Posts Tagged ‘könyv’
-
élek.update
Itt a vihar, és fázik a lábam. Olvasnom kéne, mert a Szerettem másképp is első három oldala olyan, amilyen könyvet én is írnék. Betegállatnak üzenem, hogy az is benne vagy, hogy nincs EU.:P Akármennyire nem bíztak bennem a kollégáim, tök egyedül felfúrtam a szekrényem oldalára a nyakkendőtartómat, mert van. Ide kapcsolódik, hogy “Vagy öv, vagy nadrágtartó… A kettő együtt olyan, mintha egy busszal felszállnál a vonatra"!” Az emberektől hányok, csak úgy, belül, de akkor is. A szomszédban lakásfelújítás van, és… nem lepődnék meg, ha holnapra nem lenne az egész emelet helyén semmi… reggel óta falat bontanak. A doki ma kitépte az utolsó varrt is a szervezetemből, így vége a majd’ egy hónapos műtéti tortúrának. A kisgyerek, aki megijesztett a lépcsőházban, nem menő, viszont a mobbed nagyon is. Ahogy az is, hogy unokatesóm megint terhes. Sírni sem mindig menő, de a mobbeden sírtam, de sírtam zolivagyok egyik blogbejegyzésén is. Tegnap meg azon sírtam, hogy miért halnak meg az emberek, mert jobb lenne, ha nem halnának meg:) Az idő szar, a kedvem szar, viszont: Főzök. nem most, hanem az előbb, és nem is finedining meg bonyolult dolgok, egyelőre az első pályán vagyok még csak:) Tegnap bolognai spagetti volt [igen, ÉN reszeltem a sajtot – is!], ma pedig rántott csirke [vagy pulyka? hm.] falatkák voltak őőő rozmaringos burgonyával. Holnapra még ki kell találnom valamit, de jobban bejön ez, mintha rendelnék. Nos, röviden ennyi. Olvassatok másokat is, mert emberek tök értékes dolgokat írnak: PaPe, aki nem szeret, aztááán Rion is magára talált az utóbbi hónapokban [neki meg amúgy is szorítsatok]. Tomcsa meg már nem ír, pedig őt is szerettem. Na mindegy, inkább ne. Inkább csak engem olvassatok, minél többen:P
Megyek, előveszem a receptkönyvet. Ez Jamia, de a konyha ördöge a példakép. Meg is nézek egy részt. Na mindegy. Ötletek?
Jaaaaajjj, majd elfelejtettem: büszkén tartom a –10kg-ot! De még van lejjebb, úgyhogy ha van kedve valakinek futni velem, ne tartsa vissza magát:)
És még az is van, hogy az érettségizők ne fossanak, mert nem nehéz ez.
-
“szadista vagyok, és lányokat erőszakolok meg”
Voltam moziban, és ez rengeteg gondolatot indított el bennem. Megy már pár hete ez a tetovált lány c. történet. Akkor olvasgattam a kritikákat, és rögtön be is szereztem a könyvet, mert nagyon tetszett, amiket írtak róla. Ma a jó cél érdekében cselekedtem, és megpróbáltam kizökkenteni a letargiából azt, aki megígérte, hogy örökre mellettem lesz. Most neki van szüksége rám, úgyhogy szórakoztatásképpen elvittem moziba. Este 8-kor a tetovált lányt adták.
Későn érkeztünk, már csak az első sorokba volt hely, de belevágtunk. Svédül, magyar felirattal – de annyira közel ültünk, hogy vagy a feliratot, vagy a filmet néztük. Szerencsés nyelve a svéd, mert ugyanúgy épül fel, mint a holland: a szavak fele német, a másik fele angol, szóval majd’ mindent értettünk. És a vers svédül vers. Szerintem nem a finnekkel vagyunk rokonok. Majd írok erről egy tanulmányt. Vissza a filmhez, mert, mint írtam, elgondolkodtatott.
Egyik az alaptörténet. Szerencsére soha nem tűnt el egy közeli rokonom sem, de nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet még 40 évvel később is annak szentelni az életed, hogy kutass a 40 éve eltűnt rokonod után. Ez a kötődésnek egy olyan szintje, amire csak remélni tudom, hogy egyszer eljutok. Amikor a másik a mindenség, és nélküle üresség. Néha eszembe jut annak a meleg srácnak a története, aki elvesztette egy autóbalesetben a párját. Az az üresség, amiről írt… az is egy hasonló szint lehet.
A másik egy durvább dolog. A női főszereplő gyerekkori bűncselekménye miatt gyámság alatt áll, és új nevelőtisztet kap (24 évesen…), aki visszaélve a hatalmával megzsarolja a lányt, aminek először csak egy kötelező jellegű orális kielégülés lesz a következménye, majd egy kikötözős, elég kemény fenékberakós megerőszakolásig fajul a dolog. A lány hazamegy, nem tud leülni, de bosszúra esküszik – amihez van bizonyítéka: videóra vette az aktust. Visszamegy, egy sokkolóval elkábítja a csávót, aki meztelenül megkötözve ébred. Ekkor megerőszakolja egy dildoval, majd berakja a 2 órás filmet, amit előtte rögzített. A végén pedig beletetoválja a csávó hasába a fenti mondatot. Azt hiszem, ennél nagyobb büntetést nem nagyon lehet elképzelni… Napról napra szembesülni azzal, hogy mekkora egy szar vagy.
Szóval ez a megerőszakolás-dolog… Most tudom csak igazán elképzelni, hogy mekkora lelki törést okozhat. Gondoljatok csak bele… egy olyan ember csinálja, akivel valószínűleg nem jönnél össze… Nincs tekintettel arra, hogy milyen a nemi beállítottságod (még durvább lehet, ha a faroktól alapvetően irtózó leszbit megerőszakolja egy csávó, vagy ugyanez fordítva…)… és nem vigyáz rád. Az anális szex az elején fájhat ugye, és ha rögtön tövig beveri, akkor az egész egy szenvedés. Undorító dolog, aki ilyenre vetemedik. Volt egy ismerősöm, akivel ez megtörtént… Fiú volt, és megdugták az erdőszélen. Nem tudott ellenkezni, a másik fizikai fölényben volt. Gondolom egy idő után feladta, lélekben teljesen máshol járt, és várta, hogy vége legyen. Ha nem vergődik, biztos nem fáj annyira.
Ha valakinek tudomása van ilyenről, akkor tegyen feljelentést. Megalázó helyzet lehet, de megakadályozod vele azt, hogy más is ebbe a csapdába essen. A filmben szereplő lány leöntötte benzinnel, és szó nélkül felgyújtotta a (feltehetően) erőszakoskodó apját. Nem ez a megoldás.
Amúgy a film egy 40 évvel korábbi gyilkosság utáni nyomozást dolgoz fel érdekes szereplőkkel, indítékokkal, és egy nagyon jó kis nyomozással. Aki szereti a nyomozós regényeket, annak csak ajánlani tudom! Aki meg nem… Ha másért nem, a lány tetoválásáért mindenképpen érdemes megnézni.
-
Napi 1 perc Svikóval 021
- Ugyan már, kedvesem – felelte az, és előredőlve megpaskolta Tina térdét, bár őt ez valahogy inkább zavarta. – Mindannyiunknál elmegy néha a vizesblokk. Ettől még nem lesz gyengébb.
olvassatok. olen steinhaner – a Turista. kémregény.
-
Újabb könyvajánló a 66. oldalról
Még nem olvastam ki, és kölcsönkérni se tessék egyelőre, mert hosszú a lista [1: CB; 2: Captain; 3: Cube], de mindenképp tessék felvenni könyvkolónián a “szeretném, ha meglenne” polcra! Ja, hogy mit is? Névnapomra rendeltem könyveket magamnak, és benne volt egy meleg könyv is a csomagban:Paul Burston – Szégyentelen
Hogy melyik kiadó adja ki? Szerintem lassan mondani sem kell… Szinte minden könyvet, ami olyan, hogy ha meglátom, rögtön meg is akarom venni, az Ulpius-ház adja ki… A hátul olvasható rövid tartalom itt !
Az az igazán durva, hogy még nem tartok a könyv negyedénél, de ugyanazt érzem, mint a fiúk a klubból-t nézve éreztem: hogy ez rólam szól. Oké-oké, ez szarul hangzik, de az ottani karaktereket is simán rá lehetett húzni az ismerőseimre, a történetek is megtörténhetnek… És itt még közelebbi élményeimet olvashattam viszont. Nézzünk egy párat:
Az egyetlen alibi-s élményem úgy ért véget, hogy pisiltem, majd, amikor észrevettem, hogy egy tag arra veri a farkát, hogy ott pisilek mellette, kézen ragadtam a barátomat, és kimenekültünk a helyről. Ő még maradt volna, de már értem, miért a női vécébe járt pisilni…
Utálta ezt az érzést, amikor túl részeg ahhoz, hogy bármit is csináljon, és bármit is csinált, egy fikarcnyit sem változott a helyzet. Elvánszorgott a vécébe, és tíz teljes percig mélázott a piszoár fölött azon tépelődve, hogy vajon kell-e hánynia, vagy sem. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki álldogál mellette. Mikor oldalra nézett, észrevett egy hátrafésült, fekete hajú vén tagot, kezében a farkával, ahogy finoman rejszolgatva az ő ágyékát bámulja.
Internetes ismerkedés 1:
Johnnak tetszettek ugyan ezek a maximák, de az infólapból hiányzott egy-két fontosabb részlet. Csak hosszadalmas üzenetváltások után derült ki, hogy IzmosHelyes korántsem annyira izmos és helyes, mint állítja. Valójában erősen közel áll a negyvenhez, kopaszodik, és valószínűleg csak azért gyötörte magát az elmúlt húsz évben a mellizmai fejlesztésével, hogy ne legyen olyan szembetűnő egyre növekvő pocakja.
Aztán ír olyanról is, mint a netes ismerkedős adatlapokon található jeligék [Kúsztósz figyelmébe ajánlom, hamár:D]
A neten található adatlapján a nézeteiből is adott némi ízelítőt, amivel elárulta, hogy bár a végletekig el van telve magával, azért némi filozofálgató hajlam is szorult belé. “Ha az élet időpocsékolás, és az idő az élet pazarlása, akkor jöjjünk össze, és pazaroljuk egymást.” “Fontos, hogy mindig mindenben a legjobb légy. A második helyezett csak az első vesztes.”
Vagy pl. itt van az a dolog, hogy vannak emberek, akik azt mondják, hogy genetikailag beléjük van kódolva a késés, de szerintem késni nemes egyszerűséggel parasztság, és nincs rá mentség.
Megnézte az óráját – nyolc múlt. Kezdett nagyon idétlen lenni a helyzet. Miért késik el valaki mindig mindenhonnan? Vajon erről sem tehet az ember, mint a diszlexiáról? Lehet, hogy amikor a Christopherhez hasonló emberek az órájukra néznek, hirtelen összekeverednek a számok? Vagy csak nagyképűen meg akarják mutatni a világnak, hogy rájuk érdemes várakozni?
-
hangTalan
Olvasok, nincs jobb annál [és nincs is más dolgom:D]. Most éppen frank shätzing – hangTalan című izé, politikai thrillerét:) Az a durva, hogy tökre leköt; és az utóbbi pár oldalon több olyan dolgot találtam, amiről eszembe jutott valaki, úgyhogy ezeket idézgetem ide most:
" – Csak tudnám, hogy jutnak eszébe ilyen dolgok! El sem tudom képzelni, milyen lehet megírni egy könyvet.
- Valahogy úgy vagyok vele, nagyságos asszonyom, mint a híres makedón kőfaragó.
- Na ne mondja!
- De igen. Arra a kérdésre, hogyan képes kifaragni egy tökéletes oroszlánt egy masszív márványtömbből, rövid gondolkodás után azt válaszolta: – Nagyon egyszerű. Magam elé veszem ezt a kőtömböt és mindent lefaragok róla, ami nem hasonlít oroszlánra."Jó, ebben senkire nincs utalás, de tök jó kis történet:) Aztán itt van a Dublint megjárt Kyle, ezeket neki gyűjtöttem:
“Olyan vibrációk áradtak belőle, amikor zümmögött, amilyet csak Shannonbridge-ben és más hasonlóan elvarázsolt helyeken lehet hallani, miután az embert besodorta az ár a pult mögül az élelmiszerboltba, ahol a falu rendőrével találkozhatunk – aki történetesen a pultos sógora, és egyszersmind a nagybátyja az üzlet tulajdonosa, akiknek van egy legjobb közös barátjuk, és annak van egy csónakja – akivel egy kései órán elfogyasztott Guinness mellett erősen fontolóra vétetik, hogy szemrevételezni kellene azt a kis pontyot a kicsi tóban Shannon szigetén, aki már akkor is ott volt, amikor az óriás a parittyájával anno megölte a feleségét és a szeretőjét, mert azok madár képében bujálkodtak, és az óriást varázsital segítségével kábították el, ami egyszer nem sikerült, és akkor hirtelen vége szakadt a paráználkodásnak, és így tovább. “
meg még neki van ez is:
“Dublinban volt egy ember, akit Yuppnak neveztek. Ha valaki gyalogosan kelt át az O’Connel hídon, úgy hátulról odasettenkedett, és olyan hangosan “leyuppolta” a polgárt, hogy majd’ megállt a szíve. Mindenkit “leyuppolt”! Zseniális köröző volt.”
[köröző: “-[…] Vannak vadludak, amelyek jönnek, és olyanok, amelyek elmennek. Viszont olyanok is vannak, amelyek csak köröznek.
- És miért teszik?
- Ha kiválasztanák az irányt, a többiek követnék őket.”Az utolsó pedig Captainnek szól, hogy tudja, nincs egyedül:
“-Nem találod úgy, hogy eléggé elvontak kezdünk lenni?
- Ez az iszákosok előjoga. Elvontnak lenni kötelező. Joyce már olyan elvont volt, hogy könyvei révén jutott el a világhírnévhez, amit egyetlen ember sem tud felfogni igazán. […]”A 182. oldalon tartok a 600+-ból, és eddig csillagos ötös. Kérjétek kölcsön, vegyétek meg, megéri!
-
pontok megint – sok [előreláthatóan]
Majdnem az lett a cím, hogy sziasztok, köcsögök, csak mert lelkesen írogattam bejegyzéseket, hogy amíg Tihanyban űzöm az ipart, se legyetek bejegyzések nélkül, erre lófasz se kommentelt. Lefosom. De most nem káromkodom többet, nem szép dolog. Úgyhogy, most nem lesznek előrebejegyzések, viszont megint nem leszek jódarabig. Ezzel kell beérni. Lássuk:
- Ugye Tihany lásztvík, céges bál. Főszereplők: Viktor; Részegszőkepicsa. Kimentem pisilni, át az őrökön, mert a hely képtelen volt egy staffmosdót összehozni az 5-ből [értsd: kinyitni]. Jönnék vissza, őr engedne be, de az ajtó túloldalán ott a Részegszőkepicsa, és mondta az őrnek: “Őt ne engedd be, ő egy senki”… Teljesen ledöbbentem. Kimentem, forgolódtam, hirtelen nem tudtam, mit kezdjek. Aztán bementem, odaálltam elé, és megkérdeztem, hogy mi az, hogy senki vagyok. “Én a cégnél dolgozom, nem ismerlek, szóval egy senki vagy”… Erre kreatívan annyit bírtam még hozzávágni, hogy “Váltsál már stílust, baszdmeg”… csak hápogott, de órákig nem tértem magamhoz…
- Amúgy még Tihany: mentem lefelé, Mercedes Vito, én vezettem. Megyünk Füred előtt, látom, kollégáék ott állnak az út szélén, rendőrbácsi igazoltatja őket. Észbe kaptam “itt mindig van trafipax”, ezért lassítottam, 52 kmh. Aztán a város felénél “baszki, az előbb mentem el egy rendőr mellett [lásd: story "ott egy trafi, mennyivel mentél?!" Hát, szerintem eléggel egy következő 3 hónapos jogsimentes etaphoz:)
- Az a 'nickem' mostanában msnen, hogy Heartbeats... érdeklődik a jónép, h miért: láttam ezt a szót egy olyan szövegkörnyezetben [jelesül egy tájfutó időmérő szoftverben azt hívták így, hogy veszi-e a célszámítógép a kihelyezett eszközök jeleit - vagyis a kihelyezett eszközök voltak a szívdobbanások], ezért megakadt rajta a szemem, és nagyon megtetszett a szó, és hát ezért.
- Ma olvastam a metro metropolt, vagyis csak az utolsó oldala jutott el hozzám a nap végére, de ott is találtam két baromi érdekes dolgot. Kázmér és Hubával kezdtem szokás szerint, és németórán hangosan felnyerítettem, amikor elolvastam a mai kis képsor utolsó szövegét: “Talán, ha nagy mázlim van, akkor nem csúfolnak “Pincsiképű“-nek a hátralévő életemben”. Pincsiképű – brutál szó:) Erről jut eszembe… annó ‘elkezdtem-elkezdtünk’ egy szlenges dolgot szavakról, amiket nem értettem, nem ismertem. Itt van most a nagy testvér, ami kicsit profibb. Böngésszétek vidáman. [http://szleng.blog.hu/]
- A másik: ezen az oldalon mindig van ‘Posta’, ilyen rovat, ahova a jónép beküldi a meglátásait, problémáit, vagy épp örömeit. A mai első levél így kezdődik: “Az utcánkban, Tarnaleleszen a mai napig földút van.” Ezt is körbemutattam párszor, hogy mekkora problémái vannak az embereknek. De rögtön indokolja a következő bekezdésben: “Pétervásárán és más falvakban van útfelújítás [...]“… Teljesen készen van:) És hogy mit kéne tennie a települése vezetőinek: “Az ivádi polgármester ki mert állni Budapesten kéregetni a parlamentben”. Ez baszdmeg – íííííííííííííííí nem káromkodom… Tényleg egy országra tartozik, gratulálok, kedves K. K. Tarnalelesz.
- Ulipius-ház – szerintem több dolog miatt is a legjobb magyar könyvkiadó, és nem lepődnék meg, ha baromi gyorsan a legnagyobb is lenne. Folyamatosan érdekes könyveket jelentet meg [bestsellereket]. Hirdeti a könyveit – már ez is alig mondható el a kiadókról, méghozzá a metrokban, ahol többszáz?ezer ember fordul meg naponta. És a könyv úgy kezdődik, hogy a belső borítón van egy könyv, ami “ha tetszett, tetszenei fog a <könyvamitakezedbentartasz> is!” A végét pedig egy másik könyvajánlóval zárják: Ha tetszett a <könyvamitakezedbentartasz>, tetszeni fog ez is:”. Szerintem nagyon jó így könyvről könyvre haladni, és már nem egy remek élménnyel lettem gazdagabb. Most épp a Gigászok Harcát olvasom… vannak benne furis dolgok “A homoszexualitás bűn” – de hát… keresztények, meg republikánus párt… Ajánlom már 150 oldal után is nagyon.
-
Hogy én mennyire buzi vagyok
Újabb hogy:) Öt körül felkeltem, túlaludtam magam. Elhatároztam, hogy nem megyek suliba. Aztán visszafeküdtem, aludtam 8ig, azóta olvasok. TRUANCY-t.
Jelenet: két fiatal, jótestű srác [jó-jó, persze, az agyamban forgó filmben minden szereplő álompasi] megy be egy sikátorba, majd a ‘mester’ megszólal:
- Fakarddal fogunk vívni. Én hülye… négyszer egymás után el kellett újra és újra olvasnom, míg rájöttem, hogy nem az volt ott, hogy a “Farkaddal fogunk vívni”.
Gáz – avagy gyász, egy kedves barátom nyomán.
-
KÖNYV-elő
Csütörtökön telefonáltam, én fasz, ezért mehettem dolgozni – bár semmi kedvem nem volt, de vagy egy hónapja megígértem. MLM rendezvény az ország másik felén… 1 telefon – nincs wifi. Akkor bizony kell vmi olvasnivaló. Amiket legutóbb beszereztem [2 Jeffery Deaver és a Truancy], már [majdnem] kiolvastam, szóval nézzünk körül a neten, mi érdekel.
Három könyv címével a tarsolyomban indultam neki az alexandrának, ebből kettőt a mozgólépcső mellett láttam kiplakátolva, egy meg mefi.be hatására van rajta már régóta a listámon [meg persze azért, mert az összes többi robincook ott figyel a polcomon:)
Eredmény: a Halálcsapdát nem találtam a boltban, és még a címét is elfelejtettem, mire odaértem. A Pánikot mindkét helyen keresték [elkeseredésemben bementem egy libribe is, ahol a nő megesküszött rá, hogy ott van a polcon...], de aztán most reggel lecsekkoltam, és nem véletlenül nem találták sehol: szeptember 30-án jelenik meg, pedig érdekesnek tűnik.
Amit viszont sikerült megvételeznem, az Tarjányi Péter ex-kommandós életrajzi-elemző könyve, Meglátni és megveretni, aminek “Az apropó nem más, mint a 2006. szeptembere, a tévészékház ostroma óta tartó, újra és újra fellángoló utcai randalírozások.” A könyv nem túl terjedelmes, de van saját honlapja részletekkel, ami nekem tök szimpatikus elgondolás. Vannak a könyvnek testőrös részei, egy kis múlt, és sok vélemény a jelenről, szóval érdekes lehet a “randalírozásokat” egy belsős szemszögéből is végigolvasni. Mégis egy tök másjellegű idézettel ajánlom a könyvet, amin a fent említett MLM konferencián sírva röhögtünk:
“Különböző szituációkban – repülőgépvisszafoglalás, fegyveres bűnöző elfogása, satöbbi – folyt a küzdelem. Az izraeli csapat vezetője, aki korábban az atlantai olimpia biztonságáért felelős stáb egyik főnöke volt, egyszer csak közölte velünk:
- Mi egyszerűen intézzük el az otthonába szorított terrirstát. Először felszólítjuk megadásra, majd előgördül két, tolótalppal felszerelt harckocsi, és rádózerolja a házat.
Ezt olyan természetességgel adta elő, hogy a lélegzetem is elállt. Kérdeztem, mi lesz a nőkkel és a gyerekekkel.
- Ha a felszólítás ellenére nem bújnak elő, ők is az ellenségeink.
- És ha a család jönne, de apu nem engedi?
- Az már túszejtés. Kilőjük az apát, majd újra felszólítjuk a családot. Ha nem mozdulnak, megy a tolótalp. Háborús övezetben élünk, nem vidámparkban.”No igen.
-
kínai
Hétfő, 4*45 perces óra, 20 fő + 1 tanár
A tanár egész órán a kínai és orosz csoporttársakkal poénkodott, nekik direkt angolul beszélt (pedig perfekt magyarok), meg ilyesmi. Aztán 300évesjátékmára sóhajtott egy hatalmasat, amire a tanár elkezdte faggatni:
T: Ki sóhajtott? Te voltál, 300évesjátékmára?
300: ééén nem sóhajtottam.
T: Hát pedig ezt így hívják magyarul!
Én úgy röhögtem, mint suliban még soha:D
Ja, ha már kínai, buzuljunk picit:) Egy olyan helyes ferdeszemű-európai keverék jár a suliba, hogy, mivel bement a könyvesboltba, rögtön vettem ma két tankönyvet, pedig már pár féléve nem szoktam:D
-
másolok kettő
Redblek születésnapja előtt benyújtotta a rendelését – egy műfaszt szeretett volna születésnapjára. [végül meg is kapta - kép].
Én is ilyen happy endet akarok!
Akkor amit kérek:
Daydream könyv – p239, amiben többek között ilyen képek vannak (ez most a hátterem).
A másik, amit szeretnék – azt TT kollégámnál láttam: egy kaméleont. Beszarás. A tömzsi kis nyomi teste és a külön mozgó deltoig szemei… a legflashebb állat.
-
fejlesztések
A blogon nemrégiben coming outolt karas segítségével elkészült az utolsó olyan funkciója a blognak, amit a görögországi “kiruccanás” előtt szándékoztam megvalósítani, így a blog joggal viselheti a 3.1-es verziószámot:-P Ez pedig nem más, mint a költözéskor már beharangozott galéria, ami a technika – és a mysql – ördögének köszönhetően mostanra fejeződött be. A jobb oldali menüsoron érhető el mától, de egyelőre csak teszt jelleggel töltöttem fel pár képet a szállodáról, ahova megyek, valamint rajzocskáimat, az igazi nagyüzem, képáradat, ilyesmi remélem jövőhéten indul be. Remélem elnyeri a tetszéseteket, és azt is legalább olyan gyakran fogjátok böngészni, mint a blogot. Megváltozott a fejlécben található blognév is, El Grecora. Nemnem, még mindig Victor van Gogh vagyok – höhö – csak… kap egy tábla csokit, aki megmondja, miért El Greco, no:D Karas: nem játszhatsz!!!!!!!!!
De most megyek olvasni, mivel megjött a Battle Royal – update: ami ráadásul Battle Royale – és végezni akarok vele, mielőtt körülöttem mindenki lehagy, és kiddo megírja, ki a gyilkos:P
-
A nagy lopás S02E01 Könyves.post II.
Folytassuk akkor hát a YshouldIBaSaint és Gus ötlete nyomán létrejott postot a könyvekről. A hátborzongató könyvajánló után most nézzük meg a könyvespolcaimat, beszéljünk a kedvencekről, és a tervekről.
Amikor először kezdtem el olvasni olyan könyvet, ami igazán érdekelt, tizenpár éves voltam. Jó, most nem fogok mesekönyvekről, meg színezőkről írni. Anyut kértem, hogy adjon valamit, ami jó lesz. Robert Merle – Védett férfiak – ami igazából legjobb tudásom szerint egy másolás, a Védett nők másik verziója. Csak arra emlékszem, hogy nagyon vontatottan olvastam el, több részletben, éppúgy, mint Merlétől az Állati elméket. Ezután igazi éles váltás következett, megtaláltam otthon valamelyik régi kiadású Robin Cook orvoskrimit. Ezek voltak azok a könyvek, amik úgy igazán elindítottak az olvasás szerete felé vezető úton.
Mert ezeket én egyszerűen nem bírtam letenni. Együtt vettem mély levegőt Laurie Montgomeryvel, amikor valami veszélyes dologra készült, de éppúgy izgultam Jack Staplaton vakmerő tettei közben is. Egy éjszaka, és megvolt egy könyv. Nem olyan krimik voltak, hogy együtt lehetett nyomozni a főhősökkel, de talán épp ezért volt végig izgalmas, mert láttuk mind a két ‘szál’ cselekedeteit. Aztán jött a derült égből villámcsapás – kiolvastam az összeset. Akkor jöttek a próbálkozások, keressünk más orvoskrimi-szerzőt. Próbálkoztam Martha Tailorral, meg volt egy Új Orvosregények címet viselő sorozat is, de ezek nem voltak még egy lapon említhetőek sem Cookkal, úgyhogy új irányt kellett vennem:) Akkoriban a mountexes öltözködési stílusomat éltem, ilyen hegymászós és outdoor cuccok, és ott láttam meg egy könyvet, Joe Simsontól A végtelen érintését. Rövid kis könyv, de minden másodpercében érezhetjük, amit a hegymászó érzett, miközben a hegy tetején eltört a térde, és megpróbált lejutni. Amennyire én tudom, ezt meg is filmesítették, és láttam is a filmet, de nem nagyon ugrik be a címe. Innen és a National Geographicos hegymászóbalesetes filmekből szinte egyenes út vezetett a “Veszélyes Övezet” könyvsorozathoz, melynek minden kötetét Robin Cookéhoz hasonló izgalommal fogtam a kezembe.
Közben persze a kötelezőket mindig rövidítve olvastam el, de hát ez is az én alulműveltségem:S Hazai pályáról Tvrtko és Havas mellett két nagy kedvenc Kárpáti Andor Kurvajó és Kánya Kata Testőrök című könyve. Utóbbi a gyerekkori álmom miatt, hogy én testőr akarok lenni, volt nagy élmény, az előző meg a következőhöz hasonló gondolatok miatt:
“Mielott elaludna, pihegve a mellemre hajtja a fejét és azt mondja>
- Szeretlek.
Én csak fekszem és a mennyezetet nézem. Érzem, ahogy teste álmában megrázkódik és tudom hogy szépet álmodik. De mit mondott? – hallgatózok a sötétben – mit mondott ez a lány?
Az erdo felol tücsökciripelést, lombsuhogást hoz felém a szél, Hallom, ahogy végigszalad a dombokon, simogatja a fák leveleit és játszik a vízzel a medencében.
Az ablak felé fordítom arcom.
A Holdat látom és csak nézem fehér tükrét. Lassan megértem, mire gondolhat ez a lány, aki a mellemen álmodik és szinte megbomlik az agyam. Remegni kezdek, széthullik a testem, összehúzódik a lelkem, mert ömlik belolem egész életem összes horadt gecisége, áramlik szemembol a könny és ráz a sírás.
Zokogok, mert azt hiszem, megtanultam szeretni.”és ez is az még:
“Egyszer, éppen a szobámban hallgatom a német esot és kezdek tisztulni az anyagtól, amikor anyám felhív. Beszélgetésünk közben hirtelen valami megmozdul az agyamban. Felteszem neki azt a kérdést, ami annyira hétköznapi, hogy nem jut eszembe hamarabb, hogy anyámtól megkérdézzem. Most, hogy pörgeti az agyam a fu, foglalkoztatni kezd a legapróbb részlet is.
- Hogy vagy? – ezt kérdeztem tole és ez nem a hogy-vagy-köszjól-és-te-klisé. Kíváncsi vagyok, hogy az anyám, az ember, aki nem ismer, aki el sem tudja képzelni, hogy ki lehetek, hogy érzi magát. Erre elmeséli, hogy szarul. Hallgatom és életemben eloször tudatosul bennem, hogy meghallom, amit mond. Végre nem azt hiszem, amit én, hanem amit egy másik hisz magáról.”Volt egy rövid fantasys korszakom is, Shadowrun címen futottak, mindenféle hülye lények, orkok, meg a szokásos felhozatal, az egyetlen különbség az volt, ami vonzóvá tette számomra őket, az az volt, hogy a múlt helyett a jövőben játszódnak. Érdekes ötlet így a valóságsók kora után, amit Ben Elton gondolt át a Halál egyenes adásban című könyvben, amikor is arról szól a történet, hogy egy valóságshowban meghal vki – úgy, hogy közben soksok kamera veszi – és nem találják a gyilkost.
Aztán az én életemben is eljött Dan Brown, akinek mindenki a Da Vinci-kódját élteti, pedig szerintem az Angyalok és Démonok százszor jobb könyv. Sokkal élvezhetőbb a nyomozás, jobb a történet, minden jobb. Volt még kt másik próbálkozás is tőle, azok nem jöttek be annyira. Amit viszont rögtön utánuk olvastam, az a Raj volt. 1000 oldal – ilyen hosszú könyvet eddig még talán a kezembe sem vettem:D Egészen a végéig nagyon jó könyv katasztrófákkal, kutatással, de a vége kaksi:S Szerintem. Viszont addig megérte… szóval ennek ott a helye a polcomon [ha Norman visszaadná...].
Akiről még mindenképpen szót kell ejtenem… Imádom és imádtam nézni az országúti kerékpárt… És a titkos favoritom mellett mindig drukkoltam Lance Armstrongnak, aki a hererákja után megnyert már annyi Tour-t, mint még soha senki. Az ő könyve – Bicikli életre-halálra – az első győzelmét és a rák legyőzését mutatja be. Az egyik nagy kedvencem ez. Idézet belőle:
“Az emberi szó egyik meghatározása így hanzik: “az emberre jellemzo, szemben Istennel vagy az állatokkal, vagy gépekkel, különösen hajlamos a gyengeségre, és ezáltal az emberi nem tulajdonságait mutatja.” A sportolók általában nem így gondolkoznak önmagukról; túlságosan el vannak foglalva a legyozhetetlenség képének kialakításával ahhoz, hogy bevallják félelmeiket, gyengeségüket, védtelenségüket, sebezheto vagy esendo voltukat, és épp ezért nem is kedvesek, körültekintoek, irgalmasok, jóindulatúak, engedékenyek, megbocsátóak se magukkal, se a környezetükkel szemben.”
És ezzel el is érkeztünk a jelenhez, amit főleg az útkereséssel tudnék jellemezni. Az útkeresés pedig abban nyilvánul meg, hogy tele van a tv feletti polcom [felső kép] be nem fejezett könyvekkel:
- Robin Cook – Szfinx: Cook könyvei addig jöttek be, amíg orvoskrimiket írt. Vannak másfajta könyve, de azok annyira unalmasak, hogy vááá:S
- Steven Hall – CápaCa vagy cáPAca vagy tökömtudja cáPACA nemtom az is lehet, hogy CÁPAca: Láttam a metroban a könyvet, és tényleg azt hittem, hogy izgalmas lesz… aztán… Lyall, ez neked való könyv.
- Jeffery Deaver – Kék halál: ezt egyszerűen meguntam… De több esély van arra, hogy ezt befejezem, mint az első kettőnél együttvéve.
Ez az utóbbi könyv azért is izgalmas, mert most rendeltem még egy könyvet tőle, és már kettőt el is olvastam, szóval a jelenlegi toplistámon ő mindenképpen rajta van. Jó könyveket ír, úgyhogy a kék halált egyelőre biztos csak nem a mostani állapotomra találták ki:D De Az üres szék, vagy akár Az Igazak törvénye mind izgalmas és lebilincselő olvasmány.
Aztán van még nekünk egy olyanunk, hogy John Grisham. Ő egy másik krimis alműfaj, az igazságügyi krimik legalább akkora mestere, mint Cook az orvoskrimikben. Hosszú könyveket ír, melyben a legapróbb részletekig mindent megismerhetünk. Nem az elejétől pörgős könyvek, de ha túljutott valaki a bemutató részen, akkor mind nagyon izgalmas. Nem véletlenül filmesítették meg annyi könyvét… Csak hogy párat említsek, ő jegyzi a Pelikán ügyirat és a Cég, továbbá Az ítélet eladó című darabokat.
Balek. Erről már annyi felé mondtam jót… Nem véletlenül van rajta a dobogó közelében az alexandra eladási listáján… Idézzek ebből itt – és tényleg végig ilyen!!! tízből húsz pontos – ugye, Ricsi, tőled tanultam, hogy így kell pontozni:D Abszolút kedvenc!
És akkor a tervek meg amit most olvasok:
Most esténként Michael Connelly Halálszoros című könyvével bújok ágyba, és sokszor reggelente is olvasok belőle pár oldalt. Tetszik, ahogy ír. Nyomozós könyv, izgulok rajta, na.
A következő könyv pedig – már valószínűleg görögországban – a tegnap megemlített Battle Royale lesz.
YshouldIBaSaint – ennyire kifejtősre gondoltál?:P Megszakítom a láncot, mint a továbbküldős leveleknél:) De szívesen elolvasom mindenki könyvajánlóját – szeretek olvasni!!!
-
A nagy lopás S02E01 Könyves.post I.
Yshould felkért pár napja, írjak a kedvenc könyveimről. Vagy valami hasonló… Képek a könyvespolcról – és a kedvencek. Ígérem, még mielőtt lelécelek, megírom ezt is, de ma:
Anyum felhívott, hogy rendelnek könyveket, nyújtsam be az én igényeimet… Kértem egy könyvet őőő Jeffery Deavertől és John Greshamtől – róluk is a Könyves.post II.-ben. Közben beszélgettem hugommal msnen, és mutatott egy könyvet, mert mostanában az van, hogy ő kitalálja milyen filmeket akar megnézni/milyen könyveket akar elolvasni, és megkérdezi TŐLEM, hogy megnézheti/elolvashatja-e. Jóban van anyuékkal, de én vagyok képben ilyen téren. Ez tök jól esik, de most ennyit a családi vonalról. Mutatott egy könyvet, amit el akar olvasni, de mondtam, elolvasom előtte én, mert elég brutális. A tartalom az alexandra.hu-ról:
BATTLE ROYALE
“van rosszabb az iskolánál”
Takami Kósun – Ulpius-ház Könyvkiadó [Irodalom>Regény>Horror]
Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből való villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll. A Battle Royale Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes!
Én elég szadista vagyok, de az, hogy a Légy-ben feltüntetett dolgot lesarkítva szándékosan előidézze… Ilyen perverzet még én sem tudok álmodni… Kíváncsi vagyok a véleményekre – ha kell, még akár kölcsön is adom.
Ps: Norman, kérem vissza a Raj-t:)
Ps2: rákerestem kép miatt a címre googleön, és ezt találtam. Ezt meg is filmesítették. Kész…
Ps3: tovább bóklászva találtam róle egy kritikát egy másik blogon, “Kézenfogva a pokolba” címmel.
-
olvasok [wiko.freeblog.hu-ról]
Nappal suli, este könyv. Olvasok. Nem valami fergeteges tempóban, de haladok a Balekkel végre. Már a könyvespolcról beköltözött az ágyamba, amit – jobb híján – most épp vele osztok meg. Holnap vizsga, utána remélhetően sűrűbben jelentkezem. Addig is, az eddigi legjobb rész a könyvből:
“- Elmondaná, kérem, hogy mit
tud Alexander Woolfról? – kérdezte O’Neal, majd könyökével az asztalon
támaszkodva előrehajolt, és én megpillantottam egy felcsillanó aranyórát.
Túlságosan aranyszínű volt ahhoz, hogy valódi arany legyen.-Melyikről?
Elkomorult.
– Hogy érti azt, hogy melyikről?
Hány Alexander Woolfot ismer?Némán mozgattam a számat, magamban
számolva.– Ötöt – böktem ki végül.
Ingerülten felsóhajtott.
– Annak az Alexander Woolfnak,
akire az imént utaltam, volt… van egy háza a Lyall utcában, Belgraviában -
magyarázta a szarkasztikus okoskodásának abban az egyedi hangnemében, amit
előbb-utóbb minden íróasztal mögé szorult angol elsajátít.– Lyall utca. Hát persze! – Hitetlenül
ráztam a fejem – Akkor hatot.O’Neal Solomon felé lövellt egy
pillantást, de onnan nem kapott segítséget. Visszafordult felém, arcán
hátborzongató mosollyal.– Magától szeretném megtudni, Mr.
Lang, mit tud róla?– Van egy háza a Lyall utcában, Belgraviaban – mondtam
ártatlanul. – Ez segít?”
[Ez a háttérképem - a kép blograméretezésében köszönet illeti kiddot!] De közben aztán eszembe jutott még egy vicces – remélem, tényleg az – bekezdés. Olvastam a könyvben, megmosolyogtam, továbbhaladtam rajta. Aztán romeon olvastam valakinek az adatlapján. Tudtam, hogy már hallottam valahol. És most kicsit jobban elgondolkoztam rajta:
“Az a helyzet, hogy voltam már börtönben. Csak három hetet, és csak vizsgálati fogságban, de amikor az embernek napi két sakkpartit kell lenyomnia egy tőszavakban beszélő West Ham focidrukkerrel, akinek az egyik kezére a HALÁL szó van tetoválva, a másikra pedig az, hogy HALÁL – mindezt olyan sakk-készlettel, amiből hiányzik hat gyalog, az összes bástya és két futó – akkor hirtelen azon kapja magát, hogy elkezdi igen nagyra becsülni az élet apró örömeit. [...]”
És igen. Ezért vagyok boldog. Majdnem mindig. “[...] elkezdi nagyra becsülni az élet apró örömeit.” Amikor sírnék az iskolában, mert ott vannak a barátaim. Itthon, mert épp Magdi anyus összejött Vili bácsival, amikor félévente egyszer belenézek a Barátok köztbe. A buszon, mert látok egy nevető öreg nénit. Az utcán, amikor átengedek valakit az utcán, és integetve megköszöni. Amikor a barátaim boldogok. Hogy elsőre eltalálok, felismerek minden bp-i helyet Spring játékblogján. Hogy már gond nélkül meg tudok csinálni 3*20 fekvőtámaszt. Hogy – végre – rászóltam magamra, hogy fejezzem be a belső karácsonyt: egér, táska, fotógép, nod32 – ez ea vége – Premium elfogyott. Hjaj.
[És annak is örülnék, ha Lyall újrakezdené a blogolást. Ha sikerülne a holnapi vizsgám. Ha mindenki velem örülne, hogy megyek görögországba. Ha mindenkit boldognak látnék, akit ismerek. Hjaj. Mert - bár nem szeretek jobban magamnál mindenkit, mint Ricsi, de legalább annyira szeretek mindenkit]
Meg akartam osztani egy zenét is, amit LOLÁtól kaptam, és ma kb egész nap ezt hallgattam. Na, teszek még egy próbát! Mr. Brooks filmzene.
-
Hogy én… [wiko.freeblog.hu-ról]
… mekkora egy fasz vagyok:S Tavaly is beszoptam Sebivel, most meg kiddoval:’( Meg is írta egy bejegyzésben, de nem esett le miről van szó. Na, kifejtem.
Ma suli, gyógyturizmus – tanár leolt, szokásos, nem érdemel, szót. Utána német, tanár leolt – már tényleg megszoktam, de azért még felveszem. Rendszerv zh – ebben a szakmában dolgozom hat éve… úgyhogy remélem nem sikerült rosszul. Ja, leírom mekkora szívem volt. Hátul ültünk a teremben. Kiddo oszlopát előreültették, de ő puskázni akart. Nekem nem volt puskám, és odaengedtem a helyemre és előre ültem én:) [majd csinálok egy hatalmas szívem van-jelet:)] Szóval ezek után mentünk a zónába. Szokásos jó hangulat, meg poénkodás, aztán… belekezdtem egy storyba, könyvrendelés petitprince után a neten, és nagy nevetés, de amikor rákérdeztem, nem mondták meg, min nevetnek. Hazajöttem, olvastam a bejegyzést:
“Mondjátok, hogy nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen… Megveszel egy ajándékot, már csak néhány nap van hátra az ajándékátadás
tervezett időpontjáig, mire megtudod, hogy az illető megvette magának
azt, ami a polcodon ül becsomagolva, kedves karácsonyi üzenettel,
masnival átkötve… Fakkk!”Még ekkor sem esett le a kapcsolat. Aztán rákérdeztem, és megvilágosodtam. Ilyenkor úgy szégyellem magam. Tavaly is ezt csináltam, most is. Úgy látszik, ez állandó karácsony előtti kellemetlenség lesz:S
-
Ugye nem? – 2. [wiko.freeblog.hu-ról]
Gondolom mindenki a titokra kíváncsi, így azt hagyom a végére:) Kezdjük inkább a traumával, aminek a hatására belekezdtem a mai bejegyzésbe. Egy tök helyes sráccal ismerkedek épp, és azt mondta, hogy hasonlítok egy színészre, akiért meg volt halva. Ugye nem igaz????? Ugye nem így nézek ki????
Tegnap hazajöttem suliból (hihetetlen 8 órát töltöttem bent:S), nem volt net… Kiakadtam,lehet, hogy függő vagyok, de kiakadtam. Kihívtam a szerelőt, de ma délután háromig nem volt netem. Nem is volt gond:) Felkeltem, lustálkodtam az ágyban [ezt mondjuk jobb lett volna nem egyedül...], takarítottam, majd kiolvastam a könyvet, amit a héten kezdtem. Ezt kicsit sajnálom, mert jó volt olvasni a suliban (kell vennem könyvet!!). Pörgős, fordulatos könyv volt, és volt benne olyan romantikus – szexuális rész, ami annyira tetszett, hogy megint nagyon hiányozni kezdett egy társ. Nah, vissza a témához, jó volt végre nem átnetezni az egész napot. Majd szólok, hogy máskor is basszanak el valamit:)
És ahogy ígértem, végül álljon itt a titok: elkezdtem dolgozni a nagy lopáson. Hogy mi az, lehet agyalni, megírni a tippeket:) Ez kicsit olyan, mint valamelyik kereskedelmi rádióban a Timi titka rovat:) Majd csepegtetek infokat, de remélem, hamarosan lekerül a lepel itt, a wiko.freeblogon:)
-
vásárlás [wiko.freeblog.hu-ról]
Voltam tegnap vásárolni… Egy órája azzal hm szórakozok, hogy próbálom valami montázsba összerakni, amiket vettem, de feladtam-meguntam, mert nem tetszett az eredmény. Ez az egy kép mara
d, a többit majd meglátjátok rajtam egyszer:) Alapvetően ajándékot venni mentem Sebastiannak, a többi csak ilyen ‘hamár ott vagyok benézek’ alapon jött. Kellett kabát, meg cipő, azt úgyis venni akartam vmikor, ez a mellény itt jobbra csak úgy megtetszett, meg egy öv is, meg három zokni is:) Meg persze vettem ajándékot is, aminek úgy örült a drágám, hogy hm ilyet még nem láttam:D Aztán elkezdtünk szórakozni, egy ideig egy sokkolóval, aztán meg egymást arcon fújtuk gázspray-vel:) Hogy az hogy csíp, te jó isten:S A bőrömön, a szememben, az orromban és a torkomban éreztem ‘csak’ a hatását:) Nembaj, vicces volt:) Úgy volt, hogy este bulizni is elmegyek velük, alterego műintézmény, aztán nem volt kedvem, meg egy idő után több problémát szült, mint örömöt, úgyhogy inkább itthon maradtam, majd egyszer, kettesben vele, talán:) Szereztem új könyvet is (értsd: elvettem hugomtól:D), (Jeffery Deaver: Az igazak törvénye), ez is ilyen pszichothriller, mint a CáPAca, de remélem ez jobb lesz, mert én azt nagyon unom… Mondjuk még így is jobb, mint az utszerv óra mondjuk, de hát… váltani kell:D Egyszer majd befejezem.
Ma meg a délelőtti semmittevés és takarítás után voltam otthon ebédelni, aztán kis ülepesztés, és a mármár megszokott úszás, ma EZERHÉTSZÁZÖTVEN méter. Igazából ma gondolkodtam rajta, 2000 méterig fokozatosan növelem, és ott fog stagnálni, így a heti adag 6000 méter lesz. Most nem fogok függőlegesenúszó, másratekintettelnemlevő öreg tatákról írni, mert volt valami, ami tökre tetszett ma: Kiszenvedtem magam a medencéből, és az úszómester azt mondta, egészségedre:) Ettől végig mosolyogtam öltözés közben. Ez szerintem egy tök figyelmes gesztus volt.
-
karácsony [testor.blogol.hu-ról]
Hm karácsony:) Adni jó, de azért kapni sem utolsó… Arról már beszéltem, amit babámtól kaptam, így most a többiek:D Kaptam könyveket (Robon Cook: Válság; John Grisham: A cég; John Grisham: Az ártatlan ember), Ákos-cd-t (Még közelebb), parfümöt, (pénzt), szobainas-cucc, kanálgépet az egyesülettől, meg limitált darabszámú milleniumi kétezrest a nagyimtól (öt éve jegyeztette az unokáinak, tök durva:D) hm kb ennyi:)
-
ezaz [testor.blogol.hu-ról]
Van isten:) Najó, nem tértem meg, meg semmi hasonló:) Csak múlt héten nagyon szidtam magam, mert azt mondtam, ráérek ezen a héten is, és ezért beírtak egész hétre Högyészre egy buliba, ami dögunalom lett volna. Aztán – cserébe azért, hogy tegnap lementem Békéscsabára – már csak csütörtöktől szombatig kellett volna mennem. Ma meg felhívott Zoli, hogy egyáltalán nem kell menni, csak csütörtökön egy építés és egy bontás van az ország két végében:) De azzal is hamar végzek, így szabad a hetem nagy része.
Tegnap levezettem Békéscsabára. Hát, eléggé fárasztó volt. Ott rohadt magasra felvittük az összes cuccot, majd összeraktunk egy kiállítóstandot, és jöttünk haza. Kipaknál egy évnyitó rendezvény kellős közepébe csöppentünk: fiatal fiúk-lányok énekeltek. Attól függetlenül, hogy néhány kissé hamis volt, elég bátrak voltak ahhoz, hogy kiálljanak a tömeg elé énekelni. Legszívesebben ott maradtam volna pörögni, hallgatni őket, meg táncolni a zenére, de jönni kellett haza. Gábor erősködött, hogy ő akar vezetni, így ő vezetett:) de nem aludtam semmit, mert végig beszélgettük az utat.
Ma bementem beiratkozni: két óra szenvedés után megadta magát a neptun, beengedett, így ki tudtam nyomtatni a beiratkozáshoz szükséges dolgokat. Délután bementem gázsiért a céghez, majd beiratkozni; befizettem a telefonszámlám és betévedtem véletlenül az alexandria könyvesboltba. Hát, 3 percet töltöttem bent, de így is elköltöttem 8ezret könyvekre:) Imádok olvasni. Ja tényleg, az osg alatt is vettem egy könyvet, egy gasztrokrimit:) ‘Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit’ címmel. Kb. 70 oldalt olvastam eddig belőle, de tök izgalmas:) -
élmények [testor.blogol.hu-ról]
Tegnap, kedden túlnyomó részt a Dávid1dal voltam. Elhatároztam, hogy végig csak boldog szóváltások hangozhatnak el közöttünk, úgyhogy nagyon igyekeztem, de szerencsére ezt rajta is láttam:) Kicsivel dél után találkoztunk a ferenciek terén, ahonnan először az oktogont vettük célba. Ő bement szoláriumba (szerintem ma nemsokára én is rászánom magam, rég voltam már:)), addig én átugrottam az intimissimibe, és vettem egy boxert. Kerestem, de nincs róla kép a neten, a farkamat meg nem akarom mutogatni, szóval erről lemaradtok:D Szóval szoli megvolt, még beugrott valahova, aztán átmentünk a MOM bevásárlóközpontba. Mivel a mozi még zárva volt, beültünk valami helyre, ettünk fagyikelyhet meg ittunk, aztán mozi. A United 93at néztük, egy film az ezt mindenképpen látni kell listán. Kicsit a filmről: Jól megoldották, hogy a felszállás unalmas részeinél a másik három gép után ‘kutattunk’ a radar képernyőin a szereplőkkel. Aztán átélni – végighallgatni – az utolsó telefonok tartalmát, amiben elbúcsúznak szeretteiktől, felkészülést és az imát mindkét oldalról… egy kevésbé érzéketlen embernek ezek egyenként könnyfakasztóak lehetnek, együtt meg… no mindegy. Közben nachho’s-t vagy mit ettünk szalsza::D szósszal, amivel folyamatosan leettem magam, szóval ez legközelebb felejtős:D Aztán Dávidnak mai tai-ozni volt kedve, szóval átmentünk a kilimandzsáróba, ahol beszélgettünk sokat, közben megivott két koktélt:D Utána hazavittem (a melinda nevű bájos barátnőjével együtt), majd beszereztem egy boxer magazint, amit meleg életmód-magazinként hirdetnek. Tegnap óta felváltva olvasom az épp aktuális könyvemmel (Paul Eddy – A Mandragóra – összeesküvés), és már majdnem a végére értem. Nekem tökre bejön az újság, a cikkek, az újságírók, majdnem minden kivétel nélkül. Olvassa, akit érdekel:D
Ma reggel dávidnál kezdtem, dvdztünk, meg kicsit csevegtünk, megérte kimenni hozzá. Holnaptól egyesületi dolgokkal szopok, majd holnap elsírom a bánatom… -
Tűzijáték [testor.blogol.hu-ról]
Tegnap délután rájöttem, hogy rossz forgalmit hoztam haza a raktárból, így az este azzal kezdődött, hogy fél hatkor visszamentem kicserélni azt a jóra. Már akkor végig állt az andor utca és az egérútra is kezdett átterjedni a dugó. Szerencsére egy ügyes kormánymozdulattal megúsztam, rohantam haza, táska felkap és rohantam a buszhoz, hogy odaérjek fél nyolcra a hajóra.
19:02: leszálltam a villamosról a móriczon, elkezdtem futni a cél felé
19:06 Gellért téren szembesültem a céltól elzáró rendőrkordonnal. Megkérdeztem a rendőrt, hogy juthatok át pestre. Ő nem mondott semmit, csak elkezdett nevetni, hogy ahhoz korábban kellett volna elindulnom.
19:08 elkezdtem hívogatni a taxiscégeket, miközben rohantam vissza a móriczra. A taxi 2000nél azt mondták, nem tudnak taxit. A 6*6 először az adataimat próbálta begyűjteni. A nevem még elment, de amikor az adószám színtű adatok jöttek, kiakadtam, hogy miért nem küld kocsit, majd a sofőrnek elmondom ezeket… Aztán lebasztam.
19:13 Épp hogy elkaptam a hatos villamost. Ekkor úgy éreztem, sinen vagyok (szó szerint is), talán oda fogok érni.
19:18 Borároson lepattantam, rohantam a kettes megállójába, és szembesültem vele, hogy az sem ját. Káromkodtam, mikor ráébretem, hogy van 12 percem rohanni táskában két és fél hídnyi távolságot:D
19:28 Egy hölgy nem nagyon nézett előre, nekemjött, erre a barátja meg akart verni:D Mázli, hogy le tudtam beszélni róla.
19:34 full átizzadva beestem a hajóra, hangcucc bekapcsol, vártam a kezdést.
20:00 a zenekarom elkezdett játszani, én meg folytattam a könyvet, aminek már igencsak a végén járok (Giorgio Faletti: Én gyilkolok)
21:00 tüzijáték elkezdődött, szóltam nekik, hogy akkor hagyják abba a játékot, majd mindannyian kimentünk nézni. Amikor kiértem, kb akkor dőlt fel mellettem az erősödő széltől a magenta mobilszolgáltató egyik reklámanyagja, és darabokra tört.
21:07 pánik tört ki a hajóhoz csatolt kis sziget fedélzetén, én a felszolgálókkal együtt próbáltam nyugtatni és beterelni az embereket, majd az üvegablakra tapadva néztük, hogy menekülnek az emberek a rakpartokról, meg hogyan fújja a szél felénk a hajókat. Tényleg hatalmas vihar volt… Amikor kimentem két meleg barátomért, hogy behozzam őket a hajóra, a földet borító ‘romok’ hihetetlen méreteket öltöttek…
Este új, meglepő, egyeseknek sokkoló élményekkel tért haza mind a másfél millió ember, aki a szupervihar idején a fővárosban tartózkodott.
Ma reggel kiolvastam a könyv hátralevő részét, olvasgattam a neten tegnapról… ennyi:D -
autós ámokfutó [testor.blogol.hu-ról]
Na hát nem jött össze a találkozás tonyóval, mivel elaludtam:$ Lefeküdtem kicsit pihenni, és bealudtam:D Van ilyen… Péntek reggel arra ébredtem, hogy várom a találkozást Karcsival… És újabb csalódás… már a faszom kivan:S szánalmasnak érzem magam… Anyukája tudja pár hónapja, hogy meleg a srác, de most rájött az, hogy a fiúnak meg kell változnia:S Én próbáltam rámenni arra, hogy titokban találkozgassunk, amibe ő délelőtt bele is ment, de este már az volt, hogy nem akarja becsapni az anyukáját. Jobb híján az új könyvembe menekültem (John Grisham – A manipulátor). Teljesen lebilincselt, és komolyan gondolkozom azon, hogy megtanulok olaszul. Buona sera, signore, come sta? Eddig jutottam:D Délután bele-belenéztem a német-argentín meccsbe, de mégsem ez volt az első vb-meccs, amit ‘végig’ láttam, mivel a meccs közben kimentem budaörsre (a tisztítóba a csinosomért, a mediamarktba egy cd-ért, és a decathlonba, ahol vettem egy sátrat, és nem utolsó sorban megnéztem, milyen az, amikor a Bedi dolgozik:D Mivel berakta egy zacskóba a sátrat, vettem neki inni az automatánál:D jó üzlet volt;)) Este fél kilencre Tomival beszéltem meg találkozót (nem, nem Tonyó, nem, nem meleg srác:D A volt osztálytársam) a városházához. Kb 14 kört mentem a körforgalomban, amikor meguntam, hogy nem vesz észre, de mázlijára pont meglátott. Elautóztunk a BP30ba, közben összefutottunk Normannal meg Csudrival. Beülve a pubba, ‘nehezen’ indult a beszélgetés, majd miközben néztük a meccset, sok mindenről szót ejtettünk. Jó társaság, és ha minden jól megy, ma este is együtt nézünk meccset. Kb háromnegyed éjfélkor búcsúztunk el, Tomiéktól kifelé jövet egy autót láttam vesztegelni az úton. Sofőr kiszáll, részeg szőke nő:D Jön felém, félve lehúztam az ablakot, és megkért, hogy álljak félre az ő autójukkal. Odaérve már nem ez volt a ‘feladatom’, hanem először óránként 5000ért, majd ötszázért kellett volna megtanítanom a férfit vezetni. Mondtam hogy ez felejtős, akkor én most visszatolatok, és elmegyek másfelé. És bejött, amitől tartottam: A nő beült a kocsiba és elkezdett mint a vadbarom tolatni… megálltam, kb 4, 5 centire tőlem neki is sikerült. Akkor kicsit hátrébbmentem, kikerültem és padlógázzal elmentem a másik irányba… Megint utolért, kb megint olyan távol állt meg tőlem… mázli hogy nem ért hozzám, mert akkor már nem lenne jogsija…
Ma reggel 8kor keltett anyu, mivel mentünk újpestre elhozni azokat a cuccokat, amik még kellenek nekünk. A teherautóba pikk-pakk behánytuk a bútorokat, dobozokat, és elvittük egy garázsba… Kb. egyre értünk haza. Gyors ebéd, majd 6 aknakereső a Normannal msnen, végül lefeküdtem, és rövid idő alatt kiolvastam azt a 100 oldalt, ami a könyvből még hátra volt… A végén szomorúan tettem le:S Szeretem ennek a szerzőnek akönyveit, és most az itthon megjelentek végére értem. -
napi vegyes [testor.blogol.hu-ról]
Tök jól esik, hogy ahány emberrel beszéltem eddig erről a pénteki történetről, egy idő után mindenki nekem adott igazat. Ez két dolog miatt lehet: vagy tényleg igazam van, és ennek kétségkívül jobban örülnék, vagy pedig ‘úgy sikerült előadnom a történetet’, hogy abból az én igazam tűnjön ki…. no mindegy nem rágódok tovább ezen nyílvánosan:S
Tegnap felmentem a neptunra megnézni, hogy sikerült a szociológia vizsgám. Hát… most nem jött be a rossz formám:D Négyes lett a vizsgám:) Asszem ebből nem megyek javítani…
Továbbra is tegnap:
Délután voltam a raiffeisen (Vagy hogy írják) napokon (fedőneve Via-dal volt:D) park-tájfutó eseményt csinálni. Általánosan elmondható, hogy a négy óra alatt amíg ott voltam, nem volt olyan szar idő, bár volt egy zuhé, amikor az egész sporttelep kiürült:D Nem volt sok induló, de én jól szórakoztam velük, látva, hogy még sosem csináltak ilyet, és mennyire élvezték. Remélem lesz 1-2 jövőbeli tájfutó közöttük:)
Este színház, a muzsika hangja. Itthon aggódtam, hogy igénybe veszik az esőnap nyújtotta lehetőséget, de végül elkezdődött az előadás és végig is játszották. Ami ennél rosszabbul érintett az az volt, hogy az első felvonás közepén feltámadt a szél, ami csökkentette a hőérzetet, és nem sokkal később az eső is rákezdett, az egyik szereplő a szövegébe viccesen beleépítette a ‘jólesik’ vicces beszólást is. Az előadás kicsit amatőrös volt, amit a meghajlásnál jelentkező káosz mutatott a legjobban, de ennek ellenére nekem tetszett. A gyerekek bátran énekeltek és nem is volt rossz hangjuk, a kaszás művészúrnak van még javulnia éneklés terén, de ő is próbálkozott, nem is rosszul. Összességében tetszett az előadás, ebből az egyébként tök unalmas darabból kihozták a maximumot. Ennél jobban csak akkor élveztem volna, ha nem ázok szarrá:) A nézőtéren egyébként lincshangulat volt a kinyitott esernyők miatt, sokan ordibáltak, hogy nem látnak, meg ‘fogja be’-ztek:D
Már ma:
Reggel olvastam 150 oldalt, így elérhető közelségbe került az utolsó esküdt vége:) Utána a pénteki jelenetnek köszönhetően lementem kicsit autót takarítani, majd hazajövet anyu fogadott a jó hírrel, hogy az egyik érdeklődő megvenné az újpesti lakást, amiért annyit szenvedtem, hogy eladjuk végre:) Szóltunk az ingatlanos néninek, hogy nekünk okés a buli, mehetünk ügyvédhez, remélem most végre ez is összejön.
Na nemsokára ebéd, majd írok még:)Az kell, hogy mindenki lássa, létezem…
-
Napi vegyes [testor.blogol.hu-ról]
No… újpestnél jártunk… Hazafelé gondoltam egyet és beugrottam a westendbe ruhát venni… Mivel tetszett öcsém egyik tom taylor gatyója, céltudatosan abba a boltba mentem, remélve, hogy én is találok valami jó ruhát:D Találtam is egy fasza farmer rövidgatyót, majd amikor fizettem – volna, megláttam egy világoskék pólót, így azt is megvettem, mert rögtön a szívemhez nőtt. Fizetés közben megkérdeztem, hogy nem tud-e valami férfi fehérnemű boltot, mert akarok boxert venni, erre mondta a nő, hogy van nekik boxerjük is:D Úgyhogy azt is vettem… aztán már csak 1 cipő kellett, azt a springfieldben találtam megfelelőt, így egész eredményesre sikerült a westendes körút. Hazaérve a makroökonómia könyvet vettem a kezembe, elolvastam az első fejezetet… Ma reggel kelés, majd szépítkezés:) délben benyomtam egy pizzát, mivel csak én voltam itthon, majd találkoztam Tomival… Ez egy érdekes dolog… nem beszéltünk kb egy hónapig, mindkettőnk hibájából. Tegnap felhívtam, beszélgettünk egy fél órát, majd ő is felhívott… Kérdeztem hogy mikor jön Bp-re találkozni, és ma jött:D De sajna nem tudtunk sokat beszélgetni, mert a vendéglátás szintvizsga-előkészítőre kellett mennem kettőre. Még a vonata is késett, szóval tényleg kevés időnk volt, de úgy érzem, vidáman telt.
Az előkészítőn tök gyorsan eltelt a három óra. Az elején végigmentünk a vizsgán elméletben és gyakorlatban egyaránt – tányért pakoltunk fel-le, meg ilyesmi… Csak egy nehéz pont van, a levesek… az tuti csúszkálni fog.:S csoda ha nem esik le… No mindegy. Utána meg koktélt készítettünk és kóstoltunk, nomeg bort nyitottunk – és kóstoltunk, szóval jó hangulatban jöttem haza… Hazafelé beszéltem a gundelos norbival, mert ugye megírtam neki sms-ben, hogy meguntam az igazgató hívogatását munka ügyben, és ezt reagálta le. Azért megbeszéltük, hogy ő is ott lesz a vizsga alatt, és segíteni fog:) Bár sajna nem viheti ki helyettem a tányért:S
Este kicsit fájt a fejem az alkoholtól… amióta nem iszom rendszeresen, nem bírom a piát:S na mindegy… tanultam sok makroökonómiát, meg belenéztem a megasztár döntőbe, mert érdekelt, milyen technikát hoztak össze… most néztem meg neten, a külföldi Rúzsa vagy Rózsa Magdolna nyert… Asszem jó hangja van, találtam egy számot tőle a gépen, azon egész jól énekelt:D Aztán megbeszéltünk Juliennel egy mozizást… megnéztük az agyonfizetett kritikusok és esztéták álltal sokat szidott és a díszvetítésen kifütyült Da Vinci kódot.
Én sokakkal ellentétben már olvastam a könyvet, de oly rég ( kb egy éve…) hogy nem sokra emlékszem a részletekből, csak az alap szál volt meg, de már régóta vártam ezt a premiert. Már a film elején éreztem hogy jó helyen járok, tetszettek a képi megjelenítések és a trükkök. De mind közül legjobban Silas megformálása, a szereplő alakítása és az önsanyargatás vagy minek a bemutatása. A forgatókönyvíró végig hű maradt a könyvhöz, és furcsa, de nem éreztem azt, hogy a film a könyv nélkül zavaros lenne, anélkül nem állna meg a lábán. Tom Hanks jó színész, de olvasva nem így képzeltem el Robert Langdont:S Andriska mondta – vagy lehet hogy nem is ő:) hogy ez a baja a megfilmesített könyvekkel, hogy lerombolja a benne kialakult képi világot… Na mindegy… A film 154 perces, de nézzétek meg! Még te is, Dávid:D Ne várd meg, míg kijön DVD-n… maholnap mindenki erről fog beszélni.
Hazafelé az egyik dolog amivel Juliennel beszélgettem az az ilyen magukat közhasznú meg környezetvédő egyesületek munkája volt, akik miatt minden fejlesztés, ami előre vinné az országot, meghiúsul, vagy jelentős késéssel kezdődik meg. Mélységesen felháborít az, hogy ezek az emberek ebben élik ki magukat. De hozzájuk sorolom azoknak a Budapesttől északra fekvő településeknek a polgármestereit is, akik miatt az M0ás építése szenvedett késést. Könyörgöm emberek, lássatok már előrébb a saját küszöbötöknél…
No kifogyott a tinta a pennámból, aludjatok jól:D -
Szakad az eső:S [testor.blogol.hu-ról]
Hát a makroökonómia zh hogy is sikerült… erről csak annyit hogy a végén megkérdeztem a tanárt, hogy mikor lehet majd javítani?:D Uhh tegnap elfelejtettem írni, hogy anyu felvette nekem az összes tárgyat a szeptemberi félévre… tök ügyes volt… nincs lyuk az órarendben… A parlamentnél forgatás van és tankkal lövöldöztek meg katonák futkostak minden felé tök érdekes volt:D le van zárva a környék, kár hogy a suli nincs:D Vettem makroökonómia könyvet is ma:D gondoltam csak jó lesz valamire, ha másra nem, szeptemberben jegyzettámogatás:D Láttam Rudolf-plakátot, rájöttem, hogy rég voltam színházban, fel is hívtam a Bubit, hogy mire van jegy, mondta, hogy Rudolfra van 2, este elhozom tőle és elmegyek az első lánnyal aki eszembe jutott, az Évivel (angyali kis teremtés:P) (ő annak a srácnak az unokatesója akit iwiwen néztem, mellesleg szaktársam a suliban)… megint nem alszom pedig kéne… ja olvasgattam Gyurcsány blogját… tetszik, ajánlom nektek is. Tök furi lehet miniszterelnöknek lenni, akivel mindenki távolságtartó, de te meg próbálsz közeledni… váááá ezt is ki kell egyszer próbálnom egy hónapig (úgy mint a BKV-ellenőrködést, meg a rendőrködést:D)
Töltöttem új zenéket ma (Csillagok krónikája musical, Volt egyszer egy csapat cd, Alvin és a mókusok válogatás), úgyhogy hazafelé a buszon végig táncotlam meg énekeltem halkan, kicsit furán néztek rám:D ja meg a déliben elmentem fagyizni… rájöttem hogy imádom a fagyit:D Nyaljatok ti is;) -
Kedves Naplóm!:) [testor.blogol.hu-ról]
Rég nem írtam, de nem feledékenységből, hanem mert nem voltam netközelben szerda reggel óta. Gyorsan összefoglalom mi is történt:
Szerdán fél egyre mentem suliba, stat zh… hát nem sok pontot szereztem szerintem (max 50-55%). Suli után vettem egy újabb igazságügyi krimit, John Grisham: Az utolsó esküdt címmel. Még csak 10 oldalra volt időm belőle, erről talán majd később. Délután háromra mentem raktárba, onnantól péntek este 11ig dolgoztam Balatonon egy jó kis szállodában. Kifogástalan állapotú szobában laktunk, az étteremben ettünk a vendégek között, és e mellett nem kellett olyan sokat dolgozni. Péntek este 11 és 01 között próbáltam válaszolni a leveleimre, majd ledőltem hunyni egyet. Negyed hatkor keltem, mert a mai nap háromnegyed 6 raktárral kezdődött. Teherautó bepak, 6 lábas fedés építése volt a feladat. Hát a lényeg, hogy nem építettük meg… Az ok lényegtelen, de ilyenre még nem láttam példát. Remélem nem lesz ebből hosszútávú kára senkinek, főleg nem a főnökömnek, mert úgy érzem, soha nem voltam még ilyen jóban vele. Na ennyi… megyek tanulni, szerdán művtöri zh:S
Ja három állatos történet:D
Szerdán volt bennem egy kullancs;) és aznap este láttam egy SÜNt:D
Ma reggel meg egy lépcsőn eszegetett a stáb, erre megjelent egy kutya a semmiből és megette a kajánkat egy szempillantás alatt:D Gazdája reakciója: “Csak elvette a részét…”
Hát ez van:D
Na majd este folyt. köv.
velem, de picit máshol!
keress rá
ha nagyon akarod…
- 2011. / június
- 2011. / május
- 2011. / április
- 2011. / március
- 2011. / február
- 2011. / január
- 2010. / december
- 2010. / november
- 2010. / október
- 2010. / szeptember
- 2010. / augusztus
- 2010. / július
- 2010. / június
- 2010. / május
- 2010. / április
- 2010. / március
- 2010. / február
- 2010. / január
- 2009. / december
- 2009. / november
- 2009. / október
- 2009. / szeptember
- 2009. / augusztus
- 2009. / július
- 2009. / június
- 2009. / május
- 2009. / április
- 2009. / március
- 2009. / február
- 2009. / január
- 2008. / december
- 2008. / november
- 2008. / október
- 2008. / szeptember
- 2008. / augusztus
- 2008. / július
- 2008. / június
- 2008. / május
- 2008. / április
- 2008. / március
- 2008. / február
- 2008. / január
- 2007. / december
- 2007. / november
- 2007. / október
- 2007. / szeptember
- 2007. / augusztus
- 2007. / július
- 2007. / június
- 2007. / május
- 2007. / április
- 2007. / március
- 2007. / február
- 2007. / január
- 2006. / december
- 2006. / november
- 2006. / október
- 2006. / szeptember
- 2006. / augusztus
- 2006. / július
- 2006. / június
- 2006. / május
- 2006. / április
Kategóriák
- be up-to-date! (224)
- blog! (68)
- date (9)
- gay! (188)
- i need answer! (57)
- it's my life! (217)
- laugh! (73)
- mixed! (183)
- school of life! (121)
- sexdate (27)
- stories! (63)
- testőr.blogol (236)
- Uncategorized (1)
- wiko.freeblog.hu (4)