Megismerkedtem egy holland TV-színésznővel és absinthe-et ittunk egy "Absinthe" nevű bárban. A múzeumok nagyon szuperek voltak. Jellemzően sok Van Gogh és Vermeers volt látható . Körbejártam mindent, vettem egy csomó süteményt, és sok palacsintát ettem. Vettem egy kevés kokaint és elmentem a piros lámpás negyedbe Találtam néhány nagymellű szőkét, akik Lara-ra emlékeztettek. 100 guildert adtam neki. A végén, kihúzza a farkam magából, a mellei közé élvezek annak ellenére, hogy gumit viselek. Egy kicsit beszélgettünk az AIDS-ről, a marokkói stricijéről és őmagáról. Arra ébredek, hogy egy részeg énekel. Reggel 8 van, és forróság van odakint. Úgy döntök, hogy körbekorcsolyázom a Central Station-t. Dalokat cserélgettem egy Kiwi lánnyal, aztán Párizsba húztam. Megcsodáltam a Champs-Elysées, felmásztam az Eiffel Toronyba csak hét frankért – mert a jegyautomata nem működött. Metróval mentem mindenhová… Ford modell parti, felszedtem egy Karina nevű modell csajt. Leszopott a Marriott-ban, ami jólesett. Billiárdoztunk, elmentünk vásárolni és szerintem belémzúgott. A szaudi királyi család Ferrariját vezettem. Szeretkeztem egy holland modell csajjal a Louvre előtt. Láttam az Arc de Triomphe-ot – majdnem elgázoltak. "Oakie" meghív Dublin-ba, pont elkapok egy Aer Lingus járatot, megszállok a Morrison-ban – Dublin olyan hatással van rám, amit el sem tudtam képzelni. Oakenfold megengedi, hogy én is pörgessem a CD-ket vele együtt. Az ír lányok nagyon kicsik. Társalgok egy részeg nővel, aki megtapogatta a farkamat, és "Mr. LA."-nek hív. Levetkőzik nekem a klub vécéjében. Beosonok a Guinness gyárba és rőt gyűjtök, így kezd felállni a farkam.

Barcelona-ba repülök, ami egy csőd. Túl sok dagadt amerikai diák, túl sok szar húspiac. Kokóztam a Sagrada Familia épületénél, ami legalább elment egynek. Eljutottam a Museo Gala Dali-ba, de már nem volt kokóm, ezért szarul éreztem magam. Valami csaj Kanadából felhív a mobilomon, és hagytam, hogy meghallgassa a harangkongást. Canta Cruz gyönyörű, de nincsenek lányok, csak öreg hippik. Így elmentem Svájcba, ahol, úgymond, nem tudtam megdugni senkit. Elmentem a Glacier Express-szel Shiltone-ba ami olyan gyönyörű, hogy elmondani sem tudom. EuroPass –szal átmentem Olaszországba, Velencéig egészen, Megismertem egy dögös csajt, aki úgy néz ki, mint Rachel Leigh Cook, és jobban beszél angolul, mint én. Már egy éve csak $5.00-t költ el naponta. Körbegondoláztunk, vettünk füvet. Azt hiszi, gazdag vagyok – a szobám egy éjszakára többe kerül, mint az ő egész utazása. Nem nagyon zavarta, hogy mindig én fizetek. Így hát otthagytam a szarban, és ööszejöttem egy párral, akik épp hármasban akarták csinálni. Sok élményt szereztem, de ez a tuskó azt akarja, hogy vezessek Rómáig, ahol kiszállok. A forgalom szörnyű, megálltunk egy pár órára. A felesége nem normális. A pali berág rám. Akár egy Polanski film. Megállunk Florence-ben, ahol megnézek néhány nagy dómot. Egy bomba felrobban elszakadok a furcsa pártól, ami talán a lehető legjobb dolog. Rómába érek, ami nagy, forró és koszos. Akárcsak LA, csak romok is vannak. Elmentem Vatikánba, ami hihetetlenül pazar. Két órát álltam sorba, hogy bemehessek a Sistine kápolnába, ami így megtisztítva, hamisnak tűnik. Megismerkedek két kiskorú olasz lánnyal, akiket megpróbálok rábeszélni, hogy dugjanak egymással, és én kiverem rájuk. Meguntam, inkább vettem nekik jégkrémet helyette. A hotelban van konditerem, ezért edzek egy kicsit.

Összefutok egy Camden-i sráccal, aki állítólag ismer engem, de biztos vagyok benne, hogy buzi, ezért lerázom. Fingani próbálok, ehelyett viszont beszarok. Maszturbálok a szobámban és fáj az ágyékom. Egy gyönyörű lányról álmodom, aki félig kilátszik a vízből, és ez megnyújtja a vékony testét. Megkérdezi, hogy tetszik-e nekem? Azt mondom neki, hogy halat tisztíthatna vele. Nem tudom, ez mit jelent, de jól kipihenten ébredek, maszturbálok a fürdőben, és kijelentkezek. Visszamegyek London-ba, elmegyek a Piccadilly Circus-re. Pólót cserélek valami Cambridge-i tyúkkal. Az övé Agnes B. volt; az én Chanel-emért cserébe. Nagyon visszafogott és prűd, de igazából egy vadmacska. Éppen csak ránéz a farkamra, és már akarja is. Másnap drogozok és eltévedek a földalattibanegy teljes napra és nem találom a kiutat. Megismerek egy helyes lányt, aki megengedi, hogy kiverjem rá ha nem megy a Paul Smith kabátjára. Beszívunk, miközben Michael Jackson lemezeket hallgatunk. Másnap reggel, magamba beszélve ébredek. Van egy nagy dudor a fejemen, amikor hadonásztam az álmomban. Szerzek anyagot és éppen csak, hogy elérem a gépet vissza az Egyesült Államokba. Aztán már azt sem tudom, ki vagyok És úgy érzem, egy teljesen idegen ember szelleme vagyok.”

Vittem haza Gábort, aki majd érdemel egy külön bejegyzést, mert mellettem van mindig, amikor szükségem van rá. Kicsit csönd lett, és akkor indult a hét mesterlövésze a radiocafé 98.6-on. Van Barátod. Nekem is van:) Filmes műsor, és tavaly októberi adást ismételtek, amikor is a filmtörténet 10 legjobb jelenetét mutatták be, 5-5-5-5 percben. A lista utolsó helyén, az első bemutatott jelenet a 2002-es A vonzás szabályaiból van.

A teljes műsort meghallgathatjátok/letölthetitek innen. a 2. percnél indul ez az izé, szóval megéri klikkelni;) Élőben még jobb is, mint olvasva. A 9. helyezett ugye rögtön ezt követte, azt is hallgassátok meg, az is egy durvajó jelenet!!! Ajánlást hallottak.

Az a szép, ami érdek nélkül tetszik.

Gratu: KicsiDave immár házasember, sokgratu neki innen is!

Blog: BillieGay miatt frissítettem a linklistát (bár nagyon úgy tűnik, hogy pont miatta tök felesleges volt), és eközben ránéztem megint Tigri blogjára, amin sok bölcsesség van, amik elég szimpatikusak, ezekből példa: “Férfias viselkedésnek számít ugyanakkor rezzenéstelen arccal lenyelni a forró italt – egyébként is, olyankor már minek ugrálni.”, de még ennél is sokkal odabaszósabb a gayromeosoknak emberekhez intézett kéréssorozata:D Szóval olvassátok őt is!

Munka: újra csinálok táncműsort, néha budán, néha vidéken, ha valaki szeretne megtekinteni munka közben, hát egyeztessünk!

Sztereotípia: Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem vagyok vagyok átlagember, átlagbuzi, átlagátlag. Semmi. Nem. Nem hallgatok Madonnát, Beyonce meg tőlem egy veresegyházi ács is lehet, akkor sem érdekel:) nem nézek jóbarátokat, nem láttam a “kötelező” filmeket, nincs hajvasalóm, nem szeretem a transzvarietét, szóval, köszönöm, de nem.

Igen:  Arra szavazok holnap, aki nem akadályoz meg abban, hogy teljes értékű életet éljek. 9%!

Sport: belső kényszerből újra futok. Heti pár alkalommal egyelőre, mert amikor 1-2 órám van aludni a két munkába állás között, akkor azt inkább ágyban töltöm, mintsem futócipőben, de futottam már este, nappal, melegben, nagyonhidegben, esőben… elszántság. Ez kell ide!

Pasik: Mindenkinek barát-típus vagyok. De legalább ezt kijelentik a legelején, ezért nem élem bele magam. Csak egy kicsit. Aztán van az a halmaz, amit nagyon kevés egyed alkot: ebbe tartoznak azok, akiknél nem barát-típus vagyok. Lelkesen próbálkozom, és rájövök, hogy idegesítenek:D Egytől egyig:) Úgyhogy most megint üres a lista. Viszont amilyen lelkes vagyok, lehet lesz egy bejegyzés, amiben sorra veszem megint az ismerkedős oldalakat:D Popovot akartam erre beszervezni partnernek, mert ő elég kocka ehhez, de most világot lát, meg amúgy is összekülönböztünk:)

Ismerkedés: Kicsit az előző téma, de Daróczi kapcsán beszélgettem a főnökömmel az ismerkedésről, és amikor kérdésére válaszoltam, hogy az interneten ismerkedek, akkor annyit mondott: Te tényleg szerencsétlen vagy. Ti is így gondoljátok?

Amúgy: vannak értelmes gondolatai is… szintén az előbb említett, a kisebbségeknek megfelelő példaként szolgáló Daróczi kapcsán mondta, hogy régebben, amikor szarul mentek a dolgai, gondolkozott azon, hogy mihez kell nagyobb bátorság: megtenni, vagy tovább élni. Én gyáva lennék megtenni, viszont Imádok élni.

Szó: nincs olyan szó, hogy hisztérika!:)

Sorozat: Végignéztem 110 résznyi (108 igazából asszem) Gyilkos elméket. Nem rossz, de a múltkor autóztam az erdőben, és arra vártam, mikor megyek át valami szögesdróton, állok félre kereket cserélni, és jelenik meg egy sorozatgyilkos:D Para.

Fél négy: elteszem magam holnapra (Bár tervbe vettem, hogy elsőként járulok az urnához, de most ünnepélyesen elvetettem:) Szépálmokat!:)

Ps: tudja valaki, hogy Opera böngészőben hol lehet bekapcsolni, hogy segítse a kitöltéseket, mint pl. a Firefox és a Chrome? Tehát ha van egy e-mail rublika, oda egy s betű lenyomása után felajánlja a teljes mailcímem? Valamint, hogy pl a gayromeos profilokat be tudjam zárni alt+F4-gyel?:D TY előre is!:)

Hogy kit keresek? Igazából senkit. Egyetlen cél van, minél több embert megismerni. Megismerni, és mindenkiben megtalálni a szerethető vonásokat. Lesz, akiben több ilyen van, és persze olyan is, akinél, ha meggebedek, sem találok ilyet. Benne van a pakliban. Úgyhogy… ahhoz, hogy valaki számomra ideális legyen, nem kellenek nagy dolgok. Csak sok kis apróság, amiért meg lehet bolondulni:) És fontossági sorrend nincs:) Ugyanis a tökéletes ideális pasiban meg van minden a felsoroltak közül:)

Kezdjük is az első olyan dologgal, amivel rögtön le lehet venni a lábamról: Imádom, ha egy pasi tehetséges. Ha tud rajzolni – vagy énekelni, esetleg nem esik nehezére osszehozni egy képregényt, el tud varázsolni a zenéjével, ha leül egy zongora elé, az összes tanítványa imádja, mikor angolt tanít, vagy “szimplán” csak úgy teniszezik, hogy nem csak Agassi, de még Federer is szögre akaszthatja az ütőjét – akkor ő az én emberem. Viszont nem csak az a fontos, hogy tehetséges legyen, hanem tudja is magáról, hogy az! Mert szerintem nem csak a külső lehet az egyetlen olyan dolog, ami miatt elkezd érdekelni minket egy srác. Például a fiú ezen a videón:P Tehetséges, bohém, és még jófej is. Asszem:P Muszáj annak lennie, nem?:P Önmagával énekel duettet:D Csak azt nem tudom eldönteni, melyik helyesebb.

Nah, kicsit elkalandoztam:D De ha már így felhoztam, akkor bizony nézzük a külső jegyeket. Legyen kb. olyan magas, mint én 180-185 centi, és legyen vékony, vagy nem! Legyen inkább szálkásan izmos testalkatú. Vékony derék, kockás has, kivehető mellizmok és bordák. Szép hátizomzattal, egy enyhét izmos kézzel és hosszútávfutósan izmos vádlival:) Persze itt is vannak olyan apróságok, amik – nem tudom, miért, de – nagyon felizgatnak:) Ilyen az, ha valakinek szeplős a válla és az arca, vagy a vörös hajú pasik:P És egy kis tetkó! Vagy sok. Az mindenképp!:) Szeretem a hófehér fogas srácokat, akik nem restek hatalmasakat mosolyogni. De viszont, egyáltalán nem zavar, ha fogszabályzós, vagy épp szemüveges az illető. Azért ne kopaszodjon, mint kulka:P Szőr… alapvetően nem szeretem, de a borosta nagyon pasis és szexi, és egy megfelelő testen a szőrös mellkas is kurvajól tud ám kinézni:) Pornstripe a köldöknél, és szigorúan NEM borotvált végtagok! Az igényesség ebbe a körbe tartozik. Legyen tiszta, és legyen mindig jó illata:) Kicsit a külső-belső határmezsgyéje, hogy férfias, de legalábbis fiús legyen az illető. Tőlem fürödhet órákat, vasalhatja a haját naponta többször is, de elvágta magát, ha női hangon szólal meg, és közben csuklómozdulatokkal is illusztrálja a mondandóját…

A külső után, a tehetség mellett természetesen meg kell említeni bizonyos nélkülözhetetlen belső tulajdonságokat is. Egy magabiztos passzív srác sokat dobna az önbecsülésemen, viszont még ennél is fontosabb: lehessen vele beszélgetni. Mindig. Bármiről. Beszélgetni, tehát ne csak hallgasson. Érdeklődjön, és hallgassa meg a választ, de tudjon mesélni, és legyen véleménye a történésekről. Legyen büszke rám, és szeretnék büszke lenni rá: nem akarok bújkálni se a barátai, se a családja elől. Tehát egy egészséges CO-szint elvárás:) Ha nem pesztrálnak eléggé, akkor… szóval legyenek programötletei, hogy minél változatosabban tölthessük együtt az időt:) Pontosság szép erény, a hazudozásnak meg nincs értelme, mert egyszer úgyis minden kiderül. Ide írom még ezt is: nem három hétre, de nem is csak egy évre keresek párt magamnak. Szeretnék családot egy fiúval. Együtt élni, gyereket nevelni.

Az utóbbi egy év t apasztalatából tudom, hogy legalább ennyira fontos: illjetek össze szexuálisan, izgassátok fel egymást, és ne csak az “aktívnak passzív pár kell” dolog ‘teljesüljün’. Ami persze jól hangzik, csak van egy kis bibi: én aktív vagyok (és annak ellenére, hogy volt 1-2 próbálkozás), rendesen még senki nem dugott meg (Srác: itt a válaszod…), és nekem az aktív srácok személyisége jön be. Na mindegy:)

Szex. A kajakosok nem hülyék. Vagy a kenusok. Megnéztem wikin. szóval a kenusok, amikor új párt választanak, van náluk egy úgynevezett összetérdelés, amikor megnézik, tudnak-e egy hajóban evezni. Szerintem erre szükség van a kialakulni látszó pároknál is, épp ezért nem ítélem el, ha valaki már az első randin szexel.

De mégis, milyen legyen? Kicsit uni. Alulról. Ha esetleg oda jutunk, tudjon dugni, de amúgy szeresse, ha dugják. [m. alapján: És imádja, ha seggbe kúrják.] Az orális dolgokat pedig mindkét oldalról, mert szerintem az az aktív, aki dug, és szopat, semmi mást, az egyszerűen nem meleg. Álljon a farka szex közben végig, főleg akkor, amikor dugom. A számomra ideális pasi akkorát spriccel, hogy a köldökömtől a fejem mögött lévő falig mindent beterít. Legyen szenvedélyes, és nagyon bevállalós (aka perverz:P). Ne húzza a száját, ha valami extrém ötlet jut eszembe.

Hát. Ilyen. Ilyen az én ideális pasim. Biztos ezért nincs senkim:D Ha valamelyik kedves olvasóm magára ismer, akkor kapálózzon, mert addig sajna azt kell hinnem: ez a srác csak a képzelet szüleménye, a valóságban ilyet összerakni egyszerűen lehetetlen.

“szerintem már te is léptél így ki mástól MSNről ezt 100% ig gondolom mert látszik hogy egy retkes kis buzi vagy”

Bizony. A nick az egyik előző postban szereplő escort telszámával átvehető a recepción.

Netes ismerkedés. Érdekes. A görcsöt igyekszem háttérbe szorítani, és fülelek. Valami olyasmit mond a pszichológus, hogy az ismerkedés tiszta marketing. Mintha egy terméket akarnál eladni, csak a termék ebben az esetben te magad vagy. Úgyhogy magadat csak pozitív fényben állíthatod be minden fórumon. Gondolj bele. Házal nálad egy ügynök, aki mosógépekkel kereskedik. Mutatja kívül, próbálja megmutatni belül is, de kicsi az ajtó… Aztán egyszer csak kiböki: Vedd meg, de szerintem ez egy szar. Pár fémpénzt alig adnék ki érte. Megvennéd? Ugyenem. Ennyit mondott, jött a zenei blogg.

A görcsöm elmúlt, de én elkezdtem gondolkozni. Lehet, hogy elbasztam, amikor CrazyBoy előtt ilyen üzenetekkel próbálkoztam pasiknál:

Nem volt túl kreatív, de…

Áááá, ez gyenge volt

Kis hülyével, mint én

Csodák csodájára, egyszer bejött, de váltani kellett. Az új profil titokzatos, de mégis sokat elárul. Nincsenek benne idézetek, se youtube linkek (ilyenekkel hogy lehet ismerkedni?:O), csak tervek, vágyak, nemvágyak, és egy XXX kép, amin természetesen nem én vagyok. Az elküldött üzenetek pedig magabiztosak, egy csipetnyi bókkal és humorral, valamint egy kérdéssel, hogy esélyt se hagyjak NE válaszolni (ami szerintem undorító dolog…). Úgy látszik, ennek van sikere.

Már csak azon kellene változtatni, hogy egy jó pasi képeit küldjem el a sajátom helyett. Mert a belsőm mindenkinek kell, a külsőmmel együtt viszont ugyanők csak barátkozni akarnak. Vagy esetleg egy fotós+személyiedző+étkezésitanácsadó+sminkes+sztájliszt kvintett:P

Mondjuk… ma láttam egy verset. Írtam is a srácnak. Mint kiderült: Végh György, pedig azt hittem, ő írta. De az egész… tökéletes:) A srác is. A képe… A legjobb fotó, amit azon a szájton láttam. És ő is CSAK barátkozni akar.

Jó volna egyszer más ember szemével
megnézni-látni kívülről magam:
mert érdekelne, hogy ki és miféle
az, akié a szájam és hajam,
hogy ki az, ki a szívem bitorolja,
aki használja lábam és kezem,
ki minden szervem elkoptatja sorra,
aki feléli lassan életem?

Nemsokára jön a második rész, Popov mintájára az ideális pasiról.

Reblog this if you have ever surfed the net naked!

és erre a válasz:

I mean, does the net work if you’ve got clothes on?

jóó, nemtom, nekem viccesnek tűnt:P Megyek, fürdöm, utána pedig gyűjtöm tovább a képeket a képes posthoz (annyi már körvonalazódott a felépítéséről, hogy lesz sok-sok kép, valamint egy ráadás adag betömörítve a fanatikusoknak:P)

Üdv idén is! Jéjzus, lassan 4 éve blogolok… Na mindegy:) Szerintem lassan végre nem csak nekem, hanem mindenkinek egyértelmű lesz: CrazyBoy nem csak a barátom, hanem nagyon komolyan az életem része, ezért nem véletlen, hogy minden bejegyzésben felüti a fejét:P Van egy téma, ami időről időre szóba kerül közöttünk. Mégpedig az, amit CB így fogalmazott meg: “Tök nagy szíved van, de csak annak adj belőle, akitől vissza is kapsz majd.” És most egy “szomorú történet” apropót is adott a bejegyzéshez. Biztos írtam már a témában, de faszom fogja kikeresni, inkább leírom újra a véleményem:)

Egy kis előzmény: Nyáron idióta voltam. Szakítottam CrazyBoyyal pár napra. 4-re. Nagy hiba volt, de visszacsináltam. Abban az időben megismerkedtem egy sráccal. Beszélgettünk, jól megvoltunk. Madonna koncert alatt még arra is rávett, hogy megvegyek egy határozottan nőknek szóló újságot, mert benne szerepelt egy képen. Aztán volt olyan is, hogy elmentünk együtt Capellába egy hétköznap este. Alig volt valaki, csak egy szánalmas travi show, meg néhány roma kurva. Elvoltunk, beszélgettünk, iszogattunk, majd eltűnt. 1 órára. Szó nélkül, úgyhogy otthagytam, csak kurva jófej voltam, és visszamentem. Mindegy.

A történet: nem is tudom, pontosan mikor, december elején, vagy november végén volt… Kért tőlem 5e forintot, hogy 5 nap múlva, hétfőn kap pénzt, akkor visszaadja. Egyetlen kikötésem volt: ne nekem kelljen utánajárnom, hogy visszakapjam a pénzem – mert megbíztam benne (bár már az előzmény alapján sem volt túl sok okom rá… Viszont… ciki, vagy nem, de egy kockás hassal bármikor le lehet venni a lábamról:) ). Aztán sokáig nem volt msnen. December 21-én felhívtam, mert baszta a csőröm a dolog. Nem vette fel, de mikorra hazaértem, várt tőle msnen egy kis magyarázat. Bocsánatot kért, meg mondta, hogy szakított a barátjával, meg másnak is tartozik, de igyekszik rendezni a dolgot. Aztán felhívtam 28-án, hogy mi a helyzet. Hívtam mindkét 20-as számomról, majd egy 30asról. Nem vette fel. Szám elrejtése, felvette. Egy nő. “Kivel beszélek?” Illedelmesen bemutatkoztam, majd mondtam, hogy a sráccal szeretnék beszélni. “Ez nem az ő telefonja” – majd letette. Nagyot néztem. Irány facebook, nem vagyok ott az ismerőse. Írtam neki egy rövid levelet:

“BASZDMEG.
Egész egyszerűen csak ennyit hagy mondjak.
Megbíztam benned. Tényleg, jó szívvel adtam.
Te meg ilyen kétszínű módon baszol ki velem?
szerinted normális viselkedés ez?
áááá…
neked is nagyon boldog kibaszott újévet.”

Átverve éreztem magam. Felhívtam utána január 2án, rejtett számról, és ő vette fel. Elmondtam neki szebben, hogy bánt a dolog, és ha nem kapom meg a pénzt, bizisten hallani fog még rólam. Tegnap megjött az átutalás. Kicsit szégyelltem magam. Felhívtam, és félig bocsánatot kértem. Úgyhogy végülis hepienddel zárult a történet.

Meséltem pár embernek a történetet, és mindenki azt hozta fel, hogy mennyire meglepődött, hogy a múltkor odaadtam két idegennek a lakásomat. De az tök más szituáció volt, szerintem. Nem ők kérték, akkor eszembe nem jutott volna. Mert az más, ha én ajánlok fel dolgot. Ezt bizti mindenki hülyeségnek gondolja, de így van. Ha valakinek nincs pénze, és felajánlom, hogy kölcsönadok egy 5, vagy 10 ezrest, hogy kilábaljon a hirtelen szarból, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy visszakapom. Ha viszont kérnek tőlem pénzt – hát, mivel ez nem az első eset volt, szerintem nem fogok adni. De nem feltétlenül rossz az sem, ha valaki kér. Csak meg kell válogatni, hogy kinek mondok igent. Például sokszor ajánlottam már fel embereknek, hogy elviszem őket erre-arra, de ez mindig csak Budapest határain belül történt. Január elsején viszont Captain arra kért, hogy vigyem haza vidékre. És igent mondtam, mert tudom, ha nem is pénz formájában, de vissza fogom kapni tőle ezt a dolgot.

Ide kívánkozik még egy másik szál is. Sokszor ajánlom fel embereknek a segítségem, amit mindenki fél elfogadni. Félnek, mert azt hiszik, hogy illemből ajánlom fel. Jó, néha biztos így van, de akkor sem mutatom ki! Szívesen elviszek bárkit bárhova, szívesen ajánlom fel a hálószobám, ha egy fiatal meleg pár nem tudja hol kielégíteni egymást… De senki nem fogadja el. Miért? Ki tudja… Man_is_madman kivétel:) Meg még páran. De mindenkinek segíteni akarok. Tényleg túl jó szívem van, csak figyelni kell arra, hogy ne használjanak ki.

Hát, ez van. Sokan mondják, hogy nagy szívem van. Majd burkot vonok köré, és vigyázok! Ehhez a bejegyzéshez nem járt szexi pasi, komoly a téma:) A hét vége felé újra jelentkezem, egy sokkal könnyedebb hangvételű kis bejegyzéssel:) Vagy kettővel:)

Odaértünk, lecucc a szállodában, megkérdeztük a recepción: merre van étterem? Hát, van egy kínai a szomszédban, egy olasz két utcányira, de 10 perc sétával elérhető a belvárosi karácsonyi vásár. Több sem kellett a kollégáimnak – irány a vásár:) Kolbász, churros fahéjas cukorral, forraltbor – és megvolt a hangulat a tömeghez és a nézelődéshez. Vettem ezt-azt (titokban kell még maradjon:D), aztán megérkeztünk egy punchárushoz. Tojáslikőrös-fehérboros puncsot ittak a kollégák, nekem már a punch is sok lett volna, ez meg még extrémül is hangzott, kihagytam. Főnököm erre megszólal: Beállt a hátam. Erre én, Viktor segítőkészen: “fogjam a zacskódat?” Mondanom sem kell gondolom, mindenki előtt megjelent a kép, ahogy alányúlok, és megemelem… Dőltek a röhögéstől (azóta azzal baszogatnak:D) Utána még beültünk egy étterembe, ahol persze tudott magyarul a felszolgáló (szép a szemed, kislány:D). Rendeltünk, vega kaját, ami nagyon finom volt, csak két falat után elkapott a hányinger, ami miatt muszáj volt abbahagynom az evést. De fotóztam egy csomó német feliratot man_is_madman megbízásából:) (Beteg a srác, azokból akar németül tanulni:D)

Jó kis este volt, csak a fejfájás meg a hányinger rányomta a bélyegét. A szobába érve megfejtettük a Wifi kódot, és neteztem még két órát (miközben mellettem a Jégkorszak 3-at nézte a kollégám). Hát, ennyi volt az első nap.

8:00-kor reggeli. Összekapartam minden német tudásom, és kértem még egy terítéket, meg egy fekete teát, úgyhogy elégedetten költöttem el a reggelimet. Irány a városi stadion, aminek a megtekintéséért vágtunk neki az útnak. Kérdeztünk, fényképeztünk, én meg vagányan jegyzeteltem az ÚJ IPHONEomba, amihez vasárnap reggel jutottam hozzá – és rögtön a szívemhez nőtt:) (ha valaki ilyet használ esetleg, érdekelne, hogy milyen programokat telepített rá). 1 óráért ennyit utazni… 10-kor már tovább is álltunk. 2 óra autózás Lipcséig, ahol valami bevásárlóközpont volt a cél. Lapos volt és 1 szintes, de olyan hosszú, hogy 1 óra volt, amíg oda-vissza végigsétáltunk rajta. Akkor még élelmiszerbolt, aztán nekiláttam újságot hajkurászni man_is_madmannek (miután persze beszereztem a CrazyBoynak szánt cuccokat;) ).

1. bolt:

- Halo, guten Tag. Ich möchte ein Schwul-magazin kaufen.
- Schuhe-magazin?
- Schwul. Für gay menschen.
- Wir haben kein.
- Auf Wiedersehen.

2. bolt:

- Helo, dou you speak english, because my german is not so good…
- A little bit.
- Please, help me, I need a gay-magazin.
- Game-magazin?
- Nonono, GAY, schwul!!!
- Oh! – és adta is.

Csak azt nem értem, hogy ennyire nem természetes dolog Berlin közelében ilyet kérni? Miért kell direkt félreérteni a kérdésemet??? Furis volt, meg 7,90€:D

Először 1 órát szántunk a bevásárlóközpontra, végül 4 órát töltöttünk ott… Sok, de megérte:) Vettem még fűszereket, narancsos-mangós Graninit:D ennyiiiiiiiiiiiiii.

Most Prágában vagyunk. Még 540 km van hátra… Éjfél lesz, mire hazaérünk:(

Rég volt ilyen…. igazi napi vegyes bejegyzés. Kell ez is:)

Az egyik főszereplőt Nathannak hívják:D Ezt csak a bloggerünk miatt gondoltam megjegyezni:P

A történet: van 5, közmunkára ítélt fiatal, akikbe belecsap a villám, és emiatt különleges képességekre tesznek szert (Nem csak ők, mint közben kiderül). De nem amerikai a film, szóval ezek elég hm speciális képességek: például van egy lány, ha hozzáér egy pasihoz, akkor pasi őrülten elkezdi kívánni és rögtön letámadja:D Vicces. Szóval róluk szól a film.

A második rész persze jobban benne van az emlékezetemben, abból gyűjtöttem is idézeteket:

“What is wrong with my cumface???”

és:

“- I shagged someone’s gran.
- I haven’t got any grandchildren.
- Oh, that’s OK then, cos that “could have been really awkward.”

Na, és ami van még… a pasik a sorozatból… CrazyBoy úgy ajánlotta a sorozatot, hogy van benne egy Bongyor pasi, nézzem meg:) Bejött, de aztán először rájöttem, hogy tévedtem, amikor megláttam a futó srácot:) Utána meg rájöttem, hogy megint tévedtem, amikor a végén 3 képkocka erejéig feltűnt ez a nyunyesz:P Azt mondom, megéri megnézni:D A maradék 4 képen a bongyor van, szexjelenet közben – sajna nem egy másik fiú lovagol rajta:(:)

Október elején voltunk már egyszer ott, de akkor csak 1 nap oda, gyorsan körülnéz, 1 nap vissza – szóval egy rövid kis trip volt, most viszont több napot [őőő 6-ot] voltam oda, Bambergben [csináltam egy gyors googlemapstérképet a fontosabb helyszínekkel, nézzétek meg:P]!

Gyorsan a program: 1. nap: utazás, este rántott hús+császármorzsa [nagyon finom itt, pedig a magyart utálom!], búzisör:P, alvás. 2. nap: reggeltől másnap hajnali 4-ig építés. 3. nap: reggeltől délutánig építés, majd éjfélig rendezvény. 4. nap: reggeltől éjfélig rendezvény 2 koncerttel. 5. nap: reggeltől délutánig rendezvény, utána bontás. 6. nap: vásárlás, utazás haza, kipak.

Ezt ennél izgalmasabban nem nagyon tudom leírni, szóval nézzük még pár dolgot, amit ide hozzáfűznék mindenképpen:

• intercomban – szerintem – full ciki azt mesélni, hogy amellett, hogy "én” mennyire tahó vagyok, a gyerekem sem marad el sokkal tőlem… Tudniillik egy kollégám folyton fingik, és a múltkor azt mesélte, hogy a gyereke fingott az óvodában, majd be is szart, és mondta, hogy nyeles puki. Szerintem ez gáz. Főleg elstoryzni.
• Amúgy… az előző ember jobb beosztásban van nálunk, mint én; jobban beszél németül, mint én [nem nehéz:P]; és majdnem annyira beszél angolul, mint én, mégis azt játszotta végig, hogy ha valamit el akart mondani külföldiül, akkor elmondta nekem, hogy mit mondjak; a többieket meg hozzám küldte… Ki érti ezt? Normális az ilyen?
• Ha már nyelvek… 1. nap vacsoránál az étteremben egy helyi arc az angolomat hallva megkérdezte, hogy az USA-ból jöttünk-é:P Nem esett rosszul:) Amúgy alig pár napot voltunk kint, és ezalatt is folyamatosan, érezhetően javult a németem, ugyanis muszáj volt használnom, mert voltak páran, akik nagyon nem beszéltek angolul… Persze, ha nem jutott valami eszembe, akkor simán mondtam angolul:P Pééééldául akárhogy törtem magam, azt nem tudtam megfejteni, hogyan mondják németül: “Can you show me?” Valaki?:P
  Volt egy helyi, aki nem beszélt angolul, de mondta a főnöke, hogy meg kéne tanulnia az angolt, én meg mondtam, hogy nekem meg a németet kéne gyakorolnom:D Meg ugyanaz a csávó mondta: ha Németországban vagyok, és tudok németül, akkor próbáljak meg németül beszélni vele:D
• Persze, mint mindenhol, itt is vannak magyarok, meg van magyar szál:) Egyik nap pl. idejött egy nő, és ennyit mondott: „Jó-napot kí-vánok” és aztán németül: „Ez minden, amit magyarul tudok” – de tök kedves, hogy próbálkozik:D Tegnap meg nagyon durva volt amúgy… itt ülünk a színpad mellett, szembe az összes nézővel, erre idejött egy magyar, és köszönt, hogy ő magyar, és csak hogy tudjuk: ő is itt van, az első sorban foglaltak neki a szervezők helyet:D Így elstoryzta, kollégámmal meg csak néztünk, hogy ez most mi a retkes fasz volt:D
• Amúgy max. 1-2 helyes fiúkát láttam kint, és azok is magyarok voltak… 40 millió csúnya pasi országa? na ne mááár!:P

Svikó: legyen az, hogy most te választasz, és mitch hewer-t választod:D És akkor ő lesz vasárnap. Amúgy csak róluk kettőjükről van ilyen sorozatom:$

ádám: ő a szöszi a skinsből… :) hát jó, legyen. esztétikailag biztos kellemes élményt tud nyújtani…elérhetetlen élményt… :)

Előzmények: Észrevehettétek, hogy pár napja faszkodott a paperboat, itt is voltak kisebb-nagyon fennakadások. Hogy mi történt? Jött egy ilyen kis izé iframe/badware-basz, és beleírta a hülye kis kódját mindenhova. Okés, törölgettünk bőszen, megszűntettük az összes helyről, de ugye a google nem frissít azonnal. Tegnap kértünk egy felülvizsgálati kérelmet, és ma reggelre eltűnt parajelzés a paperboatról is.

Azután jött ez a rövid kis beszélgetés:

a karasdavid: menő hogy így elkezdtük szépen rendberakni a dolgokat
Svityó: ezt most nem értem… mi menő?:$
a karasdavid: hát hogy frissítgetjük a wp-ket, megoldjuk a vírusokat, vagányok vagyunk
Svityó: írok majd egy bejegyzést, hogy istencsászár vagyok
a karasdavid: :D
Svityó: LEHET, hogy beleírlak:D
a karasdavid: :DDDDDDDD köszönöm (L)

Ekkor még nagyon nagy volt a pofám. Aztán felraktam egy wp security scan nevű plugint, amit greg ajánlott. Tök okos kis izé, megmondja, hogy mit csinálj, szóval nem egy rossz találmány… Csak… nincs arra felkészülve, hogy egy adatbázisból sok blog fut. Szóval volt egy database-biztonságosabbá tevő funkció… csak arra nem készültem fel, hogy az a kis hülye nem csak a bloghoz tartózó tizensok adatbázistáblát nevezi át, hanem az összeset… Úgyhogy a visszanevezgetésekkel elment két óra. Körbenéztem. Captain blogja megy, pipa. Egy másik blog megy, pipa. Enyém? Belépnék… erre megjön egy felirat: Nincs megfelelő jogosultság az oldal megtekintéséhez. Ezen kicsit felháborodtam: azért hagy legyen már jogom belépni a kurva blogomra bmeg!!

Mondom magamban: sebaj, megoldom. Elkezdtem variálni az adatbázisok között… törölgettem, csináltam ezt-azt, tök ügyesnek éreztem magam. És láss csodát – be tudtam lépni adminként. Vagyis admin jelszóval és felhasználónévvel, mert az a kis pondró azt hitte, hogy egy mezei felhasználó vagyok, ezért a saját profilom szerkesztésén kívül mást nem engedélyezett. Magamba roskadtam. Alig mertem elmesélni karasnak, hogy töröltem pár dolgot… Ültem, pödörgettem a fanszőrömet, és megszületett a megoldás: csináltam “egy másik blogot”, ahhoz egy új adatbázist, és abba szépen átmásolgattam a mysql-es műveletekkel a megfelelő adatbázisokat. Meglett az összes bejegyzés, az összes komment, címkék, kategóriák… és exSpikey segítségével a jobb oldali oszlop is a helyére került, úgyhogy ekkor már teljes joggal voltam nagyon büszke magamra. Ez mindent elárul:

a karasdavid: lassan én kérek tanácsot
a karasdavid: wp-ben
a karasdavid: tőled

dagad a mellem!

Mindenki blogtalálkozókat szervez. Itt volt Captainé június elején; pár nap múlva pedig Kylelal múlathatjuk az időt az eklektikában, úgyhogy én sem akarok kimaradni a sorból! Ezért arra gondoltam, tartsunk egy eléggé speciális blogtalálkozót, ami ennélfogva remélem, hogy mindenkinek maradandó élmény marad, ugyanis nem csak az lesz a fontos, hogy legyünk együtt, hanem az is, hogy legyen valami közös élmény, ami összeköt.

Szóval menjünk, és lőjük szét egymás … [mindenki helyettesítse be a másiknak azt a testrészét, amire hm a foga fáj;)]! Elég tökösek vagytok? Persze, azért körbeérdeklődtem a piacon, hogy ki hogyan áll hozzá a dolgokhoz, nehogy beégjek annyira ezzel a dologgal, mint John a Szégyentelenből, amikor minden barátja előtt kérdezte meg Fernandót, hogy összeköltöznek-e:P Szaladjuk végig a reakciókon:

SPF: "bár amikor kint voltunk terepen és seggen lőttek az fájt";"ja, amúgy megnézem, ahogy a sok meleg a fegyverrel bánik :P";"ugye tisztában vagy azzal, ha valaha is paintbollozunk neked annyi?"[a legutolsót akkor mondta, amikor honfoglalóban az összes területe színt váltott – az én színemet vették fel:P]
Captain: "jaja:D én totál benne lennék"
m.: "igazi meleg sport"
979: [vele párbeszéd zajlott. két részlet:]
979: két éve voltam, és amikor picsán lőttek, az még vagy 1,5 hónapig lila volt :)
Én: :D
979: a hátamon is egy-két folt díszelgett, de azok hamarabb elmúltak
Én: akkor 1,5 hónapig lesz kifogásod, h miért te legyél az aktív;)
—————-ÉS————–
 979: aznap estére viszont már ne nagyon tervezz magadnak programot :)
Én: ágyi progit se?:D
979: iszonyú fárasztó. max. egy oldalt fekvős 69-est

továbbá jelezte még szándékát 979en keresztül LEQRicsi, valamint redblek is! És persze ott leszek én is, nomeg CrazyBoy!

Na, na, na? Miccóltok?:P

Paul Burston – Szégyentelen

Hogy melyik kiadó adja ki? Szerintem lassan mondani sem kell… Szinte minden könyvet, ami olyan, hogy ha meglátom, rögtön meg is akarom venni, az Ulpius-ház adja ki… A hátul olvasható rövid tartalom itt !

Az az igazán durva, hogy még nem tartok a könyv negyedénél, de ugyanazt érzem, mint a fiúk a klubból-t nézve éreztem: hogy ez rólam szól. Oké-oké, ez szarul hangzik, de az ottani karaktereket is simán rá lehetett húzni az ismerőseimre, a történetek is megtörténhetnek… És itt még közelebbi élményeimet olvashattam viszont. Nézzünk egy párat:

Az egyetlen alibi-s élményem úgy ért véget, hogy pisiltem, majd, amikor észrevettem, hogy egy tag arra veri a farkát, hogy ott pisilek mellette, kézen ragadtam a barátomat, és kimenekültünk a helyről. Ő még maradt volna, de már értem, miért a női vécébe járt pisilni…

Utálta ezt az érzést, amikor túl részeg ahhoz, hogy bármit is csináljon, és bármit is csinált, egy fikarcnyit sem változott a helyzet. Elvánszorgott a vécébe, és tíz teljes percig mélázott a piszoár fölött azon tépelődve, hogy vajon kell-e hánynia, vagy sem. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki álldogál mellette. Mikor oldalra nézett, észrevett egy hátrafésült, fekete hajú vén tagot, kezében a farkával, ahogy finoman rejszolgatva az ő ágyékát bámulja.

Internetes ismerkedés 1:

Johnnak tetszettek ugyan ezek a maximák, de az infólapból hiányzott egy-két fontosabb részlet. Csak hosszadalmas üzenetváltások után derült ki, hogy IzmosHelyes korántsem annyira izmos és helyes, mint állítja. Valójában erősen közel áll a negyvenhez, kopaszodik, és valószínűleg csak azért gyötörte magát az elmúlt húsz évben a mellizmai fejlesztésével, hogy ne legyen olyan szembetűnő egyre növekvő pocakja.

Aztán ír olyanról is, mint a netes ismerkedős adatlapokon található jeligék [Kúsztósz figyelmébe ajánlom, hamár:D]

A neten található adatlapján a nézeteiből is adott némi ízelítőt, amivel elárulta, hogy bár a végletekig el van telve magával, azért némi filozofálgató hajlam is szorult belé. “Ha az élet időpocsékolás, és az idő az élet pazarlása, akkor jöjjünk össze, és pazaroljuk egymást.” “Fontos, hogy mindig mindenben a legjobb légy. A második helyezett csak az első vesztes.”

Vagy pl. itt van az a dolog, hogy vannak emberek, akik azt mondják, hogy genetikailag beléjük van kódolva a késés, de szerintem késni nemes egyszerűséggel parasztság, és nincs rá mentség.

Megnézte az óráját – nyolc múlt. Kezdett nagyon idétlen lenni a helyzet. Miért késik el valaki mindig mindenhonnan? Vajon erről sem tehet az ember, mint a diszlexiáról? Lehet, hogy amikor a Christopherhez hasonló emberek az órájukra néznek, hirtelen összekeverednek a számok? Vagy csak nagyképűen meg akarják mutatni a világnak, hogy rájuk érdemes várakozni?

<igal> Szia
<igal> Itt vagy
<sZUCSI> kerdezed vagy mondod ?
<igal> kérdezem?
<sZUCSI> miert? kerdezed?
<igal> Csak ugy
<igal> Hol laksz!!!
<sZUCSI> miert kiabalsz, miert nem kerdezed ?
<igal> bocsi  akor hol laksz
<sZUCSI> akkor 2 K, es meg mindig hianyzik a kerdojel a mondat vegerol
<igal> légyszi mond meg hol laksz?
<sZUCSI> ez viszont mar nem kerdomondat
<sZUCSI> :(

éljen a csetes ismerkedés az iqhuszárokkal.

Most is… ülök itthon ártatlanul, erre kiddo ír msnen:

:: kiddo :: üzenete:
kééééépzeld
:: kiddo :: üzenete:
kapok ösztöndíjat   
aKicsoda üzenete:
baszdmeg
:: kiddo :: üzenete:
te is kapsz, mit bazdmegolsz

Aztán küldött egy ösztöndíjas excel-filet, és mit látok benne, a 12. munkalap 36. sorának D-E-F oszlopában?:O

Szóval, lehet büszkének lenni rám, az utolsó félévben összehoztam életem első, és valószínűleg utolsó tanulmányi ösztöndíját. Igaz, hogy csak 6e Ft, pedig 4,3-ra máshol vagyonokat fizetnek, de akkor is… Jejejeeee!:D

Szóval, bementünk, tele a váró, de mivel mindenki eredményre várt, gyorsan túljutottunk a dolgok véres részén. Nálam már rögtön így kérdezte a doki:

- Ugye fiúk a partnerei?
- Ennyire látszik?
- [hebegés] É-é-én sok mindenkit ismerek

Téma lezárva, kijöttünk. Egy hét halálra izgulás következett. Ez alatt az idő alatt én el szoktam tervezni, hogy hogyan ölöm meg magam, szóval nagyon mélypontra tudok süllyedni [semmi más nem okoz ilyet!], és most csak CB akadályozott meg benne, hogy nem így volt – mindig nyugtatott, ha picit túlizgultam magam a témában.

Ma vettünk cipőt neki is, és közel voltunk ahhoz a bolthoz, ahol magamnak gondoltam megvételezni a neten már körvonalazott darabot, de a tudat, hogy már megvan az eredmény, eltántorított a cipőtől, és mint egy erős mágnes, húzott a “rendelő” felé.

Beértünk, megint tömeg. Valahogy mindig mázlink van, most a legtöbben tesztre vártak, úgyhogy az eredményre várók sora viszonylag gyorsan pörgött. CB ment be előbb, 1 perccel később kinn is volt. Jöttem én. Vagy 5 percet bent voltam, ami alatt CB hallott sírni [pedig nevettem], meg olyat is, mintha a doki azt mondta volna: “két lehetőség van…” szóval ő azalatt is nagyon izgult, amíg bent voltam, meg kezdett sajnálni és temetni:P

Viszont mi megbeszéltük a dokival, hogy mennyire izgultam, hogy jobb óvszer nélkül dugni, hogy aktív vagy passzív vagyok, a párkapcsolat nehézségeit, meg ilyesmit. Szóval érdekes beszélgetés volt, ami a dupla negatív eredménnyel [[szifiliszteszt is volt]]] együtt teljesen lenyugtatott, és visszahozott arra a mosolygós szintre, ami mindig az uralkodó, ha CBvel vagyok.

És ha már teszt… nézzük, miért is volt okom aggódásra: CB előtt megfordult pár srác az ágyamban. És annak ellenére, hogy teljes mértékben tisztában vagyok a védekezés nélküli szex minden veszélyével, nem mindig védekeztem. Nem voltam hülye, de nem mindig volt esőkabát. Kicsit olyan ez szerintem, mint a vezetés. Ha van légzsák a kocsidban, és bekapcsolod az övet, akkor is meghalhatsz egy másik ember hülyeségétől. Ha pedig folyamatosan emiatt aggódnék, nem ülnék autóba. Én mégis naponta vezetek. A szifiliszt attól kaptam, akit szeretek. Remélem, ti is látjátok, hogy az autós hasonlat megfelelően alátámasztja a véleményem.

Nem sokkal később arra lettem figyelmes, hogy két kisgyerek [mint később kiderült, 12 és 14 évesek] bámulja a gépeimet. Odamentem, nehogy elbsszanak valamit [Srác: nem szándékosan, csak véletlenül, szóval semmi támadás nem volt a reakciómban!]. Csak érdeklődő kisfiúk voltak, akik megkérdeztek mindent, megnyomkodtak mindent, amit megengedtem, és ámultak. Mielőtt átküldtem volna őket a fénypulthoz, hogy most akkor érdeklődjenek ott, azért volt egy furcsa rész a párbeszédben:

• Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?
• Persze.
• Hány éves vagy?
• 23
• Nem látszol annyinak!
• [Szájtátva]: miért, mennyinek nézek ki?
• 18-nak!
• Viktornak hívnak?
• [Újabb szájtátás, pulzus égbeszökik, autogrammosztó toll kikészít] Igen, de honnan tudod?
• [Rámutat a gépemre, ami épp zárolva volt] Oda van írva

Aztán beszámoltak arról, hogy nekik melyik srác tetszik a legjobban:) Persze ezen is összevesztek, mint kb. mindenen:

• Nekem az a srác tetszik, akinek ilyen csík van a szeménél, és tök gyorsan lépdel oldalra!
• [másik srác]: nekem is ő tetszik!
• Neeeeem, ő nekem tetszik, ne másolj már!

Kinéztem menekülően CrazyBoyra, aki csak mosolygott. Amikor meg vége lett a műsornak, és masírozott ki a tömeg a teremből, két hangos “SZIAVIKTOR”-t hallottam, amikor elmentek mellettem. Mókás egy mozzanat volt. Rajongók.

Amúgy szerintem ez nem ilyen meleg szikra volt a srácoknál. Szerintem mindannyian úgy voltunk vele 12-14 évesen, hogy fiúk tetszettek, őket akartuk másolni, ők voltak a példaképek, a követendő minta. Csak aztán vannak fiúk, akik utána elkezdenek lányokat nézni, randizgatni, majd gyereket nemzenek, és vagyunk mi, akik már nem csak példaképként tekintünk rájuk, hanem akár társként is.

Szerintetek?:D Kis buzik voltak?:)

Úgyhogy vagyok, fetrengek itthon. Megyek erre-arra moziba, vacsizni, beszélgetni, EDZÉSRE, de még így is marad idő, amit netezéssel **szok el. Viszont ennek van pozitív oldala is, mégpedig az, hogy gyöngyszemekre bukkanok, amiket rögtön fel is vettem a readerbe, ahol már eddig is számos blog, rss hírforrás szerepelt. Akkor tehát a találati lista:

• Hulljon le a lepel – bár akit érdekelt, már úgyis tudja: ITT elérhető egy 23 perces werkfilm arról a produkcióról, amiről nemrég 3 egymást követő bejegyzésben is írtam, és még mindig meg vagyok halva érte.
• Mutattam Pötinek is a videót, aki cserébe ezt mutatta nekem, mondván, hogy “ez már ledfal” – hát igen, a szám is nagyon jó, a technika is, szóval nyálcsorgatás.

• Aztán itt van a hg.hu, ahol többek között blog jelleggel folyamatosan tudósítanak az építészet, belsőépítészet és design világából. Még csak pár napja nézem őket, de már olvastam egy 10 méteres mustangról, amit a denveriek démoninak tartanak, egy “színes játékvár” gyerekkórházi osztályról, maximális védelmet nyújtó kerékpártárolóról, új városrészekről, vagy éppen …
• … arról, hogy a két centis plasztikemberek világa mennyire különbözik a miénktől. Képek a plastic life című flickr gyűjteményből:

• Amúgy ennek a műfajnak a megteremtője egy brit street-art művész, Slinkachu, akinek már könyve is megjelent a miniatűr emberekről készült képeivel. Az ő munkásságát a blogján követhetjük nyomon.

• Ha a HG.hu-ról írtam, akkor muszáj lesz az építészfórumról is. Mostanában egyre jobban izgat az építészet. Pár hete folyamatosan olvasom a portfolio.hu ingatlanmellékletét is, és ezt a duót bővítette trióvá az építészfórum, ahol főleg pályázatokról, azok eredményeiről és az építész szakma eseményeiről lehet olvasni, de itt olvastam egy designpályázaton nyert herendi porcelán pendriveról, egy libanoni épület díszvilágításáról, amit magyarok csináltak, vagy egy új élelmiszeráruház terveiről is.
• Nem építészetet, viszont egy annál melegebb témát boncolgat Iguazu újabb blogja, a január közepe óta közvetítő Homarblog [nem azonos az index fogyasztóvédelmi magazinjával]. A témákat nem írja le más jobban, mint az első bejegyzés egyetlen mondata: “Fűtsünk be együtt”. Divat, filmek, testápolás, zene, pasik, és a meleg világ hírei mind-mind megtalálhatók a bejegyzések között. Kicsit olyan, mintha a boxermagazin tért volna vissza, csak színvonalasabb írásokkal;)
• Még egy picit Iguazu, akinek a cucosai között egy igazi álompasira bukkantam, szóval ez az oldal is bekerült a readerbe;) Amit még mindenképpen meg kell itt említeni, hogy tök jó az a montázs a háttérben [annak ellenére, hogy a legelső kép rögtön az a virág, amiről mindig egy segglyuk jut az eszembe:D], a képek, a színvilág, designból csillagos ötös!

• Nem Igunál, hanem egy másik gaytalkos bloggernél, spikeynál [aki már olvasható twitteren is] figyeltem fel Cüstös viccesen értelmes kommentjeire, így belenéztem a blogjába. Itt szerencsére ugyanazzal az emberrel ‘találkoztam’: Érdekes kérdéseket feszeget [társasjáték két fiúkutyánál, hogy egymással folytatnak szexuális viszonyt; arról is ír, hogy képtelen vérzés nélkül borotválkozni (–> Braun cruzer a tuti befutó nálam;]) ; egy román-magyar meleg pár tragédiájáról], viszonylag viccesen: “Majd fogtam magam, odamentem a fürdőszobai polchoz, kinyitottam, kivettem a szájvizem – amiről ezek szerint apámnak eddig nem volt tudomása -, és láttam a szemén, hogy erősen nézi, hogy mi az, majd mikor kupakba töltöttem belőle, és bedobtam a számba, hirtelen kikerekedett a szeme, majd azonnal megszakadt a szövegfolyama, lassan rám vetette tekintetét a flakonról és megszólalt: “Te iszod a sampont?!“.” Mellesleg a blog designja is igen jó!

Remélem, szakítotok időt végigböngészni a listát. Érdemes.

http://www.efukt.com/2339_1_Guy_1_Cup.html

[első] reakciók:

“nane”
“annyira fasz vagy”
“nahát:D micsoda oldal ez hehe”
“majdnem elsírtam magam”
“ez elég undi… JÉZUS mi történt vele???”
“én rosszul vagyok”

Köszönjük együtt karas barátomnak ezt a kulináris élményt;)

Három könyv címével a tarsolyomban indultam neki az alexandrának, ebből kettőt a mozgólépcső mellett láttam kiplakátolva, egy meg mefi.be hatására van rajta már régóta a listámon [meg persze azért, mert az összes többi robincook ott figyel a polcomon:)

Eredmény: a Halálcsapdát nem találtam a boltban, és még a címét is elfelejtettem, mire odaértem. A Pánikot mindkét helyen keresték [elkeseredésemben bementem egy libribe is, ahol a nő megesküszött rá, hogy ott van a polcon...], de aztán most reggel lecsekkoltam, és nem véletlenül nem találták sehol: szeptember 30-án jelenik meg, pedig érdekesnek tűnik.

Amit viszont sikerült megvételeznem, az Tarjányi Péter ex-kommandós életrajzi-elemző könyve, Meglátni és megveretni,  aminek “Az apropó nem más, mint a 2006. szeptembere, a tévészékház ostroma óta tartó, újra és újra fellángoló utcai randalírozások.” A könyv nem túl terjedelmes, de van saját honlapja részletekkel, ami nekem tök szimpatikus elgondolás. Vannak a könyvnek testőrös részei, egy kis múlt, és sok vélemény a jelenről, szóval érdekes lehet a “randalírozásokat” egy belsős szemszögéből is végigolvasni. Mégis egy tök másjellegű idézettel ajánlom a könyvet, amin a fent említett MLM konferencián sírva röhögtünk:

“Különböző szituációkban – repülőgépvisszafoglalás, fegyveres bűnöző elfogása, satöbbi – folyt a küzdelem. Az izraeli csapat vezetője, aki korábban az atlantai olimpia biztonságáért felelős stáb egyik főnöke volt, egyszer csak közölte velünk:
- Mi egyszerűen intézzük el az otthonába szorított terrirstát. Először felszólítjuk megadásra, majd előgördül két, tolótalppal felszerelt harckocsi, és rádózerolja a házat.
Ezt olyan természetességgel adta elő, hogy a lélegzetem is elállt. Kérdeztem, mi lesz a nőkkel és a gyerekekkel.
- Ha a felszólítás ellenére nem bújnak elő, ők is az ellenségeink.
- És ha a család jönne, de apu nem engedi?
- Az már túszejtés. Kilőjük az apát, majd újra felszólítjuk a családot. Ha nem mozdulnak, megy a tolótalp. Háborús övezetben élünk, nem vidámparkban.”

No igen.

A tanár egész órán a kínai és orosz csoporttársakkal poénkodott, nekik direkt angolul beszélt (pedig perfekt magyarok), meg ilyesmi. Aztán 300évesjátékmára sóhajtott egy hatalmasat, amire a tanár elkezdte faggatni:

T: Ki sóhajtott? Te voltál, 300évesjátékmára?
300: ééén nem sóhajtottam. 
T: Hát pedig ezt így hívják magyarul!
Én úgy röhögtem, mint suliban még soha:D

Ja, ha már kínai, buzuljunk picit:) Egy olyan helyes ferdeszemű-európai keverék jár a suliba, hogy, mivel bement a könyvesboltba, rögtön vettem ma két tankönyvet, pedig már pár féléve nem szoktam:D

Ez szól? Hát ez kurvára nem szól baszdmeg!!!

- Mennyiért szopsz le ingyen?

rákattintva cenzorálatlan:)

Ma volt az első olyan nap, amikor végig csináltam mindhárom étkezést. El is fáradtam rendesen. Ez az új hosszított P/A nagyon rossz nekünk, de azok, akik az ebéd maradékát csinálták, végig azt mondták, hogy ez mennyivel jobb így, mert nem halnak meg [az eddigi 6 helyett 10-12-en vagyunk végig ebédkor].

Reggel megkaptuk az új supervisort [igen, már négyen vannak:D], aki tök fiatal, és normális, és nagyon szépen beszél angolul [és nagyon-nagyon helyes:D]. Ja igen, és reggeli és ebéd között két meetingünk is volt [aztán este még 1], mert az újak nagyon beleszarnak mindenbe, és emiatt sosincs semmi megcsinálva, amit Mogyi mond. Nomeg, megint kiértékeltük a vendégkérdőíveket, most 88 darabot, az utóbbi két hétből [amióta itt vannak az újak], és volt benne 11 darab 5 pontos, és két darab 0-s, ami Mogyi szerint [én is egyetértek] katasztrófa, és jobb, ha mindannyian most rögtön hazamegyünk. És tény, ha kidolgozzuk a beleinket, jobb lenne az ilyen meetingeken azt hallani, hogy mindenki elégedett velünk. De tény az is, hogy ha 9-en kidolgozzuk a belünket, és 10*-os szolgáltatást nyújtunk, és van egy, aki béna meg szar, akkor a vendég bizony azt fogja írni a megjegyzés rovatba, ha épp őt kapja, hogy „The service in the main restaurant is not good” [a kiszolgálás a fő étteremben nem jó]…

Délután lementem a városba netezni, beszélgettem tesóimmal msnen, meg gyűjtöttem olvasnivalót itthonra, megírtam pár levelet, majd nagybevásárlás a boltban, és vissza meló.

Este Sakissal, az angolul is beszélő görög pincérrel voltam egy stationben. Tök jól összedolgoztunk, és egészen addig nem volt semmi gond, amíg be nem mentem polisholni [mert Mogyi azt mondta, hogy ha ketten vagyunk egy stationben a vacsora alatt, akkor fél 9-kor az egyiknek külön szólás nélkül be kell mennie polisholni]. Sakis kiakadt, hogy mi az, hogy egyedül hagyom kint, és a végén már olyan ideges volt, hogy vörös, kidagadt eres fejjel ordítozott velem, meg Orsival… Aztán megbeszéltük a dolgot, de az ijesztő, hogy két nap alatt már másodszor éreztem úgy, hogy közel van az a pont, hogy beverjék az arcom, és a ’legszebb’ az egészben az, hogy mindkétszer azért, mert azt csináltam, amit a főnökeim mondtak. Még mindig tartom magam, hogy nem akarok megfutamodni és feladni, főleg nem közel 50 nap után, de akkor is: ha valaki megüt [nem pajkosságból, persze], akkor én bizony 1 órán belül felmondok és hazamegyek… Nem fogom agyonveretni magam…

Éjszaka olyan vihar volt, hogy csak na:D Fútt a szél, esett az eső, csuda világ volt…

T-79 2008. április 15. kedd [48] végre

…, de szerintem ennek köszönhető, hogy ma végre kisütött a nap. Kisütött… mi az, hogy kisütött… Tűz a nap, felhőtlen az ég, nem fúj a szél sem, a tenger durvábban kék, mint eddig bármikor, nagyon meleg van, és 20 nap után végre újra lehet látni a Mount Olympust [a szembeparton lévő hegyet]. Sokkal-sokkal jobb így dolgozni, mint úgy, hogy kinézel az ablakon, és annyira szürke az ég, meg a víz is, hogy nagyon mereszteni kell a szemed, hogy meglásd a határt az ég és a víz között. Most azt láttam, ha kinéztem, hogy nap, napozó emberek, kék tenger, hegy – szóval csupa vidám dolgot.

Viszont ebéd közben megint fájt a lábam, a lábszáram közepe, ugyanott, mint kb. két hete. És nem nagyon múlik el semmitől, az ebéd végére már lábujjhegyen jártam, mert ha letettem a sarkam is, azt nem lehetett kibírni. Ebéd után gyors átöltözés, majd végre újra rövidnadrágban és trikóban, végig hangosan énekelve hazasétáltam a beachen. Itthon zuhanyzás, naplóírás, borotválkozás, majd újra munka este.

A vacsoráztatás közben nem történt semmi említésre méltó… Este befejeztük a filmet Ferivel, amit elkezdtünk vasárnap. A Copycat – A tökéletes másolatot néztük, amiben tök jó ötletek vannak, nem nagyon találtam benne logikai hibát, de Ferivel ellentétben nekem ez bizony nem lesz a kedvenc filmem – nálam ez az egyszer megnézem kategória – mondjuk éppúgy, mint a legtöbb film:D

T-78 2008. április 16. szerda [49] elment minden közmű

Most megelőztem a múlt heti sokkot, amikor megláttam, hogy a büfét nem annyira készítette fel reggelre – ja, mert megint én helyettesítettem: Este polisholtam egy csomó kanalat reggelre, és este megnéztem, hogy mit csinált a jóember. Igazából csak egy helyről felejtette le a kanalakat, különben egész pofás munkát végzett. Hajtás amúgy sem volt, aztán 9 után, amikor is elment az áram, már tányér sem volt, amit ki lehetett volna rakni [éppúgy, ahogy nem volt kávé, csésze, evőeszköz, lekváros edény, semmi:D]. Aztán Bea és a konyhásnők elkezdtek kézzel mosogatni, de ez már egy másik story:)

Jajj, azt nem írtam, hogy egy hét alatt most már a második vendég talált gilisztát a kajájában, ami 5* ide vagy oda, kurvagáz. Kb. egy hete csirkében volt, tegnap egy salátában, aminek biztos fejhullás lesz az oka – nekem legalábbis ez lenne logikus.

Aztán átépítettem a büfét ebédre, ettem szokás szerint palacsintát, amihez ma narancslekvárt választottam, ami egyszerűen isteni. Azt hittem, hogy az itteni eperjamet nem lehet felülmúlni, de most megkövetem magam. Narancslekvárt mindenkinek. Ebédre csak egy fél narancsot ettem, ami viszont annyira édes volt, hogy mmmmmm nyami:) 12:30 után egy picivel pedig elment a víz, ergo a colagép, és a juicegép nem tudta felhígítani a sűrítményeket, emiatt ilyen geil lé jött elő belőlük, úgyhogy feladatul kaptam, hogy palackos vízzel keverjek gyümölcsleveket sűrítményből:) Igen izgalmas volt ott próbálgatni az arányokat.

Délután nem értem el a hazajövő buszt, úgyhogy séta – zene nélkül, mert a telefonom is lemerült:S A megbeszéltek alapján átmentem a lányok szobájába, ahol csináltunk pár szendvicset, és lementünk mind az öten magyarok a partra punnyadni. Beával fotózgattam – hol egymást, hol a többieket, hol magunkat, hol csak a tájat, aztán mi is lefeküdtünk, és próbáltunk nem megfagyni, amikor egy kisebb felhő eltakarta a napot.

Az utóbbi napok érdekes párbeszédei még ide tartoznak:

Feri: „Miért van bicikli a konyhában?”
Reni: „Mert ez a szobám, baszdmeg!”

és:

Viktor [Én]: „Hello, how are you today?”
Vendég: „Orange Juice.”

ennyi.

A buszra várva bemutatkozott nekem az új munkaerő, Claudia. Ő is román, vagyis csak félig, mert félig magyar, úgyhogy beszél magyarul, de mondjuk egy jó középszinten, mert csak az apjával szokott. Ha valami nem jut eszébe, gond nélkül belemondja románul – ’tudod, itt van a város, ami körül itt van a munci…’ [hegy], vagy angolul, ha épp úgy jut eszébe. De tök aranyos, meg minden. Azt hittük – ő is – hogy pincér lesz, de végül hostessnek osztották be. Csoda, de a vacsora alatt volt víz és áram is, úgyhogy zökkenőmentesen lement, én elkészültem mindennel, és el tudtam jönni a 22:15-ös busszal. Ez az új büfésfiúnak úgy szokott sikerülni, ha félig készíti fel, különben a 23:00-sat is csak rohanva éri el – ha eléri. Gill szerint sosem lesz gyorsabb, mert látszik rajta, hogy lassú:D

Este a shortbust néztük Ferenccel – mert próbáltam rábeszélni a Ken Parkra, de azt már mindketten láttuk, és ezt meg én még nem, és mondta, hogy hasonlóan nem prűd film ez sem:D Hát, tényleg nem az. Bár érdekes problémákat feszeget, tetszik a romantikus oldala is a filmnek. Sok okosságot nem tudok írni róla, de hm attól hogy tele van fasszal, szerintem megéri megnézni.

T-77 2008. április 17. szerda [50] day off – az ÖTVENedik nap

Na, ma day off, Beával. Úgy volt, hogy kirándulni megyünk. Kelés, fürdés, egy kis rendrakás, majd amazing race, amíg a Bea fürdött és készülődött, aztán hívtuk a taxit – és megbeszéltük, hogy igazából egyikünknek sincs kedve menni. Úgyhogy taxival elmentünk a buszállomásra, ebédeltünk, majd Bea desszertezett, aztán neteztünk 2 órát, aztán séta, bolt, séta vissza a szállodába, vacsi, busz haza, vacsi itt is, majd nassolás filmnézés [a tolmácsot néztük, amit már láttam – a Bea meg jól bealudt:D] közben – egy zacskó chips és két banán:D Szóval ma rendesen telezabáltam magam, és mivel szinte semmit sem mozogtam, durván ki fog lengeni holnap a mérleg nyelve:)

T-76 2008. április 18. csütörtök [51] Station One

Ma mégsem reszkíroztam meg a mérlegre állást:) Mivel Darko nem jött reggel dolgozni, és én amúgy is 3 stationben segítettem volna reggel [ergo saját nélkül], én kaptam meg az 1-es stationt. Mivel ez van a legközelebb a bejárathoz és a konyha bejáratához, nem tengerre néző, és nincs közel a buffet sem, valamint ez a legkisebb minden állás közül, ez a legkönnyebb. Nincs hajtás, hamar végez az ember, nem para. Nem is fáradtam el nagyon, bár most már értem, hogy általában miért a gyengébb/lassabb embereket rakják be ide… Úgyhogy nem jósolok hosszú időt magamnak az egyes stationben. Egy biztos, ma egész nap ott voltam.

A vacsora hasonlóan unalmas volt, mint a másik két étkezés… Alig volt pár vendégem, de őket 100%-ig kiszolgáltam:) 21:30-ra mindennel kész voltam, akkor áthívtak, hogy terítsek meg a verandán is, mert Sakis hisztizett, hogy egyedül kell terítenie. Azt is megcsináltam, aztán rendbe raktam a rekeszeket, ami a Bea dolga lett volna [felhívták a main bárba], aztán 22:30-kor nekikezdtem a daily cleaningemnek: takarítsd fel a padlót [söprés, felmosás]. 22:52-re végeztem is, amikor is Grigory, az új supervisor szólt, hogy mától a folyosó felmosása is a 8. számú daily cleaning része… 22:58-kor rohantam fel az öltözőbe, és fullra átöltözve elértem a 23:00-s buszt. Hhhhhá király vagyok:) Megérte annó a Vöcsökkel versenyeznem átöltözésben:)

„Aztán 16:40 körül [45-re volt beállítva az ébresztés] megtörtént az, amitől kicsit tartottam: kulcscsörgés az ajtóm előtt, majd kopogás, mert benne volt a kulcsom a zárban: két román srác jött be, miután kinyitottam az ajtót. Az első párbeszéd legérdekesebb momentuma az volt, amikor megkérdezte [ismétlem, ROMÁNIÁBÓL jött] az egyik srác, hogy „ugye az angol a hivatalos nyelv nálatok?”:S Aztakurva, ezek nem lehetnek ennyire buták:S”

Kicsit kiegészítve:

A párbeszéd kb. így zajlott [persze angolul]

• Szia, honnan jöttél?

• Szia, Magyarországról, és ti?

• Romániából. Az tök jó, majd fogok tőled angolul tanulni!

• […][gyk.: itt nem a témába vágó sorok következtek]

• Mi a hivatalos nyelv nálatok? Ugye az angol?

• Őőő a szomszéd ország vagyunk, azt hittem ezt illik tudni…

• Nem azt kérdeztem, hanem azt, hogy mi a hivatalos nyelv nálatok?

• [én megint elmondtam, hogy debaszki, a szomszéd ország vagyunk már, hahóóó]

• De most komolyan, mi a hivatalos nyelv?

• [nézek rá hülyén] a magyar…

• [erre a társa:] én tudok pár szót magyarul… jó napot kívánok, igen, nem, jó estét

Itt elkezdtem fürdéshez készülődni…

Problem: No power

Cause: Power is not connected

Solution: Time to have a coffee break

Amikor először kezdtem el olvasni olyan könyvet, ami igazán érdekelt, tizenpár éves voltam. Jó, most nem fogok mesekönyvekről, meg színezőkről írni. Anyut kértem, hogy adjon valamit, ami jó lesz. Robert Merle – Védett férfiak – ami igazából legjobb tudásom szerint egy másolás, a Védett nők másik verziója. Csak arra emlékszem, hogy nagyon vontatottan olvastam el, több részletben, éppúgy, mint Merlétől az Állati elméket. Ezután igazi éles váltás következett, megtaláltam otthon valamelyik régi kiadású Robin Cook orvoskrimit. Ezek voltak azok a könyvek, amik úgy igazán elindítottak az olvasás szerete felé vezető úton.

Mert ezeket én egyszerűen nem bírtam letenni. Együtt vettem mély levegőt Laurie Montgomeryvel, amikor valami veszélyes dologra készült, de éppúgy izgultam Jack Staplaton vakmerő tettei közben is. Egy éjszaka, és megvolt egy könyv. Nem olyan krimik voltak, hogy együtt lehetett nyomozni a főhősökkel, de talán épp ezért volt végig izgalmas, mert láttuk mind a két ‘szál’ cselekedeteit. Aztán jött a derült égből villámcsapás – kiolvastam az összeset. Akkor jöttek a próbálkozások, keressünk más orvoskrimi-szerzőt. Próbálkoztam Martha Tailorral, meg volt egy Új Orvosregények címet viselő sorozat is, de ezek nem voltak még egy lapon említhetőek sem Cookkal, úgyhogy új irányt kellett vennem:) Akkoriban a mountexes öltözködési stílusomat éltem, ilyen hegymászós és outdoor cuccok, és ott láttam meg egy könyvet, Joe Simsontól A végtelen érintését. Rövid kis könyv, de minden másodpercében érezhetjük, amit a hegymászó érzett, miközben a hegy tetején eltört a térde, és megpróbált lejutni. Amennyire én tudom, ezt meg is filmesítették, és láttam is a filmet, de nem nagyon ugrik be a címe. Innen és a National Geographicos hegymászóbalesetes filmekből szinte egyenes út vezetett a “Veszélyes Övezet” könyvsorozathoz, melynek minden kötetét Robin Cookéhoz hasonló izgalommal fogtam a kezembe.

Közben persze a kötelezőket mindig rövidítve olvastam el, de hát ez is az én alulműveltségem:S Hazai pályáról Tvrtko és Havas mellett két nagy kedvenc Kárpáti Andor Kurvajó és Kánya Kata Testőrök című könyve. Utóbbi a gyerekkori álmom miatt, hogy én testőr akarok lenni, volt nagy élmény, az előző meg a következőhöz hasonló gondolatok miatt:

“Mielott elaludna, pihegve a mellemre hajtja a fejét és azt mondja>
- Szeretlek.
Én csak fekszem és a mennyezetet nézem. Érzem, ahogy teste álmában megrázkódik és tudom hogy szépet álmodik. De mit mondott? – hallgatózok a sötétben – mit mondott ez a lány?
Az erdo felol tücsökciripelést, lombsuhogást hoz felém a szél, Hallom, ahogy végigszalad a dombokon, simogatja a fák leveleit és játszik a vízzel a medencében.
Az ablak felé fordítom arcom.
A Holdat látom és csak nézem fehér tükrét. Lassan megértem, mire gondolhat ez a lány, aki a mellemen álmodik és szinte megbomlik az agyam. Remegni kezdek, széthullik a testem, összehúzódik a lelkem, mert ömlik belolem egész életem összes horadt gecisége, áramlik szemembol a könny és ráz a sírás.
Zokogok, mert azt hiszem, megtanultam szeretni.”

és ez is az még:

“Egyszer, éppen a szobámban hallgatom a német esot és kezdek tisztulni az anyagtól, amikor anyám felhív. Beszélgetésünk közben hirtelen valami megmozdul az agyamban. Felteszem neki azt a kérdést, ami annyira hétköznapi, hogy nem jut eszembe hamarabb, hogy anyámtól megkérdézzem. Most, hogy pörgeti az agyam a fu, foglalkoztatni kezd a legapróbb részlet is.
- Hogy vagy? – ezt kérdeztem tole és ez nem a hogy-vagy-köszjól-és-te-klisé. Kíváncsi vagyok, hogy az anyám, az ember, aki nem ismer, aki el sem tudja képzelni, hogy ki lehetek, hogy érzi magát. Erre elmeséli, hogy szarul. Hallgatom és életemben eloször tudatosul bennem, hogy meghallom, amit mond. Végre nem azt hiszem, amit én, hanem amit egy másik hisz magáról.”

Volt egy rövid fantasys korszakom is, Shadowrun címen futottak, mindenféle hülye lények, orkok, meg a szokásos felhozatal, az egyetlen különbség az volt, ami vonzóvá tette számomra őket, az az volt, hogy a múlt helyett a jövőben játszódnak. Érdekes ötlet így a valóságsók kora után, amit Ben Elton gondolt át a Halál egyenes adásban című könyvben, amikor is arról szól a történet, hogy egy valóságshowban meghal vki – úgy, hogy közben soksok kamera veszi – és nem találják a gyilkost.

Aztán az én életemben is eljött Dan Brown, akinek mindenki a Da Vinci-kódját élteti, pedig szerintem az Angyalok és Démonok százszor jobb könyv. Sokkal élvezhetőbb a nyomozás, jobb a történet, minden jobb. Volt még kt másik próbálkozás is tőle, azok nem jöttek be annyira. Amit viszont rögtön utánuk olvastam, az a Raj volt. 1000 oldal – ilyen hosszú könyvet eddig még talán a kezembe sem vettem:D Egészen a végéig nagyon jó könyv katasztrófákkal, kutatással, de a vége kaksi:S Szerintem. Viszont addig megérte… szóval ennek ott a helye a polcomon [ha Norman visszaadná...].

Akiről még mindenképpen szót kell ejtenem… Imádom és imádtam nézni az országúti kerékpárt… És a titkos favoritom mellett mindig drukkoltam Lance Armstrongnak, aki a hererákja után megnyert már annyi Tour-t, mint még soha senki. Az ő könyve – Bicikli életre-halálra – az első győzelmét és a rák legyőzését mutatja be. Az egyik nagy kedvencem ez. Idézet belőle:

“Az emberi szó egyik meghatározása így hanzik: “az emberre jellemzo, szemben Istennel vagy az állatokkal, vagy gépekkel, különösen hajlamos a gyengeségre, és ezáltal az emberi nem tulajdonságait mutatja.” A sportolók általában nem így gondolkoznak önmagukról; túlságosan el vannak foglalva a legyozhetetlenség képének kialakításával ahhoz, hogy bevallják félelmeiket, gyengeségüket, védtelenségüket, sebezheto vagy esendo voltukat, és épp ezért nem is kedvesek, körültekintoek, irgalmasok, jóindulatúak, engedékenyek, megbocsátóak se magukkal, se a környezetükkel szemben.”

És ezzel el is érkeztünk a jelenhez, amit főleg az útkereséssel tudnék jellemezni. Az útkeresés pedig abban nyilvánul meg, hogy tele van a tv feletti polcom [felső kép] be nem fejezett könyvekkel:

• Robin Cook – Szfinx: Cook könyvei addig jöttek be, amíg orvoskrimiket írt. Vannak másfajta könyve, de azok annyira unalmasak, hogy vááá:S
• Steven Hall – CápaCa vagy cáPAca vagy tökömtudja cáPACA nemtom az is lehet, hogy CÁPAca: Láttam a metroban a könyvet, és tényleg azt hittem, hogy izgalmas lesz… aztán… Lyall, ez neked való könyv.
• Jeffery Deaver – Kék halál: ezt egyszerűen meguntam… De több esély van arra, hogy ezt befejezem, mint az első kettőnél együttvéve.

Ez az utóbbi könyv azért is izgalmas, mert most rendeltem még egy könyvet tőle, és már kettőt el is olvastam, szóval a jelenlegi toplistámon ő mindenképpen rajta van. Jó könyveket ír, úgyhogy a kék halált egyelőre biztos csak nem a mostani állapotomra találták ki:D De Az üres szék, vagy akár Az Igazak törvénye mind izgalmas és lebilincselő olvasmány.

Aztán van még nekünk egy olyanunk, hogy John Grisham. Ő egy másik krimis alműfaj, az igazságügyi krimik legalább akkora mestere, mint Cook az orvoskrimikben. Hosszú könyveket ír, melyben a legapróbb részletekig mindent megismerhetünk. Nem az elejétől pörgős könyvek, de ha túljutott valaki a bemutató részen, akkor mind nagyon izgalmas. Nem véletlenül filmesítették meg annyi könyvét… Csak hogy párat említsek, ő jegyzi a Pelikán ügyirat és a Cég, továbbá Az ítélet eladó című darabokat.

Balek. Erről már annyi felé mondtam jót… Nem véletlenül van rajta a dobogó közelében az alexandra eladási listáján… Idézzek ebből itt – és tényleg végig ilyen!!! tízből húsz pontos – ugye, Ricsi, tőled tanultam, hogy így kell pontozni:D Abszolút kedvenc!

És akkor a tervek meg amit most olvasok:

Most esténként Michael Connelly Halálszoros című könyvével bújok ágyba, és sokszor reggelente is olvasok belőle pár oldalt. Tetszik, ahogy ír. Nyomozós könyv, izgulok rajta, na.

A következő könyv pedig – már valószínűleg görögországban – a tegnap megemlített Battle Royale lesz.

YshouldIBaSaint – ennyire kifejtősre gondoltál?:P Megszakítom a láncot, mint a továbbküldős leveleknél:) De szívesen elolvasom mindenki könyvajánlóját – szeretek olvasni!!!

Még annyi talán, hogy én nem néztem a vitát a tévében, csak az indexes közvetítést olvastam/olvasom, amiből kitűnt, hogy a riporter is kurvára unta az egészet. És hogy ez miből látszik? Hát ebből:

“Szünet febr. 11. 15:04

A képviselők egy ideje már csak önmagukat és egymást ismételgetik, ezt viszont mi nem közvetítjük. Ha bármi érdekes történik, visszatérünk!

Megszakítjuk febr. 11. 15:17

Szünetünket megszakítjuk, Lamperth Mónikának ugyanis új frizurája van!

2 dolgot tartok említésre érdemesnek… különben egy újabb piramisjátékos céggel ‘ismerkedtem meg’… szóval shit volt az egész:)

A neckermannom – a kollégáim így nevezik a szépséges leathermanem – miközben szereltem egy projektort fel a falra, beleesett kinyitva számba, ami hála a jó égnek, szépen feldagadt. juppí:S Legalább a fogaim megmaradtak… Ez igazából vicces, csak baromira fájt:S

A másik meg… az egyik előadó felolvasta ezt a kis történetet, és tök jó, úgyhogy megosztom itt [kb egy órán keresztül kerestem a neten:D]. Ha minden igaz, Hanoch McCarty [de ha nem ő, az sem baj, mert nem ő a lényeg:P] szavai Pöti szerzőjének egyik művéről:D Olvassátok mosolyogva!!!

“Saint-Exupéry vadászpilótaként harcolt a nácik ellen, és bevetés közben vesztette életét. A második világháború előtt a spanyol polgárháborúban is részt vett a köztársaságiak oldalán. Ez az időszak ihlette A mosoly (Le sourire) című elbeszélését. Ezt szeretném most megosztani olvasóimmal. Nem tudni, hogy saját életéből merített eseményt dolgoz-e fel, vagy a képzelet szüleménye. A történet szerint ellenséges fogságba esett és börtönbe zárták. Őrei rideg tekintetéből és a durva bánásmódból biztosra vette, hogy másnap kivégzik. Innen kezdve a saját szavaimmal mesélem el a történetet, amennyire emlékszem rá. Nem volt kétséges, hogy halálra szánnak. Remegtem az idegességtől. A zsebeimben kutattam, hátha maradt valahol egy cigaretta motozás után. Találtam is egyet, de reszkető ujjaimmal alig tudtam az ajkamhoz emelni. Ekkor ráeszméltem, hogy gyufám sincs, elvették tőlem. Cellám rácsán át az őrre néztem. Ügyet sem vetett rám. Végtére is ki törődik egy senkivel, egy hullajelölttel? Spanyolul kiszóltam neki:
- Nem tudna tüzet adni kérem?
Felém pillantott, vállat vont, és odajött, hogy meggyújtsa a cigarettámat. Eközben a tekintetünk óhatatlanul találkozott. Ebben a pillanatban elmosolyodtam. Nem tudom, miért tettem. Talán az idegességem miatt, talán azért, mert amikor testközelbe kerülünk valakivel, nehéz megállni a mosolygást. Akárhogy is, mosolyogtam. Ebben a másodpercben mintha egy szikra húzott volna ívet a két szív között. Nyilván az őr is viszonozta mosolyomat a rácson túlról. Már felparázslott a cigarettám, de ő ott maradt a közelemben, egyenesen a szemembe nézett, és egyre mosolygott. Én is tovább mosolyogtam, most már abban a tudatban, hogy nem egyszerűen egy börtönőrt, hanem egy embert látok magam előtt. A tekintete mintha új távlatokat nyitott volna.
- Van gyereke? – kérdezte.
- Igen, nézze! – vettem elő a tárcámat, és idegesen kotorásztam benne a családi fotók után. Ő is előhúzta a gyerekei képét, és arról beszélt, hogy milyen jövőt tervez nekik. A szemem megtelt könnyel. Elmondtam neki, menynyire félek, hogy nem láthatom többé a családomat, nem láthatom felnőni a gyerekeimet. Az ő szemébe is könnyek szöktek. Hirtelen egy szó nélkül kinyitotta a zárka ajtaját, és némán kiengedett. Kivezetett az épületből, nesztelenül, a kertek alatt kikísért a városból. A település szélén elengedett, s továbbra is szótlanul sarkon fordult és otthagyott.
Egy mosoly mentette meg az életemet.”

“- Elmondaná, kérem, hogy mit
tud Alexander Woolfról? – kérdezte O’Neal, majd könyökével az asztalon
támaszkodva előrehajolt, és én megpillantottam egy felcsillanó aranyórát.
Túlságosan aranyszínű volt ahhoz, hogy valódi arany legyen.

-Melyikről?

Elkomorult.

– Hogy érti azt, hogy melyikről?
Hány Alexander Woolfot ismer?

Némán mozgattam a számat, magamban
számolva.

– Ötöt – böktem ki végül.

Ingerülten felsóhajtott.

– Annak az Alexander Woolfnak,
akire az imént utaltam, volt… van egy háza a Lyall utcában, Belgraviában -
magyarázta a szarkasztikus okoskodásának abban az egyedi hangnemében, amit
előbb-utóbb minden íróasztal mögé szorult angol elsajátít.

– Lyall utca. Hát persze! – Hitetlenül
ráztam a fejem – Akkor hatot.

O’Neal Solomon felé lövellt egy
pillantást, de onnan nem kapott segítséget. Visszafordult felém, arcán
hátborzongató mosollyal.

– Magától szeretném megtudni, Mr.
Lang, mit tud róla?

– Van egy háza a Lyall utcában, Belgraviaban – mondtam
ártatlanul. – Ez segít?”

[Ez a háttérképem - a kép blograméretezésében köszönet illeti kiddot!] De közben aztán eszembe jutott még egy vicces – remélem, tényleg az – bekezdés. Olvastam a könyvben, megmosolyogtam, továbbhaladtam rajta. Aztán romeon olvastam valakinek az adatlapján. Tudtam, hogy már hallottam valahol. És most kicsit jobban elgondolkoztam rajta:

“Az a helyzet, hogy voltam már börtönben. Csak három hetet, és csak vizsgálati fogságban, de amikor az embernek napi két sakkpartit kell lenyomnia egy tőszavakban beszélő West Ham focidrukkerrel, akinek az egyik kezére a HALÁL szó van tetoválva, a másikra pedig az, hogy HALÁL – mindezt olyan sakk-készlettel, amiből hiányzik hat gyalog, az összes bástya és két futó – akkor hirtelen azon kapja magát, hogy elkezdi igen nagyra becsülni az élet apró örömeit. [...]”

És igen. Ezért vagyok boldog. Majdnem mindig. “[...] elkezdi nagyra becsülni az élet apró örömeit.” Amikor sírnék az iskolában, mert ott vannak a barátaim. Itthon, mert épp Magdi anyus összejött Vili bácsival, amikor félévente egyszer belenézek a Barátok köztbe. A buszon, mert látok egy nevető öreg nénit. Az utcán, amikor átengedek valakit az utcán, és integetve megköszöni. Amikor a barátaim boldogok. Hogy elsőre eltalálok, felismerek minden bp-i helyet Spring játékblogján. Hogy már gond nélkül meg tudok csinálni 3*20 fekvőtámaszt. Hogy – végre – rászóltam magamra, hogy fejezzem be a belső karácsonyt: egér, táska, fotógép, nod32 – ez ea vége – Premium elfogyott. Hjaj.

[És annak is örülnék, ha Lyall újrakezdené a blogolást. Ha sikerülne a holnapi vizsgám. Ha mindenki velem örülne, hogy megyek görögországba. Ha mindenkit boldognak látnék, akit ismerek. Hjaj. Mert - bár nem szeretek jobban magamnál mindenkit, mint Ricsi, de legalább annyira szeretek mindenkit]

Meg akartam osztani egy zenét is, amit LOLÁtól kaptam, és ma kb egész nap ezt hallgattam. Na, teszek még egy próbát! Mr. Brooks filmzene.

Ma suli, gyógyturizmus – tanár leolt, szokásos, nem érdemel, szót. Utána német, tanár leolt – már tényleg megszoktam, de azért még felveszem. Rendszerv zh – ebben a szakmában dolgozom hat éve… úgyhogy remélem nem sikerült rosszul. Ja, leírom mekkora szívem volt. Hátul ültünk a teremben. Kiddo oszlopát előreültették, de ő puskázni akart. Nekem nem volt puskám, és odaengedtem a helyemre és előre ültem én:) [majd csinálok egy hatalmas szívem van-jelet:)] Szóval ezek után mentünk a zónába. Szokásos jó hangulat, meg poénkodás, aztán… belekezdtem egy storyba, könyvrendelés petitprince után a neten, és nagy nevetés, de amikor rákérdeztem, nem mondták meg, min nevetnek. Hazajöttem, olvastam a bejegyzést:

“Mondjátok, hogy nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen… Megveszel egy ajándékot, már csak néhány nap van hátra az ajándékátadás
tervezett időpontjáig, mire megtudod, hogy az illető megvette magának
azt, ami a polcodon ül becsomagolva, kedves karácsonyi üzenettel,
masnival átkötve… Fakkk!”

Még ekkor sem esett le a kapcsolat. Aztán rákérdeztem, és megvilágosodtam. Ilyenkor úgy szégyellem magam. Tavaly is ezt csináltam, most is. Úgy látszik, ez állandó karácsony előtti kellemetlenség lesz:S

Három lett, maradhat?:P

Ma négy órán voltam bent. Ifo településmenedzsment – felejtős, geciunalmas. Nem nagyon figyeltem, de így is csak az maradt meg, hogy a tanár vonalakat meg pöttyöket rajzol a táblára, azokat néha bekarikázza, vagy aláhúzza egy másik vonallal. És az ember próbáljon meg jegyzetelni:) Utána következett a humánmenedzsment, az a tanár… jóska papa… 74 éves, 4 felsőfokú nyelvvizsgája van, minden fasznak az elnöke, órán ilyeneket szól: ja a fiam mellesleg milliárdos… Az ilyen mellett próbáljon az ember teljesíteni:) Felolvasott egy verset is, aminek a végén meg let tapsolva – én nem tapsoltam, elgondolkoztatott… Bemásolom:

Kipling:

Ha…

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,

ha kétkednek benned, s bízol magadban,

de érted az ő kétkedésüket,

ha várni tudsz és várni sose fáradsz,

és hazugok közt se hazug a szád,

ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,

s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,

gondolkodol – becsülöd a valót,

ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,

s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,

ha elbírod, hogy igazad örökre

maszlag gyanánt használják a gazok,

s életműved, mi ott van összetörve,

silány anyagból építsék azok.

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,

van merszed egy kártyára tenni föl,

s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,

nem is beszélsz a veszteség felől,

ha paskolod izmod, inad a célhoz

és szíved is, mely nem a hajdani,

mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,

csak Akaratod int: ,,Kitartani”,

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,

királyokkal jársz, s józan az eszed,

ha ellenség, de jóbarát se sérthet,

s mindenki számol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy távfutás neked s te futsz vígan,

tiéd a Föld és minden, ami rajta,

és – ami több – ember leszel, fiam.

Azt mondta, hogy ez leír mindent, amit egy menedzsernek tudnia kell. El is kezdtem tanulni:):) Utána német… Hát, szomorúan tapasztaltuk, hogy semmire sem emlékszünk. Vagyis de, kb az egész elénk tett szöveget értjük, de nem tudunk visszaidézni semmit. Nagyon passzív a szókincsünk:S A napot végül egy gyakorlat, a rendezvényszervezés zárta – hát ezzel csak az a gáz, hogy mindent, amit elmondott, az életből láttam már… És egy csomó minden nem úgy van, ahogy tanította. Na mindegy. Majd ha lesz erőm, kijavítom, de ezt az órát végig golfoztam a telefonomon:):)

_{Most alvás, holnap reggel ötkor meló:S}

Más: A lakásomnak ugye, mint már meséltem róla, csak a fürdőszoba az a része, ami még hátra van a felújításból. A fészek klubban megláttam milyen burkolat és mosdó kell nekem. Váááá, ilyen fürdőszobában akár aludni is tudnék:) (A piszoárokat természetesen nem kell nézni:D) Azok ott alul, a kis mozaikcsempék alatt nem nagy csempék, hanem fényes sötétbarna falapok.

Megint más: A wcc tetején az alábbi dolgokat hallottam ‘neves’ fellépőktől és műsorvezetőktől. Érdemes elmerengeni rajtuk. Szerintem ‘viccesek’:S

“A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. A kérdés, hogy átérzed-e”

és:

“Ettől sokkal többet hoz ki belőletek az életérzés, ami megfogott”

A keverőállásban nagyokat néztünk ezek hallatán:) Kíváncsi vagyok a véleményekre.

Jah, és:

UGYE MILYEN SZÉP KÉPET CSINÁL A TELÓM?:P:P

Nos, hogy ez a rövid bejegyzés ne legyen annyira rövid, megosztok két gyöngyszemet a tegnapi nap ajánlatkéréseiből:D És a durva, hogy mindkettőt ugyanaz követte el:

1.: Célország: GULGÁRIA

2.: Megjegyzés: KISS MINI EBB VAN (ezzel a helyesírással)…

Hát az utolsó fél óra azzal telt hogy szakadtunk a röhögéstől:)

Laci csalt, ő is rajta van a képen, így nem ér. Karas… bazz, az egy lány hogy mondhattál ilyet?:’( Mellesleg tényleg a farmermellényes megoldás vagyok;P

Mielőtt elfelejtem: ezt találtam valakinek a gayromeos adatlapján… Aranyos srác, bár én nem tetszem neki, de ezt akkor is megosztom. Nála is idézőjelben van, úgyhogy remélem nem ő írta, mert nem akarok itt mindenféle jogot megsérteni:D Szóval az idézet: "Anya, szerelmes vagyok egy fiúba. Nem tehetek róla, de egész nap rajta jár a fejem. Ti nem tehettek róla, és igazából én sem. Igazából csak abban érzem magam bűnösnek, hogy becsaptalak titeket, és az utóbbi 2 évben folyton csak lányokról beszéltem, miközben fiúkkal randiztam. Sajnálom."

Holnap megyek vidékre dolgozni, utána meg vizsga, este jekyllnormannal, aztán megint munka. Úgyhogy kicsit leszek szerdán, de úgy teljes lényemmel csak pénteken. Szombaton megint mixertanfolyam, meg szigeti sportvarázs, ahogy vasárnap is.  Szóval most kezdek elhalni, mert kurva álmos vagyok:S Járok erre-arra, és keveset alszom, mert utálok aludni:( Elveszi az időmet, amit annyi másra is fordíthatnék. Ezen a hétvégén sem csináltam semmit:S Dolgoztam tegnap hajnaltól ma reggelig. Nem is az a lényeg, hogy milyen rendezvény volt. A munkatársammal teljesen vegyes élményekkel jöttünk el. Az emberek között csak a két véglettel találkoztunk:S Volt a tajparaszt, aki még köszönni sem volt képes (és az ilyen egy luxusszállodában pincérkedik:S), meg volt olyan is, aki utánunk jött a parkolórámpára, hogy elvigye kezelni a parkolókártyánkat… Szóval érdekes volt. Hajnalig tartott az esemény, és a végén fél óránként váltottuk egymást, mert annyira unalmas volt, hogy nem bírtunk ébren maradni…

Deko

Az, amit a Dávid adott linket, az eddigi ötletek közül a legjobb segítség. Valaki azt mondta, hogy vegyek festékeket, és fessek egy akármit a falra. Valaki más felajánlotta, hogy fest egy városrészletet… De a városrészletek közül tetszik az ami – műemlék létére – a Frank Zappa kávézóban van. A mostani terv az, hogy az egyik falra – a bejárattal szemben – egy egyméterszeregyméteres részre 9db, 30*30as fénykép kerül. Ha végre sikerül felraknom egy ps-t a gépre, akkor mutatok látványtervet is nektek. Addig marad a fantázia. Nah, ennyi, alvás.

Kétféle ember létezik: az egyik mindig megmondja amit gondol, a másiknak meg vannak barátai.

Szerintem ez teljes mértékben így van… Ezért még viccesebb… Szerintem tényleg szar helyzetben vannak az olyan emberek, mint én is, akik mindig megmondják, amit gondolnak… Pedig tudom, néha arra van szüksége az embernek, hogy azt mondják neki, amit hallani akar, de szerintem akkor is többet ér egy őszinte barát, mint egy, aki mindig a kedvedben jár.

Ez az én értékrendem…