1: Ha jön a munkavédelmi ellenőr: Petzl Ecrin Roc mászósisak – Mountex – 18.801 Ft.

2: Egy cipő munkára: Chameleon Wrap Leather – Overland – 31.995 Ft.

3: Ha már van új UPC-csomag: Samsung LE32B530P7 LCD televízió – Edigital – 109.900 Ft.

4: Hogy tudjak zenét hallgatni koncerten: DT 770 M Monitoring headphones for drummers and FOHEngineers – Blue Sound – 47.375 Ft.

5: Ha már Igo, akkor ez is kell hozzá: Tomtom Car Kit for Iphone – XMS – 29.990 Ft.

6: Mert a régi megsemmisülés határán van: MARKUS forgószék – IKEA – 44.990 Ft.

7: Kétszer láttam. Kell.: Fiat Bravo 1.4 16V Dynamic – Fiat márkakereskedők – 3.480.000 Ft.

+1: Mert beleszerettem:] : Red one – Rion Gay – felbeszülhetetlen.

Csak mesélem, hogy tudjátok:)

Ezt a képet jó nézni. Hosszan. Nem tudom, miért. Mindenesetre ötletes.

amúgy itt találtam.

Ez a kép pedig felizgat. És tudom is, hogy miért! Csak azt nem, hogy miért nem voltam ott!:(

de sajna ezt sem én fényképeztem:(

Az oldalnak frissült a designja, így még több kép kerül a szemed elé egy kattintással!

ja, ha még a címet is elfelejtettétek volna: http://ilikethesethings.tumblr.com/

VIGYÁZAT! Not Safe For Work! Ez igaz a következő kis ízelítőre is! (katt rá!)

Emellett persze örülnék, ha azok is, akik még nem tették, elküldenék életük legégőbb, legcikisebb pillanatának történetét!

Igaz, hogy nem ezt ígértem a másolós, mostanában forró képekkel támadó Rionnak, de mivel holnap el akarok küldeni egy köztes verziót a konzulensemnek, muszáj a segítségeteket kérnem…

A legnehezebb dolog a szakdolgozatgyártásban a folyamatos szóismétlések elkerülése… Úgyhogy segítsetek, és folytassátok a listákat:

Ugye meleg turizmusról írok, szóval alapból kellenek ilyen szavak:

1. meleg, homoszexuális

Amikor idézel valakit…

2. meséli, hozzátette, elmondta, véleménye szerint, árult el, mondta, kiemelte, számolt be, egészítette ki

Ötleteket várok! 

Meg nekik?

És ők ráadásul önszántukból:D Ökrök:D

Bizony:) Úgyhogy kezd visszatérni az életkedvem [Cube pl külön is jelezte, hogy várja már, hogy CB hazaérjen, mert akkor talán újra normális leszek:D háháhá még nem ismer:P], és gondoltam, ha már beígértem, megírom gyorsan ezt a bejegyzést. Megírom, hogy legyen mit olvasgatnotok a pénteki pihenőnapon [de csak este, nappal mindenkinek mars ki a szabadba!], és azért is megírom, mert most tuti, hogy csak egy valakivel akarok foglalkozni. CrazyBoyyal. Még egészen pontosan 19,5 óra van [sokáig íródott a bejegyzés, már csak 977 perc!], amíg landol, úgyhogy fel kell pörögnöm, nem húzom hosszúra. Már túl vagyok a nagytakarításon, holnap szépítkezek, meg hmmm valami romi dologgal is kéne készülni. Úgyhogy még bőven van teendő!

Szóval múlthét elején CB el, Untermann [aki igazából untermann, csak komédiás szeretne lenni:(] pedig itt maradt tök egyedül a nagy világban:( Mit volt mit tenni, maradtak a sorozatok, viszont ezzel együtt ugye rögtön felmerült a kérdés: mit nézzek? Mert volt a Skins, CBvel együtt csalódtunk az utolsó részekben. És volt nekünk egy Life [nem a leveletkaptam-féle], ami egy baromi izgalmas sorozat egy – nem túl szexi, de – vörös hajú nyomozóval, aki olyan poénos, hogy néha jobban szórakoztam rajta, mint House-on. Merthogy van House is… Viszont abból heti 1 rész van, kellett még valami mellé, tehát körülnéztem, mik is vannak a sorozatpiacon:

Először is CB ajánlotta a Rescue Me-t, mondván, hogy ő most töltötte le, nézzek bele. Elkezdtem nézni, és másfél részig jutottam. Ez nagyon megy amerikában, már az ötödik évad körül járnak… hát engem baromira nem kötött le a képzelődő nyomozó. Annak ellenére ‘kasza’ volt, hogy a második rész a melegekről szólt, de nem bírtam végignézni. Tehát ez nem jött be.

Én először Supernaturallel próbálkoztam. 1 részt simán végig lehet nézni, de én annyira nem hiszek a szellemekben, hogy nagyon:) Ezért sem hiszem, hogy lenne nálam jövője ennek a sorozatnak. Viszont azt mindenképpen meg kell említeni, hogy két főszereplő is benne van a Sorozatjunkie idei Eyecandyjében, tavaly pedig egy másik főszereplő nyert…! Kasza.

Jött az ötlet: köldöktelen Kyle XY. Hát izé… feelgood az egész, de ezt 3 résznél tovább nem bírtam, bár kétségtelen, hogy elég mókás jeleneteket szült a gyorsan tanuló ‘földönkívüli’:) Majd lehet összekaparom magam, és folytatom, egyelőre nincs hozzá kedvem, izgalomra vágytam.

Izgalom. Amikor kb. 2 éve végignéztem 5,5 évadnyi 24-et, akkor megfelelő löketet kaptam belőle. Csak sajna a hatodik évad baromi unalmas lett:S Viszont mit volt mit tenni, kiddo ódákat zengett az új évadról, úgyhogy nekifeküdtem. 1 hét alatt végigpörgettem az eddig kijött 20 részt, és szétszedem a lakást, úgy várom már az új epizódokat! Volt persze szokás szerint áruló, jó emberekről kiderült, hogy rosszak, volt kb, minden terrorista támadás, amit el lehet képzelni az atombombán kívül, voltak már testőrök is, úgyhogy igazi nyalánkság nekem. Bár most az utóbbi pár részből kimaradt jackbauer, mert hmmm elkapott egy bacit, de még nélküle is tudták hozni:D Szóval ez nagyon nem kasza, és követelem a 8. évadot [persze, ha jack túléli!]

CrazyBoy egy másik sorozatot is ajánlott! Amikor mesélt róla, megfogadtam magamban, hogy belenézek, és teljesen magával ragadott. Vasárnaponként van az AXNen asszem, és az a címe, hogy az Internátus. Spanyol hmmm hmm thriller-horror-fantasztikus sorozat:D Van egy luxusinternátus valahol az erdő közepén, ahova gazdag kisfiúk és kislányok járnak [vagyis ott élnek, lepasszolták őket a szüleik]. Aztán elkezdenek titokzatos dolgok történni. Néha kicsit dél-amerikai szappanopera és szomszédok keverék, néha meg tök amatőr [amikor belóg a mikrofon, pl., pedig nem is vagyok kocka, hogy ilyeneket keressek filmekben], de a szereplők szerethetőek, a történet meg izgalmas. Az én kis kedvenceim Haszinta, és hát ez a cukifiú Martín Rivas [Spanyolország elsőszámú tinisztárja] vááá:)

Végül van ez a thriller-sorozat a Harper’s Island, amiről a ‘junkie-n olvastam először, és rögtön felkeltette az érdeklődésem. Röviden a story: Szigetcsoport, amin 7 éve gyilkosságsorozat volt, a tettest megölte a sheriff. A főszereplő meg ott akarja tartani az esküvőjét [a szigetre járt nyaralni, de a gyilkosságok óta nem, vagy mi:D], és odavisz egy 25 főből álló társaságot, sogenannte násznépet mulatni 1 hétre [a sorozat 1 hetet ölel fel, az első évad 13 részes]. Eddig 3 részt nyomtak le, és már meghalt 6 ember. Baromi izgalmas, egyelőre még nagyon sok jelöltem van arra, hogy ki a gyilkos, úgyhogy izgalommal várok minden részt! Abszolút ajánlom mindenkinek! Ami viszont egy érdekes megoldás, hogy minden szereplő kurvajól néz ki! A nálam csak 1 évvel idősebb Matt Barr sem rossz bőr, de a ‘74-es Christopher Gorham valami csoda! Aranyos arc, szép szemek, jó test! És 19 évesnek néz ki:P [katt rá! 4979x300 pixel!]

Áááááá, mégsem! Maradok CrazyBoynál. Nála nincs jobb választás!

Vááááá, meg vúúúú. Nem akarok semmit elkiabálni, de most végre van valaki, aki a lényének 100%-val levesz a lábamról. Egy olyan pasi, aki elég bölcs ahhoz, hogy felnézhessek rá, de emellé elég szerény is. Decemberig a másik kapura játszott, de kezdi megtalálni a helyét közöttünk. Idő kell hozzá, tudom, tudja, de abból meg van bőven. Most türelmes vagyok, türelmes leszek, semmit nem fogok siettetni.

Szóval találkoztunk. Ugyanolyan szexi, és mosolygós, és mókás, és bohém, mint legutóbb volt. Ebédeltünk a westend egyik gyorskajáldájában, én a nagy kedvencet, Mátrai Borzaskát, ő meg valami csirkecsíkokat evett, ami baromi jól nézett ki, de tele volt gombával, úgyhogy nálam kiesett. Amúgy kértem hozzá majonézt. Magát jófejnek gondoló pultos srác nagy arccal vette fel a rendeléseket. Párbeszéd:
- És kérek hozzá majonézt.
- Tartárt?
- NEEEEEEEEEM!!!! Majonézt!
CrazyBoy nekem adott igazat. A majonéz fincsi, a tartár savanyú, U-TÁ-LOM!!

Vásároltunk is picit, rossmanban és douglesben. Az előbbiben ő, az utóbbiban én: megvettem az itt említett parfümöt! Természetesen most is először aftershave került a kosárba, amit a kedves – és ilyen téren nagyon rutinos – hölgy felhívására cseréltem a megfelelő dobozra. Előfordul, csak gáz, hogy mindig:)

Aztán kis cigizés – merthogy néha elszív 1-1 szálat, de nagyon jól bírja a cigimentes időt is. És nem szív annyit, hogy olyan lenne, mintha egy hamutartóval beszélgetnék, érintkeznék, csókolóznék. [979: itt a példa! Tessék példát venni!] Közben megjelent egy helyifaszkalap. Kijött az ajtón a tetőteraszra úgy, hogy amikor kilépett, azzal a mozdulattal köpte is ki a szájában felhalmozott szotyidarabokat. Undorító – gondoltam túl hangosan, mivel megtalált minket magának. 
- Sziasztok. Össze kell gyűjtenem két kavicsot.
- Hajrá – mutattam körbe a tetőteraszon. Buta nézés, meglepődött a válaszon. Viktorban megy fel az adrenalin, miközben ezerrel kattogtam azon, hogy mi az a kavics. És nagyon féltem, asszem kicsit túllőttem a célon a reakciómmal. De nem mozdultam, maradtam ugyanabban a semleges pozícióban, és nem röhögtem a pofájába. Próbáltam bátornak tűnni – bizonyítani kellett, és ez bejött. Mert ugye az állatok akkor támadnak, ha érzik a félelmet. Azért utána rögtön el kellett menni pisilni;)

Amúgy szerintetek mi az a kavics? 

Aztán mozi. Ellenszenves néni adta el a jegyet. Vele nem vesztem össze , jófiú voltam:D Vettem popcornot, kékhalált, és beültünk. Volna. Mert ültek a helyünkön. Bennem nagyon ment fel a pumpa, úgyhogy kézbe vette a helyzetet, és finoman megkérdezte, hogy odaszól-e a jegyük. Mi nyertünk, aztán mégis átültünk, mert nagyon szem előtt voltunk. Hogy mit néztünk? Watchmen.

Végig ásítozós volt a film, sajnálom. Az eleje nagyon nem jött be:\ Meg nem is értettük, hogy mi történik. Ide-oda ugráltak az időben, és nem hiszem, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik nem értették, mi a szitu… Hogy miről szól a film, azt x+1 helyen elolvashatjátok. Csak pár gondolat:

• Nagyon-nagyon-nagyon hosszú! 168 perc!!!
• Volt egy rész [kb. a tetőpont az Antarktiszon], amikor szar volt a hangsávok keverése. Mivel Budapesten kb. alig van digitális mozigép, mindenhol szalagról megy a film, amiből következik, hogy szar szalagot vettek át a mozik, és adnak le nap, mint nap.  Mert konkrétan ment a zene, de az angol szövegből semmit nem lehetett hallani. Az angoltanár CrazyBoyban még az is felmerült, hogy esetleg nem angolul beszélnek – de akkor ugye lett volna angol felirat is.  Ült középen egy csapat külföldi kisdiák is, magyar kísérőkkel, akik annyira nem értették, hogy szóltak a kísérőknek, akik közül az egyik hátraordított: HANGOOOOT!
• Tél ellenére mínusz fokok voltak a teremben. Még szerencse, hogy volt valaki, aki legalább a kezemet melegen tartotta, különben tuti, hogy ott fagyok meg.
• Rorschach a legeslegtutibb karakter:D

• Dr. Manhattan végig egy szál faszban flangált:

Ha ez egy sms lenne, akkor CrazyBoy így köszönne el, legyen ez a végszó:

pb

De nem is ez a lényeg. Régen úgy jártam edzeni, hogy személyiedzőnéni minden alkalommal ott állt mellettem. Mostanában csak minden 3-4. alkalom van vele, mert – ugye írtam – spórolás van. Ezeken az alkalmakon sokszor csinálunk teszteket. Múltkor olvastam az egyik futós tesztnek a leírását. Ez a teszt olyan, hogy 5 percig a maximális pulzusod 60%-val futtat, utána 5 percig a 65%-val, utána 5 percig a 70%-val, utána pedig percenként növeli a sebességet. Ez nem is vészes, kibírható, simán be is vállaltam volna, egészen addig, amíg meg nem láttam az utolsó mondatot:

A tesztnek akkor van vége, ha a gép 100 mp-ig nem érzékel pulzust.

Mondtam is a dominaasszonynak, hogy a defit azért készítsük oda.

Azért egy dologban legalább jobbak vagyunk: a mi pasink sokkal-sokkal jobb néz ki. De ezt akkor sem bocsátom meg a soproninak. Örihari.

Úgyhogy vagyok, fetrengek itthon. Megyek erre-arra moziba, vacsizni, beszélgetni, EDZÉSRE, de még így is marad idő, amit netezéssel **szok el. Viszont ennek van pozitív oldala is, mégpedig az, hogy gyöngyszemekre bukkanok, amiket rögtön fel is vettem a readerbe, ahol már eddig is számos blog, rss hírforrás szerepelt. Akkor tehát a találati lista:

• Hulljon le a lepel – bár akit érdekelt, már úgyis tudja: ITT elérhető egy 23 perces werkfilm arról a produkcióról, amiről nemrég 3 egymást követő bejegyzésben is írtam, és még mindig meg vagyok halva érte.
• Mutattam Pötinek is a videót, aki cserébe ezt mutatta nekem, mondván, hogy “ez már ledfal” – hát igen, a szám is nagyon jó, a technika is, szóval nyálcsorgatás.

• Aztán itt van a hg.hu, ahol többek között blog jelleggel folyamatosan tudósítanak az építészet, belsőépítészet és design világából. Még csak pár napja nézem őket, de már olvastam egy 10 méteres mustangról, amit a denveriek démoninak tartanak, egy “színes játékvár” gyerekkórházi osztályról, maximális védelmet nyújtó kerékpártárolóról, új városrészekről, vagy éppen …
• … arról, hogy a két centis plasztikemberek világa mennyire különbözik a miénktől. Képek a plastic life című flickr gyűjteményből:

• Amúgy ennek a műfajnak a megteremtője egy brit street-art művész, Slinkachu, akinek már könyve is megjelent a miniatűr emberekről készült képeivel. Az ő munkásságát a blogján követhetjük nyomon.

• Ha a HG.hu-ról írtam, akkor muszáj lesz az építészfórumról is. Mostanában egyre jobban izgat az építészet. Pár hete folyamatosan olvasom a portfolio.hu ingatlanmellékletét is, és ezt a duót bővítette trióvá az építészfórum, ahol főleg pályázatokról, azok eredményeiről és az építész szakma eseményeiről lehet olvasni, de itt olvastam egy designpályázaton nyert herendi porcelán pendriveról, egy libanoni épület díszvilágításáról, amit magyarok csináltak, vagy egy új élelmiszeráruház terveiről is.
• Nem építészetet, viszont egy annál melegebb témát boncolgat Iguazu újabb blogja, a január közepe óta közvetítő Homarblog [nem azonos az index fogyasztóvédelmi magazinjával]. A témákat nem írja le más jobban, mint az első bejegyzés egyetlen mondata: “Fűtsünk be együtt”. Divat, filmek, testápolás, zene, pasik, és a meleg világ hírei mind-mind megtalálhatók a bejegyzések között. Kicsit olyan, mintha a boxermagazin tért volna vissza, csak színvonalasabb írásokkal;)
• Még egy picit Iguazu, akinek a cucosai között egy igazi álompasira bukkantam, szóval ez az oldal is bekerült a readerbe;) Amit még mindenképpen meg kell itt említeni, hogy tök jó az a montázs a háttérben [annak ellenére, hogy a legelső kép rögtön az a virág, amiről mindig egy segglyuk jut az eszembe:D], a képek, a színvilág, designból csillagos ötös!

• Nem Igunál, hanem egy másik gaytalkos bloggernél, spikeynál [aki már olvasható twitteren is] figyeltem fel Cüstös viccesen értelmes kommentjeire, így belenéztem a blogjába. Itt szerencsére ugyanazzal az emberrel ‘találkoztam’: Érdekes kérdéseket feszeget [társasjáték két fiúkutyánál, hogy egymással folytatnak szexuális viszonyt; arról is ír, hogy képtelen vérzés nélkül borotválkozni (–> Braun cruzer a tuti befutó nálam;]) ; egy román-magyar meleg pár tragédiájáról], viszonylag viccesen: “Majd fogtam magam, odamentem a fürdőszobai polchoz, kinyitottam, kivettem a szájvizem – amiről ezek szerint apámnak eddig nem volt tudomása -, és láttam a szemén, hogy erősen nézi, hogy mi az, majd mikor kupakba töltöttem belőle, és bedobtam a számba, hirtelen kikerekedett a szeme, majd azonnal megszakadt a szövegfolyama, lassan rám vetette tekintetét a flakonról és megszólalt: “Te iszod a sampont?!“.” Mellesleg a blog designja is igen jó!

Remélem, szakítotok időt végigböngészni a listát. Érdemes.

Népszótár.com: “A cirkuszi artisták világában a tartó ember, vagyis az előadó páros vagy csoport azon tagja, akinek vállán, karjain, fején, stb. a többiek előadják a számot.”

Az interjú amúgy a klubrádión ment, Orbán Györggyel [A Ráday Könyvesház vezetője] ma délelőtt készült, és az ismétlést adták 8-tól. Ő mesélt az untermannokról, akik az ő szavaival: “Ugye régen voltak ezek az erőcsoportok a cirkuszban, és alul van egy ilyen vastagnyakú ember, aki legkésőbb jön ki a tapsrendre, és leghamarabb megy be, viszont a többiek, akikkel együtt dolgozik, általában megbecsülik, tudják, hogy ki a megbízható, akire rá lehet állni és tapsot lehet aratni.” Amúgy ő kulturális untermannak hívja magát. [itt balra egy untermannus]

Ez indította be azt a gondolatmenetet, ami szerint én is egy ilyen untermann vagyok… a szórakoztató ipar egyik untermannja a sok százból-ezerből. Sok munkám/tapasztalatom van egy produkcióban, mégis csak akkor veszik észre, hogy ott vagyok, ha elrontok valamit – ilyen persze sosem fordul elő. Szóval… végig a háttérben dolgozunk a sikeres rendezvényért. Ezt mindenki elfogadja, és együtt él vele. Ez a mi munkánk. Néha mégis hihetetlenül nehéz… Például egy hete volt ennek a magyarok ritmusának a médiapremierje. Próbáltam velük egy hetet, reggeltől estig, és olyan tapsot kaptak, hogy hinnye… én meg ültem a nézőtéren, kicsit magaménak érezve az egészet, és baromira vágyva a színpadra. Ez rossz. Amúgy tényleg ez az egyik álommunkám. Amúgy miközben kutattam, ezen a Cirque du soleil-csávón ragadt meg a szemem percekig, úgyhogy muszáj megosztanom – jobbra]

és most rákerestem a netre, hogy Remco van den Bosch… Durva képeket csinál… A galéria első képén egy nő smárol valami hallal… aztán jön egy következő galéria, ott egy másik nő hajába vannak becsavarva rákok:S:D Ez alapján mondjuk még lehetne pasi:

De ez eléggé eloszlatja a kétségeket:

Megint beszoptam.

[amúgy… http://www.remcovandenbosch.com]

“Beálltam a sorba…
Olyan sorba álltam, ahol egy ilyen fehér inges, sötét gatyás nő állt, mivel ők a rangidősek és gondoltam megéri, hogy előadja, hogy ő itt a nagy király, azért, hogy hamarabb sorra kerüljek, mintha valami szerencsétlen kezdő szolgálna ki előttem mindenkit. (Persze így utólag nem érte meg…)
Sorra is kerülök. A nő révedő tekintettel néz el a semmibe, majd mivel nem akartam megzavarni semmiben, pár másodperc síri csend után kihajol, elnéz a fejem mellett és
odaszól a mögöttem álló srácnak, hogy mit adhat neki… Az, szerencsétlen, legalább annyira meglepődött mint én, de jó magyarhoz híven, ha jó dolga van, nem kérdez, elkezdte mondani h mit kér. Persze csatlakozott hozzá a másik sorból az anyja, meg a két testvére, úgyhogy kértek kb. 8 happy meal menüt, meg 10 kólát és persze az ajándékokat is jól
meg kellett nézni, hogy mik legyenek…
No mind1, gondoltam ma jó napom van, nem sietek. Megkapják a cuccot, odakerülök a pulthoz (ismét) és meg akartam kérdezni a nőtől, hogy szerinte én miért álltam ott ahol.
Bele is kezdtem a mondatba:
-Neharagudj, de szerinted én…
Idáig jutottam amikor ilyen flegmán elnézett a semmibe, unottan elkezdett kopogtatni a műkörmével a pulton. No és akkor nekiálltam a mondatnak mégegyszer:
-Szerinted én MI A PICSÁRA VÁROK ITT???!!! 
És akkor itt jött egy hosszú beszélgetés az etikettről, stb. Majd eljutottunk odaáig, hogy:
-Nem szeretnék mást csak egy Sajtos McRoyal-t és egy közepes kólát.
-Nagy menübe adhatom?
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!

Aztán kedden elvittem hugomat az én szépséges meleg fodrászomhoz, aki nem mellesleg megint kurvajó hajat vágott mindkettőnknek. Olyat, amit én is meg tudok csinálni – bár ehhez hozzá tartozik, hogy elcsentem otthonról a legjobb hajszárítót pár hete:D Muszáj volt, mert kértem egyet a háromból, és anyu oda akarta adni azt, amelyik már annyira régi, hogy amerikában tuti, hogy a világörökség részévé választanák. Tudjátok, ez a szocialistafosszínű, egy cső az egész hajszárító. Botrány:) Most van egy ilyenem: [höhö, azt hittem, hogy típuskód alapján simán találok képet a neten… erről ennyit:S].

Utána Hugival még beszereztünk egy ajándékot. Nem, nem szoktam ennyire az utolsó pillanatra hagyni a vásárlást, de most eskü nem én tehetek róla. Öcsém ajándékát kellett beszerezni. Ő volt az egyetlen talán, akinél már november elején tudtam, hogy mit fog kapni: egy wifi-routert. Viszont Karácsony előtt egy héttel tönkrement a régi otthoni router, ezért apu vett egyet, szóval találhattam ki mást. Végül az új ajándéknak talán nagyobb volt a sikere, mint a routernek lett volna. [Igazából… öcsém mázlista, most megkapta mindkettőt:D]

Szerdán jött az első sűrű nap. Hihetetlen, de 23 év alatt először sikerült rábeszélnünk aput, hogy ne a 6-8-ig terjedő időtartamban induljunk a temetőbe. Fél 9-kor mentünk:) Azon kívül, hogy nagyon hideg van, és apu megint bemutatta, hogy 1-esben jobban húz a kocsi még 50-nél is, semmi nem történ:) Utána lementem edzeni, full ciki, de decemberben most először. Végigcsináltam egy rendes edzést kardioval, hát, has, tri- és bicepszgyakorlatokkal. Az eredmény: a futástól fájt a térdem, a háttól beállt a teljes alsóhátam, másnap pedig olyna has- és tricepszizomlázam volt, mint még soha:) De megérte. Aztán ebéd otthon, hazarohanás, gyorsalvás, észbekapás, kispassziánszKIDDOval, ajándékcsomagolás, észbekapás2 – “ÚRISTEN! Elkéstem”:) Fürdés, borotválkozás, hajbelövés – és tényleg elkéstem:)
Aztán jött a jézuskaaaa, és meghozta ezt a szépséges órát, meg itthonra ilyen kisebb kellékeket, pl. díszpárnát, egy üveg Jägert poharakkal [aztán másnap jöttek hozzá LaFraise pólók meg még pár apróság].
Este egy Rizikópartival zártuk a napot. Rég játszottunk együtt, és esküszöm, ilyen jókat nagyon régen nevettünk.

Csütörtök-pénteken Sopronban fejeztem be a karácsonyt, ahol lényegében minden a kajálásról szólt. Ebéd, mosogatás, vacsora, sütievés éjjelig, másnap ugyanez. Viszont megbetegedtem baromira, ami külön szar úgy, hogy szilveszterig minden nap dolgozom:S Orrfolyás, hasfájás, torokfájás:(

Ma meg… elkezdtem megnézni az ünnepek alatt felhalmozott videókat… És a tigriblogról letöltött aussiebum promoanyagnak köszönhetően végre tudom, hogy kell kiejteni ennek a csodaszép, igenkényelmes márkának a nevét:) “OZIBÁM”:):):) de ne mondjátok el senkinek!!!!

Amúgy szerintem egyszer nézős a film, de egyszer mindenképp! 10/7 pont.

Jelenet: két fiatal, jótestű srác [jó-jó, persze, az agyamban forgó filmben minden szereplő álompasi] megy be egy sikátorba, majd a ‘mester’ megszólal:

- Fakarddal fogunk vívni. Én hülye… négyszer egymás után el kellett újra és újra olvasnom, míg rájöttem, hogy nem az volt ott, hogy a “Farkaddal fogunk vívni”.

Gáz – avagy gyász, egy kedves barátom nyomán.

A tanár egész órán a kínai és orosz csoporttársakkal poénkodott, nekik direkt angolul beszélt (pedig perfekt magyarok), meg ilyesmi. Aztán 300évesjátékmára sóhajtott egy hatalmasat, amire a tanár elkezdte faggatni:

T: Ki sóhajtott? Te voltál, 300évesjátékmára?
300: ééén nem sóhajtottam. 
T: Hát pedig ezt így hívják magyarul!
Én úgy röhögtem, mint suliban még soha:D

Ja, ha már kínai, buzuljunk picit:) Egy olyan helyes ferdeszemű-európai keverék jár a suliba, hogy, mivel bement a könyvesboltba, rögtön vettem ma két tankönyvet, pedig már pár féléve nem szoktam:D

még ezt is megenném, pedig nem szeretem a csokit:)

Gyümölcstorácska:)

A torta – mint a képen is látszik – három részből áll. A tetejére rakhatsz mindenféle gyümölcsöt, itt szőlővel, barackkal, eperrel, szilvával, banánnal, kiwivel, naranccsal és ananásszal ettem eddig.

A középső réteg az egy ilyen pudingszerű történet, édes. Elkészítése:

Felforralsz 1 liter tejet 150 gramm cukorral (asszem por), utána hozzáadsz 200 gramm lisztet. Ha újra forrni kezd, hozzáadsz két tojást (fehérjét és sárgáját egybe összekeverve), és végül, ha újra forrni kezd, akkor 100 gramm vajat. Utána lehül és elvileg készen van:) Ja, a vajat és a tojást asszem el kell keverni:)

Az alsó részt elkészítve veszik, de könnyű megcsinálni, ilyen kekszszerű megoldás (ugyanaz, mint az előző recept alapja):

Hozzávalók:

200 gr porcukor
330 gr vaj
2 tojás
650 gr liszt

Elkészítés: ezeket valahogy összegyúrod, aztán ilyen kis kosárka-alakú kéne, hogy legyen, de nem tudom, ezt hogyan lehet kivitelezni…, majd 180°-os sütőben sütöd kb. 10-15 percig. Kész.

Kellemes ízeket!

O Markus Rosenberg, a sved nemzeti huszonharom 22-es szamu jatekosa:

25 eves, 183 centi magas, es o is szeptemberi gyerok, mint en:P

Na, nem sokat írtam ezen a héten. Nem is történt sok minden, de ha mégis történt valami említésre méltó, akkor is lusta voltam arra, hogy erőt vegyek magamon, és leírjam, vagy éppen találtam más csinálni valót az íráson kívül. Ez a más csinálni való leginkább alvás, vagy strandolás volt [le is vagyok égve kb. mindenhol], úgyhogy erről sem nagyon akarok írni. Akkor nézzük, mire emlékszem még:

• A munka mostanában szánalmas, hasonlatképpen azt hoztam fel egy beszélgetésben, hogy úgy dolgozunk, mintha a cukrásznak liszt nélkül kéne sütnie [vagy egy másik hasonlat: a tűzoltónak víz nélkül tüzet oltania]. Nincs annyi pohár [vizes és boros], hogy megterítsünk a teljes étteremben [azóta a for staff dobozból vettek 300 darabot…], van kb. 100 db. kóláspohár, ami 1 órával nyitás után azt eredményezi, hogy harc megy a kólás poharakért, és aki alulmarad, az bizony mosogathat. Nincs elég carafe, mert 1/ amúgy sem volt; 2/ a múltkor a konyhás néni összetört 16 darabot… Tehát egy rendelés kivitele annyi ideig tart, hogy sok:) Mosogatni kell, keresgélni cuccokat, amit mosogathatunk, aztán polisholás, aztán lehet elkészíteni a rendelést, majd kivinni. És közben folyamatosan ott a Mogyi, mondja a fülünkbe, hogy faster, faster, faster.

• Éjszakánként mostanában nagyon rosszul alszom. Vagy azért nem tudok aludni, mert lehetetlen helyeken viszket a testem [leégés és a szúnyogok], vagy mert valaki éppen hangosan hallgat zenét, vagy mert fáj valamim.

• Ja, a beosztás, amit még vasárnap kaptam meg: H: dayoff; K-P: 8-13:30, 18:30-22:00, sz: Buffe1; v: buffe2

  • Ide kapcsolódik, hogy gyantás szólt, hogy neki nem kell a vasárnapi szabadnapja, én meg mondtam, hogy OK, akkor adja nekem:) Úgyhogy, ha minden igaz, vasárnap buffe 2 helyett szabadnapom van

• Kaptunk új pincéreket az étterembe. Ötöt Csehországból és kettőt Moldovából [ha minden igaz, ez utóbbi még meg nem erősített hír]. Jól dolgoznak, már voltak 3 hónapig Görögországban szállodai gyakorlaton, annak ellenére, hogy csak 17-18 évesek. Most a teljes régi staff elkezdett újra reménykedni a két szabadnapban. Vasárnap kiderül, hogy volt-e alapja.

  • A 17 éves cseh srác annyira, de annyira aranyosan néz ki, hogy elmondhatatlan. És még jófej is. A lányok a tanúim, mennyire boldog voltam, hogy az étteremben fog dolgozni. Aztán az első munkanapja végén Mogyi szólt neki, hogy holnaptól minibárban lesz. Jeee…:S Legalább reggelente láthatom, mert jön az étterembe trolizni.

    • UPDATE: A kis buzi ma ugy bamulta Suzana feneket, hogy majdnem levertem. Pedig meg a neve is szepseges: d o m i n i c . . .

• Pénteken kibeszéltük Tinával, hogy a menedzsereink mennyire hülyék. Folyamatosan ellent mondanak maguknak, és csodálkoznak, ha értetlenkedünk. A legújabb az volt, hogy Mogyi folyamatosan mondja ugye, hogy faster, faster, ma meg reggelinél kicsit pörgés volt, és gyorsan haladtam az étteremben, erre mondta, hogy nyugi, lassan, ebben az étteremben senkinek nem kell rohannia. Fasza.

• Pénteken ebédre beesett 200 vendég rögtön nyitáskor. Ez egyébként is gáz lenne, főleg úgy, hogy azt szoktuk meg, hogy ebédkor 2 óra alatt jön összesen ennyi vendég.

• Orsi beteg volt a héten. Én próbáltam kinyalni a seggét, de ennek a lánynak semmi nem jó. Hoztam neki rizspudingot, nem kért éppen [pedig az a kedvence], hoztam neki „gyümölcskosarat”, azon kiakadt, mert nem szereti a banánt, a körtétől fosott, az egyik narancsnak volt egy kis ’bőrhibája’, a nektarinokat meg a Beával ettük meg… Ma meg, ez mindennek a teteje, átjött a szobámba, mert chipset akart enni. Az egyetlen nyitott zacskóból evett, aztán pár falat után rájött, hogy nem ízlik neki, nyissunk ki egy másikat. Adtam neki egy másikat, azon talált egy kis lyukat, és ő nem eszik olyanból, amit nem tudja, ki nyitott ki. Végül kinyitott egy harmadik zacskót, és abból evett két szemet, aztán közölte, hogy nem kér többet, mert hányingere van… Szeretem az Orsit:)

Még Magyarországon elkezdtem a gayromeo nevű ’közösségi’ portálon görög fiatal melegekkel levelezni, de azok, akik jól néztek ki, egy kivétellel nem beszéltek angolul:) Szóval maradt ő. Tök sok hasznos infoval ellátott az időjárástól kezdve az ünnepeken át az itteni meleg életig, közben meg sokat beszélgettünk egymásról és az élet egyéb dolgairól is. Jó fej srác, fiatal, helyes, és nem volt rossz egy kicsit gyakorolni az angolt kijövetel előtt.

Aztán pénteken ugye voltunk a ’lányokkal’ a cityben, és a meki és a Starbucks között láttunk egy srácot. Kék felsőben és farmerban állt egy templom előtt. Rögtön kiszúrtam, nem sokkal később a többiek is. Nagyon helyes srác volt, és a többiek megállapították, hogy valszeg kuncsaftra vár. Talán még egyet is értettem, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nagyon ismerős volt az arca. Ezen agyaltam két napig, majd hétfőn, szabadnap és a szokásos szabadnapi szaridő révén mit volt mit tenni, egész napos alvás után bementem netezni, fent volt ő is msnen. Elbeszélgettünk arról, hogy merre járt pénteken, milyen ruhában volt, majd egyetértettünk abban, hogy őt láttuk:)

Csak a faszom… gyáva vagyok én ilyenkor odamenni és leszólítani:’(
[Különben egy barátjára várt, és nem A barátjára… szóval még esélyem is lett volna…]

Mivel SPF ajánlotta a blogjában, kedves kisöcsém meg elküldte nekem postán, megnéztem egyik este ezt a filmet is.

A film egy amerikai iskolai lövöldözést dolgoz fel, de a beharangozó után kicsit olyan érzésem volt, mint egy másik filmnél, amit a Művész moziban láttam: az egy dél-amerikai börtönlázadást dolgozott fel, de a 140 percből csak kb. az utolsó 10 perc szólt róla.

Az Elefánt elején megismertük a szereplőket, olyan formán, hogy egy jelenetet akár három szereplő szemszögéből is megnéztünk, ez a megoldás nagyon tetszett, valamint az is, hogy hosszú snittekből állt a film [Igen, Judit, erre miattad figyelek oda:D], amit gyerekszereplőkkel, ha lehet, még nehezebb lehet hiba nélkül felvenni. Viszont én úgy éreztem, hogy a szőke gyerek volt ’főszereplőként’ beállítva, aminek nem sok értelmét látom.

Amúgy szerintem az egész film döbbenetes, mármint… nem a film, hanem az, hogy az ilyesmi nem megy ritkaságszámba Amerikában…

A szem – The Eye – based on the Chinese Language Gin Gwai

Néztem a filmet, és akkor beugrott, hogy én ennek bizony láttam az eredetiét, amiből egy jelenetre konkrétan emlékeztem, és tudom, hogy akkor majd’ összeszartam magam – de az a jelenet itt nem volt annyira félelmetes [ a kórházban, a folyosón, a film elején]. Sőt, a film maga nem volt félelmetes. Ferivel egyet kell értenem abban, hogy az is gáz, hogy kb. ufónak ábrázolták a halált… De maga a történet elég félelmetes és gyatra. Félelmetes, mert én nem hiszem, hogy bírnám, hogy folyamatosan ilyen dolgokat álmodok… És gyatra, mert: az a történet, hogy van egy lány, aki lát egy látomást, de nem bírja megmenteni a benne szereplő embereket, és ezért megöli magát, és szemátültetéssel átkerül a látomás valakibe, aki emiatt lát, de szellemeket is, és látja ezt a látomást, ő megmenti a sok-sok embert, de közben újra megvakul…

Viszont az tetszett benne, hogy végig arra vártam, hogy a szereplő mikor akasztja fel magát. Ja, és Paul doki is tetszett:D

]]> http://sviktor.hu/blog/filmek-2/feed/ 1 http://sviktor.hu/blog/%e2%80%a6-fasz-eppeneszukbejutott-%e2%80%a6-a-legkonnyebb-nap-%e2%80%93-174-vendeg-vacsorara-harang-this-week-is-kocsog%e2%80%a6hronya-pola-szurke-hetkoznapok/ http://sviktor.hu/blog/%e2%80%a6-fasz-eppeneszukbejutott-%e2%80%a6-a-legkonnyebb-nap-%e2%80%93-174-vendeg-vacsorara-harang-this-week-is-kocsog%e2%80%a6hronya-pola-szurke-hetkoznapok/#comments Wed, 30 Apr 2008 13:16:36 +0000 _S<ik http://sviktor.hu/blog/?p=474 T-71 2008. április 23. szerda [56] … fasz éppeneszükbejutott …

A szabadnapokat leszámítva március 16-a volt az utolsó nap, amikor nem kellett reggeliztetnem. És ma megint, hála az égnek:) Úgyhogy aludhattam – volna, mivel elfelejtettem kikapcsolni a negyed 8-as ébresztést, és onnantól már nem tudtam visszaaludni. Vergődtem az ágyban fél 10-ig, aztán fürdés, majd taxirendelés, városbataxizás, internetezés, palacsintaevés, piacvégigjárásmajdharisnyavevés, séta a városban, angolulbeszélőemberkeresés, postamegtalálás, csomagtáskábatevés. Kb. ennyi volt a délelőttöm, utána munka.

Ebéd a kantinban is, egy animátor sráccal ültünk egy asztalnál, aki ki volt akadva, hogy mennyire unalmasak az animátorok:) Meg irigyelt minket, hogy nekünk milyen jó a társaságunk. Aztán egy undorító dolgot csinált: kiakadt azon, hogy egy meleg a szobatársa, és elmondta mindenkinek, hogy ki ő:S Szerintem ez egy tirpák dolog volt… Pedig nyugatabbról jött, mint mi. Aztán mondta, hogy semmi baja a melegekkel, de együtt lakni velük:S Például öltözködés közben folyamatosan úgy érzi, hogy bámulja őt… Pedig először jó fejnek tűnt a srác…

Az ebéd nem volt nehéz, aztán pikkpakk megterítettünk vacsorára, ami még lightosabb volt. Aztán szokás szerint jöttek a fasz éppeneszükbejutott feladatokkal a menedzserek, szóval a biztonság kedvéért azért csak ott voltunk 11-ig este.

T-70 2008. április 24. csütörtök [57] a legkönnyebb nap – 174 vendég vacsorára

Az utóbbi 30 nap legkönnyebb napjának ígérkezett a mai – és az is lett belőle. A reggeli… Gorannal a verandán, és annyira nem volt dolgunk, hogy majd’ egy órát bent polisholtam – készültem az ebédre terítésre. Az ebéd első fél órája is hamar elment, aztán már mehettünk is haza.

Itthon bementem gyógyszertárba, mert a talpam már annyira sebes, hogy minden lépés hihetetlen fájdalom. Kaptam egy sprayt, remélem elmulasztja. Utána alvás, majd a legnehezebb itteni felébredéseim egyike, gyors fürdés, majd munka.

Úgy indult a vacsora, hogy öten hazajöhetünk. Hogy miért? Mert mindenki kivétel nélkül dolgozott, és kevesebb vendégünk volt, mint eddig bármikor – konkrétan 174. [Ja, vacsorakor láttam azt a srácot, akiről tegnap az a fasz animátor elmondta mindenkinek, hogy meleg. Kicsit borostás, de azért nem rossz pasi. A bökkenő az, hogy a Saniban dolgozik a barátja…] Aztán kitalálták, hogy mégse, mert majd találnak munkát mindenkinek. Hát, találtak. Elpolisholt poharakat polisholtak a többiek, pakolgattak nem létező dolgokat, aztán a hab a tortára az volt, amikor 22:00-kor megszülték, hogy OK, akkor most az étterem összes asztala alatt fel kell söpörni – és ez csak azért gáz, mert egy 50*50-es tömör talpuk van, ami 1/ baromi nehéz; 2/ minden arrébb kellett pakolni, majd vissza a helyére. 7-kor ígéretet kaptunk arra, hogy 10-kor haza mehetünk. Hát, nem mehettünk… De legalább a 11-es buszt elértük. Aztán elnéztünk a focimeccsre, de nem volt meg a ’normál’ konyha-felszolgálók két csapat, úgyhogy csak kicsit néztük őket, majd jöttünk haza. Közben eleredt az eső is… Végül beültünk egy tengerparti bárba, ahol koktéloztam, többiek söröztek, majd vacsoráztunk [éjjel 1 után], aztán beszélgettünk a tulajjal, majd – mivel még esett – Tinával hazafutottam,végül 2-re értem haza.

A bár tulaja érdekes dolgokat mesélt. Hogy ide főleg osztrákok, szerbek, románok és magyarok jönnek nyaralni, meg néhány német és angol, hogy nyáron neki 21 pincér dolgozik [a vicc az, hogy nálunk 12 pincér van…], és hogy nem 2€ – mint nekünk, hanem 4€ a bérük óránként… Erről ennyit.

Istennek hála ma is meg akart verni valaki – ma épp a büféboy. Az a vicc, hogy már mindenből indokot csinál arra, hogy fenyegessen. A legújabb, hogy csak akkor szólhatok hozzá, ha kérdez. Ilyeneket mond például a szobatársamnak, hogy seprűnyéllel fog szétverni, hogy nehéz estém lesz, hogy kirakja az ágyam az erkélyre és negyed óránként leellenőrzi, hogy nem vagyok-e a szobában… Elment az a maradék kis esze is, az biztos… És a legrosszabb az egészben az, hogy összejött a Beával:S Ő meg azt szeretné, hogy legyek jóban vele. De hát ez nem fog menni… Ja igen:D Ma azon akadt ki végleg, hogy a Beára azt monda, hogy „Ő a feleségem” és én meg mondtam, hogy nem az:D [Orsi meg azt, hogy álmodban:D]

T-70 2008. április 25. péntek [58] harang – This week is köcsög[…]

Ma – mivel délben kezdtem – aludhattam volna akár 11-ig is, de nem hagytak. 09:30-kor arra ébredtem, hogy harangoznak, és 11-ig egy ideig folyamatosan, majd utána kb. 10 percenként kapta el őket a roham. Közben meg ez a rohadt eső is esett, és folyamatosan érkeztek a szállodába az új vendégek, szóval szar napnak néztem elébe. Délre mentünk dolgozni, de a Bea kitalálta, hogy a 12:00-kor induló busszal menjünk… persze lekéstük [igaz, hogy korábban ment, sokkal!], úgyhogy maradt a taxi. Beértünk, pikkpakk átöltözés, aztán gyorsan sok evőeszköz polisholás, végül a station feltöltése italokkal, és kezdődött a roham: 500 görög és bulgár, és még 100 német és angol… Végeláthatatlan rohanás, terítés, takarítás, és csak jöttek és jöttek. A végére mindenki kikészült idegileg, én csak majdnem, de a Tina például frankón sírt. Még fél 4 után is voltak vendégek az étteremben, pedig akkorra a terítés nagy részével el szoktunk készülni – én akkor kezdtem el asztalokat takarítani. Viszont valami isteni csoda [és például Tina és nagyseggű segítsége!] folytán készen lettünk öt óra előtt, még polisholtunk evőeszközt, és szünetre is ki tudtunk menni.

Nagyseggű Paschalis különben vázolta, hogy „This week is köcsög, but the next week is csúcs!” [ezen kívül még azt tudja magyarul, hogy hülyegyerek:D:D]:)

Telepakoltuk a stationt vízzel és borral, ami fél óra alatt elfogyott. Viszont 5 supervisor végig a verandán segített, és így nem volt nagyon halál a dolog, sőt, még élveztük is Orsival – merthogy vele voltam végig. A terítéssel meg természetesen mi lettünk kész először – még 11 előtt. De a daily cleaningek és a többi station miatt csak az eggyel későbbi busszal jöttünk haza – 23:45-kor. Most mindenki próbál gyorsan sokat aludni, aztán holnap jön a kinek 16, kinek 15 óra munka.

T-69 2008. április 26. szombat [59] Hronya Pola

Reggeliztetés miatti korai kelésre virradt a nap ma. A reggeli nem volt para, Gorannal voltam, vele nagyon jól együtt lehet dolgozni, ma is sikerült, úgyhogy mi lettünk kész először a terítéssel utána. Ő elment szünetre, én nem, mert a többi station nem volt kész, és a büfé sem – ami nem is csoda, mert 11-kor még vendégek voltak… Nem is értem, h mi hogy lettünk kész délre… Polisholtam poharat a többieknek, hajtogattam virágokat, szeleteltem citromot – mindezt kajálás helyett, úgyhogy pikkpakk eljött az ebéd, ami lassan indult, aztán elkezdtek szállingózni a görögök – onnantól katasztrófa volt minden – főleg, hogy a két leglassabb srácot osztották be mellém [Próbáltam rávenni a főnököt, hogy változtassa meg a beosztást, de az volt az indok, hogy valakinek lenni kell velük – és mondjam meg, ha nem akarok velük lenni, beosztja melléjük a Beát… Tehát maradtam velük – még azt nem értem, hogy miért a verandára rakja be őket, ami a legnehezebb… De hát ő profi, mi meg szar kis gyakornokok vagyunk…]. Aztán istennek hála eljött a három óra, leléphettünk. Mivel ’állítólag’ nem volt ma shuttle bus [volt…], sétáltunk végig a parton, ami a fájós lábaim miatt nagyon lassan ment.

Mivel egy óra alvásnak nem láttuk értelmét, Beával beültünk ebédelni oda, ahol ittunk csütörtökön. Egy pincér volt, felvette a rendelést, de az angoltudása addig nem terjedt, hogy Coca Cola és nescafé… Nem is tudom, miért hittük azt, hogy a Cordon Bleu-t meg fogja érteni… [Pedig nagyon helyes bumbi srác volt, aki izgult, mikor a tálcát fogta, izgult, mikor velünk beszélt – annyira, hogy zsebre dugta mindkét kezét és kb. vízszintesig előre dőlt:D] Nem is értette. Fél óra után már gyanús volt, hogy nem kapunk semmit, ezért odamentem reklamálni. Akkor mondta, hogy várjak öt percet. Vártunk még fél órát, amikor is megjött az angolul beszélő pincér, és mondta, hogy nincs nekik, csak csirkefalatkájuk… Kapjátok be, köszi, már jöttünk is el, mert a zuhanyzásra is alig maradt időnk.

A vacsora érdekes volt. Mindenki zombi, és a sörök dőltek ki a tálcán sorban. Pl. volt egy olyan, hogy Boris kiöntött három sört az ajtóban, röhögtem rajta, aztán kimentem és a vendégek előtt kiöntöttem két sört meg egy colát, és mentem a mosodába ruhát cserélni, és Boris kb. két perccel előttem érkezett, ugyanúgy talpig sörösen – na akkor néztek már a mosónők és mondták, hogy vigyázzatok fiúk:)

Az éjféli vacsora előtt volt egy fél órás meetingünk, amikor megtanultuk, hogyan kell felszolgálni a maigiricát, azt a speciális levest, amit a görögök húsvét szombat este esznek, a böjt lezárásaként. Ez a leves növényekből és báránybelsőségekből áll, zöld a színe, és büdös, de mindenki szerint isteni, és meg kellett volna kóstolnom. Én nem kóstoltam. Éjfélivacsora előtt még mindenki kapott egy pohár vodka-Redbull-t, hogy jobban menjen a munka.

Utána nekem annyi volt a dolgom, hogy a bal kezemen egy hatalmas leveses tállal szaladgáltam, ami emiatt majd’ leszakadt 1 óra után, közben pedig minden asztalnál elmondtam, hogy „Hronya Pola” [élj sokáig] vagy „Hristos anesto” [passz] – vagy ha ők mondták, hogy H.a., akkor Alithios volt a válasz rá.

Aztán 4-kor végeztünk, mindenki halott, és próbált gyorsan sokat aludni, főleg azok, akiknek vasárnap reggeliztetniük kell – nekem szerencsére csak délben kezdődik újra a hajtás.

T-68 2008. április 27. vasárnap [60], T-67 2008. április 28. hétfő [61]

Megint elkezdtek összefolyni a napok… Az alváson és a munkán kívül mostanában már semmit nem csinálunk. Az összes terítés rohanássá vált, mivel a görög és bolgár vendégek eleve zárás után érkeznek [és a drága menedzsereink beengedik őket…], és addig maradnak, ameddig akarnak… hétfő délelőtt például még délben is bent ültek, amikor ki kell nyitni az újraterített éttermet fél egykor. Vasárnap már a front office menedzser, recepciósok, a spa és a maintenance főnöke, bárosok, rokonok, groomeok – szóval mindenki azon munkálkodott, hogy újra ki tudjunk nyitni. Hétfőn ugyanúgy szükség lett volna rájuk, de nem jött senki… Vagy például hétfő délután 17:30-kor még nem voltak terítők a verandán – amikor máskor ilyenkor már fél órája szüneten van mindenki úgy, hogy legrosszabb esetben 16:30-ra meg van terítve az étterem összes asztala… És éjfél előtt nem tudunk hazajönni, mert a vendégek este sem húznak haza…

Emellett még annyi van, hogy hétfőn voltunk kajálni ugyanott a parton Dionisiousban, a Dream nevű helyen, és mondta a tulaj, hogy a kirúgta miattunk a múltkori pincért:D Sajtos húst ettünk hasábbal, végre újra jóllakottan mentünk dolgozni este.

Ja igen, és úgy fáj a lábam, hogy csak sántítva tudok járni… mindkét sarkam, a lábujjaim, a lábfejem, a bokám, a vádlim – nagyon kéne már egy hosszabb pihenő…

El akartam menni netezni, de ahhoz is erőt kell gyűjtenem, hogy a vécéig elmásszak…

Még a telefonom is tönkre ment: a gombok felét nem lehet benyomni.

Vasárnap, amikor megláttam, hogy ezen a héten csak vasárnap lesz szabadnapom, és addig megint ilyen 8-15&18-22:30 és 12-22:30 beosztás váltakozik, akkor majdnem elsírtam magam. Tinával együtt ott tartottunk, hogy hazamegyünk – és nem a szállásra. És ezen felül Mogyitól egy jó szót nem kapunk [kapok]… Folyamatosan a hibákat találja meg bennem. Például tegnap lebaszott azért, mert fél 11-kor még vendégek voltak, és csak délben tudtam kivinni a trolin a koszos tányérokat…

T-66 2008. április 29. kedd [62]

Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt62]

Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt, úgyhogy hamar elkezdtünk teríteni a vacsorához, és még arra is volt időnk, hogy evőeszközzel feltöltsük a stationöket. A vacsora is hasonlóképpen telt, úgyhogy már az elején meg voltunk róla győződve, hogy kizárt, hogy ne érjük el a 11-es buszt. Hát, futnom kellett…

Este megint moziztunk FERI[csaknekinagybetűvel,mertfolytonrákeresanevére]vel, ma a szem című horrort néztük. Vélemény a filmekről majd egy külön postban a hét vége felé…

Ma volt az első olyan nap, amikor végig csináltam mindhárom étkezést. El is fáradtam rendesen. Ez az új hosszított P/A nagyon rossz nekünk, de azok, akik az ebéd maradékát csinálták, végig azt mondták, hogy ez mennyivel jobb így, mert nem halnak meg [az eddigi 6 helyett 10-12-en vagyunk végig ebédkor].

Reggel megkaptuk az új supervisort [igen, már négyen vannak:D], aki tök fiatal, és normális, és nagyon szépen beszél angolul [és nagyon-nagyon helyes:D]. Ja igen, és reggeli és ebéd között két meetingünk is volt [aztán este még 1], mert az újak nagyon beleszarnak mindenbe, és emiatt sosincs semmi megcsinálva, amit Mogyi mond. Nomeg, megint kiértékeltük a vendégkérdőíveket, most 88 darabot, az utóbbi két hétből [amióta itt vannak az újak], és volt benne 11 darab 5 pontos, és két darab 0-s, ami Mogyi szerint [én is egyetértek] katasztrófa, és jobb, ha mindannyian most rögtön hazamegyünk. És tény, ha kidolgozzuk a beleinket, jobb lenne az ilyen meetingeken azt hallani, hogy mindenki elégedett velünk. De tény az is, hogy ha 9-en kidolgozzuk a belünket, és 10*-os szolgáltatást nyújtunk, és van egy, aki béna meg szar, akkor a vendég bizony azt fogja írni a megjegyzés rovatba, ha épp őt kapja, hogy „The service in the main restaurant is not good” [a kiszolgálás a fő étteremben nem jó]…

Délután lementem a városba netezni, beszélgettem tesóimmal msnen, meg gyűjtöttem olvasnivalót itthonra, megírtam pár levelet, majd nagybevásárlás a boltban, és vissza meló.

Este Sakissal, az angolul is beszélő görög pincérrel voltam egy stationben. Tök jól összedolgoztunk, és egészen addig nem volt semmi gond, amíg be nem mentem polisholni [mert Mogyi azt mondta, hogy ha ketten vagyunk egy stationben a vacsora alatt, akkor fél 9-kor az egyiknek külön szólás nélkül be kell mennie polisholni]. Sakis kiakadt, hogy mi az, hogy egyedül hagyom kint, és a végén már olyan ideges volt, hogy vörös, kidagadt eres fejjel ordítozott velem, meg Orsival… Aztán megbeszéltük a dolgot, de az ijesztő, hogy két nap alatt már másodszor éreztem úgy, hogy közel van az a pont, hogy beverjék az arcom, és a ’legszebb’ az egészben az, hogy mindkétszer azért, mert azt csináltam, amit a főnökeim mondtak. Még mindig tartom magam, hogy nem akarok megfutamodni és feladni, főleg nem közel 50 nap után, de akkor is: ha valaki megüt [nem pajkosságból, persze], akkor én bizony 1 órán belül felmondok és hazamegyek… Nem fogom agyonveretni magam…

Éjszaka olyan vihar volt, hogy csak na:D Fútt a szél, esett az eső, csuda világ volt…

T-79 2008. április 15. kedd [48] végre

…, de szerintem ennek köszönhető, hogy ma végre kisütött a nap. Kisütött… mi az, hogy kisütött… Tűz a nap, felhőtlen az ég, nem fúj a szél sem, a tenger durvábban kék, mint eddig bármikor, nagyon meleg van, és 20 nap után végre újra lehet látni a Mount Olympust [a szembeparton lévő hegyet]. Sokkal-sokkal jobb így dolgozni, mint úgy, hogy kinézel az ablakon, és annyira szürke az ég, meg a víz is, hogy nagyon mereszteni kell a szemed, hogy meglásd a határt az ég és a víz között. Most azt láttam, ha kinéztem, hogy nap, napozó emberek, kék tenger, hegy – szóval csupa vidám dolgot.

Viszont ebéd közben megint fájt a lábam, a lábszáram közepe, ugyanott, mint kb. két hete. És nem nagyon múlik el semmitől, az ebéd végére már lábujjhegyen jártam, mert ha letettem a sarkam is, azt nem lehetett kibírni. Ebéd után gyors átöltözés, majd végre újra rövidnadrágban és trikóban, végig hangosan énekelve hazasétáltam a beachen. Itthon zuhanyzás, naplóírás, borotválkozás, majd újra munka este.

A vacsoráztatás közben nem történt semmi említésre méltó… Este befejeztük a filmet Ferivel, amit elkezdtünk vasárnap. A Copycat – A tökéletes másolatot néztük, amiben tök jó ötletek vannak, nem nagyon találtam benne logikai hibát, de Ferivel ellentétben nekem ez bizony nem lesz a kedvenc filmem – nálam ez az egyszer megnézem kategória – mondjuk éppúgy, mint a legtöbb film:D

T-78 2008. április 16. szerda [49] elment minden közmű

Most megelőztem a múlt heti sokkot, amikor megláttam, hogy a büfét nem annyira készítette fel reggelre – ja, mert megint én helyettesítettem: Este polisholtam egy csomó kanalat reggelre, és este megnéztem, hogy mit csinált a jóember. Igazából csak egy helyről felejtette le a kanalakat, különben egész pofás munkát végzett. Hajtás amúgy sem volt, aztán 9 után, amikor is elment az áram, már tányér sem volt, amit ki lehetett volna rakni [éppúgy, ahogy nem volt kávé, csésze, evőeszköz, lekváros edény, semmi:D]. Aztán Bea és a konyhásnők elkezdtek kézzel mosogatni, de ez már egy másik story:)

Jajj, azt nem írtam, hogy egy hét alatt most már a második vendég talált gilisztát a kajájában, ami 5* ide vagy oda, kurvagáz. Kb. egy hete csirkében volt, tegnap egy salátában, aminek biztos fejhullás lesz az oka – nekem legalábbis ez lenne logikus.

Aztán átépítettem a büfét ebédre, ettem szokás szerint palacsintát, amihez ma narancslekvárt választottam, ami egyszerűen isteni. Azt hittem, hogy az itteni eperjamet nem lehet felülmúlni, de most megkövetem magam. Narancslekvárt mindenkinek. Ebédre csak egy fél narancsot ettem, ami viszont annyira édes volt, hogy mmmmmm nyami:) 12:30 után egy picivel pedig elment a víz, ergo a colagép, és a juicegép nem tudta felhígítani a sűrítményeket, emiatt ilyen geil lé jött elő belőlük, úgyhogy feladatul kaptam, hogy palackos vízzel keverjek gyümölcsleveket sűrítményből:) Igen izgalmas volt ott próbálgatni az arányokat.

Délután nem értem el a hazajövő buszt, úgyhogy séta – zene nélkül, mert a telefonom is lemerült:S A megbeszéltek alapján átmentem a lányok szobájába, ahol csináltunk pár szendvicset, és lementünk mind az öten magyarok a partra punnyadni. Beával fotózgattam – hol egymást, hol a többieket, hol magunkat, hol csak a tájat, aztán mi is lefeküdtünk, és próbáltunk nem megfagyni, amikor egy kisebb felhő eltakarta a napot.

Az utóbbi napok érdekes párbeszédei még ide tartoznak:

Feri: „Miért van bicikli a konyhában?”
Reni: „Mert ez a szobám, baszdmeg!”

és:

Viktor [Én]: „Hello, how are you today?”
Vendég: „Orange Juice.”

ennyi.

A buszra várva bemutatkozott nekem az új munkaerő, Claudia. Ő is román, vagyis csak félig, mert félig magyar, úgyhogy beszél magyarul, de mondjuk egy jó középszinten, mert csak az apjával szokott. Ha valami nem jut eszébe, gond nélkül belemondja románul – ’tudod, itt van a város, ami körül itt van a munci…’ [hegy], vagy angolul, ha épp úgy jut eszébe. De tök aranyos, meg minden. Azt hittük – ő is – hogy pincér lesz, de végül hostessnek osztották be. Csoda, de a vacsora alatt volt víz és áram is, úgyhogy zökkenőmentesen lement, én elkészültem mindennel, és el tudtam jönni a 22:15-ös busszal. Ez az új büfésfiúnak úgy szokott sikerülni, ha félig készíti fel, különben a 23:00-sat is csak rohanva éri el – ha eléri. Gill szerint sosem lesz gyorsabb, mert látszik rajta, hogy lassú:D

Este a shortbust néztük Ferenccel – mert próbáltam rábeszélni a Ken Parkra, de azt már mindketten láttuk, és ezt meg én még nem, és mondta, hogy hasonlóan nem prűd film ez sem:D Hát, tényleg nem az. Bár érdekes problémákat feszeget, tetszik a romantikus oldala is a filmnek. Sok okosságot nem tudok írni róla, de hm attól hogy tele van fasszal, szerintem megéri megnézni.

T-77 2008. április 17. szerda [50] day off – az ÖTVENedik nap

Na, ma day off, Beával. Úgy volt, hogy kirándulni megyünk. Kelés, fürdés, egy kis rendrakás, majd amazing race, amíg a Bea fürdött és készülődött, aztán hívtuk a taxit – és megbeszéltük, hogy igazából egyikünknek sincs kedve menni. Úgyhogy taxival elmentünk a buszállomásra, ebédeltünk, majd Bea desszertezett, aztán neteztünk 2 órát, aztán séta, bolt, séta vissza a szállodába, vacsi, busz haza, vacsi itt is, majd nassolás filmnézés [a tolmácsot néztük, amit már láttam – a Bea meg jól bealudt:D] közben – egy zacskó chips és két banán:D Szóval ma rendesen telezabáltam magam, és mivel szinte semmit sem mozogtam, durván ki fog lengeni holnap a mérleg nyelve:)

T-76 2008. április 18. csütörtök [51] Station One

Ma mégsem reszkíroztam meg a mérlegre állást:) Mivel Darko nem jött reggel dolgozni, és én amúgy is 3 stationben segítettem volna reggel [ergo saját nélkül], én kaptam meg az 1-es stationt. Mivel ez van a legközelebb a bejárathoz és a konyha bejáratához, nem tengerre néző, és nincs közel a buffet sem, valamint ez a legkisebb minden állás közül, ez a legkönnyebb. Nincs hajtás, hamar végez az ember, nem para. Nem is fáradtam el nagyon, bár most már értem, hogy általában miért a gyengébb/lassabb embereket rakják be ide… Úgyhogy nem jósolok hosszú időt magamnak az egyes stationben. Egy biztos, ma egész nap ott voltam.

A vacsora hasonlóan unalmas volt, mint a másik két étkezés… Alig volt pár vendégem, de őket 100%-ig kiszolgáltam:) 21:30-ra mindennel kész voltam, akkor áthívtak, hogy terítsek meg a verandán is, mert Sakis hisztizett, hogy egyedül kell terítenie. Azt is megcsináltam, aztán rendbe raktam a rekeszeket, ami a Bea dolga lett volna [felhívták a main bárba], aztán 22:30-kor nekikezdtem a daily cleaningemnek: takarítsd fel a padlót [söprés, felmosás]. 22:52-re végeztem is, amikor is Grigory, az új supervisor szólt, hogy mától a folyosó felmosása is a 8. számú daily cleaning része… 22:58-kor rohantam fel az öltözőbe, és fullra átöltözve elértem a 23:00-s buszt. Hhhhhá király vagyok:) Megérte annó a Vöcsökkel versenyeznem átöltözésben:)

T-88 2008. április 6. vasárnap [39] még mindig esik

Az ég szürke, kb. percenként változik, hogy esik-e az eső… Én meg egyre betegebb vagyok. Tegnap még csak folyamatosan fújtam az orrom, ma már gyengeség és fejfájás is erőt vett rajtam. Reggeliztetés közben mondtam nagyseggű Pasxalisnak, hogy nem érzem jól magam, amire a válasza az volt, hogy őőő őőő „most jól érzed magad! majd 10 óra után lehetsz rosszul”:D Közben teázgattam, amikor volt időm kijönni, de ilyen kevésszer volt, mert a 10 emberből 4en késtek majd’ 1 órát… Terítés gyorsan ment – asszem, mert mondtam, hogy én bemegyek, és elpolisholom a poharakat, akkor legalább ülhetek. Aztán délben beraktuk a mosást a Beával, ami pont kész lett, mire végeztünk. Akkor buszozás vissza a szállásra, teregetés, levélírás, taxi rendelés, betaxizás Moudaniaba, netezés, gyrosozás, majd vissza munkába.

Estére még szarabbul lettem, úgyhogy szóltam Tinának, akivel egy stationben voltam, hogy ne számítson túl nagy aktivitásra tőlem, de megteszek minden tőlem telhetőt. 7 körül bementem, elpolisholtam a teáscsészéket, aztán polisholtam evőeszközöket is. Amikor kikerült az új beosztás [P/A, Buffe P/A, P/A, P/A, Dayoff, P/A, P/A], szóltam szépórásnak, hogy beteg vagyok, nem jövök holnap. Erre elcserélte Orsival a szabadnapom, úgyhogy holnap nem betegszabin vagyok, hanem a szabadnapom töltöm ágyban fekve… Aztán lemostam a tálcákat, mert ez volt a napi takarítás feladatom Tinaval, amin kiakadt, merthogy miért csináltam meg, ha beteg vagyok:) Aztán eljöttem a negyed 11-es busszal.

Este Bea főzött nekem forró levest és teát, majd 1 körül lefeküdtem aludni…

T-87 2008. április 7. hétfő [40] kényszerdayoff

… és délig aludtam, úgyhogy a negyven nap alatt végre egyszer kialudtam magam. Hát, ez is valami. Nem folyik folyamatosan az orrom, és a torkom is csak kicsit kapar már, úgyhogy mondhatjuk, hogy jól vagyok, de ha már így alakult, ezt a napot mindenképpen a pihenésnek fogom szentelni. Lustálkodok az ágyban, filmezek, sorozatozok, alszom, majd kezdem az egészet elölről:)

Este főztem a lányoknak levest, mire hazaértek a munkából, megnéztem 5 Amazing Race epizódot, és aludtam, végre kialudtam magam így a 40. napon… A betegség meg elmúlt, már csak az 1-2 óránkénti orrfújás emlékeztet keserű mivoltára.

T-86 2008. április 8. kedd [41] krimi sok

Az új büféboyt helyettesítettem, mert neki ma van a szabadnapja. Reggel beérve sajnos az a látvány fogadott, amire számítottam: annyira készítette fel a büfét, hogy este, ha valaki végignézi, ne szólhassa meg, de semmi nem volt előkészítve reggelre, amikor már fel kell tölteni poharakkal, kanalakkal, miegyébbel. Tehát gyorsan feltöltöttem, aztán segítettem a konyhásoknak: hajtogattam egy csomó virágot szalvétából, lefényeztem az alumínium felületeket a konyhában, aztán elléptem. Eljöttem korábban, mert valaki mondta, hogy van busz 14:30-kor. 20-ra kiértem, nem volt ott. Bementem a boltba [az ablakból végig figyeltem a buszt], kerestem angol nyelvű útikönyvet a környékről, nem volt. Kimentem, fél. Busz még mindig sehol, ergo – séta. Hazasétáltam, hajat mostam, és aludtam egy órácskát.

Este vissza, 20 perc alatt feltöltöttem maxra a büfét, aztán előkészültem reggelre amennyire lehet, aztán takarítottam, és vártam, mivel nem volt sok vendég. 9-kor elkezdtem átállni reggelre, és 21:45-kor, amikor épp elkezdtem fagyizni, Mogyi behívott, hogy meeting. Megint meetingeltünk, mert az újak – és nagyon sok régi – képtelen úgy végezni a munkáját, ahogy Mogyi megköveteli, ráadásul valamelyik lány [mivel a lány öltözőben találták] elvitt két bevásárlószatyornyi cuccot az étteremből: pezsgős poharak, sörös poharak, kólás poharak, feles poharak, teáscsészék, evőeszközök, minden. Emiatt meg megkaptuk azt, hogy mennyire hülyék vagyunk. A mosoda kocsijában feküdtem a meeting alatt, amit Mogyi egyszer úgy megrángatott, hogy azt hittem 1/ meghalok, 2/ szétesik a kocsi, úgyhogy arrébb mentem rögtön utána 3 méterrel:) Pár perccel később [akkor nagyon a mondat hevében volt] megkérdezte, hogy ugye nem ütött meg:D:D A lényeg a lényeg: nem értük el a 23:00-ás buszt, tehát ott maradtunk még 45 percet. Htx.

T-85 2008. április 9. szerda [42] az igazi férfi

Ma egy alig pár fős reggeliztetés után gyorsan megterítettünk, kis szokásos palacsintás ebéd, majd az egyik új srác hazahozott minket kocsival, alvás, zuhanyzás, bejegyzés-gyártás, majd buszozás vissza, felkészülés a vacsorára, laza vacsora, aztán terítés, polisholás, beszólás Lukasnak, majd buszozás haza, és itthon meeting Lukassal.

Ja igen, délután, buszra várás közben egy olyan jó pasi festegette itt a falat, hogy alig bírtam a nyelvem a számban tartani, és visszaszívni a mellette folyamatosan kiszivárogni akaró nyálamat. Vékony, magas, széparcú, göndörhajú, nagyonhelyes:)

Amiért beszóltam neki: Bea Tinaval vagy Romanaval próbált felemelni egy dobozt tele evőeszközzel az asztalra, közben nyögtek [a rosszakaróknak: akkor értem be, amikor felrakták], és torzult az arcuk. És az egészet kb. 1 méterről végignézte Lukas, az új büfésfiú, szeretett apartmantársam. Aztán meg megcsinálta, amit minden este: Bea szokta vinni a banánjaimat, ő meg odamegy hozzá és kérdés nélkül elvesz tőle egyet, merthogy „az a Viktoré, és tőle akkor veszek, amikor akarok”. Itthon kihívott az erkélyre, és közölte, hogy többet ne poénkodjak ilyennel, hogy ő milyen férfi, mert a következő után többet nem jöhetek be a szobába, nem szarhatok a wc-be, és a házi kutyával fogok aludni [mellesleg Bobby a neve:D]. Ekkor én is elmondtam a banános storyt, majd otthagytam. Kezd kilenni vele a faszom. Nem kicsit, hanem nagyon. És Ferinek is, aki mondta, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, a következő után lépéseket fog tenni az ügyben [erre kíváncsi vagyok:D].

Pár napja az itteni munkámról álmodtam… Jött egy új lány és egy új fiú az álmomban. A lány magyarul beszélt, de a fiúval végig angolul beszélgettem. Fiatal volt, és jól nézett ki;P Aztán megkérdeztem a nevét, meg ilyesmi, hogy honnan jött, erre mondott egy magyar nevet, azt, hogy Magyarországról jött és hogy meleg:) És aztán megdobott egy hamiskás mosollyal és egy – itt abszolút nem szokatlan – kacsintással [kb. része a köszönésnek]. Idáig emlékszem rá, sajnos eljött a háromnegyed 8, és nagyon fel kellett kelni.

És ma mi történt? Az F&B menedzser bemutatta a két új görög pincért:) [ketten vannak, ez bejött; görögök – ez nem:D; egy fiú és még egy fiú – ez sem.] És hát a vékonyabbik fiú sokkal helyesebb, mint szépfiú és Peer egybegyúrva:D A csattanó pedig, Orsi szavait idézve: „van benne valami buzis” – tényleg van! vááááááááá egyszer úgy megbámultam, hogy nekem volt kínos:$ Ameddig nem tudom lefotózni, be kell érnetek ezzel a sráccal, aki a gépem buzis mappájában bujkált:D

Ma valami hihhhhhetetlen csoda történt: Beával besétáltam a délutáni szünetemben a cipőbolthoz. Belül felkészültem már rá, hogy megint zárva lesz, de én nem adtam fel – és megérte, mert nyitva volt. Kiválasztottam egy fekete bőr cipőt, ami nagyon királyul nézett ki, 50 € volt, és így munka után mondhatom, hogy viszonylag kényelmes is, szóval megérte.

Egyébként kezdem teljesen szétbarmolni a kezeim… A jobb kézfejemen már kb. 10 vágás van, míg a balt ma leöntöttem forróvízzel, és közben meg mindkét kezemen 1-1 körmömmel csináltam ma valamit, amitől vérzett……

Este a büfében nem volt nagy hajtás, egészen addig,míg Mogyi valami hirtelen ötlettől elkezdett grenadinszirupos pezsgőt osztogatni a vendégeknek. És ez bizony azt jelentette, hogy kb. 200 ilyet pikkpakk le kellett gyártani. Pezsgőnyitás, pohárpolish, töltés, beleaszirup – és a kész tálca már ment is ki az étterembe. Közben Mogyi olyan volt, mint egy nagy gyerek: egyszer ellőtte a fejem mellett a pezsgődugót, utána az egyik lány mögött szánt szándékkal leejtett egy fémtálcát, ami hatalmas robajjal ért földet – és ilyen megszeppent arccal közölte, hogy túl nehéz volt… De aztán – miközben elküldött egy újabb üveg szirupért – azt mondta a lánynak, hogy bír engem… Ez igen jól esett.

T-97 2008. március 28. péntek [30] T-5

Annyira kimerült és ingerült régen voltam, mint ma reggeliztetés közben. Alig volt annyi erőm, hogy felemeljem a tányérokat a troliról a pultra. Emiatt még kevesebb időm volt mindenre, és a szünetet megint végig kellett dolgoznom, hogy elkészüljek. És még az is felbosszantott, hogy a menedzserek magasról tesznek arra, hogy mennyi időm van a dolgokra… Ha találnak valami ad-hoc feladatot, akkor ki csinálja meg? Na ki? Hát persze, hogy én:S Így is két órával többet dolgozom naponta, mint a többiek, és legalább másféllel többet, mint amennyit papíron kéne, és legalább 2,5-3-mal többet, mint ami a szerződésben van…

Nap közben Mr. Timos [ő az F&B manager] megkérdezte, hogy jobb-e a buffet, mint amilyennek először gondoltam. Mondtam, hogy nem annyira, és amiatt csak még rosszabb, hogy ez a 30. napom szünnap vagy legalább fél nap nélkül, és erre még csak rátett, hogy minden nap kvázi reggel 07:45-től 22:45-ig dolgozom azzal a 3 óra szünettel. Kétszer visszakérdezett, hogy jól értette-e a 30-at, rákérdezett Mogyinál, aki csak mosolygott, és aztán mondta, hogy jövő héten kapok 2 vagy 3 szabadnapot. Aztán amikor Mogyi újra kijelölt a munkám mellé még trolizni is, ő már egy hét szabadnapról beszélt:D Funny. Igazából elég lenne 1 nap is, vagy legalább az, hogy ne kelljen hajnalban kelnem. Majd kiderül, holnap új beosztás.

Vacsora előtt Mogyi rákérdezett Gillnél, hogy ő a fiúkat vagy a lányokat szereti:) hát, az utóbbi időben kevés viccesebb dolgot éltem meg:) Látnotok kellett volna Gill döbbent arcát… Akkorát röhögtem, hogy nem lehet elmondani… Ez jobb volt annál, mikor nagysegg kérdezgette az embereket, hogy mikor szexeltek utoljára:P

Este beszélgettünk sokakkal az előtérben, és többek között megtudtuk, hogy valószínűleg kedden költözünk Dionysiosba. Vagy hogy írják. That’s all.

T-96 2008. március 29. szombat [31] Újra service? újra service! T-4

A mai nap igazából 3 nem szokványos – polisholás, rohanás, lábfájás, délutánialvás – dolog történt:

• Pasxalis – alias nagyseggű – kijelentette, hogy nem pincérek, hanem munkások vagyunk:)

• mivel Mogyinak holnap szabadnapja van, ma kaptuk meg a jövő heti beosztást, aminek két érdekessége van:

  1. elkerülök a buffetből: kedden már ketten leszünk a másik sráccal, hogy betanítsam, utána pedig visszakerülök a pincérek egyre népesebb csapatába!

  2. Mindenki kapott, így én is kaptam végre szabadnapot, csütörtökre. Még nem tuti, hogy akkor lesz, mert lehet, hogy elcserélem, de a lényeg, hogy lesz:)

• Este lementem a discoba picit. Szokás szerint fél kettőkor kidobták a teljes személyzetet, én ekkor fújtam takarodót. A többiek lementek a Beachre inni. Maybe next time csatlakozom, de egyelőre most hulla fáradt vagyok.

Megjött újabb két pincér. Ők görögök, és a Saniból jöttek, és az egyikükről szól ’Az álom mostantól 1 hónapig valóság’ című post!

Ennyi volt a mese mára. Gyors óraátállítás [köszi anyu a segítséget:) Többieknek magyarázat: sosem tudom, hogy mikor merre kell mozgatni a telefonom képzeletbeli mutatóit. Itt ugyan ki volt rakva, hogy véletlenül se felejtse el senki, de csak annyi, hogy 3-kor [[itt ugye nem kettő, mert itt GMT+2 óra van]] 1 órával előre állítjuk. De ez, hogy „előre” nekem teljesen kétértelmű… ]

Este Orsi újra összejött szépfiúval. Durvább, mint egy teniszmeccs, komolyan. Csak úgy kapkodom a fejem:) Egy fél napig nem beszélünk, és máris annyi minden történik, hogy órákig mesélhetnék:)

T-95 2008. március 30. vasárnap [32] T-3 2 új roommate, aztán mégse…?!:S

A maival együtt már csak 3 napom van a buffetben. Ja igen, nem is itt kezdődött a nap, hanem az óraátállítással: reggel alig lézengtek az emberek az étteremben, mivel 1 órával ’korábban’ nyitottunk. Aztán volt olyan, aki megkérdezte tőlem, hogy most hány óra van, és a kedvenceim azok voltak, akik 10 óra után [akkor zár a büfé] estek be, majd felháborodva vették tudomásul, hogy nincs már kint kaja. Na, nekik egyenként elmagyarázni, hogy miért, az volt vicces:) Szokás szerint kicsivel 2 óra után, de még jóval fél három előtt leléptem a munkából, alvást terveztem be [mi mást?:S].

Aztán 16:40 körül [45-re volt beállítva az ébresztés] megtörtént az, amitől kicsit tartottam: kulcscsörgés az ajtóm előtt, majd kopogás, mert benne volt a kulcsom a zárban: két román srác jött be, miután kinyitottam az ajtót. Az első párbeszéd legérdekesebb momentuma az volt, amikor megkérdezte [ismétlem, ROMÁNIÁBÓL jött] az egyik srác, hogy „ugye az angol a hivatalos nyelv nálatok?”:S Aztakurva, ezek nem lehetnek ennyire buták:S Aztán közölte, hogy az ágyában fekszem, aztán hogy ez az ő szekrénye, ezt meg ezt meg ezt ő vette, hol vannak a vállfái, ilyesmi. Kicsit hamar az idegeimre mentek:S Mindegy, nem volt sok időm beszélgetni velük, mert gyors fürdés, és irány a meló. Előtte még megkérdeztem a front office managert, hogy lehetséges-e két lánnyal közös szobát kapni ott, ahova költözünk, de nemet mondott.

A vacsi nagyon lassú volt, semmi pörgés, semmi… Tökre untam… Estére szó volt arról, hogy megkapjuk a staffos dobozba bedobott borravalóból a részünket, de ez valamiért elmaradt. Munka közben először Cristinaval próbáltam lepaktálni day off cserével kapcsolatban, aztán róla kiderült, hogy „igaz barát”, mert valami kamu indokkal elutasított. De Liliya hajlik a dologra, csak meg kell kérdeznie a pasiját, hogy neki jó-e a másik nap. Most ebben bízom/bízunk a Beával [mert Orsi is akart cserélni, aztán mondta, hogy én többet vagyok egyedül, menjek el én Beával [[Ezúton is hála neki!]]]

Aztán munka után visszajöttem a szobába, és eltűntek a bőröndök… Kicsit furcsán néztem a lányokra, aztán pár perccel később berontott a srác, elvitt az üres szekrényből pár dolgot, meg még párat, ami itt volt a szobában, és kijelentette, hogy az övé, és kiviharzott. Később megtudtam, hogy a költözésig a mellettem lévő szobában fognak lakni. Ez csak azért zavar egy kicsit, mert van kulcsuk a szobámhoz, és hát nem sok jót hallottam eddig róluk. Elég annyi, hogy az egyikük azt hiszi magáról, hogy a helyi basszájba, viszont a másik fogja csinálni ’helyettem’ a büfét, úgyhogy rá egy szavam sem lehet:) De az pl. tök vicces, hogy amint megjelentek itt az előtérben beszélgetni, Gill és Darko is behúzott a szobájába:)

T-94 2008. március 31. hétfő T-2 [33] megint két új szobatárs, pesszimizmus, aggódás

Reggeli közben szokás szerint semmi, délután alvás, aztán arra ébredtem, hogy megint bejött Toma egy új sráccal, akiről kiderült, hogy magyar, és tök jó fej. Aztán gyors zuhanyzás, ami közben kaptam még egy új szobatársat, aki szlovén, és nem túl jól beszél angolul, de normálisnak tűnik.

És a lényeg, hogy rájöttem, tök pesszimistán állok a dolgokhoz, pedig semmi okom nincs rá:S Aggódtam a büfé miatt, és két hét után visszaraktak servicebe. Aggódtam, hogy egyedül leszek a szabadnapomon, és Liliya végül rászánta magát, hogy cserél a Beával, úgyhogy a csütörtököm vele töltöm, megyünk Thessalonikibe shoppingolni, városnézni, nemittlenni. És végül aggódtam a szobatársak miatt, hogy a románokat kapom meg, és most ezzel a két sráccal úgy érzem, hogy meg vagyok áldva:)

T-93 2008. április 1. kedd [34] az utolsó büfés nap, költözés

Ma csak annyi volt a dolgom, hogy betanítsam az egyik román srácot büféboynak, és aztán holnaptól hawaii dizsi napfény:) A srác eléggé flegmán állt hozzá a dolgokhoz, de miután összetört 3 tányért, és csak negyedszerre sikerült lemásolnia egy hajtogatást, visszavett az arcából, de őszintén: nem nagyon hiszem, hogy menni fog neki holnap egyedül:S

Munka után irány Julia [Front Office manager], hogy megtudjam, mi a tök lesz az új helyen. Ő felküldött összepakolni, majd vissza hozzá. Kiderült, hogy a pesszimizmusomnak részben helye volt, mivel a románokkal vagyok egy szobában:S Najó, ez nem igaz. Egy apartmanban, a szobát meg Ferivel, a tök nagy arc magyar sráccal osztom meg [Pl. ő sztorizta el tegnap, hogy felbomlott a koalíció:D]. A költözés pörgősen zajlott, mert a groom srácnak, aki hivatalból költöztetett minket, sietnie kellett [a Beát például majdnem otthagyta a hotelben:D]…

Az új hely zsír, tiszta fürdőszoba, nagy konyha, és két kis szoba – így néz ki egy apartman. És most, másnap reggel, elmondhatom, hogy az egyetlen hátránya, hogy éjszaka kurvahideg van:S Melegítőben és pulcsiban aludtam, és azt hittem, megfagyok.

T-92 2008. április 2. szerda [35] séta, újra service

Reggel gyalog indultam el a szállásról a szállodába…

T-103; T-102 2008. március 22-23. Szombat-Vasárnap

Munka-munka-munka. Tegnap voltam netezni a rövid szünetemben, kaptam leveleket, sikerült elintézni az Erasmust, már utalják a pénzt. Mentettem olvasnivalót a netről, majd megint munka. Este nem a tengerparton iszogattunk, hanem a lányok szobájában, mert fújt a szél [napközben rövidgatyás idő volt]. Megittunk két üveg bort, aztán ők lementek a discoba, én meg elhúztam aludni, mert mért ne.

Ma is munka, aztán a szünetet [14:30-17:30] is végig dolgoztam, mert Orsinak migrénje volt, és én igaz barát vagyok. Estére teljesen tönkrement a cipőm, úgyhogy a sötétbarna lévisz cipőmben dolgoztam, holnap délután megpróbálok újat venni, remélem, nyitva lesznek a boltok. Estére kilett a faszom az egész munkával. Mindenki megmondta nekem, hogy mit csináljak, és mindennek tetejébe megkaptuk az új beosztást, amiben mindenkinek jutott kis pihenő, kivéve nekem. És Mogyi ezt jól csinálja: kirakja a beosztást, és aztán rögtön lelép, nehogy esélyünk legyen panaszkodni. Nem gond, holnap fogok. Most sokkal jobban fáj a sarkam, mint általában. Dejó. Naplóírás után pedig alvás.

T-101 2008. március 24. hétfő; T-9

Mint láthatjátok, új visszaszámlálás kezdődött, mivel… de ne rohanjunk ennyire előre. Reggel ismét korai kelés, reggeliztetés, ebédeltetés, majd korábban lelépés, mert cipőt venni indultam. Beáék szerint eleve feleslegesen, mert Görögországban [de legalábbis Moudaniaban] hétfő és szerda délután minden zárva van [2-5-ig amúgy is…]. De én azért bizakodtam, mert nagyseggű, aki helyi lakos, mondta, hogy tuti nyitva lesz a bolt. Sétáltam, még napsütésben indultam el, ezért rövidgatya, de egyre erősödött a szél, aztán megérkeztem a helyre, zárva. Fasza. Az internetkávézóban a cipőbolt mellett megláttam Alexet [azt,akivel együtt ittunk egyik este a Prideban], rögtön segítséget is kértem tőle, hol vehetek cipőt? Ő nem tudta – és nem is akarta elmagyarázni, úgyhogy [Baszki, Gill már megint részeg, és ki-be járkál a szobámba, és mondja a faszságait…:S] kocsiba pattantunk, és körbenéztük a város összes cipőboltját, de – és ezen már meg sem lepődök – mind zárva volt. Közben láttam a tengert, hatalmas hullámok… Bementem a boxba, neteztem pár percet, aztán kajoltam a többiekkel, Gyrost, mi mást, és futás vissza, mert közben eleredt az eső is a nagy szél mellé [volt egy rész, ahol a tenger az utcát is elöntötte picit:D]. Munka este, a szokásos, laza kezdés, aztán kicsit pörgősebb folytatás, majd a végére beleerősítés… Csak egy pár perc volt, amikor minden elfogyott egyszerre, de megoldottam, kaptam is érte pár ’bravo’-t Mogyitól. Vége a vacsorának, akkor Mogyiék [mogyi, nagysegg, timos, dimitris] odahívtak az asztalukhoz, és mondták, hogy [idézem szó szerint]: „You have 8 more days in buffet”:D:D:D:D értitek??? még 8 nap és mehetek vissza teríteni és felszolgálni. Azért vannak kétségeim, de legalább kicsit boldogabbá tette a napomat. Mit kicsit… azóta vigyorgok… Orsi meg pont most szakított szépfiúval. Szomorú:S Viszont nagyon fáj a sarkam:S Aztán átmentem a lányok szobájába, ahova betoppant Gill, és leitatott RAKIÁval, ami az elmondása alapján Macedón nemzeti ital, és Zoki, a konyhai Zoran hozta otthonról. Nagyon szar íze van, de muszáj volt innom vele, mert folyton azt mondogatta, hogy „Ha férfi vagy, megiszod”:D:D nem baj, ittam a buffetből való elkerülésre:D

Ez az egyik kedvencem: Van egy tök egyszerű alapja, és arra olyan feltétet raksz, aminek csak a kreativitásod szab határt.

Hozzávalók:

200 gr porcukor
330 gr vaj
2 tojás
650 gr liszt

Elkészítés: ezeket valahogy összegyúrod, aztán csinálsz belőle egy hengert, aminek kb. 2 centi az átmérője. Ezt berakod a hűtőbe, majd kicsit otthagyod. Aztán kiveszed, és felszeleteled vékony szeletekre, majd 180°-os sütőben sütöd kb. 10-15 percig.

A tetejére lehet kenni kis lekvárt, csoki öntetet, egyéb krémet, amibe pl. összetört pisztáciát, diót, mogyorót, csoki reszeléket, csoki tallérokat, apró cukrokat, kókuszdarabkákat, de tényleg kb. határtalan a dolog:) Én még a csoki kedvelőknél M&M’s-szel is el tudom képzelni…

Jó étvágyat – hogy valami stahljuditos fordulattal zárjam!

• Tobbek szerint bumbi, es szerintem is sanszos, de vasarnap hazamegy:S

• remélem én is olyan leszek, mint ő:) 55 kilósan érkezett, most 62, kockás has, mellizom, és azt mondta, hogy csak a munka miatt. Rám is rám férne, az biztos.

• Tök vicces vele beszélgetni, mert egyszerre használ több nyelvet. Tegnap pl. az áramellátásról beszélgettünk [neki is meghiúsította a netes terveit az áramszünet], és valami ilyen párbeszéd zajlott le közöttünk:

  • (…) there are some conflict zwischen Moldavia [ő innen származik] and Ukraine.

  • It’s so funny, that you mix languages.

  • Da:D

Hogy miről is szól a film? Van egy srác, akinek van „barátnője”, de közben a legjobb barátjával masztizik folyamatosan, akinek szintén van barátnője. És az első srác, Tobi fülig szerelmes a legjobb barátjába. Na, és ők ketten egy négypárevezős fiúcsapat tagjai, akik a lánycsapattal [akinek tagjai a barátnők] elmennek valami versenyre + edzőtáborba, ahova megérkezik a QueerSchlag nevű másik csapat, szintén csupa fiatal sráccal. Az elején még elviccelődnek rajta, hogy „hihi, el van írva a pólótok, a Quer csak egy e-vel van [[nem értem]], de aztán hamar kiderül az igazság. És miközben Tobi ugye Achimba szerelmes, a melegek társaságát keresi, és közben álkapcsolatot tart fenn a lánnyal.

Na, kb ennyi a story. Van benne minden, amivel a fiatal tudatlan bumbik találkozhatnak. Coming out, barátnő, aki le akar velünk feküdni, szerelem a legjobb barátba, közös masztik, meleggyűlölet, lányos melegek… Nekem tetszett, és bár tudtam belül, hogy túl szép lenne [Achim – Kostja Ulmann tényleg jól is néz ki!!!], ha összejönne Tobival, azért végig a Happy endért izgultam. És a film vége talán olyan lett, amilyen az élet is lenne – ez de szép befejezés volt, ugye?!:)

Kepek a filmbol (az elso kepen van Achim, a jolkinezo!)

Szomorúan tudatom, hogy elbuktam 11 nap után a 40 nap 40 éjszakás tervben. De ez is kb egyéni csúcs. Nem baj, majd próbálkozom tovább hősiesen!

T-118 péntek, 2008. március 7. [a kilencedik nap] folytatás

Nem mentünk, mert bealudtunk mindketten. Este a lányok 10-kor végeztek, kicsit beszélgettünk a szobájukban, majd elmentünk focimeccset nézni. Minden héten csütörtökön van egy focimeccs a konyha és a pincérek között, ami most valamiért péntekre tolódott. 21-7-re nyertünk, és ez az eredmény átlagosnak mondható, de csak a játék a lényeg. Mindenki játszik… nagyseggű a kapus, Mogyi, Gil, mindenki, és tök jó hangulatú. Talán egyszer ráveszem magam, de az én focitudásommal erősen kilógnék a sorból – és hát nem a Bajnokok Ligája felé

[Jah, és amiért azt válaszoltam az egyik kommentre, hogy a szépfiú-hajó elúszott: összejött Orsival]

T-117 szombat, 2008. március 8. [a 10. nap távol az otthontól] Már megint berúgtam

Split beosztásom volt ma [reggeliztettem, megterítettem ebédre, csináltam fél órányi ebédet, majd szünet, és aztán vacsoráztatás]. A munkában semmi érdekes nem volt.

Délután az öt órás szünetem nagy részét Gillel töltöttem. Bementünk Moudaniaba, kerestünk kb. 1 órán keresztül valami helyet, ahol pénzt lehet váltani, aztán megmutatta a kedvenc gyrososát, végül neteztünk, vettünk sört neki, és visszajöttünk, mert nekem dolgoznom kellett.

Este disco volt a szállodában, amin a staff is részt vehetett. Az első pia ingyen volt, aztán meg féláron [azaz 3€-ért] kaptunk mindent. Pöttyet nagyon berúgtam, Cristinaval [a lányok szobatársa][[az egyik szobatársa]] megmutattam, mennyire nem tudok táncolni, majd 2 körül lefeküdtem, mert kelnem kellett reggel.

Jaj, majd elfelejtettem, ma este is kaptam borravalót, 1 €-t, egy görög család hölgy tagjától. Csak görögül beszéltek, úgyhogy Mogyi segített lebonyolítani a rendelést. Aztán, amikor kivittem a számlát 4€-ról, nem hiszem, hogy nagyon értették, úgyhogy adtak 5 €-t. Amikor vittem a visszajárót, nem kellett nekik, ergo elraktam

De az is vicces volt kicsit, hogy light colát kértek, de az nem volt, úgyhogy Mogyi szó nélkül kivitette a 2 normált:S 5 *…

T-116 vasárnap, 2008. március 9. [11] gyorsétterem

A vasárnap reggelek a többiek beszámolói alapján mindig húzósak, de az 500 vendég, aki ma megjelent reggelizni, kicsit mindenkinek sok volt. Az étteremvezető és a supervisorok is rohanva szedték az asztalokat, meg terítettek, hát még mi. Ja, és megmutattuk, hogyan lehet megreggeliztetni ennyi embert 200 kiskanállal. Mert ez egy vicc, hogy alig van kiskanál. Konkrétan ahogy lejött egy asztalról a kiskanál, mi rohantunk be vele a konyhába, és mi mosogattuk el őket, hogy rögtön fel tudjuk használni.

11-re lett vége a reggelinek, akkor tartottunk egy 40 perces meetinget. Két téma volt. Az egyik a vendégek által kitöltött kérdőívek kiértékelése volt. 32-ből 25 db 7 vagy annál több pontos lett [csak az étteremre vonatkozó részt nézve], és 7 lett öt pont körüli, amit a menedzsment hatalmas tragédiának fogott fel. Viszont volt rész bővebb véleményt írni az étteremről, de ott meg csak dicséretek voltak… A másik téma az esti disco volt. Páran nagyon berúgtak, és volt valaki – egy konyhai alkalmazott, aki betört reggel a konyhába, lopott piákat, és valamivel fejbe verte az egyik alkalmazottat, aki a meeting alatt is még kórházban volt… Ez azért elég para, főleg, hogy a Bea vele táncolt kb. egész este [a bűnelkövetővel:D]. Szóval a meeting és az elhúzódó reggeli miatt akkor kezdtünk el reggeliztetni, amikor máskor már azon szenvedünk, hogy mit csináljunk, mert mindennel készen vagyunk. Ezért tehát szünet nélkül kezdtünk neki az ebédnek. Fél órát voltunk ott, aztán szünet.

Fel a szobába, gyors fürdés a lányoknál, ahol amikor beléptem, már ott figyelt a képeken megmutatott galamb, aztán alvás ötig. Majd a Bea csinált szendvicset, az volt a vacsora, és munka. Baromi hangos – engem konkrétan zavart már – élőzene volt, viszont jól játszottak, szóval alapból jó ötlet volt. Valami karnevál van megint itt, vagy mi, nemtom, de felső utasításra minden pincér kapott egy álarcot [csak ilyen zorrós], és abban kellett dolgozni. Jó móka volt, egészen addig, amíg rá nem jöttünk, hogy ebben nem látunk semmit. Nem tudtam italt tölteni, mert nem láttam, meg nekimentem egy vendégnek, akkor feltoltam a homlokomra, de hősiesen viseltem végig. fél 11-re végeztünk a terítéssel, és akkor Mogyi megint meetinget tartott, ahol bejelentette, hogy most nagytakarítás. Elhúztuk a bútorokat a fal mellől, mindent lemostunk, minden állást feltöltöttünk minden belevaló cuccal, kifényeztünk minden evőeszközt és a poharakat. Én már komolyan nem hittem el, hogy ezt most kell csinálni…

Előtte megkaptuk a beosztást, jövő héten minden nap A vagyok, vagyis 1-től 10-ig dolgozom, szabadnap nélkül. Csak az Orsi kapott közülünk szabadnapot. De legalább nem kell 7-kor kelnem, ez is haladás. Viszont abban megállapodtunk, hogy szólunk, hogy nekünk 2 nap jár, szóval azokat illene megadni, vagy legalább megkérdezni minket, hogy akarunk-e dolgozni…

Feljőve a szobába Csikis beígért sms-e fogadott a választási eredménnyel, amin minden ittlévő magyar kiakadt, aztán csináltunk egyenruhás képeket, meg pár képet a lakótársakról, munkatársakról, most naplót írok, aztán alvás.

Estére ’elromlott’ az idő. Neeeeem, itt nincs vihar, meg jégeső, meg vörös fokozatú időjárási vészhelyzet, egyszerűen nem süt a nap, de szerencsére nem lett sokkal hidegebb. Netezni még rövidnadrág/póló kombóban mentem, este viszont már kellett a hosszúnadrág és valami felülre is.
Az étteremben a munkát polishingolással kezdtük, aztán egy kis terítés, majd láb [fasz] lógatás, mert készen lettünk 4 körül, de csak 5-től van break. Nembaj, leültünk az étterem tengerre néző részében és beszélgettünk. Vacsoránál teleettem magam [eddig nem volt ilyen jó kaja: grillezett csirke, valami fasírt szerű, krumpli, tésztasaláta és a kedvenc kis süteményeim [amik annyira jól néznek ki, hogy biztos a szépfiú csinálja őket].

A vacsoráztatás az étteremben nem volt gáz, csak másfélszáz vendég van a szállodában, és voltunk rájuk 8-an, szóval lightos volt nagyon. Aztán Mogyi egyik helyettese beállított a troli mögé. Ez annyit tesz, hogy egy kis kocsival össze kell szedni a poharakat, üvegeket és tányérokat az állásokból. Rohadt unalmas, bár nem túl megerőltető meló. Nem kell gondolkozni, csak mész, tolod, és csinálod. De ezt sem szeretném csinálni:S Majdnem olyan rossz lenne 4 hónapig ezt tologatni, mint a Büfé.

Este munka után Beával meg akartunk inni egy pohár bort, úgyhogy elindultunk ugyan kifelé az étteremből, de vissza is fordultunk. Odamentünk a borokhoz, ahol már ott volt a román szobatársam, és az indiai srác [aki július közepéig marad, szóval a legtovább a staff azon részéből, akik már itt voltak, mikor megérkeztünk]. Tanítgattuk egymást a saját nyelvünkön mondott ’Egészségedre’-re, és iszogattuk a száraz vörös bort. Jól szórakoztunk egészen addig, míg fekete-nagyseggű, Mogyi másik helyettese be nem jött. Akkor kicsit rejtegettük az üveget, és nagyon kellemetlenül éreztük magunkat. Persze átlátott a szitán, hogy ’ááá, mi csak Pepsit iszunk’, de nem kaptunk nagy lebaszást.

Apropó szépfiú Este elhívtak minket az Amazing Race elől, hogy menjünk csinálni valamit. Szépfiú megosztotta velünk, hogy szerinte én fogom átvenni a buffet. Vááááá de nem akarom:S Aztán DVD-ztünk. A szépfiúval választottam filmeket is: Aliens vs. Predators és valami Jack Blackes film. Az első [AVP] viszonylag izgalmas volt, de film közben rájöttem, hogy én ezt már láttam. A másik viszont nagyon unalmas volt, szerintem be is aludtam rajta picit. És mindenkitől azt kaptam, hogy szarul választottam, pedig közös döntés volt. Nem tudom a film címét, valami olyan cuccról szól, amitől eltűnik a kutyaszar. Közben meg majd megfagytam, mert a srác lakásában bizony nem volt meleg. [bár a gondolat, hogy mellettem feküdt, kicsit melegített, de sajna nem úgy néz ki, mintha meleg lenne ] Párnacsatáztam vele picit, meg borozgattunk és ettünk pizzát, majd 4 után értünk vissza a szállásra.

Jaj, majd elfelejtettem: Este, mielőtt elmentünk volna dvdzni, és néztük a filmet, bejött a lányok szobatársának a galambja a szobába. Nagyon kemény. Mozgatja a fejét, meg néz. Nem repked, csak kutat Orsi meg pánikrohamot kapott – utálja a madarakat Van kép a madárról, nézzétek meg

T-121 szerda, 2008. március 5. [a hetedik nap]

Késői [vagyis már korai] fekvés, korai kelés – kilencre mentünk regisztrálni, vagymi. Szokás szerint nem volt ott senki, de fél óra múlva megérkezett a hölgy. Megtudtam, hogy 2 €-val többet fogok keresni naponta. Jejejee – bár remélem ez nem befolyásolja az Erasmus támogatásom. Regisztráltunk, fotózkodtunk, és kitöltöttünk egy hosszabb iskolai tesztnek megfelelő regisztrációs ívet. Most kis pihi, aztán fürdés, ebéd, majd munka este 10-ig. Kíváncsi vagyok, hogy fogunk kinézni.

Nap közben megérkezett a lány, akiről szóltak – „ egy másik lány Magyarországról”. Hát ő a csoporttársunk a suliban. Nem nagyon ismerem, de tuti, hogy odajár. Renáta. Majd most biztos többet fogunk beszélgetni, lévén, hogy a lányok szobájába költözött be.

A munka átlagos volt, kivéve talán azt, hogy ma először beszélgettem egy vendéggel németül!! Kérdezgettek arról, hogy hol lakom, honnan jöttem, meg ilyesmi, én meg megpróbáltam pik-pak mondatokat gyártani. Tök aranyosak voltak.

Estére eléggé elfáradtunk, 11 körül már ágyban voltunk. 12 órát aludtam.

T-120 csütörtök, 2008. március 6. [a nyolcadik nap] Újabb első dolgok

11-kor kelés, úgyhogy az első igazán egyedül töltött nap nem ígért sok izgalmat. Igazán egyedül töltött – mert ma a lányok 1-ig, én 1-től 10ig dolgoztam. Ebédeltetés közben már saját stationöm volt [12 asztal, amiért én feleltem], de közben Mogyi kétszer is lebaszott. Egyszer azért, mert nem voltam elég gyors, vagy mi, másodszor meg azért, mert leszedtem egy tányért egy másik részről, holott az én részemen is lett volna munka. Ezután már csak hab volt a tortán, hogy magamra borítottam egy pohár vizet, miközben szedtem le egy asztalt, de ezt legalább nem látta senki.

Utána terítés, meg szokásos rendrakás, készülődés a vacsorához. Vacsora csak annyiban különbözött az ebédtől, hogy már a falra is ki volt írva, hogy saját részem van. Főleg idős párok ültek nálam, de tök jó fej volt mindegyik, úgyhogy sokat beszélgettem a vendégekkel, sőt, az egyiktől megkaptam ittlétem első borravalóját, kemény 1€-t. Ez a magyar viszonyokat nézve nem hangzik rosszul, de ha azt vesszük, hogy Gil, az indiai srác kétszer kapott borravalót, amióta itt vagyok, egyszer 20, egyszer 5€-t, akkor aprópénz. Hamar eljött a 10 óra, amikorra végeztünk mindennel. Hívtak a fiúk a szokásos heti pincér-szakács focimeccsre, de holnap korán kelés, mivel reggeliztetek, és kedvem sem volt sok. A lányok meg isznak két faluval arrébb, úgyhogy oda most nem sétálok át, ergo alvás.

Ja, amit folyton számolgatok: elhatároztam, hogy megpróbálom megdönteni a 40 nap 40 éjszaka „rekordját” Most 8 napnál tartok, és még nem remegek az elvonási tünetektől, úgyhogy nem voltam függő

T-118 péntek, 2008. március 7. [a kilencedik nap]

[szerintem elcsúsztam eggyel a visszaszámlálást tekintve, de nem írom át az előző napokat, szóval most 118 nap van hátra – szerintem. ]

Ma reggeliztettem először ittlétem során. Az első öt percben megtanultam kávét csinálni, utána meg ketten vittünk Gorannal 3 állást sok-sok vendéggel, mivel egyedül ennek a három állásnak van kilátása a tengerre. De nem volt semmi gond… Ja, és most először köszöntöttem születésnapost: pezsgő, gyertya és virágszirmok az asztalon, torta gyertyákkal és happy birthdayt éneklő pincérek kaja közben – szerintem meghatódott az Ingrid névre hallgató német hölgy:), mi pedig elég jól szórakoztunk. A reggeli vége hamar eljött, amikor is mindenki mentett magának valami kaját, aztán jött a már-már szokásos napi áramszünet. Ilyenkor a házi generátor termel ugyan áramot, de a kiszolgáló részen ezzel csak a világítás megy, semmilyen gép nem működik..

Amikor közeledett az egy óra, Gil szólt, hogy menni kell Mogyihoz, mert nem végeztünk mára. Mogyi szólt, hogy ma ötig dolgozom [háthx], mert ki kell takarítani a Tavernát a horizontmedence mellett [ez az a medence, aminek a szélén vízesés van, tehát olyan, mintha a tengerben ülnél]. Előpolisholtunk vagy 2000 evőeszközt, majd felmostunk, és közben nagyon berugtunk, mivel kicsit sok rosét ittunk Utána majd’ két nap után végre találkoztam és beszélgettem a lányokkal, megfürödtem a szobájukban, beszedtem a ruháinkat [mivel arany szívük van, és kimosták a ruháimat, és ki is teregették], most megírom ezt, aztán megyünk Gillel a városba netezni, meg benézünk a Vodafonehoz, mert valami olyanról beszélt, hogy havi 30 euróért lehet notebookhoz modemes netet venni. Majd kiderül.

Tovabbi kepek itt!

T-127 nap

Furcsa dolog a repülés… hatalmas gyorsulás, kvázi folyamatos emelkedés, majd amikor észrevettem, hogy végre nem csak felhők vannak alattunk, hanem elláttunk lefelé 10000 métert is akár, már be is kapcsolódott az övek bekapcsolását jelző led, készülődtünk a leszálláshoz. A reptér nagyon kicsi, de ahhoz képest, hogy nem a főváros reptere, nagyon igényes, bár nincs sok ember. A buszra is utolsónak szálltunk fel, és rögtön jött a gondolat a lányok részéről, hogy öt (én 4) hónap múlva fogom látni legközelebb. Jött a futószalagon a poggyász, természetesen a miénk volt a legutolsó 3 bőrönd. Kilépve a főbejáraton elkapott az Amazing Race feeling, taxit szerezni, elmagyarázni angolul nem beszélő embereknek, hogy hova akarok menni, aztán rájönni, hogy tök rosszul ejtem ki a dolgokat.

A közlekedés egy vicc, a taxi a 80-as táblánál simán jött 150-nel, és a sávokat sem nagyon tartotta be. A 2×2 sávos út közepén ment, és nem nagyon zavartatta magát, majd néha minden előjel nélkül nyomott egy padlóféket, és egy kicsit ment lassan, majd szépen egyenletesen újra felgyorsított. De a repülőtértől 47 km-re lévő Nea Moudania-t így pik-pak elértük. Viszont – gondolom, mivel angolul szólaltunk meg – a taxis rendesen átvágott minket kb. 15 €-val. Mert a taxiórát elfelejtette bekapcsolni… Ahogy számoltam a kis árlista alapján maximum negyvenet kellett volna kérnie, de 55-öt mondott. Mindegy, még ez is kevesebb, mint a hatvan, amit a HR-es csaj mondott.

Megérkeztünk a szállodába, ami csodálatosan néz ki, nagyon kedvesen fogadtak minket. Minden staff-tag, akivel találkoztunk, mosolygott, bemutatkozott, megkérdezte, hogy honnan jöttünk, mennyi ideig leszünk itt, és hogy melyik részlegen fogunk dolgozni. Aztán jött a szobakiosztás, kicsit [nagyon!] szomorúan vettem tudomásul, hogy nem lehet megoldani, hogy a lányokkal egy szobában legyek. Egy román srácot kaptam, még másfél hónapig marad. Átjött egy másik román srác is, ő Erdély közepéből származik, egy félig magyar, félig román faluból. Ő tud magyarul, de azt mondta, hogy fél éve csak angolul szólal meg, úgyhogy eltart neki egy ideig, míg eszébe jut. De mindegy is, holnap megy haza. Van még itt egy ferdeszemű lány is, ő a lányok szobatársa lesz, de eddig csak láttuk, még nem beszéltünk vele. A nevekkel gondban vagyok. Egyedül a Darko nevű srác nevére emlékszem, de rá is csak a film miatt.

A feketeleves viszont akkor ért minket, amikor megláttuk a szobákat, és a környékét. Hát, ez a része a szállodának már nem öt csillagos, sőt… Szemét mindenfelé, a fürdőszobáról inkább nem is írok semmit. Ultragáz. Bea nagyon kivan, ő – amikor először meglátta – haza akart menni:S Ők egy öt ágyas szobában vannak hárman. Nekik van saját zuhanyzójuk, de a szekrényük kettejüknek van egy, és az is leszakadt polcokkal. [Ezt este megszereltem]. Nekem legalább a szobám normális. A román srác is az, megbeszéltük, hogy bízhatunk-e egymásban, mert mindkettőnknek vannak értékeink. Cigizik, de megígérte, hogy a szobában nem fog.

Most megyek, jelenésünk van a maitre de restaurant-nál, eligazitás, vagy mi a fene, aztán román srác körbevisz a városban minket.

Eligazítás… furis a főnök kiejtése… De aranyos. Jött a sablon szöveg, hogy mi egy nagy család vagyunk, ahol mindenki boldog és szereti egymást. Amikor ezt elmondtuk a többi alkalmazottnak, kinevettek minket. Kaptunk vizet, meg két szendvicset és egy banánt, mert ő is volt már így külföldön, tudja, hogy milyen úgy elmenni valahova, hogy nincsenek ott a barátai, a kedvenc ízei, az ágya, stb.

Városnézés: Hát, körbevitt. Végigsétáltunk a tengerparton, megmutatta a szupermarketeket, az internetszalont, a fast foodot. Aztán bevásároltunk, vettünk mindent, ami kell, és most itt ülünk a lányokkal a szobájukban, beszélgetünk, videókat néztünk, majd betoppant a magyarul beszélő román szakács srác, belekezdett a 67-es úton c. Republic nótába, majd elkezdte firtatni, miért van C a végén. Mivel neki ma van az utolsó napja, bejött Darko elbúcsúzni tőle. Kapott ajándékot is, erre Orsi mondta, hogy reméli, hogy nem fognak sírni. Sokat mesélt a szállodáról, ami külön érdekes volt, mert ugye egyre inkább előjön a passzív magyar szókincse, úgyhogy ilyeneket mond: fake magyar passport. Ebben a storyban, az útlevelesben úgy bukott le a főhős, hogy a spanyol határőr megkérdezte a román sráctól, akinek magyar útlevele volt [fake magyar passport, ahogy már írtam], hogy hány híd van Budapesten a Duna felett. Egy másik érdekes story, hogy szerinte ebben a szállodában két hét után vagy őrült lesz valaki, vagy „gay”. És ami még vicces, hogy a lányok szobatársáról, Christináról úgy beszél, hogy Mappet girl:D Jajj, az tök rossz, hogy ő elmegy holnap. Itt ül két órája, és csak mesél és mesél. Uff, mindjárt éjfél… Reggeli 8:15-kor a lányokkal. Most lassan alvás.

T-126 nap

Hajnalban reggeliztünk. Hozzá kell szoknunk, – és a tapasztalat megerősítette a beszámolókat – hogy a napi reggeli jam, sajt és valami felvágott, amiről lemaradtunk, mivel a reggeli vége felé toppantunk be. Aztán mire végeztünk, a ’kedves’ konyhás néni megjött a friss kenyérrel és a felvágottal. Hát… köszi.

Utána kis pihenés a szobában, zuhanyzás, fogmosás, felöltözés, 10-re jelenés Mogyinál, ami az étteremvezető fedőneve lesz mostantól Odamentünk, mosolyogtunk, mentünk volna az ’uniformisért’ – de a nő, akinek oda kellett volna adnia, nem volt a helyén. Nem baj, menjünk vissza 11-re. 11-kor már Mogyi sem volt ott, meg a nő sem, úgyhogy menjünk holnap… Kíváncsi leszek, meddig akarják ezt játszani

Tengersok szabadidőnk lévén a lányokkal kiléptünk az ablakomon – asszem nekem van a legnagyobb balkonom a szállóban, csak nem ajtó vezet oda, hanem az ablakon kell átmászni. De [most nézzétek meg a képeket] szerintem a kilátás kárpótol. A szobatársam szerint itt szoktak lenni a staff partyk… vajh miért? Viszont megértettük azt is, hogy miért mondja mindenki azt, hogy a szállodánk a ’middle of nowhere’ közepén fekszik Mindenfelé új házak, amik a szállodából élőknek adnak otthont, mellettük meg szántóföldek, és tényleg semmi. A miénk az egyetlen szálloda a környéken…

Megkértük a szobatársam [a Harmonikás], hogy mutassa meg, hol lehet simkártyát venni. Előtte beugrottunk ebédelni, színes tészta volt darált hússal [vagyis én ezt választottam], és esküszöm finom volt! A srácnak különben fogalma nem volt, hova menjünk simkártya ügyben, viszont végigjártuk a környék összes elektronikai-cikk boltját, mert 17€-s mp3 lejátszót akart venni. Aztán két órával az elindulás után találtunk egy telefonost, aranyos volt, segítőkész, és kb. 1 perc alatt a kezünkbe nyomta a simkártyákat. Nem kérdezett semmit, se nevet, se semmit, adta a kártyát. Nem értem, otthon miért csinálnak ebből személyi-fénymásolós-sokpercigtartüó procedúrát… Fel is töltöttük, így legalább nem 210, hanem csak 30 forintért tudjuk hívni egymást.

Aztán két internetszalonban is próbáltam nethez jutni. Az egyikben ugyan megengedték, hogy használjam a notebookom, de nem volt net a kábelben [két géppel is leellenőriztem], a másikban volt [igaz, hogy ott csak a pc-n nyomulhattam], de olyan lassú, hogy 10 perc alatt nem töltődött be egy oldal. Hagytam a fenébe, majd holnap. Hazafelé megkóstoltuk az itteni gyrost, ami tocsogott az olajban [ez minden ételükről elmondható], úgyhogy gyenge gyomorpanasszal indultunk vissza a hotelbe – a tengerparton! Ami még a gyrososnál vicces volt, hogy a csajt először megrázta egy hatalmas szikrával a gyrossütő, aztán a gyrosvágó késsel elvágta a kezét, úgyhogy nem volt meglepő, hogy utána már csapkodott. Leültünk, beszélgettünk, néztük, hogy csillog a napfény a vízen, és közben megszólított minket egy magyar család. 20 éve élnek itt, van pár pékségük, és ők sem értették, hogy miért pont Görögországba jöttünk. Aztán Bea mesélt arról is, hogy több pasi is rászólt már, hogy szex közben ne szorongassa a heréjüket. No comment – de amikor átmegyek hozzájuk legközelebb, viszem a suspensort:D

Apropó, ’nem értették’. Egyik munkatársunk sem. Hozzájuk képest mi nagyon Nyugat-Európaiak vagyunk, nekik ez jó pénz, nekünk nem. És tényleg, kicsit munkásszálló/menekülttábor feelingje van a helynek. Van köztük még pár, aki az önéletrajz miatt jött ide, de többségüknek ez a havi 100e forint annyira jó pénz, hogy vagy nem először vannak itt, vagy tervezik visszajönni. Szomorú. Ez például a magunkkal hozott ruhák mennyiségén is látszik. Nagy, teli bőrönd, sok ruha, cipők, minden, míg az ő szekrényeikben lóg egy nadrág, pár felső, és ennyi. Vagy mi izgultuk túl a dolgot, vagy ők tényleg nem a legjobb anyagi körülmények közül jöttek. És ezzel szemben állunk mi, akik beültük három notebookkal a lányok szobájába, naplót írni. Szánalmasak vagyunk mi is.

Visszazökkenve: délután délutánialvás, majd vacsora, majd egy órát át superbombereztünk telefonon, aztán amazing race-t néztünk, majd kimentünk a iszogatni a többiekhez a lányok balkonjára. Ott volt a mappet girl, aki tök aranyos, és honfitársa, Ivan, meg még két srác a faluból. Csak úgy dölt belőlük a szó, jó társaság voltak, de szerintem mi sem maradtunk alul mesélésben, egészen addig, míg valahogy Magyarország történelmére terelődött a téma. Akkor kínos csend, majd bevallottuk, hogy nem tudjuk röviden elmondani. Azt még mindenképp el kell mondanom így a nap vége felé, hogy az egyik srác a faluból álomszépen néz ki:$ Majd igyekszem lefotózni, és megmutatni őt is. Most alvás, lassan 1 óra…

T-125 nap

Szép kezdet… megbeszéltük a lányokkal, hogy fél kilenckor találkozunk, hogy menjünk enni. Most negyed 10 van, és még alszanak:S Úgyhogy miattuk én is lemaradtam a reggeliről… Nemsokára uniformispróba, aztán megnézzük a nagy templomot a városban, meg feltöltjük a képeinket a netre.

Kaptunk egyenruhát. Mindegyikünknek jól áll, bár az állapotával kapcsolatban azért nem lenne alaptalan, ha kifogásokat emelnénk… Beára még vár egy kis varrás is pl…

ááááááááááááááááááá

De most megyek olvasni, mivel megjött a Battle Royal – update: ami ráadásul Battle Royale – és végezni akarok vele, mielőtt körülöttem mindenki lehagy, és kiddo megírja, ki a gyilkos:P

Gyorsan kattantam msnre, megkérdeztem görög pajtásom a helyzet súlyosságáról, és szerencsére megnyugtatott, hogy ott nem esett, csak athén környékén. Petitprince segítségével közben a neten kerestem időjárási adatokat, ezek alapján nincs olyan nagyon rossz idő Thessalonikiben, de azért gatyarohasztó hőség sincs: 0 fok körül van most, de azt írja, hogy szombatig folyamatosan melegszik az idő. Szóval csak egy gyors pánik volt:) Végére pasis kép, megnyugtatásul;P

Beszúrok egy másik képet, hányingercsökkentőnek:

#1 többen [zoli és spring, pl] írtak arról, hogy mennyire kulturáltak vagyunk. Schönbrunn, parkhotel, 4 csillag. 300 fő egyszerre rámozdul a büféebédre. Minden nemzet sorbaáll, szépen, kulturáltan. A díszmagyarja nem, könyököl jobbra, balra, “bocs-bocs”, és egy kis krumplit tesz a tányérra, majd két csévinggel később ugyanaz a húsért, majd kicsit arrébb a saliért is. Gratulálok.

#2 Kollégám szerint a schönbrunni kastély kertje akkora, hogy nem lehet megkerülni. Meg lehet. Csak több ora feszített tempójú séta fel a hegyre, le a hegyről. És akármennyit mész, ott van melletted. Megkerültük.

#3 Mondjuk itt meg az volt a furcsa, hogy be akartunk menni a kertbe, kb fél hatkor, de ki volt írva, hogy ötkor zár, ergo nem mentünk – pedig nyitva volt a kapu. De két japó turista még csak rá se nézett a táblára, ment előre. Remélem rájuk zárták a kaput és megfagytak:P

#4 Mindenki beszél magyarul. Kollégák meséltek egy rendezvényhelyszín villanyszerelőjéről, akihez odament a külföldi megrendelő: “szia, kéne betáp [külföldiül]” – helyi ‘kolléga’: “Nem kapsz, most pedig elmész a jó kurva anyádba” ['kolléga' 140 kilós kopasz állat]. Megrendelő pedig elkullogott. A srác ránézett a mesélőre, és mondta: “Ugyehogy mindenki beszél magyarul?” Na, ezt a szösszenetet meg csak azért, mert a hosszú séta után akartunk enni. Találtunk is egy kedves kis éttermet. Beültünk, kaptunk étlapot, majd jött a ki mit iszik kérdés. ‘Cola’, ‘Cola’, ‘őőőő Ginger’ – pincér bután néz. ‘Srácok, mi a gyömbér? – kolléga kérdezi’. Pincér: “Ja, az nincs” [magyarul]. Kiderült, hogy a srác 20 éve kiment két hónapra dolgozni, csak ott ragadt – azóta már családja is ott van. Aztán néztük az étlapot, másik kolléga borsos húst akart kérni, de a pincérnek fogalma nem volt, hogy mi az – jah, mert közben hozott csak nekünk valahonan hátulról két magyar nyelvű étlapot. Szóval, a borsos húst megnézte angolul. Reakció: “Ki fordította ezt, baszdmeg?”:D

#5 bontás közben találtam kirakva egy csomó Vienna GayGuide-ot. Ez tök jól esett, hoztam is egyet. Majd egyszer biztos hasznos lesz:P

#6 Hazafelé úton szóba került a hosszú élet. Mármint, konkrétabban az örökké élet. Erre az volt a kollégám válasza, hogy: “Mit tett a bakelittel a cd? Mit tett az analóg fotózással a digitális fényképezés? Elértéktelenedtek. Az örökké éléssel az élet is elértéktelenedne. Mert az egyetlen dolog, amitől az emberek félnek, az az elmúlás. Aki mástól fél, az hazudik.” Mi erről a véleményetek?:O

#2a: Pénz – elhagytam egy szent istvánt tegnap:S Egy munkatársam megadta tartozását, begyűrtem a zsebembe, és szerintem valahogy kirántottam, vagy valaki kirántotta a zsebemből, nem tudom. De a lényeg, hogy este, mikor vettem elő a pénztárcám, hogy kifizessem a donpepét, nem volt sehol. Áttúrtam az összes nadrágomat vagy háromszor, a táskáimat is kb ennyiszer, pénztárcám minden rekeszét kiürítettem, kabátzsebek áttúrva, kocsi átfésülve, sehol semmi. Fasza. “könnyen jött könnyen ment” – vagy mi.

#2b: Tehát kifizettem a donpepét, adtam borravalót, és nekiláttam a fogyasztásnak. Ezt vettem:

1 db BUNDÁZOTT CSIRKERUDAK SAJTOS RIZZSEL Ár: 1840 Ft

Kezdjük a körettel. Sajtos rizs (mozzarella sajt volt benne) – én arra számítottam, hogy kb olyan lesz, mintha sajtszószt összekevertek volna rizzsel. Most lehet, hogy én vagyok béna, és nem kellett volna hanyagolnom a melegítést az amúgy is forró ételnél, de ez a rész úgy nézett ki, hogy rizs, és benne sajtkockák:) Na mindegy, nekem ízlett, csak másra számítottam. Ha lesz legközelebb, majd megmelegítem, hátha. A bundázott csirkerudak viszont isteni volt. Sörbundába voltak bebugyolálva (szakszóval:) ), de valami isteni finom volt. Ha donpepétől rendeltek, és nem pizzára vágytok, ezt nyugodtan merem ajánlani.

#3: Pénz #2: Megkaptam az ERASMUS ösztöndíjat a gyakorlatra!!! 400€/ hó – a kinti fizetésem mellé. Ma jött a levél, hogy ennyit (a maximumot) ítéltek oda nekem. Danke sehr. [Update: azért rákérdeztem, hogy ugye nem 400€/4 hónap - és most jött meg a megnyugtató válasz, hogy nem, 400/hó:D:D]

#4: Voltam ma a volt sulimban szalagavató bálon. Vagyis csak a főpróbáján, mert ez… mindegy, ez egy elég bonyolult rendszer. Idén ballag az utolsó két osztály, akiket ismertem a suliból:’( Andriska, az álompasim is. Tök furcsa érzés, hogy tizenéves kora óta ismerem, most meg már felnőtt. A volt osztályfőnököm meg… mondtam neki, hogy mindjárt végzek a sulival, erre úgy reagált, persze, én már öreg vagyok. Hát szép:S:D De azért kicsit büszke is voltam arra, hogy ismerem őket. Én, a nagy öreg, és kb minden második végzős köszön nekem:’(:) Hiányoznak a gimis évek kurvára:S A táncok… volt köztük nagyon gagyi, meg kicsit jobb, de konzultálva a koreográfusokkal, azt mondták, hogy az osztály kérte gagyira:) Szóval bekussolok:) Meg volt egy furisan kinéző srác. Feketére festett körmök… hosszú haj, de nem ilyen emooooos, hanem mansonos… Sőt, inkább vámpírokbáljás:) Ilyen fekete copfba fogott haj, meg botja is volt… Hát, szerintem botrány… Azt hittem, ennyire azért bele lehet szólni az öltözködésbe. Bezzeg a mi időnkben… [VÁÁÁ tényleg öreg vagyok ennyire?:S]

#5 Filmek – Kiddo:gus – 2:2

kicsit el vagyok maradva filmes bejegyzéssel, úgyhogy gyorsan pótolom, röviden:)

Kiddo tanácsára megnéztem az ember gyermeke című alkotást. Egy képzeletbeli katasztrófára épül a film, miszerint a nők elvesztik termékenységüket. A híradókban sztárként mutatják a Föld legfiatalabb gyerekét, halálakor az emberek sírnak.. Félelmetesen jó. Jah,a jövőben játszódik. És még van az is, hogy a bevándorlókat elkülönítik, ez egy érdekes szál, nem teljesen volt megmagyarázva szerintem. De a film legjobb jelenete kétségkívül az, amikor a film vége felé katonák lőnek egy házat, és amikor meglátják, hogy jön ki a nő, aki megszült egy gyereket újra, vagymi, akkor van, aki elmond egy imát, van, aki letérdel, de ordítják, hogy tüzet szüntess… csodás jelenet. A film szerintem végig élvezhető, és ajánlandó/ajánlható alkotás. 8/10 [amit megnéztem újra, mert kiddo felhívta rá a figyelmem: van egy jelenet, ami kb 8 perc hosszú, és nincs benne vágás, pedig kb akkor történik a legtöbb minden. Aki szereti a különlegességeket, annak külön ajánlom!][Mellesleg a film eredeti címe - Children of men - szerintem sokkal többet mond, mint a szokásosan kaksi magyar cím!!!!!:S]

Figyeld a kezem, mert csalok!!!!!!

Gusnál, és még egy blogon [noel] olvastam a tökéletes trükk – The prestige c. filmről, két bűvész versengéséről, rögtön kedvet is kaptam hozzá. Érdekes a történet, jó belátni a trükkök mögé egy kicsit. És ahogy ők sem, én sem akarom előre lelőni a poént, de a végéig folyamatosan tartogat meglepetéseket a film. Szerintem esélyetek sincs rájönni:P Kíváncsian várom, hogy hátha vki:P 9/10 – azért jobb eggyel, mint az előző, mert a végéig voltak meglepetések:)

[ennek a plakátját nem vagdostam össze, szerintem így tökéletes:P] A törökfürdőből és a Mysterious skinből álló gyűjteményem mellé begyűjtöttem még két darabot, a Summerstorm/sommersturm (vicces, hogy a két nyelvben csak felcseréled a magánhangzókat, és kész:D] című német filmet, amit még nem láttam, de rövidesen pótolom, és a Get real-t. Ez utóbbi egy kamasz vívódásait mutatja be az elfogadásról, a coming outról, a bújkálásról, a szerelemről, és a család hozzá fűződő viszonyán keresztül. Nem lövöm le a végét, de itt sem az lett, mint amire számítottam. Kicsit felfedeztem ugyanazokat a problémákat, amivel én is szembesültem meleg életem elején. Kicsit olyan ez a film, amit meg kéne mutatni olyanoknak, akik nem tudják, hogy ‘mi a baj velük’ (kb így érzi a többség az elején), hogy megtudják, ez nem baj, és nincsenek egyedül. Szerintem. 7/10

Végül horrorfronton is találtam egy gyöngyszemet, a – mivel magyar címet eddig nem nagyon leltem hozzá – 30 days of night-ot. Ehhez is gusnál kaptam ötletet [a képet is tőle lopta, de pssssssszt!!!!:)]. Előzetes. Nekem nagyon tetszett a film. Érezni lehetett a bújkálást, a mindenhol ott leselkedő veszélyt, a gonosz mindenregondolását [abban, ahogy módszeresen elvágta őket a külvilágtól], a mumusok hihetetlen erejét. És jó volt látni, hogy mi történik velük, ha nap [vagyis uv sugárzás] éri őket. És hát nem sokan maradtak. Ez egy nagyon jó film. Pl kicsit előjöttek a régi játékok, amiket csak felülről nézhettünk 2D-ben, amikor a kamera felülről mutatta a városban folyó hihetetlen és módszeres mészárlást. Mindenhol vér… Na mindegy, nekem ez a film nagyon bejött, 10/10 [littleearthquakesesricsi kedvéért: 20/10:P].

[a kép a wikipediaról!] Kis kultura a végül utánra: a 30 days of night az alaszkai Barrow településen játszódik, ami az USA legészakibb települése, és egyben az egyik legészakabban fekvő település a Földön. 2006-ban kicsit több, mint 4000-en lakták. És a film precízen adta vissza a sötétségben eltöltött napok számát, ami a hasonló című [és a film alapjául szolgáló] képregényben is megtalálható ugye.