Posts Tagged ‘köcsögök’

• thegreekstory chapter 88-93.

  Date: 2008.05.31 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-38 2008. május 25. vasárnap [88] – T-33 2008. május 30. péntek [93]

  Na, nem sokat írtam ezen a héten. Nem is történt sok minden, de ha mégis történt valami említésre méltó, akkor is lusta voltam arra, hogy erőt vegyek magamon, és leírjam, vagy éppen találtam más csinálni valót az íráson kívül. Ez a más csinálni való leginkább alvás, vagy strandolás volt [le is vagyok égve kb. mindenhol], úgyhogy erről sem nagyon akarok írni. Akkor nézzük, mire emlékszem még:

  • A munka mostanában szánalmas, hasonlatképpen azt hoztam fel egy beszélgetésben, hogy úgy dolgozunk, mintha a cukrásznak liszt nélkül kéne sütnie [vagy egy másik hasonlat: a tűzoltónak víz nélkül tüzet oltania]. Nincs annyi pohár [vizes és boros], hogy megterítsünk a teljes étteremben [azóta a for staff dobozból vettek 300 darabot…], van kb. 100 db. kóláspohár, ami 1 órával nyitás után azt eredményezi, hogy harc megy a kólás poharakért, és aki alulmarad, az bizony mosogathat. Nincs elég carafe, mert 1/ amúgy sem volt; 2/ a múltkor a konyhás néni összetört 16 darabot… Tehát egy rendelés kivitele annyi ideig tart, hogy sok:) Mosogatni kell, keresgélni cuccokat, amit mosogathatunk, aztán polisholás, aztán lehet elkészíteni a rendelést, majd kivinni. És közben folyamatosan ott a Mogyi, mondja a fülünkbe, hogy faster, faster, faster.

  • Éjszakánként mostanában nagyon rosszul alszom. Vagy azért nem tudok aludni, mert lehetetlen helyeken viszket a testem [leégés és a szúnyogok], vagy mert valaki éppen hangosan hallgat zenét, vagy mert fáj valamim.

  • Ja, a beosztás, amit még vasárnap kaptam meg: H: dayoff; K-P: 8-13:30, 18:30-22:00, sz: Buffe1; v: buffe2

    • Ide kapcsolódik, hogy gyantás szólt, hogy neki nem kell a vasárnapi szabadnapja, én meg mondtam, hogy OK, akkor adja nekem:) Úgyhogy, ha minden igaz, vasárnap buffe 2 helyett szabadnapom van

  • Kaptunk új pincéreket az étterembe. Ötöt Csehországból és kettőt Moldovából [ha minden igaz, ez utóbbi még meg nem erősített hír]. Jól dolgoznak, már voltak 3 hónapig Görögországban szállodai gyakorlaton, annak ellenére, hogy csak 17-18 évesek. Most a teljes régi staff elkezdett újra reménykedni a két szabadnapban. Vasárnap kiderül, hogy volt-e alapja.

    • A 17 éves cseh srác annyira, de annyira aranyosan néz ki, hogy elmondhatatlan. És még jófej is. A lányok a tanúim, mennyire boldog voltam, hogy az étteremben fog dolgozni. Aztán az első munkanapja végén Mogyi szólt neki, hogy holnaptól minibárban lesz. Jeee…:S Legalább reggelente láthatom, mert jön az étterembe trolizni.

      • UPDATE: A kis buzi ma ugy bamulta Suzana feneket, hogy majdnem levertem. Pedig meg a neve is szepseges: d o m i n i c . . .

  • Pénteken kibeszéltük Tinával, hogy a menedzsereink mennyire hülyék. Folyamatosan ellent mondanak maguknak, és csodálkoznak, ha értetlenkedünk. A legújabb az volt, hogy Mogyi folyamatosan mondja ugye, hogy faster, faster, ma meg reggelinél kicsit pörgés volt, és gyorsan haladtam az étteremben, erre mondta, hogy nyugi, lassan, ebben az étteremben senkinek nem kell rohannia. Fasza.

  • Pénteken ebédre beesett 200 vendég rögtön nyitáskor. Ez egyébként is gáz lenne, főleg úgy, hogy azt szoktuk meg, hogy ebédkor 2 óra alatt jön összesen ennyi vendég.

  • Orsi beteg volt a héten. Én próbáltam kinyalni a seggét, de ennek a lánynak semmi nem jó. Hoztam neki rizspudingot, nem kért éppen [pedig az a kedvence], hoztam neki „gyümölcskosarat”, azon kiakadt, mert nem szereti a banánt, a körtétől fosott, az egyik narancsnak volt egy kis ’bőrhibája’, a nektarinokat meg a Beával ettük meg… Ma meg, ez mindennek a teteje, átjött a szobámba, mert chipset akart enni. Az egyetlen nyitott zacskóból evett, aztán pár falat után rájött, hogy nem ízlik neki, nyissunk ki egy másikat. Adtam neki egy másikat, azon talált egy kis lyukat, és ő nem eszik olyanból, amit nem tudja, ki nyitott ki. Végül kinyitott egy harmadik zacskót, és abból evett két szemet, aztán közölte, hogy nem kér többet, mert hányingere van… Szeretem az Orsit:)

• újabb vendégpanasz rám; Toma születésnap, Viktor névnap, meeting; semmi; Úristen – itt maradok örökre?!; Mi más – Thessaloniki; B E J E L E N T É S; egy változatos nap; Megyek-maradok/mennek-maradnak; Szabadnap – nem Thessaloniki

  Date: 2008.05.22 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 1

  T-53 2008. május 11. vasárnap [74] újabb vendégpanasz rám

  Reggeli közben szólt Jelena, az egyik hostess, akivel pincérként együtt dolgoztam még az elején, hogy érkezett rám egy újabb vendégpanasz. Rögtön megkerestem Mogyit, és kérdeztem, hogy mi a tök van… Kb. fél órán keresztül mondta, hogy egy vendég panaszkodott az utazási referensnek [ő meg a Mogyinak], hogy nem voltam elég udvarias, és nem mosolyogtam. Fogalmam sincs, ki lehetett, mert minden asztalhoz úgy megyek oda – mosolyogva!!! – hogy „jó napot kívánok! Hogy vannak ma? Hozhatok valamit inni?” és a végén mindig megkérdezem, hogy milyennek találták az ebédet. És ezt végig mosolyogva. Szóval passz:S És kicsit rosszul esik, hogy mindig csak a rosszat kapom vissza felülről, mert a jó az alap.

  Délután fél szabadnapom volt, egy órát bent maradtam netezni a hotelben, utána hazajöttem, megnéztem sok amazingrace-t, fürödtem, és aludtam/pihentem sokat.

  T-52 2008. május 12. hétfő [75] Toma születésnap, Viktor névnap, meeting

  Ma délelőtt döbbenten vettem észre valamit, mégpedig azt, ahogy Julia, „this small thing” terít az étteremben, amikor vendégek vannak. Történt ebédkor, hogy új set upra volt szükség, mert már ültek a vendégek az asztalnál. Akkor odatopogott, lerakta a szomszéd asztalra a tálcát, és egyesével átpakolta az evőeszközöket, és mihez terített? Hát nem reggelihez?:P

  Délután [vagyis este] együtt akartunk visszamenni busszal a hotelbe, ami késett vagy tíz percet, ezért mi is késtünk. Míg átöltöztem, bejöttek ők is a fiúöltözőbe, és kifejtették [Tina, Gill, Romana], hogy szerintük és a General Manager szerint is én vagyok a legjobb pincér itt:) Utána együtt odamentünk Timoshoz [F&B manager], hogy nem nagyon érdekel minket, hogy hogyan, csak oldja meg, hogy megkapjuk a heti két szabadnapunkat, amit már 60x napja ígérgetnek nekünk. Erre az volt a válasza, hogy lesz egy meeting este 11-kor, szóljunk akkor Mogyinak, hogy nekünk bizony kell a heti két nap.

  Az esti meeting szokásos asztalcsapkodással és a tiszteletről való papolással kezdődött – mert az új pincérek felhívták az iskoláikat, és elkezdtek panaszkodni, hogy a hotel baszik a szerződésre. Mondta, hogy nem gáz, hogy egyedül ő lesz pincérként az étteremben, mondjuk meg, ki akar 2-3-4-5 szabadnapot, és jövő héten megadja. Azon kívül még szóba került, hogy az utóbbi kérdőívekben 13 db nullás, és 7 db 5 pontos volt, ami katasztrófa. Ja, meg mindenki előtt elordította, hogy már KÉTSZER panaszkodtak rám a vendégek, szóval húzzam meg magam…

  Aztán rohanás haza, gyors beszélgetés a lányokkal a meetingről, aztán Toma születésnapi buli a szomszéd szobában – rengeteg emberrel [és a névnapomról is megemlékeztünk:)]. Iszogattunk, beszélgettünk, közben Feri – csöppet sem csendesen – berúgott mellettünk:) Ezt abból vettük észre, hogy egy bizonyos pont után hangosan röhögött mindenen:P Aztán végighányta az éjszakát…

  T-51 2008. május 13. kedd [76] semmi

  Mai napról röviden: az étkezések nagyon könnyűek voltak, minden terítéssel hamar végeztünk, és az esti hazabuszt is rohanás nélkül elértük. Utána átmentem a 102-es szobába, Tinához és Romanához, és beszélgettünk az élet dolgairól kb. 1 órát, aztán csicsi. Lépa Ziza Slovenska.

  T-50 2008. május 14. szerda [77]

  Este az étteremben olyan hajtás volt, mint eddig, 77 nap alatt még egyszer sem. A második legjobb pincérrel, Tinával voltam a hatosban, de kirohantuk a belünket, nem mosolyogtunk, nem beszélgettünk, mindenki tudta a dolgát, de halál volt. A végén meg szokás szerint egy jó szót sem kaptunk…

  Az új daily cleaning feladatsorból én azt nyertem meg, hogy polishold el az összes juice glasst. Kb. végeztem a felével 11:10-ig, amikor is mindenki lelépett, de mivel az én stationöm még üres volt evőeszközökből, ott kellett maradnom polisholni. Az már kicsit bosszantó volt, amikor az utolsó supervisor is elköszönt:S

  De a nap legjobb része: Egy vendég azt mondta, hogy én vagyok itt a legjobb és legkedvesebb pincér, ezért szeretne úgy borravalót adni nekem, hogy azt senkivel ne kelljen megosztanom, de problémám se származzon belőle, és hogyan tudja ezt megoldani:) Ez után persze végigmosolyogtam az estét:) Najó, nem, csak egy picit, de azt fültől fülig mosollyal:)

  T.49 2008. május 15. csütörtök [78] Úristen – itt maradok örökre?!

  Ma nagyon sok minden történt:

  Reggel megdöbbenve vettem tudomásul, hogy az útlevelem és a pénztárcám szőrén-szálán eltűnt… Kerestem mindenhol, gatyákban, táskákban, ágyban, ágy alatt, szekrényekben – és bizony sehol. Fasza. Reggel munka, megnéztem az irodában, a szekrényemben, a buszon – sehol. Munka után a dreamben [emlékeim szerint ott használtam utoljára], ott sem volt.

  Aztán Csiklóssal átkutattuk a szobám még egyszer: semmi. Akkor elkezdtük kutatni a helyi magyar követség telefonszámát, amihez végül a magyarországi görög követségen keresztül sikerült is hozzájutni. Ők már zárva voltak, de sürgős esetre megadtak egy ügyeleti telefonszámot. Én az enyémet sürgős esetnek ítéltem meg, úgyhogy hívtam azt, ahol egy kedves nő megadta a nagykövet közvetlen számát:P Ő tájékoztatott, hogy rendőrség, aztán a thessalonikii tiszteletbeli konzul [aki csak angolul beszél], ők elküldik az igényemet Athénba, ott kiállítanak egy ideiglenes útlevelet, azt visszaküldik Thessalonikibe, és megkapom, és mehetek haza. Ami jó hír, mert délután végig azzal poénkodtam, hogy itt maradok örökre. Különben mindenki meglepődött, hogy miért viselem nevetve a dolgot.

  Anyuval közben letiltattam a bankkártyám, még senki nem használta szerencsére. Közben meg beszélt Pill Orsival, és ő mondta, hogy elég 600 órát dolgozni, akkor is megvan a gyakorlat. Folyamatosan számolom, ennek a hétnek a végén már 664,5-nél fogok járni, amin Orsi jót mulattott, hogy hogyan van meg már két hónap alatt… Hát úgy, Kedves Tanárnő, hogy nem 40, hanem 60-70 órát dolgozom hetente… Tehát hivatalosan is megcsináltam:P

  Este megkértem Paschalist, hogy a következő napok egyikén jöjjön el velem a rendőrsége, hogy megcsináltassunk egy jegyzőkönyvet, mert útlevél nélkül nem tudok hazamenni. Ekkor neki is eszébe jutott a hatalmas ötlet: maradjak itt:)

  Különben megbeszéltem mindenkivel, aki fontos: június elején hazamegyek. És ez már tuti. Szombaton szólok a Mogyinak. Holnap szabadnap, mi más – Thessaloniki, és kis netezés este.

  T-48 2008. május 16. péntek [79] Mi más – Thessaloniki

  Reggel 7-kor keltem, mert – nagyon azon kattogtam, hogy vééégre hazamehetek. Aztán ezen rágódtam 8-ig, amikor vissza tudtam aludni. A következő kelés 10:30 körül következett be, amikor is „kedves” szomszédunk csutkára felcsavarva hallgatta a vadi új hangcuccát. Amikor meg kimentem megkérni, hogy ’be tudnád csukni az ajtód, kérlek’, a válasz az volt, hogy nem. Great. Nem baj, már csak két hét.

  Úgy volt, hogy Tinával és Ferivel megyek, de mivel Tina este berúgott és hányt, ő úgy döntött ma reggel, hogy inkább kimarad a buliból. Céges busszal elmentünk a hotelig, onnan meg sétáltunk a buszállomásra, és nemzetközi diák híján teljes árú jeggyel a zsebünkben, sós palacsintával a kezünkben vártunk a buszra, ami hamarosan meg is jött. Én végig olvastam, Feri nintendozott, amit csak akkor szakítottunk meg mindketten, amikor megmutattam neki a templomboltot az út mellett. Nem tévedés, sok templom van kiállítva eladásra, mint mondjuk egy dísznövény-kereskedésben a növények:P

  Az ottani buszállomáson rögtön lerohantak minket a taxisofőrök. Be is szálltunk az egyikhez, aki konkrétan meg volt sértődve, amikor meg mertük mondani, hogy a Kamarába szeretnénk menni. Ott sétálgattunk keresztbe kasul az utcákon, mert minden sarkon megláttam egy boltot, ahova be akarok menni. Pénztárcát kerestünk – pótlandó az elveszettet, azon kívül végül még egy övet vettem, immár a negyediket Görögországban:P És persze ittam facsart narancslevet a starbucksban, ettünk mekiben és fagyiztunk a cosmosban.

  Aztán még neteztünk két órát Moudaniaban, vártunk fél órát egy taxira, és azóta itthon vagyunk.

  Aztán megjött Cosmin. Üvölt a zene. Kimentem pisilni, megálltam váltani két szót Luciannal, erre Cosmin rám szólt, hogy menjek be a szobámba, amikor nem mozdultam, csak néztem rá, akkor meg belém rúgott…. Egy igazi címeres faszkalap. Ő elég sokat nyom mérlegen a hazamenetel oldalán…

  T-47 2008. május 17. szombat [80] B E J E L E N T É S

  Ma jött el a nagy nap – szóltam Mogyinak, hogy én márpedig haza megyek a hónap végén. Erre egy közel másfél órás meetinget tartott nekem ebédeltetés közben, amikor elmondta a már jól ismert storyikat, meg a rizsát, hogy az én érdekemben maradjak… De másfél óra alatt sem sikerült megváltoztatnia a véleményem, viszont legalább az ebédeltetés nagy részéről lemaradtam – és kaptam 1 nap gondolkodási időt. Amikor a többiek nagy örömére kimentem az étterembe, rögtön le is küldtek a tavernába, hogy segítsem ott az ebédeltetést. Kb. 15 percig asztalleszedés, utána polisholás, majd eljött a fél 3 – irány haza.

  Délután még annyi történt, hogy tök sokan összejöttünk a dreamben. Csomó pincér, hostess, supervisor – jó kis móka volt.

  És csak most, naplóíráskor jut eszembe – ma újabb kerek napot, a nyolcvanadikat hagytam magam mögött.

  T-46 HELYETT T-tizenpár:) 2008. május 18. vasárnap [81] egy változatos nap

  Ma délelőtt bementem Mogyihoz, és szóltam neki, hogy végiggondoltam minden nézőpontból a dolgot, de nem változtatom meg, amit mondtam: mennék haza továbbra is. Délután – miután vártam a tűző napon nagyseggűre majd’ fél órát – elmentem vele a rendőrségre, ahol azt mondták, hogy jöjjünk vissza fél óra múlva [ami legalább 40 perc:)]. A fennmaradó időben nagyseggű lakásán játszottunk a tegnap megismert, Artur nevű kutyával, aki egy pötty eb, és nagyon aranyos. Amikor visszamentünk, még várni kellett, majd megjött a nő, aki azt mondta, hogy csak akkor tudom bejelenteni a papírjaim eltűnését, ha tudom minden papíromnak a számát, úgyhogy menjek vissza majd ezekkel az információkkal. Ez után nagyseggű még hazavitt, ahonnan rövid pihenés után bementem a szállodába lopni egy kis wifit:)

  Majd netezés után munka. Alapból hárman voltunk a hatos stationbe beosztva, majd egy idő után hozzánk tették Gillt is az ilyen piszkos feladatokra [tányérleszedés, nagy poharas tálca bevitele a konyhába, evőeszközök, szemét bevitele, terítés], aztán gyantást is, és végig velünk volt egy supervisor is segíteni, és mégis rohanás volt, csak azt nem értették meg, hogy azért, mert már annyian voltunk, hogy egymást akadályoztuk. Aztán Mogyi beküldött inni, hogy pihenjek kicsit – erre sem volt még példa eddig.

  Gyantás hivatalosan ugyan ma még a büfében volt, de holnaptól service, ezért már most is berakták segíteni. Beával volt szerencsém végignézni, ahogy kivitt egy rendelést: Lerakott az asztalra egy pohár rosét és egy kancsó vörösbort meg egy kancsó vizet – és odajött a stationbe, megkérdezni, hogy mit rontott el. Hát ő – semmit, csak vigyél ki poharakat a vörösborhoz:) Kivitte, és – ekkor már Bea mögé bújva röhögtem – letette úgy az asztalra, hogy nem a pohár talpát fogta, hanem teljes tenyérrel a felső részét. Na, amikor meglátta, hogy rajta nevetünk, úgy besértődött, hogy át is ment egy másik stationbe segíteni:)

  Ez után jött Mogyi értem, és nagyseggűvel hármasban rohantunk fel a Helios bárba, közben meg mondta, hogy mi vagyunk a vészhelyzetben bevetendő szuperkommandó. Mivel a szokásos heti színházi előadás volt, rengeteg ember várt ott italra, és a srác, aki egyedül volt oda beosztva, finoman szólva nem bírta az iramot. Szóval beálltunk segíteni. Nagyseggű gyártotta ezerrel a piákat, én meg a nem a pultnál állóknak szolgáltam fel a rendeléseiket, és gyűjtöttem a koszos poharakat. Jó kis móka volt, legalább még egy kis változatosság.

  Végül este megkaptuk az új beosztást, ami kiborítóan – a megígért kettővel szemben – megint csak 1 szabadnapot tartogat mindenkinek… [H: büfé2 {9-14:30; 19-22:30}; K: szabadnap; Sz: P/A {8-13:30; 18:30-22:00}; Cs: P/A {8-13:30; 18:30-22:00}; P: büfé1 {07:30-12:30; 17:00-21:00}; Sz: P/A {9-14:30; 19-22:30}; V: A {13:30-22:30}]

  T-45 2008. május 19. hétfő [82] Megyek-maradok/mennek-maradnak

  Ma ebéd helyett megint meetinggeltem – ma Timo, Mogyi és Grigori voltak jelen. Timo nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem szakíthatom meg a szerződésem. Meg különben is, ha hazamegyek, nem írják alá a papírom, amit le kell adnom a suliban, és az nem indok, hogy letelt a 600 óra, úgyhogy mondjam meg, miért akarok haza menni. Mondtam, hogy vannak személyes problémáim is, de ez sem volt nekik elég. Aztán Mogyival kettesben maradtam, és „barátként” elmondta, hogy ha most itt maradok még erre a pár hétre, bebizonyítom mindenkinek, hogy erős vagyok és mindenre képes leszek ez után. Ha hazamegyek, azzal meg csak azt érem el, hogy a mostani jó véleményük helyére az az egy infó kerül rólam, hogy felbontottam a szerződésem, és ha felhívja majd őket egy leendő munkaadóm, akkor csak ezt fogják mondani rólam. Szerintem nem is kell mondani, hogy mennyire idegesen, minden mosoly nélkül, sírás közeli hangulatban tologattam a tányérokkal teli trolit az étteremben – merthogy büfében voltam, ha ezt nem mondtam volna:)

  Ma délután Grigorival mentem a rendőrségre, ahol most azt mondták, hogy 1 óra múlva menjek vissza. De kiderült, hogy beszélnek angolul, úgyhogy Grigori megadta nagyseggű és a hotel számát, ha mégis nyelvi problémám lenne, és elköszönt, én meg kerestem egy közeli netkávézót, hogy el tudjam valahogy ütni az időt. Egy órával később visszamentem, és a csávó mondta, hogy még nincs itt, akit várok. Kikönyörögtem, hogy hívja fel, hogy megtudjam, mikorra jön vissza – este 10 után jöjjek. Mondtam, hogy köszönöm, nem, majd akkor holnap délelőtt. A rendőrség Moudania másik végén van, úgyhogy egy jó 45 perces sétával értem haza – zene nélkül, mert elfelejtettem visszarakni a memóriakártyát a telefonomba. Egy ideig próbálkoztam ugyan görög rádiót hallgatni, de ettől hamar elment a kedvem:P

  Este 18:43-kor vártam a két perccel későbbi buszra az apartman előtt, amikor is csörgött a telefonom. Ismeretlen görög szám. „Haló [én]”; „Viktor?”; „Igen”; „őőő I am Cosmin blablabla”. Igen, Cosmin, a szobatársam. Most kedd este van, de máig nem tudom, honnan a tökömből tudja a számom, ugyanis végigkérdezgettem mindenkit, aki tudja, és senki nem adta meg neki. Mondta, hogy beszélni akar velem, menjek a szállodában a bár személyzeti bejáratához, ha ugye tudom, hol van. Végigizgultam a pár perces busz utat, és odabaktattam a megbeszélt helyre. Beköszöntem, jött is Cosmin. Kérdezte, hogy tudom-e, mi történt. A legőszintébben feleltem, hogy nem. Akkor beszámolt róla. [Mivel Feri szólt Juliának, a F.O. menedzsernek, ő meg Timonak] Timo elővette őket, hogy mi az, hogy hajnali háromkor felébresztenek minket, hogy miért hagytunk tusfürdőt a fürdőszobában, üvöltve hallgatnak zenét, rugdalnak és terrorizálnak minket [Timohoz már kis túlzásokkal jutott el a történet]. Igazából csak annyit akart tudni, hogy én mondtam-e el a főnököknek, és hogy este 11 körül beszéljük meg a dolgokat a szobában.

  Vacsora közben trolira voltam beosztva, amit tök lelkesen csináltam – mivel nem volt más feladatom, amit e miatt hanyagolnom kellett, és szerintem elég jól pörögtem, egy station sem volt olyan, hogy tele lett volna piszkos cuccokkal. Közben azt is megtudtam, hogy a főnökök válaszút elé állították a szobatársaim: vagy költöznek vissza a szállodába egy itteni staff szobába, vagy mennek haza:P Aztán visszatérve a szállásra Bea már azzal várt, hogy mégsem költöznek, mert megmondták Timonak, hogy ha vissza kell költözniük a szállodába úgy, hogy minden más stafftag itt lakik Dionisiousban, akkor ők hazamennek, mert ez így nem fair… Mivel este Cosmin diszkóba ment, elmaradt a meeting, ami miatt Feri pl. rettegett visszajönni a szobába:P

  Este, mivel holnap szabadnap, felmentem a lengyel kollégákhoz kicsit metaxázni:P Tök jól elbeszélgettem velük, és nagyokat röhögtünk. Egykor jöttem el lefeküdni – vagyis filmezni, de Feri már aludt… Gondolkoztam, és elkezdett érlelődni a gondolat, hogy maradok.

  T-44 2008. május 20. kedd [83] Szabadnap – nem Thessaloniki

  Ma 11-ig aludtam, majd elkészültem, vártam a deles buszt. A nyitott erkélyajtómon át benézett Cosmin, és kérdezte, hogy van-e egy kis időm beszélgetni, mert be kéne pótolni az elmaradt meetinget. Elmondta, hogy szerinte Orsi szólt a menedzsereknek, mert kölcsönösen nem kedvelik egymást, meg hogy ő igazából két dolgot vár el, hogy együtt tudjunk élni: mindenki takarítson maga után, és senki ne jöjjön be kopogás nélkül az apartmanba. Továbbá elmondta azt is, hogy a menedzserek szerint ő az indoka annak, hogy én haza akarok menni, és ha ez valóban így van, akkor haza megy ő. Mondtam, hogy bizonyára ők is közrejátszanak a menni szándékozásomban, de akkor is csak 1-2% erejéig. Továbbá mondtam azt is, hogy mi meg azt várjuk el, hogy ha aludni akarunk, akkor ne az legyen a válasz, hogy nem halkítja le a zenét, nem csukja be az ajtót, meg hasonlók. Aztán kezet ráztunk, és mindenki folytatta a készülődést. Én azért akartam mindenképpen elérni a buszt, mert a rendőr bácsi azt mondta tegnap, hogy reggel 9-10 körül menjek:D:D:D Sétáltam a hotelből, így fél 1 körül érkeztem meg a kapitányságra.

  Találtam valakit, aki beszél angolul, vázoltam neki a problémám, amire az volt a válasza, hogy itt ez a telefonszám, őt és őt kell keresnem, hívjam fel, és utána jöjjek vissza este 10:30-kor. Ekkor elkezdtem hisztizni, hogy most vagyok itt harmadszor, dolgozom és nem nyaralok, úgyhogy jó lenne, ha történne már végre valami, erre 45 perc után nagy nehezen nekiláttunk a papírok kitöltésének. Az is eltartott még fél óráig, hogy megértessem vele angolul, hogy mi az a személyi, a tajkártya, az európai egészségbiztosítási kártya, meg úgy egyáltalán, az összes papírom, amit elloptak, végül az is, hogy kikönyörögjem, írja bele a rohadt jegyzőkönyvbe, hogy nem elhagytam, hanem ellopták.

  Utána beültem netezni a tegnapi helyre, majd – ma már zenével – séta vissza a szállásra. Itt először Beáéknál meséltem el, hogy mi történt a rendőrségen, aztán a Tináéknál, aztán mentünk dreambe kajolni. És sorban mondtam mindenkinek, hogy maradok. Feri meg mondta, hogy Julia [ő a Feri főnöke egyébként] nem hagyja annyiban a dolgot, hogy nem költöznek, „engem nem érdekel a Timo, mármedig kötözni fognak”. Kíváncsian várom a folytatást. A Dreamben egy igazán vicces momentum volt: Gyantás ezt mondta Beának: „Azt vágom, hogy a fejed kisebb, mint a segged, de azért próbálj gondolkozni”:D:D

  Hat körül értem haza a szállásra, naplóírás, egy kis amazingrace, két óra alvás, most 10 óra van, várom a többieket, hogy ehessek vmit:)

• .gr68-72 kirúgás – és nem a hámból; egy easy nap; nem emlékszem…; köcsög vezetők; vicces pap

  Date: 2008.05.09 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-59 2008. május 5. hétfő [68] kirúgás – és nem a hámból

  Alvás délig, aztán szar idő lévén elmentem netezni – még ez is jobb volt, mint a szobában ülni. Beszélgettem, levelezgettem, neteztem – szóval eltöltöttem az időt. Közben betoppant a netezdébe Tina, Goran és Renáta is. Tőlük megkaptam az infot, hogy ebédkor minden stationben 1-1 ember dolgozott – és mivel Vancho kiakadt, hogy neki egyedül kellett csinálni a hatost, a legnagyobbat, kirúgták, mondván, hogy nincs szükségük lusta emberekre. Ez két dolog miatt gáz: 1/ mert jó pincér volt; 2/ mert a hatost minden nap én kapom meg – és én sem tudom egyedül megcsinálni…

  Utána együtt elmentünk palacsintázni, majd épp elértük a Moudaniaból Dionisiousba tartó járatot. Ez után már csak a pihenés maradt, meg Amazing Race nézés ezerrel:) Este a munkából hazatérő többiek azzal fogadtak, hogy a kirúgás miatt megváltoztatták a beosztást, és holnap nem büfézek, hanem service, rendes P/A-ben. No mindegy, legalább aludhatok másfél órával tovább:)

  T-58 2008. május 6. kedd [69] egy easy nap

  A tegnapi hírek alapján kicsit félve mentem be dolgozni reggel, de Ekaterinával jó csapatot alkottunk, és zökkenő nélkül vettük a reggeli és az ebédre terítés akadályát – igaz, csak 5 percre tudtam kimenni szünetre. Az ebéd sem volt nagy durranás, kicsit hajtani kellett, de azért kezelni tudtuk a dolgokat. Délután esett az eső, de azért beültünk enni a Dreambe Fecivel, majd visszajöttem a szobába feküdni, filmezni, és jött az este. Hát arra is azt mondta mindenki, hogy az utóbbi hónapban nagyon nem volt ennyire könnyű esténk.

  Hát, remélem a hét többi napja is ilyen lesz. Még megnézek egy Amazing Race-t és alvás.

  T-57 2008. május 7. szerda [70] nem emlékszem…

  semmi említésre méltóra így két nap távlatából. Vagyis van pár emlék, de mivel minden nap ugyanolyan, és ezzel a puttó hellyel álmodok folyamatosan, így nem tudom, mi igaz, mi valós, és mi melyik nap történt:)

  T-56 2008. május 8. csütörtök [71] köcsög vezetők

  A délelőttre ugyanazt tudnám írni, mint a tegnapra, de este történt valami, amit nem nagyon fogok elfelejteni:

  Miközben egyszerre csináltam 3 daily cleaninget és közben felügyeltem a stationöm felkészítését, Grigoris [egy supervisor] odapattant elém, és közölte, hogy mivel problémáik vannak – csak kérdem, ki nem szarja le??? Ezt hallgatom 70 napja, hogy a jövő héten minden jobb lesz… – elveszik az én két fél szabadnapom szombaton és vasárnap [másokét is elvették, de az nem bosszant]. Gondolom egyáltalán nem meglepő, engem ismerve, hogy elkezdtem csapkodni, meg ideges fejet vágni, aztán két perccel később leültem egy székre, mert nem voltam hajlandó így tovább dolgozni.

  Az a baj, hogy mindenki szarik ránk, és mivel senki nem akad ki soha, megcsinálnak velünk mindent…

  Na, szóval: aztán megjelent a a szállodaigazgató, és elkezdte kérdezni, hogy mi bajom van. Én nem vagyok árulkodós – annyira:D, úgyhogy felpattantam, mondtam, hogy semmi, és mentem vissza dolgozni, de jött és kérdezgetett – és akkor kifejtettem neki, és szólt, hogy meg fogja oldani.

  És most először szóltam a supervisornak is, hogy a szerződésem alapján nekem nem heti egy, hanem heti KÉT szabadnap jár. Azt mondta, hogy erről Timossal kéne beszélnem [ő az F&B manager…], mert ő nem tud erre mit mondani… Hát, ha így mennek tovább a dolgok, még erre is sort kerítek.

  T-55 2008. május 9. péntek [72] vicces pap

  Az ebédterítés közben Grigoris mindenkit összegyűjtött és felküldött a hatodikra a Helios bárba. Ott volt a hotel teljes személyzete [kivéve persze azok, akiknek muszáj volt a helyükön maradniuk], valamint a teljes vezetőség [alulról felfelé: a supervisorok, Mogyi, Timos, a hoteligazgató és a szállodacsoport vezérigazgatója], valamint egy pap. Tippek hangoztak el temetésről, esküvőről, végül egy közel 15 perces misét hallgatunk végig, ami az utólagos magyarázat szerint arról szólt, hogy legyen jó szezonunk, sok vendégünk és mindenkinek legyenek személyes sikerei.

  Magát a misét két dolog tette nagyon viccessé: kb. a felénél megszólalt a pap mobilja, utána meg egy virággal szórt körbe szentelt vizet, és a harmadik szórásnál a vízzel együtt repült a virág is. Ekkor már a főszakács, egy csomó pincér meg egyéb alkalmazott úgy röhögött, hogy könnyes volt a szeme, a menedzserek meg ilyen nem hiszem el fejet vágtak:D

  Közben Mogyi megkérdezte, hogy akarok-e mégis szabadnapot a hétvégére. Mikor mondtam, hogy igen, legalább egy felet, akkor mondta, hogy ok, csinál új terveket. Hát, megnézzük, mi lesz belőle. De azért értékelem, hogy ezt meglépte [biztos rászólt a szállodaigazgató:D:D]

• .gr52-55 Sós palacsinta, Tip nélkül, alvás, minden bajom van már – tipözön

  Date: 2008.04.23 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-75 2008. április 19. szombat [52] sós palacsinta

  A tegnapi nap egyedül a reggeli volt pörgős nekem, mert akkor a verandán voltam, de az ebéd meg a vacsora az egyesben ért. Este meg tök hamar kész lettem mindennel, takarítással is, úgyhogy segítettem a többieknek is.

  Délután voltunk a városban netezni: pikk-pakk elszállt az a két óra, amit erre szántunk. Hazafelé még beugrottunk palacsintázni a netcafé melletti helyre. Igaz, hogy minden nap palacsintát reggelizek [eper, barack, vagy a csodálatos narancs lekvárral], de sós palacsintát utoljára Magyarországon ettem. Amikor a múltkor megláttam, tudtam, hogy ilyet kell ennem. Raktam bele sós krumplirudacskákat [fogpiszkáló méretűeket], sajtot és csirkehúst. Nagyon-nagyon finom volt. Bea nem akarta megkóstolni, de rábeszéltem:) Úgy telepakolta, hogy alig bírta megenni:D De az eredmény pozitív: azt mondta, hogy minden nap itt fog enni mostantól!:)

  T-74 2008. április 20. vasárnap [53] tip nélkül

  Mivel van egy 60 fős csoportunk, akik mindig együtt jelennek meg, annak, aki a verandának a 7-es station felöli oldalán dolgozik, minden étkezés nagyon pörgős. És én ma egész nap ott voltam. Próbáltam mindenki előtt üresen tartani az asztalt, megakadályozni, hogy a nem a csoporthoz tartozó vendégek ne üljenek a foglalt asztalokhoz, őket is kiszolgálni, több-kevesebb sikerrel. Különben nem tudom, mi van az emberekkel, de mostanában nem kapok borravalót, pedig mindenkivel sok-sok időt beszélgetek [persze csak azokkal, akik beszélnek angolul]… Remélem vacsoránál megtörik a jég.

  Hát minden kívánságom így váljon valóra:) A német biztosítós csoport egyik tagja rendelt két sört, és amikor kivittem neki, mondta, hogy „You are my sunshine” és adott 2€-t:P A vacsora végére teljesen elhagyott minden erőm, pl a terítés közben elaludtam egy széken:D

  Aztán 22:40-től meetingeltünk. Nem ordibálós, hanem borozgatós meeting volt. Arról, hogy jövő héten 12-en leszünk pincérek. Hogy nem lesz szabadnap. Hogy mennyire jó lesz, hogy bele tudjuk írni az önéletrajzunkba, hogy tudunk 14 féleképpen szalvétát hajtogatni. Meg ilyesmi. és nem is volt hosszú, csak éjfélig voltunk ott. Aztán séta haza a parton Beával, Lukassal és Andreassal, majd gyors alvás, mert reggel a szokásos reggeliztetés.

  Ja, majd elfelejtettem: megkaptuk a jövő heti beosztást:

  H: 8-15:00
  K: 8-15:00 és 18-22:30
  Sz: 12-22:30
  Cs: 8-13:00 és 18-22:30
  P: 12-22:30
  Sz: 8-15:00 és 18-03:00
  V: 12-22:30

  A szombati nap külön jó lesz, mert éjfélkor újra kinyitjuk az éttermet egy vacsoráztatáshoz az összes vendég számára. Ez valami helyi húsvéti hagyomány… Még szerencse, hogy vasárnap reggel nem kell reggeliztetnem. Különben Mogyi most végre nem azt csinálta, hogy valakit berakott minden reggelre, valakit meg minden estére, hanem így felváltva, mert így legalább tudunk aludni. Összeszámoltam, ezen a héten 16,5 fizetett túlórám van, összesen 75,5 órát dolgozom.

  T-73 2008. április 21. hétfő [54] alvás

  A reggeliztetés hamar elment, röviddel nyitás után ránéztem az órámra, és már csak 15 perc volt hátra. Aztán letakarítottuk az összes asztalt, terítettünk, dolgoztunk a maximumon, és délre épp, hogy kész lettünk. Szünetelés, napi spagetti evés, majd vissza az étterembe. Kinyitottunk pont időben, és konkrétan egyszerre bejött 300 ember, ami eddig még sosem fordult elő, és mindennek tetejébe több, mint a fele a verandára ült le, ahol ketten voltunk összesen. Kb. 20 perc alatt minden asztalt kiszolgáltunk itallal, aztán kaptunk segítséget a main bárból, utána már elég jól ment az együttműködés egészen kettőig, amikor is mindenkinek elment a munkakedve, és megint belassult az egész bagázs. Mondjuk az is közrejátszott abban, hogy felbasztuk magunkat, hogy ahhoz képest, hogy a büfé 14:00-kor zár, negyed háromkor még jött 4 asztalnyi vendég hozzánk a verandára, akik egészen 3-ig ott voltak… De én akkor leléptem.

  Hazafelé stoppoltunk 4-en. Amíg kiraktuk az ujjunkat, egy autó sem állt meg, aztán elkezdtünk sétálni, már-már feladtuk, amikor egymás után két autó is megállt, és pont befértünk, és hazahoztak minket. Nekem és Beának kisebb szerencsén múlott, hogy nem ez volt az utolsó autós utunk: egy szembejövő autó előzött, és le kellett mennünk kicsit az útról, hogy ne karambolozzunk. Szerencsére jó sofőrünk volt, de én azért beparáztam…

  Ma szerencsére egy ilyen hosszított half dayem volt, úgyhogy délután tudtam aludni. Aztán este jött a Bea, hogy menjünk enni. Dionisiouban találtunk egy gyrosozót, először azzal ettük tele magunkat, aztán meg egy fagyizót, ami este 10-kor még nyitva volt, úgyhogy utána fagyival vágtuk taccsra magunkat.

  T-72 2008. április 22. kedd [55] minden bajom van már – tipözön

  Reggeli közben Andreassal áldott meg a beosztás, aminek annyira örültem, mint… ekkora kibaszást, de komolyan:S Nem is írom le többet a nevét. Mivel a görögök nem ejtik a szó végi s-t, ezért lánynevűnek hívjuk egymás között. Szóval az a srác csak sétálgat, meg ilyesmi, és semmi hasznosat nem csinál… Még jó, hogy a Bea is ott volt, mert nélküle megbaszhattam volna az egészet [mostanában sok a káromkodás, mert kezd telelenni a tököm ezzel a hotellel…]. Az ebédet Gillel éltem meg, aki be volt szívva [szó szerint], szóval vele is hatalmas élmény volt dolgozni. Mindennek tetejébe Sakist egyik pillanatról a másikra áthívták a Saniba dolgozni, úgyhogy megint 1-gyel kevesebben lettünk. Sőt, még eggyel, mert Claudia, a román-magyar lány holnap hazamegy, mert kapott egy jobb állást Olaszországban. Great.

  Délután abban a kicsinyke kis időben, amit itthon tudtam tölteni, tisztálkodtam, meg kicsit olvasgattam, aztán buszozás vissza. Mivel 4-en terítették az egész éttermet, rögtön beálltunk segíteni, hogy időben készen legyünk. A vacsora különben nem volt hajtás, és a következő két napban sem lesz, szóval ki lehetett bírni. Csináltam 11€-nyi tippet, amivel már 100€ felett vagyok összességében:) Aztán a Gillt elhívták valahova máshova valami mást csinálni [passz, hogy mit], és akkor jött meg egy csomó disznó módra evő bulgár, na, akkor elúszott az egész veranda… Mindenhol üres tányérok, és rendelésre váró asztalok, és akkor jött egy születésnapi éneklés… ekkor akadtam ki végleg. Közben meg kaptunk 600 új csészét, amire már igen nagy szükségünk volt. Legalább most van elég:) Végül épp, hogy készen lettünk úgy, hogy elérjük a 11-es buszt. Holnap meg nem kell hétkor kelni, szóval kicsit tovább alhatok végre.

• Date: 2008.04.02 | Category: it's my life!, mixed! | Response: 0

  T-98 2008. március 27. Csütörtök [29] T-6

  Ma valami hihhhhhetetlen csoda történt: Beával besétáltam a délutáni szünetemben a cipőbolthoz. Belül felkészültem már rá, hogy megint zárva lesz, de én nem adtam fel – és megérte, mert nyitva volt. Kiválasztottam egy fekete bőr cipőt, ami nagyon királyul nézett ki, 50 € volt, és így munka után mondhatom, hogy viszonylag kényelmes is, szóval megérte.

  Egyébként kezdem teljesen szétbarmolni a kezeim… A jobb kézfejemen már kb. 10 vágás van, míg a balt ma leöntöttem forróvízzel, és közben meg mindkét kezemen 1-1 körmömmel csináltam ma valamit, amitől vérzett……

  Este a büfében nem volt nagy hajtás, egészen addig,míg Mogyi valami hirtelen ötlettől elkezdett grenadinszirupos pezsgőt osztogatni a vendégeknek. És ez bizony azt jelentette, hogy kb. 200 ilyet pikkpakk le kellett gyártani. Pezsgőnyitás, pohárpolish, töltés, beleaszirup – és a kész tálca már ment is ki az étterembe. Közben Mogyi olyan volt, mint egy nagy gyerek: egyszer ellőtte a fejem mellett a pezsgődugót, utána az egyik lány mögött szánt szándékkal leejtett egy fémtálcát, ami hatalmas robajjal ért földet – és ilyen megszeppent arccal közölte, hogy túl nehéz volt… De aztán – miközben elküldött egy újabb üveg szirupért – azt mondta a lánynak, hogy bír engem… Ez igen jól esett.

  T-97 2008. március 28. péntek [30] T-5

  Annyira kimerült és ingerült régen voltam, mint ma reggeliztetés közben. Alig volt annyi erőm, hogy felemeljem a tányérokat a troliról a pultra. Emiatt még kevesebb időm volt mindenre, és a szünetet megint végig kellett dolgoznom, hogy elkészüljek. És még az is felbosszantott, hogy a menedzserek magasról tesznek arra, hogy mennyi időm van a dolgokra… Ha találnak valami ad-hoc feladatot, akkor ki csinálja meg? Na ki? Hát persze, hogy én:S Így is két órával többet dolgozom naponta, mint a többiek, és legalább másféllel többet, mint amennyit papíron kéne, és legalább 2,5-3-mal többet, mint ami a szerződésben van…

  Nap közben Mr. Timos [ő az F&B manager] megkérdezte, hogy jobb-e a buffet, mint amilyennek először gondoltam. Mondtam, hogy nem annyira, és amiatt csak még rosszabb, hogy ez a 30. napom szünnap vagy legalább fél nap nélkül, és erre még csak rátett, hogy minden nap kvázi reggel 07:45-től 22:45-ig dolgozom azzal a 3 óra szünettel. Kétszer visszakérdezett, hogy jól értette-e a 30-at, rákérdezett Mogyinál, aki csak mosolygott, és aztán mondta, hogy jövő héten kapok 2 vagy 3 szabadnapot. Aztán amikor Mogyi újra kijelölt a munkám mellé még trolizni is, ő már egy hét szabadnapról beszélt:D Funny. Igazából elég lenne 1 nap is, vagy legalább az, hogy ne kelljen hajnalban kelnem. Majd kiderül, holnap új beosztás.

  Vacsora előtt Mogyi rákérdezett Gillnél, hogy ő a fiúkat vagy a lányokat szereti:) hát, az utóbbi időben kevés viccesebb dolgot éltem meg:) Látnotok kellett volna Gill döbbent arcát… Akkorát röhögtem, hogy nem lehet elmondani… Ez jobb volt annál, mikor nagysegg kérdezgette az embereket, hogy mikor szexeltek utoljára:P

  Este beszélgettünk sokakkal az előtérben, és többek között megtudtuk, hogy valószínűleg kedden költözünk Dionysiosba. Vagy hogy írják. That’s all.

  T-96 2008. március 29. szombat [31] Újra service? újra service! T-4

  A mai nap igazából 3 nem szokványos – polisholás, rohanás, lábfájás, délutánialvás – dolog történt:

  • Pasxalis – alias nagyseggű – kijelentette, hogy nem pincérek, hanem munkások vagyunk:)

  • mivel Mogyinak holnap szabadnapja van, ma kaptuk meg a jövő heti beosztást, aminek két érdekessége van:

    1. elkerülök a buffetből: kedden már ketten leszünk a másik sráccal, hogy betanítsam, utána pedig visszakerülök a pincérek egyre népesebb csapatába!

    2. Mindenki kapott, így én is kaptam végre szabadnapot, csütörtökre. Még nem tuti, hogy akkor lesz, mert lehet, hogy elcserélem, de a lényeg, hogy lesz:)

  • Este lementem a discoba picit. Szokás szerint fél kettőkor kidobták a teljes személyzetet, én ekkor fújtam takarodót. A többiek lementek a Beachre inni. Maybe next time csatlakozom, de egyelőre most hulla fáradt vagyok.

  Megjött újabb két pincér. Ők görögök, és a Saniból jöttek, és az egyikükről szól ’Az álom mostantól 1 hónapig valóság’ című post!

  Ennyi volt a mese mára. Gyors óraátállítás [köszi anyu a segítséget:) Többieknek magyarázat: sosem tudom, hogy mikor merre kell mozgatni a telefonom képzeletbeli mutatóit. Itt ugyan ki volt rakva, hogy véletlenül se felejtse el senki, de csak annyi, hogy 3-kor [[itt ugye nem kettő, mert itt GMT+2 óra van]] 1 órával előre állítjuk. De ez, hogy „előre” nekem teljesen kétértelmű… ]

  Este Orsi újra összejött szépfiúval. Durvább, mint egy teniszmeccs, komolyan. Csak úgy kapkodom a fejem:) Egy fél napig nem beszélünk, és máris annyi minden történik, hogy órákig mesélhetnék:)

  T-95 2008. március 30. vasárnap [32] T-3 2 új roommate, aztán mégse…?!:S

  A maival együtt már csak 3 napom van a buffetben. Ja igen, nem is itt kezdődött a nap, hanem az óraátállítással: reggel alig lézengtek az emberek az étteremben, mivel 1 órával ’korábban’ nyitottunk. Aztán volt olyan, aki megkérdezte tőlem, hogy most hány óra van, és a kedvenceim azok voltak, akik 10 óra után [akkor zár a büfé] estek be, majd felháborodva vették tudomásul, hogy nincs már kint kaja. Na, nekik egyenként elmagyarázni, hogy miért, az volt vicces:) Szokás szerint kicsivel 2 óra után, de még jóval fél három előtt leléptem a munkából, alvást terveztem be [mi mást?:S].

  Aztán 16:40 körül [45-re volt beállítva az ébresztés] megtörtént az, amitől kicsit tartottam: kulcscsörgés az ajtóm előtt, majd kopogás, mert benne volt a kulcsom a zárban: két román srác jött be, miután kinyitottam az ajtót. Az első párbeszéd legérdekesebb momentuma az volt, amikor megkérdezte [ismétlem, ROMÁNIÁBÓL jött] az egyik srác, hogy „ugye az angol a hivatalos nyelv nálatok?”:S Aztakurva, ezek nem lehetnek ennyire buták:S Aztán közölte, hogy az ágyában fekszem, aztán hogy ez az ő szekrénye, ezt meg ezt meg ezt ő vette, hol vannak a vállfái, ilyesmi. Kicsit hamar az idegeimre mentek:S Mindegy, nem volt sok időm beszélgetni velük, mert gyors fürdés, és irány a meló. Előtte még megkérdeztem a front office managert, hogy lehetséges-e két lánnyal közös szobát kapni ott, ahova költözünk, de nemet mondott.

  A vacsi nagyon lassú volt, semmi pörgés, semmi… Tökre untam… Estére szó volt arról, hogy megkapjuk a staffos dobozba bedobott borravalóból a részünket, de ez valamiért elmaradt. Munka közben először Cristinaval próbáltam lepaktálni day off cserével kapcsolatban, aztán róla kiderült, hogy „igaz barát”, mert valami kamu indokkal elutasított. De Liliya hajlik a dologra, csak meg kell kérdeznie a pasiját, hogy neki jó-e a másik nap. Most ebben bízom/bízunk a Beával [mert Orsi is akart cserélni, aztán mondta, hogy én többet vagyok egyedül, menjek el én Beával [[Ezúton is hála neki!]]]

  Aztán munka után visszajöttem a szobába, és eltűntek a bőröndök… Kicsit furcsán néztem a lányokra, aztán pár perccel később berontott a srác, elvitt az üres szekrényből pár dolgot, meg még párat, ami itt volt a szobában, és kijelentette, hogy az övé, és kiviharzott. Később megtudtam, hogy a költözésig a mellettem lévő szobában fognak lakni. Ez csak azért zavar egy kicsit, mert van kulcsuk a szobámhoz, és hát nem sok jót hallottam eddig róluk. Elég annyi, hogy az egyikük azt hiszi magáról, hogy a helyi basszájba, viszont a másik fogja csinálni ’helyettem’ a büfét, úgyhogy rá egy szavam sem lehet:) De az pl. tök vicces, hogy amint megjelentek itt az előtérben beszélgetni, Gill és Darko is behúzott a szobájába:)

  T-94 2008. március 31. hétfő T-2 [33] megint két új szobatárs, pesszimizmus, aggódás

  Reggeli közben szokás szerint semmi, délután alvás, aztán arra ébredtem, hogy megint bejött Toma egy új sráccal, akiről kiderült, hogy magyar, és tök jó fej. Aztán gyors zuhanyzás, ami közben kaptam még egy új szobatársat, aki szlovén, és nem túl jól beszél angolul, de normálisnak tűnik.

  És a lényeg, hogy rájöttem, tök pesszimistán állok a dolgokhoz, pedig semmi okom nincs rá:S Aggódtam a büfé miatt, és két hét után visszaraktak servicebe. Aggódtam, hogy egyedül leszek a szabadnapomon, és Liliya végül rászánta magát, hogy cserél a Beával, úgyhogy a csütörtököm vele töltöm, megyünk Thessalonikibe shoppingolni, városnézni, nemittlenni. És végül aggódtam a szobatársak miatt, hogy a románokat kapom meg, és most ezzel a két sráccal úgy érzem, hogy meg vagyok áldva:)

  T-93 2008. április 1. kedd [34] az utolsó büfés nap, költözés

  Ma csak annyi volt a dolgom, hogy betanítsam az egyik román srácot büféboynak, és aztán holnaptól hawaii dizsi napfény:) A srác eléggé flegmán állt hozzá a dolgokhoz, de miután összetört 3 tányért, és csak negyedszerre sikerült lemásolnia egy hajtogatást, visszavett az arcából, de őszintén: nem nagyon hiszem, hogy menni fog neki holnap egyedül:S

  Munka után irány Julia [Front Office manager], hogy megtudjam, mi a tök lesz az új helyen. Ő felküldött összepakolni, majd vissza hozzá. Kiderült, hogy a pesszimizmusomnak részben helye volt, mivel a románokkal vagyok egy szobában:S Najó, ez nem igaz. Egy apartmanban, a szobát meg Ferivel, a tök nagy arc magyar sráccal osztom meg [Pl. ő sztorizta el tegnap, hogy felbomlott a koalíció:D]. A költözés pörgősen zajlott, mert a groom srácnak, aki hivatalból költöztetett minket, sietnie kellett [a Beát például majdnem otthagyta a hotelben:D]…

  Az új hely zsír, tiszta fürdőszoba, nagy konyha, és két kis szoba – így néz ki egy apartman. És most, másnap reggel, elmondhatom, hogy az egyetlen hátránya, hogy éjszaka kurvahideg van:S Melegítőben és pulcsiban aludtam, és azt hittem, megfagyok.

  T-92 2008. április 2. szerda [35] séta, újra service

  Reggel gyalog indultam el a szállásról a szállodába…

• faszert van itt mindig minden zarva????

  Date: 2008.03.27 | Category: i need answer!, it's my life!, mixed! | Response: 2

  T-100 2008. március 25. kedd T-8

  Reggeliztetés után Mogyi elkezdett Ouzot tölteni poharakba, emiatt az egész konyhát undorító Ouzo-szag lengte be. Közben meg nagysegg átrendezte a boros részt, ami sokkal szarabb lett. Ez a délelőtt. Délután elléptem, megint cipőt venni indultam. Mint a netcaféban megtudtam, ma éppen azért van zárva minden, mert valami nemzeti ünnep. Hihetetlen, hogy kivétel nélkül minden napra kitalálnak valamit, hogy ma miért ne kelljen dolgozni. Nem egyszer sétáltam már be a ’városba’, ami igazából falu, csak városnak hívják, és az eddigi huszonx nap alatt nem láttam egy boltot sem nyitva. Nem gond, elvagyok, csak baromira sürgető lenne már cipőt venni.

  Estére meeting volt beígérve, majd a faliújságon hirdetve is. Jó pár pohár sörrel és borral indultunk neki, mert Mogyi felkészült:) Azzal kezdte, hogy elmondta, mit ünnepelnek ma [1821. március 25-én szabadult fel Görögország a 400 éves török megszállás alól], aztán ilyeneket, hogy mosolyogjunk, meg legyen tiszta a ruhánk, meg hogy majd jön új staff is… Tehát konkrétan semmiről nem beszélt, de azt 2 órán keresztül. Közben borozgattunk [én rosé boutarit ittam], és néha rám tört a röhögő görcs, mert Gill felhívta a figyelmem arra, hogy Darko milyen arcokat vág. Nomeg azért, mert Mogyi hihhhhhetetlen effekteket használt beszéd közben: „egy nagy tálcával összegyűjtöd a koszos tányérokat, és ’ZING’ kiviszed a konyhába. De ami számomra a legfontosabb, megígérte mindenki előtt, hogy április 2-3-tól visszarak servicebe. Már tényleg nagyon várom. Éjjel 1 van, alvás.

  T-99 2008. március 27. szerda [28]

  Ma is hallottam Mogyitól a legnagyobb igazságot: „az élet szép, de néha nehéz”, mikor letakaríttatta velem az igen koszos felmosó vödröt… Délután zuhanyzás után beleejtettem a kulcsom a lefolyóba, és semmim nem volt, hogy kiszedjem, mert a szobám zárva volt. Aztán átmentem Gillhez kérni egy kést, de ő megoldotta a helyzetet: csavart, megfigyelt, megint csavart, és szétszedte a cuccot, kiszedte a kulcsom és újra összerakta. És csak 18 éves. Tényleg nem egy hülye srác!!! Ezen kívül talán még annyi említésre méltó történt ma, hogy Gill kapott 5 € borravalót trolizás közben, amit eddig a pillanatig alig hiszek el… Ma az esténkénti 500hoz képest sétagalopp volt, mivel csak 370 vendégünk volt, és jött egy új srác is segíteni, aki itt lesz húsvétig egy másik hotelből. Vacsora közben meg telezabáltam magam valami süteménnyel:) Ja igen, vacsi után meg megkérdeztem Mogyit, hogy mi az az ok, amiről a meetingen beszélt, hogy miért engem rakott be a büfébe. Erre mondta, hogy millió oka volt, és beszélt arról, hogy nehéz döntés volt, meg minden, mert az igazgató szerint is jó pincér vagyok, meg gyors, és szerette, ahogy dolgozom, mert folyton mosolyogtam. Aztán még azt is mondta, hogy kevés olyan embere van, mint én, akire bármilyen feladatot rá lehet bízni, mert 100%osan fogom végrehajtani őket. Végül beszélt arról, hogy ha nem változik a hozzáállásom a munkához, akkor még sokra fogom vinni:) Az a baj, hogy nem tudom, ebből mit gondolt komolyan, és mi az, amit azért mondott, mert le akart rázni, de ez dobott az önbizalmamon. Fél 11-kor végeztünk, akkor még vacsora, és onnantól fél kettőig beszélgettem a Beával [pasikról, munkáról, szerelemről, sírásról, problémákról]. Ideje lenne aludni megint, mert holnap délután Beával megyek be a városba, megpróbálok megint venni cipőt.

• A krimi folytatódik

  Date: 2008.03.25 | Category: it's my life!, look! | Response: 2

  Tegnap este feküdtem a szobában, erre előre nem bejelentett módon benyitott a security, mert razziáztak [franc se tudja már, hogy miért:S]. Zseblámpa az arcba, aztán körbe a szobában, majd a szekrényekbe, ágy alá, ablakon ki, asztal alá, szóval mindenhova. Végül felcsillant a szemük, mert megláttak két üveg bort a kis asztalomon. Rácuppantak, vizsgálgatták őket, aztán rögtön alább hagyott a lelkesedésük, amikor 10 centire az arcukba nyomtam a számlát. Kimentek, és közölték, hogy maradjak a szobámba.

  Én legalább itt voltam, de pl. Darko vagy Gill nem, amikor átvizsgálták a szobájukat, és nem kicsit háborít fel a gondolat, hogy van kulcsuk, és minden ok és indok nélkül, tanúk nélkül, nélkülem használják, mert itt van a szobában mindenem. A pénzem, a notebookom, a borotvám, a fényképezőm, az útlevelem, a ruháim, a pornóim, mindenem.

  Halljátok, parasztok? HOZZÁM CSAK AKKOR GYERTEK, HA ITT VAGYOK!!!!!!!!!!

  Faszomöccse.

• Az a kocsog takaritono

  Date: 2008.03.14 | Category: it's my life! | Response: 1

  T-115 2008. március 10. hétfő [12]

  Bea hívása keltett, hogy menjek át hozzá. Éreztem, hogy valami nem oké, de ennél azért nagyobb parára gondoltam. Lebetegedett, úgyhogy nem tudtunk együtt menni netezni. Csináltam neki teát, ápolgattam, átvittem hozzá a hősugárzót, és vártam, hogy jobban legyen. Aztán 11 körül elmentem netezni, mert el akartam küldeni a naplót, meg még megnézni pár dolgot. Visszaérve ránéztem a Beára, majd irány a meló.

  Mivel a Beát nem nagyon helyettesítette senki, folyamatos volt a munka, de nem volt nagy rohanás – az most a hétvégéig nem is várható. Este még beszéltem Dimitrisszel vagy Dimitrijjel vagy hogy hívják. Ő most nálunk supervisorkodik, de áprilistól ő lesz a poolbár mellett található taverna – a la carte étterem vezetője. Megkérdeztem, hogy megvan-e a taverna személyzete, mert ha nincs, akkor csatlakoznék, van-e esélyem, ilyesmi. Mondta, hogy egyelőre két biztos ember van, de ez még közel sem a teljes gárda, tetszik neki, ahogy dolgozom, úgyhogy megkérdezi a Timost. Most bizakodok. Mindig mosolyogva dolgozom, de ez után, ha lehet, még szélesebb volt a szám. Terítés helyett este a karnevál miatti dekorációt bontottam le, aztán ránéztem Beára, raktam a fejére borogatást, meg vittem neki gyógyszert, már csak hőemelkedése van, úgyhogy lefekszem.

  T-114 2008. március 11. kedd [13]

  Délelőtt igazából semmit nem csináltam. Néztem kis Amazing Race-t, aztán Beába vertem egy kis életet, csináltam neki szendvicset, majd megkerestük Dimitris/j-t, hogy a Bea ma sem dolgozik. Még jó. Alig gyalogoltunk 200 métert, de már úgy kivolt, hogy alig bírt tovább menni. Aztán egy laza ebédeltetés, majd a terítés elején elhívott Dim [így fogom rövidíteni, mert ez a része biztos a nevének], hogy ad más munkát. Egy toronymagas szerb sráccal lementem, és 40 napágyat és kis asztalt lemostunk és áthordtunk a szálloda egyik végéből a másikba, a premium class szobákhoz tartozó külön medencéhez és bárhoz. Aztán, amikor visszaértem, láttam, hogy a veranda [ahol én dolgoztam] még sehogy nem áll terítésben… Elkezdtem poharakat fényezni az asztalokhoz, aztán csak kész lettünk 5 előtt 10 perccel. Akkor meg elkezdtem Gillel evőeszközt fényezni, mert azok sem voltak, a mi állásaink tök üresek voltak. Szóismétlés. Aztán ebéd… vacsi… vagymi. Igazából semmi. Ettem három szem krumplit, mert minden más kaja szar volt. Bementem az étterembe, elhoztam egy banánt, azzal kihúztam estig. Lightos vacsoráztatás volt. Most jöttek meg az új vendégek, úgyhogy egy párnak el kellett magyaráznom, hogy nem szolgálunk fel kaját, egy másiknak meg azt, hogy miért kell 36€-t fizetniük a vacsorához. És két asztalnál is hosszas német beszélgetést folytattam, amit akkor zártam le, amikor mondtak egy mondatot, amit nem értettem, és megkérdeztem, hogy beszélgethetünk-e angolul… A sok beszélgetés, amire most volt időm szerencsére, meglátszott a borravalókon is, bár nem azoktól, akikkel beszélgettem, de kaptam összesen 5,1 €-t

  Este Gillel és a lányokkal lementünk a városba kajálni, mert nem kicsit korgott a gyomrunk, majd csatlakozott a két helyi barátunk is. Vacsiztunk, vissza a hotelbe, majd alvás.

  T-113 2008. március 12. szerda [14]

  Ma délelőtt Orsi átnézte a képzési megállapodásnak azt a részét, amit főleg Bea fogalmazott tegnap este. Erre az Erasmus támogatáshoz van szükség. Lementem, és a HR-es kislány kinyomtatta nekem, majd a recepción kértem borítékot, és a szépfiúval és Beával elmentem a postára. Ő tolmácsolt, hogy priority, meg minden, hogy minél hamarabb odaérjen. Hazafelé Bea megint rosszul lett, de már túl későn ahhoz, hogy le tudja mondani a munkát, szóval jött dolgozni.

  Az ebéd nem volt nagyon pörgős, sőt. Alig voltak páran, a terítéssel a saját állásomban már végeztem 3 után picivel. Aztán Renivel befejeztem a Bea állását, mert akkorra már nagyon kivolt. Kaptam 4 € borravalót ma. Leszakadt a mellényem gombja. Fáj a lábam. Nagyon. A vacsora az ebéddel ellentétben nagyon pörgős volt. Nem volt senki a trolival, szóval a station tele piszkos edénnyel és pohárral. Sok vendég, szóval folyamatosan ’úszott a pálya’, a végén már annyira, hogy volt olyan vendég, aki a saját piszkos tányérját elhozta a stationbe, kiöntötte róla a moslékot, és betette a piszkosak közé. Még jó, hogy Mogyi nem látta. Gondolom mondanom sem kell, hogy tőlük nem kaptam borravalót

  Estére Bea megint rosszul lett, szóval holnap reggel megy(ünk?) kórházba. Most lábpihentetés, és alvás.

  T-112 2008. március 13. csütörtök [15] A ************* takarítónő

  Kaptam ma 3 € borravalót. De nem is ez a lényeg. Hanem sokkal inkább az, hogy kivan a faszom a takarítónővel. A windows szerint ez durva, vagy obszcén, bántó szó, és nem illik a papírra vetni, de akkor is. Hihetetlen, hogy pont akkor mos fel mindig, amikor bent kell dolgoznunk az étteremben, és még az „attention – wet floor” táblát is képtelen kirakni. A padló folyamatosan életveszélyesen csúszós, mindig megcsúszok, és csoda, hogy eddig nem estem el. Eddig csak hangosan káromkodtam, amikor megcsúsztam, de ma egy tálca cukorszóróval csúsztam meg, amiből hat leesett a földre, és három darabokra tört. A kommunikációnk is vicces vele: ő görögül magyaráz, én meg magyarul neki. Szerintem arra próbál rábeszélni, hogy ne menjek arra, amerre felmosott, de a kis eszével nem bírja megérteni, hogy nem véletlenül megyek arra, hanem ott van dolgom.

  Hasonlóan idegesítő nőszemély a nő, aki a szennyes edényeket mossa. Az is folyton magyaráz görögül, de a munkáját nem nagyon végzi. Folyton annyi cucc van ott, hogy nem férnek oda, amiket kívülről behozunk.

  Lehet, hogy nem véletlen, hogy ezek ketten folyton együtt vannak…

  Ma különben tök jó napos idő volt, úgyhogy ebédeltetésre nyitva volt az étterem összes tolóablaka, szóval ilyen szabadtéri érzés volt – a légkondit leszámítva. Majd mindenképpen csinálok képeket róla, mert hihetetlen ilyen helyen dolgozni.

  Bea meg reggel egy görög alkalmazottal ment kórházba, kapott gyógyszert, már sokkal jobban van, most este már elmentünk service-kitchen focimeccset nézni.

  Megkaptuk ma a kártyánkat, ami fényképes, és amivel minden munkanap elején és végén be kell csekkolnunk a bejáratnál. A fénykép szokás szerint szarul sikerült mindenkiről, majd igyekszem vigyázni rá, és megmutatni, mikor hazaértem.

• Viktor vs világ

  Date: 2008.02.17 | Category: look!, mixed! | Response: 1

  Ma rájöttem ismét arra, hogy nem teljesen hibátlan a tudásom a világról:) Például meg voltam győződve arról, hogy mindenki hülye, aki azt írja, hogy kultúra, merthogy helyesen kultura, ezért volt az egyik kategória neve is rosszul írva. Ma konfrontálódtam is emiatt egy sráccal, aki mondta, hogy nézzek utána. Utánanéztem, és… ciki, na. Egy haszna azért volt: a muszájt is valami hasonló vita után tanultam meg helyesen:) Viszont találtam egy tök érdekes bejegyzést a wikipedián, hátha segít másnak is, nézzétek meg – a leggyakoribb helyesírási hibákról szól.

  Mostanában gyakran lehet hallani hírekben, valamint több blog is folyamatosan foglalkozik a mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyet nem jogosultan használókkal. És itt írtam is, hogy ez az egyik dolog, amit kiemelten fontosnak tartok a kreszből. Anyuék háza előtt is van egy ilyen parkoló. Mentem tegnap haza hozzájuk, és amikor kiszálltam a kocsimból, akkor parkolt le egy a6os audi arra a helyre. Szóvátettem, mutattam neki a többi szabad helyet, és erre az volt a reakciója, hogy még sosem parkolt ott mozgássérült autó [én többször is láttam, pedig nem is lakom ott]… Aztán elküldtem az anyjába, s láss csodát, amikor káromkodva elvonultam, visszaszállt a kocsijába, és átparkolt. Tehát megérte. A szomorú az, hogy ma egy zöld toyota parkolt ott, amikor mentem ebédelni. Vittem a fotógépet, de siettem ebédelni, mert késésben voltam, úgyhogy majd legközelebb. És felrakom a szégyenfalra. Ezt pedig nyugodtan veheti fenyegetésnek is mindenki:)

  Végül: Ma sofőrködtem, elvittem tesóimat és öcsém barátnőjét az aréna plázába vásárolni. Amikor odaértem, kis zöld ledek segítettek leparkolni, aminek sikerességét öcsém a sipitozása ellenére sem tudta megváltoztatni:D HHHÁ Szóval bementem, de kb rögtön rámtört a pisilhetnék. Szó szerint körbejártam az áruházat, először az alsó, majd a felső szintet is, kerestem a wc. Sehol semmi tábla, vagy legalább egy piszoár a folyosón. Semmi. Megkérdeztem utolsó elkeseredésemben egy securityst, hogy ugyanmár, hol van, mert bepis van, és rámutatott egy sarokra, hogy ott. Jelöletlen ajtó, bizalmatlanul benyitottam, folyosó. És a folyosón belül már volt tábla nyilakkal, hogy ki hol végezheti dolgát, de kint semmi. Ez szánalmas. Megkönnyebülve jöttem ki, aztán vettem egy inget meg egy nadrágot – hiába, már csak 11,5 nap…

• útlevél

  Date: 2008.01.22 | Category: look! | Response: 8

  Igengyorsan útlevelet kellett csináltatnom, mert – ugye – ha nem akarok dupla árat fizetni, akkor bizony max 30 nap, amíg elkészül, és már nincs olyan messze febr. 28. Szóval, próbálkoztam múlt héten picit, de hamar feladtam, miután láttam, hogy szar a netes időpontfoglalási rendszer. Aztán hétvégén anyu rámszólt, hogy húzzam el a belem nagyongyorsan egy okmányirodába [és amikor anyu megmondja, akkor az bizony úgy is lesz!]. Tegnap elmentem egy ilyen kihelyezett one-ba. [Azt mindig utálom, amikor már az első mpben felhívom magamra a figyelmet... mert ugye először jön a helyzetfelmérés, kibontakozás csak utána jöhet!!!] Belépés előtt az ajtón valami olyan feliratot olvastam el, hogy a 4 órás nyitvatartás alatt 25 embert tudnak ellátni, úgyhogy, ha a gépből kijött már a 25ös sorszám, akkor be se gyere. Ezért meg is ijedtem, amikor kinyitottam az ajtót, és a biztonsági őr hangosan rám köszönt a terem másik széléről, majd le is támadott. Azt hittem, hogy már bebuktam, közvetlen nyitáskor, aztán kiderült, hogy csak túlbuzgó. Ez egyébként egy tök udvarias gesztus, de kicsit zavarba hozott. Meg.. mindig szerettem nyomkodni a gépet, amiből a sorszám jön, és ezt sem engedte. Viszont ellátott mindenféle infóval, amit eddig nem tudtam. Szóval végülis jó, hogy ott volt.

  De aztán 30 perc egyhelyben ülés után sem hívták a következő sorszámot, tudtam, éreztem, hogy dobbantanom kell. Hazafelé megértekeztem anyuval, aki mondta, hogy intezzem el “ma vagy holnap”. Remek – gondoltam, és kutattam a megoldást. Hazaérkezés, online időpontfoglalás értelmezése. Kétszer foglalás. Confirm error – valami ilyesmi. Telefon1: a nő, aki felvette, közölte, hogy feltartom, és annak ellenére, hogy ő felel az útlevelekért, rossz számot hívtam, meg mit képzelek magamról, a netes rendszer január eleje óta rossz. Alig hagyott szóhoz jutni, aztán rábasztam a telefont, szerintem még mindig mondja a magáét. Keresés tovább a neten, új próbálkozás. Confirm error. Új telefonszám, tárcsáz. A hölgy, aki felvette, végtelenül kedves volt, elmondta, hogy a visszajelzés nem megy csak, a netes rendszer JÓ [lehet fel kellett volna hívni az előző nőt, tájékoztatni, hogy ne mondjon faszságokat a következő páciensnek], és több időpontot is sikerült lefoglalnom, válasszak közülök. Hát…ezt lehet így is.

  Ma bementem a kerületi okmányirodába. Nagyon szép, modern belső, bőr ülések, plazmatévén ment a national geographic és az animal planet, rend van, tisztaság. Megkaptam a sorszámom is, rajta a lefoglalt időponttal, meg a nevemmel. Álltam, vártam, büszkén, hogy ééén előre foglaltam időpontot, nem kell idegeskedni, mindjárt hínak. Aztán elmúlt az időpont. 5 perc – semmi. 10 perc – semmi. 15 perc – semmi. Bepöccentem, odasétáltam a pulthoz, ahol kaptam, megérdeklődni, hogy mi a fasz. “Lenne egy gyors kérdésem: ez az időpont csak tájékoztató jellegű?” – tök kulturált voltam. Kaptam egy új időpontot, az eredeti után 20 perccel – és akkor bimbammoltak, hogy gyere. Mentem. Készült egy fénykép, aláírtam, hogy meglegyen nekik az is, bescannelték, újabb várakozás, megint 15 perc. Aztán elkészült az útlevél, biztosítottak afelől, hogy meg lesz február 28ig 100000%. Na, anyu, ez is megvan! [Az előző blogban volt olyan cimke, hogy ugye_nem_így (nézek ki)... gondoltam arra, hogy a kép miatt berakom ezt is, ide, csak hát... egy fényképről, ami legjobb tudomásom szerint rólam készült, badarság lenne. De az mindenképp megfigyelhető, hogy folyton jobbra tartom a nyakam:S mint egy strucc...:D]

• bééélabá: sajnálom az E/3-at :(( de...
• 979: Én megerősítelek, szerintem sem...
• kpm: :-D, mindig is volt érzékem az...
• H.K.: Amazing Race-ben én is szívesen...
• Mariska: neked, szeretettel:...