Posts Tagged ‘humor’
-
SzárnyalóÉN
Amikor gondolkoztam a címen, akkor az a hülye Szarnyalo Pegazus-vicc jutott az eszembe:D De nem ugrott be, Pöti pedig nem írta le nekem, úgyhogy maradt a B terv: vagy negyed órán keresztül kerestem a neten. Így sem találtam meg, de végül volt egy post a Napi Borzasztó Szóvicc blogon, amiben hasonló témák voltak. Végül mégsem a szárnyalást emelném ki belőle, hanem ezt:
Kari Király 2008.10.02. 14:26:11
Régebben voltam még Erdélyben, egy kissebb település,asszem Gyergyószárhegy volt a falu neve (vagy valamiylen Szárhegy, nemtom :) )
Namost, a helyiek mesélték, hogy az ékezetre a legbüszkébbek a faluban. D::D:D:DD:Szóval a lényeg, hogy szárnyalok, mint egy bolond madár. Egész nap boldogabb vagyok, mint az általában sem szomorú lényem szokott, és a mosolyom is a nap egészében a dumbo füleimen is túllóg. Amúgy az van, amit itt is írtam kommentben: két fogkefe, két törölköző, két takaró [amiből az egyik szigorúan csak tartalék!!], egy ágy:) Most reggel két mosatlan tányér, két mosatlan pohár. Tyűha, gyorsan haladnak a dolgok, az bizti.
Jah igen, szóval jól sikerült, a harmadik, negyedik, ötödik, x-edik randi is, és minden a lehető legmenőbb! Viktor boldog. CrazyBoy boldog. Kell ennél több?:)
Tegnapelőtt pl. itt aludt:) Hozzám bújva, én hozzá bújva. A szúrós mellén:) Rendeltünk vacsit, megismerte a méltán világhírű mátrai borzaskát – és imádta!, és néztünk Skinst. Együtt, mert hogy ő is szereti, mint pár másik sorozatot is. A harmadik évad 8. része következett, ami kicsit nagyon horrorosra és texasi láncfűrészesesesre sikerült. Jó, Effy kicsit furcsa leány, meg jó, hogy dráma, de szerintünk ez egy szar rész volt:S
Aztán reggel korán kellett kelni, 07:15-kor, mert mennie kellett tanulni/dolgozni. Elkészültünk, kicsit szenvedtem. Azt hittem, hogy az, hogy 15 perc alatt elkészülök reggelente, az felülmúlhatatlan. Neki is 15 perc kellett, de belezsúfolt egy zuhanyzást is. Hihetetlen. Fürge! Kikísértem a buszmegállóba, busz után bámulás, hazaséta már egyedül, alvás délig már egyedül, de az ő illatával mindenen:)
ezt a videót CrazyBoy mutatta legelőször, amikor mondtam, h megyek edzésre: “Vigyázz magadra”:)Délután meg lenéztem edzésre. Ti, edzésre járó bloggelek, kérdés:
Nálatok is az van, hogy nehéz elindulni edzésre, de ahogy kitettétek a lábatokat a lakás ajtaján, már minden porcikátokban várjátok, és büszkén nyomjátok a súlyokat, hajtjátok a kardiot, izzadtok, majd isszátok a fehérjés banánturmixot?:)
Nálam full ez a helyzet. Most pl. nem érzem a vállam egy [2] hülye új gyakorlat miatt. De mégis ez is boldoggá tesz.
Szóval boldogság ezerrel. Ezek vannak!
-
SZERINTED????!!!!
Múltkor mesélt egy storyt egy kedves pajtásom egy mekis kalandjáról. Most következzen a story, ahogy – tényekesen – ő mondja:
“Beálltam a sorba…
Olyan sorba álltam, ahol egy ilyen fehér inges, sötét gatyás nő állt, mivel ők a rangidősek és gondoltam megéri, hogy előadja, hogy ő itt a nagy király, azért, hogy hamarabb sorra kerüljek, mintha valami szerencsétlen kezdő szolgálna ki előttem mindenkit. (Persze így utólag nem érte meg…)
Sorra is kerülök. A nő révedő tekintettel néz el a semmibe, majd mivel nem akartam megzavarni semmiben, pár másodperc síri csend után kihajol, elnéz a fejem mellett és
odaszól a mögöttem álló srácnak, hogy mit adhat neki… Az, szerencsétlen, legalább annyira meglepődött mint én, de jó magyarhoz híven, ha jó dolga van, nem kérdez, elkezdte mondani h mit kér. Persze csatlakozott hozzá a másik sorból az anyja, meg a két testvére, úgyhogy kértek kb. 8 happy meal menüt, meg 10 kólát és persze az ajándékokat is jól
meg kellett nézni, hogy mik legyenek…
No mind1, gondoltam ma jó napom van, nem sietek. Megkapják a cuccot, odakerülök a pulthoz (ismét) és meg akartam kérdezni a nőtől, hogy szerinte én miért álltam ott ahol.
Bele is kezdtem a mondatba:
-Neharagudj, de szerinted én…
Idáig jutottam amikor ilyen flegmán elnézett a semmibe, unottan elkezdett kopogtatni a műkörmével a pulton. No és akkor nekiálltam a mondatnak mégegyszer:
-Szerinted én MI A PICSÁRA VÁROK ITT???!!!
És akkor itt jött egy hosszú beszélgetés az etikettről, stb. Majd eljutottunk odaáig, hogy:
-Nem szeretnék mást csak egy Sajtos McRoyal-t és egy közepes kólát.
-Nagy menübe adhatom?
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM! -
Post it a szomszédom ajtaján
-
It’s not real!
Régen jártam arra, pedig gyerekkorom 6 éve köt oda. Ez van, változnak az idők. Ma ismét arra vitt utam. Álldogálok egy buszmegálló mögött, jobbra nézek. Látok valamit. Elfordulok. Leesik, hogy mit láttam. Visszanézek, szemdörzsölés, nem tévedtem. Ez miiiiiiiiiiiiiiiiiiiii?:O
-
kínai
Hétfő, 4*45 perces óra, 20 fő + 1 tanár
A tanár egész órán a kínai és orosz csoporttársakkal poénkodott, nekik direkt angolul beszélt (pedig perfekt magyarok), meg ilyesmi. Aztán 300évesjátékmára sóhajtott egy hatalmasat, amire a tanár elkezdte faggatni:
T: Ki sóhajtott? Te voltál, 300évesjátékmára?
300: ééén nem sóhajtottam.
T: Hát pedig ezt így hívják magyarul!
Én úgy röhögtem, mint suliban még soha:D
Ja, ha már kínai, buzuljunk picit:) Egy olyan helyes ferdeszemű-európai keverék jár a suliba, hogy, mivel bement a könyvesboltba, rögtön vettem ma két tankönyvet, pedig már pár féléve nem szoktam:D
-
rendezvényes aranyköpés:
És akkor majd erre dj a játszik.
-
úristen…
Most olvasom az indexet, hogy mi történt a nagyvilágban (Igazából emiatt a bejegyzés miatt jött meg hozzá a kedvem:D), erre mit látok????
Hogy lehet vki ennyire pihent, beteg, fárasztó, váááá?
EZ IGAZÁBÓL EGY SZÓVICCKÉPREJTVÉNY, úgyhogy TESSÉK HAJRÁ MEGFEJTENI!!!
-
Fasza hang kft.
Megyek mindjart vissza a regi munkamhoz. Mar nagyon hianyzik – de neha megis valami mast csinalnek inkabb. Sziget kft. Nekem ott a helyem, csak valahogy be kene jutni:/ Errol almodozom mar tobb, mint 1 eve:S
kep: napirajz.hu
-
és még…
engem rohognek ki a lovaspornom miatt a tobbiek, amikor a Feri kapott egy ilyen zacskot az Orsitol. A helyesiras gyenge, meg hianyzik az eleje, de azert ra lehet ismerni:P
Apropo, ha valakinek megvan az az ominozus lovasporno, kerem.
-
.gr68-72 kirúgás – és nem a hámból; egy easy nap; nem emlékszem…; köcsög vezetők; vicces pap
T-59 2008. május 5. hétfő [68] kirúgás – és nem a hámból
Alvás délig, aztán szar idő lévén elmentem netezni – még ez is jobb volt, mint a szobában ülni. Beszélgettem, levelezgettem, neteztem – szóval eltöltöttem az időt. Közben betoppant a netezdébe Tina, Goran és Renáta is. Tőlük megkaptam az infot, hogy ebédkor minden stationben 1-1 ember dolgozott – és mivel Vancho kiakadt, hogy neki egyedül kellett csinálni a hatost, a legnagyobbat, kirúgták, mondván, hogy nincs szükségük lusta emberekre. Ez két dolog miatt gáz: 1/ mert jó pincér volt; 2/ mert a hatost minden nap én kapom meg – és én sem tudom egyedül megcsinálni…
Utána együtt elmentünk palacsintázni, majd épp elértük a Moudaniaból Dionisiousba tartó járatot. Ez után már csak a pihenés maradt, meg Amazing Race nézés ezerrel:) Este a munkából hazatérő többiek azzal fogadtak, hogy a kirúgás miatt megváltoztatták a beosztást, és holnap nem büfézek, hanem service, rendes P/A-ben. No mindegy, legalább aludhatok másfél órával tovább:)
T-58 2008. május 6. kedd [69] egy easy nap
A tegnapi hírek alapján kicsit félve mentem be dolgozni reggel, de Ekaterinával jó csapatot alkottunk, és zökkenő nélkül vettük a reggeli és az ebédre terítés akadályát – igaz, csak 5 percre tudtam kimenni szünetre. Az ebéd sem volt nagy durranás, kicsit hajtani kellett, de azért kezelni tudtuk a dolgokat. Délután esett az eső, de azért beültünk enni a Dreambe Fecivel, majd visszajöttem a szobába feküdni, filmezni, és jött az este. Hát arra is azt mondta mindenki, hogy az utóbbi hónapban nagyon nem volt ennyire könnyű esténk.
Hát, remélem a hét többi napja is ilyen lesz. Még megnézek egy Amazing Race-t és alvás.
T-57 2008. május 7. szerda [70] nem emlékszem…
semmi említésre méltóra így két nap távlatából. Vagyis van pár emlék, de mivel minden nap ugyanolyan, és ezzel a puttó hellyel álmodok folyamatosan, így nem tudom, mi igaz, mi valós, és mi melyik nap történt:)
T-56 2008. május 8. csütörtök [71] köcsög vezetők
A délelőttre ugyanazt tudnám írni, mint a tegnapra, de este történt valami, amit nem nagyon fogok elfelejteni:
Miközben egyszerre csináltam 3 daily cleaninget és közben felügyeltem a stationöm felkészítését, Grigoris [egy supervisor] odapattant elém, és közölte, hogy mivel problémáik vannak – csak kérdem, ki nem szarja le??? Ezt hallgatom 70 napja, hogy a jövő héten minden jobb lesz… – elveszik az én két fél szabadnapom szombaton és vasárnap [másokét is elvették, de az nem bosszant]. Gondolom egyáltalán nem meglepő, engem ismerve, hogy elkezdtem csapkodni, meg ideges fejet vágni, aztán két perccel később leültem egy székre, mert nem voltam hajlandó így tovább dolgozni.
Az a baj, hogy mindenki szarik ránk, és mivel senki nem akad ki soha, megcsinálnak velünk mindent…
Na, szóval: aztán megjelent a a szállodaigazgató, és elkezdte kérdezni, hogy mi bajom van. Én nem vagyok árulkodós – annyira:D, úgyhogy felpattantam, mondtam, hogy semmi, és mentem vissza dolgozni, de jött és kérdezgetett – és akkor kifejtettem neki, és szólt, hogy meg fogja oldani.
És most először szóltam a supervisornak is, hogy a szerződésem alapján nekem nem heti egy, hanem heti KÉT szabadnap jár. Azt mondta, hogy erről Timossal kéne beszélnem [ő az F&B manager…], mert ő nem tud erre mit mondani… Hát, ha így mennek tovább a dolgok, még erre is sort kerítek.
T-55 2008. május 9. péntek [72] vicces pap
Az ebédterítés közben Grigoris mindenkit összegyűjtött és felküldött a hatodikra a Helios bárba. Ott volt a hotel teljes személyzete [kivéve persze azok, akiknek muszáj volt a helyükön maradniuk], valamint a teljes vezetőség [alulról felfelé: a supervisorok, Mogyi, Timos, a hoteligazgató és a szállodacsoport vezérigazgatója], valamint egy pap. Tippek hangoztak el temetésről, esküvőről, végül egy közel 15 perces misét hallgatunk végig, ami az utólagos magyarázat szerint arról szólt, hogy legyen jó szezonunk, sok vendégünk és mindenkinek legyenek személyes sikerei.
Magát a misét két dolog tette nagyon viccessé: kb. a felénél megszólalt a pap mobilja, utána meg egy virággal szórt körbe szentelt vizet, és a harmadik szórásnál a vízzel együtt repült a virág is. Ekkor már a főszakács, egy csomó pincér meg egyéb alkalmazott úgy röhögött, hogy könnyes volt a szeme, a menedzserek meg ilyen nem hiszem el fejet vágtak:D
Közben Mogyi megkérdezte, hogy akarok-e mégis szabadnapot a hétvégére. Mikor mondtam, hogy igen, legalább egy felet, akkor mondta, hogy ok, csinál új terveket. Hát, megnézzük, mi lesz belőle. De azért értékelem, hogy ezt meglépte [biztos rászólt a szállodaigazgató:D:D]
-
Poharfasz
-
kommentar nelkul
-
ta-ta-ta-tanár úr, Thessaloniki No. 2., megnyitott a terasz
T-65 2008. április 30. szerda [63] ta-ta-ta-tanár úr
A mai volt az utolsó nap, amikor még több nap van előttem, mint mögöttem itt, Görögországban, mivel a mai a 63. nap, és még 64 van hátra:P
Szerintem a mai volt az utolsó alkalom, hogy a büfében voltam, ugyanis jött egy új srác. Ultragáz. Még azt sem mondanám róla, hogy lelkes, de nem is ez a legnagyobb probléma: hanem az, hogy nem beszél angolul, és németül is csak gügyög, szóval neki a lengyel [mert lengyel a srác] a világnyelv, és utána nyista. És a dolog szépsége, hogy nekem kellett [volna] betanítanom büfésnek… Én mindent megpróbáltam, de úgy, hogy csak mutogatni lehet, hát hogy’ is mondjam – lehetetlen. Szóltam a menedzsereknek, hogy ez így nem fog menni, de hát ők is csak a mutogatást javasolták. Fasza. Amúgy nem volt pörgős nap, mindenki unta magát, én – ha lehet – még jobban, mert ketten voltunk a büfében 400 vendégre, ami nem annyira sok, sőt. Holnap délben és este már 700 fölötti vendégünk lesz:S
Boris el akarta cserélni a szabadnapját, ezért elcseréltük, pénteken lesz az enyém, és így Orsival és Ferivel be tudok menni Thessalonikibe egy kicsit együtt lenni.
Délután még voltam a városban netelni Beával, beszélgettem pár barátommal, meg elolvastam a leveleket, írtam blogot, és vége is lett a szünetnek. Még beültünk egy gyors palacsintára, aztán én igyekeztem vissza dolgozni, ők [merthogy kb. egy hete összejött a büfésfiúval, akinek szabadnapja volt ma, és ő is odajött enni] elmentek még bevásárolni.
T-64 2008. május 1. csütörtök [64]
Ma délre mentem, és megint 3 új ember fogadott, aztán nem sokkal később megláttam az ebédbeosztást, és a BALEKszen kívül senki régi staff nem volt a csapatomban. 1 fő egy napos új, és két fő vadonat új:S:S Az ebéd – amire vártuk a 700 embert, nagyon lightos volt, és hamar vége is lett, úgyhogy gyors terítés, és még evőeszköz-polisholásra is volt bőven időm, úgyhogy az én stationöm volt a legjobban felkészítve az esti rohamra.
Az este is lassan indult, aztán volt egy pörgősebb rész, de a rutin és az évek átsegített minket a nehezén. Aztán, amikor kifogytunk minden evőeszközből, beszaladtam polisholni, és mire kijöttem, már csak 50 embert vártunk. Ennek örömére bementem inni, mire kijöttem, már lehetett leszedni a terítékeket és teríteni reggelihez.
Elértük volna a 11-es buszt simán, de Grigoris még 11 előtt pár perccel [Ferenc, remélem örülsz.] kitalálta, hogy töltsük meg a sótartókat, meg ilyesmi, úgyhogy a mai buszelérésből is rohanás lett.
Az új staff… botrányos:S Annyi tányér és pohár eltört ma, mint eddig még soha [én nem törtem], de folyamatosan ejtett el mindenki mindent. Great… Az egyik új lány majd’ egy órán keresztül sírt pár eltört pohár miatt:) Volt egy kisgyerek, aki meg valahogy szétszedte a gyerekszéket, és a rajta lévő tányért törte emiatt darabokra… De mind közül a legdurvább talán az lehetett, hogy a mosogatóban összetört egy basketnyi kiscarafe, amiből így is alig volt:D
Mindegy, holnap remélem jó idő, pihenés, gyógyító vásárlás, irány a city:)
T-62 2008. május 2. péntek [65] Thessaloniki No. 2.
Naszal: mivel ugye Boris cserélni akart szabadnapot, Orsinak ma lett volna amúgy is, és Fecó is megoldotta, hogy mára essen a szabadnapja, fél 12-kor hárman együtt vágtunk neki az országútnak – a shuttle busszal a szállodáig, onnan meg taxival a buszállomásig. Vettünk jegyet és ennivalót, majd felszálltunk a buszra, ami rengeteg ideig ment Thessalonikiig, de legalább kialudtuk magunkat valamennyire. Mivel az ottani állomáson rossz irányba menő buszra szálltunk fel, 10 perc helyett 1 óráig tartott, míg elértük legfontosabb úti célunkat, a Cosmos nevű bevásárlóközpontot.
Orsi rögtön be is szabadult, és úúúú – vele halál vásárolni:) De én igaz barát vagyok ám, pl. a Bershkaban… 20 percig álltam a próbafülke előtt, mert vártam rá, aztán hívott, hogy hol a tökben vagyok – kiderült, hogy valahogy kiosont, és már fizetett is, és kint vár a bolt előtt… No comment. Vettem ott egy újabb atlétát, egy oldaltáskát, mert a másikat a Beának adtam, valamint egy fehér alapon kék csíkos pólót, amilyet már régóta akartam. Aztán a Zara következett, ott egy pólóval gazdagodtam.
Végül a legfontosabb dolgot szereztem be: vettem telefont magamnak, ami kicsit körülményesre sikerült:D Hogy miért is kellett új telefon? Mert a másik szépen lassan kimúlt végelgyengülésben. Először csak a 4-es és 6-os gombokat nem lehetett használni rajta, de mára a joystickon és a csillagon kívül egyik sem működik… Szóval muszáj volt vennem valamit. Igaz, hogy garanciás, de még két hónap, mire eljutok vele a szervizbe… A második boltban volt is olyan, amilyet szívből szerettem volna – az elsőben szerencsére Orsi lebeszélt valami olyanról, ami igazán nem is tetszett… Szóval volt olyan – de csak az utolsó darab, amit mindenki végigfogdosott már. Nem baj, mondtam, hogy megveszem azt – erre előszedtek valahonnan egy másik zsír újat:) Sony Ericsson W-910. Közösen kipróbáltuk, hogy működik-e, aztán irány a pénztár. Mivel megjött ugye az ERASMUS pénz, gondoltam fizetek kártyával [mert megkérdeztem még otthon, hogy UGYE nem kell új kártyát csináltatnom, mert UGYE lehet fizetni ezzel külföldön és mert UGYE lehet ezzel pénzt felvenni külföldön]. Lehúzza egyszer, neki kijött egy papír, hogy nem sikerült, nekem meg jött egy sms – amit nem olvastam végig, és emiatt azt hittem, hogy olyan jött, hogy enyni és ennyi pénzt levontak a kártyámról. Aztán lehúzta még egyszer, jött még egy sms, akkor kezdtem kiakadni, és szóltam, hogy ne húzogassa, meg minden. Végül kifizettem készpénzben, és elolvastam újra az sms-t, amiben pont az olyan hülyék miatt, mint én, csupa nagy betűvel szerepel, hogy SIKERTELEN vásárlás:) Ettől függetlenül, ha hazamegyek, bankot váltok és dombornyomatos kártyát csináltatok magamnak [mert pénzt felvenni sem lehetett vele:S]
Ekkorra már kellőképpen megéheztünk, úgyhogy taxi [nem akartunk megint órákat buszozni] – a mekihez legyen szíves:) Big Mac menü Colával, super size:) Én tele lettem tőle, mint a mekis kajáktól mindig, Feri viszont benyomott még egyet:) Utána Orsi és Feri kedvéért még elnéztünk [akarom mondani, elsétáltunk] a Starbucksba, kávézni. Orsi javaslatára facsart narancslevet ittam, amiről rögtön anyu facsart narancsleve jutott eszembe, ezért fel is hívtam őket, beszéltem mindenkivel, és megnyugtattam őket, hogy a vasárnapi hiszti csak egy pillanatnyi kiborulás volt, rendben vannak az idegeim.
Séta a főútig, ahol láttunk egy öreg nénit, aki szó szerint a hóna alá csapta a járókeretét. [kép külön postban:D] Annyira megérintett a pillanat, hogy rögtön le is fotóztam:) Aztán megint taxi, egy nagyon jó arc taxisofőrrel, aki végig németül magyarázott, irány újra a busstation, jöttünk haza. Többek között megtudtuk tőle, hogy ha egy nőt le akarunk malakázni, akkor az nem malaka, hanem malako, és közben folyamatosan stresszelt, hogy autók vannak körülötte. A vérnyomása nem kicsit lehetett magas…
A napot este a strandon közös metaxázással zártuk, ahol fél háromig voltam jelen, tök jó volt a hangulat, meg minden, de akkorra elálmosodtam, meg be is rúgtam pöttyet, úgyhogy nyugovót fújtam.
T-61 2008. május 3. szombat [66] megnyitott a terasz
Alvás 11-ig, fürdés, készülődés, levélírás, majd munka. Nem volt pörgős az ebéd, hamar meg is terítettünk, az egyetlen dolog, ami kicsit megnyújtotta a dolgot, az volt, hogy kaptam még 6 asztalt, mert megnyitottunk egy kis teraszt vacsorához, ami – kihez máshoz – az én stationömhöz tartozik mostantól. Viszont nagyon jó volt a szabad ég alatt felszolgálni… Igazából más nem is történt ma, talán még annyi, hogy a büféboy és a csak németül beszélő új büfésfiú egész nap ordibáltak egymással, a végén már Mogyinak kellett rendet tennie közöttük – nem is egyszer, hanem rögtön kétszer:)
T-60 2008. május 4. vasárnap [67]
Nem is tudom, hol is kezdjem a napot… Éjfél körül nem nagyon volt már kedvem elmenni bulizni a többiekkel, úgyhogy bevágtam a szunyát. Először arra keltem fel, hogy dög meleg van, aztán arra, hogy Feri kikapcsolta a melegítőt, aztán arra, hogy hazajöttek a lakótársaink… Ordibáltak nyitott ajtónál, aztán a zenét is bekapcsolták, na akkor már kimentem rendet tenni.
Utána szerencsére kuss lett, tehát tudtam aludni. Fél 11 körül keltem, kicsit még pihentem az ágyban, majd fürdés, hajmosás, borotva – 11: 56-ra le is értem a ház elé, várni a deles buszt. Csak nem jött, ellenben az egyik báros srác igen, aki mondta, hogy hallotta elmenni, úgyhogy hiába várom. Maradt a stoppolás, szerencsére az autósok hozták az átlagot, a negyedik autó meg is állt, és bevitt minket dolgozni.
Mivel az Orsival és a Renivel [meg egy harmadik csajjal, akit nem nagyon tudok a hozzátett érték alapján egész főnek számolni] osztottak be egy stationbe, különösebb rohanás nélkül teltek az étkezések. Csak terítéskor voltam kicsit meglőve, mert ezzel az orosz csajjal kettesben kellett volna terítenem, de ő olyan, hogy mondtam neki, hogy mit csináljon, és amikor végzett vele, eltűnt, és ha azt akartam, hogy újra segítsen, meg kellett megint keresnem… Egy idő után feladtam és inkább nem mentem ki szünetre – aztán még is, mert nagyseggű kizavart:) A vacsora utáni terítés villámsebesen ment, a mi stationünk [28 asztal van benne, a többiben átlag 14 körül:D] lett kész legelőször, úgyhogy hárman együtt rengeteg daily cleaninget megcsináltunk.
Megkaptuk az új beosztást, ami az eddigi 10 dolgozós hét leglightosabb beosztása lett – mindegyikünk számára:
Hetfo: Day Off
Kedd: 7:30-12:30; 17-21 (büfé)
Szerda: 9-14:30; 19-22:30
Csutortok: 9-14:30; 19-22:30
Pentek: 8-13:30; 19-22:30
Szombat: 8-13:30
Vasarnap: 9-14:30
Változott tehát a P/A beosztás, későbbre kell menni mindkétszer [az A is változott, ott is egy órával későbbre kell menni, de az ezen a héten nem érint]. Van két szabadnapom [egy egész, és két fél], az egyetlen dolog, ami kicsit gáz, hogy minden nap korán kell kelnem [nem gond, DU. van időm mindenre most:)].
-
A nap legvidámabb pillanata
ma az volt, amikor megláttam, hogy a takarító körömmel ráment az ablakon lévő madárszarra:D:D:D [itt jut eszembe… pár hete egy kevésbé vidám, szarral kapcsolatos dolog történt az öltözőben. A gyengébb gyomrúak ne kattanjanak tovább, a többieknek itt a link:D]
-
olvasok [wiko.freeblog.hu-ról]
Nappal suli, este könyv. Olvasok. Nem valami fergeteges tempóban, de haladok a Balekkel végre. Már a könyvespolcról beköltözött az ágyamba, amit – jobb híján – most épp vele osztok meg. Holnap vizsga, utána remélhetően sűrűbben jelentkezem. Addig is, az eddigi legjobb rész a könyvből:
“- Elmondaná, kérem, hogy mit
tud Alexander Woolfról? – kérdezte O’Neal, majd könyökével az asztalon
támaszkodva előrehajolt, és én megpillantottam egy felcsillanó aranyórát.
Túlságosan aranyszínű volt ahhoz, hogy valódi arany legyen.-Melyikről?
Elkomorult.
– Hogy érti azt, hogy melyikről?
Hány Alexander Woolfot ismer?Némán mozgattam a számat, magamban
számolva.– Ötöt – böktem ki végül.
Ingerülten felsóhajtott.
– Annak az Alexander Woolfnak,
akire az imént utaltam, volt… van egy háza a Lyall utcában, Belgraviában -
magyarázta a szarkasztikus okoskodásának abban az egyedi hangnemében, amit
előbb-utóbb minden íróasztal mögé szorult angol elsajátít.– Lyall utca. Hát persze! – Hitetlenül
ráztam a fejem – Akkor hatot.O’Neal Solomon felé lövellt egy
pillantást, de onnan nem kapott segítséget. Visszafordult felém, arcán
hátborzongató mosollyal.– Magától szeretném megtudni, Mr.
Lang, mit tud róla?– Van egy háza a Lyall utcában, Belgraviaban – mondtam
ártatlanul. – Ez segít?”
[Ez a háttérképem - a kép blograméretezésében köszönet illeti kiddot!] De közben aztán eszembe jutott még egy vicces – remélem, tényleg az – bekezdés. Olvastam a könyvben, megmosolyogtam, továbbhaladtam rajta. Aztán romeon olvastam valakinek az adatlapján. Tudtam, hogy már hallottam valahol. És most kicsit jobban elgondolkoztam rajta:
“Az a helyzet, hogy voltam már börtönben. Csak három hetet, és csak vizsgálati fogságban, de amikor az embernek napi két sakkpartit kell lenyomnia egy tőszavakban beszélő West Ham focidrukkerrel, akinek az egyik kezére a HALÁL szó van tetoválva, a másikra pedig az, hogy HALÁL – mindezt olyan sakk-készlettel, amiből hiányzik hat gyalog, az összes bástya és két futó – akkor hirtelen azon kapja magát, hogy elkezdi igen nagyra becsülni az élet apró örömeit. [...]”
És igen. Ezért vagyok boldog. Majdnem mindig. “[...] elkezdi nagyra becsülni az élet apró örömeit.” Amikor sírnék az iskolában, mert ott vannak a barátaim. Itthon, mert épp Magdi anyus összejött Vili bácsival, amikor félévente egyszer belenézek a Barátok köztbe. A buszon, mert látok egy nevető öreg nénit. Az utcán, amikor átengedek valakit az utcán, és integetve megköszöni. Amikor a barátaim boldogok. Hogy elsőre eltalálok, felismerek minden bp-i helyet Spring játékblogján. Hogy már gond nélkül meg tudok csinálni 3*20 fekvőtámaszt. Hogy – végre – rászóltam magamra, hogy fejezzem be a belső karácsonyt: egér, táska, fotógép, nod32 – ez ea vége – Premium elfogyott. Hjaj.
[És annak is örülnék, ha Lyall újrakezdené a blogolást. Ha sikerülne a holnapi vizsgám. Ha mindenki velem örülne, hogy megyek görögországba. Ha mindenkit boldognak látnék, akit ismerek. Hjaj. Mert - bár nem szeretek jobban magamnál mindenkit, mint Ricsi, de legalább annyira szeretek mindenkit]
Meg akartam osztani egy zenét is, amit LOLÁtól kaptam, és ma kb egész nap ezt hallgattam. Na, teszek még egy próbát! Mr. Brooks filmzene.
velem, de picit máshol!
keress rá
ha nagyon akarod…
- 2011. / június
- 2011. / május
- 2011. / április
- 2011. / március
- 2011. / február
- 2011. / január
- 2010. / december
- 2010. / november
- 2010. / október
- 2010. / szeptember
- 2010. / augusztus
- 2010. / július
- 2010. / június
- 2010. / május
- 2010. / április
- 2010. / március
- 2010. / február
- 2010. / január
- 2009. / december
- 2009. / november
- 2009. / október
- 2009. / szeptember
- 2009. / augusztus
- 2009. / július
- 2009. / június
- 2009. / május
- 2009. / április
- 2009. / március
- 2009. / február
- 2009. / január
- 2008. / december
- 2008. / november
- 2008. / október
- 2008. / szeptember
- 2008. / augusztus
- 2008. / július
- 2008. / június
- 2008. / május
- 2008. / április
- 2008. / március
- 2008. / február
- 2008. / január
- 2007. / december
- 2007. / november
- 2007. / október
- 2007. / szeptember
- 2007. / augusztus
- 2007. / július
- 2007. / június
- 2007. / május
- 2007. / április
- 2007. / március
- 2007. / február
- 2007. / január
- 2006. / december
- 2006. / november
- 2006. / október
- 2006. / szeptember
- 2006. / augusztus
- 2006. / július
- 2006. / június
- 2006. / május
- 2006. / április
Kategóriák
- be up-to-date! (224)
- blog! (68)
- date (9)
- gay! (188)
- i need answer! (57)
- it's my life! (217)
- laugh! (73)
- mixed! (183)
- school of life! (121)
- sexdate (27)
- stories! (63)
- testőr.blogol (236)
- Uncategorized (1)
- wiko.freeblog.hu (4)