Nem felejtetted el nézni a folyamatosan frissülő tumbrlömet? Csak ma 100 új kép került fel, ami a napi maximum!

Az oldalnak frissült a designja, így még több kép kerül a szemed elé egy kattintással!

ja, ha még a címet is elfelejtettétek volna: http://ilikethesethings.tumblr.com/

VIGYÁZAT! Not Safe For Work! Ez igaz a következő kis ízelítőre is! (katt rá!)

Emellett persze örülnék, ha azok is, akik még nem tették, elküldenék életük legégőbb, legcikisebb pillanatának történetét!

Igaz, hogy nem ezt ígértem a másolós, mostanában forró képekkel támadó Rionnak, de mivel holnap el akarok küldeni egy köztes verziót a konzulensemnek, muszáj a segítségeteket kérnem…

A legnehezebb dolog a szakdolgozatgyártásban a folyamatos szóismétlések elkerülése… Úgyhogy segítsetek, és folytassátok a listákat:

Ugye meleg turizmusról írok, szóval alapból kellenek ilyen szavak:

1. meleg, homoszexuális

Amikor idézel valakit…

2. meséli, hozzátette, elmondta, véleménye szerint, árult el, mondta, kiemelte, számolt be, egészítette ki

Ötleteket várok! 

Hogyhogy nem fagy be nekik?

Meg nekik?

És ők ráadásul önszántukból:D Ökrök:D

Lassan a rinyálás helyett
úrrá lesz a boldog lét.
Már számolom a perceket
Mert mindjárt hazaér.

Bizony:) Úgyhogy kezd visszatérni az életkedvem [Cube pl külön is jelezte, hogy várja már, hogy CB hazaérjen, mert akkor talán újra normális leszek:D háháhá még nem ismer:P], és gondoltam, ha már beígértem, megírom gyorsan ezt a bejegyzést. Megírom, hogy legyen mit olvasgatnotok a pénteki pihenőnapon [de csak este, nappal mindenkinek mars ki a szabadba!], és azért is megírom, mert most tuti, hogy csak egy valakivel akarok foglalkozni. CrazyBoyyal. Még egészen pontosan 19,5 óra van [sokáig íródott a bejegyzés, már csak 977 perc!], amíg landol, úgyhogy fel kell pörögnöm, nem húzom hosszúra. Már túl vagyok a nagytakarításon, holnap szépítkezek, meg hmmm valami romi dologgal is kéne készülni. Úgyhogy még bőven van teendő!

Szóval múlthét elején CB el, Untermann [aki igazából untermann, csak komédiás szeretne lenni:(] pedig itt maradt tök egyedül a nagy világban:( Mit volt mit tenni, maradtak a sorozatok, viszont ezzel együtt ugye rögtön felmerült a kérdés: mit nézzek? Mert volt a Skins, CBvel együtt csalódtunk az utolsó részekben. És volt nekünk egy Life [nem a leveletkaptam-féle], ami egy baromi izgalmas sorozat egy – nem túl szexi, de – vörös hajú nyomozóval, aki olyan poénos, hogy néha jobban szórakoztam rajta, mint House-on. Merthogy van House is… Viszont abból heti 1 rész van, kellett még valami mellé, tehát körülnéztem, mik is vannak a sorozatpiacon:

Először is CB ajánlotta a Rescue Me-t, mondván, hogy ő most töltötte le, nézzek bele. Elkezdtem nézni, és másfél részig jutottam. Ez nagyon megy amerikában, már az ötödik évad körül járnak… hát engem baromira nem kötött le a képzelődő nyomozó. Annak ellenére ‘kasza’ volt, hogy a második rész a melegekről szólt, de nem bírtam végignézni. Tehát ez nem jött be.

Én először Supernaturallel próbálkoztam. 1 részt simán végig lehet nézni, de én annyira nem hiszek a szellemekben, hogy nagyon:) Ezért sem hiszem, hogy lenne nálam jövője ennek a sorozatnak. Viszont azt mindenképpen meg kell említeni, hogy két főszereplő is benne van a Sorozatjunkie idei Eyecandyjében, tavaly pedig egy másik főszereplő nyert…! Kasza.

Jött az ötlet: köldöktelen Kyle XY. Hát izé… feelgood az egész, de ezt 3 résznél tovább nem bírtam, bár kétségtelen, hogy elég mókás jeleneteket szült a gyorsan tanuló ‘földönkívüli’:) Majd lehet összekaparom magam, és folytatom, egyelőre nincs hozzá kedvem, izgalomra vágytam.

Izgalom. Amikor kb. 2 éve végignéztem 5,5 évadnyi 24-et, akkor megfelelő löketet kaptam belőle. Csak sajna a hatodik évad baromi unalmas lett:S Viszont mit volt mit tenni, kiddo ódákat zengett az új évadról, úgyhogy nekifeküdtem. 1 hét alatt végigpörgettem az eddig kijött 20 részt, és szétszedem a lakást, úgy várom már az új epizódokat! Volt persze szokás szerint áruló, jó emberekről kiderült, hogy rosszak, volt kb, minden terrorista támadás, amit el lehet képzelni az atombombán kívül, voltak már testőrök is, úgyhogy igazi nyalánkság nekem. Bár most az utóbbi pár részből kimaradt jackbauer, mert hmmm elkapott egy bacit, de még nélküle is tudták hozni:D Szóval ez nagyon nem kasza, és követelem a 8. évadot [persze, ha jack túléli!]

CrazyBoy egy másik sorozatot is ajánlott! Amikor mesélt róla, megfogadtam magamban, hogy belenézek, és teljesen magával ragadott. Vasárnaponként van az AXNen asszem, és az a címe, hogy az Internátus. Spanyol hmmm hmm thriller-horror-fantasztikus sorozat:D Van egy luxusinternátus valahol az erdő közepén, ahova gazdag kisfiúk és kislányok járnak [vagyis ott élnek, lepasszolták őket a szüleik]. Aztán elkezdenek titokzatos dolgok történni. Néha kicsit dél-amerikai szappanopera és szomszédok keverék, néha meg tök amatőr [amikor belóg a mikrofon, pl., pedig nem is vagyok kocka, hogy ilyeneket keressek filmekben], de a szereplők szerethetőek, a történet meg izgalmas. Az én kis kedvenceim Haszinta, és hát ez a cukifiú Martín Rivas [Spanyolország elsőszámú tinisztárja] vááá:)

Végül van ez a thriller-sorozat a Harper’s Island, amiről a ‘junkie-n olvastam először, és rögtön felkeltette az érdeklődésem. Röviden a story: Szigetcsoport, amin 7 éve gyilkosságsorozat volt, a tettest megölte a sheriff. A főszereplő meg ott akarja tartani az esküvőjét [a szigetre járt nyaralni, de a gyilkosságok óta nem, vagy mi:D], és odavisz egy 25 főből álló társaságot, sogenannte násznépet mulatni 1 hétre [a sorozat 1 hetet ölel fel, az első évad 13 részes]. Eddig 3 részt nyomtak le, és már meghalt 6 ember. Baromi izgalmas, egyelőre még nagyon sok jelöltem van arra, hogy ki a gyilkos, úgyhogy izgalommal várok minden részt! Abszolút ajánlom mindenkinek! Ami viszont egy érdekes megoldás, hogy minden szereplő kurvajól néz ki! A nálam csak 1 évvel idősebb Matt Barr sem rossz bőr, de a ‘74-es Christopher Gorham valami csoda! Aranyos arc, szép szemek, jó test! És 19 évesnek néz ki:P [katt rá! 4979x300 pixel!]

Áááááá, mégsem! Maradok CrazyBoynál. Nála nincs jobb választás!

A jobb oldali kis ikonok a google readeres feedlistámból készültek, és láthatóan [narancssárga háttérrel ezek szerepelnek] van köztük nem egy fiús;) blog. Ezekből gyűjtögetek képeket, tudja a f*sz, hogy minek, már van szerintem 1-2000 a gépemen biztos. Ezeknek meg van egy ilyen hm esszenciája, amiket külön gyűjtögettem, hogy majd mindenképpen megosztom veletek itt. Hát akkor nézzük a fiúkat. 45en vannak. Lehet, hogy valaki már volt közülük, akkor bocsi:) Lehet választani, le stipi-stopizni, TALÁN el tudom intézni a randit pl. Ricsinek vagy Custosnek:D;) [Hopp, az egyik képen lemaradt a cenzúra, na már mindegy:D]

Ma volt a második randim Crazy Boyjal. Délelőtt mindkettőnknek dolgozni kellett, úgyhogy egy ebéddel indítottunk kicsivel dél után, majd sétálgatás, beszélgetés, mozi, hazaút, búcsú, holnapi tali megbeszélése. Röviden ennyi volt. Kicsit bővebben:

Vááááá, meg vúúúú. Nem akarok semmit elkiabálni, de most végre van valaki, aki a lényének 100%-val levesz a lábamról. Egy olyan pasi, aki elég bölcs ahhoz, hogy felnézhessek rá, de emellé elég szerény is. Decemberig a másik kapura játszott, de kezdi megtalálni a helyét közöttünk. Idő kell hozzá, tudom, tudja, de abból meg van bőven. Most türelmes vagyok, türelmes leszek, semmit nem fogok siettetni.

Szóval találkoztunk. Ugyanolyan szexi, és mosolygós, és mókás, és bohém, mint legutóbb volt. Ebédeltünk a westend egyik gyorskajáldájában, én a nagy kedvencet, Mátrai Borzaskát, ő meg valami csirkecsíkokat evett, ami baromi jól nézett ki, de tele volt gombával, úgyhogy nálam kiesett. Amúgy kértem hozzá majonézt. Magát jófejnek gondoló pultos srác nagy arccal vette fel a rendeléseket. Párbeszéd:
- És kérek hozzá majonézt.
- Tartárt?
- NEEEEEEEEEM!!!! Majonézt!
CrazyBoy nekem adott igazat. A majonéz fincsi, a tartár savanyú, U-TÁ-LOM!!

Vásároltunk is picit, rossmanban és douglesben. Az előbbiben ő, az utóbbiban én: megvettem az itt említett parfümöt! Természetesen most is először aftershave került a kosárba, amit a kedves – és ilyen téren nagyon rutinos – hölgy felhívására cseréltem a megfelelő dobozra. Előfordul, csak gáz, hogy mindig:)

Aztán kis cigizés – merthogy néha elszív 1-1 szálat, de nagyon jól bírja a cigimentes időt is. És nem szív annyit, hogy olyan lenne, mintha egy hamutartóval beszélgetnék, érintkeznék, csókolóznék. [979: itt a példa! Tessék példát venni!] Közben megjelent egy helyifaszkalap. Kijött az ajtón a tetőteraszra úgy, hogy amikor kilépett, azzal a mozdulattal köpte is ki a szájában felhalmozott szotyidarabokat. Undorító – gondoltam túl hangosan, mivel megtalált minket magának. 
- Sziasztok. Össze kell gyűjtenem két kavicsot.
- Hajrá – mutattam körbe a tetőteraszon. Buta nézés, meglepődött a válaszon. Viktorban megy fel az adrenalin, miközben ezerrel kattogtam azon, hogy mi az a kavics. És nagyon féltem, asszem kicsit túllőttem a célon a reakciómmal. De nem mozdultam, maradtam ugyanabban a semleges pozícióban, és nem röhögtem a pofájába. Próbáltam bátornak tűnni – bizonyítani kellett, és ez bejött. Mert ugye az állatok akkor támadnak, ha érzik a félelmet. Azért utána rögtön el kellett menni pisilni;)

Amúgy szerintetek mi az a kavics? 

Aztán mozi. Ellenszenves néni adta el a jegyet. Vele nem vesztem össze , jófiú voltam:D Vettem popcornot, kékhalált, és beültünk. Volna. Mert ültek a helyünkön. Bennem nagyon ment fel a pumpa, úgyhogy kézbe vette a helyzetet, és finoman megkérdezte, hogy odaszól-e a jegyük. Mi nyertünk, aztán mégis átültünk, mert nagyon szem előtt voltunk. Hogy mit néztünk? Watchmen.

Végig ásítozós volt a film, sajnálom. Az eleje nagyon nem jött be:\ Meg nem is értettük, hogy mi történik. Ide-oda ugráltak az időben, és nem hiszem, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik nem értették, mi a szitu… Hogy miről szól a film, azt x+1 helyen elolvashatjátok. Csak pár gondolat:

• Nagyon-nagyon-nagyon hosszú! 168 perc!!!
• Volt egy rész [kb. a tetőpont az Antarktiszon], amikor szar volt a hangsávok keverése. Mivel Budapesten kb. alig van digitális mozigép, mindenhol szalagról megy a film, amiből következik, hogy szar szalagot vettek át a mozik, és adnak le nap, mint nap.  Mert konkrétan ment a zene, de az angol szövegből semmit nem lehetett hallani. Az angoltanár CrazyBoyban még az is felmerült, hogy esetleg nem angolul beszélnek – de akkor ugye lett volna angol felirat is.  Ült középen egy csapat külföldi kisdiák is, magyar kísérőkkel, akik annyira nem értették, hogy szóltak a kísérőknek, akik közül az egyik hátraordított: HANGOOOOT!
• Tél ellenére mínusz fokok voltak a teremben. Még szerencse, hogy volt valaki, aki legalább a kezemet melegen tartotta, különben tuti, hogy ott fagyok meg.
• Rorschach a legeslegtutibb karakter:D

• Dr. Manhattan végig egy szál faszban flangált:

Ha ez egy sms lenne, akkor CrazyBoy így köszönne el, legyen ez a végszó:

pb

Ugye július óta járok edzeni. Ugye január eleje óta sokkal gyakrabban és elszántabban, mint eddig bármikor és [pöti akármennyire is nem fogja elhinni, de] sokkal jobb az alakom, mint akár csak két hónapja. Még nem ilyen, de már majdnem [-> kép jobbra] .

De nem is ez a lényeg. Régen úgy jártam edzeni, hogy személyiedzőnéni minden alkalommal ott állt mellettem. Mostanában csak minden 3-4. alkalom van vele, mert – ugye írtam – spórolás van. Ezeken az alkalmakon sokszor csinálunk teszteket. Múltkor olvastam az egyik futós tesztnek a leírását. Ez a teszt olyan, hogy 5 percig a maximális pulzusod 60%-val futtat, utána 5 percig a 65%-val, utána 5 percig a 70%-val, utána pedig percenként növeli a sebességet. Ez nem is vészes, kibírható, simán be is vállaltam volna, egészen addig, amíg meg nem láttam az utolsó mondatot:

A tesztnek akkor van vége, ha a gép 100 mp-ig nem érzékel pulzust.

Mondtam is a dominaasszonynak, hogy a defit azért készítsük oda.

LEMÁSOLTÁK A KEDVENC REKLÁMOM!!!! Botrány!!!!!!!!!

Azért egy dologban legalább jobbak vagyunk: a mi pasink sokkal-sokkal jobb néz ki. De ezt akkor sem bocsátom meg a soproninak. Örihari.

Céges mail, részlet: “ezért azt kérem, mindenki pihenje ki magát”

Úgyhogy vagyok, fetrengek itthon. Megyek erre-arra moziba, vacsizni, beszélgetni, EDZÉSRE, de még így is marad idő, amit netezéssel **szok el. Viszont ennek van pozitív oldala is, mégpedig az, hogy gyöngyszemekre bukkanok, amiket rögtön fel is vettem a readerbe, ahol már eddig is számos blog, rss hírforrás szerepelt. Akkor tehát a találati lista:

• Hulljon le a lepel – bár akit érdekelt, már úgyis tudja: ITT elérhető egy 23 perces werkfilm arról a produkcióról, amiről nemrég 3 egymást követő bejegyzésben is írtam, és még mindig meg vagyok halva érte.
• Mutattam Pötinek is a videót, aki cserébe ezt mutatta nekem, mondván, hogy “ez már ledfal” – hát igen, a szám is nagyon jó, a technika is, szóval nyálcsorgatás.

• Aztán itt van a hg.hu, ahol többek között blog jelleggel folyamatosan tudósítanak az építészet, belsőépítészet és design világából. Még csak pár napja nézem őket, de már olvastam egy 10 méteres mustangról, amit a denveriek démoninak tartanak, egy “színes játékvár” gyerekkórházi osztályról, maximális védelmet nyújtó kerékpártárolóról, új városrészekről, vagy éppen …
• … arról, hogy a két centis plasztikemberek világa mennyire különbözik a miénktől. Képek a plastic life című flickr gyűjteményből:

• Amúgy ennek a műfajnak a megteremtője egy brit street-art művész, Slinkachu, akinek már könyve is megjelent a miniatűr emberekről készült képeivel. Az ő munkásságát a blogján követhetjük nyomon.

• Ha a HG.hu-ról írtam, akkor muszáj lesz az építészfórumról is. Mostanában egyre jobban izgat az építészet. Pár hete folyamatosan olvasom a portfolio.hu ingatlanmellékletét is, és ezt a duót bővítette trióvá az építészfórum, ahol főleg pályázatokról, azok eredményeiről és az építész szakma eseményeiről lehet olvasni, de itt olvastam egy designpályázaton nyert herendi porcelán pendriveról, egy libanoni épület díszvilágításáról, amit magyarok csináltak, vagy egy új élelmiszeráruház terveiről is.
• Nem építészetet, viszont egy annál melegebb témát boncolgat Iguazu újabb blogja, a január közepe óta közvetítő Homarblog [nem azonos az index fogyasztóvédelmi magazinjával]. A témákat nem írja le más jobban, mint az első bejegyzés egyetlen mondata: “Fűtsünk be együtt”. Divat, filmek, testápolás, zene, pasik, és a meleg világ hírei mind-mind megtalálhatók a bejegyzések között. Kicsit olyan, mintha a boxermagazin tért volna vissza, csak színvonalasabb írásokkal;)
• Még egy picit Iguazu, akinek a cucosai között egy igazi álompasira bukkantam, szóval ez az oldal is bekerült a readerbe;) Amit még mindenképpen meg kell itt említeni, hogy tök jó az a montázs a háttérben [annak ellenére, hogy a legelső kép rögtön az a virág, amiről mindig egy segglyuk jut az eszembe:D], a képek, a színvilág, designból csillagos ötös!

• Nem Igunál, hanem egy másik gaytalkos bloggernél, spikeynál [aki már olvasható twitteren is] figyeltem fel Cüstös viccesen értelmes kommentjeire, így belenéztem a blogjába. Itt szerencsére ugyanazzal az emberrel ‘találkoztam’: Érdekes kérdéseket feszeget [társasjáték két fiúkutyánál, hogy egymással folytatnak szexuális viszonyt; arról is ír, hogy képtelen vérzés nélkül borotválkozni (–> Braun cruzer a tuti befutó nálam;]) ; egy román-magyar meleg pár tragédiájáról], viszonylag viccesen: “Majd fogtam magam, odamentem a fürdőszobai polchoz, kinyitottam, kivettem a szájvizem – amiről ezek szerint apámnak eddig nem volt tudomása -, és láttam a szemén, hogy erősen nézi, hogy mi az, majd mikor kupakba töltöttem belőle, és bedobtam a számba, hirtelen kikerekedett a szeme, majd azonnal megszakadt a szövegfolyama, lassan rám vetette tekintetét a flakonról és megszólalt: “Te iszod a sampont?!“.” Mellesleg a blog designja is igen jó!

Remélem, szakítotok időt végigböngészni a listát. Érdemes.

Voltam ma edzésen, és step közben hallgattam egy rádióinterjút, amiben előkerült ez a szó: untermann. Gondolkoztam rajta, érdekelt, ezért utána ‘kutattam’ [ráment pár órám, az tuti;)]:

Népszótár.com: “A cirkuszi artisták világában a tartó ember, vagyis az előadó páros vagy csoport azon tagja, akinek vállán, karjain, fején, stb. a többiek előadják a számot.”

Az interjú amúgy a klubrádión ment, Orbán Györggyel [A Ráday Könyvesház vezetője] ma délelőtt készült, és az ismétlést adták 8-tól. Ő mesélt az untermannokról, akik az ő szavaival: “Ugye régen voltak ezek az erőcsoportok a cirkuszban, és alul van egy ilyen vastagnyakú ember, aki legkésőbb jön ki a tapsrendre, és leghamarabb megy be, viszont a többiek, akikkel együtt dolgozik, általában megbecsülik, tudják, hogy ki a megbízható, akire rá lehet állni és tapsot lehet aratni.” Amúgy ő kulturális untermannak hívja magát. [itt balra egy untermannus]

Ez indította be azt a gondolatmenetet, ami szerint én is egy ilyen untermann vagyok… a szórakoztató ipar egyik untermannja a sok százból-ezerből. Sok munkám/tapasztalatom van egy produkcióban, mégis csak akkor veszik észre, hogy ott vagyok, ha elrontok valamit – ilyen persze sosem fordul elő. Szóval… végig a háttérben dolgozunk a sikeres rendezvényért. Ezt mindenki elfogadja, és együtt él vele. Ez a mi munkánk. Néha mégis hihetetlenül nehéz… Például egy hete volt ennek a magyarok ritmusának a médiapremierje. Próbáltam velük egy hetet, reggeltől estig, és olyan tapsot kaptak, hogy hinnye… én meg ültem a nézőtéren, kicsit magaménak érezve az egészet, és baromira vágyva a színpadra. Ez rossz. Amúgy tényleg ez az egyik álommunkám. Amúgy miközben kutattam, ezen a Cirque du soleil-csávón ragadt meg a szemem percekig, úgyhogy muszáj megosztanom – jobbra]