haza | blog=terápia

Posts Tagged ‘haza’

Holnap megyek haza…

Date: 2008.07.01 | Category: it's my life! | Response: 0

Nem, meg nem csomagolok, egyelore csak buslakodas van, bucsu, es a papirok intezese. Nagyon sok minden es mindenki fog hianyozni, de az tuti, hogy a legjobban ez a kis hulye.
Az utolso elotti

Date: 2008.06.29 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 1

T-12 2008. június 22. péntek [114]

Ma egész nap tök fáradt voltam, végig ásítoztam a napot. A délutáni alvás internetezés miatt maradt ki. A büfé viszont szerencsére nem volt nagy hajtás ma, nagyjából elosztva jöttek az emberek, nem volt roham.

Péntek lévén este Dreambe mentünk, de én fél egykor eljöttem, mert nyitott szemmel aludtam…

Ezen kívül semmi érdekes nem történt ma…

T-11 2008. június 21. szombat [115] Jota pende

Ma a reggeli és a vacsora is 1 darab rohanás volt, az elejétől a végéig. Nem tudom, mi történt, de folyamatosan fogytunk ki mindenből, és a mosogatógépek sem bírták nagyon az iramot. És mindennek tetejébe kb. 50 fok volt ma is… Mindenkiből folyt a víz, és mégis rohantunk.

Délután végre sikerült kialudnom magam, megszakítás nélkül aludtam három órát. Aztán felkeltem, tisztálkodás, séta vissza. Elkezdtem átöltözni, és akkor vettem észre, hogy a fekete cipőm baromira nincs ott:S Körbenéztem az egész öltözőben, beleértve a nyitható szekrényeket is, de sehol nem találtam. Úgyhogy – mit volt mit tenni – felvettem a fehér utcai cipőmet, és abban kezdtem el felkészíteni a büfét [közben meg vagy 30szor elmondtam, hogy miért van rajtam fehér cipő]. Kicsit rosszul éreztem magam, mert van egy orosz lány, aki az első napján fehér cipőben jött dolgozni, és őt azóta White Shoesnak hívom – és most én is ide süllyedtem. Nagyseggű közben folyamatosan kereste a megoldást, végül hazament egy pár fekete cipőért nekem. Egy kicsit nagy rám, de legalább tudok dolgozni – mert megmondtam, nem vagyok hajlandó új cipőt venni erre a három napra, mert többe kerül, mint amennyit keresni tudnék.
Grigori viccet is csinált a dologból: elmesélte, hogy a görög hadseregben van öt valami, és abból az ötödikbe tartozók fehér cipőt hordanak, és nekik semmit nem kell csinálni:) Úgyhogy, mondta, én ilyen vagyok:P Azt az ötödik szakaszt vagy mit jota pendének hívják, aki meg abba tartozik, az jotas.

T-10 2008. június 22. vasárnap [116] az utolsó szabadnap

Ahogy a négy hónapnak az elején sok volt az „első”, most egyre több utolsó dolog fog jönni. Ma volt például az utolsó szabadnapom, amit Orsival töltöttem. Márciusban még hihetetlennek tűnt, hogy Gorannak az egyik hat hónapjában összesen 10 szabadnapja volt. Hát, nekünk 4 hónap alatt 14, ami nem sokkal több… És hogy mit is csináltunk?:) Ettünk, neteztünk, megnéztünk egy nagyon szar filmet, és jól éreztük magunkat.

Ps: A Pathology-t senkinek nem ajánlom, 90 perces, de 60 percnél már annyira untuk, hogy ki kellett kapcsolni.

Vicces kedvében volt a Mogyi, mikor a beosztást készítette, az egyszer biztos:) Aztán este a szálláson mondta Davidbuffe, hogy megváltoztatták a beosztást, és holnap nem leszek büfében, de azt ’elfelejtette’ megnézni, hogy akkor mégis mikor dolgozom, úgyhogy mit van mit tenni, bemegyek 8-ra:S

T-9 2008. június 23. hétfő [117] Two days and today

Ma annyi minden történt, hogy nem is tudom, hol is kezdjem, de az az egy biztos, rég volt már ennyire eseménydús napunk itt:)

Reggel ugye korai kelés, majd bestoppoltam az Orsival, így már fél 8-kor bent voltunk. Természetesen az első dolgom az volt, hogy megnéztem a beosztást – és akkor elkezdtem káromkodni, ugyanis annyira megváltoztatták, hogy még csak nem is délelőtt, hanem délután dolgozom… Szóval 13:30-ra vissza kell jönnöm. Remek, elindulok sétálva haza, de félúton megállt mellettem nagyseggű, és kérdezte, hogy mi van, miért megyek haza, aztán hazavitt. Aztán – mivel nem tudtam visszaaludni – végignéztem a Skins első évadjának a maradékát (7 rész), majd fürdés, busz, és mentem vissza dolgozni.

Rengetegen voltunk a hatos stationbe beosztva, úgyhogy az ebéd alatt egy darab vörösbort szolgáltam fel, különben troliztam, meg a tálcákat cipeltem ki a stationökből.

Aztán kezdődött a terítés, és hívott Orsi: hazaengedik őket korábban, úgyhogy egy géppel repülünk haza – mert jött rengeteg új munkaerő megint az étterembe:) És közben megtudtam, hogy Tina és Romana is mennek haza, valamint valószínűleg mind az öt lengyel is:) Na, a vacsora emiatt nagyon királyságos volt: a konyhában ugráltunk, nevettünk, ölelkeztünk, az étteremben meg mindenkinek az arcán szívből jövő, full őszinte mosoly volt. Annyira jól esett ennyi boldog embert látni, hogy azt elmondani nem lehet:)

Este vacsoráztunk a Dreamben, utána elmentünk a discoba, karaoke estet hallgattunk, meg folytattuk az örömködést ott is – miközben eléggé berúgtam:)

T-8 2008. június 24. [118]

Ma a tegnap este miatt – meg mert megtehettem – a délelőttöt alvással töltöttem. Kelés 12 körül, utána rendbe szedtem magam meg szenvedtem még egy kicsit az ágyamban és már jött is a busz. Szokás szerint station 6, Annával [meg Zari és Rodica]… Róla csak annyit kell tudni, hogy hát nem éppen egy villám a szentem:) Végül ügyesen megszerveztem a terítést, így kész lettünk időben, és volt mindenünk a terítéshez, valamint a lehető legjobban előkészültem a reggelihez is. A vacsora gyorsan lement, de amiatt nem volt túl jó, hogy Zarival versenytkummantottam, Anna pedig nem túl gyors ugye, szóval Rodica pl. egyedül csinálta a teljes setupot. Szegény. Én a saját daily cleaningemmel voltam elfoglalva, de így sem értem el a buszt, úgyhogy rohanás haza, mert el akartam érni a visszabuszt, mert ugye disco. Mivel felvettek [stoppoltam], el is értem, még zuhanyozni is maradt időm. És bár iszonyúan fájt a fejem, mentem discoba. Iszogattunk, elvoltunk, és csináltunk vagy 100 fényképet:) Ma is sikerült berúgni, úgyhogy próbálok gyorsan sokat aludni, mert negyed 8-kor kelés szigorúan:)

T-7 2008. június 25. [119] Az utolsó munkanap

Az utolsó munkanap. Tök furcsa volt leírni. Meg már az is furcsa volt, hogy bementem, és a beosztáson az egyes stationben találtam magam. Furcsa. Furcsa, mert mégis ugyanolyan nap, mint a többi [kb. mint a 18. születésnapom]…:) A reggeli lightos volt, még a szokásos egyes station-beli reggelinél is lightosabb. Aztán a terítéssel is kész lett hamar mindenki, szóval kitakarítottuk az office-t. Aztán rövid ebédszünet, és akkor már ott tartottunk, hogy megvolt az utolsó reggeli és az utolsó nagy terítés. Ebéd helyett az office-t súroltam Mogyival és Manolihhal, aztán fél órát beszélgettem még Jelenával és nagyseggűvel, majd busz haza. Délután alvással telt, aztán vacsi. Orsi meg a szabadnapja ellenére bejött, hogy együtt töltsük az utolsó munkanapom utolsó három és fél óráját. Az egyesbe kértem magam vacsorára [reggelinél nem kellett kérni], szóval Orsival együtt aztán kifejezetten untuk magunkat:) Aztán kb. 10 percenként mondta mindenki, mennyim van hátra. Mint egy elnyújtott visszaszámlálás [kicsit úgy éreztem magam, mint aki börtönből szabadul: gratulálások, hogy letöltöttem a büntetésem, visszaszámlálás… már csak a rabruhámat kell leadnom:)]. Aztán eljött a 10 óra, megcsináltuk a csoportképet, beszélgettem Timossal a jövőbeli terveinkről (megveszem a szállodát, és kirúgom, aztán veszek egy 7 csillagos szállodát Törökországban [ahol 1000 $ egy éjszaka] és odahívom F&B menedzsernek:P), csináltam vele is egy közös képet, és vége lett. Nem kell többet dolgozom. Este disco, aztán busz haza, alvás, ébresztőóra-beállítás nélkül:)

T-6 2008. június 26. [120] – T-4 2008. június 28. [122] csütörtök – szombat

Ha az utolsó munkával töltött hét lassan telt, akkor az a hét, amit pihenésre kaptam hazamenetel előtt maga az örökkévalóság. Mindenki dolgozik, szóval marad az alvás délig, utána kis napozás, olvasás, filmezés, megint alvás, evés, alvás, napozás, este dream és/vagy disco. Ez a napi program.

És még valamit el lehet mondani általánosságban: halálra unom magam.
„Néha elmerengünk, hogy vajon ma kedd van?”

Date: 2008.06.08 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

T-32 2008. május 31. szombat [94] – T-25 2008. június 7. szombat [101]

Eljött egy újabb hét – no nem naptári, csak amolyan hét. Felesleges is figyelni a naptári heteket, egyszer úgyis vége lesz a gyakorlatnak, addig meg még az sem számít, hogy milyen nap van. Néha elmerengünk, hogy ma vajon kedd van? Vagy szombat? De az sem sokat változtat a dolgokon, amikor végül kiderül, hogy még csak péntek. A napok ugyanolyanok, ezért sok ok továbbra sincs arra, hogy írjak. Nomeg, sok időm sincs. Próbálok nem antiszociális lenni, úgyhogy bármire kapható vagyok, legyen az csak egy kis kajálás a Dreamben vagy a gyrososnál, diszkó este a szállodában, vagy sorozatnézés az ágyamban.
Igaz, hogy nem írtam megint egy hétig semmit, de jegyzeteltem, hogy semmilyen említésre méltó történetet ne hagyjak ki. Az, hogy a hét melyik napján történtek, nagyjából lényegtelen [és persze már fogalmam sincs:D].
- Az étterem kicsit átalakult, mert a pezsgősvödrökbe képtelenek voltunk halkan beletenni az evőeszközöket. Nem tudom, hogy volt az előző években, de nem nagyon hiszem, hogy sokkal halkabban ment nekik – mert ugye lehetetlen belerakni egy fém cuccba valami fémet halkan. Meg amúgy is, azok a vödrök nagyon hamar megteltek szeméttel, és ki-be rohangáltunk velük. Most kivágták a stationöket, így mindegyikben van egy több száz literes szemeteszsáknak hely, meg egy másik lyuk az evőeszközöknek. Sokkal halkabb és esztétikusabb, mert nem kell velük percenként kirohangálni.
  - Az utóbbi 1 hét valamelyik napján készült el az utolsó station. Gregorinak amúgy is hülye ötletei szoktak lenni, de most arra kényszerültem, hogy konkrétan az arcába mondtam: nem, nem csinálom. Az volt az ötlete, hogy 4en cipeljük be a stationt az utcáról az étterembe. Előtte arrébb vittük 5en 3 métert, és majd beszartam, úgyhogy, amikor mondta, hogy akkor most béka nélkül be fogjuk cipelni, én feltettem a kezem, és megköszöntem a lehetőséget, mert én nem bírom el. Akkor kicsit ideges volt, majd bement Mogyiért, akivel 8an!!! szenvedve vittük be. Erről ennyit.
    - Amúgy is mindenkinek ki van a fasza azzal a törpe supervisorrel, mert folyton hülye ötletei vannak. Megváltoztat valamit, amit csomó munka alkalmazni minden stationben, aztán másnap jön, hogy az mégsem jó ötlet, csináljuk vissza. És közben meg folyamatosan azt mondogatja, hogy si senor, ami szerintem már az agyára ment…
- Vasárnap ugye megkaptuk az új beosztást. Alig hittük el, amit látunk: kivétel nélkül (Orsi kivétel, de ő 5 napig beteg volt múlt héten) mindenki megkapta a két szabadnapot a következő hétre. Továbbá még egy dolgot kértem Mogyitól: hogy ne rakjon többet büfébe, és ez is teljesült, úgyhogy eléggé egyhangúra sikerült az én hetem: H-K: szabadnap, Sz-V: 8-13:30; 18:30-22:00. Ez utóbbi a legjobb, mert igaz, hogy minden étkezésre kicsit korábban kell bemenni, de sokkal jobb eljönni a szopatós daily cleaningek és polisholás előtt este:)
  - Ugye a hét elején két szabadnapom volt, amit sok pihenéssel töltöttem, meg neteztem pár órát Moudaniaban, és esténként elmentem a hotelbe, diszkoba, iszogatni picit a többiekkel. Befejeztem olyan sorozatokat, amiket otthon nem volt kedvem [24(6), Dexter(1), Fiúk a klubból(4)], megnéztem a Cloverfield c. filmet, ami csak rossz minőségben volt meg, ezért eddig nem nagyon vettem rá magam, ja igen, és megjött a szépséges új napszemüvegem postán.
  - Erre a hétre nem jutott már büfézésből, úgyhogy megint reménykedem picit, hogy szombat vasárnap volt az utolsó két nap, hogy büfébe osztottak be. Továbbra is könnyűnek ítélem a büfés munkát, nem is érdemes róla sokat beszélni. Szombaton mégis történt valami, ami szokatlan, ezért ezt leírom: Reggelente különböző shakeeket készítenek a hostesek az ajtóban. Legtöbbször van benne eper, szeder, vagy szamóca. Ezek után a shakek után a poharakat nem tudja elmosogatni a gép, ezért az összes coláspoharunk úgy néz ki, mint a hányás, függetlenül attól, hogy hányszor mosogatták el egymás után. Szombat este tele lett ezzel a faszom, úgyhogy kértem egy sapkát a mosogatós néniktől, és elkezdtem tüntetőleg mosogatni. Mindenki jól szórakozott [és persze hálás volt, mert magamtól kezdtem el – a pincérek helyett!!!], de remélem, eljutott az üzenet a vezetőinkig. Gyantásnak köszönhetően persze kép is van rólam, jó szórakozást:)
- Cosmin megint bekattant.
  - Ők is, mi is ott szoktuk felejteni az üres wcpapírgurigákat a wc-ben. Mi sosem panaszkodtunk azért, mert valaki folyton beledobja őket a csészébe, Cosmin mégis kiakadt, hogy „hihetetlen, hogy nem bírjuk kidobni őket magunk után”, ezért, amikor nem voltunk itthon, beledobálta őket az ágyunkba.
  - Kiakadt azon is, hogy miért vannak női bugyik a szárítóján. Felvilágosítottuk arról, hogy mivel együtt mosunk a lányokkal, akaratlanul is összekeverednek a cuccaink, ezért előfordul néha, hogy női holmi kerül a szárítóra. Őt ez nem nagyon érdekelte, közölte, hogy ha nem tűntetjük el őket, akkor le fogja dobálni a földre… Nomeg, az is furcsa, hogy még mindig azt hiszi, hogy a szárító és az apartman is az övé… Lassan ráébredhetne, hogy kurvára nem.
  - Valamelyik nap fent voltam a main bárban mosogatni, és ő is mosogatásra volt beosztva. Felosztottuk a feladatokat: én mosogatok, és pakolom ilyen rekeszekbe a poharakat, ő meg pakolja ki őket a bárba. Baromi gyorsan dolgoztunk, pár perc alatt ledolgoztuk az előző két lány által felhalmozott rengetek lemaradást, ezért rögtön meg is állapítottuk, hogy nagyon jó csapat vagyunk így, együtt.
  - Ennek ellenére én nem szeretem a Cosmint.
- Egyik pillanatról a másikra gyantás elhatározta, hogy ő bizony hazamegy. Vasárnap eldöntötte, aznap már nem is jött be dolgozni, hétfőn leadta az egyenruháját, és elkezdte összegyűjteni az aláírásokat a részlegvezetőktől. Meg is lepődtem. Közben mondta, hogy ő nem olyan, mint a Reni, nem érdekli, ha felajánlanak neki valami más pozíciót, mindenképpen megy. Ferivel megkönnyebbültünk, Bea pedig nagyon sírt. Aztán kedden jött a hír: átrakták a bárosok közé, a diszkóban dolgozhat esténként [otthon DJ-ként dolgozik] – úgyhogy marad. Már van két Renátánk.
- Az utolsó story az utóbbi 1 hétből: pénteken leszakadt az ég Moudaniaban és a környékén. A hegyről folyóban folyt le a víz, az étterem szokás szerint beázott – és a vendégek mit csináltak délben? Bejöttek ebédelni. Az összes. Egyszerre. Ebédkor az étteremben kb. 200-250 vendég szokott megjelenni, így ez 700 fő kicsit sokk-ként ért mindenkit. Rohanás-rohanás-rohanás – és másfél óra soha ki nem fizetett túlóra maradt meg emlékül.
Nem köthető egyik naphoz sem, de ide tartozik. Április elején, amikor Cristina mondogatta, hogy már csak tizenpár napja van hátra, soha nem gondoltam, hogy végre nekem is eljön az idő, amikor elmondhatom, hogy már látom a végét. Látom a végét, és furcsa, de elkezdtek hiányozni az emberek, akikkel együtt dolgozom. Mindenkiből haza akarok vinni egy kicsit, kirakni a falra, és amikor rossz kedvem van, csak elővenni, eljátszani velük, mint a Legoimmal otthon, majd visszarakni. Haza akarok menni, de van egy részem, ami szívesen maradna.