Posts Tagged ‘késés’

• aggódás:’(

  Date: 2010.08.26 | Category: it's my life! | Response: 4

  jelen – part 1.

  Nem is tudom, talán alapvető emberi tulajdonság, hogy aggódunk folyton. De az is lehet, hogy ez a magyarok sajátossága. Vagy esetleg egy meleg vonás. Ezt most így, a szabadságomat élvezve nem fogom tudni megszülni, viszont tény, hogy folyamatosan aggódom. Nézzük a közelmúltat, 24 órában:

  A napot rögtön aggódással kezdem, hogy “Úristen, elkéstem!” Aztán szépen lassan magamhoz térek, rájövök, hogy nem kell mennem sehova, vagy még pont van 2 percem a telefonom csörgéséig. Utána jön a következő dolog, ami miatt aggódhatom: huh, ma egész nap nem leszek itthon, és bolt meg étterem sem lesz a közelben, valamit ennem kéne. Gyorsan feloldom a problémát: majd a boltban rögtönözök valamit. Beülök a kocsiba, van 20 percem odaérni, mert a szüleim arra tanítottak: sose késsek. Elindulok, hatalmas dugó, áll a forgalom, ami aggódást szül: el fogok késni! De szerencsére elég jól ismerem az útvonalat, kikerülöm a dugót, és még pár perccel korábban is érkezem.

  Beérek az irodába. Leülök, tervezek. Összeáll a dolog, de rengeteg a sötét folt, válaszokra van szükségem. Hívom, 20 csörgés, nem veszi fel. Hívom egy óra múlva. Kinyom, majd jön az sms: “Láttam, hogy kerestél, majd hívlak!”. Aggódom, hogy nem tudom majd elvégezni a munkát. 5 órával később írok egy mailt, amiben hangot adok az aggodalmamnak. Eredménytelenül zárult a nap, de én mindent megtettem a siker érdekében. Hazamegyek. Csikar a hasam, de messze a wc. Aggódom, hogy kitart-e a záróizmom. Jön az ajtó, és a 20 kulcsból pont az akad bele a karikába, és minden másba, ami az ajtót nyitja, és a lift is a 11-en van. Sikerült, épp hogy, de elértem.

  Leülök a gép elé. Jön egy árajánlat kérés. Muszáj foglalkoznom vele, mert a főnököm nem ér rá. Pedig szabadságon vagyok. Aggódom, hogy sosem tudom kizárni a munkát, még egy is időre sem. Meg fogok kattanni. Felhívom az arcot, hogy gyűjtsek még infót. Eszembe jut még egy kérdés, megint hívom. És megint és megint. 5x egymás után, és már a negyediknél aggódtam, hogy elhajt a picsába, hát még az ötödiknél. De ez is megoldódott, nevetett. És akkor jött a kék halál. Ma már harmadszor. Pedig tegnap lett újrarakva a gép. Szétvet az ideg, kis híján földhöz vágom. Frissítettem drivert, nem oldotta meg. Aggódom, hogy az alig 10 hónapos gépnek hardver-baja van. Felhívtam az informatikai partnerünket, és bíztatott, hogy a gyári partícióról telepítsek újra. Megoldotta – persze nem akarom elkiabálni.

  Este koncert. Ott állok mögötte, néha megfogom a testét. Megszólal a Relax. De jóóó, ezt ismerem, kezdem kurvajól érezni magam. És csörög a telefonom… Aggódom, hogy “ugye nem kell itt hagynom”. De. Menni kell. Kiérek a tömegből. Visszanézek. Ott hagytam egyedül. Ugye nem esik baja? Vele akarok lenni. Már megint aggódom:( Lassan vége a napnak.

  Éjjel van időm gondolkozni egy picit. Persze ki jár a fejemben? Kristóf. Hosszú lesz ez a két év, de nem magam miatt aggódom. Neki új ez az egész. Képes lesz várni? Együtt vajon végig tudjuk-e csinálni? Felhívom. Beszélgetünk. Rögtön felvidít, imádom a hangját. Mellette semmi ilyesminek nincs helye. Aggódás: bíztat. Hiszti: rám mosolyog. Sértődés: bújik. Nincs értelme. Beszélgetünk, a családi telefonomon. A másikra pedig jön egy sms. Bankkártyás fizetés: x forint. Mondom ez belefér mindenféle állandó kiadásnak. 10x forint – jön a következő sms: hűha, ez hasonlit a legutolsó vásárlásomra, de azt mintha már levonták volna. Aggódás, itt valami para van. Rohanás a nappaliba, K&H telecenter telefonszám keresés, közben jön a következő sms: 150x forint. Baszki! Hívom őket, tiltom le a kártyát, de közben jön egy utolsó, 100x forintos terhelés is. Bíztat az ember, nyugodjak meg, visszaadják a pénzem. Leteszem, visszahívom Kristófot, elköszönök. Lámpa lekapcsol, lefekvés, miközben szét aggódom magam, hogy hol használtam felelőtlenül az adataimat. Lassan elnyom az álom, és másnap kezdődik minden elölről.

  De itt van ez az ember. No arms, no legs, no worries – zárja a mottó a videót. Kicsit rémisztő, de… nézzetek magatokra! Ha ő nem aggódik, nektek, nekünk, NEKEM sincs miért.

• Mindenkinek van egy áááálma [nekem kettő is – ezen a héten]

  Date: 2009.05.08 | Category: i need answer!, stories! | Response: 6

  Előre is szeretnék elnézést kérni mindenkitől, mert “[…] ilyen unalmas egoposztokkal ömlesztlek el benneteket”

  Versenyhétvége volt, OCSB, majd OVB [egyik csapat, másik váltóbajnokság], és az OCSB-ről szólt az álom. Itt az a lényeg. hogy nem egymást váltva futunk, hanem csak a végén összeadják az
  időket, és sállálá kész a csapateredmény. Ez most egy ilyen furis OCSB volt, mert tömegrajt volt, és mindenki egyszerre indult [pedig OCSB-n általában 4 percenként indulunk, összevissza, a csapattagok lehetőleg jó távol egymástól, de kész taktika:D]. Még a futás is jól ment, bár az egyik útvonalat benéztük, emiatt – ahelyett, hogy átszinteztünk volna egy tök fasza kis ösvényen – meg kellett másznunk egy kurva nagy hegyet. És mókás volt, mert valamiért a pálya elején sífutóléc volt a lábamon, mezitláb!:D De nem is ez a durva, hanem az, hogy sifutóléc és rövidgatya, mert nyár volt!:) Aztán a hegyre felfelé eszembe jutott, hogy nincs nálam az időmérő kütyüm, ami nélkül lófaszt sem ér az egész futásom. Utolértem a csapattársaimat, és mondtam, hogy a semmiért futunk, úgyhogy ne adjanak bele mindent, “majd holnap a váltón”:) ennyi volt, kicsit hiányzik a futás:$

  Utaztam a metrón [Szerintem az ötös metro lehet, mert vmi tök ismeretlen helyen szálltam le…] CrazyBoyjal. Ő korábban szállt le, én mentem tovább. Éjszaka volt. Néztem ki a fejemből, aztán balra nézve megláttam egy gyanús csávót. Forgolódott, és megláttam a hátán a titokzatos feliratot: BKV Ellenőr. Nabmeg, nincs még diákigazolvány-matricám sem, nemhogy bérletem, futás. Meglátott, és elkezdett utánam sétálni. Én futok, menekülök, kezemben a nadrágommal, ő meg bandukol utánam. Valami fura helyen menekültem. Lépcsők voltak mindenfelé, és valahogy elém került. “Jól van, feladom” gondoltam, odabandukoltam, hogy majd biztos jól felírja az adataimat és megbüntet. Lófaszt. Előkerült a kloroformos vatta, és közelített az arcomhoz. A következő emlékem ez: brrr    brrr    brrr    brrr    brrr. Rohanok a telefonért, az rezeg. CB hívott, úgyhogy fogalmam nincs, mi az álom vége, élek-halok-e?!

  Konklúzió 1: nagyon nem kéne alkoholt innom:) Akkor ugyanis hülyeségeket álmodok. Mondjuk legalább álmodok…
  Konklúzió 2: Arra a gondolatra kelni, hogy “BASZDMEG! Elkéstem!” legalább annyira rossz, mint telefonrezgésre kelni, amikor is megtámad a gondolat: “BASZDMEG! Elkéstem, és most hívnak, hogy megyek-e”… Elkésés-fóbiám van… Tegnap mentünk Kylelal és a pajtijaival Eklektikába aztán karaokezni, és CB hiába nyugtatgatott, hogy senki nem veszi le a fejünket, ha késünk 10 percet, én végig az órámat néztem. Beültünk a mekibe, de amikor idő volt, otthagytuk a szendvicsünk felét, a maradék krumplit és az összes üdítőt. Viszont nem késtünk! Mert késni rossz!

  FONTOS: Kialakulnak az évek során új anyajegyek???

  Végül szeretnék ismételten elnézést kérni mindenkitől, mert “[…] ilyen unalmas egoposztokkal ömlesztlek el benneteket”

• Cincér [testor.blogol.hu-ról]

  Date: 2006.06.24 | Category: school of life! | Response: 0

  Majdnem uhhal kezdtem a mai bejegyzést, de látom, hogy tegnap is ez került az első szó helyére, szóval:
  Ajj:D Nagyon kivagyok… ez a pincérkedés igencsak fárasztó játék ám:D Fáj a talpam, a lábam, a fenekem, fáradt vagyok, so halál:S
  Már a nap kezdete is ‘megér egy misét’: Tegnap vagy ötször átgondoltam, hogy ha ma 04:30ra kell mennem, akkor legeslegkésőbb 04:00-kor kell kelnem… Ehhez képest 05:00ra állítottam az órám. 05:12kor komótosan mosom a fogam, amikor tekintetem az órára tévedt: és leesett: én gecire elkéstem. Rohanás a kocsihoz, ezerrel végig a városon és közben az volt a furi, hogy nem hívott senki, hogy ‘Te viktor hol a picsában vagy?’:D Odaértem, gyorsan bocsánatot kértem és elmondtam hogy fasz vagyok és kezdtünk dolgozni. Igazából svédasztalos reggeli meg vacsora volt. A reggeli szépen lezajlott, majd kb 4 órán keresztül alig csináltunk valamit, aztán az esti roham. Azért az pörgős volt:D Kaptam 200 Ft borravalót is, szóval nem kell aggódnotok a kölcsönadott pénzekért, ebből majdcsak kíhúzom valahogy zsebpénzig;)  Laci, a főnök a leglazább ember a világon:D Egy élmény volt a csapattal dolgozni, és elbúcsúzáskor jött az, hogy Viktor, ha lesz valami, hívunk, mert nagyon faszán dolgoztál. Ezért már megérte elmenni:) és még pénz is jár érte, so kész öröm az egész. Holnap megyek újpestre költözni, so majd leszek vmikor.

• m.: az a jó, hogy erre rájöttél, vagy...
• Captain: az mit jelent? :$
• Captain: *ölel*
• Svityó: küldd el:)
• meztelencsiga: dnsd: pedig már...