Posts Tagged ‘kristóf’

• a nap

  Date: 2011.05.29 | Category: it's my life! | Response: 1

  2011. május 28. – a nap, amikor idén először hetessel kezdődő számot mutatott a mérleg. már közel a cél. Köszönet érte Kristófnak a tanácsokért, és redbleknek a példáért!

  

• -10kg

  Date: 2011.04.27 | Category: it's my life! | Response: 3

  Annak ellenére, hogy a tüdőm helyén jelenleg egy hatalmas lyuk tátong; annak ellenére, hogy leszakadnak a lábaim… IMÁDOK Futni. Ahogy Kristóf írta: “bizony ott van a legszebb testi örömök között. szépazélet. szép. ♥” És hát a mínusz 10 kg az mínusz 10 kg:) Úgyhogy van bőven motiváció.

• Védett: Mindig lesznek bloggerek

  Date: 2011.04.17 | Category: be up-to-date!, blog! | Response: 1

  Ez egy magánjellegű bejegyzés. Megtekintéséhez jelszó megadása szükséges:

  Jelszó:
  
  

• Hiánypótló bejegyzés

  Date: 2010.09.29 | Category: it's my life! | Response: 1

   

  Vasárnap este van, talán 11 óra körül járhat az idő. Alig aludtam az utóbbi időben, és mégsem vagyok álmos. Alig aludtam, mert abból állt a napom, hogy dolgoztam, és hazajöttem pár órára aludni, majd kezdődött az egész elölről. Hazafelé tartok végre, mert lezártuk az összes nagy szeptemberi projektünket, és – félve írom – úgy néz ki, hogy jut egy pici idő a pihenésre is.

  Esik az eső, alig látni az útburkolati jeleket. Az ég is sötét, nincs nyoma a csillagoknak. Este van, az emberek otthon vannak, kihaltak az utcák. Láthatóan semmi okom nincs rá, de mégis boldog vagyok, ami hihetetlenül üdítően hat ebben a depressziós korszakomban. Fejemen az új fejhallgatóm, kizárva ezzel a külvilág összes zaját. Ez a szám ordít a fülembe:

  Emlékszem, ahogy a Szigeten álltam a VIPben, néztem a nagyszínpadot, ahol ez a szám ment. Aztán néztem a tömeget, mert ott volt valahol Kristóf. És vissza akartam menni hozzá, átölelni hátulról, és vele együtt énekelni. De sajna dolgoznom kellett.

  Ezek a gondolatok voltak a fejemben, amikor ordítva énekeltem, hogy when it rain and rain and rain and rains:)

  Mert a problémák megoldódnak. Némelyiket nekünk kell megoldani, a maradék megszűnik magától. És a magány… Gáborgyerek mellettem volt mindig, amikor szükségem volt vkire. Fogalmam sem volt, milyen az, ha valakinek van barátja. Nekem van. Több is.

• aggódás:’(

  Date: 2010.08.26 | Category: it's my life! | Response: 4

  jelen – part 1.

  Nem is tudom, talán alapvető emberi tulajdonság, hogy aggódunk folyton. De az is lehet, hogy ez a magyarok sajátossága. Vagy esetleg egy meleg vonás. Ezt most így, a szabadságomat élvezve nem fogom tudni megszülni, viszont tény, hogy folyamatosan aggódom. Nézzük a közelmúltat, 24 órában:

  A napot rögtön aggódással kezdem, hogy “Úristen, elkéstem!” Aztán szépen lassan magamhoz térek, rájövök, hogy nem kell mennem sehova, vagy még pont van 2 percem a telefonom csörgéséig. Utána jön a következő dolog, ami miatt aggódhatom: huh, ma egész nap nem leszek itthon, és bolt meg étterem sem lesz a közelben, valamit ennem kéne. Gyorsan feloldom a problémát: majd a boltban rögtönözök valamit. Beülök a kocsiba, van 20 percem odaérni, mert a szüleim arra tanítottak: sose késsek. Elindulok, hatalmas dugó, áll a forgalom, ami aggódást szül: el fogok késni! De szerencsére elég jól ismerem az útvonalat, kikerülöm a dugót, és még pár perccel korábban is érkezem.

  Beérek az irodába. Leülök, tervezek. Összeáll a dolog, de rengeteg a sötét folt, válaszokra van szükségem. Hívom, 20 csörgés, nem veszi fel. Hívom egy óra múlva. Kinyom, majd jön az sms: “Láttam, hogy kerestél, majd hívlak!”. Aggódom, hogy nem tudom majd elvégezni a munkát. 5 órával később írok egy mailt, amiben hangot adok az aggodalmamnak. Eredménytelenül zárult a nap, de én mindent megtettem a siker érdekében. Hazamegyek. Csikar a hasam, de messze a wc. Aggódom, hogy kitart-e a záróizmom. Jön az ajtó, és a 20 kulcsból pont az akad bele a karikába, és minden másba, ami az ajtót nyitja, és a lift is a 11-en van. Sikerült, épp hogy, de elértem.

  Leülök a gép elé. Jön egy árajánlat kérés. Muszáj foglalkoznom vele, mert a főnököm nem ér rá. Pedig szabadságon vagyok. Aggódom, hogy sosem tudom kizárni a munkát, még egy is időre sem. Meg fogok kattanni. Felhívom az arcot, hogy gyűjtsek még infót. Eszembe jut még egy kérdés, megint hívom. És megint és megint. 5x egymás után, és már a negyediknél aggódtam, hogy elhajt a picsába, hát még az ötödiknél. De ez is megoldódott, nevetett. És akkor jött a kék halál. Ma már harmadszor. Pedig tegnap lett újrarakva a gép. Szétvet az ideg, kis híján földhöz vágom. Frissítettem drivert, nem oldotta meg. Aggódom, hogy az alig 10 hónapos gépnek hardver-baja van. Felhívtam az informatikai partnerünket, és bíztatott, hogy a gyári partícióról telepítsek újra. Megoldotta – persze nem akarom elkiabálni.

  Este koncert. Ott állok mögötte, néha megfogom a testét. Megszólal a Relax. De jóóó, ezt ismerem, kezdem kurvajól érezni magam. És csörög a telefonom… Aggódom, hogy “ugye nem kell itt hagynom”. De. Menni kell. Kiérek a tömegből. Visszanézek. Ott hagytam egyedül. Ugye nem esik baja? Vele akarok lenni. Már megint aggódom:( Lassan vége a napnak.

  Éjjel van időm gondolkozni egy picit. Persze ki jár a fejemben? Kristóf. Hosszú lesz ez a két év, de nem magam miatt aggódom. Neki új ez az egész. Képes lesz várni? Együtt vajon végig tudjuk-e csinálni? Felhívom. Beszélgetünk. Rögtön felvidít, imádom a hangját. Mellette semmi ilyesminek nincs helye. Aggódás: bíztat. Hiszti: rám mosolyog. Sértődés: bújik. Nincs értelme. Beszélgetünk, a családi telefonomon. A másikra pedig jön egy sms. Bankkártyás fizetés: x forint. Mondom ez belefér mindenféle állandó kiadásnak. 10x forint – jön a következő sms: hűha, ez hasonlit a legutolsó vásárlásomra, de azt mintha már levonták volna. Aggódás, itt valami para van. Rohanás a nappaliba, K&H telecenter telefonszám keresés, közben jön a következő sms: 150x forint. Baszki! Hívom őket, tiltom le a kártyát, de közben jön egy utolsó, 100x forintos terhelés is. Bíztat az ember, nyugodjak meg, visszaadják a pénzem. Leteszem, visszahívom Kristófot, elköszönök. Lámpa lekapcsol, lefekvés, miközben szét aggódom magam, hogy hol használtam felelőtlenül az adataimat. Lassan elnyom az álom, és másnap kezdődik minden elölről.

  De itt van ez az ember. No arms, no legs, no worries – zárja a mottó a videót. Kicsit rémisztő, de… nézzetek magatokra! Ha ő nem aggódik, nektek, nekünk, NEKEM sincs miért.

• Hell’s Kitchen S18E01

  Date: 2010.08.25 | Category: gay! | Response: 5

  “Ez az amire mindannyian vártunk. Ez lesz a legnehezebb… Legádázabb… Legvadabb… Legdögösebb… Legjobb jutalmak az évadok során.”

  

  Lement a  promóció, és mivel élő-szerűen rögzítik a műsort a későbbi vágómunka minimálisra csökkentésének az érdekében (nem hiába, ezt a műsort is elérte a kötelező költséglefaragás), már gördülnek is be a luxus-terepjárók a Pokol Konyhájának helyt adó stúdió elé. A műsort jelképező tüzek kigyulladnak, és megszólal a narrátor:

  “Most, reményekkel tele, készek behatolni Ramsay főnök területére. Bizakodva jönnek. És arról álmodoznak, hogy ők lesznek a következő nyertese a Pokol Konyhájának. Ma, a média képviselői eljöttek, hogy először láthassák azokat, akik között ott rejtőzik a következő kulináris szupersztár.”

  A Viasaton futó magyar nyelvű promóciókból már tudjuk: a 2015-ös Hell’s Kitchen a magyarok szempontjából is különleges lesz, ezért a csatorna az amerikai adással egyszerre adja le az epizódokat.

  A versenyzők belépnek a stúdióba, és a rengeteg embertől, a villogó vakuktól és a minden mozdulatukat követő kameráktól rögtön világsztárnak, sőt, celebnek képzelhetik magukat. A sajtónak tartott bemutatkozásból megismerhettünk néhány séfet, akik ebben a kivételes évadban nem csak Amerikából, hanem a Föld több másik országából érkeztek:

  “Súja vagyok, Japánból, cukrászként dolgozom egy híres cukrászdában”

  “Jeffery vagyok, Egyesült Államok, étterem-vezető kisiparos”

  “Markus vagyok, Németországból, személyi szakács”

  “Susan vagyok, Washington, gyorséttermi kisegítő”

  “Kristóf vagyok, Magyarországról, tanuló, és minden álmom, hogy megnyerjem ezt a megmérettetést!”

  Miután mind a 16-an bemutatkoztak, Gordon ismerteti a játék fődíját [“Az idei év Pokol konyhájának nyertese lesz a vezető séfje egyik éttermemnek, a legcsodásabb történelmi Savoy Hotelben, Londonban, ahol tiszteletüket tették már a világ legjobb séfjei is”], majd váratlan bejelentést tesz: “Hivatalosan garantálom, hogy teljesítjük a nyitó estét a Pokol konyháján” (ergo az összes vendéget ki fogják szolgálni). Mielőtt azonban élesben menne a főzés, mindenkit beküld a konyhába, hogy készítsék el egyenként a saját specialitásukat. Amikor elkészültek, a 8 fiúból álló fiúcsapat, és az ugyanennyi lányt egymásba foglaló lány csapat egymás ellen küzd, mégpedig párokban: 1 fiú áll ki egy lánnyal szemben, akinek étele jobban elnyeri Gordon Ramsay tetszését, azé a pont.

  Mennek sorban a párok, volt étel, amit a főszakács kihányt, volt, amit egy benne talált fogpiszkáló miatt meg sem kóstolt, de voltak egész jó próbálkozások is:

  “Ez mi?” “Brie sajtos szuflé, homárral.” “Elég szarul néz ki. […] De az íze remek.”

  “Sült ahi tonhal, mentalevélbe göngyölve.” “Bátor tett, tonhalat mentalevélbe tekerni, […] de működik.”

  “A steak fűszerezése remek.”

  7 pár után 4:3 az állás a fiúk javára, amikor Susan, a gyorséttermi tapasztalatokkal rendelkező fiatal anyuka és Kristóf, a magabiztos magyar tanuló járul ételével Gordon elé. A szőke hajú szakácsisten megigazítja az elengedhetetlen ceruzát a füle mögött, majd a lányhoz fordul:

  “Mit készített, Rebecca?”

  “Lepényhal banánlevélbe tekerve. Ez egy… hagyományos indiai étel.”

  “Voltam Indiában, nem láttam ilyen ételt”

  “Pfujjj!!! Holly, ez katasztrófális. Kristóf, nézzük a te ételed!”

  “Ez az én specialitásom, a páromnak csináltam először: sült csirkemell póréhagymamártással és rántott cukkinivel” – mondta dagadó mellel, és miközben Gordon kostolt, látszott az arcán, hogy ő ebbe a játékba győzni jött.

  “Hát…” – félrefordul, elfintorodik – “… a maga párja nagyon szerencsés fickó! Ez isteni! Gratulálok, a pont a fiúké, így a mai párbaj nyertese a kék csapat. Lányok, a büntetést később tudjátok meg!”

  Narrátor: a reklám után kiderül, hogy Chef Ramsay beváltotta-e ígéretét!

• az új sablon margójára.

  Date: 2010.08.18 | Category: gay!, school of life! | Response: 10

  Mint azt bizonyára észrevettétek, új a sablon:) Azoknak, akik feedolvasóval trükköznek, javasolnék egy kattintást az sviktor.hu-ra. Megéri! Iguazunak örök hála, hogy időt és energiát nem sajnálva terelgette a saját ötleteit, és egészítette ki mindig az én hülyeségeimmel. És köszi tamásnak is, mert he is the one who saved my ass all the time;) (Lásd az impresszumban:D)

  Kékfehérfekete, pasis, új mottóval, csodás headerrel és üzenetet hordozó footerrel. Nem, PaPe, nem vagyok roma, hanem…

  … meleg vagyok, és bizony nem ritkán fordul elő, hogy faszt szopok. Ez így most kicsit nyers, de ez az igazság. A faszszopás az teljesen a magánügyem, viszont a meleg létemet szeretném sokkal nyiltabban élni, mint amennyire most teszem. Félreértés ne essék, nem élek titkokba zárva. Akik szeretnek, vagy akik valaha fontosak voltak az életemben, mind-mind képben vannak arról, hogy az én szívem csak egy másik srác tudja megdobogtatni. Szóval ezen a lépésen túl vagyok, valami mégis hiányzik. Hogy mi? Nem csak őszinte akartam lenni mindig is, hanem szeretném nyíltan élni az életem, nem pedig aggódva, hogy mikor ki támad azért, ami vagyok.

  Jó, jó, persze, tudom sajnos, hogy ez olyan messze van, mint talán eddig sosem volt, és egyre csak távolodunk attól a világtól, amit mi, melegek, optimálisnak tartanánk, és már-már utópia, de … a lepényhal elsőre… Viszont most is, mint mindig, vannak bíztató jelek. Persze az utóbbi időben két dolgot csináltam: vagy sajnáltattam magam, vagy pedig dolgoztam, úgyhogy logikus, hogy ezekkel a jelekkel a munkám közben találkoztam:P De nézzük:

  Melegként természetesen nem most kezdtem el ilyesmin gondolkozni, a bejegyzés gondolata mégis a CEU tavaszi bálján fogant meg bennem. A kinti helyszínnel voltam elfoglalva, de a helyi srácokon kifogott a saját technikájuk, úgyhogy egy ideig ki-be rohangáltam, hogy megoldjam a problémát. Aztán bent elindult a táncműsor, én pedig nagyot néztem: fiú-lány, fiú-lány, fiú-fiú, lány-lány. :O :O:O mi ez itt? Ezt itt szabad? és én nem ide jártam! Hééé! Kérem vissza a pénzem! Álltam, leesett állal, de körülöttem álló tömeg ezt simán természetesnek vette. Kimentem, tettem-vette, egyszer csak mit látok? Két srác egymásba karolva beszélget egy lánnyal. Huhh. Mostantól minden CEU-s bulit bevállalok:)

  Ezután egy táncműsorban dolgoztam, ahol improvizáció volt a lényeg. Már a próbán beleszerettem egy hasba:) Aztán ez a has elkezdett egy másik fiúval improvizatív táncot produkálni, ölelkezni, harcolni, egymáson forgolódni… Laptop teteje lecsuk, nyálat csorgat, irigykedik. Lement a próba, a két előadás, vége a történetnek, itthon nézegettem romeot. Kit találok rajta? Hát nem ott van has?:) Csak aztán ő látott engem, látta, hogy csúnya vagyok, bukó:D

  Végül… július elején egy hetet töltöttem a Balaton partján, így a Balatonsoundot a legelejétől a bontás majdnem legvégéig végigélveztem. Hát emberek, már most szóltam, hogy jövőre is akarok menni! Akármennyire is hihetetlen, de az összes elektronikus zenét szerető fiatal egytől egyig hihetetlenül jól néz ki! És hát igen, nem egy meleg közöttük:) Például az a pár, aki a keverőállásunkban szemben ült le annyira közel egymáshoz, hogy egy a4-es lapot tuti még jobban kilapítottak volna, és a kezük végig összeért, pedig nagyonnagyon meleg volt:) Utána este odajött három napbarnított kockás hasú, félmeztelen, nagyon helyes nyunyú, hogy vigyázzak a csomagjaikra – ki mondott volna nekik nemet?:);) Nem vág szorosan a témába, de azért leírom: pár éve én úgy gondoltam, hogy a Balatonba sosem fogok belemenni, mert blőe. Belementem, mert munka volt, de utána bele mentem szórakozásból is, és… é l v e z t e m!:)

  Szóval meleg vagyok. És boldog. Egy fiúval. Majdnem napra pontosan fél évvel CrazyBoy után újra megtaláltam a számításaimat. Nehéz lesz, de mindenképp kitartok mellette. majd egyszer talán mesélek róla:D

  Ha valaki nem lenne képben az érzésről, akkor annak gyűjtöttem pár képet:) Ezzel búcsúzom.

  És ne feledjétek: S A Y N O T O R A C I S M !

   

  persze, a játék továbbra is megy!