek sem. Ami viszont engem tökre
elszomorított, hogy nagyon sok fiatal és gyerek volt velük nap közben
is… Se iskola, se óvoda, lomkupacokat túrnak. Hát, így nehéz lesz a
lomtúráknál feljebb lépni életszínvonalban:STegnap. Meló, aztán számvitelóra, erről sokat nemtok mondani. Najó, mégis:) A számvitel hihetetlen.. A többiek a suliban fél évig tanulják, én eddig négyszer voltam, és kb tudom az egész félévi anyagot. És nem, nem tanították, hanem tudom. Orsi, a tanárnénike mindent tud, de tényleg, baromi okos, elmondja, mire figyeljek, mi tök felesleges, és értem. Lehet, hogy ha erre egy éve több figyelmet fordítok, most ennyivel előrébb tartanék:D na mindegy, szinte 100 százalékosan hiszem, hogy sikerülni fognak a vizsgáim. Mert ugye 1, 2, 3 eszköz a tartozik oldalon nő, a követel oldalon csökken:P
Aztán este jött az, ami miatt már egy ideje hatalmas emberek még hatalmasabb óriásplakátjával van tele az egész város, a tv2 új valóságshowja, a nagy fogyás:) Mielőtt saját véleményt írnék, elég furi, hogy milyen alpári szavakkal illették egyesek a dagikat:) Kisherceg pl, akinek a véleményével amúgy egyet értek, bejegyzésében ‘zsírosdisznóknak’; az index egyik blogja meg bejegyzésében az “Úgy mázsálják őket, mint a hízósertéseket” hasonlattal élt. Szóval azért… Én tökre meghatódtam azon pl, hogy ki miért akar fogyni. Ezek az emberek érzik, hogy kurvanagy gáz van velük, és persze abban is van valami, hogy egy ideig lustaságból nem tudnak lefogyni, meg hibáztak is, meg blabla, de egy bizonyos súly felett már nem tudnak önmaguktól fogyni. Szerintem. Mert azért 200 kilót mozgatni az kurvára megterhel minden izületet… meg vááá. Nehéz dolog ez. De az a történet, hogy nem tudott lehajolni a haldokló apjához, szerintem elég kemény volt. Nomeg az is, hogy – a mérleg szerint – volt olyan, aki egy hét alatt TIZENNÉGY kilót fogyott. Az rengeteg. A fél testem annyi kb:) Viszont, mint petitprince-nél lezajlott sok-sok kommentváltásban láttuk, azért ezt nem biztos, hogy mutogatni kéne, viszont remélem sok-sok gyereket elrettent, és ráállít arra az útra, hogy bizony sportolni kell, mert elhízol, és a kutyának sem fogsz kelleni. Nah, zagyva lett:( mindegy, tegnap akartam írni, csak kb ahogy vége lett a műsornak, mentem vissza bontani.
Ma is munka volt, aztán 10:00kor mentem a raktár felé, mert… ez majd mindjárt:D De a raktár felé menet két olyan jó pasi ült egy, a dugóban mellettem álló kocsiban, hogy amikor megindult a sor, szabályosan üldöztem őket, hogy még egyszer láthassam őket (szóismétlés:S):D:D Ekkora buzi lennék?:S:D Utólag kár, hogy nem fotóztam le őket… Szóval amiért a raktárba mentem, az az, hogy kaptam új kesztyűt:D AAAAnnyira szép:D Fekete citromsárga csíikokkal és mintákkal, tök kényelmes, és van hozzá ilyen tartó is, hogy az övön lehessen hordani:) Tök büszke vagyok rá. Mondjuk, amikor rajtam lóg a kesztyű, a ziazsák, a szerszám, a zseblámpa, a karabíner, a szigetelőszalag, előggé balnehéz vagyok, és karácsonyfa-jelleget veszek fel:D
Az a baj, hogy már most igen álmos vagyok (kitöröltem egy káromkodást, tessék büszkének lenni rám:)), és éjfélre mehetek vissza bontani. Remélem azért reggel hatra végzünk, mert valamikor most már kéne aludni is. Délután negyed kettőig van ugyanis idő csicsikálásra, a gyorsan sokat tipikus esete, aztán suli, majd úszás anyuval, majd mozi kiddoval (Kiddo drága: Ígérem, nem mondom le:P:P) Meg el kéne mennem ajándékot vásárolni, meg headsetet meg webcamet a géphez, de hát lehet, hogy ez már péntekre marad.
Végezetül zárja a sort egy kis történelem, mégpedig a céges kesztyűim közül az utolsó három (köztük a legújabb, képekben:D) [Bal oldalt... szövet anyagból van, megerősítés nélkü, szóval, ha leengedtem egy kötelet, rögtön szétjött négy ujjon legalább:D Mellette a legújabb, a tartóval:D Hát nem szépség?:P ÉS végül az időrendben középső. Az első drágább munkáskesztyűm, amíg tiszta volt, az is nagyon jól nézett ám ki:)]
velem, de picit máshol!
keress rá
ha nagyon akarod…
- 2011. / június
- 2011. / május
- 2011. / április
- 2011. / március
- 2011. / február
- 2011. / január
- 2010. / december
- 2010. / november
- 2010. / október
- 2010. / szeptember
- 2010. / augusztus
- 2010. / július
- 2010. / június
- 2010. / május
- 2010. / április
- 2010. / március
- 2010. / február
- 2010. / január
- 2009. / december
- 2009. / november
- 2009. / október
- 2009. / szeptember
- 2009. / augusztus
- 2009. / július
- 2009. / június
- 2009. / május
- 2009. / április
- 2009. / március
- 2009. / február
- 2009. / január
- 2008. / december
- 2008. / november
- 2008. / október
- 2008. / szeptember
- 2008. / augusztus
- 2008. / július
- 2008. / június
- 2008. / május
- 2008. / április
- 2008. / március
- 2008. / február
- 2008. / január
- 2007. / december
- 2007. / november
- 2007. / október
- 2007. / szeptember
- 2007. / augusztus
- 2007. / július
- 2007. / június
- 2007. / május
- 2007. / április
- 2007. / március
- 2007. / február
- 2007. / január
- 2006. / december
- 2006. / november
- 2006. / október
- 2006. / szeptember
- 2006. / augusztus
- 2006. / július
- 2006. / június
- 2006. / május
- 2006. / április
Kategóriák
- be up-to-date! (224)
- blog! (68)
- date (9)
- gay! (188)
- i need answer! (57)
- it's my life! (217)
- laugh! (73)
- mixed! (183)
- school of life! (121)
- sexdate (27)
- stories! (63)
- testőr.blogol (236)
- Uncategorized (1)
- wiko.freeblog.hu (4)