Posts Tagged ‘köcsög’

• 012

  Date: 2010.04.22 | Category: sexdate | Response: 0

  Csak ki vagyok akadva…

  Itt van ez a 008-aska. Múltkor ugye futás közben
  beszélgettünk, aztán még párszor összefutottunk rövid időre. Végül ledumáltuk,
  hogy nálam alszik. Nem jött. Mondta, hogy majd holnap. Másnap azt mondta, hogy „ááá,
  ma nem jó, de holnap már biztos”. És ez így ment egy hétig. Akkor meguntam, és
  miután kétszer rábasztam a telefont, mert össze-vissza hazudozott, majd
  csendesen elküldtem a picsába, mondtam neki, hogy szerintem hagyjuk egymást.
  Eltelt egy kis idő, pár nap, aztán írt nekem msnen, hogy blablabla, annyi dolga
  van, meg van csúszva, és vigyem már el vasárnap délután 3-ra a főnökéhez, mert
  be kell mutatni neki statisztikákat. Tuti kamuzott, de a KRESZ is megírta, hogy
  alapvetően jót kell feltételezni mindenkiről, ezért elvittem. Úgy köszönt el,
  hogy majd hív, ha végez. Ez volt vasárnap, legközelebb kedden írt egy smst
  [addig semmi], mi szerint majd hív, ha hazaér. Vártam, semmi. Feljött msnre, kérdeztem,
  hogy miért nem hívott? A főnökével beszél, pill, de este 9-re menjek már érte,
  mert még nem végeztek a statisztikákkal, és akkor addig tudná csinálni. Ok,
  jófej vagyok, belefér.

  Gyorsan összeraktam a szennyest, szelektáltam a hulladékot a
  tárolóedényeknek megfelelően, és 8:57-kor leparkoltam a házuk előtt. 21:01 –
  semmi. 21:03 – semmi. Felhívom, hogy kérdezzem, jön-é – döntöttem el. Veszem
  elő a telefonom, és látom, hogy kaptam tőle smst: „Csajokkal megyek, már
  elindultunk! Ha végeztem, jelentkezek!” Kiakadtam, hogy még felhívni sem
  tudott. Hívtam is, hogy utoljára elküldjem a picsába. Ki van kapcsolva. Csak
  magamat okolhattam, hogy hagytam magam.

  Egy cimborámnak igaza van: „Egy újabb nyomi, aki hárít, mint
  sem megmondja, hogy nem”; „úgy látszik, van, amiből nem tanulsz”; „miért
  hagyod, hogy ennyiszer ezt megtegye?”; „már bocs, de te vagy a hülye, hogy ezt
  hagyod”, és így tovább. De legalább megmondta a frankót.

  Végjáték: tegnap is hívtam, mert a számonkérés még elmaradt.
  Sosem adom fel, tényleg nem tanulok. Nem vette fel. Elmentem mosdóba, közben
  hívott, nem vettem fel. Visszahívtam, és a 10. csörgésre felvette: „Mindjárt
  visszahívlak, oké?” Azóta is hív.

• 003 sexdate

  Date: 2010.03.25 | Category: sexdate | Response: 1

  2010. március 25. Itt ülök, nézek ki a fejemből… Merengek azon, hogy mit csináltam két napja… Furcsa volt, de érdekes emlékezni. Még sosem csináltak ilyet velem… még sosem "aláztak" szex közben. Még sosem csináltam ilyet… még sosem aláztam szex közben.

  Már egy ideje kerülgettük egymást, de valahogy csak nem akart összejönni a találkozó, viszont aznap este mindketten rászántuk magunkat. Negyed 11 körül kocsiba pattantam, és beautóztam a belvárosba. Egy nagykövetség mellett lakik. Megbeszéltük, hogy kijön elém. Jött is, bár jó sokáig tartott, mire megjelent a kapuban, cigivel a kezében. Blőe, mondtam, és "megzsaroltam" vagy nem gyújt rá, és bemehetünk, vagy gyújtson rá, de akkor én bizony kocsiba pattanok, és hazamegyek. Sok munkatársam dohányzik, és nem akarom szórakozás[:P] közben is a cigifüstös száját nyaldosni. Mondta, hogy akkor menjek, és láttam rajta, hogy meglepődött, amikor elindultam a kocsi felé: nem szarral gurigázom. Utánam szólt, és tudtam: nyertem. Bementünk. Körbevezetett a lakáson, majd megmutatta a hatalmas sarokkádat: itt szeretném.

  Levette a pólóját, és leesett az állam. Olyan teste van, hogy HŰBAZDMEG! Mosolyra húzódott az arcom. Tudtam, jól fogjuk érezni magunkat. Lekerült a boxere is: szép nagy, lógó heréji voltak, és hasonló méretű farka. MMMM:P Egyre több nyál termelődött a számban… beültem mögé a kádba, és már akkor állt a farkam. Kicsit áztunk, beszélgettünk, közben ő is szép lassan lemerevedett. Néha hátra fordult, és jókat smároltunk. Ment az idő. Majd felállt, és szembe fordult velem, megfogta a hajam, és minden teketória nélkül úgy elkezdte dugni a torkom, hogy … a farkamból csak úgy dőlt az előváladék. Az övé tiszta nyál volt… Amikor eltoltam magamtól, hogy kapjak levegőt, elkezdett pofozni. Előbb a farkával, aztán a kezével is, és közben elég mocskos dolgokat mondott. Furcsa volt, néha fájt is, de az újdonság akkora erővel hatott, hogy teljes extázisba kerültem. Egy passzív srácra számítottam, és már nem voltunk messze attól, hogy megdugjon. Valamit tennem kellett.

  Odahúztam magamhoz, és megcsókoltam. Jó mélyen, miközben a farka a mellemet csapdosta, majd lenyomtam, miközben felálltam. Kész volt a helycsere. Átvettem az irányítást. Kicsit játszottam, lóbáltam a célszerszámot az arca előtt. Csillogott a szeme, be akarta kapni. Vártam picit, majd hirtelen ötlettől vezérelve tövig nyomtam a szájába. Nagyott nézett, de helytállt. Olyannyira, hogy a végén már szabályosan kúrtam a száját. Megérdemelte a kis köcsög. Öklendezett is rendesen, de minden ilyennél rándult egyet a farka. Öröm volt nézni. Szidtam, a hajánál fogva szopattam, sőt, egy pofon is elcsattant, de a csillgó szeméből tudtam: élvezi. Viszont nem akartam, hogy elmenjen, ezért a herémhez nyomtam a fejét, de ott sem okozott csalódást. Közben egyik kezemmel felügyeskedtem az olyannyira gyűlölt óvszert. Piros volt, nem is mutatott jól a "kicsikémen". Mindegy, kell. Odaültem a kád szélére. Mosolygott, tudta a dolgát. Helyet foglalt. Az elején még kicsit torzult az arca (hiába, nem is olyan kicsike;P), de amikor lefeküdtem a kádba, és úgy guggolt fölém, már újra ütemesen csapódott hozzám a farka és a szépséges heréje – csak most már a hasamhoz. Ha nem lettem volna vizes, sem kellene aggódnom, hogy kiszárad a bőröm, annyi anyag jött belőle. Csillogtunk mindketten. Közel voltam. Ő is. Leszállt. Odaültem a sarok kád ülőkéjére, és vártam a sorsom.

  Megint ő jött. Még párat nyomott a torkomon, és elkezdett spriccelni. Az arcomra, a hasamra ment a rengeteg anyagból, sőt, még a hajamba is. Nagyon közel voltam én is, de ki akartam élvezni a pillanatot, ezért kiszívtam belőle, ami még benne maradt. Az egésznek annyira jó íze volt:$ De eljött az idő, gyorsan kellett cselekedni. Alám feküdt, és megadta a végső kúrát a farkamnak. Én is lőttem. A hasára. Szitává. Hátradőltem, szuszogtam. Majd felálltam, magamhoz húztam, mert át akartam ölelni. Tényleg a geci a legjobb ragasztó: alig tudtunk szétválni. Csodás éjszaka volt egy újabb hosszú munkanap előtt. Kár, hogy éreztem: ez is csak egy újabb strigula volt "mindkettőnk blogjában".

  Visszagondolva, egy kicsit én is köcsögnek éreztem magam:)

• Buzivicc

  Date: 2009.02.06 | Category: laugh! | Response: 5

  Egy buzi és egy szadista üzletet kötnek, hogy mindegyik kiélheti a másikon a szenvedélyét. Feldobnak egy érmét, hogy ki kezdi, lám a köcsögé lett a lehetőség, igyekszik rendesen helyben is hagyni a szadistát, de az csak felöltözik, egy szónélkül bekiséri a fészerbe, elmarja a buzi tökét, és beszorítja egy satuba, majd elővesz egy kést és megereszt egy irdatlan vigyort. Mire a buzi:
  - Uristen, most lefogod vágni?!
  -Neeem, levágod te magad ha rádgyújtom a pajtát!

  Tudooom, újszülöttnek minden vicc új, meg amúgy is kicsit fűrészes, de én majd’ meghaltam a nevetéstől:D

• -1

  Date: 2008.08.04 | Category: be up-to-date! | Response: 14

  barát. Vagyis… eddig azt hittem. Nincs sok meleg barátom, de róla többet nem akarok hallani. Faszfej Gábor szerint “kevés vagy ahhoz” [mármint én], hogy bekerüljek a szigetkfthez… Az első különnémettanárom azt mondta, nekem sosem lesz nyelvvizsgám. Azóta van 3. Ennek a pöcsköszörűnek is meg fogom mutatni, hogy ha valamit elhatározok, az bizony összejön.

  Tudod mit, bohóc? Baszd meg a jó kurva anyádat! [ha vki nem ismeri, bemásolom a viccet:D]

• bufes het – ujra napi naplo

  Date: 2008.06.20 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-16 2008. Június 16. Hétfő [110] A 13.

  Ma volt a 13. szabadnapom, de szerencsére semmi rossz dolog nem történt a baljós szám ellenére (Biztos azért, mert nem vagyok babonás). A nap úgy elrepült, mint a fene. Délelőtt aludtam, kb. fél 1-ig, aztán Orsival beszélgettem és együtt nem csináltunk semmit. Aztán fürdés, taxi – bementünk a városba netezni két órát. Utána hazajöttünk, rendbe szedtük magunkat, és jobb híján lementünk a Dreambe megnézni a német-osztrák meccset. Az utóbbinak drukkoltunk, de már a statisztikák alapján sem volt esélyük nyerni, végül ki is kaptak. Remélem, holnap a holland-román meccset adja a görög tv…

  T-15 2008. június 17. kedd [111] büfé1

  Korán keltem, hogy beérjek sétálva 7:30-ra. A büfé tök rendben volt, úgyhogy felkészültem a rohamra, sok tálca pohár és teás megoldás. Mindig volt mint csinálni. Utána, mivel Nicola végzett 10-kor, és Dominiknak szabadnapja volt, nem volt senki a trolin, engem raktak át. Kiürítettem az összes stationt, majd folytattam a büfét. Mindenféle rohanás nélkül végeztem 12-re, úgyhogy a délelőtti munkaidőm utolsó 30 percét egyhelyben ülve, a perceket számolva töltöttem.

  Majd a hazaséta következett, énekelve. Dög meleg van kint, pólóban és rövidgatyában megpusztultam. Utána próbáltam aludni, de a Cosmin nem tud halkan beszélni, aztán meg a zenét is ordítva hallgatta, ezért ezt elvetettem. Csináltam szendvicseket, ettem, néztem egy Amazing Race-t (mivel tegnap nem sikerült új Dexter részeket letölteni…), most kicsit naplót írok (ugye milyen furcsa, hogy megint napokra van bontva?:P), fürdés, hajmosás, séta vissza, és következik a második része a mai napnak.

  Vacsora alatt sétálgattam a büfésor mögötti folyosón, és valami nagyon finomra lettem figyelmes. Imádom a sörbundás csirkét, és ilyet találtam. Aztán annyira belefeledkeztem az ízébe, hogy csak a felénél jöttem rá, hogy ez bizony hal:) Különben a vacsora nem volt túl pörgős a büfében (sztem szinte sosem az:D), ezért néha troliztam, meg hordtam be a koszos evőeszközöket a stationökből. 9-kor végeztem, de nem volt kedvem várni fél órát a buszra, úgyhogy inkább hazasétáltam.

  Sokat kellett várni Orsira, mert nem érte el a korábbi buszt, úgyhogy csak a meccsek utolsó 20 percére értünk oda. Mindkettő meccset adta a tv, úgyhogy az egyik plazmán a franciaolasz ment, a másikon a hollandromán. Mi ez utóbbi előtt foglaltunk helyet, aztán a tulaj elkezdett kapcsolgatni, úgyhogy felváltva néztük a meccseket, egyikből sem látva semmi fontosat. Viszont ma már rutinosan mentünk, hosszúnadrágban, és pulcsiban, ami a meleg ellenére kellemes felüdülés volt, mert nem csíptek halálra a szúnyogok:)

  T-14 2008. június 18. szerda [112] két útlevél

  A délelőtt hamar elszállt, és azon kívül, hogy a 17 éves Dominikkal azzal szórakoztunk, hogy egymásra kenegettük a kezünkön lévő nutellát, semmi érdekes nem történt. A hazaséta után rögtön csörgött a mobilom: a futár hívott, hogy itt a csomagom a TBkonzultól. Leegyeztettük a címet, majd ledőltem aludni. Szokás szerint a Cosminra keltem, aztán kis szenvedés az ágyban, amit egy lódarázs majdnem gyilkos megjelenése szakított félbe, majd fürdés, taxi, a futárszolgálat irodájának megkeresése, útlevél átvétel 12 € fejében, aztán rövid netezés, majd séta vissza a hotelbe: következett a vacsora. Hamar megcsináltam a büfét, aztán egészen fél kilencig nyugis este volt, akkor hirtelen sok mindent kellett csinálni, meg még a szarás is rám jött, de az utolsó félóra is pikkpakk elszállt.

  Mivel tegnap elmagyarázta az egyik biztonsági őr, hogy nem használhatja a staff a tengerparti bejáratot, ezért ilyen kerítésen átmászós-csalánnal benőtt lépcsős megoldással jutottam le a tengerparti útra, ahol rögtön találkoztam Dominikkal meg a többi cseh fiúval és lánnyal. Iszogattak és éjszakai fürdőztek (9kor:P), úgyhogy meginvitáltam őket a dreambe, mert Orsiék csak 11-kor végeznek.

  Hazajövet rászántam arra, hogy felkeressem az apartman tulaját, és minden görögtudásomat összeszedve ezzel a már jól begyakorolt mondattal álljak elő: Kali spera, gia sas! Signomi, ohi fos toaleta. Rögtön leesett neki, hogy miről hadoválok, és rögtön két égővel is meglepett, aminek köszönhetően két nap után újra világosban lehet szarni és zuhanyozni.

  Most megírom gyorsan a naplót, aztán útra kelek meccset nézni. Görög-spanyol – és a kedvenc tulajunk nem tudja, hogy katasztrófa lesz-e.
  Amikor odaértem, még egész jól állt a görögök szénája – mivel 1-0-ra vezettek, aztán hirtelen 1-2 lett a spanyoloknak – újabb katasztrófa. Közben Dominik is megérkezett, matt részegen, és ami a dolog külön szépsége volt, hogy a spanyoloknak drukkolt – az egész Dreamben egyedül:) Ettünk, ittunk, megjött Orsi is, beszélgettünk, aztán negyed egy körül hazasétáltunk, én Dominikkal vártam a buszra. Ekkor megjelent Bobby, az eb, ami Dominiknak eszébe juttatta a kutyáját, aki egy hete halt meg, úgyhogy kb. 20 percig vigasztalgattam, majd leintettem neki egy kocsit, ami visszavitte a hotelbe. Aztán még vagy fél óra beszélgetés Orsival, és végre nagy nehezen alvás.

  T-13 2008. június 20. csütörtök [113]

  A hét egyetlen napja szervizben jól indult, mert Orsival raktak minket egy stationbe. Minden jól is ment egészen fél 11-ig. Nem volt nagy hajtás, a vendégek sem voltak faszok, szóval minden okés volt. Aztán Orsi kijelentette, hogy nem hajlandó azokkal a vendégekkel foglalkozni, akik mostantól jönnek. Naremek, onnantól az összes új vendéggel nekem kellett foglalkozni, mellette meg asztalokat tisztítani és souplatekat takarítani. Ezen kicsit megorroltam, és jól össze is vesztünk (kb. 15 perc erejéig). Utána már minden okés volt, csak Grigori hülyeségei mentek az agyamra.

  Délután próbáltam aludni – sikerült is 40 percet, aztán hazajött Cosmin. No comment. Utána inkább sudokuztam egyet a telefonomon, majd folytattam a tegnap este elkezdett prezentáció készítését. Aztán végre eljött a hat óra, zuhanyzás, készülődés, busz, vacsora. Grigori megint beszólt, meg parancsolgatott, most már rá is ordítottam, mert tele van a tököm azzal, hogy mindig megszívat. A vacsora különben nem volt nagy hajtás, mindenkinek megvolt a saját feladata, ami sokkal eredményesebb működést eredményez. Ez szóismétlésnek számít?:S A reggeli terítéssel is hamar végeztünk, úgyhogy kis rohanással pont elcsíptem a 22:15-ös buszt (istennek hála, mert a következő az új menetrend szerint csak 23:15-kor indul.

  Amik még ma történtek:

  Cseréltem Daviddal, mivel ő a büfé2-t preferálja, én meg az 1-et, de pont fordítva voltunk beosztva péntekre és szombatra, szóval büfé 1 leszek.

  Andreas egyre kiborítóbban viselkedik. Ma ő volt egyedül az egyes stationben, és közölte, hogy nekem át KELL mennem oda segíteni (a hatosból, ami a legnehezebb, az egyes pedig messze a legkönnyebb). Ezzel csak annyi probléma volt, hogy nem volt rajta ez a beosztáson, és egy supervisor sem mondta. Jeleztem is neki, hogy ő nem az az ember, aki megmondja nekem, hogy mikor hol kell dolgoznom. Mondta, hogy nem baj, ha nem megyek át, akkor meg fog baszni… Nem mentem, viszont vacsora után bementem, pont jött egy troli, vettem róla kaját, erre mondta Andreas a trolis gyereknek, hogy ne adjon nekem enni, mert én nem vagyok jó gyerek… Ez teljesen bolond… Este beszélgettünk róla a Dreamben, és hát mindenkinek ki van vele mindene…

• „Néha elmerengünk, hogy vajon ma kedd van?”

  Date: 2008.06.08 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-32 2008. május 31. szombat [94] – T-25 2008. június 7. szombat [101]

  Eljött egy újabb hét – no nem naptári, csak amolyan hét. Felesleges is figyelni a naptári heteket, egyszer úgyis vége lesz a gyakorlatnak, addig meg még az sem számít, hogy milyen nap van. Néha elmerengünk, hogy ma vajon kedd van? Vagy szombat? De az sem sokat változtat a dolgokon, amikor végül kiderül, hogy még csak péntek. A napok ugyanolyanok, ezért sok ok továbbra sincs arra, hogy írjak. Nomeg, sok időm sincs. Próbálok nem antiszociális lenni, úgyhogy bármire kapható vagyok, legyen az csak egy kis kajálás a Dreamben vagy a gyrososnál, diszkó este a szállodában, vagy sorozatnézés az ágyamban.
  Igaz, hogy nem írtam megint egy hétig semmit, de jegyzeteltem, hogy semmilyen említésre méltó történetet ne hagyjak ki. Az, hogy a hét melyik napján történtek, nagyjából lényegtelen [és persze már fogalmam sincs:D].

  • Az étterem kicsit átalakult, mert a pezsgősvödrökbe képtelenek voltunk halkan beletenni az evőeszközöket. Nem tudom, hogy volt az előző években, de nem nagyon hiszem, hogy sokkal halkabban ment nekik – mert ugye lehetetlen belerakni egy fém cuccba valami fémet halkan. Meg amúgy is, azok a vödrök nagyon hamar megteltek szeméttel, és ki-be rohangáltunk velük. Most kivágták a stationöket, így mindegyikben van egy több száz literes szemeteszsáknak hely, meg egy másik lyuk az evőeszközöknek. Sokkal halkabb és esztétikusabb, mert nem kell velük percenként kirohangálni.

    • Az utóbbi 1 hét valamelyik napján készült el az utolsó station. Gregorinak amúgy is hülye ötletei szoktak lenni, de most arra kényszerültem, hogy konkrétan az arcába mondtam: nem, nem csinálom. Az volt az ötlete, hogy 4en cipeljük be a stationt az utcáról az étterembe. Előtte arrébb vittük 5en 3 métert, és majd beszartam, úgyhogy, amikor mondta, hogy akkor most béka nélkül be fogjuk cipelni, én feltettem a kezem, és megköszöntem a lehetőséget, mert én nem bírom el. Akkor kicsit ideges volt, majd bement Mogyiért, akivel 8an!!! szenvedve vittük be. Erről ennyit.

      • Amúgy is mindenkinek ki van a fasza azzal a törpe supervisorrel, mert folyton hülye ötletei vannak. Megváltoztat valamit, amit csomó munka alkalmazni minden stationben, aztán másnap jön, hogy az mégsem jó ötlet, csináljuk vissza. És közben meg folyamatosan azt mondogatja, hogy si senor, ami szerintem már az agyára ment…

  • Vasárnap ugye megkaptuk az új beosztást. Alig hittük el, amit látunk: kivétel nélkül (Orsi kivétel, de ő 5 napig beteg volt múlt héten) mindenki megkapta a két szabadnapot a következő hétre. Továbbá még egy dolgot kértem Mogyitól: hogy ne rakjon többet büfébe, és ez is teljesült, úgyhogy eléggé egyhangúra sikerült az én hetem: H-K: szabadnap, Sz-V: 8-13:30; 18:30-22:00. Ez utóbbi a legjobb, mert igaz, hogy minden étkezésre kicsit korábban kell bemenni, de sokkal jobb eljönni a szopatós daily cleaningek és polisholás előtt este:)

    • Ugye a hét elején két szabadnapom volt, amit sok pihenéssel töltöttem, meg neteztem pár órát Moudaniaban, és esténként elmentem a hotelbe, diszkoba, iszogatni picit a többiekkel. Befejeztem olyan sorozatokat, amiket otthon nem volt kedvem [24(6), Dexter(1), Fiúk a klubból(4)], megnéztem a Cloverfield c. filmet, ami csak rossz minőségben volt meg, ezért eddig nem nagyon vettem rá magam, ja igen, és megjött a szépséges új napszemüvegem postán.

    

    • Erre a hétre nem jutott már büfézésből, úgyhogy megint reménykedem picit, hogy szombat vasárnap volt az utolsó két nap, hogy büfébe osztottak be. Továbbra is könnyűnek ítélem a büfés munkát, nem is érdemes róla sokat beszélni. Szombaton mégis történt valami, ami szokatlan, ezért ezt leírom: Reggelente különböző shakeeket készítenek a hostesek az ajtóban. Legtöbbször van benne eper, szeder, vagy szamóca. Ezek után a shakek után a poharakat nem tudja elmosogatni a gép, ezért az összes coláspoharunk úgy néz ki, mint a hányás, függetlenül attól, hogy hányszor mosogatták el egymás után. Szombat este tele lett ezzel a faszom, úgyhogy kértem egy sapkát a mosogatós néniktől, és elkezdtem tüntetőleg mosogatni. Mindenki jól szórakozott [és persze hálás volt, mert magamtól kezdtem el – a pincérek helyett!!!], de remélem, eljutott az üzenet a vezetőinkig. Gyantásnak köszönhetően persze kép is van rólam, jó szórakozást:)

    

  • Cosmin megint bekattant.

    • Ők is, mi is ott szoktuk felejteni az üres wcpapírgurigákat a wc-ben. Mi sosem panaszkodtunk azért, mert valaki folyton beledobja őket a csészébe, Cosmin mégis kiakadt, hogy „hihetetlen, hogy nem bírjuk kidobni őket magunk után”, ezért, amikor nem voltunk itthon, beledobálta őket az ágyunkba.

    • Kiakadt azon is, hogy miért vannak női bugyik a szárítóján. Felvilágosítottuk arról, hogy mivel együtt mosunk a lányokkal, akaratlanul is összekeverednek a cuccaink, ezért előfordul néha, hogy női holmi kerül a szárítóra. Őt ez nem nagyon érdekelte, közölte, hogy ha nem tűntetjük el őket, akkor le fogja dobálni a földre… Nomeg, az is furcsa, hogy még mindig azt hiszi, hogy a szárító és az apartman is az övé… Lassan ráébredhetne, hogy kurvára nem.

    • Valamelyik nap fent voltam a main bárban mosogatni, és ő is mosogatásra volt beosztva. Felosztottuk a feladatokat: én mosogatok, és pakolom ilyen rekeszekbe a poharakat, ő meg pakolja ki őket a bárba. Baromi gyorsan dolgoztunk, pár perc alatt ledolgoztuk az előző két lány által felhalmozott rengetek lemaradást, ezért rögtön meg is állapítottuk, hogy nagyon jó csapat vagyunk így, együtt.

    • Ennek ellenére én nem szeretem a Cosmint.

  • Egyik pillanatról a másikra gyantás elhatározta, hogy ő bizony hazamegy. Vasárnap eldöntötte, aznap már nem is jött be dolgozni, hétfőn leadta az egyenruháját, és elkezdte összegyűjteni az aláírásokat a részlegvezetőktől. Meg is lepődtem. Közben mondta, hogy ő nem olyan, mint a Reni, nem érdekli, ha felajánlanak neki valami más pozíciót, mindenképpen megy. Ferivel megkönnyebbültünk, Bea pedig nagyon sírt. Aztán kedden jött a hír: átrakták a bárosok közé, a diszkóban dolgozhat esténként [otthon DJ-ként dolgozik] – úgyhogy marad. Már van két Renátánk.

  

  • Az utolsó story az utóbbi 1 hétből: pénteken leszakadt az ég Moudaniaban és a környékén. A hegyről folyóban folyt le a víz, az étterem szokás szerint beázott – és a vendégek mit csináltak délben? Bejöttek ebédelni. Az összes. Egyszerre. Ebédkor az étteremben kb. 200-250 vendég szokott megjelenni, így ez 700 fő kicsit sokk-ként ért mindenkit. Rohanás-rohanás-rohanás – és másfél óra soha ki nem fizetett túlóra maradt meg emlékül.

  Nem köthető egyik naphoz sem, de ide tartozik. Április elején, amikor Cristina mondogatta, hogy már csak tizenpár napja van hátra, soha nem gondoltam, hogy végre nekem is eljön az idő, amikor elmondhatom, hogy már látom a végét. Látom a végét, és furcsa, de elkezdtek hiányozni az emberek, akikkel együtt dolgozom. Mindenkiből haza akarok vinni egy kicsit, kirakni a falra, és amikor rossz kedvem van, csak elővenni, eljátszani velük, mint a Legoimmal otthon, majd visszarakni. Haza akarok menni, de van egy részem, ami szívesen maradna.

• ta-ta-ta-tanár úr, Thessaloniki No. 2., megnyitott a terasz

  Date: 2008.05.05 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-65 2008. április 30. szerda [63] ta-ta-ta-tanár úr

  A mai volt az utolsó nap, amikor még több nap van előttem, mint mögöttem itt, Görögországban, mivel a mai a 63. nap, és még 64 van hátra:P

  Szerintem a mai volt az utolsó alkalom, hogy a büfében voltam, ugyanis jött egy új srác. Ultragáz. Még azt sem mondanám róla, hogy lelkes, de nem is ez a legnagyobb probléma: hanem az, hogy nem beszél angolul, és németül is csak gügyög, szóval neki a lengyel [mert lengyel a srác] a világnyelv, és utána nyista. És a dolog szépsége, hogy nekem kellett [volna] betanítanom büfésnek… Én mindent megpróbáltam, de úgy, hogy csak mutogatni lehet, hát hogy’ is mondjam – lehetetlen. Szóltam a menedzsereknek, hogy ez így nem fog menni, de hát ők is csak a mutogatást javasolták. Fasza. Amúgy nem volt pörgős nap, mindenki unta magát, én – ha lehet – még jobban, mert ketten voltunk a büfében 400 vendégre, ami nem annyira sok, sőt. Holnap délben és este már 700 fölötti vendégünk lesz:S

  Boris el akarta cserélni a szabadnapját, ezért elcseréltük, pénteken lesz az enyém, és így Orsival és Ferivel be tudok menni Thessalonikibe egy kicsit együtt lenni.

  Délután még voltam a városban netelni Beával, beszélgettem pár barátommal, meg elolvastam a leveleket, írtam blogot, és vége is lett a szünetnek. Még beültünk egy gyors palacsintára, aztán én igyekeztem vissza dolgozni, ők [merthogy kb. egy hete összejött a büfésfiúval, akinek szabadnapja volt ma, és ő is odajött enni] elmentek még bevásárolni.

  T-64 2008. május 1. csütörtök [64]

  Ma délre mentem, és megint 3 új ember fogadott, aztán nem sokkal később megláttam az ebédbeosztást, és a BALEKszen kívül senki régi staff nem volt a csapatomban. 1 fő egy napos új, és két fő vadonat új:S:S Az ebéd – amire vártuk a 700 embert, nagyon lightos volt, és hamar vége is lett, úgyhogy gyors terítés, és még evőeszköz-polisholásra is volt bőven időm, úgyhogy az én stationöm volt a legjobban felkészítve az esti rohamra.

  Az este is lassan indult, aztán volt egy pörgősebb rész, de a rutin és az évek átsegített minket a nehezén. Aztán, amikor kifogytunk minden evőeszközből, beszaladtam polisholni, és mire kijöttem, már csak 50 embert vártunk. Ennek örömére bementem inni, mire kijöttem, már lehetett leszedni a terítékeket és teríteni reggelihez.

  Elértük volna a 11-es buszt simán, de Grigoris még 11 előtt pár perccel [Ferenc, remélem örülsz.] kitalálta, hogy töltsük meg a sótartókat, meg ilyesmi, úgyhogy a mai buszelérésből is rohanás lett.

  Az új staff… botrányos:S Annyi tányér és pohár eltört ma, mint eddig még soha [én nem törtem], de folyamatosan ejtett el mindenki mindent. Great… Az egyik új lány majd’ egy órán keresztül sírt pár eltört pohár miatt:) Volt egy kisgyerek, aki meg valahogy szétszedte a gyerekszéket, és a rajta lévő tányért törte emiatt darabokra… De mind közül a legdurvább talán az lehetett, hogy a mosogatóban összetört egy basketnyi kiscarafe, amiből így is alig volt:D

  Mindegy, holnap remélem jó idő, pihenés, gyógyító vásárlás, irány a city:)

  T-62 2008. május 2. péntek [65] Thessaloniki No. 2.

  Naszal: mivel ugye Boris cserélni akart szabadnapot, Orsinak ma lett volna amúgy is, és Fecó is megoldotta, hogy mára essen a szabadnapja, fél 12-kor hárman együtt vágtunk neki az országútnak – a shuttle busszal a szállodáig, onnan meg taxival a buszállomásig. Vettünk jegyet és ennivalót, majd felszálltunk a buszra, ami rengeteg ideig ment Thessalonikiig, de legalább kialudtuk magunkat valamennyire. Mivel az ottani állomáson rossz irányba menő buszra szálltunk fel, 10 perc helyett 1 óráig tartott, míg elértük legfontosabb úti célunkat, a Cosmos nevű bevásárlóközpontot.

  Orsi rögtön be is szabadult, és úúúú – vele halál vásárolni:) De én igaz barát vagyok ám, pl. a Bershkaban… 20 percig álltam a próbafülke előtt, mert vártam rá, aztán hívott, hogy hol a tökben vagyok – kiderült, hogy valahogy kiosont, és már fizetett is, és kint vár a bolt előtt… No comment. Vettem ott egy újabb atlétát, egy oldaltáskát, mert a másikat a Beának adtam, valamint egy fehér alapon kék csíkos pólót, amilyet már régóta akartam. Aztán a Zara következett, ott egy pólóval gazdagodtam.

  Végül a legfontosabb dolgot szereztem be: vettem telefont magamnak, ami kicsit körülményesre sikerült:D Hogy miért is kellett új telefon? Mert a másik szépen lassan kimúlt végelgyengülésben. Először csak a 4-es és 6-os gombokat nem lehetett használni rajta, de mára a joystickon és a csillagon kívül egyik sem működik… Szóval muszáj volt vennem valamit. Igaz, hogy garanciás, de még két hónap, mire eljutok vele a szervizbe… A második boltban volt is olyan, amilyet szívből szerettem volna – az elsőben szerencsére Orsi lebeszélt valami olyanról, ami igazán nem is tetszett… Szóval volt olyan – de csak az utolsó darab, amit mindenki végigfogdosott már. Nem baj, mondtam, hogy megveszem azt – erre előszedtek valahonnan egy másik zsír újat:) Sony Ericsson W-910. Közösen kipróbáltuk, hogy működik-e, aztán irány a pénztár. Mivel megjött ugye az ERASMUS pénz, gondoltam fizetek kártyával [mert megkérdeztem még otthon, hogy UGYE nem kell új kártyát csináltatnom, mert UGYE lehet fizetni ezzel külföldön és mert UGYE lehet ezzel pénzt felvenni külföldön]. Lehúzza egyszer, neki kijött egy papír, hogy nem sikerült, nekem meg jött egy sms – amit nem olvastam végig, és emiatt azt hittem, hogy olyan jött, hogy enyni és ennyi pénzt levontak a kártyámról. Aztán lehúzta még egyszer, jött még egy sms, akkor kezdtem kiakadni, és szóltam, hogy ne húzogassa, meg minden. Végül kifizettem készpénzben, és elolvastam újra az sms-t, amiben pont az olyan hülyék miatt, mint én, csupa nagy betűvel szerepel, hogy SIKERTELEN vásárlás:) Ettől függetlenül, ha hazamegyek, bankot váltok és dombornyomatos kártyát csináltatok magamnak [mert pénzt felvenni sem lehetett vele:S]

  Ekkorra már kellőképpen megéheztünk, úgyhogy taxi [nem akartunk megint órákat buszozni] – a mekihez legyen szíves:) Big Mac menü Colával, super size:) Én tele lettem tőle, mint a mekis kajáktól mindig, Feri viszont benyomott még egyet:) Utána Orsi és Feri kedvéért még elnéztünk [akarom mondani, elsétáltunk] a Starbucksba, kávézni. Orsi javaslatára facsart narancslevet ittam, amiről rögtön anyu facsart narancsleve jutott eszembe, ezért fel is hívtam őket, beszéltem mindenkivel, és megnyugtattam őket, hogy a vasárnapi hiszti csak egy pillanatnyi kiborulás volt, rendben vannak az idegeim.

  Séta a főútig, ahol láttunk egy öreg nénit, aki szó szerint a hóna alá csapta a járókeretét. [kép külön postban:D] Annyira megérintett a pillanat, hogy rögtön le is fotóztam:) Aztán megint taxi, egy nagyon jó arc taxisofőrrel, aki végig németül magyarázott, irány újra a busstation, jöttünk haza. Többek között megtudtuk tőle, hogy ha egy nőt le akarunk malakázni, akkor az nem malaka, hanem malako, és közben folyamatosan stresszelt, hogy autók vannak körülötte. A vérnyomása nem kicsit lehetett magas…

  A napot este a strandon közös metaxázással zártuk, ahol fél háromig voltam jelen, tök jó volt a hangulat, meg minden, de akkorra elálmosodtam, meg be is rúgtam pöttyet, úgyhogy nyugovót fújtam.

  T-61 2008. május 3. szombat [66] megnyitott a terasz

  Alvás 11-ig, fürdés, készülődés, levélírás, majd munka. Nem volt pörgős az ebéd, hamar meg is terítettünk, az egyetlen dolog, ami kicsit megnyújtotta a dolgot, az volt, hogy kaptam még 6 asztalt, mert megnyitottunk egy kis teraszt vacsorához, ami – kihez máshoz – az én stationömhöz tartozik mostantól. Viszont nagyon jó volt a szabad ég alatt felszolgálni… Igazából más nem is történt ma, talán még annyi, hogy a büféboy és a csak németül beszélő új büfésfiú egész nap ordibáltak egymással, a végén már Mogyinak kellett rendet tennie közöttük – nem is egyszer, hanem rögtön kétszer:)

  T-60 2008. május 4. vasárnap [67]

  Nem is tudom, hol is kezdjem a napot… Éjfél körül nem nagyon volt már kedvem elmenni bulizni a többiekkel, úgyhogy bevágtam a szunyát. Először arra keltem fel, hogy dög meleg van, aztán arra, hogy Feri kikapcsolta a melegítőt, aztán arra, hogy hazajöttek a lakótársaink… Ordibáltak nyitott ajtónál, aztán a zenét is bekapcsolták, na akkor már kimentem rendet tenni.

  Utána szerencsére kuss lett, tehát tudtam aludni. Fél 11 körül keltem, kicsit még pihentem az ágyban, majd fürdés, hajmosás, borotva – 11: 56-ra le is értem a ház elé, várni a deles buszt. Csak nem jött, ellenben az egyik báros srác igen, aki mondta, hogy hallotta elmenni, úgyhogy hiába várom. Maradt a stoppolás, szerencsére az autósok hozták az átlagot, a negyedik autó meg is állt, és bevitt minket dolgozni.

  Mivel az Orsival és a Renivel [meg egy harmadik csajjal, akit nem nagyon tudok a hozzátett érték alapján egész főnek számolni] osztottak be egy stationbe, különösebb rohanás nélkül teltek az étkezések. Csak terítéskor voltam kicsit meglőve, mert ezzel az orosz csajjal kettesben kellett volna terítenem, de ő olyan, hogy mondtam neki, hogy mit csináljon, és amikor végzett vele, eltűnt, és ha azt akartam, hogy újra segítsen, meg kellett megint keresnem… Egy idő után feladtam és inkább nem mentem ki szünetre – aztán még is, mert nagyseggű kizavart:) A vacsora utáni terítés villámsebesen ment, a mi stationünk [28 asztal van benne, a többiben átlag 14 körül:D] lett kész legelőször, úgyhogy hárman együtt rengeteg daily cleaninget megcsináltunk.

  Megkaptuk az új beosztást, ami az eddigi 10 dolgozós hét leglightosabb beosztása lett – mindegyikünk számára:

  Hetfo: Day Off

  Kedd: 7:30-12:30; 17-21 (büfé)

  Szerda: 9-14:30; 19-22:30

  Csutortok: 9-14:30; 19-22:30

  Pentek: 8-13:30; 19-22:30

  Szombat: 8-13:30

  Vasarnap: 9-14:30

  Változott tehát a P/A beosztás, későbbre kell menni mindkétszer [az A is változott, ott is egy órával későbbre kell menni, de az ezen a héten nem érint]. Van két szabadnapom [egy egész, és két fél], az egyetlen dolog, ami kicsit gáz, hogy minden nap korán kell kelnem [nem gond, DU. van időm mindenre most:)].

• … fasz éppeneszükbejutott …; a legkönnyebb nap – 174 vendég vacsorára; harang – This week is köcsög[…];Hronya Pola; szürke hétköznapok

  Date: 2008.04.30 | Category: gay!, it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-71 2008. április 23. szerda [56] … fasz éppeneszükbejutott …

  A szabadnapokat leszámítva március 16-a volt az utolsó nap, amikor nem kellett reggeliztetnem. És ma megint, hála az égnek:) Úgyhogy aludhattam – volna, mivel elfelejtettem kikapcsolni a negyed 8-as ébresztést, és onnantól már nem tudtam visszaaludni. Vergődtem az ágyban fél 10-ig, aztán fürdés, majd taxirendelés, városbataxizás, internetezés, palacsintaevés, piacvégigjárásmajdharisnyavevés, séta a városban, angolulbeszélőemberkeresés, postamegtalálás, csomagtáskábatevés. Kb. ennyi volt a délelőttöm, utána munka.

  Ebéd a kantinban is, egy animátor sráccal ültünk egy asztalnál, aki ki volt akadva, hogy mennyire unalmasak az animátorok:) Meg irigyelt minket, hogy nekünk milyen jó a társaságunk. Aztán egy undorító dolgot csinált: kiakadt azon, hogy egy meleg a szobatársa, és elmondta mindenkinek, hogy ki ő:S Szerintem ez egy tirpák dolog volt… Pedig nyugatabbról jött, mint mi. Aztán mondta, hogy semmi baja a melegekkel, de együtt lakni velük:S Például öltözködés közben folyamatosan úgy érzi, hogy bámulja őt… Pedig először jó fejnek tűnt a srác…

  Az ebéd nem volt nehéz, aztán pikkpakk megterítettünk vacsorára, ami még lightosabb volt. Aztán szokás szerint jöttek a fasz éppeneszükbejutott feladatokkal a menedzserek, szóval a biztonság kedvéért azért csak ott voltunk 11-ig este.

  T-70 2008. április 24. csütörtök [57] a legkönnyebb nap – 174 vendég vacsorára

  Az utóbbi 30 nap legkönnyebb napjának ígérkezett a mai – és az is lett belőle. A reggeli… Gorannal a verandán, és annyira nem volt dolgunk, hogy majd’ egy órát bent polisholtam – készültem az ebédre terítésre. Az ebéd első fél órája is hamar elment, aztán már mehettünk is haza.

  Itthon bementem gyógyszertárba, mert a talpam már annyira sebes, hogy minden lépés hihetetlen fájdalom. Kaptam egy sprayt, remélem elmulasztja. Utána alvás, majd a legnehezebb itteni felébredéseim egyike, gyors fürdés, majd munka.

  Úgy indult a vacsora, hogy öten hazajöhetünk. Hogy miért? Mert mindenki kivétel nélkül dolgozott, és kevesebb vendégünk volt, mint eddig bármikor – konkrétan 174. [Ja, vacsorakor láttam azt a srácot, akiről tegnap az a fasz animátor elmondta mindenkinek, hogy meleg. Kicsit borostás, de azért nem rossz pasi. A bökkenő az, hogy a Saniban dolgozik a barátja…] Aztán kitalálták, hogy mégse, mert majd találnak munkát mindenkinek. Hát, találtak. Elpolisholt poharakat polisholtak a többiek, pakolgattak nem létező dolgokat, aztán a hab a tortára az volt, amikor 22:00-kor megszülték, hogy OK, akkor most az étterem összes asztala alatt fel kell söpörni – és ez csak azért gáz, mert egy 50*50-es tömör talpuk van, ami 1/ baromi nehéz; 2/ minden arrébb kellett pakolni, majd vissza a helyére. 7-kor ígéretet kaptunk arra, hogy 10-kor haza mehetünk. Hát, nem mehettünk… De legalább a 11-es buszt elértük. Aztán elnéztünk a focimeccsre, de nem volt meg a ’normál’ konyha-felszolgálók két csapat, úgyhogy csak kicsit néztük őket, majd jöttünk haza. Közben eleredt az eső is… Végül beültünk egy tengerparti bárba, ahol koktéloztam, többiek söröztek, majd vacsoráztunk [éjjel 1 után], aztán beszélgettünk a tulajjal, majd – mivel még esett – Tinával hazafutottam,végül 2-re értem haza.

  A bár tulaja érdekes dolgokat mesélt. Hogy ide főleg osztrákok, szerbek, románok és magyarok jönnek nyaralni, meg néhány német és angol, hogy nyáron neki 21 pincér dolgozik [a vicc az, hogy nálunk 12 pincér van…], és hogy nem 2€ – mint nekünk, hanem 4€ a bérük óránként… Erről ennyit.

  Istennek hála ma is meg akart verni valaki – ma épp a büféboy. Az a vicc, hogy már mindenből indokot csinál arra, hogy fenyegessen. A legújabb, hogy csak akkor szólhatok hozzá, ha kérdez. Ilyeneket mond például a szobatársamnak, hogy seprűnyéllel fog szétverni, hogy nehéz estém lesz, hogy kirakja az ágyam az erkélyre és negyed óránként leellenőrzi, hogy nem vagyok-e a szobában… Elment az a maradék kis esze is, az biztos… És a legrosszabb az egészben az, hogy összejött a Beával:S Ő meg azt szeretné, hogy legyek jóban vele. De hát ez nem fog menni… Ja igen:D Ma azon akadt ki végleg, hogy a Beára azt monda, hogy „Ő a feleségem” és én meg mondtam, hogy nem az:D [Orsi meg azt, hogy álmodban:D]

  T-70 2008. április 25. péntek [58] harang – This week is köcsög[…]

  Ma – mivel délben kezdtem – aludhattam volna akár 11-ig is, de nem hagytak. 09:30-kor arra ébredtem, hogy harangoznak, és 11-ig egy ideig folyamatosan, majd utána kb. 10 percenként kapta el őket a roham. Közben meg ez a rohadt eső is esett, és folyamatosan érkeztek a szállodába az új vendégek, szóval szar napnak néztem elébe. Délre mentünk dolgozni, de a Bea kitalálta, hogy a 12:00-kor induló busszal menjünk… persze lekéstük [igaz, hogy korábban ment, sokkal!], úgyhogy maradt a taxi. Beértünk, pikkpakk átöltözés, aztán gyorsan sok evőeszköz polisholás, végül a station feltöltése italokkal, és kezdődött a roham: 500 görög és bulgár, és még 100 német és angol… Végeláthatatlan rohanás, terítés, takarítás, és csak jöttek és jöttek. A végére mindenki kikészült idegileg, én csak majdnem, de a Tina például frankón sírt. Még fél 4 után is voltak vendégek az étteremben, pedig akkorra a terítés nagy részével el szoktunk készülni – én akkor kezdtem el asztalokat takarítani. Viszont valami isteni csoda [és például Tina és nagyseggű segítsége!] folytán készen lettünk öt óra előtt, még polisholtunk evőeszközt, és szünetre is ki tudtunk menni.

  Nagyseggű Paschalis különben vázolta, hogy „This week is köcsög, but the next week is csúcs!” [ezen kívül még azt tudja magyarul, hogy hülyegyerek:D:D]:)

  Telepakoltuk a stationt vízzel és borral, ami fél óra alatt elfogyott. Viszont 5 supervisor végig a verandán segített, és így nem volt nagyon halál a dolog, sőt, még élveztük is Orsival – merthogy vele voltam végig. A terítéssel meg természetesen mi lettünk kész először – még 11 előtt. De a daily cleaningek és a többi station miatt csak az eggyel későbbi busszal jöttünk haza – 23:45-kor. Most mindenki próbál gyorsan sokat aludni, aztán holnap jön a kinek 16, kinek 15 óra munka.

  T-69 2008. április 26. szombat [59] Hronya Pola

  Reggeliztetés miatti korai kelésre virradt a nap ma. A reggeli nem volt para, Gorannal voltam, vele nagyon jól együtt lehet dolgozni, ma is sikerült, úgyhogy mi lettünk kész először a terítéssel utána. Ő elment szünetre, én nem, mert a többi station nem volt kész, és a büfé sem – ami nem is csoda, mert 11-kor még vendégek voltak… Nem is értem, h mi hogy lettünk kész délre… Polisholtam poharat a többieknek, hajtogattam virágokat, szeleteltem citromot – mindezt kajálás helyett, úgyhogy pikkpakk eljött az ebéd, ami lassan indult, aztán elkezdtek szállingózni a görögök – onnantól katasztrófa volt minden – főleg, hogy a két leglassabb srácot osztották be mellém [Próbáltam rávenni a főnököt, hogy változtassa meg a beosztást, de az volt az indok, hogy valakinek lenni kell velük – és mondjam meg, ha nem akarok velük lenni, beosztja melléjük a Beát… Tehát maradtam velük – még azt nem értem, hogy miért a verandára rakja be őket, ami a legnehezebb… De hát ő profi, mi meg szar kis gyakornokok vagyunk…]. Aztán istennek hála eljött a három óra, leléphettünk. Mivel ’állítólag’ nem volt ma shuttle bus [volt…], sétáltunk végig a parton, ami a fájós lábaim miatt nagyon lassan ment.

  Mivel egy óra alvásnak nem láttuk értelmét, Beával beültünk ebédelni oda, ahol ittunk csütörtökön. Egy pincér volt, felvette a rendelést, de az angoltudása addig nem terjedt, hogy Coca Cola és nescafé… Nem is tudom, miért hittük azt, hogy a Cordon Bleu-t meg fogja érteni… [Pedig nagyon helyes bumbi srác volt, aki izgult, mikor a tálcát fogta, izgult, mikor velünk beszélt – annyira, hogy zsebre dugta mindkét kezét és kb. vízszintesig előre dőlt:D] Nem is értette. Fél óra után már gyanús volt, hogy nem kapunk semmit, ezért odamentem reklamálni. Akkor mondta, hogy várjak öt percet. Vártunk még fél órát, amikor is megjött az angolul beszélő pincér, és mondta, hogy nincs nekik, csak csirkefalatkájuk… Kapjátok be, köszi, már jöttünk is el, mert a zuhanyzásra is alig maradt időnk.

  A vacsora érdekes volt. Mindenki zombi, és a sörök dőltek ki a tálcán sorban. Pl. volt egy olyan, hogy Boris kiöntött három sört az ajtóban, röhögtem rajta, aztán kimentem és a vendégek előtt kiöntöttem két sört meg egy colát, és mentem a mosodába ruhát cserélni, és Boris kb. két perccel előttem érkezett, ugyanúgy talpig sörösen – na akkor néztek már a mosónők és mondták, hogy vigyázzatok fiúk:)

  Az éjféli vacsora előtt volt egy fél órás meetingünk, amikor megtanultuk, hogyan kell felszolgálni a maigiricát, azt a speciális levest, amit a görögök húsvét szombat este esznek, a böjt lezárásaként. Ez a leves növényekből és báránybelsőségekből áll, zöld a színe, és büdös, de mindenki szerint isteni, és meg kellett volna kóstolnom. Én nem kóstoltam. Éjfélivacsora előtt még mindenki kapott egy pohár vodka-Redbull-t, hogy jobban menjen a munka.

  Utána nekem annyi volt a dolgom, hogy a bal kezemen egy hatalmas leveses tállal szaladgáltam, ami emiatt majd’ leszakadt 1 óra után, közben pedig minden asztalnál elmondtam, hogy „Hronya Pola” [élj sokáig] vagy „Hristos anesto” [passz] – vagy ha ők mondták, hogy H.a., akkor Alithios volt a válasz rá.

  Aztán 4-kor végeztünk, mindenki halott, és próbált gyorsan sokat aludni, főleg azok, akiknek vasárnap reggeliztetniük kell – nekem szerencsére csak délben kezdődik újra a hajtás.

  T-68 2008. április 27. vasárnap [60], T-67 2008. április 28. hétfő [61]

  Megint elkezdtek összefolyni a napok… Az alváson és a munkán kívül mostanában már semmit nem csinálunk. Az összes terítés rohanássá vált, mivel a görög és bolgár vendégek eleve zárás után érkeznek [és a drága menedzsereink beengedik őket…], és addig maradnak, ameddig akarnak… hétfő délelőtt például még délben is bent ültek, amikor ki kell nyitni az újraterített éttermet fél egykor. Vasárnap már a front office menedzser, recepciósok, a spa és a maintenance főnöke, bárosok, rokonok, groomeok – szóval mindenki azon munkálkodott, hogy újra ki tudjunk nyitni. Hétfőn ugyanúgy szükség lett volna rájuk, de nem jött senki… Vagy például hétfő délután 17:30-kor még nem voltak terítők a verandán – amikor máskor ilyenkor már fél órája szüneten van mindenki úgy, hogy legrosszabb esetben 16:30-ra meg van terítve az étterem összes asztala… És éjfél előtt nem tudunk hazajönni, mert a vendégek este sem húznak haza…

  Emellett még annyi van, hogy hétfőn voltunk kajálni ugyanott a parton Dionisiousban, a Dream nevű helyen, és mondta a tulaj, hogy a kirúgta miattunk a múltkori pincért:D Sajtos húst ettünk hasábbal, végre újra jóllakottan mentünk dolgozni este.

  Ja igen, és úgy fáj a lábam, hogy csak sántítva tudok járni… mindkét sarkam, a lábujjaim, a lábfejem, a bokám, a vádlim – nagyon kéne már egy hosszabb pihenő…

  El akartam menni netezni, de ahhoz is erőt kell gyűjtenem, hogy a vécéig elmásszak…

  Még a telefonom is tönkre ment: a gombok felét nem lehet benyomni.

  Vasárnap, amikor megláttam, hogy ezen a héten csak vasárnap lesz szabadnapom, és addig megint ilyen 8-15&18-22:30 és 12-22:30 beosztás váltakozik, akkor majdnem elsírtam magam. Tinával együtt ott tartottunk, hogy hazamegyünk – és nem a szállásra. És ezen felül Mogyitól egy jó szót nem kapunk [kapok]… Folyamatosan a hibákat találja meg bennem. Például tegnap lebaszott azért, mert fél 11-kor még vendégek voltak, és csak délben tudtam kivinni a trolin a koszos tányérokat…

  T-66 2008. április 29. kedd [62]

  Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt62]

  Végre lightos nap volt a mai… 11-kor keltem, összekapartam magam, és busszal a többiekkel együtt bementem dolgozni. Először ettünk, aztán munka. Az ebéd hamar elment, az emberekkel együtt, úgyhogy hamar elkezdtünk teríteni a vacsorához, és még arra is volt időnk, hogy evőeszközzel feltöltsük a stationöket. A vacsora is hasonlóképpen telt, úgyhogy már az elején meg voltunk róla győződve, hogy kizárt, hogy ne érjük el a 11-es buszt. Hát, futnom kellett…

  Este megint moziztunk FERI[csaknekinagybetűvel,mertfolytonrákeresanevére]vel, ma a szem című horrort néztük. Vélemény a filmekről majd egy külön postban a hét vége felé…

• Egy kis hazai, új beosztás, majdnem balhé, 28 héttel később

  Date: 2008.04.14 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 2

  T-84 2008. április 10. csütörtök [43] és T-83 2008. április 11. péntek [44] Egy kis hazai

  Igazából mostanában két részre lehet bontani a napokat [félreértés ne essék, mindkettő a munkáról szól:D]: reggel és ebéd közben nem történik semmi, aztán délután vagy alvás vagy mosás, vagy netezés, és este van mindig valami, amiről mesélni lehet.

  Csütörtök este például Orsival elpolisholtunk 10 láda evőeszközt, miközben a többiek puccparádéztak:D Fényesre sikálták a padlót, rendbe raktak mindent, szóval szép rend lett, csak mert Mogyi menstruált, vagy valami hasonló:D Este meg – mivel szerdán mondta, hogy tegyünk így – leadtam, hogy mikor és kivel akarok együtt szabadnapot:D Jövő hét csütörtökön vagy pénteken, a Beával együtt.

  Ma estére beharangozásra került [így, magyarosan], hogy jönnek magyar vendégek! Erre vártunk már, mióta itt vagyunk. Mindannyian füleltünk, hogy mikor hallunk magyar beszédet, és közben figyeltünk, nőt kerestünk, legalább egy gyerekkel. Reni egyszer be is szivatott, hogy hallotta, hogy ők úgy beszélnek – és közben egy német pár volt… Kicsit hülyén néztek, amikor egy hatalmas „jóestét kívánokkal” köszöntem:D De aztán végül felbukkantak, és én voltam a szerencsés, aki megtalálta őket. DE. Bizony, nagybetűs de. Mert nem volt semmi nyakbaborulás, összepacsizás, ’dejóhogymindenholmagyarokbabotlokozás’, semmi. Egy ’köszönöm’ és egy ’csak buborékmentes vizet kérünk’-ön kívül nem beszéltünk semmit. És amikor megmutattuk mindenkinek, hogy bizony ők

  Egy ’komolyabb’ étel van, amit el tudok [tudtam, most nem ugrik be a recept] készíteni: a töltött burgonya. És ma az volt vacsorára az étteremben, és még az illata is olyan volt, mint az enyémnek szokott lenni. Ez a két dolog elég volt ahhoz, hogy kicsit honvágyam legyen. No de sebaj, majdcsak túlteszem magam rajta.

  T-82 2008. április 12. szombat [45] új beosztás

  Reggeli szokás szerint unalmas volt, ebéd meg hamar eltelt. Az egyetlen dolog, ami felpörgette az eseményeket az volt, hogy ebéd alatt kikerült a jövő heti beosztás:

  • van szabadnapom, csütörtökön, Beával.

  • minden nap P/A-ban dolgozom

  • A P/A, mely eddig úgy nézett ki, hogy 8-13 & 18-22, nekem [és még pár arcnak] úgy változott, hogy 8-14:30 és 18-22, tehát ez napi + 1,5 órát jelent, hat nappal számolva ez 9 plusz óra, amit viszont kifizetnek!

  • szerdán büfé, mert a buffetboynak szabadnapja van.

  • vasárnap egy olyan feladatom van, amit még eddig soha, senki nem csinált: össze kell gyűjtenem a koszos edényeket az épületekből reggel és este. Még nem tudom, mi ez, de majd beszámolok róla.

  Hé Ke Sze Csütörtök Pé Szo Vasárnap

  P/A P/A büfé szabadnap P/A P/A P/A CLBU

  Este megkaptam életem első és második papír borravalóját, két öteuróst [meg még kaptam egy egy euróst is:D], valamint most fordult elő először az, hogy odajöttek hozzám ketten is a vacsi elején, hogy mutassam meg, melyek az én asztalaim, mert mindenképpen hozzám akarnak ülni. Ez kicsit megdobogtatta a szívem:D

  Utána a main bárban hívtak, mosogattam 75 percig, meg gyümölcsöt szeleteltem, sört cseréltem. Majd szólni fogok, hogy minden este szeretnék menni, mert ha ott dolgozom, akkor végzek pontosan 22:00-kor, és így elérem az eggyel korábbi buszt, ami bizony 45 perc plusz, ugyanazért a pénzért.

  Este Ferivel megnéztük a 28 héttel később c. filmet, ami egy érdekes ötvözete volt a blair witch projektnek és a 28 nappal későbbnek. Folyamatosan rángatták a kamerát, és a zombiknak ugyan folyt a szemük a filmben, de többször azt hittem, hogy ha így folytatják, az én szemem is ki fog folyni:D Amúgy alapvetően jó film, csak most már kicsit unalmasak a kihalt nagyvárosos filmek:S:$

  T-81 2008. április 13. vasárnap [46] majdnem-balhé

  Ma már a délelőtti műszakban is több érdekes [najó, ez szürrealista túlzás, max. említésre méltó] dolog történt:

  • húztam magam után a trolit, és ráhúztam a sarkamra, amitől baromira fáj, nehezen megy a járás.

  • Reggelikor és ebédkor is kaptam borravalót, amit eddig még sosenem.

  • Majdnem megvert Zoran:D Teljesen bekattant, ordibált, hogy miért nem hoztam el a maradék poharakat a stationjéből, amikor ’minden más stésönt üresre pakoltam’.

    1. ez utóbbi nem igaz

    2. ő maga mondta, hogy hagyjam ott őket, csak a tányérokat vigyem el.

  Ordibált, hogy bravo, meg nagyon okosnak hiszem magam, én erre mondtam, hogy bravo, éppenséggel elég okos vagyok, aztán mondta, hogy nem, hülye vagyok, egy nagyon hülye gyerek, és közben ököllel ütötte a mellettem lévő ajtót, mert mosolyogva leültem enni, miközben ordított velem… Nagyon gáz a srác. Biztos, hogy jó pincér, de most már értem, mire mondja mindenki, hogy elgurult a gyógyszere. Az mondjuk megrémített, hogy attól függetlenül, hogy elég sokan látták, senki nem jött oda leállítani…

  Délután fodrásznál jártam, a szállodában. A vendégeknek 25€ egy hajvágás, a staffnak kevesebb, mint a fele, 12 €. Nem nagyon akartam menni, de Mogyi rám szólt, hogy le kell vágatnom a hajam, úgyhogy muszáj volt. Stella, a fodrász egy nagyon aranyos, 27 éves görög lány. Végig beszélt, kérdezett, beszélgettünk az asztrológiától kezdve a mosolygásig mindenről. A hajam… rövid lett, de nekem nagyon tetszik:P Hazafelé a parton jöttem, sütött a nap, énekeltem, táncikáltam, tök jó volt. A szálláson meg… Gill kinevetett a hajam miatt:D

  Este laza vacsoráztatás volt, mivel egy betegség, majd hirtelen felépülés miatt 3-an voltunk egy stationben, úgyhogy sokat beszélgettünk. Utána kis main bár, majd rohanás a korábbi buszhoz, hazaút, fél óra filmezés, majd alvás.

• Eső, kényszerdéjoff, a krimi folytatódik, az igazi férfi

  Date: 2008.04.10 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

   

  T-88 2008. április 6. vasárnap [39] még mindig esik

  Az ég szürke, kb. percenként változik, hogy esik-e az eső… Én meg egyre betegebb vagyok. Tegnap még csak folyamatosan fújtam az orrom, ma már gyengeség és fejfájás is erőt vett rajtam. Reggeliztetés közben mondtam nagyseggű Pasxalisnak, hogy nem érzem jól magam, amire a válasza az volt, hogy őőő őőő „most jól érzed magad! majd 10 óra után lehetsz rosszul”:D Közben teázgattam, amikor volt időm kijönni, de ilyen kevésszer volt, mert a 10 emberből 4en késtek majd’ 1 órát… Terítés gyorsan ment – asszem, mert mondtam, hogy én bemegyek, és elpolisholom a poharakat, akkor legalább ülhetek. Aztán délben beraktuk a mosást a Beával, ami pont kész lett, mire végeztünk. Akkor buszozás vissza a szállásra, teregetés, levélírás, taxi rendelés, betaxizás Moudaniaba, netezés, gyrosozás, majd vissza munkába.

  Estére még szarabbul lettem, úgyhogy szóltam Tinának, akivel egy stationben voltam, hogy ne számítson túl nagy aktivitásra tőlem, de megteszek minden tőlem telhetőt. 7 körül bementem, elpolisholtam a teáscsészéket, aztán polisholtam evőeszközöket is. Amikor kikerült az új beosztás [P/A, Buffe P/A, P/A, P/A, Dayoff, P/A, P/A], szóltam szépórásnak, hogy beteg vagyok, nem jövök holnap. Erre elcserélte Orsival a szabadnapom, úgyhogy holnap nem betegszabin vagyok, hanem a szabadnapom töltöm ágyban fekve… Aztán lemostam a tálcákat, mert ez volt a napi takarítás feladatom Tinaval, amin kiakadt, merthogy miért csináltam meg, ha beteg vagyok:) Aztán eljöttem a negyed 11-es busszal.

  Este Bea főzött nekem forró levest és teát, majd 1 körül lefeküdtem aludni…

  T-87 2008. április 7. hétfő [40] kényszerdayoff

  … és délig aludtam, úgyhogy a negyven nap alatt végre egyszer kialudtam magam. Hát, ez is valami. Nem folyik folyamatosan az orrom, és a torkom is csak kicsit kapar már, úgyhogy mondhatjuk, hogy jól vagyok, de ha már így alakult, ezt a napot mindenképpen a pihenésnek fogom szentelni. Lustálkodok az ágyban, filmezek, sorozatozok, alszom, majd kezdem az egészet elölről:)

  Este főztem a lányoknak levest, mire hazaértek a munkából, megnéztem 5 Amazing Race epizódot, és aludtam, végre kialudtam magam így a 40. napon… A betegség meg elmúlt, már csak az 1-2 óránkénti orrfújás emlékeztet keserű mivoltára.

  T-86 2008. április 8. kedd [41] krimi sok

  Az új büféboyt helyettesítettem, mert neki ma van a szabadnapja. Reggel beérve sajnos az a látvány fogadott, amire számítottam: annyira készítette fel a büfét, hogy este, ha valaki végignézi, ne szólhassa meg, de semmi nem volt előkészítve reggelre, amikor már fel kell tölteni poharakkal, kanalakkal, miegyébbel. Tehát gyorsan feltöltöttem, aztán segítettem a konyhásoknak: hajtogattam egy csomó virágot szalvétából, lefényeztem az alumínium felületeket a konyhában, aztán elléptem. Eljöttem korábban, mert valaki mondta, hogy van busz 14:30-kor. 20-ra kiértem, nem volt ott. Bementem a boltba [az ablakból végig figyeltem a buszt], kerestem angol nyelvű útikönyvet a környékről, nem volt. Kimentem, fél. Busz még mindig sehol, ergo – séta. Hazasétáltam, hajat mostam, és aludtam egy órácskát.

  Este vissza, 20 perc alatt feltöltöttem maxra a büfét, aztán előkészültem reggelre amennyire lehet, aztán takarítottam, és vártam, mivel nem volt sok vendég. 9-kor elkezdtem átállni reggelre, és 21:45-kor, amikor épp elkezdtem fagyizni, Mogyi behívott, hogy meeting. Megint meetingeltünk, mert az újak – és nagyon sok régi – képtelen úgy végezni a munkáját, ahogy Mogyi megköveteli, ráadásul valamelyik lány [mivel a lány öltözőben találták] elvitt két bevásárlószatyornyi cuccot az étteremből: pezsgős poharak, sörös poharak, kólás poharak, feles poharak, teáscsészék, evőeszközök, minden. Emiatt meg megkaptuk azt, hogy mennyire hülyék vagyunk. A mosoda kocsijában feküdtem a meeting alatt, amit Mogyi egyszer úgy megrángatott, hogy azt hittem 1/ meghalok, 2/ szétesik a kocsi, úgyhogy arrébb mentem rögtön utána 3 méterrel:) Pár perccel később [akkor nagyon a mondat hevében volt] megkérdezte, hogy ugye nem ütött meg:D:D A lényeg a lényeg: nem értük el a 23:00-ás buszt, tehát ott maradtunk még 45 percet. Htx.

  T-85 2008. április 9. szerda [42] az igazi férfi

  Ma egy alig pár fős reggeliztetés után gyorsan megterítettünk, kis szokásos palacsintás ebéd, majd az egyik új srác hazahozott minket kocsival, alvás, zuhanyzás, bejegyzés-gyártás, majd buszozás vissza, felkészülés a vacsorára, laza vacsora, aztán terítés, polisholás, beszólás Lukasnak, majd buszozás haza, és itthon meeting Lukassal.

  Ja igen, délután, buszra várás közben egy olyan jó pasi festegette itt a falat, hogy alig bírtam a nyelvem a számban tartani, és visszaszívni a mellette folyamatosan kiszivárogni akaró nyálamat. Vékony, magas, széparcú, göndörhajú, nagyonhelyes:)

  Amiért beszóltam neki: Bea Tinaval vagy Romanaval próbált felemelni egy dobozt tele evőeszközzel az asztalra, közben nyögtek [a rosszakaróknak: akkor értem be, amikor felrakták], és torzult az arcuk. És az egészet kb. 1 méterről végignézte Lukas, az új büfésfiú, szeretett apartmantársam. Aztán meg megcsinálta, amit minden este: Bea szokta vinni a banánjaimat, ő meg odamegy hozzá és kérdés nélkül elvesz tőle egyet, merthogy „az a Viktoré, és tőle akkor veszek, amikor akarok”. Itthon kihívott az erkélyre, és közölte, hogy többet ne poénkodjak ilyennel, hogy ő milyen férfi, mert a következő után többet nem jöhetek be a szobába, nem szarhatok a wc-be, és a házi kutyával fogok aludni [mellesleg Bobby a neve:D]. Ekkor én is elmondtam a banános storyt, majd otthagytam. Kezd kilenni vele a faszom. Nem kicsit, hanem nagyon. És Ferinek is, aki mondta, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, a következő után lépéseket fog tenni az ügyben [erre kíváncsi vagyok:D].

• puszkisz

  Date: 2008.03.25 | Category: gay!, it's my life! | Response: 0

  Görögül jelenti a meleget, buzit, ratyit, mást, bumbit, gayt, meg a hasonlókat:D [éppúgy, mint homár, köcsög, homoszexuális, stb…]