Posts Tagged ‘kerékpár’

• A nagy lopás S02E01 Könyves.post II.

  Date: 2008.02.15 | Category: mixed! | Response: 4

  Folytassuk akkor hát a YshouldIBaSaint és Gus ötlete nyomán létrejott postot a könyvekről. A hátborzongató könyvajánló után most nézzük meg a könyvespolcaimat, beszéljünk a kedvencekről, és a tervekről.

  Amikor először kezdtem el olvasni olyan könyvet, ami igazán érdekelt, tizenpár éves voltam. Jó, most nem fogok mesekönyvekről, meg színezőkről írni. Anyut kértem, hogy adjon valamit, ami jó lesz. Robert Merle – Védett férfiak – ami igazából legjobb tudásom szerint egy másolás, a Védett nők másik verziója. Csak arra emlékszem, hogy nagyon vontatottan olvastam el, több részletben, éppúgy, mint Merlétől az Állati elméket. Ezután igazi éles váltás következett, megtaláltam otthon valamelyik régi kiadású Robin Cook orvoskrimit. Ezek voltak azok a könyvek, amik úgy igazán elindítottak az olvasás szerete felé vezető úton.

  

  Mert ezeket én egyszerűen nem bírtam letenni. Együtt vettem mély levegőt Laurie Montgomeryvel, amikor valami veszélyes dologra készült, de éppúgy izgultam Jack Staplaton vakmerő tettei közben is. Egy éjszaka, és megvolt egy könyv. Nem olyan krimik voltak, hogy együtt lehetett nyomozni a főhősökkel, de talán épp ezért volt végig izgalmas, mert láttuk mind a két ‘szál’ cselekedeteit. Aztán jött a derült égből villámcsapás – kiolvastam az összeset. Akkor jöttek a próbálkozások, keressünk más orvoskrimi-szerzőt. Próbálkoztam Martha Tailorral, meg volt egy Új Orvosregények címet viselő sorozat is, de ezek nem voltak még egy lapon említhetőek sem Cookkal, úgyhogy új irányt kellett vennem:) Akkoriban a mountexes öltözködési stílusomat éltem, ilyen hegymászós és outdoor cuccok, és ott láttam meg egy könyvet, Joe Simsontól A végtelen érintését. Rövid kis könyv, de minden másodpercében érezhetjük, amit a hegymászó érzett, miközben a hegy tetején eltört a térde, és megpróbált lejutni. Amennyire én tudom, ezt meg is filmesítették, és láttam is a filmet, de nem nagyon ugrik be a címe. Innen és a National Geographicos hegymászóbalesetes filmekből szinte egyenes út vezetett a “Veszélyes Övezet” könyvsorozathoz, melynek minden kötetét Robin Cookéhoz hasonló izgalommal fogtam a kezembe.

  

  Közben persze a kötelezőket mindig rövidítve olvastam el, de hát ez is az én alulműveltségem:S Hazai pályáról Tvrtko és Havas mellett két nagy kedvenc Kárpáti Andor Kurvajó és Kánya Kata Testőrök című könyve. Utóbbi a gyerekkori álmom miatt, hogy én testőr akarok lenni, volt nagy élmény, az előző meg a következőhöz hasonló gondolatok miatt:

  “Mielott elaludna, pihegve a mellemre hajtja a fejét és azt mondja>
  - Szeretlek.
  Én csak fekszem és a mennyezetet nézem. Érzem, ahogy teste álmában megrázkódik és tudom hogy szépet álmodik. De mit mondott? – hallgatózok a sötétben – mit mondott ez a lány?
  Az erdo felol tücsökciripelést, lombsuhogást hoz felém a szél, Hallom, ahogy végigszalad a dombokon, simogatja a fák leveleit és játszik a vízzel a medencében.
  Az ablak felé fordítom arcom.
  A Holdat látom és csak nézem fehér tükrét. Lassan megértem, mire gondolhat ez a lány, aki a mellemen álmodik és szinte megbomlik az agyam. Remegni kezdek, széthullik a testem, összehúzódik a lelkem, mert ömlik belolem egész életem összes horadt gecisége, áramlik szemembol a könny és ráz a sírás.
  Zokogok, mert azt hiszem, megtanultam szeretni.”

  és ez is az még:

  “Egyszer, éppen a szobámban hallgatom a német esot és kezdek tisztulni az anyagtól, amikor anyám felhív. Beszélgetésünk közben hirtelen valami megmozdul az agyamban. Felteszem neki azt a kérdést, ami annyira hétköznapi, hogy nem jut eszembe hamarabb, hogy anyámtól megkérdézzem. Most, hogy pörgeti az agyam a fu, foglalkoztatni kezd a legapróbb részlet is.
  - Hogy vagy? – ezt kérdeztem tole és ez nem a hogy-vagy-köszjól-és-te-klisé. Kíváncsi vagyok, hogy az anyám, az ember, aki nem ismer, aki el sem tudja képzelni, hogy ki lehetek, hogy érzi magát. Erre elmeséli, hogy szarul. Hallgatom és életemben eloször tudatosul bennem, hogy meghallom, amit mond. Végre nem azt hiszem, amit én, hanem amit egy másik hisz magáról.”

  Volt egy rövid fantasys korszakom is, Shadowrun címen futottak, mindenféle hülye lények, orkok, meg a szokásos felhozatal, az egyetlen különbség az volt, ami vonzóvá tette számomra őket, az az volt, hogy a múlt helyett a jövőben játszódnak. Érdekes ötlet így a valóságsók kora után, amit Ben Elton gondolt át a Halál egyenes adásban című könyvben, amikor is arról szól a történet, hogy egy valóságshowban meghal vki – úgy, hogy közben soksok kamera veszi – és nem találják a gyilkost.

  Aztán az én életemben is eljött Dan Brown, akinek mindenki a Da Vinci-kódját élteti, pedig szerintem az Angyalok és Démonok százszor jobb könyv. Sokkal élvezhetőbb a nyomozás, jobb a történet, minden jobb. Volt még kt másik próbálkozás is tőle, azok nem jöttek be annyira. Amit viszont rögtön utánuk olvastam, az a Raj volt. 1000 oldal – ilyen hosszú könyvet eddig még talán a kezembe sem vettem:D Egészen a végéig nagyon jó könyv katasztrófákkal, kutatással, de a vége kaksi:S Szerintem. Viszont addig megérte… szóval ennek ott a helye a polcomon [ha Norman visszaadná...].

  Akiről még mindenképpen szót kell ejtenem… Imádom és imádtam nézni az országúti kerékpárt… És a titkos favoritom mellett mindig drukkoltam Lance Armstrongnak, aki a hererákja után megnyert már annyi Tour-t, mint még soha senki. Az ő könyve – Bicikli életre-halálra – az első győzelmét és a rák legyőzését mutatja be. Az egyik nagy kedvencem ez. Idézet belőle:

  “Az emberi szó egyik meghatározása így hanzik: “az emberre jellemzo, szemben Istennel vagy az állatokkal, vagy gépekkel, különösen hajlamos a gyengeségre, és ezáltal az emberi nem tulajdonságait mutatja.” A sportolók általában nem így gondolkoznak önmagukról; túlságosan el vannak foglalva a legyozhetetlenség képének kialakításával ahhoz, hogy bevallják félelmeiket, gyengeségüket, védtelenségüket, sebezheto vagy esendo voltukat, és épp ezért nem is kedvesek, körültekintoek, irgalmasok, jóindulatúak, engedékenyek, megbocsátóak se magukkal, se a környezetükkel szemben.”

  És ezzel el is érkeztünk a jelenhez, amit főleg az útkereséssel tudnék jellemezni. Az útkeresés pedig abban nyilvánul meg, hogy tele van a tv feletti polcom [felső kép] be nem fejezett könyvekkel:

  • Robin Cook – Szfinx: Cook könyvei addig jöttek be, amíg orvoskrimiket írt. Vannak másfajta könyve, de azok annyira unalmasak, hogy vááá:S
  • Steven Hall – CápaCa vagy cáPAca vagy tökömtudja cáPACA nemtom az is lehet, hogy CÁPAca: Láttam a metroban a könyvet, és tényleg azt hittem, hogy izgalmas lesz… aztán… Lyall, ez neked való könyv.
  • Jeffery Deaver – Kék halál: ezt egyszerűen meguntam… De több esély van arra, hogy ezt befejezem, mint az első kettőnél együttvéve.

  Ez az utóbbi könyv azért is izgalmas, mert most rendeltem még egy könyvet tőle, és már kettőt el is olvastam, szóval a jelenlegi toplistámon ő mindenképpen rajta van. Jó könyveket ír, úgyhogy a kék halált egyelőre biztos csak nem a mostani állapotomra találták ki:D De Az üres szék, vagy akár Az Igazak törvénye mind izgalmas és lebilincselő olvasmány.

  Aztán van még nekünk egy olyanunk, hogy John Grisham. Ő egy másik krimis alműfaj, az igazságügyi krimik legalább akkora mestere, mint Cook az orvoskrimikben. Hosszú könyveket ír, melyben a legapróbb részletekig mindent megismerhetünk. Nem az elejétől pörgős könyvek, de ha túljutott valaki a bemutató részen, akkor mind nagyon izgalmas. Nem véletlenül filmesítették meg annyi könyvét… Csak hogy párat említsek, ő jegyzi a Pelikán ügyirat és a Cég, továbbá Az ítélet eladó című darabokat.

  Balek. Erről már annyi felé mondtam jót… Nem véletlenül van rajta a dobogó közelében az alexandra eladási listáján… Idézzek ebből itt – és tényleg végig ilyen!!! tízből húsz pontos – ugye, Ricsi, tőled tanultam, hogy így kell pontozni:D Abszolút kedvenc!

  És akkor a tervek meg amit most olvasok:

  Most esténként Michael Connelly Halálszoros című könyvével bújok ágyba, és sokszor reggelente is olvasok belőle pár oldalt. Tetszik, ahogy ír. Nyomozós könyv, izgulok rajta, na.

  A következő könyv pedig – már valószínűleg görögországban – a tegnap megemlített Battle Royale lesz.

  YshouldIBaSaint – ennyire kifejtősre gondoltál?:P Megszakítom a láncot, mint a továbbküldős leveleknél:) De szívesen elolvasom mindenki könyvajánlóját – szeretek olvasni!!!

• Testőrök [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.04.23 | Category: be up-to-date!, testőr.blogol | Response: 1

  

  Sólyom László testőrök gyűrűjében a Critical Masson

• Túl a barátságon [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.04.22 | Category: be up-to-date!, testőr.blogol | Response: 2

  Na megnéztem a filmet… és nézzétek meg ti is…
  Még pár szó előtte: a moziig eljutni kész tortúra volt: hétvége volt, ennek ellenére minden híd és úgy általában, az egész város bedugult a kerékpáros felvonulás miatt. A hihetetlen mennyiségű kerékpáros (32000 fő) a Föld Napja alkalmából gyűlt össze Budapest belvárosában. Évente egyszer kibírtam, hogy miattuk nem haladtam rendesen, de azért maradjanak csak a kerékpárutakon (bár ‘álmaimban’ szerepel hogy egyszer majd kerékpárral járok dolgozni)…

  Brokeback Mountain – Túl a barátságon

  Miután kijöttem a teremből, több gondolat is kavargott bennem. Először is az, hogy a film megmutatta a szerelem mindent elsöprő erejét, és ami a még fontosabb, mindezt két férfi szerelmén keresztül; megmutatta a bújkálást az emberek és önmaguk elől. Másodszor pedig az amit Dávid barátom mondott, hogy ez volt élete legunalmasabb filmje. Hát azért nem múlta felül az állomásfőnököt, de 134 percbe azért több minden belefért volna.
  A film a szerelem minden távolságon átívelő és örökké kitartó voltáról szól. Health Ledger (Ennis Del Mar) és Jake Gyllenhaal (Jack Twist) két birkapásztor életét ismerhetjük meg. Egy együtt a hegyekben, mindenkitől távól végigdolgozott nyárral kezdődik a film. Az egyetlen dátumot itt kapjuk, az idő múlását csak a szereplőket körülvevő tárgyak (legfőbbképpen a sátor és az autók) változása mutatja. Az egyetlen felesleges motívum a sátras szexjelenet volt, ezen kívül minden csóknak, ölelésnek és játszadozásnak megvolt a szerepe. Hihetetlen magával ragadó élményt nyújtott a két fiú négy évvel a közös nyár utáni találkozója, mikor már mindkettőjüknek gyereke és családja volt. Azután évente két-három alkalommal tudtak együtt lenni, de Ennis félt innen továbblépni, míg Jacknek ez kevés volt: Találkozgatott más fiúkkal, elment mexikóba kurvázni. Ennis teljesen kiborult. Már korábban tönkre ment a házassága Alma-val, a feleségével, egy másik nővel sem sikerült kapcsolatot kialakítania (mivel mást szeretett). Utolsó együtt töltött hetük veszekedéssel ért véget, ezután Ennis már csak egy – a címzett halála miatt visszaküldött levélből – értesül szerelme haláláról.
  A két színész hihetetlen játéka és Ang Lee rendezése vitte filmre azt a filmet, ami talán segít az amerikai társadalomnak (és persze szerte a világon) megérteni a homoszexualitás kérdését.

  Szóval nézzétek meg:D